Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Almafelfújt
  2013-11-17 17:10:23, vasárnap
 
  Hozzávalók 4 személyre:
3 alma, 3 tojás fehérje, 3 evőkanál keményítő, 8 dkg cukor, 1 kávéskanál fahéj; a formákhoz: 3 dkg vaj, 2 evőkanál cukor;
a tálaláshoz: 2 teáskanál porcukor

Elkészítése:
Az almát megpucoljuk, cikkekre vágjuk, hozzáadjuk a cukor felét és kevés vizet majd megpároljuk. Megszórjuk a fahéjjal, villával összetörjük és hűlni hagyjuk. A keményítőt elkeverjük 1 dl vízzel és addig főzzük, míg be nem sűrűsödik. Mikor kihűlt, belekeverjük az almapürét. A fehérjét a megmaradt cukorral kemény habbá verjük, felével fellazítjuk az almás pépet, majd lazán beleforgatjuk a hab másik felét is. A formákat vajjal kikenjük, megszórjuk a cukorral és a masszát szétosztjuk bennük. 180 fokon, 15 perc alatt megsütjük. Kivesszük a sütőből, tetejét megszórjuk kevés porcukorral és azonnal tálaljuk. 		 
 
0 komment , kategória:  sütemények ,édességek  
Brokkolis saláta-torta
  2013-11-17 17:08:30, vasárnap
 
  Hozzávalók:
1 fej brokkoli, 12 dkg főtt csirkemell(esetleg húslevesben főtt vagy maradék sült hús), 4 tojás, 1 hagyma, 2 evőkanál majonéz, 3-4 evőkanál tejföl, só, bors, fél citrom, szódabikarbóna; a díszítéshez: vékonyra szeletelt szalámi, paradicsom

Elkészítése:
A brokkolit megmossuk és rózsáira szedjük. Enyhén sós vizet forralunk és beleteszünk egy késhegynyi szódabikarbónát. Mikor felforrt beletesszük a brokkolit és roppanósra főzzük, majd leszűrjük és hideg vízzel leöblítjük. A tojásokat megfőzzük és megpucoljuk, majd egy sárgáját félreteszünk a díszítéshez , a többit pedig apróra vágjuk. A csirkemellet meg a hagymát szintén apró kockára vágjuk, majd egy tálban összevegyítjük a brokkolival meg a tojással. Hozzáadjuk a majonézt meg a tejfölt, megszórjuk a sóval meg a frissen őrölt borssal, meglocsoljuk a citromlével és összekavarjuk. Egy tányérra félgömb alakúra formázzuk és egy lapos késsel a felületét elsimítjuk. A szalámi szeleteket rózsa alakúra csavarjuk és körberakjuk a saláta-tortát. Ráreszeljük a tojássárgáját, majd paradicsommal és brokkolival díszítjük.
 
 
0 komment , kategória:  csibehúsos és más szárnyasok  
Nagyon finom kifli
  2013-11-17 15:40:33, vasárnap
 
  Egy kis nasi délutánra! Diós és mákos kiflik kelt tésztából.
Hozzávalók:
 50 dkg finom liszt
 2,5 dkg élesztő
 20 dkg margarin
 1 kis pohár tejföl
 1,5 dl tej
 csipet só
 2 ek. porcukor
A töltelékhez:
 15 dkg darált dió
 15 dkg darált mák
 1,5 dl tej
 10 dkg porcukor
A kiflik meghempergetéséhez:
 vaníliás porcukor
Elkészítés:
A lisztet elmorzsoljuk a margarinnal.
Az élesztőt langyos, cukros tejben felfuttatjuk.
A tészta hozzávalóit alaposan összedolgozzuk, egy órát meleg helyen kelesztjük.
A töltelékhez a tejet felforraljuk, belekeverjük a cukrot és a diót. Ugyan így elkészítjük a máktölteléket is. Hagyjuk kihűlni.
A tésztát nagyon vékonyra nyújtjuk /1-2 mm/ és kb. 5-6 centis kockákra vágjuk.
A kockák közepére 1-1 kávéskanál tölteléket helyezünk, felcsavarjuk és a végeit benyomkodjuk.
Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük és előmelegített sütőben 8-10 percig sütjük.
Még forrón meghempergetjük a vaníliás porcukorban.
Ebből a mennyiségből 60-70 db kifli lesz.
Jó étvágyat kívánok hozzá!		  
 
