Regisztráció  Belépés
pacsakute.blog.xfree.hu
A szeretet ellen nincs fegyver. Czeizel Ilona
1954.01.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Gyógynövények / Szakanyag -2
  2010-02-20 21:34:05, szombat
 
  Cuminum cyminum L. - APIACEAE
rómaikömény
Cumini (cymini) fructus
Cumini (cymini) aetheroleum
Honos valószínűleg közép-Ázsiában (Turkesztán) vagy Egyiptomban. A Mediterráneum országaiban,
Szíriában, Egyiptomban, Marokkóban, sőt É-Amerikában, Chilében és Indiában is termesztik. Egyéves lágyszárú.
Hatóanyag: 2-5% illóolaj (cuminin, p-cymol, pinenek, cuminalkohol, cuminaldehid, phellandrenek,
perilla-aldehid, terpineol, eugenol, myrcen, terpinenek, limonen, p-menthenal, 1,8-cineol, caryophyllen,
farnesen, bisabolen), kb. 10% zsíros olaj, gyanta, gumianyag, cserzőanyag, flavonoid (apigenin-glikozid,luteolin)
Alkalmazás: carminativum dyspepsiában, kólikás görcsben, stomachicum, diureticum, aphrodisiacum,
galactogogum, emmenagogum. Fűszer, likőripar.
Cupressus sempervirens L. - CUPRESSACEAE
örökzöld ciprus
Cupressi aetheroleum
Honos DK-Európában, Ny-Ázsiában, É-Afrikában, fa, nálunk nem él.
Hatóanyag: 0,2-1,2% illóolaj: furfurol, pinen, camphen, silvestren, cymol, terpineol-4, cadinen, cedrol (=
cipruskámfor), diterpén izophyllocladen, biflavon
Alkalmazás: illatszer- és kozmetikai ipar.
Curcuma domestica Val. - ZINGIBERACEAE
[syn.: Curcuma longa L.]
kurkuma
Curcumae longae rhizoma (DAC)
Honos Indiai szubkontinensen, trópusokon (India, Kína, Indonézia, Afrika) termesztik.
Hatóanyag: 3-5% curcuminoid (dicinnamoil-metán-származékok: diferuloil-metán curcumin, dezmetoxicurcumin,
bidezmetoxi-curcumin), diaril-heptan, diaril-pentan, 2-7% illóolaj (szeszkviterpének: tumeron,
curcumen, szeszkviphellandren, zingiberen, germacron, bisabolen), arabinogalactan ukonan A
Alkalmazás: dyspepsia esetén stomachicum, carminativum, továbbá cholagogum, hepatoprotectiv,
antimutagén (szerepe lehet a rákprevencióban), antimikrobiális, antivirális. Fűszer.
Curcuma xanthorrhiza (= zanthorrhiza) Roxb. - ZINGIBERACEAE
jávai kurkuma
Curcumae xanthorrhizae rhizoma (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) (= radix)
Honos Indonéziában, ahol termesztik is.
Hatóanyag: 1-2% curcuminoid (curcumin, dezmetoxi-curcumin), diaril-heptanoidok, 3-12% illóolaj
(curcumenek)
Alkalmazás: cholereticum, cholekineticum cholangitis, cholecystitis esetén, stomachicum, carminativum,
antiphlogisticum, antibakteriális, több szeszkviterpénje inszekticid.
Curcuma zedoaria (Christm.) Rosc. - ZINGIBERACEAE
citvor
Zedoariae rhizoma (= radix)
Zedoariae aetheroleum
Honos Indiai szubkontinensen, Sri Lankán, trópusokon máshol is meghonosodott.
Hatóanyag: diaril-heptanoidok, aril-alkanonok, illóolajban szeszkviterpenoidok (kb. 50%
szeszkviterpénalkohol, kb. 10% zingiberen, 10% 1,8-cineol)
Alkalmazás: stomachicum, aromaticum, cholereticum.
Cuscuta epithymum L. - CUSCUTACEAE
kis aranka
Cuscutae epithymi herba
Honos Európában, Ny- és Közép-Ázsiában, É-Afrikában. Száraz szikla- és pusztagyepekben, különféle
fajokon élősködik.
Hatóanyag: cuscutin (= bergenin), gyanta, cserzőanyag, szaponin, kumarinszerű vegyület
Alkalmazás: diureticum, purgans és köszvény ellenes.
Cusparia febrifuga Humb. - RUTACEAE
[syn.: Angostura trifoliata (Willd.) Elias]
Angosturae cortex
Honos trópusi D-Amerikában, kb. 5 m magas fa.
Hatóanyag: 1-2% illóolaj, ennek 14%-a szeszkviterpén-alkohol galipol, szeszkviterpén cadinen, galipen,
kb. 1% alkaloid cusparin, galipin, galipolin, cusparein, egyéb kinolinalkaloid
Alkalmazás: amarum, aromaticum, a légzést fokozza, a cusparin sympaticomimeticum. Homeopathia.
Cyamopsis tetragonolobus (L.) Taub. - FABACEAE
[syn.: Cyamopsis psoraleoides (Lam.) DC.]
csomósbab, guárbab
Cyamopsidis seminis pulvis (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos feltehetően Indiában, Pakisztánban, sokfelé (pl. DK-USA) termesztik.
Hatóanyag: galactomannan guaran
Alkalmazás: erős viszkozitása miatt csökkenti az étvágyat, egyes cukorbetegségekben adjuvánsként.
Kozmetikai iparban.
Cyclamen purpurascens Mill. - PRIMULACEAE
ciklámen
Cyclaminis rhizoma
Honos Közép-Európában, évelő gumós, lágyszárú. A Dunántúl egyes részein szórványos üde gyertyánés
bükkelegyes erdőkben, mészkerülő. Védett.
Hatóanyag: pentaciklusos triterpén-szaponin cyclamin (aglikonok: cyclamiretin, cyclamigenin), oligo- és
poliszaharidok
Alkalmazás: korábban drasztikus hashajtó, emmenagogum. Homeopathia.
Cydonia oblonga Mill. - ROSACEAE
birsalma
Cydoniae (mala) fructus
Cydoniae (mala) semen
Honos Közép-Ázsiában, Kaukázusban, Iránban, DK-Arábiában. Gyakrabban bokros, néha akár 8 m
magasra növő fa. Az egész országban kisebb mértékben termesztik.
Hatóanyag: terméshúsban cukrok, savak, cserzőanyag, pektin, galactoaraban, leucoanthocyanidin,
illóolaj, magban 20% pentosan-nyálka cynodin, 0,4% amygdalin, kb. 15% zsíros olaj
Alkalmazás: értékes rosttartalmú gyümölcs, a magnyálka kivonva égési sebek, felfekvés esetén külsőleg
(szuszpenzióban, kenőcsben).
Cymbopogon citratus (DC.) Stapf - POACEAE
[syn.: Andropogon citratus DC.]
citromos fűszercirok, citromfű
Cymbopogon herba
Cymbopogon aetheroleum
Honos Ny-Indiában, Sri Lankán, Malajziában, Vietnamban, Afrikában, Madagaszkáron, Guatemalában,
Haitiben, Brazíliában, Francia-Guayanában, Guineában stb., évelő lágyszárú fű.
Hatóanyag: 0,6% illóolaj (ebből 12-20% myrcen, kb. 70% citral, egyéb monoterpének)
Alkalmazás: csillapítja a fejfájást, illatszer- és likőripar, frissen ízesítő, zöldség.
Cymbopogon martinii (Roxb.) Wats. var. motia Burk - POACEAE
[syn.: Andropogon martinii Roxb.]
indiai fűszercirok
Palmarosae aetheroleum
Honos É-Indiában.
Hatóanyag: 0,1-0,3% illóolaj (főleg geraniol, geranilacetát, geranilcapronát, dipenten, farnesol)
Alkalmazás: illatszeripar.
Cymbopogon nardus (L.) Rendle - POACEAE
[syn.: Andropogon nardus L.]
citronella
Citronellae ceylanicum aetheroleum
Honos Sri Lankán.
Hatóanyag: 0,3-1,2% illóolaj (20% geraniol, perillaaldehid, carvotanaceton, phellandren, geranilacetát,
citronellal, borneol, farnesol stb.)
Alkalmazás: hűsítő, diaphoreticum, stomachicum, diureticum, emmenagogum, spasmolyticum, stimulans.
Illatszeripar.
Cymbopogon winterianus Jowitt - POACEAE
jávai citronella
Citronellae aetheroleum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) =
Citronellae javanicum aetheroleum
Honos Jáván.
Hatóanyag: kb. 0,5% illóolaj (geraniol, citronellol, citronellal), szeszkviterpének
Alkalmazás: illatszeripar.
Cynara scolymus L. - ASTERACEAE
articsóka
Cynarae folium
Cynarae radix
Honos Európában, főként mediterrán országokban, továbbá Ny-Ázsiában. Nagytermetű, évelő, lágyszárú.
Termeszthető, vadon nem fordul elő Magyarországon.
Hatóanyag: 1% fenolkarbonsav cynarin, kávésav-származékok, 0,5% flavonoid (főleg luteolinglikozidok:
cynarosid, scolymosid), guajanolid-típusú szeszkviterpén-lakton cynaropicrin
Alkalmazás: cholereticum, diureticum (saluretikus), csökkenti a koleszterin lerakódását, antibiotikus
gyomor- és bélhurutok esetén (colitisban), hepatoprotectiv. Cyanopicrin-tartalma miatt keserű ízű
italokhoz használható, konyhakerti zöldség is.
Cynodon dactylon (L.) Pers. - POACEAE
csillagpázsit
Graminis italici rhizoma
Kozmopolita, évelő lágyszárú, tarackos. Szárazabb, homokos, szikesedő talajon, töltéseken mindenhol az
országban gyakori.
Hatóanyag: keményítő, nyálkaszerű heteropoliszaharid, szaponin
Alkalmazás: vizelethajtó, vértisztító a népgyógyászatban.
Cynoglossum officinale L. - BORAGINACEAE
(közönséges) ebnyelvűfű
Cynoglossi herba
Cynoglossi radix
Honos Európában, mérsékelt égövi Ázsiában, É-Amerikában. Kétéves lágyszárú, száraz gyepekben,
gyomtársulásokban országszerte gyakori.
Hatóanyag: 1,7% alkaloid (kb. 60%-a pirrolizidin heliosupin vagy cynoglossophin), allantoin,
cserzőanyag, illóolaj, nyálka-poliszaharid
Alkalmazás: antidiarrhoeicum, népgyógyászatban vese- és hólyaghurut esetén, külsőleg a levelet nehezen
gyógyuló sebek kezelésére. Homeopathia.
Cyperus articulatus L. - CYPERACEAE
[syn.: Cyperus corymbosus Rottb.]
ízelt palka
Cyperi articulati radix
Honos Afrikában, Indiai szubkontinensen, elterjedt Mexikóban és D-Amerikában. Évelő lágyszárú.
Hatóanyag: 1,8% illóolaj (szeszkviterpének, szeszkviterpén-alkoholok, -ketonok, pl. cyperenol,
cyperenon)
Alkalmazás: illatszeripar.
Cypripedium calceolus L. - ORCHIDACEAE
papucskosbor, Vénusz sarucska
Cypripedii rhizoma (= radix)
Honos atlantikus É-Amerikában, Kanadában, Eurázsiában. Évelő lágyszárú, hegyvidékeinken nyirkos
erdőkben, mészkedvelő tölgyesekben nagyon ritka. Fokozottan védett.
Hatóanyag: illóolaj, gyanta, cserzőanyag
Alkalmazás: sedativum (gyakorlatilag nem használják védettsége miatt).
Cytisus scoparius (L.) Link - FABACEAE
[syn.: Sarothamnus scoparius (L.) Wimm.]
seprőzanót
Sarothamni scoparii herba (DAC)
Scoparii herba = Spartii scoparii herba
Spartii flos = Cytisi scoparii flos
Spartii radix
Spartii semen
Honos atlantikus közép-Európában, de elterjedt kelet felé Japánig, továbbá É-Amerikában, D-Afrikában.
1-2 m magas cserje, a Dunántúlon helyenként gyakori, mészmentes talajokon, tű- és lomblevelű elegyes
erdőkben, fenyéreken. Néhol vadtápláléknak telepítik, onnan is terjedhet.
Hatóanyag: 0,5-1,5% kinolizidin alkaloid (spartein, oxospartein, lupanin, hidroxi-lupanin), piridin
alkaloid (ammodendrin), flavonoid-glikozid (spireosid, scoparosid, scoparin), izoflavon-glikozid
(genistosid), fenetilaminok (epinin, dopa, metiloxityramin stb.)
Alkalmazás: izolált spartein antiarrythmiás szer (orvosi ellenőrzéssel).
D
Daemonorops draco (Willd.) Blume - ARECACEAE
sárkányvérpálma
Daemonoroptis draconis resina
Honos Indiai szubkontinensen, Malajziában.
Hatóanyag: gyanta (főleg dracoresinotannol és bezoesav-észterei), dracosen, dracoalban, fahéjsav,
abietinsav, anthocyanidin dracocarmin, dracorubin
Alkalmazás: adstringens diarrhoea, dysenteria, enterorrhagia esetén, dyspepsiában, továbbá sedativum,
fejfájás csillapító, tonicum.
Daphne mezereum L. - THYMELEACEAE
farkasboroszlán
Mezerei cortex = Daphnes mezerei cortex
Mezerei fructus
Daphnes mezerei radix
Daphnes mezerei radicis cortex
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban, Kanadában. 0,3-1,5 m magas, örökzöld cserje. Főként a
Dunántúlon helyenként, bükkösökben, bükkelegyes erdőkben. Védett.
Hatóanyag: oxikumarin daphnin-glikozid, daphnetin, umbelliferon, csípős gyanta és gumianyag,
trihidroxi-flavon, hesperidin, termésben mezerein (= daphnin)
Alkalmazás: erősen mérgező, korábban a népgyógyászatban köszvény és reuma esetén, antisyphiliticum,
abortivum. Homeopathia.
Datura innoxia Mill. - SOLANACEAE
indián maszlag
Honos D-Amerikában, Mexikóban, Karib-szigeteken. Egyéves lágyszárú, 1-2 m magas.
Datura metel L.
mételmaszlag
Honos trópusi és szubtrópusi Ázsiában, Afrikában, többfelé termesztik. 1-1,5 m magas, lágyszárú.
Daturae (metel) folium
Daturae (metel) semen
Hatóanyag: tropanoid alkaloidok
Alkalmazás: hatóanyagok kivonása.
Datura stramonium L. - SOLANACEAE
csattanó maszlag
Stramonii folium (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Stramonii pulvis normatus (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Stramonii herba
Stramonii semen
Kozmopolita. Ruderális és üde gyomtársulásokban gyakori, néhol tömegesen. Egyéves lágyszárú.
Hatóanyag: 0,2-0,6% tropán alkaloid: L-hioszciamin, L-szkopolamin, atropin, apoatropin, belladonnin,
kuszkhigrin, nyomokban nikotin
Alkalmazás: a kivont, tiszta hatóanyagok közül az atropin anticholinerg, neurotrop spasmolyticum (ulcus
ventriculi, hyperaciditas, asthma bronchiale, vese- és epekőkólika), sedativum neurovegetatív dystonia,
neurasthenia esetén. Túladagolva psychomotoros nyugtalanságot, izgatottságot, hallucinációt okoz. A
szkopolamin psychomotoros izgatottság esetén nyugtató. Régen a levéldrogot asthma kezelésére
dohányként, füstölésre és belélegzésre. Gyógyszeripari növény más termeszthető fajokkal együtt.
Daucus carota L. - APIACEAE
sárgarépa, murok
Dauci (sativi = silvestris) radix
Dauci (sativi = silvestris) folium (= herba)
Dauci (silvestris) fructus (= semen)
Daucus carota L. subsp. sativus (Hoffm.) Arcang.
Dauci aetheroleum (termésből)
Honos Európában, É-Afrikában, Indiai szubkontinensen, Ázsia mérsékelt éghajlatú részein, sokfelé
termesztik nemesített fajtáit. A vadmurok egy-, két- vagy többéves lágyszárú, réteken, legelőkön,
gyomtársulásokban mindenütt gyakori országszerte.
Hatóanyag: gyökérben kb. 0,01% illóolaj (cymol, limonen, dipenten, geraniol, phytoen, caryophyllen,
szeszkviterpén-alkohol), a levélben 0,5-1,5%, a termésben akár 2% illóolaj, továbbá anthocyan,
umbelliferon, karotinoidok (főleg a sárga karógyökerű étkezési fajtákban), szerves savak, pektin,
szaharidok, poliszaharidok
Alkalmazás: táplálék, vitaminforrás, zöldség, a vadmurok anthelminticum, diureticum.
Delphinium staphisagria L. - RANUNCULACEAE
magas szarkaláb
Delphinii staphisagriae semen
Honos Mediterráneumban, egy- vagy kétéves lágyszárú.
Hatóanyag: kb. 1% alkaloid delphinin (= staphisagrin) és társalkaloidok
Alkalmazás: mérgező, régebben antineuralgicum. Homeopathia.
Dentaria enneaphyllos L. - BRASSICACEAE
[syn.: Cardamine enneaphyllos (L.) Crantz]
bókoló fogasir
Dentariae rhizoma = Saniculae (enneaphyllos) radix
Honos Közép- és D-Európában. Évelő, 0,2-0,3 m magas, lágyszárú. Főleg a Dunántúl és a Középhegység
bükköseiben, gyertyános-tölgyeseiben, néhol nagyobb állományokban.
Hatóanyag: illóolaj, glikozinolát
Alkalmazás: népgyógyászatban főként légzőszervi panaszok esetén.
Derris elliptica (Sweet) Benth. - FABACEAE
Derris malaccensis Prain
Derris ferruginea Benth.
tubagyökér
Derridis radix
A D. elliptica és D. ferruginea honos Indiai-szubkontinensen, Indokínában, a D. malaccensis
Malajziában.
Hatóanyag: izoflavanon-származékok, főleg rotenon (= derrin, tubotoxin) 16%-ban, ellipton, malaccol,
toxicarol-izomérek
Alkalmazás: inszekticid, anthelminticum, abortivum (mérgező!).
Dianthus carthusianorum L. - CARYOPHYLLACEAE
kőszegfű
Tunicae silvestris flos
Honos Közép- és D-Európában, áttelelő lágyszárú.
Hatóanyag: szaponin
Alkalmazás: népgyógyászatban enyhe vizelethajtó.
Dianthus caryophyllus L. - CARYOPHYLLACEAE
kerti szegfű
Caryophyllorum flos
Honos D- és Közép-Európában, sokféle kerti változatát, fajtáját termesztik dísznövényként.
Hatóanyag: pelargonidin- és cyanidin-glikozidok, szaponin, illóolaj
Alkalmazás: teakeverékekbe téve illatjavító.
Dicentra cucullaria (L.) Bernh. - PAPAVERACEAE
csuklyás szívvirág
Dicentrae cucullariae radix
Honos É-Amerikában. Kb. 0,3 m magas.
Hatóanyag: izokinolin alkaloidok (cularin, cularidin, bicucullin, corlumin, cryptopin, cularicin)
Alkalmazás: bőrbetegségekben, spasmolyticum, tonicum, diureticum, diaphoreticum.
Dichroa febrifuga Lour. - SAXIFRAGACEAE
lázfű
Dichroae febrifugae radix
Honos Kínában, Indiai-szubkontinensen, DK-Ázsiában, kb. 1 m magas cserje. Európában szobanövény.
Hatóanyag: benzopirimidin-piperidin-keton-típusú alkaloid febrifugin, dichroin (= izofebrifugin),
dichroidin, kumarin umbelliferon
Alkalmazás: kininnél erősebb antimaláriás hatású (dichroinok miatt), erősen hánytató. Lázcsillapító,
purgans is.
Dictamnus albus L. - RUTACEAE
nagy ezerjófű
Dictamni (albi) radix
Dictamni (albi) folium
Dictamni (albi) herba
Honos Európában, mérsékelt égövi Ázsiában, Indiai-szubkontinensen. Évelő lágyszárú,
Középhegységben és a Dunántúlon néhol gyakori, erősen ritkul, védett.
Hatóanyag: kb. 0,05% furokinolin alkaloid dictamnin, fagarin, továbbá dictamnolakton, fraxinellon,
bergapten, szaponin, illóolaj
Alkalmazás: régebben antihystericum, diureticum, anthelminticum, népgyógyászatban malária ellen is.
Digitalis grandiflora Mill. - SCROPHULARIACEAE
[syn.: Digitalis ambigua Murr.]
sárga gyűszűvirág
Digitalis grandiflorae folium
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Szibériában. Áttelelő lágyszárú, a Középhegységben és a Dunántúlon
helyenként előfordul, tölgyesekre jellemző.
Digitalis lanata Ehrh. - SCROPHULARIACEAE
gyapjas gyűszűvirág
Digitalis lanatae folium
Honos Balkán-félszigeten, a Dunántúlon, Ny-Ázsiában. Nálunk száraz sztyeppréteken kétéves lágyszárú.
Fokozottan védett. Termeszthető ipari célra. Késő ősszel vetik 40-50 cm sortávolságra, 0,5-1 cm mélyre.
Az állományból augusztus végén, szeptember elején vágják le a tőleveleket, majd árnyékban szárítják
fonnyasztás után vagy mesterséges szárítóban (beszáradás 5:1).
Digitalis purpurea L. - SCROPHULARIACEAE
piros gyűszűvirág
Digitalis purpureae folium (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos atlantikus Ny-Európában, É-Afrikában. Nálunk évelő dísznövény, termeszthető, de inkább Európa
északi országaiban.
Hatóanyag: 0,1-0,5% szteroid kardenolid glikozid. Fontosabb aglikonok: digitoxigenin, gitoxigenin,
digoxigenin, diginatigenin, gitaloxigenin. Glikozidok D. lanata levelében: lanatosid A,B,C,D,E,
acetildigoxin, digoxin. Továbbá pregnan glikozidok (diginin, digipurpurin, digifolein stb.), szteroid
szaponinok, fenoloidok
Alkalmazás: tiszta hatóanyagokból gyógyszergyártás (pl. lanatosid C, digoxin, acetildigoxin, digitoxin).
A hatóanyagok lassan szívódnak fel és kumulálódnak. Cardialis insufficientia pozitív inotrop hatása
miatt, arteriosclerosis, hypertonia, asthma cardiale.
Dioscorea mexicana Scheidw., D. composita Hemsl., D. floribunda (Lour.) Burk., D.
deltoidea Wall. és más Dioscorea fajok - DIOSCOREACEAE
jamszgyökér
Dioscoreae tuber
Honosak többnyire trópusi földrészeken, több fajt termesztenek.
Hatóanyag: keményítőben gazdag, szteroid szaponin diosgenin és rokon vegyületek (a batátagumó
gyakorlatilag szaponinmentes)
Alkalmazás: táplálkozás, diosgenin kivonása gyógyszeripari célra (szteroidok szintézise).
Dioscorea villosa L. - DIOSCOREACEAE
ideggyökér
Dioscoreae villosae rhizoma et radix
Honos atlantikus É-Amerikában.
Hatóanyag: izokinolin-típusú alkaloid dioscorin, kb. 1% diosgenin
Alkalmazás: picrotoxinhoz hasonló hatása van a diosconinnak, analepticum. Expectorans, diureticum.
Homeopathia.
Dipsacus fullonum L. - DIPSACACEAE
[syn.: Dipsacus sylvestris Huds.]
erdei mácsonya
Dipsaci silvestris radix
Honos Európában, Ny-Ázsiában, É-Afrikában. 0,5-2 m magas, kétéves lágyszárú. Útszéli
gyomtársulásokban országszerte gyakori.
Hatóanyag: scabiosid glikozid, kávésav, klorogénsav, izovitexin-glikozidok, szaponarin
Alkalmazás: homeopathia.
Dipteryx odorata (Aubl.) Willd. - FABACEAE
[syn.: Coumarouna odorata Aubl.]
tonkabab
Faba tonca = Dipteryctis odoratae semen
Honos Brazíliában, D-Amerika nyugati és északi részén. Fás növény.
Hatóanyag: 1-3% kumarin, kb. 25% zsíros olaj, gumianyag, keményítő, szterolok
Alkalmazás: spasmolyticum, dohányillatosítás, illatszeripar. Homeopathia.
Dorema ammoniacum D. Don - APIACEAE
ammóniáknövény
Ammoniacum resina
Honos Ny-Ázsiában. Évelő, kb. 2,5 m-re is megnő.
Hatóanyag: gumigyanta
Alkalmazás: diureticum, spasmolyticum, emmenagogum, expectorans.
Dorstenia contrajerva L. - MORACEAE
Dorstenia brasiliensis Lam.
lázűző korongtányér, bezoárgyökér
Dorsteniae contrajervae rhizoma
Honos Mexikóban, Peruban, a D. brasiliensis még Brazíliában.
Hatóanyag: illóolaj, gyantaszerű anyag
Alkalmazás: diaphoreticum, diureticum, diarrhoea és malária kezelésében, külsőleg kígyómarásra,
harapásra.
Dracaena draco L. - DRACAENACEAE
sárkányvérfa
Draconis resina (= sanguis)
Honos a Kanári-szigeteken, fa.
Hatóanyag: vörös gyanta
Alkalmazás: gyógyszerészeti tapaszok készítése.
Dracocephalum moldavica L. - LAMIACEAE
moldvai sárkányfő(fű)
Dracocephali herba
Dracocephali aetheroleum
Honos mérsékelt égövi Ázsiában. Eurázsiában sokfelé termesztik. Magyarországon is könnyen
termeszthető egyéves lágyszárú, évekig elvadulva szaporodik.
Hatóanyag: kb. 0,3% illóolaj (főként citral-tartalma jelentős)
Alkalmazás: enyhe sedativum, relaxáló, külsőleg antivirális. Likőripar, illatszeripar.
Drimys winteri Forst. - WINTERACEAE
chilei fahéjcserje
Drimysii winterii cortex
Honos D-Amerika déli részén, főként Chilében.
Hatóanyag: kb. 1% illóolaj (eugenol, pinen, caryophyllen, cineol), gyanta, szeszkviterpén-lakton
winterin, fuegin, valdiviolid, futronolid, továbbá flavonoidok (pl. taxifolin)
Alkalmazás: stomachicum, korábban skorbut ellen, fűszer.
Drosera rotundifolia L., D. intermedia Hayne, más Drosera fajok - DROSERACEAE
harmatfű
Droserae herba
Honos Európában, mérsékelt égövi Ázsiában, É-Amerikában. Évelő, igen ritka tőzegmohás lápjainkban,
szigorúan védett rovarfogó növény. A Drosera rotundifolia termesztése a gyakorlatban is megvalósítható
(pl. Finnországban).
Hatóanyag: 0,3-0,5% naftokinon (pl. droseron, plumbagin, 7-metil-juglon, izoshinanolon), flavonoid,
nyálka-poliszaharid, proteolitikus enzim
Alkalmazás: broncholytikus, secretolytikus, továbbá spasmolyticum, bakteriosztatikus.
Dryopteris filix-mas (L.) Schott - DRYOPTERIDACEAE
[syn.: Aspidium filix-mas (L.) Sw., Polypodium filix-mas L.]
erdei pajzsika
Filicis (maris) rhizoma
Filicis (maris) herba
Kozmopolita, évelő páfrány, 0,8 m-re is megnő. Inkább a Dunántúlon, üde talajú lomb- és fenyőerdőkben
gyakori.
Hatóanyag: floroglucin-származékok
Alkalmazás: inkább régebben féregűző, állatgyógyászatban is (készítmények formájában).
Duboisia myoperoides R. Br., Duboisia leichhardtii F. Muell. - SOLANACEAE
Duboisiae folium
Honos Ausztráliában, Új-Zélandban, Csendes Óceániában.
Hatóanyag: hioszciamin, szkopolamin
Alkalmazás: lehetséges gyógyszeripari nyersanyag.
E
Ecballium elaterium (L.) A. Rich. - CUCURBITACEAE
uborkás magrugó
Ecballii elaterii radix
Ecballii (elaterii) fructus
Honos Mediterráneumban, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Egyéves, földön kúszó, gumós gyökerű
lágyszárú. Adventív, hazánkban igen ritka.
Hatóanyag: gyökérben triterpén-glikozidok (cucurbitacinok), szterolok, allantoin. A termésben is
cucurbitacinok, elaterinid-glikozid, gyanta, magjában pirazolil-alanin
Alkalmazás: drasztikus hashajtó. Homeopathia.
Echinacea angustifolia DC. - ASTERACEAE
keskenylevelű kasvirág
Echinaceae angustifoliae radix (= rhizoma)
Echinaceae angustifoliae herba
Echinacea pallida (Nutt.) Nutt. - ASTERACEAE
halvány kasvirág
Echinaceae pallidae radix
Echinaceae pallidae herba
Echinacea purpurea (L.) Moench - ASTERACEAE
piros kasvirág
Echinaceae purpureae radix
Echinaceae purpureae herba
Honosak É-Amerikában, nálunk dísznövényként ismert többéves, lágyszárú növények. Üzemi
termesztésre is alkalmasak. Júliustól szeptemberig virágoznak. Évelőágyakba 40 cm sor- és tőtávolságra
vetik, majd a legszebb példányokat tőosztással szaporítják. A lemosott és felhasogatott gyökérzetet
kíméletesen szárítják (beszáradás 3-4:1). A herbát is így kell szárítani (beszáradás 5:1).
Hatóanyag: kb. 1% kávésavészter-glikozidok, főként echinacosid, 1,3-dicaffeoil-kinasav, 0,01-0,15%
alkilamid (főként dodeca-tetraensav-izobutilamid), poliinek, 0,1% illóolaj, immunmoduláns glikoproteinpoliszaharidok
(főleg a gyökérben)
Alkalmazás: antivirális, antibakteriális, aspecifikus immunstimuláns, fertőzéses (pl. grippe, influenza)
megbetegedések leküzdésében rendszerint szeszes kivonatok (cseppek) formájában.
Echium vulgare L. - BORAGINACEAE
terjőke kígyószisz
Echii herba = Viperini herba = Buglossi agrestis herba
Echii radix = Viperini radix = Buglossi agrestis radix
Honos Európában, mérsékelt égövi Ázsiában, meghonosodott É-Amerikában. 1 m magasra is megnövő,
kétéves lágyszárú. Utak mentén, gyomtársulásokban, száraz, kőtörmelékes talajon országszerte gyakori.
Hatóanyag: gyökérben 1,2% allantoin, metil-hexitol bornesit, fruktán, alkannin, herbában pirrolizidinalkaloidok,
polifenolok
Alkalmazás: népgyógyászatban herbáját bélhurut esetén, vértisztítóként, gyökeret külsőleg lábszárfekély
borogatására.
Elaeagnus angustifolia L. - ELAEAGNACEAE
ezüstfa
Elaeagni folium
Honos K-Európában, mérsékelt égövi Ázsiában, Indiai-szubkontinensen. Igénytelensége miatt az Alföld
fásítására is alkalmas bokor vagy fa, parkokban is gyakori.
Hatóanyag: ellagsav, fenolkarbonsavak, kvercetin, kempferol, indol-harman típusú alkaloid elaeagnin
csak nyomokban
Alkalmazás: adstringens, népgyógyászatban magas vérnyomás ellen.
Elettaria cardamomum White et Maton - ZINGIBERACEAE
[syn.: Amomum cardamomum L., Cardamomum officinale Salisb.]
kardamomum
Cardamomi fructus (Ph. Hg. VII.)
Cardamomi aetheroleum
Honos DK-Ázsiában, Indiai-szubkontinensen. Trópusokon termesztik.
Hatóanyag: 1-4% illóolaj (főleg 1,8-cineol, kevés terpineol, terpenilacetát)
Alkalmazás: aromaticum, carminativum, fűszer, illatszeripar.
Eleutherococcus senticosus (Rupr. et Maxim.) Maxim. - ARALIACEAE
[syn.: Acanthopanax senticosus (Rupr. et Maxim.) Harms]
tajgagyökér
Eleutherococci radix (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Távol-Keleten, Kínában, K-Ázsiában, Szibériában. 2-6 m magasra megnövő cserje. Honosítása
Magyarországon eddig nem járt sikerrel.
Hatóanyag: 0,02% lignan sesamin (= eleutherosid B-4), 0,05-0,34% syringaresinol-glikozidok, fenilpropán-
alkoholok és glikozidjaik (pl. syringin), 0,12% pentaciklusos triterpén szaponin
protoprimulagenin A és glikozidjai (eleutherozid I-től M-ig), kumarin (umbelliferon), szterolok, 0,2-0,6%
glucan és glucuronoxylan
Alkalmazás: tonicum, adaptogén (fokozza a stressztűrést).
Ephedra distachya L. - EPHEDRACEAE
(közönséges) csikófark
Ephedrae herba
Ephedrae distachyae fructus
Honos Közép- és DK-Eurázsiában, 0,5 m-re is megnövő félcserje, országosan igen ritka, homok- és
löszpusztákon, dolomit-sziklagyepekben igen szórványosan fordul elő, védett.
Hatóanyag: protoalkaloid L-efedrin, (+)ψ−efedrin, (+)nor-ψ-efedrin
Alkalmazás: a kivont, tisztított efedrin adrenomimetikus, vagyis sympathomimeticum, oldja a bronchus
görcsöt (asthma bronchiale, bronchitis), érszűkítő (szemcsepp, orrcsepp), csakis orvosi ellenőrzéssel.
Álmatlanságot is okoz, kábít, főleg az efedron (L. még Catha edulis!), stimulans, de hozzászokható!
Ephedra sinica Stapf. - EPHEDRACEAE
Ephedrae sinicae herba
Honos Kínában. Közel 1 m magasra is megnő.
Hatóanyag: 0,5-1,25% alkaloid (efedrinek)
Alkalmazás: előbbivel megegyező.
Epigaea repens L. - ERICACEAE
amerikai földibabér
Epigaeae repentis herba
Honos atlantikus É-Amerikában, kis termetű félcserje.
Hatóanyag: arbutin, ursolsav, cserzőanyag, galluszsav
Alkalmazás: húgyúti fertőtlenítő. Homeopathia.
Epilobium parviflorum Schreb. - ONAGRACEAE
kisvirágú füzike
Honos D-Eurázsiában, É-Afrikában, áttelelő lágyszárú, mocsarakban, nedves réteken országszerte.
Epilobium montanum L.
erdei füzike
Honos Eurázsiában, Mediterráneumban, áttelelő lágyszárú. Főleg a Dunántúlon üde és mészkerülő
erdőkben gyakori.
Epilobium roseum Schreb.
rózsás füzike
Honos Európában, Mediterráneumban, áttelelő, erőteljes lágyszárú. Egyes alföldi helyeken, magaskórós
növényzetben, szórványosan.
Epilobium collinum Gmel.
dombi füzike
Honos Európában, Mediterráneumban, áttelelő lágyszárú. Főleg a Dunántúlon és a Középhegységben,
mészkerülő erőkben, szegélyeken, helyenként.
Epilobii herba
Hatóanyag: 4-14% makrociklusos ellagitanninok (főleg oenothein B, kevésbé oenothein A), galluszsavlaktonok,
1-2% flavonoid, β-szitoszterol
Alkalmazás: prostata-hyperplasia, gyulladásgátló is.
Equisetum arvense L. - EQUISETACEAE
mezei zsurló
Equiseti herba (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Európában, K-Ázsiában, É-Amerikában. Évelő lágyszárú, steril hajtását gyűjtik. A szár felülete
érdes tapintású, szemben a selymes tapintású és mérgező mocsári zsurló (E. palustre) szárával. Különösen
nedves réteken, szántókon, helyenként tömegesen található. Árnyékban jól szárítható (beszáradás:3-5:1).
Hatóanyag: kb. 10% ásványi vegyület (kovasav, melynek kb. 10%-a vízben oldódó szilikát), sok
káliumsó, 0,2-0,9% flavonoid (pl. kvercetin- és kempferol-glikozidok), poliensavak, dikarbonsavak (pl.
30 szénatomos alifás equisetolsav), szaponinok
Alkalmazás: diureticum (az elektrolit-egyensúlyt nem befolyásolja), mérsékeli az ödémás tüneteket,
enyhe húgyúti fertőtlenítő, vesekőhajtó is. Népgyógyászatban köszvényre.
Erica tetralix L. - ERICACEAE
keresztes erika
Ericae tetralicis flos
Honos É-Európában. 0,7 m magas cserje.
Hatóanyag: flavon, szaponin, ursolsav
Alkalmazás: népgyógyászatban enyhe expectorans, lázcsillapító.
Erigeron acer L. - ASTERACEAE
bóbitás küllőrojt
Conyzae coeruleae (= minoris) herba
Honos Európában, kétéves vagy áttelelő, 0,5 m-re is megnőhet.
Hatóanyag: illóolaj, cserzőanyag, flavon, kolin, alken-lakton típusú cumulen
Alkalmazás: népgyógyászatban régebben húgyúti betegségekben, megfázás esetén.
Erigeron canadensis L. - ASTERACEAE
[syn.: Conyza canadensis L. Cronquist]
betyárkóró, seprence
Erigeronis canadensis herba
Honos Amerikában, onnan behurcolt gyomként Európában és világszerte (kozmopolita). Országunkban
parlagokon, szántókon, kapásokban igen elterjedt, egy- vagy kétéves lágyszárú, gyakran 1 méterre is
megnő.
Hatóanyag: 0,3-1,1% illóolaj (limonen, terpineol, dipenten, cymol, linalool, matricaria-észter stb.),
cserzőanyag, galluszsav, flavon, kolin, benzil-benzoesav, cumulen (alken-lakton)
Alkalmazás: gyulladásgátló, antidiarrhoeicum, anthelminticum, népgyógyászatban húgyúti
betegségekben. Homeopathia.
Eriodictyon californicum (Hook. et Arn.) Torr. - HYDROPHYLLACEAE
hegyi balzsam
Eriodictyonis herba (folium)
Honos USA nyugati területein (Kaliforniától É-Mexikóig) és Brazíliában. 1-1,5 m magas örökzöld cserje.
Hatóanyag: 3-6% tetrahidroxi-flavanonok (eriodiktiol, eriodiktionin, eriodiktionsav), tetrahidroxiflavonok
(chrysoeriodiktiol, xanthoeriodiktiol), cserzőanyag, gyantagumi (pentatriacontan, triacontan,
cerotinsav), szterolok, kevés illóolaj, lipidek
Alkalmazás: antibakteriális, bronchitis, asthma bronchiale esetén, húgyúti fertőzésekben. Tonicum,
adstringens, ízesítő. Homeopathia.
Erodium cicutarium (L.) L'Hérit - GERANIACEAE
bürök gémorr
Erodii cicutarii herba
Cirkumpoláris, egy- vagy kétéves, szétterülő lágyszárú. Száraz gyep- és gyomtársulásokban közönséges.
Hatóanyag: flavon, szabad aminosavak és aminok (pl. etilamin, putrescin, tyramin), koffein, kb. 5%
cserzőanyag (közte galluszsav), metil-di-heneikosil-metanol, geraniin, illóolaj
Alkalmazás: diureticum, külsőleg vérzéscsillapító, népgyógyászatban még menstruációs vérzések
csillapítására, gyomorvérzés, sőt dysenteria esetén.
Erophila verna (L.) Chev. - BRASSICACEAE
[syn.: Erophila draba Spenn., Draba verna L.]
tavaszi daravirág
Bursae pastoris minimae herba
Honos Eurázsiában, Mediterráneumban, egyéves lágyszárú. Az egész országban száraz gyepekben,
helyenként gyakori.
Hatóanyag: glikozinolát (szinapin)
Alkalmazás: népgyógyászatban mellhártyagyulladás esetén.
Eruca sativa Mill. - BRASSICACEAE
borsmustár
Honos D-Eurázsiában, Mediterráneumban, egy- vagy kétéves lágyszárú. Néhol termesztették, elvadulva
vetések gyomtársulásaiban helyenként terem.
Hatóanyag: magban 16-33% félig száradó zsíros olaj (a zsírsavak közül legtöbb, kb. 46% az erukasav),
szterolok, glikozinolát (glükoerucin), a levélben glikozinolátok mellett flavonoid (főként izorhamnetinglikozid)
Alkalmazás: porított magja antibakteriális, mustárpótló, hajtása diureticum, aphrodisiacum, emésztést
elősegítő, fűszer, saláta.
Eryngium campestre L. - APIACEAE
mezei iringó
Eryngii rhizoma et radix
Eryngii herba
Honos Európában, É-Afrikában, D-Szibériában. Áttelelő, terebélyes lágyszárú. Országosan gyakori,
száraz gyepekre, degradált legelőkre jellemző.
Hatóanyag: gyökérben kb. 0,1% illóolaj, cserzőanyag, szaponin, herbában ugyanezek kisebb
mennyiségben, továbbá klorogénsav és kávésav.
Alkalmazás: népgyógyászatban hurutoldó, vizelethajtó, hólyag- és prostata-, valamint légúti
bántalmakban, továbbá vértisztító, menstruációt elősegítő.
Eryngium planum L. - APIACEAE
kék iringó
Eryngii plani herba
Honos Eurázsia mérsékelt égövi részein. Áttelelő lágyszárú, néha eléri az 1 m magasságot is. Az
Alföldön gyakoribb, főleg ártéri réteken néhol gyakori.
Hatóanyag: 0,5-2,5% triterpénszaponin-glikozidok (fő aglikonok: eryngiumgenin A, B, C, D,
saniculagenin A, F), 1,5% cserzőanyag, kb. 0,1% illóolaj, poliinek
Alkalmazás: népgyógyászatban szamárköhögés és légcsőhurut esetén köptető, diureticum.
Erysimum crepidifolium Rchb. - BRASSICACEAE
sziklai repcsény
Erysimi herba
Honos Közép- és Kelet-Európában, egy- vagy többéves lágyszárú. Magyarországon száraz gyepekben
igen ritka, kipusztulóban, védett.
Erysimum diffusum Ehrh. - BRASSICACEAE
szürke repcsény
Erysimi canescentis herba
Honos Eurázsiában (pl. Európa és Szibéria sztyeppjein), egyéves vagy áttelelő lágyszárú. A Dunántúlon
ritkább, az Alföldön gyakoribb, nyílt, száraz gyepekben néhol nem ritka.
Hatóanyag: szteroid kardenolid glikozidok (strophantidin, helvetikosid)
Alkalmazás: kivont hatóanyaga gyógyszerként cardiotonicum (mindkét drog esetében).
Erythronium americanum Ker Gawl. - LILIACEAE
alacsony kakasmandikó
Erythronii americani folium
Honos É-Amerikában.
Hatóanyag: metilenbutiro-lakton
Alkalmazás: bakteriosztatikus, expectorans, emeticum, régebben nyaki nyirokcsomók gümőkórjában.
Homeopathia.
Erythroxylum coca Lam., E. novogranatense Morris
és más Erythroxylum fajok - ERYTHROXYLACEAE
koka(cserje)
Cocae folium
Honos Dél-Amerikában (Bolívia, Peru, Columbia) és Jáván. Indiai szubkontinensen, Ausztráliában és
máshol is termesztik. 2-3 m magas cserje.
Hatóanyag: 0,7-2,5% alkaloid (ecgoninok, tropeinek, hygrinek), a fő alkaloid cocain (kb. 1%),
mellékalkaloidok: tropacocain, hygrin, cuskhygrin, alkaloidhoz kötődő savak, pl. truxillsavak,
truxinsavak, flavonoidok, 0,02-0,13% illóolaj, viasz, gyanta
Alkalmazás: kokain helyi érzéstelenítő (nyálkahártyákra), erősen hat a központi idegrendszerre,
izgatottságot, élénkséget okoz, sympathomimeticum. Euphoriát, hallucinációt idéz elő. Üdítő italokba a
kokainmentes kivonatot használják.
Eschscholtzia californica Cham. - PAPAVERACEAE
kaliforniai-mák, kakukkmák
Eschscholtziae herba
Honos Kaliforniától Új-Mexikóig. Nálunk kertekben gyakori dísznövény, egyéves lágyszárú,
terebélyesedő.
Hatóanyag: kb. 0,1% izokinolin alkaloid (fő típusok: allocryptopin, protopin)
Alkalmazás: enyhe fájdalomcsillapító és nyugtató, készítmények gyermekgyógyászati célra is.
Eucalyptus globulus Labill. - MYRTACEAE
eukaliptusz
Eucalypti folium (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Eucalypti globuli folium
Eucalypti cortex
Eucalypti aetheroleum (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Ausztráliában, sok más rokonfajával együtt világszerte termesztik szubtrópusi és mediterrán
éghajlatú területeken. Drogot és illóolajat szolgáltathat még: E. polybractea R. T. Baker, E. smithii R. T.
Baker és más Eucalyptus fajok.
Hatóanyag: 1,2-3,5% illóolaj (70-85%-a 1,8-cineol, egyén monoterpén, pl. pinenek, p-cymen), kevés
szeszkiviterpén, továbbá ellagitannin, proanthocyanidinek, flavonoidok, triterpén ursolsav és olenaolsav,
terpenoid-floroglucin macrocarpal A-J és eucalypton
Alkalmazás: expectorans bronchitisben, antibakteriális, antivirális, antioxidáns, népgyógyászatban
gyomor-, bél- és húgyúti bántalmakban gyulladáscsökkentő.
Eucommia ulmoides Oliv. - EUCOMMIACEAE
Eucommiae cortex, lignum
Honos Kína középső részén.
Hatóanyag: 0,1-4,0% iridoid-glikozid aucubin, továbbá harpagidacetát, ajugosid, reptosid, eucommiol,
ulmosid, geniposid, geniposidsav, a lignanok közül bisbenzil-perhidro-furofurán-típusú vegyületek,
közülük a legfontosabb a pinoresinol-diglikozid
Alkalmazás: tonicum, antihypertensiv hatása igazolt.
Eugenia chequen Mol. - MYRTACEAE
[syn.: Myrtus cheken Spreng.]
cseken-cseresznyemirtusz
Eugeniae folium
Honos Chilétől Új-Kaledóniáig.
Hatóanyag: kb. 1% illóolaj (pinen, cineol), keserű chekenon, chekenin, chekeninsav, chekenitin, zsíros
olaj, gyanta, cserzőanyag
Alkalmazás: tonicum, adstringens, diureticum, expectorans.
Euonymus europaeus L. - CELASTRACEAE
(közönséges) kecskerágó
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Az egész országban gyakori erdei cserje.
Euonymus verrucosus Scop.
bibircses kecskerágó
Honos DK- és K-Európában, inkább a Dunántúlon és Középhegységben fordul elő, sziklás, nyirkos
erdőkben.
Euonymi fructus
Euonymi folium
Euonymi radix
Euonymi semen
Hatóanyag: magban digitoxigenin-glikozidok (evonosid, evobiosid), egyéb kardenolidok, piridinalkaloid
evonin, evosin, evorin, evolin stb. Termésben és levélben xanthofillok, flavonoidok. Kéregben
cserzőanyag
Alkalmazás: magból szívre ható glikozidokat lehet kivonni, diureticum, homeopathiában is használják.
Levél enyhe laxans, kéreg adstringens.
Eupatorium cannabinum L. - ASTERACEAE
sédkender
Eupatorii cannabini herba = Cannabis aquaticae herba
Eupatorii cannabini rhizoma (= radix) = Cannabis aquaticae radix
Honos Közép-Ázsiában, Európában, Mediterráneumban. Évelő lágyszárú. Országosan gyakori patakok,
folyók mentén, mocsári társulásokban, ártéri gyomtársulásokban, ligeterdőkben. Júniustól szeptemberig
virágzik. A növény felső, kb. 40 cm-es virágos hajtását a virágzás kezdetén gyűjtik. Szellős, száraz
helyen kiterítve szárítják (beszáradás 4:1).
Hatóanyag: heteroglucanok, szeszkviterpén-alkoholok (pl. eupatoriopicrin), flavonoidok (eupatorin,
metilflavonok), szaponin, szterolok, cserzőanyag
Alkalmazás: fokozza a szervezet nem specifikus immunválaszát. Grippe, influenza, felső légúti hurutok
kezelésére jótékony hatású. Enyhe laxans, cholagogum, diureticum, emeticum.
Eupatorium perfoliatum L. - ASTERACEAE
átnőttlevelű sédkender
Eupatorii perfoliati herba
Honos É-Amerikában (Kanadától Floridáig, Texasig)
Hatóanyag: dihidroxi-trimetoxi-flavon eupatorin, cserzőanyag
Alkalmazás: grippe ellen, amarum, diaphoreticum, citotoxikus tumoros sejtekre is (in vitro).
Euphorbia cyparissias L. - EUPHORBIACEAE
farkas kutyatej
Euphorbiae cyparissiatis herba
Euphorbiae cyparissiatis radix
Honos Európában, É-Afrikában, Ny-Ázsiában, világszerte meghonosodott (pl. É-Amerikában is).
Többéves lágyszárú, bokorszerűen szétterjed. Országszerte száraz gyepekben közönséges.
Hatóanyag: herbában kb. 18% gyanta, 4% gumianyag, 3% kaucsuk, diterpénészterek (ingenolok),
triterpének, flavonoidok, kumarin umbrelliferon, szterolok, euphol, cycloartanol, hopenon
Alkalmazás: antibakteriális, népgyógyászatban laxativum, diureticum, külsőleg bőrizgató, egyes
psoriatikus bőrbetegségek kezelésére szolgáló készítmények alkotórésze. Homeopathia.
Euphorbia resinifera Berg. et Schmidt - EUPHORBIACEAE
marokkói kutyatej
Euphorbium
Honos É-Afrikában, É-Amerikában, 2 m magas kaktuszszerű évelő.
Hatóanyag: kb. 40% gyanta, 2-40% euphorbon (euphorbolok), euphol, taraxerol, amyrin, resiniferol, kb.
10% phorbinsav-lakton, keményítő, kaucsuk
Alkalmazás: külsőleg bőrizgató, főként állatgyógyászati célra. Homeopathia.
Euphrasia rostkoviana Hayne - SCROPHULARIACEAE
[syn.: Euphrasia officinalis L.]
orvosi szemvidító
Honos Európában, egyéves lágyszárú. Kis termetű, a Dunántúli Középhegységben és északkeleten hegyi
réteken elég gyakori.
Euphrasia stricta Wolff
(közönséges) szemvidító
Honos Európában, egyéves lágyszárú. A Dunántúl és a Középhegység rétjein néhol elég gyakori.
Euphrasiae herba (DAC)
Hatóanyag: iridoid aucubin (rhinanthin), catalpol, ixorosid, kb. 0,15% illóolaj, 3-8% gallotannin,
kvercetin, izokvercitrin, rutin, fenolkarbonsavak
Alkalmazás: népgyógyászatban szemborogató enyhébb szemgyulladás esetén.
Evernia prunastri (L.) Ach. - PARMELIACEAE
tölgyfazuzmó
Lichen quercus
Honos K-Európában, Balkán-félszigeten, Marokkóban.
Hatóanyag: 2-3% polioxi- vagy polimetoxi-fenol everninsav, rhisoninsav, orcin, ezek kondenzált éterei
(usninsav, lecanorsav, atranorin, evernsav, divaricatsav stb.), kb. 0,7% illóolaj (orcin-monometilészter,
orcin-karbonsavmetilészter)
Alkalmazás: antibakteriális, gastroenteritis, gyomor- és bélnyálkahártya-megbetegedések, légzőszervi
hurutok esetén, külsőleg furunculusok kezelésére, illatszeriparban fixáló.
F
Fagopyrum esculentum Moench - POLYGONACEAE
pohánka, hajdina
Honos Kínában, sokfelé termesztik.
Fagopyrum tataricum (L.) Gärtn.
tatárka
Honos Szibériában, termesztik.
Fagopyri herba
Hatóanyag: 1-5% rutin, továbbá cyanidin, lecuocyanidin, klorogénsav, diantron fagopyrin, tannin
Alkalmazás: gyógyszeripari feldolgozás (rutin), termése hántolva élelmiszer. Fagopyrin fényérzékenyítő,
ún. fagopirizmust okoz. Homeopathia.
Fagus sylvatica L. - FAGACEAE
(közönséges) bükk(fa)
Fagi folium
Fagi cortex
Fagi lignum
Fagi fructus
Fagi pix
Fagi aetheroleum empyreumaticum
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Egyik legfontosabb, erdőt alkotó fafajunk.
Hatóanyag: levélben fenolkarbonsavak, tannin, flavonoidok, termésben 25-45% zsíros olaj, csersav,
szaponin, kéregben 3-4% cserzőanyag, szitoszterol, betulin, farészben fenol (syringa-resinol)
Alkalmazás: levél dohánypótló, termés kávépótló (antidiarrhoeicum), kéreg cserzőszer, fatest
kátrányalapanyag (száraz desztillálással nyert párlat).
Fallopia japonica (Houtt.) Ronse Deer. - POLYGONACEAE
[syn.: Reynoutria japonica Houtt., Polygonum cuspidatum Sieb. et Zucc.]
japán keserűfű
Polygoni cuspidati herba
Polygoni cuspidati radix
Honos Kínában, K-Ázsiában. Évelő, nagy termetű, telepeket alkot. Erősen terjed, leggyakoribb ártéri
fátyoltársulásokban. Rokon fajai is előfordulnak.
Hatóanyag: kb. 10% kondenzált catechin-tannin, flavonoidok, stilbenek, gyökérben még antrakinonok
Alkalmazás: adstringens (égési sebekre), antidiarrhoeicum. Díszítő értékű, talajkötő, eróziógátló.
Ferula asa-foetida L. - APIACEAE
büdösgyantagyökér
Asa foetida
Honos Ny-Ázsiában, évelő lágyszárú, erőteljes, 1-3 m magas.
Hatóanyag: 25-65% gyanta (asaresin), főként (kb. 60%-ban) asaresitannol ferulasavészterek, 25-30%
gumianyag (glukuronsav, galaktóz, arabinóz, rhamnóz polimerek), 6-20% illóolaj (diszulfidok), vanillin,
ferulasav, kumarin umbelliferon, fernasiferolok
Alkalmazás: gyomor-, bélgörcs ellen, bronchus-spasmus esetén, anthelminticum. Homeopathia.
Ferula gummosa Boiss. - APIACEAE
[syn.: Ferula galbaniflua Boiss. et Buhse]
gyantás husáng
Honos Ny- és Közép-Ázsiában.
Ferula rubricaulis Boiss.
Honos Afganisztánban, Iránban, Turkesztánban.
Galbani aetheroleum
Galbanum = Ferulae gummosae resina
Hatóanyag: kb. 60% gyanta, ebből 27% galbaresensav, 30-50% galbanumsav, továbbá 30-40%
gumianyag, 10-20% illóolaj (pinen, mircen, cadinen, kámfor, ocimen, caren, limonen, terpineol, linalool
stb.), guajazulen, izoguajazulen és egyéb szeszkviterpén-alkohol
Alkalmazás: antibakteriális, légúti és húgyúti tisztító, külsőleg reumára, fekélyekre. Illatszeripar,
homeopathia.
Ferula sumbul Hook. f. - APIACEAE
Sumbuli radix
Honos Turkesztánban.
Hatóanyag: 1 % illóolaj, 17% gyanta, sumbulsav, umbelliferon, angelicasav, valeriansav, metilcrotonsav,
vanillinsav, szterolok
Alkalmazás: tonicum, dysmenorrhoea, diarrhoea esetén. Homeopathia.
Ficaria verna Huds. - RANUNCULACEAE
[syn.: Ranunculus ficaria L., Ficaria ranunculoides Roth]
salátaboglárka
Chelidonii minoris herba = Ranunculi ficariae herba
Ficariae (minoris) radix = Chelidonii minoris radix
Honos Európában, Ny-Ázsiában, évelő (többéves) lágyszárú. Országszerte üde erdőkben, gyertyánostölgyesekben
gyakori.
Hatóanyag: levélben kevés anemonin, kb. 2% triterpén-szaponin (aglikon hederagenin, oleanolsav),
gyökérben tannin
Alkalmazás: diureticum, gyökérnedv népgyógyászatban aranyérre.
Ficus carica L. - MORACEAE
füge(fa)
Caricae fructus
Honos Eurázsiában, Mediterráneumban, még szubtrópusi területeken is elterjedt. Bokrosodó, lombhullató
cserje vagy kisebb fa. Főleg az ország délnyugati területein, de védett, napos, meleg kertekben máshol is
termést érlelhet.
Hatóanyag: 50-70% invert cukor, 5% pektin, proteolitikus enzim ficin (egyéb enzimek is), a magban 24-
30% zsíros olaj (gazdag linolensavban), kaucsuk
Alkalmazás: laxans, demulcens. Élelmiszer.
Filipendula ulmaria (L.) Maxim. - ROSACEAE
[syn.: Spiraea ulmaria L.]
réti legyezőfű
Filipendulae ulmariae herba (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Spiraeae (ulmariae) herba
Spiraeae flos (DAC) = Spiraeae ulmariae flos
Spiraeae radix = Ulmariae radix
Honos Mongóliában, Szibériában, elterjedt Európa keleti, északi részein. Évelő lágyszárú, magas termetű.
A Dunántúlon és a Középhegységben gyakoribb, magaskórós patak menti növényzetben, fűzlápok
szegélyén. Júniusban, júliusban virágzik. A kb. 40 cm-es virágos hajtásvéget vagy a lefosztott virágot
árnyékban, szellős helyen szárítják (beszáradás 4-5:1, ill. 6-7:1).
Hatóanyag: 0,3-0,5% fenolglikozid monotropitin (szalicilaldehidek primverosidja) és spiracin
(szalicilsav-metilészterek primverosidja), illóolaj (sok szalicilaldehiddel, feniletilalholollal,
benzilalkohollal) és 1-5% flavonoid (spiraeozid), ellagitannin
Alkalmazás: diaphoreticum meghűléses betegségekben, diureticum főként reuma és köszvény esetén,
antiphlogisticum, immunmodulans.
Filipendula vulgaris Moench - ROSACEAE
koloncos legyezőfű
Filipendulae radix = Saxifragae rubrae radix
Filipendulae herba = Saxifragae rubrae herba
Honos Eurázsiában, Mediterráneumban. Évelő lágyszárú, közepes termetű. Félszáraz vagy üde réteken
országszerte gyakori.
Hatóanyag: gaultherin, vanillin, szalicilaldehid, spiraeosid, avicularin, kvercetin-dipentosid, cserzőanyag,
virágokban különösen híperosid
Alkalmazás: golyva kezelésre, váladékcsillapításra, vese- és húgyúti kőképződés ellen, felső légúti
panaszokban, továbbá stomachicum.
Foeniculum vulgare Mill. - APIACEAE
édeskömény
Foeniculi dulcis fructus (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Foeniculi fructus (Ph. Hg. VII.)
Foeniculi amari fructus (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Foeniculi herba
Foeniculi radix
Foeniculi aetheroleum (Ph. Hg. VII.)
Honos Eurázsiában, Mediterráneumban, sokfelé termesztik, Magyarországon is két alfaját (subsp. vulgare
(Mill.) Thell., subsp. dulce (Mill.) Thell.). 2-4 éves lágyszárú, néha kivadul. Késő ősszel vagy kora
tavasszal vetik 40-50 cm sortávolságra, 2-4 cm mélyre. Júniustól őszig virágzik. A betakarítást akkor
kezdik, amikor a termések fele érett (első évben szeptember végén, 2-4 éves állományban szeptember
elején). A kombájnnal betakarított termést műszárítón és tisztítógépeken dolgozzák fel.
Hatóanyag: termésben 2-6% illóolaj (50-70%-a t-anetol, a többi fenchon, metilchavicol, ánizsaldehid,
pinen, phellandren, limonen). Az édes típusú termésben 1,5-3% illóolaj, melynek 80-95%-a t-anetol
Alkalmazás: antibakteriális, kiválasztást fokozó, expectorans (felső légúti hurutokban), spasmolyticum
(különösen epe- és vesekőkólikában), carminativum (gyermekgyógyászatban is), lactagogum.
Fomes fomentarius (L.) Fr. - POLYPORACEAE
bükkfatapló
Chirurgorum fungus
Honos főleg közép-Európában, idősebb, félig korhadó bükkfákon gyakori.
Hatóanyag: metil-disztearil-borostyánkősav, mannoglukogalaktan, glukuronoglukan
Alkalmazás: régen népgyógyászatban kisebb sebek kezelésére, vérzéscsillapító.
Fomes officinalis Faull - POLYPORACEAE
orvosi tapló
Laricis fungus
Honos főleg Szibériában, Dél-Európában, vörösfenyőn (Larix decidua).
Hatóanyag: 10-30% gombacellulóz, gyanta, triterpénsavak, poliinek
Alkalmazás: régebben népgyógyászatban adstringens, amarum, asthma bronchiale kezelésére.
Forsythia suspensa (Thunb.) Vahl - OLEACEAE
aranyfa
Forsythiae suspensae fructus
Honos K-Ázsiában (Kínában), Európában sokfelé telepítik, kerti díszcserje.
Hatóanyag: 1% szaponin oleanolsav
Alkalmazás: laxans, diureticum, tonicum, antiphlogisticum, emmenagogum. (Virág sziromlevelében kb.
1% a kivonható rutin).
Fragaria vesca L. - ROSACEAE
erdei szamóca
Fragariae folium (DAC)
Fragariae fructus
Fragariae radix
Honos Eurázsiában, ma cirkumpoláris, évelő lágyszárú. Országszerte erdei tisztásokon, bokros
területeken gyakori. Áprilistól júniusig virágzik. A virágzó növények levelét gyűjtik kb. 3 cm-es nyéllel.
Árnyékban jól szárítható (beszáradás 4:1).
Hatóanyag: 5-10% ellagitannin (pedunculagin, oligomer proanthocyanidinek, flavonoidok (kvercetinek)
Alkalmazás: adstringens diarrhoea esetén, gyümölcséből szirup és élelmiszerek készülnek.
Frangula alnus Mill. - RHAMNACEAE
[syn.: Rhamnus frangula L., Frangula vulgaris Borkh.]
kutyabenge
Frangulae cortex (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Frangulae corticis extractum siccum normatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Frangulae fructus (= bacca)
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein, É-Afrikában. Közepes vagy magas cserje, főleg üdébb
erdeinkben gyakori, telepítésre is alkalmas.
Hatóanyag: kéregben kb. 7% antrakinon-glikozid glukofrangulin (főként glukofrangulin A), továbbá más
anrakinon-glikozidok (glukofrangulin B, frangulin A, B, frangulaemodin, physcion, chrysophanol),
frangulaemodin-diantron, cserzőanyag, flavonoidok, nyomokban peptidalkaloid (frangulanin, franganin).
Gyökér és termés fő hatóanyagai nagyrészt hasonlóak.
Alkalmazás: laxans, vastagbélben gátolja a víz- és elektrolit-resorpciót, növeli a perisztaltikát.
Fraxinus excelsior L. - OLEACEAE
magas kőris
Fraxini folium (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Fraxini cortex
Honos Európában, ÉNy-Ázsiában, Kaukázusban. Középhegységünkben, üde erdőkben, vágásokban
könnyen elszaporodó elegyfa. Drogot szolgáltathat még a F. oxyphylla M. Bieb. (Algériában,
Marokkóban honos).
Hatóanyag: levélben rutin, kumarin, cserzőanyag, kvercitrin és egyéb flavonoid, illóolaj, gumianyag,
ursolsav, izoprenoidok, mannit, almasavsók. Kéregben kumarin fraxinol, fraxin, fraxetin, fraxidin,
izofraxidin, esculin, esculetin, mannit
Alkalmazás: levél laxans, diureticum, diaphoreticum, antirheumaticum, kéreg antipyreticum, tonicum.
Fraxinus ornus L. - OLEACEAE
virágos kőris, mannakőris
Manna (canellata)
Honos Európában, Ny-Ázsiában. Inkább a Dunántúlon él, száraz tölgyesekben, bokorerdőkben.
Hatóanyag: 70-90% mannit, cukrok, oligoszaharidok, nyomokban fraxin
Alkalmazás: enyhe, mellékhatás nélküli laxans, különösen gyermekgyógyászatban.
Fucus vesiculosus L., Fucus serratulatus L., Ascophyllum nodosum Le Jol. -
PHAEOPHYCEAE
tang, fukusz, barnamoszat telep
Fucus vel Ascophyllum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honosak az Atlanti és a Csendes Óceánban.
Hatóanyag: eléri a 60% fukoidin-tartalmat (polifukánok), alginsav, fukoszterin, zeaxanthin, fukoxanthin,
karotinok, cserzőanyag, kb. 0,05% jód
Alkalmazás: adipositas, hyperthyreosis, arteriosclerosis esetén.
Fumaria officinalis L. - FUMARIACEAE
orvosi füstike
Fumariae herba (Ph. Hg. VII., DAB)
Honos É-Afrikában, Kaukázusban, Szibériában, Ny-Ázsiában, Európában. Egyéves lágyszárú. Szántók,
útszélek gyomtársulásaiban néhol gyakori. Általánosabb a F. schleicheri (közönséges füstike)
előfordulása, ez is gyűjthető.
Hatóanyag: benzil-izokinolin alkaloid protopin, criptopin, criptocavin, stylopin, sinactin, corydalin,
bulbocapnin stb., flavonoidok
Alkalmazás: epebántalmak, epevezeték görcsös állapota esetén (gyógyszerként epekőhajtó, epegörcs
csillapító), enyhe laxans, diureticum. Homeopathia.
G
Galanthus nivalis L. - AMARYLLIDACEAE
hóvirág
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Hagymás évelő, lágyszárú. A Dunántúl és a
Középhegység üde és nedves lomberdőiben elég gyakori, de pusztul, védendő.
Hatóanyag: kb. 0,1% alkaloid (lycorin = narcissin, galanthidin, galanthamin, narwedin, magnarcin,
nartazin, hippeastrin, tazettin, haemanthamin stb.)
Alkalmazás: galanthaminnak fizosztigminszerű hatása van, emeticum.
Galega officinalis L. - FABACEAE
kecskeruta
Galegae (officinalis) herba = Rutae caprariae herba
Galegae semen
Honos DK-Európában, Elő-Ázsiában. Országszerte előforduló cserje, főként nedves réteken,
árterületeken, ligeterdőkben, szegély-gyomtársulásokban él. Könnyen termeszthető. Júliusban,
augusztusban virágzik. Kb. 40 cm-es virágos hajtásvégeit forgatással, árnyékos helyen szárítják
(beszáradás 4:1).
Hatóanyag: alkaloid peganin, guanidin-származékok (galegin, hidroxi-galegin), flavonoidok (pl. 1,2%
galein), cserzőanyag, szaponin, magban főleg galaktomannanok
Alkalmazás: korábban bevált galactogog (újabban alkaloid tartalma miatt nem javasolják), továbbá
időskori, nem súlyos diabetes esetén.
Galeopsis segetum Nekker - LAMIACEAE
[syn.: Galeopsis ochroleuca Lam.]
vetési kenderkefű
Honos Közép- és D-Európában. Egyéves lágyszárú.
Galeopsis speciosa Mill.
szőrös kenderkefű
Honos Eurázsiában, egyéves lágyszárú. Főleg a Dunántúl ligeterdőiben, nyirkos sziklás erdőben elég
gyakori.
Galeopsis tetrahit L.
tarka kenderkefű
Honos Európában, egyéves lágyszárú. Szórványosan fordul elő vágásokban, gyomtársulásokban.
Galeopsidis herba
Hatóanyag: kb. 0,8% kovasav, illóolaj, 5-10% cserzőanyag, szaponinok
Alkalmazás: adstringens, expectorans, diureticum. Homeopathia.
Galipea officinalis Hancock - RUTACEAE
[syn.: Angostura trifoliata (Willd.) Elias, Cusparia officinalis (Willd.) Engl.]
angosztura(fa)
Angosturae vera cortex
Honos trópusi D-Amerikában, kisebb, kb. 5 m magas fa.
Hatóanyag: 1-1,9% illóolaj (14%-a szeszkviterpén-alkohol galipol, továbbá szeszkviterpének (cadinen,
galipen), kinolin alkaloidok (cusparin, galipin, galipolin, cusparein)
Alkalmazás: amaro-aromaticum, növeli a légzés erősségét, sympathicomimeticum. Dyspepsia, dysenteria
esetén, továbbá tonicum, antipyreticum. Likőripar.
Galium aparine L. - RUBIACEAE
ragadós galaj
Galii aparinis herba
Honos Európában, É- és Ny-Ázsiában, Szibériában, É- és D-Amerikában (cirkumpoláris). Egyéves,
lágyszárú. Országszerte degradált és gyomtársulásokban helyenként igen gyakori.
Hatóanyag: asperulosid, alizarin-típusú piros pigment
Alkalmazás: népgyógyászatban diureticum.
Galium mollugo L. - RUBIACEAE
közönséges galaj
Cirkumpoláris, évelő lágyszárú. Országszerte üde és félszáraz réteken, erdőszegélyekben gyakori.
Hatóanyag: cserzőanyag, kinasav, klorogénsav, illóolaj, hesperidin, asperulosid, scopoletin, diosmetin
Alkalmazás: présnedv régen epilepszia ellen, ízjavító. Homeopathia.
Galium odoratum (L.) Scop. - RUBIACEAE
[syn.: Asperula odorata L.]
szagos müge
Asperulae (odoratae) herba = Galii odorati herba = Matrisylviae herba = Hepaticae
stellatae herba = Cordialis herba
Honos Eurázsiában, évelő lágyszárú. A Dunántúl gyertyános és bükkelegyes erdőiben gyakori.
Hatóanyag: kumarin, asperulosid, monotropein, cserzőanyag, alizarin
Alkalmazás: kumarin dikumarollá alakulva véralvadás-gátló, spasmolyticum, antiphlogisticum.
Galium verum L. - RUBIACEAE
tejoltó galaj
Galii veri herba (DAC) = Galii lutei herba
Honos Eurázsiában, Mediterráneumban, évelő lágyszárú. Főleg a Dunántúlon, száraz gyepekben, réteken
gyakori.
Hatóanyag: antrakinon-glikozid galiosin, asperulosid, rubiadin-primverosid, flavonoidok
Alkalmazás: diureticum, spasmolyticum, diaphoreticum, gyomor- és bélhurut esetén.
Ganoderma lucidum Fr. Karst. - GANODERMATACEAE
pecsétviaszgomba, reishi
Lombos és tűlevelű fákon élő, igen kemény taplógomba, Japánban üvegházakban termesztik.
Hatóanyag: glucan, xilan, oligoszaharidok
Alkalmazás: aspecifikus immunstimuláns (hatóanyaga rákbetegségben adjuváns, különösen
intravénásan), májvédő, roboráns.
Garcinia hanburyi Hook f. - HYPERICACEAE
gummi-gutta
Gutta gummi = Gutti
Honos Indokínában.
Hatóanyag: gyanta (morellasav, izomorellasav, morellin, izomorellin, dezoximorellin, gambogasav és
egyéb xanthon-származék)
Alkalmazás: korábban drasztikus hashajtó, ma diureticum ödémás panaszokban. Állatgyógyászat. Festékés
lakkipar. Homeopathia.
Gaultheria procumbens L. - ERICACEAE
kúszó fajdbogyó
Gaultheriae folium
Gaultheriae aetheroleum
Honos É-Amerikában, cserje.
Hatóanyag: 0,6-0,8% illóolaj, főként metilszalicilát és glikozidja gaultherin (= monotropitosid),
kondenzált cserzőanyag, gumianyag, gyanta, nyálka-poliszaharid, fenolkarbonsavak, arbutin, ericolin
Alkalmazás: carminativum, tonicum, aromaticum, antisepticum, továbbá ischias, gastralgia, pleuritis,
arthritis, dismenorrhoea esetén. Kozmetikában.
Gelidium spp., Gracillaria spp., Ahnfeltia plicata, Gymnogongrus griffithiae, Eucheuma
spinosum és más fajok - GELIDIACEAE
agar
Agar (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Agar-agar (Ph. Hg. VII.)
Honosak távol-keleti tengerekben, óceánokban.
Hatóanyag: poligalactan agaróz, poligalacturonan agaropektin
Alkalmazás: dieteticum (elhízás elleni szerekben, táplálékokban), gyógyszerészeti segédanyag,
biotechnológiában tápközeg.
Gelsemium sempervirens (L.) St.-Hill. - LOGANIACEAE
örökzöld harangjázmin
Gelsemii rhizoma
Honos Közép-Amerikában, Mexikóban, USA déli részein. Cserje.
Hatóanyag: indolalkaloid gelsemin, gelsemicin, gelsedin, gelsevirin, sempervirin, továbbá kumarinok,
emodinok, szterol, 0,5% illóolaj, cserzőanyag
Alkalmazás: mérgező, gyógyszerek készülnek belőle neuralgia, migrén, histeria és asthma kezelésére
orvosi felügyelettel. Homeopathia.
Genista tinctoria L. - FABACEAE
festő rekettye
Genistae herba (DAC) = Genistae herba cum floribus
Honos Európában, Közép- és Ny-Ázsiában, Szibériában. 0,3-0,6 m magas félcserje. Főleg hegyi réteken,
kaszálókon fordul elő.
Hatóanyag: kb. 0,3% kinolizidin alkaloid (anagyrin, cytisin, lupanin, spartein, tinctorin), flavonoid
(luteolin, genistein, genistin), 0,03% illóolaj, cserzőanyag
Alkalmazás: erős hatású, népgyógyászatban diureticum, laxans, reuma, köszvény kezelésében,
vesekőhajtó, serkenti az epeműködést. Virággal régen festettek.
Gentiana lutea L. - GENTIANACEAE
sárga tárnics
Gentianae radix (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) =
Gentianae radix et rhizoma (Ph. Hg. VII.)
Gentianae tinctura (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Európában, Ny-Ázsiában. K-Ázsiában honosak is vannak. Magyarországon élő fajok védettek. A
nálunk nem található sárga tárnics adja a drogot, de védettsége miatt ez sem gyűjthető. Termesztésbe
vonható, ahol az adottságok megfelelőek, agrotechnikája ismert.
Hatóanyag: 2-3% secoiridoid gentiopicrosid (= gentiopicrin), 0,04% amarogentin (swerosid
fenolkarbonsav-észtere), továbbá kb. 1% xanthon pigmentek (gentisin, izogentisin, gentiosid),
nyomokban piridin-alkaloid gentialutin
Alkalmazás: amarum dyspepsia, hypoaciditas esetén. Tonicum, roborans, cholagogum. Likőripar.
Geranium macrorrhizum L. - GERANIACEAE
kandilla gólyaorr
Geranii macrorrhizi folium
Geranii macrorrhizi radix
Honos Európában, évelő. Dísznövényként termeszthető, vadon nem fordul elő Magyarországon.
Hatóanyag: hajtásban 0,1-0,6% illóolaj (germacron, elemenon, elemen, curcumen, geraniol, citronellol),
kondenzált tannin, flavonoid. Gyökértörzsben kb. 16% tannin
Alkalmazás: népi gyógyászatban (Bulgáriában) aphrodisiacum. Illatszeripar.
Geranium robertianum L. - GERANIACEAE
nehézszagú gólyaorr
Geranii robertiani herba = Ruperti herba
Kozmopolita, egyéves vagy áttelelő lágyszárú.
Hatóanyag: friss növényben kellemetlen szagú illóolaj, kb. 5% cserzőanyag, keserű geraniin
Alkalmazás: adstringens diarrhoea, gastritis, enteritis esetén. Homeopathia.
Geranium sanguineum L. - GERANIACEAE
piros gólyaorr
Sanguinariae herba et radix
Honos Európában, főleg déli részén, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Évelő lágyszárú, sarjtelepes.
Zavartalan helyeken országszerte gyakori, az Alföldön ritkábban.
Hatóanyag: hajtásban kb. 12% cserzőanyag (főleg gallotannin), gyökérben 28-30% cserzőanyag, keserű
geraniin, gyanta
Alkalmazás: népgyógyászatban diarrhoea, vérzés vagy húgyúti betegségek esetén, külsőleg sebre,
kelésre.
Geum rivale L. - ROSACEAE
bókoló gyömbérgyökér
Gei rivalis radix (= Caryophyllatae aquaticae radix seu rhizoma)
Honos Európában, Ázsiában, É-Amerikában. Évelő lágyszárú. Magyarországon nem fordul elő.
Hatóanyag: fenol gein (=geosid), kb. 3% cserzőanyag
Alkalmazás: népgyógyászatban stomachicum, tonicum, antiemeticum, antidiarrhoeicum, expectorans,
hirtelen láz ellen. Homeopathia.
Geum urbanum L. - ROSACEAE
közönséges gyömbérgyökér
Gei urbani rhizoma et radix = Caryophyllatae rhizoma et radix
Gei urbani herba = Caryophyllatae herba
Honos Európában, mérsékelt égövi Ázsiában, É-Afrikában. Évelő lágyszárú, az egész országban gyakori,
főleg tölgyelegyes erdőkben.
Hatóanyag: 0,02-0,1% illóolaj (eugenol, gein), akár 30% cserzőanyag (főként gallotannin), triterpének,
fenolkarbonsavak. Herbában is illóolaj, gein, cserzőanyag, keserű germacranolid cnicinolid,
benedictinolid, benedictin, cnicin
Alkalmazás: gyökértörzs és gyökér adstringens, antidiarrhoeicum, lázas megbetegedésre. Homeopathia.
Herba népgyógyászatban tonicum, antidiarrhoeicum, lázas megbetegedésben, ideg- és izomfájdalomban.
Likőripar.
Gillenia stipulata (Muhl.) Trel. - ROSACEAE
amerikai-ipekakuána
Gilleniae stipulatae radix
Gilleniae stipulatae radicis cortex
Honos É-Amerika keleti részén, évelő.
Hatóanyag: gillenin glikozid (gillein)
Alkalmazás: emeticum.
Gillenia trifoliata (L.) Moench - ROSACEAE
hármaslevelű indiánrózsa
Gilleniae trifoliatae radicis cortex
Honos USA keleti részén, évelő.
Hatóanyag: gillein
Alkalmazás: enyhe hánytató.
Ginkgo biloba L. - GINKGOACEAE
páfrányfenyő
Ginkgo folium (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Ginkgo bilobae folium
Honos Kínában, Japánban, termeszthető Európában, D-Afrikában, Amerikában, díszfa. Újabban számos
ültetvényben nevelik Magyarországon is.
Hatóanyag: 0,02-0,2% diterpén-lakton ginkgolid A,B,C,J, 0,02-0,06% szeszkviterpén-lakton bilobalid,
0,5-2% flavonoid (kempferol, kvercetin és izorhamnetin glikozidok), biflavon (bilobetin, amentoflavon,
ginkgetin), procyanidinek
Alkalmazás: kivonatok (tinctura, extractum) formájában agyi és környéki keringési, véráramlási
elégtelenségben, főként idősebbeknek vagy szédüléses, emlékezési zavarokban, fejfájás esetén. Visszeres
és cukorbetegség eredetű érbántalmakban thrombocyta aggregatio gátlást előidéző hatása miatt. Per os és
intravénásan adagolható gyógyszerek vannak forgalomban.
Glaucium corniculatum (L.) Curt. - PAPAVERACEAE
veres szarumák
Glaucii herba
Glaucium flavum Crantz - PAPAVERACEAE
sárga szarumák
Glaucii lutei herba
Honosak Eurázsiában, Mediterráneumban. Egyévesek vagy évelők, gyakran 1 m-re is megnövő
lágyszárúak. Termesztésük megoldható. Különösen a sárga szarumák kerti dísznövény is.
Hatóanyag: 1-1,5% aporfin alkaloid (izocorydin, coptisin, berberin, corydin, protopin, sanguinarin,
chelidonin, chelerythrin), a sárga szarumákban jellemzőbbek: glaucin, magnoflorin, glauflavin, glauvin,
izoboldin
Alkalmazás: glaucin a légzőközpontot nyugtatja, belőle készült gyógyszerek a köhögési ingert
csökkentik. A veres szarumák drogja nyugtató, kivonatai diabetes és neurasthenia kezelésére, továbbá
diuretikus is.
Glechoma hederacea L. - LAMIACEAE
[syn.: Nepeta hederacea Trev.]
kerekrepkény
Hederae terrestris herba = Glechomae hederaceae herba
Honos Eurázsiában, elterjedt É-Amerikában is. Évelő, jól áttelel, tarackkal és indával jól terjed.
Országszerte gyakori üde lomberdőkben, gyomtársulásokban. A virágzáskor gyűjtött hajtást szellős
helyen szárítják (beszáradás 5:1).
Hatóanyag: 0,03-0,06% illóolaj (pinocamphon, menton, pulegon, pinenek, limonen, p-cymen stb.), 3-7%
cserzőanyag, keserű glechomin, marrubiin, valamint szaponin, gyanta
Alkalmazás: antidiarrhoeicum, népgyógyászatban légzési és emésztőrendszeri elégtelenség, asztma
esetén, hólyagkő panaszok ellen. Bőrbántalmakban lemosószer. Homeopathia.
Glycine max (L.) Merr. - FABACEAE
szója(bab)
Sojae semen
Sojae oleum hydrogenatum
Sojae (= Soiae) oleum raffinatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Mandzsúriában, elterjedt Kínában, majd a Föld szójatermesztésre alkalmas minden részén.
Különösen az USA-ban termelik a legtöbbet (transzgénikus fajtákat is).
Hatóanyag: magban kb. 20% zsíros olaj és 40% fehérje. Szterolok, szaponinok, lecitin, oligoszaharidok,
izoflavonok, izoliquiritigenin, hispidol, lektin, tripszin-inhibitor
Alkalmazás: olajat ipari módszerrel nyerik ki, a tisztított és hőkezelt liszt (dara) takarmány, a kivont és
tripszin-inhibitor mentes fehérjekoncentrátum élelmiszeradalék, a tisztított szójalecitin roboráló, a
szterolok félszintézissel szteroid hormonokká alakíthatók.
Glycyrrhiza glabra L. - FABACEAE
[syn.: Glycyrrhiza hirsuta L., Liquiritia officinarum Medic.]
igazi édesgyökér
Liquiritiae radix (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Liquiritiae (= Glycyrrhizae) rhizoma et
radix (Ph. Hg. VII.)
Liquiritiae extractum fluidum ethanolicum normatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Liquiritiae succus
Honos Eurázsiában, É-Afrikában. Évelő, tarackokkal terjed. Magyarországon termesztik, agrotechnikája
ismert.
Hatóanyag: 2-15% triterpénszaponin glycyrrhizin (glycyrrhizinsav K- és Ca-sói), az aglikon
glycyrrhetinsav, továbbá kb. 20 szaponin. 0,6-2% flavonoid: chalkon izoliquiritigenin, glükózzal alkotott
glikozidja az izoliquiritin, flavanon liquiritigenin és glikozidja a liquiritin, prenil-flavanon (glabron),
prenil-flavanonol (glabrol), izoflavon (formononetin), izoflavan (glabridin, licoricidin), továbbá
kumarinok (licopyranokumarin, glycykumarin, umbelliferon, herniarin), 0,04-0,06% aromaanyag (pl.
anetol, geraniol, estragol), kb. 10% poliszaharid (glycyrrhizan GA), immunmoduláns savas poliszaharid
GPI és GPII
Alkalmazás: a 24-hidroxi-glycyrrhizin kb. 100-szor édesebb a cukornál (édesítőszer, ízesítő), a drog és
vizes kivonata gyulladáscsökkentő és gyomorfekély kezelésére használatos (pl.medvecukor vagy
gyógyszerek), görcsoldó, immunmodulans, enyhe expectorans, secretolytikus, enyhe laxans.
Gnaphalium uliginosum L. - ASTERACEAE
iszapgyopár
Gnaphalii uliginosi herba
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein. 20 cm magas, egyéves, lágyszárú. A Dunántúlon nem
ritka, az Alföldön gyakoribb, iszapnövényzetben él.
Hatóanyag: flavonok, chalkon, enoléterek
Alkalmazás: antidiarrhoeicum. Homeopathia.
Gossypium arboreum L.
gyapotfa
Honos Afrikában, termesztik Ázsia sok részén. Évelő cserje.
Gossypium barbadense L.
perui gyapot
Honos D-Amerika nyugati részén, főleg Peruban. Évelő cserje.
Gossypium herbaceum L.
levantei gyapot
Honos Dél-Afrikában, trópusi Afrika déli részein. Évelő félcserje.
Gossypium hirsutum L. - MALVACEAE
hegyvidéki gyapot
Honos É-Amerika déli részein és Közép-Amerikában, évelő félcserje.
Gossypii semen
Gossypii radicis cortex
Gossypium (= Gossypii lana depuratum)
Gossypii oleum hydrogenatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Hatóanyag: cellulóz, a magban 20-25% zsíros olaj, gossypol (toxikus pigment, bis-szeszkviterpén),
gyökérkéregben 8-11% gyantaszerű anyag, szalicilsav, benzoesav, fenolkarbonsav, bisabolol,
szeszkviterpén-alkohol, curcumen
Alkalmazás: vatta- és cellulózpor-gyártás, olajkivonás, gyökérkéreg metrorrhagia, menorrhagia
kezelésében, abortivum. Homeopathia.
Gratiola officinalis L. - SCROPHULARIACEAE
csikorka
Gratiolae herba
Gratiolae radix
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein. Kúszó tövű, évelő lágyszárú. Mocsár- és lápréteken
helyenként még megtalálható.
Hatóanyag: pentaciklusos triterpén gratiogenin és egyéb szaponin, flavonoidok (pl. apigenin, vitexin)
Alkalmazás: korábban drasztikus hashajtó, anthelminticum, diureticum, purgans. Homeopathia.
Grindelia camporum Greene - ASTERACEAE
[syn.: Grindelia robusta Nutt.]
gyantásgyom
Grindeliae herba
Honos DNy-USA-ban, áttelelő vagy évelő lágyszárú, akár 1 m-re is megnő. Nálunk helyenként
dísznövényként ismert.
Hatóanyag: kb. 20% gyanta (diterpén grindeliasav és származékai), 0,3% illóolaj (borneol), tannin,
szaponin, grindelol szterol-származékok, keserű grindelin, poli-en-inek
Alkalmazás: készítmények formájában expectorans, enyhe spasmolyticum (pl. asztma kezelésében).
Guajacum officinale L., Guajacum sanctum L. - ZYGOPHYLLACEAE
guajakfa, csúzfa
Guajaci lignum
Honos Karib-szigeteken, D-Amerika északi és nyugati részein. Magas, örökzöld fák.
Hatóanyag: 5-6% illóolaj (szeszkviterpén guajol, guajazulen, guajoxid), kb. 20% gyanta, guajaguttin,
gumianyag, szaponin
Alkalmazás: gyanta (Guajaci resina) előállítása, korábban antisyphiliticum, lehet anyagcsere javító,
diureticum, laxans. Homeopathia.
Gypsophila paniculata L. - CARYOPHYLLACEAE
fátyolvirág, magyar szappangyökér
Saponariae albae (= hungaricae) radix (Ph. Hg. VII.)
Honos K-, DK- és Közép-Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein. Évelő lágyszárú. Nyílt homokpuszta
gyepekben, töltéseken, száraz, laza homoktalajon él. Folyóvizek mentén, üledékes talajon termeszthető.
A magvakat szabadágyba 0,5 cm mélyre vetik, a jól gyökeresedő példányokat kiemelik és ősszel
végleges helyére kiültetik 50 cm sortávolságra. Júliusban, augusztusban virágzik. A gyökereket általában
a 3. év végén, késő ősszel vagy tavasszal ássák ki. A gyökértörzset elkülönítve jól megtisztítják és
hámozzák. Kb. 0,5 cm vastag korongokat tovább szeletelik és szárítják (beszáradás 3,5:1).
Hatóanyag: 15-20% triterpén-szaponin (főleg gypsogenin)
Alkalmazás: expectorans bronchitisben. Népgyógyászatban reumás panaszok és bőrbetegségek
kezelésére is használatos.
H
Haematoxylum (= Hematoxylon) campechianum L. - CAESALPINIACEAE
festő kékfa
Campechianum lignum = Haematoxylonis campechiani lignum
Honos Közép-Amerikában, D-Amerika északi részén, Karib-szigeteken.
Hatóanyag: kb. 10% 4-aryl-chroman (hematoxylin)
Alkalmazás: festék (textil, hisztológia)
Hagenia abyssinica Gmel. - ROSACEAE
koszófa
Koso flos
Honos Abesszíniában. 20 m magasra is megnövő fa.
Hatóanyag: floroglucin-származékok (kosotoxin, protokosin, kosin)
Alkalmazás: anthelminticum. Homeopathia.
Hamamelis virginiana L. - HAMAMELIDACEAE
nagylevelű csodamogyoró
Hamamelidis folium (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Hamamelidis cortex (DAC)
Honos É-Amerikában, K-Ázsiában. 7 m magasra növő cserje.
Hatóanyag: kb. 8% gallotannin típusú hamamelitannin (kéregben 1-3%), 7% gyantaszerű hamamelin
(kéregben 16%), hamamelidin, 0,5% illóolaj, flavonoidok, safrol, metilheptadienon, szeszkviterpén
Alkalmazás: tonicum, adstringens (dysenteria, diarrhoea esetén), vérzéscsillapító (menorrhagia,
dysmenorrhoea), külsőleg visszérbetegségben, aranyér, ulcus cruris, phlebitis kezelésére. Kozmetikum,
állatgyógyászat. Homeopathia.
Harpagophytum procumbens (Burch.) DC. - PEDALIACEAE
ördögcsáklya, ördögkarom
Harpagophyti radix (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos D-Afrikában, trópusi Afrika déli részein. 1,5 m-re is szétterjedő évelő, lágyszárú, gumószerű
raktározó gyökerekkel. Drogot szolgáltathat még a H. zeyheri Decne. is.
Hatóanyag: 1-3% iridoid-glikozid (harpagosid, harpagid, procumbid), fenolglikozid (acteosid,
izoacteosid), szterol, triterpén, flavonoid
Alkalmazás: antirheumaticum, ízületi gyulladásokban analgeticum, antiphlogisticum gyógyszerek
formájában is.
Harungana madagascariensis Chois. - HYPERICACEAE
[syn.: Haronga paniculata (Pers.) Lodd.]
madagaszkári ördögkarom
Harunganae madagascariensis cortex
Harunganae madagascariensis folium
Honos trópusi Afrikában, Madagaszkáron.
Hatóanyag: levélben hypericin, pseudohypericin, flavonoidok (kvercetin-származékok). Kéregben
betulinsav, friedelin, harunganin, euxanthon, antrakinonok (chrysophanol, physcion, madagascin,
madagascinantron, haronginantron), 3,5% cserzőanyag
Alkalmazás: visszatérő, funkcionális pancreato-, hepato- és cholepathia, dyspepsia, meteorismus esetén
kivonatok vagy gyógyszerek formájában.
Hedera helix L. - ARALIACEAE
(közönséges) borostyán
Hederae folium (DAC) = Hederae helicis folium
Hederae helicis herba
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban, É-Afrikában. Országszerte gyakori, fára kúszó, örökzöld
cserje, leginkább nyirkos erdőkben tömegesen gyűjthető. Parkokban díszváltozatait is telepítik.
Hatóanyag: 2,5-6% bisdesmosid triterpénszaponin (aglikon: hederagenin, oleanolsav, bayogenin):
hederaszaponin C (= hederacosid C), hederaszaponin B, D-I, olenaolsav-3-szulfát, kvercetin- és
kempferol-glikozidok, fenolkarbonsavak, poliin falcarinol, szterolok, illóolaj
Alkalmazás: expectorans, spasmolyticum felső légúti hurutokban. Hederaszaponinok (és részben a
falcarinol) miatt antibakteriális, antimikotikus, anthelmintikus, antiprotozootikus. Számos gyógyszer
alkotórésze.
Helianthemum canadense (L.) Michx. - CISTACEAE
kanadai napvirág
Helianthemi canadensis herba
Honos É-Amerika északi részein, kis cserje.
Hatóanyag: kb. 10% cserzőanyag, leucocyanidin, delphinidin, diterpénsav
Alkalmazás: népgyógyászatban hasmenés, vérhas ellen.
Helianthus annuus L. - ASTERACEAE
napraforgó
Helianthi semen (= fructus)
Helianthi annui flos
Helianthi annui folium
Helianthi annui oleum raffinatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos USA nyugati részein Mexikóig, kontinentális éghajlatú területeken világszerte termesztik, ma már
többnyire hibrideket. Néhol a kaszatok elszóródnak és gyomtársulásokban jelenik meg. Egyéves.
Hatóanyag: levélben és virágban flavonoidok, triterpénsav-glikozidok, szaponinok, szitoszterol, a
levélben scopolin, fenolkarbonsavak (pl. sok klorogénsav), a virágban még sokféle karotinoid, továbbá
pektin, többféle heteropoliszaharid. A kaszat héj nélküli belső részében (magban) 40-50% zsíros olaj,
fehérje, lecitin
Alkalmazás: olajipar, fehérjében gazdag darája élelmiszer. Virág és levél főleg lázcsillapító. Sok fenolos
sava miatt kozmetikai alapanyag (kenőcsök).
Helianthus tuberosus L. - ASTERACEAE
csicsóka
Honos atlantikus É-Amerikában, Mexikóban. Évelő gumós, lágyszárú. Néhol vadtakarmánynak telepítik,
könnyen szaporodik és terjed. Helyenként, országszerte kisebb állományokat alkot.
Hatóanyag: gumóban inulin, fruktánok
Alkalmazás: gumó nyersen vagy szárítva dieteticum, különösen időskori, elhízással együtt járó
cukorbetegségben. E célból csicsókaszirup is. Inulin előállítása.
Helichrysum arenarium (L.) Moench - ASTERACEAE
homoki szalmagyopár
Helichrysi flos (Ph. Helv., DAC) = Stoechados (citrini) flos
Honos Közép-, K- és D-Európában. Évelő lágyszárú. Nálunk nyílt homokpuszta- vagy dolomitgyepekben
nem túl gyakori.
Hatóanyag: 0,6% flavonoid (naringenin-, apigenin-, kvercetin-, kempferol-, luteolin-glikozidok,
különösen helichrysin A, B), 0,4% chalkon izosalipurposid, továbbá kumarin (esculetin, umbelliferon,
scopoletin), pyranon-származékok (arenol, homoarenol), szterolok, fenolkarbonsavak, szeszkviterpénlakton
Alkalmazás: cholereticum, spasmolyticum, továbbá dyspepsiában, krónikus epehólyag-bántalmakban.
Heliopsis helianthoides (L.) Sweet - ASTERACEAE
napszem
Honos Mexikóban. Magyarországon var. scabra változatát kerti dísznövénynek telepítik, erőteljes
növekedésű évelő, közel 1 m magasra nő.
Hatóanyag: gyökérben 0,06% poliensav-izobutilamid heliopsin, scabrin, továbbá lignan helioxanthin,
helianthoidin
Alkalmazás: inszekticid.
Heliotropium europaeum L. - BORAGINACEAE
európai kunkor
Heliotropii herba
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban, É-Afrikában. Egyéves lágyszárú. Az Alföldön
gyakrabban fordul elő vetési gyomtársulásokban.
Hatóanyag: pirrolizidin alkaloid-észterek (heliotrin, heliotridin, europin, lasiocarpin, echinatin,
heliosupin, heleurin, supinin)
Alkalmazás: korábban szemölcsre, marásra. Belsőleg nem használható.
Helleborus niger L. - RANUNCULACEAE
fekete hunyor
Hellebori nigri rhizoma et radix
Honos Közép- és DK-Európában, évelő lágyszárú, számos díszfajtáját kertekben telepítik. Vadon nem él
Magyarországon.
Helleborus purpurascens W. et K. - RANUNCULACEAE
pirosló hunyor
Honos DK-Európában, évelő lágyszárú, kelet-balkáni faj. A Pilisben és a Visegrádi-hegységben éri el
elterjedése nyugati határát. Üde bükkösökben él, védett.
Helleborus dumetorum W. et K.
kisvirágú hunyor
Honos Közép és D-Európában, évelő lágyszárú. A Dunántúl bükköseiben, gyertyánosaiban helyenként
fordul elő. Védelemre szorul.
Helleborus odorus W. et K.
illatos hunyor
Honos DK-Európában, Balkánon. Évelő, lágyszárú, a Dél-Dunántúlon található főleg bükk- és
gyertyánelegyes erdőkben. Védelemre szorul.
Hellebori rhizoma et radix
Helleborus viridis L. - RANUNCULACEAE
zöld hunyor
Hellebori viridis rhizoma (cum herba)
Honos Európában, évelő lágyszárú, kertekben telepíthető. Nálunk vadon nem fordul elő.
Hatóanyag: szteroid kardenolid glikozidok (bufadienolidok, pl. hellebrin, a hellebrigenin
glükorhamnozidja), továbbá szteroid szaponinok
Alkalmazás: hatóanyagát kivonva orvosi ellenőrzéssel cardialis insufficientia esetén, régen emeticum,
drasztikus hashajtó, anthelminticum, emmenagogum, abortivum. Homeopathia. Állatgyógyászatban
külsőleg aspecifikus immunstimuláns (ingerterápiaként).
Hepatica nobilis Mill. - RANUNCULACEAE
[syn.: Anemone hepatica L.]
májvirág
Hepaticae (nobilis) herba = Anemones hepaticae herba
Honos Európában, elterjedt Ny- és K-Ázsiában, É-Amerikában. Évelő lágyszárú. Hegyvidékeink
bükkelegyes erdőiben néhol gyakori, de védett.
Hatóanyag: hepatrilobin glikozid, anemonol, protoanemonin, szaponin
Alkalmazás: homeopathia.
Heracleum sphondylium L. - APIACEAE
medvetalp
Heraclei folium
Heraclei radix
Honos Eurázsiában, Mediterráneumban. Évelő lágyszárú, erőteljes, magasra növő. Több alfaja ismert
Magyarországon, a legtöbb a Dunántúlon, erdők, ligeterdők szegélyén, tisztásokon fordul elő.
Hatóanyag: termésben 0,3-3% illóolaj, levélben kevesebb, továbbá furokumarinok (pimpinellin,
izopimpinellin, sphondin, bergapten stb.), gyökérben egyes hatóanyagokból többféle
Alkalmazás: megfelelő adagban és formában fotodinámiás hatású vitiligo kezelésében, orvosi
ellenőrzéssel. Népgyógyászatban antidiarrhoeicum, anthelminticum, emmenagogum. Homeopathia.
Likőripar.
Herniaria glabra L. - CARYOPHYLLACEAE
kopasz porcika
Herniaria hirsuta L.
borzas porcika
Herniariae herba (Ph. Hg. VII., ÖAB, DAC) = Multigranae herba = Millegranae herba
Honosak Eurázsiában, a H. hirsuta főleg a déli területeken. Nálunk szórványosan fordul elő mészkerülő,
homoki gyepekben. A borzas porcika kissé gyakoribb.
Hatóanyag: 3-9% triterpénszaponin (herniariaszaponin 1-7, medicagensav és 16-hidroxi-medicagensav
bisdesmosid-származékai), 0,2-1,2% flavonoid (kvercetin- és izorhamnetin-származékok), 0,1-0,4%
kumarin (herniarin, umbelliferon)
Alkalamzás: diureticum krónikus cystitisben, urethritisben.
Hesperis matronalis L. - BRASSICACEAE
hölgyestike
Hesperidis herba = Violae matronalis herba = Damascenae herba
Hesperidis semen = Violae matronalis semen = Damascenae semen
Honos Európában, mérsékelt égövi Ázsiában. Két- vagy többéves lágyszárú, akár 1 m magasra is megnő.
Legtöbb hegységünkben megtalálható, árnyas, üde bükkelegyes erdőkben.
Hatóanyag: magban zsíros olaj (főleg linol- és linolensav), főleg a magban, de a herbában is izotiocianátglikozidok
(pl. glucomatronalin, glucohespematrin)
Alkalmazás: diaphoreticum, diureticum.
Hibiscus sabdariffa L. - MALVACEAE
hibiszkuszvirág
Hibisci sabdariffae flos (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos trópusi Afrikában, megfelelő adottságú helyeken sokfelé termesztik. Egyéves, erőteljes, 4 m
magasra is megnövő, bokorszerű lágyszárú.
Hatóanyag: 15-30% szerves sav (citromsav, almasav, borkősav), speciális sav a hibiscus-sav
(allohidroxi-citromsavlakton), továbbá kb. 1,5% anthocyan (delphinidin- és cyanidin-glikozidok, a
hibiscin delphinidin-3-xilozil-glükozid), szterol, pektin, heteropoliszaharidok (rhamnogalacturonan,
arabinogalactan, arabinan), nyomokban illóolaj (benne eugenol)
Alkalmazás: frissítő, üdítő, enyhe laxans, diureticum, spasmolyticum, cholagogum, anthelminticum,
gyulladásgátló és antibakteriális.
Hibiscus trionum L. - MALVACEAE
varjúmák
Trioni herba
Honos Eurázsiában, É-Afrikában. Egyéves lágyszárú. Az Alföldön vetésekben, parlagokon viszonylag
gyakori.
Hatóanyag: flavonoid, nyálka-heteropoliszaharid
Alkalmazás: expectorans, stomachicum, diureticum (saluretikus), használható urolithiasis, pyelitis,
cystitis esetében, akár más drogokkal társítva.
Hieracium pilosella L. - ASTERACEAE
ezüstös hölgymál
Hieracii (pilosellae) herba
Honos Eurázsiában, Mediterráneumban. Évelő lágyszárú. Magyarországon bolygatatlan száraz
gyepekben és üdébb réteken, kaszálókon mindenütt előfordul.
Hatóanyag: luteolin-glikozid, umbelliferon, cserzőanyag, gyanta, nyálka-poliszaharid, szeszkviterpénlakton
Alkalmazás: diureticum, grippe és légúti hurutos megbetegedések esetén hatásos. Homeopathia.
Hippophaë rhamnoides L. - ELAEAGNACEAE
homoktövis
Hippophaë rhamnoides fructus
Hippophaë oleum
Honos Eurázsiában, Finnországtól Mongóliáig termesztik. Folyóvizek mentén, hordalékos, kavicsos,
homokos partokon élő, kétlaki, ágtövises cserje vagy kisebb méretű fa. Hideg- és sótűrő. Hazánkban
egyre több helyen telepítik, homokos, erodált területek megkötésére is alkalmas. Áprilisban virágzik, a
lédús, húsos, narancssárga álbogyó termések augusztusban érnek. A fagyokig gyűjthető. Mélyhűtéssel
lehet tárolni, szárítva C-vitamin tartalma csökken, de egyéb értékes hatóanyagai megmaradnak.
Hatóanyag: kb. 1% aszkorbinsav, egyéb (B-, E-) vitaminok, karotinoidok, flavonoidok. Magban zsíros
olaj jelentős mennyiségű tokoferollal.
