Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Az önrendelkezésről
  2015-06-28 06:01:06, vasárnap
 
  2008-ban a Magyarok Világszövetségének VII. kongresszusán kinyilatkoztatja:
" a Magyarok Világkongresszusa által megtestesített teljes magyar nép önrendelkezési igényét az ENSZ Közgyűlése által 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmánya alapján, amelynek első cikkelye kimondja:

"minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket, és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket."

*
Hogy már mennyi ilyen nyilatkozatot olvashattunk, hallhattunk 1990 óta, csak az tudja, aki még nem fáradt bele az egésznek a figyelemmel kisérésébe! Az a legszomorúbb, hogy folyamatosan, mindig- minden maradt és marad a régiben!
Például, Morvai Krisztina is legutóbb felszólalt az EU Parlamentben ez-ügyben.

https://www.youtube.com/watch?v=v-m00RUboZg

Na és? Történni fog bármi is?

Nem bizony, míg mi: a magyar NÉP-hez tartozó "tömegemberek" nem emeljük fel a szavunkat TÖMEGESEN! Nagyon is jól tudják azt az EU-ban, hogy már rég nincs olyan, hogy magyar nép, de magyar nemzetről is múlt-időben lehet már csak beszélni... amelyikre, pedig örökösen hivatkoznak a politikusok.

*
NINCS semmiféle ERKÖLCSI ALAPJA egyetlen pártok általi képviselőnek a DEMOKRÁCIÁRÓL és az ÖNRENDELKEZÉSRŐL SZÓNOKOLNI, míg Magyarországon jogokkal fölruházott, de azzal élni nem tudó tömegek tengődnek a társadalom peremére kontraszelektálva!!!

*

Ezen az alapon ELVITATHATÓ a MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGÉTŐL is az, hogy a magyar nép nevében az ENSZ-hez forduljon, követelve a magyar népnek az önrendelkezéshez való jogát imígyen:

"... minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket, és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket."

*
Azért nincs erkölcsi alapja az MVSZ-nek sem, semmiféle követelésre a ,,MAGYAR NÉP" nevében, mert fogalma sincsen arról, hogy az osztálytársadalom megszüntetésével, a munkás-parasztság felszámolásával MEGSZÜNTETTÉK (közvetett- EU-konform - a Luganoi tanulmányban megfogalmazott módszerekkel ,,likvidálták") azt a rétegét a magyar társadalomnak, amelyik a NÉP-et testesítette meg.

Ezt tudván a mindenkori hatalmon lévő kormányok, megvonták egy olyan szervezettől, az MVSZ-től az állami-anyagi támogatást, amelyik egy nem létező NÉP nevében - üzleti alapon kénytelen ,,működtetni" magát.

*
Viszont - ugyanezen okból kifolyólag - a hatalomnak sincs erkölcsi alapja a magyar NÉP-re és névre való hivatkozásra!!!
*
LOGIKUS?!
*
Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kell, hogy legyen jövőnk!
  2015-06-21 10:42:58, vasárnap
 
  Drága magyar Testvérem!

Szeretném, ha nem járnád végig azt a gyötrelmes- csalódásokkal teli utat, amit én végigjártam!

Kérlek, hallgass meg! Figyelj egy kicsit a történeteimre!

Majd, jegyezd meg belőle mi az, ami számodra tanulságul szolgálhat és a-szerint tervezd meg a jövődet!

Mert, kell, hogy legyen jövőnk!

De a pártpolitikusok és MEGBIZOTTJAIK nélkül!

Ki kell találnunk azt a stratégiát, amivel kiiktathatók lennének az életünkből - legalább a magánéletünkből!



Kálváriám azzal kezdődött, hogy tagja lettem 1996-ban a Magyar Demokrata Fórum XX. ker. szervezetének. Akkor már évek óta eljártam Lakitelek Népfőiskolára tanulni.

Egy alkalommal oly sok információval tértem vissza Lakitelekről, hogy majd szétvetett a tenniakarás - legalább a lakóhelyemen élők sorsának jobbrafordulásáért.

Amiért teljes komolysággal azt hittem, hogy csak azért nem azt teszik a képviselők az önkormányzatban és a parlamentben, mert nem tudják, hogy mi is lenne az, ami ezt szolgálná!!! De tényleg nem is gondoltam arra, hogy a HATALOM képviselői részéről SZÁNDÉKOS sunyítás, és a lepusztulásos kipusztulásunk előidézése- elősegítése a CÉL!



Elszántan elmentem a helyi MDF-es önkörmányzati képviselőnk fogadóórájára és mindezt elmondtam neki. Csak nézett rám megkukulva kikerekedett szemekkel, végül azt mondta, hogy:

- "Lépjen be, hogy többet tehessen az emberekért!"


Háááát én voltam olyan HISZÉKENY, hogy ezt el is hittem és beléptem az MDF-be!

Ez a tagságom kb 8 évig tartott, de mára már csak úgy tudok továbbélni, ha mélyen- nagyon-nagyon mélyre elásom a tudatomban, az emlékeimben mindazt a tengersok ármányt, megaláztatást, hiábavaló küszködést, szervezkedést, amibe belevittek a mindenféle vezetőink!



Higgyetek nekem:

NEM A POLITIKUSOKON MÚLIK SORSUNK JOBBRAFORDULÁSA!!!

http://furaila.xfree.hu/267179

Nekik csak a szavazataink kellenek, mert csakis ,,nagy tömegű választó meggyőzése révén" lehet megszerezni a HATALMAT.

Így még a diktatúrák is a ,,nép ügyére" hivatkoznak, amiből EGY SZÓ SEM IGAZ!

Itt látható az a "politikus", aki kijárt a helyi MDF-es összejöveteleinkre, megbeszéléseinkre ellenőrizni...

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=290396&aid=267179


Ma már TUDOM, hogy MEGBÍZÓJA által az volt a feladata, hogy csírájában blokkoljon minden olyan szervezkedést, ami a helyi lakosság sorsának jobbrafordulását szolgálta volna...

Akkor még nem tudtam erről és jóhiszeműen minden kezdeményezésünket megbeszéltem vele. Pontosabban, én elmondtam neki mit szeretnénk és neki/nekik ott a Parlamentben mit kellene képviselni... De, soha nem mondott semmit!!!!!!!!!!! Soha nem volt véleménye semmiről...

Ma már tudom, hogy ő: P. A., a magyarságot minden percben eláruló MEGBIZOTT volt, akinek a PAKTUM BETARTATÁSA volt a legfőbb feladata, és ezért kapta éveken keresztül a havi egy millát!!!

Nézd azt az "ügybuzgalmat", amivel "képviselte" a magyarság ügyét!

