|
2007-07-31 15:32:37, kedd
|
| |
| |
|
|
| |
HONSZERZŐ ÁRPÁD
A REGÉK VILÁGA 6.- r.
És vágtatnak sebes szélnél sebesebben, még a gondolatnál is sebesebben, vissza Attila földjére. Haj, mi tenger ellenség! Száz is jut egyre. De ím újra szikrát vet Isten kardja, lobogó lángban ég, s szalad az ellenség eszeveszetten.
- Huj, huj! - kiáltja Álmos. - Üssed, vágjad, tiporjad!
Aztán lecsillapodik harci kedve, újra ott van a hazatérő hunok kis hadában, megy, mendegél szép csendesen, hegyre fel, völgybe le, simogatja, becézgeti fehér paripáját. De nézzetek csak ide, mi történt! Meghorkannak a paripák, ágaskodnak, hiába sarkantyúzzák, forognak maguk körül, mint a forgó szél.
- Vissza, vissza, bajban van a székely! Nem látjátok, nem halljátok? Folyó vize megdagadott, zúgva bőgve csap ki a medréből s mind azt zúgja, mind azt bőgi: vissza, vissza, bajban a székely!
És vágtatnak vissza, hétnapi járót egy nap, nem ér nyomukba sebes szél s haj, de jókor érkeznek! Tenger sok nép fogta körül a székelyt.
- Üssed, vágjad, tiporjad! - mennydörgi Csaba.
- - Üssed, vágjad tiporjad! - visszhangzik Álmos lelkében a csatakiáltás, s reszkető karja megacélosodik, belevág a levegőbe...
Volt ellenség, nincs ellenség. Mintha föld nyelte volna, árvíz seperte volna el.
És indul harmadízben is Csaba, mennek, mendegélnek hegyeken, völgyeken, folyóvizeken át. - Állj meg Csaba, állj meg! - riad fel Álmos. - Nem hallod, hogy zúg, búg a fergeteg? Nem látod-e, mint döndölnek a földre büszke tölgyek? Nem hallod-e, hogy sír a szél? Vissza, vissza, bajban van a székely! Mind ezt búgja, mint ezt sírja a fergeteg: vissza, vissza! Hol vagy madár, ki sebesebben repülsz, mint a hun vitézek?
Hol vagy szél, ki megelőzöd őket? Hát ti hová lettetek, merre tűntetek, székelyek ellenei? Föld nyelt-e el, árvíz sepert-e el? Vaj' ki áll ellent, ha Isten kardja lobogó lánggal ég?
Most már indulhatsz, Csaba, sem tűz, sem víz, sem föld, sem levegő nem térít meg többet. Eredj, eredj, vezesd megfogyott népedet vissza az őshazába. Mert már elfértek ott... haj de sokan indultatok, és de kevesen jövétek vissza!
Könnybe borul Álmos szeme, ébren álmodja át a bús találkozást. Szegény Csaba királyfi! Apád földjét nem látod meg többet. Élve nem. Hiába regéled apád földjének szépségét, gazdagságát, lám, a fiatalok mennének veled, arcuk, szemük lángban ég, harci kedvben tombolt a szívük, de az öregek lecsendesítik: várjatok. Ne mozduljatok, míg Isten az indulás idejét meg nem jelenti.
És várják, várják a megjelenés idejét... Ím, már őszbe borult Csaba göndör fekete haja. Háta meggörnyedett. Már ássák is a sírt neki. Már búg csendesen hármas koporsaja felett a gyászének. Ennek is ez a vége:
Halál, halál, csendes halál,
Nem vagy te igazi halál!
- Nem vagy, nem! Dobbant Álmos. - Nem halt meg Csaba! Ki mondja, hogy meghalt? Nézzetek az égre! Száz esztendő borult százra s még akkor élt Csaba: onnét vigyázta székely testvéreit. Ott, ott, a hadak útján, ott vágtatott vissza, a székelyek földjére, hogy még egyszer poklok fenekére űzze a székelyek elleneit. Mikor sem föld, sem víz, sem levegő meg nem jelenté, ím megjelenté a tűz, égő csillag tüze: bajban van a székely! Haj, nézzétek, haj, hogy robog, hogy vágtat, hogy repül Csaba fehér paripáján, s utána mind a vitézek, hófehér paripán, hófehér ruhában, végig a csillagos ég boltján, s ott, ott, ahol az ég ráhajlik a földre, leszállanak: hajrá! Huj! Huj! Tűzbe borul ég, föld, kicsapnak megrükből a folyók, lángtenger zúgva hömpölyög s elnyeli, sepri a cudarokat, kik a székelyre támadtanak.
- - Vissza az égbe, vitézek! - csendül Csaba hangja, hogy ég, föld zeng belé.
S ím felszállanak mind az ég boltjára, visszaszáguldanak azon az úton, amerről jövének. Ragyogó fehér út verődik a paripák lábanyomán.
Ott van, ott a fehér út, fehérebb a tejnél, fehérebb a hónál. Ott is marad örökkön-örökké! Hallod-e hangomat, Csaba?
Én szólok tehozzád, Ügek fia, Álmos!
Nem kell többet leszállnod az égből. Készül a magyar, készül!
Árpád vezeti, az én nagy fiam. Minden magyarok közt a legnagyobb.
Megjelenté Isten az én anyámnak, Emesének, álomban jelenté meg, hogy az ő nemzetsége szerzi meg Attila földjét.
Nem halok meg, míg e földet meg nem csókolám! Nem, nem!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: sarkantyúzzák, eszeveszetten, lecsillapodik, meggörnyedett, megacélosodik, lecsendesítik, felszállanak, csatakiáltás, folyóvizeken, visszhangzik, meghorkannak, harmadízben, megdagadott, mendegélnek, találkozást, leszállanak, mozduljatok, gazdagságát, gondolatnál, nemzetsége, indultatok, támadtanak, sebesebben, leszállnod, megjelenté, lángtenger, megjelenés, testvéreit, lábanyomán, mennydörgi, megfogyott, ágaskodnak, legnagyobb, indulhatsz, paripáján, csendesen, ellenség eszeveszetten, hazatérő hunok, forgó szél, földre büszke, fiatalok mennének, öregek lecsendesítik, indulás idejét, megjelenés idejét…, sírt neki, hadak útján, székelyek földjére, székelyek elleneit, székelyre támadtanak, paripák lábanyomán, Benedek Elek, Honszerző Árpád, HONSZERZŐ ÁRPÁD, REGÉK VILÁGA, Szegény Csaba, Dobbant Álmos, Megjelenté Isten,
|
|
Offline