Alkalmazás: terméshús présleve vagy kivonata roborans, fokozza az ellenállóképességet betegségekkel
szemben. A kivont zsíros olaj nehezen gyógyuló sebekre, fagyási, égési és sugársérülésekre különösen
alkalmas.
Hordeum vulgare L. - POACEAE
árpa
Hordei decorticati fructus
Hordeum vulgare L.
[syn.: Hordeum distichon L.]
kétsoros árpa, sör árpa
Hordei distychi semen
Ősei honosak Kelet- és Elő-Ázsiában, továbbá főként Etiópiában. A mai termesztett árpa világszerte
ismert, gyakori kultúrnövény. Agrotechnikája ismert.
Hatóanyag: kb. 60% keményítő, kb. 12% egyéb szénhidrát (glukan, fruktan, cukrok), 10-16% prolamin
hordein, glutenin, albumin, globulin, 2% zsíros olaj
Alkalmazás: gyomor- és bélhurut, diarrhoea esetén. Keményítőgyártás, söripar, pótkávé-alapanyag.
Houttuynia cordata Thunb. - SAURURACEAE
dokudámi
Houttuyniae herba
Houttuyniae aetheroleum
Honos Kínában, Kelet-Ázsiában, Indiai-szubkontinensen.
Hatóanyag: levélben kvercitrin, flavon-glikozid afzelin, illóolaj (pinenek, camphen, aldehidek, ketonok),
lignan (sesamin), aporfin-alkaloid (aristolactam)
Alkalmazás: emmenagogum, húgyúti és felső légúti fertőzésekben használatos, enyhe antibakteriális,
antivirális, gátolja a prostaglandin-szintézist.
Humulus lupulus L. - CANNABACEAE
komló
Lupuli flos (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Lupuli strobuli
Lupuli glandula (ÖAB)
Lupuli aetheroleum
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi területein, É-Afrikában, É-Amerikában. Évelő lágyszárú,
liánszerűen felkapaszkodó. Ártéri erdőkben, de elhagyott kerítések mentén is gyakori. Fajtáit termesztik.
Hatóanyag: tobozban 15-30%, mirigyekben 50-80% komlógyanta (terpenoid floroglucin-származékok:
lupulon, humulon), 0,3-1% (mirigyben 1-3%) illóolaj (mono- és szeszkviterpének: pl. myrcen, humulen,
caryophyllen), 0,15% 2-metil-3-buten-2-ol bomlástermék, tobozban 2-4% oligomer proanthocyanidin,
flavonoidok, speciális chalkon xanthohumol, prenilchalkon (pl. xanthogalenol)
Alkalmazás: sedativum, amarum, stomachicum, antibakteriális. Gyógyszerekben komponens. Söripar.
Hydnocarpus kurzii (King) Warb., más Hydnocarpus fajok - FLACOURTIACEAE
[syn.: Taraktogenos kurzii King]
bőrolajfa
Chaulmoograe oleum = Hydnocarpi seminis oleum
Honos Indokínában, Indiai-szubkontinensen, Malajziában.
Hatóanyag: a magban 30-50% zsíros olaj (különleges zsírsavakkal, chaulmoograsav, hydnocarpussav)
Alkalmazás: izolált speciális zsírsavait a lepra és a tuberculosis gyógyítására használják.
Hydrangea arborescens L. - HYDRANGEACEAE
cserjés hortenzia
Hydrangeae arborescentis radix
Honos USA keleti felén, 3 m magasra megnövő fa.
Hatóanyag: hydrangin, szaponin, rutin, gyanta, illóolaj, zsíros olaj
Alkalmazás: diureticum. Homeopathia.
Hydrangea macrophylla (Thunb.) Ser. - HYDRANGEACEAE
hortenzia
Hydrangeae folium
Honos DK-Ázsiában, D-Amerikában, D-Afrikában, kerti dísznövényként nálunk is ismert.
Hatóanyag: febrifugin (chinazolon-származék), rutin, kumarin (umbelliferon, skimmin, hydrangetin),
kempferol-3-galaktozid, delphinidin-3-gükozid, fenol phyllodulcin (dihidrochalkonhoz hasonló,
dihidroizokumarin-származék), egyéb fenol- és fenolkarbonsav-glikozidok
Alkalmazás: lázcsökkentő, malária ellenes. A phyllodulcin 400-szor édesebb a cukornál, édesítőszer.
Hydrastis canadensis L. - HYDRASTIDACEAE
kanadai aranygyökér
Hydrastis rhizoma
Honos É-Amerikában, de termesztik Európában is. Évelő lágyszárú.
Hatóanyag: 2,5-6% izokinolin alkaloid (hydrastin, berberin, canadin)
Alkalmazás: vérzéscsillapító, méhvérzést csökkentő érszűkítő, méhösszehúzó hatása miatt (orvosi
ellenőrzéssel, gyógyszerek formájában). Homeopathia.
Hydrocotyle vulgaris L. - HYDROCOTYLACEAE
vízi gázló
Cotyledonis aquaticae herba
Honos Európában, Elő-Ázsiában. Apró termetű, évelő, indás lágyszárú. Üde lápréteken fordulhat elő,
ritka, védendő.
Hatóanyag: csípős illóolaj, cserzőanyag, szaponinok
Alkalmazás: régebben diureticum, külsőleg sebgyógyító.
Hyoscyamus muticus L. - SOLANACEAE
egyiptomi beléndek
Hyoscyami mutici herba
Honos É-Afrikában, trópusi Afrika nyugati és észak-keleti területein, Arab-félszigeten, Ny-Ázsiában.
Nálunk nem természetes, csak üvegházban.
Hyoscyamus niger L. - SOLANACEAE
beléndek
Hyoscyami folium (Ph. Hg. VII.)
Honos Európában, mérsékelt égövi Ázsiában, Indiai-szubkontinensen, É-Afrikában. Egyéves vagy
áttelelő lágyszárú. Parlagokon, szántókon helyenként megtalálható, erősen megritkult a gyomirtók miatt.
Hatóanyag: az egyiptomi beléndek levelében 0,9-1,4% alkaloid (0,5-1,1% hioszciamin), a beléndekében
0,1% körüli (0,04% hioszciamin). Szkopolamin-tartalma is jelentősebb az előbbinek.
Alkalmazás: hatóanyagok kivonása, terápiás felhasználása megegyezik a Datura stramoniumnál írtakkal.
Hypericum perforatum L. - HYPERICACEAE
(közönséges) orbáncfű
Hyperici herba (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Hypericum perforatum ad praeparationes homoeopathicus (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Európában, a mérsékelt égövi Ázsiában, Indiai-szubkontinensen, É-Afrikában. Évelő lágyszárú.
Félszáraz gyepekben, kaszálókon, száraz, mészkerülő tölgyesekben és irtásokban közönséges. Nemesített
fajtáit elkezdték termeszteni. Szaporítása palántaneveléssel történik, a kiültetést követő évben júniustól
szeptemberig virágzik. A virágzó hajtást gyűjtik, legfeljebb 40 cm-es végálló szárral. Szellős helyen
szárítható (beszáradás 4-5:1).
Hatóanyag: 0,1-0,3% naftodiantron hypericin és hypericinhez hasonló származékok, továbbá 0,5-1%
flavonoid (hiperozid, rutin, biapigenin), közel 3% hiperforin, 0,05-0,3% illóolaj, kb. 10% cserzőanyag
Alkalmazás: enyhe neurotikus, depressziós tünetek (klimaxos panasz, kimerültséggel járó idegesség,
szorongás) enyhítésére. Külsőleg hámosító, fekély- és sebgyógyító. Népgyógyászatban máj- és
epebántalmakra, köszvényre. Enyhe bőrgyulladást okozhat egyeseknél. Homeopathia.
Hypoxis rooperi L., Hypoxis aurea Lour. - AMARYLLIDACEAE
ormányliliom
Hypoxidis tuber
Honos Dél-Afrikában.
Hatóanyag: gyökerében nagyobb mennyiségű a β-szitoszterol és ennek glikozidja, a szitoszterolin (=
szitoszterin-β-D-glükozid)
Alkalmazás: kivonatai, készítményei a prostaglandin-szintézis gátlása révén alkalmasak jóindulatú
prostata hyperplasia és krónikus polyarthritis kezelésére.
Hyssopus officinalis L. - LAMIACEAE
(kerti) izsóp
Hyssopi herba
Hyssopi aetheroleum
Honos Mediterráneumban, évelő lágyszárú. Sziklás, köves helyeken, lejtőkön is telepíthető törpecserje.
Szárazabb helyeken is sikerrel termeszthető. Kora tavasszal 1-2 cm mélyre, 50-70 cm-es sortávolságra
vetik. A 40 cm-es, végálló hajtásokat virágzás kezdetén gyűjtik, először júniusban, másodszor
szeptemberben. Illóolajnak csak a teljes virágzásban lévők használhatók. Szellős helyen vagy
műszárítóban szárítják (beszáradás 5:1).
Hatóanyag: 0,3-1% illóolaj (főleg monoterpén-keton pinocamphon, továbbá pinenek, pinocampheol),
flavonoidok, cserzőanyag
Alkalmazás: expectorans felső légúti betegségekben, enyhe spasmolyticum, aromaticum, enyhe
vérnyomásnövelő. Külsőleg fungisztatikus és izzadásgátló. Fűszer, illatszeripar.
I
Iberis amara L. - BRASSICACEAE
kerti tatárvirág
Iberidis herba
Honos Ny-Európában, egy- vagy kétéves lágyszárú. Néhol kerti dísznövény.
Hatóanyag: glikozinolátok, cucurbitacinok
Alkalmazás: amarum, cholereticum.
Ilex aquifolium L. - AQUIFOLIACEAE
magyal(fa)
Ilicis aquifolii folium
Ilicis aquifolii fructus
Honos Európában, Ny-Ázsiában, É-Afrikában, É-Amerikában. Örökzöld cserje, kertjeinkben sok helyen
dísznövény.
Hatóanyag: rutin, ursolsav, ilexsav, kávésav, ilicin, kevés teobromin, kb. 10% gyanta
Alkalmazás: diureticum, diaphoreticum. Homeopathia.
Ilex paraguariensis St. Hill. - AQUIFOLIACEAE
matétea
Mate folium (DAC) = Mate folium (tostum, viride)
Honos Brazíliában, D-Amerika déli területein. Kisebb termetű, örökzöld cserje.
Hatóanyag: 0,3-2,4% koffein, 0,1-0,5% teobromin, nyomokban teofillin, fenolkarbonsavak és észtereik,
flavonoid, triterpén-szaponin (mate-szaponin: ursolsav, oleanolsav)
Alkalmazás: stimulans a központi idegrendszerre, diureticum. A füstölt drog sajátos ízű.
Illicium anisatum L. - ILLICIACEAE
japán csillagánizs
Shikimi fructus
Honos K-Ázsiában. Kis termetű, örökzöld fa.
Hatóanyag: 17% shikimisav, shikimin, shikimitoxin, tannin, protocatechusav, kb. 28% zsíros olaj, 0,25-
1% illóolaj (cineol, linalool, metileugenol, terpineolacetát, safrol, anethol), szeszkviterpének,
szeszkviterpén-lakton (anisatin, neoanisatin)
Alkalmazás: stomachicum, carminativum, stimulans.
Illicium verum Hook. - ILLICIACEAE
(kínai) csillagánizs
Anisi stellati fructus (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Anisi stellati aetheroleum
Anisi aetheroleum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Kínában, Indokínában. 8-15 m magas, fehér kérgű, örökzöld fa.
Hatóanyag: 5-8% illóolaj (zömében anetol, továbbá phellandren, cymol, limonen, caren, terpineol,
ánizsketon stb.), szeszkviterpén (bisabolen, cadinen), gyanta, cserzőanyag, fenolkarbonsavak (pl.
protocatechusav, shikimisav, kinasav), kb. 20% zsíros olaj
Alkalmazás: expectorans, carminativum, stomachicum, ízjavító. Homeopathia.
Impatiens noli-tangere L. - BALSAMINACEAE
erdei nenyúljhozzám
Balsamitae luteae herba
Honos Közép- és Ny-Európában, É- és K-Ázsiában. Kb. 1 m magas, egyéves lágyszárú. Országszerte,
patak menti és ártéri ligetekben, láperdőkben, szurdokerdőkben található.
Hatóanyag: cserzőanyag, phlobaphen, kolin, szterol, virágban karotinoidok
Alkalmazás: diureticum, laxans, külsőleg présnedve sérülésre, szemölcsre.
Indigofera tinctoria L. - FABACEAE
indigó(cserje)
Indigo folium
Honos a trópusokon. Termesztik is. 1,5 m magas cserje.
Hatóanyag: indolvázas indikan glikozid, aglikonja az indoxil, ami indigóvá alakul át.
Alkalmazás: bronchitis, külsőleg sebre, aranyérre. Homeopathia.
Inula conyza DC. - ASTERACEAE
erdei peremizs
Conyzae majoris (= vulgaris) herba
Honos Közép- és D-Európában, Ny-Ázsiában, ÉNy-Afrikában. Évelő lágyszárú. A Középhegységben és
a Dunántúlon elég gyakori, száraz tölgyesekben, bokorerdőkben, vágásokban.
Hatóanyag: illóolaj, keserűanyag, cserzőanyag
Alkalmazás: korábban a népgyógyászatban stomachicum, diureticum.
Inula germanica L. - ASTERACEAE
hengeres peremizs
Inulae germanicae herba = Palatinae herba
Honos Közép- és D-Európában. Évelő lágyszárú. Az egész országban szórványosan, ritkán fordul elő
löszgyepekben, lösztölgyesekben.
Hatóanyag: szeszkviterpen-lakton
Alkalmazás: leromlott fizikai állapotban, felső légúti hurut esetén.
Inula helenium L. - ASTERACEAE
örvénygyökér
Inulae radix = Helenii rhizoma et radix
Honos K- és DK-Európában, mérsékelt égövi Ázsiában. Évelő lágyszárú. Főleg a Középhegységben, de
máshol is szórványosan fordul elő, kiritkult. Ártéri ligeterdők védett növénye. Termeszthető, ha van rá
igény.
Hatóanyag: 1-3% illóolaj (szeszkviterpén-lakton alantolacton, izoalantolacton, továbbá alantolsav,
alantol, azulen), 20-40% inulin, gyanta, dammaradienol
Alkalmazás: antibiotikus (alantolacton), diureticum, cholagogum, anthelminticum, stomachicum,
expectorans, tonicum. Likőrgyártás. Homeopathia.
Ipomoea purga (Wender.) Hayne - CONVOLVULACEAE
[syn.: Exogonium purga (Wender.) Benth.]
jalapa(gyökér)
Jalapae tuber
Honos Mexikóban, termesztik Indiában, Jamaikán, D-Amerikában. 4 m magas évelő lágyszárú nagy
gumókkal.
Hatóanyag: 5-20% gyanta (Resina Jalapae), szaponin, szterol, kumarin (scopoletin), keményítő, cukor,
gumianyag, nyomokban illóolaj
Alkalmazás: drasztikus hashajtó (bélparaziták eltávolítása), állatgyógyászatban is. Homeopathia.
Iris germanica L. - IRIDACEAE
kék nőszirom
Honos K-Mediterráneumban, sokfelé telepítik, kedvelt évelő, lágyszárú, kerti dísznövény.
Iris germanica L. var. florentina Dykes
[syn.: Iris florentina L.]
firenzei nőszirom
Honos Macedóniában, Olaszországban, Kis-Ázsiában.
Iris pallida Lam.
sápadt nőszirom
Honos Dalmáciában, Olaszországban, Kis-Ázsiában.
Iridis rhizoma (et radix)
Iridis aetheroleum
Hatóanyag: 0,1-0,2% illóolaj (ironok, guajen, furfurol, benzaldehid), izoflavon-glikozid iridin, irilon,
irisolon, 20-50% keményítő
Alkalmazás: expectorans, mucilaginosum, kisgyermekek fogzását könnyítő (kifaragott darabkák
rágcsálásával), illatszeripar. Homeopathia.
Isatis tinctoria L. - BRASSICACEAE
festő csülleng
Isatidis folium = Glasti folium
Isatidis herba = Glasti herba
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi területein, É-Afrikában. Kétéves vagy évelő lágyszárú.
Magyarországon meghonosodhatott, de igen ritka, szórványosan található sztyeppréteken, száraz
sziklagyepekben.
Hatóanyag: indolvázas isatan (indoxyl-5-ketogluconát), flavonoid (kvercetin, kempferol), galactanok,
sulfo-indolil-glikozinolát (az isatin 2,3-dioxo-indolin, önmagában nem fordul elő benne)
Alkalmazás: régebben kelésre, fekélyes sebre, belsőleg lépmegnagyobbodás esetén. Festőnövény.
J
Jasminum officinale L. - OLEACEAE
jázmin
Jasmini flos
Jasmini aetheroleum
Honos Kínában, Közép- és Ny-Ázsiában, K-Indiában, a Mediterráneumban. 5 m magasra megnövő
cserje.
Hatóanyag: galactanok, oligoszaharidok, 0,2% illóolaj (linalool, jasmon, benzilacetát, észterek)
Alkalmazás: aphrodisiacum, antispasmodicum. Illatszeripar.
Jateorhiza (= Jatrorrhiza) palmata (Lam.) Miers. - MENISPERMACEAE
kolombógyökér
Colombo radix
Honos DK-Afrikában, Madagaszkáron, Indiai-szubkontinensen, termesztik Brazíliában. Évelő
kúszócserje.
Hatóanyag: 1-2% izokinolin alkaloid (palmatin, columbamin, jateorhizin), szeszkviterpén-lakton
származékok (columbin, jateorin, chrasmanthin, palmarin), 0,l-1,5% illóolaj (pl. timol), nyálkapoliszaharid,
30-35% keményítő
Alkalmazás: amarum, tonicum dyspepsiában, antidiarrhoeicum bélhurutban. Homeopathia.
Juglans cinerea L. - JUGLANDACEAE
fehér dió
Juglandis cinereae cortex
Honos atlantikus É-Amerikában. Közép-Európában kertekben ültetik. 25-30 m magas fa.
Hatóanyag: 5-6% zsíros olaj, gyanta, juglon, juglandinsav, cserzőanyag, illóolaj
Alkalmazás: gyomor- és bélbetegségekben hashajtó. Homeopathia.
Juglans regia L. - JUGLANDACEAE
(közönséges) dió(fa)
Juglandis folium (Ph. Hg. VII., DAC)
Juglandis nux
Juglandis semen
Juglandis fructus cortex = Juglandis pericarpium nucum
Juglandis oleum
Honos a Balkánon, Közép- és Ny-Ázsiában, Kaukázusban, Indiai-szubkontinensen, sokfelé ültetik a
mérsékelt égövön. Magyarországon a római kor óta ismerik, ma nemesített fajtáit termesztik. Áprilisban,
májusban virágzik. Amikor az új termés apró és zöld, akkor szedik le a kifejlett levelekről a levélkéket,
meghagyva a levélgerincet. Árnyékban szárítják (beszáradás 4-5:1). A húsos burkot diószüret idején, a
közfalat a dióbél nyerésekor különítik el (beszáradás 5-6:1).
Hatóanyag: naftokinon juglon, hidrojuglon és hidrojuglon-glükozid, levélben kb. 10% ellagitannin,
továbbá flavonoidok (hiperozid, kvercetin- és kempferol-glikozidok), fenolkarbonsavak, kb. 0,01-0,03%
illóolaj (germacren-D, caryophyllen, ocimen, pinen, limonen stb.)
Alkalmazás: hurutos hasmenést gátol, antibakteriális, antimikotikus, anthelmintikus. Népgyógyászatban
vértisztító, külsőleg ekcémák, akne, bőrgennyesedés kezelésére alkalmas.
Juncus effusus L. - JUNCACEAE
békaszittyó, káka
Junci radix
Kozmopolita, évelő lágyszárú. Nálunk is mocsarakban, lápokban mindenütt közönséges.
Hatóanyag: cserzőanyag
Alkalmazás: népgyógyászatban enyhe diureticum. Homeopathia.
Juniperus communis L. - CUPRESSACEAE
(közönséges) boróka
Juniperi pseudo-fructus (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Juniperi galbulus (Ph. Hg. VII.)
(= fructus, bacca)
Juniperi herba (= summitas)
Juniperi lignum
Juniperi aetheroleum (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Cirkumpoláris. Nálunk meszes vagy mészmentes talajokon, a Duna-Tisza-közén, alföldi
homokterületeken, sík helyen állományalkotó kétlaki cserje vagy kisebb fa. Áprilisban, májusban
virágzik. A tobozbogyó első évben zöld, a második évben sötétibolya. Az érett álterméseket az ágak
enyhe ütögetésével ponyván fogják fel, száraz helyen, vékony rétegben, szobahőmérsékleten szárítják,
majd tisztítják (beszáradás 1,5-2:1).
Hatóanyag: 0,8-2% illóolaj (főleg α-pinen, sabinen, myrcen, limonen, terpinen-4-ol), szeszkviterpén β-
caryophyllen, 3-5% catechin-cserzőanyag, flavonoidok. A fában (lignum) csak 0,1% illóolaj van
szeszkviterpénekkel (thujopsen, cadinen, humulen, pygmaein), továbbá diterpének (sugiol, xanthoperol,
communissav), lignan (podophyllotoxin)
Alkalmazás: erős diureticum, húgyúti fertőtlenítő, diaphoreticum, spasmolyticum. Terhes nők és
vesebetegek nem használhatják. Külsőleg ízületi bántalmakra. Fűszer, illóolaját szesziparban.
Juniperus oxycedrus L., más Juniperus fajok - CUPRESSACEAE
vörös boróka
Juniperi pix (Ph. Hg. VII.)
Juniperi aetheroleum empyreumaticum (= cadinum)
Honos Földközi-tenger mentén és Balkánon. Nálunk díszfa.
Hatóanyag: fájában illóolaj (cadinen, p-cresol)
Alkalmazás: kátrányt, illóolajat állítanak elő.
Juniperus sabina L. - CUPRESSACEAE
nehézszagú boróka
Sabinae herba (= summitas)
Honos Közép- és D-Európában, a Balkánon, É- és Közép-Ázsiában. Hegyvidéki, heverő cserje, dísznek
is ültetik.
Hatóanyag: 3-5% illóolaj (fő komponens a sabinil-acetát és a sabinen, ezeken kívül kb. 20 mono- és
szeszkviterpén), cserzőanyag, viasz, diterpén-lakton savinin, lignan podophyllotoxin
Felhasználás: külsőleg bőrgyógyászatban, népi orvoslásban diaphoreticum, anthelminticum, köszvény és
reuma kezelésére. Állatorvoslásban. Homeopathia.
Juniperus virginiana L. - CUPRESSACEAE
virgíniai boróka
Ligni cedri aetheroleum (= Cedri ligni aetheroleum)
Honos atlantikus É-Amerikában. Nálunk díszfának ültetik.
Hatóanyag: fájában 1,5-4,5% illóolaj (főleg cedren), szeszkviterpén-alkohol cedrol
Alkalmazás: illóolaját főleg a kozmetikai iparban. Rovarűző.
Justicia adhatoda L. - ACANTHACEAE
(syn.: Adhatoda vasica Nees)
Malabár-dió
Adhatodae folium
Honos K-Pakisztánban, K-Indiában, Malajziában. Örökzöld cserje.
Hatóanyag: pirimidin-típusú alkaloid vasicin (= peganin), oxivasicin, vasicinon
Alkalmazás: expectorans, antiasthmaticum, tuberculostaticum (orvosi ellenőrzéssel). Homeopathia.
K
Kalmia latifolia L. - ERICACEAE
széleslevelű hegyihanga
Kalmiae folium
Honos É-Amerika keleti részén Kanadától Ohioig és Floridáig. Örökzöld cserje.
Hatóanyag: 2,5% dihidrochalkon phloridzin, asebotin, cserzőanyag (andromedotoxinszerű poliol és
catechintannin)
Alkalmazás: adstringens pl. diarrhoea esetén. Homeopathia.
Knautia arvensis (L.) Coult. - DIPSACACEAE
mezei varfű
Knautiae arvensis herba
Knautiae arvensis radix
Honos Európában, Közép-Ázsiában, Szibériában, Kaukázusban. Évelő lágyszárú. Inkább a Dunántúlon
található réteken.
Hatóanyag: pseudoindican dipsacan, szaponin, cserzőanyag (főleg gyökérben), triterpén-glikozid
(knautiosid, saponosid)
Alkalmazás: népgyógyászatban vértisztító krónikus bőrbajoknál (ekcéma, urticaria), cystitis kezelésére.
Krameria lappacea (Dombey) Burdet et Simpson - KRAMERIACEAE
[syn.: Krameria triandra Ruiz et Pavon]
ratanhia
Ratanhiae radix (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Ratanhiae tinctura (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos D-Amerika déli és nyugati területein. 1 m magas bokros évelő félcserje.
Hatóanyag: 5-15% catechintannin (proanthocyanidinek, flavonolok), oxidált, nem oldódó phlobaphen
(“ratanhiavörös"), neolignan, norneolignan, dineolignan
Alkalmazás: adstringens, szájüreg- és garatöblögetésre, fogvérzés, fogínygyulladás, stomatitis,
pharyngitis (főleg tinctura formájában).
L
Laburnum anagyroides Medic. - FABACEAE
aranyeső
Cytisi laburni flos
Honos Közép- és D-Európában. Cserje vagy akár 7 m magas fa. Vadon, karszt-bokor erdőkben ritkán
fordul elő. Ültetik, elvadulhat.
Hatóanyag: magban több (akár 3%), virágban kevesebb alkaloid (cytisin, laburnin, laburnamin,
anagyrin), flavonoid cytosid
Alkalmazás: mérgező, sztrichninszerű hatása van. Homeopathia.
Lactuca virosa L. - ASTERACEAE
mérges saláta
Lactucae virosae herba
Lactucae virosae folium
Honos Közép- és D-Európában, É-Afrikában. Kétéves lágyszárú. Nálunk csak rokonfajai gyakoriak.
Hatóanyag: fehér tejnedvében szeszkviterpén-lakton lactucopicrin és lactucin
Alkalmazás: homeopathia.
Laminaria cloustoni (Edm.) Lej. és más Laminaria fajok - PHAEOPHYCEAE
Laminariae stipes = Laminaria
Honos óceánokban, tengerekben.
Hatóanyag: alginsav (mannuron- és guluronsav-polimerek), kb. 45% laminarin (poliglukan)
Alkalmazás: váralvadás gátló, vérlipidszint-csökkentő. Gélek (alginátok) előállítása.
Lamium album L. - LAMIACEAE
fehér árvacsalán
Lamii albi flos
Lamii albi herba (DAC)
Honos Európában, mérsékelt égövi Ázsiában. Évelő lágyszárú. Az ország észak-keleti részén, üde
gyomtársulásokban elég gyakori.
Hatóanyag: virágban kolin, hisztamin, metilamin, tyramin, kvercimetrin, kempferol-glikozid (lamiosid),
rutin, klorogénsav, kávésav, catechin-cserzőanyag, iridoid-glikozid (lamalbid). Herbában kb. 14%
cserzőanyag, nyálka-poliszaharid, szaponin
Alkalmazás: felső légúti panaszok és gyomor-, bélnyálkahártya-gyulladás esetén mucilaginosum,
adstringens. A népgyógyászatban prostata-megnagyobbodásban, fehérfolyásban, rendszertelen
havivérzésben. Homeopathia.
Lappula squarrosa (Retz.) Dum. - BORAGINACEAE
[syn.: Myosotis lappula L.]
bojtorjános koldustetű
Cynoglossi minoris herba
Honos Európában, mérsékelt égövi Ázsiában. Egyéves lágyszárú. Útszéli és vetési gyomtársulásokban
elég gyakori.
Hatóanyag: nyálka-poliszaharid, kevés alkaloid (pirrolizidin)
Alkalmazás: népgyógyászatban felső légúti hurutok esetén (pirrolizidin-tartalma miatt ma már alig
használják).
Larix decidua Mill. - PINACEAE
(közönséges) vörösfenyő
Laricis cortex
Terebinthina laricina = Terebonthina veneta
Honos Európában, a Vendvidéken és az Őrségben nálunk is, máshol - főleg hegyvidékeken - telepítik.
Hatóanyag: fájában lignanok (liovil, secoisolariciresinol), taxifolin, aromadendrin, kéregben kb. 8%
cserzőanyag, maltol (larixinsav), gyantájában 14-15% illóolaj (nagyrészt pinen,továbbá pyronen, caren,
limonen, terpineol, borneol), gyantasavak, diterpen-glikol larixol, larixil-acetát, abietinsav, pimarsav stb.
Alkalmazás: kéreg expectorans krónikus bronchitisben, gyanta diureticum, külsőleg antisepticum. Festék
(lakk, ragasztó) készítés.
Larrea divaricata Cav. - ZYGOPHYLLACEAE
pusztai kreozot(cserje)
Honos D-Amerika nyugati és déli részén.
Larrea tridentata (Sessé et Moc.) Coville
[syn.: Larrea mexicana Moric.]
soronai kreozot(cserje)
Honos É-Amerikában, főleg Mexikóban.
Larrea resina
Hatóanyag: lignan-típusú gyantasavak (nor-dihidro-guajakgyantasav), fenol guajacol, szaponin
Alkalmazás: meghűléses betegségekben, reuma ellen.
Lathraea squamaria L. - SCROPHULARIACEAE
vicsorgó
Squamariae radix = Anbati radix
Honos D-Eurázsiában, évelő, bükk, gyertyán és mogyoró gyökerén élősködik. A Középhegységben elég
gyakori, üde gyertyán- és bükkelegyes erdőkben.
Hatóanyag: iridoid aucubin (aucubosid, rhinantin)
Alkalmazás: mérgező, korábban főleg kólika esetén használták népgyógyászatban.
Lathyrus sativus L. - FABACEAE
szeges (szegletes) lednek
Lathyri semen
Honos Mediterráneumban, Elő-Ázsiában. Egyéves lágyszárú, nálunk termesztett.
Hatóanyag: kb. 0,5% neurotoxin N-oxalil-diaminopropionsav, oxalilamino-aminopropionsav,
aminonitrilek, betain, kolin, más aminok, fehérjék, lipidek
Alkalmazás: mérgező (lathyrismus), de takarmány szárítva, megfelelő adagban. Homeopathia.
Laurus nobilis L. - LAURACEAE
babér(fa)
Lauri folium
Lauri fructus
Lauri aetheroleum
Honos Mediterráneumban, Ny-Ázsiában, termesztik még Közép- és D-Amerikában. Bokros vagy akár 8
m-re is megnövő fa örökzöld levelekkel.
Hatóanyag: levélben 1-3% illóolaj (főleg cineol, továbbá, aceteugenol, metileugenol, linalool, geraniol,
terpineol, pinen, phellandren stb.), kvercetin, kempferol, rutin, leucocyanidin. Termésben 1-4% illóolaj,
25-55% zsíros olaj
Alkalmazás: levél aromaticum, fűszer, likőripar, termés carminativum, amarum, emmenagogum,
diureticum, antiparasiticum, fűszer.
Lavandula angustifolia Mill. - LAMIACEAE
[syn.: Lavandula officinalis Chaix, L. vera DC., L. spica L.]
(valódi) levendula
Lavandulae flos (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Lavandulae aetheroleum (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Mediterráneumban, félcserje. Magyarországon a védett, déli oldalakon termeszthető, nemesített
fajtáit telepítik. 5-7 éves növényekről nyert dugványokkal vagy magról kelt palánták felnevelésével
szaporítható. A 8-10 cm-es ágcsúcsokat 5-6 cm sortávolságra, 3-4 cm tőtávolságra, kb. 3 cm mélyre
dugják, majd szabadágyakba ültetik szét 20 cm sor- és 10 cm tőtávolságra. A magvetést fagy alá
szabadágyba végzik, a következő év őszén ültetik állandó helyre. Júniusban, júliusban virágzik. Teljes
virágzásban a virágzat alatt az első levél párral együtt vágják, 40-500C-os műszárítón vagy szellős
helyen szárítják, majd géppel morzsolják (beszáradás 8-10:1). Illóolajnyeréshez a virágzás második
felében vágják.
Hatóanyag: 1-3% illóolaj (30-55% linalil-acetát, 20-35% linalool, ocimen, cineol, kámfor stb.),
szeszkviterpének (pl. caryophyllen-epoxid), 5-10% Lamiaceae-cserzőanyag (főleg rozmarinsav-észterek),
kumarin, flavonoid
Alkalmazás: enyhe sedativum, spasmolyticum, carminativum. Külsőleg fürdőnek, párologtatásra.
Repellens. Illatszeripar.
Lavandula latifolia Medic. - LAMIACEAE
széleslevelű levendula
Spicae aetheroleum
Honos Mediterráneumban, félcserje vagy kisebb cserje.
Hatóanyag: 0,5-1% illóolaj (cineol, borneol, kámfor, kevés linalool és linalil-acetát)
Alkalmazás: illóolaj-előállítás, illatszer.
Lawsonia inermis L. - LYTHRACEAE
[syn.: Lawsonia alba Lam.]
henna(cserje)
Hennae folium
Henna
Honos Mediterráneumban, Közel-Keleten, Indiai-szubkontinensen. Trópusi Amerikában is elterjedt. 2-6
m magas cserje.
Hatóanyag: festőanyag 1,4-naftokinon, főleg lawson (2-hidroxi-1,4-naftokinon), naftalin-származékok,
5-10% cserzőanyag
Alkalmazás: adstringens, diureticum, külsőleg ekcéma, mycosis kezelésére, hajfesték.
Ledum palustre L. - ERICACEAE
mocsári molyűző
Ledi palustris herba
Honos É- és K-Európában, É-Ázsiában, kb. 1 m magas cserje.
Hatóanyag: 0,5-2,5% illóolaj, benne hidroxi-szeszkviterpének, mint ledol (= ledumkámfor), palustrol,
továbbá carvacrol, timol. Kumarin (fraxin, esculin)
Alkalmazás: expectorans, diureticum, diaphoreticum, emeticum, erős helyi izgató ízületi bántalmak
esetén. Homeopathia.
Lemna minor L. - LEMNACEAE
apró békalencse
Lemnae minoris herba
Kozmopolita, áttelelő vízi növény, állóvizekben, mocsarak, lápok vizében gyakori, helyenként tömeges.
Hatóanyag: flavon luteolin-glikozid, orientin, izoorientin, vitexin, izovitexin, vicenin, lucenin, gyanta,
viasz, szterol, nyálka-poliszaharid, cserzőanyag, ciklopentansav, fehérjék (pl. albumin)
Alkalmazás: diureticum köszvény, reuma esetén, külsőleg carbunculus kezelésére.
Lentinus edodes (Berk.) Sing. - POLYPORACEAE
shii-take
Honos K-Ázsiában (Kína, Japán), faélősködő vagy korhadt fák törzsén él. Termeszthető,
Magyarországon is ismert.
Hatóanyag: 1,3-poli-β-glucan lentinan, kéntartalmú lentionin, vitaminok, kálium, cink, mikroelemek
Alkalmazás: antitumor hatású, aspecifikus immunstimulans (lentinan intravénásan). Erősítő,
érelmeszesedés-gátló kivonatai is gyógyszerek. Élelmiszer.
Leonurus cardiaca L. - LAMIACEAE
szúrós gyöngyajak
Leonuri cardiacae herba (Ph. Eur. 4., Ph. Hg.VIII.)
Honos Eurázsiában, Mediterráneumban. Évelő lágyszárú. Helyenként gyomtársulásokban, parlagokon
található. Termeszthető. Szőrös alfaja (subsp. villosus Desf. = L. quinquelobatus Gilib.) a Tiszántúlon
szórványosan fordul elő, nagyobb hozama miatt ez is gyűjthető és termeszthető. Júniustól augusztusig
virágzik, a virágzó hajtásokat gyűjtik, majd árnyékban vagy mesterségesen szárítják (beszáradás 4:1).
Hatóanyag: iridoid ajugol (= leonurid), galiridosid, ajugosid, továbbá diterpén marrubiin, furano-labdan
típusú diterpén leosibiricin és leosibirin, galeopsinok, flavonoid, fenolkarbonsav, nyomokban illóolaj
(mono- és szeszkviterpének)
Alkalmazás: enyhe sedativum, spasmolyticum, antihypertensivum, szívtáji, neurotikus panaszok,
alvászavar esetén különösen jótékony.
Leonurus lanatus (L.) Pers. - LAMIACEAE
gyapjas gyöngyajak
Leonuri lanati herba = Ballotae lanatae herba
Honos Szibériában, egyéves lágyszárú. Nálunk termeszthető.
Hatóanyag: szeszkviterpén-lakton, diterpén, cserzőanyag, nyomokban illóolaj
Alkalmazás: vizelethajtó, reuma ellenes.
Lepidium campestre (L.) R. Br. - BRASSICACEAE
mezei zsázsa
Thlaspeos semen
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Egy- vagy kétéves, lágyszárú. Legelőkön, szántóföldi és
útszéli gyomtársulásokban országszerte gyakori.
Hatóanyag: glikozinolát, zsíros olaj
Alkalmazás: népgyógyászatban étvágyjavító, emésztést elősegítő. Torma- és mustárpótló.
Lepidium sativum L. - BRASSICACEAE
kerti zsázsa
Lepidii sativi herba = Nasturtii hortensis herba
Nasturtii hortensis semen
Honos É-Afrikában, Ny-Ázsiában, Indiai-szubkontinensen. Magyarországon termeszthető, kisebb
méretű ládákban, cserepekben házi zöldségként is.
Hatóanyag: glikozinolát (glükotropeolin), illóolaj (diallildisulfid), magban még benzil-izotiocianát,
kvaterner amin szinapin, kb. 15% zsíros olaj, nyálka-poliszaharid
Alkalmazás: frissen antibakteriális, vitaminpótló, ízjavító (salátának, ízesítőnek), a herba enyhe
diureticum, cholagogum, étvágyjavító, a magból olaj nyerhető.
Lespedeza capitata Michx. - FABACEAE
bokorhere
Lespedezae herba
Honos USA és Kanada keleti partján, Európában termesztik. Kb. 1,5 m magas félcserje.
Hatóanyag: flavonol- és flavon-C-glikozidok, homoorientin, lespidin (kempferitrin), kempferol-glikozid,
orientin, vitexin, saponaretin, procyanidin
Alkalmazás: diureticum veseelégtelenség, nephrosclerosis esetén, húgyúti betegségekben gyógyszerek
formájában.
Leuzea carthamoides DC. - ASTERACEAE
[syn.: Rhaponticum carthamoides (Willd.) Iljin]
szekliceimola
Leuzeae rhizoma cum radicibus
Honos Távol-Keleten, Szibériában. Évelő lágyszárú. Nálunk nedvesebb termőhelyeken kultúrába vehető.
Magját 60 cm sortávolságra, 1,5-3 cm mélyre vetjük. Elegendő terméshozama a 3. évtől várható.
Májusban, júniusban virágzik. A leveleket vagy a hajtást bimbós állapotban gyűjtik és gyakran forgatva,
gyorsan szárítják (beszáradás 5:1). A 3-4 éves gyökeres gyökértörzset szeptemberben, októberben szedik
ki. Letisztítás, mosás és feldarabolás után szellős helyen szárítható (beszáradás 3:1).
Hatóanyag: főleg a gyökérben jelentős mennyiségű ekdiszteroid (főleg hidroxi-ekdizon), szaponin,
flavonoid, nyomokban illóolaj
Alkalmazás: adaptogen, az anyagcserét élénkítve csökkenti a testi és szellemi fáradtságot, erősíti a
stressztűrést.
Levisticum officinale Koch - APIACEAE
(orvosi) lestyán
Levistici radix (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Levistici herba
Levistici folium
Levistici fructus
Levistici aetheroleum (gyökérből)
Honos Ny-Ázsiában (Iránban), D-Európában. Nálunk termeszthető. Helybe vetéssel szaporítják, késő
ősszel fagy alá vetik. Júliusban, augusztusban virágzik. Gyökérzetét 2-3 év múlva ősszel vagy tavasszal
szedik ki, Letisztítás és mosás után szellős, száraz helyen szárítják (beszáradás 4:1), akárcsak a
virágzáskor gyűjtött levelet (beszáradás 5-6:1).
Hatóanyag: gyökérben 0,6-1% illóolaj (kb. 70%-a alkil-phthalid, így butil-phthalid, ligusticum-lakton,
ligustilid, senkiunolid, phellandren, pinen, terpinen, camphen, myrcen), kumarin, furokumarinok
(umbelliferon, bergapten, psoralen), szitoszterol, fenolkarbonsavak, poliin (falkarindiol)
Alkalmazás: diureticum, carminativum, stomachicum, emmenagogum, epe- és húgykő oldódását
elősegíti. Fűszer, illóolaját és levelét a konzerv- és likőripar is használja.
Liatris spicata (L.) Willd. - ASTERACEAE
fűzéres díszcsorba
Liatris spicatae rhizoma
Honos K-Kanadában, K-USA-ban. Európában dísznövény.
Hatóanyag: kumarin, kvercetin-glikozidok
Alkalmazás: diureticum, antigonorrhoeicum. Homeopathia.
Ligusticum sinense Oliv. - APIACEAE
[syn.: Ligusticum chuanxiong Qiu et al.]
szecsuáni medvegyökér
Ligustici sinensis rhizoma
Honos Kínában.
Hatóanyag: monomer alkil-phthalidok (ligustilid, cnidilid, butil-phthalid, senkiunolid), poliin, tetrametilpyrazin
Alkalmazás: dismenorrhoea, görcsös menstruáció, angina pectoris, fejfájás, reumás bántalmak esetén.
Készítményei mérsékelik a trombocita-aggregációt, értágítók.
Lilium candidum L. - LILIACEAE
fehér liliom
Lilii (albi) flos
Lilii (albi) petala
Lilii (albi) bulbus
Honos Ny-Ázsiában, DK-Európában. Évelő lágyszárú. Kertekben népszerű, a magyarság régi, kedvelt
dísznövénye.
Hatóanyag: kb. 14% nyálka-glucomannan, pollenben flavonoid, karotinoid
Alkalmazás: népgyógyászatban külsőleg kelésre, aranyeres csomóra, tyúkszemre teszik. Homeopathia.
Linaria vulgaris Mill. - SCROPHULARIACEAE
(közönséges) gyujtoványfű,
Linariae herba
Honos Európában, mérsékelt égövi Ázsiában. Áttelelő vagy kétéves lágyszárú. Gyomtársulásokban,
árokpartokon országszerte gyakori.
Hatóanyag: kb. 1% flavon-glikozid linarin, más flavonoid (pectolinarigenin, pectolinarin), auron
aureusin- és bracteatin-glikozid, pirrolidinochinazolin alkaloid peganin, pektin, mannit, gumianyag
Alkalmazás: népi gyógyászatban diureticum, laxans, máj- és epebántalmakban, külsőleg aranyér
gyógyítására. Homeopathia.
Linum catharticum L. - LINACEAE
béka len
Lini cathartici herba
Honos Európában, É-Afrikában, Kaukázusban, Ny-Ázsiában. Egy- vagy kétéves, ritkán többéves
lágyszárú.
Hatóanyag: lignan-lakton linin, cserzőanyag, kevés illóolaj, gyanta, cianogén glikozid
Alkalmazás: laxans, diureticum, anthelminticum. Homeopathia.
Linum usitatissimum L. - LINACEAE
házi len
Lini semen (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Lini seminis farina (Ph. Hg. VII.) = Lini placentae farina
Lini oleum (Ph. Hg. VII.)
Lini oleum virginale (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honossága vitatott, ősi rokonfajokból jöhetett létre Európában, igen régóta, világszerte termesztett egyvagy
kétéves lágyszárú kultúrnövény.
Hatóanyag: 3-19% nyálka-poliszaharid (semleges és savas komponenesek), 25% nyersrost, 30-45%
zsíros olaj, 25% fehérje, szterolok és triterpének, 0,1-1,5% cianogén glikozid (linustatin, neolinustatin,
ezek aglükonjai a lotaustralin és linamarin), lignan secoizo-lariciresinol-diglükozid, lignan pinoresinoldiglükozid,
ciklusos nona- és oktapeptid
Alkalmazás: mag sok folyadékkal egészben lenyelve enyhe laxans, kivont olaja száraz bőr ápolására,
ekcéma és furunculus ellen, érelmeszesedés lassítására, immunrendszer erősítésére (rákprevencióra).
Lenlisztből készített, kenhető borogatószer (kataplazma) égési sebekre, párakötésként enyhén fokozza a
vérellátást, emiatt bőrpuhító, enyhíti a reumás fájdalmat.
Liquidambar orientalis Mill. - HAMAMELIDACEAE
keleti ámbrafa
Liquidambaris orientalis balsamum (= Styrax depuratus)
Honos Ny-Ázsiában (Kis-Ázsiától Szíriáig), a Földközi-tenger környékén termesztett fa.
Hatóanyag: “storax" balzsam (gyanta sok szabad és kötött fahéjsavval, styrennel, shikimisavval,
cserzőanyaggal)
Alkalmazás: antisepticum, antiparasiticum. Illatszeripar.
Liriosma ovata Miers. - OLACACEAE
Muira-puama lignum
Honos Brazíliában.
Hatóanyag: 0,05% alkaloid muyrapuamin, gyanta, polifenol, szaponin lupeol, szterolok
Alkalmazás: tonicum, aphrodisiacum.
Lithospermum officinale L. - BORAGINACEAE
kőmagvú gyöngyköles
Lithospermi semen = Milii solis semen
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi tájain, Indiai-szubkontinensen. Száraz tölgyeseinkben,
bokorerdőinkben elég gyakori évelő lágyszárú.
Hatóanyag: 17-20% zsíros olaj, szterolok, kovasav, kalcium-karbonát, fruktan
Alkalmazás: népgyógyászatban diureticum vese- és hólyagbántalmakban. (Ugyanerre használható az
útszéli gyomtársulásokban gyakori mezei gyöngyköles, Lithospermum arvense L. herbája.)
Lithospermum purpureo-coeruleum L. - BORAGINACEAE
erdei gyöngyköles
Lithospermi repentis herba
Honos Közép-Európában, évelő, később gazdagon indás. A Középhegységben viszonylag gyakori.
Száraz, mészkedvelő tölgyesekben található.
Hatóanyag: alifás alkohol, viaszalkohol, fruktan, sztahióz
Alkalmazás: külsőleg emolliens, hűsítő.
Litsea cubeba (Lour.) Pers. - LAURACEAE
Aetheroleum Litseae cubebae
Honos Kínában, Kelet-Ázsiában, Indiai-szubkontinensen, Indokínában.
Hatóanyag: citral, metilheptanon, limonen, sabinen
Alkalmazás: illatszeripar.
Lobaria pulmonaria L. Hoffm. - STICTACEAE
tüdőzuzmó
Lobariae pulmonariae lichen
Honos szerte a Földön, epifiton.
Hatóanyag: kb. 3% zuzmósav (stictinsav, telephorsav, gyrophorsav), koleszterin, nyálka-poliszaharid,
cserzőanyag
Alkalmazás: népgyógyászatban felső légúti hurutok esetén. Homeopathia.
Lobelia inflata L. - LOBELIACEAE
lobélia
Lobeliae (inflatae) herba
Lobeliae semen
Honos É-Amerikában, egyéves lágyszárú, kis termetű.
Hatóanyag: 0,2-0,5% piperidin alkaloid (főleg lobelin, továbbá meso-lobelanin, meso-lobelanidin és
piperideinek)
Alkalmazás: lobelin légzésizgató, bronchodilatator, gyógyszerként vegetatív ganglion-izgató hatása miatt
megakadályozhatja a légzésbénulást intravénásan adagolva, mérgező, csakis orvos adagolhatja. Egyes
készítmények formájában dohányzást leszoktató.
Lolium temulentum L. - POACEAE
szédítő vadóc
Lolii temulenti fructus (= semen)
Honos Mediterráneumban, sokfelé elterjedt, kozmopolita. Egy- vagy kétéves, lágyszárú. Országosan
elterjedt, de szórványosan, főleg szántók gyomtársulásaiban.
Hatóanyag: alkaloid (perlolin, loliin, temulentin, temulin), keményítő, zsíros olaj, cserzőanyag, kovasav
Alkalmazás: korábban fájdalomcsillapító húgyúti, menstruációs panaszok esetén. Homeopathia.
Lonicera caprifolium L. - CAPRIFOLIACEAE
jerikói lonc
Lonicerae flos
Lonicerae folium
Honos DK-Európában, Kaukázusban, Európában sokfelé telepítik. 5 m magasra is megnövő cserje.
Országosan elterjedt, részben honos, főként szárazabb tölgyesekben, bokorerdőkben szórványosan.
Hatóanyag: szaponin, fenol-glikozid, luteolin
Alkalmazás: népgyógyászatban diureticum, diaphoreticum, vértisztító. Homeopathia.
Lophophora williamsii (Lem.) Coult. - CACTACEAE
pejotl, meszkalinkaktusz
Lophophorae williamsii stipes
Honos Mexikóban, USA középső részének déli területein. Üvegházi telepítésre alkalmas kaktusz.
Hatóanyag: kb. 5% protoalkaloid mescalin, N-metil-mescalin, N-formil-mescalin stb., továbbá
izokinolin-típusú alkaloidok (pl. anhalamin, anhalidin, pellostin, peyotin, anhalonin, hordenin,
lophophorin, peyophorin, lophotin), egyéb alkaloid (pl. peyonin, peyoglutam)
Alkalmazás: terápiás adagban, orvosi felügyelettel szívelégtelenség kezelésében, központi idegrendszeri
hatása miatt hallucinogén, kábítószerként is használják (pl. mescalin). Homeopathia.
Luffa aegyptica Mill. - CUCURBITACEAE
[syn.: Luffa cylindrica M. Roem.]
szivacstök, luffatök
Luffae cylindricae fructus
Luffae cylindricae semen
Honos trópusi Afrikában, Ázsiában, trópusokon és szubtrópusokon sokfelé termesztik. Egyéves,
lágyszárú.
Hatóanyag: cucurbitacin B, egyéb triterpénszaponinok (oleanolsav-glikozidok), magban kb. 20% zsíros
olaj, az előbbi szaponinokon kívül gypsogenin, gypsogenin-lakton, szterolok
Alkalmazás: termés leve diureticum, drasztikus hashajtó, a magból olajat nyernek.
Lunaria annua L. - BRASSICACEAE
kerti holdviola
Violae lunariae semen
Honos DK-Európában, sokfelé elterjedt. Egy- vagy kétéves lágyszárú. Kerti dísznövény, néha elvadul. A
D-Dunántúlon helyenként megtalálható szurdokerdőkben, bükkösökben.
Hatóanyag: kb. 1% peptid-alkaloid, főleg lunarin, lunaridin, numismin, továbbá alkil-izotiocianátglikozidok
(pl. glücoputranjivin, glücocochlearin, berteroin)
Alkalmazás: mint mustár.
Lupinus luteus L. - FABACEAE
sárga csillagfürt
Lupini lutei herba
Lupini lutei semen
Honos Mediterráneumban, Ny-Ázsiában. Egyéves lágyszárú, Magyarországon homokos területeken
termesztik.
Hatóanyag: magban 1-1,8% kinolizidin és piperidin alkaloid (spartein, lupanin, lupinin, matrin), 20-30%
szénhidrát. Herbában lupanin-fenolkarbonsav-észterek, flavonoidok (pl. luteolin), szaponin (lupeolglikozidok)
Alkalmazás: mag kávépótszer, nemesített, alkaloidszegény fajtái takarmányt szolgáltatnak. A fő
alkaloidok (lupanin, spartein) inszekticidek. Spartein ganglionbénító, gyógyszerek formájában
adagolható. Herbából vagy magból a spartein kinyerhető.
Lycium barbarum L. - SOLANACEAE
[syn.: Lycium halimifolium Mill.]
ördögcérna
Lycii herba
Honos K-Ázsiában, Földközi-tenger környékén. 1-3 m-re növő cserje, nálunk különösen kerítéseket
borít, telepítik, de sokszor kivadulva terjed.
Hatóanyag: hioszciamin, más tropán-alkaloid, cholin, betain (érett termésben nyomokban alkaloid, sok
karotinoid)
Alkalmazás: purgans, diureticum. Bogyója tonicum (gyökérkérge is).
Lycium chinense Mill. - SOLANACEAE
kínai ördögcérna
Lycii chinensis fructus
Honos Kínában.
Hatóanyag: karotinoidok, flavonoid, illóolaj (szeszkviterpén dihidrocyperon, solavetivon), szterolok,
triterpén (cycloartenol, cycloeucalenol, gramiszterol)
Alkalmazás: tonicum, immunmodulans kivonatok, gyógyszerek formájában.
Lycoperdon fajok, Calvacea fajok - LYCOPERDACEAE
pöfeteg fajok
Langermannia gigantea (Batsch: Pers. Rostk.)
óriás pöfeteg
Lycoperdonis fungus
Honosak Közép-Európában, É-Amerikában.
Hatóanyag: szterolok, aminosavak, aminok, sárga pigment lycoperdin
Alkalmazás: homeopathia.
Lycopersicon esculentum Mill. - SOLANACEAE
paradicsom
Lycopersici herba
Lycopersici fructus recens
Honos D-Amerikában, világszerte termesztik.
Hatóanyag: karotinoidok (pl. karotinok, xanthofillok, főleg lycopin), vitaminok, szerves savak,
aminosavak és aminok, illatanyagok (aldehidek, észterek, alkoholok), szterolok, magban zsíros olaj,
fehérje. A herbában szteroid alkaloid (tomatidin, tomatin, solanidin, solasodin), szaponin,
fenolkarbonsavak, flavonoid, 5-6% cserzőanyag, kumarin és furokumarin (pl. herniarin, esculin,
bergapten)
Alkalmazás: nyers termés frissen vagy konzerválva vitamindús élelmiszer. Antioxidáns, érelmeszesedésgátló,
rákprevencióban is szerepe lehet. Levél külsőleg ízületi fájdalmak esetén borogatásként.
Homeopathia.
Lycopodium clavatum L. - LYCOPODIACEAE
kapcsos korpafű
Lycopodii herba
Lycopodium (= Lycopodii spora)
Cirkumpoláris. Évelő lágyszárú. Középhegységben több helyen, a Dunántúlon szórványosan,
mészkerülő bükkösökben, tölgyesekben, nyíres-fenyérekben, szőrfűgyepekben, fiatal lucosokban. Védett.
Európa többi részén is ritkul, Kínában nagyobb mennyiségben terem.
Hatóanyag: 0,1-0,4% kinolizidin-vázas alkaloid lycopodin, clavatin, lycodolin (és több más társalkaloid),
kb. 0,2% flavonoid (apigenin- és chrysoeriol-származék), triterpének (episerratriol, lycoclavanin), a
spórában zsíros olaj, szterol
Alkalmazás: népgyógyászatban diureticum vese- és húgyhólyag-betegségekben, emmenagogum. A spóra
különleges hintőpor. Homeopathia. Mérgező hatása miatt belsőleges használata fokozott óvatosságot
igényel, ennek ellenére dohányzás leszoktatására és alkohol elvonókúrára is kipróbálják.
Lycopus europaeus L. - LAMIACEAE
vízi peszterce
Lycopi herba
Honos Eurázsiában, Mediterráneumban. Áttelelő, vízi lágyszárú. Mocsarakban országszerte elég gyakori.
Hatóanyag: 0,2% illóolaj, 3% gyanta, 2-2,5% flavonoid, 0,1% kumarin, fenolkarbonsavak és -depszidek
(lithospermsav), 2-3% cserzőanyag, ursolsav
Alkalmazás: hyperthyreosis enyhébb formáiban, tonicum, adstringens. Homeopathia.
Lysimachia nummularia L. - PRIMULACEAE
pénzlevelű lizinka
Lysimachiae nummulariae herba
Honos K- és D-Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Évelő lágyszárú, országszerte gyakori
mocsárréteken, nedves réteken. Elterülő, apró növény.
Lysimachia vulgaris L. - PRIMULACEAE
közönséges lizinka
Lysimachiae vulgaris herba
Honos Eurázsiában, Mediterráneumban. Évelő lágyszárú, mocsarakban és lápréteken aránylag gyakori.
Több mint 1 m magasra is megnőhet.
Hatóanyag: cserzőanyag, procyanidinek, flavonoidok, szaponinok
Alkalmazás: diarrhoea, dysenteria, antibakteriális és gyulladásgátló, külsőleg borogatásként reumás
fájdalmakban, bőrfertőzés ellen, öblögetőként száj nyálkahártya-gyulladások esetén. Homeopathia.
Lythrum salicaria L. - LYTHRACEAE
réti füzény
Lythri herba (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Salicariae herba
Honos Eurázsiában, Mediterráneumban. Meghonosodott Amerikában is. Évelő lágyszárú. Mocsaras
helyeken, vízpartokon, nedves réteken országszerte gyakori.
Hatóanyag: 5-12% cserzőanyag gallotannin, fenolkarbonsavak, flavon-glikozidok, virágban malvidin- és
cyanidin-glikozidok
Alkalmazás: adstringens, antidiarrhoeicum, vérzéscsillapító. Homeopathia.
M
Macadamia integrifolia Maiden et Betche - PROTEACEAE
makadámdió
Macadamia ternifolia F. Muell.
hármaslevelű makadámdió
Macadamia tetraphylla L. Johns.
Honosak Ausztráliában.
Macadamiae semen
Macadamiae oleum
Hatóanyag: magban kb. 70% zsíros olaj, cianogén glikozid proteacin (különösen a M. ternifolia-ban)
Alkalmazás: élelmiszer (pirítva, főzve, sózva), a magból olajat nyernek.
Magnolia virginiana L. - MAGNOLIACEAE
[syn.: Magnolia glauca L.]
virginiai magnólia, illatos liliomfa
Magnoliae (glaucae) flos
Magnoliae (glaucae) cortex
Honos USA keleti részein, Közép- és D-Európában sokfelé ültetik. Nálunk rokonfajait ismerjük jobban
(kertekben, parkokban).
Hatóanyag: kéregben főleg alkaloid izokinolin-származék magnolin, virágban kb. 0,04% illóolaj
Alkalmazás: homeopathia.
Mahonia aquifolium (Pursh) Nutt. - BERBERIDACEAE
mahónia
Mahoniae cortex
Mahoniae aquifolii radix
Honos K- és Ny-Kanada, ÉNy-USA. Szerte Európában, így Magyarországon is gyakori, kerti díszcserje.
Hatóanyag: szár- és gyökérkérgében alkaloid (berberin, oxyacanthin, isocorydin, berbamin), cserzőanyag
Alkalmazás: homeopathia.
Mallotus philippinensis (Lam.) Muel.-Arg. - EUPHORBIACEAE
[syn.: Rottlera tinctoria Roxb.]
kamala
Kamala = Malloti philippinensis fructi pericarpium
Honos Indiában, Sri Lankán, D-Kínában és Malajziában, ÉK-Ausztráliában. Kisebb fa. A toktermés
ledörzsölt mirigyszőrei szolgáltatják a drogot (szitálás, mosás és szárítás után).
Hatóanyag: 50-80% vörös vagy sárga gyanta, benne főleg floroglucin-származékok (10-12% rottlerin,
izorottlerin, homorottlerin stb.), gumianyag, cserzőanyag, viasz, fehérje
Alkalmazás: féregűző, hashajtó.
Malus domestica Borkh. - ROSACEAE
[syn.: Malus sylvestris Mill. var. domestica (Borkh.) Mansf., Pyrus malus L.]
nemes alma(fa)
Mali fructus = Pyri mali fructus
Vadon termő ősi alakjai honosak Európában (pl. M. sylvestris (L.) Mill.), Ny- és Közép-Ázsiában (M.
prunifolia (Willd.) Borkh., M. baccata Borkh.). Világszerte sok fajtáját termesztik.
Hatóanyag: gyümölcshúsban 1-2% pektin, cukrok, szerves savak, terméshéjban különösen sok és
többféle flavonoid (kvercetin-, kempferol-származékok, cyanidin-, leucoanthocyanidin-glikozidok),
főként magházban dihidrochalkon-glikozidok (pl. floridzin, trilobatin, sieboldin), az egész termésben
fenolkarbonsavak (pl. klorogénsav), alkoholok, aminok és észterek. Vitaminok. Magban kb. 20% zsíros
olaj, floridzin, cianogén glikozidok (pl. amygdalin)
Alkalmazás: nyersen vagy szárítva enyhe antidiarrhoeicum. Dyspepsia, emésztési zavarok, vitaminhiány
esetén. Élelmiszer, italalapanyag.
Malva neglecta Wallr. - MALVACEAE
kereklevelű mályva
Malvae folium (Ph. Hg. VII., ÖAB, Ph. Helv., DAC) =
Malvae (neglectae = grandifoliae = vulgaris = parvifoliae) folium
Malvae flos (Ph. Hg. VII.)
Honos D-Közép-Eurázsiában, É-Afrikában. Egy- vagy többéves lágyszárú, országszerte gyakori, főként
gyomtársulásokban.
Malva sylvestris L. - MALVACEAE
erdei mályva
Malvae sylvestris flos (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Malvae (sylvestris = coeruleae)
flos (Ph. Hg. VII.)
Malvae folium (Ph. Hg. VII., ÖAB, Ph. Helv., DAC)
Cirkumpoláris. Egy- vagy többéves lágyszárú, mindenhol közönséges, főként gyomos helyeken. Az
előbbivel együtt mindkét faj májustól késő őszig virágzik. A levelek a virágzás kezdetétől, 3 cm-es
nyéllel gyűjtendők. Ha porosak, sárosak, lemosás szükséges. A rozsdagombával fertőzött vagy
rovarrágott leveleket ki kell válogatni. Gyorsan, szellős helyen szárítandó (beszáradás 5:1). A virágok
csészével gyűjtendők és hasonlóképpen szárítandók (beszáradás 6:1).
Hatóanyag: kb. 8% nyálka-heteropoliszaharid (pl. arabinoglucan, rhamnogalactan, poligalacturonan),
flavonoid-szulfát, kevés cserzőanyag, virágban még cyanidin-glikozidok
Alkalmazás: felső légútak meghűléses, hurutos panaszai, torokgyulladás esetén, gyomor- és bélhurut
kezelésére. Külsőleg felületi sérülésekre.
Malva sylvestris L. subsp. mauritiana Thell. - MALVACEAE
mórmályva
Malvae mauritii flos
Honos É-Afrikában, Mediterráneumban. Évelő lágyszárú, de fajtáit inkább egyéves kultúrákban
termesztik Magyarországon, mivel rozsdagombára igen érzékeny. Ősszel vagy kora tavasszal vetik 50 cm
sortávolságra, l cm mélyre. Júniustól késő őszig virágzik. A virágokat folyamatosan gyűjtik, a szárítás
árnyékban történik (beszáradás 7:1).
Hatóanyag: kb. 10% nyálka-heteropoliszaharid (poligalacturonan, arabinoglucan, galactan stb.), kevés
cserzőanyag, anthocyanidin-glikozidok (főleg malvin)
Alkalmazás: élelmiszer (ital) festésére engedélyezett festékdrog. Megfázás, torokfájás esetén hurutoldó,
nyálkahártya-gyulladást csillapító, gyomor-, bél- és hólyaghurutos betegségek esetén.
Mandragora officinarum L. - SOLANACEAE
mandragora
Mandragorae radix
Mandragorae folium
Honos DK-Európában. Évelő, törpe szárú, dús levelű. Nálunk nem fordul elő.
Hatóanyag: 0,3-0,4% tropán-alkaloid (szkopolamin, L-hioszciamin, atropin, mandragorin stb.)
Alkalmazás: régen sebészetben anaestheticum, antiasthmaticum, antidysmenorrhoeicum. Kábítószer.
Homeopathia.
Manihot esculenta Crantz - EUPHORBIACEAE
[syn.: Jatropha manihot L.]
manióka, tápióka, kasszáva
Manihot amylum
Honos trópusi területeken. Trópusi országokban sokfelé termesztik.
Hatóanyag: gumóban keményítő, cianogén glikozid (pl. linamarin)
Alkalmazás: kivont, tisztított és cianogén vegyületektől mentes liszt és keményítő élelmiszer,
gyógyszeripari alapanyag.
Maranta arundinacea L. - MARANTACEAE
(bermudai) maranta
Marantae amylum
Marantae rhizoma
Honos D-Amerika északi és nyugati területein. Trópusokon sokfelé termesztik.
Hatóanyag: gyökértörzs keményítőben gazdag
Alkalmazás: kivont és tisztított keményítő élelmiszer és bevonószer, különösen előnyös gyermekeknek,
lábadozó betegeknek.
Marchantia polymorpha L. - MARCHANTIACEAE
csillagos májmoha
Hepaticae fontanae herba
Cirkumpoláris, nedves termőhelyeken gyakori.
Hatóanyag: kb. 4% keményítő, cukrok, kb. 0,5% illóolaj, szerves savak (pl. akonitsav), anthocyanidinglikozidok,
apigenin- és luteolin-glucuronidok
Alkalmazás: homeopathia.
Marrubium vulgare L. - LAMIACEAE
orvosi pemetefű
Marrubii herba (Ph. Hg. VII., ÖAB, DAC) = Marrubii albi herba
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi területein, É-Afrikában, Indiai-szubkontinensen.
Magyarországon egyre jobban ritkuló évelő lágyszárú, néhol útszéleken, gyomtársulásokban, parlagokon,
legelőkön felbukkan. Termeszthető. Júniusban, augusztusban virágzik. Közvetlenül virágzás előtt
gyűjtik, termesztett állományból akár 2-3-szor is. A kórómentes hajtásokat árnyékban, szellős helyen
szárítják (beszáradás 4-5:1)
Hatóanyag: furanolabdan-típusú diterpén-lakton (premarrubiin, marrubiin), egyéb diterpén (peregrinol,
vulgarol, marrubenol, marrubiol), kolin stachydrin, betonicin, továbbá akár 7% Lamiaceae-cserzőanyag,
fenolkarbonsavak, nyomokban illóolaj
Alkalmazás: nyálkaoldó, felső légúti panaszok esetén hurutoldó, expectorans. Amarum, cholagogum.
Gyógycukorka készül belőle.
Marsdenia condurango Rchb. - ASCLEPIADACEAE
[syn.: Marsdenia reichenbachii Triana]
kondurángó(cserje)
Condurango cortex (ÖAB, Ph. Helv., DAC)
Honos D-Amerika nyugati részén. Kelet-Afrikában is termesztik. Kúszó cserje.
Hatóanyag: 1-3%-ban keserű szteroid (pregnan-típusú, digitanolhoz hasonló) condurango-glikozidok,
szterolok, más triterpének, fenolkarbonsavak
Alkalmazás: amarum, étvágygerjesztő tonicum, stomachicum (akut gastritis vagy krónikus gyomorhurut
esetében). Homeopathia.
Matricaria recutita L. - ASTERACEAE
[syn.: Matricaria chamomilla L., Chamomilla recutita (L.) Rausch.]
orvosiszékfű, kamilla
Matricariae flos (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Chamomillae anthodium (Ph. Hg. VII.)
(= flos)
Chamomillae cribratum
Matricariae aetheroleum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Chamomillae aetheroleum (Ph.
Hg. VII.)
Matricariae extractum fluidum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi területein. Egyéves vagy ősszel kelő, áttelelő lágyszárú.
Mészben szegény talajon, szántókon, taposott gyomtársulásokban, legelőkön, szikes pusztákon gyakori.
Nemesített fajtáit termesztik. Augusztus végén, szeptember elején vetik, májustól júniusig virágzik.
Virágzáskor, napos déli órákban gyűjtik a vadon termő állományokról (kamillafésűvel, a termesztetteket
inkább speciális kombájnnal). A tisztított, nyers drogot szellős, de meleg helyen vagy műszárító igénybe
vételével szárítják (beszáradás 5:1).
Hatóanyag: 0,3-1,5% illóolaj (kék színű, matricinből képződő chamazulen, továbbá α-bisabolol és
oxidációs származékai, chamaviolin, spathulenol, cis- és trans-en-in-dicycloéterek), flavonoidok
(apigenin-, luteolin-, kvercetin-glikozidok), szeszkviterpén-laktonok (matricin, matricarin, dezacetilmatricarin),
kumarin (umbelliferon, herniarin), fenolkarbonsavak, fruktan, glukuronoxilan
Alkalmazás: antiphlogisticum, antibakteriális (külsőleg is), spasmolyticum, carminativum, stomachicum
(gyomor- és bélhurut, felső légúti hurutok és megbetegedések esetén, külsőleg borogatás, fürdő,
öblögetés formájában). Illóolaj illatszeriparban, kozmetikumként is.
Medicago sativa L. - FABACEAE
kék lucerna, takarmánylucerna
Medicaginis sativae herba
Honos Ny-Ázsiában, világszerte termesztik, főleg a mérsékelt égövi területeken. Évelő lágyszárú, egyik
legfontosabb termesztett növényünk.
Hatóanyag: szaponin (szójaszapogenol-glikozidok, oleanolsav bidesmosidok, pl. medicagensav-,
hederagenin-glikozidok, egyéb szaponinok), fenol coumestrol, L-canavanin (főleg magban)
Alkalmazás: csökkenti a vér koleszterin szintjét, fogyasztó szerek (készítmények) alkotója.
Melaleuca alternifolia (Maiden et Betche) Cheel - MYRTACEAE
ausztrál teafa
Melaleucae aetheroleum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Ausztráliában. 3-6 m magas cserje vagy fa. Hasonló éghajlatú országokban termesztik. (Illóolajat
szogáltathat a M. linariifolia Smith, a M. dissitiflora F. Mueller és más Melaleuca fajok is.)
Hatóanyag: levélben kb. 2% illóolaj. Illóolaj összetevői: kb. 40% terpinen-4-ol, 10% α-terpinen, 20% γ-
terpinen, terpineol, pinenek, myrcen, szeszkviterpének (aromadendren, viridifloren, cadinen)
Alkalmazás: baktericid, antiszeptikus, fungicid. Külsőleg bőrgyógyászatban. Illatszer- és kozmetikai
ipar.
Melaleuca leucadendra (L.) L. - MYRTACEAE
ezüstös hangamirtusz, kajeputfa
Cajeputi aetheroleum
Honos Malajziában, Ausztráliában. Trópusokon termesztik. 40 m magasra is megnő.
Hatóanyag: 50-70% eucalyptol, terpineol, pinen, valeraldehid, szeszkviterpének, azulen
Alkalmazás: antiszeptikus, expectorans, szájvizek alkotórésze (fog- és fülfájásra), külsőleg reumás
fájdalom csillapítására. Illatszeripar.
Melaleuca viridiflora Solan. - MYRTACEAE
[syn.: M. quinquenervia (Cav.) Blake]
niauli(fa), széleslevelű teafa
Niauli aetheroleum
Honos É-Ausztráliában, Malajziában. 7-18 m magasra nőhet.
Hatóanyag: kb. 60% eucalyptol, pinen, terpenil-valerianal, benzilaldehid, valeraldehid
Alkalmazás: szájüreg betegségek kezelése, ritkábban illatszeripar.
Melilotus officinalis (L.) Lam. - FABACEAE
orvosi somkóró
Meliloti flos
Meliloti herba (DAC)
Honos Európában, Mediterráneumban, Ázsia mérsékelt égövi részein, Indiai-szubkontinensen.
Rendszerint kétéves lágyszárú. Gyomtársulásokban, legelőkön, utak, szántóföldek szélén, parlagokon,
domboldalakon, folyók mentén gyakori. Májustól késő őszig virágzik. A 40 cm-nél nem hosszabb,
végálló virágos hajtásait vagy a lefosztott virágzatokat gyűjtik. Árnyékos, szellős helyen szárítják
(beszáradás 4:1 herba, 5-6:1 flos).
Hatóanyag: 0,1-0,8% kumarin (kumarin, melilotin), melilotosid, fenolkarbonsavak, flavonoid,
oleanolsav-típusú szaponin
Alkalmazás: kivonatait készítmények formájában krónikus vénás elégtelenség, thrombophlebitis,
érgyulladás esetén használják. Népgyógyászati tapasztalatok szerint visszeres, aranyeres bántalmak
kezelésére külsőleg borogatás formájában, belsőleg diureticum, májbetegségek esetén is használatos.
Melissa officinalis L. - LAMIACEAE
orvosi citromfű, méhfű
Melissae folium (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Melissae herba
Melissae aetheroleum
Honos DNy-Ázsiában, Mediterráneumban. Évelő lágyszárú. Szórványosan üde tölgyesekben található, de
előfordulhat kultúrából kivadultan is. Termeszthető, szaporítható magvetéssel, palántaneveléssel,
tőosztással, bujtással vagy dugványozással. Júniustól szeptemberig virágzik. Bimbós állapotban szedik le
(lehetséges másodszori vágás is), majd szellős helyen vagy műszárítóval szárítják (beszáradás 5-6:1
folium, 4:1 herba).
Hatóanyag: 0,05-0,3% illóolaj (30-40%-a citronellal, továbbá geranial, nerol, neral, geraniol, a
szeszkviterpének közül főleg germacren D, β-caryophyllen-epoxid), triterpének, 4-7% Lamiaceae
cserzőanyag, főleg fenolkarbonsav-származékok, rozmarinsav, klorogénsav, kávésav, továbbá
flavonoidok
Alkalmazás: neurovegetativ eredetű gyomor- és bélpanaszokban, fejfájásra, pszichovegetativ
szívpanaszok és dysmenorrhoea esetén, spasmolyticum, cholagogum. Gyermekeknek felső légúti
megbetegedésekben. Külsőleg fürdőbe, készítmények formájában herpesvirus-fertőzés tüneteinek
enyhítésére.
Melittis melissophyllum L. - LAMIACEAE
déli méhfű
Honos szubmediterrán területeken. Évelő lágyszárú, nálunk mediterrán reliktum, alig található
mészkedvelő tölgyesekben.
Melittis carpatica Klok.
[syn.: M. grandiflora Sm.]
nagyvirágú méhfű, mecsekifű(tea)
Honos Közép-Európában. Évelő lágyszárú, a Középhegység és a Dunántúl üde lomberdőiben helyenként
előfordul.
Melittidis herba
Hatóanyag: cserzőanyag, flavonoid, kumarin, kevés illóolaj
Alkalmazás: népgyógyászatban emésztő- és légzőszervi bántalmak esetén, teája üdítő italként is.
Mentha aquatica L. - LAMIACEAE
vízimenta, balzsamka
Menthae aquaticae folium
Menthae aquaticae herba = Balsami palustris herba
Honos Európában, Mediterráneumban, de elterjedt Ny-Ázsiában, Kaukázusban, Afrikában, Amerikában.
Évelő lágyszárú, mocsarakban, nedves mocsár- és lápréteken gyakori.
Hatóanyag: 0,3-0,8% illóolaj (kb. 35% linalool, 60% menthofuran, továbbá linalil-acetát, cineol,
limonen, terpineol, pulegon, mentol, menton), kb. 7% cserzőanyag.
Alkalmazás: mint borsmenta.
Mentha arvensis L. - LAMIACEAE
mezei menta
Menthae arvensis folium
Cirkumpoláris. Inkább az Alföldön fordul elő üde gyomtársulásokban. Áttelelő vagy évelő lágyszárú.
Hatóanyag: kb. 0,2% illóolaj (pulegon, menthofuran, menthofurolakton), hesperidin
Alkalmazás: népgyógyászatban főleg carminativum, diaphoreticum.
Mentha canadensis L. - LAMIACEAE
[syn.: Mentha arvensis L. var. piperascens Malinv.]
kínai (japán) menta
Menthae arvensis aetheroleum partim mentholi privum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg.VIII.)
Honos K-Ázsiában, Kínában, Indokínában, Malajziában, Kanadában, USA-ban.
Hatóanyag: levélben 1-3% illóolaj, melyben a mentol elérheti a 80%-ot, továbbá menthon, izomenthon,
carvomenthon, thujon, pinen, limonen, phellandren, santen, piperiton, piperitonoxid, piperitonepoxid,
menthylacetát, thujen stb.
Alkalmazás: carminativum, diaphoreticum, illóolaj-előállítás (“japán borsmenta illóolaj"), mentolt
részben eltávolítva nyerik a hivatalos, “csökkentett mentoltartalmú mezei mentaolaj" nevű illóolajat.
Mentha longifolia (L.) Nath. - LAMIACEAE
lómenta
Menthae longifoliae herba
Honos Eurázsiában, Mediterráneumban. Forráslápok, patak menti és ártéri társulások jellemző faja,
áttelelő vagy évelő lágyszárú.
Hatóanyag: kb. 1% illóolaj (carvon, mentol, dihidrocarveol), flavonoid (kvercitrin, luteolin-, apigenin-,
acacetin-, eriodiktiol-glikozidok, hesperidin, diosmin)
Alkalmazás: antiseptikus, adstringens, népgyógyászatban reuma és láz esetén, továbbá carminativum.
Mentha x piperita (L.) Huds. - LAMIACEAE
borsosmenta, borsmenta
Menthae piperitae folium (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Menthae piperitae aetheroleum (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Bizonytalan eredetű hibrid, őseiből (M. aquatica X M. spicata) alakulhatott ki. Évelő lágyszárú,
világszerte termesztik. Zöldszárú változatai (f. pallescens) mellett lilás árnyalatú változatai (f. rubescens
= Mitcham-típusúak) ismertek. Vegetatív úton, tarackjai révén vagy gyökeres sarjhajtásokkal
szaporítható. Júliustól szeptemberig virágzik. Első vágását a virágzás kezdetén, a másodikat szeptember
végén, október elején végzik. A hajtást, illetve a szártól lefosztott leveleket szellős helyen vagy
műszárítóban szárítják (beszáradás 5:1). Illóolaj lepárlásra járva szecskázóval takarítják be.
Hatóanyag: 1-3% illóolaj (kb. 50% mentol, 20% menthon, menthil-acetát, egyéb menthil-észter)
Alkalmazás: spasmolyticum, carminativum, cholagogum, stomachicum, étvágygerjesztő, alkalmas akut és
krónikus gastritis és enteritis kezelésére is, íz- és szagjavító. Kozmetikai ipar (fogkrém), élelmiszeripar
(fűszer, likőr, üdítő, rágógumi, cukorka stb.).
Mentha pulegium L. - LAMIACEAE
csombormenta
Pulegii herba = Menthae pulegii herba
Pulegii aetheroleum = Menthae pulegii aetheroleum
Honos Eurázsiában, évelő lágyszárú. A Dunántúlon és az Alföldön mocsárréteken elég gyakori.
Hatóanyag: 1-2% illóolaj (kb. 80% pulegon, továbbá menthon, izopulegon, piperiton, piperitenon stb.)
Alkalmazás: népgyógyászatban máj- és epebetegségekben, abortivumként is. Illóolaj-gyártás.
Mentha spicata L. convar. crispa(ta) (Benth.) Mansf. - LAMIACEAE
fodormenta
Menthae crispae folium (Ph. Hg. VII.) = Menthae spicatae folium
Menthae crispae aetheroleum = Menthae spicatae aetheroleum
Bizonytalan, fajhibrid eredetű, évelő lágyszárú. Régóta termesztett. Vegetatív úton szaporítható. A jó
állapotban lévő ültetvényeket 3-4 évig is termesztésben lehet tartani. Júliustól őszig virágzik. A virágos
hajtást vagy a leszedett leveleket szellős helyen vagy műszárítón szárítják (beszáradás 5:1).
Hatóanyag: kb. 0,8-2,5% illóolaj (kb. 50-60% carvon, továbbá limonen, pinen, dihidrocarveol, menthan
stb.), metoxi-flavonok, rozmarinsav, cserzőanyag
Alkalmazás: levél főként aromaticum, fűszer, ételízesítő. Kozmetikai és illatszeripar (fogkrém, rágógumi,
szájvíz, illatszer), inhalálásra is.
Mentzelia cordifolia Dombay - LOASACEAE
anguraté, szívlevél
Mentzeliae herba
Honos D-Amerikában, főleg Peruban. Kb. fél méteres félcserje.
Hatóanyag: iridoid (mentzelosid, mentzefoliol, gükozil-mentzefoliol, 7-chlorodeutziol), kumarin (pl.
scopoletin), flavonoid, nyomokban illóolaj
Alkalmazás: teltségérzés, émelygés, gyomorégés, étvágytalanság esetén, gastritis és gyomor-bélhurut
kezelésére akár kúraszerűen.
Menyanthes trifoliata L. - MENYANTHACEAE
vidrafű
Menyanthidis trifoliatae folium (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Trifolii fibrini folium (Ph.
Hg. VII.)
Honos Közép- és É-Európában, Szibériában, K-Kanadában, szubarktikus Amerikában. Évelő, vízi
lágyszárú, hengeres gyökértörzzsel. Tőzeges lépréteken, mocsaras termőhelyeken él, annyira kiritkult,
hogy Magyarországon szigorúan védett. Üzemi szinten nem termeszthető. Importdrog.
Hatóanyag: secoiridoid-glikozidok (dihidrofoliamenthin, menthiafolin), iridoid loganin, kevés
monoterpén-alkaloid (gentianin, gentianidin, gentialutein, gentiatibetin), flavonoid
Alkalmazás: stomachicum anorexia esetén, amarum.
Mercurialis annua L. - EUPHORBIACEAE
egynyári szélfű
Mercurialis (annuae) herba
Honos Európában, Mediterráneumban, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Egyéves, közel fél m-re is megnő,
lágyszárú. Nálunk szórványosan fordul elő, laza és középkötött talajú szántók, útszélek
gyomtársulásaiban.
Hatóanyag: metil-amin (mercurialin), kb. 1% szaponin, 15% kovasav, flavonoid (pl. izorhamnetinglikozid)
Alkalmazás: enyhe laxans és diureticum, népgyógyászatban külsőleg ekcémára. Homeopathia.
Mercurialis perennis L. - EUPHORBIACEAE
erdei szélfű
Mercurialis perennis herba
Honos Európában, Mediterráneumban. Évelő lágyszárú. A Középhegységben és a Dunántúlon elég
gyakori gyertyán- és bükkelegyes üde erdőkben.
Hatóanyag: mint az előbbi, még kempferol-3-rutinozid
Alkalmazás: mint előbbi, de főleg homeopathia.
Metroxylon sagu Rottb. - ARECACEAE
[syn.: M. rumphii (Willd.) C. Mart.]
szágópálma
Sagi amylum
Honos Malajziában, sokfelé megtalálható DK-Ázsiában. Tönkjéből nyerik a keményítőt.
Hatóanyag: keményítő
Alkalmazás: táplálék, bevonó anyag.
Meum athamanticum Jacq. - APIACEAE
medvekapor
Mei radix
Honos DNy- és Közép-Európában, Skóciában termesztik. Évelő lágyszárú. Nálunk nem fordul elő.
Hatóanyag: kb. 0,8% illóolaj, gyanta, gumianyag, kb. 30% keményítő, pektin, zsíros olaj
Alkalmazás: tonicum, stomachicum, aromaticum, diureticum, stimulans, emmenagogum. Gyomor- és
bélhurut, amenorrhoea, dysmenorrhoea esetén. Homeopathia.
Momordica balsamina L. - CUCURBITACEAE
balzsamalma
Papari folium
Momordicae fructus
Honos Afrikában, Arab-félszigeten, Indiai-szubkontinensen, Ausztráliában. Megtalálható DK-USA-tól
Peruig.
Hatóanyag: alkaloid momordicin, magban kb. 40% zsíros olaj, termésben lycopin és lutein, virágban
karotin
Alkalmazás: stomachicum, tonicum, termés drasztikus hashajtó, emeticum, levélkivonat antidiabeticum.
Homeopathia.
Momordica charantia L. - CUCURBITACEAE
balzsamuborka, balzsamkörte
Momordicae semen, fructus
Papari folium (= Pandipanae herba)
Honos Afrikában, Indiában, Kínában, Indokínában, Malajziában, Ausztráliában.
Hatóanyag: termésben momordicin, 5-hidroxi-triptamin, szaponin, karotin, lycopin, luteolin, szterolok.
Magban zsíros olaj, levélben momordicin, gyantasavak, vitaminok
Alkalmazás: levél emeticum, purgans epebaj, kólika, hurut esetén, termés és levél anthelminticum, termés
stomachicum, antipyreticum, mag anthelminticum.
Monarda didyma L. - CUCURBITACEAE
vörös méhbalzsam
Monardae didymae flos
Monardae didymae herba
Honos É-Amerika keleti részén (főleg USA-ban). Európában több országban dísznövényként telepítik,
kertekben nálunk is megtalálható. Évelő lágyszárú.
Hatóanyag: 0,1-0,3% illóolaj (carvacrol, timol, cymen), virágban 0,3% illóolaj, valamint kumaroilpelargonidin
monardein és más flavonoid-glikozidok, a levélben akár 1,3% illóolaj (linalool, linalilacetát,
limonen, ocimen, pinen, camphen, carvacrol stb.), ursolsav, szterol, flavonoidok
Alkalmazás: Amerikában teapótszer. Európában ritkán aromaticum, carminativum, antipyreticum.
Homeopathia.
Monarda punctata L. - CUCURBITACEAE
pettyes méhbalzsam, amerikai lómenta
Monardae punctatae folium
Honos É-Amerikában. Kisebb termetű, évelő lágyszárú. Szintén kertekben néhol megtalálható.
Hatóanyag: var. maritima-ban 1-3% illóolaj (20% timol, kb. ugyanennyi cineol, továbbá pinen, camphen,
limonen, heptanal, terpinen, cymen)
Alkalmazás: mint előbb, főként emmenagogum, spasmolyticum. Timol állítható elő belőle.
Moringa oleifera Lam. - MORINGACEAE
lóretekfa
Moringae radix
Moringae semen
Honos K-Indiában, trópusokon termesztik. Kisebb vagy közepes méretű fa.
Hatóanyag: gyökérben glikozinolátok (pterygospermin, glükotropeolin), gyökérkéregben 0,1% alkaloid
benzylamin (moringin), magban kb. 36% zsíros olaj
Alkalmazás: gyökér stimulans, keringésjavító tonicum, diureticum, carminativum, stomachicum,
spasmolyticum, a magolaj (Oleum Moringae = Oleum Behen) táplálék, reuma ellenes, kozmetikum.
Morus alba L. - MORACEAE
fehér eperfa
Mori folium
Honos Kínában, mérsékelt éghajlatú területeken sokfelé ültetik. Nálunk is gyakori fa, néha utak mentén
telepítve.
Morus nigra L. - MORACEAE
fekete eperfa
Mori nigrae folium = Mori folium
Mori nigrae fructus
Honos DNy-Ázsiában, sokfelé telepítik. Hazánkban is sokfelé megtalálható.
Hatóanyag: mindkét faj levelében 2-6% rutin, más flavonoidok, szterol, szerves és aminosavak.
Termésben kb. 10% szaharóz és invert cukor, kb. 2% pektin, rutin, cyanidin-3-glükozid
Alkalmazás: levél antidiabeticum, ehető, édes gyümölcse (mindkettőé) enyhe laxans, expectorans.
Mucuna pruriens (L.) DC. var. utilis (Wall.) Baker - FABACEAE
[syn. Dolichos pruriens L., Stizolobium pruriens (L.) Pers.]
bengáli bársonybab
Mucunae prurientis pericarpii pili = Stizolobii setae
Honos K- és Ny-Indiában. Trópusokon termesztik. Egyéves, lágyszárú futónövény.
Hatóanyag: a hüvelyfal szőrében serotonin, proteáz mucunain, kolin
Alkalmazás: bélféreghajtó cukorsziruppal vagy mézzel keverve. Homeopathia.
Myosotis arvensis (L.) Hill. - BORAGINACEAE
parlagi nefelejcs
Myosotidis arvensis herba
Honos Európától É- és K-Ázsiáig. Kétéves lágyszárú. Országszerte réteken, legelőkön gyakori.
Hatóanyag: 5-6% cserzőanyag, rozmarinsav
Alkalmazás: homeopathia.
Myrica cerifera L. - MYRICACEAE
viaszbogyó, viaszcserje
Myricae ceriferae cortex
Honos É-Amerikában, Közép-Amerikában, Karib-szigeteken. Alacsonyabb bokor vagy fa, díszítő is.
Hatóanyag: gyökérkéregben cserzőanyag, keményítő, gumianyag, albumin, színanyag, csípős gyanta,
myricinsav, kevés illóolaj
Alkalmazás: adstringens diarrhoea esetén, emeticum. Homeopathia.
Myrica gale L. - MYRICACEAE
illatos viaszbogyó
Myricae galae herba
Honos Európában, K-Ázsiában. É-Amerikában is megtalálható. Kb. 1 m-es illatos cserje.
Hatóanyag: levélben 0,4-0,7% illóolaj (pinen, cadinen, limonen, myrcen, cineol, cymen, phellandren,
copaen, calamenen, caryophyllen), myricetin, ellagsav, p-kumársav, kvercetin
Alkalmazás: dysenteria ellen, antiparasiticum, népgyógyászatban májerősítő. Illóolaja toxikus.
Myristica fragrans Houtt. - MYRISTICACEAE
(valódi) muskátdió(fa), szerecsendió(fa)
Myristicae semen
Macis (= Macidis flos)
Myristicae fragrantis aetheroleum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Malajziában, hasonló éghajlaton sokfelé termesztik. 20 m magasra is megnövő, örökzöld fa.
Hatóanyag: magban 5-16%, magköpenyben akár 15% illóolaj. Benne monoterpének (pinenek, sabinen,
kb. 13% myristicin, 5-7% elemicin, safrol stb., továbbá fenol és aromás éterek, lignanok (furanoid
fragransinok, diaril-nonaoid malabaricon C), neolignanok (bis-arilpropanoid myristicanolok,
benzofuranoid fragransol C)
Alkalmazás: kis adagban neurosis (hisztéria, hypochondria, tériszony, fejfájás stb.), dysmenorrhoea
esetén, nagy adagban hallucinogén. Élelmiszer- és likőripar, illatszeripar (a virág illata nem annyira
erős).
Myroxylon balsamum (L.) Harms var. balsamum (= var. genuinum Baill.) - FABACEAE
[syn.: Myroxylon toluifera Klotzsch]
tolubalzsam
Balsamum tolutanum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Tolutanum balsamum
Honos Közép-Amerikában, D-Amerika nyugati és északi részein.
Hatóanyag: 7-8% cinnamein (benzoesav-benzilészter és fahéjsav-benzilészter), 75-80% gyanta
(toluresinotannol benzoesav- és fahéjsavészterei), továbbá benzoesav, fahéjsav, fahéjaldehid,
benzilalkohol, vanillin, eugenol, mono-, szeszkvi- és triterpének
Alkalmazás: expectorans bronchitis és köhögés esetén. Rágógumi-, kozmetikai és illatszeripari anyag.
Myroxylon balsamum (L.) Harms var. pereirae (Royle) Harms - FABACEAE
[syn.: Myroxylon pereirae Klotzsch, Toluifera pereirae Baillon]
perubalzsam
Balsamum peruvianum (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Peruvianum
balsamum
Balsami peruviani aetheroleum = Peruviani balsami aetheroleum
Honos Mexikóban, Közép-Amerikában. Kb. 15 m magas fa.
Hatóanyag: balzsamban 50-70% illóolaj (cinnamein: 25-40% benzil-benzoát, 10-25% benzil-cinnamát,
továbbá 3-5% nerolidol, vanillin stb.), gyanta (fahéjsav- és benzoesavészterek)
Alkalmazás: antiszeptikus külső sérülések (pl. fagyás, ulcus cruris, aranyér) kezelésében, külső paraziták
ellen. Illatszeripari adalék. Balzsam és illóolaj haj- és fogápolókban. Élelmiszeripar (pl. cukorka,
rágógumi, csokoládéízesítő).
Myrrhis odorata (L.) Scop. - APIACEAE
illatos mirhafű
Myrrhis odoratae radix
Myrrhis odoratae herba
Honos Közép- és D-Európában, nálunk nincs a természetes flórában. 0,5-1,2 m magas, évelő lágyszárú.
Hatóanyag: illóolaj (főként anetol, továbbá ánizsaldehid, chavicol-metiléter, limonen és pinen),
petroselinsav, fumársav
Alkalmazás: népgyógyászatban vértisztító, expectorans.
Myrtus communis L. - MYRTACEAE
(közönséges) mirtusz
Myrti folium
Myrti aetheroleum
Honos Mediterráneumban, Ny-Ázsiában. Örökzöld cserje.
Hatóanyag: levélben 0,1-0,5% illóolaj (pinen, dipenten, kb. 20% myrtenol, geraniol, nerol, eucalyptol
Alkalmazás: aromaticum, stomachicum, adstringens, bronchitis kezelésére. Illatszeripar.
N
Narcissus poëticus L. - AMARYLLIDACEAE
fehér nárcisz
Honos DK-Európában. Nálunk kerti dísznövény, évelő lágyszárú, ritkán elvadulhat.
Hatóanyag: illóolaj (linalool, metilantranilát, dimetilantranilát, metilcinnamát, indol, metilbenzoát,
benzilbenzoát)
Alkalmazás: emeticum, illatszeripar.
Narcissus pseudonarcissus L. - AMARYLLIDACEAE
csupros nárcisz
Narcissi pseudonarcissi herba
Honos Ny-Európában. Kerti dísznövény nálunk is, évelő lágyszárú.
Hatóanyag: izokinolin-típusú alkaloidok (pl. lycorin, galanthin, narcissamin, narciclasin, tazettin stb.),
virágban flavonoidok (pl. astragalin, izorhamnetin), karotinoidok (karotin, lutein)
Alkalmazás: emeticum, homeopathia.
Nardostachys grandiflora DC. - VALERIANACEAE
[syn.: Nardostachys jatamansi DC.]
nárdus
Nardostachys radix
Honos K-Indiában, Közép-Himalajában. Évelő lágyszárú.
Hatóanyag: 0,3-0,4% illóolaj (pinen, caren, szeszkviterpének: calarenol, nardol, valeranal, valeranon,
maalien, jatamansisav, eudesmol, elemol, angelicin), szterol
Alkalmazás: enyhe nyugtató (pl. epilepszia, hisztéria esetén), diureticum, emmenagogum, carminativum,
stomachicum, laxans.
Nasturtium officinale R. Br. - BRASSICACEAE
vízitorma
Nasturtii (aquatici) herba (= folium)
Kozmopolita. Heverő, legyökerező szárú, vízben vagy vizenyős helyen élő, évelő lágyszárú. Patak menti
növényzetben néhol előfordul hazánkban is.
Hatóanyag: glikozinolát glükonasturtiin, továbbá raphanolid
Alkalmazás: népgyógyászatban aphrodisiacum, abortivum, krónikus bőrbajokban, szájüreg-betegségek
tüneti kezelésére. Homeopathia.
Nelumbo nucifera Gaertn. - NELUMBONACEAE
indiai lótusz(virág)
Nelumbonis nuciferae herba
Honos K-Európában, Ázsia melegebb éghajlatú részein, Indiai-szubkontinensen, Indokínában,
Malajziában, Ausztráliában. Évelő vízi növény.
Hatóanyag: levélben izokinolin-típusú alkaloid “nelumbin" (roemerin, nornuciferin, nuciferin,
armepavin, metilcoclaurin, oxoushinsunin, liriodenin, pronuciferin, lotusin, liensinin, izoliensinin, neferin
stb.), flavonoidok
Alkalmazás: több alkaloid antimitotikus (potenciálisan citotoxikus lehet egyes rákok esetében),
népgyógyászatban vérzéscsillapító.
Nepeta cataria L. - LAMIACEAE
macskamenta
Nepetae catariae herba
Honos Európában, Közép- és Ny-Ázsiában, Kaukázusban, Indiai-szubkontinensen. Magas termetű, évelő
lágyszárú. Dunántúlon ritka, gyomtársulásokban helyenként előfordul.
Hatóanyag: 0,2-0,7% illóolaj (80-95%-a nepetalakton, továbbá epinepetalakton, dihidronepetalakton,
caryophyllen, kámfor, humulen, nepetalsav, carvacrol, timol, pulegon)
Alkalmazás: krónikus bronchitis esetén spasmolyticum, antidiarrhoeicum, diaphoreticum, repellens.
Nerium oleander L. - APOCYNACEAE
leánder
Oleandri folium = Nerii folium
Honos Mediterráneumban, Ny-Ázsiában, sokfelé dísznövényként telepítik. Évelő, fás szárú, kisebb
cserje, de akár fává is megnőhet.
Hatóanyag: kb. 1-2% kardenolid szteroid glikozid (pl. oleandrin, dezacetil-oleandrin, olendrigenin,
adynerin, neriantin, urechitoxin, digitoxigenin), flavonoid, szaponin (ursolsav, oleanolsav), cserzőanyag,
gyanta
Alkalmazás: közepesen erős, szívre ható glikozidjai gyógyszerként (öregedő szív, vegetatív szívbántalom
kezelésére) orvosi ellenőrzéssel. Homeopathia.
Nicotiana tabacum L. - SOLANACEAE
közönséges dohány
Nicotianae folium
Honos D-Amerikában, sokfelé termesztik. Magyarországon számos dohányfajtát ismerünk,
agrotechnikája kidolgozott. Nikotingyártáshoz a kapadohányt (N. rustica L.) is termesztik.
Hatóanyag: 2-10% nikotin (kapadohány levelében 15% körül), társalkaloidok (anabasin, nornikotin,
nicotyrin, myosmin, anabasein, anatabin), 40% szénhidrát, 15-20% szerves sav
Alkalmazás: vegetatív ganglionokat és központi idegrendszert előbb izgatja, majd bénítja. A nikotin
különösen erős méreg, önmagában (készítmények formájában) inszekticid. Dohányipar. Homeopathia.
Nigella damascena L. - RANUNCULACEAE
török kandilla, borzaskata
Nigellae damascenae semen
Honos Mediterráneumban, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Kb. 0,4 m magas, egyéves lágyszárú.
Termeszthető.
Hatóanyag: 0,4-0,5% kéken fluoreszkáló illóolaj (kb. 9% antranilsav-származék damascenin,
metildamascenin, nigellin, damascinin), zsíros olaj, kevés szaponin
Alkalmazás: gyomor- és bélhurut esetén, carminativum, diureticum, galactogogum. Borsszerű fűszer.
Homeopathia.
Nigella sativa L. - RANUNCULACEAE
szőrös kandilla, fekete kömény
Nigellae semen = Melanthi semen = Cumini nigri semen
Honos D-Európában, Ny-Ázsiában. Kb. 0,5 m magas, egyéves lágyszárú. Termeszthető.
Hatóanyag: 0,4-1,4% illóolaj (timokinon, nigellin, damascenin, damascinin), kb. 30% zsíros olaj, szterol,
szaponin
Alkalmazás: timokinon cholereticum, oldja a bronchusgörcsöt is, de toxikus. Illóolaj antibakteriális.
Egyéb alkalmazás azonos az előbbiével.
Nuphar sagittifolia (Walter) Pursh - NYMPHAEACEAE
[syn.: Nuphar lutea (L.) Sm. subsp. sagittifolia (Walter) E. O. Beal]
tavirózsa, sárgavirágú vízitök
Nupharis lutei rhizoma
Honos Eurázsiában, É-Amerikában. Évelő, vízi lágyszárú. Tavainkban, holtágainkban szórványosan,
hínárfaj.
Hatóanyag: 0,4% kinolizidin-típusú alkaloid “nupharin" (S-tartalmú tiobinupharidin, nuphlein, nem Startalmú
dezoxinupharidin), kb. 20% keményítő, ellag- és gallotannin, szterolok.
Alkalmazás: nupharin állatkísérletben atropin- és papaverinszerű, spasmolyticum. Népgyógyászatban
adstringens. Trichomonas ellenes gyógyszerek is készülhetnek belőle. Homeopathia.
Nymphaea alba L. - NYMPHAEACEAE
fehér tündérrózsa
Nymphaeae albae flos
Nymphaeae albae radix
Honos Európában, É-Afrikában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban, Indiai-szubkontinensen, mérsékelt égövi
országokban sokfelé meghonosodott. Évelő, vízi növény. Inkább az Alföldön található tavakban,
holtágakban.
Hatóanyag: alkaloid nymphaein és nupharin, ellag- és gallotannin, keményítő. Virágban nupharin,
kempferol- és kvercetin-glikozidok, kb. 0,1% nymphalin (digitalisszerű)
Alkalmazás: régebben antaphrodisiacum, adstringens fluor albus, vese- és hólyagpanaszokban,
használják szexuális zavarok kezelésében. Virág adstringens, népgyógyászatban gonorrhoea, fluor albus
esetében.
Nymphaea odorata Ait. - NYMPHAEACEAE
illatos tündérrózsa
Nymphaeae odoratae rhizoma
Honos É-Amerikában, Közép-Amerikában, Karib-tenger szigetein. Évelő, vízi lágyszárú.
Hatóanyag: 5-6% cserzőanyag (gallo- és ellagtanninok)
Alkalmazás: mint előbbi.
O
Ocimum basilicum L. - LAMIACEAE
kerti bazsalikom
Basilici herba (DAC)
Basilici aetheroleum
Honos - feltehetően - Elő-Ázsiában és É-Afrikában (ősi fajok kereszteződése révén alakulhatott ki),
elterjedt Mediterráneumban, Indiai-szubkontinensen. Egyéves lágyszárú. Nálunk főleg konyhakerti
fűszernövény, de szántóföldi termesztésre is alkalmas. Magvetéssel vagy palántázással szaporítható.
Júniustól szeptemberig virágzik. Virágzó hajtásait kíméletesen, árnyékban, szellős helyen szárítják
(beszáradás 4-5:1). Fűszerként értékesíthető, ha a leveleket és virágokat a szárról lemorzsolják. Több
rokonfaját is próbálják termesztésbe vonni.
Hatóanyag: 0,1-0,5%, egyes nemesített fajtákban akár 1,5% illóolaj (kb. 85%-a linalool a “linalool"
kemotípusban, kb. 90%-a metilchavicol = estragol az “estragol" kemotípusban, továbbá eugenol, ocimen,
cineol), szeszkviterpének, fenilpropán metilcinnamát, flavonoid, fenolkarbonsav
Alkalmazás: carminativum, stomachicum, lactagogum, diureticum, neurotikus szívpanaszok esetén,
szájvízként száj- és toroköblögető. Fűszer, élelmiszer- és likőripar, illatszeripar. Homeopathia.
Oenanthe aquatica (L.) Poir. - APIACEAE
[syn.: Oenanthe phellandrium L.]
borgyökér, mételykóró
Phellandrii fructus = Oenanthes aquaticae fructus
Honos Európában, mérsékelt égövi Ázsiában. Egy- vagy kétéves, vízparti, mocsári lágyszárú, gyakran
igen vastag szárral. A Dunántúlon a hegyvidékek szélein és az Alföldön nem ritka.