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=290396&aid=267179


Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Létbiztonság és harmónia
  2015-06-21 10:30:08, vasárnap
 
  BEVEZETO

A könyv célja A kamatra (kizsákmányolásra) épülő, globalizálódó kapitalizmus az emberiség túlnyomó többségét egyre nagyobb nyomorba és kiszolgáltatottságba taszítja, és pusztítja az élet természeti feltételeit. Belső ellentmondásai folytán összeomlóban van. Eljöhet egy történelmi pillanat, amikor az elkeseredett tömegek - úgy érezvén, hogy már nincs vesztenivalójuk - felkelnek elnyomóik, kizsákmányolóik ellen, szerencsés esetben az erőszak nélküli nyomás eszközeivel, rosszabb esetben erőszakkal. A humanista értelmiségnek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy erre a pillanatra felkészüljön, és hogy időben kidolgozza és széles körben megismertesse olyan társadalmi berendezkedés tervét, amelynek megvalósítása
- a tömegerőket rombolás helyett - rosszabb esetben a rombolás után - építésre
szervezi,
- és természetes társadalmi formációt hoz létre, amelyben jó esély van a nagy
tömegek emberhez méltó életére, és az élet ökológiai feltételeinek biztosítására.
Ez a humanista értelmiség számára a cselekvés órája lesz. Könyvünk e pillanatra való felkészüléshez is hozzá kíván járulni.
Fennmaradásunk feltétele, hogy a jelenlegi világrend valamilyen módon átadja helyét egy természetes társadalmi rendnek. A természetes társadalom mentes a pénz- és párturalomtól, önigazgató, emberközpontú, harmóniában van a természeti környezettel, és mindenkinek létbiztonságot nyújtó szociális igazságosságot valósít meg. Erkölcsi (természetjogi) alapja a felebaráti szeretet. A természetjog része a társadalmi élet természetjogi alaptételei, amelyeknek általunk megfogalmazott formáját az olvasó az 1.6. alfejezetben találja meg. A természetjogról való mintegy kétezer-ötszáz éves gondolkodás közös kiindulópontja, hogy a természetjog minden emberrel veleszületett jogok és kötelességek összessége, amely a tételes jog fölött áll. A természetjog a kozmikus törvények megjelenése az emberi kapcsolatokban. A természetjog tételei erkölcsi-világnézeti, és egyben axióma vagy posztulátum jellegűek, azaz olyan állítások ill. követelmények, amelyek esetében sem a bizonyítás, sem a cáfolás nincs értelmezve. Annak tehát nincs értelme, hogy a természetjog tételeiről vita induljon. (A tételek megfogalmazását illetően persze helye lehet vitának.) Régi tapasztalat, hogy az erkölcs, a világnézet alapkérdéseiről senkit nem lehet meggyőzni. Ezekre az alapkérdésekre vonatkozó ilyen vagy olyan válaszok valamilyen módon beleíródnak az emberek tudatába, és belső törvényként meghatározzák számára, hogy mi a jó és mi a rossz, és hogy az adott személynek mi a dolga a világban. (Voltaképpen ez a természetjog forrása.) Ez nem jelenti azt, hogy valakinek ilyen beállítódása nem változhat meg, de ilyen változást nem érvelés, vitában való meggyőzés, hanem csak élmény - egy "damaszkuszi út" - idézhet elő. Következésképpen azok számára van értelme együttes közérdekű cselekvésre szövetkezni, akiknél a beléjük írt törvények nem különböznek lényegesen. Ez a könyv azok együttes közérdekű cselekvését kívánja elősegíteni, akik alapjában az 1.6. alfejezetben körvonalazott világnézetet hordozzák. "Vízválasztó" a globalizációs korszak alapkérdése:
• Azzal szolgáljuk jobban a magyar társadalom többségének érdekeit, ha alávetjük magunkat a tőkemozgás világszabadságának és ezzel szuverenitásunk még megmaradt részéről is lemondunk? vagy
• ha visszaszerezzük és megőrizzük szuverenitásunkat (a gazdaság területén is), szociális piacgazdaságot teremtünk, és demokratikus, szuverén államként kapcsolódunk a világ többi országához?
Könyvünk azt igyekszik megmutatni, hogy a második válasz ad nagyobb esélyt emberként és magyarként való fennmaradásunkhoz.

Könyvünk egy természetes társadalom magyarországi megvalósításának tervét tartalmazza. Célja, hogy mennél többen megismerjék ezt a tervet, és hogy váljék tudatossá: a terv megvalósulásának egyetlen feltétele az állampolgárok ilyen vagy hasonló terv alapján való összefogása, békés, de határozott együttes cselekvése. A terv kialakításánál a szerző Magyarország adottságaira igyekezett figyelemmel lenni. Visszapillantva azonban úgy látja, hogy a tervet fő vonalaiban számos más ország jobbító szándékú erői is kiindulópontnak tekinthetik. Ez a terv - a szerző szándéka szerint - nem tökéletes megoldásokat tartalmazó elvi modell, hanem elvi alapokon nyugvó gyakorlatilag is megvalósítható modell, amely a jelenlegihez képest jobban kielégíti a társadalmi-természeti harmónia követelményeit, és jó kiindulópontot szolgáltat e követelmények további közelítéséhez.

A könyv címe a társadalompolitika céljára utal, amely a létbiztonság, valamint a társadalmi harmónia és a természeti környezettel való harmónia megteremtése, megőrzése, fejlesztése.

A létbiztonság: a mindennapi lét- és családfenntartáshoz, a testi-lelki egészség fenntartásához szükséges élelem, ruházat, fedél és egészségügyi szolgáltatás, valamint a kenyérkeresethez szükséges ismeretek és készségek megszerzésének biztonsága, és az ezt veszélyeztető erőszakkal szembeni biztonság a társadalom minden tagja számára. (Ez az elemi létezés szintje.) Ez a tétel egyenesen következik a "testvériség" elvéből, amit "köteles szolidaritás"-nak is nevezhetünk. Ez korlátozza a teljesítményelv érvényesülését, a gazdaság azonban így is működőképes, mert az egészséges emberi személyiség lelki szükséglete, hogy másoknak használjon, hogy alkotó életet éljen.

A társadalmi harmónia alapvető összetevői:
• Az alapvető emberi jogokkal meghatározott szabadság, és az ezt veszélyeztető erőszakkal szembeni biztonság a társadalom minden tagja számára. A sokszor idézett (szólás, gyülekezés, stb.) szabadságokon kívül fontos a piaci szerep (vállalkozó vagy bérmunkás) megválasztásának szabadsága, és a kínálatból való választás szabadsága (mind az áru, mind a munkahely, mind a munkaerő-kínálat esetében).
• A képességek kifejlesztésének és működtetésének, és ezzel a kulturális örökség átvételének és gyarapításának lehetősége, és az ezt veszélyeztető erőszakkal szembeni biztonság a társadalom minden tagja számára. Az előbbiekben megjelenő “erőszakkal szembeni biztonság" magában foglalja az ésszerű erőszakmentesség elvét. Ez azt jelenti, hogy a többség a rajta erőszakkal uralkodni törekvő, őt erőszakkal kizsákmányolni akaró kisebbséggel szemben jogosult erővel védekezni. A többség nézeteitől különböző nézeteket hirdetőkkel szemben (akik tehát nem alkalmaznak erőszakot) legfeljebb passzív erőszak (bojkott) alkalmazása jogosult.
• Esélyegyenlőség a természeti-gazdasági erőforrásokért folytatott versenyben, olyan szabályok szerint, amelyek révén az lesz jogosult egy erőforrás feletti rendelkezésre, az erőforrás használatára, akitől leginkább várható, hogy ezzel a legjobban szolgálja a közösséget. Liska Tibor tétele.


A természeti környezettel való harmónia alapvető összetevői:
• Az egyes tájakon csak annyi lakos, amennyit a táj ökológiai terhelhetősége megenged.
• Szelíd technológiák (beleértve a környezetbarát közlekedést és a hulladékok visszaforgatását is).
• Függetlenedés a nem pótlódó energiaforrásoktól, és a szűkös nyersanyagkészletektől.
• A fajok sokféleségének megőrzése.

