|
|
|
2006-12-25 08:06:30, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
EGYHÁZI ÜNNEPEINK
a népi hagyományok tükrében
Bizonyos, hogy a magyar falvak életében nagyon fontos szerepet töltöttek be a különböző vallások egyházai, mert az erkölcsi normákat, szokásokat, a családi élet alakulását jelentős mértékben befolyásolták.
A X-XI. századtól, a magyarság egységesen a katolikus vallást követte, a XVI. századi protestantizmus térhódításáig.
Másfél százados harc után, az 1731-ben kiadott Carolina Resolutio (Károly király döntése) megerősíti a protestánsok korlátozott vallásgyakorlását. Kiépül mind a református, mind az evangélikus egyház területi szervezete és tovább épülnek a református iskolaközpontok. Az állam katolikus jellege azonban megmaradt.
Ennek ellenére, a XVIII. századi műveltségben a magyar protestantizmus az előző századokban kiépült iskolarendszerben és könyvnyomtatási kultúrában őrzi pozícióit. A képzőművészetben, a népi motívumkincs a táblafestő- ,,virágozó" asztalosmesterek jóvoltából, bekerül a református templomokba. Az egyházi zene a középkortól kezdve hatott a népzenére. A prédikációs irodalom példázatai jelentkeznek a paraszti mesékben és mondákban. Az egyházak bizonyos vallásos tartalmú dramatikus játékok kezdeményezői és elterjesztői voltak.
A karácsonyi ünnepkör
Így volt ez az első nagy ünneppel, a karácsonyi ünnepkörrel is, amely az adventtel kezdődik.
Első napja az András-naphoz (nov. 30.) legközelebb eső vasárnap.
András-nap volt advent előtt az utolsó olyan nap, amikor még mulatni lehetett. Ilyenkor kezdik meg a disznók ölését, és tartják a disznótori összejöveteleket.
Advent kezdetét néhol éjféli harangszóval jelezték, ettől kezdve tilos volt minden hangos, zenés szórakozás. A lányok és asszonyok fekete, vagy sötét színű ruhában jártak a templomba.
A legismertebb karácsonyi játék a betlehemezés, melyet az egész magyar nyelvterületen ismertek, és a városban is játszották. A templomi misztériumjátékról már a XI. századtól szólnak feljegyzések, majd később kiszorult a templomból, és a XVII-XVIII. században iskolákban, vallásos egyesületekben adták azokat elő.
A betlehemesek felszerelésüket már advent elején kezdték készíteni, tanulták a verseket, énekeket, és karácsony előtt sokszor tíz napig is állandóan járták a falut, sőt egy-egy csoport a szomszéd településeket is felkereste.
A betlehemet általában 16-18 éves fiúk, legények adták elő, csupán a matyóknál jártak lányok és a templom formájú betlehemet, melyet belülről istállónak rendeztek be, itt egy idősebb asszony hordozta.
A szereplők közül elöl jár a kengyelfutó, aki az erdélyi Tordán ilyen kezdetű verssel kér bebocsátást: "Dicsértessék a Jézus Krisztus" "Ünnep van ma, fényes ünnep" "A keresztények között..."
Az ilyen beköszöntő után általában Jézus születésének rövid leírása következik, majd József elmondja, miként próbált eredménytelenül szállást szerezni, végül a pásztorok hódolnak a kis Jézus előtt. Ezek után következik a komikum, a pásztorok tréfás vetélkedése, kócolódása, s miután megtörtént a megvendégelés, a betlehemezők együtt éneklik el az áldást:
"Nosza, nosza jó gazda,
Bocsáss minket utunkra,
Házadra, magadra,
Szálljon Isten áldása!"
Természetesen számos más változat, variáció is előfordulhat. Például a bábtáncoltató betlehemek, ahol a ,,gyertyaszedő" vonul be a színpadra, aki összeregöli, majd megköszöni az adományokat.
December 15-től kezdve a szálláskeresés is elterjedt vallásos szokás, melyben kilenc család állt össze, és sorba mindennap máshova vitték a Szent Család képét, mely előtt énekeltek és imádkoztak. Majd egy szegényebb családot megajándékoztak, mintha azt a Szent Családnak adnák.
A karácsony
Az egyik, népi hagyományainkban leggazdagabb ünnepkör karácsony: dec. 25-26. Az egyház ezeknek a szokásoknak egynémelyikét egyenesen megszentelte és a vallás ünnepei közé beiktatta, másokat hallgatólagosan elnézett, ismerve fontos funkciójukat a nép életében.
Az óegyház döntése óta a karácsony hangulatban, jelképekben, népszokásokban, egyént, családot, társadalmat átjáró ihletésben egyre gazdagodott.
