|
2008-11-30 08:31:03, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
TIBORCA története IV. fejezet, 26. epizód
... visszatolattam a holtvágányra
Ezeket a tapasztalataimat sem tudtam megbeszélni párttársaimmal, sőt semmilyen lehetőséget nem kaptam, hogy bármit is tegyek azért, hogy Pesterzsébeten is megváltozzanak a dolgok.
Végleg elhatároztam: kilépek a helyi szervezetből.
Erre, 2000-ben, a Millenniumi Országzászló átadásának ünnepsége után szántam rá magamat végleg.
Dávid Ibolya hozta el Pesterzsébetre az országzászlót. Az MSZP-s polgármester ebből az alkalomból vendégül látta az MDF helyi szervezetét a városházán.
Nekem, pedig azt mondták, hogy a Szent Erzsébet templom előtt találkozunk. Ott tolongtam az emberek között és látnom kellett, amint az első sorokban már ott ülnek a párttársaim.
Odamentem hozzájuk, de közölték velem, hogy csak a névre szóló székekre szabad leülni. Az én nevemre nem találtunk névkártyát.
Elballagtam hátra, és ott hallgattam volna meg a polgármester és Dávid Ibolya beszédét, ha eljutott volna a hang hozzám és a körülöttünk állókhoz!
Azt lehetett hallani, amint az MSZP-s polgármester elcsukló hangon kijelentette:
- ,,...meghatódom attól, hogy megadatott nekem az a megtiszteltetés, hogy a Millenniumi Országzászlót én vehetem át, mint polgármester..."
Itt, azután elveszítettem a fonalat. Eszembe jutott, hogy milyen is az élet?! Hiszen évekkel korábban, ő volt az a tanárember, akit ,,megörökítettem" az ,,Akit az Isten is pedagógusnak teremtett" című fejezet végén. Ő az, aki példát adott a gyerekeknek abból, hogyan lehet kimutatni a szeretetünket. Azért írtam meg, mert a mai rohanó életben sem a szülők, sem a pedagógusok nem fordítanak figyelmet a szeretet gesztusaira!
Az a két ember - az én akkori kollégáim - példát adtak a gyerekeknek a szeretet gesztusából, amire nagyon egészséges ösztönnel reagáltak!
Idézem: ,,És akkor megtörtént a csoda! A gyerekek átölelték őket és úgy táncoltak együtt, mint egy nagy család: anya-apa és fürtökben a gyerekek!"
Akkor, azon az iskolakarácsonyon még senki nem gondolt arra, hogy hamarosan történelmi- a rendszerváltozás nevezetű esemény fog lezajlani Magyarországon és annak egyik, helyi vezéralakja lesz az a tanárember!
Valószínű, az emberek előítéletes gondolkodását feltételezve rólam, váltam a szemében az előző életének ,,szemtanúja"-vá.
Lehetséges, hogy ezért érinthette nagyon kínosan, amikor 1998 januárjában, a diplomamunkámhoz, adatgyűjtés céljából felkerestem. Akkor még ,,csak" - az MSZP képviselőjelöltjeként megválasztott - a kulturális ügyekért felelős alpolgármestere volt a testületnek. Először, egész kedvesen fogadott, de bejött valaki a szobájába és elhívta. Majd, amikor visszajött, már nagyon elutasítóvá vált. Még udvariasságból megígérte, hogy segít, de bizony, a későbbiekben letagadtatta magát és nem segített. Sőt! Előfordult, hogy még el-elmentem a helyi ünnepségekre, de rossz volt látni, ahogy elsápadt, amint megpillantott. Még a köszönésemet sem fogadta!
Bizony, Isten útjai sokszor kifürkészhetetlenek!
Akkor, azon az iskolakarácsonyon ő is hozzájárult - ha közvetve is - ahhoz, hogy eldöntsem: feladom a küzdelmet a tanári pályára kerülésért!
Lám-lám, tizenkét évvel később, szintén ő volt az utolsó csepp abban a keserű ,,pohárban", amitől elhatároztam, hogy nem politizálok tovább!
Hogy lehetséges, hogy örökösen vissza kell tolatnom az ÉLET HOLTVÁGÁNYÁRA?
Miért?
Hiszen, mindig, minden élethelyzetben ,,csak" arra vágytam, hogy az élet dolgait, örömeit, bánatait meg tudjuk beszélni egymással!
Ezzel kapcsolatban is egy Schweitzer-i idézet jut eszembe: ,,Egész életemben igyekeztem tartózkodni attól, hogy társadalmi kérdésekről nyilatkozzam... egyáltalán nem azért, mert nem érdekeltek a nemzetközi események, vagy a politika. Nagyon is érdekelnek, és igen aggódom miattuk. Egyszerűen úgy érzem, hogy a külvilághoz való viszonyomnak közvetlenül teológiai, filozófiai és zenei munkásságomból és gondolkodásomból kell kinőnie. Inkább az egész emberiség problémáit igyekeztem megközelíteni, semmint belebonyolódni az egyik, vagy másik csoport ellentmondásaiba. Ember akartam lenni, aki a másik emberrel beszél."
(folyt.köv.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: rendszerváltozás, ellentmondásaiba, gondolkodásomból, tapasztalataimat, diplomamunkámhoz, megtiszteltetés, alpolgármestere, pesterzsébetre, munkásságomból, élethelyzetben, megörökítettem, belebonyolódni, párttársaimmal, udvariasságból, pesterzsébeten, visszatolattam, megváltozzanak, magyarországon, megközelíteni, megpillantott, holtvágányára, gondolkodását, megválasztott, szeretetünket, országzászlót, elveszítettem, kapcsolatban, nyilatkozzam, későbbiekben, pedagógusnak, polgármester, viszonyomnak, ünnepségekre, letagadtatta, országzászló, elhatároztam, helyi szervezetből, alkalomból vendégül, emberek között, első sorokban, névre szóló, hang hozzám, körülöttünk állókhoz, gyerekeknek abból, szeretet gesztusaira, szeretet gesztusából, gyerekek átölelték, nagy család, rendszerváltozás nevezetű, emberek előítéletes, előző életének, kulturális ügyekért, Millenniumi Országzászló, Dávid Ibolya, Szent Erzsébet, Millenniumi Országzászlót, ÉLET HOLTVÁGÁNYÁRA,
|
|
Offline