0 komment , kategória:  Kelt tészta édes és sós  
Márta
  2013-11-17 13:19:02, vasárnap
 
  Lélek Sándorné: A lélek útja - Márta -

Síri csend honolt a folyosón

A nyitott ajtón át, egy-egy nesz belopja magát a szobába, ahol hallgat a fáj, a jajgatás pihen. Infúziók, tapaszok adagolják a mámort, hogy legyőzzék a test háborgását. Az ágyak mellett itt-ott oxigénpalack és maszk. A remény is agonizál. Az osztályon mindenki hosszú útra készül.
A lakók sorsuk kálváriájának utolsó állomásainál megpihennek, fogynak a stációk. Az egészséges léleknek is mankóra van szüksége, ha erre téved. Kevés a szó, nem tudni mit lehet, és mit szabad mondani...
A tapasztalt nővér is belegabalyodhat gondolatainak fonalába.
Az önkéntes a keresett számhoz érve egy pillanatra megtorpant, ott még visszafordulhatott volna.
Nem tette, szolgálatra jelentkezett. Egész délelőtt azon morfondírozott, mit fog majd kérdezni, hogy fogja megoldani a feladatát. Tudta, a kötelező lépcsőfokok, - a tagadás, tiltakozás és a düh-, itt már eltörpülnek. A fájdalomnak és hiányérzetnek ebben a fázisban, csak a maradványa van jelen. A félelem és egyedüllét is oldódni látszik, helyébe lép a racionális gondolkodás, az érzelmi elfogadás. Egy új kapcsolat kialakulásának van még némi jelentősége az utolsó állomás előtt, ami megbékéléshez vezet. Itt erre van itt szükség, ezért jelentkezett.
Vett egy mély lélegzetet és belépett a kétágyas szobába. Köszöntötte a szobában lévőket. Az ablaknál, ágyában fal felé fordulva pihegett egy nő. A közelebbi ágyhoz lépett, kezét nyújtotta és bemutatkozott. Vékony, sápadt arcú asszonnyal találta szemben magát, aki mélyen a szemébe nézett és rá mosolygott. Beesett szemgödréből kristálytiszta tekintete, vékony kézének határozott, mégis gyengéd szorítása egészséges jellemről árulkodott.
Hosszú ujjain, szépen ápolt körmei az igényességét tükrözte. Kedvesen hellyel kínálta az asztal melletti székre mutatva. Észrevette segítője zavarát és félelmét, megpróbálta oldani a feszültséget.
- Tegeződhetünk? - kérdezte csendesen.
- Igen, köszönöm, természetesen - préselte ki magából az asszony, aki még soha nem érezte magát ilyen tehetetlennek. Zavarba hozta a beteg magabiztossága, közvetlensége és kedvessége.
Így is lehet? - kérdezte magától. Érezte, soha nem lenne képes ily módon búcsúzni.

Márta, a beteg kezdeményezett. Elöljáróban kijelentette, számára nincs tabu, állapotával tisztában van, a napok meg vannak számlálva. Nem sietteti az időt, ami megadatik, szeretné kihasználni, ebben kéri a segítséget. Egy novellásköteten dolgozik, a minap ért a végéhez. A kozmetikázása, fésülése van hátra és az utószó. Arra kéri segítőjét, Terezát, nézzék át, beszéljenek róla, elemezzék, és javítsák közösen. Hibátlan munkát szeretne maga után hagyni.
Megfogta az asszony kezét és kérte, ne játszanak szerepet, csak őszinte együttműködés vezethet eredményre. A közösen eltöltött óráknak ne legyen a helynek jelentősége, csak az időnek.
Végig mosolygott, ahogy ezeket a szavakat mondta, majd megkérdezte.

- Kérsz egy kávét?
- Igen, köszönöm. - volt a válasz.

Márta a szekrényhez lépett, két csészébe neszkávét készített, egy bögrébe vizet engedett, és a teakonyha felé vette az irányt.
A tapasztalt nővér zavartan feszengett a helyén. Nem tudta mi a helyes, mit tegyen. Fordított a helyzet, őt szolgálják ki... Az ő lelke kapott mankót az asszonytól.

