Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Hatvenkedők
  2013-11-30 16:41:17, szombat
 
  Más tollából Ekpafat
Irodalom

Nagyon régen, fiatalasszony koromban volt egy szomszédasszonyom, akit ámulva csodáltam. Türelme, udvariassága, egyenes tartása, kissé lebiccenő feje, tengerkék szeme, tiszta tekintete tiszteletet parancsolt. Orcáján két mosolygödröcske pihent, harmóniát tükrözve. Egyenes, kissé keskeny szája soha sem görbült le. Valamikor sűrű hajzuhataggal lehetett megáldva, mert egyszerű ezüstbe játszó körfonata glóriaként ölelte át szabályos fejét.
Naponta találkoztunk. Kézzel horgolt, brokáttal bélelt, ízléses bevásárló szatyorral a kezében kaptatott fel a lépcsőn.
A maga korabéli öregasszonyok nem kedvelték. Nem ült ki velük a padra, és nem trécselt órákon keresztül a szatócsbolt előtt. Egyszerű öltözéke jó ízléséről árulkodott. Kissé kopott, de fényesre suvickolt cipője gondoskodó szeretetet sejtetett. Csak vasárnap és ünnepen öltötte magára ünneplőjét. Volt egy nyári ruhája fekete alapon fehér pettyes, amit hófehér slingelt gallérral varázsolt ünneplővé. Soha nem láttam még ilyen szépet. El is határoztam, ha megélem a szép kort, én is ilyenekbe járok. Egyetlen egyszer láttam kiegészítőkkel, tört fehér finom csipke kalappal és trottőrsarkú fehér szandállal. Mintha egy mesekönyvből lépett volna ki a jóságos anyóka...
Nem volt felékszerezve. Nyakában leheletvékony aranylánc kis kereszttel és a jegygyűrűje mellett egy parányi brill, fehéraranyba, vagy platinába foglalva. Soha nem láttam rajta mást.


,,Tanítónő volt, az ura meg az iskolaigazgató. Régen kirúgták őket valamiért, azóta csak otthon korrepetált. Megszámolták többször, járt hozzá vagy tíz gyerek. Mint egy napközibe. Nem is törte magát, hogy tisztes munkát vállaljon, csak játszotta a naccságát".


Ezekkel a szavakkal mutatta be az egykori vincellér felesége a házaspárt. Nem pletykás ő, nyugtatgatott, csak, hogy tudjam, kik lesznek a szomszédjaim... Ne is mondjam, egyáltalán nem lopta be magát a lepcses szájú teremtés a szívembe... Társalgási szintünket ezen kis közjátékot után, a minimumra csökkentettem és kizárólag a köszönésre korlátoztam a bőbeszédű asszonysággal. Úgy gondoltam, ak másokat megvet és kibeszél, velem is ezt teszi...