A könyv története A hetvenes évek végén tette közzé a Római Klub nagyhatású tanulmányát “A növekedés korlátai" címmel. Ez - sokadmagammal - engem is meggyőzött arról, hogy a jelenlegi világrend, az egyre inkább globalizálódó kapitalizmus fenntarthatatlan, összeomlása szükségszerű. Minthogy akkorra már bizonyossá vált, hogy a “létező szocializmus" sem fenntartható alternatívája a kapitalizmusnak, azt a feladatot tűztem magam elé, hogy - az irodalom és a tapasztalatok alapján - megpróbálom kialakítani egy fenntartható társadalmi-gazdasági rend tervét, hogy célképet és cselekvési vezérfonalat ajánlhassak azoknak, akik szervezetten cselekedni akarnak emberhez méltóbb életfeltételekért, és egyben a természeti környezettel való harmóniáért. Annak elemzése folytán, hogy mely tényezők okozzák a kapitalizmus fenntarthatatlanságát, a kutatás első szakaszában kirajzolódott, hogy milyen irányban kell keresni egy fenntartható társadalmi rend alapelveit. Ezt ismertette az 1992-ben megjelent “Ajánlás a túléléshez" c. könyvem.
A következő döntő lépés Silvio Gesell alternatív gazdaságtanának megismerése volt. Ez a kitűnő gondolkodó (lásd a függeléket) először 1916-ban tette közzé főművét “Természetes gazdasági rend szabad föld és szabad pénz révén" címmel. Ebben egy olyan piacgazdaság elméleti alapjait és működési módját adja meg, amelyből hiányoznak a kapitalizmus fenntarthatatlanságát okozó elemek, mindenekelőtt a kamaton alapuló pénzrendszer, és a föld áruként, és így az ember alkotta tőkejószágokkal azonos módon való kezelése. Ezt a tant megszületése óta a főáramú gazdaságtan és politika - jó okkal - igyekszik agyonhallgatni, de - hála a Gesell szellemi hagyatékát gondozó németországi Gesell Archívumnak - mégis sikerült megszereznem a főművet. Lefordítottam, és alapvető tételeit hozzáillesztettem a fenntartható társadalmi-gazdasági rend már kialakult elemeihez. Így állt össze 1999 őszére egy - az elméleti megfontolásokból levezethetően - fenntarthatónak tekinthető társadalmi-gazdasági rend terve, amelyet - Gesell főműve címét követve - természetes társadalmi rendnek nevezek. (Az elnevezést az is igazolja, hogy ez a rend a természetjogi gondolkodás alapelveire épül.)
Egy fenntartható társadalom tervének program formájában való elkészültéről hírt véve civil aktivisták lelkes csoportja egy ilyen társadalom magyarországi megvalósulásának elősegítésére megalakította az Összefogás a Fennmaradásért Mozgalmat, és összeadta a pénzt a kézirat könyv alakban való közzétételéhez. Így került a nyilvánosság elé 2000 tavaszán, az Éliás Kiadó gondozásában “A fennmaradás társadalmi programja" c. könyv 2000 példányban. E példányok időközben elfogytak, a téma iránti érdeklődés azonban - a világválság mélyülése folytán - hónapról-hónapra nő. Ezért határozta el az Éghajlat Kiadó a könyv újabb kutatási eredményekkel kibővített szövegének kiadását “Létbiztonság és harmónia" címmel.
Nemzetközi eszmei kapcsolatok Könyvünk szemlélete és a benne foglalt program teljes összhangban van
a pápák szociális enciklikáival;
a Friends of the Earth (a Föld Barátai) által 2001-ben közzétett "Towards sustainable economies" (Fenntartható gazdaság felé) című dokumentummal;
a Heinrich Böll Alapítvány által 2002-ben közzétett “Joh'burg Memo" (Memorandum a johannesburgi világtalálkozó számára) című dokumentummal;
az Internationale Vereinigung für Natürliche Wirtschaftsordnung (INWO - Nemzetközi Szövetség a Természetes Gazdasági Rendért) által terjesztett irodalommal.
A könyvben közölt program a Német Szociáldemokrata Párt 1959-es Bad Godesbergi Programjával is összhangban van, egy pont kivételével: a Bad Godesbergi Program ugyanis - az ökológiai szemlélet abban az időben még általános hiánya miatt - a gazdasági növekedés fenntartásának alapján állt. (Lásd a szerző összehasonlító tanulmányát a Leleplező 2000/4 számában.)

Síklaky István
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Megrázó vallomás a Szent Anna tóba fulladt fiú tragédiájáról
  2015-06-14 05:46:32, vasárnap
 
  Iskolai kirándulásnak indult Erdélybe...


Aki valóban felelős, az ne maradjon büntetlenül!


Mi történt valójában, június 3-án, mindenki tudta nélkül, kalandparkozás után? - a Szent Anna tónál történt tragédia egy lehetséges olvasata.

Lukácsi Luca az egyik kislánynak a nővére, aki a Szent Anna-tóba fulladt 14 éves társával együtt Erdélyben kirándult múlt héten. Luca megdöbbentő posztot tett közzé Facebook-oldalán, amelyben elgondolkodtató, helyenként sokkoló megállapításokat tesz a máig felfoghatatlan tragédia kapcsán. Kik a felelősök? Kinek a mulasztása az, amiért egy ártatlan gyereknek az életével kellett fizetnie? Mi történt valójában? Ilyen és hasonló kérdéseket feszeget az írás, amely érdekes fénybe helyezi a történteket, és azt is, amit a tanárok-felügyelők az eset kapcsán nyilatkoztak. Az alábbiakben kiemelésekkel közöljük az írást. ITT az Alsónémedi Széchenyi István Általános Iskola vezetőségének állásfoglalását is elolvashatja a történettel kapcsolatban.


Mi történt június 3-án?


Én testvér vagyok, nem szülő. De anya mellett voltam, és senkinek sem kívánom azt a ridegrázós egy órát, amíg a kétségbeesett gyermek, zokogástól elcsukló hangon próbálja érthetően elmagyarázni, hogy mi is történt velük valójában, több száz kilométerre az otthonuktól.

Első hír a nap folyamán a gyermekektől, este hét óra magasságában, mobiltelefonon: jól vannak, minden rendben. A szülő nyugodt, nyilván a gyermek azért nem volt elérhető, mert remekül szórakozik az erdélyi vakációja alatt. Egy egész napos kalandpark után fáradt, a barátaival lazul, korán lepihen. Miért is lenne nála ilyenkor a mobiltelefonja, nem igaz?


Órákkal később üzenet, hogy nem tud beszélni, de éjszaka megpróbál jelentkezni, a szülő legyen elérhető. Biztosan mesélni akar, nem szabad rögtön rosszra gondolni.
Majd magyarországi időszámítás szerint éjfél után, csütörtökre virradó nap hajnali negyed egy órakor megcsörren a telefon. A gyermek sírva és visítva közli, hogy egy kisfiú az életét vesztette aznap, a szemük láttára, a Szent-Anna tónál, és hogy ezt nem mondhatta meg.

Szavakba nem tudom önteni, milyen mélyen megrázó és jelen pillanatig hihetetlen, hogy ez valóban megtörtént. Bár tudnám enyhíteni J. Tomi elvesztésének fájdalmát...

J. Tomi focistának készült, a magyarországi másodosztályú U14-es bajnokság Közép-Kelet csoportjában szereplő Dunaharaszti MTK kapusa volt. Tehetsége és szorgalma miatt megválasztották az utánpótláscsapat leghasznosabb tagjának (szerk.)

Az első hírek a Szent-Anna tónál történt tragédiáról a szerdai nap folyamán már megjelentek. Ha egy érintett szülő találkozik is a történettel, megnyugszik, hiszen az Ő csemetéje nem a Szent-Anna tónál kirándult aznap. Legalábbis, úgy tudta.


Hogy mi történt valójában, mindenki tudta nélkül, kalandparkozás után?