Hatóanyag: 1-2,5% illóolaj (phellandren), kb. 20% zsíros olaj, 4% gyanta, 2-3% viasz, galactan,
mannan, myristicin, apiol
Alkalmazás: köhögéscsillapító és nyákoldó bronchitis és asthma esetén, diaphoreticum, carminativum,
diureticum. Homeopathia.
Oenanthe crocata L. - APIACEAE
sáfrányos mételykóró
Oenanthes crocatae radix
Honos Algériában, Marokkóban és DNy-Európában. Évelő, vízparti lágyszárú.
Hatóanyag: mérgező poliin oenanthotoxin, oenanthetol, oenantheton, továbbá apiol, myristicin
Alkalmazás: mérgező, homeopathia.
Oenothera biennis L. - ONAGRACEAE
parlagi ligetszépe
Oenotherae biennis herba
Honos É-Amerikában, elterjedt mérsékelt égövi és szubtrópusi területeken. Pirosas csészéjű alakja külön
taxonként is besorolható (L. alább!). Az Oe. biennis nálunk meghonosodott, két- vagy többéves
lágyszárú. Főleg vizek mentén, ligetekben, homokos talajon, helyenként tömegesen terem.
Hatóanyag: szterol, gyanta, nyálka-heteropoliszaharid, kb. 11% cserzőanyag, fenolkarbonsavak,
flavonoidok
Alkalmazás: homeopathia.
Oenothera suaveolens (Desf.) Lindl. f. erythrosepala Borb. - ONAGRACEAE
vöröslő ligetszépe
Oenotherae oleum
Honos az előbbi fajjal közel azonos területeken, részben magas magolaj-tartalmú típusokból alakulhatott
ki, termesztett. Viszonylag melegigényes. Legbiztosabb az október végi, novemberi vetés 45-70 cm
sortávolságra, 1 cm mélyre. A második év augusztusában, szeptemberében érnek a termések. A
kombájnnal betakarított és kicsépelt magvakat kiterítve, szellős, fedett helyen szárítják, ebből sajtolják az
olajat. Kis gazdaságokban kézi vágás és kúpokban utóérlelés után cséplik a magot.
Hatóanyag: magban 15-20% zsíros olaj (7-10%-a γ-linolensav, 26-29%-a α-linolsav, 28-33%-a β-
linolsav, továbbá olajsav, palmitinsav, sztearinsav)
Alkalmazás: kivont zsíros olaj elősegíti a prosztaglandin-szintézist. Érelmeszesedés megelőzésére
gyógyszerek formájában. Külsőleg ekcémák, bőrbetegségek kezelésére.
Oleum europaea L. - OLEACEAE
(közönséges) olajfa
Oleae fructus
Oleae folium
Olivarum oleum
Olivae oleum raffinatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Olivae oleum virginale (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Őse, a subsp. sylvestris (Hiller) Rouy honos K-Mediterráneumban. Kultúrában van a subsp. europaea, de
az afrikai barna oliva (subsp. cuspidata Will.) is. A subsp. europaea-t a Mediterráneumban, Ny-Ázsiában
termesztik elsősorban. 3-4 m magas fa, de megnőhet akár 10 m-re is.
Hatóanyag: termésben kb. 50% zsíros olaj, keserű aril-piranoid lakton oleuropein-glikozid, levélben is
még oleuropeinsav és egyéb észterek, termésben pektin, fenolkarbonsavak, cukrok, fenolok, kinonok,
anthocyanidin-glikozidok, szaponin oleanolsav és maslinsav. Levélben különösen e szaponinok, továbbá
tri- és diterpénalkoholok, kevés alkaloid cinchonidin
Alkalmazás: levél korábban maláriaellenes, külsőleg vérzéscsillapító. Termés élelmiszer, emésztésjavító
fűszer, a kivont zsíros olaj étolaj, tisztítva gyógyászati célra, pl. érelmeszesedés megelőzésére is
alkalmas.
Ononis spinosa L. - FABACEAE
tövises iglice
Ononidis radix (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Európában, É-Afrikában, Ny-Ázsiában, Indiai-szubkontinensen. Akár 0,8 m-re megnövő, évelő,
lágyszárú, félcserje jellegű. Az ország legnagyobb részén réteken, legelőkön gyakori. Tövistelen az O.
arvensis, a mezei iglice (syn.: O. hircina Jacq.), üde réteken, legelőkön gyakori. Ez is gyűjthető.
Hatóanyag: izoflavonoid formononetin és 7-O-glükozidja, az ononin, továbbá genistein, biochanin A,
flavonoid (apigenin, kempferol), triterpén (α-onocerin = onocol és spinonin), pterocarpan medicarpin,
nyomokban illóolaj (anetol, carvon, mentol stb.)
Alkalmazás: enyhe diureticum, saldiureticum, népgyógyászatban köszvény és reuma esetén is.
Onopordum acanthium L. - ASTERACEAE
szamárbogáncs
Acanthii herba = Onopordi acanthii herba
Acanthii radix
Acanthii fructus
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein, Indiai-szubkontinensen. Kétéves, nagy termetű (akár 2
m magas), szúrós lágyszárú. Parlagok, útszélek, legelők gyomtársulásaiban gyakori.
Hatóanyag: levélben szeszkviterpén-lakton onopordopicrin, flavonoid- és kumarin-glikozidok, 3-4%
cserzőanyag, stachydrin, gyökérben különösen sokféle poliin, termésben kb. 25% zsíros olaj
Alkalmazás: homeopathia.
Onosma arenaria W. et K. - BORAGINACEAE
[syn.: Onosma echioides L., O. arenarium Lamotte]
homoki vértő
Anchusae luteae radix = Onosmae radix
Honos Ny-Mediterráneumban, Közép- és DK-Európában. Évelő lágyszárú. Több alfaja található
Magyarországon, homokpusztákon, löszös lejtősztyeppeken szórványos, védett.
Hatóanyag: savas nyálka-poliszaharid, kb. 9% alkannin
Alkalmazás: olaj- vagy ételfestés, ritkán tonicum.
Operculina turpethum (L.) Silva Manso - CONVOLVULACEAE
[syn.: Ipomoea turpethum (L.) R. Br.]
indiai jalapa
Turpethi tuber
Turpethi resina
Honos trópusokon (főként Afrika, Ázsia, Malajzia, Ausztrália).
Hatóanyag: gyanta (glüko-resina)
Alkalmazás: erős laxativum.
Ophioglossum vulgatum L. - OPHIOGLOSSACEAE
egylevelű kígyónyelv
Ophioglossi vulgati herba
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein, É-Amerika keleti területein.
Hatóanyag: trehalóz, flavonoid (0,4% kvercetin-3-metiléter-7-diglükozid-4'-glükozid)
Alkalmazás: emeticum.
Orchis fajok - ORCHIDACEAE
kosbor
Orchis morio L.
agárkosbor
Orchis militaris L.
vitéz kosbor
Orchis pupurea Huds.
bíboros kosbor
Salep tuber
Honosak Közép-Európában, kivéve a vitéz kosbort, ami Eurázsiában, Szibériában is honos.
Magyarországon különböző termőhelyeken élő, évelő lágyszárúak, nagy mértékű kiritkulásuk miatt
mindegyik szigorúan védett. A drogot csak import útján lehet beszerezni, ha nem helyettesíthető.
Hatóanyag: kb. 50% glukomannan nyálkapoliszaharid
Alkalmazás: gyermekgyógyászatban antidiarrhoeicum.
Origanum creticum Sut. - LAMIACEAE
[syn.: O. vulgare L. var. creticum (L.) Briq.]
krétai szurokfű
Origani cretici herba
Honos Krétán, Görögországban, D-Európában, kultúrában Argentínában. Évelő lágyszárú.
Termesztésével nálunk is kísérleteznek.
Hatóanyag: 1,5-3% illóolaj (carvacrol, linalool, kevesebb kámfor, pinen, cedrol, p-cymol), cserzőanyag
Alkalmazás: aromaticum, illóolajgyártás.
Origanum majorana L. - LAMIACEAE
[syn.: Majorana hortensis Moench]
(kerti) majoránna
Majoranae herba
Majoranae aetheroleum
Honos Mediterráneumban, Ny-Ázsiában. Egyéves lágyszárú. Termesztett. Március végén, április elején
30-40 cm sortávolságra, 0,5 cm mélyre vetik. Helyenként palántákat nevelnek szabadágyakban. Az 5-6
cm magas növényeket (2-3 szálanként) 40-szer 15 cm-es fészkekbe ültetik szét. A legtöbb helyen állandó
helyre vetik. Júliusban, augusztusban virágzik. A vágást teljes virágzás idején végzik, a talajszint felett 4-
6 cm-re. Gyakran másodszor (szeptember végén) is vágható. Műszárítóval gyorsan kell szárítani
(beszáradás 7-8:1). A morzsolt áru speciális morzsoló géppel, 3,5 mm-es rostán való áttöréssel állítható
elő.
Hatóanyag: 0,5-1,3% illóolaj (sabinen, pinen, terpinen, charvacrol, cavicol, terpineol stb.), kb. 10%
Lamiaceae-cserzőanyag, fenolkarbonsav (főleg rozmarinsav)
Alkalmazás: carminativum, enyhe sedativum, külsőleg reuma ellen bedörzsölő. Fűszer, illóolaja
illatszeriparban is.
Origanum vulgare L. - LAMIACEAE
szurokfű
O. vulgare L. subsp. hirtum (Link) Ietsw.
görög szurokfű
O. onites L.
ciprusi szurokfű
Origani herba (Ph. Eur. 4., Ph. Hg.VIII.)
Honos Eurázsiában, Mediterráneumban, az O. onites L. főként Cipruson. Az első faj évelő lágyszárú.
Inkább mészkedvelő, síksági-hegyvidéki faj. Főleg a Középhegységben és a Dunántúlon fordul elő, az
Alföldön csak szórványosan. Száraz tölgyesekben, erdőirtásokban, cserjésekben, cserjés legelőkön
helyenként nem ritka. Tőosztással és magvetéssel termeszthető. A magról nevelt palántákat május végén
50-60 cm sor- és 25 cm tőtávolságra ültetik ki kettesével. Júliustól szeptemberig virágzik. Teljes
virágzáskor gyűjtött hajtásait szellős, árnyékos helyen vagy 400C-on, mesterségesen szárítják (beszáradás
5:1).
Hatóanyag: 0,5-1% illóolaj (15-50% timol, emellett carvacrol, cymol, thujon, selinen, dipenten, terpinen
stb.), fenolkarbonsavak (főleg rosmarinsav), flavonoid, szaponin (főleg ursolsav, kevés oleanolsav)
Alkalmazás: antiszeptikus bronchitis, asthma bronchiale esetén, stomachicum, carminativum, diureticum,
diaphoreticum, gyomor- és bélhurut csökkentő, neurastheniás tünetek ellen. Fűszer, népi festőnövény.
Orthilia secunda (L.) House - PYROLACEAE
[syn.: Pyrola secunda L.]
gyöngyvirágkörtike
Pyrolae secundae herba
Cirkumpoláris, kicsi, áttelelő lágyszárú. Szórványos, ritka faj, néhol luc- és erdeifenyő-elegyes erdőkben,
mészkerülő bükkösökben bukkan fel. Védett.
Hatóanyag: arbutin, metilarbutin, ericolin, ursolsav, galluszsav
Alkalmazás: sebgyógyító.
Orthosiphon aristatus (Blume) Miq.- LAMIACEAE
[syn.: Orthosiphon stamineus Benth., O. spicatus (Thunb.) Bak.]
jávai tea, vesetea
Orthosiphonis folium (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Kínában, Kelet-Ázsiában, Indokínában, Malajziában, Ausztráliában. Évelő lágyszárú. Különösen
Indonéziában termesztik.
Hatóanyag: 0,5-1% kávésav-származék (főleg rosmarinsav, dicaffeoil-tartarát), 0,5-0,7% flavonoid,
0,05% metoxiflavon sinensetin, eupatorin, scutellareintetrametiléter, rhamnazin, salvigenin, továbbá 0,2-
0,3% diterpén (staminol, neo-orthosiphol A és B, orthosiphol A-E), 0,5% illóolaj
Alkalmazás: diureticum és antiphlogisticum krónikus vagy visszatérő cystitis, nephritis, urolithiasis,
bakteriális húgyúti gyulladások, köszvény vagy rheuma kezelésében.
Oryza sativa L. - POACEAE
rizs
Oryzae amylum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Oryzae sativae semen
Honos DK-Ázsiában, ahol a ma már nem élő vadrizsből (O. perennis Moench) származtatható
kereszteződések és mutációk révén. Meleg égövi országok fő gabonanövénye, egyes fajták termesztése az
Alföldön (pl. Szarvason) megoldható, ahol az árasztás biztosítható.
Hatóanyag: hántolatlan szemben 40-50% szénhidráton, továbbá lipideken, fehérjéken kívül szterolok,
tetraciklusos triterpének, fenolkarbonsavak, flavonoidok és fitocerebrosidok (momilaktonok), Bvitaminok.
Alkalmazás: élelem, élelmiszeripar, keményítő- és dextringyártás. A tisztított keményítő gyógyszerészeti
célra használható.
Oxalis acetosella L. - OXALIDACEAE
erdei madársóska
Acetosellae herba = Oxalidis herba = Lujulae herba
Honos Európában, a mérsékelt égövi Ázsiában, Indiai-szubkontinensen, Indokínában, ma már
cirkumpoláris. Kis termetű, évelő lágyszárú. Országszerte előfordulhat, főleg északkeleten, az Alföldön
ritka. Üde gyertyánosokban, bükkösökben található.
Hatóanyag: 0,3-1,2% K-oxalát
Alkalmazás: homeopathia.
P
Packera aurea (L.) Löve et D. Löve - ASTERACEAE
[syn.: Senecio aureus L.]
aranysárga aggófű
Senecionis aurei rhizoma
Senecionis aurei folium
Honos É-Amerikában. Évelő lágyszárú.
Hatóanyag: senecionin (= aurein) és más alkaloid, gyanta
Alkalmazás: vérzések ellen. Homeopathia.
Paeonia officinalis L. - PAEONIACEAE
pünkösdi rózsa
Paeoniae flos (DAC) = Paeoniae petala
Paeoniae radix
Paeoniae semen
Honos Közép- és D-Európában. Hazai rokonfaja a bánáti bazsarózsa (P. banatica Rochel) csak a Mecsek
keleti részein található, szigorúan védett. A pünkösdi vagy bazsarózsát kertekben dísznövénynek
telepítik. Évelő lágyszárú.
Hatóanyag: sziromlevélben anthocyan paeonin, cyanin és cserzőanyag, magban zsíros olaj, diterpenoid
peregrinin, pektin, gyanta, gumós gyökérben monoterpén-glikozidok (paeonidanin, paeoniflorin),
fenolsavak (benzoesav, p-hidroxi-benzoesav, galluszsav), acetofenon (a nem használatos levélben
protoanemonin, sokféle fenoloid)
Alkalmazás: sziromlevelet és gyökeret régen népgyógyászatban idegbetegségek ellen, ma
homeopathiában.
Palaquium gutta (Hook.) Baill. - SAPOTACEAE
[syn.: Isonandra gutta Hook.]
guttapercsa(fa)
Gutta-percha
Honos Malajziában. Termesztik is.
Hatóanyag: gyanta, gumianyag
Alkalmazás: bevonószer, sok rokonfaja Indokínában főleg rovar ellenes szereket is szolgáltat.
Panax ginseng C. A. Mey. - ARALIACEAE
(koreai) ginszeng
Ginseng radix (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Kínában, K-Ázsiában, Távolkeleten. Koreában termesztik legnagyobb mennyiségben. Évelő
lágyszárú, a gyökeret rendszerint 4-7 éves növények szolgáltatják. Ez a hivatalos drog.
Hatóanyag: 1,5-3% triterpén-szaponin (tetraciklusos dammaran-típusú és kisebb arányban pentaciklusos
oleanan-típusú) ginsenosidok, kisebb mennyiségben poliin (falcarinol, panaxynol), peptidoglukanok
(panaxan A-U), poliszaharidok (pl. keményítő), kb. 0,05% illóolaj (limonen, citral).
Panax quinquefolius L.
kanadai ginszeng
Honos É-Amerikában. Évelő lágyszárú. Gyógyszerkönyvekben nem hivatalos.
Hatóanyag: előbbitől eltérően egyéb, nem a fő hatásért felelős szaponinokat tartalmaz, ginsenosid nem
mutatható ki. Ugyanez vonatkozik több más, távolkeleti Panax fajra is.
Alkalmazás: adaptogen, tonicum, növeli a szervezet teherbíró képességét, javítja a közérzetet, csökkenti a
klimaxos és neurastheniás panaszokat, sedativum, stimulans, aphrodisiacum, kissé növelheti a
vérnyomást, immunstimulans. Gyógyszerek is készülnek belőle. A kanadai ginszenget a
népgyógyászatban és a homeopathiában használják.
Panicum miliaceum L. - POACEAE
köles
Milii semen
Honos mérsékelt égövi Ázsiában, ahol szelekció útján vált kultúrnövénnyé. Egyéves lágyszárú. Ma
világszerte elterjedt. Magyarországon kisebb mennyiségben termesztik.
Hatóanyag: kb. 60% szénhidrát, 10% fehérje, 3-4% zsíros olaj, pentaciklusos triterpén szaponin miliacin
(= germanicol-metiléter)
Alkalmazás: táplálék (rostpótlás, dietetika).
Papaver rhoeas L. - PAPAVERACEAE
pipacs
Papaveris rhoeados flos (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Papaveris rhoeados flos (= petalum) = Rhoeados flos
Papaveris rhoeados semen
Honos Eurázsiában, de világszerte elterjedt. Egyéves lágyszárú. Vetésekben, parlagokon országszerte
gyakori, néha tömeges.
Hatóanyag: virágban 0,06% izokinolin-típusú alkaloid rhoeadin, több társalkaloid, köztük a piros színt
adó papaverrubinok, továbbá anthocyanidin-diglikozid mekocyanin, anthocyan-glikozid mecopelargonin,
szaponin. Magban kb. 35% zsíros olaj
Alkalmazás: sziromlevél népgyógyászatban enyhe nyugtató és köptető, a magból a mákhoz hasonlóan
zsíros olaj nyerhető.
Papaver somniferum L. - PAPAVERACEAE
mák
Papaveris (immaturi) fructus (caput)
Papaveris semen
Papaveris folium
Opii pulvis normatus (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Opii pulvis (Ph. Hg. VII.)
Opium crudum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Ny-Ázsiában, É-Afrikában, D-Európában. Mindenfelé elterjedt kultúrnövény. Magyarországon
több fajtáját termesztik, köztük magas morfin tartalmúakat is (“morfinmákok"). Egyéves vagy ősszel
elvethető, lágyszárú. A tavaszi mákfajták június közepén, az ősziek pedig májusban virágoznak. Kb. 8-10
cm-es kocsánnyal aratják le az érett máktokokat. Száraz állapotban külön választják a magokat és a
termésfalat. Alacsony morfin tartalmú étkezési mákfajtákat is termesztenek. A dísznövényként nálunk is
ismert P. bracteatum Lindl. a “tebainmák". A mákszalma ipari feldolgozásának módszere
világszabadalomként Kabay János büdszentmihályi gyógyszerész feltaláló nevéhez fűződik.
Tevékenysége révén jött létre a korábbi Alkaloida Vegyészeti Gyár Tiszavasváron.
Hatóanyag: opiumban (éretlen máktokból nyert, megszáradt, nyers vagy porított tejnedv) 25-30%
alkaloid, az opium 9-17%-a morfin, a társalkaloidokon kívül szerves savak (pl. mekonsav, fumársav,
tejsav). Magmentes száraz tokban és leveles “mákszalmában" szintén benzil-izokinolin alkaloidok (kb.
30 féle): 0,3-1,2% morfin, továbbá kodein, papaverin, narkotin. Magban 45-55% zsíros olaj (gazdag
linol- és linolensavban)
Alkalmazás: morfin erős fájdalomcsillapító, kábítószer, kodein és narkotin köhögéscsillapító, papaverin
spasmolyticum. Gyógyszeripari úton nyerik ki e fő hatóanyagokat, további félszintézissel állítják elő az
etilmorfint, hidrokodint és a tilos kábítószert, a diacetilmorfin heroint. Akut fertőzéses hasmenés esetén
Pulvis opii, Tinctura opii. Köptető, köhögéscsillapító a Pulvis opii et ipecacuanhae. Fájdalomcsillapító az
Extractum opii és az Opium concentratum. Magból zsíros olaj nyerhető ki, a mag élelmiszer.
Parietaria erecta M. et K. - URTICACEAE
[syn.: Parietaria officinalis Willd.]
falgyom, falfű, kőrontó fű
Parietariae herba
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Áttelelő lágyszárú, akár 1 m magasra is megnő. A
Középhegységben és a Dunántúlon elég gyakori, az Alföldön szórványos. Szikla- és szurdokerdőkben, de
árnyas és üde gyomtársulásokban is előfordul.
Hatóanyag: cserzőanyag, flavonol-3-diglikozid, kempferol- és kvercetin-glikozidok, leucoanthocyanidin,
cyanidinek, kávésav és egyéb fenolkarbonsavak, sterol, szaponin, gyanta, aminok
Alkalmazás: népgyógyászatban enyhe spasmolyticum, enyhe vércukor csökkentő, diureticum reuma és
köszvény kezelésében, vese és húgyhólyag bántalmakban, főként nephro- és urolithiasisban. Külsőleg
sebgyógyító. Homeopathia.
Paris quadrifolia L. - TRILLIACEAE
farkasszőlő
Paridis herba
Paridis radix
Honos Európában, Kaukázusban, Szibériában. Évelő lágyszárú. Üde gyertyán- és bükkelegyes erdőkben
szórványosan fordul elő.
Hatóanyag: szaponin paristyphnin, paridin (szapogenin paridol), pektin
Alkalmazás: régebben emeticum, inszekticid. Homeopathia.
Parnassia palustris L. - PARNASSIACEAE
fehérmájvirág
Parnassiae palustris herba
Honos É-Európában, É-Ázsiában, ma cirkumpoláris. Évelő lágyszárú. Dunántúlon néhány helyen,
máshol alig, még szórványosabban, átmeneti lápréteken vagy sík lápokon található. Védelemre szorul.
Hatóanyag: pyrocatechin-cserzőanyag, flavonoidok, gyökérben nyomokban alkaloid
Alkalmazás: népgyógyászatban adstringens, diureticum, de gyomorfájásra, egyes idegpanaszokra,
hasmenés és fehérfolyás ellen is.
Paronychia argentea Lam. - CARYOPHYLLACEAE
nagyvirágú ezüstvirág
Sanguinariae minoris herba
Honos Mediterraneumban, Ny-Ázsiában. Évelő lágyszárú.
Hatóanyag: szaponin, anthocyan
Alkalmazás: népgyógyászatban lázcsillapító grippe esetén, diureticum, diaphoreticum, aphrodisiacum.
Parthenocissus quinquefolia (L.) Planch. - VITACEAE
tapadó vadszőlő
Parthenocissi quinquefoliae cortex
Honos É-Amerika keleti részén és Mexikóban. Európában kedvelt főként házakra, kerítésekre futó
dísznövény.
Hatóanyag: leucoanthocyanidinek, anthocyaninok
Alkalmazás: diureticum. Homeopathia.
Passiflora incarnata L. - PASSIFLORACEAE
észak-amerikai golgotavirág
Passiflorae herba (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos É-Amerikában, elterjedt D-Amerikáig, trópusi és szubtrópusi országokban, de Európa enyhébb
éghajlatú vidékein is. Főleg az USA-ban és Indiában szolgáltatják a drogot. Évelő, akár 10 m magasra is
felkúszó növény.
Hatóanyag: 1,5-2,5% flavonoid, főleg C-glikozil-flavonok (izovitexin-2''-glükozid, izoorientin-2''-
glükozid, schaftosid, vicenin-2), továbbá izovitexin, izoorientin, swertisin, poliszaharid arabinoglucan
(harman alkaloid nincs vagy csak alig mutatható ki, 0,01 ppm-ben)
Alkalmazás: sedativum neurastheniában, neurovegetativ dystoniában, anxiolyticum, spasmolyticum,
alvási zavarokban, szorongás, nyugtalanság, zavartság ellen, különösen gyermekeknek.
Pastinaca sativa L. - APIACEAE
pasztinák
Pastinacae (sativae seu silvestris) radix
Pastinacae herba
Pastinacae fructus
Honos az ősi alakja Európában, Kaukázusban, Szibériában, fajtáit (subsp. sativa) szerte a világon
termesztik. Kétéves vagy többéves lágyszárú. Vadon, üde réteken, árokszéleken országszerte gyakori a
subsp. pratensis (Pers.) Celak.
Hatóanyag: termésben zsíros olaj, 1-4% illóolaj (főleg szerves savak észterei), termésben és levélben
még kumarin, furokumarin (imperatorin, bergapten, pastinacin, xanthotoxol, xanthotoxin,
izopimpinellin), gyökérben kb. 0,35% illóolaj, furokumarinok, alkaloid pastinacin
Alkalmazás: népgyógyászatban gyomor-, kő- és hólyagpanaszok esetén diureticum. Zöldség.
Homeopathia.
Paullinia cupana Kunth - SAPINDACEAE
brazil ajzólián, guaraná(lián)
Guaranae semen = Paulliniae semen
Guaranae pasta
Guarana
Honos Brazíliában, D-Amerika nyugati és északi részein. Termesztik is. Kúszó cserje.
Hatóanyag: kemény, száraz, sötétbarna, kakaó ízű pasztában 3,6-5,8% koffein, 0,03-0,17% teobromin és
0,02-0,06% teofillin, akár 12% catechin-cserzőanyag, kevés illóolaj, kb. 2% magolaj (cianolipid
izoprenoid-nitrilek), szénhidrát (főleg keményítő), fehérje
Alkalmazás: psychostimulans, tonicum, antioxidáns, bélbetegségekben is. Homeopathia.
Pausinystalia yohimbe (Schum.) Pierre - RUBIACEAE
[syn.: Corynanthe yohimbe Schum.]
johimbe
Yohimbe(he) cortex
Honos Ny-Afrikában. 10-20 m magasra növő fa.
Hatóanyag: 1-6% yohimban-típusú monoterpenoid indolalkaloid (yohimbin, corynanthin és ezek
izomerjei), cserzőanyag
Alkalmazás: kéregből kivont és tiszta yohimbin sympatholyticum, kis dózisban hypertensiv, nagyobb
dózisban hypotensiv, továbbá periferiás vasodilator, aphrodisiacum (impotencia, menstruációs zavarok,
prostatitis és hólyagpanaszok), külsőleg helyi érzéstelenítő. Állatgyógyászat.
Pedicularis palustris L. - SCROPHULARIACEAE
posvány kakastaréj
Pedicularis herba
Honos Európában és É-Ázsiában. Évelő lágyszárú. Országunkban erősen megritkult. Hegyi és üde
láprétek védett növénye.
Hatóanyag: iridoid-glikozid aucubin
Alkalmazás: diureticum, erős menstruáció esetén, külsőleg kelésre. Inszekticid.
Pedicularis silvatica L. - SCROPHULARIACEAE
erdei kakastaréj
Pedicularis minoris herba
Honos Európában, É-Ázsiában és É-Amerikában. Nálunk nem fordul elő.
Hatóanyag: aucubin
Alkalmazás: mint előbb.
Pelargonium capitatum (L.) L' Hér. - GERANIACEAE
fejecskés muskátli (rózsaillatú is lehet)
Honos D-Afrikában. Évelő, alig fásodó félcserjék vagy egyévesek (a következőkkel együtt).
Pelargonium graveolens L' Hér.
rózsaillatú muskátli
Honos D-Afrikában, ezen kívül D-Európában is termesztik. Ennek is vannak citromillatú fajtái.
Pelargonium odoratissimum (L.) L' Hér.
citromillatú muskátli
Honos Fokföldön, termesztik K- és É-Afrikában, D-Franciaországban és Korzikán.
Pelargonium radens H. E. Moore
[syn.: P. radula L'Hér., P. roseum Willd.]
cifralevelű muskátli, rózsamuskátli
Honos D-Afrikában, főleg Fokföldön. A P. graveolensen kívül más fajokkal is hibridizál. Nálunk is
dísznövény, a herbát főként ez szolgáltatja.
Pelargonium tomentosum Jacq.
molyhos muskátli (borsmenta-muskátli)
Honos D-Afrikában.
Geranii aetheroleum
Geranii herba
Hatóanyag: levélben 0,1-0,2% illóolaj, herbában még szerves savak, cserzőanyag. Illóolajban -
kemotípustól függő mennyiségben - főleg monoterpének (geraniol, citronellol, továbbá kisebb
mennyiségben linalool, terpineol, mentol) és feniletilalkohol
Alkalmazás: illóolajok illatszer- és kozmetikai iparban, gyógyszerészetben (kenőcsillatosító),
aromaterápiában, herba külsőleg főleg adstringens, antiszeptikus.
Perilla frutescens (L.) Britton - LAMIACEAE
[syn.: Perilla ocimoides L., P. arguta Benth.]
feketecsalán, olajperilla
Perillae oleum
Perillae herba, folium
Honos Kínában, K-Ázsiában, Indiában, Indokínában. Sokfelé (pl. USA-ban, Európában) termesztik.
Nálunk díszfajtáit kertekben vagy parkokban szegélynek vetik, magról jól szaporodik. Egyéves
lágyszárú.
Hatóanyag: magban 35-45% zsíros olaj, illóolaj (70%-a β-dehidroperillaketon, továbbá egomaketon,
matsutakealkohol), herbában 0,02-0,03 illóolaj (mono- és szeszkviterpének)
Alkalmazás: kivont és tisztított olajat élelmiszer- és festékiparban, népgyógyászatban levél emolliens,
herba sedativum, spasmolyticum, diaphoreticum.
Persea americana Mill. - LAURACEAE
mexikói avokádó
Avocado oleum
Honos Közép-Amerikában, innen elterjedt Mexikóba, majd más trópusi és szubtrópusi területekre, ahol
termesztik. Rokonfajai is amerikaiak, egy részüket ugyancsak olajnyerésre használják hazájukban. A fa
4-20 m magas.
Hatóanyag: a 40-80% zsíros olajat tartalmazó termésből kivont olaj fő zsírsav-komponense olajsav (45-
80%).
Alkalmazás: tisztított olajat élelmiszerként vagy gyógyszerészeti célra.
Petasites hybridus (L.) G. M. Sch. - ASTERACEAE
[syn.: Petasites officinalis Moench]
közönséges (vörös) acsalapu
Petasitidis rhizoma et radix
Petasitidis folium
Honos Európában, É- és Ny-Ázsiában, elterjedt É-Amerikában. Évelő lágyszárú nagy tőlevelekkel és
magasra növő virágzatokkal. A Középhegységben és a Dunántúlon helyenként nem ritka, patakok mentén
néhol tömeges. Védelemre érdemes.
Hatóanyag: eremophilan típusú szeszkviterpénalkohol (petasol, neopetasol, izopetasol) észterek
(angelicasavval 0,28-0,36% petasin, továbbá neopetasin, izopetasin), szeszkviterpén-laktonok
(furanopetasin, eremophilan-lakton), 0,1% illóolaj (főleg dodecanal), flavonoid, cserzőanyag, nyálkapoliszaharid,
jelentéktelen mennyiségben pirrolizidin alkaloidok
Alkalmazás: kivonataiból készült gyógyszer spasmolyticum és fejfájás (migrén) csillapító, tranquillans
neurodystoniás funkciózavarokban (fájdalmas gyomorgörcs, bronchusgörcs, dysmenorrhoea).
Petroselinum crispum (Mill.) Nym. var. crispum - APIACEAE
petrezselyem
Petroselini radix
Petroselini fructus
Petroselini herba (= folium)
Petroselini aetheroleum
Petroselinum crispum (Mill.) Nym. var. tuberoseum (Bernh.) Mart. Crov.
gumós petrezselyem
Petroselini radix
Honos Mediterráneumban, az ősi alakokból jött létre a két legfontosabb, termesztett változat. Kétéves
lágyszárú, kertjeinkben gyakori termesztett növény.
Hatóanyag: 2-6% illóolaj (gumósnál 1-4%), benne főleg fenilpropánok (apiol, myristicin, alliltetrametoxi-
benzol), mono- és szeszkviterpének (pinenek, limonen, myrcen, phellandren, carotol), kb. 2%
flavonoid (pl. apiin), furokumarin (bergapten, oxipeucedanin), a gumósban (répában) még poliin (pl.
falcarinol).
Alkalmazás: termés és illóolaja erős diureticum, továbbá spasmolyticum, népgyógyászatban
dysmenorrhoea esetében, továbbá emmenagogum, galactogogum, stomachicum. Ízesítő. A
petrezselyemgyökér diureticum, népgyógyászati felhasználása azonos az előbbivel. Zöldség, élelmiszer.
Peucedanum officinale L. - APIACEAE
orvosi kocsord
Peucedani (officinalis) radix = Foeniculi porcini radix
Peucedani semen (= fructus) = Foeniculi porcini semen
Honos D- és Közép-Európában, Ny-Szibériában. Évelő lágyszárú, 0,6-2 m magas. Az Északi-
Középhegység szélein és az Alföldön nem gyakori, szikesedő erdőtisztás réteken szórványos.
Hatóanyag: kb. 0,2% kellemetlen szagú illóolaj, 2-2,5% furokumarin peucedanin, kevesebb
oxipeucedanin, gumianyag, termésben több illóolaj és zsíros olaj
Alkalmazás: népgyógyászatban malária és hurutos panaszok esetén, diureticum, emmenagogum,
antigonorrhoeicum. Homeopathia.
Peucedanum oreoselinum (L.) Moench - APIACEAE
citromkocsord
Oreoselini herba = Apii montani herba
Oreoselini radix = Apii montani radix
Oreoselini semen (= fructus) = Apii montani semen (= fructus)
Honos Közép- és D-Európában, D-Oroszországban. Évelő lágyszárú, 0,3-1 m magas. Száraz és
mészkerülő erdős-sztyeppeken országszerte elég gyakori.
Hatóanyag: termésben kb. 3% illóolaj (pinenek, limonen, terpinen, cymen), furokumarin peucedanin.
Gyökérben 1,7% illóolaj, peucedanin, peucedinin, athamantin. Herbában illóolaj, fenolkarbonsav,
flavonoid (kempferol-, kvercentin-, apigenin- és luteolin-glikozidok)
Alkalmazás: enyhe diureticum. Homeopathia.
Peucedanum ostruthium (L.) Koch - APIACEAE
[syn.: Imperatoria ostruthium L.]
mestergyökér
Imperatoriae radix (= rhizoma)
Honos Balkánon, Közép- és É-Európában, Oroszországban. Évelő lágyszárú.
Hatóanyag: 0,2-1,4% illóolaj (főleg pinen, phellandren, limonen, dipenten), seneciosav, fenolkarbonsav
(kávésav, klorogénsav), cserzőanyag, gyanta, zsíros olaj, kb. 1,4% kumarin és furokumarin (osthol,
ostruthol, imperatorin, izoimperatorin, peucedanin, oxipeucedanin), hesperidin, alkilbenzpiranon
peucenin
Alkalmazás: stomachicum, enyhe sedativum, diaphoreticum, diureticum. Homeopathia.
Peumus boldus Mol. - MONIMIACEAE
boldó(fa)
Boldo folium (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos D-Amerika déli részén, főleg Chilében. Cserje vagy kisebb fa.
Hatóanyag: 1,5-5% morfinan-típusú alkaloid, kb. 0,1% a fő alkaloid boldin, továbbá izocorydin, norizocorydin,
laurolitsin, laurotetanin, N-metil-laurotetanin, továbbá 2-3% illóolaj (p-cymen, cineol,
ascaridol), kevés triterpén és flavonoid
Alkalmazás: anthelminticum, stomachicum (dyspepsiában), enyhe sedativum, diureticum, cholagogum és
hepatoprotectiv főként máj- és epepanaszokban (colitis), de reumás és köszvényes betegségekben,
lázcsillapító, antioxidáns. Homeopathia.
Phalaris canariensis L. - POACEAE
kanárifű, kanáriköles
Canariense semen
Honos É-Afrikában, sokfelé elterjedt, termesztett, egyéves lágyszárú.
Hatóanyag: kb. 5% zsíros olaj, szitoszterol, keményítő, fehérje, kovasav
Alkalmazás: diureticum főleg hólyagkő esetén. Élelmiszer, takarmány.
Phaseolus vulgaris L. - FABACEAE
bab, paszuly
Honos trópusi és szubtrópusi Amerikában, egyéves lágyszárú, kertekben és szántókon világszerte
termesztik.
Phaseolus coccineus L.
tűzbab
Honos Mexikóban, Közép-Amerikában. Egyéves, kúszó lágyszárú. Nálunk is sokfelé termesztik, főleg
kertekben.
Phaseoli pericarpium (DAC) = fructus (legumen) sine seminibus
Hatóanyag: betain trigonellin, kolin, aminosavak (pl. viszonylag sok arginin), monoamino-zsírsavak,
pterocarpan phaseolin, nyomokban cianogen glikozid, inozit, hemicellulózok, kovasav, króm
Alkalmazás: enyhe antidiabeticum (idős korban), enyhe diureticum különösen vese- és
szívbetegségekben, köszvényben vagy reumában.
Philadelphus coronarius L. - HYDRANGACEAE
pompás jezsámen
Philadelphi flos
Honos Közép- és DK-Európában. 1-3 m magas díszcserje, olykor elvadul.
Hatóanyag: fenolsavak, fenolkarbonsavak, flavonoidok (izokvercitrin), szaponin, aminopentansavszármazék
Alkalmazás: trichomonacid, antileucorrhoeicum. Homeopathia.
Phoenix dactylifera L. - ARECACEAE
(nemes) datolyapálma, főnixpálma
Phoenicis dactyliferae fructus
Honos DNy-Ázsia, Kanári-szigetektől É-Arikán át Arábiáig sokfelé termesztik. 20 m magasra is megnő.
Hatóanyag: 60-80% szénhidrát (50% invertcukor és szaharóz), leucoanthocyanok, cserzőanyag,
piperidin-származék baikianin, pipekolinsav, 5-oxipipekolinsav, magban kb. 10% zsíros olaj
Alkalmazás: népgyógyászatban tüdőbetegség ellen. Gyümölcs, élelmiszer.
Phragmites communis Trin. - POACEAE
[syn.: Phragmites australis (Cav.) Trin.]
nád
Phragmites communis herba
Phragmites communis rhizoma
Kozmopolita, évelő vízi lágyszárú, töve fásodó. 1-4 m magas. Mocsarainkban gyakori, állományalkotó.
Hatóanyag: triterpén szaponin (amyrin, taraxerol, taraxeron)
Alkalmazás: diureticum, diaphoreticum.
Phyllitis scolopendrium (L.) Newm. - ASPLENIACEAE
[syn.: Scolopendrium vulgare Sm.]
gímpáfrány
Scolopendrii (vulgaris) folium = Cervinae linguae
Scolopendrii (vulgaris) herba
Honos Európában, ma cirkumpoláris. Évelő lágyszárú, nálunk egyre ritkul, főként a Dunántúli
Középhegység szurdokerdőiben, mészkövön él. Az Alföldön igen ritka, esetleg kutakban. Védeni
szükséges.
Hatóanyag: cserzőanyag, nyálka-poliszaharid, szabad aminosavak, glükóz, fruktóz, szaharóz,
sporangiumban leucodelphinidin
Alkalmazás: népgyógyászatban expectorans tüdőbetegségben, diureticum, diaphoreticum, külsőleg sebre.
Homeopathia.
Physalis alkekengi L. - SOLANACEAE
zsidócseresznye
Alkekengi fructus
Honos Közép-, K- és DK-Európában, mérsékelt égövi Ázsiában, Indiai-szubkontinensen. Meghonosodott
Amerikában is. A Középhegységben elég gyakori, máshol szórványos. Ártéri keményfaligetekben,
aránylag száraz lomberdőkben fordul elő. Évelő lágyszárú, 0,3-0,6 m-re nő meg.
Hatóanyag: kevés triterpén-lakton physalin, physalien, cryptoxanthin, szerves savak, pektin, gyanta,
magvakban kb. 10% zsíros olaj
Hatóanyag: korábban diureticum köszvény, reuma, májbetegség esetén, a friss termés ehető (kissé
keserű). Homeopathia.
Physostigma venenosum Balf. - FABACEAE
kalabárbab
Physostigmae semen = Calabar semen
Honos trópusi Afrika nyugati és középső részein. Akár 16 m magasra is megnövő fásodó kúszónövény.
Hatóanyag: pirrolidino-indol-vázas alkaloid physostigmin és társalkaloid geneserin, eseramin,
physovenin, eserolin, egyéb alkaloid (calabatin, calabacin)
Alkalmazás: a kivont és tisztított physostigmin gyógyszer formájában indirekt parasympathomimeticum,
a szemészetben mioticum glaukoma kezelésében. Atropin szerű mérgezések antidotuma.
Állatgyógyászatban lovak bélkólikája ellen. Erősen mérgező. Homeopathia.
Phytolacca americana L. - PHYTOLACCACEAE
[syn.: Phytolacca decandra L.]
amerikai alkörmös
Phytolaccae fructus
Phytolaccae folium
Phytolaccae decandrae radix
Honos É-Amerikában. Mindenhol a világon elterjedt, áttelelő lágyszárú. Nálunk is adventív, főleg a
Dunántúlon és a Duna-Tisza közén nyíltabb akácosokban, ültetett fenyvesekben, helyenként tömegesen.
Dísznövényként is megtalálható, ami könnyíti elterjedését. 2-3 m magas, erőteljes növény.
Hatóanyag: lila gyümölcsében, levelében és gyökerében szaponinok (pentaciklusos phytolaccageninsav
glikozidok: phytolaccosid A-G), gyökérben mitogén lektin, magban antihepatotoxikus lignanok
(americanin A-E), gyümölcs festékanyaga betanin phytolaccanin, levélben még flavonoidok
Alkalmazás: lila festékanyaga miatt régen borfestő, gyökere, néha levele purgans, emeticum. Gyökérből
homeopatha gyógyszer.
Picea abies (L.) Karst., más Picea fajok - PINACEAE
(közönséges) lucfenyő
Piceae aetheroleum
Piceae turio recens
Honos K-Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein. Nálunk csak Ny-Dunántúl határövezeteiben
őshonos, de hegyvidékeinken sokfelé termesztik. 40-50 m magas fa, kedvelt díszfa is.
Hatóanyag: illóolajában bornil-acetát, dipenten, pinenek, camphen, terpinen, limonen, mircen,
phellandren, picein, cserzőanyagában piceatannol, piceatannol-mono- és -diglikozid, gyantában
abietinsav és származékai
Alkalmazás: fiatal ágvégeiből és tobozaiból köhögéscsillapító szirup készíthető, illóolaja reuma ellenes
fürdőbe vagy légfrissítő, légzőszervi betegségek esetén légúti tisztító, hurutoldó. Kozmetikai ipar.
Fenyőgyantának is használható.
Picrasma excelsa (Sw.) Planch. - SIMAROUBACEAE
jamaikai keserűfa
Quassiae jamaicense lignum
Honos Karib-szigeteken, Közép-Amerikában, D-Amerika északi részén. 20 m magas fa.
Hatóanyag: 0,05% szeszkviterpén-lakton quassin, picrasin B-G, továbbá petroselinsav
Alkalmazás: amarum, anthelminticum, inszekticid.
Pilocarpus jaborandi Holmes - RUTACEAE
Honos É-Brazíliában.
Pilocarpus microphyllus Stapf
Honos Brazíliában, D-Amerika északi részén.
Pilocarpus pennatifolius Lem. var. selloanus (Engl.) Hassler
Honos D-Brazíliában, Paraguayban.
Pilocarpus racemosus Vahl
Honos Karib-szigeteken.
jaborándi(cserje)
Jaborandi folium
Cserjék vagy kisebb fák.
Hatóanyag: 0,5-7% lakton-gyűrüs imidazol-alkaloid pilocarpin és izopilocarpin, egyéb mellékalkaloid
pilocarpidin, pilosin, izopilosin, továbbá illóolaj (pl. terpinen, dipenten), cserzőanyag
Alkalmazás: kivont és tisztított pilocarpin direkt parasympathomimeticum, gyógyszer formájában
szemészetben mioticum glaucoma esetén. Erős méreg. Homeopathia.
Pimenta dioica (L.) Merr. - MYRTACEAE
[syn.: Pimenta officinalis Lindl.]
szegfűbors(fa), jamaicaibors
Pimentae fructus = Amomi fructus
Pimentae folium
Pimentae aetheroleum
Honos Mexikóban, Karib-szigeteken, Közép-Amerikában. Indiában termesztik. 10-13 m magas, örökzöld
fa.
Hatóanyag: 2-5% illóolaj (kb. 75%, levélben 80-90% eugenol és eugenolmetiléter, továbbá caryophyllen,
phellandren, cineol), zsíros olaj a termésben, gyanta, tannin
Alkalmazás: aromaticum, stimulans, tonicum emésztési zavarok esetén. Illóolajat főleg a levélből
nyernek. Fűszer, likőripar.
Pimenta racemosa (Mill.) Moore - MYRTACEAE
[syn.: Pimenta acris (Sw.) Kostel.]
szegfűbors(fa)
Bay flos
Bay folium
Myriciae aetheroleum
Honos D-Amerika északi részén, Karib-szigeteken. Örökzöld fa.
Hatóanyag: 0,7-1,3% illóolaj (főleg chavicol, metilchavicol, továbbá myrcen, eugenolmetiléter, eugenol)
Alkalmazás: aromaticum, nem csípős. Kozmetikai (dezodoráns, fogpaszta, szájvíz, hajszesz) és likőripar,
levélből “bay-rum".
Pimpinella anisum L. - APIACEAE
[syn.: Anisum vulgare Gärtn.]
ánizs
Anisi fructus (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Anisi vulgaris fructus (Ph. Hg. VII.)
Anisi aetheroleum (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos K-Mediterráneumban, sokfelé termesztik. Egyéves lágyszárú. Kora tavasszal 40-45 cm
sortávolságra, 2-3 cm mélyre vetik. Melegigényes. A főernyő terméseinek viaszérésekor késsel vagy
géppel vágják 1 vagy 2 menetben. Maximálisan 400C-on szárítható, majd a cséplés és tisztítás
következik.
Hatóanyag: 1,5-5% illóolaj (80-90%-a t-anetol, továbbá metilchavicol = estragol, ánizssav, ánizsaldehid,
idősebb drogban dimer anetol és dimer ánizsaldehid), szeszkviterpének (pl. hymachalen), propenilfenilészterek,
flavonol-glikozidok
Alkalmazás: expectorans és carminativum (főleg gyermekeknek), stomachicum, emmenagogum,
aromaticum, spasmolyticum, antibakteriális. Fűszer, élelmiszer- és likőripar.
Pimpinella saxifraga L. - APIACEAE
hasznos földitömjén
Honos D-Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein. Áttelelő lágyszárú. Országszerte, száraz gyepekben,
kaszálóréteken gyakori.
Pimpinella major (L.) Huds.
nagy földitömjén
Honos Európában. Áttelelő lágyszárú. A Középhegységben és a Dunántúlon elég gyakori, árnyas, üde,
elegyes erdőkben.
Pimpinellae (albae) radix et rhizoma = Tragoselini rhizoma et radix
Hatóanyag: kb. 0,2% illóolaj (benne pl. izoeugenol-epoxidészter), 1% szaponin, cserzőanyag, gyanta,
kumarin pimpinellin, furokumarin peucedanin, izopimpinellin, bergapten, umbelliferon, sphondin, alkilen-
in-számazékok, szerves savak, fenolkarbonsavak
Alkalmazás: bronchosecretolyticum, enyhe expectorans, tinctura formájában pharyngitis, laryngitis,
bronchitis esetében, népgyógyászatban még gyomor és bél hurutos betegségeiben, ideges szívpanaszokra,
továbbá stomachicum, diureticum, anthelminticum, emmenagogum. Homeopathia.
Pinellia ternata (Thunb.) Makino - ARACEAE
[Pinellia tuberifera Ten.]
japánkontyvirág, banxia
Pinelliae ternatae rhizoma = Pinelliae tuber
Honos Malajziában. É-Kínában és Japánban is elterjedt évelő lágyszárú.
Hatóanyag: 3,4-dihidroxi-benzaldehid-glikozid, nyomokban efedrin, továbbá zsírsavak, szterol, lignan
(lariciresinol, pinoresinol), coniferil-alkohol, dehidrodiconiferil-alkohol, flavon-C-glikozidok (vicenin-1,
corymbosid), protocatechusav, lektin pinellin
Alkalmazás: antiemeticum, expectorans (mucolyticum, antiasthmaticum), diaphoreticum, tumorellenes
hatása nem kellően bizonyított.
Pinus mugo Turra subsp. mugo = subsp. pumilio (Haenke) Franco - PINACEAE
[syn.: Pinus montana Mill.]
törpefenyő
Pini pumilionis aetheroleum (Ph. Hg. VII.)
Honos Közép-Európa magas hegyvidékein (Kárpátok, Alpok). Magyarországon nem fordul elő,
legfeljebb sziklakertekbe ültetik. Cserjetermetű.
Hatóanyag: leveles hajtásban 0,1-1% illóolaj, melynek alkotói: kb. 60% phellandrenek, bornil-acetát,
pinenek, caren, cymen
Alkalmazás: szobaillatosító, fürdővízbe (só, szappan), inhalációra (bronchitis). Illatszeripar.
Pinus sylvestris L. - PINACEAE
erdeifenyő
Pini gemma (= turio)
Pini sylvestris aetheroleum (Ph. Hg. VII.)
Honos Közép- és É-Európa, É-Ázsia. Ny-Dunántúlon néhol őshonos, sokfelé nálunk is telepítik. Egyedül
vagy tölggyel együtt mészkerülő erdőtársulásokat alkot. Kopárfásításra, homoki erdősítésre is használják.
Akár 40 m magasra is megnőhet.
Hatóanyag: leveles hajtásban 0,15-0,55 illóolaj, balzsamban (terpentin) 15-30% terpentinolaj. Illóolajban
α-pinen, α-sylvestren, cadinen, borneol, bornil-acetát, terpineol
Alkalmazás: illóolajat inhalációra felső légúti, hurutos megbetegedésekre, fiatal hajtásából ugyanilyen
céllal “fenyőméz" készíthető.
Pinus sylvestris L. és más Pinus fajok - PINACEAE
Terebinthinae aetheroleum
Terebinthinae balsamum = Terebinthina communis
Pini summitas
Pini folium
Pini resina
Pini resina burgundica
Colophonium
Más Pinus fajok közül számunkra a legfontosabb a Pinus nigra Arn., a fekete fenyő. Honos DK- és DNy-
Európában. Vadon csak a Kőszegi-hegységben él. Karbonátos kőzeten, sekély talajon pionír,
mészkedvelő, szárazságtűrő. Kopárok és alföldi homokos területek fásítására használják, sokfelé
telepítik. Több más, nálunk nem élő Pinus faj (pl. P. teocote Schiede Mexikóban, P. halepensis Mill. Dés
K-Európában, P. cembra L. Európában, P. pinea L. D-Európában, P. sibirica Du Tour Szibériában,
Kínában stb.) is drogot szolgáltat.
Hatóanyag: balzsamban (terpentin) diterpénsavak diterpénalkoholok és észtereik, fában lignan, főleg
pinoresinol, stilbenek (pinosylvin, dihidropinosylvin), flavon (chrysin, tectochrysin, strobochrysin),
flavanon (pinocembrin, pinostrobin, strobopinin, cryptostrobin), flavanonol (pinobanksin, pinobanksinmonometiléter,
strobobanksin), taxifolin (dihidrokvercetin), aromadendrin (dihidrokempferol), catechintípusú
cserzőanyag, fában pinokvercetin, pinomyricetin, levelekben nyomokban piperidin-származék
pinidin. Balzsamban 20-25% terpentinolaj, melynek fő alkotói: pinenek, limonen, caren, cadinen, cymol,
terpinolen, metilchavicol, bornil-acetát. Balzsamból 65-70% gyanta (colophonium) marad vissza, benne
diterpén gyantasavak (larikopinisav, larikopinonsav, pimarinsav, pimarolsavak, abietinsav, pimarsav,
cryptopimarsav, sandaracopimarsav stb.)
Alkalmazás: tapasz, linimentum, kenőcs (főként reuma ellen), füstölő (szagtalanító, fertőtlenítő,
rovarriasztó), kozmetikai ipar, festék- és bútoripar stb. Homeopathia.
Piper betle L. - PIPERACEAE
bétel bors
Piperis betlis folium
Honos Malajziában, elterjedt Indonéziában és trópusokon. Kúszó félcserje.
Hatóanyag: 0,2-1% illóolaj (chavicol, cadinen, chavibetol, terpenen, szeszkviterpének), fenolok, tannin
Alkalmazás: carminativum, antioxidáns, antibakteriális, beteldió (Areca catechu) rágáshoz használják
DK-Ázsiában és K-Afrikában aromaticumként és helyi érzéstelenítést elősegítő hatása miatt.
Piper cubeba L. - PIPERACEAE
kubébabors
Cubebae fructus
Cubebae aetheroleum
Honos Malajziában, trópusokon sokfelé termesztik (pl. Jáván, Borneon, Sri Lankán, Karib-tengeri
szigeteken, Kongóban). Akár 6 m-es, kúszó félcserje.
Hatóanyag: 7-20% illóolaj (monoterpének, szeszkviterpének, ezek alkoholos származékai, pl. cubebin,
cubeben, cubebol, copaen stb.)
Alkalmazás: stomachicum, diureticum, húgyúti desinficiens. Fűszer, illóolaj.
Piper longum L. - PIPERACEAE
hosszú bors
Piperis longi fructus
Honos Indonéziában, Indiában, Sri Lankán, termesztik Fülöp-szigeteken, egyéb trópusi területeken. Alig
1 m magas, kúszó félcserje.
Hatóanyag: 1-1,5% illóolaj (caryophyllen, zingiberen, phellandren, dipenten), piperoxil- és aminszármazékok,
5% piperin, kevés piperidin, chavicin, zsíros olaj
Alkalmazás: tonicum, stomachicum, carminativum, stimulans, illóolaj különösen antibakteriális. Fűszer.
Piper methysticum Forst. - PIPERACEAE
káva
Kava-Kava rhizoma (DAC)
Honos Ny-Csendes-Óceánia északi és déli területein, főleg ott is termesztik. Kb. 2 m magas cserje.
Hatóanyag: styril-α-lakton “kawapyronok" (enolid-típusú kawain, methysticin, dihidrokawain =
marindinin, dihidromethysticin, dienolid típusú yangonin, dezmetoxiyangonin, metoxiyangonin,
metoxinoryangonin)
Alkalmazás: stimulans, relaxans, spasmolyticus, továbbá analgeticum és antisepticum urogenitalis traktus
megbetegedéseinél, krónikus reuma és köszvény esetében. Homeopathia.
Piper nigrum L. - PIPERACEAE
feketebors
Piperis nigri fructus
Piperis albi fructus
Piperis aetheroleum
Honos Indiai-szubkontinensen, trópusokon (pl. Indonéziában, Malajziában, Brazíliában) sokfelé
termesztik. Kb. 10 m-es kúszócserje.
Hatóanyag: 1-3,5% illóolaj (általában fehérben 2,5%-ig, feketében 3,5%-ig), benne főleg caryophyllen,
caren, sabinen, limonen, pinenek, phellandren, piperonal, linalool, eugenol, safrol, továbbá 2-5% csípős
piperidin- és piperinsav-származékok (90-95%-a t-piperin, továbbá piperettin, piperanin, piperolein A,
B), pirrolidin piperylin
Alkalmazás: stomachicum, carminativum, antiphlogisticum, antineuralgicum, fűszer, illóolajat szolgáltat.
Homeopathia.
Piscidia piscipula (L.) Sarg. - FABACEAE
[syn.: Piscidia erythrina L.]
halméregfa
Piscidiae radix
Piscidiae radicis cortex
Honos Mexikóban, DK-USA-ban, Karib-tenger szigetein, Közép-Amerikában. A fa gyökérkérge a drog.
Hatóanyag: izoflavon jamaicin, ichthynon, piscerythron, lisetin, milletton, izomilletton, rotenon,
szaponin, cserzőanyag
Alkalmazás: többnyire tinctura formájában sedativum, hypnoticum, analgeticum (főleg fogfájásra),
diaphoreticum, diureticum. Homeopathia.
Pistacia lentiscus L. - ANACARDIACEAE
örökzöld pistácia, masztix
Mastix = Pistaciae lentisci resina
Honos Dél-Európában, É-Afrikában, Ny-Ázsiában. 1-3 m magas, örökzöld cserje vagy kisebb fa.
Hatóanyag: a kinyert gyantában triterpénsavak (szterol-típusú tirucallol, masticodienonsav, pentaciklusos
oleanolsav), triterpénalkohol tirucallol, illóolaj (főleg pinen), masticinsavak, masticonsav, resen,
masticoresenek
Alkalmazás: fogászat, stomachicum, likőr- és illatszeripar.
Pistacia vera L. - ANACARDIACEAE
pisztácia
Pistaciae semen
Honos Közép- és Ny-Ázsiában, Szicíliában, Tuniszban, termesztik Kaliforniában. Kisebb fa.
Hatóanyag: kb. 54% zsíros olaj, legtöbb benne az olajsav, továbbá szterolok, terpénalkohol,
anthocyanidin, flavonol
Alkalmazás: pirítva vagy nyersen élelem (fagylalt, sütemény), étolajat is szolgáltathat.
Pisum sativum L. - FABACEAE
borsó
Pisi semen
Honos DNy-Ázsiában, Mediterráneumban, a mai termesztett változatok vad ősi alakokból jöttek létre.
Egyéves vagy áttelelő-egyéves lágyszárú.
Hatóanyag: aminosavak, aminok, szterolok, cyanidinek, flavonoidok, fehérjék (pl. legumin, vicilin,
mitogén lektinek), szénhidrát (keményítő, arabinoxilan), szerves savak, fenolkarbonsavak, flavonoidok,
leucoanthocyanok, pterocarpan pisatin
Alkalmazás: népgyógyászatban kiütés, szemölcs ellen, sebekre, bakteriosztatikus, antimikotikus.
Élelmiszer, takarmány.
Plantago afra L. - PLANTAGINACEAE
[syn.: Plantago psyllium L.]
nyálkás útifű, bolhamag
Psyllii semen (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Plantaginis psyllii semen = Pulicariae
semen
Honos Mediterráneumban. Franciaországban termesztik. Egyéves lágyszárú.
Hatóanyag: maghéjban 10-12% nyálka-heteropoliszaharid (pl. arabinoxilan, rhamnogalacturonan),
zsíros olaj, protein, hemicellulóz, kevés iridoid-glikozid aucubin, fenilpropan acteosid
Alkalmazás: laxans (bő folyadékkal), koleszterinszint csökkentő.
Plantago altissima L. - PLANTAGINACEAE
[syn.: Plantago lanceolata L. subsp. altissima (L.) Arcang.]
magas útifű
Plantaginis folium
Honos Balkánon, K-Európában (Dunántúlon), áttelelő lágyszárú, 1 m magasra is megnő.
Hatóanyag: mint P. lanceolata
Alkalmazás: mint P. lanceolata.
Plantago arenaria W. et K. - PLANTAGINACEAE
homoki útifű
[syn.: Plantago indica L.]
Plantaginis arenariae folium
Plantaginis arenariae radix
Psyllii semen (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Plantaginis arenariae semen
Honos Eurázsiában, Mediterráneumban. Egyéves lágyszárú. Országszerte, de csak szórványosan fordul
elő, homokpuszta-gyepekben, többnyire zavart állományokban.
Hatóanyag: maghéjban kb. 10% nyálka-heteropoliszaharid (pl. galaktoarabinoxilan), iridoid aucubin,
indicamin, indicain, plantagonin. Levélben és gyökérben iridoidok.
Alkalmazás: mag laxans, mucilaginosum enteritisben, bronchitisben, népgyógyászatban levél és gyökér
gyulladáscsökkentő, antibakteriális felső légúti panaszok esetén.
Plantago coronopus L. - PLANTAGINACEAE
csókalábú útifű, tengerparti útifű
Coronopi herba
Honos Európában, É-Afrikában, Elő-Ázsiában, meghonosodott É-Amerikában, Ausztráliában és Új-
Zélandon is. Egyéves, apró termetű lágyszárú.
Hatóanyag: kevés (0,05%) alkaloid plantagonin, kb. 20% zsíros olaj (magjában)
Alkalmazás: diureticum.
Plantago lanceolata L. - PLANTAGINACEAE
lándzsás útifű
Plantaginis lanceolatae folium (Ph .Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Plantaginis (lanceolatae = angustifoliae) folium (Ph. Hg. VII.) (= herba)
Plantaginis lanceolatae herba (DAB)
Honos Eurázsiában. Évelő, tőrózsás lágyszárú. Sziklagyepektől a legelőkig, réteken, utak mentén
gyakori, de termesztése is megoldható. Áprilistól augusztusig virágzik. Tőleveleit virágzás idején gyűjtik,
szükség esetén lemossák. Árnyékos helyen szárítják (beszáradás 4:1).
Hatóanyag: iridoid-glikozidok (1-3% aucubin, 1% catalpol), 2-6,5% nyálka-heteropoliszaharid
(rhamnogalacturonan, arabinogalactan, glükomannan), fenolkarbonsavak, 3-8% fenilpropanoid acteosid
flavonoidok (apigenin, luteolin, scutellarein), kumarin (esculetin), kovasav
Alkalmazás: felső légúti hurutok esetén gyulladáscsökkentő, köhögéscsillapító, antibakteriális.
Népgyógyászatban sebgyógyító, aranyeres bántalmakra is használható. Gyógyszerek is készülnek belőle.
Plantago major L. - PLANTAGINACEAE
nagy útifű
Plantaginis (majoris = latifoliae) folium (= herba)
Plantaginis majoris semen
Honos Eurázsiában, Mediterráneumban. Áttelelő lágyszárú, néha egyéves. Kisebb termetű. Csak az
Alföldön gyakori, máshol szórványos. Üde, bolygatott helyeken, néha taposott gyomtársulásokban él.
Hatóanyag: levélben kb. 6% cserzőanyag, 0,2% illóolaj, allantoin, kb. 0,3% aucubin, catalpol,
mustárolaj-glikozid sulforaphen, 0,05% piridin alkaloid plantagonin és indicain, valamint szaponin,
fenolkarbonsav, flavonoid
Alkalmazás: mint P. lanceolata (mucilaginosum), antibakteriális, külsőleg sebre. Homeopathia.
Plantago ovata Forssk. - PLANTAGINACEAE
[Plantago ispaghula Roxb.]
egyiptomi útifű
Plantaginis ovatae semen (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Plantaginis ovatae seminis tegumentum
Honos Iránban, Indiában, főleg Pakisztánból és Indiából importáljuk. Egyéves lágyszárú.
Hatóanyag: maghéjban 20-30% nyálka-heteropoliszaharid (pl. arabinoxilan, arabinogalactan,
rhamnogalacturonan), zsíros olaj, protein, kevés iridoid (aucubin)
Alkalmazás: laxans bő folyadékkal bevéve, a vér lipidszintjét csökkenti.
Platanus occidentalis L. - PLATANACEAE
nyugati platán(fa)
Honos É-Amerikában. Sokfelé telepítik.
Platanus orientalis L.
keleti platán(fa)
Honos DK-Európában, Ny-Ázsiában. Sokfelé telepítik, főleg parkokban.
Platanus hybrida Brot.
[Platanus x acerifolia (Ait.) Willd.]
közönséges platán(fa)
Honos D- és Közép-Európában, Ny-Ázsiában. Valószínű, hogy az előző kettő hibridje.
Platani (occidentalis) folium
Platani cortex
Hatóanyag: levélben flavonoid-glikozidok, leucodelphinidin, leucocyanidin, kéregben pentaciklusos
triterpén szaponin betulin, betulinaldehid, betulinsav, betulonsav, platansav, 3-dehidroplatansav
Alkalmazás: levél láz esetén, tonicum, kéreg skorbut és reuma ellen, szintén tonicum. Kéreg
homeopathiában.
Platycodon grandiflorum (Jacq.) A. DC. - CAMPANULACEAE
léggömbvirág, hírharang
Platycodi radix
Honos K-Ázsia mérsékelt égövi részein. 0,4-0,7 m magas, felálló, árnyékkedvelő. Nálunk kerti
dísznövény.
Hatóanyag: pentaciklusos triterpén szaponin (platycodin, platycodigenin, polygalasav stb.)
Alkalmazás: platycodin sedativum, analgeticum, antipyreticum, gyulladásgátló, anticholinerg, a drog
expectorans, antiasthmaticum, adstringens, carminativum, sedativum, anthelminticum, idegerősítő
(adaptogén).
Plectranthus amboinicus (Lour.) Spreng. - LAMIACEAE
[Coleus amboinicus Lour.]
fűszeres hárfacserje
Colei folium
Honos főleg Afrika trópusi területein, Indonéziában, trópusokon máshol (pl. Indiában) is termesztik.
Hatóanyag: illóolaj (43% carvacrol)
Alkalmazás: malária és kolera ellen hatásos, bélkólika, asztma esetén.
Plectranthus barbatus Andrews - LAMIACEAE
[syn.: Coleus forskohlii Benth., C. barbatus (Andrews) Benth.]
indiai hárfacserje, illatos hárfacserje
Colei radix
Honos Indiai-szubkontinensen.
Hatóanyag: diterpén plectrin
Alkalmazás: népgyógyászatban expectorans, emmenagogum, diureticum. A keményítő-tartalmú hajtás
élelem.
Plumbago europaea L. - PLUMBAGINACEAE
európai ólomvirág
Plumbaginis europaeae herba
Honos D-Európában, Ny-Ázsiában, É-Afrikában. Évelő félcserje, 0,3-1,2 m magas.
Hatóanyag: 0,5% naftokinon plumbagin, fitoncid plumbagol, kb. 7% cserzőanyag, myricetin-glikozidok
(pl. europetin), virágban delphinidin (europinidin)
Alkalmazás: plumbagin antibakteriális. Homeopathia.
Podophyllum hexandrum Royle - BERBERIDACEAE
[syn.: Podophyllum emodi Wall.]
himalájai tojásbogyó
Podophyllinum
Podophylli emodi rhizoma
Podophylli emodi resina
Honos Kínában, Ny-Ázsiában, Indiai-szubkontinensen. Évelő pozsgás.
Hatóanyag: 6-20% gyanta, peltatin, podophyllotoxin
Alkalmazás: drasztikus hashajtó krónikus obstipatio esetén. Gyanta előállítására. Izolált podophyllotoxin
citosztatikus, citotoxikus.
Podophyllum peltatum L. - BERBERIDACEAE
amerikai tojásbogyó
Podophyllinum
Podophylli (peltati) rhizoma
Podophylli resina
Honos atlantikus É-Amerikában. Évelő lágyszárú.
Hatóanyag: 3-6% gyanta, benne 40-50% podophyllotoxin, α- és β-peltatin, továbbá más lignanok,
flavonoidok
Alkalmazás: mérgező, orvosi ellenőrzéssel adagolható cholagogum, erős laxans, féreghajtó, diureticum,
erős hatású cytotoxicum, külsőleg ecsetelőként condyloma vagy granuloma inguinale eltávolítására.
Podophyllotoxin cytostaticum. Homeopathia.
Pogostemon cablin (Blanco) Benth. - LAMIACEAE
[syn.: Pogostemon patchouly Pellet.]
valódi pacsuli
Patchouli folium
Patchouli aetheroleum
Honos Indokínában, termesztik Fülöp-szigeteken, Kínában, Oroszországban, Afrikában és DAmerikában.
1 m-es örökzöld cserje.
Hatóanyag: levélben 1,5-4% illóolaj, benne 30-40% patchoulol, továbbá norpatchoulenol
Alkalmazás: antiszeptikus, rovarűző. Illatszeripar. Homeopathia.
Polemonium coeruleum L. - POLEMONIACEAE
kék csatavirág
Polemonii coerulei herba
Polemonii rhizoma cum radicibus
Honos Kaukázusban, Ny-Ázsiában, Szibériában, elterjedt É-Amerikában és Európában is. Nálunk kerti
dísznövény. Évelő lágyszárú, 0,2-0,5 m-re nő.
Hatóanyag: triterpén szaponin, kvercetin- és kempferol-glikozidok, gyökérzetben kb. 5% szaponin
Alkalmazás: expectorans, diaphoreticum, adstringens, régen a népgyógyászatban antisyphiliticum.
Homeopathia.
Polemonium reptans L. - POLEMONIACEAE
indás csatavirág
Polemonii reptantis rhizoma
Honos az USA keleti részén. Évelő lágyszárú.
Hatóanyag: szaponin, flavonoid
Alkalmazás: diaphoreticum, adstringens, expectorans köhögés, lázas légúti megbetegedés esetén.
Polianthes tuberosa L. - AGAVACEAE
tubarózsa
Honos Mexikóban, termesztik D-Európában és É-Afrikában.
Hatóanyag: virágban kb. 0,08% illóolaj (metilbenzoát, 1,8-cineol, metil-2-hidroxibenzoát,
metilantranilát)
Alkalmazás: illatszeripar, kozmetikai ipar.
Polygala amara L. - POLYGALACEAE
keserű pacsirtafű
Polygalae amarae herba
Polygalae amarae radix
Honos D-Európában. Áttelelő lágyszárú. Országszerte sziklagyepekben fordul elő, de szórványosan, nem
nagy tömegben.
Hatóanyag: gyökérben 1-2% szaponin (pl. senegin), keserű polygalin, fenolglikozid gaultherin,
polygalitol, kb. 0,05% illóolaj (benne szalicilsavmetilészter), kevés cserzőanyag
Alkalmazás: expectorans, amarum, népgyógyászatban fokozza a tejelválasztást, vértisztító, gastritis,
enteritis és dyspepsia esetén használatos. Homeopathia.
Polygala amarella Cr. - POLYGALACEAE
kisvirágú pacsirtafű
Polygalae amarellae herba
Honos Európában. Áttelelő lágyszárú. Szórványos és ritka üde lápréteken. Védendő.
Hatóanyag: mint P. amara
Alkalmazás: mint P. amara.
Polygala senega L. - POLYGALACEAE
szenegafű
Polygalae radix (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Senegae radix
Honos É-Amerikában. Évelő lágyszárú. Helyettesítheti a P. tenuifolia Willd. és a Japánban termesztett P.
senega L. var. latifolia Torr. et Gray. Európába a drog Kanadán és az USA-án kívül főleg Indiából kerül.
Hatóanyag: 6-12% triterpén szaponin (sokféle, fontosabb a polygalasav, senegin és szapogeninje
presenegin), metilszalicilát
Alkalmazás: secretolyticum, expectorans (krónikus bronchitis), hypoglykaemiás hatású. Homeopathia.
Polygala vulgaris L. - POLYGALACEAE
hegyi pacsirtafű
Polygalae vulgaris herba
Honos Európában, Mediterráneumban. Áttelelő lágyszárú. Főleg a Középhegységben él szórványosan,
máshol ritka. Szőrfűgyepek, átmeneti lápok, kaszálórétek értékes faja, kíméletre érdemes.
Hatóanyag: szalicilsav-metilészter, kvercetin- és kempferol-glikozidok, szinapinsav, ferulasav, speciális
metil- és metilén-glutaminsav
Alkalmazás: népgyógyászatban légúti és húgyúti betegségek esetén.
Polygonatum officinale (L.) All. - CONVALLARIACEAE
[syn.: Polygonatum odoratum (Mill.) Druce]
Honos Eurázsiában, Mediterráneumban. Évelő lágyszárú. Középhegységben gyakori, máshol szórványos.
Erdős-sztyepp faj, nyílt bokorerdőkben, száraz tölgyesekben, szegélyekben található.
Polygonatum latifolium (Jacq.) Desf.
Honos DK-Európában. Évelő lágyszárú. Középhegységben, Dunántúlon elég gyakori üde lomberdőkben.
Polygonatum multiflorum (L.) All.
Honos D-Eurázsiában. Évelő lágyszárú. A Középhegységben és a Dunántúlon gyakori üde gyertyán- és
bükkelegyes erdőkben.
salamonpecsét
Polygonati rhizoma (= radix) = Sigilli Salamonis rhizoma
Hatóanyag: szaponin (spirostan-típusú szapogeninnel), poliszaharid, nyálka-heteropoliszaharid,
aszparagin, allantoin
Alkalmazás: vércukorszint-csökkentő erősebb alimentaris hyperglykaemiában, népgyógyászatban
diureticum főleg reumás panaszokra.
Polygonum amphibium L. - POLYGONACEAE
vidrakeserűfű
Polygoni amphibii radix
Cirkumpoláris, inkább melegebb éghajlatú területeken fordul elő. Évelő, vízi lágyszárú. Országszerte
megtalálható még zavartalan vízi és mocsári társulásokban.
Hatóanyag: oximetil-antrakinon, kb. 18% cserzőanyag, flavonoid (hiperozid, avicularin, kvercimeritrin,
kvercetin, kempferol, luteolin), fenolkarbonsav (klorogénsav, kávésav)
Alkalmazás: anyagcsere fokozó. Homeopathia.
Polygonum aviculare L. s. l. - POLYGONACEAE
madár keserűfű
Polygoni avicularis herba (Ph. Eur. 4., Ph. Hg.VIII.) = Centum nodii herba =
Sanguinalis herba
Kozmopolita mérsékelt égövi területeken. Áttelelő lágyszárú. Országszerte gyakori útszéli
gyomtársulásokban. Több, kisebb taxonra bontható.
Hatóanyag: 0,2-1% flavonoid (kempferol-, kvercetin-, myricetin-glikozidok, avicularin = kvercetin-3-
arabinozid), cserzőanyag, nyálka-heteropoliszaharid, szilikát, fenolkarbonsavak, kumarin-származékok
(umbelliferon, scopoletin), lignan aviculin
Alkalmazás: népgyógyászatban secretolyticum, expectorans, diureticum, bizonyítottan csökkenti a
thrombocyta-aggregációs hajlamot.
Polygonum bistorta L. - POLYGONACEAE
kígyógyökerű keserűfű
Polygoni bistortae herba
Polygoni bistortae rhizoma = Bistortae rhizoma
Cirkumpoláris, évelő lágyszárú. Üde lápréteken előforduló montán faj, egyre ritkul, emiatt védett.
Hatóanyag: 15-35% hidrolizálható és kondenzált cserzőanyag, catechin, epicatechin, glucogallin,
galluszsav, ellagsav, szterolok, 30% keményítő a gyökértörzsben
Alkalmazás: antidiarrhoeicum és mucilaginosum (különösen rhizoma), adstringens, antibakteriális,
külsőleg száj- és toroköblögetésre.
Polygonum hydropiper L. - POLYGONACEAE
borsos keserűfű, vízibors
Polygoni hydropiperis herba
Honos Eurázsiában, Mediterráneumban. Egyéves vagy áttelelő lágyszárú. Üde, ártéri gyomtársulásokban
országszerte gyakori.
Hatóanyag: csípős illóolaj (szeszkviterpén-dialdehid tadeonal = polygodial, szeszkviterpén-lakton
confertifolin, továbbá pinenek, p-cymol, 1,4-cineol, phellandren, fenchon, borneol, kámfor, terpineol,
carvon, linalil-acetát, fahéjaldehid, fahéjsavmetilészter), flavonoid (pl. rhamnasin és szulfát-származéka,
persicarin), kb. 3,5 % cserzőanyag
Alkalmazás: antirheumaticum, diureticum, népgyógyászatban vérzéscsillapító (menorrhagia esetén,
hólyag- és aranyérbántalmakban). Homeopathia.
Polygonum persicaria L. - POLYGONACEAE
baracklevelű keserűfű
Polygoni persicariae herba
Honos Eurázsiában, Mediterráneumban. Áttelelő lágyszárú. Üde gyomtársulásokban országszerte elég
gyakori.
Hatóanyag: kb. 0,05% illóolaj (benne kámforszerű persicariol), kb. 1,5% cserzőanyag, flavonoid
(persicarin, egyéb), kb. 5% pektin és nyálka-poliszaharid
Alkalmazás: népgyógyászatban mint P. hydropiper, továbbá külsőleg sebre és egyes ekcémák kezelésére.
Polypodium vulgare L. - POLYPODIACEAE
édesgyökerű páfrány
Polypodii rhizoma et radix = Filiculae dulcis rhizoma et radix
Polypodii herba
Cirkumpoláris, évelő lágyszárú. Az Alföldön ritka, máshol gyakori mohás sziklagyepekben, erdőkben
mohás fatörzseken, talajon is.
Hatóanyag: szteroid-szaponin osladin (3000-szer édesebb a szaharóznál). Kis mennyisége és a védelemre
érdemes páfrány miatt nincs gyakorlati haszna. Keményítő, szabad cukrok és szerves savak, 2-4%
catechin-cserzőanyag, kb. 8% zsíros olaj, kevés kaucsuk, gyanta, kb. 2% rovar vedlési hormon ekdizon
és származékai, egyéb szteroidok (szterolok), floroglucin-származékok. Herbában szaharóz, benzoesav,
szalicilsav, szterol
Alkalmazás: cholagogum (herba is a népgyógyászatban), enyhe purgans, mucilaginosum.
Polytrichum commune Hedw. - POLYTRICHACEAE
óriás szőrmoha
Adianti aurei herba = Capillaris major muscus = Polytrichi herba
Honos Eurázsiában, É-Amerikában. 20-40 cm magas lombos moha. Nálunk sem ritka tőzegmohás
lápokban, átmeneti lápokban, fűz-, nyár- és égerlápokban. Gyakorlatilag nem gyűjtik.
Hatóanyag: cserzőanyag, gyanta, viasz, gumianyag, kb. 40% kovasav, zsíros olaj (zsírsavak között
arachidonsav is)
Alkalmazás: népgyógyászatban adstringens, vérzéscsillapító, hurutoldó, expectorans. Homeopathia.
Poncirus trifoliatus (L.) Raf. - RUTACEAE
[syn.: Citrus trifoliata L.]
tövisescitrom, vadcitrom
Honos Japánban, előfordul Földközi-tenger környékén. 4 m magasra megnövő cserje.
Hatóanyag: termésben kb. 0,2% illóolaj (limonen, linalool, linalil-acetát, metilantranilát)
Alkalmazás: illatszeripar.
Populus alba L. - SALICACEAE
fehér nyár(fa)
Populi albae folium
Populi albae cortex
Honos Európában, É-Afrikában, Ázsia mérsékelt égövi részein, 20-35 m magas fa. Gyakori, főleg az
Alföld árterein.
Hatóanyag: levélben monobenzoil-salicin, kb. 0,5% illóolaj, fenol-glikozidok (salicortin, salicin,
tremulacin, grandidentatin stb.), kéregben illóolaj, salicin, populin, ericin, salicortin, tremulacin,
salireposid
Alkalmazás: húgyúti megbetegedések, ischias, láz esetén.
Populus nigra L. - SALICACEAE
fekete nyár(fa)
Populi gemma
Populi gemmae aetheroleum
Honos Európában, É-Afrikában, D-Ázsia mérsékelt égövi területein. Kb. 30 m magas. Nálunk ártéri
puhafaligetekben gyakori. Sorfának gyakran telepítik. Márciusban, áprilisban virágzik. A rügyeket
február végétől kibomlásig gyűjtik. A szárítás 200C-on, árnyékos, jól szellőző helyen történik (beszáradás
2:1)
Hatóanyag: rügyben kb. 0,5% illóolaj (főleg α- és β-caryophyllen), flavonoid (igen sokféle, pl. chrysin,
tectochrysin, apigenin, acacetin, galangin, isalpinin, kempferol, rhamnetin, izorhamnetin, pinocembrin,
pinostrobin, pinobansin), salicin, populin, egyéb fenol- és fenolkarbonsav-glikozidok, viasz
Alkalmazás: gyulladáscsökkentő, kapillárisok rugalmasságát fokozza, enyhén antibakteriális,
antimikotikus, illóolaját krónikus polyarthritis esetén, külsőleg kenőcs formájában sebekre, aranyérre,
reumás és köszvényes testrészekre. Kozmetikai iparban (propolishoz hasonlóan), pl. hajolaj, hajszesz,
krémek stb. Rügy propolishoz hasonlóan belsőleg diureticum, expectorans, grippe, meghűlés, reuma és
láz esetén.
Portulaca oleracea L. - PORTULACACEAE
kövér porcsin
Portulacae herba
Kozmopolita, egyéves, heverő lágyszárú. Művelt területeken, gyomtársulásokban közönséges.
Termesztett változatát [var. sativa (Haw.) DC.] levesbe, főzelékbe használják.
Hatóanyag: betacyanin, kb. 1% káliumsó, aszkorbinsav, karotinoidok, szerves savak, aminosavak,
nyálka-poliszaharidok, cukrok, lipidek, szterol
Alkalmazás: gyomorsav szekréciót fokozza, népgyógyászatban vértisztító, diureticum, májbetegség
esetén. Homeopathia.
Potentilla anserina L. - ROSACEAE
[syn.: Argentina anserina Rydb.]
libapimpó
Anserinae herba (DAC) = Anserinae potentillae herba = Potentillae anserinae herba
Anserinae radix
Kozmopolita, évelő, tarackos lágyszárú, kúszó, heverő szárú. Májustól októberig virágzik. A hajtást
(ritkán külön a gyökeret) virágzáskor gyűjtik, szükség esetén lemossák, majd árnyékos, szellős helyen
szárítják (beszáradás 5:1).
Hatóanyag: 6-10% cserzőanyag (főleg ellagitannin), flavonoidok, leucoanthocyanidinek, kumarin
(umbelliferon, scopoletin), triterpének
Alkalmazás: antibakteriális, adstringens, gyulladáscsökkentő gastritisben, enteritisben (gyermeknek is
adható), spasmolyticum (dysmenorrhoea esetében is), népgyógyászatban vérzéscsillapító külsőleg sebre.
Potentilla erecta (L.) Räuschel - ROSACEAE
[syn.: Tormentilla erecta L.]
vérontófű
Tormentillae rhizoma (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Tormentillae rhizoma (et radix)
Honos Eurázsiában, Mediterráneumban. Évelő lágyszárú. Középhegységben, Dunántúlon gyakori,
Alföldön ritka. Kaszálókon, hegyi réteken, szőrfűgyepekben, lápréteken, de nem tömegesen. Érdemes
védelemre, termesztése megoldható.
Hatóanyag: 15-20% kondenzált cserzőanyag (7% piros, oldható phlobaphen is), dimer agrimoniin,
pedunculagin, laevigatin B és F, catechin, epicatechin, catechin-trimer, -pentamer és -hexamer,
hidrolizálható ellagitannin, flavonoidok, fenolkarbonsavak, triterpénsavak (chinovasav, tormentillsav,
ursolsav stb.)
Alkalmazás: adstringens, antibakteriális, antivirális, belsőleg antidiarrhoeicum acut és subacut
gastroenteritis, enterocolitis, dysenteria, külsőleg garat- és szájöblögetésre.
Potentilla reptans L. - ROSACEAE
indás pimpó
Potentillae reptantis herba
Potentillae reptantis radix
Kozmopolita, évelő lágyszárú, a szár hosszan kúszó. Nálunk nedves réteken, ligetekben, ártéri
gyomtársulásokban országszerte gyakori.
Hatóanyag: cserzőanyag (összetétel fő jellemzői az előzőekéhez hasonló)
Alkalmazás: népgyógyászatban hasmenésre, orrvérzésre, sebgyógyításra (állatgyógyászatban is).
Homeopathia.
Primula veris Huds. - PRIMULACEAE
[syn.: Primula officinalis (L.) Hill.]
tavaszi kankalin
Honos Európában, Kaukázusban, Ny-Európában. Évelő lágyszárú. Középhegységben elég gyakori,
máshol szórványos lomberdők tisztásain, szegélyein. Ma már védelemre szorul.
Primula elatior (L.) Hill.
sudár kankalin
Honos Kaukázusban, Ny-Ázsiában, Szibériában, Európában. Évelő lágyszárú. Bükkben, Mátrában,
Börzsönyben, bükkösökben ritka, hegyvidéki faj. Védett.
Primulae radix (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Primulae radix et rhizoma (Ph. Hg. VII.)
Primulae flos
Primulae flos sine calycibus
Primulae flos cum calyce (DAC)
Primulae herba
Primulae folium
Hatóanyag: gyökérben és gyökértörzsben 3-12% olean-típusú triterpén-szaponin, virágdrogokban és
herbában kb. 2%, fő komponens a primulaszaponin 1 és 2, P. elatiorban a protoprimulagenin A hiányzik,
egyéb szaponin aglikonok még anagalligenin, priverogenin B, továbbá kevés cserzőanyag a
gyökérzetben. A virágdrogban kb. 3% flavonoid (összetételük a különböző fajokban más)
Alkalmazás: secretomotoricus és secretolyticus hatása miatt expectorans bronchitisben, felső légúti
hurutokban, népgyógyászatban még asthmatikus, köszvényes és neuralgikus panaszok esetében is. A
többi drog fő hatása is secretolyticus és expectorans, ezen kívül népgyógyászatban idegi eredetű fejfájás
és szívgyengeség ellen.
Primula vulgaris Huds. - PRIMULACEAE
[syn.: Primula acaulis (L.) Hill.]
szártalan kankalin
Primulae vulgaris radix
Honos Európában, É-Afrikában, Kaukázusban, Ny-Ázsiában. Dunántúlon nem ritka üde gyertyán- és
bükkelegyes erdőkben. Védett. Kertekben telepítik, termesztése megoldható.
Hatóanyag: lényegében megegyező az előbbi két fajnál leírtakkal
Alkalmazás: azonos az előbb jellemzett Primulae radix indikációs területével.
Prunella vulgaris L. - LAMIACEAE
közönséges gyíkfű
Cirkumpoláris, évelő lágyszárú.
Prunella grandiflora (L.) Scholler et Jacq.
nagyvirágú gyíkfű
Honos Európában, Mediterráneumban.
Prunellae herba
Hatóanyag: kb. 50% cserzőanyag, gyanta, triterpén-szaponin, szterol (ekdizonoid), flavonoid- és
anthocyanin-glikozidok, levélben verbaszkóz és szedoheptulóz
Alkalmazás: népgyógyászatban toroköblögető, gyomor- és bélbetegségek kezelésére. Homeopathia.
Prunus africana Kalkm. - ROSACEAE
[helytelen syn.: Pygeum africanum Hook. f.]
afrikai szilva
Pruni africanae cortex (Ph. Eur. 4. = Ph. Hg. VIII.)
Honos trópusi Afrikában, a fa magassága elérheti a 30 m-t is.
Hatóanyag: zsíros olaj (sokféle zsírsavval), szterol, pentaciklusos triterpén-szaponin (ursolsav,
oleanolsav, crataegolsav, epimaslinsav), alifás alkohol (n-tetracosanol, n-docosanol), ferulasavészterek
Alkalmazás: kivonata csökkenti a tesztoszteron plazmakoncentrációját, nincs androgén hatása, alkalmas
benignus prostata hypertrophia kezelésére, per os prostata adenoma esetén (készítmény, orvosi
felügyelettel).
Prunus avium L. - ROSACEAE
[syn.: Cerasus avium (L.) Moench]
cseresznye
Cerasi stipes
Cerasi folium
Honos Kaukázusban, Ny-Ázsiában, Európában. Dunántúlon és a Középhegységben vad alfaja (subsp.
avium) gyertyános tölgyesekben, nyirkos szurdokerdőkben előfordul. Fajtáit termesztik.
Prunus cerasus L. - ROSACEAE
[syn.: Cerasus vulgaris Mill.]
meggy
Cerasi nigri fructus
Cerasi stipes
Cerasi folium
Honos Eurázsiában. Nálunk fajtáit termesztik. Egyes alfajai elvadulhatnak.
Hatóanyag: cseresznye és meggy kocsányában és levelében leucoanthocyanok, polifenolok, klorogénsav,
kocsányban még flavonoidok (flavanon dihidrowogonin-glikozidok, kvercetin, naringenin,
aromadendrin, taxifolin és heterosidjaik), genistin, genistein, prunetin, catechin, továbbá ursolsav,
oleanolsav, gyümölcsben cyanidin-glikozidok, szerves savak, magban 25-35% zsíros olaj, cianogen
glikozid amygdalin
Alkalmazás: kocsány diureticum, antidiarrhoeicum, időskori szívgyengeség terápiájában (gyógyszerek
formájában is), termés értékes gyümölcsként, mag olajat, likőripari aromát szolgáltat, levél
homeopathiában.
Prunus domestica L. - ROSACEAE
(besztercei) szilva
Pruni (domesticae) fructus
Honos Eurázsiában, Kaukázusban. Fajtáit termesztik rokonfajaival (pl. P. cerasifera Ehrh.,
cseresznyeszilva, P. insititia Jusl. és hibridek) együtt. Elvadul és meghonosodik.
Hatóanyag: cukrok, cukoralkohol, oligoszaharidok, pektin, szerves savak, serotonin, tyramin, triptamin,
kinasav, magban zsíros olaj, kb. 2% amygdalin
Felhasználás: enyhe laxans, élelmiszer (nyersen, aszalva, pálinka stb.).
Prunus laurocerasus L. - ROSACEAE
[syn.: Laurocerasus officinalis M. Roem.]
babérmeggy
Laurocerasi folium = Pruni laurocerasi folium
Honos Kaukázusban, Ny-Ázsiában, DK-Európában. Örökzöld díszcserjeként telepítik Magyarországon.
Hatóanyag: 1,4% cianogén glikozid prunasin, sambunigrin, 1% ursolsav, tannin
Alkalmazás: készítmények formájában aromaticum, enyhe spasmolyticum, légzésstimuláló.
Homeopathia.
Prunus padus L. - ROSACEAE
[syn.: Padus avium Mill., Cerasus avium (L.) Moench]
zelnice(meggy)
Pruni padi cortex
Honos Kaukázusban, Ny-Ázsiában, Európában. Nálunk nem gyakori, néhol üde bükkösökben, ártéri
gyertyános-tölgyesekben megtalálható. Gyakran díszfának ültetik.
Hatóanyag: 1% amygdalin és izoamygdalin, cserzőanyag, gumianyag, gyanta
Alkalmazás: tonicum, sedativum. Homeopathia.
Prunus persica (L.) Sieb. et Zucc. - ROSACEAE
[Persica vulgaris Mill.]
őszibarack
Persicae flos
Persicae folium
Persicarum fructus
Persicarum semen
Persicarum cortex
Honos Ny-Kínában. Világszerte termesztik, nálunk is sok fajtáját gyümölcse miatt.
Hatóanyag: levélben kb. 1% amygdalin, továbbá fenolkarbonsavak, közel 1% tannin, hentriacontanol,
hentriacontan, szterol, ursolsav, flavonoid (naringenin), magban kb. 6% amygdalin, kb. 45% zsíros olaj,
kéregben kb. 2% amygdalin, továbbá catechin, flavonoidok, szterol, virágban kevés amygdalin,
fenoloidok, arbutin, gyümölcsben cyanidin-glikozidok, anthocyanidinek, karotinoidok, szerves savak és
észtereik, étereik, fenolkarbonsavak, benzaldehid, izovaleriansav
Alkalmazás: levél népgyógyászatban köhögési inger csillapító, reumaellenes, purgativum, aromaticum,
termés értékes élelmiszer, mag olajat és keserű aromát szolgáltat, kéreg népgyógyászatban orsóféreg és
láz ellen, homeopathiában, virág enyhe purgans, vértisztító.
Prunus serotina Ehrh. - ROSACEAE
kései zelnice(meggy)
Pruni serotinae cortex = Pruni virginianae cortex
Honos É- és Közép-Amerikában, ahol termesztik is. ÉNy-Európában is megtalálható. Kb. 15 m magas.
Hatóanyag: prunasin, trimetoxibenzoesav eudesminsav, p-kumársav, scopoletin, cserzőanyag, monomer
és polimer leucocyanidin
Alkalmazás: szirupként tüdőbetegségben és köhögéscsillapítóként, aromaanyag. Homeopathia.
Prunus spinosa L. - ROSACEAE
kökény
Pruni spinosae flos (DAC) = Acaciae germanicae flos
Pruni spinosae fructus (= bacca) = Acaciae germanicae fructus (= bacca)
Pruni spinosae radicis cortex
Honos Kaukázusban, Ny-Ázsiában, Európában. Országszerte gyakori, degradált erdős-sztyepp, erdőszéli
bozótosok társulás alkotója. Márciusban, áprilisban virágzik. A virágot lombfakadás előtt gyűjtik és
napon vagy mesterséges szárítóban kíméletesen szárítják, mert könnyen megbarnul (beszáradás 5:1).
Hatóanyag: termésben cukrok, cserzőanyag, szerves savak, pektin, kék prunicyanin, flavonoidok,
nyomokban cianogén glikozid (amygdalin, prunasin), gyökérkéregben prunetin, prunitrin, virágban
kvercitrin, rutin, hiperozid
Alkalmazás: termés adstringens, purgans, diureticum, szirupként elkészítve purgans és anthelminticum,
népgyógyászatban a présnedv fogíny-, száj- és torokecsetelésre, gyökérkéreg népgyógyászatban
lázcsillapító, hasmenés és asztma ellen, virág enyhe laxans, diureticum, vértisztító, diaphoreticum, friss
virágot homeopathiában is.
Psidium guajava L. - MYRTACEAE
guáva
Djamboe folium = Psidii folium
Guajavae fructus = Psidii fructus
Djamboe cortex
Honos Mexikóban, D-Amerikában, termesztik is. 8 m magasra is megnövő fa vagy kisebb cserje.
Hatóanyag: levélben flavonoidok (kvercetin-glikozidok, pl. guajaverin), leucocyanidin, ellagsav
gentiobiosid amritosid, kb. 8% pirogallol-cserzőanyag , szaponin (pl. ursolsav, guajacolsav), kb. 0,4%
illóolaj (eugenol, limonen, caryophyllen), cadinil- és sesquigaven-szeszkviterpen, kéregben 11-15%
tannin, gyantaszerű guafin, amritosid, termésben cukrok, szerves savak, flavonoidok, cserzőanyag,
aromaanyagok, vitaminok
Alkalmazás: levél és kéreg adstringens (főleg hasmenés ellen, gyomor- és bélmegbetegedések esetén), a
sajátos ízű gyümölcs éretlen állapotban hasonlóan.
Psoralea corylifolia L. - FABACEAE
[syn.: Cullen corylifolium (L.) Medik.]
malájtea
Psoraleae fructus
Honos ÉNy-trópusi Afrikában, Arab-félszigeten, Indiai-szubkontinensen, Kínában, Indokínában. Kb. 1
méteres, egyéves lágyszárú.
Hatóanyag: kb. 20% illóolaj, benne furokumarin psoralen, izopsoralen (= angelicin), psoralidin, továbbá
zsíros olaj, gyanta, alkilfenol bakuchiol, flavonoid (bavachinin, bavachin, izobavachin), chalkon
(izobavachalkon, chromenochalkon bavachromen)
Alkalmazás: stomachicum, tonicum, laxans, diureticum, aphrodisiacum, anthelminticum, külsőleg
leucoderma, psoriasis ellen és lepra kezelésére.
Psychotria ipecacuanha (Brot.) Stokes és más Psychotria fajok - RUBIACEAE
[syn.: Cephaëlis ipecacuanha (Brot.) Rich., Uragoga ipecacuanha (Brot.) Baill.]
valódi hánytatógyökér, ipekakuána
Ipecacuanhae radix (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Ipecacuanhae radix et rhizoma (Ph.
Hg. VII.)
Ipecacuanhae pulvis normatus (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Ipecacuanhae extractum fluidum normatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Ipecacuanhae tinctura normata (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Brazíliában, D-Amerika nyugati részén, Közép-Amerikában. Kb. 40 cm magasra növő, elágazó
félcserje. Termesztik is. Hivatalos drogot szolgáltat a Cephaëlis acuminata Karst., (costa-ricai
ipekakuána) is.
Hatóanyag: 1,8-4% izokinolin alkaloid emetin és cephaelin, mellékalkaloid pl. psychotrin, továbbá kevés
iridoid izokinolinglikozid ipecosid és származékai, 30-40% keményítő
Alkalmazás: expectorans, erősen secretolytikus, csak készítmények, gyógyszerek formájában orvosi
ellenőrzéssel. Nagy adagban mérgező, hánytató.
Ptelea trifoliata L. - RUTACEAE
hármaslevelű alásfa
Pteleae trifoliatae radicis cortex
Honos atlantikus É-Amerikában, nálunk díszcserje (fa). 1,5-5 m magas.
Hatóanyag: kinolin alkaloid kokusaginin, skimmianin, maculosidin, dictamnin, ptelein, ptelefolin,
ptelefructin stb. (levélben hasonlóan sokféle, még hidroxilunin, balfuorodin), továbbá furokumarinok
Alkalmazás: tonicum, antibakteriális, citotoxikus. Homeopathia.
Pteridium aquilinum (L.) Kuhn - DENNSTAEDTIACEAE
sasharaszt
Pteridii aquilini radix (= rhizoma)
Pteridii folium (= herba)
Kozmopolita, évelő, nagy termetű, állományalkotó páfrány. Mészkerülő lomb- és tűlevelű erdőkben
gyakori, az Alföldön ritkább.
Hatóanyag: gyökértörzsben 0,18% illóolaj, 7% catechin-cserzőanyag, keményítő, keserű pteraquilin
glikozid, pentosen-nyálkaanyag, levélben cianogén glikozidok, flavonoidok, fenolkarbonsavak,
aldehidek, szteroid ekdizon és származékai, szaponin
Alkalmazás: rhizoma gyomorhurut esetén antidiarrhoeicum, levél népgyógyászatban reuma esetén.
Pterocarpus marsupium Roxb. - FABACEAE
kelet-indiai kinofa
Kino
Honos Indiai-szubkontinensen.
Hatóanyag: gyantaszerű Kinoban 70-80% kinotannin, farészben szeszkviterpén-alkohol pterocarpol,
eudesmol
Alkalmazás: adstringens, antidysentericum, antibakteriális.
Pterocarpus santalinus L. f. - FABACEAE
vörös-szantálfa
Santali lignum rubrum
Honos Indiai-szubkontinensen, termesztik Távol-Keleten a Fülöp-szigetekig. 7-8 m magas. A fatest
sötétbíbor.
Hatóanyag: piros festékanyag izoflavon és genistein-származékok santalin (santalin A, B), santal,
pterocarpin, homopterocarpin, stilben pterostilben, továbbá szeszkviterpének, izopterocarponol,
pterocarptriol, eudesmol, cyptomeridiol, oleanol-származék, galluszsav, illóolaj (50%-a cedrol)
Alkalmazás: tapasz, fogpor, szájvíz, füstölő, teafestő, lehet fejfájás csillapító.
Ptychopetalum olacoides Benth. - OLACACEAE
Honos É-Brazíliában, Guajanában.
Ptychopetalum uncinatum Anselmino
Honos É-Brazíliában.
muira-puama
Ptychopetali lignum
Hatóanyag: behensav-észterek, gyantasavak, kevés illóolaj, szterolok
Alkalmazás: krónikus rheuma, ideges panaszok, dyspepsia esetén, népgyógyászatban impotencia ellen
tonicum, aphrodisiacum. Homeopathia.
Pueraria montana (Lour.) Merr. - FABACEAE
var. chinensis (Willd.) Maesen et Almeida
[syn.: Pueraria thomsonii Benth.]
Honos Kínában, Indiai-szubkontinensen, Indokínában, Malajziában.
var. lobata (Willd.) Maesen et Almeida
[syn.: Pueraria lobata Ohwi]
Honos Kínában, K-Ázsiában, Indokínában, Malajziában, Ausztráliában, DNy Csendes Óceániában.
fojtóbab, gegen
Puerariae radix
Hatóanyag: kb. 2% izoflavon-glikozid puerarin, daidzin, továbbá szaponin (oleanan-típusú
kudzusapogenol A, B, C)
Alkalmazás: antihypertensiv, cardialis arrythmia és angina pectoris esetén, izomrelaxans, antipyreticum,
antidysentericum.
Pulicaria dysenterica (L.) Gärtn. - ASTERACEAE
réti bolhafű
Conyzae mediae herba = Suedensis herba = Arnicae suedensis herba
Conyzae mediae radix
Honos Európában, Elő-Ázsiában, É-Afrikában, évelő (nálunk inkább egyéves) lágyszárú, 0,6 m-re is
megnőhet. Dunántúlon szórványos, az Alföldön gyakoribb, nedves réteken, legelőkön,
gyomtársulásokban.
Hatóanyag: herbában acetofenon brevifolin, kb. 7% tannin, 0,5% flavonoid, 0,14% illóolaj, gyökérben
poliinek, szterol, timol-származékok
Alkalmazás: korábban bőrbetegségekre.
Pulicaria vulgaris Gärtn. - ASTERACEAE
[syn.: Inula pulicaria L.]
parlagi bolhafű
Pulicariae herba = Conyzae minoris herba
Honos Európában, Ny-Ázsiában, É-Afrikában, Etiópiában, egyéves lágyszárú, kisebb termetű. Nálunk
iszapos és szikes talajokon, gyomtársulásokban gyakori.
Hatóanyag: alifás monoterpén cosmen
Alkalmazás: inszekticid.
Pulmonaria officinalis L. - BORAGINACEAE
[syn.: Pulmonaria maculosa (Liebl.) Gams]
pettyegetett tüdőfű
Pulmonariae (maculosae) folium
Pulmonariae herba (DAB)
Honos főleg Közép-Európában, évelő lágyszárú. Gyertyános tölgyesekben és bükkelegyes üde erdőkben
helyenként gyakori, de védelemre érdemes. Márciusban, áprilisban virágzik. Ép tőleveleit 3 cm-es nyéllel
elvirágzás után, a herbát virágzáskor szedik. Szellős helyen szárítják (beszáradás 5:1). Gyűjtéskor a
termőhelyet kímélni kell!
Hatóanyag: nyálka-poliszaharidok, szaponin, fenolkarbonsav (pl. rozmarinsav, klorogénsav), kb. 4%
cserzőanyag, ennek fele gallotannin, flavonoidok, allantoin, kovasav, nyomokban alkaloid pirrolizidinek
Alkalmazás: népgyógyászatban expectorans, felső légúti megbetegedésekben hurutoldó. Esetleges
alkaloid-tartalma miatt huzamos használatát nem ajánlják.
