|
|
|
2007-03-29 22:03:22, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
A vágott-virág nemzedék otthontalan hontalansága
(A nyomor szabadsága, vagy a szabadság nyomora?)
Nemrég, egy téli nap reggelén az egyik budapesti pályaudvaron, vonatra várva fül- és szemtanúja voltam egy jelenetnek.
Egy olyan szociális munkás-féle beszédbe elegyedett a hajléktalanok egy csoportjával.
Szociális munkás: "Srácok! Mi a f...t kínlódtok itt? Üljetek föl az első vonatra, szálljatok ki az első faluban és kocogjatok be egy portára! Garantáltan találtok legalább egy olyan özvegyasszonyt, aki szállást, tiszta ruhát, meleg ételt, még "piát" is ad, ha cserébe fát vágtok, behordjátok a téli tüzelőt, rendbe teszitek a portát!"
Hajléktalan: "Menj a p...ba! Mit képzelsz rólunk? Mi világ életünkben pesti vagányok voltunk! Nem fogunk egy asszony szoknyája mellett cikiskedni!"
Hogyan lehet eljutni az ilyen "életfelfogáshoz"?
Feltételezés l./:
Az italbolt volt, szinte az egyetlen hely évtizedekig, ahol munka után együtt lehettek a férfiak, ha úgy "barátin" el akartak egymással beszélgetni. Sajnos ott, viszont az volt a "jó vendég", aki fizetett, mint a "Jani"! Ki nem akart "Jani" lenni, legalább a kocsmában?
Volt, aki két helyen is dolgozott /a kötelező munkahelyen, meg a fusiban) és most pedig az utcán él!
Ma már köztudott, hogy a teljesítménnyel együtt járó feszültséget oldani kell valahogy. A kicsi, lakótelepi lakásokban nem lehetett kulturáltan kvaterkázni. Maradt a késő éjszakáig nyitva tartó kocsma, ahol illett fogyasztani (legalább egy kört a társaság minden tagjának). Így azután az is hamarosan holtrészeg lett, aki egyébként nem akart berúgni. Az ilyen állapotban hazatámolygó férj- apa bizony a vétleneken demonstrálta férfiúi "erejét", meg azt is "illett" megmutatni, hogy ki az úr a háznál!
Az ilyen családokban az anya, feleség nyakába szakadt minden, előbb-utóbb a megélhetéshez szükséges pénz előteremtése is. Ekkor már nemigen maradt más megoldás, mint a részeges, garázda férj, apa kirekesztése. Mivel a magyar lakásviszonyok évtizedek óta olyanok - a lakások olyan kicsik, hogy a válás után nem lehet azokat megosztani - a lakás odaítélése a gyermekekről gondoskodó félnek, többnyire az anyának történt...
Feltételezés 2./:
Ma sokan emlegetik nosztalgiával azokat az évtizedeket, amikor futószalagon épültek a házgyári panelekből a lakások. Szinte gombamód emelkedtek a magasba az átlag 50 négyzetméteres összkomfortos betonkalodákkal a toronyházak. Miért nem válhattak igazi otthonná ezek a lakások? Azért, mert az igazi család hiányzott belőlük! Pedig a GYES (gyermekgondozási segély) intézménye is növelte a "szülési kedvet"...
Miért nem alakulhatott ki egy újfajta családkultusz?
Feltételezés 3./:
Akkoriban - a második világháborút követő második demográfiai csúcs idején, az 1970-es években - az ember értéke kimerült a munkahelyén betöltött státuszának értékében. Nem csoda hát, ha a gyermeket vállaló nők valóságos száműzöttek, a társadalmi munkamegosztásból kirekesztettek lettek a ",,gyes"-re menéssel. (A közgondolkodás szerint: aki segélyen él, az "ingyenélő".)