Egy tisztességes pedagógus egymaga horgászni volt a csapat néhány tagjával, míg a buszon a létszámhiányt a szállásukat biztosító családok gyermekeivel pótolták. A többi felügyelő és gyermek leutazott a Szent-Anna tóhoz.


A vihar közeledtével a gyermekeket beengedték egy kráter tóba fürdeni. A környéken több tábla is figyelmezteti a turistákat az ezzel elkövetett szabálytalanságra, a helyszínen keresztek vannak. A kirándulók létszámának durván negyedét a felügyelők tették ki. Részletkérdés, ki, mit, hol és hogyan csinált. A gyermekek engedélyt kaptak a tó átúszására, ez alatt elkezdett csöpögni az eső. Ahogy megtette az a néhány diák a kört, rohantak is ki a vízből, összekapkodták a ruháikat.


Az elhalálozott kisfiút úszás közben látták a társai utoljára, a tó átúszása előtt visszafordult, nem tette meg velük a kört. A tanárok eközben a mólón beszélgettek, egy férfi felügyelő volt csak a vízben, aki a gyermekektől függetlenül és nagyon távol, a tó mély vízében úszkált.


A gyerekek eközben csak arra koncentráltak, hogy kiérjenek a vízből, mert nyakukon érezték már az esőt.


A felügyelőkben az ottmaradt ruhakupac tulajdonosának hiányával tudatosult csak, hogy baj van. Két tizenhárom-tizenöt éves diák fiú azonnal fogta magát, és visszamentek az esőben keresni a barátjukat a tóban. Két kislány összezuhant, elmondták, hogy hol fordult vissza Tomi, ezzel pedig bűntudatot ébresztettek magukban, mivel utoljára ők láthatták. Utóbbi helyen térdig ért a víz, a fiúk mégis beljebb mentek keresni. A felügyelők nem akadályozták ezt meg, nem is csatlakoztak hozzájuk, hanem a mólóról utasítgatták őket. Merre keressék, hova ússzanak. Köztük egy testnevelés tanár, akiről tudjuk, hogy nem ez az első megkérdőjelezhető, pedagógiai mulasztásra visszavezethető esete; az iskola igazgatónője, képviselők, szülők...


A kétségbeesett gyerekek közül, aki még vizes volt, azt nem engedték fel a járműre, a sofőr szóvá tette, hogy sárosak, és koszos lesz a busz. Az esőben álltak, sírtak, összeomlottak. A felügyelők pedig az esernyőiket keresték, miközben egy gyermek eltűnt.


Értesítették az illetékes hatóságot. A sokkos állapotba került gyermekektől a mobiltelefonokat összegyűjtötték és kikapcsoltatták velük azokat, ezzel elérhetetlenné téve az egész társaságot. Órákkal később, mikor a gyermekek válaszoltak a nem fogadott hívásokra, a felügyelők mellettük álltak, jelenlétükkel nyomást gyakoroltak rájuk. Nem mondhatták meg, mi történt. A húgom hangján hallatszott, hogy sír. Anya rákérdezett, letagadta, én megnyugtattam anyát, hogy biztos a kalandpark miatt liheg. Nem árulhatta el, hol van.


Tamást búvárok keresték a Szent Anna-tóban
/Fotó: MTI/ Veres Nándor


A román rendőrség eljárt, a felügyelőket kihallgatta, és a két kislányt is, tolmács segítségével. A két kislányról tudjuk, hogy be lettek nyugtatózva annak a felügyelőnek a keze által, aki utasította őket, hogy beszéljenek. Akár valódi nyugtatóról, gyógynövényes készítményről, vagy egyszerű placebo tablettáról van is szó, a szülő értesítése nélkül tette. A hozzáállás, a gyermekek elhallgattatása, begyógyszerezése, előállíttatása... És én csak két kislányról tudok.


Ezek után a teljes, sokkos állapotba került gyermeksereg végignézte, ahogy kivonulnak a hatóságok, a búvárok, tudták, hogy botokkal beleszúrnak a vízbe, ahogy általuk katonainak titulált járművel a vízre mennek a barátjuk holttestét keresni. A helyszínen a gyermekeket nem biztonságba helyezték, hanem egy ilyen élménnyel fokozták a rémületüket.


Ottani idő szerint tizenegy óra körül juttatták őket a szállásukra. Ez idő alatt a buszon azt mondták a gyerekeknek, hogy kaptak oktatást a tóban való úszásról. A gyermekek hallották, hogy megbeszélik maguk között, mit fognak mondani a rendőrségnek. Elmondásuk szerint éles ellentétek feszültek a felelősségteljes és az elhallgatós magatartást tanúsító felügyelők között.


A horgászó pedagógus odasietett a helyszínre, miután értesítették a történtekről. A gyerekek megítélése szerint felelősségre vonta a többit, remegett a kétségbeeséstől, sokkos állapotba került.


Az elhunyt gyermek családjából a nővérét értesítették először.

Szerencsére olyan házaknál vannak, ahol gondoskodnak róluk - miután egy tegnapi, közös étkezés során a felügyelők álláspontja: megértjük, ha nem esztek.

A fele történetet sem írtam le, mondhatni semmit. Mert még nincsenek itt. A felügyelők nem biztosították nekik az otthon teremtette biztonságot, nem hozták őket haza, nem ölelhette meg őket a családjuk, nem vigasztalhatta meg őket az édesanyjuk, nem sírhatták ki magukból a történteket. A szülők akár az elején, akár a végén értesültek a balesetről, napokig aggódhattak. Ezek a felügyelők még mindig a gyermekeik mellett vannak... Egyetlen gondolatuk, hogy csak jussanak épségben haza a gyermekek!


Ennyi szörnyűség mellett még egy: a felügyelők közül senki sem emelte fel a telefont, hogy értesítsék a szülőket a történtekről. A kiutazás előtti szülői értekezleten elhangzott, hogy a gyermekek csak saját felelősségre vihetnek magukkal mobiltelefont. Még saját elérhetőségüket sem adták meg a pedagógusok. Mondván, a szülők ne izguljanak, és ne zaklassák a gyerekeket, majd ők azonnal értesítenek mindenkit, amint történik valami. A szülők nem is aggódtak a kapcsolatfelvétel miatt, a legtöbb gyereket a tiltás ellenére mobiltelefonnal engedték el otthonról.


Valamelyik gyerek a sokk miatt nem mert a történtekről beszélni, haza se mert szólni; szülők közül volt, aki a tegnap esti híradóból értesült arról, hogy a gyermeke érintett. Nekünk a mai nap sem szólt még senki (este hét óra), feltételezem, hogy másnak sem. Ma, pénteken kaptak a kiutazó gyermekek szülei elérhetőséget a kísérő felügyelőkhöz, hogy érdeklődjenek, hol jár a hazaindult busz. Ma?!


Hiába a szóbeszéd, a híradó, a gyermekek mobiltelefonja, kérdem én: nem az a minimum, hogy felemelik a telefont? Inkább szülők és hatóságok előtti, meghazudtoló magatartásra ösztönzik a sokkolt gyermekeket? Bűntudat emészti őket, felügyelői mulasztás miatt. Egy verzióban vázolták a gyermekeknek, hogy valójában az elhunyt kisfiú maga tehet arról, hogy így járt. Azt is sugallták, hogy a diáktársai tehetnek róla, akik nem figyeltek rá. A mai napon körbement a telefon a szülők között, hogy csak meg ne lássák a híreket és a kommenteket a gyermekek, mert végleg összezuhanhatnak.

Ez a megfelelő magatartás, a felelősségvállalás? Egy idegen országban, idegen nyelvű kihallgatások mellett? A szülők tudta nélkül? Pszichológus a gyerekekkel csoportosan, de a felügyelőkkel személyesen, külön-külön foglalkozik? Vajon hány szülő értesült a történtekről másodkézből?