Pulsatilla grandis Wender. - RANUNCULACEAE
[syn.: Pulsatilla vulgaris Mill.]
leánykökörcsin
Honos Közép-, K- és É-Európában, évelő lágyszárú. Sztyeppréteken szórványosan található, védett.
Pulsatilla nigricans Störck
[syn.: Pulsatilla pratensis (L.) Mill.]
fekete kökörcsin
Honos Közép-Európában, évelő lágyszárú. Köves hegylejtőkön, nyílt homokpuszta gyepekben ritka,
védett.
Pulsatillae herba
Hatóanyag: protoanemonin, anemonin és származékai, szaponin, delphinidin- és pelargonidin-glikozid,
kb. 5% tannin
Alkalmazás: régebben sedativum fájdalmas görcsök, neurosis, neuralgia, migrén esetén, diureticum,
diaphoreticum (rheuma és köszvény kezelésében). Homeopathia.
Punica granatum L. - PUNICACEAE
gránátalma
Punicae granati cortex = Granati cortex
Granati fructus
Granati flos
Granati fructuum cortex = Punicae granati fructidis cortex
Honos Kaukázusban, Ny- és Közép-Ázsiában, É-Afrikában, Indiai-szubkontinensen. Cserje, nálunk
védett helyeken és üvegházban termeszthető.
Hatóanyag: kéregben 0,5-0,7% piperidin alkaloid pelletierin, pseudo-pelletierin, kb. 25 % hidrolizálható
cserzőanyag, terméshéjban kb. 28% cserzőanyag, 34% nyálka-poliszaharid, szaponin (ursolsav,
betulinsav), virágban pelargonidin-glikozid, kevés tannin, szitoszterol, a termésben delphinidindiglikozid,
cukrok, citromsav, egyéb szerves savak és észtereik, vitaminok
Alkalmazás: kéreg anthelminticum, adstringens, emmenagogum, homeopathia, terméskéreg adstringens a
népgyógyászatban colitis, dysenteria esetén, féregűző is, virág adstringens diarrhoeában, piros terméshús
vitamindús, ízletes.
Pyrola chlorantha Sw. - PYROLACEAE
zöldvirágú körtike
Pyrolae chloranthae herba
Pyrola rotundifolia L. - PYROLACEAE
kereklevelű körtike
Pyrolae rotundifoliae herba
Cirkumpolárisak főként az északi féltekén, évelő lágyszárú fajok, előbbi a Dunántúlon adventív,
fenyvesekben szórványosan, utóbbi még ritkább, mészkerülő elegyes erdőkben található. Mindkettő faj
védelemre szorul.
Hatóanyag: 4-8% arbutin, metilarbutin, kb. 15% tannin
Alkalmazás: diureticum, hasmenés elleni szer népi használatban. Homeopathia.
Pyrus communis L. - ROSACEAE
körte(fa)
Pyri communis fructus
Honos ősei Eurázsiában vannak, alakköreit, változatait széles körben termesztik.
Hatóanyag: flavonoid (kvercetin-mono- és -triglikozid), catechin, klorogénsav és származékai, arbutin,
acetilarbutin (pyrosid), pektin, magban amygdalin
Alkalmazás: diureticum, laxans (szirupként is), táplálék.
Q
Quassia amara L. - SIMAROUBACEAE
keserű kvasszia(fa), légyölőfa
Quassiae lignum
Quassiae cortex
Honos Mexikóban, D-Amerikában, 2-5 m magas fa vagy cserje.
Hatóanyag: kb. 0,25% seco-triterpén quassin (= nigakilacton G, 0,1-0,15%), neoquassin, 18-hidroxiquassin
Alkalmazás: tonicum, amarum, depurativum (tincturaként is), homeopathiában. Kéreg korábban egyes
helyeken söriparban komló helyett.
Quercus infectoria Olivier, más Quercus fajok - FAGACEAE
kurdisztáni tölgy
Quercus galla (= Galla, Galla halepensis, Galla turcica)
Honos DK-Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Cserje habitusú. (Gubacsdarázs: Cynips tinctoria
Hartig)
Hatóanyag: gubacsban 40-60% hexa-hepta-galloil-glükóz típusú gallotannin (kínaiban akár 75%)
Alkalmazás: szájüregi sebek, gyulladt íny, aphták ecsetelésére tincturaként.
Quercus petraea (Matt.) Liebl. - FAGACAE
[syn.: Quercus sessiliflora Salisb.]
kocsánytalan tölgy
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Főleg a Dunántúlon és a Középhegységben erdőalkotó.
Quercus robur L.
[syn.: Quercus pedunculata Ehrh.]
kocsányos tölgy
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Dunántúlon és a Középhegységben száraz, nedves
lomberdőkben gyakori.
Quercus cortex (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Quercus semen
Quercus folium
Quercus lignum
Hatóanyag: kéregben 8-20% gallo- és catechintannin, catechin, leucodelphinidin, leucocyanidin,
phlobatannin, kvercetin, pentaciklusos szaponin glutinol, szteroid-szaponin hidroxi-dammarenon.
Magban (makkban) ciklusos cukoralkohol quercit, cyclit, quercin, kb. 15% zsíros olaj, 7% tannin, 37%
keményítő, 6% fehérje, levélben 6-11% cserzőanyag, szaponin, flavonoid, cukoralkohol, farészben
kondenzált galluszsav-észter típusú cserzőanyag (castalagin, vescalagin, castalin, vescalin)
Alkalmazás: adstringens, obstipans (állatgyógyászatban is), vérzéscsillapító (főleg külsőleg), garat- és
szájöblögető. Homeopathia. A makk pirítva (Quercus semen tostum) kávépótló.
Quillaja saponaria Mol. - ROSACEAE
panamakéreg
Quillajae cortex (ÖAB, Ph. Helv., DAC)
Honos Chilében, Peruban, Bolíviában, termesztik még Hindusztánban és D-Európában. 15-18 m magas,
örökzöld fa.
Hatóanyag: kb. 10% szaponin, főleg pentaciklusos triterpén, savas bisdesmosid-típusú quillajasavglikozidok,
kb. 15% cserzőanyag
Alkalmazás: expectorans, külsőleg toroköblögető krónikus bronchitisnél, fog-, száj- és fejbőrápoló
szerekben. Homeopathia.
R
Ranunculus acris L. - RANUNCULACEAE
réti boglárka
Ranunculi acris herba = Ranunculi pratensis herba
Honos Európában, Kaukázusban, Szibériában. Áttelelő lágyszárú. Elterjedt az egész országban, a
Tiszántúlon ritka. Üde és nedves réteken.
Ranunculus bulbosus L. - RANUNCULACEAE
gumós boglárka
Ranunculi bulbosi herba
Ranunculi bulbosi radix
Honos Európában, É-Afrikában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Évelő lágyszárú, fél méter magasra is
megnő. Dunántúlon elég gyakori, máshol szórványos. Zavart gyepekben fordul elő.
Ranunculus sceleratus L. - RANUNCULACEAE
torzsika boglárka
Ranunculi scelerati herba = Ranunculi palustris herba = Ranunculi aquatici herba
Honos Ázsia mérsékelt égövi részein, Európában, É-Afrikában, Indiai-szubkontinensen, Kanadában,
USA-ban. Kétéves, vaskos, csöves lágyszárú, magassága kb. 0,6 m. Mocsári és iszaplakó társulásokban
gyakori.
Hatóanyag: protoanemonin származék ranunculin, bomlástermékei anemonin, anemoninsav,
izoanemoninsav, szaponin, virágban xantofillok
Alkalmazás: mérgező mindegyik, népi használatban egyes krónikus bőrbajokban, bronchitis, pleuritis,
köszvény és reuma esetén. Homeopathia.
Raphanus raphanistrum L. - BRASSICACEAE
repcsény retek
Raphani raphanistri herba
Honos Ny-Ázsiában, Kaukázusban, É-Afrikában. Elterjedt Európában, egyéves lágyszárú. Nálunk
gyomtársulásokban elég gyakori.
Hatóanyag: glikozinolát (pl. glükoputranjivin)
Alkalmazás: antibakteriális. Homeopathia.
Raphanus sativus L. - BRASSICACEAE
retek
Raphani hortensis (= sativi) radix = Raphani nigri radix
Honos Ázsiában, Mediterráneumban. Egy- vagy kétéves lágyszárú. Konyhakerti zöldségnövény. A fekete
retek a subsp. niger (Mill.) DC. szintén termesztett.
Hatóanyag: glikozinolátok (glükobrassicin, szinapin, raphanol stb.), piros gyökérben anthocyan
(raphanusin)
Alkalmazás: diureticum, expectorans, cholereticum, népgyógyászatban friss leve cholecystopathia,
dyspepsia, máj- és epeutak betegsége és bronchitis esetén. Homeopathia.
Rauvolfia (Rauwolfia) serpentina (L.) Benth. et Hook. - APOCYNACEAE
indiai vérnyomáscserje
Rauwolfiae radix (DAB)
Rauwolfiae folium
Honos Kínában, Indokínában, Indiai-szubkontinensen, Malajziában. 0,5-1 m magas, bokrosodó cserje.
(Hatóanyag kinyerése szempontjából felhasználják még: R. vomitoria Afzel, R. tetraphylla L., R.
heterophylla Roem. et Schult., R. hirsuta Jacq.)
Hatóanyag: 1,5-3% indol-indolin-alkaloid yohimbanok (kb. 50-féle), fő típusok: yohimbin (reserpin,
deserpidin, yohimbin), corynanthenin vagy raubasin (raubasin = ajmalicin, serpentin, serpentinin,
alstonin), ajmalin (ajmalin, rauwolfinin), sarpagin (sarpagin, raupin)
Alkalmazás: kivont alkaloidokból antihypertensiv, sedativ és neuroleptikus gyógyszereket gyártanak,
melyek csak orvosi rendelvényre adhatók.
Rehmannia glutinosa (Gärtn.) Steud. - GESNERIACEAE
enyves kuszagyűszű
Rechmanniae glutinosae radix
Honos É-Kínában, évelő lágyszárú.
Hatóanyag: iridoid-glikozid catalpol, ajugol, aucubin, melittosid, rehmanniosid A-D, speciális iridoid
rehmaglutin A és iononglikozid rehmaionosid A-C
Alkalmazás: antipyreticum, antirheumaticum, dismenorrhoea esetén, tonicum, sedativum, rehmanniosid
D-nek enyhe hypoglykaemiás hatása van, extractumok formájában diureticum, antifungális,
cardiotonikus, gyulladáscsökkentő.
Reseda luteola L. - RESEDACEAE
festő rezeda
Luteolae herba = Resedae luteolae herba
Luteolae radix
Honos DK- és DNy-Európában, É-Afrikában, Ny-Ázsiában, Indiai-szubkontinensen. Kétéves lágyszárú,
a Középhegységben és a Dunántúlon nem gyakori, az Alföldön szórványos. Útszéli gyomtársulásokban
(közönséges mindenhol a vadrezeda, a R. lutea L., ez is felhasználható).
Hatóanyag: flavonoid (luteolin, kevés apigenin, izorhamnetin, luteolosid, glükoluteolosid, kempferolglikozid
stb.), glikozinolát glükobarbarin és fenil-oxazolidinthion bomlásterméke, a barbarin (a
vadrezedában glikozinolát glükotropaeolin)
Alkalmazás: népgyógyászatban diaphoreticum, diureticum, anthelminticum, festőanyag.
Rhamnus cathartica L. - RHAMNACEAE
varjútövis benge
Rhamni catharticae cortex
Rhamni catharticae fructus (DAB)
Honos Európában, É-Afrikában, Ázsia mérsékelt égövi részein. Többnyire 3 m magasra növő cserje.
Erdeinkben helyenként gyakori.
Hatóanyag: kéregben 2-2,5% antrakinon-glikozid (emodinprimverosid, frangulin), flavonok, termésben
kb. 2% glükofrangulin, emodinanthranol-glikozidok, rhamnonigrin, frangulin, flavonoidok, éretlen
termésben szaponin
Alkalmazás: kéreg népgyógyászatban laxans, termés is, mint enyhe hashajtó, termés népgyógyászatban
még diureticum, vértisztító. Homeopathia.
Rhamnus purshiana DC. - RHAMNACEAE
[syn.: Frangula purshiana DC. J. G. Cooper]
kaszkarabokor
Rhamni purshianae cortex (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Cascarae sagradae cortex
Honos Ny-Kanadában, Ny-USA északi és déli részein. Cserje vagy fa.
Hatóanyag: kb. 8% hidroxiantracén-származék (cascarosid A, B, C, D, aloin A, B, 11-dezoxialoin)
Alkalmazás: laxans, számos gyógyszer hatóanyaga.
Rheum officinale Baillon - POLYGONACEAE
orvosi rebarbara
Honos D-Kínában, Indokínában. Magas (kb. 2 m), évelő lágyszárú. Nálunk is termeszthető.
Rheum palmatum L.
kínai rebarbara
Honos É- és ÉNy-Kínában. Magas, erőteljes növekedésű, évelő lágyszárú. Magyarországon termeszthető.
Rhei radix (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Rhei rhizoma (= radix) (Ph. Hg. VII.)
Rhei pulvis
Hatóanyag: 4-6% hidroxiantracén-származék rhein (60-80%-a antrakinon-monoglikozid, 10-25%-a
diantron-glikozid), emodinok, physcionok, chrysophanolok, heterodiantronok, továbbá tannin
(gallotanninok, oligomer procyanidinek, galloilglükóz), valamint fenilbutanonok (pl. lindleyn), flavanok,
chromonok, chromanonok
Alkalmazás: főleg pora laxans, tannintartalma miatt kisebb dózisban antidiarrhoeicum, stomachicum,
nagyobb adagban hashajtó. Külsőleg orrüreg fertőzéses betegség, stomatitis, gingivitis esetén
gyulladáscsökkentő gyógyszerekben. Homeopathia.
Rheum rhabarbarum L. - POLYGONACEAE
[syn.: Rheum x hybridum Murray]
hullámoslevelű rebarbara
Rhei japonici rhizoma (= radix)
Honos K-Ázsiában, hibridnek tartják, évelő lágyszárú, nálunk nem gyakori konyhakeri növény.
Rheum rhaponticum L. - POLYGONACEAE
[syn.: Rheum x hybridum Murray]
közönséges rebarbara
Rhapontici radix
Honos Közép-Ázsiában, évelő lágyszárú, hibrid változatait kertekben inkább termesztik (főzeléknek,
kompótnak)
Hatóanyag: mindkét gyökérdrogban antrakinonok, valamint kb. 5% stilben-glikozid rhaponticosid,
dezoxirhaponticosid
Alkalmazás: enyhe hashajtó, magas oxalát tartalma miatt gyermekeknek és vesekőbetegeknek ártalmas
lehet, esetleges ösztrogén hatásukat is figyelembe kell venni.
Rhinanthus minor (Ehrh.) L. - SCROPHULARIACEAE
[syn.: Rhinanthus crista-gallii L.]
csörgő kakascímer
Cristae gallii herba
Honos Európában. Kis termetű, egyéves lágyszárú. Üde és nedves réteken országszerte gyakori.
Hatóanyag: aucubin (aucubosid, rhinanthin), klorogén- és kávésav
Alkalmazás: homeopathia.
Rhodiola rosea L. - CRASSULACEAE
[syn.: Sedum rosea (L.) Scop.]
illatos rózsásvarjúháj
Rhodiae radix
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein. Áttelelő pozsgás. 10-35 cm magas. Dísznövényként
telepíthető.
Hatóanyag: illóolaj, salidrosid, tyrosol, rosiridin (aglikon rosiridol), szterol, flavonoidok, kb. 18%
cserzőanyag
Alkalmazás: fejfájás csillapító, népgyógyászatban tonicum.
Rhododendron ferrugineum L. - ERICACEAE
erdélyi havasszépe
Rhododendri ferruginei folium
Honos DK-Közép-Európában (Alpok, Kárpátok), 1-2 m magas, bokros cserje. Magyarországon nincs.
Rhododendron luteum Sweet - ERICACEAE
[syn. Azalea pontica L.]
sárga rododendron, sárga alpesirózsa
Rhododendri folium
Honos K-, Közép- és DK-Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Sok díszfajta ebből származtatható.
Nálunk ez sem található vadon.
Hatóanyag: sok más rododendron fajjal együtt mérgezőek, előbbiben arbutin (ericolin), toxikus
acetilandromedol, továbbá rhododendrin (= betulosid), ursolsav, amyrin, más szaponin-glikozid,
utóbbiban még flavonoidok, fenolkarbonsavak
Alkalmazás: népgyógyászatban diureticum köszvényes, reumás panaszok esetén, több más faj
homeopathiában.
Rhodophyta - ALGAE
vörösmoszatok: Gelidium fajok, Ahnfeltia plicata, Gracillaria lichenoides,
Gymnogongrus grifithiae, Eucheuma spinosum és más fajok
agar
Agar (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Agar-Agar (Ph. Hg. VII.)
Honosak Csendes- és Indiai-Óceánban.
Hatóanyag: agaróz, agaropektin
Alkalmazás: enyhe laxans, gyógyszertechnológia (emulzió-, tabletta-, kenőcselőállítás), laboratóriumi
táptalaj készítéséhez.
Rhus aromatica Ait. - ANACARDIACEAE
kanadai szömörce
Rhois aromaticae radicis cortex
Honos É-Amerikában. 1-2 m magas cserje.
Hatóanyag: kb. 0,07% illóolaj, 20% cserzőanyag
Alkalmazás: tinctura formájában orvosi javallatra ágybavizelés és hasmenés ellen, vese- és
hólyagpanaszokban, menorrhagiában. Homeopathia.
Ribes nigrum L. - GROSSULARIACEAE
fekete ribiszke
Ribis nigri folium (DAC)
Ribis nigri fructus
Ribis nigri gemma
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein. 1-2 m magas cserje vagy fa. Vadon az Alföld (pl. Kis-
Alföldön Szigetköz) liget- és láperdőiben szórványosan található, védett. Termeszthető, nemesített fajtáit
ültetvényekben telepítik. Főleg áprilisban virágzik, termése júliusban, augusztusban érik. Virágzás idején
vagy közvetlenül utána szedik le leveleit, majd szobahőmérsékleten, forgatással szárítják (beszáradás
5:1).
Hatóanyag: kb. 0,5% flavonoid (kvercetin-, kempferol-, myricetin- és izorhamnetin-glikozidok),
oligomer proanthocyanidinek (pl. prodelphinidin), nyomokban illóolaj (mono- és szeszkviterpének),
fenolkarbonsavak
Alkalmazás: levele és rügye diureticum (előnyösen kálium-visszatartó), enyhe antihypertensiv,
antiphlogistikus, antioxidáns, szabadgyök-fogó, fungisztatikus, terméséből készült lé, lekvár vagy bor
ugyancsak antioxidáns, vérszegénység ellen is hatásos.
Ribes rubrum L. - GROSSULARIACEAE
piros ribiszke
Ribis rubri fructus
Honos Ny-Európában, a mérsékelt éghajlaton sokfelé (Ázsiában, É-Amerikában) termesztik. 1-2 magas
cserje.
Hatóanyag: cukrok, szerves savak, karotinoidok, pektin, cyanin és cyanidin-glikozidok
Alkalmazás: friss préslé antioxidáns, vírusellenes, szirup ízesítő gyógyszerészeti készítményekben.
Ricinus communis L. - EUPHORBIACEAE
ricinus
Ricini semen
Ricini oleum (Ph. Hg. VII.)
Ricini oleum hydrogenatum
Ricini oleum virginale (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Afrikában, termesztik szubtrópusi és trópusi országokban. 2 m magasra is megnő. Egyes,
tüskementes tokkal rendelkező, törpe fajtáit régebben Magyarországon is termesztették.
Hatóanyag: mag erősen mérgező toxalbumint, kb. 3% ricint és kevésbé mérgező piridin alkaloidot,
ricinint tartalmaz, a kb. 40-70% ricinusolaj (előbbiektől mentesített zsíros olaj) különleges zsírsava a
ricinolsav
Alkalmazás: kivont és tisztított zsíros olaj erősen laxans, továbbá gyógyszertechnológiában (pl. olajos
injekciók gyártásához) alkalmazható. Homeopathia (nyers mag!).
Robinia pseudacacia L. - FABACEAE
fehér akác
Robiniae pseudacaciae (= acaciae) flos
Robiniae pseudacaciae cortex
Robiniae pseudacaciae folium
Honos USA keleti és középső részén. Különösen mérsékelt égövi országokban Eurázsiában is elterjedt,
fontos mézelő fa. Magyarországon nemesített fajtáit sokfelé telepítik, jó homokkötő. Májusban virágzik,
ilyenkor szedik le a frissen kinyílt virágokat, majd vékony rétegben, szellős helyen szárítják (beszáradás
5-7:1). A kérget kora tavasszal gyűjtik a fiatalabb ágakról (beszáradás 3:1).
Hatóanyag: virágban flavonoid-diglikozid robinin, egyéb flavonoid (pl acaciin, acacetin, robigenin),
illóolaj (anthranilsav-metilészter, farnesol, nerol, linalool, benzilalkohol, terpineol), kéregben erősen
mérgező toxalbumin-lektin robin és phasin, levélben flavonoidok (acacetin, acaciin, apigenin), 0,01%
illóolaj
Alkalmazás: virág aromaticum, illatszeripar, kéreg homeopathia, levél aromaticum, emeticum,
antibakteriális, inszekticid.
Rosa canina L. - ROSACEAE
csipkerózsa, gyepűrózsa
Rosae pseudo-fructus (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Rosae (= Cynosbati) pseudofructus (= fructus), pseudofructus cum seminibus (Ph. Hg.
VII.), pseudofructus sine seminibus (Ph. Hg. VII.)
Rosae (= Cynosbati) semen
Honos Európában, É-Afrikában, Kaukázusban, Ny- és Közép-Ázsiában, Indiai-szubkontinensen. Tüskés
cserje, erdőszéleken, bozótosokban mindenhol gyakori, társulásközömbös, cserjésekben állományképző.
Több kisebb fajra bontható, mindegyik gyűjthető. Más fajok is hasznosak, leginkább: R. pendulina L.,
alpesi rózsa. A csipkerózsa májusban, júniusban virágzik. Az álterméseket kocsány nélkül augusztus
végétől az első deres napokig gyűjtik, amíg kemény az áltermés fala. Aszmagtól mentesítve (kézzel vagy
erre szolgáló, ún. aszmagoló géppel kettévágva és kitisztítva) vagy egészben hagyva szellős helyen
kiterítve vagy műszárítón szárítják (beszáradás 2:1 egész csipkebogyó, 4:1 “csipkehús").
Hatóanyag: 0,2-1,2% (vagy több) aszkorbinsav, kb. 15% pektin, cukor, szerves savak, gallotannin,
flavonoidok, anthocyanok, kb. 0,03% illóolaj, karotinoidok (rubixantin-izomérek, lycopin, β-karotin
stb.), mikroelemek, aszmagban kb. 10% zsíros olaj, nyomokban illóolaj, cserzőanyag, foszfolipid,
nyálka-poliszaharid
Alkalmazás: meghűlés, grippe esetén vitaminpótló (C-vitamin, flavonoidok), enyhe diureticum, laxans
(szerves savak, pektin), lekvár, gyümölcsíz, szörp készül belőle. Aszmag népgyógyászatban diureticum
vese- és hólyagbántalmak esetén.
Rosa x centifolia L. - ROSACEAE
százlevelű rózsa
Honossága sokféle hibridformája miatt nagy vonalakban Eurázsiára tehető, sok díszfajtája kertekben
kedvelt Magyarországon is.
Rosa gallica L.
parlagi rózsa, bársonyrózsa
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Sok formája, fajtája ismert, kertekben telepített.
Rosae flos (= petalum)
Hatóanyag: friss sziromlevélben kb. 0,2% illóolaj (geraniol, citronellol, nerol, linalool, eugenol, geranial,
citral stb.), 10-24% cserzőanyag, cyanin, kvercitrin, pollenben karotinoidok
Alkalmazás: adstringens, népgyógyászatban hasmenés, vérhas és tüdőhurut esetén, száj, szem és garat
öblögetésre. Illatszeripar, homeopathia.
Rosa x damascena - ROSACEAE
(R. gallica L. x R. moschata Herrm)
damaszkuszi rózsa
Rosae aetheroleum
Honossága hibrideredete miatt részben ismert. Kertekben sokfelé megtalálható. Különösen Bulgáriában
nagy ültetvényekben termesztik.
Hatóanyag: virágban 0,2 % illóolaj, a “bolgár rózsaolaj" fő összetevői: feniletilalkohol, citronellol,
geraniol, nerol
Alkalmazás: illatszer- és kozmetikai ipar.
Rosmarinus officinalis L. - LAMIACEAE
rozmaring
Rosmarini folium (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Rosmarini aetheroleum (Ph. Hg. VII.)
Honos Mediterráneumban, Ny-Ázsiában. 1 m magas cserjévé fejlődik, örökzöld. Nálunk az enyhébb
teleket átvészeli, csak védett, déli helyeken érdemes telepíteni.
Hatóanyag: levelekben 1-2,5% illóolaj (15-30%-a 1,8-cineol, továbbá borneol, bornil-acetát, kámfor, α-
pinen, camphen, p-cymen, limonen, terpineol, caryophyllen, egyes illóolajokban 20-50% kámfor,
eucalyptol stb.), 0,35% diterpénfenol carnosolsav és oxidációs laktonszármazékai (carnosol = picrosalvin,
rosmanol), kb. 3% Lamiaceae-cserzőanyag kávésavdepszid, főként rozmarinsav, továbbá flavon
(genkwanin, luteolin, diosmetin) és flavonglikozidok, triterpén oleanolsav- és ursolsav-származékok
Alkalmazás: cholereticum, stomachicum, carminativum, aromaticum, spasmolyticum, külsőleg fürdőkbe,
ekcémára, rovarűzőként, frissen és szárazon fűszer, illóolaja illatszeriparban, likőriparban. Homeopathia.
Rubia cordifolia L. - RUBIACEAE
indiai buzér
Rubiae cordifoliae radix et rhizoma
Honos Afrikában, mérsékelt égövi Ázsiában, Indiai-szubkontinensen, Indokínában, Malajziában. Évelő
lágyszárú, nálunk nem fordul elő.
Hatóanyag: antrakinon purpurin, pseudopurpurin, purpuringlikozid, purpuroxanthin, munjistin, alizarin
Alkalmazás: bakteriosztatikus (Staphylococcus aureusra), lepra ellenes, spasmolyticus kólikában, torokés
melltájéki panaszok esetén, reumára, menstruációs panaszokban. Festőanyag.
Rubia tinctorum L. - RUBIACEAE
festőbuzér
Rubiae radix
Honos K- és DK-Európában, Közép- és Ny-Ázsiában. Évelő lágyszárú, 0,5-0,8 m magas. Régen
festőnövényként termesztették, ma már elvadulva is ritka. Szükség esetén termeszthető.
Hatóanyag: 2-3,5% di- és trioxiantrakinon-glikozidok (alizarin, ruberythrinsav, pseudopurpurin, ribiadin,
galiosin, munjistin, purpuroxanthin), cukrok, cserzőanyag, szerves savak, pektin, klorogénsav, iridoidlakton
asperulosid
Alkalmazás: húgyúti és vesebetegségekben, különösen kőképződés esetén (gyógyszerek formájában),
továbbá diureticum arthritisben, tonicum. Homeopathia. Régen kozmetikai festék volt.
Rubus fruticosus L. - ROSACEAE
vad szeder, feketeszeder
Rubus caesius L.
szeder, hamvasszeder
Rubi fruticosi folium (DAC)
Rubi fruticosi fructus
Rubi fruticosi radix
Honosak Eurázsiában, Mediterráneumban, tüskés cserjék. Ligeterdőkben, erdőszéleken, szántóterületek
szegélyén, tarlókon országszerte gyakoriak. A vad szeder (R. fruticosus L. s. l.) gyűjtőfaj, sok forma és
hibrid tartozik ide. Vágásterületeken, szegélybozótosokban mindenhol gyakori. A hamvas szeder
gyümölcsét gyűjtik, nagyobb állományokat főleg vágásterületeken, erdőszéleken találunk. Termesztik,
nemesített fajtáit telepítik. Májusban, júniusban virágoznak. Ilyenkor gyűjtik a leveleket. A terméseket
hamvaskék állapotban szedik. A levelet árnyékos helyen szárítják (beszáradás 4-5:1).
Hatóanyag: 8-10% hidrolizálható gallotannin, dimer ellagitannin, szerves savak, flavonoid,
cyanidinglikozidok, pentaciklusos triterpénsavak. Gyümölcsben sajátos cyanidinglikozidok, szerves
savak, alkoholok és észterek, cukrok, pektin. Gyökérben cserzőanyag, galluszsav, illóolaj, 0,8% szaponin
villosin
Alkalmazás: adstringens, antidiarrhoeicum, diaphoreticum, garatöblögető. Élvezeti tea, koffein tartalmú
tea legjobb pótlója. Nyers gyümölcse vagy a szederlé és a szederlekvár vitaminokban, nyomelemekben,
antioxidánsokban gazdag, roborans. Gyökér népgyógyászatban antidiarrhoeicum.
Rubus idaeus L. - ROSACEAE
málna
Rubi idaei folium (DAC) (= herba)
Rubi idaei fructus
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein, elterjedt É-Amerikában is. Nálunk vadon a
Középhegységben és a Dunántúlon erdővágásokban különösen gyakori lehet. Számos fajtáját házi
kertekben és nagyobb ültetvényekben termesztik.
Hatóanyag: mint szedernél, továbbá aroma anyag (hexenol és hexenal származékok). Gyümölcsben
sajátos cyanidinglikozidok, szerves savak, alkoholok, észterek, cukrok, pektin
Alkalmazás: mint szedernél, a gyümölcsből készült szirup kanalas gyógyszerek ízjavítójaként
gyógyszerészeti előiratokban hivatalos. Nyers málna, málnaíz, lekvár stb. vitaminokban,
antioxidánsokban gazdag.
Rumex acetosa L. - POLYGONACEAE
mezei sóska
Rumicis acetosae herba
Kozmopolita, különösen elterjedt a Mediterráneumban. Évelő lágyszárú, üde ártéri és hegyi réteken
országszerte gyakori. Nyár elejétől virágzik. A herbát augusztustól szeptemberig gyűjtik, szellős helyen
szárítják.
Hatóanyag: kálium-oxalát, oxálsav, kovasav, aszkorbinsav, fenolkarbonsavak, 7-15% cserzőanyag,
flavonoid (kvercitrin, vitexin stb.)
Alkalmazás: népgyógyászatban féregűző, depurativum, diureticum, stomachicum, antidiarrhoeicum.
Homeopathia (gyökér is).
Rumex crispus L. - POLYGONACEAE
lósóska, fodros lórom
Rumex obtusifolius L. és más Rumex fajok
réti lórom
Rumicis folium
Rumicis fructus
Rumicis radix = Lapathi (acuti) radix
A lósóska kozmopolita, a réti lórom inkább eurázsiai, ahogyan a többi lórom faj is Európában vagy
Eurázsiában honos. Többnyire az északi féltekén terjedtek el, főleg áttelelő vagy évelő lágyszárúak.
Általában nedves réteken vagy erdőkben, gyakran gyomtársulásokban gyakoriak. A sziki lórom (R.
pseudonatronatus Borb.) ritka, védett.
Hatóanyag: levél fő összetevői hasonlóak, mint a mezei sóskánál, termésben kb. 5% catechintannin,
nyálka-poliszaharid, gyökérben antrakinonok (pl. chrysophansav, emodinok), kb. 10% tannin
Alkalmazás: mint mezei sóskánál, termés főként antidiarrhoeicum, antibakteriális (gyermeknek is),
gyökér laxans, spasmolyticum, nagyobb adagban adstringens, antidiarrhoeicum. Homeopathia.
Ruscus aculeatus L. - ASPARAGACEAE vagy RUSCACEAE
szúrós csodabogyó
Rusci rhizoma (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Rusci aculeati rhizoma (= radix)
Honos Közép- és D-Európában, Ny-Ázsiában. Kis termetű, örökzöld cserje. Dunántúlon szórványosan
fordul elő üde lomberdőkben. Védett. Termesztése megoldható.
Hatóanyag: 4-6% spirostanol- és furostanol-típusú szteroid szaponin ruscosid, ruscin (fő aglikonok és
hatóanyagok: ruscogenin, neoruscogenin), triterpének, szterolok, kb. 0,1% illóolaj (kb. 40 azonosított
komponens)
Alkalmazás: kivont hatóanyagaiból, extractumból készült gyógyszerek formájában, orvosi javallatra
venotonicum vénás és kapilláris insufficientia esetén, vagyis vénás keringési elégtelenségben, pangásban,
thrombophlebitisben, ulcus crurisban, nodus haemorrhoidalis megbetegedésben.
Ruta graveolens L. - RUTACEAE
kerti ruta
Rutae folium
Rutae herba
Rutae aetheroleum
Honos D- és Közép-Európában, É-Afrikában. Elterjedt pl. Indiában és az USA területén is. Erős szárú
félcserje, akár 0,5 m-re is megnő. Nálunk kerti dísznövény, ritkán elvadul.
Hatóanyag: akár 1,4% acridon típusú kinolin alkaloid (skimmianin, kokusaginin, γ-fagarin, dictamnin,
graveolin), 0,2-0,7% illóolaj (metilketonok, carbinolacetát, alkilalkoholok és észtereik), rutin, kumarin,
furokumarin (bergapten, izoimperatorin, psoralen, xanthotoxin, rutarin, rutamarin, gravelliferon,
rutaretin, daphnoretin), furanobenzol graveolensav
Alkalmazás: sudoriferum, görcsoldó és idegnyugtató hisztériában, továbbá stomachicum, carminativum,
anthelminticum, emmenagogum, abortivum, cholereticum, aphrodisiacum. Homeopathia.
S
Saccharomyces cerevisiae Hansen.,
más Saccharomyces fajok - SACCHAROMYCETACEAE
élesztőgomba
Faex medicinalis = Cerevisiae fermentum
Hatóanyag: gazdag B-vitaminokban, kb. 50% fehérje, 25% szénhidrát, A-vitamin, D-provitamin,
ergoszterol stb.
Alkalmazás: nyersen, szárítva vagy porítva (különféle gyógyszerformákban) belsőleg, főleg B-vitaminok
pótlására bőrbetegségekben.
Sagittaria sagittifolia L. - ALISMATACEAE
nyílfű
Sagittariae radix
Sagittariae herba
Honos Európába, Ny-Ázsiában, Kaukázusban, Szibériában. Áttelelő, vízi lágyszárú. Az Alföldön
gyakoribb, de fogyatkozik. Zavartalan mocsarakban, nádasokban.
Hatóanyag: gyökérben keményítő, cukor, tannin, levélben flavonoid, szterol, szaponin
Alkalmazás: adstringens, sebgyógyító. Homeopathia.
Salix alba L. - SALICACEAE
fehér fűz
Salix daphnoides Vill.
boroszlánlevelű fűz
Salix fragilis L.
csörege-fűz
Salix purpurea L.
csigolyafűz
Salix viminalis L.
kosárfonó fűz, kenderfűz
Salix cordata Mühlenbg.
[syn.: Salix americana hort.]
kanadai fűz, amerikai fűz
Salicis cortex (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Salicis folium
Honosak Európában, Ázsiában, kivéve a kanadai fűzet, de ezt is sokfelé termesztik Európában. Értékes
drogot szolgáltat a S. alba L. subsp. vitellina (L.) Arcang., aranyfűz. Ártereken vagy nagyobb patakok,
folyók mentén sokszor állományalkotók. A fehér fűznek és alfajának nemesített fajtáit, továbbá a kanadai
fűzet telepítik. Néhány éves vesszőkről a kérget februárban, márciusban lehántják és feldarabolják. A
kifejlett leveleket is gyűjtik. A szárítás meleg, szellős helyen vagy műszárítón történik (beszáradás 3:1
kéreg, 5-6:1 levél).
Hatóanyag: 1,5-11% fenol-glikozid salicin, salicortin, tremulacin, populin, fragilin, triandrin, vimalin,
picein stb.), aromás aldehidek és savak (salirosid, vanillin, syringaaldehid, syringin), szalicilalkohol
(saligenin), flavonoidok, 8-10% cserzőanyag
Alkalmazás: antiphlogistikus (gátolja a prostaglandin bioszintézisét), belsőleg prostatitis, arthritis
kezelésében fájdalomcsillapító (készítmények formájában is), az enyhébb fejfájást is mérsékeli, grippe
ellen, külsőleg hámlasztó, fekélytisztító, antimikotikus, lábfürdők komponense.
Salsola kali L. - CHENOPODIACEAE
homoki ballagófű
Tragi herba
Honos Eurázsiában, Mediterráneumban. Egyéves lágyszárú. Szántóföldi és útszéli gyomtársukásokban
országszerte elég gyakori, kivéve Ny-Dunántúlt.
Hatóanyag: tetrahidroizokinolin-alkaloid salsolin, salsolidin, betainszerű aminok
Alkalmazás: anthelminticum, purgans, diureticum, javítja a vérkeringést.
Salvia fruticosa Mill. - LAMIACEAE
[syn.: Salvia triloba L.]
hármaslevelű zsálya
Salviae trilobae folium (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos DK-Európában, É-Afrikában, Ny-Ázsiában. Félcserje.
Hatóanyag: 2-3,5% illóolaj (kb. 70%-a cineol, továbbá thujon, kámfor, egyéb mono- és szeszkviterpén
picrosalvin, caryophyllen), kb. 5% Lamiaceae-cserzőanyag (rozmarinsavészterek), kb. 2% flavonoid (pl.
salvigenin), diterpén carnosol, triterpén ursolsav, oleanolsav, betulinsav
Alkalmazás: antibakteriális, antivirális, antiphlogisticum, száj- és toroköblögetésre meghűlés, grippe,
felső légúti hurutos megbetegedések esetén (hasonlóan a S. officinalishoz).
Salvia miltiorrhiza Bge. - LAMIACEAE
vörösgyökerű zsálya
Salviae miltiorrhizae radix
Honos Kínában.
Hatóanyag: fenantrénkinon szerkezetű diterpén pigment (tanshinon és izotanshinon),
protocatechualdehid danshensu és salvianolsav
Alkalmazás: extractumai (gyógyszerkészítmények formájában is) javítja a microcirkulatio hatásfokát,
antiischaemiás hatású.
Salvia officinalis L. - LAMIACEAE
orvosi zsálya
Salviae folium (Ph. Hg. VII.) = Salviae officinalis folium (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Salviae radix
Salviae flos
Salviae semen
Salviae officinalis aetheroleum
Salviae tinctura (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos DK-Európában, félcserje. Nálunk kerti dísznövény, de üzemi termesztése is megoldott.
Melegigényes. Közvetlen magvetéssel a tél beállta előtt vagy kora tavasszal szaporítható. A sortávolság
60 cm, a vetés mélysége 2-4 cm. Második évtől kezdve, júniusban, júliusban virágzik. A leveles hajtást
vagy a lefosztott leveleket virágzás kezdete előtt gyűjtik és azonnal szárítják legfeljebb 400C-on
(beszáradás 4:1). Illóolajnyeréshez teljes virágzásban lévő állományt takarítanak be.
Hatóanyag: levélben 1-2,5% illóolaj (35-60%-a kétféle thujon, kevesebb kámfor, cineol, borneol, bornilacetát,
a görög illóolajban eucalyptol, a spanyolban és dalmáciaiban kámfor az uralkodó), 6-15%
szeszkviterpén (caryophyllen, viridiflorol), 2-6% Lamiaceae-cserzőanyag, (rozmarinsavészterek és
kávésavészterek), diterpén carnosol (= picrosalvin), 1-3% flavonoid (luteolin- és apigenin-származék,
mint a glikozilflavon vicenin-2), triterpén-szaponin oleanolsav. Gyökérben és virágban kinon szerkezetű
szeszkviterpén pigment acetoxi- és dehidroroyleanon, magban zsíros olaj
Alkalmazás: antimikrobiális, gyulladásgátló, gingivitis, stomatitis esetén száj- és toroköblögetésre,
izzadásgátló, gyógyfürdőbe aranyérbántalmak kezelésére, belsőleg gyomor- és bélhurut, hasmenés,
hurutos megfázás esetén. Homeopathia. Gyökér és virág a népi használatban kártevőirtó.
Salvia pratensis L. - LAMIACEAE
mezei zsálya
Salviae pratensis herba, (folium) = Horminii pratensis herba, (folium)
Honos Európában. Áttelelő lágyszárú. Sztyeppréteken, kaszálóréteken gyakori.
Hatóanyag: nyomokban illóolaj, 0,4% ursolsav, 0,2% kávésav
Alkalmazás: mint Salvia officinalis.
Salvia sclarea L. - LAMIACEAE
muskotályzsálya
Salviae sclareae herba, (folium)
Salviae sclareae aetheroleum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Közép- és D-Európában, Ny- és Közép-Ázsiában, Kaukázusban, Indiai-szubkontinensen. Magas
(kb. 1 m-es) két-, ritkán többéves lágyszárú. Magyarországon termesztik, kertekben dísznövény.
Hatóanyag: 0,2-0,5% illóolaj (linalool, pinenek, phellandren, citronellol, limonen), diterpénalkohol
sclareol
Alkalmazás: száj- és toroköblögető, illóolaj illatszer- és kozmetikai iparban, fűszerborok ízesítésére.
Sambucus ebulus L. - CAPRIFOLIACEAE
földi bodza
Ebuli fructus
Ebuli folium
Ebuli radix (= rhizoma)
Honos Európában, Közép- és Ny-Ázsiában, É-Afrikában, Kaukázusban. Évelő, cserjeszerű. Országszerte
gyakori útszéli gyomtársulásokban.
Hatóanyag: termésben kb. 0,08% illóolaj, cianogén glikozidok, cserzőanyag, anthocyan sambucyaninglikozid,
valeriánsav, magban zsíros olaj. Levélben cianogén glikozid, cukrok, nyomokban illóolaj,
gyökérben ugyancsak cianogén glikozid, nyomokban illóolaj, gyanta, cserzőanyag, szterol, amyrin,
szaharóz
Alkalmazás: termés laxans, diureticum, diaphoreticum, homeopathia, levél népgyógyászatban meghűlés
esetén, gyökér enyhe diureticum, diaphoreticum, laxans, népgyógyászatban purgans, emeticum.
Sambucus nigra L. - CAPRIFOLIACEAE
fekete bodza
Sambuci (nigrae) flos (Ph. Hg. VII.) = Sambuci flos (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Sambuci fructus
Sambuci folium
Sambuci cortex
Sambuci radix
Honos Európában, Mediterráneumban, Kaukázusban, Ny-Ázsiában. Cserje vagy fa. Országszerte gyakori
degradált erdőkben, cserjésekben. Nemesített fajtáiból ültetvényeket létesítenek. Májusban, júniusban
virágzik. A virágzatokat száraz időben gyűjtik, napon vagy műszárítóban gyorsan szárítják, mert könnyen
barnul. A lemorzsolt virág nedvszívó (beszáradás 6-7:1). Virágzáskor gyűjtik a levelet (beszáradás 4-
5:1). Az érett, fekete vagy sötétlila terméseket terméságazat formájában szedik (beszáradás 5:1).
Hatóanyag: virágban 0,03-0,14% illóolaj, nyomokban cianogén glikozid sambunigrin, kb. 1,6%
flavonoid (rutin, hiperozid, kvercirtin, astragalin), kb. 3% fenolkarbonsav, triterpén szaponin (amyrin,
ursolsav, olenaolsav), szterolok, termésben kb. 3% cserzőanyag, 0,2-1% anthocyan (sambucin,
sambucianin, chrysanthemin), flavonoidok, kevés illóolaj, magban cianogén glikozid (sambunigrin,
prunasin, zierin), cukor, szerves savak, levélben és kéregben cianogéneken kívül cserzőanyag, szterolok,
szaponinok, gyökérben gyanta
Alkalmazás: virág laxans, diureticum, továbbá megfázásos betegségekben diaphoreticum, termés frissen
lekvárnak, nagyobb adagban purgans, leve antioxidáns, nyers, éretlen termés présleve népgyógyászatban
ischias és neuralgia esetén, friss virág, levél és kéreg homeopathiában, gyökér vagy gyökérkéreg
népgyógyászatban laxans és vese-, hólyagbántalmakban jótékony.
Sambucus racemosa L. - CAPRIFOLIACEAE
fürtös bodza
Sambuci racemosae fructus
Honos Közép- és D-Európában, Kaukázusban, egyes alfajai É-Amerikában. Cserje vagy fa.
Hatóanyag: gyümölcshúsban sok karotinoid, vitaminok, cukrok, szerves savak, pektin, cserzőanyag, 0,6-
2% zsíros olaj, magban toxikus, szívre ható glikozid, emiatt mérgező (olaja nem használható)
Alkalmazás: népgyógyászatban gyümölcslé diaphoretikus, megfőzve meghűlés eredetű láz, húgyúti és
hólyagpanaszok esetén, gyümölcshús lekvárnak készíthető.
Sanguinaria canadensis L. - PAPAVERACEAE
vérzőmák
Sanguinariae (canadensis) rhizoma
Honos É-Amerikában, évelő lágyszárú. Nálunk dísznövényként kertekben néha megtalálható.
Hatóanyag: 4-7% izokinolin alkaloid (chelerythrin, sanguinarin, oxisanguinarin, berberin, protopin,
coptisin, allocryptopin), keményítő, gyanta
Alkalmazás: hatóanyagai miatt részben hasonló, mint Chelidonium majusnál. Spasmolytikus,
fájdalomcsillapító. Régebben expectorans krónikus bronchitisben, diureticum, emmenagogum, tonicum,
stimulans, diaphoreticum emésztési zavarok esetén, továbbá nagyobb adagban hánytató. Antitumor
hatása egyes esetekben, kísérleti szinten igazolható. Homeopathia.
Sanguisorba minor Scop. - ROSACEAE
csabaírefű
Honos Európában, É-Afrikában, Kaukázusban, Ny-Ázsiában, Szibériában. Kisebb termetű, 0,1-0,6 m-es,
áttelelő lágyszárú. Magyarországon sziklagyepekben, száraz gyepekben elég gyakori.
Sanguisorba officinalis L.
őszi vérfű
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi területein, É-Amerikában. Akár 1 m-re megnövő, áttelelő
lágyszárú. Nálunk a Középhegységben és a Dunántúlon lápréteken, láposodó kaszálóréteken elég
gyakori, az Alföldön ritkább.
Sanguisorbae herba = Pimpinellae italicae herba
Pimpinellae italicae radix
Hatóanyag: 10-17% catechin-cserzőanyag, catechin, gallocatechin, triterpén szaponin sangusorbigenin,
sanguisorbin
Alkalmazás: adstringens aranyérbetegségben, hasmenés ellen, használatos dysmenorrhoea és tüdőhurut
esetén.
Sanicula europaea L. - APIACEAE
gombernyő
Saniculae folium, (herba)
Saniculae radix
Honos Európában, Afrikában, Kaukázusban, Ny-Ázsiában, Szibériában. Áttelelő lágyszárú, 0,2-0,5 m-es.
A Középhegységben és a Dunántúlon elég gyakori, az Alföldön ritka. Bükk- és gyertyánelegyes üde
erdőkben fordul elő.
Hatóanyag: kb. 1% pentaciklusos triterpén szaponin (aglikon saniculagenin A, B, C, D), gyökértörzsben
akár 10%, továbbá 1-2 % fenolkarbonsav (klorogénsav, kávésav, rozmarinsav)
Alkalmazás: antibakteriális, antimikotikus, gyomorfekély és bőrbetegségek (pl. ekcéma, furunculus)
kezelésére, népgyógyászatban belsőleg vérzéscsillapító, szaponintartalma miatt expectorans.
Homeopathia.
Santalum album L. - SANTALACEAE
fehér szantálfa
Santali albi lignum
Santali aetheroleum
Honos Indiai-szubkontinensen, Malajziában. 10-12 m magas, örökzöld. Termesztik.
Hatóanyag: farészben 3-6% illóolaj (kelet-indiaiban kb. 90% szeszkviterpén santalol, a többi geraniol,
citronellol, terpineol, metilacetofenon, fenol, kínaiban kevesebb santalol, nyugat-indiaiban
szeszkviterpén elemol, endesmol, agarofurán), 5-8% gyanta, cserzőanyag
Alkalmazás: illóolajat régen gonorrhoea, bőrbetegségek esetén és diaphoreticumként, ma illatszer- és
kozmetikai iparban. Homeopathia.
Santolina chamaecyparissus L. - ASTERACEAE
cipruska
Santolinae herba
Honos D-Európában. Örökzöld, 0,3-0,7 m-es, bokros félcserje.
Hatóanyag: 0,8-1% illóolaj, virágban thujon, pinenek, phellandren, phellandral, myrcen, limonen, pcymol,
terpineol, levélben inkább artemisiaketon, santolinszerű szeszkviterpének (pl. longipinen)
Alkalmazás: gyomor- és bélpanaszokban spasmolyticum, stomachicum, továbbá anthelminticum.
Illóolaja kinyerhető, hasonló célra használható.
Saponaria officinalis L. - CARYOPHYLLACEAE
orvosi szappanfű
Saponariae rubrae radix
Saponariae rubrae herba
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban, Szibériában. Kínában és É-Amerikában is
meghonosodott. 0,4-0,8 m magas, áttelelő lágyszárú. Országszerte előfordul főleg ártéri
szegélytársulásokban, gyakran útszélen, szemétdombok közelében.
Hatóanyag: gyökérben 2,5-8% triterpén szaponin (glikozid saponariosid A, B, kisebb mennyiségben CH,
bisdesmosid quillajasav, aglikon gypsogenin), kevés szterol. Herbában szaponin (saporubrin,
saporubrinsav), flavon-C-glikozid saponarin, vitexin
Alkalmazás: gyökér expectorans bronchitisben, népgyógyászatban reumás panaszokban és
bőrbetegségben, homeopathiában, herba ugyanígy, még diureticum, depurativum, mint detergens
emulgeáló anyag.
Sarcopoterium spinosum Spach - ROSACEAE
[syn.: Poterium spinosum L.]
tövisesvérfű
Poterii radix (= radicis cortex)
Honos Mediterráneumban, Közel-Keleten. Kb. 0,5 m-es cserje.
Hatóanyag: kb. 6% cserzőanyag, hypoglykaemiás aktivitású triterpén, tormentosid, szitoszterol
Alkalmazás: adstringens, antidiabeticum.
Sarracenia purpurea L. - SARRACENIACEAE
bíbor kürtvirág
Sarraceniae purpureae radix
Sarraceniae purpureae folium
Honos É-Amerikában. Évelő.
Hatóanyag: gyökérben és levélben secoiridoid sarracenin, cserzőanyag, gyanta, pigment, 0,5% acrylsav
Alkalmazás: régebben stimulans, tonicum, diureticum, diaphoreticum, antidysentericum. Homeopathia.
Sassafras albidum (Nutt.) Nees - LAURACEAE
[syn.: Sassafras officinale Nees et C. H. Eberm.]
amerikai lázfa
Sassafras lignum
Sassafras cortex
Sassafras folium
Sassafras aetheroleum
Honos É-Amerikában. Kb. 30 m magas.
Hatóanyag: farészben 1-2%, gyökérkéregben 6-9% illóolaj (80%-a safrol, egyéb fenilpropán, mono- és
szeszkviterpén), dimer fenilpropán lignan (sesamin, dezmetoxiaschantin), cserzőanyag, szterolok
Alkalmazás: diureticum, aromaticum, carminativum, vértisztító, izzasztó, nagy adagban safrol-tartalma
miatt hepatotoxikus, illóolaj illatszeriparban. Homeopathia.
Satureja calamintha (L.) Scheele - LAMIACEAE
[syn.: Calamintha clinopodium Spenn.]
borsfű pereszlény
Calaminthae herba
Honos Mediterráneumban, atlantikus Európában, elterjedt É-Amerikában. Évelő, cserjeszerű lágyszárú.
Hatóanyag: illóolaj (pulegon, menthon, izomenthon), kávésav és depszidjei
Alkalmazás: népgyógyászatban aromaticum, stomachicum.
Satureja hortensis L. - LAMIACEAE
[syn.: Clinopodium hortense Ktze.]
csombord
Saturejae herba (= folium)
Saturejae aetheroleum
Honos Mediterráneumban, főleg keleti részén. Egyéves lágyszárú, főleg konyhakertekben termesztik
fűszernek. Márciusban vetik 30-50 cm sortávolságra, 0,5-1 cm mélyre. Termeszthető az évelő hegyi
csombord (S. montana L.) is. Júniusban virágzik. A virágos hajtást virágzás kezdetén gyűjtik, szellős
helyen szárítják (beszáradás 5-6:1).
Hatóanyag: 0,3-2% illóolaj (40-60%-a carvacrol, továbbá p-cymol, linalool, timol), 4-8,5% cserzőanyag,
szaponin (ursolsav, oleanolsav), szitoszterol
Alkalmazás: antidiarrhoeicum, stomachicum, carminativum, expectorans, emésztésjavító, vese-, máj- és
epebántalmak esetén, diaphoreticum, emmenagogum, stimulans, enyhe vérnyomásnövelő. Fűszer,
illóolajat szolgálat.
Scabiosa columbaria L. - DIPSACACEAE
galamb ördögszem
Scabiosae minoris herba
Honos Európában, É-Afrikában, Közép- és Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Áttelelő lágyszárú. Nálunk
száraz gyepekben fordulhat elő, védelemre szorul.
Hatóanyag: heterosid-iridoid scabiosid (= scabiosin)
Alkalmazás: külsőleg bőrbetegségek (pl. sömör) kezelésére, rühösség ellen.
Schisandra (= Schizandra) chinensis (Turcz.) Baill. - SCHISANDRACEAE
kínai kúszómagnólia
Schisandra sphenanthera Rehd., E. H. Wilson
Schisandrae fructus
Honos Kínában, K-Ázsiában, Távol-Keleten.
Hatóanyag: 7-19% dibenzo-cykloocten-lignánok (schisandrin A, B, C, schisandrol A, B, schisantherin
A-E, gomisin D-T), monoterpén (borneol, 1,8-cineol), szeszkviterpén (sesquicaren)
Alkalmazás: kivonatok (gyógyszerek) formájában hepatoprotectiv, tonicum, sedativum, anticonvulsiv,
továbbá antioxidáns, antibakteriális, adaptogén, neuroleptikus. (Levél antidepressiv).
Schizophyllum commune Fries - SCHIZOPHYLLACEAE
hasadtlemezűgomba
Elhalt fákon, lehullott ágakon, fadarabokon egész évben gyakori, kisebb-nagyobb csoportokban nő,
egyéves. Országszerte megtalálható. Nem ehető.
Hatóanyag: 1,3- és 1,6-poli-β-glükán schyzophyllan
Alkalmazás: aspecifikus immunstimuláló főleg intravénásan adagolva (rákterápiában).
Scopolia carniolica Jacq. - SOLANACEAE
(krajnai) farkasbogyó
Scopoliae (carniolicae) folium
Scopoliae (carniolicae) rhizoma
Honos Közép-, DK- és K-Európában, Kaukázusban. Évelő lágyszárú, nálunk az Északi-Középhegység
bükköseiben fordul elő.
Hatóanyag: 0,3-0,8% (levélben kevesebb) tropán alkaloid (atropin, hioszciamin, szkopolamin)
Alkalmazás: szkopolamint és hioszciamint állítanak elő belőle. Régen a népgyógyászatban reuma,
köszvény és kólika kezelésére, továbbá gyermekek altatására használták. Homeopathia.
Scorzonera hispanica L. - ASTERACEAE
feketegyökér, spanyol pozdor
Scorzonerae radix
Honos Európában, Kaukázusban, Szibériában. Áttelelő lágyszárú, 0,4-1,3 m magas. A Dunántúlon
szórványosan megtalálható meszes talajú sziklagyepekben, sztyeppréteken. Termeszthető, mint
különleges zöldségnövény.
Hatóanyag: coniferin glikozid, trigonellin, kolin, aminok, kaucsuk, cukor, inulin, taraxaszterol,
lactucerol, lactucin
Alkalmazás: hurutos tüdőbetegség, meghűlés esetén diaphoreticum, diureticum, frissen zöldség, szárítva
kávépótszer.
Scrophularia nodosa L. - SCROPHULARIACEAE
göcsös görvélyfű
Scrophulariae (vulgaris = foetidae) herba
Scrophulariae radix
Honos Közép-Európában, Közép-Ázsiában, É-Amerikában is elterjedt. 0,5-1 m magas, áttelelő lágyszárú.
Nálunk üde lomberdőkben fordul elő, nem tömegesen.
Hatóanyag: cserzőanyag, szaponin, levélben flavonoid diosmin, hesperidin, fenolkarbonsavak
(különösen a gyökérben és gyökértörzsben, amiben még aucubin)
Alkalmazás: népgyógyászatban bőrbetegségekben (ekcéma, csomók), diureticum, anthelminticum.
Homeopathia.
Scutellaria altissima L. - LAMIACEAE
magas csukóka
Scutellariae herba
Honos DK- és K-Európa, Kaukázus. 0,4-1 m magas, áttelelő lágyszárú. A Középhegység és a Dunántúl
egyes helyein, szikla- és szurdokerdőkben fordul elő, de nem tömegesen.
Scutellaria galericulata L. - LAMIACEAE
vízmelléki csukóka
Tertianariae herba (= Scutellariae herba)
Cirkumpoláris. Áttelelő lágyszárú, 0,1-0,4 m magas. Mocsarakban, láp- és mocsárréteken az egész
országban elég gyakori.
Hatóanyag: flavonoid (dihidroxiflavon-glukuronid chrysin-7-glucuronid, 1% baicalin, scutellarin,
galerosid), kb. 3% tannin
Alkalmazás: népgyógyászatban malária ellenes, tonicum, spasmolyticum.
Scutellaria lateriflora L. - LAMIACEAE
virginiai csukóka
Scutellariae lateriflorae herba
Honos É-Amerikában. Áttelelő lágyszárú, 0,4-0,6 m magas.
Hatóanyag: flavonoid scutellarin, illóolaj, zsíros olaj, tannin, gyanta
Alkalmazás: mint előbbiek, továbbá antipyreticum. Homeopathia.
Sedum acre L. - CRASSULACEAE
borsos varjúháj
Sedi acris herba
Honos Európában, É-Afrikában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban, Szibériában. Áttelelő, tőrózsás, 2-15 cm
magas pozsgás. Országszerte száraz gyepekben gyakori.
Hatóanyag: piperidin alkaloid sedamin, sedinin, sedinon, sedridin, izopelletierin, flavonoid (sedoflorin,
sedocaulin, sedocitrin), cserzőanyag, nyálka-poliszaharid, kb. 30% gumianyag, gyanta, viasz
Alkalmazás: főleg frissen purgans, emeticum, malária és dysenteria ellenes. Homeopathia.
Sedum maximum (L.) Hoffm. - CRASSULACEAE
[syn.: Sedum telephium L., Hylotelephium telephium (L.) H. Ohba]
bablevelű varjúháj
Crassulae majoris herba = Telephii herba
Crassulae majoris radix = Telephii radix
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein. Áttelelő pozsgás. Nagyobb termetű, mint a borsos
varjúháj. Középhegységben és Dunántúlon gyakoribb, száraz gyepekben, nyílt tölgyesekben. Kertekben
is ültetik.
Hatóanyag: mint S. acre, telephiin glikozid
Alkalmazás: mint S. acre, homeopathia.
Selenicereus grandiflorus (L.) Britton et Rose - CACTACEAE
[syn.: Cactus grandiflorus L.]
éjkirálynőkaktusz
Cacti stipes = Selenicerei herba
Selenicerei flos
Honos Mexikóban, Közép-Amerikában, Karib-szigeteken. Pozsgás kaktusz nagy virágokkal.
Hatóanyag: aminok (tyramin, N-metil-tyramin, N,N-dimetil-tyramin = hordenin), flavonol-glikozidok
(főleg izorhamnetin-glikozidok), betacyanok
Alkalmazás: alkoholos kivonat cardiotonicum, serkenti a szív összehúzó erejét. Homeopathia.
Sempervivum tectorum L. - CRASSULACEAE
házi kövirózsa
Sempervivi majoris (= tectori) folium
Honos D-Európában, É-Afrikában. Évelő pozsgás, kertekben, kerítésekre sokfelé telepítik.
Hatóanyag: almasav és kalcium sója, száraz levélben 5-10% izocitromsav, nyomokban alkaloid, továbbá
cserzőanyag, gyanta és nyálka-poliszaharid, flavonoidok
Alkalmazás: népgyógyászatban friss préslé fülbe csepegtetve antibakteriális, a drog dysmenorrhoea,
amenorrhoea esetén enyhíti a fájdalmat. Homeopathia.
Senecio aureus L. - ASTERACEAE
aranysárga aggófű
Senecionis aurei rhizoma
Senecionis aurei folium
Honos É-Amerikában. Áttelelő lágyszárú.
Hatóanyag: pirrolizidin alkaloid senecionin és egyéb, továbbá gyanta
Alkalmazás: vérzéscsillapító. Homeopathia.
Senecio cineraria DC. - ASTERACEAE
tengerparti aggófű
Senecionis cinerariae succus
Honos Mediterráneumban, É-Amerikában is elterjedt, dísznövényként is ismert.
Hatóanyag: pirrolizidin alkaloidok (pl. senecionin, jacobin, otosenin, seneciphyllin)
Alkalmazás: homeopathia.
Senecio jacobaea L. - ASTERACEAE
jakabnapi aggófű
Senecionis jacobaeae herba = Jacobaeae herba
Honos Európában, É-Afrikában, Ázsia mérsékelt égövi részein. Áttelelő lágyszárú. Nálunk
kaszálóréteken, erdővágásokban elég gyakori.
Hatóanyag: pirrolizidin alkaloidok (senecionin, senecin, jacobin, jaconin, jaozin, jacolin, seneciphyllin),
2,5% illóolaj, flavonoidok, poliinek
Alkalmazás: fájdalomcsökkentő amenorrhoea, dysmenorrhoea, cystitis, diarrhoea esetén. Ma toxikus
alkaloid-tartalma miatt nem használják, kivéve homeopathiát.
Senecio nemorensis L. subsp. fuchsii (Gmel.) Celak - ASTERACEAE
[syn.: S. ovatus (Gaertn., Mey et Scherb.) Willd., S. fuchsii Gmel.]
kárpáti aggófű, szaracén aggófű
Senecionis herba (= Consolidae sarracenicae herba)
Honos Közép-Európától Kaukázusig. Áttelelő lágyszárú. Típusos alfaja országszerte előfordul, de nem
gyakori bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben. A drogot szolgáltató alfaj néhol, mészkerülő
bükkösökben gyakoribb.
Hatóanyag: 0,01-0,1% pirrolizidin alkaloid (fuchsisenecionin, senecionin, sarracin, platyphyllin,
triangularin), kb. 0,1% illóolaj (szeszkviterpének), flavonoidok (rutin, kvercitrin stb.), kumarinok
(aesculetin), cynarin, klorogénsav, furanoemerophylan-típusú szeszkviterpén-észter
Alkalmazás: főleg a drog kivonata vérzéscsillapító elsősorban klimaxos vérzésekben vagy
hypermenorrhoea esetén, antidiabeticum, népgyógyászatban egyéb menstruációs zavarokban. Alkaloidtartalma
miatt csak olyan készítmények használhatók, amelyek pirrolizidin mentesek.
Senecio vulgaris L. - ASTERACEAE
(közönséges) aggófű
Senecionis (vulgaris) herba = Erigerontis herba
Honos Európában, É-Afrikában, Ázsia mérsékelt égövi részein, elterjedt É-Amerikában is. Egy-, kétvagy
többéves lágyszárú. Gyomtársulásokban országszerte előfordul.
Hatóanyag: pirrolizidin alkaloid (senecionin, retrosin, seneciphyllin, senecin), inulin, illóolaj, rutin
Alkalmazás: mint az előbbinél, továbbá népgyógyászatban féregellenes és kólika esetén.
Senna alexandrina Mill. - CAESALPINIACEAE
[syn.: Cassia acutifolia Delile, C. angustifolia Vahl, C. senna L.]
szenna, alexandriai szenna, indiai szenna, anyalevél (= termés)
Sennae folium (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Sennae folium extractum siccum normatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Sennae acutifoliae fructus (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII. - alexandriai)
Sennae angustifoliae fructus (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII. - tinnevelly-i)
Sennae fructus (Ph. Hg. VII.)
Sennae acutifoliae folium
Sennae angustifoliae folium
Honos Afrikában, Arab-félszigeten, Ny-Ázsiában, Indiai-szubkontinensen. 1-1,5 m-es cserje. Különösen
D-Indiában, de más trópusi országokban is termesztik.
Hatóanyag: levélben kb. 3% diantronglikozid (sennosid A, A1, B-F), kevés antrakinonglikozid (pl. rhein-
8-gükozid), 2-3% nyálka-poliszaharid, flavonoid, naphtalinglikozid (tinnevellinglükozid,
hidroximusicinglikozid), kb. 0,05% illóolaj (mono- és szeszkviterpének, fenilpropánok), poliol
alexandriai szenna termésében 3,4% hidroxiantracén-származékok, tennevelly-iben 2,2%
(diantronglikozidok: sennosid A, B, C, D), még kevesebb antrakinonglikozid, mint levélben
Alkalmazás: laxativum, a vastagbélre hat, a termés kevésbé erős hatású. Számos kivonat és gyógyszer
készül belőlük.
Serenoa repens (Bartram) Small - ARECACEAE
[syn.: Sabal serratula (Michx.) Benth. et Hook]
fűrészpálma
Sabalis serratulae fructus (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Sabal fructus (= semen)
Honos DK-USA-ban, termesztik még Közép-Amerikában, 4 m magas.
Hatóanyag: zsíros olaj, β-szitoszterol és glikozidjai, valamint laurinsavval és mirisztinsavval alkotott
észterei, galaktózból, arabinózból és uronsavakból álló heteropoliszaharid, anthranilsav, flavonoid
(kempferol- és apigenin-glikozidok)
Alkalmazás: ödéma- és gyulladáscsökkentő, kivonatai, készítményei prostatahyperplasia stádiumaiban.
Homeopathia.
Serratula tinctoria L. - ASTERACEAE
festőzsoltina
Serratulae herba
Serratulae radix
Honos Eurázsiában. Áttelelő lágyszárú. Magyarországon helyenként fordul elő, üde láp- és
mocsárréteken, kaszálóréteken.
Hatóanyag: sárga serratulin, tridecatetraindien, ekdiszteroid
Alkalmazás: korábban kelésre, aranyérre. Festőnövény.
Sesamum indicum L. - PEDALIACEAE
[syn.: Sesamum orientale L.]
szezám
Sesami semen
Sesami oleum raffinatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos K-Indiában, világszerte termesztik szubtrópusi és trópusi országokban. Egyéves, lágyszárú.
Hatóanyag: 35-60% zsíros olaj (főleg olaj- és linolsav), diarilfuranofuran-lignan sesamin, sesamolin
Alkalmazás: olaj linimentum, tapasz, kenőcs, szappan készítéshez és élelmiszeriparban, mag lignánjai
miatt inszekticid, szabadgyökfogó, antioxidáns, mag és olaja régebben aphrodisiacum, tonicum,
abortivum, laxans, diureticum, antirheumaticum.
Silene vulgaris (Moench) Garcke - CARYOPHYLLACEAE
[syn.: Silene cucubalus Wib., S. inflata SM]
habszegfű, hólyagos habszegfű
Behen albi (= albus) radix
Silenis inflatae herba
Honos Európában, É-Afrikában, Ázsia mérsékelt égövi részein, Indiai-szubkontinensen. Mérsékelt
égövön világszerte elterjedt. Áttelelő lágyszárú. Száraz és mérsékelten száraz tölgyesekben, irtásréteken
fordul elő.
Hatóanyag: herbában szaponin, gyökérben szintén (gypsogenin-glikozidok, pl. silenosid)
Alkalmazás: mint szappangyökér, továbbá népgyógyászatban herba hólyagbántalmakban, krónikus
hólyaghurut kezelésére.
Silphium laciniatum L. - ASTERACEAE
kompasznövény
Silphii laciniati herba
Silphii laciniati radix
Honos É-Amerikában, termesztik Európában is. Évelő lágyszárú.
Hatóanyag: terpének, gyanta, gyantasav, gyökérben még inulin
Alkalmazás: expectorans, emeticum, diureticum, spasmolyticum, gyantáját az indiánok rágógumiként
használták. Homeopathia.
Silphium perfoliatum L. - ASTERACEAE
átnőttlevelű szilfium
Silphii perfoliati rhizoma
Honos É-Amerikában, néhol dísznövény nálunk is. Évelő lágyszárú.
Hatóanyag: hasonló előbbihez
Alkalmazás: tonicum, diaphoreticum, lázas és májbetegségekre népgyógyászatban.
Silybum marianum (L.) Gärtn. - ASTERACEAE
[syn.: Carduus marianus L.]
máriatövis
Silybi mariani fructus (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
= Cardui mariae fructus (DAB) = Cardui mariani fructus (= semen)
Cardui mariae herba
Honos Mediterráneumban, Elő-Ázsiában. Világszerte elterjedt. Áttelelő lágyszárú, melegigényes.
Termeszthető, időnként és helyenként gyomosít. 40-60 cm sortávolságra, 3-5 cm mélyre vetik március
végén, április elején. Júniusban, júliusban virágzik. Herbát magszár képződés előtt gyűjtik. Termését
akkor takarítják be, amikor az elsőrendű oldalhajtások virágzatainak zömén a fészekpikkelyek
megszáradnak, a virágzat közepe fehéredik, a fényes bóbita már látszik (általában július közepén). Egy
menetben, arató-cséplő géppel takarítják be. Utószárítást követően szelelő rostával tisztítható.
Hatóanyag: kaszatban 1,5-3% flavonolignan (silymarin, asilybinin, silybin A, B, izosilybin A, B,
silychristin, silydianin), flavonoid (taxifolin, kvercetin, apigenin, naringin, eriodiktiol, crysoeriol),
dihidroxichromon, dehidrodikoniferil-alkohol, 20-30% zsíros olaj, szterolok, herbában flavonoidok,
sterolok, poliinek
Alkalmazás: termés hepatoprotectiv (kivonatai gyógyszerek formájában), szabadgyökfogó, antioxidáns,
cholagogum, levél is cholagogum. Homeopathia.
Simarouba amara Aubl. - SIMAROUBACEAE
[syn.: Simarouba officinalis DC.]
keserűfa
Simaroubae amarae cortex
Honos D-Amerikába északi részén. Közepes nagyságú fa.
Hatóanyag: 20-27% cserzőanyag, kb. 1% quassinoid triterpén-lakton simarubin, simarubidin, simarolid,
0,1-0,2% illóolaj, gyanta
Alkalmazás: bélhurut esetén antidiarrhoeicum, valamint amarum. Homeopathia.
Simmondsia chinensis = sinensis (Link) Schneid. - BUXACEAE (SIMMONDSIACEAE)
jojoba
Simmondsiae oleum = Simmondsiae cera liquida = Jojoba oleum
Honos É-Mexikóban és DNy-USA-ban, termesztik Kínában, Közel-Keleten, más szubtrópusi
országokban.
Hatóanyag: magban kb. 60% viaszészter (viaszalkoholok és zsírsavak észterei)
Alkalmazás: tiszta olajat vagy hidrogénezett, szilárd, de képlékeny változatát kozmetikai és
gyógyszerészeti célra (kenőcs, szappan, bőr- és hajápoló szerek)
Sinapis alba L. - BRASSICACEAE
fehér mustár, angol mustár
Sinapis albae semen = Erucae semen
Sinapis oleum
Honos Mediterráneumban, elterjedt sokfelé, főleg Eurázsiában. Egyéves lágyszárú, nálunk is
termeszthető. A fekete mustár mellett még a szareptai mustárt [Brassica x juncea (L.) Czern., Sinapis
junceae semen] is termesztik. Márciusban 24-30 cm sortávolságra, 1-1,5 cm mélyre vetik, általában
júniusban virágzik és július végén, augusztus elején érik. Akkor aratják, amikor a virágzati tengely és a
termésfal már sárgásfehér. Cséplés és tisztítás után legfeljebb 600C-on szárítják (beszáradás 1,1-1,2:1).
Hatóanyag: 1-1,2% glikozinolát szinalbin, szinigrin és csípős, de kevésbé szúrós szagú bomlástermék
hidroxi-benzil-izotiocianát
Alkalmazás: magból kivont olaja közel azonos összetételű a Brassica nigráéval. Magot egészben lenyelve
dyspepsiában, grippe ellen, külsőleg széttörve borogatásként vérbőséget okoz, ezáltal enyhíti az ízületi
fájdalmat. Homeopathia. Élelmiszeripar.
Sisymbrium officinale (L.) Scop. - BRASSICACEAE
szapora zsombor
Sisymbrii herba = Erysimi herba
Honos Európában, É-Afrikában, Ázsia mérsékelt égövi részein. Egyéves vagy éttelelő egyéves, 0,3-0,6 m
magas. Nálunk ruderális gyomtársulásokban gyakori.
Hatóanyag: illóolaj (glikozinolát, alkil-izotiocianátok)
Alkalmazás: népgyógyászatban gégepanaszokban, hurutokban, húgyúti és vesekőpanaszok esetén.
Homeopathia.
Sium erectum Huds. - APIACEAE
[syn.: Sium angustifolium L., Berula erecta Coville]
kis békaorsó
Berulae herba
Honos Európában, Ny- és Közép-Ázsiában, É-Amerikában és Mexikóban. Áttelelő lágyszárú.
Dunántúlon szórványosan, néhol gyakori tiszta vizű patakok, forráslápok növényzetében.
Hatóanyag: kempferol-, kvercetin-, izorhamnetin-glikozid, szabad és kötött kávésav, protocatechusav,
gentisinsav, p-hidroxibenzoesav, ferulasav, szinapinsav
Alkalmazás: diureticum.
Sium latifolium L. - APIACEAE
nagy békaorsó
Sii palustris herba
Sii palustris radix
Honos Európában, Afrikában. Áttelelő lágyszárú. Magyarországon mocsarakban mindenhol gyakori.
Hatóanyag: flavonoidok, fenolkarbonsavak, gyökérben poliinek, illóolaj, gyanta
Alkalmazás: antibakteriális, mérgező, régen használták.
Sium sisaroideum DC. - APIACEAE
[syn.: Sium sisarum L.]
vad békaorsó, keleti békaorsó
Sii sisari radix
Honos DK-Európában, Elő-Ázsiában. Áttelelő lágyszárú. Alföldön szórványosan, mocsarakban.
Védendő.
Hatóanyag: 4-8% szaharóz, 4-l8% keményítő, pektin, gumianyag, dextrin, nyálka-heteropoliszaharid,
poliin (falcarindion, falcarinolon)
Alkalmazás: népgyógyászatban expectorans, nyálfolyás ellen.
Smilax regelii Killip et Morton - SMILACACEAE
[syn.: Smilax utilis Hemsl.]
hasznos szárcsalián
Smilax aristolochiifolia Mill. és más Smilax fajok
[syn.: Smilax medica Schltdl. et Cham.]
farkasalma-levelű szárcsalián, mexikói szarszaparijja
Sarsaparillae radix
Honosak Közép-Mexikóban, Közép-Amerikában. Kúszó cserjék, félcserjék.
Hatóanyag: 1-3% szaponin smilagenin-glikozidok (sarsaponin, smilasaponin), keményítő, csípős gyanta,
0,03% illóolaj
Alkalmazás: bőrgyógyászatban ekcéma, psoriasis, pyoderma, dermatitis egyes eseteiben, köszvény és
krónikus reuma kezelésére, húgyúti homok- és kőképződés gátlására, lues és lepra kezelésében.
Homeopathia.
Smilax china L. - SMILACACEAE
kínagyökér
Chinae rhizoma (= tuber)
Honos Kínában, Japánban. Kúszó cserje.
Hatóanyag: cserzőanyag, gumianyag, gyanta, keményítő, Smilax-szaponin A, B, C (dioscin, diosgenin)
Alkalmazás: mint Sarsaparillae radix, továbbá népgyógyászatban vértisztító, aphrodisiacum.
Solanum aviculare G. Forst. - SOLANACEAE
madárcsucsor
Honos Malajziában, Ausztráliában, Új-Zélandban. Évelő, nálunk rendszerint egyéves lágyszárú.
Honosításával Magyarországon is próbálkoztak.
Hatóanyag: levélben solasodin
Alkalmazás: gyógyszeripari nyersanyag (solasodin) szteroidok előállításához.
Solanum dulcamara L. - SOLANACEAE
[syn.: Dulcamara flexuosa Moench]
ebszőlő csucsor
Dulcamarae stipes
Honos Európában, É-Afrikában, Ázsia mérsékelt égövi részein, Indiai-szubkontinensen. Áttelelő
lágyszárú vagy kapaszkodó félcserje. Mocsári és láperdei társulások szegélyén és gyomtársulásokban él.
Hatóanyag: szaponinszerű szteroid alkaloid soladulcidintetrosid, soladulcin (aglikon soladulcidin),
solasonin, solamargin (aglikon solasodin), soladulcamarin (aglikon soladulcamaridin), solamarinok
(aglikon tomatidenol), cserzőanyag, lektin
Alkalmazás: antibakteriális, expectorans, diureticum, (solamarin in vitro tumorgátló), erős hatású,
régebben népi gyógyászatban vértisztító, lázcsillapító, reumás és ízületi bántalmak, hólyag-, gyomor- és
bélhurut esetén, külsőleg krónikus bőrbajokra, pl. ekcémára. Homeopathia.
Solanum laciniatum Ait. - SOLANACEAE
orvosi csucsor
Honos Ausztráliában. Évelő, nálunk általában egyéves, magasra növő lágyszárú. Termesztésével
Magyarországon is próbálkoztak.
Hatóanyag: főleg éretlen termésben solasodin
Alkalmazás: gyógyszeripari nyersanyag (solasodin) szteroidok előállításához.
Solanum nigrum L. - SOLANACEAE
fekete csucsor
Solani nigri herba
Honos Európában, É-Afrikában, Ázsiában, ma kozmopolita. Egyéves lágyszárú. Útszéli
gyomtársulásokban gyakori.
Hatóanyag: szaponinszerű szteroid alkaloid solaninok, chaconinok (aglikon solanidin)
Alkalmazás: mérgező, korábban népgyógyászatban fájdalomcsillapító reumás panaszokban.
Homeopathia.
Solanum tuberosum L. - SOLANACEAE
burgonya
Solani amylum (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos D-Amerikában (Andok), Közép-Amerikában, Mexikóban, ma fajtáit sokfelé termesztik. Fontos
kultúrnövény Magyarországon is.
Hatóanyag: keményítő
Alkalmazás: gyógyszerkönyvi minőségű keményítő gyógyszergyártásban használatos.
Solidago canadensis L. - ASTERACEAE
kanadai aranyvessző
Honos É-Amerikában (USA, Kanada). Évelő lágyszárú, 1,5 m magasra is megnő, hajtása pelyhes szőrű.
Nálunk behurcolt, magaskórós növényzetben meghonosodott, gyakran dísznövényként is megtalálható.
(Nem eldöntött, hogy teljesen azonos-e az Európában kialakult típus az észak-amerikai S. altissima L.
fajjal.)
Solidago gigantea Ait.
[syn.: Solidago serotina Ait.]
magas aranyvessző
Honos USA keleti és nyugati partvidékein. Évelő lágyszárú, az előbbinél még magasabbra is megnő,
hajtása kopasz. Magyarországon meghonosodva erősen terjed főleg völgyekben, ártereken, liget- és
láperdőkben, mocsarakban. Az előbbi fajjal együtt júliustól októberig tart a virágzási idő. Virágnyílás
kezdetén gyűjtik a kb. 30 cm-es, csúcsi hajtásokat. Árnyékos helyen szárítják (beszáradás 5:1).
Solidaginis herba (Ph. Eur. 4.,Ph. Hg. VIII.)
= Solidaginis giganteae herba
Hatóanyag: magas aranyvesszőben kb. 3,8%, kanadaiban kb. 2,5% flavonoid (főleg kvercetin- továbbá
kempferol-, izorhamnetin- és rhamnetin-glikozidok), 0,8-1,9% pentaciklusos, olean-12-en típusú
triterpén-szaponinok (aglikon bayogenin), t-clerodan- és labdan-típusú diterpének, kb. 0,5% illóolaj
(mono- és szeszkviterpének), 2-2,3% fenolkarbonsav, cserzőanyag, fruktan
Alkalmazás: antiphlogisticum, diureticum, spasmolyticum, antibakteriális, antimikotikus, antioxidáns,
szabadgyökfogó, különösen hatékony nephritis, cystitis esetén. Szaponinmentes kivonataiból készült
gyógyszerek vérnyomáscsökkentők, a fruktan antitumor aktivitású in vitro körülmények között egyes
sejtvonalakra. Virágzatból készült kivonat rovartoxikus, repellens.
Solidago virgaurea (= virga-aurea) L. - ASTERACEAE
közönséges aranyvessző
Solidaginis virgaureae herba (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
= Virgaureae (= Virgae aureae) herba
Virgaureae (= Virgae aureae) radix
Honos Európában, É-Afrikában, Ázsia mérsékelt égövi területein, Indiai-szubkontinensen. A
Középhegységben és a Dunántúlon gyakori, az Alföldön ritkább. Enyhén savanyú talajú erdők nyíltabb
részein, vágásokban, gyepekben helyenként tömegesen. Júliustól októberig virágzik. Virágnyílás
kezdetén gyűjtik a kb. 30-35 cm-es csúcsi hajtásokat. Árnyékos helyen szárítják (beszáradás 5:1)
Hatóanyag: kb. 1,4% flavonoid (kvercetin-, kempferol-glikozidok), anthocyanidin, kb. 2,4%
pentaciklusos triterpén szaponin (polygalasav), szeszkviterpén-lakton solidagolaktonok, diterpének,
mono-, bis- és tridesmosidok, 0,12-0,5% illóolaj (mono- és szeszkviterpének), 0,2-1% fenolglikozid (pl.
szalicilbenzoát leiocarposid, virgaureosid A), fenolkarbonsavak (főleg kávésav-származékok), savas
poliszaharid, catechin-cserzőanyag
Alkalmazás: diureticum, antiphlogisticum, spasmolyticum főleg acut és chronikus nephritis,
pyelonephritis, pyelitis, cystitis, nephrolythiasis, cystolythiasis esetén. Népgyógyászatban vértisztító
reumában, köszvényben, ízületi gyulladásban, külsőleg ekcéma kezelésére. Homeopathia.
Sonchus oleraceus L. - ASTERACEAE
szelíd csorbóka
Sonchi oleracei folium
Honos Európában, É-Afrikában, Ázsia mérsékelt égövi részein, Indiai-szubkontinensen. Egyéves
lágyszárú, 0,3-1 m-es. Szántókon, gyomtársulásokban országszerte gyakori.
Hatóanyag: flavonoidok, szterolok (pl. taraxaszterol), kaucsuk
Alkalmazás: korábban, népi használatban laxans, galactogogum, tonicum, diureticum, antipyreticum,
külsőleg bőrbajokra, sebre.
Sophora flavescens Ait. - FABACEAE
félcserjés japánakác
Sophorae flavescentis radix
Honos Ázsia mérsékelt égövi (Kína, Japán, Szibéria) részein. Félcserjeszerű, lágyszárú.
Hatóanyag: kb. 2% kinolizidinalkaloid matrin (= sophocarpidin), oximatrin, sophocarpin, továbbá
flavonoid (kushenol A-O), szaponin
Alkalmazás: antiarrythmiás, antitussivum, antiulcerogen, antiasthmaticum, egyes tumor-sejtvonalakra
gátló.
Sophora japonica L. - FABACEAE
[syn.: Styphnolobium japonicum (L.) Schott]
japánakác
Sophorae flos (= gemma)
Sophorae semen
Honos Kínában, Japánban, sokfelé termesztik, utak mellé telepítik nálunk is, kb. 30 m-re is megnő.
Hatóanyag: virágbimbóban kb. 25% rutin (és egyéb flavonol-, izoflavon-glikozid), magban
kinolizidinalkaloid
Alkalmazás: virágbimbó gyógyszeripari nyersanyag (rutin kivonása), mag homeopathiában.
Sorbus aucuparia L. var. edulis Dieck - ROSACEAE
madárberkenye
Sorbi aucupariae fructus
Sorbi folium
Sorbi flos
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Cserje vagy fa, eléri a 16 m magasságot. Nálunk dísz- és
sorfa, ehető változatának gyümölcse megfőzve fogyasztható.
Hatóanyag: termésben sorbitol, parasorbinsav, sorbinsav, szerves savak, 0,4-0,6% cserzőanyag
(epigallocatechingallát, epicatechin), galluszsav, protocatechusav, floroglucinol, 1% pektin, karotinoidok,
flavonoidok, cianogén glikozid amygdalin, levélben amygdalin, szaponin ursolsav, flavonoidok, virágban
flavonoidok, szterolok, szaponin, trimetilamin
Alkalmazás: termés enyhe laxans (nagyobb mennyiségben hasmenést okoz), diureticum, emmenagogum,
adstringens, levél élvezeti teapótló, virág enyhe laxans.
Sorbus domestica L. - ROSACEAE
kerti berkenye
Sorbi domesticae fructus
Honos Európában, É-Afrikában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Száraz tölgyesekben a Dunántúlon és a
Középhegységben helyenként gyakori, néhol termesztik. Termése megfőzve fogyasztható.
Hatóanyag: termésben sorbitol, parasorbinsav, szerves savak, cukor, pektin, flavonoid, karotinoid
Alkalmazás: enyhe laxans, diureticum.
Sorbus torminalis (L.) Cr. - ROSACEAE
barkóca(fa)
Sorbi torminalis fructus
Honos Európában, É-Afrikában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Az Alföldet kivéve országszerte gyakori
lomberdőkben. Közepes vagy nagyobb fa, több vad változata van országunkban.
Hatóanyag: mint előbb
Alkalmazás: mint előbb.
Sorghum bicolor (L.) Moench - POACEAE
cirok
Sorghi vulgaris semen
Honos Elő-Ázsiától Indiáig, Afrikában, ma elterjedt Európában és Amerikában is. Egyéves lágyszárú,
sokféle változatát (cukorcirok, magcirok, szudánifű, seprőcirok) és fajtáját termesztjük Magyarországon.
Hatóanyag: magban cianogén glikozid dhurrin, cukrok, szerves savak, fehérje, szénhidrát, vitaminok
Alkalmazás: cukorszirup alapanyag, szesziparban (cukorciroknál zöld hajtásból is).
Spartium junceum L. - FABACEAE
jeneszter, seprűborsó
Spartii juncei flos
Honos Mediterráneumban, Ny-Ázsiában, Kaukázusban, elterjedt D- és K-Ázsiában és Amerikában.
Cserje vagy akár 5 m-es fácska. Nálunk néha telepítik, fagyérzékeny.
Hatóanyag: virágban piperidin alkaloid cytisin, továbbá flavonoidok, szterol, szaponin, illóolaj,
cserzőanyag
Alkalmazás: laxans, emeticum, diureticum.
Spergularia rubra (L.) Presl. - CARYOPHYLLACEAE
piros budavirág
Arenariae herba = Spergulariae rubrae herba
Honos Európában, É-Afrikában, mérsékelt égövi Ázsiában. Elterjedt É-Amerikában, Indiában. Egy- vagy
kétéves, kis termetű lágyszárú.
Hatóanyag: aromás gyanta, szaponin, anthocyan
Alkalmazás: cystitis, dysuria, hólyagkő betegségben.
Spigelia anthelmia L. - LOGANIACEAE
szegfűgyökér, féregfű
Spigeliae herba
Honos trópusi Amerikában (Mexikóban, DK-USA-ban, D-Amerikában), lágyszárú.
Hatóanyag: cholin, 3,3-dimetil-acryoylcholin, benzoylcholin, izokinolin alkaloid, flavonoidok
Alkalmazás: népgyógyászatban anthelminticum. Homeopathia.
Spigelia marilandica L. - LOGANIACEAE
tüzes szegfűgyökér
Spigeliae marilandicae herba
Spigeliae marilandicae rhizoma
Honos USA-ban, évelő lágyszárú.
Hatóanyag: piridin alkaloid spigeliin, spigelin
Alkalmazás: anthelminticum.
Spinacia oleracea L. - CHENOPODIACEAE
spenót, paraj
Spinaciae folium
Spinaciae herba
Honos DNy-Ázsiában, világszerte konyhakerti főzeléknövény, egyéves lágyszárú. Üzemi méretben is
termeszthető.
Hatóanyag: klorofill, karotinoidok, aminok, flavonoid (patuletin, spinacetin), szterol (spinaszterol),
vitaminok, fenolkarbonsavak, vas
Alkalmazás: klorofill kivonása, élelmiszer, főleg tészta festésére.
Stachys palustris L. - LAMIACEAE
mocsári tisztesfű
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein, Indiai-szubkontinensen, Kanadában, USA-ban. Akár
1m magas lehet. Mocsarakban, lápokban fordulhat elő.
Stachys sylvatica L.
erdei tisztesfű
Honos Eurázsiában. Áttelelő lágyszárú. Országszerte üde lomberdőkben elég gyakori, az Alföldön
ritkább.
Stachyos herba
Hatóanyag: loganinszerű pseudoindican heterosid, flavonoidok
Alkalmazás: krónikus hurutos megbetegedésekre.
Stachys recta L. - LAMIACEAE
hasznos tisztesfű
Sideritidis herba
Honos Közép- és D-Európában, Balkánon. Áttelelő, gyengén félcserjés lágyszárú. Száraz, köves
gyepekben, sztyepplejtőkön gyakori az egész országban.
Hatóanyag: iridoid, cholin, trigonellin, pirrolidin kvaterner aminok (betonicin, stachydrin, turicin)
allantoin, trigonellin, illóolaj, cserzőanyag
Alkalmazás: hurutellenes, népgyógyászatban láz és dismenorrhoea esetén, továbbá tonicum.
Homeopathia.
Stellaria media (L.) Vill. - CARYOPHYLLACEAE
tyúkhúr
Stellariae (mediae) herba = Alsines herba = Morsus gallinae herba
Honos Eurázsiában, kozmopolita. Egy- vagy kétéves lágyszárú. A típusos alfaj megművelt területeken,
országszerte közönséges gyom.
Hatóanyag: rutin, octadecatetraensav, cerilcerotat, hentriacentanol
Alkalmazás: homeopathia.
Stephania glabra (Roxb.) Miers. - MENISPERMACEAE
Stephania sinica Diels
Stephania tetrandra Moore
stefániagyökér
Stephaniae tetrandae radix
Honosak Kínában, Indokínában, Indiában., Japánban. Többéves kúszó növények.
Hatóanyag: S. tetranda gyökerében bisbenzilizokinolin-típusú alkaloid tetrandrin (0,7%), továbbá
fangchinolin, berbamin, más fajokban pl. tetrahidropalmatin (= rotundin), palmatin, columbanin stb.
Alkalmazás: gyökér analgeticum, diureticum, antihypertonicum, közvetlen ipari feldolgozással kinyert
tetrandin gyógyszerként kalcium-antagonista myocardialis infarctus esetén, antiarrhythmiás, szilikózis és
asthma kezelésében is hatásos.
Sterculia urens Roxb. - STERCULIACEAE
csalánzó cukorhajfa, indiai tragakanta
Tragacantha indica (= Karaya, Sterculiae gummi)
Honos Indiai-szubkontinensen. Magas, terebélyes fa.
Hatóanyag: nyálka-gumianyag glükanorhamnogalacturonan
Alkalmazás: ártalmatlan és hatásos laxans különösen vastagbél-betegségekben, használják a
gyógyszertechnológiában és a kozmetikai iparban kolloidok stabilizálására.
Stevia rebaudiana Bert. - ASTERACEAE
édesfű
Steviae rebaudianae folium
Honos D-Amerika déli részén. Alkalmas klímájú területeken termesztik. Kisebb, bokrosodó, évelő
lágyszárú.
Hatóanyag: levélben diterpénsav-glükozil-sophorosid steviosid (kb. 7%), szaponinok
Alkalmazás: izolált steviosid 150-300-szor édesebb a szaharóznál, mesterséges édesítőszer,
antidiabeticum.
Stillingia sylvatica Gard. - EUPHORBIACEAE
Stillingiae sylvaticae radix
Honos É-Amerikában. Évelő lágyszárú, 0,6-1 m magas.
Hatóanyag: 3-4% illóolaj, alkaloid stillingin, gyanta, tannin, keményítő
Alkalmazás: laxans, emeticum, antisyphiliticum, máj-, epe- és bőrbajok esetén. Homeopathia.
Strophanthus gratus (Wall. et Hook.) Baill. - APOCYNACEAE
hasznos sztrofantusz
Strophanthi grati semen
Honos trópusi Afrika nyugati és középső részén. Magasra kúszó lián. Trópusokon termesztik.
Hatóanyag: magban 4-8% szteroid kardenolid glikozid (90-95%-a g-strophanthin, egyéb glikozid)
Alkalmazás: g-strophanthin cardialis insufficientia és bradycardia, valamint coronaria insufficientia
esetén főként intravénásan szívinfarktus megelőzésére.
Strophanthus kombe Oliv. - APOCYNACEAE
kombé
Strophanthi kombe semen
Honos trópusi DK-Afrikában. Futó cserje. Trópusokon termesztik.
Hatóanyag: magban 8-10% szteroid kardenolid glikozid (főleg k-strophanthin, továbbá k-strophanthidinés
strophanthidol-, valamint periplogenin-glikozidok, k-strophanthosid, cymarin stb.)
Alkalmazás: k-strophanthin intravénásan cardialis és coronaria insufficientia, bradycardia esetén.
Strychnos ignatii Berg. - LOGANIACEAE
[syn.: Ignatia amara L.]
ignácbab
Ignati semen = Strychni ignatii semen
Honos Fülöp-szigeteken, elterjedt Kínában és Indiában. Kúszó cserje.
Hatóanyag: magban 2,5-4% indolalkaloid (45-60%-a strychnin és brucin, továbbá számos társalkaloid)
Alkalmazás: erősen mérgező, kis adagban tonicum. Strychnin és brucin izolálása. Homeopathia.
Strychnos nux-vomica L. - LOGANIACEAE
sztrichninfa, ebvészmag
Strychni semen (Ph. Hg. VII.) (= Nux vomica)
Honos India trópusi részein, Sri Lankán, Malajziában, É-Ausztráliában, termesztik Ny-Afrikában. Kisebb
cserje vagy fa.
Hatóanyag: magban kb. 2,5% indolalkaloid strychnin és brucin (közel egyenlő arányban), továbbá
társalkaloidok (pl. colubrinok)
Alkalmazás: erősen mérgező, strychnin kis adagban tonicum, roborans, kivonatok a gyomor motorikus
funkcióját javítják, a strychnin nagyobb adagban a központi idegrendszert izgatja, fokozza a
reflexingerlékenységet, majd tetanust okoz. Homeopathia.
Strychnos toxifera Benth. - LOGANIACEAE
Kalabas-kuráre
Strychnos castelnaeana Wedd. és más Strychnos fajok
Honosak D-Amerikában, az Orinoco és az Amazonas vidékén, Guayanában, Venezuelában,
Columbiában, Ecuadorban, Peruban. Alacsony, kúszó fás növények.
Hatóanyag: dimer indolalkaloid C-toxiferin I (fő komponens), továbbá számos társalkaloid, közöttük
más dimer strychnin-származék, továbbá strychnin- és kisebb számú yohimbin-típusú alkaloid
Alkalmazás: mérgező, ganglionbénító, acetilkolin-antagonista. Fő hatóanyaga terápiás dózisban perifériás
izomrelaxans, főleg hasműtétek során intravénásan.
Styrax benzoides Craib - STYRACACEAE
Honos Kínában, Indokínában.
Styrax benzoin Dryand.
benzoé-sztóraxfa, benzoé-sztiraxfa
Honos Indokínában, Malajziában.
Benzoe (resina) Sumatra
Styrax tonkinensis (= tonkinense) (Pierre) Craib
sziámi benzoéfa
Honos Kínában, Indokínában. Örökzöld fák. Mindegyiket termesztik is.
Benzoë = Benzoe tonkinensis (Ph. Hg. VII.)
Hatóanyag: 20-25% szabad és kötött benzoesav, a drogban 60-70% coniferil-benzoát (= lubanolbenzoát),
10-20% szabad benzoesav, 2% cinnamil-benzoát, 1-2% vanillin
Alkalmazás: belsőleg tinktúraként expectorans, külsőleg erős desinficiens, pl. szájöblögetőként.
Illatszeripar.
Succisa pratensis Moench - DIPSACACEAE
[syn.: Scabiosa succisa L.]
ördögharaptafű
Succisae (pratensis) herba = Scabiosae succisae herba = Morsus diaboli herba
Morsus diaboli radix
Honos Európában, Kaukázusban, Ny-Ázsiában, Szibériában. Évelő lágyszárú, 0,2-0,5 m magas. Nálunk
lápréteken fordul elő, az Alföldön ritka.
Hatóanyag: iridoid glikozid dipsacan, scabiosid, cserzőanyag, szaponin
Alkalmazás: népgyógyászatban diureticum, expectorans, anthelminticum. Homeopathia.
Swertia chirayita (Roxb.) Karst. - GENTIANACEAE
[syn.: Swertia chirata (Wall.) Clarke]
indiai gyásztárnics
Swertiae chiratae herba
Honos Indiai-szubkontinensen. Egyéves lágyszárú, 0,6-1,5 m magas.
Hatóanyag: secoiridoid gentiopicrosid, amarogentin, egyéb iridoid, továbbá xanthon swerchirin,
cserzőanyag, gyanta
Alkalmazás: népgyógyászatban tonicum, malária- és koleraellenes, lázcsökkentő, féregűző. Homeopathia.
Symphytum officinale L. - BORAGINACEAE
fekete nadálytő
Symphyti radix = Consolidae majoris radix = Consolidae radix
Symphyti folium
Symphyti herba
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein. Évelő lágyszárú. Nedves réteken, vízpartokon,
mocsárréteken országszerte gyakori. Májustól júliusig virágzik. Tavasszal gyűjtik, majd letisztítják,
lemossák, 10-15 cm-es darabokra vágva meleg helyen vagy műszárítón (500C-ig) szárítják (beszáradás 3-
4:1). A leveleket és a herbát teljes virágzás idején gyűjtik, levegős helyen forgatják, mert könnyen barnul.
Hatóanyag: 0,6-0,8% allantoin, 0,02-0,07% pirrolizidin alkaloid (intermedin, lycopsamin, symphytin,
echimidin, symviridin stb.), 4-6% cserzőanyag, szaponin hederagenin-glikozidok, nyálka-polifruktan,
triterpén izobauerenol, szterol, fenolkarbonsav (dehidrokávésav, rozmarinsav), szalicilsav, 1-3%
aszparagin, gyulladásgátló glikopeptid
Alkalmazás: belsőleg gyomor- és bélhurut kezelésére, alkaloidtartalma miatt korlátozott ideig. Külsőleg
száj- és toroköblögető, borogatószer ulcus cruris, thrombophlebitis esetén vagy megelőzésükre (kenőcs
formájában is). Homeopathia.
Symplocarpus foetidus (L.) Salisb. - ARACEAE
büdöskontyvirág
Symplocarpi foetidi rhizoma et radix = Dracontii foetidi radix
Dracontii foetidi herba
Honos Kínában, K-Ázsiában, Távol-Keleten, elterjedt É-Amerikában. Évelő lágyszárú.
Hatóanyag: keményítő, gumianyag, cukor, zsíros olaj, illóolaj, kalcium-oxalát, vas, levélben még 5-
hidroxitriptamin
Alkalmazás: herba spasmolyticum, friss herba és gyökér homeopathiában.
Syringa vulgaris L. - OLEACEAE
orgona
Honos DK-Európában, DNy-Ázsiában. Parkokban, kertekben telepített díszcserje, néha fa.
Hatóanyag: virágban illatanyagok (szerves savak észterei, fenilpropán-alkoholok és észtereik, alkanolok,
terpénalkohol, metileugenol, elemicin, linalool, anizsaldehid stb.)
Alkalmazás: illatszeripar.
Syzygium aromaticum (L.) Merr. et Perry - MYRTACEAE
[syn.: Caryophyllus aromaticus L., Eugenia caryophyllata Thunb., Jambosa
caryophyllus (Spreng.) Nied.]
szegfűszeg(fa)
Caryophylli flos (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Caryophylli alabastrum
Caryophylli aetheroleum (Ph. Hg. VII.) = Caryophylli floris aetheroleum (Ph. Eur. 4.,
Ph. Hg. VIII.)
Honos Malajziában. Trópusokon (Fülöp-szigetek, Indonézia, K-Afrikai szigetek, Madagaszkár, Sri
Lanka, D-Amerika) termesztik. Örökzöld, kb. 20 m magas fa.
Hatóanyag: 15-20% illóolaj (85-95%-a eugenol, továbbá eugenolacetát, caryophyllen, alifás keton,
monoterpének), kb. 0,4% flavonoid (kvercetin- és kempferol-származékok), kb. 12% cserzőanyag (főleg
gallotannin,, ellagitannin), fenolkarbonsavak, szterol, triterpén, chromon-C-glikozid, kevés zsíros olaj
Alkalmazás: illóolaj antibakteriális, antiphlogisticum, antisepticum (leginkább fogászatban), külsőleg
még egyes vírusokra gátló hatású, repellens, belsőleg aromaticum, stomachicum, carminativum, tonicum.
Fűszer.
Syzygium cumini (L.) Skeels - MYRTACEAE
[syn.: Eugenia cumini (L.) Druce, Syzygium jambolanum DC.]
dzsambu(fa)
Syzygii jambolani (= cumini) cortex
Syzygii jambolani (= cumini) fructus (= semen)
Honos Kínában, Indiai-szubkontinensen, Malajziában. Sokfelé termesztik. Magas, örökzöld fa.
Hatóanyag: gallo- és ellagtannin, betulasav, friedelin, epifriedelanol, szitoszterol, eugenin, magban még
kvercetin, kb. 0,4% illóolaj, jambolin-glikozid, gyanta
Alkalmazás: kéreg adstringens, vérhas, epebántalom, bronchitis, asthma gyógyítására. Homeopathia. Mag
adstringens, cukorbaj ellen. Homeopathia.
