|
|
|
2008-10-04 13:01:25, szombat
|
| |
| |
|
|
| |
E l e m z é s 1.
Utunk eddig
Bizonyára mindannyian voltunk már úgy, hogy egy mozaikképhez túl közel állva első látásra nem tudtuk kihámozni annak értelmét. Először kellő módon el kellett távolodni tőle, hogy a sok, színes kerámia darabka tudatunkban egyetlen, értelmes képpé álljon össze, és így már új értelmében, mint egységes képet szemlélhessük. - "Milyen gyönyörű a Föld! Ezt még így soha, senki sem láthatta! Istenem, de csodálatos is a teremtett világ!" - kiáltott fel E.A.Aldrin elragadtatva, miközben huszonöt évvel ezelőtt űrhajója, az Apolló 11 a Hold felé száguldott. Mindez arra utal: gyakran az egész, a lényeg felismeréséhez nem nélkülözhető az a rálátás, amit csak az idő, vagy a távolság biztosíthat. Ezért hiszem, nem haszontalan dolog az elmúlt idők politikai folyamataira visszatekintenünk.
Mostanában egyre többen teszik fel nyíltan a kérdést: - miért maradt el a rendszerváltás? - Szerintem a kérdés rosszul van feltéve. Valamiféle váltás, vagy változás ugyanis kétségkívül volt, ám az is egyre bizonyosabb, hogy ez még csak nem is hasonlít ahhoz a rendszerváltozáshoz, amit az elnyomott nemzet oly régóta s oly nagymértékben várt, s amit a keresztény, nemzeti pártok tagságuknak megígértek. Ezért keserű, csalódott mindenki, a nemzeti pártok egymást, vagy vezetőiket vádolják. Pedig hát egyformán becsapottak ők, (kivéve az eme pártokba telepített "kiküldött", diverzáns elemek!), egy grandiózus csalás áldozatai. Ezért az egymás elleni tusakodás, vagy épp az önmarcangolás helyett egymással szorosan összefogva kellene megkeresniük a közös ellenséget, a "nagy rászedést" előre kitervelő, és bombabiztos bunkerből levezénylő csoportot. - Ehhez a kereséshez kíván gondolatébresztő, segítségnyújtó lenni ez az írás.
*
Egy kórfolyamat elemzésében mindig annak kezdetéig kell visszamennünk. A magyar gazdaság tragikus torzulása 1948-1953 között következett be. Ekkor alakították ki, eszközökben nem válogatva, a " szocialista állami tulajdont", melynek keretén belül mindennek, ami termelőeszköznek számított, az államideológia parancsa szerint közös, azaz állami tulajdonba kellett kerülnie. Ezt az "államosítás" nevű akcióval érték el, ami már nevében is hazug volt.(Később látni fogjuk, hogy a kommunisták egyik kedvelt fogása talán itt nyilvánult meg először, mikor valaminek nem azt a nevet adták, ami az valójában volt, hanem annak a civilizált társadalmakban elfogadott szinonimáját.). Ezzel a szó-bűvészettel aztán tartósan sikerült hamis képet festeni kül-és belföldön magukról. Olyan ugyanis a szabad piacgazdaságokban is előfordul, hogy az állam a gazdaság egy szeletéről (és sohasem az egészéről!) úgy dönt, hogy azon belül állami tulajdont alakít ki. Ez a tulajdonosokat annyiban érinti, hogy feléjük megnyilvánul egy eladási kényszer, de a tulajdon ellenértékét természetesen részükre kifizetik, sőt, még az értékbecslés helyességét is vitathatják független bíróság előtt. Ezzel szemben a magyarországi államosítás úgy ment végbe, hogy egy idegen ideológiát és érdeket szolgáló, idegen, megszálló hadsereg által támogatott, választási csalással pozíciót nyert kormányzat saját állampolgárait kirabolta. - Még mielőtt a "rablás" szó bárkinek a stilisztikai érzékét bántani kezdené, gondoljuk végig együtt, miféle módokon mehet végbe egy tulajdon tulajdonosváltozása ? Az alapvetően kétféle módon történhet, éspedig:
1.) Törvényesen
A törvényes módnak két módozata ismert:
- mikor a tulajdon a korábbi tulajdonos tudtával és beleegyezésével, értékének megfizetése mellett cserél gazdát, ezt nevezzük üzletkötésnek.