Tehát: a kismamák le voltak kötelezve a segéllyel az államnak és intézményeinek. Ugyanakkor, a segélyből nem lehetett megélni, pláne nem gyerekkel, gyerekekkel. Így válhattak kiszolgáltatottakká férjeik számára is. Ezzel szemben a férfiak nem voltak büszkék arra, hogy feleségük, gyermekeik, azaz: családjuk van, akiről képesek gondoskodni. Miért?
Feltételezés 4./:
Azért nem voltak büszkék a férfiak családjukra, mert nekik sem volt a főállásukban annyi jövedelmük, melyből lehetséges lett volna egy 2-3 gyerekes család megélhetése, a "betondobozok" törlesztő-részletének fizetése... A vállalati GMK-k (gazdasági munkaközösségek, valójában: vállalat a vállalatban...) létrehozása, ahol másodállásban - a családtól elvett "szabadidőben"- hozzá lehetett jutni a feleség hiányzó jövedelmének pótlásához, vagy a fusizással keresett pénzek sem oldották meg a problémát. Sőt! Pénzkereső robottá degradálta őket. Nem csoda, ha - mint valami szenvedő ember-áldozatok élték meg életük legnagyszerűbb lehetőségét: a gyermekáldást!
("Ember nem alkothat nagyobbat, mint embert!" Ez a gondolat egy általam elfelejtett nevű görög filozófus(?)tól való.)
Sajnos ez a nemzedék nem volt képes lélekben is fölnőni a feladathoz, inkább elvált és újra házasodott, meg megint elvált...
Feltételezés 5./:
Miért nem alakulhatott ki végre egy újfajta családkultusz?
Nemcsak az anyagiak hiánya, a lelkiélet, a lelkierő hiánya, hanem egy több évszázados előítélet is fellelhető a kutakodó számára.
Hiszen voltak kismamák, akik úgy számoltak be ezekről az évekről (GYES), mint életük legcsodálatosabb időszakáról:
"Kénytelen voltam - anyagi okokból - visszatérni az ősi, önellátó háztartás-vezetéshez. Szinte mindent magam csináltam. Szabtam, varrtam, cipőt suszteroltam, az elromlott dolgokat, játékokat megjavítottam, felújítottam, fodrászkodtam. Akkor nagyon sajnáltam magam, mert közben évek teltek úgy el, hogy úgy éreztem: elmegy mellettem az élet, mert szinte semmi másra nem maradt időm!
Ma már úgy gondolok vissza a fodrászolásra is, mint életem legboldogabb időszakára.
Ilyenkor ugyanis kettesben lehettem gyermekemmel, a kicsi lakás kicsi fürdőszobájában, majdnem olyan meghitten, mint amikor még én fürdettem őt. Azok voltak csak igazán a csodálatos idők!
Napról-napra látni a szépen fejlődő, egészséges testüket: ahogy örülni tudtak a finom, meleg fürdőnek, a simogató anyai kéznek, a gyengéd becézgetésnek; maga volt a boldogság!
Ó, hogy mennyire tudom sajnálni nemzedékem apáit, mert kimaradtak mindebből! Részben azért, mert úgy gondolták, hogy az ilyen "gyerek-pátyolgatás az anyjuk dolga", másrészt hangoztatott volt az a felfogás, hogy a gyesen lévő anya "nem dolgozik", "a legkevesebb, ha ezektől az asszony-dolgoktól megkímélik férjuraikat"!
A társadalmi közgondolkodás is ezt sugallta, így azután valósággal kirekesztették a férfiakat a családi életből.
Mi maradt a férfiaknak azokra az évekre, míg az asszony a "kölkökkel vacakolt"? Maradt: az italbolt, ahol - miután mindenki fizetett egy-egy kört, nagyon jól meg lehetett a "világ folyását tárgyalni", miközben el lehetett jutni a külvilágot (ilyen-olyan diktatúrát, munkahelyi kitolásokat, asszonyi praktikákat, kölyöknyávogást) kirekesztő részegségig..."
Az "eredmény": szó szerint az utcán hever.