T
Tabebuia heptaphylla (Vell.) Toledo, T. leucoxyla DC. - BIGNONIACEAE
Tabebuia impetiginosa Standley
[syn.: T. avellanedae Lorentz, Tecoma avellanedae (Lorentz) Speg.]
lapacsofa, lapacho, inkatea
Tabebuiae cortex
Honos D-Amerika (Brazília, Argentína, Peru) esőerdőiben. 15-30 m magas, örökzöld levelű fa.
Hatóanyag: naftokinon lapachol, dehidro-α-lapachon, dehidro-izo-α-lapachon, furano-naftokinonok,
benzofuran, fenolkarbonsavak és -aldehidek, flavonoid, kumarin, iridoid
Alkalmazás: immunstimulans, népgyógyászatban lázcsillapító, antimikrobiális, gyomorfájdalom
csillapító, külsőleg ekcémára, gombás fertőzésekre, ulcus cruris kezelésére.
Tagetes patula L. - ASTERACEAE
bársonyvirág
Tagetes flos
Honos Mexikóban. Egyéves lágyszárú. Főleg Európában kerti virágnak vetik más Tagetes fajokkal (pl. a
dél-amerikai T. erecta L., T. minuta L.) együtt. Nálunk kertekben, főleg parkokban gyakori.
Hatóanyag: 0,15% illóolaj (limonen, ocimen, linalool, linalil-acetát, tageton, metilheptenol), flavonoid
(kvercetagetin, patuletin, kvercetagitrin, patulitrin, rubixanthin, rubichrom), xantofill (lutein, helenien,
violaxanthin), kávésav, ellagsav, tiofen-poliin terthienyl
Alkalmazás: növeli a kapilláris erek rugalmasságát, virágos herba anthelminticum, a T. erecta poliintartalma
miatt nematocid, az illóolajban gazdagabb (kb. 1%) T. minuta repellens, nematocid. Karotinoid
tartalma miatt A-vitamin hatású (gyógyszerek formájában látásjavító) és sárga festőanyag.
Tamarindus indica L. - CAESALPINIACEAE
tamarindusz(fa)
Tamarindi fructus (pulpa) = Tamarindorum pulpa
Tamarindi semen
Honos Afrikában, sokfelé termesztik. Kb. 25 m-es fa.
Hatóanyag: termésben 25-40 % invert cukor, 2-3% pektin és szerves savak (10-12%-a borkősav),
magban tannin, zsíros olaj, lektin
Alkalmazás: sokféleképpen elkészíthető laxativum.
Tamus communis L. - DIOSCOREACEAE
pirítógyökér
Tami rhizoma (= radix)
Honos Európában, É-Afrikában, Kaukázusban, Ny-Ázsiában. Évelő, kúszó lágyszárú. A Dunántúlon több
helyen, nedves és üde lomberdőkben él, néhol sűrűbben. Reliktum, védelemre érdemes.
Hatóanyag: fenantren-származékok, steroid szaponinok (aglikon pl. diosgenin is), nyomokban alkaloid,
kb. 1% illóolaj, nyálka-heteropoliszaharid
Alkalmazás: helyi izgató, népgyógyászatban ízületi fájdalmak esetén külsőleg, kis adagban belsőleg
purgans, stomachicum, diureticum, emmenagogum. Homeopathia.
Tanacetum vulgare L. - ASTERACEAE
[syn.: Chrysanthemum vulgare (L.) Bernh.]
gilisztaűző varádics
Tanaceti herba = Athanasiae herba
Tanaceti flos
Tanaceti fructus (= semen)
Tanaceti aetheroleum = Chrysanthemi aetheroleum
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein. Elterjedt É-Amerikában is. Évelő lágyszárú, 1-1,5 m
magas. Ártereken, mocsárréteken, nedves szántókon, útszéli gyomtársulásokban helyenként gyakori.
Termeszthető. Júliusban, augusztusban virágzik. A fészekvirágzatot a nyár második felében, kinyíláskor,
rövid kocsánnyal gyűjtik, napon vagy zárt, szellős helyen szárítják (beszáradás 4-5:1).
Hatóanyag: fiatal levélben 1%, száraz virágzatokban kb. 0,5% illóolaj (izothujon, kámfor, borneol,
cineol, liratol, liratil-acetát, artemisiaketon, chrysanthemumepoxid stb.), poliinek, parthenolid
szeszkviterpén-lakton (egyes kemovariánsok illóolaj-összetétele eltérő)
Alkalmazás: anthelminticum (orvosi ellenőrzéssel), külsőleg dezinficiens, antibakteriális, antimikotikus,
reumaellenes, különösen illóolaja.
Taraxacum officinale Weber ex Wiggers - ASTERACEAE
pongyola pitypang, gyermekláncfű
Taraxaci radix
Taraxaci radix cum herba (ÖAB, DAC) = Taraxaci herba cum radice
Taraxaci folium
Honos Eurázsia mérsékelt égövi részein. Évelő lágyszárú. Utak mentén, megművelt területeken,
parlagokon, réteken országszerte gyakori. Zömében márciusban, áprilisban virágzik. A gyökereket kora
tavasszal szedik, hosszában vágják, szellős helyen szárítják (beszáradás 4:1). A leveleket virágzáskor
gyűjtik, hasonlóképpen szárítják (beszáradás 6:1).
Hatóanyag: szeszkviterpén-lakton eudesmanolid tetrahidroridentin B és taraxacolid-β-D-glükozid,
germacranolid taraxinsav-β-D-glükozid és ainsliosid, guaianolid dihidrolactucin és ixarin D,
pentaciklusos triterpén taraxaszterolok (lectucerol és izolactucerol), arnidiol, faradiol, amyrin, továbbá
szterol (sztigmaszterol, szitoszterol), karotinoidok, p-hidroxi-fenilecetsav butirolakton-glikozidja
(taraxacosid), flavonoid (apigenin-, kvercetin-, luteolin-, izorhamnetin-glikozidok), fenolkarbonsavak
(kávésav, p-kumársav, ferulasav, p-hidroxibenzoesav, protocatechusav, p-hidroxi-fenilecetsav,
cichoriasav, monocaffeoil-borkősav, klorogénsav, valamint fenilpropanoid glikozid dihidroconiferin,
syringin, dihidrosyringin, kumarin (scopoletin, aesculetin, cichoriin, umbelliferon), kb. 1% nyálkaheteropoliszaharid,
tavasszal kb. 18% fruktóz, kb. 2% inulin, összel kb. 40% inulin, 2,5-4,5% kálium
Alkalmazás: enyhe cholereticum, diureticum, amarum, adjuvans hepatopathiánál, cholecystopathiánál,
dyspepsia (gyomor- és bélpanaszok) esetén, népgyógyászatban vértisztító, gyenge laxans, köszvényes és
rheumás fájdalmak esetén, külsőleg ekcémára, bőrbajokra. Számos gyógyszer készül belőle.
Taxus baccata L. - TAXACEAE
tiszafa
Taxi baccatae folium
Honos Európában, É-Afrikában, Kaukázusban, Ny-Ázsiában. Kétlaki, örökzöld cserje vagy fa. A
Bakonyban (Miklóspálhegyen) dolomitsziklai bükkösben gazdag populáció fordul elő, egyébként máshol
ritka, mindenhol védendő. Telepíthető kertekben. (Csak a magköpeny nem mérgező.)
Hatóanyag: 0,6-2% tetraciklusos diterpén pseudoalkaloid taxinok, kb. 1% 10-deacetilbaccatin III, igen
kevés taxol stb., diterpén taxanok, továbbá ekdizon, taxiresinol, izotaxiresinol, cianogén glikozidok
Alkalmazás: mérgező, antiparasiticum, népgyógyászatban korábban főzete féreghajtó. Homeopathia.
Taxus brevifolia Nutt. - TAXACEAE
oregoni tiszafa
Honos É-Amerikában (Alaszka, Kalifornia, Brit-Kolumbia). Cserje vagy fa.
Hatóanyag: száraz kéregben 0,01-0,03% taxol (= paclitaxel) fő komponens, egyéb tetraciklusos diterpén
pszeudoalkaloidok közül fontos még a docetaxel, továbbá diterpenoid taxanok (taxusinek, taxagifin,
baccatin III és származékai), taxinok, cephalomannin, taxicinek, továbbá más diterpenoidok (pl.
baccatinok)
Alkalmazás: kéregből vagy szövettenyészetéből kivont és tisztított taxol (paclitaxel) és docetaxel
microtubulusok depolimerizációját serkenti, citosztatikusak, a belőlük készült gyógyszereket petefészek-,
mell- és tüdőrák, valamint gyermekkori leukémia kemoterápiájában használják.
Terminalia chebula Retz. - COMBRETACEAE
[syn.: Myrobalanus chebula Gärtn.]
mirobalánfa
Myrobalani (chebulae) fructus
Honos Kínában, Indokínában, Indiai-szubkontinensen. Közepes méretű fa.
Hatóanyag: 20-45% cserzőanyag (hidrolizálható gallotannin típusú chebulinsav, chebulagsav, corilagin),
difensavak, ellagsav, galluszsav, sikimisav, kinasav, szerves savak, kb. 9% cukor, aminosavak, vitaminok
Alkalmazás: adstringens, belsőleg enyhe purgans diarrhoea, dysenteria és epebetegségek esetén, külsőleg
krónikus sebekre vagy stomatitis kezelésére öblögetőként. (Más Terminalia fajok, pl. T. arjuna, T.
tomentosa kérgét adstringensként és szívtonizálónak használnak Indiában és Indokínában).
Tetraclinis articulata (Vahl) Mast. - CUPRESSACEAE
[syn.: Callitris quadrivalvis Vent.]
Atlasz-ciprus
Sandaraca resina
Honos Mediterráneumban, főleg ÉNy-Afrikában. Nagy cserje vagy fa.
Hatóanyag: gyantasavak (pl. sandaracopimarsav), diterpenoid callitrisinsav, kb. 1,3% illóolaj (pinenek,
limonen, thymokinon stb.)
Alkalmazás: enyhe stimuláns, füstölőszer, fogászatban. Lakk- és festékipar.
Tetradium ruticarpum (Juss.) Hart. - RUTACEAE
[syn.: Euodia ruticarpa (Juss.) Benth., Evodia rutaecarpa (Juss.) Hook. f. et Thoms.]
rutatermésű mézesfa
Tetradii ruticarpi fructus = Evodiae fructus
Honos Kínában, K-Ázsiában, Indokínában, Indiai-szubkontinensen.
Hatóanyag: diterpénlakton limonin (= evodol), rutaevin, indolalkaloid evodiamin, rutaecarpin, kb. 25%
zsíros olaj
Alkalmazás: antidiarrhoeicum.
Teucrium chamaedrys L. - LAMIACEAE
sarlós gamandor
Chamaedryos herba = Teucrii chamaedrys herba
Honos Európában, É-Afrikában, Kaukázusban, Ny- és Közép-Ázsiában. Alacsony, sarjtelepes, sokszárú
erdős-sztyeppen élő évelő. Országszerte gyakori, az Alföldön ritkább.
Hatóanyag: illóolaj, flavonoidok, triterpének, neoclerodan diterpénlaktonok (teuflin, teucrin A-G,
teucvin, teuflidin, izoteuflidin, marrubiin)
Alkalmazás: népgyógyászatban enyhe antidiarrhoeicum, diureticum, testsúlycsökkentő adjuváns,
expectorans, stomachicum, tonicum, külsőleg torok- és szájöblögető, fertőtlenítő, aranyérre és
sebkezelésre. Homeopathia.
Teucrium marum L. - LAMIACEAE
macskagamandor
Mari (veri) herba
Honos Ny-Mediterráneumban, termeszthető. Évelő, cserjeszerű, kis termetű lágyszárú.
Hatóanyag: illóolaj, marrubiin, cserzőanyag, gyanta, szaponinok
Alkalmazás: népgyógyászatban expectorans, spasmolyticum (gyomor-, húgyhólyag-, máj-, epe-, epekőmegbetegedésekben),
emmenagogum, anthelminticum. Homeopathia.
Teucrium montanum L. - LAMIACEAE
[syn.: Polium montanum Mill.]
hegyi gamandor
Polii montani herba
Honos D- és Közép-Európában, Kis-Ázsiában. Áttelelő lágyszárú. Dunántúlon szórványosan, mészkő- és
dolomit-sziklagyepekben, homokpuszta gyepekben. Védelemre érdemes.
Hatóanyag: flavonoidok, illóolaj, diterpénlaktonok, szaponin
Alkalmazás: mint előbb.
Teucrium polium L. - LAMIACEAE
[syn.: Polium erectum Mill.]
rozmaring-gamandor
Polii erecti herba = Teucrii polii herba
Honos Mediterráneumban, Elő-Ázsiában. Évelő, fásodó lágyszárú.
Hatóanyag: marrubiin, egyéb diterpénlakton (pl. picropolin), triterpének, szterolok (pl. ekdizon),
flavonon (cirsimaritin), közel 0,1% illóolaj (myrcen, pinen, menthofuran, ocimen, pulegon), cserzőanyag
Alkalmazás: népgyógyászatban digestivum, neurotonikus zavarokban, felnőttekneknek és gyermekeknek
álmatlanság esetén (enyhe hatású), gyomor- és aranyérbetegségben, továbbá diureticum, diaphoreticum,
tonicum, külsőleg antiszeptikus, gombaellenes.
Teucrium scordium L. - LAMIACEAE
vízi gamandor
Scordii vulgaris herba = Teucrii scordii herba
Honos Európában, Ny- és Közép-Ázsiában. Áttelelő lágyszárú. A Középhegység és a Dunántúl szélein
szórványosan, az Alföldön gyakrabban, mocsarakban, nedves réteken, szikeseken. Védelemre érdemes.
Hatóanyag: kb. 0,15% illóolaj, cserzőanyag, flavonoidok, diterpénlaktonok, szaponin
Alkalmazás: népgyógyászatban légzőszervi hurutos betegségekben, aranyérbetegségben, valamint
anthelminticum. Homeopathia.
Teucrium scorodonia L. - LAMIACEAE
fenyérgamandor
Teucrii scorodoniae herba
Honos Európában, É-Afrikában. Évelő törpecserje. Vendvidéken nyíres fenyéren található, védett.
Hatóanyag: kb. 0,3% illóolaj, kb. 1,2% Lamiaceae-cserzőanyag, szaponin, marrubiin, 0,3% ursolsav, 2%
kávésav, egyéb fenolkarbonsav, kb. 1,7% flavonoid (főleg kempferol-glikozidok)
Alkalmazás: népgyógyászatban expectorans, felső légúti és emésztőrendszeri hurutos betegségekben,
hasmenés és bélféreg ellen. Homeopathia.
Theobroma cacao L. - STERCULIACEAE
kakaó(fa)
Cacao semen
Cacao pulvis
Cacao cortex (= Cacao testes)
Theobromae butyrum (oleum) = Cacao oleum = Cacao butyrum
Theobromae pasta
Honos Közép-Mexikóban, Közép-Amerikában. Trópusokon sokfelé (főleg Ny-Afrikában) termesztik. (A
svájci csokoládéfa [Th. helvetica (Such,) Lindt] önálló megnevezése rendszertani szempontból nem
indokolt). 8-10 m magas fa.
Hatóanyag: fermentált magban 1-2% teobromin, 0,2-0,3% koffein, nyomokban teofillin, kb. 5%
catechin-cserzőanyag, polimer procyanidin, 50-60% zsíros olaj
Alkalmazás: magból nyert kakaóporból készül a szilárd, törhető csokoládé. Keserű csokoládé
antidiarrhoeicum, magból nyert kakaóvaj gyógyszerkészítésben (kúp, kenőcs, bevonószer) és
csokoládégyártásban. Maghéj aromaticum, diureticum.
Thevetia peruviana (Pers.) Schum. - APOCYNACEAE
[syn.: Thevetia neriifolia Juss.]
(perui) sárgaleander
Thevetiae semen
Honos Mexikóban, trópusokon sokfelé (pl. Közép- és D-Amerikában) termesztik.
Hatóanyag: magban kb. 10% szteroid kardenolid glikozid peruvosid (aglikon cannogenin), 50-60%
zsíros olaj
Alkalmazás: kivont és tiszta peruvosid jól resorbeálódik, gyógyszerként krónikus és látens cardialis
insufficientia, öregkori szívbajok és bradycardia esetén orvosi javallatra.
Thlaspi arvense L. - BRASSICACEAE
tarsóka
Thlaspeos semen
Honos Európában, mérsékelt égövi Ázsiában, Indiai-szubkontinensen, elterjedt É-Amerikában is.
Egyéves lágyszárú. Nálunk szántóföldi és útszéli gyomtársulásokban gyakori.
Hatóanyag: glikozinolát szinigrin (allilglikozinolát), cianogén allilcianát, zsíros olaj
Alkalmazás: népgyógyászatban vértisztító, diureticum főként reuma esetén.
Thuja occidentalis L. - CUPRESSACEAE
nyugati tuja
Thujae summitas (= herba)
Thujae aetheroleum
Honos É-Amerikában. Kertészeti formáit, fajtáit gyakran telepítik nálunk is örökzöld díszbokornak,
díszfának.
Hatóanyag: hajtáscsúcsában 0,4-1% illóolaj, kb. 60%-a α- és β-thujon, továbbá pinen, borneol, fenchon,
terpineol, sabinen, camphen, szeszkviterpén occidentalol, occidol, eudesmol (tropolon thujaplicin,
thujasav)
Alkalmazás: mérgező, külsőleg reuma és köszvény ellen, belsőleg régebben diaphoreticum, expectorans,
diureticum, anthelminticum, emmenagogum. Homeopathia. Illóolaj illatszeriparban.
Thymus serpyllum L. s. l. - LAMIACEAE
mezei kakukkfű
Serpylli herba (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Serpylli aetheroleum
Honos Európában, É-Afrikában, Szibériában, elterjedt É-Amerikában is. Áttelelő lágyszárú félcserje.
Nálunk a Dunántúli Középhegységben, a D-Dunántúlon és a Kis-Alföldön mészkerülő homokpuszta
gyepekben fordul elő. Számos egyéb faj, hibridforma és kemotípus is gyűjthető, de illóolaj-összetételük
is sokféle. Májustól augusztusig virágzik. A virágzó hajtást gyűjtik, árnyékban, vékonyan kiterítve
szárítják (beszáradás 4:1). Friss vagy szárított drogból nyerik az illóolajat.
Hatóanyag: 0,2-1% illóolaj (kb. 30% timol, továbbá p-cymol, pinen, linalool stb., pl. indiai illóolajban
timol helyett carvacrol), fenolkarbonsavak, flavonoidok, kb. 7% Lamiaceae-cserzőanyag
Alkalmazás: stomachicum, expectorans (felső légúti gyulladások esetén antibakteriális), carminativum,
tonicum, aromaticum, népgyógyászatban reumás és neuralgiás panaszokra, belsőleg még vese- és
hólyagbántalmakban. Fűszer, illóolaja illatszeriparban. Homeopathia.
Thymus vulgaris L. - LAMIACEAE
kerti kakukkfű
Thymi herba (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Thymi vulgaris herba (Ph. Hg. VII.) = Thymi
hortensis herba
Thymi aetheroleum (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos D-Európában, É-Afrikában. Magyarországon is termesztett évelő félcserje, a 3. tenyészévtől
kezdve törpe bokor formájú. 5-6 éven át jó hozamot biztosít. A tél beállta előtt 40-50 cm sortávolságra,
0,5-1 cm mélyre vetik vagy palántát nevelnek és nyár közepén ültetik ki biztosítva öntözését. Májustól
augusztusig virágzik. Virágzó, nem fásodó hajtásait gyűjtik akár szeptember elejéig. Árnyékban szárítják
(beszáradás 4:1). Ismeretes a spanyol kakukkfű (Th. zygis L.) is, drogja és illóolaja gyógyászati
szempontból egyenértékű a kerti kakukkfűével.
Hatóanyag: 1-5% illóolaj (kemotípustól függően kb. 70%-a timol vagy carvacrol, a többi geraniol,
linalool, α-terpineol, t-4-thujanol, eucalyptol, thymolmetiléter, p-cymen, terpinen stb.), l-3%
szeszkviterpén caryophyllen, Lamiaceae-cserzőanyag, antiperoxidativ bifenil, flavonoidok, triterpén
Alkalmazás: antibakteriális, spasmolyticum, expectorans (akut bronchitis, laryngitis), stomachicum
(anorexia, dyspepsia, krónikus gastritis esetén), emésztésjavító, diureticum, anthelminticum, külsőleg
párologtatásra, inhalálásra vagy öblögetésre felső légúti panaszokban, fürdőbe téve relaxáló. Számos
gyógyszer alkotórésze. (Kis gyermekeknek nem ajánlható). Fűszer, likőripar, illatszeripar. Homeopathia.
Tiarella cordifolia L. - SAXIFRAGACEAE
szívlevelű turbántok
Tiarellae cordifoliae herba
Honos USA-ban, évelő lágyszárú.
Hatóanyag: flavonol- és flavanonol-glikozidok
Alkalmazás: diureticum főként vese- és húgyúti homokképződés esetén, tonicum.
Tilia americana L. - TILIACEAE
amerikai hárs(fa)
Honos É-Amerikában. Díszfának telepítik, néhol megtalálható parkokban.
Tilia tomentosa Moench
[syn.: Tilia argentea Desf.]
ezüsthárs, ezüstlevelű hárs, molyhoslevelű hárs
Honos K-, DK- és Közép-Európában, Ny-Ázsiában. Nagyra növő fa, a D-Dunántúlon helyenként, az
Alföldön szórványosan száraz vagy középszáraz tölgyesekben néhol gyakori. Helyenként ültetik.
Tiliae argenteae flos = Tiliae tomentosae flos
Hatóanyag: a két fajból külön vagy keverve gyűjtött drogban nyálka-heteropoliszaharid, flavonoidok
(utóbbi sajátos összetétele és anatómiai bélyegek alapján elkülöníthető a drog a következő fajok
drogjaitól)
Tilia cordata Mill. - TILIACEAE
[syn.: Tilia parvifolia Ehrh.]
kislevelű hárs, szádokfa
Honos Európában, Kaukázusban, Szibériában. 25 m magasra is megnő.
Tilia europaea L.
[syn.: Tilia officinarum Cr., Tilia x vulgaris Hayne = T. platyphyllos x T. cordata]
európai hárs
Honos Európában.
Tilia platyphyllos Scop.
[syn.: Tilia grandifolia Ehrh.]
nagylevelű hárs
Honos Európában, Ny-Ázsiában. Több mint 40 m magasra megnőhet. Magyarországon több alfaja
található, köztük több ritka. Általában ligeterdőkben él, telepített fákról szoktak gyűjteni. A kislevelű és
nagylevelű hárs adja az ún. kőhársat. Fő virágzásuk júniusban van. Akkor kell gyűjteni, ha a virágzat
középső bimbói kifeslettek. Szellős, árnyékos helyen, gyakori forgatással szárítják (beszáradás 4:1).
Tiliae flos (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) (= flos cum bracteis)
Tiliae flos sine bracteis
Tiliae folium
Tiliae fructus
Tiliae cortex
Tiliae lignum
Tiliae ligni carbo
Hatóanyag: kb. 1% flavonoid, főleg kvercetin-glikozidok (pl. rutin, hiperozid, kvercitrin, izokvercitrin),
továbbá kempferol-glikozidok, astragalin, tilirosid (astragalin p-kumársav-észtere), kb. 10% nyálkaheteropoliszaharid
(pl. arabinogalactan), kb. 2% cserzőanyag, fenolkarbonsavak, leucoanthocyanidinek,
0,02-0,08% illóolaj (T. cordata virágjában eucalyptol, linalool, kámfor, carvon, geraniol, timol, carvacrol,
carvon, anetol, benzilalkohol, 2-fenilacetát, alkanok, szeszkviterpén-alkohol farnesol), cianogén glikozid
sambunigrin. Kéregben taraxerol.
Alkalmazás: diaphoreticum lázas, felső légúti betegségekben, reumában, nephritisben, cystitisben,
pyelitisben, ischiasban, diureticum, stomachicum, spasmolyticum, enyhe sedativum, növeli az
epeszekréciót. Száj- és toroköblögető. Illóolaj aromaterápiában enyhe nyugtató, illatszeripar. Kéreg
spasmolyticum, cholagogum. Farészből készült szén bélfertőzésekben, mérgezésekben. Termésben kb.
60% zsíros olaj, olívaolajhoz hasonló összetételű, különlegességnek számít.
Toxicodendron pubescens Mill. - ANACARDIACEAE
[syn.: Rhus toxicodendron L.]
mérges szömörce
Toxicodendri folium = Rhois toxicodendri folium
Honos É-Amerikában (USA), ÉK-Ázsiában. Évelő, kúszó cserje. Parkokban néhol előfordul.
Hatóanyag: catechin-származék urushenol, urushiol (= toxicodendronsav, toxicodendrol, vagy
toxicodendrin), kb. 25% cserzőanyag (gallotannin), flavonok (pl. fisetin), illóolaj, gyanta
Alkalmazás: mérgező, érintésre súlyos dermatitist, gyulladást okoz. Homeopathia.
Tragopogon orientalis L. - ASTERACEAE
[syn.: T. pratensis L. subsp. orientalis (L.) Celak.]
réti bakszakáll
Tragopogonis radix = Barbae hirci radix
Honos Európában, Közép- és Ny-Ázsiában, Szibériában. Két- vagy többéves lágyszárú, 0,3-0,7 m magas.
Kaszálóréteken, száraz gyepekben, útszéli gyomtársulásokban országszerte gyakori.
Hatóanyag: cserzőanyag, taraxaszterol (lactucerolok), flavonoidok
Alkalmazás: expectorans, stomachicum.
Tribulus terrestris L. - ZYGOPHYLLACEAE
királydinnye
Tribuli fructus
Honos Mediterráneumban, Közép-Ázsiában, Indiai-szubkontinensen, Afrikában, Ausztráliában,
kozmopolita. Egyéves lágyszárú, talajon szétterülő. Magyarországon a subsp. orientalis (Kern.) Dostál
elterjedtebb. A Dunántúlon ritkábban, az Alföld homokpuszta-gyepeiben gyakrabban fordul elő.
Hatóanyag: nyomokban alkaloid harmanok, flavonoidok, zsíros olaj, gyanta, nyomokban illóolaj
Alkalmazás: népgyógyászatban diureticum, tonicum, aphrodisiacum, galactagogum, emmenagogum.
Trifolium arvense L. - FABACEAE
tarló-here
Trifolii arvensis herba et flos = Lagopi herba et flos
Honos Európában, mérsékelt égövi Ázsiában, É-Afrikában. Egyéves vagy áttelelő egyéves lágyszárú.
Vágásokban, parlagokon, homokpusztákon országszerte gyakori.
Hatóanyag: kb. 5% cserzőanyag, flavonoidok, kávésav
Alkalmazás: korábban népgyógyászatban hasmenés ellen, gyomorgyengeségre, hólyag- és epepanaszok
esetén. Homeopathia.
Trifolium pratense L. - FABACEAE
vörös here
Trifolii rubri (= pratensis) flos
Honos Európában, É-Afrikában, Ázsia mérsékelt égövi részein, Indiai-szubkontinensen. Sokfelé
termesztik. Évelő (kultúrában 2-3 éves) lágyszárú, nemesített fajtáit nálunk is termesztik. Réteken,
legelőkön, üde gyomtársulásokban országszerte gyakori.
Hatóanyag: flavonoidok (orobol-metiléter, pratoletin, trifolin, izotrifolin, izorhamnetin), izoflavonglikozidok
(genistein, viochanin A, pratol = formononetin, ononin, trifolirhizin, daidzein), cyanidin,
malvidin, paeonidin, delphinidin
Alkalmazás: népgyógyászatban enyhe nyugtató szamárköhögés, esetén, expectorans, diureticum
köszvényben, továbbá gyulladások kezelésére. Homeopathia.
Trifolium repens L. - FABACEAE
fehér here
Trifolii albi flos
Honos Európában, É- és Ny-Ázsiában, É-Afrikában, elterjedt az egész Földön. Áttelelő lágyszárú, a szár
kúszó. Mocsár- és kaszálóréteken, üde gyomtársulásokban országszerte gyakori.
Hatóanyag: flavonoid (kvercetin-, izokvercetin), delphinidin, sojasapogenol A, B, C, cianogén glikozid
(linamarin, lotaustralin), izoflavon-glikozidok, kumarin umbelliferon, cserzőanyag
Alkalmazás: népgyógyászatban reuma és köszvény ellen. Homeopathia.
Trigonella foenum-graecum L. - FABACEAE
[syn.: Foenum-graecum officinale Moench]
görögszéna
Trigonellae foenugraeci semen (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
= Foenugraeci (= Foeni-graeci) semen
Honos K-Európában, Kaukázusban, Közép-Ázsiában. Egyéves lágyszárú, 0,2-0,5 m magas. Sokfelé
termesztik, nálunk is.
Hatóanyag: mag endospermiumában 20-45% nyálka-heteropoliszaharid (mannogalactan), 20-30%
fehérje, 6-10% zsíros olaj, 0,4% N-metil-nikotinsav (metilbetain) trigonellin (= coffearin), furosten- és
furostan típusú sztreoidszaponin bisglikozidok (pl. trigofoenosid A), 0,1-2,2% diosgenin és yamogenin
többféle spirostanolglikozidja, diosgenin 3-peptidészter foenugraecin, egyéb szterol (koleszterol,
szitoszterol), 0,015% illóolaj, fő illatanyaga 3-hidroxi-4,5-dimetil-2(5H)-furanon (= sotolon) és 3-
hidroxi-4-metil-2(5H)-furanon
Alkalmazás: roborans, tonicum, aromaticum, carminativum, belsőleg és külsőleg antiphlogisticum,
borogatásként emolliens kelésre, sérülésre, fekélyekre, ekcémára, népgyógyászatban még vércukorszintet
csökkentő, érelmeszesedés-gátló, továbbá lactagogum. Fűszer, dohányillatosító. Több gyógykészítmény
(köztük egész magvak, feldolgozás nélkül) van forgalomban. Inszekticid. Homeopathia.
Trillium erectum L. - TRILLIACEAE
vörösbarna hármasszirom, trillium
Trillii erecti rhizoma
Honos É-Amerikában, elterjedt K-Ázsiában is. Évelő lágyszárú.
Hatóanyag: steroidszaponin diosgenin-glikozid trillin, trillarin, kb. 1% diosgenin, chryptogenin,
chlorogenin, nologenin, továbbá cserzőanyag, gyanta
Alkalmazás: adstringens, vérzéscsillapító, továbbá expectorans, antisepticum, emeticum, tonicum,
spasmolyticum. Lehetséges szteroid nyersanyag. Homeopathia.
Triticum aestivum L. - POACEAE
búza
Tritici amylum (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Tritici aestivi oleum raffinatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Tritici aestivi oleum virginale (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Kaukázusban, Közép-Ázsiában, Kis-Ázsiában, több ősi fajból jött létre. Egyéves vagy áttelelő
egyéves lágyszárú. Világszerte termesztik, főleg mérsékelt égövi országokban. Igen fontos
gabonanövényünk.
Hatóanyag: szemben kb. 70% szénhidrát (kb. 80%-a keményítő az endospermiumban), kb. 10 % zsíros
olaj embrióban (főleg palmitin-, olaj-, linol- és linolensav)
Alkalmazás: búzakeményítő gyógyszertechnológiában, búzacsíra-olaj gyógyászatban, étkezésben.
Trollius europaeus L. - RANUNCULACEAE
zergeboglár
Trollii flos
Honos Európában, Kaukázusban, Szibériában, elterjedt É-Amerika arktikus tájain is. Évelő lágyszárú,
akár 0,5 m-re is megnőhet. Magyarországon mindhárom alfaja ritka, mint szubalpin növény reliktum,
lápréteken, láperdőkben él, védett.
Hatóanyag: protoanemonin, magnoflorin, cholin, xantofill-epoxid, neoxanthin (trollixanthin)
Alkalmazás: korábban skorbut ellen.
Tropaeolum majus L. - TROPAEOLACEAE
sarkantyúka
Tropaeoli herba
Honos D-Amerikában, hibrid eredetű. Évelő lágyszárú, kúszó. Mérsékelt éghajlaton sokfelé kerti
dísznövény, nálunk is jól ismert.
Hatóanyag: kb. 0,03% illóolaj (glikozinolát pl. glükotropaeolin, benzilmustárolaj, kevés benzilcianid),
flavonoidok, pelargonidin-glikozidok, karotinoidok
Alkalmazás: antibakteriális, antimikotikus, húgyúti fertőzésekben, cystitisben, grippe vagy akut
bronchitis kezelésében, külsőleg bőrgyógyászatban, kozmetikában korpásodásra, napégésre.
Tsuga canadensis (L.) Carr. - PINACEAE
kanadai hemlokfenyő
Tsugae canadensis cortex
Honos atlantikus É-Amerikában, Európában is elterjedt főleg parkokban. 25-30 m magas fa.
Hatóanyag: kb. 10% cserzőanyag (dimer catechin hemlocktannin), 8-10% piceatannol
Alkalmazás: adstringens hurutos betegségekben. Homeopathia.
Turnera diffusa Willd. var. aphrodisiaca (Ward.) Urban - TURNERACEAE
[syn.: Turnera aphrodisiaca Ward.]
damiána
Damianae folium = Turnerae diffusae folium
Turnerae diffusae herba
Honos Mexikóban, Közép-USA déli részén, Karib-tengeri szigeteken, Közép-Amerikában. Cserje.
Hatóanyag: 0,5-0,9% illóolaj (1,8-cineol, pinenek, p-cymol, timol, copaen, cadinen, calamenen), kb.
3,5% cserzőanyag, gumianyag, gyanta, keményítő, különösen levélben arbutin (0,7%)
Alkalmazás: húgyúti desinficiens, diureticum, stimulans, tonicum, enyhe purgativum, aphrodisiacum.
Homeopathia.
Tussilago farfara L. - ASTERACEAE
martilapu
Farfarae flos
Farfarae folium
Farfarae radix
Honos Európában, É-Afrikában, Ázsia mérsékelt égövi részein, Indiai-szubkontinensen. Évelő lágyszárú
pionír. Országszerte megtalálható, bolygatott helyeken, omlásos löszfalakon, meddőhányókon.
Márciusban, áprilisban virágzik, levele később fejlődik ki. A virágzatot a kinyílás kezdetén, a levelet
június végéig gyűjtik. Árnyékos helyen szárítják (beszáradás 6:1 virágzat, 5:1 levél).
Hatóanyag: 6-10% savas nyálka-heteropoliszaharid, inulin, kb. 5% cserzőanyag, kevés flavonoid
(virágzatban többféle és nagyobb mennyiségben), triterpének, szterol, nyomokban pirrolizidin-alkaloid és
N-oxidjai (senkirkin, senecionin, tussilagin, izotussilagin), gyökérben még kb. 15% inulin, több
cserzőanyag, kevés illóolaj
Alkalmazás: felső légúti hurutos gyulladások, száraz köhögés vagy krónikus bronchitis esetén. Virágzat
is hasonló célra. Alkaloidtartalmuk miatt huzamos használatuk kerülendő. Levél homeopathiában.
Gyökér népgyógyászatban hasonló célokra.
Typha latifolia L. - TYPHACEAE
széleslevelű gyékény, bodnározó gyékény
Typhae radix
Cirkumpoláris. Évelő lágyszárú, 1-2,5 m magas. Mocsarakban, lápvizekben országszerte gyakori,
állományalkotó.
Hatóanyag: leucoanthocyan, kb. 30% keményítő
Alkalmazás: homeopathia.
U
Ulmus glabra Huds. - ULMACEAE
[syn.: Ulmus scabra Mill., U. montana With.]
hegyi szil
Honos Európában, Kaukázusban, Ny-Ázsiában, sokfelé elterjedt. Kifejletten kb. 40 m magas. A
Középhegységben és a Dunántúlon elég gyakori, az Alföldön ritkább, üde gyertyán- és bükkelegyes
erdőkben.
Ulmus laevis Pall.
vénic szil, vénicfa
Honos Európában, Ny-Ázsiában. 9-35 m magas. A Középhegységben, Dunántúlon és az Alföld egyes
részein ártéri fűz- és nyárligetekben helyenként gyakori. Telepítik is.
Ulmus minor Mill.
[syn.: Ulmus campestris L., U. carpinifolia Gled.]
mezei szil
Honos Európában, É-Afrikában, Kaukázusban, Ny-Ázsiában. 30 m magasra is megnövő, lombos
erdőkben élő elegyfa, nem ritka.
Ulmi (interior = mundatus) cortex
Ulmi minoris cortex
Hatóanyag: 3% catechin-cserzőanyag (leucoanthocyanidin-típusú), gyanta, nyálka-heteropoliszaharid,
catechin
Alkalmazás: enyhe adstringens, diureticum, mucilaginosum, népgyógyászatban antidiarrhoeicum.
Homeopathia.
Ulmus rubra Muhl. - ULMACEAE
[syn.: Ulmus fulva Michx.]
vörös szil(fa)
Ulmi fulvae lignum, cortex
Honos atlantikus É-Amerikában. 20 m magas.
Hatóanyag: farészben szeszkviterpén naphthaldehid és naphthol, szterolok, viaszalkohollal észterezett
zsírsavak, kéregben nyálka-heteropoliszaharid, kevés cserzőanyag
Alkalmazás: hurutos légúti és enterális betegségekben emolliens.
Uncaria gambi(e)r (Hunt.) Roxb. - RUBIACEAE
[syn. Ourouparia gambir (Hunt.) Baill.]
gambir(cserje)
Gambir Catechu
Honos Malajziában. Kúszó cserje. Főleg Indonéziában termesztik.
Hatóanyag: extractumban kb. 75% catechin, nyálka-heteropoliszaharid, gyanta, rutin, indolalkaloid
gambirtannin, oxogambirtannin, gambirin, ourouparin, dihidrocorynanthein, 11-metoxi-yohimbin,
izogambirdin (mitraphyllin), gambirdin
Alkalmazás: adstringens, antidiarrhoeicum. Catechin-cserzőanyag előállítása.
Uncaria tomentosa (Willd.) DC. - RUBIACEAE
macskakarom
Uncariae tomentosae radix
Honos D-Amerikában (Peru, Amazónia). Esőerdőkben élő, nagyra növő lián.
Hatóanyag: 0,1-0,5% indolalkaloid (oxindol pteropodin, izopteropodin, rinchophyllin, izorinchophyllin,
mitraphyllin, izomitraphyllin), pentaciklusos szaponin chinovasav-glikozidok, oleanolsav, ursolsav,
továbbá procyanidinek
Alkalmazás: antiphlogisticum, antirheumaticum, antivirális, immunstimuláns, egyes esetekben
citosztatikus. Gyógyszerek készülnek belőle.
Urginea maritima (L.) Bak. - HYACINTHACEAE
[syn.: Urginea scilla Steinh., Scilla maritima L.]
tengerihagyma
Scillae bulbus
Honos Mediterráneumban, Ny-Ázsiában. Fehér hagymájú változat főleg Spanyolországban,
Portugáliában, Szardínián, Máltán, Cipruson és Görögországban, piros hagymájú változat főleg Algírban,
Marokkóban. Évelő hagymás, 0,5-1 m-re nő meg. Nálunk cserépben, fagymentes helyen áttelel.
Hatóanyag: fehér változatban 0,2-0,4% bufadienolid kardenolid-glikozid (scillarenin glikozidjai
glükoscillaren A, scillaren A, proscillaridin A, továbbá scilliglaucosid glikozidok, scillaren-B-komplex,
scilliphaeosid, scillicyanosid. Piros változatban fő komponens scillirosid (aglükonja scillirosidin),
továbbá glücoscillirosid, scillirubrosid és más, fehér változatban lévő származékok
Felhasználás: standardizált extractumok és gyógyszerek formájában, orvosi ellenőrzéssel adagolva
cardialis insufficientia esetén, továbbá diureticum. Homeopathia.
Urtica dioica L. - URTICACEAE
nagy csalán
Urtica urens L.
apró csalán
Urticae folium (DAB) = Urticae herba (Ph. Helv., DAC)
Urticae (majoris) herba
Urticae radix (DAB) (= rhizoma)
Urticae fructus (= semen)
Urticae dioica ad praeparationes homoeopathicas (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.,
egyenértékű Urticae foliummal)
Kozmopolita, évelő lágyszárúak, vízparti ligetekben, erdei vágásokban, gyomtársulásokban gyakoriak.
Májustól őszig virágoznak. Az ép, zöld levél vagy a 30-40 cm-es végálló szárral rendelkező hajtás egész
évben gyűjthető, árnyékban vagy műszárítón szárítják (beszáradás 5:1 levél, 4:1 hajtás). A gyökérzetet
ősszel vagy tavasszal, a magot ősszel gyűjtik, tisztítják, szárítják (beszáradás 3:1 gyökér, 2:1 mag).
Nitrofil növények, nitrátot halmozhatnak fel, emiatt a túlműtrágyázott vagy szerves anyagban dús talajon
termő növényekből előállított drog toxikus nitrát-mennyiséget tartalmazhat.
Hatóanyag: levélben, herbában 1-2% flavonoid, 1-4% vízben oldódó szilikát, scopoletin, szitoszterol,
kávésavészter, nyomokban nikotin, szőrökben kis mennyiségű acetilkolin, serotonin, hangyasav, érett
termésben (magban) kb. 30% zsíros olaj (linolsavban, tokoferolban gazdag), nyálka-poliszaharidok,
karotinoidok, gyökérben kb. 0,1% speciális lektin, továbbá heteropoliszaharidok (glükogalacturonanok,
glükánok, arabinogalactan), szitoszterol, scopoletin, fenilpropán-lignan, zsírsav-származékok,
cserzőanyag
Alkalmazás: levél és herba népgyógyászatban antirheumaticum, bizonyítottan antiphlogisticum, továbbá
diureticum, roborans. Klorofill ipari kivonására is használható, magjának olaja tonicum,
antirheumaticum, külsőleg bőrbetegségekre, gyökere és gyökérkivonatai diuretikusak, prostatahyperplasia
esetén hatásosak gyógyszerkészítmények formájában is.
Usnea barbata (L.) Wigg., U. florida (L.) Fries, U. hirta (L.) Wigg.,
U. plicata (L.) Fries - PARMELIACEAE
Usnea
Honosak az egész Földön, többnyire az északi féltekén. Gyűjthető zuzmófajok.
Hatóanyag: bifenil-lignan usninsavak, zuzmósavak (usnarsav, lobarsav, stictinsav, thamnalsav,
protocetrarsav, barbatinsav, diffractasav, barbatolsav)
Alkalmazás: többnyire antibakteriálisak, antibiotikusak, gyakran lázcsillapítók, hatásosak hasmenés ellen,
gyomorbetegségek esetén. Homeopathia.
V
Vaccinium myrtillus L. - ERICACEAE
fekete áfonya
Myrtilli folium
Myrtilli fructus siccus (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Myrtilli fructus recens (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein, É-Amerikában. Bokros félcserje, akár 0,5 magasra is
megnő. Főleg az Északi-középhegység és Ny-Dunántúl erdei fenyves, mészkerülő bükköseiben és
gyertyános tölgyeseiben fordul elő szórványosan, nem nagy tömegben. A Kárpátokban bőven
megtalálható. Termesztése megfelelő talajon lehetséges. Helyette sokfelé az É-Amerikából származó és
nálunk is termeszthető fekete törpeberkenyét (Aronia melanocarpa) használják gyümölcséért.
Hatóanyag: levélben 0,8-6,7% catechin-cserzőanyag, catechin, epicatechin, gallocatechin,
proanthocyanidin, flavonoidok, iridoid, fenilkarbonsav (klorogénsav), kinolizidin myrtin, epimyrtin,
hidrokinon és arbutin, kb. 1 mg% króm. Termésben kb. 10% catechin-cserzőanyag, dimer epicatechin- és
catechin-proanthocyanidinek, delphinidin, malvidin, cyanidin antocyanosid glikozidjai, flavonoid
glikozidok (pl. astragalin), fenolkarbonsavak, iridoid, invert cukor, pektin
Alkalmazás: levél adstringens, népi gyógyászatban antidiabeticum, időskori cukorbetegek kiegészítésként
használhatják. Gyümölcs antidiarrhoeicum enteritisben, retinopathiában különösen fontos kapilláris erek
rugalmasságát fokozó hatása, antioxidáns, szabadgyökfogó. Gyümölcs (frissen) homeopathiában.
Vaccinium uliginosum L. - ERICACEAE
hamvas áfonya
Vaccinii uliginosi folium
Vaccinii uliginosi fructus
Honos É-Európában, É-Ázsiában, É-Amerikában. Kb. 0,8 m magas kis cserje. Nálunk nem fordul elő.
Hatóanyag: levélben hiperozid, ursolsav, amyrin, friedelin, szitoszterin, kondenzált tannin, gyümölcsben
catechin-cserzőanyag, catechin, szerves savak
Alkalmazás: kissé mérgező, enyhe rosszullétet okozhat, bár gyümölcse népgyógyászatban gyomor és
bélhurut esetén használatos.
Vaccinium vitis-idaea L. - ERICACEAE
vörös áfonya
Vitis-idaeae folium
Vitis-idaeae fructus
Vitis-idaeae flos
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein, É-Amerikában. Alacsony (0,1-0,3 m) félcserje.
Mészkerülő bükkösökben főleg Ny-Dunántúlon igen ritka, védett. Kárpátokban gyűjthető.
Hatóanyag: levélben 4-9% arbutin, hidrokinon, pyrosid (6-O-acetilarbutin), fenil-glikozidok (pl.
salidrosid), kb. 8% catechin-cserzőanyag, catechin, epicatechin, gallocatechin, pyrogallol-cserzőanyag,
közel 1% flavonoid (hiperozid, avicularin, izokvercitrin), kinasav, ursolsav. Gyümölcsben szerves savak
(köztük benzoesav, kinasav, szalicilsav), cukrok, vitaminok, 0,4% pektin, dimer proanthocyanidinek,
cyanidin-, paeonidin-glikozidok, flavonoidok, ursolsav, karotinoidok, illatanyagok (alifás aldehidek,
alkoholok, észterek, terpének). Virágban arbutin, hidrokinon
Alkalmazás: levél mint Uvae-ursi folium, kisebb tannintartalma miatt húgyúti fertőtlenítőként (pyelitis,
cystitis) tartósabban használható, antibakteriális. Köszvényes és reumás panaszokban is belsőleg. Termés
és kivonata adstringens (antidiarrhoeicum), antimikotikus (benzoesav!). Virág régebben reumás
megbetegedések esetén belsőleg.
Valeriana officinalis L. s. l. [incl. subsp. collina (Wallr.) Nym.] - VALERIANACEAE
macskagyökér
Valerianae radix (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) =
Valerianae rhizoma et radix (Ph. Hg. VII.)
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein, sokfelé elterjedt. Évelő lágyszárú, kb. 1,5 m magas.
Magyarországon több “kis faj" fordul elő, a subsp. collina (Wallr.) Nym. Középhegységi lombos,
szárazabb erdőkben májusban virágzik, a subsp. officinalis ritkább, nedves réteken, kaszálókon virágzik.
Fajtáit termesztik. Magvetéssel (45-50 cm sortávolságra, 0,5-l cm mélyre) vagy palántaneveléssel
szaporítják, ősszel és tavasszal gyűjtik, ill. takarítják be. Tisztítás után elkülönítve, macskáktól védve
szárítják (beszáradás 4-5:1). Ipari szempontból (valepotriát-kinyerésre) más fajok is drogot szolgáltatnak,
pl.: V. wallichii Decan-Dolle, syn. V. jatamansii Jones (indiai macskagyökér), V. edulis Nutt. et Torr.
subsp. procera (H.B.K.) Mey. (mexikói macskagyökér), melyekben 2,5-9% a valepotriat.
Hatóanyag: kb. 0,5-1,5% illóolaj (monoterpén pinenek, camphen, limonen, p-cymol, továbbá borneol,
myrtenol és cymol hangyasavas, vajsavas, ecetsavas és izovaleriansavas észterei, szeszkviterpen
caryophyllen, β-bisaloben, alkohol valerol, maaliol, keton valeranon = jatamanson, valerensav, acetoxivalerensav,
valerenal), 0,5-1,5% (nem illó) valepotriat (= valeriana-epoxi-triészter) mono- és dienek
(didrovaltrat, valtrat, homodidrovaltrat, izovaltrat, homovaltrat, acevaltart, izovaleroxididrovaltrat,
továbbá epoxi-mentes iridoidészter-glikozid valerosidat, végül kevesebb mint 0,01% actinidin
monoterpén alkaloid, szabadon izocapronsav, izovaleriansav, izovaleroxi-hidroxi-izovaleriansav
Hatás: főleg valepotriat-tartalma miatt sedativum, psychostimulans-tranquillans, thymolepticum,
spasmolyticum. Számos gyógyszer, kombinált gyári készítmény és kivonat készül belőle. Homeopathia.
Vanilla planifolia L. - ORCHIDACEAE
[syn.: Vanilla fragrans (Salisb.) Ames]
vanília
Vanillae fructus
Honos Közép- és Dél-Amerikában, Mexikóban, sokfelé (pl. Jáva, Sri Lanka, Tahiti, Madagaszkár, KAfrika)
termesztik. Pozsgás szárú, léggyökeres, évelő, kúszó növény.
Hatóanyag: 1,5-3% vanillin, vanilloidok (vanillin-β-glikozidok), vanillinsav, vanillinalkohol,
protocatechualdehid, protocatechusav, balzsam, gyanta, cukor, zsíros olaj, szerves savak, illóolaj,
cserzőanyag
Alkalmazás: cholereticum, dysmenorrhoea és histeria esetén, ízesítő. Fűszer, illatszeriparban.
Homeopathia.
Veratrum album L. - MELANTHIACEAE (LILIACEAE)
fehérzászpa
Veratri (albi) rhizoma et radix (Ph. Hg. VII.)
Honos Európa, Ázsia mérsékelt égövi részein. Évelő lágyszárú, 0,5-1,5 m magas. Szórványosan, inkább
az Alföld láprétjein. Védendő.
Hatóanyag: kb. 1% szteroidszapogeninszerű alkaloid (protoveratrin A, B, veratramin, jervin,
dezoxojervin, rubijervin, veramin, veramarin), triterpén szaponinok, szitoszterol, gyanta, keményítő,
cukrok, szerves savak, flavonoidok, rezveratrol, hidroxi-rezveratrol
Alkalmazás: mérgező, terápiás dózisban régebben antihypertensivként, kivonat vagy gyógyszerek
(protoveratrin A, B) formájában adagolva, külsőleg állatgyógyászatban tetű- és féregirtó (pl. por,
tinctura). Régen népgyógyászatban purgans, emeticum, lázcsillapító. Homeopathia.
Veratrum viride Ait. - MELANTHIACEAE (LILIACEAE)
észak-amerikai zászpa
Veratri viridis (seu americani) rhizoma
Honos atlantikus É-Amerikában, Alaszkában. 2 m magas, évelő lágyszárú.
Hatóanyag: hasonló, mint előbbinél (még germin, germidin, germitrin, izogermidin, germbudin)
Alkalmazás: antihypertensiv, mérgező. Kivonata spasmolyticum, emeticum, diureticum, sedativum,
lázcsillapító. Homeopathia.
Verbascum phlomoides L. - SCROPHULARIACEAE
szöszös ökörfarkkóró
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein. Kétéves lágyszárú. Gyomtársulásokban gyakori, de
nem tömegesen. Termeszthető. Zömmel júniusban és augusztusban virágzik. Virágját kinyíláskor,
csészével vagy anélkül gyűjtik. Napon vagy műszárítón szárítják (beszáradás 7:1). Erősen nedvszívó.
Verbascum thapsiforme Schrad.
[syn.: Verbascum densiflorum Bert.]
dúsvirágú ökörfarkkóró
Honos Európában, Kaukázusban, Ny-Ázsiában. Kétéves lágyszárú. Dunántúli Középhegységben,
ruderális társulásokban néha nagyobb mennyiségben található. Gyűjthető.
Verbascum thapsus L.
molyhos ökörfarkkóró
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein, Indiai-szubkontinensen. Nálunk szórványosan fordul
elő, elég ritka száraz gyepekben. Gyűjthető.
Verbasci flos (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Verbasci folium
Hatóanyag: virágban kb. 3% nyálka-heteropoliszaharid (xiloglucan, arabinogalactan, savas
arabinogalactan, 0,2-0,5% iridoid (aucubin, catalpol, speciosid stb.), szaponin (verbascosaponin,
mulleinsaponin I-VII), feniletanoid-glikozid verbascosid (= acteosid), 0,5-4% flavonoid, fenolkarbonsav,
szterol, digiprolakton, kb. 10% invert cukor. Levélben szaponin, aucubin, nyálka-heteropoliszaharid.
Alkalmazás: enyhe expectorans felső légúti, meghűléses hurutok esetén, népgyógyászatban diureticum,
antirheumaticum, külsőleg sebkezelésre. Levél asthma eredetű bronchitisben is. Homeopathia.
Verbena officinalis L. - VERBENACEAE
közönséges vasfű
Verbenae herba (DAC) = Columbariae herba
Honos Európában, É-Afrikában, Ázsia mérsékelt égövi részein, Indiai-szubkontinensen. Egy-, két- vagy
többéves, kis termetű lágyszárú. Utak, árkok mentén, parlagokon, réteken, szántóföldek szélén
országszerte gyakori. Júliustól szeptemberig virágzik. Ekkor gyűjtik a 40 cm-es csúcsi hajtásokat.
Árnyékos, szellős helyen, vékony rétegben kiterítve vagy műszárítón (40-500C-on) szárítják (beszáradás
4-5:1).
Hatóanyag: 0,2-0,5% iridoid-glikozid (verbenalin = cornin, hastatosid), fenolkarbonsavak (kávésavszármazékok,
pl. verbascosid, martynosid), flavonoid, szitoszterol, ursolsav, lupeol, nyomokban illóolaj
Alkalmazás: népgyógyászatban diureticum, galactagogum, emmenagogum, kivonatai enyhe gyulladás- és
fájdalomcsökkentők főleg reumás betegségekben, külsőleg sebgyógyító. Homeopathia.
Veronica officinalis L. - SCROPHULARIACEAE
orvosi veronika
Veronicae herba (DAC) = Veronicae officinalis herba
Honos Európában, Kaukázusban, Ny-Ázsiában. Áttelelő lágyszárú. A Középhegységben és a Dunántúlon
mészkerülő tölgyesekben elég gyakori, az Alföldön igen szórványos. Júniusban, júliusban virágzik. A
talaj feletti virágos hajtást gyűjtik. Árnyékos helyen szárítják (beszáradás 5:1).
Hatóanyag: 0,5-1% iridoid-glikozid (catalpol, veronicosid, verprosid, lodrosid, mussaennosid),
flavonoidok (főleg luteolin-glikozidok), cserzőanyag, fenolkarbonsavak, triterpén, szitoszterol
Alkalmazás: népgyógyászatban expectorans bronchitisben és asthma bronchiale esetén, hatásos köszvény
és reuma kezelésében is. Homeopathia.
Veronica beccabunga L. - SCROPHULARIACEAE
deréce veronika
Beccabungae herba = Veronicae beccabungae herba
Honos Európában, É-Afrikában, Ázsia mérsékelt égövi részein, Indiai-szubkontinensen. Áttelelő
lágyszárú, erőteljes, sokszárú, sarjtelepes. Főleg a Középhegységben, friss patakokban vagy patak mentén
elég gyakori.
Hatóanyag: aucubin, cserzőanyag, n-triacontan, szitoszterol, fenolkarbonsav
Alkalmazás: népgyógyászatban diureticum, laxans, étvágyjavító, vértisztító. Homeopathia.
Veronicastrum virginicum (L.) Farw. - SCROPHULARIACEAE
[syn.: Leptandra virginica (L.) Nutt., Veronica virginica L.]
virginiai veronika
Leptandrae virginicae rhizoma et radix
Honos É-Amerikában. Európában néhol dísznövény. Évelő lágyszárú.
Hatóanyag: metoxi- és dimetoxi-fahéjsav és észtereik, szitoszterol, kevés illóolaj, cserzőanyag, kb. 6%
gyanta
Alkalmazás: cholereticum, laxans, emeticum. Homeopathia.
Vetiveria zizanioides (L.) Nash - POACEAE
[syn.: Anatherum muricatum (Retz.) PB., Andropogon muricatus Retz.]
indiai szövőfű
Vetiveriae radix = Ivarancusae radix
Vetiveriae aetheroleum
Honos Indiai-szubkontinensen, Indokínában. Trópusokon sokfelé termesztik. Kb. 1,3 m-es magasra növő
évelő, sűrűn növő fű.
Hatóanyag: 1-3% illóolaj (kb. 60% szeszkviterpen α- és β-vetivon, sokféle bi- és triciklusos primer,
szekunder és tercier szeszkviterpen-alkohol (vetiverol, khusol, khusimol stb.), benzoesav, gyanta,
szénhidrátok
Alkalmazás: diaphoreticum, stimulans, emmenagogum, stomachicum. Illóolaja is hasonlóan, még
illatszeriparban is.
Viburnum opulus L. - CAPRIFOLIACEAE
kánya bangita
Viburni opuli cortex
Viburni opuli herba
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein. 4 m-re is megnövő cserje, néha fa. Liget- és
láperdőkben országszerte elég gyakori. (Gömbös virágzatú, meddő convar. roseum L., a kerti
labdarózsa).
Hatóanyag: gyantaszerű viburnin, valeriansav, cserzőanyag, gyanta, viasz, gumianyag, pektin, szerves
savak, illóolaj (szerves savak észterei), nyomokban alkaloid, herbában viburnin, flavonoid (astragalin,
paeonisid, egyéb kempferol- és kvercetin-glikozid), fahéjsav-származékok
Alkalmazás: kéreg enyhe spasmolyticum dysmenorrhoea esetén. Homeopathia. Levél laxans, emeticum.
Homeopathia.
Viburnum prunifolium L. - CAPRIFOLIACEAE
szilvalevelű bangita
Viburni prunifolii cortex
Honos É-Amerikában, kisebb cserje vagy fa.
Hatóanyag: biflavon amentoflavon, triterpen amyrinek, oleanolsav, ursolsav, kumarin aesculetin,
scopoletin, scopolin, fenolkarbonsav klorogénsav, izoklorogénsav, salicin, szalicilsav, kb. 2%
cserzőanyag, viburnin, iridoid-glikozidok
Alkalmazás: uterusra spasmolytikus, csökkenti a fájdalmat dysmenorrhoea, klimaxos panaszok esetén.
Homeopathia.
Vicia faba L. - FABACEAE
lóbab
Viciae fabae semen
Honos Mediterraneumban, több ősi fajból jött létre, világszerte termesztik, nálunk főként takarmánynak.
Egyéves lágyszárú.
Hatóanyag: fehérjék (legumin, vicilin, legumelin stb.), 3,4-dioxi-fenilalanin (dopa), cyanoalanin,
pirimidin-származék vicin, convicin, fitin
Alkalmazás: nyersen mérgező lehet (favismus, lathyrismus), L-dopa kivonható. Kávépótszer.
Homeopathia.
Vinca minor L. - APOCYNACEAE
kis télizöldmeténg
Vincae minoris herba
Honos Közép- és K-Európában, Kaukázusban, Kis-Ázsiában. Áttelelő, örökzöld lágyszárú, kúszó. A
Középhegységben és a Dunántúlon elég gyakori gyertyános-tölgyesekben. Kertekbe, temetőkbe telepítik,
elvadulhat. A V. major L. és V. herbacea W. et K. herbája is tartalmaz hatóanyagot, előbbi főleg déldunántúli
száraz gyepekben és réteken elég gyakori, utóbbi kerti dísznövény vagy parkokban található.
Hatóanyag: 0,25-1% indolalkaloid vincamin, sok egyéb, kevésbé hatásos társalkaloid, továbbá
fenolkarbonsavak, cserzőanyag, szitoszterol, 1,3% ursolsav, flavonoidok
Alkalmazás: kivont vincamin gyógyszer formájában antihypertonicum, sedativum, antiscleroticum, a
drog migrénes fejfájást, neurogén tachycardiát csillapít, népgyógyászatban tumorellenes, menorrhagia,
vérzések esetén vérzéscsillapító, továbbá tonicum, amarum, diureticum. Homeopathia.
Vincetoxicum hirundinaria Medic. - ASCLEPIADACEAE
[syn.: Cynanchum vincetoxicum (L.) Pers.]
méreggyilok
Vincetoxici rhizoma = Cynanchi vincetoxici rhizoma
Cynanchi vincetoxici herba
Honos D- és K-Európában, É-Afrikában, Kaukázusban, Ny-Ázsiában. Áttelelő lágyszárú, gyakran 1,5 m
magasra megnő. Száraz gyepekben országszerte gyakori.
Hatóanyag: gyökérben szteroid szaponinok keveréke (vincetoxin), aglikonok hirundigenin,
anhidrohirundigenin, továbbá tylophorin, szterolok (szitoszterin, friedelin, amyrin)
Alkalmazás: mérgező, kisebb adagban enyhén szívre ható, nagy adagban aconitinszerű.
Népgyógyászatban korábban emeticum, diureticum, diaphoreticum. Mindkét drog homeopathiában.
Viola odorata L. - VIOLACEAE
illatos ibolya
Violae odoratae flos = Violarum flos
Violae odoratae folium
Violae odoratae herba
Violae odoratae rhizoma et radix
Honos Európában, É-Afrikában, Kaukázusban. Áttelelő lágyszárú. Lomberdőkben a Középhegységben és
a Dunántúlon gyakori.
Hatóanyag: gyökérben metilszalicilát, szaponin, alkaloid odoratin, virágban alkaloid violin, cyanin,
flavonoid, nyomokban illóolaj (alkil- és arilalkoholok és észtereik, továbbá zingiberen, curcumen,
iononok, vanillin), piperonal (protocatechualdehid-metiléter), levélben, herbában violin, szaponin,
kvercetin, szerves savak, alkoholok, szalicilsav és glikozidjai
Alkalmazás: gyökér expectorans, emeticum, purgativum, virág enyhe hashajtó, expectorans, sedativum,
antisepticum, herba és levél is expectorans, diaphoreticum, antisepticum. Homeopathia.
Viola tricolor L. - VIOLACEAE
háromszínű árvácska
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Szibériában, Kínában. Egy- vagy többéves lágyszárú. Alfajai (subsp.
tricolor, subsp. subalpina Gaud., subsp. polychroma (Kern.) J. Murr.) szórványosan a Középhegység és a
Dunántúl egyes helyein.
Viola arvensis Murr.
apró árvácska, mezei árvácska
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Szibériában. Egyéves lágyszárú. Vetési és útszéli gyomtársulásokban
országszerte gyakori. Áprilistól júniusig virágzik. A hajtást virágzáskor gyűjtik és árnyékos, szellős
helyen szárítják (beszáradás 4-5:1).
Violae herba cum floris (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) =
Violae tricoloris (= trinitatis) herba = Jaceae herba
Hatóanyag: 0,06-0,3% szalicilsav és származékai (pl. metilszalicilát), flavonoid (vitexin, orientin, rutin
stb.), fenolkarbonsavak, kb. 10% nyálka-heteropoliszaharid, 2-4,5% cserzőanyag, kumarin
(umbelliferon), hemolitikus peptid, violaxanthin
Alkalmazás: külsőleg és belsőleg bőrbetegségek (ekcéma, impetigo, acne, pruritus) kezelésére,
népgyógyászatban felső légúti panaszok enyhítésére (grippe, nátha, megfázás esetén), enyhe diureticum,
vértisztító reuma, köszvény és érelmeszesedés ellen. Homeopathia.
Virola calophylloidea Mgf. és más Virola fajok - MYRISTICACEAE
yakée
Honosak D-Amerikában, fafajok.
Hatóanyag: kéreg gyantájában N-metil, -dimetiltriptamin-származékok
Alkalmazás: psychotrop, hallucinogen (indiánoknál parica, epóna).
Viscum album L. - LORANTHACEAE
fehér fagyöngy
Visci herba (DAB)
Visci stipes (= herba)
Visci albi folium
Honos D-Eurázsiában, Mediterráneumban. Lombos (kivéve bükk, gyertyán, szil) és tűlevelű fákon
félélősködő, örökzöld évelő, fásodó szárú. A Dunántúlon gyakori, az Alföld szélein szórványos.
Márciusban, áprilisban virágzik, ősztől tavaszig gyűjtik a vékonyabb (ceruza vastagságú) ágakat,
rendszerint kampós, hosszú bottal. Árnyékban, lehetőleg szobahőmérsékleten, vékonyan elterítve,
gyakran forgatva szárítjuk, mert könnyen befülledhet (beszáradás 3:1).
Hatóanyag: lektin (fagyöngy-lektin I-III, A és B peptidlánccal, a B peptidlánc specifikusan kötődik
galaktózhoz), a lombos fákon élősködőben lektin I, a tölgyfán és fenyőkön lektin III, továbbá kitinhez
kötődő lektin, valamint 46 aminosavból álló oligopeptid viscotoxin, flavonoidok (izorhamnetin,
rhamnazin), fenilpropanok, lignanok (syringenin-, syringaresinol-glikozidok), kávésav-származékok,
biogén aminok (tyramin), nyálka-heteropoliszaharid (galacturonan, arabinogalactan)
Alkalmazás: teadrogként antihypertonicum enyhébb hypertoniában (peptidek nem szívódnak fel),
népgyógyászatban még szédülés ellen, amenorrhoea, ízületi bajok esetén. Kivont lektinek gyógyszer (pl.
intravénás injekció) formájában tumorterápiában adjuvans, immunmodulans, szerepük lehet metastasis
megelőzésében. Homeopathia.
Vitex agnus-castus L. - VERBENACEAE
barátcserje
Agni casti fructus (= semen)
Honos D- és K-Európában, É-Afrikában, Kaukázusban, Közép- és Ny-Ázsiában. Kb. 4 m magas cserje
vagy fa. Nálunk elvétve fordul elő parkokban, kertekben.
Hatóanyag: kb. 0,5% illóolaj (cineol, pinen), iridoid-glikozidok (agnusid, aucubin), flavon casticin
Alkalmazás: kivonata mastalgia, dysmenorrhoea, klimaxos panaszok esetén, továbbá galactogogumként.
Homeopathia.
Vitis vinifera L. - VITIDACEAE
szőlő
Vitis viniferae folium
Vitis fructus
Őse, a Vitis sylvestris C. C. Gmel. honos Európában, Kaukázusban, Ny- és Közép-Ázsiában. Fontos
kultúrnövény világszerte, ahol termeszthető.
Hatóanyag: levélben 4-5% flavonoid, cserzőanyag, gallocatechin, catechin, epicatechingallát, szerves
savak, fenolkarbonsavak. Nem permetezve ehető (káposztalevél helyettesítése egyes húsételekhez),
termésben flavonoidok, pro-, anthocyanidinek, cyanidinek, leucoanthocyanidinek, catechin,
gallocatechin, kondenzált tanninok, szerves savak, fenolkarbonsavak, rezveratrol és egyéb stilbenszármazékok,
inozit, vitaminok, 3-15% fruktóz és glükóz, pektin, hemicellulózok, karotinoidok, illékony
észterek, oleanolsav, viaszok, viaszalkoholok, magban 10-20% zsíros olaj, szterolok, tokoferol, kb. 70%
cserzőanyag
Alkalmazás: levél adstringens. Homeopathia. Gyümölcs frissen és feldolgozva enyhe laxans, diureticum,
bor számos gyógybor alkotórésze, resveratrol-tartalma miatt (főleg vörösborok) mai népgyógyászatban
szívinfarktus megelőzésére, érelmeszesedés ellen, magból kivont zsíros olaj kozmetikum, étolaj,
visszamaradt anyag tanninforrás.
W
Withania somnifera (L.) Dun. - SOLANACEAE
álombogyó
Withaniae radix
Withaniae folium
Honos DK- és DNy-Európában, Afrikában, Arab-félszigeten, Ny-Ázsiában, Indiai-szubkontinensen. 0,3-
1,5 m magas cserje.
Hatóanyag: levélben főleg ergostan-típusú szteroid (withanolid) alkaloid (lakton-típusú withaferin A,
withanolid D, E), gyökérben még piperidin-pirrolidin alkaloidok (pl. anahygrin), pyrazol alkaloid
(withasomnin)
Alkalmazás: gyökér sedativum, tonicum, aphrodisiacum, levél antitumor aktivitású (citotoxikus
withaferin A miatt), továbbá fungicid, antipyreticum, emmenagogum, húgyúti fertőzésekben is hatásos
(főleg kivonatok formájában) orvosi ellenőrzéssel.
X
Xanthium spinosum L. - ASTERACEAE
szúrós szerbtövis
Xanthii spinosi herba,(folium)
Honos D-Amerikában, világszerte elterjedt. Egyéves lágyszárú, 0,2-0,8 m magas. Zavart helyeken, laza
talajokon gyakori gyom.
Hatóanyag: illóolaj, gyanta, dimetil-allil-apigenin, szeszkviterpén-lakton xanthanolid (xanthinin,
xanthatin), szitoszterol
Alkalmazás: diureticum, diaphoreticum, antibakteriális (dysenteria, diarrhoea ellen). Homeopathia.
Xanthium strumarium L. - ASTERACEAE
bojtorján szerbtövis
Xanthii strumarii herba = Lappae minoris herba
Honos Európában, Ny-Ázsiában, világszerte elterjedt. Egyéves lágyszárú, 0,2-0,8 m magas. Szántókon,
parlagokon, ártereken, gyomtársulásokban gyakori.
Hatóanyag: mint előbb, még xanthinin-izomerek (pl. xanthumin), továbbá kávésav, cinarin (dicaffeoilkinasav),
hidrokinon, cholin, illóolaj (limonen, carveol, terpinolen, caryophyellen, p-cymen), érett
magban kb. 40% zsíros olaj (herbában kevesebb vagy alig)
Alkalmazás: diureticum, diaphoreticum, sedativum, antibakteriális, malária-ellenes, xanthinin fungicid.
Xysmalobium undulatum (L.) R. Br. - ASCLEPIADACEAE
Uzarae radix
Honos D-Afrikában. Évelő lágyszárú.
Hatóanyag: “uzaron" extractum 40%-a kardenolid szteroid glikozid (aglikon uzarigenin = 5-α-
digitoxigenin, xysmalogenin), fontosabb glikozidok: uzarin, uzarosid, urezin, xysmalorin
Alkalmazás: strophanthinhoz hasonló, de százszor gyengébb, emiatt bél- és uterus-motilitas csökkentő és
spasmolytikus, készítményeit hasmenés ellen, dysmenorrhoea és enuresis esetén.
Y
Yucca filamentosa L. - AGAVACEAE
kerti jukka, pálmaliliom
Yuccae filamentosae folium
Honos DK-USA-ban. Erőteljes, fás szárú évelő, sűrű levélrózsával, dús, gyakran 2 m magas virágzattal.
Nálunk is gyakori kerti dísznövény, a telet átvészeli.
Hatóanyag: szteroid szaponinok (aglikon yuccagenin, gitogenin, tigogenin stb.)
Alkalmazás: homeopathia.
Yucca schidigera Roezl - AGAVACEAE
Moháve-jukka
Yacca
Honos DNy-USA-ban (pl. Arizonában).
Hatóanyag: szteroid szaponin (pl. yuccagenin)
Alkalmazás: tonicum, adaptogén, fokozza az ellenállóképességet, vastagbél-fertőtlenítő, készítményeit
speciális tisztítókúra során is használják méregtelenítésre.
Z
Zanthoxylum americanum Mill. - RUTACEAE
[syn.: Zanthoxylum (= Xanthoxylum) fraxineum Willd.]
amerikai tüskéssárgafa
Zanthoxylum clava-herculis L.
[syn.: Xanthoxylum carolianum Lam.]
Herkules-fa
Zanthoxyli americani cortex
Honosak É-Amerikában, cserjék vagy fák.
Hatóanyag: cserzőanyag, gyanta, illóolaj, berberin, pyranokumarin xanthoxyletin, xantoxylin N-metilizicorydin
Alkalmazás: stomachicum, diureticum, diaphoreticum, tonicum, spasmolyticum, fogfájás-csillapító.
Előbbi homeopathiában.
Zea mays L. - POACEAE
kukorica
Maydis stigma = Zeae mays flos
Maydis amylum (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Maydis oleum raffinatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Mexikóban. Világszerte termesztik, számos fajta és hibrid (újabban rovar- és herbicid-rezisztens
transzgénikus fajta) ismeretes. Egyéves lágyszárú.
Hatóanyag: bibében kb. 0,1% illóolaj (pl. carvacrol, terpineol és más terpének), kb. 2% zsíros olaj, kb.
12% cserzőanyagszerű polifenol, flavon, nyálka-heteropoliszaharid, kb. 2-3% gyanta, 3% gumianyag, 2-
3% szaponin, betain, kálium. Szemben kb. 50-60% keményítő, 4-5% zsíros olaj (emrióban)
Alkalmazás: diureticum, fogyasztószer, népgyógyászatban antidiabeticum idősebb korúaknak, jótékony
cystitis, köszvény, reuma, kólika és diarrhoea esetén. Homeopathia. Szemből gyógyszeripari célra is
alkalmas keményítőt, gyógyászati és élelemiszer értékű olajat nyernek.
Zingiber officinale Roscoe - ZINGIBERACEAE
[syn.: Amomum zingiber L.]
gyömbér
Zingiberis rhizoma (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Zingiberis aetheroleum
Honos trópusi DK-Ázsiában, főleg Indiában és Kínában termesztik. Évelő lágyszárú, kb. 20 cm hosszú
levelekkel.
Hatóanyag: 1,5-3% illóolaj (30-40%-a szeszkviterpén zingiberen, 18% ar-curcumen, farnesen,
szeszkviphellandren, zingiberol, egyes kemotípusokban citral stb.), csípős aralifás gingerol (főleg 6-
gingerol) és shogaol, továbbá kevés diaril-heptanoid gingeron A és B, gyanta, kb. 50% keményítő
Alkalmazás: dyspepsia, stomachicum, digestivum, aperitivum, stimulans (daganatmegelőzésben is
használják), továbbá carminativum, expectorans, fűszer (curry), édességadalék, élelmiszer-, likőr- és
illatszeripar. Homeopathia.
Ziziphus (= Zizyphus) jujuba Mill. - RHAMNACEAE
jujuba(fa)
Jujubae fructus (= bacca) = Ziziphi (= Zizyphi) fructus
Jujubae semen = Ziziphi (= Zizyphi) semen
Honos DK-Ázsiában, de a Földközi-tengertől Indiáig és Japánig sokfelé termesztik. Kisebb cserje vagy
akár 8 m magas fa.
Hatóanyag: gyümölcsben 1-2% aszkorbinsav, galaktóz, fruktóz, glükóz, szaharóz, kb. 10% cserzőanyag,
nyálka-poliszaharid, szerves savak, kumarin, flavonglikozidok, kb. 2% zsíros olaj, gyanta, magban
szaponin jujubosid A és B
Alkalmazás: gyümölcs expectorans, mucilaginosum, depurativum, tonicum, mag népgyógyászatban
álmatlanság, legyengülés esetén.
ADDENDUM (fontosabb állati eredetű drogok)
Blatta orientalis - csótány: elpusztítva, megszárítva és aprítva forrázat vagy tinktúra készíthető
belőle, erős vizelethajtónak használták régen.
Cantharis - kőrisbogár: Lytta vesicatoria, orgonán, bodzán különösen megtalálható májustól
júliusig. Begyűjtve éterrel, kloroformmal, benzinnel vagy forró gőzzel elpusztítják, 40 0C-nál
nem magasabb hőmérsékleten szárítják. Főleg a Balkán, Szicília, Spanyolország és Kaukázia
fedezi a szükségletet.
Hatóanyag: 0,6-0,9% kantaridin (izobenzofurándion-epoxid-származék), lipidek, szerves savak,
illóolaj, gyanta
Alkalmazás: a porított drogból tinktúrát (Tinctura cantharidis), kenőcsöt (Unguentum
cantharidatum veterinarium) készítenek. Bőrvörösítő, hólyaghúzó. Hajszesz alkotórész, az
állatgyógyászatban aphrodisiacum. Túladagolva könnyen okozhat vesegyulladást.
Cera flava - sárga viasz: Apis mellifera, mézelő méh által készített lépfal forró vízzel történő
megolvasztásával nyert, tisztított viasz.
Alkalmazás: kenőcsök készítése
Cetaceum - cetvelő: Physeter macrocephalus koponyájának és gerincoszlopának üreges
részeiben lévő folyékony és könnyen megszilárduló zsiradék, mely főleg cetilalkohol
zsírsavakkal képzett észtereiből áll (főleg palmitinsavas cetilészter, “cetin")
Alkalmazás: pl. Unguentum Stearini készítése
Gelatina (purissima) - fehér zselatin: csontból és bőrhulladékból készülő enyvszerű, tisztított
kollagén-hidrolizátum
Alkalmazás: kapszulák, kúpok készítéséhez
Hirudo - orvosi pióca: Hirudo medicinalis hirudin és hirudonin
Alkalmazás: véralvadásgátló, bőrre helyezve egy gyűrűsféreg akár 10 g vért szívhat ki.
Lacschadia indica Madihasan (Coccidae) [syn.: Tachardia lacca Ker., Laccifer lacca Kern.]
sellak, Lacca (in tabulis) (Ph. Hg. V.): lakkpajzstetvek megtermékenyített nőstényeinek
váladékából készített termék.
Oleum iecoris (jecoris) morrhuae - csukamájolaj: Gadus morhua és más Gadus fajok
(tőkehalak) friss májából előállított zsíros olaj, egyik fő feldolgozó Dél-Norvégia. Összetétele:
telített zsírsavak (palmitinsav, mirisztinsav, sztearinsav), telítetlen zsírsavak (palmitoleinsav,
jekorinsav, gadoleinsav stb.), A-, D3- és E-vitamin
Alkalmazás: belsőleg A- és D-vitamin pótlására, külsőleg kenőcsök készítésére
Függelék - Ph. Hg. VIII. -ban hivatalos drogok és készítményeik listája
(zárójelben a drogot vagy kivonatot szolgáltató növény neve)
Absinthii herba (Artemisia absinthium)
Acaciae gummi (Acacia senegal)
Acaciae gummi dispersione desiccatum (Acacia senegal)
Agar (Gelidium, Gracillaria, Ahnfeltia, Gymnogongrus, Eucheuma)
Agrimoniae herba (Agrimonia eupatoria)
Alchemillae herba (Alchemilla xanthochlora)
Allii sativi bulbi pulvis (Allium sativum)
Allium sativum ad preparationes homoeopathicas (Allium sativum)
Aloe capensis (Aloë ferox)
Aloes extractum siccum normatum (Aloë ferox)
Aloe barbadensis (Aloë vera)
Althaeae folium (Althaea officinalis)
Althaeae radix (Althaea officinalis)
Amygdalae oleum raffinatum (Amygdalus communis)
Amygdalae oleum virginale (Amygdalus communis)
Angelicae radix (Angelica archangelica)
Anisi aetheroleum (Pimpinella anisum, Illicium verum)
Anisi fructus (Pimpinella anisum)
Anisi stellati fructus (Illicium verum)
Arachidis oleum hydrogenatum (Arachis hypogaea)
Arachidis oleum raffinatum (Arachis hypogaea)
Arnicae flos (Arnica montana)
Aurantii amari epicarpium et mesocarpium (Citrus aurantium subsp. amara)
Aurantii amari epicarpii et mesocarpii tinctura (Citrus aurantium subsp. amara)
Aurantii amari flos (Citrus aurantium subsp. amara)
Aurantii amari floris aetheroleum (Citrus aurantium subsp. amara)
Aurantii dulcis aetheroleum (Citrus aurantium subsp. sinensis)
Ballotae nigrae herba (Ballota nigra)
Balsamum peruvianum (Myroxylon balsamum var. pereirae)
Balsamum tolutanum (Myroxylon balsamum var. genuinum)
Belladonnae folium (Atropa belladonna)
Belladonnae folii extractum siccum normatum (Atropa belladonna)
Belladonnae folii tinctura normata (Atropa belladonna)
Belladonnae pulvis normatus (Atropa belladonna)
Betulae folium (Betula lenta, B. pendula, B. pubescens)
Boldo folium (Peumus boldus)
Calendulae flos (Calendula officinalis)
Capsici fructus (Capsicum annuum var. minimum, C. frutescens)
Carthami oleum raffinatum (Carthamus tinctorius)
Carvi fructus (Carum carvi)
Caryophylli flos (Syzygium aromaticum)
Caryophylli floris aetheroleum (Syzygium aromaticum)
Centaurii herba (Centaurium minus, C. littorale subsp. uliginosum, C. pulchellum)
Centellae asiaticae herba (Centella asiatica)
Cera carnauba (Copernicia prunifera)
Chamomillae romanae flos (Chamaemelum nobile)
Chelidonii herba (Chelidonium majus)
Cinchonae cortex (Cinchona pubescens)
Cinnamomi cassiae aetheroleum (Cinnamomum aromaticum)
Cinnamomi cortex (Cinnamomum verum)
Cinnamomi corticis tinctura (Cinnamomum verum)
Cinnamomi zeylanici corticis aetheroleum (Cinnamomum verum)
Cinnamomi zeylanici folii aetheroleum (Cinnamomum verum)
Citronellae aetheroleum (Cymbopogon winterianus)
Cocois oleum raffinatum (Cocos nucifera)
Colae semen (Cola acuminata, C. ballayi, C. nitida, C. verticillata)
Coriandri fructus (Coriandrum sativum)
Crataegi folium cum flore (Crataegus azarolus, C. laevigata, C. monogyna, C.
nigra)
Crataegi folii cum flore extractum siccum (Crataegus azarolus, C. laevigata, C.
monogyna, C. nigra)
Crataegi fructus (Crataegus laevigata, C. monogyna)
Croci stigma ad praeparationes homoeopaticae (Crocus sativus)
Curcumae xanthorrhizae rhizoma (Curcuma xanthorrhiza)
Cyamopsidis seminis pulvis (Cyamopsis tetragonolobus)
Digitalis purpureae folium (Digitalis purpurea)
Eleutherococci radix (Eleutherococcus senticosus)
Equiseti herba (Equisetum arvense)
Eucalypti folium (Eucalyptus globulus)
Eucalypti aetheroleum (Eucalyptus globulus)
Filipendulae ulmariae herba (Filipendula ulmaria)
Foeniculi amari fructus (Foeniculum vulgare)
Foeniculi dulcis fructus (Foeniculum vulgare)
Frangulae cortex (Frangula alnus)
Frangulae corticis extractum siccum normatum (Frangula alnus)
Fraxini folium (Fraxinus excelsior)
Fucus vel Ascophyllum (Fucus vesiculosus, F. serratulatus, Ascophyllum nodosum)
Gentianae radix (Gentiana lutea)
Gentianae tinctura (Gentiana lutea)
Ginkgo folium (Ginkgo biloba)
Ginseng radix (Panax ginseng)
Gossypii oleum hydrogenatum (Gossypium arboreum, G. barbadense, G.
herbaceum, G. hirsutum)
Graminis rhizoma (Agropyron repens)
Hamamelidis folium (Hamamelis virginiana)
Harpagophyti radix (Harpagophytum procumbens)
Helianthi annui oleum raffinatum (Helianthus annuus)
Hibisci sabdariffae flos (Hibiscus sabdariffa)
Hyperici herba (Hypericum perforatum)
Hypericum perforatum ad praeparationes homoeopathicus (Hypericum perforatum)
Ipecacuanhae radix (Psychotria ipecacuanha)
Ipecacuanhae extractum fluidum normatum (Psychotria ipecacuanha)
Ipecacuanhae pulvis normatus (Psychotria ipecacuanha)
Ipecacuanhae tinctura normata (Psychotria ipecacuanha)
Juniperi pseudo-fructus (Juniperus communis)
Lavandulae flos (Lavandula angustifolia)
Lavandulae aetheroleum (Lavandula angustifolia)
Leonuri cardiacae herba (Leonurus cardiaca)
Levistici radix (Levisticum officinale)
Lichen islandicus (Cetraria islandica)
Limonis aetheroleum (Citrus limon)
Lini semen (Linum usitatissimum)
Lini oleum virginale (Linum usitatissimum)
Liquiritiae radix (Glycyrrhiza glabra)
Liquiritiae extractum fluidum ethanolicum normatum (Glycyrrhiza glabra)
Lupuli flos (Humulus lupulus)
Lythri herba (Lythrum salicaria)
Malvae sylvestris flos (Malva sylvestris)
Matricaria flos (Matricaria recutita)
Matricariae aetheroleum (Matricaria recutita)
Matricariae extractum fluidum (Matricaria recutita)
Maydis amylum (Zea mays)
Maydis oleum raffinatum (Zea mays)
Melaleucae aetheroleum (Melaleuca alternifolia)
Melissae folium (Melissa officinalis)
Menthae arvensis aetheroleum partim mentholi privum (Mentha canadensis)
Menthae piperitae folium (Mentha x piperita)
Menthae piperitae aetheroleum (Mentha x piperita)
Menyanthidis trifoliatae folium (Menyanthes trifoliata)
Millefolii herba (Achillea millefolium s. l.)
Myristicae fragrantis aetheroleum (Myristica fragrans)
Myrrha (Commiphora myrrha)
Myrrhae tinctura (Commiphora myrrha)
Myrtilli fructus recens (Vaccinium myrtillus)
Myrtilli fructus siccus (Vaccinium myrtillus)
Olivae oleum raffinatum (Oleum europaea)
Olivae oleum virginale (Oleum europaea)
Ononidis radix (Ononis spinosa)
Opii pulvis normatus (Papaver somniferum)
Opium crudum (Papaver somniferum)
Origani herba (Origanum vulgare)
Orthosiphonis folium (Orthosiphon aristatus)
Oryzae amylum (Oryza sativa)
Papaveris rhoeados flos (Papaver rhoeas)
Passiflorae herba (Passiflora incarnata)
Plantaginis lanceolatae folium (Plantago lanceolata)
Plantaginis ovatae semen (Plantago ovata)
Plantaginis ovatae seminis tegumentum (Plantago ovata)
Polygalae radix (Polygala senega)
Polygoni avicularis herba (Polygonum aviculare s. l.)
Primulae radix (Primula veris, P. elatior)
Pruni africanae cortex (Prunus africanus)
Psyllii semen (Plantago afra, P. arenaria)
Quercus cortex (Quercus petraea, Qu. robur)
Rapae oleum raffinatum (Brassica napus subsp. napus, B. rapa subsp. oleifera)
Ratanhiae radix (Krameria lappacea)
Ratanhiae tinctura (Kremaria lappacea)
Rhamni purshianae cortex (Rhamnus purshiana)
Rhei radix (Rheum officinale, Rh. palmatum)
Ricini oleum hydrogenatum (Ricinus communis)
Ricini oleum virginale (Ricinus communis)
Rosae pseudo-fructus (Rosa canina)
Rosmarini folium (Rosmarinus officinalis)
Rusci rhizoma (Ruscus aculeatus)
Sabalis serratulae fructus (Serenoa repens)
Salicis cortex (Salix alba, S. cordata, S. daphnoides, S. fragilis, S. purpurea, S.
alba)
Salviae officinalis folium (Salvia officinalis)
Salviae tinctura (Salvia officinalis)
Salviae sclareae aetheroleum (Salvia sclarea)
Salviae trilobae folium (Salvia fruticosa)
Sambuci flos (Sambucus nigra)
Sennae acutifoliae fructus, alexandriai (Senna alexandrina)
Sennae angustifoliae fructus, tinnevelly-i (Senna alexandrina)
Sennae folium (Senna alexandrina)
Sennae folium extractum siccum normatum (Senna alexandrina)
Serpylli herba (Thymus serpyllum s. l.)
Sesami oleum raffinatum (Sesamum indicum)
Silybi mariani fructus (Silybum marianum)
Soiae oleum raffinatum (Glycine max)
Solani amylum (Solanum tuberosum)
Solidaginis herba (Solidago canadensis, S. gigantea)
Solidaginis virgaureae herba (Solidago virgaurea)
Stramonii folium (Datura stramonium)
Stramonii pulvis normatus (Datura stramonium)
Tanaceti parthenii herba (Chrysanthemum parthenium)
Thymi herba (Thymus vulgaris)
Thymi aetheroleum (Thymus vulgaris)
Tiliae flos (Tilia cordata, T. europaea, T. platyphyllos)
Tormentillae rhizoma (Potentilla erecta)
Tormentillae tinctura (Potentilla erecta)
Tragacantha (Astragalus gummifer)
Trigonellae foenugraeci semen (Trigonella foenum-graecum)
Tritici amylum (Triticum aestivum)
Tritici aestivi oleum raffinatum (Triticum aestivum)
Tritici aestivi oleum virginale (Triticum aestivum)
Urticae dioica ad praeparationes homoeopathicas (Urtica dioica, U. urens)
Uvae ursi folium (Arctostaphylos uva-ursi)
Valerianae radix (Valeriana officinalis s. l.)
Verbasci flos (Verbascum phlomoides, V. thapsiforme, V. thapsus)
Violae herba cum floris (Viola arvensis, V. tricolor)
Zingiberis rhizoma (Zingiber officinale)
SZAKIRODALOM
(FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT FORRÁSMUNKÁK)
ANTAL J. 2000. Növénytermesztők zsebkönyve. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 391
AUGUSTIN B., JÁVORKA S., GIOVANNINI R., ROM P. 1948. Magyar
Gyógynövények I. Általános és leíró rész. Földművelésügyi Minisztérium, Budapest,
494
BABULKA P. 1991. Képes gyógynövénykalauz. Herbária, Budapest. 99 (114 képpel)
BAYER I. 2000. A drogok történelme. Aranyhal, Budapest, 400
BÁLINT S. 1981. A hagyomány szolgálatában - összegyűjtött dolgozatok. Magvető,
Budapest, 243
BERNÁTH J. (szerk.) 2000. Gyógy- és aromanövények. Mezőgazda Kiadó, Budapest,
667
BREMNESS, L. 1998. Fűszer- és gyógynövények (Határozó kézikönyvek). Képes
ismertető a világ több mint 700 fűszer- és gyógynövényéről. Panemex és Grafo,
Budapest, 304
BRUNETON, J. 1995. Pharmacognosy, Phytochemistry, Medicinal Plants. TecDoc
Lavoisier, Londres, Paris, New York, 915
CSAPODY V., PRISZTER SZ. 1966. Magyar növénynevek szótára. Mezőgazdasági
Kiadó, Budapest, 301
DÁNOS B. 1997. Farmakobotanika - a gyógynövénytan alapjai (Kemotaxonómia).
Argumentum Kiadó, Budapest, 484
DÁNOS B. 1998. Farmakobotanika 3. Gyógynövényismeret. Semmelweis Kiadó,
Budapest, 328
DOBY G. 1959. Növényi Biokémia. Akadémiai Kiadó, Budapest, 655
DOMOKOS J., OLÁH A. 1991. Gyógyítás illóolajos növényekkel - Aromaterápia.
Planétás Kft - Mezőgazd. Kiadó, Budapest, 189
DUKE, J. A. 1985. Handbook of Medicinal Herbs. CRC Press, Boca Raton, 677
FARKAS S. (szerk.) 1999. Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó,
Budapest, 416
FROHNE, D., JENSEN, U. 1992. Systematik des Pflanzenreichs unter besonderer
Berücksichtigung chemischer Merkmale und pflanzlicher Drogen. G. Fischer Verlag,
Stuttgart, Jena, New York, 344
GODFREY, C. R. A. 1995. Agrochemicals from Natural Products. M. Dekker, Inc.,
New York - Basel - Hong Kong, 418
GROTEWOLD, E. (ed.) 2003. Plant Functional Genomics - Methods in Molecular
Biology. Vol. 236. Humana, Totowa, 449
GRYNAEUS T., PAPP J. 1977. Régi magyar (gyógy)növénynevek. Comm. Hist. Med.
Suppl. 9-10: 31-49.
HALMAI J. 1948. Kossuth-csillag Vénusz-sarucska. Gyógynövények, növények,
drogok magyar, népies és latin nevei. Magyar Gyógyszerészek Centenáris Bizottsága
kiadása, Budapest, 94
HALMAI J., NOVÁK I. 1963. Farmakognózia. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 718
HÄNSEL, R., KELLER, K., RIMPLER, H., SCHNEIDER, G. (Hrsg.) 1992-1994.
Hagers Handbuch der Pharmazeutischen Praxis, 5. Aufl. IV-VI. (Drogen). Springer
Verlag, Berlin, Heidelberg, New York
HÄNSEL, R., STICHER, O., Steinegger, E. 1999. Pharmakognosie - Phytopharmazie.
Springer Verlag, Berlin, Heidelberg, 1403
HARBORNE, J. B. 1989. Introduction to Ecological Biochemistry. Academic Press,
London, 356
HARBORNE, J. B., BAXTER, H. 1993. Phytochemical Dictionary - a Handbook of
Bioactive Compounds from Plants. Taylor - Francis Int. Publ., Basingstoke, 780
HEGNAUER, R. 1962-1992. Chemotaxonomie der Pflanzen I-X. Birkhäuser Verlag,
Basel - Stuttgart
HEGNAUER, R. - HEGNAUER, M. 1994. Chemotaxonomie der Pflanzen XIa.
Leguminosae I. Birkhäuser Verlag, Basel - Boston - Berlin
HEGNAUER, R. - HEGNAUER, M. 1996. Chemotaxonomie der Pflanzen XIb-1.
Leguminosae II. Birkhäuser Verlag, Basel - Boston - Berlin
HORNOK L. (szerk.) 1990. Gyógynövények termesztése és feldolgozása. Mezőgazd.
Kiadó, Budapest, 331
JÁVORKA S. 1925. Magyar Flóra (Flora Hungarica). Studium, Budapest, 1307
JÁVORKA S., CSAPODY V. 1934. A magyar flóra képekben. Iconographia Florae
Hungaricae. Kir. Magy. Természettudományi Társulat és Studium Könyvkiadó
Részvénytársaság, Budapest, 576
KÓCZIÁN G. 1979. Egyes Solanaceae fajok pszichotomimetikumként való használata
a népgyógyászatban. Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11-12: 155-160.
KÓCZIÁN G., SZABÓ I., SZABÓ L. GY. 1979. A Helleborus (hunyor) fajok
népgyógyászati felhasználására vonatkozó adatok. Comm. Hist. Artis Med. Suppl. 11-
12: 125-154.
KÓCZIÁN G. 1991. A népi orvoslás értékelési problémái. Gyógyszerészet 35: 95-99.
LELLEY J. 1999. A gombák gyógyító ereje - mikoterápia az egészség szolgálatában.
Mezőgazda, Budapest, 155
LIST, P. H., HÖRHAMMER, L. (Ed.) 1969-1979. Hagers Handbuch der
Pharmazeutischen Praxis II-VI. Springer Verlag, Berlin, Heidelberg, New York
MÁNDY GY. 1963. Szántóföldi növények nemesítése táblázatokban. Mezőgazdasági
Kiadó, Budapest, 283
MÁNDY GY. 1964. Kertészeti növények nemesítése táblázatokban. Mezőgazdasági
Kiadó, Budapest, 339
MINKER E. 1996. Növényi poliszacharidok citoprotektív hatásáról. Gyógyszerészet
40: 845-848.
MOLDENKE, H. N. - MOLDENKE, A. L. 1952. Plants of the Bible. Ronald Press Co.,
New York, 328
PETRI G., NY. MIKITA K., NYIREDY SZ. 1989. Gyógynövények korszerű terápiás
alkalmazása. Aesculap, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 259
PETRI G. 1999. Fitoterápia az orvosi gyakorlatban. Springer, Budapest, 305
PRISZTER SZ. 1998. Növényneveink. A magyar és a tudományos növénynevek
szótára. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 545
RÁCZ G., RÁCZ-KOTILLA E. 2000. Aromaterápia mindenkinek. Aromax Rt.,
Budapest, 151
RÁCZ G., RÁCZ-KOTILLA E., SZABÓ L. GY. 1992. Gyógynövényismeret - a
fitoterápia alapjai. Sanitas, Budapest, 402
RÁCZ-KOTILLA E., RÁCZ G. 2003. Teáskönyv. Edenscript, Pécs, 143
ROTH, L. - KORMANN, K. - SCHWEPPE, H. 1992. Färbepflanzen - Pflanzenfarben.
Ecomed, Landsberg, 319
RÁPÓTI J., ROMVÁRY V. 1999. Gyógyító növények. Medicina Könyvkiadó Rt,
Budapest, 511
ROMEO, J. (ed.) 2002. Integrative Phytochemistry: from Ethnobotany to Molecular
Ecology. Elsevier, Amsterdam, 329
ROTH, L., KORMANN, K. 1997. Duftpflanzen - Pflanzendüfte. Ecomed Verlagsges.
AG und Co. KG, Landsberg, 544
ROTH, L., KORMANN, K. 2000. Ölpflanzen - Pflanzenöle. Ecomed AG und Co. KG,
Landsberg, pp. 98-109.
SIMON T. (szerk.) 1991. Baktérium-, alga-, gomba-, zuzmó- és mohahatározó.
Tankönyvkiadó, Budapest, 793
SIMON T. 1992. A magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok - virágos
növények. Tankönyvkiadó, Budapest, 892
STIRLING J. 1995-1998. Lexicon Nominum Herbarum, Arborum Fruticumqve
Lingvae Latinae. I-IV. Encyclopaedia, Budapest
SZABÓ L. GY. 1997. Allelopathy - Phytochemical Potential - Life Strategy. JPTE
TTK, Növénytani Tanszék és Botanikus Kert, Pécs, 129
SZABÓ L. GY. 2000. Teadrogok a fitoterápiában. Pécsi Tudományegyetem Növénytani
Tanszéke és Schmidt und Co., Pécs, Baksa, 107
SZABÓ L. GY. 2004. Kételyek és problémák a fitoterápiában. Acta Pharmaceutica
Hungarica 74: 171-176.
SZABÓ T. A. 2000. Lencsés György Ars Medica. CD - Ars Medica Electronica,
Veszprém
SZEKERES I., DEIM Z.-né 1988. Gyógyszertári Szinonimaszótár. Gyógyszertári
Központok Beszerzési és Szervezési Egyesülete, Budapest, 183
SZENDREI K., NAGY G. 2003. Kábítószerekről gyógyszerész szemmel (sorozat).
Gyógyszerészet 47: 159-167, 224-234, 391-403, 587-592, 633-646.
THEISS, B., THEISS, P. 1989. Erdők, mezők patikája. Microtrade Kft., Eger, 304
TÓTH L. 2003. Gyógynövény és drogismeret (Farmakognózia). Debreceni Egyetem,
Debrecen, 323
TREASE, G. E., EVANS, W. CH. 1983. Pharmacognosy. Bailliére Tindall, London,
812
UPHOF, J. C. TH. 1968. Dictionary of Economic Plants. Cramer J. Verl., Würzburg,
591
VAJKAI A. 1987. Szentgál - egy bakonyi falu folklórja. Akadémiai Kiadó, Budapest,
328
VÁGÚJFALVI D. 1995. Univerzális és speciális mövényi anyagcsere - a növényi
anyagok biogenetikai rendszere. In LÁNG F., VÁGÚJFALVI D.: A növényi
anyagcsere élettana I-II. ELTE, Budapest, pp. 179-239.
WAGNER, H. 1999. Arzneidrogen und ihre Inhaltsstoffe - Pharmazeutische Biologie
II. WVG, Stuttgart, 648
WEISS, R. F., FINTELMANN, V. 1997. Lehrbuch der Phytotherapie. Hippokrates
Verlag, Stuttgart, 486
WICHTL, M. (Hrsg.) 1997. Teedrogen und Phytopharmaka. WVG, Stuttgart, 668
WICKENS, G. E. 2001. Economic Botany - Principles and Practices. Kluwer Acad.
Publ., Dordrecht - Boston - London, 535
WIERSEMA, J. H., LEÓN, B. 1999. World Economic Plants - a Standard Reference.
CRC Press, Boca Raton, London, New York, Washington, D.C., 749
Gyógyszerkönyvek
Pharmacopoea Hungarica (Ph. Hg. VII. 1986)
Pharmacopoea Hungarica (Ph. Hg. VIII. I. kötet, 2003, II. kötet, 2004)
Pharmacopoea Europaea (Ph. Eur. 4., 2000-2002)
Deutsches Arzneibuch (DAB 2001)
Deutscher Arzneimittel-Codex (DAC 1997-1999)
Österreichisches Arzneibuch (ÖAB 1990-2000)
Pharmacopoea Helvetica (Ph. Helv. 1997-2001)

Forrás: doksi.hu
 
 
0 komment , kategória:  Fűben fában....  
Gyógynövények / Szakanyag -1
  2010-02-20 19:54:00, szombat
 
  Szabó László Gy.
GYÓGYNÖVÉNYISMERET
(speciális kollégiumhoz alapok)
biológus és biológia tanár szakos hallgatóknak
(kiegészítő ajánlott ismeretek)
Tartalom
Általános rész
1. Gyógynövények tudományos és magyar neve, drogok gyógyszerészi neve
2. Etnobotanikai adatok, népi orvoslási tapasztalatok, herbáriumok
3. Növényi anyagcsere és kapcsolata a hatóanyagok képződésével
a) Fotoszintézis
b) Szénhidrátok
c) Lipidek
d) Polialkinek
e) Speciális aminosavak és fehérjék
f) Azotoidok
g) Fenoloidok
4. Vadon termő, védendő és termesztett gyógynövények, gyógynövénynemesítés
5. Teadrogok primer feldolgozása, kivonatok készítése
6. Gyógynövények minősítése, fitokémiai értékelése
7. Gyógynövénykutatás, ipari gyógynövények
8. Fitoterápia, aromaterápia, homeopathia
Gyógynövények (részletes rész)
Addendum (fontosabb állati eredetű drogok)
Függelék - Ph. Hg. VIII.-ban hivatalos drogok és készítményeik listája
Szakirodalom (felhasznált és ajánlott forrásmunkák)
ÁLTALÁNOS RÉSZ
1. Gyógynövények tudományos és magyar neve,
drogok gyógyszerészi neve
A botanikában a binominális tudományos név használatos, vagyis a nemzetség (genus)
neve után a faj (species) megnevezése következik. Ezt követheti az alfaj (subspecies)
vagy a változat (varietas) neve. Pontosabb a névadás, ha feltüntetjük a rendszertani
besorolásra alkalmas teljes növénynév szerzőjének (pl. L. = Linné) vagy szerzőinek (pl.
W. et K. = Waldstein et Kitaibel) nevét, vagy nevük rövidítését. Így jobban eligazodunk
az esetleges társnevek (szinonim nevek) között. Lehetőleg az aktuális, a tudomány
legújabb eredményének megfelelő hivatalos nevet használjuk, ezáltal nem adunk
alkalmat az összecserélésre és tévedésekre (PRISZTER 1998, SZABÓ 2004).