- mikor a tulajdon s tulajdonos tudtával és beleegyezésével, sőt: általában kezdeményezésére, de érték megfizetése nélkül kerül új gazdájához, mikor is a változás neve: ajándékozás.
2.) Törvénytelenül.
A törvénytelen módnak is két változatáról tudunk:
a.) - mikor a tulajdon a tulajdonos tudta nélkül kerül új gazdához (itt a dolog természetéből adódóan nem is beszélhetünk beleegyezésről, és természetesen fizetés sem történik), ennek a cselekménynek a neve: lopás.
- mikor a tulajdon a tulajdonos tudtával, de beleegyezése nélkül, rendszerint kényszer hatása alatt, (ami általában fegyveres, vagy más súlyos fenyegetés) cserél gazdát, és ekkor beszélünk rablásról.
Hadd tegyem azonnal hozzá, hogy a cselekmény minősítésén mit sem változtat, hogy a fenyegetés közvetlenül történik-e (útonálló pisztolyt ránt), vagy közvetve, egy totalitárius állam keretén belül, ahol az állami kézben lévő fegyveres erők az állam saját polgárai ellen bármikor bevethetők, és ahol ezt az államot mindebben még egy nagyhatalom megszálló hadserege is támogatja. Ezen viszonyok között az ilyen állam megengedheti magának azt a fényűzést, hogy a rablást rendeleti úton, a törvényesség látszatát keltve, mintegy fehér kesztyűben kövesse el.
- Megállapíthatjuk tehát, hogy Magyarországon a "szocialista állami tulajdon" úgy jött létre, hogy az állam a saját polgárait kirabolta. - Ha ez így van, - márpedig így van! - akkor viszont ebből néhány súlyos folyomány következik. A jog a rablót sohasem ismeri el a rablott holmi jogos tulajdonosának, sőt a törvénytelenül szerzett vagyon sajátként való tartós birtoklását, működtetését újabb törvényszegésnek minősíti, minek neve: orgazdaság. - Ebben leledzett a Kádár rendszer évtizedeken át, - sok más, egyéb bűne közt. Ám az orgazdaság minősített, (súlyosabb) esetét meríti ki az, aki a tudott módon törvénytelenül szerzett vagyont haszonszerzés mellet eladja, értékesíti. Az Antall-Boross kormány viszont ezt a cselekményt követte el négy évig szakadatlanul, hogy aztán az őket kővető Horn-Kuncze kabinet kiteljesítse és bevégezze ezt a szomorú, aljas művet. A privatizációból származó - és ugyancsak a liberálbolsevik nomenklatura zsebébe ömlő - milliárdok ugyanis az orgazdaság jövedelmei, melyek a magyar népet illették volna, hiszen tőle rabolták el. És akkor még "nagyvonalúan" nem is beszéltünk a negyven éves kényszer bérbeadás elmaradt jövedelmeiről, sem arról a kárról, amit az állami tulajdonos a fejlesztés elmulasztásával, a karbantartás elhanyagolásával, az egyszerű állagmegóvás semmibevételével okozott. Az viszont már egyenesen égbekiáltó, hogy ezen tulajdonokat külföldi természetes, vagy jogi személyeknek adták el, beleértve olyan stratégiai alapágazatokat, mint az energiaipar, vagy az élelmiszeripar, hiszen így a Hazát árusították ki! Ez ismét veszélyezteti szuverenitásunkat, amit nem csak katonai megszállás, de gazdasági-pénzügyi alávetettség révén is elveszíthetünk!