Egy csendes vasárnap reggel percre pontosan egyszerre nyílt két egymás meletti ajtó. A szomszédom pár lépésre állt tőlem. Sietettem üdvözölni, kissé röstelkedve vettem tudomásul, hogy a legnagyobb igyekezetem mellett sem tudtam megelőzni köszönésben. Rám mosolygott és ment tovább, mint akinek sietős a dolga. Egymás után haladtunk utcákon át, egészen a templomig. Az ajtóban megvárt. Furcsán nézett rám, nem volt ebben egy fikarcnyi rossz szándék sem, inkább csak döbbent kíváncsiság.
- Ne haragudjon kedves, nem gondoltam, hogy maga is...
- Semmi baj nem történt, nincs miért elnézést kérni asszonyom.
- Köszönöm a kedvességét. Leül velem egy padba? - kérdezte csendesen.
- Igen, köszönöm a lehetőséget.
- Megtisztel vele, én is köszönöm.
Elindultam utána, követve a második sorba.
A mise után kissé feszengtem, nem tudtam mit kell és illik ilyenkor tennem. Elköszönni, hátra maradni, vagy csatlakozni? A hölgy megoldotta helyettem a problémámat.
- Ha nem baj, csatlakoznék magához, természetesen csak akkor, ha nem zavarom, és ha hazafelé tart.
- Igen, egyenesen haza megyek. - mondtam kissé bizonytalanul.
Eredendően más szándékom volt, a vasárnap is nyitva tartó kisboltba szerettem volna bemenni, de a világért sem szalasztottam el a lehetőséget, hogy a különösnek tartott szomszédomat jobban megismerjem.
Természetesen fontuk a beszélgetés fonalát, minden személyre vonatkozó információt elkerülve. Rövid volt az út hazáig.
Egy pár asszony szélesen gesztikulálva valami fontos dologról beszélhetett, a ház előtt, mert köszönésünkre fittyet hányva, nem is fogadták.
Második éve együtt jártunk vasárnaponként az Isten házába. Egyre jobban bővült a témánk palettája, de egymásról a neveken kívül még mindig csak annyi információnk volt, hogy házasságban élünk, dolgozunk, és szeretünk olvasni. Néha megbeszéltünk egy könyvet, vagy egy színházi előadást.
Egyik vasárnap Malvinka otthoni ruhában várt az ajtóban. Soha nem látott aggodalom ült ki az arcán.
- Ne haragudjon, nem megyek. A férjem rosszabbul van, a keresztfiamat várom. Nem tudom egyedül... - elhallgatott.
Éreztem, nagy baj van.
- Segíthetünk? - csúszott ki a számon a szándék.
- Nem szeretném, ha elkésne a miséről. Már üzentem Istvánnak. - hangzott el a határozott elutasítás.
Ismét tehetetlenül álltam. Zavartan elköszöntem, elindultam lefelé a lépcsőn. A kijáratnál megtorpantam. Félre az udvariassággal és önérzettel. Szüksége van a segítségre, egyedül valamit nem bír... Talán egy ember fekszik a padlózaton, és a keresztfia érkezéséig bár mi megtörténhet.
Mindegy mi lesz, becsengetek, döntöttem, és kettesével vettem a lépcsőt felfelé.
Szinte ráfeküdtem a csengőre, félretettem az illemtan szabályait. Vészhelyzet van, ilyenkor mindent szabad.
Meglepődve nyitott ajtót.
- Malvinka, kérem, engedje meg, hogy segítsek, mit tehetek? -kérdeztem határozottan.
- Nem szoktam én ehhez... - elharapta a mondat többi részét.
- Nem tolakodni, hanem segíteni szeretnék.
- Anyus! - kiabált egy kétségbeesett hang.
- Jól van, jöjjön be, állt félre a szűk előszobán, utat engedve nekem a hang felé.
Jó volt a megérzésem. A szőnyegen feküdt egy öregúr, ápoltan, frissen borotválta, vasalt pizsamában. Fél fele lebénulva. Lecsúszott az ágyról. Az ágyát kicsit rendbe hoztuk, majd pár perc elteltével, szakmai fogásokkal a helyére fektettük. Megnyugodva állapítottuk meg, hogy nem keletkezett komolyabb ütés és sérülés.
- Elkéste a misét, - sajnálkozott Malvinka.
- Tessék elhinni, a jó Isten ma megbocsájtja.
- Kérem, igyon meg velünk egy teát vagy kávét, hogy méltóképpen köszönjük meg a segítségét.
- Örömmel teszem, és köszönöm. - mosolyogtam vissza megnyugodva.
Ez a vasárnap mindkét család életében változást hozott. Egyre több időt töltöttünk egymás társaságában. Megnyílt a bizalom és múlt kapuja, ahova én is kulcsot kaptam, hogy betekintsek.
Malvinka férje akkor kapott agyvérzést, amikor valaki rendszeres jelentgetéseivel addig bombázta az oktatási osztályt, még be nem hívatták. Rákérdeztek, igaz-e, hogy részt vett egy 1956-os diáktüntetésen. Vállalta, hogy igen, így történt. Megkérdezték, igaz-e, hogy a felesége az iskolába ,,balerina medált" hord a nyakában, ünnepnapon kereszttel vonul a templomba. A válasz ebben az esetben is igen volt.
- A fenébe, ember, legalább tagadna! - kiáltott rá felettese.
- Miért tenném, minden igaz, amit ellenünk felrónak.
Nem olyan ember volt, aki tagad, vagy hazudik. Tudta nem követtek el semmilyen bűnt sem Isten, sem ember ellen.
Mégis megszületett a döntés, mind a kettőjüket alkalmatlannak találták a gyerekek szocialista öntudta való nevelésére. Egyszerre lettek listára téve.
A kiebrudalt igazgató úr egy hét múlva eszméletlenül feküdt a klinikán.
A férj ágyban fekvő beteg maradt, a feleség odaadóan ápolta. Sok szülő ennek tudatában is szívesen korrepetáltatta a gyerekét Malvinkával, mert olyan tisztességet és tudást adott át, amivel erős alapot biztosított minden gyereknek.
Mint már említettem, csodáltam Őt!
Egyszer bátorkodtam megkérdezni, hány évesen lehet ily szerényen, és tisztességben megőszülni:
- Hatvenkedem kedves. - volt a válasz.
Tehát hatvan és hetven között, valahol félúton...
Nem sokkal később, alig pár év elteltével felköltöztek az isteni gondviselés házába, egymást követve. A hosszú útjukat is egy időre tervezték, ahogyan minden mást, közös életükben.

Sokszor gondolok mostanában Malvinkára. Szeretettem volna úgy megélni ezt a kort, mint Ő tette...

Ma már én is hatvenkedek...
Vajon milyennek lát Ő fentről? - tétovázva kérdezem, feltekintve...
  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Várva várunk!
  2013-11-30 15:13:24, szombat
 
  Pecznyík Pál
Várva várunk!