A jelképek élén a betlehemi csillagot kell mondanunk, amely ott ragyog, hívogat és utat mutat a magyar református templomtornyokon.
Az alma, amely az ókori szimbolikában Isten hozzánk hajló szerelmének, magának a Kisdednek a jelképe. Bizonyságul szóljon a népi versike:
"A kis Jézus arany alma,
Boldogságos Szűz az Anyja."
A dió is ősi Krisztus-jelkép: a Megváltó anyja méhében, majd a sziklasírban rejtőzött, hogy utána az embereknek karácsonyi üdvössége, majd húsvéti eledele és öröme lehessen.
A legelterjedtebb karácsonyi jelkép a karácsonyfa. (Mai formájában német-protestáns eredetű.)
A karácsonyfa, Krisztus Urunkat jelképezi:
- gyertyái arra emlékeztetnek, hogy a halál árnyékának völgyében fény ragyogott fel jövetelével;
- édességei arra, hogy elhozta számunkra a bűnbocsánatot;
- örökzöld levelei, pedig arra, hogy örök életet ajándékoz.
A magyar karácsony hangulatához hozzátartozik, hogy a karácsonyfán legyen szaloncukor, és karácsonykor legyen hó, legyen ,,fehér" a karácsony.
A már említett karácsonyi szokásokon kívül még számosat lejegyeztek jeles folkloristáink.
Például Bálint Sándor (1904-80), aki egy életen át kutatta a keresztyén ünnepek néprajzát. Szerinte ez a gondolat, hogy: "az élet forrása megnyílt ez éjjel", a karácsony lényegére utaló hasonlat.
Ez a forrás nem más, mint a kútból, forrásból karácsony éjjelén frissen merített víz.
Ehhez kapcsolódó népszokás legősibb formáit találhatjuk például, a Bereg megyei Fornoson, ahol a falun kívüli kúthoz mentek a fonóban gyülekező leányok és legények éjféltájban. Fenyőkoszorúkkal díszítették a kutat. Aki éjfél után elsőnek oldotta föl a guzsvesszőt, az merítette azt az aranyvizet, "amelyben Jézus fürdött".
Tornyospálcán, karácsony éjfelén viszik az eladó lányok a jó kútról az aranyvizet, hogy reggel abban mosdván, szépek legyenek.
Kissárréten azt tartják, hogy éjjel 11 és 1 óra között aranyos víz folyik a Kőrösön. Ha ebből iszik a jószág, "nem áll beléjük nyavalya".
Az őrségi Kercavidék reformátusai is fenyőágakkal díszítik a kutat, s karácsony és újév reggelén olyan vizet isznak, amelyet éjfélkor merítettek.
Úgyszintén ősi szokás szalmát helyezni az asztal alá. Ez a betlehemi istálló idézése, noha a kutatók szerint ősi pogány vegetációs vonatkozása van.
Karácsony másodnapján, Szent István (dec. 26.) napjához kapcsolódik az egyik legnagyobb múltú magyar szokás, a regelés, regölés. A nyelvtudomány megállapítása szerint a regek a középkorban királyi, főúri mulatságok lehettek, melyeken a regősök mulattatták uraikat.
A szó maga összefügg a sámán révülését jelentő szóval, így feltételezhetően, legalábbis részben a honfoglalás előtti időkig követhető, míg másik oldalról a különféle európai alakoskodó játékokkal tart kapcsolatot.
A regölés szokását a Dunántúlon, főleg annak nyugati felében, továbbá Székelyföld egyes részein a múlt században még csaknem kétszáz községben ismerték.
Gyerekek, fiatal legények főleg állatbőrbe öltözve járták a falut. Félelmetesen hangzó láncos botjukat rázták, s köcsögdudájukkal nagy zajt csaptak és házról házra járva ilyen szöveggel köszöntöttek:
"Megjöttünk Szent István szolgái,
hideg, havas országból,
elfagyott kinek a füle,
kinek a lába,
a kendtek adományából
akarjuk meggyógyítani.
Mondjuk-e, vagy nyomjuk?"
Ha a ,,mondásra" engedélyt kaptak a ház gazdájától, akkor kezdenek bele az énekbe:
"Itt is keletkezik,
Egy csodató,
Aztat körülveszik
csodatevő szarvasok.
Ezer ága boga,
Ezer misegyertya
Gyulladva gyulladjék,
Altatva aludjék
Az új esztendőben!
Adjon az Isten ennek a gazdának
Egy hold földön száz mérő buzát!
Régi rejtem, régi rejtem
Sej, regü rejtem!...! (Nyögér, Vas m.)
A második részben a legények és leányok kerülnek sorra, akiket összepárosítanak: összeregölnek. Akikre így sor kerül, azokról azt tartják, hogy a következő farsang után összeházasodnak.