*
Most kíséreljük meg áttekinteni ezt a bő négy évtizedet a kommunista pártelit, e megvetésre méltó, hazaáruló réteg szempontjából, melyből mára kommunista burzsoázia, "kiszolgáló elit" lett. Ők az ötvenes évek elején, egy totális állam hű lakájaiként és janicsárjaiként az imént vázolt eszközökkel megszerzett és felhalmozott "szocialista állami tulajdon" korlátlan és ellenőrizetlen uraivá tették meg önmagukat. Nagyon hamar végbe ment közöttük a kasztosodás, kifelé bezárultak, befelé, és később egyre inkább külföld felé ezernyi ágú kapcsolatrendszer szálait építették ki. Noha nagyon sok helyről és okból jöttek, néhány alapvető tulajdonságban gyorsan hasonultak, s ezek közös jellemzőikké váltak: - hirdetett internacionalizmus, valójában megvalósított kozmopolitizmus, s mára: globalista libertariánizmus, - a Haza mélységes megvetése, rablógazdálkodásuk puszta színterének való tekintése, - a nép, a nemzet öntelt lenézése, - gőgös messianizmus mellett saját csoportjuk társadalom fölé helyezése, - népnek, mint kizsákmányolás tárgyának kezelése. - személyiségükben az erkölcs, a jellem teljes hiánya, ennek megfelelően gátlástalan átalakuló képesség és mérhetetlenül mohó haszonelvűség. (Pragmatizmus). E cégéres társaság - rablóbanda - kezén soha nem látott mennyiségű nemzeti vagyon halmozódott fel. Mivel a vezetők és irányítók klikkjébe tartozás szempontjai kezdetben kizárólag, de mindvégig döntő mértékben politikaiak, és csak sokadrendűen szakmaiak voltak, korábban kézzelfogható, látványos, az országnak különösen nagy károkat okozó hibákat követtek el (vas-és acél országának "építése" vasérc és kokszolható szén nélkül, gyapot és narancs termelése arra végképp meg nem felelő éghajlat alatt, stb.) - ám az innen eredő hibák végig megmaradtak, legföljebb nagyobb körülöttük a csend és a ködösítés ( hetvenes évek elején a meglévő vidéki vasúti szárnyvonalak felszedése, olcsó szovjet olajon alapuló közúti szállítás reményében [ugyanekkor épp ez a szállítási mód drágult meg drámaian az olajárak alakulása miatt], olefin és eocén program, Bős-Nagymarosi vízlépcső), s ez még csak a jéghegy csúcsa. Ennyit az ő "szakember-mivoltukról". Mindazonáltal, ez a hatalmas vagyon működött, a "jut is, marad is" elve alapján, majd az `56-os nagyszerű nemzeti szabadságharc után a külföldi iga is valamivel könnyebb lett. A magyar nép, átvészelve a szörnyű megtorlást a `60-as években magára talált, és idomulva a körülményekhez, nem kevés leleménnyel és szorgalommal az évtized végére bizonyos fokú egyensúlyt és jólétet teremtett. Ám közben, akarva-akaratlanul tőkéssé hizlalta a nyakán ülő, élősködő kommunista burzsoáziát. Első olvasatra talán meghökkentően hat, ám mégis igaz, hogy az u.n. "létező szocializmus" akkor jutott menthetetlenül zsákutcába, mégpedig kettős zsákutcába, amikor kifelé talán a legstabilabbnak látszott: a `70-es évek elején. Ez a megállapítás azonban bővebb kifejtésre szorul.
Ad 1.) A "vezetettek" (elnyomottak) felé a szocializmus rendszerének volt néhány elméleti alappillére, mely létjogosultságának végső oka és hivatkozási alapja volt, s amikhez ezért minden határon túl ragaszkodni kellett. Ezek: - a teljes körű foglalkoztatottság , - a pénz értékállósága és az árak stabilitása, - a lakosság szakadatlanul növekvő életszínvonala. Igen ám, de az ország (jórészt belülről összerabolt) tartalékai ekkorra már teljesen kimerültek. A nemzeti jövedelem valódi adatait a kommunista statisztikákból