|
2008-08-05 11:02:07, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
(Levél barátomnak 2005-ből)
,,Az emberek teljes komolysaggal jatsszak azt, hogy valamilyen iranyultsaguak. Ki ebbe szuletett bele, ki felvette a stilust, ki pedig csak most igy teszi az eszet...."
Ez az előbbi idézőjelbe tett mondat újságírói(firkász) megfogalmazása annak, hogy az emberek életük során szeretnének szocializálódni. Magyarul: életben maradni úgy, hogy valahova, vagy valaki(k)hez tartozva.
Az így kialakult identitásukat minősítette úgy, ahogy azt TGM-ék teszik. Fölülről szemlélve a kis pondró magyarokat a képzeletbeli górcső alá csömöszölve! Csúnya dolog! Én nem lennék rá büszke! TGM-től elfogadom, mert ,,nem adhat mást, csak mi lényege"!
De egy magyartól? Egy írótól?
Az író ott kezdődik, hogy képes a másik ember szemével látni, az eszével gondolkodni és a szívével érezni! Majd, az így átélt történést, eseményt, viselkedést írja meg, de úgy, hogy azonosul vele. Belebújik a bőrébe, mert csak így hiteles! Az igazi FÉRFI(író) megőriz egy ÉRINTHETETLEN helyet erre a személyiségében/szívében!
Szeretném figyelmeztetni arra, hogy ezek a ,,szerencsétlenek" a honfitársai, magyar ,,vérei"! Az álarc alatt érző szívű emberek vannak és nem egészen az ő hibájuk, hogy a hatalom, tizenötödik éve nem képes olyan ESZMERENDSZERT felmutatni, amelyhez igazodva = szocializálódva már nem vergődnének hol ide, hol oda! És akkor, nemcsak külsőségekben ,,demonstrálnák" a hovatartozásukat!
Nem attól kerül az ember fennsőségesebb helyzetbe társainál, ha azt örökké hangoztatja, azzal, hogy ítélkezik, ítélkezik, minősít, minősít!!! A fennsőbbség az olyan, mint amilyen Krisztusé volt.
Pedig, egy alkalommal, mintha pont Ön hozakodott volna elő vele példaként. (Hogy Ő is csak egy ,,kivert kutya" volt és mégis milyen méltósággal viselte?)
Ha Ön - valóban - Benne hívő ember, akkor miért feledkezik meg erről örökké? Hiszen, csak olyan tanácsokat tisztességes osztogatni, amelynek betartásával, jó példával, képesek vagyunk elöl-járni! Vagy ez is csak egy ,,jól elhelyezett", hangoztatott ,,firkász" fordulat volt, amivel ki akart oktatni?
Én elhiszem hogy vágyunk arra, hogy jót röhögjünk, de hogy örökké csak ,,felebarátainkon"?
Ez olyan nyomorúságos!
Más:
Ha az ember parasztnak, vagyis földműves gazdálkodó családba születik bele, nem azt jelenti, hogy ő is paraszt, vagyis vidéki gazdálkodó lesz.
A ,,paraszt" szót gyakran mondják csúfolódó szándékkal a buta- bunkóra, de ez csak azt minősíti, aki ezt teszi. (Nagyon jól megírta a ,,könyvében", Gézával kapcsolatban.) Mint, ahogy a paraszt sem azonosítható a buta- bunkóval! Sőt!
Elismerem, ez meghatározó nálam is. Valóban paraszt nagyszüleim identitását örökölve nőttem föl. De: megörököltem azt a kirekesztettséget is, amit az okozott elsősorban, hogy édesanyám leányanyaként hozott a világra. Az előítéletes, gonosz- buta konvenciók miatt nem vállalhatott, hanem kénytelen volt rábízni testvérbátyjára és annak feleségére.
Édesanyám, aki egy igazi érző szívű, parázs-fekete szemű, halk szavú, jóságos teremtés volt bele is betegedett abba, hogy le kellett mondania rólam. És, annak ellenére, hogy ő volt a legfiatalabb, elsőként halt meg testvére közül! Belehalt abba, hogy EL KELLETT FOJTANIA ANYAI SZERETETÉT és NŐI VÁGYAIT!!!
Pedig, nem véletlenül ajándékozta őt meg - pont velem az Úr! Mert ,,az anyaméh gyümölcse jutalom." Aztán, amikor a református egyház az ötvenes években ,,elengedte" hívei kezét, lecsaptak a szekták szegény, kis hiszékeny, vidéki emberekre.
Néném-édesanyám is baptista lett. Végig szenvedtették vele azt a természetellenes, prűd, elvakult, előítéletes életet. Ráadásul, nekem is azt a sorsot szánták! Pedig tiltakoztam ellene és a mai napig fáj, hogy láttam a boldogtalanságát! Soha nem volt egy pasija! Úgy halt meg, hogy soha nem lett igazán asszonya egyetlen férfinak sem!!! Az imaházban, amikor sírt, mert éppen férjhezment valamelyik unokahúga, akkor azzal vigasztalták, hogy
- ,,Ne sírj, mert neked jobb: te Krisztus menyasszonya vagy!"