Hálás volt, olyan leckét kapott, aminek egyszer hasznát veheti. Tud-e majd belőle profitálni? Ma még kétségei vannak.
Nem elemezhette tovább a pillanatot, megérkezett Márta a forró vízzel. Finom kávé illat terjengett a levegőben. Pár perc múlva arany köntöst terített rájuk a találkozás öröme, mintha régi ismerősök lennének, úgy beszélgettek. Sorakoztak a mindennapi kérdések, válaszok. Észre sem vették, az idő elszaladt. A kéziratra nem került sor, annyi megbeszélni valójuk akadt. Két nap múlva úgyis találkoznak, akkor elkezdik a közös munkát, döntötték el. Lejárt az idő, Tereza semmi jelét nem mutatta, hogy indulni készülne. Márta udvariasan figyelmeztette, biztosan várja otthon a család. Az asszony, hálás volt a figyelmességért. Távozáskor átölelték egymást, a viszontlátás reményével.

Gyalog indult haza. Fejében kavarogtak a gondolatok. Az előkészítőn felhívták a figyelmüket, kerüljék a beteggel való függőség kialakulását. Az együtt szenvedés káros a pszichére.
Mártából erőt és hitet merített, feltöltötte, megerősítette.
Mi lenne, ha holnap is bemenne? Ezt kell tennie, lehet, hogy holnapután nem lesz...
Megborzongott a gondolatra.
Szeme előtt képek jelentek meg, a beszélgetés foszlányainak kíséretében. Karácsony és a mákos guba... Márta néhány szóban elújságolta, az egyik novellájában a legszebb karácsonyáról ír, amikor a gubát önmaga sütötte. Olyan jól sikerült, hogy hetente megismételte, a szerelme kérésére.

Mákos gubát készít, és meglepi vele az asszonyt. Igen ám, ha tudná, hogy kell készíteni. Sebaj, majd elolvassa a szakácskönyvet.
Amikor hazaért rögvest a könyvespolchoz sietett. Harmadik szakácskönyvét lapozta, de mindegyikben az állt, ,,a kifliket feldaraboljuk".
A csudában! Nem kifliket akar darabolni, hanem sütni, kelt tésztából. Ránézett az órára, hét óra múlt, nincs még késő, ilyenkor nem illetlenség telefonálni. Csengette sorban a barátnőit, nem járt sikerrel, senki nem tudta megmondani, hogy kell elkészíteni a tésztát.
Csalódottan tette le a telefont. Nem tehet semmit, legközelebb megkérdezi Mártát, a meglepetést elhalasztja.
Sokáig állt a zuhany alatt, jól esett ahogy a vízsugarak simogatták a testét, miközben könnyei sós ízét a szájában érezte.
Ágyába térve, elővette a könyvet, olvasni próbált, de a gondolatai elkalandoztak...
Olyan érzése volt, mintha régről ismernék egymást, - talán, volt közös életük - villant át agyán.
Ha létezik inkarnáció, reinkarnáció és karma, akkor nincs kizárva...
Tapasztalatból tudja az élet folyósólyán nincsenek véletlenek találkozások. Mindegyik tanulófolyamat, megoldandó feladatokkal.
Miért éppen Mártát kapta meg? Dolguk van egymással, abból is látszik, ahogyan felcserélődtek a szerepek. Az asszony, példát mutat, kitartásával, sorsa iránti alázattal és elfogadásával.
Mi lesz vele, elmegy. Esett kétségbe...