sohasem lehetett pontosan megtudni, miután propagandisztikus célokból a számokkal tetszés szerinti, és főleg a tényekkel alig összefüggő zsonglőrmutatványokat végeztek, mégis gyanítható, hogy az a hetvenes évek elején épp`, hogy nullszaldós volt, később pedig bizonyosan negatívumba csapott át. Semmiképp sem képezhette tehát alapját a lakosság ideológia által előírt "szerény mértékű, de szakadatlan" életszínvonal emelkedésének. Mindehhez társult még a keleti piacnak való teljes kiszolgáltatottság, ami legalábbis "sajátos" piac volt, miután ott akkor és annyit fizettek, amikor és amennyit a vevő akart. De még talán ennél is nagyobb baj volt, hogy ez a piac igénytelenségében és elmaradottságában saját színvonalán konzerválta iparunkat, mezőgazdaságunkat pedig olcsó tömegtermelésre kényszerítette, mindkét ágazatot így hosszú távon versenyképtelenné téve más piacokon. - Az árak stabilitása és a pénz értékállósága a hetvenes évtized kettős olaj árrobbanása után (minek következtében az árak világszerte magasra szöktek) merő és közveszélyes illúzió maradt, mely álomvilágba - saját költségünkre - még másfél évtizedig ringatta a népet a kommunista vezetés, kizárólag azért, hogy fenntartsa a fenntarthatatlant, vagyis az agyalágyult ideológiája által kilázálmodott gazdasági rendszerét: a "szocialista tervgazdaságot". - Ezen a ponton közbevetőleg azért két dolgon alaposan el kell gondolkodnunk:
- a,): Mitől "robbant" az olaj ára, mikor a kitermelés adottságai, vagy bármely más tényező ezt végképp nem indokolta? Elősötétlik itt egy, az egész világot manipulálni, majd szolgálatába kényszeríteni szándékozó, magát meglátni soha nem engedő pénzügyi háttérhatalom súlyos árnyéka, mely felhasználta, hogy az üzemanyag ára minden más cikk árában benne foglaltatik. Elég volt tehát azt mértéktelenül felemelniük, hogy kezükben óriási (kihelyezésre kész) banktőke halmozódjék fel, míg a másik oldal (ahová mi is tartoztunk) gazdasága tökéletesen szétzilálódik, hiszen elmaradott technológiai szinten, kimerült tartalékokkal az árfelhajtást követni nem tudja.
- b,) Ezen országok gazdaságai így jól kigondolt forgatókönyv szerint bele lettek hajszolva a kölcsönfelvételbe, minek alaptőkéjét pedig épp ők teremtették meg a manipuláltan magas olajárak megfizetésével. Igazi ördögi kör ez, nem kevésbé ördögi szándékoktól létrehozva! A minden banki megfontolást (látszólag!) nélkülöző kölcsönkihelyezések és -felvételek elvezettek ahhoz az állapothoz, amit ma "adósságcsapdának" nevezünk. Egy jól kalkulálható ponton túl ugyanis az adósság mértéke meghaladja a visszafizethetőség határát, s eme csapdába esett országok nemzeti jövedelme kamattörlesztés címén folyamatos elszívásra kerül, az ország gazdasága tengődésre, lakossága puszta vegetálásra van ítélve. - Egyre inkább felszínre tör a kétely: a "rendszerváltás" nem csupán gazdaváltás volt-e? A megszálló szovjet rabláncról nem pusztán egy másik, nem kevésbé szoros rabszíjra kerültünk-e, melynek túlsó végét immár pontosan nem is tudjuk, hogy ki fogja, csak gyanítjuk, hogy az valahol a nemzetközi pénzvilág felső köreinek ködében vész el?! - Összefoglalva: elmondhatjuk, hogy a `70-es évek végére, `80-as évek elejére a vezető bolsevik elitet egyre inkább szorongatta, Nessus-ingként égette saját, a tömegek számára gyártott ideológiája, ám változtatni mégis képtelen volt, mert az egyben a rendszer életképtelenségének beismerését, és saját uralmának végét jelentette volna.