Van-e megoldás? Azt is nemrég hallottam, hogy: "ideológiai válságban van az emberiség, már mindent kipróbált". Azt meg én teszem hozzá, hogy: ...csak az utódokról való gondoskodás problematikáját nem tudta megoldani.
Pedig csak körül kellene egy kicsit nézni az élővilágban, addig, amíg példát találhatunk arra, hogy azok a fajok a legéletképesebbek, amelyek a legpraktikusabb módon oldották meg az utódokról való gondoskodást!
Budapest, 1997. április 28. (Bóna Mária Ilona)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: gyermekgondozási, legcsodálatosabb, kölyöknyávogást, fürdőszobájában, teljesítménnyel, legpraktikusabb, betonkalodákkal, munkaközösségek, problematikáját, életfelfogáshoz, legnagyszerűbb, közgondolkodás, kirekesztették, özvegyasszonyt, intézményeinek, kirekesztettek, lakásviszonyok, négyzetméteres, megjavítottam, hajléktalanok, fodrászolásra, fodrászkodtam, megélhetéshez, gyermekáldást, családkultusz, összkomfortos, nosztalgiával, másodállásban, becézgetésnek, gyermekekről, feltételezés, előteremtése, futószalagon, hontalansága, alakulhatott, jövedelmének, vágott-virág nemzedék, nyomor szabadsága, szabadság nyomora, egyik budapesti, olyan szociális, első vonatra, első faluban, olyan özvegyasszonyt, téli tüzelőt, asszony szoknyája, italbolt volt, egyetlen hely, kötelező munkahelyen, teljesítménnyel együtt, késő éjszakáig, társaság minden, Bóna Mária Ilona,
|
|
|
|
|
|
| vágott-virág nemzedék, nyomor szabadsága, szabadság nyomora, egyik budapesti, olyan szociális, első vonatra, első faluban, olyan özvegyasszonyt, téli tüzelőt, asszony szoknyája, italbolt volt, egyetlen hely, kötelező munkahelyen, teljesítménnyel együtt, késő éjszakáig, társaság minden, ilyen állapotban, vétleneken demonstrálta, ilyen családokban, megélhetéshez szükséges, magyar lakásviszonyok, lakások olyan, válás után, lakás odaítélése, gyermekekről gondoskodó, anyának történt, házgyári panelekből, igazi család, újfajta családkultusz, második világháborút, 1970-es években, ember értéke, munkahelyén betöltött, gyermeket vállaló, társadalmi munkamegosztásból, közgondolkodás szerint, férfiak családjukra, főállásukban annyi, vállalati GMK-k, családtól elvett, feleség hiányzó, fusizással keresett, általam elfelejtett, anyagiak hiánya, lelkierő hiánya, több évszázados, kutakodó számára, elromlott dolgokat, kicsi lakás, csodálatos idők, szépen fejlődő, simogató anyai, gyengéd becézgetésnek, anyjuk dolga, gyesen lévő, asszony-dolgoktól megkímélik, társadalmi közgondolkodás, családi életből, férfiaknak azokra, utcán hever, utódokról való, kicsit nézni, legpraktikusabb módon, gyermekgondozási, legcsodálatosabb, kölyöknyávogást, fürdőszobájában, teljesítménnyel, legpraktikusabb, betonkalodákkal, munkaközösségek, problematikáját, életfelfogáshoz, legnagyszerűbb, közgondolkodás, kirekesztették, özvegyasszonyt, intézményeinek, kirekesztettek, lakásviszonyok, négyzetméteres, megjavítottam, hajléktalanok, fodrászolásra, fodrászkodtam, megélhetéshez, gyermekáldást, családkultusz, összkomfortos, nosztalgiával, másodállásban, becézgetésnek, gyermekekről, feltételezés, előteremtése, futószalagon, hontalansága, alakulhatott, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1531
- e Hét: 5059
- e Hónap: 13663
- e Év: 49604
|
|
|
Offline