Jézus, téged várva várunk,
sokszor, égre nézve állunk,
hogy elrebeghessük néked,
vedd magadhoz, hívő néped!
Kéklő égnek magasába,
földi fényből, ragyogásba.
Itt bűn tombol, zord hideg van,
csendre vágyunk, zaj-viharban.
bűn-por takarja a szépet,
enyhet keres, kit bűn éget.
Jajtól hangos család, nemzet,
oázis: hol ének zenghet.
Rólad beszél, hívő néped,
hirdeti, nagy dicsőséged!
Te alkottad a világot,
terólad tesz, bizonyságot.
Bűnt kedvelő világ előtt,
mentve, kárhozatba menőt!
Jézus: nagyon várunk téged,
tudjuk el jössz, hisz ígérted!
Kéklő égnek, magasában,
megjelensz, fénylő ruhában!
S akkor: angyal - embertábor,
egyesül az ég-határon!
Onnan szárnyal fel az égbe,
dicső Atyánk közelébe!

Celldömölk
2011. XI. 25.		  
 
0 komment , kategória:   Hit és vallás- versek,idézete  
Szent András apostol
  2013-11-30 15:11:47, szombat
 
  Szent András apostol napja van.

"A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: ,,Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!" Erre azok otthagyták hálóikat, és követték őt.
Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát,Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt."
Mt 4,18-22

Szent János evangéliuma szerint András volt az első, akit Jézus meghívott tanítványának, és ő vitte el testvérét Jézushoz (vö. Jn 1,40-43).
A mai evangéliumi részletben a tanítványok meghívását olvashatjuk Máté evangélista írásából. Az egyszerű halászok rögtön engedelmeskednek a váratlan hívásnak, és azonnal Jézus nyomába szegődnek. Jézus nem ismerte őket korábban, nem érdeklődött származásuk vagy családjuk felől, nem
szerzett be megbízható személyektől információkat róluk. Most látja őket először, most találkozik velük először, azonnal meghívja őket, s ők rögtön követik őt, elfogadják, hogy Mesterük legyen.
Jézus Krisztus az Üdvözítő. Érte érdemes útra kelni és követni Őt bármi áron. Ő megszabadít, felemel, igaz szeretetre hív és átalakítja teljes lényünket, szívünket, valónkat.
Ha fizikailag nem is kelünk útra ma követjük-e Őt szívünkben, akaratunkkal, döntéseinkben?		  
 
0 komment , kategória:  Szent András  
Borbála
  2013-11-30 14:49:41, szombat
 
  -Ünnep
.

Borbála egy gazdag nikodémiai kereskedő leánya volt. A szép és okos leány levelezni kezdett egy tudós püspökkel, s hamarosan megkeresztelkedett. Apja azonban nem nézte jó szemmel Borbála megtérését, s végső elkeseredésében ő maga jelentette fel a helytartónál, Maximinus Daiánál. Borbála legendája szerint azonban a toronyba zárt leány előtt megnyíltak a börtön falai, majd a rejtekhelyét eláruló pásztor bárányai változtak sáskákká. Végül hosszas bebörtönözés és kínzások után tulajdon apja fejezte le, akit viszont ezért villám sújtott agyon.

Szent Borbála a bányászok, tüzérek, hajadon lányok védőszentjeként tisztelik, és sok városnak is a védőszentje. Jelképe a három ablakú torony, mely a Szentháromságra utal, a kehely, a pálmaág, melyet Krisztustól kap szüzessége jelképeként.




Mivel Borbála a tüzérek védőszentje is, ebből a hiedelemkörből származik a néphagyományban az a szokás, miszerint Borbála napján csak férfiaknak szabad tüzet rakniuk.


Asszonyi dologtiltó nap.

- Söpörni nem szabad, mert a lány kisöpri a szerencsét.
- A női látogatót söprűvel verik ki a házból, mert azért jött, hogy elvigye a szerencsét.
- E nap legfontosabb néphagyománya a Borbála-ág vágása. A lányok ilyenkor cseresznye- vagy orgonaágat törnek, vízbe helyezik, s ha kizöldül, hamarosan férjhez mennek.
- Ruhát nem teregetnek ezen a napon, mert a boszorkány megrontja a ruha tulajdonosát.
- Sem ajándékot, sem kölcsönt nem adnak, nehogy elvigye a szerencsét.

- Borbála-napkor nem szabad fonni. Azért nem nyúlnak a rokkához, mert Borbála bedobná az ablakon az orsót, a fonál kóccá válna, és a marhák lábára tekeredne, azok pedig megsántulnának.

- Nem szabad varrni, akárcsak Lucakor, mert bevarrnák a tyúkok fenekét.


Vannak erre a napra javasolt tevékenységek, mint a tollfosztás, vagy a borfejtés. Borbálakor vagy Lucakor csíráztattak búzát, mely karácsonyra kizöldülve a következő év termésére jósol.

Forrás: Zita Stodoláné Erky

Facebbok		  
 
0 komment , kategória:  mások tollából  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2013.10 2013. November 2013.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 193 db bejegyzés
e év: 1531 db bejegyzés
Összes: 8746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 745
  • e Hét: 6435
  • e Hónap: 12807
  • e Év: 63598
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.