Az érvényes flóraművekben, növényhatározókban használt magyar növénynevet
érdemes még feltüntetni, ha egyáltalán az illető taxonnak van magyar neve. Csak akkor
érdemes más, ismert magyar nevet is megadni, ha igen ismert és gyakran használatos
(pl. orvosi székfű, kamilla).
Érdemes megemlíteni, hogy sok népi vagy népies magyar név utalhat a
gyógynövény hatására, ill. alkalmazási területére. Általában a farkas vagy ördög jelzős
vagy összetételes szóhasználat mérgező vagy haszontalan tulajdonságra utal (a
következő példákban az első név a hivatalos, az utána írt, dőlt betűs a népi):
Achillea ptarmica - kenyérbél cickafark, bolhafű, tetűfű
Aconitum napellus - kék sisakvirág, farkasfű, farkasgyökér, tetűfű
Aegopodium podagraria - podagrafű (podagra = köszvény)
Aethusa cynapium - ádáz, mérges ádáz, adázó bürög
Agrimonia eupatoria - párlófű, patikai párlófű
Agropyron repens - tarackbúza, ebgyógyítófű
Alkanna tinctoria - homoki pirosító, báránypirosító, vörösgyökér
Anthyllis vulneraria - nyúlszapuka, sebhere
Aquilegia vulgaris - harangláb, gelesztafű
Aristolochia clematitis - farkasalma, farkas hézaggyökér, farkasfül
Atropa belladonna - nadragulya, álomhozófű, bolondfű, bolondbingó, farkasbogyó,
farkascseresznye, ördögszőlő
Betonica officinalis - orvosi tisztesfű, sebfű
Bidens tripartitus - farkasfog, farkasnyílfű, ördögfog
Borago officinalis - borágó, tetűvirág
Capsella bursa-pastoris - pásztortáska, féregfű
Carlina acaulis - szártalan bábakalács, ördögoldal
Carthamus tinctorius - sáfrányos szeklice, olajözön, magyarpirosító
Centaurium minus - kis ezerjófű, epefű, hideglelésfű, hideglelést gyógyító fű
Chrysanthemum cinerariifolium - dalmátvirág, rovarölő aranyvirág, rovarporvirág
Cichorium intybus - katángkóró, kávékatáng
Cicuta virosa - csomorika, gyilkos csomorika, méregbürök
Citrullus colocynthis - sártök, epetök, pugáló tök
Colchicum autumnale - őszi kikerics, kutyadöglesztőfű
Consolida regalis - mezei szarkaláb, farkasfű
Daphne mezereum - farkasboroszlán, farkashárs, farkasbors, méregpuszpáng, tetűfa
Dictamnus albus - nagy ezerjófű, boszorkányfű
Dryopteris filix-mas - erdei pajzsika, gilisztaűző, ördögborda
Eryngium campestre - mezei iringó, boszorkánykerék, ördögcsokor, ördögkeringő,
ördögrakolya
Eupatorium cannabinum - sédkender, májgyógyítófű
Euphrasia rostkoviana - orvosi szemvidítófű, szemvígasztalófű
Galega officinalis - kecskeruta, pestisölőfű
Geranium robertianum - nehézszagú gólyaorr, forrasztófű
Glycyrrhiza glabra - igazi édesgyökér, cukorkóró, édesfa, mézgyökér
Gratiola officinalis - csikorka, innyújtófű
Herniaria glabra - kopasz porcika, szakadást gyógyító fű
Hyoscyamus niger - beléndek, bolondítófű, boszorkányfű, csábítófű, csodamag
Knautia arvensis - mezei varfű, kelésfű, vargyógyítófű, koszfű, rühfű, fekélyfű
Leonurus cardiaca - szúrós gyöngyajak, szívfű, szíverősítőfű, torokgyíkfű
Lysimachia nummularia - pénzlevelű lizinka, innyújtófű
Melilotus officinalis - orvosi somkóró, molyfű
Mentha pulegium - csombormenta, köszvénymenta
Polygonatum officinale - salamonpecsét, farkascsengőfű
Potentilla erecta - vérontófű, vérhasgyökér
Primula veris - tavaszi kankalin, köszvényfű
Prunella vulgaris - közönséges gyíkfű, toroköröme
Pulsatilla nigricans - fekete kökörcsin, tikdöglesztő
Ranunculus sceleratus - torzsikaboglárka, vízi méreg, sebesítőfű, libadöglesztő,
farkasnevetőfű
Reseda luteola - festő rezeda, sárga festőfű, boszorkányfű
Rhamnus catharticus - varjútövis benge, festőkökény, hajtisztító kökény
Sanguisorba minor - csabaírefű, vérállítófű
Sempervivum tectorum - házi kövirózsa, fülfű, fülbecsavaró
Senecio vulgaris - közönséges aggófű, rontófű
Sisymbrium officinale - szapora zsombor, toroktisztítófű, patikai repcsény
Solidago virgaurea - aranyvesszőfű, forrasztófű
Tanacetum vulgare - gilisztaűző varádics, gilisztavirág
Veratrum album - fehér zászpa, prüsszentőfű, tyúkbolondítófű
Vincetoxicum hirundinaria - méreggyilok, ebfojtófű
Az ingerterápiás (nem specifikus immunstimuláló) célra állatorvoslásban sokfelé
használatos tályoggyökér lehet a tavaszi hérics (Adonis vernalis), az erdélyi hérics
(Adonis transsylvanica), sőt Mongóliában az Adonis mongolica gyökere. A módszert a
magyar pásztor vagy állattartó táragyozásnak nevezte, de Kárpát-Európában (Gunda
Béla etnográfus nyomán így nevezhetjük a Kárpát-medencét és környékét) leginkább
nem a héricset, hanem a hunyort (Helleborus) használták gyökérhúzásra. A lázas, kehes
ló szügyébe, szarvasmarha nyaki testrészébe vagy a sertés fülébe a bőr alá éles tűvel
belehelyezik a “tályoggyökeret". A kezelt állat lokális gyulladása következtében az
ellenállóképesség kedvezően alakul, többnyire gyógyuláshoz vezet. Neves
gyógyszerész botanikus professzor, Sadler József “Magyarázat a magyar plánták
szárított gyűjteményéhez" című művének 6. kötetében (1824) így ír a Helleborus
purpurascens felhasználásáról: “Ennek a szép növénynek is a gyökerét szedik öszve
minálunk, ahol az igazi hunyor (saját megjegyzés: H. niger = fekete hunyor a gyökere
miatt, virágja általában fehér!) majd seholsem terem. Ez egy ujjnyi vastagságú csaknem
vizerányos gyökértőke, amely kívül barna, belül fejér és fás. Ebből igen sok függőleges
alászálló barna hengeres vékony gyökerecskék származnak, melyek alól rostocskákkal
vannak felkészítve. Az íze igen keserű, végtére csípős, égető. A mi hazafiaink ezt a
gyökeret egészen úgy használják, mint a fekete hunyorét, és hihető, hogy orvosi
tulajdonságaira nézve hozzá majd hasonló is. Buda, Szt. Endre, Pilis s. t. h. körül a
pásztorok ezzel a növénnyel mint helybéli ösztönző szerrel úgy élnek, hogy az előre
etzetben megáztatott gyökeret a tehenek nyakának a bőrébe csinált bévágásba
beledugják, három nap után kiveszik, és az ösztön által oda csalogatott és öszve toldult
vizes nedvességet kibocsátják. A pompás virága miatt az ékes kertekbe még pedig az
árnyékon lévő virágos ágyakba megérdemli a felvételét."
A tályoggyökeret szolgáltató Helleborus jó példája annak is, hogy egy-egy faj
népi neve tájegységek szerint milyen sokféle lehet (KÓCZIÁN et al. 1979):
Somogyban H. dumetorum (nem honos, virágos kertben vagy szőlőben telepítik):
farkasgyökér, humorgyökér, hunyadi gyökér, tálégyökér, tályagyökér, tályoggyökér
Baranyában H. odorus: ökörérőfű, ökörérő gyökér
Borsodban H. purpurascens: kecskepicsarózsa, lóhunyrózsa
Kalotaszegen H. purpurascens: kígyófű, kígyóhagyma, kokasmondikó, papkalap,
paptöki, spinz
Kovásznán H. purpurascens: paffangyökér, pafmangyükér, papmanvirág, papszoknya,
tyúkbolondító
Hargitában H. purpurascens: Kászonban papmonya, paponya, zászpa, Csíkban paponya,
Gyimesvölgyében ecenc, ecenz, eszpenc, eszpendz, eszpenz
Máramarosban H. purpurascens: caile popului, kakukkvirág, penza, spinz
Már a népi elnevezés is utal az orvoslásban használatos növényi részre, ez éppen
az előbbi példákból is látszik. A gyógyszerészi, ill. orvosi drognév is kifejezi, ill.
egyértelműen ki kell hogy fejezze a szárított növényi rész botanikai azonosságát. A
tudományos drognevek többnyire a hagyományt követik, nincs mindig következetesség
a gyógynövény (érvényes!) tudományos neve és a drog szaknyelvi elnevezése között. A
drogok szinonimneveit is ismerni kell, mert a szakember sokféle javallattal vagy
előírással találkozhat (SZABÓ 2004). A leggyakrabban használt drog elnevezések
(zárójelben a magyar növénynév):
Herba - talajfelszín feletti hajtásrendszer kifejlett (virágzó) állapotban, pl. Bursae
pastoris herba (pásztortáska), Hederae terrestris herba (kerekrepkény)
Radix - gyökér, pl. Bardanae radix (bojtorján), Althaeae radix (orvosi ziliz), Saponariae
albae radix (fátyolvirág), Ginseng radix (ginszeng)
Rhizoma - gyökértörzs vagy gyöktörzs, pl. Calami rhizoma (kálmos)
Flos - virág, virágzat, pl. Carthami flos (sáfrányszeklice), Calendulae flos (körömvirág)
Anthodium - virágzat, pl. Chamomillae (= Matricariae) anthodium (orvosi székfű, vagy
kamilla, ennek “morzsaléka" a Cribratum)
Folium - levél, pl. Farfarae folium (martilapu)
Fructus - termés, pl. Foeniculi fructus (édeskömény)
Pseudofructus - áltermés, pl. Cynosbati (= Rosae) pseudofructus (gyepű- vagy
csipkerózsa), Juniperi bacca (boróka “tobozbogyó")
Strobulus - toboz, pl. Lupuli strobulus (komló)
Caput - tok, pl. Papaveris somniferi caput (mák)
Pericarpium - terméshéj, pl. Citri pericarpium (citrom), Juglandis pericarpium nucum
(dió)
Semen - mag, pl. Lini semen (len), Juglandis semen (dió)
Stipes - kocsány, pl. Cerasi stipes (meggy és cseresznye)
Stigma - bibe(szál), pl. Croci stigma (jóféle sáfrány)
Summitas - virágos, leveles ágvég, pl. Crataegi summitas (galagonya)
Bulbus - hagyma, pl. Allii sativi bulbus (fokhagyma)
Gemma - rügy, pl. Populi gemma (nyárfa)
Cortex - kéreg, pl. Frangulae cortex (kutyabenge), Quercus cortex (tölgyfa)
Külön nevet kapnak a gyógynövényből vagy drogjából előállított termékek,
kivonatok, pl. amylum (keményítő), oleum (zsíros olaj), aetheroleum (illóolaj), lignum
(fa), pix (kátrány), resina (gyanta), balsamum (balzsam), succus (nedv), pulpa (pép),
pulvis grossus (durva por), pulvis scissus (durván vágott por), pulvis conscissus
(középfinom por), pulvis subtilis (finom por).
Gyakori jelző pl.: totus (egész), siccatus (szárított), fluidus (folyékony), amarus
(keserű), dulcis (édes).
2. Etnobotanikai adatok, népi orvoslási tapasztalatok, herbáriumok
A vadászó, halászó és gyűjtögető, később pedig a növényeket és állatokat háziasító,
növényeket termesztő, illetve állatokat tartó őseink minden valószínűség szerint
megfigyelték azokat a növényeket, amelyek számukra hasznosak voltak, de ugyanígy
megismerték azokat is, amelyektől mérgező hatásuk miatt óvakodni kellett.
Értékes tapasztalatokat gyűjtenek össze ma is a kutatók a még meglévő ősi
népcsoportok köréből. Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában, Ausztráliában,
Óceániában még napjainkban is számos értékes felfedezést tesznek az etnobotanikusok.
A gyógynövényekkel foglalkozó etnofarmakobotanikusok a néprajz és a
gyógynövényismeret módszereit alkalmazzák kutatásaik során. Alapvetően fontos az
adatfelvételezés pontossága és az azonosításra alkalmas, hiteles herbárium (préselt
növények gyűjteménye) készítése.
A földművelő és az állattenyésztő magyar parasztság nagy becsben tartotta
háziállatait. Ha valamelyikük megbetegedett, fontosabbnak tartotta meggyógyításukat,
mint saját egészségének megóvását. Ezért állíthatjuk, hogy a gyógyító növényeket
először az állatorvoslásban alkalmazták. A féregűzés és a rovarriasztás a természeti
népeknél ma is nagyon fontos.
Napjainkban a népi tudásanyag megmentésére irányuló kutatásról külföldi
szakfolyóiratokból (pl. Economic Botany, J. Ethnopharmacology) tájékozódhatunk.
Igen gazdag a kínai, indiai és japán gyógynövénykincs és alkalmazási tapasztalat. Az
elmúlt évtizedekben Kárpát-Európában is fellendültek az adatgyűjtő kutatások. Az
igényes felmérésben etnográfusok és nyelvészek (Diószegi Vilmos, Gunda Béla, Bálint
Sándor, Márkus Mihály, Bosnyák Sándor, Vasas Samu, Péntek János, Jung Károly,
Hoppál Mihály, Gémes Balázs és mások), továbbá biológus-, orvos- és
gyógyszerészkutatók (Borbás Vince, Vajkai Aurél, Oláh Andor, Kóczián Géza, Papp
József, Aumüller István, Grynaeus Tamás, Szabó T. Attila, Rácz Gábor, Rácz-Kotilla
Erzsébet, Halászné Zelnik Katalin, Babulka Péter, Rab János, Karasszon Dénes,
Miklóssy V. Vilmos és mások) egyaránt részt vettek, s a koordináló Magyar
Orvostörténelmi Társaság Népi Orvoslási Szakosztálya néhai Antall József főigazgató
hathatós támogatásával otthonra talált a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban és
Könyvtárban. A folyamatos munkának gyümölcse bőséges adattár (szakcikkek,
pályamunkák, kéziratok, hangfelvételek), ami a könyvtárban és múzeumban nemzeti
kultúránk része. Kutatóink különösen Erdélyben, a Felvidéken, de a mai Magyarország
szinte minden táján végeztek adatgyűjtést, így az utolsó pillanatban talán sikerül
megmenteni a viszonylag tiszta, kölcsönhatásaiban is értékes népi gyógyászati tudást.
Nem maradhat szó nélkül az sem, hogy sok olyan, nem racionális elemnek
nevezett szokás is megmaradt, ami nemcsak az etnográfia, hanem az orvoslás
szempontjából is értéket jelent. Európában az ősi, pogány jelképek közül az életfa
(világfa, sámánfa) állt már a honfoglaló őseink és a rokon népek hitvilágának
középpontjában is. A gyógyító sámán (varázsló pap, gyógyító táltos) világfája többnyire
az óriás nyárfa vagy lucfenyő volt, ezeket ábrázolták dobjaikon is. Ázsia sámánjai zajos
dobszóval idézték a szellemeket, miközben önkívületi állapotba vagy fokozott
idegizgalomba kerültek gyakran hallucinációt előidéző szerek (pl. légyölő galóca
főzete) fogyasztása révén. Így jutottak isteneik közelébe, ilyen eksztázisban idézték meg
a szellemeket. A felhasznált légyölő galóca idegrendszerre ható anyaga rokona a
“maszlagoló" nadragulyáénak és a többi “boszorkányos" növényének. Érdekes tény,
hogy a moldvai és a bukovinai csángó magyarok elzártságukban, elszigetelten a mai
napig sok ősi, pogány elemet őriztek meg népgyógyászati szokásaikban. Erre utalnak a
ráolvasó imákban kimutatható pogány elemek (Egyedülállóan értékes Erdélyi
Zsuzsanna kutatása a magyar népi imádságokról!).
Az írásbeliség elterjedése szinte együtt járt a kereszténység felvételével. Az
európai államok rendjébe való beilleszkedés teljesen más gyógynövény-használati
szokásokat vont maga után. A középkori Európában a görög és római orvoslás
klasszikusainak tanításai a szerzetesrendek révén terjedtek el, emellett a Bibliában
szereplő számos gyógyító és illatos növény (pl. fokhagyma, vöröshagyma, póréhagyma,
kapor, üröm, fekete mustár, fahéj, sártök, tömjén, mirha, izsóp, koriander, jóféle sáfrány
ciprus, füge, liliom, nehézszagú boróka, babérfa, len, mandragóra, lómenta, eperfa,
mirtuszfa, leander, olajfa, gránátalma, ricinus stb.) is ismertté vált. A szerzetesi
hivatáshoz hozzátartozott a gyógyítás, a betegek ápolása. A magyar földön épített
kolostorokhoz nagy területű gyümölcsösök és veteményes kertek csatlakoztak, mint
amilyenek a St. Gallen-i kolostorban lehettek. Ezekben a nagy kertekben külön helyet
kaptak a gyógynövények: liliom, rózsa, rozmaring, menta, édeskömény, zsálya, ruta,
csombord, görögszéna, mák, nehézszagú boróka stb.
Később, századok múlva is megmaradt a keresztény vallás hatása a gyógyító
növények felhasználási módjaiban, a velük kapcsolatos szokásokban. BÁLINT Sándort,
a magyar szakrális néprajz legjelesebb kutatóját érdemes idézni (1981): “A klasszikus
népi bölcsesség szerint Isten fűben-fában hagyta az orvosságot. Ezért a középkori
kolostorkertek bővelkedtek orvosi füvekben. Ezekből az idők folyamán akárhány
hasonló rendeltetéssel paraszti virágoskertekbe, sőt modern gyógyászatba is átkerült.
Szép, magasztos névvel is megtisztelték őket: Boldogasszony mentája, máriavirág,
krisztustövis, Szent László füve, szentgyörgyvirág, istenfa és annyi sok más. A
kolostori patikák medicináit ezekből főzték, párolták. Az egyház pedig liturgikus
áldásban részesítette őket, és ezzel nemcsak orvossággá, hanem szentelménnyé is
váltak. A virágszentelés még középkori hagyomány, hazánkban is Nagyboldogasszony
napján történt. Sok helyen, így Szegeden, Baranyában, Moldvában, a nyugati részeken,
de másfelé is a hívek máig ragaszkodnak hozzá. A szertartást a liturgiatörténeti kutatás
joggal hozza Nagyboldogasszony ünnepének évaszázadokon át olvasott szentleckéjével
(Sirák 24, 17-24) kapcsolatba «Magasra nőttem, mint Libanon cédrusa, és mint Sion
hegyén a ciprus. Úgy nőttem, mint a cadesi pálma és mint a jerikói rózsatő. Felnőttem,
mint a szép olajfa a mezőn és mint a platánfa a víz mellett a tereken. Mint fahéj és az
illatozó balzsam illatoztam és mint a kiválogatott mirha, jó szagot árasztottam...»".
A népi hagyományok európai és hazai terjedéséhez jelentősen hozzájárult a
Biblia olvasása, a benne található ismeretek racionális vagy szakrális alkalmazása.
Néhány bibliai növénynek ma is gyógyító erőt tulajdonítanak azon kívül, hogy valóban
gyógyhatású vegyületek, hatóanyagok találhatók bennük. Kóczián Géza gyógyszerész
etnobotanikus a taranyi vendek közt végzett gyűjtése során is a Bibliát tartja forrásnak.
Példaként hozza fel, hogy az ókor és a középkor fontos gyógynövénye, az izsóp
(Hyssopus officinalis) Mózes III. könyvének 14. részében szerepel az emberi poklosság
és a ház megtisztulásával kapcsolatban. A pap mindkét esetben izsópot használ, amikor
az áldozati állat vérével meghinti a megtisztult embert, illetve házat. Dávid király
bűnbánati imája, az 50., illetve 51. zsoltár is erre a tisztulási szertartásra utal: “Tisztíts
meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet és fehérebb leszek a hónál..."
(A zsidó hagyomány szerint Dávid azért tartott ily módon bűnbánatot, mert Urias
feleségével, Bethsabéval vétkezett, s e bűnéért Nátán próféta megfeddte.) A taranyi
vendek az izsópot vajszínű ördögszemmel (náluk sárgavirág) és fehér fagyönggyel
(náluk bongyoró vagy tölgyfatakony) keverve, teának elkészítve vérbaj kezelésére
használták. (Minden nemi betegséget vérbajnak neveztek.) Az izsóp az adatközlő
szerint azért kellett, mert szenteltvíz hintésekor ezt énekelték: “ Hints meg Uram
izsópoddal, moss meg égi harmatoddal, majd így tisztulást veszek...". Az izsóp
használatát Melius is ismerteti Herbáriumában (1578): “Ha pedig az Hysopot figével és
tormával együtt szilvalévben főzed és iszod, hasat indít, okádást indít." “Tisztító"
hatása tudományosan igazolható, így valóban igaz a taranyi parasztasszony véleménye:
“...az a vizet hajtja, az a vért hajtja, az a székletet hajtja, és így puculódnak a
belek...azáltal fog meggyógyulni." Ebből az idézetből is kitűnik, hogy a neves
természetgyógyász orvos, Oláh Andor véleménye valóban helytálló, miszerint a nép
humorális patológiai szemlélete megegyezik Hippokratésztől a 17. századig terjedő
orvostudományéval. Mindezt gyakran átszövi a vallási hagyomány, ahogy a példa is
bizonyítja.
Érdemes röviden írni a varázslásról, a boszorkányos növényekről, mérgezésekről
is. A hiedelmek kihalása felgyorsult modernnek tartott világunkban. Mégis, még ma is a
néphit legszínesebb, legváltozatosabb alakjához, a boszorkányhoz kapcsolódik a
legtöbb varázslással és rontással kapcsolatos népszokás. A kísértetek (pl. lidércfény,
tüzes ember, erdei lények, vízi lények, sárkány stb.), a tündérek, a házi és
segítőszellemek mellett a népi mondák és mesék leggyakoribb lidérces alakjai az
ördögök, a varázslók (táltosok), főképpen pedig a boszorkányok és az ördöngös
emberek.
Összefüggés van talán a boszorkányok és a gyógynövényhasználat között? A
szemmel verés mellett a legelterjedtebb hiedelmek közé tartozott a tehén megrontása
(tejelvitel, véres tej). Vajkai Aurél (1987) Szentgál népi szokásairól szóló, máig is
egyedülálló és példaszerű folklór-monográfiájában egyik adatközlőjét így idézi:
“Szavahihető ember mesélte, hogy gyerekkorában éjfél felé (Szent Ivánkor lehetett) a
Pétervölgyben egy meztelen öregasszonnyal találkozott, aki a lepedő sarkával harmatot
szedett, és azt egy fasajtárba belefacsarta. Szent Iván-harmatot szedett, mert azzal
tehenet lehet rontani: a tehénnel megitatják vagy harmattal megmossák a tőgyit, így
rugóssá teszik, s akkor nem lehet fejni, vagy véres tejet ad. Az az asszony mindig olyan
boszorkányos volt."
Voltak a boszorkánynak szerei? Egy másik idézet: “Egy fiatalember megleste,
hogy az öreganyja mit csinál: az öregasszony a szerekkel a hátát, hónalját, lábát
megkenegette, és mikor eljött az éjfél, látta, hogy az öreganyja repül. A fiatalember is
elrepült éjfélkor egy helyre, ott volt a boszorkányok gyülekezőhelye. A sok boszorkány
megérezte az idegen szagot, de az öregasszony is megismerte, hogy az unokája: erre őt
átváltoztatta macskává és eldugta egy bokorba. Mikor vége volt a gyűlésüknek, haza
kellett volna menni (az öregasszony volt az utolsó), akkor megint átváltoztatta
legénnyé. Repültek haza. Otthon aztán megpirongatta, hogy máskor ne csináljon ilyent,
mert ha ő nem lett volna ott, a boszorkányok széttépték volna."
Vajkai a cseresznyével vagy almával való “megétetést" is megemlíti. Egyik
adatközlő a gyümölcs elfogyasztása után álomba merült, boszorkány ült rá, hidegrázást
kapott és folyt róla a víz. Kóczián Géza összehasonlító népgyógyászati elemzése (1979)
bizonyítja, hogy Kárpát-Európában gyakori volt a hallucinációt, idegrendszeri
mérgezést okozó növények használata, elsősorban a Solanaceae családba tartozó
beléndekkel (Hyoscyamus niger), nadragulyával (Atropa belladonna) és csattanó
maszlaggal (Datura stramonium). Mindegyik atropint tartalmaz. Ez az ismert alkaloid
hallucinációs álmokat, nagyobb adagban pedig halálos mérgezést okoz. Ezeket a
növényeket ősidők óta bódítószerként bájitalok és boszorkánykenőcsök készítésére
használták magyar nyelvterületen is. Vajkai által idézett cseresznye is azonos lehet a
nadragulya bogyótermésével, hiszen népi neve farkascseresznye. A mérgezett alma,
akárcsak a mesékben, nem lehetett átitatva éppen ezzel a méreggel, e növények
főzetével? Kisebb adagban a pszichózisra jellemző tünetek egy idő múlva megszűntek,
a mérgezett hallucinációs élményeit visszaemlékezéseiben valóságnak tartja. A rontó
boszorkány, aki gyakran a javasasszonnyal azonos, látványosan, például vízvetéssel,
viaszöntéssel meggyógyítja a beteget. Tulajdonképpen azáltal gyógyítja meg, hogy a
méreg adását megszünteti.
A gyimesi csángók “étő" növénye a beléndek, ahogy ők nevezik, belén. Egy
gyimesközéploki adatközlő így beszélt róla: “Magja étő. Kicsi leánka vót a testvérem, s
mikor meg vót száraztatva, s zergett, mint a mák, kikopákodta a magot, megette a
leánka, megfeketedett, elbetegedett, meg es halt volna. Ezsén kívül vót." A növény
magját szándékos mérgezésre is használták. Kalotaszegen a nadragulya volt a
felhasznált növény. Pálinkás kivonatát élvezeti szerként fogyasztották, így kevesebb
alkohol volt szükséges a mámoros állapot eléréséhez: “Matraguna...pálinkába teszik
lakodalmakkor, hogy bolonduljanak meg." Egy valkói asszony a következőket mondta:
“Ki az urát nem szereti, matragunát főzzön neki." Somogy megyében a taranyi vendek
mérgező növénye viszont a csattanó maszlag volt, ott ezt mondták: “Ki az urát nem
szereti, maszlagmagot főzzön neki." Más mérgező növényt is használtak régebben, a
nem kívánt csecsemőt mákteával altatták el örökre. Szomorú, hogy idős öregeket is
megpróbáltak megmérgezni: “Hogy a maszlagmagot mögfőzték, és az öregpapának
adták. Megitatták vele, hogy haljon meg. De hát nem sikerült neki a halálozás, mer
szögény öreg kihányta azt a maszlanglevet, és így nem sikerült neki a halál, nem halt
mög, megmaradt."
E növényekből készült pálinkakivonattal itatták meg a boszorkányok a
házasságra kiszemelt legényt a leány házánál. Így jöttek létre a “maszlagolt"
házasságok.
A népi tapasztalatokat az írástudók gyakran összegyűjtötték és lejegyezték. A
magyar füveskönyvek, herbáriumok főként neves külhoni tudósok, rendszerezők
fordításai alapján készültek, gyakran kiegészítve a magyar népi orvoslásra vonatkozó
adatokkal. A forrásmunkák között meg kell említeni azokat a nevezetes feljegyzéseket,
amelyek kultúrtörténeti alapmunkák, s amelyekben bőven találhatók orvosi
növényekkel kapcsolatos ismeretek.
Az ókori és középkori leírásokban gyakran olvashatunk gyógynövényekre
vonatkozó felhasználásokról. Neves munkák vagy szerzők például:
Shen-Nung (Pen Tsao Kang Mu) kínai császár, Kr. e. 2700-as években: Materia Medica
Egyiptomi kultúra, Kr. e. 1600 körül: Papirus Ebers
Talmud és Biblia
Főníciai kultúra: Assurbanipal ékírásos könyvei
Mezopotámiai (asszír, babiloni) kultúra: II. Merodachbaladan, Kr. e. 720-710:
Babilonban létesül az első botanikus kert
Hippokratész (Kr. e. 460-377)
Theophrasztosz Ereziosz (Kr. e. 371-286): Historia Plantarum, Causis Plantarum
Dioszkoridész Pedaniosz: Materia Medica (Kr. e. 78-77): 579 fajra tér ki, rokonsági
csoportok (pl. tobozosok, barkások, fészkesek, gabonafélék) szerint tárgyalva
Caius Plinius Secundus (23-79): Naturalis Historia (36 kötetben kb. ezer növény)
Claudius Galenus (130, Pergamon): kiemeli a gyűjtés és azonosság fontosságát, felhívja
a figyelmet a hamisításra!
Iben Sina Bohara, ismertebb nevén Avicenna (978-1036) arab orvos: Canon Medicinae
(5 kötet, a 2.-ban 780 növény, főleg gyógynövény)
A magyar herbáriumok forrásmunkái főként a neves európai iskolákból kerültek
ki, például:
Otto Brunfels (1488-1543) berni orvos: Herbarium, vivae eicones (1530, Strassburg)
Hieronymus Tragus Bock (1498-1554): Kreuterbuch (1539, Strassburg)
Leonhard Fuchs (1501-1566): De stirpium historia commentarii insignes (1542, Basel)
- fametszetű növényképekkel
Nicolaus Monardes (1493-1578) sevillai orvos: Historia Medicinae (1569, Sevilla),
1554-ben az általa létrehozott drogmúzeumban már amerikai fajok is szerepelnek!
Adamus Lonicerus (1527-1586): Historia naturalis opus novum (1555, Frankfurt) -
hatása a magyar herbárium-szerzőkre igen jelentős!
Pietro Andrea Mattiolo (1500-1577): Commentarii (1565, Velence)
Johann Theodor Tabernaemontanus heidelbergi orvos (-1590): Kreutersbuch (1613,
Basel) - már 3 ezernél több ó- és újvilági növényt tárgyal!
A magyar nyelvű herbáriumok a népi tudásra is hatással voltak, az írástudók
közvetítették. Gyakran az átvett forrásmunkákat magyarországi népi megfigyelésekkel
egészítették ki, emiatt különösen értékesek, mindamellett, hogy megőrizték a régies
magyar nyelvet, szaknyelvet, sajátos kifejezéseket. 1570 körül keletkezett Váradi
Lencsés György (1530-1593) Ars Medica című kézirata, melyet a marosvásárhelyi
Teleki Tékában ma is megtalálunk. Teljes feldolgozását Szabó T. Attila végezte el, aki a
szerkesztett szöveget elsőként adta közre elektronikus formában. (A CD címe: Ars
Medica Electronica, Veszprém, 2000). Időrendben a második legnevesebb herbáriumíró
a kálvini reformáció nagy alakja, Melius Juhász Péter, akinek herbáriuma halála után,
1578-ban jelent meg Heltai Gáspár özvegyének kiadásában Kolozsvárott. Bevezető
tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel ellátott új kiadását (1979, Kriterion, Bukarest)
szintén Szabó T. Attilának köszönhetjük.
Melius herbáriumának teljes címe: “Herbarium, az fáknac, fvveknec nevekről,
természetekről és hasznokról, Galenusból, Pliniusból és Adámus Lonicerusból szedettéc
ki". Az ókoriak közül Theophrasztoszra, Dioszkoridészre, állatgyógyászati
vonatkozásban Columellára, Vegetiusra és Pliniusra, továbbá a kortársak közül
Brunfelsre, Fuchsra, Bockra hivatkozik leggyakrabban. Melius 233 szakaszban 403
magasabb rendű növényfaj és 43 termesztett növény, valamint 10 alacsonyabb rendű
növényfaj leírását adja. Ezekből 45 szakaszban 67 azon növények száma, amelyeket
állatokkal kapcsolatban használtak fel.
A hazai szerzők közül jelentős még Carolus Clusius “Stirpium Nomenclator
Pannonicus" c. könyve (1583), melyben a magyar népi neveket Beythe István adta meg.
Beythe fia, András is írt füveskönyvet (1595). Különösen érdekes a csíksomlyói
ferences barát, a népdalgyűjtésről is híres Kájoni János, aki művét 1656-ban alkotta
“Hasznos orvoskönyv az fáknak és füveknek erejéről" címmel. Ma is ismert újbóli
kiadása miatt Lippay János “Posoni Kert"-je (1664). Pápai Páriz Ferenc “Pax
Corporis"-a 1690-ben jelent meg először. Szinte különleges, hogy még 8 kiadás követte
1774-ig! Az 1764-ben Kolozsvárott megjelent kiadás utánnyomtatásban 1984-ben újra
napvilágot látott (Magvető, Budapest). Gazdag tájékoztatása és élvezetes, olvasmányos
stílusa valóban rendkívüli. Az 1775-ben Pozsonyban, a Landerer nyomda által
megjelentetett “Új Füves és Virágos Magyar Kert" c. könyv Csapó József debreceni
orvos műve (ennek utánnyomtatott kiadása 1987-ben jelent meg Budapesten). Meg kell
még említeni a következőket: Benkő József (1778) Nomenclatura Botanica Flora
Transsylvanica, Kitaibel Pál (1802-1812) Descriptiones et Icones Plantarum Rariorum
Hungariae, Diószegi Sámuel (1813) Orvosi füveskönyv (Diószegi - Fazekas “Magyar
Füveskönyv parcticai részeként"), Sadler József (1824-1830) Magyarázat a Magyar
Plánták Szárított Gyűjteményéhez (I-XIV. kötet).
Herbáriumainkra jellemző, hogy a kor tudományos színvonalán megadják a
gyógynövények akkor érvényes latin, magyar, esetleg német, francia vagy olasz,
sokszor érdekes népi magyar neveit, jellemzik a növény alakját és életfeltételeit,
valamint leírják javallatait, hasznát, gyógyító hatásait, esetenként kitérve az
állatgyógyászati alkalmazásokra.
Csapó “Magyar Kert"-jéből érdemes példákat említeni és ezeket idézni. Annyira
pontosak és hitelesek, hogy lényegükhöz ma sem lehetne sokkal többet hozzáfűzni.
Farkasalma (hím farkasalma, farkashézaggyökér, hézaggyökér, likasír) - Aristolochia
clematitis - “Ez a fű szőlőkben és kertekben önként terem, szív forma levelei vagynak,
kiknek oly erős szagok és ízek mint a bors; a hosszú vékony gyökere szint ilyen ízű; a
virágok sárgállók hosszúkások: Dunán túl a Rábtza nevű folyó víz mellett lévő
kertekben elég terem magában. Belső hasznai: 1. Szülés után a megrekedt vért a méhből
kitisztítja...2. Hószám rekedést megindítja...3. Fulladozó
személyeknek...(Megjegyzem, hogy újabban mérgező hatóanyaga miatt belsőleg nem
szabad használni, emiatt részletesebb leírását nem tartom indokoltnak). Külső hasznai:
1. A csüvös és kemény és büdös sebeket (fistulae) jó ezen porral hintegetni, mert
hamarabb gyógyulnak. 2. Lábszáron lévő régi fekélyeket és sebeket ezen por
meggyógyítja reájuk hintetettvén, vagy borban azt megfőzvén és pép formán a sebes
lábakra rakván. 3. Vadhúst a sebekről elveszt az reájok hintetett gyökér pora. 4.
Sebekre, melyek ütés és vágás által estek, a köznép is tudja micsoda hasznos a
farkasalma leveleit reá rakni, akár zölden, akár elsőben borban megfőzvén ezeket.
Közhasznai: Lovaknak fekélyei és sebjei melyek a nyeregtől estek, ezen reá hintett fű
levelei vagy gyökere porával megtisztulnak és meggyógyulnak. A marhában is pedig
hogy vadhús vagy nyűvek ne támadjanak, megakadályoztatja."
Fecskefű (nagy fecskefű, aranyfű, arannya versengőfű, cinadónia, veresellőfű,
vérehullófű) - Chelidonium majus - “Ez plánta másfél réfni magasan nő, önként terem
kertekben sövények és árkok mellett és mezőn; szép sárga virága vagyon..., ha a
levelek vagy szárai megszakasztatnak, sárga nedvesség foly ki belőlük. Külső hasznai:
1. Szömölcsöt a kézről elveszt a fű sárga leve, csak gyakran cseppentsék reá. 2. Szemen
lévő hályogot is elveszti, és egyéb külső sebhelyeit megtisztítja ezen sárga nedvesség,
ha egy cseppet reá cseppentenek. Sőt csudálatos: a gólyák is az ő fiaiknak szemeiket
ezen fűvel gyógyítják, és setét szemeik megvilágosodnak nékik."
Beléndfű (bolondítófű, disznóbab) - Hyoscyamus niger - “Ez kétféle nemű: egyik
fekete, a másik fejér. A feketének hosszas, széles és csipkés levelei vagynak, nehéz
szagúak, mint a bürök; a virágok tölcsér formájúak, setét sárgák. A magvai
gömbölyűek, szürkék, olyan mint a mák magok, de két akkorák: árkok és gátok mellett
terem. A fejér belénd levelei rövidebbek, de szélesek, fejérellők, puhák. Belső
hasznairól semmit sem írhatok, hanem inkább sokféle ártalmairól írhatnék, de azokat itt
mind elől számlálni nem tartom tanácsosnak. Külső hasznai: Kemén csomókat a testen
eloszlatnak az reá rakott levelei. 2. Fájdalmakat enyhít az olaja, mellyel kenetessék a
fájós rész: ilyen olaj a patikában tartatik. Nota: 1. A belénd magokkal odvas fogaknak
füstölését, mint a köznép fogfájásról javallja, és épen nem tanácsolom, a szomorú
példák szerént, úgymint minémű füstölésektől, az emberek elméjekben
megháborodtanak, és mint egy dühösségre jutottak...2. Méltó volna a belénd füvet
városok és falvak körül kiirtatni, mivel a gonosz tudákos emberek, leveleivel,
magvaival és gyökereivel sokféleképen kárt tesznek az emberekben."
Csalán (égető csallán, nagycsallán) - Urtica dioica - “Csallánt nem szükséges
magyaráznom, mert a gyermekek is esmérik. Belső hasznai: 1. Fövényt a vesékből
kitisztítja a főtt vize e fűnek. 2. Vérköpést megállat a kipréselt és bévett leve. Külső
hasznai: szélütött embereknek tagjaikat hasznos a zöld csallánnal verni, mert
érzékenységet és erőt okoz azokban."
Fülfű (fülben eresztő fű, fülben mászó fű, fülben facsaró, házi zöld, téli zöld, mindenkor
élő, kövirózsa, menydörgőfű) - Sempervivum tectorum - “Házok tetején, sendelyen
nevelkedik ez plánta és széles s vastag leveleit elszaporítja. Belső hasznai: Nyavalyás
kis gyermeknek, azaz: kiket a nyavalya tör, add inni ez fűnek kinyomott levét, kis
kanálkánként. Külső hasznai: 1. Dagadásokat eloszlatják a reá rakott levelek. 2. Szájban
lévő apró kelevényeket s hólyagocskákat a zöld fű leve elveszti kenetettvén azok véle.
3. Égésről igen hasznos e fű leve, csak hájjal vagy irós vajjal főzzék meg s úgy kennyék
a megégett tagokat. 4. Szemölcsöt a kezeken, a lábakon pedig a tyukszemeket elveszti
az azokra kenetett zöldfű leve, vagy reájuk tétetett öszve zúzott levele. E végre
javallom, először a lábakat meleg vízben meg kell áztatni, ezután a kemény
clavusoknak tetejéket lemetszeni, s úgy osztán azokra a fülfű leveleit megzúzva
felrakni."
Kakukkfű (mezei kakukkfű) - Thymus serpyllum - “Még a gyermekek is esmérik e
füvecskét, mert úton, útfélen terem, jó illatja vagyon mint a citromnak. Belső hasznai: 1.
Csuklást megszünte ez fű, a felkötéssel vagy róla való ivással. 2. Megállott vizeletet
megindítja, ki bort iszik róla. 3. Régi köhögést megszünteti, a főtt s mézzel egyelített
vize. Külső hasznai: 1. Elesett tagokat megépíti az e fűből készült ferdő. 2. Gyenge
gyomrot hasznos véle kötözni."
Pápai Páriz “Pax Corporis"-ában tárgyalt gyógynövényeket elsőként Halmai
János budapesti farmakognózia professzor gyűjtötte ki. Így tudjuk, hogy közel 300
gyógynövényről és növényi eredetű szerről olvashatunk máig alkalmazható vagy
elgondolkoztató ismereteket könyvéből. Betegségcsoportok szerint tárgyalja
közölnivalóját. A gyógynövények rendszerint valamilyen keverék, készítmény vagy
gyógymód részei. “A főnek nyavalyáiról" c. fejezetben a sokféle javallat és recept
között például ezt írja: “ Legjobb a főfájásban a vadszőlő virága, akár nyersen, akár
aszún, főzd meg ecetben, törd meg flastrom formán, rakd ruhára, kösd bé véle...Ha
nagy hévséggel a főfájás: nyers rutalevelet, reszelt retket, lágy sót, savanyú kovászt,
erős ecetet törj erősen öszve, mint a pépet, ruhára kenvén a talpait kösd bé véle, igen
hasznosan szíjja aláfelé. Ha megszárad rajta, mindjárt újítsd." A száj büdössége ellen
bőven sorol fel gyógymódokat: “Tartsa tisztán az ember száját, fogait mindennap...ha
rossz a fog és ürege vagyon, vonják ki onnan, mert semmi hasznot ott nem tészen. Ha a
gyomortól vagyon, éljen illendő purgációval, aloéból készített pilulákkal, melyek mind
a belső rothadást gyógyítják, mind jó illatot szereznek a szájnak. Igyék ürömről, mert az
üröm is azon erejű az aloéval, igen el is veszi a szájnak dohát. Angelica gyökeret
gyakran rágjon, cubebét, ánizst, fahéjat...Akinek egyéb nincsen, csak a citrom héja is
jó, violagyökér, örménygyökér, ha rágja gyakorta. Jó egy-egy csepp fahéjolajat egy
kalán vagy rózsavízben azon végre béinnya. Mikor ételét végzi, hogy a gyomor száját
bészorítsa, sült birsalmát vagy körtvélyt egyék. Légcsőhurut esetén egész sor - mai
fogalommal élve - “gyógyterméket" ajánl, megadva készítésük módját: “A fejér liliom
tövet és vereshagymát tüzes hamu alatt süsd meg, törd öszve vajjal erősen, mint pépet,
kend ruhára, mint a flastromot, jó melegen, s kösd bé a mellyét véle." A méz és
vöröshagyma társítását különféle formában ajánlja, de a gyógyborokat is jónak véli, pl.
az örménygyökeres bort vagy a fenyőmagos bort, ami még jobb, ha kakukkfűvel és
izsóppal készül.
3. Növényi anyagcsere és kapcsolata a hatóanyagok képződésével
Akár gyógyszerészeti, akár ökológiai szempontból a másodlagos növényi anyagcserét
ma helyesebb speciális metabolizmusnak nevezni, főleg azért, mert egyre több
vegyületről vagy vegyületcsoportról derül ki, hogy élettani vagy ökológiai szerepük van
a növény életében, vagyis a másodlagos jelző használata nem kifejező. Egy taxon
fenotípusa a genomban megszabott öröklött tulajdonságok megnyilvánulása. Ilyen
öröklött tulajdonság akkor a legszembetűnőbb, ha látni lehet. Például egy virág
pártalevelei vagy lepellevelei nemcsak változatos alakúak, hanem jellegzetes színűek.
Gyakran illatosak, de nem egyszer számunkra kellemetlen szagúak. A növény különféle
szerveinek jellegzetes ízük is lehet, a legtöbb fogyasztó szervezetet a keserű íz taszít, az
édes íz vonz. Vagyis érzékszerveink sokféle minőségi bélyeget képesek felfogni. Ma
azonban a kémiai módszerek tökéletesedése következtében olyan anyagokra is bőséges
információt kapunk, amelyeket érzékszervekkel nem tudunk megkülönböztetni. A
fitokémiai analitika olyannyira fejlett, hogy endogén (természetes eredetű) vegyületek
sokaságát tudjuk azonosítani, sőt mennyiségüket megmérni.
Az ember, mint “csúcsfogyasztó", sokféle növényi tápanyagot is fogyaszt, de a
gazdasági állatok számára is igen fontosak a növényi takarmányok. Nem véletlen, hogy
legjobban a haszonnövények kémiai összetételét ismerjük, hiszen az ezekre jellemző
anyagok, vegyületek sokasága alakítja ki a kedvező (nutritív) vagy kedvezőtlen
(antinutritív) tulajdonságokat.
Speciális anyagokat különösen a gyógy- és fűszernövények tartalmaznak, ma
már hazánkban 120-130 gyógynövény termesztése lehetséges (BERNÁTH 2000). A
termesztés azért előnyös, mert közel azonos minőségű termést tudunk biztosítani,
másrészt azért, mert sok, ritkuló vagy védelemre szoruló faj termesztésbe vonásását kell
megoldanunk, mivel az ember rablógazdálkodása beláthatatlan biológiai és ökológiai
következményekkel jár a természetes élőhelyek megváltozása miatt.
Jelenleg a Földön 10-15 ezerre becsülhető a haszonnövények száma
(WIERSEMA - LEÓN 1999, WICKENS 2001). Népi tapasztalatok, etnobotanikai
adatok tették lehetővé a modern fitokémiai és élettani értékeléseket, s ez a feltáró,
analizáló munka ma is intenzíven folyik, miközben azt tapasztaljuk, hogy a természetes
edényes flóra egyre csak szegényedik. A biológiai (nemcsak növényi) sokféleség
veszélyben van az emberi önzés, műveletlenség és szűklátókörűség miatt!
A termesztett és vadon élő hasznonnövényeknek csak elenyésző részét
használjuk fel a mindennapi életben. A legtöbb élelmiszer- és takarmánynövény azért
fontos az ember és a háziállatok számára, mert értékes, energiát szolgáltató
szénhidrátokat (pl. cukrokat, keményítőt), fehérjeépítő aminosavakat, nélkülözhetetlen
zsíros olajokat, fontos makro- és mikroelemeket, valamint vitaminokat tartalmaznak.
Ezekből a növényekből gyakran ipari úton kivonják a legértékesebb anyagokat (pl. a
kukoricából nemcsak keményítőt, invertcukrot és alkoholt gyártanak, hanem
elkülönített csírájából zsíros olajat extrahálnak, vagy a szójából tiszta, tripszininhibitormentes
fehérjét izolálnak akár élelmiszeripari felhasználás céljára alkalmas
minőségben). Világviszonylatban igen fontosak az esszenciális zsírsavakban és
természetes antioxidánsokban (tokoferolokban) gazdag növényi olajok, kb. 70
kultúrnövény alkalmas ipari olajkinyerésre (ROTH - KORMANN 2000). Megnőtt a
kereslet a környezet- és emberkímélő természetes színanyagok iránt is, ezeket kb. 70-80
termesztett festéknövény szolgáltatja (ROTH et al. 1992). Nagyon fontosak még az
ízesítő és illatos növények is. Az illóolajokat többféle ipari úton ki lehet nyerni, a
hagyományos (vízgőzdesztillációval vagy préseléssel) előállított illóolajok száma egyre
több, ma kb. 150-200 hivatalosan elismert és kémiai összetétel szempontjából pontosan
ismert illóolajat használunk a világon (ROTH - KORMANN 1997). Ennél jóval több az
illóolajat tartalmazó növények száma, azonban egyelőre alkalmatlanok ipari kivonásra
vagy tisztításuk túl költséges.
Az előbb említett illóolajok és ízanyagok már különleges összetételűek, egyes
komponensei annyira sajátosak, hogy valóban speciálisnak tekinthetők. Azaz
taxonómiai értékűek, ha jelenlétük mindig igazolható (közvetlenül genotípustól függő).
Sokféle kémiai szerkezetű vegyületnek van kemotaxonómiai értéke (FROHNE -
JENSEN 1992). Minden szerkezethez elvileg valamilyen hatás is tartozik. Ezért a
kémiailag többé-kevésbé ismert szerkezetű vegyületeket hatóanyagoknak nevezzük, ha
többé-kevésbé ismert hatásuk van és ez a hatás biológiai, mikrobiológiai vagy
farmakológiai módszerekkel igazolható. Az erős hatású anyagokból (pl. idegrendszerre
vagy keringési és érrendszerre ható vegyületekből) gyakran gyógyszereket állítanak elő,
míg a nagyobb terápiás biztonsággal alkalmazható, viszonylag enyhébb hatású
gyógynövényeket szárított formában, azaz drogként közvetlenül vagy kivonatok
formájában használnak a fitoterápiában (BRUNETON 1995, WICHTL 1997,
WAGNER 1999).
A hatás nemcsak emberre vagy gazdasági állatra irányulhat, hanem kártevő
állatokra (pl. rovarokra, rágcsálókra) vagy kórokozó mikroorganizmusokra (vírusokra,
baktériumokra, gombákra) is. Sok növényi inszekticid, repellens, herbicid, fungicid,
baktericid vagy rodenticid hatóanyagot ismerünk, ezek közül sokat (pl. piretroidokat,
juvenoidokat, ekdizonokat) a mezőgazdasági gyakorlatban is alkalmaznak (GODFREY
1995). Figyelemre méltó, hogy az ismert hatóanyagokat tartalmazó gyógynövények
nagy részére érvényes, hogy vizes közegben - igen gyakran természetes állományokban
is - más növényfajok fejlődésére nem közömbösek, sőt többnyire az akceptor növény
növekedését gátolják, ritkábban serkentik. Ezek az allelopátiás jelenségek gyakorlati
szempontból is hasznosak lehetnek, elősegítve a “természetbarát" agrotechnikai
törekvéseket (SZABÓ 1997).
A sokféle különleges növényi metabolitot HARBORNE (1989) a
következőképpen csoportosítja megbecsülve számukat is:
Nitrogénvegyületek: alkaloidok (6500), aminok (100), nem fehérjeépítő aminosavak
(400), cianogén glikozidok (30), a nitrogénen kívül még kénatomot is
tartalmazó glikozinolátok, ill. izotiocianátok (75)
Terpenoidok: monoterpének (1000), szeszkviterpén-laktonok (1500), diterpenoidok
(2000), szaponinok (600), limonoidok (100), kukurbitacinok (50),
kardenolidok (150), karotinoidok (500)
Fenoloidok: egyszerű fenolok (200), flavonoidok (4000), kinonok (800)
Poliacetilének (650)
Látható az adatokból, hogy a legtöbb ismert vegyület az alkaloidok,
diterpenoidok, szeszkviterpén-laktonok, monoterpének és flavonoidok köréből kerül ki,
ezek közül többnyire toxikusak (és bizonyos biológiai tesztekben erősen aktívak) az
alkaloidok, a diterpenoidok és a szeszkviterpén-laktonok. Nem vagy alig toxikusak az
illóolajok fő komponensei, a monoterpének, továbbá a sokszor színes és antioxidáns
vagy szabadgyök-scavenger tulajdonságú flavonoidok.
Szükséges azonban hangsúlyozni, hogy minél kisebb töménységben igazolható
valamilyen fiziológiai változás, annál erősebb hatású a vizsgált (tesztelt) anyag. Igazán
akkor konkrét a hatásigazolás, ha ismert szerkezetű vegyületre (vagyis nem “anyagra")
vonatkoznak ismereteink. Hosszú az út, amíg a növényi nyersanyagból tiszta és ismert
kémiai szerkezetű vegyületet nyerünk. A fitokémia ma a növényélettan és az ökológiai
biokémia egyik legfontosabb ága, a növények által szintetizált vegyületek
fitofiziológiai, ökológiai, biokémiai szerepével, e vegyületek izolálásával és
szerkezetének megállapításával foglalkozó tudományterület.
A speciális anyagok sokfélesége, bioszintézisük összetettsége a primér
anyagcserével, főként a fotoszintézissel függ össze. Minél bonyolultabb egy speciális
vegyület szerkezete (pl. a morfiné), annál több enzimreakció megy végbe a növényi
sejtben vagy differenciálódott szövetben. Jól ismert, hogy minden enzim szintézise
adott gének expresszálódásának következménye. Mivel sokféle növényfaj (taxon) van
(a genotípusok változatossága felmérhetetlen!), ennek megfelelően sokszorosan sokféle
különleges vegyület jöhet létre (HEGNAUER 1962-1992, HEGNAUER -
HEGNAUER 1994, HEGNAUER - HEGNAUER 1996).
A speciális növényi metabolitokat a következőképpen lehet csoportosítani:
1. Alkánok, alkének, poliinek (poliacetilének) - utóbbiak főleg a gyökérben található
antimikrobiális vegyületek
2. Terpenoidok (mevalonát-úton képződő izoprenoidok)
- monoterpének (2 izoprén = 10 szénatomosak) - illóolajok fő komponensei
- szeszkviterpén-alkoholok, -észterek, -laktonok (3 izoprén = 15 szénatomosak)
- rendszerint keserű ízű vegyületek, ide tartozik még a mag- és
rügynyugalmat, valamint a levél- és termésöregedést (szeneszcenciát)
előidéző (hosszú ideig tartó stresszhatást kivédő) fitohormon, az
abszcizinsav (vagy más néven dormin)
- diterpének (4 izoprén = 20 szénatomosak) - ide tartoznak a növekedést és
fejlődést (csírázást, virágzást) szabályozó fitohormonok, a gibberellinek
- triterpének (6 izoprén = 30 szénatomosak) - szteroidok (pl. növényi
ekdizonok), szaponinok (utóbbiaknak szerepük van a betegségellenállóképességben)
- tetraterpének (8 izoprén = 40 szénatomosak) - karotinoidok (karotinok,
xantofillok)
3. Fenoloidok (fenilalaninból, acetil-koenzim-A-ból és cukrokból képződő aromás
vegyületek)
- fenolsavak, fenilpropanoidok
- flavonoidok (flavanok, flavonok, katechinek, antocianinok stb.)
- polifenolok, tanninok (kondenzált és hidrolizálható típusok)
- kinonok, naftokinonok, antrakinonok (ciklusos poliketidek)
4. Azotoidok (ezekben a szén-, a hidrogén- és oxigénatom mellett már megjelenik a
nitrogénatom is, vagyis aminosavakból keletkeznek)
- alkaloidok (keserűek, többnyire erős hatásúak)
- cianogén glikozidok (keserűek)
5. Glikozinolátok (izotiocianát-glikozidok) - az előbbi atomokon kívül megjelenik a
kénatom - csípős ízűek, szúrós szagúak
Mi a szerepük a növény életében?
A növények ellenállóképessége a kórokozó mikroorganizmusokkal (vírusok,
baktériumok, gombák) és kártevő állatokkal (főleg rovarokkal) szemben nagyrészt
éppen speciális metabolitok jelenlétének köszönhető. Emiatt ezeket az anyagokat
(vegyületeket) kémiai rezisztencia- vagy toleranciafaktoroknak szoktuk nevezni.
Sokkal általánosabb az antioxidáns és a szabadgyök (főleg szuperoxid, peroxil,
hidroxil) hatástalanító tulajdonság. Különféle szerkezetű vegyületek és hatócsoportok
(atomcsoportok vagy akár ciklusban lévő heteroatomok) lehetnek ilyenek. Bonyolítja a
hatásértelmezést, hogy a növényekben található szervetlen elemek könnyen
képezhetnek komplexeket a hatócsoportokkal, de az sem ritka, hogy makromolekulákká
polimerizálódnak vagy vegyes étereket és észtereket képeznek egymással bonyolult
szerkezetű “konjugátumokat" alkotva.
Fontos megemlíteni, hogy a fotoszintetikus elektrontranszport fő reakcióterében,
a kloroplasztisz tilakoidmembránjában teljesen általános (vagyis egyáltalán nem
speciális!) az aszkorbát (a legfontosabb hidrofil antioxidáns, nekünk “C-vitamin"!) és a
tokoferolok (a legfontosabb lipofil antioxidánsok, nekünk “E-vitamin"!), továbbá a
citoprotektív tulajdonságú és fényenergiát továbbító karotinoidok előfordulása.
Ugyancsak kiemelkedő a többnyire sárga színű flavonoidok szuperoxid- és hidroxilszabadgyököket
hatástalanító aktivitása.
A flavonoidok változatossága (taxonspecifikus előfordulása) már jóval nagyobb
mértékű, mégis növényélettani szerepük sok vonatkozásban hasonló. Néhány érdekes és
fontosabb példa: 1. Citoprotektív (sejtvédő): a káros UV-B sugárzás hatására a
flavonoidok bioszintézise nem csökken, hanem fokozódik. Különösen a bőrszövet
legkülső sejtsorában (főleg az epidermiszsejtek vakuolumában) koncentrálódik, elnyeli
a kloroplasztiszt károsító UV-sugárzást, hatástalanítja többek között a képződő
szuperoxid- és egyéb szabadgyököt. 2. Viráglevelek, terméshéjak, maghéjak színét
határozzák meg: a flavonoidok többsége sárga, azonban az ide tartozó (ugyancsak
benzpiran-vázas) antocianin-pigmentek kék, ibolya vagy piros színűek (pH-tól
függően). Védelmi szerepükön kívül vonzzák a különböző hullámhosszúságú fényre
érzékeny rovarokat, ezáltal “utat mutatva" nekik elősegítik a beporzást. 3.
Stressztényező: különösen a sóképző és fémkelátokat alkotó antocianinok nagyobb
mennyiségben növelik a sejtek vízmegtartó sajátosságát, ezzel csökkentik a
vízpotenciált (értéke negatívabb lesz). A következmény: a növény szárazságtűrő
képessége nő. 4. Rezisztencia- vagy toleranciafaktor: közülük sok antivirális,
antibakteriális, antimikotikus vagy allelopátiás hatású. Például a héjképletekben,
rügypikkelyekben különösen sok flavonoid található. Nem véletlen, hogy a méhszurok
fő anyagai hasonlóak a nyárfarügyéhez, hiszen a háziméhek nálunk elsősorban a
nyárfarügy ragadós pikkelyleveleiről gyűjtik a mikroorganizmusokat gátló propoliszt. A
“bebalzsamozott", idegen rovartetem így nem fertőzi be a kaptárt. 5. Szignáltényező:
sejtmembrán szinten szabályozzák a nitrogén-fixáló baktériumok (pl. Rhizobium) és a
gyökérkapcsolt (mikorrhizás) gombák gazdanövényhez való kötődését.
Mi a szerepük a fogyasztó szervezetek életében?
Érdekes, hogy az illó (többnyire “illatos") monoterpének egy része bizonyos
rovarokat elriaszt, azaz repellens (pl. régi népi megfigyelés, hogy a levendula vagy a
bazsalikom ruha közé téve elriasztja a molyokat a szekrényből), más rovarfajokat
csalogat, vagyis attraktáns, s ezáltal elősegíti a beporzást és a megtermékenyülést a
virágban (szelektív védekezés, szelektív beporzás!). Az alkilaminok azonban inkább
“szagos" illó vegyületek, főleg bizonyos légyfajokat és bogarakat csalogatnak. Sok
trópusi növény virágja (nálunk a kontyvirág ilyen) nekünk kellemetlen szagú, míg a
virágporból és nektárból belakmározó rovarok számára csábító illatözön.
A keserű ízű szeszkviterpén-laktonok sok növényt távoltartanak a rágcsáló
állatoktól, de bőven van kivétel is. A puhatestűek közül az éti csiga ügyet sem vet a
legtöbb keserű anyagra.
Az ember számára - mint ahogyan a bevezető gondolataimban már többször
utaltam rá - táplálkozásélettani szempontból egyáltalán nem mindegy, hogy egy növény
milyen ízű. A szag és íz gyakran kémiailag ugyanarra az anyagra (vegyületekre)
vezethető vissza. Az áttekinthetőség kedvéért a fitokémiai sokféleséget a továbbiakban
kémiai szerkezet szerint történő osztályozás szerint érzékeltetem. Példák említésével
bizonyítom a hatás sokféleségét vagy az esetleges speciális hatásokat.
Mindezek előtt vázlatosan áttekintést adok a primér anyagcsere fő jellemzőire.
a) Fotoszintézis
Minden növényi vegyület keletkezésének alapja a fotoszintézis. Részletes tárgyalása a
növényélettan és a növényi biokémia tárgykörébe tartozik. Legalapvetőbb
összefüggéseit azonban röviden jellemezni szükséges.
Az autotróf növények (primér producensek) a Földre jutó fényenergia egy részét
(kb. 15-ször 1023 J/év) tudják csak hasznosítani a CO2-redukció során. A
fotoszintetikusan hasznosítható fény 400-700 nm. A kisebb hullámhosszú
fénytartományok közül gyakorlati szempontból a legfontosabb az UV-B (280-320 nm).
Ez az energia már növeli a szabad oxigéngyökök membránkárosító hatását, tehát
nemcsak az emberre jelentenek közvetlen veszélyt. A fotoszintézis során kb. 2-szer 1011
tonna szerves anyag keletkezik évente, ami annyit jelent, hogy a hasznos
napsugárzásból a fotoszintetizáló prokarióta és eukarióta szervezetek csak mintegy
0,2%-ot hasznosítanak. A keletkezett redukált szénhidrátok nemcsak a fogyasztó
szervezetek (konzumensek) számára biztosítják az életet jelentő kémiai energiát és
minden biokémiai folyamatot, hanem a fotoszintézis során keletkező és a légkörbe jutó
“melléktermék", az oxigén biztosítja az életet.
Hogyan keletkezik az oxigén, hogyan történik a szén-dioxid redukciója? Egész
egyszerűen megfogalmazva: elektronok és protonok fokozatos szétválása során. A
kettős membránnal határolt kloroplasztisz állományában (sztróma) speciális
membránrendszer található. Ebben a hálós, néhol gránumokba tömörülő tilakoid
membránban zajlik le a fotoszintetikus elektron-transzport. Az elektron a víz fotolízise
nyomán, egy mangán-tartalmú fehérjekomplex segítségével történik. Az elektron fő
donora tehát maga a vízmolekula, miközben proton és oxigén jön létre (Hill-reakció).
Ahhoz, hogy az elektron fokozatosan tovább juthasson, egyre negatívabb
redoxpotenciálú akceptoroknak kell működniük. A legfontosabb elektronakceptor a
klorofill-A és -B, de a fény összegyűjtésében, továbbításában és a felesleges fény
elvezetésében a karotinoidoknak (β-karotin és xantofillok) is fontos szerepük van (pl. a
fénygyűjtő fehérjekomplexekben). A porfirin-vázas és Mg-ot tartalmazó klorofill
gerjesztett állapotban (exciton állapot a reakciócentrumban, a CC-ben, vagyis core
complexben), az elektrontranszport-lánc II. számú fotokémiai rendszerén belül (PS II =
photosystem II) elektronját - több résztvevő molekula segítségével - kinonoknak adja
át, ezek pedig a plasztokinon-rendszernek. Ez a PQ-nak rövidített rendszer a protont a
tilakoid membrán sztróma felőli oldaláról a lumen felöli oldalára továbbítja, miközben
redukálódik (PQH-vá alakul). Elektronjait továbbítja a vastartalmú citokrómoknak (Cyt
b/f), majd legtöbb esetben innen az elektron tovább jut egy mozgékony és réztartalmú,
redox tulajdonságú kromoproteidnek, a plasztocianinnak. Erről a molekuláról a PS I-re
kerül az elektron. A PS I-ben éppen úgy, mint a PS II-ben, a fény összegyűjtésére
alkalmas fehérjekomplexek (LHC = light harvesting complex) találhatók, a
reakciócentrumban pedig ugyanúgy klorofill-A helyezkedik el. Az itt gerjesztett
elektron helyére kerül a plasztocianinról leváló elektron. A PS I reakciócentrumából
(tehát ez is “elektroncsapda") különféle vas-kén komplexeken át (mindenhol a Fe3+
Fe2+-vé redukálódik) az elektron megérkezik a szintén redox hajlamú, vasat tartalmazó,
de nem kötött helyzetű ferredoxinra, amely a sztróma felőli oldalon mozgékony. Ez a
különleges, negatív töltésű fehérjekomplex már önmagában is képes kémiai
redukálásra, pl. szerepe van a nitrát-nitrit- és szulfát-redukcióban. A ferredoxinról
azonban - egy flavin-adenin-dinukleotid (FAD) tartalmú flavoprotein katalizálásával (ez
a NADP-reduktáz) a NADP-re kerül (a nikotinsavamid-adenin-dinukleotid-foszfát
nikotinsavamid nukleotidja két elektront és egy protont vesz fel, ezáltal
elektrontöbblettel fog rendelkezni). Kialakul a kémiai redukcióra alkalmas NADPH. Ez
a redukáló tényező teszi lehetővé az ún. sötétszakaszban a megkötött szén-dioxid
redukálását.
Mi történik a lumenbe elkülönített protonnal? A tilakoid membrán két felületén
kialakuló kemiozmotikus potenciál-különbség egy speciális szerkezetű, és a tilakoid
membránban található integráns membránfehérje révén kiegyenlítődik és a felszabaduló
energia elegendő ahhoz, hogy a sztróma oldalon ADP-ből és szervetlen foszfátból ATP
képződjön. Az összekötő fehérje az ATP-szintáz, a keletkezett ATP pedig a
fotoszintetikus eredetű, primér ATP. Nagy jelentősége van a szén-dioxid redukció
energiaigényének kielégítésében.
A CO2-fixálás és -redukció útját a Nobel-díjas Melvin Calvin és munkatársai
tisztázták. Az ún. Calvin-ciklus első lépése a szén-dioxid megkötése. Erre a primér ATP
által foszforilált ribulóz-1,5-biszfoszfát képes. Az katalizáló enzim ehhez az 5 C-atomos
vegyülethez szén-dioxid vagy oxigén fixálását képes elősegíteni. Neve működésére utal:
ribulóz-1,5-biszfoszfát-karboxiláz/oxigenáz, a kloroplasztisz sztróma-állományában
lévő legjelentősebb bifunkcionális enzim (rövidítése: rubisco).
Ha a szén-dioxid fixálódása megy végbe, akkor a molekulából két 3 C-atomos
glicerinsav-3-foszfát keletkezik. A további reakció csak akkor megy végbe, ha a primér
ATP a molekulát foszforilálja, vagyis glicerinsav-1,3-biszfoszfátnak kell kialakulnia
speciális kináz közreműködésével. Ez a sav az elektrontranszport során létrejövő
NADPH közreműködésével, a glicerinaldehid-3-foszfát-dehidrogenáz katalizálásával
glicerinaldehid-3-foszfáttá redukálódik. Tehát a redukciós szakaszban keletkezik az első
trióz-foszfát. Ennek és izomérjének, a dihidroxi-aceton-foszfátnak a különféle aldoláz
és transzketoláz enzimreakciók révén létrejövő származékai már fontos cukrok
megjelenését teszik lehetővé (mindamellett, hogy foszforilált állapotban a ciklus
folytatódik). Ilyenek a fruktóz, glükóz, eritróz, ribulóz, xelulóz, ribóz, szedoheptulóz.
A kloroplasztiszban a glükóz-1-foszfátból jön létre a primér keményítő, vagyis a
gyorsan képződő fotoszintetikus keményítő már is energiatartalékot jelent a további
folyamatok számára.
Vannak olyan növények is, amelyek kombinált úton kötik meg a szén-dioxidot.
A megkötésben a foszfo-enol-piruvát (PEP) tölt be kulcsfontosságú szerepet.
Átmenetileg almasav (ill. malát) formájában tárolódik a megkötött szén-dioxid, majd
más szövetbe (pl. hüvelyparenchima-sejtekbe) jutva a Calvin-ciklusban értékesül
nagyobb mennyiségű keményítőt képezve. Ezek a C-4-es típusú növények, pl.
kukorica, cukorrépa. Ha a folyamat időben különül el (nappal zártak a sztómák és
működik a Calvin-ciklus, éjjel nyitottak a sztómák és a kloroplasztiszt tartalmazó sejtek
a felvett szén-dioxidot almasav formájában a vakuolumokban tárolják; emiatt
présnedvük savas kémhatású), akkor CAM (Crassulaceae acid metabolism) típusúak.
Ilyen a legtöbb pozsgás növény (kaktuszok, Euphorbiák) vagy a Crassulaceae családba
tartozó kövirózsa és varjúháj is.
b) Szénhidrátok
A dihidroxi-aceton-foszfát a trióz-foszfát-izomeráz hatására glicerinaldehid-3-foszfáttá
alakul. A két izomér aldoláz révén fruktóz-1,6-biszfoszfátot képez. Ha foszfatáz
hatására fruktóz-6-foszfáttá hidrolizálódik, akkor egy része foszfohexoizomeráz, majd
foszfoglükomutáz katalizálásával glükóz-l-foszfátot képez. Ez uridin-trifoszfáttal (UTP)
aktiválódik, ezáltal az UDPG már elég szabadenergiával rendelkezik ahhoz, hogy
fruktóz-6-foszfáttal szaharóz-foszfát képződjön a szaharóz-foszfát-szintáz segítségével.
Foszfatáz hatására tehát létrejön a magasabb rendű növények transzportcukra, a
floemben transzportálódó szaharóz.
A szaharóz tehát diszaharid (α-D-glükóz-1,2-α-D-fruktóz). Raktározott
állapotban a legtöbb szaharózt a cukorrépából és a cukornádból nyerik ki. A szirupok
alapanyaga, fontos vivő- és ízesítő vegyület. A mézben (Mel depuratum) is előfordul,
de legtöbbször kisebb arányban. A mézfélék egy része fruktózban, más részük
glükózban gazdag, de leggyakoribb a glükóz és fruktóz együttes jelenléte. Ezt mindig a
nektár cukorösszetétele dönti el. Az invert cukrot szaharózból állítják elő invertáz
alkalmazásával. Ez az ipari cukor tisztítva alkalmas élelmiszeripari felhasználásra. Méz
hamisítására is kipróbálják.
A cukoralkoholok a monoszaharidok redukciójával keletkeznek. A D-mannitol a
Fraxinus ornus (Oleaceae) Manna drogjának fő hatóanyaga. Sárgásfehér állományú,
édes ízű, enyhe hashajtó. A glükózból létrejövő D-szorbitolban gazdag a Malus, Pyrus
és Prunus gyümölcse, ezek is elfogyasztva elősegítik a perisztaltikát. D-szorbitból
képződik az aszkorbinsav. A szintén Rosaceae családba tartozó csipkebogyó (Cynosbati
= Rosae pseudofructus) áltermések különösen bővelkednek C-vitaminban. A csipkeíz
(pulpa) igen enyhe laxáns hatásához hozzájárul a pektintartalom is.
A keményítő (amilóz) főként amiloplasztokban halmozódik fel és ATP-vel
aktiválódott ADPG-ből keményítő-szintáz segítségével képződik. Az α1,4-kötésű α-
glükózok a keményítőben helikális szerkezetet biztosítanak. Legtöbbször jelentős
mennyiségű amilopektinnel együtt fordulnak elő. Az amilopektinek elágazó szerkezetű,
kevésbé egységes polimérek, általában az α1,6-kötés jellemző rájuk. A növények
legfontosabb raktározott tartalékai, nekünk pedig nélkülözhetetlen, energiagazdag
tápanyagok. A gyógyszerészetben például tabletta- és hintőporgyártáshoz használják a
finomított keményítőket (Amylum solani burgonyából, Amylum tritici búzából, Amylum
maydis kukoricából, Amylum oryzae rizsből).
A keményítő enzimatikus lebontása során először az egyenes és az elágazó
oligoszaharidok hasadnak le. Ezeket a maltodextrineket iparilag elkülönítik, finomítják
és az élelmiszeriparban nagy mennyiségben felhasználják (instant kakaó, kávé, tea stb.).
Fruktóz polimérek a fruktánok vagy polifruktánok. Közülük a legismertebb a
csicsóka (Helianthus tuberosus) gumója. Ebből fruktóz-szirup készíthető, előnye, hogy
egyes cukorbetegségekben jobban tolerálható. A kivont és tisztított inulin jó kötőanyag
lehet a tablettázásban.
A fotoszintézis során képződő szénhidrátok legnagyobb része a sejtfal
felépítésében vesz részt. A másodlagos, fásodott sejtfal cellulózon kívül lignint is
tartalmaz. A cellulózmolekula β-1,4-glikozidkötéssel kapcsolódó, akár több ezer β-
glükózból áll. Nem ágazik el, de számos hidrogénkötés alakítja ki jellegzetes és hidrofil
láncszerkezetét. Egy-egy kristályos mikrofibrillum 30-100 cellulóz makromolekulából
áll. A cellulóz is aktivált glükóz-1-foszfátból polimerizálódik speciális szintáz
közreműködésével.
A Lana gossypii a gyapot (pl. Gossypium hirsutum, Malvaceae) maghéjszőréből
készül. A 2-5 cm hosszú maghéjszőr kutikulával fedett, csavarodott, mikroszkóp
segítségével jól felismerhető. Kitűnő nedvszívó, jól sterilizálható. Főként a sebészetben,
szemészetben nélkülözhetetlen.
Jóval kisebb molekulatömegűek azok a poli-β-glükánok (és vegyes szerkezetű
heteroglikánok), amelyek egy része aspecifikus immunstimuláns, pl. Lentinus edodes
(shii-take) lentinan hatóanyaga vagy a Japánban termesztett és nálunk főként gyertyános
erdőkben, fatörzseken gyakori Ganoderma lucidum (pecsétviaszgomba) hatóanyaga,
vagy a más értékes hatóanyagot is tartalmazó kasvirág fajok (Echinaceae radix)
heteroglikánja.
A hemicellulózokat (pl. glukánok, xilánok, xiloglukánok, mannánok,
glukomannánok, arabinán-pektin, galakturonán-pektin) a glükózon kívül más cukrok
(pl. galaktóz, agaróz, mannóz, xilóz), és/vagy cukorsavak (pl. galakturonsav, arabinsav)
alkotják. Vegyes polimérek, melyek bioszintézisét sajátos gének megnyilvánulása tesz
lehetővé. Számos drog tartozik ebbe a csoportba, pl. a vörösmoszatok (Gelidium,
Gracilaria) agarózt, agaropektint tartalmazó tisztított és szárított anyaga, az agar.
Mézgát (Gummi arabicum, Tragacantha) szolgáltat az Acacia senegal (Mimosaceae) és
az Astragalus gummifer. Emulgeáló szerek és stabilizátorok a gyógyszerkészítésben.
Heteropoliszaharidokat (főként glükomannánokat, galaktomannánokat, xilánokat
és ramnogalakturonánokat) tartalmaznak a növényi nyálkaanyagok. Ezek vízzel sűrű
oldatot adnak, de nem ragadósak. Belsőleg vagy külsőleg bevonják a nyálkahártyát,
részben enyhe aspecifikus immunstimulánsok is. A legtöbb légúti és enterális hurutos
betegség esetén használatosak. Pl. Lichen islandicus (Cetraria islandica, Parmeliaceae),
Althaeae radix et folium (Althaea officinalis, Malvaceae), Malvae folium et flos (Malva
sylvestris és M. neglecta), Salep tuber (a legtöbb országban védett Orchis fajok!),
Plantaginis lanceolatae folium (Plantago lanceolata, Plantaginaceae), Farfarae folium
et flos (Tussilago farfara), Lini semen (Linum usitatissimum, Linaceae), Cydoniae
semen (Cydonia oblonga, Rosaceae).
MINKER (1996) kutatásai szerint számos vízoldékony poliszacharid (pl.
kamillából, hársvirágból, görögszénamagból, tökből) - főleg intraperitoniálisan
adagolva - gyulladásgátló, gasztroprotektív.
c) Lipidek
A lipidekben a szén- és hidrogénatomok száma nagyobb, mint a szénhidrátokban.
Többségük hidrofób, tehát apoláros oldószerekben (pl. benzol, petroléter, dietiléter, nhexán,
kloroform) jól oldódnak. A tartaléktápanyagként szolgáló lipidek (zsírok és
zsíros olajok) különösen ismertek, hiszen számunkra és a növényt fogyasztó állatok
részére fontos táplálékot szolgáltatnak. Rendszerint magvakban, ill. termésekben
találhatók. A magon belül sziklevélben vagy endospermiumban lokalizálódnak és
csírázás folyamán mindaddig energiát és szénvázat nyújtanak, amíg el nem kezdődik a
fejlődő csíranövény fotoszintetikus tevékenysége.
A lipidek közül a poláros csoportokat tartalmazó poláros lipidek (foszfolipidek,
glikolipidek) nagyon fontos szerkezeti és funkcionális szerepet töltenek be a
citoszkeleton membránszerkezetének kialakításában és biokémiai folyamataiban.
Szerkezeti lipidekhez sorolhatók a viaszok, továbbá a kutin és a szuberin sokféle
komponense.
Lipidekhez csoportosítjuk azokat a lipidanyagcserével szorosan összefüggő
lipidszerű anyagokat (lipoidokat), amelyek ugyancsak a membránok felépítésében
nélkülözhetetlenek (pl. szterolok, főként sztigmaszterol és β-szitoszterol), továbbá a
már korábban említett terpenoidokat. Zsírsavak speciális átalakulásával képződnek a
polialkinek.
A lipidek a glicerin és különböző, hossszú szénláncú zsírsavak észterei. Ha az
egyik acil-csoport foszfát, akkor a képződő foszfatidsav lehetővé teszi újabb poláros
molekulák (pl. alkanolamin, szerin, inozitol) kapcsolódását. Így keletkeznek a
foszfolipidek. Például a gyógyászatban használt lecitinben a kolin (kvaterner
etanolamin) kapcsolódik a foszforsavhoz. A szójaolaj előállításánál képződő
melléktermék tisztításával állítják elő a szójalecitint.
A poláros lipidek másik nagy csoportját a glikolipidek alkotják, ezekben a
glicerin egyik OH-csopotjával cukor- vagy cukoralkohol-molekulák képeznek étert, a
másik kettőhöz zsírsavak észtereződnek. Gyakori glikolipidek a mono- és digalaktozildigliceridek,
a fotoszintetikus membránok fontos összetevői.
A bioszintézis lényege, hogy a dihidroxi-aceton-foszfát NADH segítségével
glicerin-3-foszfáttá redukálódik, majd acil-transzferázok közreműködésével jönnek létre
a sejtmembránok foszfolipidjei és tároló olajtestek (oleoszómák) tartaléklipidjei.
A zsírsavak bioszintézise jórészt már a kloroplasztiszban lezajlik, de több
lánchosszabbító elongáz és telítetlenséget előidéző deszaturáz a citoplazmában
működik. A viaszok is a citoplazmában képződnek. Biokémiai szempontból a zsírsavak
acetil-CoA-ból képződnek úgy, hogy átmenetileg - karboxiláz segítségével - malonil-
CoA-vá alakulnak. Ezek az egységek transzacilázok révén az acil-carrier-proteinhez
(ACP) kapcsolódva, fokozatosan redukálódva zsírsavakká alakulnak.
Gyógyszerészeti szempontból fontos növényi zsírsavak (név, kémiai név, Catomok
és kettőskötések száma és helyzete, c = cisz):
Laurinsav dodekánsav 12:0
Mirisztinsav tetradekánsav 14:0
Palmitinsav hexadekánsav 16:0
Sztearinsav oktadekánsav 18:0
Olajsav cisz-9-oktadecensav 18:1(9c)
Linolsav oktadekadiensav 18:2(9c,12c)
α-linolensav oktadekatriensav 18:3(9c,12c,15c)
γ-linolensav oktadekatriensav 18:3(6c,9c,12c)
Arachidonsav eikozatetraensav 20:4(6c,9c,12c,15c)
Több más növényi zsírsav is van, ezek különlegesek és ritkán fordulnak elő. A
ricinusmagban található zsírsav speciális, mert OH-csoportot és egy kettős kötést
tartalmaz. Ez a ricinolsav közel 90%-a az összes zsírsavnak. Emiatt hashajtó a
ricinusolaj, amiben a vízben oldódó halálos méreg, a ricin nevű toxalbumin nem
oldódik. Iparilag a biztonság kedvéért alaposan tisztítják, így nyomokban sem marad
benne ricin vagy más szennyező vegyület.
A növényi olajok többségére jellemző, hogy a linolsav, majd az olajsav teszi ki a
legnagyobb mennyiséget. Speciális, erősen telítetlen zsírsava a földimogyoró magnak
van, emiatt könnyebben is avasodik. A telítetlen zsírsavak oxidálódása, peroxidszármazékok
képződése okozza az avasodást, de szerepük van a szabadgyökképződésben
is. Emiatt kell különösen ügyelni az olajok helyes tárolására és állapotának
ellenőrzésére (Olea herbaria, Ph. Hg. VIII. I. kötet 656-658. oldal). Az olajokban
előforduló természetes antioxidánsok, a tokoferolok gátolják az oxidációt, de
engedélyezett antioxidánsokat is adnak hozzá az iparban. Általában oldószeres
extrakcióval állítják elő. Az ún. biotermékeknek nevezett bioolajok sajtolással és
tisztítással készülnek kis- vagy középüzemekben. Európában a következő,
gyógyszerkönyvi minőségű olajokat használjuk a gyógyászatban (eredeti, tisztított vagy
hidrogénezett formában):
Oleum amygdalae, Oleum amygdalae raffinatum
Oleum arachidis, Oleum arachidis hydrogenatum
Oleum avocado
Oleum boraginis
Oleum carthami
Oleum cocois raffinatum
Oleum cucurbitae
Oleum gossypii hydrogenatum
Oleum helianthi annui raffinatum
Oleum hippophae
Oleum jecoris aselli (csukamájolaj!)
Oleum lini
Oleum maydis raffinatum
Oleum oenotherae
Oleum olivae raffinatum, Oleum olivae virginum
Oleum rapae raffinatum
Oleum ricini, Oleum ricini hydrogenatum
Oleum sesami raffinatum
Oleum simmondsiae (jojobaolaj, magas zsíralkohol-tartalma miatt viaszként
használatos)
Oleum sinapis
Oleum sojae hydrogenatum, Oleum sojae raffinatum
Oleum tritici aestivi raffinatum, Oleum tritici aestivi virginale
A kakaó (Theobroma cacao, Sterculiaceae) magbele kb. 50% zsírt
(szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotú zsíros olajat) tartalmaz. Fő zsírsava a
telített palmitinsav. A tisztított kakaóvaj (Butyrum cacao) kiváló vivő- és hatóanyag,
számos kúp és kenőcs alkotórésze, de az édességipar is felhasználja.
Polialkinek
A zsírsavak speciális átalakulása révén keletkeznek az alkin-származékok,
vagyis poliinek, poliacetilének. A bioszintézis közös forrása legtöbb esetben a linolsav.
Speciális deszaturázok katalizálásával a meglévő kettőskötések mentén újabb és újabb
deszaturálódás következik be. A már kialakult poliének poliinekké alakulnak, vagyis a
kettőskötésekből hármaskötések jönnek létre.
A polialkinek leggyakrabban lineárisak, de ciklizálódhatnak és oxigén- vagy
kénatommal jellegzetes spiroéter- vagy tiofén-származékokat (heterociklusos poliinek)
alkotnak. Legtöbb esetben a polialkinek és politieninek (főként tiofének) fototoxikusak,
vagyis már UV-A sugárzás hatására is könnyen gerjesztett elektronállapotba kerülnek és
ezáltal toxikussá válnak. Ezért fontos rezisztenciafaktorok vagy szerepet töltenek be a
toleranciában. A gyökérzetben vagy a hajtásrendszerbe jutva férgeket, lárvákat
pusztíthatnak, továbbá gátolják számos mikrogomba (pl. Candida), baktériumfaj és
vírus szaporodását. Több gyógynövény hatóanyaga is polialkin-származék (pl. Arctium
lappa, Echinacea-fajok), több mérgező növény pedig fotoaktivált vegyületei által okoz
kontakt dermatitist vagy allergiát (pl. Heracleum, Oenanthe, Cicuta, Hedera helix).
A felsorolt néhány példából is kitűnik, hogy főleg Asteraceae, Apiaceae és
Araliaceae családokra jellemzők, de előfordulnak a Fabaceae és Solanaceae
családokban is. Valószínű, hogy az edényes növényekben általánosak és
rezisztenciabiológiai szempontból jelentősek.
Speciális poliketidek
A növényi lipidek zsírsavai tulajdonképpen redukált, aciklusos poliketidek. A
speciális poliketidek esetében a kondenzációt nem vagy csak kisebb mértékben követi
redukció. Igen változatos szerkezetűek, taxontól vagy rendszertani csoporttól függően
sokféle bioszintézisút termékei, ugyanis az első, kiinduló egység nem mindig az acetilkoenzim
A (továbbiakban: acetil-CoA), és a lánchosszabbító egység is lehet más, mint a
malonil-CoA. A zsírsavakhoz képest lehetnek sokkal rövidebb vagy lényegesen
hosszabb láncúak is, egyes részei metileződhetnek, redukálódhatnak vagy
ciklizálódhatnak. Megjegyzésre érdemes, hogy a gombákban és bizonyos
baktériumokban gyakoriak a speciális és gyakran antibiotikus poliketidek, de poliketidszármazékok
egyes Aspergillus-fajok karcinogén toxinjai, a penészes élelmiszerekben
vagy takarmányokban előforduló aflatoxinok is.
Megemlíthető, hogy tetraketid származékoknak tekinthetők az ún. zuzmósavak.
Speciális poliketidek, többnyire oktaketidek az antrakinon-származékok és sok más
kinon is.
Terpenoidok
5 szénatomos izoprén-egységekből állnak, ezért izoprenoidoknak is nevezhetők.
Bioszintézisük ugyanúgy acetil-CoA-ból indul ki, mint zsírsavak esetében. Lényeges
különbség azonban, hogy nem képződik belőle átmenetileg malonil-CoA, hanem két
acetil-CoA aceto-acetil-CoA-vá kondenzálódik acil-transzferáz segítségével. Ehhez egy
újabb acetil-CoA kapcsolódik, de speciális helyen. Létrejön a 6 szénatomos 3-hidroxi-3-
metil-glutaril-CoA. A folyamatot - erre a folyamatra specializálódott - szintetáz
katalizálja. Ugyancsak “különleges", de teljesen általánosan elterjedt reduktáz az az
enzim, amely redukciót katalizál: létrejön az izoprén prekurzora, a mevalonsav (= 3,5-
dihidroxi-3-metil-valeriánsav), melynek hidroxi-csoportjai ATP hatására átmenetileg
foszforilálódnak mevalonát-pirofoszfát-3-foszfátot képezve. Ez az energiában gazdag
vegyület reakcióképes, így enzimes úton dekarboxilálódik és dehidratálódik. Vagyis 5
szénatomos és egyszer telítetlen egység, az izopentenil-pirofoszfát (és ennek izomérje,
a dimetil-allil-pirofoszfát) keletkezik. Ez az összes terpenoid kiindulási vegyülete.
Megduplázódva jön létre a 10 szénatomos geranil-pirofoszfát (a monoterpének
típusvegyülete), újabb izopentenil-pirofoszfáttal kiegészülve keletkezik a 15
szénatomos farnezil-pirofoszfát (a szeszkviterpének típusvegyülete). Két geranil-egység
egyesülésével jönnek létre a 20 szénatomos diterpének, két farnezil-egységből pedig a
30 szénatomos triterpének. Ha négy geranil kapcsolódik egymáshoz, akkor 40
szénatomos tetraterpének képződnek (ide tartoznak például a karotinoidok). Sok
izoprénből tevődnek össze a politerpének (pl. növényi gumianyagok).
Monoterpének és szeszkviterpének
Főleg illó vegyületek, illóolajok alkotórészei. A monoterpének lehetnek
aciklusos (pl. mircen, ocimen), monociklusos (terpinenek, p-cimen) vagy biciklusos
(pinenek, 3-karen, kamfen, szabinen) típusok. Funkciós csopotjuk szerint: alkoholok
(pl. geraniol, linalool, citronellol), aldehidek (pl. geranial, neral, citronellal), ketonok
(tageton, menton, karvon, pulegon), észterek (linalil-acetát, citronellil-acetát), éter
(cineol, dill-éter), peroxidok (aszkaridol), fenolok (timol, karvakrol).
A szeszkviterpének szintén lehetnek oxigénmentes szénhidrogének (pl. ßbizabolen,
ß-kariofillen), vagy oxigént tartalmazók, így alkoholok (pl. farnezol) és
ketonok. Ezeknek a vegyületeknek nagyobb a lehetőségük ciklusos származékok
képződésére.
Az illóolaj-komponensek között előforduló aromás vegyületek közül fontosak
például a fenilpropanoidok, pl. az Apiaceae családban az ánizsra, édesköményre és
petrezselyemre jellemző anetol, apiol vagy a fahéjra jellemző eugenol, valamint sok
illóolajban található vanillin.
Az illóolajokat a gyógyszer- és illatszeriparban különböző műveletekkel, például
vízgőzdesztillációval, oldószerekkel, préseléssel vagy szuperkritikus (folyékony) széndioxiddal
történő extrakcióval lehet kivonni a növényekből. Sokféle hatásukat
elsősorban az ember saját céljaira fordítja. Antiszeptikus (mikrogombákra vagy
baktériumokra gátló hatású) pédául a kakukkfű, a levendula, a fahéj vagy az eukaliptusz
illóolaja. A fő monoterpének közül a citral és linalool 5-ször, a geraniol 7-szer, a timol
pedig 20-szor erősebb hatású, mint a fenol. Többnyire görcsoldók és nyugtatók, de
bőrizgató vagy allergiát okozó illóolajokat is ismerünk.
Ökológiai szempontból egyes illóolajok vagy monoterpének (pl. pinének, cineol)
vonzzák a beporzó rovarokat (feromonszerű attraktánsok), mások (pl. limonen, mentol,
mircen, kámfor) rovarűzők (repellensek). A rovarokra gyakorolt hatás legtöbbször
speciális, vagyis nem minden esetben bizonyítható hatásról van szó. A hatás erősen
függ a koncentrációtól is.
Fontosabb illóolaj-tartalmú növényfajok családok szerint:
Lamiaceae: Ocimum basilicum, Hyssopus officinalis, Lavandula spp., Origanum
majorana, Origanum vulgare, Melissa officinalis, Mentha piperita, Mentha crispa,
Mentha pulegium, Nepeta cataria, Satureja hortensis, Salvia spp., Thymus vulgaris,
Thymus serpyllum
Apiaceae: Pimpinella anisum, Foeniculum vulgare, Anethum graveolens, Carum carvi,
Coriandrum sativum, Angelica archangelica, Apium graveolens, Petroselinum crispum
Illiciaceae: Illicium verum
Rutaceae: Citrus aurantium, Citrus sinensis, Citrus limon, Citrus reticulata, Citrus
paradisi, Barosma spp.
Myrtaceae: Syzygium aromaticum, Eucalyptus globulus, Melaleuca spp., Myrtus
communis
Lauraceae: Cinnamomum zeylanicum, Cinnamomum cassia, Cinnamomum camphora
Myristicaceae: Myristica fragrans
Asteraceae: Matricaria recutita, Artemisia absinthium, Artemisia dracunculus
Araceae: Acorus calamus
Verbenaceae: Aloysia triphylla
Poaceae: Cymbopogon nardus, Cymbopogon citratus
Pinaceae: Pinus spp., Abies spp., Picea spp., Juniperus spp., Cedrus spp.
Tágabb értelemben monoterpénekhez sorolhatók az iridoidok is. Ezekre a
vegyületekre ciklopenta-piranoid váz jellemző. Nevük az Iridomirmex hangya nevéből
származik, először ebből különítették el a védelmi szerepet betöltő anyagokat. A
geraniol oxo-származékából jön létre az iridodial, végül többféle szerkezetű iridoid.
Gyakran epoxid-kötéseket is tartalmaznak. Különösen a Dipsacales, Gentianales,
Lamiales és Scrophulariales rendekre jellemző előfordulásuk. Ismertek alkaloidszármazékai
is.
Glikozidok formájában fordulnak elő a növényekben. Ökológiai szerepük
legtöbbször azzal kapcsolatos, hogy bizonyos állatfajokra toxikusak, ilyen például az
aukubin (Aucuba japonica), mely rovarokra, sőt madarakra mérgező. Több fontos
gyógynövény tartalmaz iridoid hatóanyagot, pl. Valeriana officinalis, Scrophularia
spp., Gentiana spp., Centaurium spp. Menyanthes trifoliata, Verbena officinalis,
Asperula spp., Galium spp.
Nem szabályos monoterpének a piretroidok. Rendszerint ciklopropánsavak
észterei. Emlősökre nem, de rovarokra toxikusak. Ma már számos szintetikus (vagy
félig szintetikus) piretroidot ismerünk, mind hatásos kontakt rovarölők. Először a
Chrysanthemum cinerariifoliumot (Asteraceae), vagyis a rovarporvirágot használták
rovarölőként, ez a növény szolgáltatta a pyrethrumot (innen származik a
vegyületcsoport neve).
A szeszkviterpének főleg laktonok formájában fordulnak elő, ezért nevezzük
ezeket a vegyületeket szeszkviterpén-laktonoknak. Közel 3000 ismert szerkezetű
vegyület tartozik ide, általában erősen keserű ízükről jellegzetesek. Gombákban és
mohákban is előfordulnak, de főleg az Asteraceae, Apiaceae, Lauraceae és
Menispermaceae családokra jellemzők. Gyakran mirigyszőrökben lokalizálódnak,
jelenlétük a hajtásrendszerre, ritkán a földben lévő szervekre jellemző.
A szeszkviterpén-laktonok gyakran enziminhibitorok (pl. gátolhatják a DNSpolimerázt
vagy a timidil-szintázt), rendszerint irreverzibilis alkilezőszerek. Közülük
sok antibakteriális hatású. Számos (főleg parazitaellenes, rovarölő vagy emésztésre
ható) gyógynövény fő hatóanyagai, pl. Cnicus benedictus, Ambrosia maritima, Inula
helenium, Arnica montana, Tanacetum parthenium, Artemisia annua. Több
származéknak allergiát előidéző hatása is van (dermatitist okozhatnak), pl. Asteraceae,
Lauraceae több faja.
Diterpének
Közel 1500 diterpén szerkezetét ismerjük, főleg a Lamiales és az Asterales
rendekben gyakoriak. Különösen gazdag az Asteraceae család. Ritkábban fordulnak elő
a Gentianales, Geraniales és Fabales rendekben.
Ritkán aciklusos vagy oxigén tartalmú, esetleg lakton-gyűrűs szerkezetűek,
gyakrabban ciklusosak (bi-, tri- és tetraciklusos diterpének). Biológiai aktivitásuk
soféle, számos inhibitor vagy mérgező hatású. Főként a konzumens fitofág állatokkal
szemben kialakult védekezésben vesznek részt. Különleges diterpén a Paraguayban
honos Stevia rebaudiana (Asteraceae) leveléből izolált, erősen édes ízű szteviozid
(természetes ízesítőként alkalmazható). Viszont intenzív hallucinogén a szalvinorin-A, a
Salvia divinorum levelében található diterpén. A mazotec indiánok a mexikói ÉKOaxacában
kultikus jóslások alkalmával használták.
Veszélyes humántoxikus diterpének és diterpén-alkaloidok találhatók a
Thymelaeaceae (pl. Daphne), Euphorbiaceae (Euphorbia, Croton) és Ericaceae
(Rhododendron) családokban. A Taxaceae családba tartozó tiszafafajok közül, az É-
Amerikában honos Taxus brevifolia kérgében előforduló, bonyolult szerkezetű diterpénalkaloid,
a taxol és félszintetikus származékai rákellenes gyógyszerek hatóanyagai.
Triterpének
Mintegy 4000 növényi triterpént ismerünk. Tetraciklusos triterpének a
kukurbitacinok, melyek a Cucurbitaceae család több fajában (pl. Citrullus colocynthis,
Ecballium elaterium, Bryonia spp.) fordulnak elő, erős hashajtó hatásúak.
A szaponinok (kb. 500 ismert szerkezetű szaponinról van tudomásunk) lehetnek
szteroid szaponinok (Monocotyledonopsida, Fabaceae, Scrophulariaceae) és
triterpenoid szaponinok (főleg Dicotyledonopsida). Rendszerint glikozidok formájában
vannak jelen a növényben. A szteroid szaponinok aglikonja rendszerint 6 gyűrűből áll.
Ide tartoznak a Liliaceae és az Amaryllidaceae, valamint a Scrophulariaceae családokra
jellemző szaponinok. A triterpén szaponinok (nem szteroidok) aglikonja viszont
pentaciklusos (pl. oleanolsav, hederagenin, gipszogenin, medikagensav), ritkábban
tetraciklikus.
A szaponinok antibiotikus hatása többnyire akkor nyilvánul meg a növényben,
amikor a fertőzés hatására az inaktív glikozidból aktív aglikon képződik. A lucerna
szaponinja fitopatogén gombák ellen hat, az Anagallis arvensis szaponinja vagy az
édesgyökér glicirrhizin nevű szaponinja vírusellenes hatású. Sok szaponin állatfajokra
is toxikus lehet. Szteroid hormonok mikrobiológiai úton történő félszintéziséhez
szolgálhatnak alapanyagot, pl. a dioszgenin (Dioscorea), szarzapagenin (Smilax),
hecogenin (Agave); sztigmaszterolban és szitoszterolban gazdag a szója (Glycine max)
vagy szteroid alkaloidokat, szolaszodint és szolanidint tartalmaz több csucsorfaj
(Solanum spp.).
Triterpenoid szaponinokat tartalmazó fontosabb gyógynövények: Glycyrrhiza
glabra, Aesculus hippocastanum, Polygala senega, Hedera helix, Primula veris,
Eleutherococcus senticosus, Quillaja saponaria, Saponaria officinalis, Gypsophila
paniculata. Szteroid szaponin található például a nálunk védett szúrós csodabogyóban
(Ruscus aculeatus) vagy az idegenföldi ginszeng fajokban (pl. Panax ginseng).
Szteroidok a humángyógyászatban használatos “szívglikozidok" is. Ilyen, ún.
kardenolidokat tartalmazó gyógynövények pl.: Digitalis lanata, Digitalis purpurea,
Urginea maritima, Strophanthus gratus, Nerium oleander, Convallaria majalis, Adonis
vernalis, Helleborus spp.
Egyéb szteroidok közül különösen jelentősek az ekdizonszerű vegyületek. A
fitoekdizonok száma egyre nő. Ismeretes, hogy a rovarok vedlési hormonja, az ekdizon
nélkülözhetetlen a metamorfózisban. Több mint 100 növényi ekdizon pontos
szerkezetét állapították meg eddig. Növényekben való előfordulásuk alátámasztja azt a
feltételezést, hogy ezeknek a vegyületeknek is szerepük lehet a fitofág rovarok szelektív
elterjedésében. Különösen gazdag a Taxaceae, a Polypodaceae család, de a
zárvatermők közül is viszonylag gyakori a Lamiaceae családban (pl. Ajuga reptansban).
Tetraterpének
Ha a nyílt szénláncú tetraterpének a molekulavégeken ciklizálódnak, akkor ßjonon-
gyűrűt kialakítva létrejönnek az oxigént nem tartalmzó karotinok. Ha az egy vagy
két végálló gyűrű valamelyike, vagy mindkettő epoxidálódik vagy oxidálódik, akkor
létrejönnek a különféle xantofillok. A karotinoidok többnyire sárga színűek és lipofil
természetűek. Sok pártalevélre, lepellevélre jellemzők. Fontos védelmi szerepet betöltő
vegyületek, de a fotoszintézisben is szerepet játszanak. A virágpor sárga színét is főleg
xantofillok adják. Sokféle gyümölcsben és zöldségfélében (pl. sárgarépában,
sütőtökben, paprikában, paradicsomban, mangoban stb.) megtalálhatók. A
takarmánynövények közül a lucerna, a gyógynövények közül a körömvirág és a
bársonyvirág virágzatai különösen gazdagok karotinoidokban.
e) Speciális aminosavak és fehérjék
Az aminosavak növényekben is szabadon és kötötten (fehérjékben, peptidekben)
fordulnak elő. Fehérjeépítő aminosavak: alanin, arginin, aszparaginsav, aszparagin,
cisztein, glicin, glutaminsav, glutamin, hisztidin, izoleucin, leucin, lizin, metionin,
fenilalanin, prolin, hidroxi-prolin, szerin, treonin, triptofán, tirozin, valin. Az Laminosavak
aktívak biológiailag. A fajokra jellemző fehérjék aminosav-összetétele
végső soron a genotípustól függ, de a szabad aminosavak mennyisége erősen függ a
külső körülményektől. A nem fehérjeépítő aminosavak száma 100 fölött van.
Az aminosavak szénvázát a fotoszintézis és a légzés intermedierjei szolgáltatják.
A növények zöld szerveiben szinte minden aminosav a kloroplasztiszban
szintetizálódik, a gyökérben a bioszintézis nem annyira erőteljes, de a floemtranszport
révén mindenhová eljut. A bioszintézis általános jellemzője, hogy a ketosavak reduktív
transzaminázok katalizálásával aminosavakká alakulnak. A 2-oxo-glutársavból és a már
kialakult glutaminból reduktív transzaminálás következtében keletkezik a glutaminsav,
az egyik legfontosabb prekurzor. A glutaminsav veszi fel glutaminná alakulva -
glutamin-szintetáz közvetítésével - azt az ammóniát (ammónium-iont), ami a nitrát- és
nitrit-redukció vagy a légköri nitrogén redukálása révén keletkezik. Különösen a
pillagósvirágú fajok (bab, lóbab, lencse, lucerna, somkóró stb.) Rhizobium baktériumai
képesek olyan gümőket képezni a gyökéren, amelyekben a légköri nitrogén fixálódik és
nitrogén-reduktáz (Fe-protein) hatására ammóniává redukálódik. A legtöbb növény
vastartalmú, speciális citokróm, továbbá molibdén-kofaktor közreműködésével, NADHval
(nitrát-reduktáz) redukálja a nitrátot nitritté, majd a nitrit-reduktázzal (vasat
tartalmazó porfirin és kénben gazdag komplex) a nitritet ammóniává. A nitrit-reduktáz a
redukáláshoz szükséges elektronokat közvetlenül a fotoszintetikus eredetű ferredoxintól
kapja. Ehhez hasonló módon redukálódik a talajból felvett szulfát is végül ciszteint
képezve.