- Ad.2) - Mindeközben a jószerivel maffiaként működő kommunista burzsoázia mérhetetlenül meggazdagodott, és birtokukban olyan mennyiségű pénz halmozódott fel, amit már nem lehetett elkölteni egyszerűen luxusfogyasztásra. Nyilvánvalóvá vált, hogy ekkora összegű pénz értelmesen csak tőkeként működtethető. Igen ám, csakhogy a tőke működéséhez annak kedvező piacgazdasági tulajdonviszonyok szükségeltetnek, aminek még az írmagját is épp a kommunisták irtották ki saját uralmuk megteremtésekor! A másik ágon (az elnyomók oldalán) tehát a nyolcvanas évek közepére beérlelődött az a bizarr és tragikomikus helyzet, hogy a bolsevik burzsoázia fejlődésének, továbbélésének legfőbb akadálya saját ideológiája, valamint az arra épülő rendszer lett. Röviden: a kommunistáknak ekkorra már leginkább maga a kommunizmus volt az útjukban!! Ekkor és ezért fogamzott meg a gondolat - ne áltassuk magunkat: kommunista szellemi műhelyekben - történjék meg a rendszerváltás, mégpedig oly módon, hogy az megtévesztő mértékig egy valódi rendszerváltozásra hasonlítson! Így a kommunista vezetőknek nemcsak, hogy népharagtól nem kell tartaniuk, de a nagy tömegek igazi rendszerváltozásra irányuló vágyának elemi hullámai emelik őket új, még magasabb gazdasági hatalmi pozíciókba. S mire a nép rájön az óriási csalásra, a blöffre, ők már tisztségeik biztos magasából tekintenek alá a becsapott, morgó tömegekre. - Ezen gondolatmenet és cselekvéssor cinikus magabiztossága, pökhendi kivagyisága minden etikai fejtegetésnél többet mond el a kommunista burzsoázia jellembeli tulajdonságairól! - Az 1994-es választás nyomán hatalomra került (új-régi) Kormány első intézkedései minden elfogulatlan szemlélő számára nyilvánvalóvá tették, hogy ezúttal ugyanannak a háttérhatalomnak egy másik frontharcos csoportja került kormányzó pozícióba, továbbá, hogy az így létrejött hatalom egyenes folytatása a megelőző négy évinek, mint ahogy az is lényegét ítélve töretlen meghosszabbítása volt az előző negyven évnek! Rá kell ébredjünk végre: pusztán a színfalak, a retorika, a külsőségek változtak, de a lényeg ugyanaz!
*
Ha tehát mindezek ismeretében újra feltesszük indító kérdésünket, hogy tudniillik volt-e nálunk rendszerváltozás, akkor arra az alábbi konkrét választ adhatjuk: nem, Magyarországon semmiféle rendszerváltás, vagy -változás nem történt. Magyarországon 1945 óta folyamatosan és megszakítatlanul diktatúra van, mégpedig ugyanaz a diktatúra. A diktatúra önazonosságáról úgy nyerhetünk leginkább bizonyosságot, ha - minden látszattól függetlenül! - azt tekintjük, hogy a rendszernek 1945 óta, változatlanul és szakadatlanul ugyanaz a szűk (és egyre szűkülő), nemzetellenes csoport a haszonélvezője, míg a kárvallottak és kisemmizettek köre is ugyanaz a nagy (és egyre növekvő) többség, melybe mára már csaknem a nemzet egésze beletartozik. Itt, ezen a téren semmi változás nem történt, márpedig ez a lényeg, a többi csak szemfényvesztés, ködösítés, porhintés! - Mi történt hát 1990-ben? A diktatúra metamorfózisa, átalakulása nyílt diktatúrából egy raffinált, külsőségeiben demokráciának tűnő rendszerbe! Míg a nyílt diktatúra (kemény, vagy puha) mindenki számára többé-kevésbé kétségtelen volt, hiszen jelen voltak a demokrácia hiányának összes ismérvei (alapvető emberi jogok hiánya, a demokrácia intézményrendszerének hiánya, vagy pótlása komolyan nem vehető látszat-intézményekkel, idegen, megszálló csapatok jelenléte az országban, stb.), addig ez a jelenlegi, 1990-ben alakváltozáson átment rendszer felmutatja a demokrácia összes kellékét, amikről viszont alapos vizsgálat után rendre kiderül, hogy sandán megtervezett, lényegükből kiüresített és attól megfosztott, központi akarat szerint működő ócska kellékei csupán a lényegileg változatlan diktatúrának. Ha a demokrácia valódi lényegét megfogalmazó lincolni meghatározást vesszük alapul: "a demokrácia: a nép kormányzása, a nép által, a nép javára", akkor lepleződik le igazán, hogy nálunk, immár fél évszázada folyamatosan ennek nyoma sincs! A kormányzás nem a nép, hanem egy népellenes szűk csoport által, és nem a nép javára, hanem annak kárára és rovására történik. Mára a szavak és látszatok oly mértékben vesztettek hitelükből, hogy kizárólag a kedvezményezettségi viszonyok alapos vizsgálata, az érdekérvényesítők köre, és irányultságának a felderítése adhat megbízható támpont egy rendszer megítélésére, ez pedig nagy bizonyossággal vezet el minket a fenti végkövetkeztetés levonásához.