Forgolódott még pár órát gondolatai kalodájában, mielőtt elaludt.
Álomtündér magával ragadta a fáradt asszonyt és egy ismeretlen helyre repítette, oda, hol az ősi kastély parkjában játszadozott két kislány. Egy aranyhajú kék szemű, és egy gesztenyebarna hajú copfos. Nagy színes képeskönyvet hajtogattak, amiben állatok sorakoztak. Érdekes könyv volt, mert az állatok szemei mozogtak. A gyerekek jókat kacagtak. Azt játszották, hogy ki találja ki hamarabb, melyik állat van a képen. A lapok fogytak. Már alig volt pár oldal, amikor dörögni kezdett az ég, villámok cikáztak, és vágták ketté az eget, az eső szakadni kezdett. Mind a ketten elkezdtek futni, de a könyv ott maradt. A barna copfos visszaszaladt, már a kezében tartotta, amikor a villám belecsapott a fába, ahol a gyermek futott. Látta a kis testet élettelenül elterülni, nem messze tőle a nyitott könyvet, ahonnan egy őzike nézett rá, szomorú szemeivel.
Odament felvette a könyvet, átölelte barátnőjét, segítségért kiáltott, de senki nem hallotta meg. Sírva futott a kastélyba, hogy segítséget kérjen. Már a tizedik szobát járta végig, senkit nem talált, akkor látta meg a falon a velencei tükröt, benne a szőke kislányt. Ott tudatosult benne, hogy saját maga az egyik gyerek.
Kiabálni kezdett, de csak a visszhang válaszolt. Kétségbe esve rohant vissza az ajtóig, amint kinyitotta, már sütött a nap, egy kis galamb csipegetett a padon. Kereste a kislányt, és a villám csapta kiégett, kettétört fát, de nem talált semmit.
Kezében ott volt a könyv a szomorú szemű őzikével...
Magányosan, kétségbeesetten bolyongott, amikor hangot hallott fentről. Felnézett az égre, a barátnője integet feléje, mosolyogva, őzike szemével. Közben gyönyörű zenét halott, a Szférák zenéjét...

Reggel, kinyitotta a szemét, a redőny résein át aranycsíkot húzott a falra a napsugár. Tudta későre jár. Fülében még hallotta az angyalok kórusát.
Kicsit lustálkodott, egyet, kettőt nyújtózott, és megszokott módján, imával köszöntötte a napot. Alig várta a közös reggelit, hogy elmesélhesse párjának az álmát. Évtizedek óta beszélgetéssel kezdik a reggelt. Tereza álmait, ábrándozásait meséli, a párja, pedig a meccsek izgalmas góljait. Ezt követően kiosztják egymás között a napi teendőket. Egyre figyelnek, közösen nem mennek vásárolni, abból igen hamar óriás vihar kerekedne. Az asszony bóklászó, mindent megtapogató, a férj, cetlis, tudatos vásárló.
Amint Mártához és a gubához értek, Apóka felkiáltott, tudom, hogy kell gubát sütni, nagyanyámtól láttam. Kenyértésztából, hosszú kifli rudakat formált, feldarabolta, zsírozott tepsibe tette, megsütötte, mézes sziruppal leöntötte a gubákat, és mákban megforgatta. Ez volt a mindenkori karácsony böjti ebéd. Megbeszélték, elkészítik közösen, az lesz az ebéd.
Nagy izgalommal telt a délelőtt, déli harangszóra meleg gubával érkeztek a kórházba. Az osztályra érve, az egyik nővérke Tereza elé sietett.
- Márta alszik, reggel fulladásos rohama volt, oxigénpalack segítségére szorul, erős nyugtatót kapott. Ne költsük fel. Látom, hoztál neki valamit, ha felébred, odaadom.
- Köszönöm. Kérlek, melegítsd meg a mikróban, holnap délután itt vagyok. Telefonon érdeklődhetek?
Egy határozott biccentés volt a megnyugtató válasz.
Mire az udvarra ért arcát könnycseppek áztatták, remegett. Délután kétszer telefonált. Estére jobban lett, már nem volt szükség a palackra.
Következő nap kedves betege mosolyogva fogadta, örömmel számolt be róla, hogy olyan jól esett a mákos guba, mint azon a karácsonyon.
Két hétig, naponta találkoztak, Márta könyvének az utolsó fejezetéhez értek. Következő nap üres ágyat talált.
Az asszony éjszaka hazatért a fénybe, átölelte és magával vitte a hazavezetés angyala...

Az orvos behívta Terezát, átadta a kéziratot a beteg utolsó üzenetével, melyben azt kérte fejezze be a művet, s legyen ez a kettőjük könyve...
Ott állt kezében a legdrágább ajándékkal. Először a könnyeitől nem tudott megszólalni, később a fájdalomtól.
Alig jött ki hang a torkán, kérte a doktornőt a mappát adják a családnak. Az orvos közölte, nem volt családja, egy unokatestvérről tudnak, aki egyszer meglátogatta. Emberi kötelességük, a távozó kérését figyelembe venni, az Ő kívánságuk teljesítése számukra szentírás.
Ekkor Tereza táskájába tette az örökséget, olyan eltökéltséggel, hogy az asszony képe mellett, a legféltettebb kincsei között helyezi el.