Itthon senki sem tudta, hogy megváltoztatták a programot.

Nemrég hallottunk a gyermekekről. Úton vannak, de megálltak nemrég, mert a felügyelők kürtöskalácsozni akartak. Indulás előtt kértük a gyerekeket, üljenek középen, mert ott a buszon a legbiztonságosabb, ha gond van. A felügyelők ülnek középen, oda és vissza úton is.

Mikor a húgommal beszéltem, rákérdeztem egy részletre, mire az volt a reakciója: ne írj sehova semmit, mert baj lesz. Most jól van, de a saját gondolataival még mindig küzd. Rengeteget sír. És nem ő az egyetlen. A húgom kitűnő tanuló, tisztességes, felelősségteljes. Ilyet hallani tőle csak megerősített abban, hogy leírjam mindezt.

Az igazgatónő nem engedte el az öcséimet a ,,jutalom útra", a húgom pedig egészséges, hallhattam ma a hangját, nem sokára hazaérkezik. Hálás vagyok Istennek, hogy ilyen szerencsés vagyok, mégis gyűlölöm a tudatot, hogy ezt nem mindenki mondhatja el most magáról.

Nem gyanúsítgatás a célom, én csak azt akarom, hogy aki valóban felelős, az ne maradjon büntetlenül. Ne sétálhasson ma el a busztól nyugodt szívvel, zárkózhasson be az otthonába, éljen tovább boldogan, miközben életeket tett tönkre, bélyegzett meg örökre... Egészen eddig próbálták elhallgatni a történteket, eltusolni a mulasztást, a diákokra hárítani a felelősséget, és a szülőkre, akik elengedték a gyermekeiket egy kirándulásra.


https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xta1/v/t1.0-9/11401310_8300067570547 04_2311411229178495150_n.jpg?oh=54d7d74e1d371def519ec4732a91e0fe&oe=55F53786



Egy ártatlan, szeretett kisfiúnak miért kellett az életével fizetnie ezért?

Szeretnétek tudni, hogy tegnap este mitől rettegett a húgom a legjobban, a többi gyermekkel együtt? Attól, hogy úgy kell megtenniük hazáig a több, mint tíz órás utat, hogy Tomi helye üresen áll, és hogy nélküle kell leszállniuk itthon a buszról.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
"Jól vagyok tanítva"
  2015-06-11 21:00:46, csütörtök
 
  Mostanában egyre gyakrabban jut eszembe egy magyar népdal, annak is ez a két versszaka:

,,Ne sírasson engem senki,
Jól vagyok tanítva!
Sem léptében, de sem vágtában,
Sej le nem esek róla!

Mert a huszár a nyeregbe
Bele van teremtve,
Mint a rozmaring a jó földbe,
Sej belegyökerezve!"

Hát ez az! ,,Jól vagyok tanítva!" Énekli önérzetes büszkeséggel a magyar huszár ebben a dalban. ,,Jól vagyok tanítva!" visszhangzik lelkemben folyamatosan ez az egy rövid mondat! És, összeszorul a torkom a hiányérzettől! Elmondhatjuk-e ezt ma magunkról?
Kik is? Hát, talán mindenki, aki az 1945 utáni években született és nőtt föl Magyarországon.

Mert, mit is mondhatna az a mai ,,huszár", aki úgy van tanítva, hogy semmit nem szégyell annyira, mint azt, hogy: magyar?
Hogyne szégyellné, amikor úgy nőtt föl, hogy mást sem hallott, hogy:
- ,,A magyar a történelme során milyen komisz, bűnös népség volt!"
- Hogy mennyire ,,megérdemeltük Trianont!"
- Mennyire ,,buta, bunkó, aki magyarkodik"! Stb...

Hogyne érezné szégyellnivalónak magyarságát az a diák például, aki ,,tanulmányi kirándulás" címén - valójában a tanári kar egy részének bevásárló turistáskodása ürügyén - kikerül Ausztriába, vagy Olaszországba és (kizárólag!) magyar nyelvű felirattal találkozik az üzletek bejáratánál, hogy:
- ,,A csomagmegőrzés kötelező!"; vagy:
- ,,Bemenni csak csomag nélkül!"!
És, miért csak a magyarokra vonatkozik ez a figyelmeztetés?
Miért?
Ágaskodik bennem a megbántottság, miközben keresem a lehetséges válaszokat.
Azért, mert, talán csomag nélkül könnyebben tetten érhető a ,,tolvaj-szarka magyarja"?
*
s, mit tesznek a magukra hagyott gyerekek a nagy idegenben? Valóban lopnak!
Hazafelé az a ,,májer", aki több elcsent cuccot tud fölmutatni!
- Mit mondanak erre a követendő modell szerepét betöltő tanár kísérők? Teszem föl a kérdést és meg is kapom rá a választ az egyik szülői értekezleten az osztályfőnöktől:
- ,,Nem kell ezeket a gyerekeket félteni a külföldi úttól, mert ügyesebbek, mint a felnőttek!"
Ügyesek???
Ennyit tud mondani az az ember, akinek hivatása kellene, hogy legyen a gyermek jóra való tanítása?!

Milyen irigyelni való a magyar huszár, mert büszkén énekelheti, hogy:
,,JÓL VAGYOK TANÍTVA!"
Összeszorul a szívem és a bűntudattól alig tudok megszólalni, amikor ezekről a dolgokról beszélgetek huszár-korú ,,gyerekekkel". Elvettük tőlük még a lehetőségét is annak, hogy büszkén mondhatnák magukról: ,,Jól vagyok tanítva!"
*
Elnézést kérek azon pedagógusoktól, akik a ,,jót,, tanítják és a ,,jóra" nevelik tanítványaikat! Sokszor vállalva a tantestület általi kiközösítést!
És nem is lenne igazságos, ha általánosítanánk és a pedagógusokat kikiáltanánk bűnbaknak! Nem ez a célom, és igazán szeretném megvédeni a ,,mundér" becsületét!

*

Miközben a mentségeken töröm a fejem, újabb negatív tapasztalatot szerzek, a pedagógiai hivatást SZÜLŐKÉNT gyakorlók körében.
*
Köztudott, hogy az önkormányzatokat felügyelő új minisztérium, a jelenlegi oktatási minisztériummal egyetértve, egyetlen takarékossági tényezőként kitalálta, hogy - többek között - óvodákat, iskolákat ,,kell" bezárni.
Gyerekeinket, unokáinkat a megmaradásra ,,ítélt" iskolákba kell összeterelni, vagy egy távoli községbe irányítani.
*
A közelmúltban lakóhelyemet is utolérte az iskolabezárásos végzete. El is mentem a lakossági fórumra, ahol már a kész tényekről tájékoztatták az egybegyűlteket.
Még szerencse, hogy akadnak gyermekükért, jövőjükért felelősséget érző szülők, akik nem tudnak és nem is akarnak birka módjára beletörődni abba, hogy mindent eldöntsenek a fejük fölött és követelik a lehetetlent:
,,NE ZÁRJÁK BE AZ ISKOLÁKAT!"

Felállt egy fiatalember - bizonyára egyik kisdiák apukája - és kiállt szülőtársai elé.
Valószínű, hogy végső kétségbeesésében elkezdte szavalni Reményik Sándor: TEMPLOM ÉS ISKOLA című versét. Amikor az első versszak, második sorában elért addig, hogy:
- ,,Isten a tanútok reá." Már gúnyos mosoly jelent meg a körülöttem álló, ülő fiatal anyukák arcán. Amikor, a ,,Ne hagyjátok a templomot," ,,A templomot s az iskolát" versrészlethez ért a fiatalember - jó hangosan - megkérdezte az egyik szabadidőruhás anyuka, hogy:
- ,,Isten? Templom? Mit akar ez itt? Honnan szalajtották ezt a szerencsétlent?"