Utóbbi példák érzékeltetik, hogy a szervetlen tápanyagok közül mennyire fontos
a nitrát és szulfát éppen az aminosavak képződése szempontjából. A makroelemek
közül a foszfor foszfátok formájában kerül felvételre, de nagyon fontos a kálium
utánpótlás is, mivel a növényekben ez az alkáli elem a legfontosabb ionalkotó és felelős
a sejtek megfelelő turgoráért. A Ca és Mg szerepe éppen olyan fontos, mint minden
mikroelemé, hogy csak a fotoszintézisben résztvevő redoxi elemeket említsük, a vasat,
rezet és mangánt. Gyógyszerészeti vonatkozásban fontos, hogy a gyógyteák különösen
káliumban bővelkednek, s emiatt is előnyös a fogyasztásuk.
Az aminosavak lebontása növényekben is dekarboxilálódással vagy
dezaminálódással történik. Legelterjedtebb bomlástermék a γ-aminovajsav. A xantinból
(koffein stb. purinvázas hatóanyagok) ureid, ebből glioxilsav és karbamid keletkezik.
Legismertebb növényi ureid az allantoin (Symphyti radix hatóanyaga).
Az alkaloidok képződése szempontjából fontos aminosavak (aláhúzva) a
következőképpen csoportosíthatók:
Piruvát-eredetűek: alanin, valin, leucin
Fotorespiráció és szulfát-redukció során képződők: glicin, szerin és az O-acetilszerinből
kialakuló cisztein
Citrát-ciklus eredetűek: aszparaginsav (aszpartát), aszpartát-szemialdehid úton képződő
homoszerin, treonin, izoleucin; homoszerin - homocisztein úton metionin; aszpartátszemialdehid
+ piruvát révén lizin; 2-oxo-glutarát + glutamin = glutaminsav (glutarát),
ebből prolin, ornitin, ornitinből arginin
Aromás aminosavak: szénhidrát-anyagcsere révén keletkeznek, eritróz-4-foszfátból és
foszfoenol-piruvátból (PEP) korizmát-úton triptofán, prefenát-úton fenilalanin, tirozin,
foszforibozil-pirofoszfátból hisztidin
Speciális aminosavak
Azért különlegesek, mert nem vesznek részt a fehérjék felépítésében. Számuk
több mint húszszor annyi, mint a fehérjeépítő aminosavaké. Egy-egy ilyen atipikus
aminosavat a rá jellemző taxon felhalmozza.
Amino-nitrogén tároló szerepe van a kanavaninnak (Canavalia ensiformis és a
Fabaceae-Lotoideae több száz faja). Enzimatikus lebomlása révén fontos, fehérjealkotó
aminosavak képződését biztosítja. Fogyasztó, kártevő rovarainak lárvái azonban - ureáz
aktivitásuk által - annyi szabad ammóniát produkálhatnak, ami számukra már gátló.
Vagyis a kanavanin közvetve rovarellenes hatású a gazdanövényben.
A legtöbb emlősre mérgező az L-dihidroxi-fenilalanin (L-dopa). Nagyobb
mennyiségben a lóbab (Vicia faba) mag- és terméshéjában fordul elő. Általában a
Fabaceae család különösen bővelkedik speciális aminosavakban és aminosavszármazékokban
(pl. pipekolinsav, ß-cianoalanin).
Elsősorban a Liliaceae családba tartozó Allium-fajokra jellemző a cisztein
alkilezett származékainak jelenléte. A fokhagymában (Allium sativum) és a
medvehagymában (Allium ursinum) előforduló, jellegzetes szagú vegyületek (allicin és
származékai) egy speciális aminosavból (allil-cisztein-származékból) enzim
közreműködésével képződnek. A vöröshagyma (Allium cepa) szaganyagai lényegében
csak abban különböznek ezektől, hogy a prekurzor aminosav nem allil-, hanem
propenil-cisztein-származék.
Lektinek, antinutritív és proteolitikus fehérjék
A növényi fehérjeszintézis fő jellemzői az alábbiakban foglalhatók össze igen
röviden.
Helye: riboszómákban (növényi sejt összes RNS-ének 30-40%-a); citoplazmában 80 S,
kloroplasztiszban és mitokondriumban 70 S típusúak.
A zöld növények fehérjeszintézisének kb. 50%-a a kloroplasztiszban zajlik.
Növényi citoplazmában a bioszintézis jellemző lépései:
1. Aminosav-aktiválás: enzim-AMP-aminosav képződik.
2. Aktivált aminosav tRNS-hez kötődik az aktiváló enzimek katalizálásával.
3. Iniciáció és elongáció: amino-acilált tRNS első aminosava a metionin, ezzel
kapcsolódik a riboszómákhoz, ahol a szintén kapcsolódó mRNS szekvenciája szabja
meg az aminosavak kapcsolódási sorrendjét. Iniciáló, majd elongációs faktorok
(proteinek) működnek. A tRNS 5'-irányban áthelyeződik, a riboszóma a mRNSszálon
mindig egy-egy kodonnyit a 3'-irányba halad transzpeptidáz és transzlokáz
segítségével.
4. Termináció: a genetikailag determinált bázissorrendű, szintetizálódott polipeptid a
folyamat befejeződésekor leválik a mRNS-ről a meghatározott kodonhoz érve. A
terminális faktor hatására a polipeptidlánc leszakad az utolsó tRNS-ről. A
riboszóma az eredeti két alegységre (60 S és 40 S) hasad és újra részt vesznek az
iniciációban.
Intenzív fehérjeszintézis esetén a növényi szövetek a riboszómák egy részét
poliriboszómák formájában tartalmazzák.
Különösen táplálkozásélettani szempontból jelentősek a tartaléktápanyagul
szolgáló, főként magban (vagy termésben) található, raktározott fehérjék. Az
egyszikűekben főként glutelin (glutaminsav-tartalma kb. 45%) és prolamin található. A
búza és a rozs glutelinjét gluteninnek nevezzük, prolaminját pedig gliadinnak. A
glutenin és a gliadin együtt adja a glutent. Glutenallergia a “lisztérzékenység", ami búza
vagy rozs lisztjéből készült tésztákra, péksüteményekre alakul ki. Az ilyen adottságú
emberek csak glutenmentes lisztből készült élelmiszereket ehetnek. Van remény arra,
hogy transzgénikus úton “gluténmentes" (módosított szerkezetű glutént tartalmazó),
nem allergizáló búzát és rozst nemesítsenek. Érzékenység mutatkozhat kétszikűekre
jellemző fehérjék hatására is, de ez sokkal ritkább. A babmagban albumin, globulin,
glutelin található, a legtöbb hüvelyes vicilin nevű globulint tartalmaz. Sokféle enzim, a
legtöbb glikoprotein és lektin is globulin. Nem mérgező albumin a hüvelyesek
magjában lévő legumelin.
A lektinek vagy fitohemagglutininek (hemoglobinnal csapadékot képeznek)
olyan fehérjék, amelyek a sejtmembránra jellemző cukorkomponenseket felismerik és
azokhoz kötődnek. Specifikusak, addig “válogatnak" (nevük emiatt lektin!), amíg a
nekik megfelelő, membránból kiágazó cukorláncot fel nem ismerik, meg nem találják. E
fontos jelfelfogó fehérjék az edényes növényekben gyakoriak. Szerepük van például a
szimbióziskapcsolat kialakításában hüvelyesek és Rhizobium-baktériumok között.
Főleg magvakban raktározódnak és csírázás alatt metabolizálódnak. Néhány
lektin mitogén, azaz serkenti a mitózist. Szelektív felismerőképessége miatt az
immunbiológiában és -terápiában számosat felhasználnak, ilyenek például: búzacsíralektin,
szójalektin, ricinuslektin, fagyöngylektin, bablektin. Különösen a Fabaceae
családra jellemző specifikus lektinek előfordulása (pl. kanavalin a Canavalia
ensiformis-ban, továbbá Arachis hypogaea, Glycine max, Lens culinaris, Phaseolus
spp., Vicia spp.). A Phytolacca americana (Phytolaccaceae) lektinje antivirális.
A mérgező fehérjék közül a legfontosabb a ricinus (Ricinus communis,
Euphorbiaceae) magjában található toxalbumin, amely zsírban nem oldódik (tehát a
tisztított ricinusolajban nincs). 3-4 nyers ricinusmag lenyelve egy felnőtt ember halálát
okozhatja! (A ricin és hasonló toxikus lektinek monoklonális ellenanyagokhoz kötve
szerepet kaphatnak a “célzott" rákterápiában).
Érdemes megjegyezni, hogy emésztésgátló tripszin-inhibitor tulajdonságú
fehérjék több hüvelyes növényre jellemzők még, de ezek kisebb molekulatömegűek,
mint a lektinek. A szója tripszin-inhibitora pankreasz-hipertrófiát és fokozott működést
okoz, de akárcsak a lektinek, ez a fehérje is hőérzékeny, így hőkezelés vagy főzés
hatására elbomlik.
Léteznek proteolitikus fehérjék, azaz fehérjebontó növényi enzimek is. Ezeket
kivonják a növényekből és az élelmiszeriparban vagy gyógyászatban használják fel,
például: papain (Carica papaya, Caricaceae), bromelain (Ananas comosus,
Bromeliaceae), ficin (Ficus spp., Moraceae).
f) Azotoidok
Alkaloidok
Az alkaloidok nitrogéntartalmú heterociklusos (aromás) vegyületek, amelyek
speciális anyagcsereúton, aminosavakból jönnek létre. Gyenge bázikus tulajdonságuk
miatt “alkáli"szerűek, nevük emiatt alkaloid. Általában erős élettani hatásuk miatt
rendszerint állatokra és az emberre viszonylag kis töménységben is toxikusak. A
nyitvatermők és az egyszikűek viszonylag kevés, a kétszikűek viszont sokféle
alkaloidot tartalmaznak, a családok kb. 20%-ára jellemző jelenlétük.
Kristályosan először 1806-ban a morfint Sertürner izolálta a mákból.
Legismertebb alkaloidok: nikotin (Nicotiana tabacum, N. rustica), kokain
(Erythroxylon coca), kinin (Cinchona pubescens), sztrichnin és brucin (Strychnos nuxvomica),
atropin, szkopolamin (Atropa belladonna, Datura stramonium, Hyoscyamus
niger), kolchicin (Colchicum autumnale). Alkaloid a hallucinogén meszkalin
(Lophophora williamsii) is.
Mérgező hatásuk legtöbbször szerepet játszik abban, hogy távol tartsák a legelő
állatokat (ízük rendszerint számukra is keserű) vagy a fitofág rovarokat. E hatások nem
mindig általánosak, gyakran a mérgező növényeknek is megvannak a sajátos fogyasztói.
Egy-egy szerkezeti módosulás azonban elegendő lehet ahhoz, hogy a táplálkozó rovar
ne fogyasszon tovább “megszokott" vegyületét tartalmazó eledeléből. Például a
burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) főképpen a burgonya fogyasztója, pedig a
Solanum tuberosum zöld szervei mérgező szteroid alkaloidot (szolanint) tartalmaznak.
Ez a vegyület nincs hatással a burgonyabogárra. A burgonya dél-amerikai vad rokona, a
Solanum demissum szolanin helyett egy nagyon hasonló szerkezetű szteroid alkaloidot
tartalmaz. Ez a demisszin (csak abban különbözik a szolanintól, hogy nincs benne
kettős kötés, valamint xilóz kapcsolódik hozzá glikozidkötésben) elriasztja a
burgonyabogarakat. Tehát a deterrens (elriasztó) hatású demisszin nem teszi lehetővé,
hogy ekdizon képződjön a burgonyabogárban.
Az alkaloidokat tartalmazó növények nagy része tehát bizonyos növényevő
állatokat (főleg egyes rovarokat, közülük is elsősorban lepkéket) távol tart, másokra
nem hat, ezek viszont táplálkozás alkalmával felhalmozhatják és ezáltal ragadozóikat
riasztják el. Igen sok erős hatású (toxikus) gyógynövény tartalmaz alkaloidot.
A valódi alkaloidokon kívül megkülönböztetünk pszeudoalkaloidokat és
protoalkaloidokat. A pszeudoalkaloidok nem aminosavakból származnak. Ide
tartoznak a terpenoid alkaloidok (pl. a sisakvirág diterpenoid akonitinje vagy Solanumfajok
szteroid alkaloidjai) vagy a foltos bürök (Conium maculatum) piperidinszármazéka,
a koniin. A protoalkaloidokra jellemző, hogy a nitrogénatomot nem
heterociklusos gyűrűben, hanem egyszerű aminocsoport formájában tartalmazzák (pl.
meszkalin, efedrin), de ide sorolhatók a kvaterner nitrogénatomot tartalmazó pigmentek,
pl. a Chenopodiaceae családra jellemző kromoalkaloidok, a betalainok (és glikozidjai a
betaninok) is, melyek antioxidáns színanyagok és egyáltalán nem toxikusak. Vitatható,
hogy például a nem heterociklusos nitrogént, hanem amid-nitrogént tartalmazó, erős
hatású kolchicin alkaloid-e vagy inkább protoalkaloid. A toxikus arisztolochiasav
(farkasalmában) pedig nitrát-nitrogént tartalmaz. Ezek a protoalkaloidok szerkezetüket
tekintve kivételt képeznek.
Különösen a következő családokban találhatók alkaloidok: Amaryllidaceae,
Liliaceae, Annonaceae, Apocynaceae, Fumariaceae, Lauraceae, Loganiaceae,
Magnoliaceae, Menispermaceae, Papaveraceae, Ranunculaceae, Rubiaceae, Rutaceae,
Solanaceae.
Az alkaloidszintézis genotípusos sajátság, ezért már legtöbbször sejt- és
szövettenyészetből kimutathatók a közvetlen prekurzorok vagy akár végtermékek.
Mégis a kifejlett növény bizonyos szervei (pl. gyökér, levél, virág, mag) vagy szövetei
(pl. kéreg) többet tartalmazhatnak, mint a növény többi részei.
Szerkezetükre a következő nitrogéntartalmú heterociklusok a legjellemzőbbek:
pirrol, pirrolidin, piridin, piperidin, indol, kinolin, izokinolin. A növényben többnyire
vízben oldódó sók formájában vagy fenolsavakhoz kötődve fordulnak elő
sejtvakuólumban vagy kiválasztó szövetekben. Gyakori sót képző szerves savak:
citromsav, almasav, borkősav, benzoesav.
Bioszintézisük sokféle és külön-külön is bonyolult. A legfontosabb kiindulási
aminosavak az ornitin, a lizin, a fenilalanin, a tirozin, a triptofán és a hisztamin, de
fontos alapvegyület még az antranilsav és a nikotinsav is.
Ornitin és lizin eredetű alkaloidok
Tropán-alkaloidok
Ornitinből képződik a tropanol (pl. Datura stramonium) és az ekgonin (pl.
Erythroxylon coca). Ezekből fenolsavakkal való észtereződéssel jön létre a hioszciamin
(és racem párja az atropin) és a kokain. Tropán-alkaloidok a Solanaceae család
következő fajaira jellemzők: Atropa belladonna, Datura stramonium, Hyoscyamus
niger (az atropin paraszimpatolitikus hatású), Scopolia carniolica, Anisodus tanguticus
(Kínában honos), Duboisia spp. (Ausztráliában honos). Ugyancsak tropán-alkaloid a
hallucinogén kokain. Az Erythroxylon-fajok többnyire Bolíviában és Venezuelában
honosak, ültetvényekben termesztett növények.
Pirrolizidin-alkaloidok
Ornitinből putreszcin, ebből homospermidin jön létre. Gyűrűzáródással
képződik a pirrolizidin. Az Asteraceae (Eupatorium, Petasites, Senecio, Tussilago stb.)
és Boraginaceae (Anchusa, Cynoglossum, Echium, Heliotropium, Myosotis, Symphytum
stb.) családokra jellemzők leginkább. Szórványosan megtalálhatók még az
Apocynaceae, Euphorbiaceae, Fabaceae, Orchidaceae, Poaceae, Santalaceae
családokban.
Általában májtoxikusak, mutagének vagy karcinogének, vagyis gyógyászatban
csak korlátozott mértékben használnak egyes fajokat, pl.: Borago officinalis,
Symphytum officinale, Tussilago farfara, Eupatorium cannabinum. A martilapu néhány
mg/kg (ppm) pirrolizidint, pontosan szenkirkint tartalmaz. Érdekes, hogy emlősökben
egészen más a pirrolizidinek anyagcseréje, mint rovarokban. Emlősök májában
hidrolízis révén az észterkötés felbomlik és több lépésen át erősen májtoxikus aldehiddé
alakul át. Bizonyos molylepkékben (pl. egy bűzpillében, a Danais chrysippusban)
azonban alig változik, csupán - gyűrűszerkezetét megtartva - kissé oxidálódik és
résztvesz a hímek feromonképződésében, ezáltal szerepet játszik a nőstények
vonzásában. A Senecio (aggófű) eredetű pirrolizidin tehát feromonokká (danaidol,
hidroxi-danaidol, danaidon) alakul. Hogy e feromonmolekulák valóban ebből a
tápnövényből származnak, azt azzal bizonyították, hogy az aggófű eredeti észteralkaloidjait
is megtalálták a hímlepke szőrcsomóiban.
Kinolizidin-alkaloidok
Lizinből indul ki bioszintézisük. Főleg a Fabaceae család néhány fajára
jellemzők, pl.: Cytisus scoparius, Laburnum anagyroides, Lupinus spp. A csillagfürt
magja a benne lévő lupanin és lupinin miatt keserű, emiatt az “édes" (alkaloidmentes)
csillagfürt nemesítése fontos gyakorlati cél. Több Lupinus fajban ugyancsak
kinolizidin-típusú anagirin alkaloid található, ez a vegyület borjúra teratogén hatású, de
a szarvasmarhát ritkán betegíti meg. Tejjel kiválasztódva azonban humántoxikus.
A Lycopodiaceae családba tartozó Lycopodium (Huperzia) serratum (Kína)
kinolizidin-alkaloidja, a huperzin javítja a memóriazavarral küszködő betegek állapotát.
Indolizidin-alkaloidok
Lizinből létrejövő, indolvázat is tartalmazó alkaloidok. Viszonylag ritkák. Alkilés
bisz-indolizidinek fordulnak elő a Dendrobium (Orchidaceae) nemzetségben, arilindolizidinek
egyes Ipomoea-fajokban (Convolvulaceae).
Piperidin-alkaloidok
Két molekula fenilalaninból és egy molekula lizinből képződik a lobelin, az
észak-amerikai (Appalach-hegység) indiánok füstölőszerének, a Lobelia inflatanak
(Lobeliaceae) a hatóanyaga. Légzésközpont-izgató, gyógyszerként alkalmazva
életmentő vegyület.
A nálunk is termeszthető Punica granatum (Punicaceae) gyökérkérgéből
izolálták a bélféregirtó pelletierint. A Piperaceae családra (pl. Piper nigrum) jellemző,
hogy illóolaja terpenoidokban gazdag. Jellemző rá, hogy fő komponense piperin. A
piperin a piperinsav és a piperidin amidja.
Több piperidin-alkaloid nem lizinből, hanem poliketid-úton -
transzamidálódással - képződik. Legfontosabb képviselőjük az illékony természetű
koniin, a foltos bürök (Conium maculatum, Apiaceae) érett termésének halálosan
mérgező alkaloidja (közismert, hogy Szokratész “bürökpohár" kihörpintésével vetett
véget életének).
Nikotinsav eredetű alkaloidok
A piridinvázas nikotinsav alkotja a nikotin (Nicotiana spp., Solanaceae) egyik
részét, az ornitin-eredetű pirrolidin-váz pedig a másik részét. A nikotin illékony, erősen
bázikus alkaloid, halálosan toxikus idegméreg. Emellett inszekticid is.
Az Areca catechu (Palmae) termése a beteldió, melynek fő hatóanyaga, az
arekolin alkaloid paraszimpatomimetikus hatású. Az arekolin könnyen teratogén vagy
karcinogén nitrozoaminná bomlik le. A Ricinus communis (Euphorbiaceae) alkaloidja
is nikotinsav-vázas méreg (cianogén piridon-származék), melynek neve ricinin (nem
ricin!).
Fenilalanin és tirozin eredetű alkaloidok
Izokinolin-alkaloidok képezik e vegyülettípus leggazdagabb csoportját.
Bioszintézisükre közösen jellemző, hogy fenilalaninból, illetve tirozinból alakulnak ki.
Fenetilaminok
A legkezdetlegesebb szerkezetűek, tulajdonképpen protoalkaloidok. A feniletilamin
vagy a tiramin nem alakul át izokinolin heterociklussá. Legismertebb közülük a
nálunk védett Ephedra distachya és más Ephedra-fajok (Ephedraceae) fő
protoalkaloidja, az efedrin. (Újabban “mintájára" szintetizálták az amphetamin-tartalmú
és egyre több problémát okozó kábítószereket.)
Tetrahidro-izokinolinok
Az ide tartozó növények fenetilaminok mellett tetrahidro-izokinolinokat is
tartalmaznak, vagyis itt már gyűrűzáródás is bekövetkezik. Legismertebb az
Echinocactus = Lophophora williamsii (Cactaceae), az aztékok hallucinogén kaktusza
(“peyotl"). Fő fenetilamin protoalkaloidja a meszkalin (ugyancsak kábítószer), fő
tetrahidro-izokinolin alkaloidpárja pedig az anhalonidin és az anhalamin.
Benzil-tetrahidro-izokinolinok
Egyszerűbb formái tirozin részvételével képződnek. Legismertebb a simaizomgörcsoldó
papaverin, a mák (Papaver somniferum, Papaveraceae) egyik legfontosabb
hatóanyaga.
A “megkettőződött", vagyis bisz-benzil-tetrahidro-izokinolinok gyakoribbak
az edényes növényekben, kb. 10 családban fordulnak elő, számuk 400 körül van. Főleg
a következő családokra (ezeken belül nemzetségekre) jellemzők: Menispermaceae
(Abuta, Albertisia, Chondrodendron, Cocculus, Curarea, Stephania, Tiliacora),
Ranunculaceae (Thalictrum), Berberidaceae (Berberis, Mahonia), Monimiaceae,
Annonaceae (Phaeanthus, Popovia, Pseudoxandra, Uvaria), Lauraceae.
Legismertebb képviselőjük a kurare, az indiánok által használt nyílméreg.
Hatóanyagai neuromuszkuláris blokkolók, melyek végül izombénulást okoznak. A
Chondrodendron tomentosum tartalmazza a leghatásosabb kurare méreganyagot, a
tubokurarint.
Ha a fenilcsoport másként (közvetlenül) kapcsolódik a tetrahidro-izokinolin
alapváz aromás gyűrűrészéhez, akkor keletkeznek az aporfinoidok. Kb. 500 alkaloid
tartozik ehhez a csoporthoz. Néhány fontosabb család: Annonaceae, Lauraceae,
Magnoliaceae, Monimiaceae, Menispermaceae, Hernandiaceae, Ranunculaceae.
Újabb kapcsolódási variációt jelent, ha a bioszintézis útján a tetrahidroizokinolin
nitrogén-tartalmú gyűrűrészéhez kapcsolódik a fenilcsoport. Ezek a
protoberberinek. A következő családokra jellemzők: Berberidaceae, Menispermaceae,
Ranunculaceae, Annonaceae, Papaveraceae.
Több fontos gyógynövény tartozik ebbe a csoportba. Például a Hydrastis
canadensis (Ranunculaceae) berberin hatóanyaga baktericid, fungicid és protozoatoxikus,
hidrasztin hatóanyagát viszont a szemészetben és az érgyógyászatban
használják fel. A nálunk is gyakori füstike (Fumaria officinalis, Fumariaceae),
amelyből epebetegségek elleni gyógyszer készül, fő hatóanyaga a protopin és a
fumaricin. Ugyancsak gyakori gyógynövény a vérehulló fecskefű (Chelidonium majus,
Papaveraceae). Az egész növény, de főleg a gyökere alkaloidokat tartalmaz. Fő
hatóanyagai a citotoxikus szangvinarin és kelidonin, de tartalmaz még berberint és
sztilopint is. Ide tartozik még a kerti dísznövényként is ismert Eschscholtzia californica
(Papaveraceae). Az előbbieken kívül más, különleges alkaloidokat is tartalmaz. Enyhe
altató, nyugtató és görcsoldó gyógyszereket készítenek belőle ipari úton. A pipacsra
(Papaver rhoeas, Papaveraceae) csak kis mennyiségű alkaloid (roeadin) jellemző.
A Papaveraceae család tehát különösen bővelkedik különleges izokinolinalkaloidokban.
Még egy nagyon fontos származéktípus jellemző rá, a morfináncsoport.
A morfinánok bioszintézise a benzil-tetrahidro-izokinolin-vázas retikulinból
indul ki, miközben tebain és kodein jön létre, végül morfin keletkezik.
A morfin mákszalmából való ipari előállítását Kabay János gyógyszerész (1896-
1936) dolgozta ki az 1930-as évek elején, felesége, dr. Kelp Ilona vegyészmérnök aktív
közreműködésével. Világszabadalma ma is elismert, Tiszavasváron ma is eszerint
állítják elő a morfint.
Fenetil-izokinolinok
Fenilalaninból és tirozinból képződik a Colchicum-fajokra (Liliaceae) jellemző
autumnalin, majd ebből a kolchicin, mely erős méreg, de antimitotikus hatása
(metafázisban gátolja a mitózist) miatt egyes származékait citosztatikumként
használják. Kolchicinnel tetraploid növényeket lehet indukálni, vagyis a
növénynemesítők sikeresen alkalmazzák a nemesítésben (pl. az így előállított tetraploid
vöröshere levelei sokkal nagyobbak, terméshozama is kiemelkedő).
Monoterpenoid izokinolinok
Előfordulásuk főként a Rubiaceae család néhány nemzetségére (pl. Cephaëlis,
Pogonopus) jellemző. Bioszintézisükben szeko-iridoid is részt vesz, ezért
monoterpenoid jellegűek. Így képződik az ipekakuana két fő alkaloidja, az emetin és a
cefaelin. Hatásuk miatt (dizentériát okozó amőbát pusztít, virocid, emellett kisebb
adagban köptető, nagyobb dózisban hánytató) gyógyászati szempontból értékesek.
Triptofán eredetű alkaloidok
Igen nagy csoportot alkotnak. Indol-típusú szerkezetük sokféle állatélettani
hatással járhat együtt, nem egy közülük gyógyszeralapanyag, de sok hallucinogén
vegyület is ide tartozik.
Triptaminok, ß-karbolinok (hallucinogén indol-alkaloidok)
A hallucinogén növények (és gombák!) legnagyobb része indol-alkilamin
származék: triptaminok, karbolin- és ergolin-alkaloidok. A neurotranszmitterek
(szerotonin, adrenalin, noradrenalin) szerkezeti hasonlósága rávilágít az élettani
hatásmechanizmusok összefüggéseire. Érdemes azt is megemlíteni, hogy az
Agaricaceae családba tartozó hallucinogén gombák (pl. Psilocybe aztecorum,
Panaeolus, Conocybe, Stropharia) méreganyagai, a pszilocibin és a pszilocin is ide
tartoznak. Ezeket a gombákat a közép-amerikai aztékok sámánjai fogyasztották kultikus
szertartások alkalmával.
A növényfajok közül a következő két családra jellemző triptamin-származékok
előfordulása: Myristicaceae (dél-amerikai Virola-nemzetség, pl. Virola calophylloides),
Mimosaceae (dél-amerikai Anadenanthera peregrina, A. colubrina magvaiban). Dél-
Amerika Amazonas menti indiánjai a Banisteriopsis-fajok (Malpighiaceae) levelét és
kérgét használták vallási szokásaik alkalmával. Ezek a hallucinogén alkaloidok ßkarbolin-
származékok: harmanok, tetrahidro-harminok, harmalinok, harminok,
harmolok. A Zygophyllaceae családba tartozó, Afrikától É-Indiáig és Mandzsúriáig
terjedő Paganum harmala levelei központi idegrendszert stimuláló ß-karbolinokat
tartalmaznak. (Fajnevéről kapták nevüket a harmanok és az ehhez hasonló nevű
alkaloidok).
Ebben az alkaloidcsoportban a legjelentősebbek a Convolvulaceae családba
tartozó taxonok. Ezekre a triptaminból származtatható, bonyolultabb szerkezetű
alkaloidok jellemzők: ergin, lizergol, klavinok stb. A Rivea corymbosa mexikói fajban
is megtalálhatók. Ezt a növényt is használták az aztékok kultikus ceremóniák
alkalmával hallucinogén hatása miatt. Ugyanerre alkalmazták még a nálunk
dísznövényként meghonosodott Ipomoea tricolor (kékvirágú hajnalka) megőrölt
magvait is.
Érdekes, hogy a Convolvulaceae család említett taxonjai “biokémiai
rokonságban" vannak az ergolin alkaloidokat tartalmazó gombával (Ascomycetes), az
anyarozzsal (Claviceps purpurea), melynek egyes lizergsav-származékait
gyógyszeripari úton dolgozzák fel. Életmentő, a szülészetben vérzéscsillapítóként
alkalmazott orvosságok készülnek belőle. A lizergsavamid mesterséges etilezésével
nyert lizergsav-dietil-amid (= LSD) azonban a legveszélyesebb kábítószerek egyike!
Monoterpenoid indol-alkaloidok
Triptamin és monoterpenoid (főként iridoid) kondenzációjából keletkeznek.
Változatos szerkezetűek, elsősorban a Gentianales rend következő családjaira jellemző
előfordulásuk: Apocynaceae, Loganiaceae, Rubiaceae. A Loganiaceae családba tartozó
Strychnos-fajok igen jelentősek, belőlük több mint 200 alkaloidot izoláltak. A
legismertebb faj a Strychnos nux-vomica, melynek fő alkaloidjai az idegrendszerre
erősen mérgező sztrichinin és brucin. A Rubiaceae családba tartozó Pausinystalia
yohimbe alkaloidjai a szimpatolitikus hatású yohimbin és korinantin.
Az Apocynaceae család sok faja fontos gyógynövény. Alkaloidjai gyakran
gyógyszeripari feldolgozásra kerülnek. Ilyen például a rózsameténg (Catharanthus
roseus), nálunk is ismert dísznövény. Dimer terpenoid indol-alkaloidjai a vinblasztin és
a vinkrisztin. Citosztatikumként a klinikumban ma is használatosak. A szintén ide
sorolható kis télizöld meténg (Vinca minor) fő alkalodja a vinkamin és a vinpocetin. A
vinkamin ipari extrakciójának kidolgozása magyar kutatók (Szász Kálmán, Lőrincz
Csaba) érdeme. A vinpocetin felfedezése pedig lehetővé tette a magyar Cavinton nevű,
agyi vérkeringést javító hatású gyógyszer kifejlesztését.
Kinolin alkaloidok
Az előbb tárgyalt alkaloidtípus prekurzorának gyűrűfelbomlása és másképpen
történő újrakapcsolódása révén keletkeznek a Rubiaceae családba tartozó Cinchonafajok
fő hatóanyagai, a kinin, kinidin, cinkonin és cinkonidin. A kinin ma is a
leghatásosabb maláriaellenes szer, a kinidin viszont fontos szívgyógyszert szolgáltat.
Kinolin alkaloidokat tartalmaz még a Cornales rend Nyssaceae családjába
tartozó Camptotheca nemzetség. A Camptotheca acuminata kamptotecin alkaloidja
toxikus, de citosztatikus. Kevésbé mérgező származékait tumorgátló hatásuk miatt -
bizonyos esetekben - eredményesen alkalmazzák a klinikumban.
Antranilsav eredetű alkaloidok
Kisebb jelentőségűek, mindegyik az antranilsav ciklusos származéka. A
kinazolin-alkaloidok több családban fordulnak elő: Rutaceae, Acanthaceae,
Zygophyllaceae, Scrophulariaceae, Fabaceae, Araliaceae stb. Antimaláriás
lázcsillapítót szolgáltat a Dichroa febrifuga (Saxifragaceae) febrifugin alkaloidja.
Hisztidin eredetű alkaloidok
Hisztidinből keletkeznek az imidazol-alkaloidok. Viszonylag ritkák, például a
Rutaceae családba tartozó dél-amerikai Pilocarpus-fajokban található a gyógyászati
jelentőségű, szemészetben alkalmazott, paraszimpatomimetikus hatású pilokarpin.
Terpenoid alkaloidok
A terpenoidoknál már említésre kerültek. Szeszkviterpénoid alkaloidokat
tartalmaz a Nymphaeaceae családba tartozó Nuphar luteum és a Nymphaea alba
gyökértörzse. Néhányuk gátolja mikrogombák szaporodását.
Diterpenoid és triterpenoid alkaloidok találhatók a Ranunculaceae, Rosaceae,
Garryaceae és Escalloniaceae családokban. Ide tartoznak az Aconitum napellus
(Ranunculaceae) igen toxikus akonitin és akonin alkaloidjai.
Triterpenoid alkaloidok jellemzik az Euphorbiaceae és Daphniphyllaceae család
néhány taxonját.
A terpenoidoknál már szó volt a szteroid alkaloidokról, amelyeknek
legismertebb képviselői a Solanum-fajokban előforduló szolaszodin és szolanidin.
Purin- és pirimidin-származékok
Ismeretes, hogy a purin- és pirimidinbázisok aminosavakból keletkeznek.
Akárcsak a nukleotidok, ugyanúgy az ide tartozó, alkaloidszerű, élettanilag aktív
vegyületek (vagyis valójában nem alkaloidok) nem túl gyakoriak az edényes flórában.
Oxidált és metilezett purinok, vagyis xantinok a koffein, a teofillin és a teobromin.
Fontos gazdasági, ill. gyógynövények tartoznak ide. A Camellia sinensis (=
Thea sinensis, Theaceae) fő hatóanyaga a teofillin és a koffein. A Coffea-fajok (Coffea
arabica, C. liberica, C. canephora, Rubiaceae) koffeint, a Theobroma cacao
(Sterculiaceae) leginkább teobromint, kisebb mennyiségben koffeint, a Cola-fajok
(Cola nitida, C. acuminata, C. verticillata, Sterculiaceae) koffeint, az Ilex
paraguariensis (maté tea, Aquifoliaceae) koffeint és teobromint, továbbá a Paullinia
cupana var. sorbilis (guarana, Sapindaceae) pedig koffeint tartalmaz.
A pirimidin-származékok még ritkábbak. Antinutritív sajátságú a lóbab (Vicia
faba, Fabaceae) magjában található vicin és konvicin (táplálékként fogyasztva
túlérzékeny embereknél akut hemolízist, favizmust okozhatnak). Különleges pirimidinaminosav
a Lathyrus-fajokban (Fabaceae) előforduló latirin.
Cianogén glikozidok
Bonyolult folyamat révén, sok enzim közreműködésével aminosavakból
képződnek. Fontosabbak: linamarin, lotausztralin, prunazin, amigdalin, vicianin,
dhurrin. A glikozidok enzimes úton cukrokra, aglükonra és toxikus hidrogéncianidra
bomlanak. Különösen rovarokat és csigákat tartanak távol a növénytől.
Közel 1000 fajból mutattak ki cianogén glikozidokat. Legtöbb a következő
családokban fordul elő: Rosaceae, Fabaceae, Poaceae, Asteraceae, Euphorbiaceae,
Araceae. Ismertebb nemzetségek: Taxus, Juniperus, Prunus (pl. keserűmandula),
Cydonia, Malus, Sorbus, Eucalyptus, Hevea, Manihot, Sorghum, Linum, Linaria, Lotus,
Phaseolus, Trifolium (főleg Trifolium repens egyes ökotípusai).
Glikozinolátok (izotiocianátok)
Aminosav-származékok, mert - akárcsak a cianogének - aminosavakból
képződnek kénatom beépülésével (cisztein közvetítésével). A glikozid formában
előforduló vegyületek tioglikozidáz hatására izotiocianátot (“mustárolaj") szolgáltatnak.
Az izotiocianátok illó, jellegzetes szagú és csípős ízű vegyületek (mustár, torma).
g) Fenoloidok
Ökológiai és növénykórtani szempontból a fenoloidoknak igen nagy
jelentőségük van. Biogenezisük túlnyomórészt aromás aminosavakból (fenilalanin,
tirozin) indul ki. Először az aminocsoport eltávolítását katalizáló enzimek (ammónialiázok)
aktivizálódnak. Hatásukat a fény sokszorosára fokozza. Így keletkeznek az első
fenilpropánsavak, a fahéjsav-származékok (cinnamoidok): fahéjsav, p-kumársav,
kávésav, ferulasav, klorogénsav.
Általában az alkillánc telítetlensége, a gyakran számos fenolos hidroxi-csoport
jelenléte óriási változatosságot tesz lehetővé. A fenoloidok polimerizálódhatnak,
metileződhetnek, ezen felül sokféle glikozidjuk létezhet. Így jönnek létre a
fehérjekicsapó sajátságú polifenolok, cserzőanyagok. Növénykórtani és allelopátiás
szerepük jelentős. Sok gyógynövény hatóanyagai is fenoloidok közül kerülnek ki.
A növényélettani szempontból annyira fontos kinonok, naftokinonok,
plasztokinonok és ubikinonok kétféle úton is keletkezhetnek, egyrészt a
fenilpropanoidokból láncrövidüléssel, másrészt tri- vagy poliketid (poli-acetil-lánc)
ciklizáció révén (utóbbi a valószínűbb).
Fenolok, fenolsavak, fenilpropanoid származékok
Alkilfenolok poliketid-anyagcsereúton (l. terpenoidok!) is keletkezhetnek, pl. a
Thymus-fajokra jellemző fenol-monoterpének (timol, karvakrol stb.). Leggyakoribb
egyszerű fenol a hidrokinon. Glikozidjai (pl. arbutin) és metiléterei az Ericaceae és
Rosaceae családok néhány fajára jellemzők, pl.: Arctostaphylos uva-ursi, Erica cinerea,
Calluna vulgaris (Ericaceae).
A benzoesav eredetű fenolsavak (pl. protokatechusav, vanillinsav, galluszsav,
sziringinsav) gyakrabban fordulnak elő. Különösen említésre méltó a szalicil-alkohol
glikozidja, a szalicin. Főként Salix-fajok (Salicaceae) kérgében és Filipendula-fajokban
található nagyobb mennyiségben. A szalicin felfedezése vezetett a szalicilsav
előállításához és a népszerű aszpirin sokféle terápiás alkalmazásához.
Néhány fenolpropanoid karbonsavszármazék előfordulása általánosabb (pl. a
klorogénsav héjképletekben gyakori, megtalálható a burgonyában, a
napraforgókaszatban, az almában), másoké ritkább, pl. a rozmarinsav a Lamiaceae-re, a
lithosperminsav a Boraginaceae-re jellemző.
Fenilpropanoidok a stilbenoidok is, de ezekben már két benzolgyűrű van.
Például a Pinaceae családra általában jellemző a pinoszilvin. Érdekes, hogy a
Polygonaceae család néhány Rheum-fajában a hasonló szerkezetű raponticin található.
Ezekhez hasonló bibenzolok és fenantrénné ciklizálódott származékaik edényes
növényekben viszonylag ritkábbak. Egyes családokban azonban előfordulnak, pl.:
Orchidaceae, Dioscoreaceae, Combretaceae.
Kumarinok
Közel 1000 kumarint ismerünk. Az egyszerűbb szerkezetűek a Fabaceae és
Asteraceae családokban gyakoriak, a bonyolultabbak pedig főleg az Apiaceae és a
Rutaceae család fajaira jellemzők. Fahéjsavból képződnek sajátos ciklizációval. A
növényekben leggyakrabban glikozidos formában vannak, pl. az eszkuletin glikozidja
az eszkulin (Aesculus hippocastanum, Hippocastanaceae). Néhány ismertebb kumarin
még az eszkuletinen kívül az umbelliferon, a herniarin, a szkopoletin és a fraxetin.
Egyszerű kumarinok találhatók még a következő ismert fajokban: orvosi és fehér
somkóró (Melilotus officinalis, M. albus, Fabaceae), melyek a kumarinon kívül
antikoaguláns dikumarolt is tartalmazhatnak, továbbá szagos müge (Galium odoratum,
Rubiaceae), illatos borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum, Poaceae).
A furanokumarinok olyan kumarinszármazékok, amelyek benzolgyűrűjéhez
furángyűrű csatlakozik, ilyenek például: angelicin, imperatorin, pszoralen, bergapten,
xantotoxin, khellin. Furokumarinok jellemzik az Apiaceae család sok faját (pl. orvosi
angyalgyökér - Angelica archangelica, koriander - Coriandrum sativum, Ammi
visnaga, Ammi majus, pasztinák - Pastinaca sativa, medvetalp - Heracleum
sphondilium), valamint a Rutaceae családban a Ruta graveolens és a Citrus-fajok.
Többségük fényérzékenyítő, azaz fototoxikus. A növényben felelősek az
ellenállóképességért.
Lignánok, ligninek
A lignánok fenilpropán-egységek kondenzációja révén jönnek létre. Fontosabb
biológiailag aktív anyagok a Podophyllum peltatum (Berberidaceae) podofillotoxinja és
α-peltatinja, mindkettő antitumor hatású.
Különösen fontosak - gyakorlati felhasználásuk miatt - a flavanolignánok. A
Silybum marianum (Asteraceae) fő hatóanyagai: szilibin, szilikrisztin és szilidianin.
Gátolják a lipid-peroxidációt, ezáltal membránstabilizáló hatásúak. Emiatt fontos
májvédő gyógyszerek készülnek belőle, például gyilkos galóca mérgezés esetén ezeket
alkalmazhatják.
A ligninek az edényes növényekre különösen jellemzők, de teljesen általános
anyagok, amelyek a sejtfalvastagodás folyamán egyre inkább gyarapodnak. Sajátos
szerkezetformáló tulajdonságaik azonban nagyrészt attól függenek, hogy milyen aromás
alkoholból keletkeznek és milyen kapcsolódási variációban alkotnak
makromolekulákat. Általában háromféle aromás fenilpropanol vesz részt
képződésükben, a koniferil-alkohol (fenyőfélékben), a szinapil-alkohol és a p-kumarilalkohol
(két-és egyszikűekben). Meg kell jegyezni, hogy a lignin gyakran pkumársavval
vagy más savas természetű szerves molekulákkal (pl. p-hidroxi-benzoesav,
ferulasav, sziringinsav, vanillinsav, glukuronsav) észtereket képez. Ezek aránya egyes
ligninekben 5-10 %-ot is elérhet.
Flavonoidok
Flavonok, flavanok
Többféle fontos szerepükről a bevezetőben már említést tettem. Igen elterjedt
vegyületek, több mint 3000 flavonoidot ismerünk, beleszámítva a glikozidokat is. Az
eddigi kutatások szerint bioszintézisére kettős út jellemző, az egyik benzolgyűrű (“B":
fenil) a fenilpropanoid típusú p-kumársavból képződik, a másik (“A"-gyűrű) viszont 3
malonil-CoA ciklussá kapcsolódása révén jön létre (ciklikus triketid =
végeredményként 3 acetilcsoport gyűrűvé alakul 3 szén-dioxid szabaddá válása
közben). Átmeneti termékként keletkezik a tetrahidro-kalkon, mely igen ritkán fordul
elő önmagában, stabil formában. Ebből alakul ki a végleges flavonoidváz kalkonszintáz
segítségével.
Nagyon változatos szerkezetűek. A glikozidkötések kétféleképpen alakulhatnak
ki: oxigénatomhoz vagy szénatomhoz kapcsolódva. Az aglikon különböző oxidált
állapotai szerint különböztetünk meg flavonokat (pl. apigenin, luteolin), flavonolokat
(pl. kvercetin, kempferol), flavanonokat (pl. naringenin, eriodiktiol), flavanonolokat (pl.
taxifolin), flavan-3-olokat (pl. katechin), flavan-3,4-diolokat (pl. leukocianidin), de a
teljesség kedvéért ide sorolhatjuk az antocianidineket (pl. pelargonidin, cianidin) is.
Több, gyógyászati szempontból fontos flavonoidforrás ismeretes. Például rutint
(= rutozid vagy “P-vitamin") szolgáltat a Sophora japonica (Fabaceae) bimbós virágja
(15-20% rutint), ipari módszerrel rutint vonnak ki a Fagopyrum esculentum és a
Fagopyrum tataricum (Polygonaceae) virágzó hajtásából. A Ginkgo biloba
(Ginkgoaceae) trombocita-aggregációt gátló diterpénjei (ginkgolidok) mellett
élettanilag aktív biflavonoidokat és proantocianidineket tartalmaz.
Izoflavonoidok, neoflavonoidok
A flavonoidoktól az izoflavonoidok abban térnek el, hogy a fenilcsoport a
benzpiran (= kromon) váz 3. és nem a 2. szénatomjához kapcsolódik. Főleg a Fabaceae
családra jellemző vegyületek, például a szójában különösen sok genisztein és daidzein
található. Mintegy 700 izoflavonoidot és izoflavonoid-glikozidot ismerünk. Nagy
részüknek - nagyobb mennyiségben és rendszeresen takarmányozva - ösztrogén hatásuk
lehet. Az ösztrus-zavar például szarvasmarhák meddőségét idézheti elő.
Az izoflavonoidok és a pterokarpanok (ciklizálódott származékaik) baktériumvagy
gombafertőzés, esetleg abiogén stresszorok hatására felszaporodhat. Az ilyen
anyagokat a növénykórtanban fitoalexineknek nevezzük. A szója és a borsó különösen
gazdag pterokarpan-jellegű fitoalexinekben.
A neoflavonoidok még ritkább vegyületek, ezeknél a 4. szénatom a fenilcsoport
kapcsolódási helye. Jelenlétük Fabaceae, Clusiaceae és néhány Rubiaceae taxonra
jellemző.
Antocianinok
A vízoldékony antocianinok - mint glikozidok - fontos pigmentek, szerepükről
a bevezetőben már említést tettem. Az aglikont antocianidinnek nevezzük. Az edényes
flóra zárvatermőire általában jellemző, hogy a párta- vagy lepellevelekben bőven
megtalálhatók. Néhány fontosabb antocianidin: pelargonidin, cianidin, peonidin,
delfinidin, petunidin, malvidin.
A legfontosabb antocianin-tartalmú gazdasági növényünk a Vitis vinifera
(Vitaceae). A szőlőbogyóban található pigmentek különösen a vörösbort szolgáltató
fajtákra jellemzők. Gyógyászati értéke van a Vaccinium myrtillus, V. corymbosum
(Ericaceae) és a Ribes nigrum (Grossulariaceae) antocianinban gazdag gyümölcseinek.
Festéket szolgáltatnak például a Malvaceae családba tartozó Althaea rosea var. nigra és
a Malva silvestris subsp. mauritiana sziromlevelei, továbbá a Sambucus nigra
(Caprifoliaceae) érett bogyói vagy a Centaurea cyanus (Asteraceae) virágai.
Antocianinokban gazdag a Hibiscus sabdariffa (Malvaceae) piros csészelevele, a
hibiszkusztea alapanyaga.
Tanninok
A tanninok olyan növényi polifenolok, amelyek a fehérjéket kicsapják. Emiatt
bőrcserzők. Vízben jól oldódnak, és könnyen közlekednek az edényes növények
szállítóelemeiben. Kinonokká oxidálódva különösen jól kötődnek fehérjékhez. Ezek a
képességek teszik lehetővé, hogy a növények betegségellenálló-képességének mértékét
megszabja a tanninok minősége és mennyisége. Sok polifenol antibakteriális,
antimikotikus vagy antivirális.
Viszonylag sok fenolos hidroxi-csoportja lehetővé teszi sokféle kapcsolódásukat
(kondenzáció, észterképződés, glikozidok kialakulása), ami együttjár funkcionális
hatásuk változatosságával.
Biogenezisük szerint két nagy csoportra oszthatók: hidrolizálható és kondenzált
tanninok.
A hidrolizálható gallotanninok általában a galluszsav (vagy digalluszsav) és a
glükóz észterei. A következő családokra különösen jellemzők: Ericaceae,
Combretaceae, Anacardiaceae, Geraniaceae, Aceraceae. A dimer galluszsavból álló
ellagitanninok főleg a Rosaceae (pl. Agrimonia, Potentilla, Rosa), Geraniaceae,
Onagraceae, Lythraceae családokban fordulnak elő. A fák kérgei is gazdagok különféle
hidrolizálható tanninokban (pl. Quercus spp., Fagus sylvatica, Corylus avellana stb.).
A kondenzált tanninok vagy proantocianidinek flavan-3-ol polimerek,
ugyancsak nagy molekulájú és sok hidroxi-csoporttal rendelkező vegyületek. A
legegyszerűbbek a dimer procianidinek, de gyakoribbak az edényes növényekben a
trimer, tetramer vagy polimer proantocianidinek.
Kinonok
Minden valószínűség szerint tri- és poliketid szintézisúton jönnek létre a
kinonok, naftokinonok, antrakinonok és a naftodiantronok. Több mint 1200 kinont
ismerünk, az edényes növényeken kívül jelen vannak a gombákban és a zuzmókban is.
Az egyszerű benzokinonok viszonylag ritkábbak, pl.: Myrsinaceae, Primulaceae,
Boraginaceae családokban. A naftokinonok több családban előfordulnak, de nem
általánosak, ilyenek pl.: Bignoniaceae, Ebenaceae, Droseraceae, Juglandaceae,
Plumbaginaceae, Boraginaceae, Lythraceae, Proteaceae, Verbenaceae. A legismertebb
naftokinon az allelopátiás hatású juglon (Juglans spp.).
Az antrakinonok sokkal gyakoribbak, a gombákon és a zuzmókon kívül az
edényes flóra következő családjaira jellemzők: Rubiaceae, Fabaceae, Polygonaceae,
Rhamnaceae, Liliaceae, Scrophulariaceae.
Antrakinon-glikozidok több hashajtó hatású gyógynövény hatóanyagai, pl.:
Cassia angustifolia, C. senna (Caesalpiniaceae), Frangula alnus (Rhamnaceae). Az
Aloe-fajok (Liliaceae) és a Rheum-fajok (Polygonaceae) is bővelkednek különböző
szerkezetű és hatású antron- és antrakinon-glikozidokban.
Naftodiantron-vázas hatóanyagot, hipericint tartalmaz az enyhe antidepresszáns
hatású Hypericum perforatum (Hypericaceae). A hipericin azonban érzékeny
egyéneken allergiás tüneteket válthat ki erős fényen, mert fotoszenzibilizáló.
Terpenofenolok
A legfontosabb (ugyancsak összetett bioszintézissel létrejövő) terpenofenolok a
kannabinoidok, a Cannabis sativa (Cannabaceae) hatóanyagai. Közülük a bioszintézis
végén keletkező termék, a tetrahidro-kannabinol (THC) a legfontosabb, ugyanis gyakori
hallucinogén hatóanyag, melyet a rostkender csak nyomokban tartalmaz. Az indiai
változat gyantája 1 %-nál több THC-t tartalmazhat, kábítószereket állítanak elő belőle.
Különböző formákban és töménységekben terjesztik. A marihuana 2-6%, a hasis 5-20%
THC-t tartalmaz.
Terpenofenol-származékok jellemzik a szintén Cannabaceae családba tartozó
komlót (Humulus lupulus). A gyantában lévő keserű ízű anyagai a humulon és a
lupulon. A szárított komlótoboz vagy a belőle készített gyógyszerek enyhe nyugtatóként
használhatók.
4. Vadon termő, védendő és termesztett gyógynövények,
gyógynövény-nemesítés
Magyarországon régi hagyománya van a gyógynövény-gyűjtésnek. Az alföldi
szikeseken termő magyar orvosi székfű kiváló minősége miatt a 19. és 20. században
világhírű volt. Ma is sok gyógynövényt gyűjtenek hazánkban, de a körülmények
rosszabbak. Egyre zsugorodnak a vizes élőhelyek, szegényednek az őshonos
növényeket termő területek. Sok a környezetvédelmi szempontból veszélyeztetett
lelőhely. Gyakran sok évig, akár évtizedekig megmarad egy-egy régen használatban
lévő szintetikus növényvédőszer vagy bomlástermék a talajban. A gyógynövények
ezeket felvehetik és raktározhatják. A gyűjtött nyersanyag nem tartalmazhat vagy csak a
megengedett mértékben tartalmazhat növényvédőszer-maradványt vagy nehézfémet. A
gyógynövény-biotermékek minőségi követelmény-rendszere még szigorúbb.
Általános szabály, hogy csak tiszta, pormentes helyről szabad gyógynövényeket
gyűjteni. A talajból kiszedett vagy kitermelt gyökeret és gyökértörzset alaposan, tiszta
ivóvízzel kell megtisztítani. Kulcskérdés a begyűjtött növényi nyersanyag szakszerű
szárítása. A nedves, kellően ki nem szárított részek bepenészedhetnek. A mikotoxinokat
tartalmazó szárítmányok használata tilos. Idegen anyagok, szemét, más, szennyező vagy
mérgező gyógynövényrészek nem fordulhatnak elő a nyersanyagban vagy a
szárítmányban. Mindezekre szabványok, gyógyszerkönyvi előrások a mérvadók.
A gyűjtést csak állami szervek által felhatalmazott tanfolyamokon képzett és
eredményes vizsgát tett szakmunkások végezhetik, ez a követelmény szárításra éppen
úgy érvényes. A legfontosabb, hogy a gyűjtő teljesen biztos legyen abban, hogy mit
gyűjt. Tudnia kell, hogy milyen időpontban és állapotban kell a gyűjtést végeznie.
Védett területen csak a természetvédelmi hatóság írásos, helyre és időre érvényes
engedélyével szabad tevékenykedni.
Hazai gyűjtésből exportra is jut, jelenleg nagy mennyiségben szállítanak külföldi
forgalmazóknak például a következő drogokból: Chamomillae (Matricariae)
anthodium, Achilleae (Millefolii) herba (et flos), Equiseti herba, Tiliae flos, Sambuci
flos, Urticae folium, Taraxaci herba et radix, Juniperi galbulus, Crataegi summitas et
fructus, Cynosbati (Rosae) pseudofructus, Chelidonii herba.
Magyarországon fontosabb, gyűjtésből származó drogok (gyűjtött mennyiség
hozzávetőleges sorrendje szerint): Chamomillae anthodium, Tiliae flos, Urticae folium,
Cynosbati pseudofructus, Equiseti herba, Achilleae herba, Solidaginis herba, Hyperici
herba, Sambuci fructus et flos, Visci stipes, Taraxaci radix, Bardanae radix.
Fontosabb vadon termő gyógynövényeink (megjelölve a védett fajokat):
Achillea collina (vagy A. millefolium) herba, Acorus calamus (VÉDETT) rhizoma,
Adonis vernalis (VÉDETT, de termeszthető) herba, radix, Aesculus hippocastanum
semen, cortex, folium, Agrimonia eupatoria herba, Agropyron (Elymus) repens rhizoma
et radix, Alchemilla xanthochloa (vulgaris) (VÉDETT) herba, Arctium lappa radix,
Arnica montana (VÉDETT, helyette termeszthető az egyenértékű A. chamissonis) flos,
herba, rhizoma, Artemisia absinthium folium, herba, Artemisia vulgaris herba, Betula
pendula folium, Calluna vulgaris herba, Capsella bursa-pastoris herba, Centaurium
erythraea herba, Chelidonium majus herba, radix, Cychorium intybus radix, Colchicum
autumnale tuber, semen, Convallaria majalis folium, herba, flos, rhizoma, Corylus
avellana folium, cortex, gemma, Cotinus coggygria folium, Crataegus monogyna, C.
laevigata summitas, flos, folium, fructus, Digitalis lanata (VÉDETT, de termeszthető)
folium, Dryopteris filix-mas rhizoma, Epilobium parviflorum herba, Equisetum arvense
herba, Euphrasia rostkoviana herba, Filipendula ulmaria herba, Frangula alnus cortex,
Fumaria officinalis herba, Galega officinalis herba, Galium (Asperula) odoratum herba,
Galium verum herba, Geum urbanum rhizoma et radix, Glechoma hederacea herba,
Gypsophila paniculata radix, Hedera helix folium, Herniaraia glabra herba, Hippophaë
rhamnoides fructus (VÉDETT, de termeszthető), Hypericum perforatum herba,
Juniperus communis pseudofructus, Lamium album flos, herba, Leonurus cardiaca
herba, Lycopodium clavatum (VÉDETT, inkább importból való) spora, herba, Malva
sylvestris flos, folium, Menyanthes trifoliata (VÉDETT) folium, Ononis spinosa radix,
Pinus sylvestris turio, terebinthina, Plantago lanceolata, P. altissima folium,
Polygonum aviculare herba, Populus nigra gemma, Potentilla arenaria herba,
Potentilla erecta rhizoma et radix, Primula veris radix et rhizoma, flos, Pulmonaria
officinalis folium, herba, Rosa canina s. l., más Rosa spp. pseudofructus, Rumex spp.
fructus, radix, Sambucus nigra flos, fructus, Sempervivum tectorum herba, Solidago
canadensis, S. gigantea, S. virga-aurea herba, Symphytum officinale rhizoma et radix,
Tanacetum vulgare herba, flos, Taraxacum officinale radix, folium, herba c. radicibus,
Thymus serpyllum herba, Tilia cordata, T. platyphyllos, T. tomentosa flos, Tussilago
farfara folium, flos, Urtica dioica folium, herba, radix, fructus, Vaccinium myrtillus
folium, fructus, Valeriana officinalis rhizoma et radix, Verbascum phlomoides flos,
Verbena officinalis herba, Veronica officinalis herba, Viola odorata folium, rhizoma et
radix, flos, Viola tricolor herba, Viscum album folium, stipes.
A hazánkban termeszthető, legfontosabb gyógynövények agrotechnikai
tudnivalóit HORNOK (1990) és BERNÁTH (2000) alapos és gondos kézikönyvei
tartalmazzák. Ezekből a mezőgazdasági szakemberek részletesen megtudják, hogy a jó
és viszonylag állandó minőségű terméket (drogalapanyagot) gondos szabályok betartása
nélkül nem lehet biztosítani akár a közvetlen felhasználás, akár az ipari feldolgozás
szempontjait is vesszük figyelembe. Ismernünk kell a termesztendő növény ökológiai
(talaj-, víz-, hőmérséklet- és fény-) és agrotechnikai igényeit: elővetemény, magról való
vetés vagy palántázás, növényápolás, tápanyagellátás, betakarítás, primér feldolgozás
(már akár a termőterületen), szállítási gondosság, szárítás (természetes vagy
mesterséges), tárolás. Külön megvannak a szabályai a vetőmagtermesztésnek. Ismerni
kell a rendelkezésre álló fajtákat, ha lehetséges, több fajtát vagy a célnak megfelelő,
legelőnyösebb hatóanyag-tartalmú fajtát használni.
Fontosabb termesztett gyógynövényeink: Althaea rosea var. nigra flos, Anethum
graveolens fructus, herba, Angelica archangelica radix, Anthemis nobilis flos, Artemisia
dracunculus herba, Borago officinalis semen, Brassica alba, B. nigra, B. juncea semen,
Calendula officinalis flos cum calycibus seu sine calycibus, Carthamus tinctorius flos,
semen, Carum carvi fructus, Chrysanthemum cinerariifolium flos, Cnicus benedictus
herba, Coriandrum sativum fructus, Cucurbita pepo var. styriaca semen, Digitalis
lanata, D. purpurea folium, Dracocephalum moldavica herba, Echinacea purpurea, E.
angustifolia, E. pallida radix, herba, folium, flos, Fagopyrum esculentum, F. tataricum
herba, Foeniculum vulgare fructus, Ginkgo biloba folium, Humulus lupulus strobulus,
Hyssopus officinalis herba, Lavandula angustifolia flos, Levisticum officinale radix,
Linum usitatissimum semen, Malva sylvestris subsp. mauritiana flos, Marrubium
vulgare herba, Matricaria recutita anthodium, flos (cribratum), Melissa officinalis
herba, Mentha piperita folium, herba, Ocimum basilicum herba, Oenothera
erythrosepala semen, Origanum majorana herba, Papaver somniferum caput,
Pimpinella anisum fructus, Plantago lanceolata folium, Ruta graveolens herba, Salvia
officinalis herba, Salvia sclerea herba (recens), Satureja hortensis herba, Silybum
marianum fructus, Sinapis alba semen, Thymus vulgaris herba, Trigonella foenum
graecum semen, Valeriana officinalis radix.
A gyógynövény-nemesítés nehéz műveletsor. Szempontjait és műveletét két
példával érzékeltetem. A fő cél mindig a termésbiztonság, a területre vonatkoztatott
hatóanyag-mennyiség növelése (biomassza, ill. terméshozam fokozása) és kívánt
hatóanyag vagy hatóanyagok legkedvezőbb minőségi összetétele és mennyisége.
Mindezt egyidejűleg elérni igen bonyolult és nehéz feladat. Ezért a gyógynövények
nemesítése az egész növénynemesítésen belül a legösszetettebb, ismerve a hatóanyagok
változékonyságát, képződésüknek ökológiai függőségét, érzékenységét. Vázlatos
példák:
Valeriana officinalis (macskagyökér) nemesítése:
A ploiditásfok (alapkromoszómaszám többszörösei) növekedésével általában
erőteljesebb a hatóanyagok felhalmozódása, főként a valerensav vonatkozásában.
Illóolaj-tartalomban ellentétes a tendencia: legmagasabb érték a tetraploid “collina"-
típusban található. A természetes populációk genetikai változékonyságát ismerni kell:
V. officinalis var. latifolia (Lengyelország): 2n = 14, 28; V. officinalis var. exaltata: 2n
= 14; V. officinalis ssp. officinalis (tipustaxon): 2n = 14, V. officinalis ssp. collina: 2n =
28. Vannak oktoploid (2n = 56) populációk is, ezek is felhasználhatók a keresztezési
kombináció megtervezésekor.
Nemesítés szakaszai:
Szelekció: morfológiai, produkció-biológiai szempontok (gyökértömeg,
illóolajtartalom) szerint.
Populációanalízis: vegetatív szaporítással (hátrányt jelent).
Produkcióstabilizálás fő szempontjai: ökostabilitás, magas illóolajhozam, betegségellenállóság.
Hatóanyag növelése: produkció-biológiai és ökostabilitási előnyök mellett a fő
hatóanyag (ciklopentán-szeszkviterpén típusú valepotriát) mennyiségi növelése
(módszerek: beltenyésztés, hímsteril-vonalak előállítása, keresztezés stb.).
Fajtakísérletben összehasonlítás, állami fajtaminősítés (szaporítóanyag forgalmazásának
előfeltétele), fajtaoltalom (vagy szabadalmaztatás).
Papaver somniferum (mák) nemesítése:
Nemesítési cél fő szempontjai: termés (mag) mennyiség növelése, morfin vagy más
hatóanyag növelése (“ópiummák", gyógyszeripari cél), alkaloid-mennyiség csökkentése
(étkezési mák).
Módszerek, eredmények:
Szelekciós nemesítés: szelekciós nyomás (pl. hűvös, fényszegény körülmények között
eredményesebben lehet szelektálni magasabb narkotin- vagy kodein-tartalomra, továbbá
betegség elleni rezisztenciára), előnyt jelent az öntermékenyülés, tájfajták
egyedszelekciójával nagy hozamú fajták állíthatók elő.
Kombinációs nemesítés: kasztrálás, keresztezés, heterózis, hibridtörzsek és hibridfajták
előállítása (tulajdonságok fixálása, pl. tok-, ópium-, maghozam vagy morfintartalom,
rezisztencia tulajdonságok), eredményes lehet a Papaver somniferum és a P. orientale
reciprok keresztezése.
Poliploidia, mutációs nemesítés, géntranszformáció: több tok, több morfin, kevés mag
(vetőmag-előállításra), spontán mutációk (pl. alkaloidszegény típus) felhasználása,
szomatikus embriogenezis alkalmazása, transzgénikus fajták nemesítése.
Fajtakísérletek, fajtaelismerés, fajtafenntartás.
Külön említésre méltó, hogy a genetikailag módosított (manipulált)
gyógynövények nem minősülhetnek GMO-termékeknek akkor, ha a gyógyszeripar
dolgozza fel, vagyis kizárólag meghatározott szerkezetű, tiszta vegyületek izolálása, ill.
előállítása a cél. Ilyenkor fel sem merülhet az a kétely, hogy valamilyen “melléktermék"
nem kívánt hatást gyakorol a fogyasztó szervezetre. Ha sikerül biotechnológiai
módszerrel olyan magas morfin-tartalmú és kórokozóknak ellenálló transzgénikus fajtát
előállítani, ami kizárólag gyógyszeripari feldolgozásra kerül, akkor nincs ok tiltakozni.
Ha transzgénikus úton sikerül a hioszciamin-epoxidáz szintéziséért felelős gén
expresszálódását jelentősen megnövelni, akkor sokkal nagyobb mennyiségben
keletkezik a transzgénikus Daturában szkopolamin, melynek kinyerése - más értékes
farmakológiai tulajdonsága miatt - ipari szempontból gazdaságos.
A közvetlenül, teaként vagy más, nem annyira szelektív kivonással előállított
készítményként kerül forgalmazásra egy transzgénikus gyógynövényfajta (pl. menta
vagy édeskömény) terméke, akkor minden szempontból meg kell győződni az
ártalmatlanságról (génmanipuláció nem várt hatásainak sejtbiológiai és állatélettani
bizonyítása), akárcsak bármilyen GMO-élelmiszer esetében (pl. transzgénikus
paradicsom, alma, szőlő, búza stb.). Nem véletlen, hogy a világ legnagyobb GM-növény
előállítói olyan ipari növények (pl. szója, kukorica, gyapot) rovarrezisztenciáját vagy
gyomirtószer-rezisztenciáját tudták kialakítani, amelyekből tisztított proteint izolálnak
(pl. szója), ipari keményítőt, izocukrot, alkoholt és olajat állítanak elő (pl. kukorica)
vagy vattát gyártanak (pl. gyapot). Az említett GM-növények előállításában az USA jár
élen, ezzel is biztosítva monopolhelyzetét az egész világon. Komoly kérdés, hogy a
hatalmas területen termesztett transzgénikus ipari növények milyen helyrehozhatatlan
károkat idézhetnek elő a genetikai sokféleség megőrzése terén. Ennek kifejtése azonban
nem tartozik jelen könyv tárgyköréhez.
5. Teadrogok primer feldolgozása, kivonatok készítése
A hivatalosan elismert gyógynövény-drogok egy része alkalmas tea (vizes kivonat)
készítésére. Ezek a teadrogok önmagukban (“monotea") vagy teakeverékek
(gyógyszerészi szaknyelven “species") formájában használhatók. Erős hatású teadrog
(pl. Chelidonii herba) alkalmazásához orvosi javallat szükséges, adagolásuk
meghatározott. A legtöbb drogból veszély nélkül készíthető tea, mert enyhe hatásuk ezt
lehetővé teszi. Sokszor betegségek megelőzésére, krónikus betegségek kezelésében, de
gyakran hirtelen fellépő betegségek gyógyítására is felhasználják. Mégis, a biztos
diagnózis érdekében bármilyen betegség esetén meg kell kérdezni az orvos vagy a
gyógyszerész véleményét. Ugyanez vonatkozik a szálas és filteres gyógyteakeverékekre
is. Az ártalmatlannak tűnő, folyamatos gyógyteázás is okozhat nem kívánt hatásokat (pl.
a cserzőanyag-tartalom megterhelheti a májat).
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv I. kötetében a “Gyógynövényteák - Plantae ad
ptisanam" definíciója a következő (01/2002:1435): “A gyógynövényteák kizárólag egy
vagy több növényi drogból álló gyógyszerkészítmények, amelyekből főzéssel,
forrázással vagy áztatással frissen fogyasztható vizes oldatok készíthetők. A
gyógynövényteákat általában ömlesztve vagy adagolt formában, tasakokban
forgalmazzák. A gyógynövényteáknak meg kell felelniük a Gyógyszerkönyv
vonatkozó, egyedi cikkelyeinek vagy ezek hiányában a Növényi drogok (1433) általános
cikkely követelményeinek. A gyógynövényteák mikrobiológiai tisztaságára vonatkozó
ajánlások (5.1.4.-4. Mikrobiológiai tisztasági osztály) figyelembe veszik az előírt
elkészítési módot (forró víz vagy nem forró víz használata)."
Akármelyik teadrogról vagy teadrog-keverékről is legyen szó, alapvetően fontos
az azonosított és ellenőrzött alapanyag megfelelő minőségű tisztítása és aprítása, vagyis
primer feldolgozása, ami már az alapanyag betakarításával elkezdődik.
A primer feldolgozás általános szempontjai:
1. A betakarítás optimális időpontjának megválasztása (“technológiai érettség"),
2. Betakarítás, ill. gyűjtés módjának megválasztása: értékes, drogot szolgáltató része
legyen a növénynek,
3. Az alapanyag kíméletes és gyors (3-5 óra) beszállítása a szárító helyiségbe; ha
nyers, akkor a szállító eszközről fedett, betonpadozatú helyiségbe kerüljön, ahol kb.
kétszeres tömegének megfelelő felületre helyezik, ritkán (kb. 8 óránként) átforgatják
(különösen érzékeny pl. a citromfű, kamilla, útifű, virágok), ha száraz, akkor
pormentes, tiszta felületre kerül és lefedik,
4. Alapanyag minősítési szempontjai átvétel előtt: faj azonos, ép, egészséges, jellemző
szín, szag, idegen anyagoktól mentes,
5. Feldolgozás előtti tárolás: elkülönítve a mérgező, nem mérgező, erős illatú
nyersanyagokat, ugyanígy elkülönítve: virág, levél, herba, gyökér stb. (A
szállításhoz raklapok, targonca szükséges),
6. Előkészítő műveletek szárítás előtt:
- tisztítás (kézzel, rostával, mosással, pl. macskagyökér, orvosi angyalgyökér,
hámozással, pl. fehér szappangyökér)
- aprítás (pl. vastagabb gyökereket)
- fosztás, pl. levél morzsolása (majoránna)
- erjesztés, pl. Camelia, Vanilla (külföldi nyersanyagokat a helyszínen)
7. Szárítás - kíméletes vízelvonás: a növényanyagból a mechanikailag kötött és az
ozmotikus nedvesség eltávolítása (víztartalom 90-ről kb.14%-ra); fizikai tényezők:
- a szárító levegő hőmérséklete: előnyös, ha minél alacsonyabb, általában nem
több 600C-nál
- a szárító levegő nedvességtartalma (ellenárammal egyenletes a száradás)
- a szárító levegő áramlási sebessége és iránya (lehet egyirányú vagy
ellenáramú)
- a szárítás időtartama
A szárítás módja lehet:
- természetes
- mesterséges (szárítóberendezéssel)
a) hideg levegős szárítás (8-12 nap, ventillátorral): nagyon érzékeny
alapanyagoknál
b) meleg levegős (leggyakoribb), 4-12 óra
c) forró levegős: főleg ipari drogok (2-5 perc, 200-10000C, erős lebegtetéssel)
1 kg száraz droghoz általában a következő friss nyersanyag-mennyiségekre van
szükség:
- virág: 6-7 kg
- levél vagy herba: 5-6 kg
- termés (és álbogyó, tobozbogyó), gyökér, kéreg: 2-3 kg
- mag: 1,2 kg-tól (pl. mustár, csipkebogyó) 2 kg-ig (pl. kömény, ánizs,
édeskömény)
8. Drogtisztítás és drogaprítás (tehát a szárított nyersanyagok további feldolgozása)
Lehetőségek, gyakoribb eszközök, gépek:
- válogatószalagos tisztítás (kézi, 1-10 m/perc sebességgel)
- vágógépek (pl. Heinen EWK, Winicker WA): simavágás keresztkéssel,
kockavágás hasító késsel és szabályozható keresztkéssel
- morzsológépek: szárított herbából az értékes levél- és virágrész
lemorzsolása; részei: morzsolódob, szártalanító rosta, portalanító rosta, szita
(majoránna, bazsalikom)
- őrlőgépek: kalapácsos, vágva őrlő stb., finomabb aprításra szolgál
- rostagépek: frakcionálás, homok- és porelválasztás (kamilla szártalanítása is)
- triőrök: fekvő, forgóhenger üregekkel ellátva, a magdrogtól elválasztja az
eltérő méretű részeket
Drogaprítás mértéke (előírásonként a szálköz távolsága és a szita számozása eltérő
lehet):
- aprítás nélkül: kisebb virágzatok, virágok (pl. Chamomillae anthodium,
Lavandulae flos)
- scissus = durván aprított - I. szita (rosta) finomságú (6,3 mm): virágok
- conscissus = aprított - II. szita (rosta) finomságú (4,0 mm): levelek, herbák
- semiconscissus = finoman aprított - III. szitafinomságú (2,0 mm): gyökér,
gyökértörzs, kéreg, fás részek, bőrnemű levelek, termések, magvak
- IV., V. szitafinomságra porított anyag ipari feldolgozásra alkalmas (pl.
tabletta, kapszula gyártás)
- VI. szitafinomságú frakció (0,32 mm): az eredeti tömegnek legfeljebb 5%-a
mehet át (különösen a filteres teák esetében fontos, hogy minél kevesebb
legyen ez a szitafrakció, mivel a finom papíron átjuthat a drogpor és a
készült tea üledékessé válik).
Kivonatok készítése
A gyógyteaféléket a vizes kivonás (arány általában 2-5 g drog/100 ml víz) módja
szerint osztályozhatjuk:
Infusum (forrázat): leforrázni vagy áztatás után 20 percig gőztérben tartani,
majd 10-15 percig lefedve állni hagyni, utána szűrni
Decoctum (főzet): főzzük 10-15 percig vagy duzzasztás, ill. áztatás után 40
percig gőztérben tartani, melegen szűrni
Digestio (pállítás): hosszabb ideig (4-8 órán át) tartó áztatás 30-70 0C-on (pl.
kutyabengekéreg, medveszőlőlevél)
Maceratio (áztatás): hosszabb ideig (akár 8-12 órán át) tartó áztatás
szobahőmérsékleten (pl. orvosiziliz-gyökér, csipkebogyó)
Ad fomentosum et ad cataplasma (borogatásra): előbbi finomabb, utóbbi
kevésbé finomabb aprítású drogpor. Vízzel nedvesítve, pépesen, borogatás
céljából (pl. Farina lini melegen, Farina sinapis langyosan lumbago ellen)
Ad fumigationem (füstölőként): pl. asztmadohány cigarettázásra (Species
antiasthmatica ad fumigationem)
A teakeverékek vizes kivonására teljesen általános előírást nem lehet megadni,
mivel a forrázat vagy főzet készítése a komponensek arányától függ. Általában a gyártó
cég vagy az előállító gyógyszerész adja meg a teafolyadék készítésének módját.
Egyéb folyékony kivonat, alkoholos tinktúra, extraktum vagy párlat,
préselmény, pép lehet például:
- különleges macerátum; kivonószer lehet pl. sósavval kissé savanyított
desztillált víz, ecet, bor vagy olaj (zsíros olajjal készül macerátum a
fokhagymából, az orbáncfűből vagy az árnikavirágból stb.)
- solutio (oldat): speciális eljárással készül pl. az Aqua aromatica
- sirupus (cukoroldatos galenikum): Sirupus aurantii, Sirupus rubi idaei,
Sirupus laxans stb.
- tinctura (szeszes kivonat): többnyire 40-70%-os etilalkohollal áztatással
vagy perkolációval, ülepítéssel vagy szűréssel (vékony vattarétegen kolálva:
szűrlet = colatura). Drog és kivonószer aránya általában: 1:10, 1:5. Ide
tartoznak a homeopáthiás őstinktúrák is. A gutta (csepp-készítmény)
legtöbbször alkoholos kivonat. A gyógyborok is hasznosak lehetnek,
gyakran esszenciát (tinktúrát) kell a javasolt arányban fehér- vagy
vörösborral elegyíteni. (A népi orvoslásban sok helyen gyógypálinkákat
alkalmaznak. Ezekért nem vállal felelősséget a szakember!)
- extractum (sűrű és száraz kivonat): általában etilalkoholos kivonatok
töményítésével készíthető. Szárazanyag-% szerint lehetnek:
extractum fluidum (sz.a.: 15-50%)
extractum subspissum (félsűrű, sz.a.: 50-70%)
extractum spissum (sűrű, sz.a.: 70-85%)
extractum siccum (száraz, sz.a.: 94% körül)
- szuperkritikus fluid extrakció (SCFE) legtöbbször szén-dioxiddal
- illóolaj kinyerése vízgőz-desztillációval vagy nyomással (sajtolással)
- zsíros olaj kivonása oldószerrel vagy préseléssel
- hidrofil anyagok vizes kivonását követő liofilizálás, porlasztva szárítás,
vákuumbepárlás (pl. instant porok, granulátumok)
- frissen préselt lé (pl. káposzta, cékla) pasztőrözve vagy liofilizálva
- gyümölcspép (pulpa), pl. hashajtó lekvárfélék
- egyéb formulázás gyógyszertechnológiai módszerekkel (pl. ciklodextrines
por, granulátum, tabletta, drazsé, gyógycukorka, kapszula, kenőcs stb.)
6. Gyógynövények minősítése, fitokémiai értékelése
Külön feladat az ipari gyógynövények minősítése, hiszen a hatóanyag-kivonás szelektív
művelet, ebben az esetben a hatóanyag szennyeződés-mentessége, tisztasága,
egységessége a döntő kérdés. Kifejezetten magas szintű műszeres analitikai munkát
igényel.
A drogok minőségi követelményeit szigorú gyógyszerkönyvi és
szabványelőírások rögzítik. A drogelőállításban érvényesülnie kell a “Szabályos
Termesztési Eljárás"-nak (GAP = Good Agricultural Practice) és az ISO (International
Organization for Standardisation) 9002:1994 szabványnak. A minősítés - akár belső,
akár hatósági - a Ph. Hg. VII. (1986) vonatkozó cikkelyeinek figyelembe vételével, de
már Ph. Hg. VIII. I. (2003) és II. (2004) köteteinek megfelelően történik. Probléma
esetén segítséget nyújthatnak a Ph. Eur. és a DAB korábbi és folyamatosan bővülő
előiratai. Például a VIII. Magyar Gyógyszerkönyv “Növényi drogok - Plantae
medicinales" (1433. számú általános cikkely) kiterjed az előállításra, azonosításra,
vizsgálati módszerekre és növényvédőszer-maradványok kimutatására vonatkozó
legfontosabb tudnivalókra. Bármilyen gyógynövény vagy gyógynövény alapú
készítmény előállítása során érvényesíteni kell a GMP (Good Manufacturing Practice)
követelményeit a minőség garantálása érdekében. Ezek:
- hatóanyag(ok) standardizálása (összes hatóanyag vagy egyes hatóanyagok
mennyiségi megadása),
- szerves oldószerek (kivonószerek) maradványa nem vagy csak a
megengedett szint alatt lehet benne,
- nehézfém vagy peszticid maradvány nem lehet benne,
- mikrobiológiailag megfelelő tisztaságúnak kell lennie (stabilitás!),
- csomagolóanyag minősége, a csomagolás módja az előírt követelményeknek
megfelelő legyen.
A drogminősítésnek az egészségvédelmet, a visszaélés megakadályozását, a
fogyasztói érdekvédelmet, a termelői és kereskedelmi érdekvédelmet egyszerre kell
szolgálnia.
Az említett Ph. Hg. VII. (1986) I. kötetében megtalálhatók a drogok és illóolajok
általános tudnivalói és vizsgálati módszerei. A II. kötet 71 növényi drog és 15 illóolaj
minőségi követelményeit tartalmazza. A Magyar Szabvány (MSZ) gyakran még ma is
hivatkozási alapul szolgálhat (ha nincs újabb és jobb). Ebben a szabványgyűjteményben
1992-ben 145 drog- és 35 illóolajszabvány volt érvényben. I. és II. osztályú minőségi
kategóriát különböztet meg.
A Ph. Hg. VIII. készítéséhez az 4. Európai Gyógyszerkönyv adja a példát.
Tájékoztatóként tudjuk, hogy új magyar gyógyszerkönyvünkben mintegy 200 növényi
drog, 30 oleum, 30 aetheroleum, 20 tinktúra és 10 extraktum fog szerepelni.
A vonatkozó cikkelyek taglalása elárulja, hogy milyen sokféle szempont szerint
kell megvizsgálni a drogokat:
1. Drog és anyanövényének tudományos és magyar neve
2. Azonosság
- makroszkópos vizsgálat
- mikroszkópos vizsgálat (pl. folium esetén sztómák típusa, sztómaindex)
- azonossági reakció
- vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálat, gázkromatográfiás vizsgálat vagy
spektroszkópiás azonosítási módszer
3. Tisztaságvizsgálat
- organoleptikus vizsgálat
- idegen anyagok: növény egyéb részei, idegen eredetű szennyezések (nem
lehet több 2% m/m-nál)
- szárítási veszteség (1050C-os szárítószekrényben, előírt ideig végzett
szárításra bekövetkező tömegveszteség)
- sósavban nem oldódó hamu (= homok) tartalma (a drog hevítése, majd 600
0C-os izzítása után visszamaradó összes hamu koncentrált sósavban nem
oldódó maradékának 100 g drogra vonatkoztatott mennyisége)
- peszticidmaradvány-vizsgálat (a jelenlegi gyakorlat szerint “biotermék"
esetében a határ legtöbbször 0,01 mg/kg)
- mikrobiológiai tisztaság: 1 g drogban lehet (DAB 10. szerint):
aerob baktérium 107
penész- és élesztőgomba 104
Escherichia coli 102
más enterobaktérium 104
Salmonella 0
- nehézfémek (pl. Pb, Cd, Hg, Fe, As) a megengedett szint alatt lehet
4. Tartalmi meghatározás (folyamatosan tökéletesedik, eszerint módosulhat)
- kivonatanyag-tartalom meghatározás (vízzel vagy alkohol-víz elegyével)
- duzzadási érték meghatározása (1 g drog duzzadása ml-ben, vízben, 5 óra
múlva, szobahőmérsékleten) nyálkaanyagokat tartalmazó drogoknál
- keserűanyag-tartalom meghatározása (érzékszervi, hígítással)
- cserzőanyag-tartalom meghatározás (pl. bőrporos módszerrel)
- hemolitikus index meghatározása (az a hígítás, ami még teljes hemolízist
idéz elő)
- alkaloid-tartalom meghatározás (újabban műszeres analitikai mérésekkel
kiegészítve)
- illóolaj-tartalom meghatározás
- egyéb anyagcsoportok (pl. összes flavonoid, antrakinon-glikozidok stb.)
mennyiségi értékelése általában spektrofotometriás módszer segítségével
7. Gyógynövénykutatás, ipari gyógynövények
A modern magyar gyógynövénykutatás gyökerei a 19. század elejére nyúlnak vissza,
amikor főként olyan német példák váltak ismertté, amelyek megalapozták a
gyógyszerismereti (farmakognóziai) ismereteinket. Alexander Tschirch (1856-1940)
berni professzor nagyszabású monográfia-sorozata (1912, 2. kiadás egy része 1928-
1932) nagy hatással volt a hazai kutatásokra. Ugyanilyen szemléletformáló
alapmunkának számít az 1913-ban megjelent, első ilyen témájú magyar nyelvű
szakkönyv, Jakabházy Zsigmond és Issekutz Béla “A gyógyszerismeret tankönyve".
Akkor a gyógyszerek nagy része gyógynövény vagy gyógynövény-eredetű
anyag volt. Ma a farmakognózia (a szó szoros értelmében gyógyszerismeret) eredeti
jelentése megváltozott, a farmakológia (= gyógyszerhatástan, gyógyszertan) tárgyalja a
gyógyszerek hatását, a mai farmakognózia pedig a gyógynövényekkel kapcsolatos
botanikai, kémiai és hatástani ismereteket. Ilyen farmakognóziai tankönyv volt Lipták
Pál 1940-ben megjelent “Gyógyszerismeret" című könyve is.
Akár a füveskönyvek (pl. Lencsés, Melius, Pápai Páriz), akár pedig a
leggazdagabb népi orvoslási tapasztalatok bölcsője Erdély volt. Nem véletlen, hogy
Magyarországon a gyógynövényekkel tudományos és gyakorlati alapon Páter Béla
(1860-1938), a kolozsvári gazdasági akadémia igazgatója kezdett el foglalkozni. Az
akadémia kísérleti gazdaságából teremtette meg 1904-ben a világ első gyógynövénykísérleti
intézetét, amire méltán lehetünk büszkék. Utóda és munkatársa Kopp Elemér
(1890-1964) pedig 1948-ban Marosvásárhelyen fektette le a gyógynövénykutatás és az
oktatás alapjait. Páter és Kopp korukat megelőzve összekapcsolták a gyógynövények
kísérleti termesztését a vegyelemzésükkel.
A magyar gyógynövényügy fejlődésének újabb lendületet az I. világháború alatt
bekövetkezett tea- és gyógyszerhiány adott. Ekkor a hadsereg és a polgári lakosság
ellátása érdekében gyógynövénygyűjtési akció indult, a hiányzó orosz tea pótlására a
vad szederfajok levelét gyűjtötték. Ekkor terelődött a figyelem arra a kiaknázatlan
értékre, ami a vadon termő gyógynövények alakjában nagyrészt elpusztult, mert
gyűjtésük és értékesítésük nem volt megszervezve, a külföldi kapcsolatok ezen a
vonalon nem voltak kiépítve. Kitűnt, hogy sok olyan drogot importáltunk az I.
világháború végéig, ami itthon is bőven termett vadon. Ahogy befejeződött a háború, a
nagy értékű tárolt készletekre felfigyeltek a kereskedők. Ekkor azonban nem volt olyan
intézmény, amely a gyógynövények gyűjtését, feldolgozását, értékesítését szakszerűen
irányíthatta volna. A szederlevélgyűjtő állomás csak katonai érdekeket szolgált, s a
háború végével működése véget ért.
Minden igény nyomán 1915-ben kivált a szőlészeti intézetből az ország második
gyógynövény-kísérleti állomása, ami hamarosan, 1918-ban intézetté vált. Első vezetője
Irk Károly vegyész, Páter Béla munkatársa volt, azonban betegsége és korai halála
miatt az intézet megszervezése és irányítása Augustin Béla feladata lett. Augustin volt
tehát a Gyógynövény Kutató Intézet alapítója és igazgatója 1938-ig. Amikor az intézet
megkezdte működését, a hazai drogok még részben ismeretlenek voltak. A külföldiek
például azt tapasztalták, hogy a magyar szarkalábvirág nem kék, hanem bíborlila. Akkor
még nem tudták, hogy a magyar drogot zömében nem a mezei szarkaláb (Consolida
regalis), hanem a lila virágú keleti szarkaláb (Consolida orientalis) szolgáltatta. Ebben
az időben sok hamisított vagy összetévesztés miatt nem valódi drogáru került ki
külföldre. Például a trianoni Magyarországról eleinte árnikavirág néven sok árut vittek
ki, holott a leszűkített ország területén vadon legfeljebb csak a Nyugat-Dunántúlon
fordult elő szórványosan az Arnica montana. Helyette a vele összetévesztett Inula fajok
kerültek begyűjtésre. (Akkor még sem a hegyi árnika, sem az örménygyökér még nem
volt védett.) Az intézet fő feladata tehát a hazai drogok és az azokat szolgáltató
növények alapos megismerése, elterjedésének feltérképezése, a gyűjtés megszervezése
és a drogok tisztaságának megállapítása volt. Gyakori eset volt ugyanis, hogy mérgező
növények (csattanó maszlag, beléndek stb.) részei is belekeveredtek a teadrogokba.
Mindezt csak rendszeres szakemberképzéssel és szigorú ellenőrzéssel tudta
megvalósítani az intézet. Ennek eredményeképpen fellendült a magyarországi drogok
exportja. Augustin Béla támogatásával indult el világútjára az intézetből az a nagy
jelentőségű felfedezés, ami Kabay János nevéhez fűződik, a már korábban említett
eljárás, a mákszalmából történő morfin-előállítás.
A vadon termő gyógynövények közül - mint már említettem - a legnagyobb
jelentősége a székfűvirágnak volt. Ennek minőségi ellenőrzését a Gyógynövény Kutató
Intézet végezte. Az intézetnek több kiemelkedő gyakorlati eredménye is született.
Sikerült kidolgozni a borsmenta termesztési előírásait. A tenyészanyagból szigorú
ellenőrzés nyomán a Mentha rubra egyedeket kiszelektálták, mivel ennek levele és
illóolaja nem a célnak megfelelő összetételű, emiatt rontja a minőséget.
Növénynemesítők közreműködésével sikerült termesztésbe vonni simatokú (nem
tüskés) és alacsony növésű ricinusfajtákat. A megtermelt ricinusmag fedezte az ország
gyógyszerszükségletét és ipari ricinusolaj-igényét. A kutatómunka másik nagyszabású
eredménye volt az anyarozs termesztésének megoldása. Békésy Miklós hosszú éveken át
tartó kísérletezéssel eljárást dolgozott ki, amellyel mesterségesen lehet fertőzni a rozsot,
és így anyarozsot lehet termeszteni. Eljárását hamarosan külföldön is alkalmazták.
A drogok hatóanyag-tartalmának vizsgálata terén úttörő eredményeket ért el
Száhlender Károly, aki 1938-ban Augustin Bélától átvette az intézet vezetését is, de
behívták katonának és a háború áldozatává vált. Ezalatt Rom Pál, a magyar illóolajkutatás
kiemelkedő egyénisége helyettesítette egészen az ostrom utáni időkig, amikor
1945-től az intézet élére Boros Ádám, a kiváló botanikus került. Az ostrom utáni
években a legnehezebb körülmények között kezdte meg működését az intézet. Csak
1953-ban készültek el a laboratóriumok, ahol lendületes kutatás kezdődött. 1950-től a
drogellenőrzési tevékenységet az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet
(OMMI) gyógynövény-minősítő osztálya vette át Giovannini Rudolf vezetésével.
Boros Ádám igazgatói irányítása alatt teljesedett ki az anyarozskutatás
(gépesítés, hatóanyagra történő nemesítés, szaporítóanyagok előállítása), a
szívgyógyszer-alapanyagként felhasznált piros és gyapjas gyűszűvirág kémiai és
nemesítési kutatása és Szathmáry Géza irányító tevékenységével számos vadon termő
(pl. kálmos, kutyabenge, orvosi székfű, szappangyökér, vidrafű) és külföldi
gyógynövény (pl. Hyoscyamus muticus, Datura metel, Ammi majus, Ammi visnaga)
kultúrába vételével kapcsolatos kísérleti tevékenység. Ugyancsak jelentős eredmények
születtek az illóolajat tartalmazó növények (borsosmenta, fodormenta, levendula, orvosi
zsálya, muskotályzsálya, kerti kakukkfű, kapor, konyhakömény, édeskömény, ánizs,
koriander, lestyán, angyalgyökér) agrotechnikájának kidolgozása és illóolaj-kutatása
terén. Gubányi Emil úttörő munkát végzett a gyógyszeripari jelentőségű, rutin-tartalmú
növények kutatásában. Kiderült, hogy a pohánka (Fagopyrum esculentum) helyett a
tatárka (Fagopyrum tataricum) sokkal jobban bírja a szárítást, rutintartalma alig
csökken. Újabb alapanyagként pedig kiválónak bizonyult a japánakác (Sophora
japonica), a nálunk tömegesen ültetett díszfa, kedvelt, útmenti sorfa. Bimbója légszáraz
állapotban rutozidban rendkívül gazdag, nyersanyagként gyártásra alkalmas.
Külön meg kell említeni, hogy ebben az időszakban kezdődtek a növényi
szteroid-kutatások is. Ez azért fontos, mert számos nemi hormon és mellékvesekéreghormon
gyártásához gazdaságosan előállítható alapanyagnak bizonyult néhány külföldi
növény (pl. Dioscorea-fajok). Ezek itthon nem termeszthetők, emiatt a figyelem a
Solanum fajokra terelődött (pl. értékes szteroidforrásnak bizonyult az idegenföldi, de
termeszthető S. aviculare és S. laciniatum).
Az Apocynaceae családba tartozó rózsamenténgről (Catharanthus roseus) és a
kis télizöld meténgről (Vinca minor) a hatóanyagokról szóló fejezetben már említést
tettem, előbbi fontos a rákterápiában, utóbbi egyik hatóanyag-származéka fontos az agyi
vérkeringés javításában. A korábbi Kőbányai Gyógyszergyár Növénykémiai Kutató
Laboratóriumában neves fitokémikus gyógyszerészek, Szász Kálmán, majd Lőrincz
Csaba értek el kiemelkedő gyakorlati eredményeket a “Vinca-kutatásban".
Számos más ipari gyógynövényt dolgoznak még fel hazai gyárak vagy üzemek,
pl. Debrecenben készítik a tökmagolajat tartalmazó kapszulát vagy a máriatövisből
kinyert, májvédő szilimarint tartalmazó drazsét. Ma is népszerű magyar gyógyszerek
készülnek az anyarozsból (Claviceps purpurea) vagy a macskagyökérből (Valeriana
officinalis).
A növényi biokémia előrehaladásában magyar tudósnak, a gyógyszerész Doby
Gézának (1877-1968) voltak úttörő érdemei, aki agráregyetemi rektorként és egyetemi
tanárként adta át szemléletét tanítványainak és szerzett érdemeket külföldön.
A mai gyógynövénykutatás szerteágazó. A régi hagyományokkal rendelkező
kutatóhelyek közül a budakalászi Gyógynövény Kutató Intézet a növényi hatóanyagok
analitikai kutatása mellett a máknemesítésben ér el kiemelkedő eredményeket, de itt
található az Európában is híres gyógynövény-génbank és kemotaxonómiai botanikus
kert. A Semmelweis Egyetem Farmakognóziai Intézete sokat tett azért, hogy a
fitoterápia ma már hazánkban is gyakorlattá válhatott. A gyógynövények sejt- és
szövettenyésztése terén nemzetközileg elismert kutatóhely. A Szegedi
Tudományegyetem Farmakognóziai Intézetében magas szintű fitokémiai kutatás folyik
(hatóanyagok izolálása, szerkezetkutatása), de hagyományos hírneve szinte állandó,
mivel a növényi kábítószerek analitikai kutatásában korábban és ma is jeleskedik. A
Corvinus Egyetem (korábban Kertészeti Egyetem) Gyógy- és Aromanövények
Tanszéke a gyógynövények nemesítésében és termesztésében ér el jelentős sikereket.
8. Fitoterápia, aromaterápia, homeopathia
Fitoterápia
A fitoterápia akkor is az embert szolgálja, ha gazdasági állatok gyógyítása vagy
rovarok, férgek riasztása, elűzése (repellensek), sőt elpusztítása (inszekticidek) a cél.
Lehet a farmakoterápia része (phytotherapeuticum forte és mite), de az alternatív
orvoslásban és a természetgyógyászatban is helyet kap.
Erős hatású növényi molekulák ígéretesek a súlyos betegségek leküzdésében. A
már említett ipari gyógynövények közül újra a mák hatóanyagai érdemelnek kiemelést,
de ipari alapanyagként példaként említhetők a szója feldolgozása során kinyerhető
fitoszterolok. Ipari módszerekkel, félszintézissel vagy mikrobiológiai úton értékes
szteroidokká alakíthatók. Reményt keltő a növényi toxinok, főleg fehérjék (pl. a ricinus
ricin toxalbuminja, a szója tripszin-inhibitora) alkalmazása monoklonális
ellenanyagokhoz kötve, hiszen az így kialakított molekula-konjugátumok fokozhatják a
célzott citosztatikus immuno-kemoterápiás kezelések eredményességét.
Néhány klasszikus példát sorolok még fel a citosztatikus alkaloidok közül.
Például az őszi kikerics kolchicinjét, a rózsameténg vinblasztin, leukokrisztin, vindezin
hatóanyagait, a Camptotheca acuminata kamptotecinjét, a Taxus brevifolia taxolját.
Figyelemre méltó a lignánok közül a Podophyllum peltatum podofillotoxinjának
alkalmazása vagy az immunmoduláns gomba-poliszaharidok (pl. Lentinus edodes, azaz
shiitake lentinánjának) felhasználása a rákterápiában. Számos növényi antivirális
hatóanyag jellemzi a Rosaceae családba tartozó gyógynövényeket. Több drogból
készítenek antivirális vagy immunstimuláns gyógyszereket, pl. citromfű (méhfű), tuja,
kasvirág, fehér fagyöngy, körömvirág, sédkender stb. A növényi hatóanyagok esetében
is igaz, hogy a különféle molekulaszerkezetek hatásmechanizmusának sejtbiológiai
vagy farmakológiai értelmezése a legtöbb esetben nem kellően tisztázott.
Hatáserősségben és veszélyességben a kábító növényi drogok foglalják el a
csúcsot. A problémakörről összefoglaló monográfia (BAYER 2000) és cikksorozat
(SZENDREI és NAGY 2003) nyújt teljes áttekintést. Ezúttal csak felsorolom a
gyakoribb hallucinogén növényeket, drogokat vagy vegyületeket: Papaver somniferum
(opium, morfin, a félszintetikus heroin), Erythroxylum coca, E. novogranatense (Cocae
folium, kokain), Cannabis sativa ssp. indica (kannabisz, marihuana, hasis, THC),
Lophophora williamsii (peyotl, meszkalin), Piptadenia peregrina, P. colubrina (yop, ill.
cohoba), Virola calophylloidea (yakée, paricá, epóna), Banisteriopsis-fajok (ayahuasca,
caapi), Paganum harmala, a félszintetikus LSD, Rivea corymbosa, Ipomoea tricolor, I.
violacea (ololiuqui), Catha edulis (kath), Ephedra sinica és egyéb Ephedra-fajok
(Ephedrae herba, efedrin), Areca catechu (Arecae semen, beteldió vagy arekadió),
Atropa belladonna, Hyoscyamus niger, Datura-fajok.
Általában érvényes, hogy egyáltalán nem közömbös, hogy egy növény nyersen,
főzve, italnak vagy teának elkészítve milyen ízű. A fűszernövények változatos íz világát
többnyire terpenoidok, alkilaminok, szerves savak észterei, mustárolaj-származékok
idézik elő. A gyümölcsök sajátos zamatát, illatát legtöbbször szerves savak, észterek,
cukrok, cukoralkoholok, polifenolok, cianogének adják. A lédús, húsos gyümölcsök egy
része különösen gazdag antioxidánsokban, vitaminokban és vitaminszerű
vegyületekben. Emiatt például a fekete és piros áfonya, a fekete és piros ribiszke, a
feketeszeder, a málna, az eper, a narancs, a citrom, a szőlő, az alma stb. alkalmazása a
diétában vagy a mindennapi táplálkozásban igen fontos nyersen vagy rostos, szűrt és
pasztőrözött formában.
Az orvosi praxisban legnagyobb segítséget PETRI (1999) könyve nyújtja, mivel
sok speciális gyógyszert és gyógynövényből készült terméket is értékel. Nem utolsó
szempont, hogy a szakszerűen szárított gyógynövények, drogok, továbbá kivont olajok,
viaszok és illóolajok közvetlen felhasználása is népszerű és hasznos. Közülük
számosból specialitások (kapszula, tabletta, drazsé, kenőcs stb.) készülnek.
A fitofarmakonokról leginkább a gyógyszerész szerezhet bő információt
hagyományos és elektronikus eszközök segítségével. A kezelő orvosok többségének
nincs ideje arra, hogy megállapítsa, vajon egy-egy gyógyszer természetes vagy
szintetikus eredetű-e. A gyógyszerész azonban fel kell hogy készüljön a korrekt
tájékoztatásra (kitérve az esetleges mellékhatásokra is) az orvos vagy a panaszos
kérdéseire. Nem könnyű kielégítő farmakológiai adatokat találni a készítményekről. Ha
nem izolált és farmakológiai bizonyítékokkal jellemezhető hatóanyagról van szó, hanem
teadrogokról, illetve ezek vizes kivonatairól, nem kis problémát jelent a tudományos
igényű magyarázat. Gyakran csak általánosságokat tud említeni a szakember, hiszen
antioxidáns hatás gyakran igazolható, de egy célzott terápiában az ilyen tulajdonságok
legfeljebb a kiegészítő kezelés szükségességét indokolják. Persze ez egyáltalán nem
kevés, és a megelőzés hangsúlyozása sem áltatás.
A különféle, Magyarországon és külföldön előállított és az Országos
Gyógyszerészeti Intézet által forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyteakeverékek a
panaszos számára hasznosak, a bő választék előnyt jelent a gyógynövényszaküzleteknek
és a gyógyszertáraknak. Sokkal több időbe kerülne, továbbá orvosi vagy
gyógyszerészi felelősséggel járna, ha a gyógyszertárban a panaszos egyénre vagy a
betegre sajátos összetételű teakeverékeket készítenének. Pedig megérné, hiszen
akkreditált minőségvizsgáló garantálja a komponensek alkalmazhatóságát, ami azt
jelenti, hogy a drog a hatóanyagot vagy hatóanyag-csoportot elegendő mennyiségben
tartalmazza, nem mutatható ki belőle peszticid-maradvány, nehézfém vagy
radioaktivitás, vagyis megfelel az érvényben lévő gyógyszerkönyv előírásainak.
A természetgyógyászatban a gyógynövények iránti érdeklődést különösen Maria
Treben írásainak magyar nyelvű kiadásai (pl. “Egészség Isten patikájából") és az ehhez
fűződő élelmes üzletpolitikai fogások nagy mértékben megnövelték. A baj nem a
jóakaratú, de kellő mennyiségű tényen nem nyugvó, inkább “csodás" eseteket leíró
Trebentől származik, hanem az emberi hiszékenységet kihasználó üzletemberektől.
Sorban jelennek meg olyan forgalmazó láncok, melyek áltudományos magyarázatokkal
ellátott teákat, kapszulákat, oldatokat és egyéb termékeket terjesztenek nem kis áron.
Közben hangsúlyozzák, hogy a beteg gyógyulásáért nem vállalnak felelősséget. Vagy
táplálék kiegészítőként, teaitalként ajánlják, így kikerülve a szakmai kritikát vagy az
utólagos reklamációt. Mindezek miatt a szakemberek véleménye egyre fontosabb,
hiszen a panaszosok és a súlyos betegségben szenvedők félrevezetése, becsapása súlyos
vétség. Nehéz a felvilágosító gyógyszerész vagy orvos helyzete, ha gyógyíthatatlan
betegről van szó. Ilyenkor a remény is segíthet, és kockázatos a racionális érvelés.