Két év telt el, de ahányszor az égre tekintet, egy kedves arc mosolyog le rá, őzike szemeivel, és felcsendül a Szférák zenéje...
Lelke mélyén tudja, kettőjük találkozásának van még állomása, ahol összefutnak.		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kamaszkor
  2013-11-17 12:06:23, vasárnap
 
 

Imádtam nagyokat sétálni gyermekeimmel. Kézen fogva, beszélgetve, énekelve, vagy csak csendben, békében, örömben.

Mindig úgy tekintettem rájuk, mint az én kicsi babáimra, akiket pátyolgatni, dédelgetni kell.

Az első szembesülésem azzal, hogy nőnek, akkor történt, amikor fiam megkért, hogy ne szólítsam Manócskának, mert ő már nagyfiú. Kérte, hogy Jánosnak hívjam. Hosszas alkudozás után nagy kegyesen megengedte nekem, hogy Jana néven, s ha kettesben vagyunk, Janikámnak hívhatom. A következő lépés az volt, hogy kitiltott a fürdőszobából.

Tiszteletben tartottam a kérését, természetesen, de nagyon sokáig sanyarogtam a szobámban szomorú anyasorsomon, mondván, hogy már nem kellek nekik.

Aztán ha nehezen is, de beletörődtem, hogy az önállóság kifejlődésének ezek nagyon fontos alapjai. Helyette kaptam valami mást: Határtalan bizalmat! Minden tettüket, gondolatukat megosztották velem, bimbózó szerelmektől kezdve a csalódásokig.

Lányomnál is szinte ugyanígy zajlottak a dolgok, először csak a fürdőszobából tiltott ki, majd az utcai séták alkalmával, ha meg akartam fogni a kezét, rám szólt: Édesanya! Ez olyan égő!

János fiam sohasem volt bújós, tőle kegy volt a puszi, a mai napig úgy kell kikönyörögni egy-egy ölelést, Maya pedig, aki az ellentétje volt, most már csak otthon, négy fal között bújik, puszizik, hízeleg.

A kamaszkor roppant veszélyes állapot. Gyermekre, szülőre nézve egyaránt. Két választásod van: vagy megnyered örökre a gyermekedet, vagy elveszíted. S a határmezsgye, amin mozoghatsz, roppant keskeny. Eben a korban a legelutasítóbb a gyermek, ugyanakkor most van a legnagyobb szüksége a mindenen átívelő szeretetedre, törődésedre. S ezt úgy átadni, hogy a mindent tagadó állapotában fogadni képes legyen, nos ehhez nagy bölcsesség, és türelem kell. Ha ebben az időszakban elveszted a bizalmát, talán sohasem szerzed vissza. Ebben a korban a legsérülékenyebbek, s mivel a veszélyérzetük fejletlen, könnyen áldozatokká válhatnak. A kábítószer, prostitúció, vagy alkoholizmus áldozataivá. Természetesen a határvonalat most is meg kell húzni. S ha érzed, hogy feszes, ne félj egy kicsit lazítani a dolgokon. Igazi húzd meg, ereszd meg játék ez a kamasz, és felnőtt között, amit ha jól formálsz, egy egészséges lelkű fiatal felnőttet kapsz cserébe. Aki partnered, még akkor is, ha a fiatalság hevében olykor vitatkozik veled. Hagyd, hogy győzzön is olykor! Nem fog kevéssé szeretni, de jobban, és tisztelni is jobban fog. Emberközelivé válsz, mert már nem csak a szülőt látja benned, hanem a sírig kitartó jó barátot.

Jana fiammal sem volt egyszerű a kamaszkori tünetek kezelése, kicsit bele is roppantam, mert hirtelen, s rövid idő alatt zajlottak le a testi-lelki változások. Túléltem.

Mayával más volt a helyzet. Nem lett könnyebb, mert a bújós kismacskából támadó vadmacska lett. aki fujt, prüszkölt, és karmolt. Azt véltem, hogy a lánnyal könnyebb lesz a kamaszkor változásait kezelni. Hát, más gondolni, és más szembesülni vele. Kőkemény viadalok zajlottak, könnyekkel, sírással, veszekedésekkel, sőt olykor ordítozással is, nem tagadom. Életemben először szembesültem ilyen makacs szembeállással, amit lányom produkált. Sok álmatlan éjszakám volt, rengeteget töprengtem a "hogyan tovább" kérdésen. Volt alkalom, amikor úgy éreztem, hogy feladom. Aztán összeszorítottam a fogam, és újra és újra felidéztem azt a pillanatot, amikor először megpillantottuk egymást, s ettől új erőre kaptam, a felidézett boldogság átsegített minden nehézségen.