Kérdezem ezek után: ki is igazán itt a ,,szerencsétlen"? A fiatalember, aki fölemelte szavát a szülők és gyermekeik érdekében - a költő által megfogalmazott gyönyörű-szép szavakkal - védve az iskolához, a hit házához: a templomhoz való emberi jogokat? Nem inkább az az igazán ,,szerencsétlen", aki képtelen saját és gyermeki érdekeit felmérni, de még az azt képviselő mellé sem képes odaállni??! Sőt, kigúnyolja azt!
Igen, jól gondolják! A GYEREKEK az igazán ,,szerencsétlenek"! Azok a magyar gyerekek, akiknek ilyen ,,fölnőttek" jutottak!

Bp. 1995. április

Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A vörös veszedelemtől való félelem
  2015-06-04 10:30:13, csütörtök
 
  ... szülte békediktátum köttetett 1920 június 4-én


A magyarok I. világkongresszusa: 1929-ben
1920. június 4-e óta, Európa történelmében - a déli harangszóban megörökített és naponta emlékezetbe idézett - magyar nemzet elvesztette össznépi képviseletét.
A hétfelé szaggatott és harmadában hozzá ellenségesen viszonyuló, idegen uralom alá kényszerített magyarság össznépi képviseletét kilenc évvel később, 1929-ben, a Magyarok I. Világkongresszusa révén nyeri vissza.


Előzmények

Az I. világháború kitörésekor a Monarchia egész területén 19-42 évben határozta meg a HADKÖTELEZETTSÉGET! Ezzel szemben a magyar törvények 1912-ben 18-50 év közötti férfiak számára írt elő hadkötelezettséget.
1916 január 21-én 50 évről 55 évre emelték fel a Monarchia egész területén a korhatárt.
A történelmi Magyarország területéről kb. 3,4 millióan vettek részt az első világháborúban Ebből, több, mint félmillió elesett, 833 ezer fogságba esett, másfél millió megsebesült.
*
Talán, menjünk vissza az 1917 októberéig, amikor Magyarország területéről közel 1 millió ember, közöttük 500-600 ezer magyar nemzetiségű esett orosz hadifogságba. Az ország 18-40 év közötti, fegyverfogásra alkalmas korosztályainak több, mint harmada fogolyként élte át az orosz forradalmat és polgárháborút.
A hadifoglyok legnagyobb részét Szibériában és Turkesztániában, több tízezer főt befogadó táborokban őrizték. Közülük néhányban, így Omszkban, Tomszkban és Szamarkandban, a magyarok aránya elérte a 30-50 %-ot!
1916-tól mind nagyobb számban alkalmazták a foglyokat az iparban, a bányászatban és a mezőgazdaságban.
A táborokban 1917-ben szocialista csoportokat alakítottak, elsősorban azok az értelmiségiek, akik részt vettek a hazai munkás- és polgári radikális mozgalmakban, tartalékos tisztként a haractérre, majd fogságba kerültek. Ezek a csoportok kapcsolatokat építettek ki a bolsevik szervezetekkel.
Az 1917. októberi forradalomban kb. 40 városban több ezer magyar hadifogoly vett részt.
A hatalomátvétel után, amikor a hadifoglyok visszanyerték személyes szabadságukat, ún. internacionalista katonai alakulatokat szerveztek, amelyeket a Vörös Hadsereg kötelékében minden fronton bevetettek. A magyarok aránya az internacionalista alakulatokban felülmúlta bármely más nemzetét. Összlétszámuk 100 ezer főre tehető, ebből kb. 30 ezren elestek....



Új fegyveres erők 1918-ban:

A frontról hazaözönlött és leszerelt katonák száma 1918 decemberéig elérte az 1,2 milliót.
November 9-én a hadsereg újraszervezése nagy erőkkel kezdődött el. November 13-án rendelet jelent meg a nemzetőrség , a polgárőrség és a hadsereg létesítéséről.
A hadsereg alapját az 5 legfiatalabb korosztály visszatartása, illetve behívása képezte volna. Az ütőképes haderő gyors megszervezése illúzió maradt. Oka: pénzszűke, az ország peremvidékeinek leválása, illetve megszállása; a háborús fáradtság, a pacifista (mindenfajta háborút, fegyveres harcot ellenző) tömeghangulat; belső feszültségek a minisztérium és a Pogány József vezette katonatanácsok, a hadsereg és a nemzetőrségek között; a nyílt lázadásokig vezető zsoldos-kérdés.

Károlyi 1919 februárjában aktív ellenállás szükségességét hirdeti. Az akkori hadügyminiszter, Böhm Vilmos, és államtitkára Stromfeld Aurél a szociáldemokrata pártban és szakszervezetekben szervezett munkásságra kívánt támaszkodni a hadsereg megújításában.

A Magyar Nemzeti Tanás mellett 1918 okt. 23-án megalakult a diáktanács. A forradalom éjszakáján Csernák Imre vezette Katonatanács. Ez utóbbi fegyveres akcióival kész tényeket teremtett.
A győzelem után a kormány megállapodott a Nemzeti Tanács Intéző Bizottságaival. A katonatanácsban választott bizalmiak képviselték az egyes zászlóaljak tisztikarát, illetve legénységét.

A Katonatanács részt kívánt venni az ország politikájának alakításában.

A kormány és a munkás- ill. katonatanácsok viszonyát nov. 4-i rendeletben szabályozták: ,, a kormány ellenőrző orgánumai, a propaganda szervei,. De nem intézkedési jogával felruházott kormányzó hatóságok".

1919. március 21-én a Magyarországi Szocialista Párt megvalósítja a proletárdiktatúrát. Létrehozza hadseregét és szövetségre lép Szovjet-Oroszországgal.



Kommunista ,,Lenin fiúk"

1919. május 2-án a Budapesti Központi Ötszázas Forradalmi Munkás- és Katonatanács, majd a Forradalmi Kormányzótanács határozatot hoz a munkásosztály mozgósításáról és fölfegyverzéséről!
Május 3-4re 44 ezer ember áll be a Vörös Hadsereg soraiba és az üzemi dolgozók tízezrei jelentkeznek tartalék munkásszázadokba.

A forradalmi Kormányzótanács 1919. március 26-i rendeltével a karhatalmi és közbiztonsági feladatok ellátására létrehozta a Vörös Őrséget. Kifejezetten politikai célokra.
A leghírhedtebb közülük egy Cserny József nevű kalandor kb. 200 főnyi egysége volt, az un. ,,Lenin fiúk". Fekete bőrruhában(!) állig felfegyverkezve, aknavetőkkel és gyalogsági ágyúkkal tanyáztak a Teréz körút és az Oktogon sarkánál lévő, volt Batthyány-palotában.

A különítmény tagjai mintegy tucatnyi, közönséges gyilkosságot követtek el Cserny kifejezett utasítására vagy minden parancs nélkül.

Az ellenforradalminak nevezett szervezkedések felderítése a Belügyi Népbiztosság Politikai Osztályának feladata volt.
A részleg tevékenységét Korvin Ottó irányította.