- Ebből a felismerésből viszont önként adódik a legfőbb tennivaló is: a nemzet nagyobbik és jobbik fele csak akkor kerülhet a tulajdon és a valódi hatalom birtokába, akkor válik "birtokon belülivé", ha minden téren megszabadul a múltban és a jelenben egyaránt fölötte basáskodó, minden hatalmat és tulajdont kisajátító kommunista burzsoáziától.
Hogy végre itthon - otthon lehessünk!
Hegedüs Endre |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: elhanyagolásával, libertariánizmus, megállapíthatjuk, háttérhatalomnak, termelőeszköznek, végkövetkeztetés, gondolatébresztő, meghosszabbítása, tulajdonságairól, kezdeményezésére, semmibevételével, rendszerváltozás, személyiségükben, törvényszegésnek, adósságcsapdának, megszakítatlanul, beleegyezésével, kozmopolitizmus, irányultságának, szemfényvesztés, legstabilabbnak, tömegtermelésre, önazonosságáról, szükségeltetnek, janicsárjaiként, liberálbolsevik, privatizációból, elmulasztásával, megteremtésekor, statisztikákból, kamattörlesztés, továbbélésének, magyarországon, menthetetlenül, beleegyezésről, rendszerváltás, teremtett világ, lényeg felismeréséhez, távolság biztosíthat, elmúlt idők, kérdés rosszul, elnyomott nemzet, nemzeti pártok, grandiózus csalás, egymás elleni, önmarcangolás helyett, közös ellenséget, kereséshez kíván, kórfolyamat elemzésében, magyar gazdaság, államideológia parancsa, kommunisták egyik, Hegedüs Endre,
|
|
|
|
|
|
| teremtett világ, lényeg felismeréséhez, távolság biztosíthat, elmúlt idők, kérdés rosszul, elnyomott nemzet, nemzeti pártok, grandiózus csalás, egymás elleni, önmarcangolás helyett, közös ellenséget, kereséshez kíván, kórfolyamat elemzésében, magyar gazdaság, államideológia parancsa, kommunisták egyik, nevet adták, valójában volt, civilizált társadalmakban, szó-bűvészettel aztán, szabad piacgazdaságokban, tulajdonosokat annyiban, eladási kényszer, tulajdon ellenértékét, értékbecslés helyességét, magyarországi államosítás, idegen ideológiát, stilisztikai érzékét, alapvetően kétféle, törvényes módnak, korábbi tulajdonos, változás neve, törvénytelen módnak, tulajdonos tudta, dolog természetéből, tulajdonos tudtával, cselekmény minősítésén, fenyegetés közvetlenül, totalitárius állam, állami kézben, állam saját, államot mindebben, nagyhatalom megszálló, ilyen állam, rablást rendeleti, törvényesség látszatát, saját polgárait, rablót sohasem, rablott holmi, törvénytelenül szerzett, orgazdaság minősített, tudott módon, cselekményt követte, őket kővető, privatizációból származó, liberálbolsevik nomenklatura, orgazdaság jövedelmei, magyar népet, negyven éves, állami tulajdonos, fejlesztés elmulasztásával, karbantartás elhanyagolásával, egyszerű állagmegóvás, kommunista pártelit, ötvenes évek, totális állam, imént vázolt, nemzet öntelt, jellem teljes, országnak különösen, innen eredő, meglévő vidéki, olajárak alakulása, jéghegy csúcsa, hatalmas vagyon, `56-os nagyszerű, szörnyű megtorlást, `60-as években, évtized végére, legstabilabbnak látszott, `70-es évek, megállapítás azonban, szocializmus rendszerének, teljes körű, pénz értékállósága, árak stabilitása, lakosság szakadatlanul, nemzeti jövedelem, kommunista statisztikákból, számokkal tetszés, tényekkel alig, lakosság ideológia, keleti piacnak, vevő akart, piac igénytelenségében, hetvenes évtized, árak világszerte, kommunista vezetés, agyalágyult ideológiája, ponton közbevetőleg, kitermelés adottságai, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1724
- e Hét: 5252
- e Hónap: 13856
- e Év: 49797
|
|
|
Offline