Cserében kialakult egy nagyon meghitt, és bizalmas kapcsolat anya, és lánya, anya, és fia között. Ahol az anya nem csak anya, hanem már barátnő is! S a legfontosabbat is megkaptam: a feltétel nélküli bizalmukat!

Maya ma újra macska itthon, s ha néha lázad, és nagyszájúskodik, könnyen lekezelhető a helyzet. János viszont beérett, komoly, mély érzésű fiatalemberré fejlődött.

Lánykám olykor aggaszt, ő igazi carpe diem azaz élj a mának típus, s csak remélni tudom, hogy az a sok szeretet, türelem, és törődés nem veszett kárba, hogy útmutatóként szolgál.

Remélem, sikerült megtanítani arra, hogy igenis vannak kategóriák.

Létezik jó, és rossz, van a férfi, és nő, van erkölcsös, és erkölcstelen, hogy más a szabadosság, és más a szabadság, s a szabadsággal élni, s nem visszaélni kell, - hogy e kategóriák között igenis választhatunk, s a sorsunk, életünk a mi választásunk szerint alakul. Remélem, azt is sikerült megtanítanom, átadnom nekik, hogy a szeretet a legfontosabb a világon, hogy a szeretet erejével világot építhetünk, és hegyeket rengethetünk.

  
 
0 komment , kategória:  Szeretett könyv  
A gyermekarcú felhő
  2013-11-17 12:01:37, vasárnap
 
  Más tollából Ekpafat
Irodalom
Átdolgozott részlet: Wass akarattal Tárogató Hangján Antológia c. könyvől

A gyermekarcú felhő

A kórházat elhagyva, gondolatai fonalába gabalyodva lépkedett tovább a teret átívelő úton. Csendes volt az utca, a talpa alatt csikorogtak a színes kavicsok. Az öreg tölgyfa alatt megpillantott egy padot, mely pihenést kínált fáradt lábainak. Nagyot szippantott a tiszta dús levegőből, tüdejéből egész testébe szétáramlott a frissítő, éltető oxigén. A fa koronáján át áthatoló napsugár végigsimított az arcán. A táskájába kotorászott, az üdvözlőkártyát kereste. Az oldal rekeszben megbúvó kis borítékot kibontotta és olvasni kezdte, immár Isten tudja hányadszor...

,,Örömmel értesítelek Benneteket, hogy megérkeztem. Nevem..., súlyom..., és magasságom..., Édesanyám és én egészségesek vagyunk..."

Magasságom..., - mosolyogta el magát, milyen sokat ígérő üzenet. Felnézett az égre, felhők suhannak tova a kék messzeségbe. A gyermekarcú felhőt kereste, melyet oly sokszor megcsodált, de a felhőcskének más dolga akadt, nem jelentkezett.

Szemét lehunyta, jól esett a lágy szellő cirógatása. Pár pillanat múlva, az emlékek mozijában találta magát, a sors vetítőjében peregni kezdtek a kockák. Nem tiltakozott, engedte, hogy visszavezessék a múltba.

Esőcseppek kopogtak az ereszen, akkor, azon az estén.

Az óra elütötte éjfélt, szívében sajgó fájdalommal, szemében könnypatakkal, fülében barátnője elcsukló hangjával érkezett el az álomkapuhoz. Egy labirintusban találta magát, hiába kereste a kifelé vezető utat, egyre beljebb és mélyebbre jutott benne. Nem emlékszik a további részletekre, azon a reggelen reggel csurom vizesen ébredt.

Hogyan segíthetne, mit tegyen? Zakatoltak fejében a kérdések, egy percnyi nyugtot sem hagytak, a tehetetlenség börtönébe zárták. Egy édesanyának még sem mondhatja, hogy ,,majd az idő megoldja..."