A vidéki fegyveres felkelések leverésére és megtorlására Szamuely Tibor újságíró, népbiztos kapott teljhatalmat a Forradalmi kormányzótanácstól. Könyörtelen és hidegvérű elszántsággal, ,,a cél szentesíti az eszközt" meggyőződésével tett eleget a megbízatásának.
Különvonatával, amelyet ,,halálvonat"-nak neveztek, megjelent az ellenforradalmi lázadások színhelyén, ott a rendelkezésére álló karhatalommal ,,rendet" teremtett, majd rögtönítélő eljárással egy személyben törvényt ült az elfogottak felett.
A halálos ítéleteket a helyszínen nyomban végrehajtatta. A forradalmi törvényszékek, valamint a rögtönítélő bíróságok ítéletei alapján 153 személyt végeztek ki, közülük 119 vádlottat politikai, 6-ot katonai, 28-at közönséges bűncselekmény miatt.


A Tanácsköztársaság bukását követően a Nemzeti Hadsereghez tartozó Prónay-, Otenburg-, és Madary fővezérek vezette osztagok tisztogatásba kezdenek az 1919. aug. 19-én kiadott rendeletek alapján gyorsított bűnvádi eljárással ítélkeztek a vörös terror végrehajtói fölött.

1920. ápr. 11-én a Vérmezőn a nemzeti hadsereg felesküszik Horthy kormányzóra.

1920. jun. 4. A trianoni békediktátum alapján, Magyarországot a kollektív bűnösség elve alapján büntették. Elveszíti területének és azok lakóinak több, mint kétharmadát! Pedig, mint a fenti adatok is bizonyítják, nem a nép kezdeményezte a háborút és a kötelező hadrafoghatóság miatt teljesíteni kellett a behívó parancsot.

Éppen ezért, vissza kell utasítani a kollektív bűnösség elvén alapuló vádat!

Még akkor is, ha a ,,vörös veszedelemtől" való félelem szülte!


Bóna Mária Ilona

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hős halottaink emléknapja volt május 31-én
  2015-06-02 00:18:37, kedd
 
  Már ismét egy KIRAKAT-megemlékezéses nap!


Magyarországon a megemlékezés egy 1917-ben hozott törvényhez köthető, melyben először mondták ki, hogy nemzetünk hősi halottainak kegyelet teljes tiszteletét megfelelő módon kell kifejezésre juttatni, és az utókor számára meg kell örökíteni.
Bár a törvényt soha nem törölték el hivatalosan, több mint fél évszázadon át a hallgatás homályába veszett.
2000-ben Bősze József nyugállományú alezredes állampolgári kezdeményezésére az országgyűlés május utolsó vasárnapját a Magyar Hősök Napjává nyilvánította.


Minden vidéki városban megemlékeztek hőseinkről... Tették ezt helyi kezdeményezésre - legtöbb helyen a Vitézi Rendek részéről...


*****

Csak azt nem értem, ha egyszer van nekünk egy Nemzeti Kegyeleti Emlékbizottságunk, akkor miért tartunk még most is ott, hogy fogalma sincs a családtagoknak arról, hogy neki a családban volt-e valakije, akire ilyenkor konkrétan emlékezhetne?

Ugyanis, a Nemzeti Emlékhely Bizottság egy olyan kirakatszervezet, amelyik csak a kirakatrendezéssewl foglalkozik és számára teljességgel közömbösek a nemzeti MÁIG TEMETETLEN HALOTTAINK!!!!!!!!!!!


A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság http://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzeti_Eml%C3%A9khely_%C3%A9s_Kegyeleti_Bizotts%C3% A1g

NINI! ITT IS BOROSS, MEG AMOTT IS... AHOL KIRAKATOT LEHET RENDEZNI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

*******

A NEHÉZ-SORSÚAK, akiket a mai napig negatívan diszkriminálnak háborús ,,hős" rokona miatt - sem ismerhették és ismerheti genealógiai (származási) múltját, családi törtét, vagyis: magántörténelmét.

Egy ország történelme, pedig az azt alkotó népesség személyiségeinek magán-történelmének az összessége: a NEMZET TÖRTÉNELME.

Nehézsorsúak:

a.) az otthonaikból elűzött kitelepítettek és utódaik;

b.) az államhatalom által, a ,,nép nevében ellenérték nélkül" kisajátított üzleteikből- műhelyeikből a gyárakba tereltek és utódaik;

c.) a saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos TSZ-esítésének

áldozataik és utódaik;

d.) a fogolytáborokban felejtett, II. világháborús honvédő katonák és utódaik;

e.) a málenkíj robotot túlélők és utódaik;

f.) a recskihez hasonló büntető- átnevelő táborokat túlélők és utódaik;

g.) az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elesettek, bebörtönzöttek, kivégzettek és üldözöttek, valamint utódaik...

*

Részletesebben:

a.) Az otthonaikból elűzöttek három csoportját ismerjük:

- akiket a nyugati államokban már 1945 után oda menekült rokonság patronált és segített a nyugati letelepedésben, egzisztencia teremtésben;

- akiket elüldöztek az országból az ÁVH-s és III/III-as pol oszt. spiclijei,

- akik nem tudtak hova menekülni és ,,itthon" maradtak.

Akik a nyugati államokban otthonra találtak és tehetségük szerint kibontakozhattak, egzisztenciát tudtak önmaguk és utódaik számára biztosítani - nekik is jár az erkölcsi rehabilitáció és az elűzetésük miatti bocsánatkérés!!!

Akik ,,itthon" maradtak és vállalták a belső emigrációt, azoknak is jár a nyilvánossá tett bocsánatkérés, amit utódaikkal is hivatalosan közölni kell! Ugyanakkor, minden utód, aki javítani szeretne saját- és családja sorsán, ingyenességet kell, hogy kapjon az ehhez szükséges (akár szakmai, akár társadalmi ismeretek) megszerzéséhez!!!



b.) Az államhatalom által, a ,,nép nevében ellenérték nélkül" kisajátított üzleteikből- műhelyeikből a gyárakba tereltek és utódaik számára is jár az erkölcsi rehabilitáció! Sőt, az anyagi is! Ennek is nyilvánosnak kell lennie. Ha már nem élnek azok, akikkel mindez megtörtént, akkor is nyilvánossá kell tenni azt a tényt, mellyel negatívan megkülönböztették és a társadalom perifériájára száműzték ezeket a nemzettestvéreinket!

Az utódoknak akkor is meg kell tudniuk, hogy miért tépték ki családjukat gyökerestül a nemzet testéből és miért lett a sorsuk egyfajta gyökértelenség a saját hazájukban.

Meg kell tudniuk, hogy az 1945-ben polgárosodó magyarság mindenétől ki lett fosztva és javaik (melyeket többnyire egy-egy műhely és annak technikai munkaeszközökkel való felszereltsége jelentette) ellenérték nélkül un. társadalmi tulajdonba lett véve. Tette ezt a hatalom olyan megfélemlítéssel, hogy soha senki nem mert utódainak minderről beszélni. Ezeknek az embereknek nem lehetett több a gyermekük, mint szakmunkás - teljesítmény bérben. Bárki, bármilyen szakterületen szeretett volna továbbtanulni soha nem kapott zöld utat és állami támogatást semmihez. Az ilyen nehézsorsúak utódait érte a rendszerváltozás nevezetű változás többnyire ,,munkás" státuszban és a legszegényebb élethelyzetben. Nekik kellett volna mindenért fizetni akár egy magán-vállalkozás elindításához, vagy a hogyanhoz szükséges ismeretek megszerzéséhez. A nehézsorsúak utódait is megilleti az erkölcsi rehabilitáció mellett az anyagi támogatás az újrakezdéshez (otthonhoz jutás- munkahely-teremtés át- és továbbképzés) közpénzekből!



c.) A saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos TSZ-esítésének áldozatai, akik 1990 után nem mertek jelentkezni az un. kárpótlásért, mert annak idején (a TSZ-be erőszakolásukkor) lemondtak minden tulajdonjogukról. Ugyanis, csak így kerülhették el, hogy kulák-listára kerüljenek. Ami egyenlő lett volna a recskihez hasonló átnevelő táborba való száműzetéssel, vagy a már gyári munkahely elvesztésével.

