|
2017-09-01 15:22:43, péntek
|
| |
| |
TANÉVNYITÓRA HAJAZVA
“"A JELEN EMBERE (minden idők embere) nemcsak természeti lény, nemcsak külső-belső fizikai-biológiai tulajdonságaival egyedi, egyszeri és megismételhetetlen, hanem lelki alkatával is.
Katalin olyan napirendet igyekezett összeállítani napközisei számára, hogy lehetőleg senki ne menjen készületlenül haza. Megpróbálta a legújabb oktatástechnológiákat használni a tanulásirányításban.
Eleinte nehéz volt őket együttműködésre bírni, mert leginkább a "szabad foglalkozást" szerették, de Katalinnak volt egy olyan eszköze amivel kevesek rendelkeznek manapság és ez a szeretet megtartó ereje.
Ezzel a szeretettel ment nap, mint nap közéjük.
Katalin, a felfedező izgalmával próbálta kitalálni, hogy melyik gyereknek mi a titka.
Titoknak nevezte azokat a képességeket amelyek révén kiteljesedhet az ember személyisége, mint egyéniség.
Mindenkiben az egyénit kereste, azt amivel csakis ő, az embergyerek rendelkezik.
Szeretett közöttük lenni, mert tudott gyönyörködni a Teremtő sokféleség kifogyhatatlanságában.
Élvezte, hogy nincs két egyforma gyerek, hogy az egyiknek eláll a füle és ettől olyan szeretni-valóan egyedi; a másiknak olyan szőke a haja, mint az aranyló, érett búzakalász; hogy a harmadiknak olyan fekete a haja, mint a "fekete gyémánt"; hogy a negyediknek olyan kék a szeme, mint a búzavirág, vagy olyan zöldes, mint a tiszta hegyi-patak az algás köveken; vagy édesen szeplős a kis pofija; vagy olyan a bőre, mint a barna bársony; vagy pici, törékeny; vagy erős dundi; vagy nyakigláb langaléta, vagy... Szóval olyannak szerette amilyennek a Teremtő megteremtette őket.
Úgy érezte, hogy neki csak az a dolga, hogy megtanítsa őket élni- és tanulni tudni; barátságban lenni mindazzal ami az életet szolgálja és felismerni, kizárni minden pusztító (önpusztító) erőt és szándékot...
Meggyőződése volt, hogy korunk embere csak akkor rendelkezhet a felismerés képességével, ha gyermekkorában kielégítheti a megismerési vágyát.
Katalin munkája során egyre inkább tapasztalta, hogy mennyire kihalt ez a megismerési vágy az embergyerekből!
Rájött, hogy mennyire meg kell(lene) dolgozni, küzdeni korunk pedagógusainak azért, hogy - ezt a szunnyadó, ősidőktől fogva emberi törekvést - a megismerés vágyát újraélesszék tanítványaikban!
Előszeretettel vitte tanítványait - előzetes bejelentkezés után - a kerületük könyvtáraiba.
*
Az olvasás, mint a megismerés egyik lehetősége minden olvasni tudó embernek rendelkezésére áll.
A ma embergyerekének nincs más dolga csak meg kell tanulnia, hogy milyen ismeret, információ hol található. Katalin ezeket a "lelőhelyeket" akarta feltárni kis tanítványai és saját három gyereke számára...
Miért csak akarta? Azért, mert hamarosan állás nélkül maradt.""
*
(Részlet a TUDÓSÍTÁS MAGYARORSZÁGRÓL c. könyvből.)
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