Nagyon jól tudta, az idő nem mindenható, hogyan feledtetné a boldog várakozást, a gyermeki mosolyt, az apró kezek simogatását, az iskolás évek sikereit, kudarcait, melyet együtt éltek át. Formálták a betűket, még az ,,l"-ből, ,,r". lett. Mennyi örömben, bánatban és kalandban volt részük.
A gyermek a testében fejlődött, mikor megszületett lett belőlük ,,kettő", de a lélek egy maradt, kettéhasadva, - volt a meggyőződése. Csak a köldökzsinórt vágták el, az ezüstzsinóron keresztül érezték egymás lelkének rezdülését.

A mozgékony fiú egyszer csak fáradékony lett, arcának pírját letörölte a betegség fakó sárgája, felfájása egyre gyakrabban kínozta. A laboreredmények ismeretében megszületett a diagnózis, a rettegett kór súlyos formája. Elkezdődött a kálvária. Hősiesen küzdöttek, bízva a gyógyulásban, hiszen az nem lehet, hogy közös életüket bármi szétszakítsa. A javulás parányi szikrája a remény lángját lobbantotta fel. Tisztában voltak avval, hogy ez nem a háború, csak a csata megnyerése, a harcot folytatni kell.
Derült égből villámcsapás következett, mikor megvonták a hatásos terápiát, és helyette más készítményt kapott. A katasztrófához közeledve, kérték, segítsenek, állítsák vissza a régi terápiát, legalább a reményt ne vegyék el tőlük.
Széttárt kezek, lehajtott fejek, halk szavak következtek
- Magyar betegnek, ez jár, törvényben iktatott, az egészségügyi reform erre kötelez. - közölte lehajtott fejjel a professzor.

Múltak a hónapok, kérelmek elutasítások követték egymást, fenyegető vérképek után, az immunrendszer összeomlása következett. A szülők középosztálybeli kispénzű emberek, magánklinikára, más gyógymódra nem gondolhattak, csak, amit a társadalombiztosítás támogatott. Széfek a kórterembe, gyerekek a halál árnyékába...

Az ingatlan felértékelésénél tartottak, - egyetlen vagyonukat-, a lakásukat váltották volna készpénzre, a gyermekük megmentésére, amikor a főorvos bejelentette a megváltozhatatlant. A lehetőségek tárháza kiüresedett.
Nem hitték el, hogy nincs tovább...

A fiú készült a nagy útra, szüleit erőtlen kis kezével magához vonta, és azt suttogta.

- Ne féljetek, jó helyre megyek, már találkoztam az angyalokkal, szép helyen várlak majd Benneteket.

Nem vették fel a beszélgetés fonalát, nem tudták mit mondjanak, féltek szembenézni a gyermeki őszinteséggel, a fájdalom elnémította őket.

Tovább reméltek. Imádkoztak, csak jönne már vevő, hogy el ne késsenek. Egy pillanatig sem gondoltak arra, hogy mi lesz velük később, fedél nélkül.
Ellesznek valahol, mit számít az, hol hajtják álomra a fejüket, ha együtt maradhatnak.

Másnap hirtelen az anya nyugtalan lett, fel alá járkált a lakásban, pedig még egy óra sem telt el, hogy a klinikáról visszatért, megcsörrent a telefonja. Soha nem tett ilyet, késleltetett, hagyta, hogy csengjen.
Egyre hangosabbnak és vészjóslónak vélte, mikor a készüléket a füléhez emelte, már fel sem fogta a vonal túlsó végéről jött üzenetet, a szíve meghasadt, lelke darabokra tört, az ezüstzsinór elszakadt.

Gondolataiban idáig jutott, az egykori beszélgetés foszlányait összerakta, a fájdalom ismét belé hasított. Újfent látta, ahogyan az ablakszemek sírtak, eső könnyek peregtek le az üvegen.

Minden szóra, minden sorra emlékezett, amit a gyászmunkáról tanultak, mégis milyen más volt akkor, élesben. Nem tudta mi a jó megoldás, a fájdalmak enyhítésére, megbukott.

Pedig éveken át maga is tanította, hogy...

Az első fázisban a szülő süketté és vakká válik, cselekedeteit gépiesen végzi. Majd következik a teljes tanácstalanság, zavarodottság. A későbbi tudat kitisztulásával köszönt be, a valódi bánat. Könny, düh, harag és bűntudat váltja egymást ebben a fázisban. Hosszú folyamat ez, mire felcsillan a remény a gyógyulásra, tudomásul veszi a megmásíthatatlant, - akkor is, ha elfogadni, még nem tudja -, az életnek menni kell tovább.