Az ilyen sorsüldözött utódai a mai napig számkivetettek és elsők között veszítették el állásaikat, mert semmilyen (anyagi- ismereti- kapcsolati) tőkével nem rendelkeztek. A gyökértelenség lett osztályrészük... és sok esetben azt sem tudja, hogy ki fia borja is valójában. Ami a legszomorúbb, hogy már nem is akarja tudni, mert annyira ,,megszokta a rosszat"! Ezek az emberek lettek a legnagyobb vesztesei az un. rendszerváltozásnak.



d.) A fogolytáborokban felejtett, II. világháborús honvédő katonák kiadatását nem kérte az 1945 utáni magyar állam! Minden nemzet nyomoztatott a honvédő katonái után. Egyedül Magyarország nem volt kíváncsi a honvédő katonáira! Ha mégis valaki hazavergődött valamilyen csoda folytán, megdöbbenve tapasztalhatta, hogy ami hazafias kötelessége volt, mármint a behívó parancsnak engedelmeskedve bevonulni, az addigra ellenséges cselekedetté változott és olyan üldöztetésben volt részük, hogy azt kívánták, bárcsak odavesztek volna a háborúban! Inkább az ellenséges országtól a halál, mint a saját hazájától az életfogytig tartó megtagadtatás!

Ezeknek a nehézsorsú embereknek és utódaiknak jár az erkölcsi rehabilitáció mellett az újrakezdéshez - a közpénzekből való -újrakezdési anyagi támogatás!

Nyilvánosan bocsánatot kell tőlük- (egyenként- személyre szólóan) és utódaiktól kérni!

Ha ez megtörtént volna 1990-ben és az azt követő években, akkor pl. nem gyűlölték volna olyannyira az erdélyi nemzettestvéreinket. Hiszen, a tordai harcok során, 1944-ben 11 harckocsi tartotta hősiesen a frontot két szovjet páncélos hadoszloppal (200 harckocsival) szemben!!! Alig tértek haza abból a harcból is hős katonáink. De aki hazatért, a számkivetettség lett osztályrésze és ezért megkeseredett, boldogtalan emberek lettek, akikkel a rokonságnak sem volt tanácsos összetartani...nemhogy a határon túliaknak megszavazni a kettős állampolgárságot!



e.) A málenkíj robotot túlélőknek is ugyanaz a nehéz sors jutott, mint a fogságból hazatérő II. világháborúba kötelezően besorozott katonáknak.

1945-ben a szovjet katonáknak parancsba volt adva, hogy szám szerint mennyi embert kell begyűjteni málenkíj robotra. Voltak falvak, ahol a már ,,békeidőnek" számító 1945. április 4-ét követően összefogdosták a fiatalokat (nőket, férfiakat) az utcán és fölrakták a teherautóikra és irány Szibéria! (A nőket előtte meg is erőszakolták.)



f.) a recskihez hasonló büntető- átnevelő táborokat túlélők és utódaiknak is ugyanaz a nehéz-sors jutott.

Aki túlélte szörnyű szenvedéseit és haza tudott valamilyen csoda folytán jönni, az nemhogy elégtételért folyamodhatott szülőhazájában, hanem még akkora ellenőrzöttséget (rendőri felügyeletet) kapott a nyakába, hogy még azt is el kellett hallgatnia, hogy egyáltalán hol járt hosszú évekig! Annyira mélyen befészkelte magát a félelem ezeknek az embereknek a lelkébe, hogy jobbnak találták elhallgatni az igazságot utódaik elöl. Az elhallgatás, pedig a hazugság legalattomosabb fajtája , mert az ellen nem lehet védekezni, életstratégiát kialakítani, amiről nem is tudunk!!!

Éppen ezért, mindent meg kell tenni az erkölcsi és anyagi rehabilitációjukért ezeknek a nehézsorsúaknak és utódaiknak!

Meg kell szervezni ezeknek a hazájuk földjén is egyfajta belső száműzetésben élőknek az újrahonosítását!

Ehhez nem kell más, mint az erre vonatkozó adatok nyilvánossá tétele, és a negatív diszkriminációt évtizedekig gyakorló hatalom képviselői- (emeszempé), valamint jogutódpártjainak (emeszpé, eszdéesz, emdéef) képviselői részéről a nyilvános bocsánatkérés!

Ahol már meghaltak ezen nehézsorsúak, őket posztumusz illeti a bocsánatkérés, amit az utódoknak kell átadni! Ezen utódok, ha bármiben segítségre szorulnak az újrakezdés során, minden támogatást (induló tőke, ismeretek megszerzése) - a szociális felzárkóztatás keretén belül - meg kell kapniuk!



g.) Az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elesettek, bebörtönzöttek, valamint a kivégzettek utódai- rokonai sorsa egy nagyon fájón sajgó seb a nemzet testén-lelkén!

Ennek orvoslása a legösszetettebb feladat.

Hiszen, itt már muszáj megemlíteni, hogy a titkosszolgálatok által beszervezett rokonok és ismerősök a mai napig jelentenek - róluk - megbízóiknak!

Ezek a megbízók megtalálták minden megbízott zsarolhatóságát és ezzel a mai napig ,,szolgálatra" kényszerítésüket.

Mindaddig, míg ezen milliomossá és milliárdossá vált megbízók (Kapolyi László pl.) nem lesznek elszámoltatva, a megbízottak - és azok akikről jelentési kötelezettségük van - jelentési kötelezettségüknek eleget kell tenniük!

Nehéz őket tetten érni, hiszen többségük valamilyen ,,bújtatott-polgári" állásban dolgozva jelentget megbízóinak az 1956-os harcokban jeleskedőkről és utódaikról. Aki többnyire a legjobb barátja, vagy a házastársa!!!!

Nos, amiért ezen besúgók hozzátartozóit azon mód valamilyen tragikus esemény érte, mihelyt megtagadni akarta a besúgási engedelmességet, bizony a mai napig családok százezrei zsarolhatók emiatt!!!



Sürgősen le kell nagy nyilvánosság mellett leplezni ezen MEGBÍZÓKAT és el is kell ítélni őket! Ugyanakkor az évtizedekig jelentgető kis megbízottakat ,,takarékra" kell tenni, de szigorúan, hogy azok akikről jelentgettek, felszabadulhassanak ezen nyomás alól és maradéktalanul kifejthessék pozitív tevékenységüket a haza- és a benne élők javára, családtagjaik büszkeségére és örömére!!! Ehhez minden eszközt meg kell találni az új politikai kompetenciát megszerző képviselőknek és az eddig negatívan diszkrimináltak rendelkezésére bocsátani!

Elejét kell venni egyszer, s mindenkorra, hogy az 1956-os szabadságharcosok ellenségei kerüljenek olyan hatalmi helyzetbe, hogy kisajátíthassák maguknak az 1956-os forradalom és szabadságharc megünneplését! Ezzel, szabad utat kaphatnának az önállóság felelősségével élő 1956-osok és utódaik nemzetükért való kreatív életvitele és tevékenysége. Amihez, ha szükséges, minden erkölcsi és anyagi támogatást meg kell adni!


Bóna Mária Ilona
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2015.05 2015. Június 2015.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 7 db bejegyzés
e év: 163 db bejegyzés
Összes: 7719 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 78
  • e Hét: 237
  • e Hónap: 2482
  • e Év: 34212
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.