Az aprószentek-napi (dec. 28.) korbácsolás a régi egyházi eredetű szokások közé tartozik, egészen az ókorig követhetjük nyomát. Ilyenkor a gyerekeket megvesszőzték, annak emlékére, hogy Heródes király a kisdedeket megölette.
Egy XVIII. századi feljegyzés írja Erdélyből: "Ezen a napon gyermekecskéket jó reggel vesszővel megütögetik az Atyák vagy mások, annak emlékezetére, hogy gyermekek szenvedtek a Krisztusért..."
(A régi magyarok az újévet kiskarácsonynak nevezték. Az óegyház a karácsony nyolcadába emléknapokat iktatott: dec. 26. István diakónus emlékezete, harmadnapra János evangélista emléknapját, negyednapra az Aprószentek ünnepét.)
A szokások ma már kihalóban vannak, de az ember érzi, ünnepre, pillanatnyi csöndre, játékra, társaságra szükség van most is. Üzenetet hordoznak ezek az ünnepek, az ember és a természet szeretetét hirdetik.
Bp. 2001.
  |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: köcsögdudájukkal, hagyományainkban, feltételezhetően, összepárosítanak, asztalosmesterek, templomtornyokon, képzőművészetben, fenyőkoszorúkkal, összejöveteleket, gyermekecskéket, protestantizmus, megajándékoztak, hallgatólagosan, eredménytelenül, felszerelésüket, kiskarácsonynak, könyvnyomtatási, összeházasodnak, legelterjedtebb, iskolaközpontok, szálláskeresés, egyesületekben, nyelvterületen, folkloristáink, népszokásokban, bűnbocsánatot, bábtáncoltató, természetesen, szimbolikában, tornyospálcán, egynémelyikét, hozzátartozik, megvendégelés, emlékeztetnek, térhódításáig, megállapítása, népi hagyományok, magyar falvak, különböző vallások, erkölcsi normákat, családi élet, magyarság egységesen, katolikus vallást, 1731-ben kiadott, protestánsok korlátozott, evangélikus egyház, református iskolaközpontok, állam katolikus, magyar protestantizmus, előző századokban, népi motívumkincs, táblafestő- „, Carolina Resolutio, Jézus Krisztus, Szálljon Isten, Szent Család, Szent Családnak, Boldogságos Szűz, Krisztus Urunkat, Például Bálint Sándor, Szent István, Megjöttünk Szent István,
|
|
|
|
|
|
| népi hagyományok, magyar falvak, különböző vallások, erkölcsi normákat, családi élet, magyarság egységesen, katolikus vallást, 1731-ben kiadott, protestánsok korlátozott, evangélikus egyház, református iskolaközpontok, állam katolikus, magyar protestantizmus, előző századokban, népi motívumkincs, táblafestő- „, református templomokba, egyházi zene, középkortól kezdve, prédikációs irodalom, paraszti mesékben, egyházak bizonyos, karácsonyi ünnepkör, első nagy, karácsonyi ünnepkörrel, adventtel kezdődik, utolsó olyan, disznók ölését, disznótori összejöveteleket, legismertebb karácsonyi, egész magyar, betlehemesek felszerelésüket, szomszéd településeket, betlehemet általában, matyóknál jártak, templom formájú, idősebb asszony, szereplők közül, erdélyi Tordán, keresztények között…, ilyen beköszöntő, pásztorok hódolnak, pásztorok tréfás, betlehemezők együtt, bábtáncoltató betlehemek, szegényebb családot, egyház ezeknek, szokásoknak egynémelyikét, vallás ünnepei, óegyház döntése, karácsony hangulatban, jelképek élén, betlehemi csillagot, magyar református, ókori szimbolikában, népi versike, sziklasírban rejtőzött, embereknek karácsonyi, legelterjedtebb karácsonyi, halál árnyékának, magyar karácsony, karácsonyfán legyen, keresztyén ünnepek, élet forrása, karácsony lényegére, falun kívüli, fonóban gyülekező, eladó lányok, őrségi Kercavidék, betlehemi istálló, kutatók szerint, egyik legnagyobb, nyelvtudomány megállapítása, középkorban királyi, regősök mulattatták, sámán révülését, honfoglalás előtti, különféle európai, regölés szokását, múlt században, kendtek adományából, hold földön, második részben, következő farsang, régi egyházi, ókorig követhetjük, gyerekeket megvesszőzték, kisdedeket megölette, napon gyermekecskéket, régi magyarok, újévet kiskarácsonynak, karácsony nyolcadába, ember érzi, természet szeretetét, köcsögdudájukkal, hagyományainkban, feltételezhetően, összepárosítanak, asztalosmesterek, templomtornyokon, képzőművészetben, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1186
- e Hét: 4714
- e Hónap: 13318
- e Év: 49259
|
|
|
Offline