Barátnőjének vigaszra és támaszra volt szüksége, ebben legnagyobb segítségnek a hitük bizonyult, hiszen a fiuk felkészítette őket, elmondta, az angyalokhoz költözik, ezzel tudatta, hogy a búcsú nem végleges, találkoznak majd oda fent...

Hit nélkül mi lett volna velük, nem tudni, de félő, hogy a depresszió tengerében elsüllyedtek volna el örökre.

A hívő ember vigaszt kereshet a lelki gondozójánál, barátainál, vagy a sorstársainál. A feldolgozatlan gyász komoly következményekkel járhat, ahol csak szakember segíthet, ha egyáltalán gyógyulni szeretnének...

Ezeket mérlegelve, még sem jutott eredményre, nem látta a vonalat, amelyet nem léphet át, nem erőltethette rájuk a segítségét, nem tudta melyik az a pillanat, amikor egyedül szeretnének maradni, és mikor vágynak mások társaságára.

Akkor este, abban a helyzetében is felnézett az égre, megoldást remélve, talán éppen egy felhő üzenetében. A telehold ezüstudvarában látta meg először a mosolygó, integető gyermeket, felhőruhába öltözve egy angyal kíséretében. Felismerte benne a fiút...

Az asztalhoz lépett, a gyertyatartóba elhelyezett gyertyát meggyújtotta. Az angyalnak megköszönte, hogy a hazavezetés pillanatát megosztotta vele.
Az esőcseppek tovább kopogtak az ablakon, a gyertyalángja egyre magasabbra szökött.

Későbbiekben is, a fiú sokszor jelt adott, felhő képében. Erről senkinek nem beszélt, még a gyermek szüleinek sem. A kettőjük titka lett örökre. Utoljára feltűnően sokáig integetett, mintha felhőarcára visszalopta volna magát a régi pír, orcájának gödröcskéjét is látni engedte.

Gödröcske! Villant át az agyán hirtelen! Szeméből könnypatak fakadt, de mögötte már mosolygott. Igen, a most született kishúgának piros orcáján vélte felfedezni azokat a gödröcskéket... A pici lányka a neve: Emese, súlya: 3600 gramm, magassága: 51 cm... olvasta ismét a köszöntő kártyán.

Megértette, miért várta hiába a gyermekarcú felhőt...

- Isten hozott kicsi lányka, az új élet hajnalán. Veled nem történik semmi baj, ne félj! Te mindent megkapsz, Neked minden megjár, nincsenek széfek, más világ járja.
Magyarnak születtél, s ez a Szent Hazád!
- köszöntötte hangosan a gyermeket.
Visszatette táskájába a kártyát, majd felállt a lombsátor alatt elterelő padról, és folytatta útját.

  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Öregszem, Uram!
  2013-11-17 11:50:36, vasárnap
 
  L.Gál Mária: Öregszem, Uram!

Sejtem, hogy hamarosan
közéjük tartozom
romlik szemem,s egyre
több a bajom, gondom.
Uram!
Őrizz meg mindentől
amelyek miatt
nehéz az öregeket szeretni.
Segíts!- tudjam
rigolyáimat, betegségeimet
méltón elviselni.
Segíts!- belátni
ha néha-néha
nincs igazam
nem kapcsol már olyan gyorsan,
mint régen
az agyam.
Adj!- türelmet
hogy mindenkit meghallgassak
saját bajaimmal
másokat, fölöslegesen
ne zaklassak.
Adj!- erőt
a szenvedéshez,
békét, csendességet,
ne érezzek
semmiben szükséget.
Ne hagyj!- hiúságot
bennem
deresedő hajam láttán,
s csillapítsd az érzést
mely szerint talán
púp vagyok egyesek
hátán.
Uram!
Rád lesz a legnagyobb
szükségem, érzem.
Ne hagyd!- hogy
magányos legyek
legyen velem
biztató kegyelmed,
s már el is felejtem
öregségemet!
  
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2013.10 2013. November 2013.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 193 db bejegyzés
e év: 1531 db bejegyzés
Összes: 8746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1310
  • e Hét: 7000
  • e Hónap: 13372
  • e Év: 64163
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.