|
2020-03-21 02:48:23, szombat
|
| |
| |
Egyik ,,idős" kortársam írta- "posztolta" a facebookos oldalán az elmúlt napokban a következő szöveget:
,,És akkor itt a keserves befejezés. Megint miattunk kell nélkülözni kellemetlenkedni."
Ismerős ez az életérzés! Pontosabban: csakis ezt ismerem. 6-10 éves korom óta élek egyfajta "karanténban"! Ráadásul, az elmúlt héten: (12.-étől 19-g bezárólag) sem tudtam volna elintézni a gyógyszerfelírást- és kiváltást, élelmiszer-bevásárlást internet előfizetést... a nyugdíjam felvételét... stb. Nekem azt a kis havi 70-ezer forintos nyugdíjamat a postán keresztül sem kézbesítették. Ezért, kénytelen voltam bankszámlát nyitni. Valamint saját - mindenkitől különálló mobil internetet vásárolni, vagyis nyitni... Számomra ez sem működik, hiszen - mint a mostani eset is mutatja - bármikor blokkolhatja valaki (vagy valakik). Hiába fizettem be az internet-díjat például, ennek a hónapnak az elején, ha mégsem állt rendelkezésemre az internet, mert egy ismeretlen web-hely blokkolhatta... A laptopon látható volt a kapcsolódás és az internet-kapcsolat kis háromszögletű vonalkák jele is. Amikor Google, vagy bármelyik nyitóoldalra kattintottam, kiírta, hogy: "nincs internet kapcsolat". Ráeresztettem laptopomra a vírusdiagnosztikát, amelyik kiderített 3 problémát... amit nem tudtam megoldani internet-kapcsolat nélkül.
2012-ben nyitottam ezt a facebookos oldalt és ezek a problémák azóta is fennállnak! Az a fajta kiszolgáltatottságom - amivel most minden idős embernek szembesülnie kell - számomra évtizedek óta meglévő életforma. Nekem meg kellett tanulnom ezzel együtt-élve túlélni a mindennapokat! Meg kellett tanulnom együtt élni a feleslegesség érzésével is. Úgyhogy, én most értettem meg azt a fajta közömbösséget, amivel eddig fogadták az emberek az erről szóló írásaimat! Olyanokból akartam együttérzést kiváltani, akikkel soha nem éreztették, hogy legszívesebben elpusztítanák ivadékaival együtt. Mert, bizony: ez az igazság! 1990 óta már tudom, hogy a mi nemzedékünk: a NEHÉZ-SORSÚAK nemzedéke csupán kéretlen és vétlen szemtanúi voltak az elmúlt évtizedek, a több-mint fél évszázad társadalmi történéseinek.
Megírtam és meg is osztottam lehetőleg mindenkivel, akivel csak lehetett, aminek az lett a következménye, hogy megfenyegettek a helyi (MDF) által Magyar Újságírók Közösségét értesítve, akik közölték velem, hogy: "ha nem hagyod abba az irkálást, úgy fogsz járni, mint Csengey Dénes!". Ezért aztán, elhalt a MÚK-tagságom is, miután újság nélkül és megjelenési lehetőség nélkül maradtam.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=485836&aid=268641
Nem maradt más, mint az internet-használatával blogot nyitni... Azonban, ez is csak akkor működik, ha nem lehetetlenítik el az internet-használatot!
A HÁZI KARANTÉNBAN is szükségünk van az ellátásunkra, amiről - ha nem állnak rendelkezésünkre az ÖNGONDOSKODÁS ESZKÖZEI - bizony, koronavÍrus nélkül is belehalhatunk az ellátatlanságba.
*
Bóna Mária Ilona
*
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