De, én már kicsi lányként megéreztem, hogy neki egyáltalán nem jó ez, sőt! És, a lelkem mélyén azt is éreztem, hogy az ő szomorúságához nekem is közöm van.
Édesapámat elhurcolták valamilyen fogságba. Évtizedekkel később tért vissza, teljesen lepusztulva. Soha nem nősült meg, kiment a pusztába a TSZ juhászaként. Néném-édesanyámat, pedig fogva tartották a szektánsok. Soha nem volt képes önálló életre.
Hát ez az, amit én nem akartam! És, valami miatt mégis megismétlődött az ő sorsa az enyémben.
De én egyet mondhatok tisztaszívvel: soha nem hittem és nem hiszek egyetlen hivatalos prédikátornak, papnak csak azért, mert valakik ,,kinevezték" annak, ami.
Nekem soha nem volt szükségem ,,közvetítőre", hogy Istennel kapcsolatban legyek!
A rendszerváltozáskor azonban be kellett látnom, hogy az embereknek vissza kell térni a történelmi egyházakba!!! Vallom ezt annak ellenére, hogy sokkal inkább hiszek egy őskeresztyén magyar vallásban, mint a római katolikusban, vagy a reformátusban!
Mit csináljak, ha az embernek egy adott korban kell az életidejét leélnie és nekem is a MEGMARADÁSOM ZÁLOGA volt az, hogy afelé SZOCIALIZÁLÓDJAK: visszatérjek a református egyházba. Oda, ahol megkereszteltek. ...
József Attilával kapcsolatban örülök, hogy megírta, amit gondol a haláláról. Az az érzésem, hogy sikerült magáévá tennie a Garamvölgyi-féle teoriát. Azt is el tudom hinni, hogy a komcsiknak hátat fordítva, megpróbált SZOCIALIZÁLÓDNI Flóra keresztény-polgári köreihez, mert iszonyú kisebbrendűségi érzése volt a nő családja miatt.
Rettenetesen szenvedett attól, hogy Flóra csak úgy lett volna az övé: templomos esküvő után. Őt kötötték a konvenciók! Hogy rúghatott volna föl mindent? Így-is úgy-is belehalt volna az életbe Attila és, magával rántotta volna őt is. Flóra ekkor már végzett pszichiáter volt és látta a menthetetlenséget...
El kell olvasni József Attila utolsó verseit! A mindent betöltő férfivágy ordítva kiált az imádott nő szerelme után! (De, ezt hogyan érthetné meg az, akinek még soha nem kellett vágyakoznia - főleg nem hiába(!) - egyetlen nő után sem? Ezért, tudomásul veszem, hogy nem érti. Nem tehet róla.)
Nekem, viszont kristálytisztán összeáll a kép. József Attila mindent megpróbált, talán még a nemzeti fasisztákat is. Nem jött össze, mert a ,,kommunisták karmai" közül nehéz kikerülni. (Én ne tudnám?)
József Attilával kapcsolatban még az is eszembe jutott, hogy nem volt apja és a kenyérkereső elfoglaltság elvette tőle az anyját is. Az így felnőtt ember, szinte soha nem lehetett igazán GYERMEK. Környezete, körülményei megfosztották tőle. Az egyik tanyán még az Attila nevet is elvitatták és Pistának hívták! Az a fiúgyermek, aki soha nem élhette át azt, hogy valakinek a FIA(!), az személyiségfejlődésében, lélekben gyermek marad örökre!
Ugyanakkor, óriási tehetséggel és jó képességgel, érzékeny lélekkel áldotta meg az Úr!
Nahát: ez az az ELLENTMONDÁS, amivel nem tud az ember fia/lánya megbirkózni egyedül!!
Bóns Mária Ilona |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: boldogtalanságát, hovatartozásukat, természetellenes, szocializálódjak, szocializálódni, szerencsétlenek, felebarátainkon, kristálytisztán, megkereszteltek, testvérbátyjára, szocializálódva, személyiségében, kisebbrendűségi, eszmerendszert, szomorúságához, megfogalmazása, figyelmeztetni, iranyultsaguak, megismétlődött, fennsőségesebb, leányanyaként, érinthetetlen, szenvedtették, identitásukat, reformátusban, megfosztották, külsőségekben, demonstrálnák, prédikátornak, tisztaszívvel, őskeresztyén, évtizedekkel, ellentmondás, kapcsolatban, megmaradásom, betartásával, emberek teljes, előbbi idézőjelbe, emberek életük, képzeletbeli górcső, másik ember, eszével gondolkodni, szívével érezni, igazi FÉRFI, álarc alatt, ember fennsőségesebb, ember parasztnak, buta- bunkóra, buta- bunkóval, okozott elsősorban, igazi érző, anyaméh gyümölcse, Hogy, KELLETT FOJTANIA ANYAI SZERETETÉT, MEGMARADÁSOM ZÁLOGA, József Attilával, SZOCIALIZÁLÓDNI Flóra, József Attila, Bóns Mária Ilona,
|
|
Offline