Aromaterápia
Az aromaterápia céljait tekintve nem különbözik a fitoterápiától. A kinyert
illóolajat közvetlenül használják gyógyításra vagy betegség megelőzésére.
Az illóolajat tartalmazó növények nagy része kellemes közérzetet idézhet elő.
Vannak kellemetlen, csípős szagú illóolajok is, pl. a mustáré vagy a fokhagymáé. A
legvonzóbb illatúak is kellemetlenné válnak, ha nagy töménységben érik a
szaglószervünket. Az “aromatárius" gyógyszerészek a 16. századtól kezdve nemcsak az
európai, hanem az amerikai aromás növényeket is megismerték. Vízgőz-desztillációval
vagy préseléssel nyerték ki belőlük az illóolajat, ebből pedig aromás vizeket és
kenőcsöket készítettek. Népszerű volt a kálmos-, cédrus-, rozmaring-, fahéj-, levendula-
, boróka- és rózsaolaj, míg a magyar népi orvoslásban inkább a fokhagyma,
vöröshagyma, torma, orvosi székfű és a bodzavirág voltak ismertebbek. Ember- és
állatorvoslásunkban több mint 80 aromás növényt használtak. Ma sokféle trópusi
illóolaj is beszerezheztő, pl. a Melaleuca leucodendron “cajeputi"-illóolaja, a
Melaleuca viridiflora “niaouli"-illóolaja, a szintén Myrtaceae családba sorolható és
ausztrál teafának nevezett Melaleuca alternifolia illóolaja, a rózsafának nevezett Aniba
rosaeodorata (Lauraceae) illóolaja vagy a Cananga odorata (Annonaceae) “ylangylang"-
illóolaja. Gyógyászati értékük is van, de főként az illatszeripar használja
mindegyiket. Népszerű a narancs, a citrom, a mandarin, a mirtusz, a grapefruit, a jázmin
vagy a citronella illóolaja is. Érvényes gyógyszerkönyveinkben hivatalos
aetheroleumok hazánkban mind beszerezhetők és az aromaterápiában alkalmazhatók.
A legtöbb illóolaj gátolja a mikroorganizmusok fejlődését (pl. kakukkfűé, a
benne uralkodó timol miatt, vagy a szegfűszegé, a benne lévő eugenol miatt) és jól
alkalmazható akut vagy krónikus felső légúti hurutok csillapítására.
Gyulladáscsökkentő hatásuk is igazolható, rajtuk kívül ugyanígy hat még a fahéj, a
kamilla, az eukaliptusz és a fenyők illóolaja. (A gyulladáscsökkentő hatást
prosztaglandin-szintézist gátló hatással igazolják.)
Tehát a belső hatást kifejtő illóolajokat például a következő növények
szolgáltatják: 1. Köptető, légúti hurutok kezelésére alkalmas és antibakteriális: ánizs,
édeskömény, kakukkfű, borsosmenta, narancs, narancsvirág, citrom, orvosi zsálya,
levendula, fenyő fajok, kamilla, fahéj, eukaliptusz (utóbbiból pl. gyógycukorka is
készül), 2. Gyulladáscsökkentő, antiszeptikus, inhalálásra és szájüreg kezelésére
alkalmas: kamilla, zsálya, eukaliptusz, kakukkfű, fahéj, 3. Étvágygerjesztő: ánizs,
kálmos, orvosi angyalgyökér, édeskömény, narancs, borsosmenta, fahéj, 4. Epehajtó:
kálmos, kömény, levendula, borsosmenta, 5. Szélhajtó: ánizs, édeskömény, kömény,
koriander, bazsalikom, borsosmenta, kamilla, 6. Görcsoldó: kamilla, konyhakömény,
édeskömény, narancs, borsosmenta, citromfű, sárkányfőfű, fahéj, cickafark, 7.
Vizelethajtó: lestyán, petrezselyem, boróka (használatuk óvatosságot igényel, mert a
glomeruláris szűrésráta erősen növekedhet, emiatt vesefelhám-irritáció előfordulhat!), 8.
Vérkeringést elősegítő, frissítő, felnőtteknek fürdővízbe csepegtethető (magas
vérnyomás vagy szívbetegség esetén nem!): rozmaring, levendula, borsosmenta, fenyő,
citrom, citronella, 9. Nyugtató: macskagyökér, levendula, borsosmenta, (fürdőbe
csepegtetve még majoránna, narancs, mandarin, fahéj), 10. Fejfájás esetén borogatásra:
citrom, narancs, fenyő, levendula, 11. Pollenallergia esetén száraz papír-zsebkendőre
cseppentve: borsosmenta, kamilla, 12. Légtérillatosító: kerti izsóp, levendula,
majoránna, borsosmenta, fodormenta, bazsalikom, istenfa, 13. Masszázsolajokhoz (pl.
édesmandula, mogyoró, avokádó, jojoba, oliva): az előbb felsorolt, célnak megfelelő,
nyugtató, frissítő vagy izomlazító illóolajok.
Némelyik illóolaj nemcsak az alkalmazás helyén, hanem más szövetekben, sőt
reflexes úton a központi idegrendszer egyes részein is hat. Emiatt az idegrendszeri
betegségben szenvedőknek különösen óvakodniuk kell bármilyen illóolaj használatától.
Erre érzékenyekben epileptiform görcsöket is előidézhet. Nem ritka, hogy egyes
illóolajokra vagy illatos növényekre allergiás reakció alakul ki.
Homeopathia
A szervezet öngyógyító képességének gyógyszeres támogatására szolgálnak a
homeopathiás gyógyszerek. A homeopathia az a kezelési elv, mely csökkentett, gyakran
kémiai vagy fizikai módszekkel ki nem mutatható hatóanyagot tartalmazó
készítményeket alkalmaz. E gyógyszer nagy adagban egészséges személyeknél hasonló
tüneteket vált ki, mint amelyeket a betegnél lehet észlelni. Emiatt a gyógymód
“hasonszenvi", a szer pedig hasonszer.
Az alapelv kialakítása Samuel Hahnemann (Meissen 1755 - Párizs 1843)
nevéhez fűződik. Tapasztalatai szerint a kinakéreg nagy adagban váltólázat okozott. A
“similis similibus curantur" megállapításon és a “nil nocere" elvén alapszik a
homeopathia lényege: a szer annál erősebb, minél kisebb a dózis. A tényeket és elvi
kérdéseket híres munkájában, az “Organon der rationellen Heilkunde" (1810), majd a
“Reine Arzneimittellehre I-VI." több kötetes könyvében (1811-1821) fejtette ki. Az
“Organon" magyar fordításban 1830-ban, Pesten jelent meg, egy időben Széchenyi
“Hitel"-ével. 1848-ban a gyógymód oktatása szerepel az orvoskari tantervben, s
kinyilvánítják, hogy a szerek forgalmazására okleveles gyógyszerész szükséges. 1864-
ben megjelent az első homeopathiás szaklap “Hasonszenvi Közlöny" néven, majd egy
évtizedig (1866-1876) követte a “Hasonszenvi Lapok" sorozat. 1865-ben létre jött a
Magyar Hasonszenvi Orvosegyesület Almási Balogh Pál elnökletével. Követője,
Argenti Döme (1809-1893), aki Deák Ferenc háziorvosa volt, könyvet írt “Hasonszenvi
gyógymód és gyógyszertan" címmel. Az 1867-es kiegyezés után Eötvös József az
önálló tanszék felállítását elutasította. Lépésében nyomós érvekre támaszkodott,
ugyanis a kor neves orvosai, Korányi Frigyes és Jendrassik Jenő a homeopathiát nem
tartották tudománynak, csak irányzatnak. Ennek ellenére 1870 körül Bakody Tivadar
homeopata egyetemi orvostanár 120 ágyas kórházat vezetett, sőt, 1872-ben először
Hausmann Ferencet, majd 1904-ig Bakodyt tanárnak nevezték ki. A homepathia
“fénykora" ezzel lezárult, a kialakult tanszék 1906-ban hivatalosan megszűnt. Csak
azért ismertettem hazai kialakulásának fő lépéseit, hogy érzékeltessem a sokat kritizált
gyógymód 19. századi hagyományait. A 20. században elsősorban a német
homeopathiás orvosok tapasztalatait vették át a hazaiak. Érdekes példaként említem
meg Schimert Gusztáv nevét, akinek egyik fia, János nem más, mint neves
idegkutatónk, néhai Szentágothai János pécsi és budapesti anatómus professzor.
Schimert erdélyi szász családból származott, apja patikus volt. Orvosi tanulmányait
Berlinben végezte, és már 1907-től foglalkozott homeopathiával. E század első felének
egyik legnevesebb homeopatha orvosa volt.
A gyógyítás ezen módját hazánkban 1944-ig gyakorolták, gyakran kórházi
osztályokon is. Hosszú kényszerszünet következett a háború után. A jelenkori
újraéledés az 1990-es évek elejére tehető, amikor a dr. Peithner KG. hazai képviselője,
Zajta Erik, továbbá az Erdélyből átköltözött Rácz Gábor el nem kezdte a tudományos és
gyakorlati továbbképzést közlemények és tanfolyamok formájában. Az alapot az 1976-
ban megjelent Német Gyógyszerkönyv, de főként az 1978-ban kiadott és 1987-ben
hatályba került HAB 1 (Homeopathiás Gyógyszerkönyv) adta. 1990-ben az
Egészségügyi Tudományos Tanács meghatározta: “a homeopata gyógymód
magyarországi alkalmazásának tiltása nem indokolt".
A gyakorlatban kb. 300 szubsztancia van forgalomban, ebből közel 200 növényi
eredetű. A gyógyítás elve holisztikus szemléletet tükröz, vagyis az orvos a beteg
emberrel foglalkozik és másodsorban a betegséggel. Tehát a homeopata gyógyszert a
beteghez kell hozzárendelni. Újabban komplex készítmények is forgalomban vannak, de
a betegre szabott gyógyszert igazán csak speciális technológiával lehet elkészíteni.
Fontos a szer alkalmazási módja (pl. sublingualisan) és az étkezés szerepe (általában
étkezéstől független vagy meghatározott időben). A csepp (dilutio) desztillált víz és
alkohol különböző arányú elegyével, a por (trituratio) tejcukorral készül. Az ún.
őstinktúra töménysége általában azonos a hagyományos tinktúrákéval, mindig friss
vagy szárított növényt vagy növényrészt használnak a kivonáshoz. Külön művelet a
hígítás, ami előírás szerint, meghatározott módon (pl. rázogatással, dörzsöléssel stb.)
történik. Ezért külön nevet is kap: potenciálás vagy dinamizálás. A hígítás lehet
decimálás (jele: D = DH) 1:9 arányban, vagy centimálás (C = CH) 1:99 arányban.
Néhány gyakori jelölés pl.: D1 = 1:10 (10%), D2 = 1:100 (1%), D3 = 1:1000 (0,1%),
C1 = 1:100 (1%), C2 = 1:10000 (0,01%), C3 = 1:1000000 (0,0001%), LM = 1:50000.
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv (2003) - teljes mértékig igazodva a 4. Európai
Gyógyszerkönyvhöz - külön tárgyalja a homeopathiás készítményekkel (Praeparationes
homoeopathicae) kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat és fogalmakat (pl. ősanyag
latin neve, hígítás fokának jelölése, őstinktúra vagy glicerines macerátum). A kiindulási
nyersanyag főként növényi (friss vagy szárított), de lehet kémiai, ásványi vagy állati
eredetű is. A potenciáló vivőanyag főként víz, alkohol, glicerin vagy laktóz.
Gyógyszerformák általában: homeopathiás golyócska (sublingualis adagolásra),
tabletta, őstinktúra, alkoholos oldat (csepp). Az említett gyógyszerkönyv külön kitér az
előállításra szánt növényi drogok (Plantae medicinales ad praeparationes
homoeopathicae) legfontosabb ismérveire is, így a friss vagy szárított növény (ide
sorolható a moszaton kívül a gomba és zuzmó), esetleg növényi váladék minőségére,
azonosítására (pontos tudományos név megadásával!), szennyeződés-mentességére,
tartalmi meghatározására és eltartásának körülményeire (pl. friss növényi drog
mélyhűtve vagy 96%-os etanolban sötétben tárolandó). Külön cikkelyben írja le a
homeopathiás készítmények előállítására szánt őstinktúrák (Tincturae maternae ad
praeparationes homoeopathicae) általános jellemzőit.
Homeopathiás gyógyszerek készítéséhez erősen toxikus növényeket (néha
gombát) is alkalmaznak, néhány fontosabb példa (első név a homeopathiás gyógyszer
sajátos neve, ami néha megegyezik az alapanyagot szolgáltató növény nevével; a
második az anyanövény és családjának tudományos neve):
Aconitum - Aconitum napellus (Ranunculaceae)
Aethusa - Aethusa cynapium (Apiaceae)
Agaricus muscaria - Amanita muscaria (Amanitaceae)
Anhalonium - Lophophora williamsi (Cactaceae)
Cicuta virosa - Cicuta virosa (Apiaceae)
Colchicum - Colchicum autumnale (Liliaceae)
Colocynthis - Citrullus colocynthis (Cucurbitaceae)
Conium - Conium maculatum (Apiaceae)
Croton tiglium - Croton tiglium (Euphorbiaceae)
Ignatia - Strychnos ignatii (Loganiaceae)
Mezereum - Daphne mezereum (Thymeleaceae)
Nux vomica - Strychnos nux vomica (Loganiaceae)
Rhus toxicodendron - Rhus toxicodendron (Anacardiaceae)
Tabacum - Nicotiana tabacum (Solanaceae)
A gyógymód sikeres alkalmazásához erre szakosított orvos szükséges, aki
indokolt esetben folyamodhat a hagyományos orvosi tevékenység (allopathia)
bármelyik szakágához, így farmakoterápiához is. A helyes és pontos diagnózis
felállítása az orvos feladata, vagyis homeopathiás gyógyszereket sem szabad
öngyógyításra használni, még akkor sem, ha semmiképpen nem ártanak. Az igazi kórok
kiderítését ez a fajta öngyógyszerezés ugyanúgy megnehezíti, mint a fitoterápiás
készítmények indokolatlan alkalmazása.
GYÓGYNÖVÉNYEK
Megjegyzés: a hatóanyagok listája nem teljes, kiválasztása saját döntésem szerint történt. Az olvasó kiegészítheti, a
kutatóban kételkedést vagy újabb kiváncsiságot indíthat a jobb megismerésre, akár a kutatásra. A cél az alapvető
tájékoztatás. A legfontosabb érvényes gyógyszerkönyvekre utalok és a drogok mellett felsorolom a VIII. Magyar
Gyógyszerkönyvben szereplő kivonatokat (extractum, tinctura) is. A Magyarországon leggyakrabban gyűjtött és
termesztett gyógynövényekről több speciális, gyakorlati tudnivalót is megemlítek. A vegyületek neve vegyes, ahol
igen gyakori a névhasználat, ott fonetikus, ahol speciális, ott a külföldi szakirodalomban írt módot követem.
Utóbbinak előnye, hogy az internetes keresésben is általában az angolos (latinos) helyesírás az általános. A
betegségre vagy kórra vonatkozó szakkifejezések indokolt esetben az orvosi helyesírást követik, de ezalól is van
kivétel, főleg a népi orvoslásban használt növények esetében.
A
Abelmoschus moschatus Medic. - MALVACEAE
[syn.: Hibiscus abelmoschus L.]
illatos ábelfű, ambretta
Abelmoschi seminis aetheroleum
Hibisci abelmoschi semen
Honos Indiai-szubkontinensen, Jáván, Egyiptomban, Angolában és D-Amerikában. Trópusokon
termesztik. Kb. 1 m magasra megnövő cserje.
Hatóanyag: magban 0,2-0,6% illóolaj, melynek fő alkotója farnezol, 7-15% zsíros olaj, kb. 35%
gumianyag
Alkalmazás: spasmolyticum, stomachicum, carminativum, tonicum. Illóolaja illatszer- és likőripari
alapanyag.
Abies alba Mill. - PINACEAE
közönséges jegenyefenyő
Abietis piceae aetheroleum
Templini aetheroleum
Honos közép- és dél-európai hegyekben és Észak-Amerikában. 50-70 m magas fa.
Hatóanyag: a belőle (főként a fiatal hajtásvégekből) kinyert terpentin 8-10% amorf abietinsavat, ezen
belül kb. 50% abietinolsavakat tartalmaz. Fontosabb illóolaj összetevők: pinen, caren, limonen
Alkalmazás: fürdőterápia (tabletta, fürdősó), fertőtlenítő szappanfélék és illatszerek gyártása.
Abies balsamea (L.) Mill. - PINACEAE
balzsamfenyő
Abietis balsameae aetheroleum
Abietis balsameae resina
Honos Kanada és USA keleti államaiban.
Hatóanyag: illóolaj, gyanta. Illóolajban juvabion és dehidrojuvabion szeszkviterpének is vannak.
Alkalmazás: illóolajat és gyantát állítanak elő.
Abies sibirica Ledeb. - PINACEAE
szibériai jegenyefenyő
Abietis sibiricum aetheroleum
Honos Észak-Oroszországban, Szibériában.
Hatóanyag: illóolaj, gyanta. Gyantában abienol biciklusos diterpénalkohol is található.
Alkalmazás: illóolaját hasznosítják.
Abrus precatorius L. - FABACEAE
olvasólián, korallmag
Abri precatorii semen
Honos Karib-tengeri szigeteken, Floridában és Brazíliában. A díszes, korallpiros alapszínű mag erősen
mérgező.
Hatóanyag: erősen mérgező alkaloid abrin, toxikus fehérje abrulin, lektinek, pektin.
Alkalmazás: az abrin dosis letalis értéke 0,01 mg/kg testtömeg. Afrikában anthelminticum, Indiában
aphrodisiacum, Kínában antipyreticum. Embergyógyászatban egyes szembetegségekben (pl. trachoma)
ritkán használják, inkább az előbbi országokban, szigorúan ellenőrzött adagban, orvosi felügyelettel.
Acacia catechu (L. f.) Willd. - MIMOSACEAE
katechu akácia
Catechu
Honos Kelet-Afrikában.
Hatóanyag: 2-12% catechin-cserzőanyag
Alkalmazás: adstringens.
Acacia nilotica (L.) Willd. - FABACEAE
[syn.: Acacia arabica (Lam.) Willd.]
egyiptomi akácia
Acaciae arabicae cortex
Honos Egyiptomban, Szenegálban, Kelet-Indiában és Ausztráliában, termesztik is.
Hatóanyag: 17-20% cserzőanyag és galluszsav
Alkalmazás: főként technikai cserzőanyagként.
Acacia senegal (L.) Willd. - MIMOSACEAE
arabmézga, akáciamézga
Gummi arabicum = Acaciae gummi
Acaciae gummi dispersione desiccatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Acaciae gummi (Ph. Eur. 4., Ph. Hg.VIII.)
Honos Ugandában, Kenyában, Tanganyikában és Szudánban (verek a neve, Szudánban hashab), 4-6 m
magas fa. A drog borsó-dió formájú, repedt felületű, üvegszerű, fehéres-sárgás.
Hatóanyag: arabin hemicellulóz (arabinsav Ca-, Mg-, K-sói). A benne található oxidázokat,
peroxidázokat alkoholos melegítéssel inaktiválják, így nyerik a “desensimata" gyógyszerészeti terméket
Alkalmazás: gyógyszertechnológiában emulgeáló, stabilizáló.
Acanthosicyos horridus Welw. - CUCURBITACEAE
sivatagi tövistök, nara
Honos DNy-Afrika homokdünés partvidékein. 1-1,5 m magas, tövises bokor.
Hatóanyag: terméshéjban cucurbitacin B és C, magban közel 50% zsíros olaj
Alkalmazás: terméshúsa ehető, olaja hasonló a mandulaolajhoz.
Acanthus mollis L. - ACANTHACEAE
nyugati medveköröm, hosszúlevelű akantusz
Acanthi radix, herba
Honos D-Európában, nálunk dísznövényként ismert. Dús levélrózsából fejlődő szára kb. 1 m magas.
Hatóanyag: magolajban lignánok, drogokban hidroxámsav-glikozidok találhatók. Nyálkapoliszaharidokban
is gazdagok.
Alkalmazás: hidroxámsav-származékai fungisztatikusak, inszekticidek, nyálkatartalmú drogjait korábban
használták.
Acer platanoides L. - ACERACEAE
korai juhar
Aceris platanoides cortex
Honos Kaukázusban, Közép- és Nyugat-Ázsiában, Európában. Nálunk parkokban és sorfának is ültetik.
Hatóanyag: kéreg különösen gazdag ureidekben (kb. 10%), ennek zöme allantoinsav, kb. 40%-a
allantoin. Szaponintartalma és kondenzált cserzőanyag-, gallitannin- (“acertannin"), ellagitannin- és
gallotannin-tartalma jelentős
Alkalmazás: adstringens.
Acer rubrum L. - ACERACEAE
vöröslevelű juhar
Aceris rubri cortex
Honos Észak-Amerikában, sokfelé díszfának ültetik.
Hatóanyag és alkalmazás: mint előbb!
Achillea collina Becker - ASTERACEAE
mezei cickafark
Achillea millefolium L. s. l.
(közönséges) cickafark
Millefolii herba (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Achilleae herba (Ph. Hg. VII.)
Millefolii flos (= Achilleae anthodium)
Millefolii folium
Achilleae aetheroleum
Honosak főleg a mérsékelt égövi országokban, ahol gyakoriak, de Magyarországon inkább a mezei
cickafarkot találjuk. Ez a faj száraz sztyeppréteken, legelőkön gyakori, sótűrő növény. A közönséges
cickafark legelőkön kívül kaszálóréteken, láp- és mocsárréteken, árokszéleken gyakori. Teljes
virágzáskor (július-augusztus) 1-5 cm-es kocsánnyal, a virágzó hajtást 30-40 cm-es szárral gyűjtik
(beszáradás 6:1 flos, 4:1 herba). A közönséges cickafark termeszthető.
Hatóanyag: 0,1-0,4% (ritkán akár 1%) illóolaj, mely tartalmazhat 30-60% azulent, emiatt akár 25%
kamazulent is, de lehet azulenmentes. Az illóolaj egyéb összetevői az azulenmentes típusban főleg
camfer, sabinen, 1,8-cineol, α-pinen, az azulentartalmúban pedig főleg kamazulen, β-pinen,
caryophyllen. Szeszkviterpén-laktonok: achillin, achillicin, matricin (proazulenek), millefolin,
achimillinsav-A, -B és -C. Poliinek: matricariasav-észterek. Flavonoidok: apigenin-, luteolin-, kvercetinglikozidok.
Triterpének, kumarin és 3-4% tannin fordulnak még elő a drogokban
Alkalmazás: az orvosi székfű mellett a legkeresettebb teadrog hazánkban. Antiphlogisticum,
antibakteriális, spasmolyticum, amarum, vagyis belsőleg használható gyulladáscsökkentőként,
görcsoldóként (colitis, enteritis, ulcus ventriculi, ulcus duodeni esetén). Külsőleg fertőtlenítő,
gyulladásgátló (fürdők, öblögetők, aranyér elleni készítmények), de hámosító is. Égési sebekre, visszeres
bántalom, ulcus cruris és ekcéma esetén hasznos, de alkalmas csecsemők fürösztésére, hüvely- és
végbélöblítésre vagy fogágygyulladás (paradontosis) kezelésére. Illóolaját gyulladásgátló kenőcsök
készítéséhez is használják. Kísérleti adat, hogy az achimillinsavakat egér-leukémia sejtvonalakra
citosztatikusnak találták.
Achillea moschata Jacq. - ASTERACEAE
[syn.: A. erba-rotta All. subsp. moschata (Wulf.) Rich.]
illatos cickafark
Ivae moschatae herba
Honos Közép-, DK- és DNy-Európában, pl. az Alpokban.
Hatóanyag: 0,3-0,6% illóolaj, melyre jellemző a cineol és valeraldehid. Az ivain, achillein és moschetin
hozzájárul keserű ízéhez
Alkalmazás: aromaticum, amarum (az “Ivabitter", Iva-likőr előállítására használják).
Achillea ptarmica L. - ASTERACEAE
kenyérbél cickafark
Ptarmicae flos
Ptarmicae herba
Ptarmicae radix = Achilleae ptarmicae radix
Honos Európában, Szibériában és É-Amerikában, közel 1 m magasra megnő.
Hatóanyag: különösen a virágok illóolajára jellemző egy dehidromatricaria-észter származék, továbbá
pontica-epoxid, transz-dehidromatricariasav-izobutilamid
Alkalmazás: a virág- és herbadrog tonicum, adstringens, a gyökér tüsszentést vált ki.
Aconitum napellus L. és más Aconitum fajok - RANUNCULACEAE
kék (havasi) sisakvirág
Aconiti tuber (= radix)
Aconiti folium
Aconiti herba
A fő faj honos Közép- és É-Európában (hegyvidékeken, az Alpokban, Kárpátokban, Norvégiában,
Svédországban), továbbá Szibériában, a Himaláján és É-Amerikában. Termesztése - ökológiai igényeit
figyelembe véve - megoldható.
Hatóanyag: 0,3-1,5% sisakvirág-alkaloidok (a gumókban 0,5%-ot is elérhet), fő alkaloid az aconitin,
mellette diészterei, aconinok fordulnak elő. Igen erősen mérgezőek. Phyllocladen diterpén is jellemző
Alkalmazás: aconitin néhány mg-ban is halált okoz, a bőrre vagy a nyálkahártyára kerülve is felszívódik.
A Tinctura Aconiti orvosi ellenőrzéssel használható trigeminus neuralgia esetében. A többi sisakvirág
fajjal együtt homeopathiában.
Acorus calamus L. - ARACEAE
[syn.: Acorus vulgaris Simk.]
var. calamus typ. (triploid)
var. americanus Wulff (diploid)
var. angustata Engler (tetraploid)
(orvosi) kálmos
Calami rhizoma (Ph. Hg. VII., ÖAB, Ph. Helv.) = Acori rhizoma = Ari rhizoma
Calami aetheroleum
Honos mérsékelt égövi Ázsiában, Indiai-szubkontinensen, É-Amerikában (Kanada, USA), világszerte
termesztik. Magyarországon adventív, természetes állományai mégis védettek, mert értékes élőhelyeken
(mocsári, vízparti vegetációkban) találhatók. Pl. a Drávasíkon kizárólag a természetvédelmi hatóság
engedélyével, szakszerűen gyűjthető. Gyökértörzse miatt könnyen felújul. Lemosva és tisztítva szárítják
(beszáradás 3,5:1 hámozatlanul, 4,5:1 hámozottan).
Hatóanyag: az európai var. calamus 2-6% illóolajának β-asaron tartalma 3-13%, az amerikai var.
americanus 2-6% illóolajának csak 0-0,5%, a kelet-ázsiai var. angustata közel 7% illóolajának pedig akár
80%-át is elérheti. A fenil-propán származék cisz-izoasaron (= β-asaron) potenciális cancerogén.
Értékes hatóanyagai az illatos cisz-izoeugenol-metiléter, keserű ízét pedig a diketo-spiran mono- és
szeszkviterpének (acoron és acorenon) adják.
Alkalmazás: stomachicum, carminativum, azaz étvágygerjesztő, emésztést elősegítő, szélhajtó. Esetleges
cisz-asaron tartalma miatt nagy mennyiségben gyógyteákban nem alkalmazható. Főként keresett
likőripari alapanyag.
Actaea spicata L. - RANUNCULACEAE
fekete békabogyó
Actaeae spicatae radix
Honos Kaukázusban, Ny-Ázsiában, Indiai-szubkontinensen, Európában. Évelő, Magyarországon bükkés
gyertyánelegyesekben, mészkerülő és ligeterdőkben fordul elő.
Hatóanyag: kékesfekete bogyójában és magjában protoanemoninszerű t-aconitsav található (erősen
mérgező!). A gyökérdrog anemoninszerű anemolt tartalmaz
Alkalmazás: erős hánytató és hashajtó, túladagolás veszélye miatt óvatosságot, orvosi felügyeletet
igényel.
Adiantum capillus-veneris L. - ADIANTACEAE
[syn.: Adiantum cuneatum Langsdorf et Fisch.]
vénuszfodorka
Capilli veneris herba = Adianti herba
Capilli veneris folium = Adianti folium
Honos Dél-Európában, megtalálható még Angliában, Afrikában, Dél-Ázsiában és Amerikában.
Melegkedvelő, nálunk üvegházakban termeszthető.
Hatóanyag: adiantoxid (triterpén-epoxid), hidroxi-adianton, tannin, nyálka-poliszaharid, illóolaj
Alkalmazás: bronchitisban köptető, emmenagog, adstringens (inkább régebben használták).
Adonis vernalis L. - RANUNCULACEAE
tavaszi hérics
Adonidis (vernalis) herba
Adonidis rhizoma et radix
Honos Európában, Kaukázusban, Szibériában. Természetes állományokban Magyarországon védett,
évelő növény, erősen ritkul. A Bakonyban néhol még gyakori. Sztyepplejtőkön, lösz- és
homokpusztagyepekben található. Termeszthető, ha van rá gyógyszeripari igény.
Hatóanyag: 0,25-0,50%-ban szteroid kardenolid glikozidok. Aglikon: adonitoxigenin, acetiladenotoxigenin,
strofantidin. Glikozidok: adonitoxin, acetiladonitoxin, cimarin. Flavonoid C-glikozid:
vitexin
Alkalmazás: erős hatású, a kivont hatóanyag rosszul szívódik fel, de gyorsabban bomlik le, nem
kumulálódik. A belőle készült gyógyszer orvosi felügyelettel használható coronaria-tágító hatása miatt,
főként angina pectorisban. Hyperthyreosis kezelésére vagy diureticumként is.
Aegle marmelos (L.) Corr. - RUTACEAE
bengálibirs
Aegle marmelos (= Belae indicae) fructus
Honos Nyugat-Himalájában. Indiai-szubkontinensen és ettől keletre több országban termesztik. Kisebb
vagy közepes nagyságú, lombos fa.
Hatóanyag: 0,03-0,4% furokumarin imperatorin (= marmelosin), a friss gyümölcsben cukrok, kb. 20%
tannin
Alkalmazás: különösen friss állapotban hatásos adstringens diarrhoea és dysentheria esetén.
Aegopodium podagraria L. - APIACEAE
podagrafű
Aegopodii podagrariae herba = Podagrariae herba = Gerhardi herba
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein, de sokfelé elterjedt még. Magyarországon a
Középhegységben és a Dunántúlon elég gyakori, 0,6-1 m-re megnövő, évelő növény. Főleg üde és
völgyalji gyertyán- és bükkelegyes erdőkben található.
Hatóanyag: illóolaj
Alkalmazás: köszvény és reuma esetén, a népgyógyászatban aranyeres bántalmakra is.
Aesculus hippocastanum L. - HIPPOCASTANACEAE
bokrétafa, vadgesztenye
Hippocastani albi flos
Hippocastani rubri flos
Hippocastani folium
Hippocastani cortex
Hippocastani semen (DAB) = Castaneae equinae semen
Honos DK-Európában, kelet-mediterrán, szubmediterrán, montán faj. Park- és sorfának ültetik.
Aknázómoly levélkártevője ellen rendszeresen kell védekezni, hazai állományai emiatt veszélyben
vannak. Áprilisban, májusban virágzik. A kérget tavasszal gyűjtik, aprítják (beszáradás 3:1), a leveleket
virágzás végén és fénytől védve szárítják (beszáradás 6:1), a magvakat a termés felnyílásakor (beszáradás
2:1).
Hatóanyag: kb. 50% keményítőt tartalmazó magban 3-10% szaponin-glikozid (főleg escin-glikozidok,
kb. 30-féle), flavonoidok, tannin, esculin és fraxin kumarinok, triterpének, szterolok. Kéregben főleg
kumarin-glikozidok (esculin 0,7-7%, fraxin 1-2,6%), szaponin, catechin-tannin. Levélben és virágban
flavonoidok, szterolok, tannin, kumarinok (esculin, scopolin, fraxin)
Alkalmazás: fényvédő esculint főleg a kéregből, a magból és a levélből vonják ki. Kenőcsök, napolajok
alkotórésze, kapillárisok falát erősíti. A kéreg gyulladásos, aranyeres bántalmak enyhítésére szolgál.
Escintartalma miatt javítja a perifériás vérkeringést. Külsőleg főleg kenőcsök formájában alkalmas
visszérgyulladás, aranyeres bántalmak és visszeres ulcus cruris kezelésére.
Aethusa cynapium L. - APIACEAE
ádáz
Cynapii herba = Aethusae herba
Cynapii radix
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. 1-2 éves, Magyarországon három alfaját lehet
megkülönböztetni. A magasabb subsp. cynapioides ligeterdőkben, az 1 m-nél alacsonyabb subsp.
cynapium és subsp. agrestis inkább útszéli gyomtársulásokban, ill. vetésekben él.
Hatóanyag: coniinszerű alkaloid (korábban “cynapin"), illóolaj, poliinek
Alkalmazás: görcsoldó ideges gyomorbaj, kólika és hasmenés esetén homeopathiás gyógyszerként.
Aframomum melegueta K. Schum. - ZINGIBERACEAE
paradicsommag, malagétabors
Paradisi semen = Aframomi meleguetae semen
Honos trópusi Afrika nyugati és középső részein és Sri Lankán, ugyanitt termesztik is.
Hatóanyag: 0,3-0,75% illóolaj, paradol (csípős ízt adja), gyanta, cserzőanyag, keményítő, kevés zsíros
olaj.
Alkalmazás: stimuláns, fűszer, csípős likőr készül belőle, illatszeripari felhasználása is van.
Agathis dammara (Lamb.) Rich., más Agathis fajok - ARAUCARIACEAE
dammarafenyő
Shorea robusta Gärtn., más Shorea fajok - DIPTEROCARPACEAE
Hopea beccariana Burck, Hopea ferrea Laness. - DIPTEROCARPACEAE
Dammar resina
Az Agathis dammara Malajziában honos. Az Agathis australis, a kaurifenyő Új-Zélandban az “erdők
királya", a maori istenek fája. 1000 éves példányainak magassága kb. 60 m, átmérőjük 4-5 m. Évente kb.
50 kg gyantatömeget adnak (“copal" gyanta).
A Shorea és Hopea fajok trópusi Ázsiában, Malajziában és trópusi Afrikában honosak.
Hatóanyag: gyantasavak, illóolaj
Alkalmazás: ritkán emplastrum készítésére használják, lakk-, illetve festékipari felhasználása jelentős.
Agathosma betulina (Bergius) Pillans - RUTACEAE
[syn.: Barosma betulina (Bergius) Bartl. et Wendl]
illatosruta
Barosmae folium = Bucco folium
Bucco aetheroleum
Honos a Fokföldön, D-Afrikából importálják. Kis bokros növény, levele a nyírfáéra hasonlít.
Hatóanyag: kb. 2% illóolaj, melyben diosfenolok találhatók, emellett még monoterpén-ketonok
(izomenton, menton, pulegon), terpinen-4-ol, limonen, mircen, α-pinen, 8-mercapto-p-mentan-3-on,
nyálka- és gyantaanyagok, flavonoidok (diosmin, diosmetin-7-O-rutinozid, rutin)
Alkalmazás: húgyúti fertőtlenítő, antibakteriális, diureticum, prostata hypertrophia esetén készítmény
formájában. Illóolajat is szolgáltat.
Agathosma crenulata (L.) Pillans - RUTACEAE
[syn.: Barosma crenulata (L.) Hook.]
Bucco aetheroleum
Honos a Fokföldön, D-Afrikából importálják. Kis bokros termetű, levele ovális.
Hatóanyag: illóolajában nem találtak diosfenolt, flavonoid-összetétele is eltér az előbbi fajétól
Alkalmazás: illóolajat szolgáltat.
Agave americana L. - AGAVACEAE
amerikai agávé
Honos Mexikóban és az USA déli és középső részein, dísznövényként is termesztik.
Hatóanyag: szaponin, 0,4-3% hecogenin szterol, csípős illóolaj, gumianyag
Alkalmazás: laxativum, diureticum, emmenagogum, termeszek ellen is használják.
Agave sisalana Perr. - AGAVACEAE
szizál
Honos Mexikóban, nagyobb mennyiségben termesztik, pl. K-Afrikában (Tanzánia, Kenya) is.
Hatóanyag: diosgeninhez hasonló szerkezetű hecogenin iparilag hasznosítható szteroid, egyéb szterolok
a tigogenin és a gitogenin.
Alkalmazás: lehetséges gyógyszeripari nyersanyag (szteroid-félszintézis), főleg a szizálrost miatt
termesztik.
Ageratum conyzoides L. - ASTERACEAE
kisfészkű bojtocska, agerátum
Elterjedt trópusokon és szubtrópusokon. Rokona, a közép-amerikai eredetű A. houstonianum, kedvelt
parkdíszítő növényünk.
Hatóanyag: 0,15% illóolaj, jellegzetes alkotója az ageratocromen, továbbá etil-eugenol és az ebből
oxidációval képződő etil-vanillin, még kumarin és alkaloid
Alkalmazás: a gyökérből vagy az egész növényből készült főzet emésztési zavarok, láz és reuma esetén
hatékony, tonicum.
Agrimonia eupatoria L. - ROSACEAE
[syn.: Agrimonia eupatoria L. subsp. officinalis (Lam.) Gams]
közönséges párlófű, apróbojtorján
Agrimoniae herba (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Európában, Ázsia mérsékelt éghajlatú részein, É-Afrikában. Száraz és félszáraz gyepekben,
árokszéleken, réteken az egész országban gyakori. Júniustól augusztusig virágzik. A 30-40 cm-es virágos
hajtásokat árnyékban szárítjuk (beszáradás 4:1). Gyűjthető az A. procera Wallr. is.
Hatóanyag: 4-10% catechin-tannin, 5-6% ellagi- és gallotannin, triterpének (főleg ursolsav), flavonoidok
Alkalmazás: enyhe adstringens és antibakteriális, emiatt belsőleg gyomor- és bélhurut, epehólyag és
epeútak gyulladása esetén. Toroköblögetésre is használható. Teája különösen nyári hasmenések, vékonyés
vastagbélgyulladás kezelésére előnyös.
Agropyron repens (L.) P. Beauv. - POACEAE
[syn.: Elymus repens (L.) Gould., Triticum repens L., Elytrigia repens (L.) Nevski]
tarackbúza, tarackfű
Graminis rhizoma (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)( = radix)
= Agropyri repentis rhizoma
Graminis flos (= réti szénaalkotó Poaceae fajok virágzatainak, virágainak közös neve!)
Honos Európában, Ázsia mérsékelt éghajlatú részein, É-Afrikában, Indiai-szubkontinensen. Mérsékelt
égövi területeken gyakori. Magyarországon felhagyott kultúrák, erdőterületek és szántók
gyomtársulásainak tömegesen előforduló, társulás alkotó növénye. Több méter hosszú és elágazó
tarackjait inkább virágzás idején (június-augusztus) gyűjtik, rendszerint gyomos területekről szántás után
boronával. E tarackos gyökértörzs a levélmaradványoktól és gyökerektől megtisztítva napon is szárítható
(beszáradás 2,5:1).
Hatóanyag: 3-8% polifruktán (inulinszerű triticin), 10% nyálka-poliszaharid, szaponin, 2-3%
cukoralkohol (mannitol, inozitol), 0,01-0,05% illóolaj, agropyren poliin, vanillosid, fenilkarbonsavak,
kovasav, szilikátok
Alkalmazás: diureticum hólyaghurut, hólyag- és vesekő megbetegedések esetén. Népgyógyászatban
köhögés, légcsőhurut ellen is. Külsőleg hámosító, főleg pattanásos bőr kezelésére.
Ailanthus altissima (Mill.) Sw. - SIMAROUBACEAE
[syn.: Ailanthus glandulosa Desf.]
bálványfa, (ecetfa)
Ailanthi altissimae cortex
Honos Kínában, Ausztráliában. Jó mézelő díszfa, sorfának is ültetik. Könnyen elvadul, agresszív.
Hatóanyag: ailanthin (quassiin), szaponin, tannin, quassin, neoquassin, amarolid, ailanthon
Alkalmazás: amarum, vermifugum, antidiarrhoeicum, anthelminticum.
Ajuga chamaepitys (L.) Schreb. - LAMIACEAE
kalincaínfű
Ajugae chamaepiti folium
Ajuga reptans L. - LAMIACEAE
indás ínfű
Ajugae reptantis herba
Kozmopolita, főleg eurázsiai egyéves fajok. A kalincaínfű vetési gyom, az indás ínfű üde lomberdőkben
elég gyakori.
Hatóanyag: 12-15% cserzőanyag, cyanidin- és delphinidin-glikozidok, iridoid aucubin, asperulin,
ekdiszteroidok
Alkalmazás: szteroid-alapanyag, stimulans és diureticum.
Alchemilla xanthochlora Rothm. - ROSACEAE
[syn.: Alchemilla vulgaris L.]
réti palástfű
Alchemillae herba (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Alchemillae vulgaris herba
Honos Európában, É-Amerikában, Ázsiában. A Ny-Dunántúlon lápréten és magaskórós társulásban ritka.
Védett, a drogot importáljuk.
Hatóanyag: 6-8% cserzőanyag, dimer ellagitannin agrimoniin és laevigatin, pedunculagin, kb. 2%
flavonoid
Alkalmazás: antioxidáns, antimutagén, adstringens, diarrhoea esetén, (menorrhoea kezelésére főleg
népgyógyászati tapasztalatok szerint).
Aletris farinosa L. - MELANTHIACEAE
Aletritis (Aletris) farinosae rhizoma
Honos É-Amerikában, közel 1 m magas.
Hatóanyag: diosgenin-szaponin, illóolaj, gyanta
Alkalmazás: ösztrogén; keserű tonicum uterus-idegrendszeri panaszok kezelésére.
Alisma plantago-aquatica L. - ALISMATACEAE
vízi hídőr
Alismatis rhizoma
Honos Európában, Ázsiában és É-Amerikában. Mocsarak, sekélyvízi hínárnövényzet évelő faja, eléggé
elterjedt.
Hatóanyag: illékony, olajszerű anyag nyomokban, kolin, lecitin
Alkalmazás: cukorbaj és vesebetegségek esetén, veszettség ellen (hatásai kellőképpen nincsenek
igazolva).
Alkanna tinctoria (L.) Tausch - BORAGINACEAE
homoki pirosító
Alkannae tinctoriae (rubrae = spuriae) radix = Anchusae rubrae radix
Honos Európában, Ny-Ázsiában, É-Afrikában. Magyarországon kiritkult, meszes talajú homokpuszta
gyepek védett növénye, nem szabad gyűjteni.
Hatóanyag: 5-6% pirosan festő alkannin, anchusasav és alkannasav (többnyire észterek formájában)
Alkalmazás: adstringens (belsőleg nem használható), kozmetikai festéket szolgáltat (régen bárányokat
jelöltek meg gyökerével, a piros szín jól feltűnt).
Alliaria petiolata (M. B.) Cavara et Grande - BRASSICACEAE
[syn.: Alliaria officinalis Andrz.]
kányazsombor
Alliariae (officinalis) herba
Honos Közép- és Dél-Európában, É-Afrikában, Ázsia mérsékelt éghajlatú részein, Indiaiszubkontinensen.
Nálunk gyakori, tölgyesek, árnyas, üde gyomtársulások növénye.
Hatóanyag: mustárolaj-glikozid sinigrin, magot hozó herbájában 0,5% körüli illóolaj (allil-mustárolaj és
diallil-diszulfid), szaponarin, vitexinszerű glükoflavon alliarosid
Alkalmazás: külsőleg sebekre, belsőleg a népgyógyászatban megfázás esetén.
Allium cepa L. - ALLIACEAE
vöröshagyma
Allii cepae bulbus = Cepaeae bulbus
Honos Iránban, továbbá Egyiptomban, Európában és Mexikóban, világszerte termesztik.
Hatóanyag: 0,01% körüli illóolaj, prekurzorok alliin-származékok (propilalliin, metilalliin, cikloalliin),
cepaenek, kb. 4% kvercetin (különösen a hagyma buroklevelében), 1% spiraeosid, egyéb flavonoid (pl.
kempferol-glikozid), floroglucin, protocatechusav-metilészter, cukrok, mannan, oligoszaharidok,
oleanolsav-glikozid, vitaminok, szelén
Alkalmazás: kedvező étrendi hatása közismert, étvágyhozó, antibakteriális, különösen grippe, meghűlés,
légcsőhurut esetén hatásos.
Allium sativum L. - ALLIACEAE
fokhagyma
Allii sativi bulbus (= radix)
Allii sativi bulbi pulvis (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Allium sativum ad praeparationes homoeopathicas (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Allii sativi aetheroleum
Valószínű, hogy közép-ázsiai eredetű, ma csak termesztésben van, világszerte gyakori.
Hatóanyag: 0,1-0,4% illóolaj, a hatóanyagok alliinből keletkeznek enzim (alliin-liáz) hatására. A
keletkező allicin a fő hatóanyag, ebből sokféle, egyéb hatóanyag jön létre (pl. ajoén, triszulfidok,
tetraszulfidok)
Alkalmazás: kedvező étrendi szerepe közismert. Gátolja a trombocita-aggregációt, fokozza a fibrinolízist,
csökkenti a vérszérum koleszterinszintjét, ezáltal kúraszerű alkalmazása hátráltatja az arteriosclerosist és
jótékony hatású a magas vérnyomásos betegek állapotára is. Baktériumok szaporodását gátolja, emiatt
bél-, szájüreg- és garatfertőzések leküzdésére is használható. Cérnagiliszta ellen, oxyuriasis esetén
hatékony. Számos gyógyszerészeti termék készül belőle. Homeopathia.
Allium schoenoprasum L. - ALLIACEAE
[syn.: Allium sibiricum L.]
metélő hagyma
Allii schoenoprasi herba
Honos Európában, mérsékelt égövi Ázsiában (főként Szibériában), Indiai-szubkontinensen és É-
Amerikában. Termesztett fűszer-, zöldségnövény.
Hatóanyag: népszerű ízesítő és vitaminpótló, kéntartalmú illó vegyületekben is gazdag
Alkalmazás: antibakteriális, anthelminticum.
Allium ursinum L. - ALLIACEAE
medvehagyma
Allii ursini herba
Allii ursini bulbus
Honos Európában és É-Ázsiában. Főleg a Dunántúl egyes részein tömegesen fordul elő, a termőhely
védelme miatt mégis csak hatósági engedéllyel gyűjthető a levél (a hagyma nem). Üde gyertyán- és
bükkelegyes erdők növénye.
Hatóanyag: alliinből keletkező allicin (0,07% szárazanyagra vonatkoztatva) és további kéntartalmú
származékok teszik ki az illóolajat (kb. 0,007%), aszkorbinsav, γ-glutamil-peptid, flavonoidok,
nyomokban prosztaglandinok, lektinek
Alkalmazás: antibakteriális különösen gyomor- és bélfertőzések esetén, emésztési zavarokra,
carminativum, antihypertonicum, antiarterioscleroticum, cardioprotectivum.
Alnus glutinosa (L.) Gärtn. - BETULACEAE
enyves éger
Alni glutinosae cortex
Honos Európában, Ázsiában és É-Amerikában. 20-30 m-re megnövő fa, folyók árterén, patakok mentén,
lápokon gyakori, helyenként állományalkotó, “égerliget".
Hatóanyag: kb. 20% cserzőanyag, hiperozid-típusú flavonglikozid, alnulin, protalnulin, phlobaphen,
gyantasav, taraxerol, taraxeron, lupeol, glutinon, citrullin
Alkalmazás: főzete öblögetőszer pharingitis esetén, gyomorvérzés esetén beöntésre használták régebben.
Aloë arborescens Mill. és más Aloë fajok - ALOËACEAE
fás aloé
Aloë
Honos D-Afrikában, de mindenhol termeszthető cserepes vagy üvegházi növényként.
Hatóanyag: antrakinonok, aloinok, aloinosidok, gyantaszerű fenolszármazékok, szerves savak
Alkalmazás: étvágyjavító, enyhe, nagyobb adagban erősebb laxativum, de jótékony colitis, ulcus
ventriculi és duodeni kezelésére is. Külsőleg hámosító, gyulladáscsökkentő, enyhe antibakteriális,
szemészetben is használható.
Aloë ferox Mill. - ALOËACEAE
tövises aloé, kap-aloé
Aloë (Ph. Hg. VII.)
Aloe capensis (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Aloes extractum siccum normatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Afrikában, főleg D- és K-Afrikában.
Hatóanyag: 13-27% aloin A és B, 5-hidroxi-aloin, aloinosidok, aloesin (aloeresin B), aloeresin A-pkumársav-
észter, keserű glikozid az aloeinin A és B (6-fenil-2-piron-származékok)
Alkalmazás: mint a következő.
Aloë vera (L.) Burm. f. - ALOËACEAE
[syn.: Aloë barbadensis Mill.]
orvosi aloé, barbadosi aloé
Aloë barbadensis (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Makaronéziában, széleskörűen elterjedt, termesztik.
Hatóanyag: 25-40% aloin (aloin A és B), 3-4% 7-hidroxi-aloin A és B, aloe-emodin, chrysophanol és
glikozidjai, aloesin (aloeresin A, B és F)
Alkalmazás: laxans hatása a bélműködésre különösen előnyös, aloesin-tartalma miatt gyulladásgátló
enteritis kezelésében. Főleg gél formájában külsőleg is hatékony bőrápoló. Sokféle készítményt
forgalmaznak.
Aloysia citriodora Palau - VERBENACEAE
[syn.: Aloysia triphylla (L' Hér.) Britt., Lippia triphylla (L' Hér.) Kuntze]
citromverbéna
Verbenae aetheroleum
Aloysiae (triphyllae) folium
Honos Chilében, Peruban és Argentínában. Spanyolországban és D-Franciaországban termesztik.
Kellemes illatú cserje.
Hatóanyag: 0,1-0,2% illóolaj, benne citral, limonen, dipenten, cineol, myrcen, geraniol, nerol, nerolidol,
terpineol, metilheptenon, verbenon, cedrol, caryophyllen, pirrol, izovaleriansav
Alkalmazás: stomachicum, digestivum, illatszeripari nyersanyag.
Alpinia galanga Willd. - ZINGIBERACEAE
sziámi gyömbér, galangál
Honos Kínában, K-Ázsiában, Indokínában, Indiai-szubkontinensen, Malajziában, trópusokon termesztik.
Alpinia officinarum Hance
kínai gyömbér, galangál
Honos D-Kínában, főleg Thaiföldön és Indiai-szubkontinensen termesztik.
Galangae rhizoma (Ph. Helv., DAC)
Galangae aetheroleum
Hatóanyag: 0,5-1% illóolaj, melynek csípős szagát diarilheptanoid és fenilalkanon (8-gingerol) okozza.
Mono- és szeszkviterpének, továbbá diterpén, flavonoid (pl. galangin), szterol, acetoxi-chavicol-acetát
(utóbbi kísérleti szinten tumorgátló)
Alkalmazás: stomachicum, tonicum, fűszer, likőripari alapanyag.
Alstonia constricta F. Muell. - APOCYNACEAE
keserűkéreg
Alstoniae constrictae radix
Honos Ausztráliában, trópusi Afrikában, Közép-Amerikában, kis termetű fa vagy cserje.
Hatóanyag: 2-2,5% alstonin (chlorogenin) alkaloid, tetrahidroalstonin, alstonidin, alstonilin, yohimbin,
reserpin
Alkalmazás: lázcsillapító, stimulans, malária- és diarrhoea ellenes.
Althaea officinalis L. - MALVACEAE
orvosi ziliz, fehérmályva
Althaeae folium (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Althaeae radix (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Althaeae flos
Althaeae herba
Honos Eurázsiában, és Mediterráneumban. Főleg ártéri mocsarakban, folyóvizek mentén, szikeseken,
gyomtársulásokban elterjedt évelő növény. A subsp. pseudarmeniaca (ártéri ziliz) a Duna-völgy
ligeterdőiben honos. A júniustól szeptemberig virágzó növény gyökereit októbertől áprilisig gyűjtik,
letisztítás után hámozzák és 5 mm él hosszúságú kockákra vágják. Műszárítóban szárítják (beszáradás
4:1).
Hatóanyag: 12-20% nyálka-poliszaharid a gyökérben, kb. 6% a levélben. Főleg arabinogalaktanok és
galakturonorhamnanok.
Alkalmazás: légúti, szájüregi vagy gyomor-, bélhurut esetén nyálkahártya-gyulladás kezelésére bevonó,
öblögetőszer (nem köptető).
Althaea (Alcea) rosea (L. ) Cav. var. atropurpurea seu var. nigra hort. - MALVACEAE
(fekete) mályvarózsa
Malvae arboreae flos (cum calycibus seu sine calycibus)
Keleti eredetű, évelő kerti dísznövény, melegkedvelő. Újabban egyéves fajtáit is termesztik. Magvai már
a gyűjtés évében jól csíráznak. Vetése 70-80 cm sortávolságra, 1,5-3 cm mélyre történik. A virágokat
elnyílásuk idején, összecsukódáskor szedik le csészelevelek nélkül. Azonnal szellős helyen vagy 40-50
0C-on, műszárítón szárítják (beszáradás 5:1).
Hatóanyag: poliszaharidok, mannanok, galaktanok, tannin, anthocyaninok (főleg myrtillin)
Alkalmazás: ártalmatlan festékanyaga miatt élelmiszerek festésére engedélyezett. Felső légúti hurutos
megbetegedésekben enyhíti a köhögést.
Amanita muscaria )L: Fr.) Hooker - AMANITACEAE
légyöló galóca
Aga
Lombos és tűlevelű erdőkben, főleg savanyú homoktalajon előforduló gyakori kalapos gomba.
Hatóanyag: muszkarin, ibotensav, muszkazon, muszkaridin
Alkalmazás: homeopathia.
Amaranthus hypochondriacus L. - AMARANTHACEAE
[syn.: Amaranthus hybridus L. var. erythrostachys Moq.]
piros amaránt
Amaranthi hypochondriaci herba
Honos É-Amerikában, kertekben ültetik, 1 m-nél magasabb, erőteljes egyéves lágyszárú.
Hatóanyag: betain, aszkorbinsav, amaranthin, kvercetin-glikozidok
Alkalmazás: adstingens, diureticum, roborans.
Ambrosia artemisiifolia L. - ASTERACEAE
parlagfű, vadkender
Ambrosiae artemisiifoliae herba
Honos Kanadában, USA-ban, Európában is elterjedt, nehezen kiirtható gyomnövény, mely hosszan tartó
és ismételt virágzása miatt pollenallergiát okoz.
Hatóanyag: szeszkviterpén-laktonok, 0,16% coronopilin, 1,2-dihidroparthenin, a pollenben kvercetin-3-
glükozid, izorhamnetin-gükozid, fehérjék
Alkalmazás: homeopathia.
Ammi majus L. - APIACEAE
ammi
Ammi majoris fructus (= semen)
Honos Makaronéziában, É-Afrikában, Kaukázusban, Ny-Ázsiában, Indiai-szubkontinensen, Európa
mediterrán vidékein. Meghonosodása Magyarországon lehetséges, néhol sárgarépa kísérő gyomnövénye.
Hatóanyag: xanthotoxin és más furokumarin (imperatorin, izoimperatorin, bergapten, izopimpinellin)
Alkalmazás: spasmolyticum, fotodinámiás vitiligo (leucoderma) esetén belsőleg és külsőleg.
Napozószerekben is alkotórész, de érzékenység esetén bőrgyulladást okozhat.
Ammi visnaga (L.) Lam. - APIACEAE
fogpiszkálófű
Ammeos (= Ammi) visnagae fructus (DAB 1996)
Honos Mediterráneumban és Ny-Ázsiában, de megtalálható Argentínában, Chilében és Mexikóban is. 1
m magas, egy- vagy kétéves növény.
Hatóanyag: 2-4% furanokromon (khellin, visnagin, norvisnagin, khellol, khellenin, khellinol, ammiol),
0,2-0,5% piranokumarin (visnadin, samidin, dihidrosamidin), furokumarin (xanthotoxin), flavonoidok
(kempferol, kvercetin, izorhamnetin), 0,02-0,03% illóolaj (kámfor, karvon, linalool, terpinen-4-ol, α-
terpineol. Termésben 12-18% zsíros olaj és 12-14% fehérje is
Alkalmazás: spasmolyticum: bronchus, gastroenterális, epe-, urogenitális szervek, koronáriák görcse
ellen, diureticum. A visnadint kivonva koronária tágító, szívkoszorúér-keringést fokozó (gyógyszerként),
ugyancsak ilyen módon a khellin bronchitis, vese-, epe-, bélkólika esetén spasmolytikus.
Amomum amarum Lour. - ZINGIBERACEAE
keserű álgyömbér
Amomi amari fructus
Honos Japánban.
Amomum aromaticum Roxb. - ZINGIBERACEAE
bengáli álgyömbér
Amomum
Honos Nepálban, Bengáliában.
Hatóanyag: kb. 1% illóolaj (alkotói: cineol, pinen, sabinen, myrcen, terpinen, limonen, 1,8-cineol, pcymen,
terpineol, nerolidol)
Alkalmazás: eupepticum.
Amygdalus communis L. - ROSACEAE
[syn.: Prunus amygdalus Batsch, Prunus dulcis (Mill.) D. A. Webb var. amara (DC.)
Buchheim]
(édes vagy keserű) mandula
Amygdalae amarae semen = Amygdalae semen amarum
Amygdalae semen dulce
Amygdalae amarum aetheroleum
Amygdalae oleum raffinatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Amygdalae oleum virginale (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Amygdalae farina = Amygdalae placentae farina
Amygdalarum cortex
Honos szubtrópusi Kínában és Elő-Ázsiában, innen tovább terjedt a Mediterráneumba, egész Európába,
majd egészen Kaliforniáig.
Hatóanyag: a keserű mandulában 1-8% amygdalin és kevés prunasin (cianogén glikozidok), 0,5-0,8%
illóolaj (benne kb. 5% HCN), a magban kb. 30% fehérje, 35-60% zsíros olaj (zsírsavai: palmitin-,
palmitol-, sztearin-, olaj- és linolsav)
Alkalmazás: olajgyártás, keserű mandula aromagyártás alapanyaga, édes mandula inkább édesiparban
használatos, az olaj speciális, külsőleg testápoló szerekben.
Anacardium occidentale L. - ANACARDIACEAE
kesu(fa), akazsu
Anacardiae occidentalis fructus (= Anacardiae fructus)
Honos Brazíliában. Trópusi vidékeken termesztik.
Hatóanyag: anacardsav (O-karboxi-fenol-származék) és dekarboxilált származékai (anacardol, cardenol),
cserzőanyagok, squalen, gingkol, cardol, zsíros olaj (olajsavban igen gazdag), anacardein globulin,
maghéjban catechin, epicatechin, szitoszterin, polimer proanthocyanidin, leucocyanidin,
leucopelargonidin, sok aneurin
Alkalmazás: olajtartalma miatt olajnövény, pirítva csemege, maghéja féregűző.
Anacyclus officinarum Hayne - ASTERACEAE
német foggyökér
Pyrethri germanici radix
Honos a Mediterráneumban, egyéves, kb. 30 cm magas.
Hatóanyag: gyanta, kb. 0,5% pyretrin, nyomokban illóolaj, kb. 50% inulin
Alkalmazás: antipyreticum, átmeneti nyelvbénulás, neuralgiás és reumás és egyéb fájdalmak esetén,
apoplexia, lumbago és ischias kezelésére. Homeopathiában is reuma és neuralgia ellen.
Anacyclus pyrethrum (L.) Link - ASTERACEAE
[syn.: Anthemis pyrethrum L.]
piretrum, római bertram
Pyrethri (romani) radix = Anacycli pyrethri radix
Honos Algériában, Marokkóban, Arábiában, Szíriában, sokfelé termesztik.
Hatóanyag: csípős gyantájában anacyclin, dehidroanacyclin (diin-dienek) és dekadien-2,4-savizobutilamid,
sesamin, nyomokban illóolaj, 30-55% inulin, cserzőanyag
Alkalmazás: nyálelválasztást fokoz, fájdalomenyhítő, tonicum, antiparasiticum, inszekticid.
Anagallis arvensis L. - PRIMULACEAE
tikszem
Anagallidis herba
Anagallidis semen
Anagallidis radix
Honos Eurázsiában, egyéves lágyszárú, kertekben, szőlőkben, szántókon gyakori.
Hatóanyag: quillaja- és polygalasav-glikozidok, quillajaszapotoxin, cserzőanyag
Alkalmazás: diureticum, továbbá aranyeres, reumás panaszokban. Inszekticid, szaponinja antivirális.
Anagyris foetida L. - FABACEAE
bűzfa
Anagyris herba
Anagyris foetidae semen
Honos Mediterráneumban, Kis-Ázsiában, 1-1,5 m magas bokros cserje vagy fácska.
Hatóanyag: alkaloidok (cytisin, metilcytisin, anagyrin, retamin, spartein = pachycarpin)
Alkalmazás: emeticum, purgans.
Anamirta cocculus (L.) Wight et Arn. - MENISPERMACEAE
halméregcserje
Cocculi fructus (= semen, grana, nux)
Honos Indiában, Indokínában, Malajziában.
Hatóanyag: szeszkviterpenoid picrotoxin (cocculin), 11-18% zsíros olaj, gyanta, gumianyag,
terméshéjban menispermin és paramenispermin alkaloid
Alkalmazás: picrotoxin erősen mérgező, analepticum, vagyis izgatja a légző- és vasomotor központot,
bódító mérgek ellenszere. Halmaszlagként használták a termést.
Ananas comosus (L.) Merr. - BROMELIACEAE
ananász
Honos Brazíliában, trópusokon termesztik.
Hatóanyag: termése vitaminokban, szerves savakban és cukrokban gazdag, fehérjebontó bromelain
enzimet tartalmaz. Vanillin, metil-n-propil-keton, n-valeriansav, izokapronsav, akrilsav, kínasavdikumarát,
sokféle szerves sav metilészterei
Alkalmazás: friss gyümölcslé erősen fehérjeoldó, bőrparazitákat pusztít, anthelminticum.
Anchusa officinalis L. - BORAGINACEAE
orvosi atracél
Anchusae (= Buglossi = Lingulae bovis) herba
Anchusae (= Buglossi = Lingulae bovis) flos
Anchusae (= Buglossi) semen
Anchusae (= Buglossi) radix
Honos Európában, Mediterráneumban, Elő-Ázsiában. Kétéves vagy évelő, magassága 0,3 m-től 1 m-ig
terjed, löszsztyeppeken, legelőkön és gyomtársulásokban gyakori az egész országban.
Hatóanyag: cynoglossin alkaloid, consolidin glükoalkaloid (alkaloidkomponense conslicin), allantoin
(cordianin), kolin, cserzőanyag, nyálka-poliszaharid, 3-4% oldható kovasav. Virágban petunidin
diglikozid
Alkalmazás: népgyógyászatban expectorans, antidiarrhoeicum, külsőleg lágyító, hűsítő borogatásként.
Andira araroba Aguiar - FABACEAE
goa por
Chrysarobinum
Honos Brazília esőerdőiben, kb. 20 m magasra is megnövő fa.
Hatóanyag: chrysophanolantron, emodinantron-monometiléter, ararobinol, chrysophanol, emodinmonometiléter
Alkalmazás: bőrt és nyálkahártyát erősen izgatja, gyulladást okoz. Külsőleg gombás megbetegedésekben,
trychophytiasis, pityriasis, sykosis, lichen ruber, erythrasma, psoriasis, ekcéma és herpes bizonyos
stádiumaiban. Állatgyógyászatban is.
Andrographis paniculata Nees - ACANTHACEAE
[syn.: Justicia paniculata Burm.]
Andrographis herba
Honos Karib-tengeri szigetektől Jáváig, Sri Lankáig. Egyéves, kb. 1 m magas.
Hatóanyag: diterpén-lakton andrographolid (kb. 2% a levélben), paniculid A és B
Alkalmazás: antibiotikus, antipyreticum.
Anemone nemorosa L. - RANUNCULACEAE
berki szellőrózsa
Anemones nemorosae herba
Honos D- és Közép-Európában, Ázsiában, É-Amerikában. Bükk- és gyertyánelegyes erdőkben,
égerligetekben szórványosan fordul elő.
Hatóanyag: toxikus butenolid protoanemonin, anemonin
Alkalmazás: bőrizgató, hyperaemiát, hólyagosodást okoz. Arthritis, pleuritis (kis adagban, ellenőrizve).
Anethum graveolens L. - APIACEAE
kapor
Anethi fructus
Anethi herba
Anethi aetheroleum e seminis
Honos Mediterráneumban, Kaukázusban, DK-Ázsiában. Sokfelé termesztik. Nálunk júniustól októberig
virágzik. A tőleveles, virágzó hajtást általában 40-500C-os műszárítóba helyezik, a szárított herbából
morzsolt drogot állítanak elő. A herbából vagy termésből a betakarítást követően illóolajat nyernek. Az
érett terméseket műszárítón szárítják.
Hatóanyag: herbában kb. 0,3%, termésben 4-5% illóolaj (főleg carvon, továbbá α-phellandren, carveol,
carvacrol), termésben még kumarinok (bergapten, umbelliprenin, scopoletin, esculin)
Alkalmazás: fűszer, konzervipar, a termésből nyert illóolaj antiszeptikus, kis adagban izgató, nagy
adagban nyugtató. A termés carminativum, a herba vizes kivonata egyeseknél enyhe nyugtató.
Anethum sowa DC. - APIACEAE
indiai kapor
Anethi aetheroleum e seminis
Honos Bengáliában.
Hatóanyag: 2-3,5% illóolaj, benne az európai kapor hatóanyagain kívül sajátos dillapiol, anethen,
limonen, dihidrocarvon, α-pinen
Alkalmazás: mint előbb.
Angelica archangelica L. - APIACEAE
[syn.: Archangelica officinalis Hoffm.]
orvosi angyalgyökér
Angelicae radix (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) =
Angelicae sativae (= majoris) radix = Syriaca radix
Angelicae fructus
Angelicae herba
Angelicae aetheroleum e radice
Angelicae aetheroleum e seminis
Honos É-Európától Szibériáig. Kétéves vagy évelő, Európában és a Kárpátokban, több helyen vadon él.
Termeszthető Közép-Európában, így Magyarországon is. A korábbi palántanevelés helyett jelenleg a
szabadföldi, fagy alá vetést vagy előzetesen fagyasztott vetőmaggal kora tavaszi helybevetést
alkalmaznak. Az első év őszén vagy a következő kora tavaszon szedett gyökeret, gyökértörzset mosás
után, rendszerint kettéhasítva, jól szellőző helyen szárítják (beszáradás 4:1). A kifejlett leveleket is 30-
350C-on szárítják (beszáradás 6:1). Július végétől gyűjtik a terméseket.
Hatóanyag: 0,35-1,3% illóolaj, ennek 80-90%-a monoterpén (főleg phellandren, továbbá pinenek,
sabinen, caren, myrcen, limonen), szeszkviterpén (bisabolen, bisabolol, caryophyllen), makrociklusos
laktonok, furokumarin (bergapten, izoimperatorin, angelicin, xanthotoxin, archangelicin = kwannin),
prenil-kumarin (osthenol, osthol), kumarin umbelliferon, flavanon archangelenon
Alkalmazás: serkenti a gyomorsav- és hasnyálmirigy-kiválasztást, étvágygerjesztő, enyhe görcsoldó,
carminativum, diureticum. Likőralapanyag.
Angelica dahurica (Fisch.) Bent. et Hook. f. - APIACEAE
Angelicae dahuricae radix
Honos mérsékelt égövi Ázsiában.
Hatóanyag: kumarin, furokumarin (imperatorin, phellopterin, byakangelicin), illóolaj
Alkalmazás: antipyreticum, analgeticum, a byakangelicin fokozza a koronariacirkulációt.
Angelica pubescens Maxim. - APIACEAE
szőrös angélika
Angelicae pubescentis radix
Honos K-Ázsiában.
Hatóanyag: furokumarin imperatorin, columbianetin, prenil-kumarin (osthol, angelol A-L), poliin
falcarindiol
Alkalmazás: rheumatoid arthritis, térd-, gerinc- és fejfájás esetén.
Angelica sylvestris L. - APIACEAE
[syn.: Angelica officinalis Kit.]
erdei angyalgyökér
Angelicae silvestris (= minoris) radix
Angelicae silvestris fructus
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Szibériában. Egy-két éves, erőteljes növény, magaskórós társulásokban
hazánkban elég gyakori.
Hatóanyag: gyökérben 0,6% illóolaj (főleg limonen és pinenek), nyomokban furfurol, bergaptolszármazékok,
kumarin és furokumarin (oxipeucedanin, izoimperatorin, umbelliferon), fenolkarbonsavszármazékok,
termésben zsíros olajok, angesin, kumarinok, furokumarinok, bisabolangelon, phellopterin,
izobyakangelicolsav
Alkalmazás: spasmolyticum húgyúti görcsökben, carminativum, expectorans főleg a népgyógyászatban,
a porított termés inszekticid.
Angelica sinensis (Oliv.) Diels - APIACEAE
[syn. Angelica polymorpha Maxim. var. sinensis Oliv.]
kínai angyalgyökér
Angelicae sinensis radix
Honos Kínában.
Hatóanyag: monomer és dimer ftalidok (ligustilid, levistolid A), ferulasav-származék coniferil-ferulát,
poliin falcarindiol
Alkalmazás: analgeticum menstruációs panaszok (menorrhagia, amenorrhoea) és reumás betegségek
esetén, a ligustilid spasmolyticus.
Aniba coto (Rusby) Kosterm. - LAURACEAE
[syn.: Nectandra coto Rusby]
koto
Coto cortex
Honos Brazíliában, Bolíviában, 15-20 m magas fa.
Hatóanyag: bifenil-keton típusú vegyületek, kb. 1,5% cotoin, hydrocotoin, protocotoin, paracotoin,
metil-hydrocotoin, metilprotocotoin, továbbá alkaloid (anibin, parostemin, parosteminin)
Alkalmazás: diarrhoea esetén, antineuralgicum.
Aniba rosaeodora Ducke - LAURACEAE
[syn.: A. duckei Kosterm.]
rózsaillatúfa, rózsafa
Anibae rosaeodorae aetheroleum
Honos Brazíliában, főként Amazonas mentén.
Hatóanyag: illóolaj, különösen gazdag linaloolban, továbbá cineol, metil-acetofenon, terpineol,
szeszkviterpének
Alkalmazás: illatszeripar, fürdőillatosító.
Annona muricata L. - ANNONACEAE
tüskés annóna, savanyúalma
Honos trópusi Amerikában, meghonosodott a trópusi Ny-Afrikában.
Hatóanyag: aporfin alkaloidok (muricin, muricinin), cserzőanyag
Alkalmazás: levél, gyökér, mag inszekticid, féregűző, levél analgeticum, spasmolyticum.
Annona squamosa L. - ANNONACEAE
gyömbéralma
Honos Indiában, D-Afrikában.
Hatóanyag: cianogén glikozidok magban és éretlen gyümölcsben
Alkalmazás: inszekticid, anthelminticum, az érett gyümölcs ízes, ehető.
Antennaria dioica (L.) Gärtn. - ASTERACEAE
[syn.: Gnaphalium dioicum L.]
parlagi macskatalp
Antennariae dioicae (= Gnaphalii = Pediscati) flos = Pilosellae albae flos
Honos Európában, mérsékelt égövi Ázsiában, és szubarktikus Amerikában. Nálunk ritka, mésztelen hegyi
réteken, szőrfűgyepekben, nyíres fenyérekben. Már védelemre szorul.
Hatóanyag: oxiantrakinon-származék, flavonoidok (luteolin-származékok), ursolsav, cserzőanyag,
nyomokban illóolaj, nyálka-poliszaharid, gyanta, fitoszterolok
Alkalmazás: krónikus epeúti panaszok esetén (főzetét), népgyógyászatban légúti megbetegedésekben,
antidiarrhoeicum is.
Anthemis tinctoria L. - ASTERACEAE
festő pipitér
Anthemidis tinctoriae flos = Buphthalmi vulgaris flos
Honos Közép- és Dél-Európában. Erőteljes évelő növény, a Középhegységben és a Dunántúlon jobban
megtalálható, erdőssztyeppek nyíltabb részén él.
Hatóanyag: xanthofill, tionenek
Alkalmazás: anthelminticum, növényi festékanyag.
Anthoxanthum odoratum L. - POACEAE
szagos borjúpázsit
Anthoxanthi odorati herba
Anthoxanthi odorati flos
Honos Eurázsiában. 10-30 cm magas, erős illatú fű. A Középhegységben és a Dunántúlon gyakoribb.
Üde rétek társulás alkotó növénye.
Hatóanyag: kumarin-glikozid, 30-40% kovasav
Alkalmazás: értékes gyepnövény, szénafürdők fontos alkotórésze.
Anthriscus cerefolium (L.) Hoffm. - APIACEAE
zamatos turbolya [kerti: subsp. cerefolium (L.) Hoffm., útszéli: subsp. trichosperma
(Schult.) Arc.]
Cerefolii (germanici) herba
Cerefolii fructus (semen)
Honos D-Európában. A termesztett alfaj elvadulhat. A másik gyakori degradált erdőkben, üde
akácosokban és gyomtársulásokban.
Hatóanyag: 0,03% illóolaj herbában, 0,9% termésben, benne főleg metil-chavicol, anetol, továbbá apiin
Alkalmazás: fűszer, diureticum, népgyógyászatban vértisztító.
Anthyllis vulneraria L. - FABACEAE
[syn.: Anthyllis communis Rouy]
nyúlszapuka
Anthyllidis vulnerariae flos
Honos É-Afrikában, Elő-Ázsiában, Európában. Takarmánynövényként termesztik, kaszálókon, hegyi
réteken szórványos.
Hatóanyag: szaponin, cserzőanyag, xanthofill, vörös anthocyanin
Alkalmazás: népgyógyászatban vértisztító, továbbá antiemeticum.
Aphanes arvensis L. - ROSACEAE
[syn.: Alchemilla arvensis (L.) Scop.]
nagy ugarpalástfű
Aphanes arvensis herba (= Alchemillae arvensis herba)
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Magyarországon kis termetű, egyéves növény,
mészkerülő szántók ritkább gyomfaja.
Hatóanyag: cserzőanyag
Alkalmazás: népgyógyászatban adstringens, diureticum húgyúti megbetegedésekben.
Apium graveolens L. - APIACEAE
zeller
Apii (graveolentis) herba
Apii (graveolentis) radix
Apii (graveolentis) fructus (= semen)
Apii aetheroleum e fructi
Honos Európában, Ny-Ázsiától Indiai-szubkontinensig, É- és D-Afrikában. Termesztik, nálunk is fontos
zöldségnövény.
Hatóanyag: 2-3% illóolaj, főként limonenből (60%) és selinenből (10%) áll. Továbbá butil-ftalidok
(sedanolid, sedanenolid, n-butil-ftalid), C-prenil-kumarin (osthenol, apigravin, celerin), furokumarin
(apiumetin, apiumosid), flavonoid
Alkalmazás: diureticum főleg népgyógyászatban, köszvényes és reumás betegségekben nyugtató,
fájdalomcsillapító. Illóolajat a termésből állítanak elő.
Apocynum cannabinum L. - APOCYNACEAE
kendermeténg, indiánkender
Apocyni cannabini radix
Honos É-Amerikában.
Hatóanyag: cymarin (strophantidin-D-cymarosid), apocannosid, cynocannosid, továbbá szaponinok
Alkalmazás: szteroid-glikozidjai a szívműködésre hatnak (cardialis insufficientia, időskori
szívgyengeség), diureticum. Erős hatású.
Aquilegia vulgaris L. - RANUNCULACEAE
harangláb
Aquilegiae semen
Aquilegiae herba
Honos Közép- és Dél-Európában, Ázsia mérsékelt égövi területein. Évelő, ritkán fordul elő inkább az
ország ÉK-i részein nyirkos, sziklás bükk- és gyertyánelegyes erdőkben. Védett.
Hatóanyag: delfinidin-diglikozid, cianogén glikozid
Alkalmazás: népgyógyászatban krónikus bőrbetegségekben, máj- és epebajok esetén. Homeopathia.
Arachis hypogaea L. - FABACEAE
amerikaimogyoró, földimogyoró
Arachidis semen
Arachidis oleum hydrogenatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Arachidis oleum raffinatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos D-Amerikában, őse nem ismert. Indiában, Kínában, Afrikában, Amerikában és D-Európában
sokfelé termesztik.
Hatóanyag: zsíros olajat szolgáltat a mag (40-50%)
Alkalmazás: magból étkezési csemegéket készítenek. Olajkinyerés után visszamaradt fehérje értékes
takarmány. Zsíros olajat az élelmiszeripar mellett a gyógyszerészetben is használják.
Aralia racemosa L. - ARALIACEAE
fürtös arália
Araliae racemosae rhizoma et radix
Honos É-Amerikában.
Hatóanyag: illóolaj, gyanta, keményítő, pektin, triterpén-szaponin, diterpének
Alkalmazás: expectorans, carminativum, diureticum, köszvény- és reumás panaszok esetén.
Homeopathia.
Arbutus unedo L. - ERICACEAE
nyugati szamócafa
Arbuti (unedinis) folium
Honos Európában, Ny-Ázsiában, É-Afrikában. Kb. 10 m magas fa.
Hatóanyag: kb. 2,7% arbutin, metil-arbutin, hidrokinon, 0,2% unedosid, arbutoflavonol B, kb. 16%
cserzőanyag, nonacosanol, triacontanol, dotriacontanol, karotinoidok
Alkalmazás: húgyútakat fertőtlenít, pyelitis, cystitis esetén.
Arctium lappa L., A. tomentosum Mill., A. minus (Hill) Bernh., A. nemorosum Lej et C. -
ASTERACEAE
bojtorján
Bardanae radix (DAC)
Bardanae folium
Bardanae herba
Bardanae fructus
Honos Mediterráneumban, Európa más területein és Ázsiában. A kétéves, erőteljes növény
Magyarországon gyom- és ártéri társulásokban különösen gyakori. Gyűjthető még a parlagokon,
ártereken és üde gyomtársulásokban élő kis bojtorján (A. minus (Hill.) Bernh.) is. Júliustól őszig
virágoznak. A húsos gyökereket az első év végén vagy a következő év tavaszán gyűjtik. Megmosás után
feldarabolják és 500C-nál alacsonyabb hőmérsékleten szárítják (beszáradás 4-5:1).
Hatóanyag: gyökérben 30-40% inulin, nyálka-poliszaharid, 0,06-0,18% illóolaj, poliinek (köztük
kéntartalmúak, pl. arctinon, arctinal, arctinol, aretsav), 2-3,5% cserzőanyag, szeszkviterpenoid costussav,
guajanolid-típusú szeszkviterpén-lakton costuslakton és dehidrocostuslakton, butyrolaktonlignan
arctigenin glikozidok, összefoglaló néven arctiin. Utóbbi keserű vegyületcsoport a termésen kívül -
kisebb mennyiségben - a levélre és a herbára is jellemző.
Alkalmazás: diureticum, cholereticum, diaphoreticum, tisztító (méregtelenítő), húgykőhajtó,
reumaellenes, enyhén antibiotikus. Külsőleg egyes ekcémákra, zsíros fejbőr kezelésére (hajszesz,
hajsampon stb.).
Arctostaphylos uva-ursi (L.) Spreng. - ERICACEAE
medveszőlő
Uvae ursi folium (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos az északi földtekén, Európában főleg Olaszország és Spanyolország hegyvidékein. Földre terülő,
örökzöld cserje.
Hatóanyag: fenolheterosidok, a fő komponens hidrokinon-monoglükozid, az arbutin (eléri a 7%-ot),
továbbá metilarbutin, piceosid, fenolkarbonsavak, 15-20% cserzőanyag (gallotannin és catechincsersav),
1-2% flavonoid (hiperozid, más kvercetin- és miricetin-glikozidok), triterpén (ursolsav, uvaol), gyanta
Alkalmazás: húgyúti fertőtlenítő, használata korlátozott ideig történhet magas tannintartalma miatt.
Areca catechu L. - ARACEAE
beteldió, arékapálma
Arecae semen (= nux)
Honos Indiai szubkontinensen, Indokínában, Malajziában, ugyanezeken a területeken termesztik is.
Hatóanyag: 0,3-0,6% alkaloid, fő alkotója arecolin, mellékalkaloidok guvacin, izoguvacin, guvacolin,
arecolidin, arecaidin, 14-18% zsíros olaj, 15-25% cserzőanyag, hemicellulózok, cukrok, gyanta, catechin,
leucocyanidin, leucopelargonidin
Alkalmazás: az arecolin parasympathicomimeticum, enyhe mioticum (pilocarpinszerű), féreghajtó az
állatgyógyászatban. Emberre toxikus. A beteldiót a malájok rágcsálják, mint élvezeti szert, erős
nyálfolyást és enyhe eufóriát okoz.
Aristolochia clematitis L. - ARISTOLOCHIACEAE
farkasalma
Aristolochiae herba seu folium = Clematitis herba seu folium
Aristolochiae vulgaris (= tenuis, clematitis) rhizoma (= radix)
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Magyarországon közel 1 m-re növő évelő növény,
ártereken, szegélynövényzetben, kultúrákban, szőlőkben elég gyakori mindenhol. (Rokona az A. durior =
A. macrophylla Lam., a pipavirág, magasra kúszó díszcserje).
Hatóanyag: nitrofenantren aristolochiasav, illóolaj, flavonoidok
Alkalmazás: emberre és gazdasági állatokra nephrotoxikus, állatkísérletek szerint karcinogén, ezért
belsőleg nem szabad használni, bár a phagocytosist fokozza. Állatgyógyászatban külső sebek fertőzését
és fekélyesedését gátolja, sebgyógyulást és hámképződést elősegíti. Különösen lovak külső lemosására
használták.
Aristolochia fangchi Y. C. Wu - ARISTOLOCHIACEAE
Honos Kínában.
Hatóanyag: gyökér 0,02% aristolochiasavat tartalmaz, valamint magnoflorint
Aristolochia serpentaria L. - ARISTOLOCHIACEAE
virgíniai kígyógyökér
Serpentariae radix = Viperinae virginianae radix
Honos USA-ban, évelő növény.
Hatóanyag: aristolochiasav, borneol, serpentarin
Alkalmazás: indiánok használták tonicumként, keserű stimulánsként, gyomorfájás esetén is. Kígyómarás
gyógyítására is kipróbálták.
Armoracia lapathifolia Usteri - BRASSICACEAE
[syn.: A. rusticana G. M. Sch.]
torma
Armoraciae rusticae (recens) radix = Cochleariae radix
Honos K-Európában (talán őshazája Ukrajna), mindenfelé termesztik, gyakran elvadul.
Hatóanyag: glikozinolátok, melyekből feniletil- és allil-mustárolaj képződik.
Alkalmazás: emésztést elősegíti, gyomorsav szekréciót növeli, fontos fűszernövény. Külsőleg reszelve
reumás testrészekre téve csökkenti a fájdalmat, neuralgia esetén is jótékony lehet.
Arnica chamissonis Less. subsp. foliosa (Nutt.) Maguire - ASTERACEAE
Honos É-Amerikában. Termeszthető Magyarországon is (egyenértékű a hegyi árnikával). Közepesen
savanyú, hegyvidéki talajokon magvetéssel vagy palántázással szaporítható, száraz időben igényli az
öntözést.
Arnica montana L.
hegyi árnika
Arnicae flos (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Arnicae (montanae) flos sine seu cum
receptaculis = Alismae flos = Calendulae alpinae flos
Arnicae folium
Arnicae rhizoma (= radix)
Arnicae aetheroleum
Honos Európában, nálunk hegyi rétek mészkerülő, alhavasi évelő növénye, védett. Gyűjteni tilos.
Termesztésével kísérletek folynak.
Hatóanyag: flavonoidok, polifenolok, karotinoidok, triterpenoid alkoholok, szeszkviterpén-laktonok,
illóolaj (nyomokban timol, ennél több timol-származék)
Alkalmazás: száj- és toroköblögetésre, főleg külsőleg, serkenti a hámképződést. Kenőcsök készülnek
belőle.
Artemisia abrotanum L. - ASTERACEAE
[syn.: Artemisia elatior Klokov, A. herbacea Ehrh., A. paniculata Lam.]
istenfa
Abrotani herba (= summitas)
Honos Ny-Ázsiában, sokfelé termesztik.
Hatóanyag: illóolaj (eucalyptolban gazdag)
Alkalmazás: illatszeripar, gyógyszergyártás (aromaterápia).
Artemisia absinthium L. - ASTERACEAE
fehér üröm
Absinthii herba (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Absinthii folium
Absinthii aetheroleum
Honos Európában, Ny- és Közép-Ázsiában, Szibériában, É-Afrikában, Indiában, sokfelé meghonosodott.
Magyarországon útszéli, szántóföldi gyomtársulásokban, parlagokon gyakori, fásodó szárú évelő növény.
Termeszthető. Augusztustól októberig virágzik, virágpora allergiát okozhat. Virágzó hajtást a második
évtől fejleszt. Legfeljebb 50 cm-es szárral szedik, majd szellős, árnyékos helyen vagy műszárítón,
legfeljebb 400C-on szárítják (beszáradás 4-5:1).
Hatóanyag: 0,5-1,5% illóolaj (α- és β-tujon, tujol, sabinil-acetát, chrysanthenil-acetát, linalool, cineol),
szeszkviterpén (spatulenol, α-bisabolol), szeszkviterpén-lakton: dimer, guajanolid-típusú absinthin,
artabsin, proazulen matricin, flavonoid artemitin, fahéjsav-származékok, poliin
Alkalmazás: amarum (dyspepsia, anorexia, gastritis), cholereticum (szeszes kivonatban kioldódó tujon
fejfájást, átmeneti tudatzavart, érzékcsalódást okozhat!).
Artemisia annua L. - ASTERACEAE
egynyári üröm
Honos Európában, Közép- és Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Kínában termesztik. Egyéves, terjed útszélek,
szegélyek mentén, gyomtársulásokban, de nem túl gyakori. Termeszthető, kivadul.
Hatóanyag: illóolaj (kínai kemotípusban 4% körül, ennek kb. 64%-a monoterpén artemisiaketon, a
vietnami kemotípusban 1,4%, ebben kámfor és germacren D a jellemző komponensek), artemisinin
(szeszkviterpén-lakton) és előanyagai (arteannuinsav, arteannuin B, artemisiten), továbbá flavonoidok,
poliinek, kumarinok. Az aktív artemisinin mennyisége 0,01-1%.
Alkalmazás: artemisinin tartalma miatt maláriaellenes (elpusztítja a kórokozót vagy gátolja a Plasmodium
fajok szaporodását), gyógyszeripari növény is.
Artemisia cina C. C. Berg et C. F. Schmidt - ASTERACEAE
cinaüröm
Cinae flos (Cinae semen)
Honos Kínában, Közép-Ázsiában.
Hatóanyag: santonin
Alkalmazás: féregűző.
Artemisia dracunculus L. - ASTERACEAE
tárkony
Dracunculi folium = Artemisiae dracunculi folium
Dracunculi herba = Artemisiae dracunculi herba
Dracunculi aetheroleum
Honos K-Európában, mérsékelt égövi Ázsiában (valószínűleg Szibéria az őshazája), Indiaiszubkontinensen,
É-Amerikában, sokfelé termesztik. Könnyen kivadul. Mint fűszernövénynek két
fajtaköre ismert: francia vagy német és az orosz. Előbbi a kedvelt, inkább termesztett. Tősarjakkal,
tőosztással szaporítják. Árnyékos helyen szárítják (beszáradás 4-5:1).
Hatóanyag: 0,5-2,0% illóolaj (fő alkotója estragol), szeszkviterpén-laktonok, flavonoidok
Alkalmazás: étvágyjavító, népgyógyászatban magas vérnyomás és hurutok kezelésére. Kedvelt fűszer,
illóolaja illatszeripari alapanyag.
Artemisia maritima (= santonicum) L. - ASTERACEAE
sziki üröm
Artemisiae maritimae herba
Artemisiae maritimae flos
Honos Európában, hazánkban az ürmös szikespuszták jellemzője a subsp. santonicum (= subsp.
monogyna) és a majdnem kopasz, kisebb subsp. patens.
Hatóanyag: illóolaj, santonin
Alkalmazás: anthelminticum.
Artemisia vulgaris L. - ASTERACEAE
fekete üröm
Artemisiae (vulgaris) herba (= summitas)
Artemisiae radix
Elterjedt az egész Földön, de különösen gyakori a Mediterráneumban. Nálunk félszáraz és üde
gyomtársulásokban közönséges. Júliustól októberig virágzik, dús pollenhozama miatt gyakori allergén.
Virágos, felső 40 cm-es hajtásrészeit gyűjtik. Árnyékos helyen kell szárítani (beszáradás 4:1). Gyökerét a
vegetációs idő végén gyűjtik (beszáradás: 3:1).
Hatóanyag: 0,03-0,3% illóolaj, ebben főleg cineol, kámfor, borneol, tujon, linalool. Szeszkviterpénlakton
(vulgarin, psilostachin, spatulenol), flavonoid, kumarin, poliin
Alkalmazás: amarum, cholagogum, anthelminticum, antibakteriális, antimikotikus.
Artocarpus heterophyllus Lam. - MORACEAE
kenyérfa, jákafa
Honos Indiában, Burmában, Sri Lankán, Indokínában, Malajziában, elterjedt Guayanában, Brazíliában.
Trópusokon termesztik.
Hatóanyag: kéregben, levélben flavon morin, artocarpetin, flavan artocarpanon, prenilflavon-származék
cikloartocarpin, artocarpin, cyanomaclurin
Alkalmazás: gyümölcsét fogyasztják, fáját feldolgozzák, kérge és levele diarrhoea, féregfertőzés esetén.
Arum maculatum L. - ARACEAE
kontyvirág
Ari maculati rhizoma (= radix)
Honos Európában, Ny-Ázsiában, évelő növény, főleg a Dunántúl üde gyertyán- és bükkelegyes erdőiben
fordul elő.
Hatóanyag: cianogén glikozid, aroin, aronin, aroidin, szaponin arin
Alkalmazás: mérgező, helyi izgató, korábban gyomorporokba keverték. Homeopathia.
Asarum canadense L. - ARISTOLOCHIACEAE
kanadai kapotnyak
Asari canadensis aetheroleum
Honos É-Amerika atlantikus részén.
Hatóanyag: friss gyökértörzsben kb. 4% asaronmentes illóolaj, még metileugenol, linalilacetát, geraniol,
linalool, limonen, terpineol, bornilacetát, aristolon, elemicin
Alkalmazás: nincs hánytató hatása, aromaticum. Illóolajat állítanak elő belőle.
Asarum europaeum L. - ARISTOLOCHIACEAE
kapotnyak
Asari rhizoma cum herba
Asari herba
Honos Európában, Kaukázusban, Szibériában. Évelő, főleg a Dunántúl nyirkos, üde erdőiben nem ritka.
Hatóanyag: 0,8-1% illóolaj, melynek 90%-a t-izoasaron, t-izoeugenol vagy t-izoelemicin, a rhizómában
több illóolaj (0,7-4%) lehet, egyéb komponensek: diasaron, asarilaldehid, metileugenol, bornilacetát,
szeszkviterpén-alkohol
Alkalmazás: asaron-tartalma miatt már nem használják köhögéscsillapító gyógyszerek készítéséhez.
Hánytató, tüsszentőpornak való. Homeopathia.
Asclepias incarnata L. - ASCLEPIADACEAE
hússzínű selyemkóró
Asclepiadis incarnati rhizoma et radix
Honos É-Amerikában.
Hatóanyag: kb. 3% asclepiadin, egyéb szteroid szívglikozidok
Alkalmazás: friss gyökérzetből homepathiás gyógyszereket készítenek.
Asclepias syriaca L. - ASCLEPIADACEAE
selyemkóró
Asclepiadis cornuti rhizoma
Honos Kanadától É-Carolináig, Kansasig, Európában meghonosodott, hazánkban is erősen invazív,
áttelelő gyomnövény, különösen a homokos talajokon képez állományokat. Mézelő és dísznövény.
Hatóanyag: szárban 1% körüli kaucsuk, asclepiadin (asclepin) vincetoxinszerű mérgező, digitalisszerű
szívglikozid, szaponin-glikozidok, egyéb kardenolidok (pl. uzarigenin-glikozidok)
Alkalmazás: toxikussága miatt más, kevésbé mérgező gyógynövényeket használnak szívgyógyszerek
készítésére. Homeopathia.
Asclepias tuberosa L. - ASCLEPIADACEAE
gumós selyemkóró
Asclepiadis tuberosae radix
Honos Ontariotól Minnesotáig.
Hatóanyag: előbbiekkel szemben nem tartalmaz kaucsukszerű tejnedvet. Kardenolid glikozidok, pl.
jellegzetesek a coroglaucigenin aglikon és ennek glikozidjai
Alkalmazás: emeticum, catharticum, diaphoreticum. Homeopathia.
Asimina triloba (L.) Dun. - ANNONACEAE
papau
Asiminae trilobae semen
Honos É-Amerikában (Ohio), kis fácska.
Hatóanyag: 35% zsíros olaj, lipidszerű acetogeninek (tetrahidrofurán- és lakton-gyűrűkkel), pl. antitumor
hatású és inszekticid asimicin
Alkalmazás: emeticum, homeopathia.
Aspalathus linearis (Burm.) R. Dahlgren - FABACEAE
[syn.: Borbonia pinifolia Marloth]
vörös fokföldirekettye, rooibos
Aspalathi folium
Honos Dél-Afrikában, kb. 2 m-es bokros növény.
Hatóanyag: flavonoid, így C-glikozil-flavon (orientin, izoorientin), flavonol-glikozid (izokvercitrin,
kvercitrin, eriodiktiol-származék), dihidrochalkon (aspalathin, nothofagin), illóolaj (guajakol,
damascenon, geranilacetát, feniletilalkohol), 4-5% hidrolizálható tannin
Alkalmazás: gyomor- és bélpanaszosok számára előnyös, keresett élvezeti tea.
Asparagus officinalis L. - ASPARAGACEAE
spárga
Asparagi rhizoma (cum radicibus)
Asparagi herba
Honos Európában, mérsékelt égövi Ázsiában, É-Afrikában. Nemesített változatait világszerte termesztik,
Magyarországon is. Vadon száraz gyepekben, bokorerdőkben fordul elő. (Szobai és üvegházi
dísznövény az A. sprengeri Regel, az aszparagusz, ami nem használható másra.)
Hatóanyag: aszparagin, egyéb aminosavak és aminok, cukrok és mannan, szteroid szaponin-glikozidok,
flavonoidok (pl. rutin)
Alkalmazás: diureticum különösen arthritis, cystitis, húgy- és veseköves panaszosok számára, ma már
ritkán. Homeopathia. A spárgahajtás csemegezöldség.
Aspidosperma quebracho-blanco Schlech. - APOCYNACEAE
fehér kebracsófa
Quebracho cortex (DAC)
Honos D-Amerika déli és nyugati részén, 5-20 m magas fa.
Hatóanyag: 1-2,5% indol-alkaloid, főleg yohimbin, továbbá aspidospermin, quebrachamin, akuammidin,
tannin
Alkalmazás: légúti analepticum asthma, bronchitis vagy légzőszervi bántalmak esetén. Frissítő hatású
élvezeti teaként is használják.
Asplenium ruta-muraria L. - ASPLENIACEAE
kövi fodorka
Rutae murariae herba = Adianti albi herba = Paronychiae herba
Cirkumpoláris, nálunk hegyvidéken, mészkőszikla-gyepekben, hasadékokban gyakori, apró növény.
Asplenium trichomanes L. - ASPLENIACEAE
aranyos fodorka
Adianti rubri herba
Kozmopolita. Hazánkban főleg a Dunántúlon sziklagyepekben és erdőkben, mészhabarcsos falakon
gyakori.
Hatóanyag: kempferitrin, kempferol-diglikozid egyéb flavonoid
Alkalmazás: népgyógyászatban expectorans.
Astragalus gummifer Labill. és más Astragalus fajok - FABACEAE
mézgás csüdfű, tragantgumi csüdfű
Tragacantha (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Ny-Ázsiában, különösen Törökországban, Irakban és Iránban.
Hatóanyag: mézga tragacanthin (főként polimer galakturonsav)
Alkalmazás: gyógyszerészetben emulgeáló, stabilizátor.
Atractylodes macrocephala Koidz. - ASTERACEAE
baizhu
Atractylodei macrocephalae rhizoma
Honos Kínában.
Hatóanyag: 0,35-1,35% illóolaj, szeszkviterpén és -lakton (atractylon, atractylenolid II és III)
Alkalmazás: digestivum, diureticum, az atractylon hepatoprotectiv.
Atriplex hortensis L. - CHENOPODIACEAE
kerti laboda
Atriplicis sativae herba
Atriplicis sativae semen
Honos Közép-Ázsiában, sokfelé termesztik.
Hatóanyag: szaponin
Alkalmazás: légzőszervi és emésztési megbetegedések esetén. Levele főzelékként fogyasztható.
Atropa belladonna (bella-donna) L. - SOLANACEAE
nadragulya
Belladonnae folium (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg.VIII.)
Belladonnae pulvis normatus (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Belladonnae folii extractum siccum normatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Belladonnae folii tinctura normata (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Belladonnae herba
Belladonnae radix (Ph. Hg. VII.)
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban, É-Afrikában. A cserje termetű évelő, lágyszárú növény
Magyarországon főleg a Középhegységben gyakori, inkább bükkös vágásterületeken szaporodik el.
Gyűjthető.
Hatóanyag: gyökérben 0,3-0,9%, levélben 0,3-0,6% tropán-alkaloid (L-hioszciamin, atropin, apoatropin,
belladonnin, szkopolamin, kuszkhigrin)
Alkalmazás: atropin antikolinerg, neurotrop spasmolyticum, gyógyszerek hatóanyaga. Ulcus ventriculi,
hyperaciditas, asthma bronchiale, vese- és epekőkólika, görcsös menstruáció esetén fájdalomcsillapító.
Központi idegrendszerre hat: sedativum neurovegetativ dystoniában, neurastheniában, de túladagolása
pszichomotoros nyugtalanságot, izgatottságot, hallucinációs élményeket okoz. Mellékhatása:
szájszárazság, rekedtség, látási zavarok. A szemészetben szemcseppek formájában pupillatágító, lehetővé
teszi a szem eredményesebb vizsgálatát. Zöldhályog esetén vagy erre hajlamos idősebb betegeknél
használata tilos.
Avena sativa L. - POACEAE
zab
Avenae (excorticatus) fructus
Avenae herba (recens)
Avenae stramentum
Honos Európában, Mediterráneumban, Közel-Keleten és Kínában. Máshol is termesztett, egyéves
növény. Tavasszal vetik és virágzás végén, a hajtásrendszer leveles, bugás részét takarítják be drognak. A
szalmát és szemtermést érett zab szolgáltatja.
Hatóanyag: 0,1-0,2% (levélben 0,3-1,3%) szaponin (avenacosid A és B szteroid szaponinok), flavonoid
(pl. apigenin típusú vitexin, izovitexin, luteolin-típusú izoorientin, orientin, izoskoparin és tricinglikozidok),
fenil-etil-amin hordenin, betain, trigonellin, glukan, pentosan, kesztoz, neokesztoz. A
szemben zsíros olaj, fehérje, kisebb mennyiségben szaponinok, flavonoidok, aminok
Alkalmazás: élelmiszer- és takarmánynövény, népgyógyászatban vizelethajtó, vese- és hólyagtisztító
reuma és köszvény esetén, enyhe nyugtató. A szemekből és szalmából készült tea köhögéscsillapító.
Azadirachta indica A. Juss. - MELIACEAE
indiaiorgona
Azadirachtae indicae cortex
Azadirachtae indicae folium
Azadirachtae indicae semen
Honos Indiai-szubkontinensen, Indokínában, termesztik trópusi Afrikában is. Fás növény.
Hatóanyag: diterpén abietan-származékok, triterpenoidok (azadiractin, nimbolid, nimbidinsav, azadiron,
nimbin)
Alkalmazás: anthelminticum, antisepticum, antiparasiticum, főként malária ellenes, lázcsillapító, főként
inszekticid.

B
Ballota nigra L. - LAMIACEAE
fekete peszterce
Ballotae nigrae herba (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban, É-Afrikában. Áttelelő lágyszárú, útszéli
gyomtársulásokban mindenütt gyakori.
Hatóanyag: illóolaj, nyomokban keserű szeszkviterpén-lakton marrubiin, cserzőanyag, kávésav
Alkalmazás: sedativum hisztéria, hypochondria esetén, spasmolyticum, cholereticum, külsőleg köszvény
ellen.
Bambusa bambos (L.) Voss - POACEAE
[syn.: Bambusa arundinacea (Retz.) Willd., Arundinaria japonica L.]
japán bambusz
Arundinariae japonicae surculus
Honos Kínában, Indokínában, Indiai-szubkontinensen. Trópusi Ázsiában sokfelé termesztik. Magas,
fásodó.
Hatóanyag: cianogén glikozid taxifillin, benzoesav
Alkalmazás: fiatal hajtásrügye táplálék lehet, szabályozza a gyomornedv termelődést.
Baptisia tinctoria (L.) Vent. - FABACEAE
borsófürt
Baptisiae radix (= rhizoma)
Honos É-Amerikában, az USA keleti és Kanada északi részén, l méteres bokor.
Hatóanyag: alkaloid cytisin, baptisin, pseudobaptisin, baptin
Alkalmazás: laxativum, nagyobb adagban antidiarrhoeicum. Homeopathia. Fiatal hajtása spárgaszerű,
fogyasztható.
Barbarea vulgaris R. Br. - BRASSICACEAE
borbálafű
Barbareae herba
Honos mérsékelt égövi Ázsiában, Európában, Indiai-szubkontinensen, É-Afrikában, két- vagy többéves,
ártéri szegélytársulásokban, erdőszéleken elég gyakori.
Hatóanyag: glikozinolát, flavonoid
Alkalmazás: sebgyógyító balzsamokban.
Bellis perennis L. - ASTERACEAE
százszorszép
Bellidis flos = Bellidis perennis (minoris) herba (= flos)
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban, É-Afrikában. Áttelelő, lágyszárú, főleg a Dunántúlon üde
réteken, legelőkön.
Hatóanyag: flavon cosmosiin (apigenin-7-glükozid), szaponin, szerves savak, szeszkviterpén, inulin
Alkalmazás: népgyógyászatban expectorans. Homeopathia.
Berberis vulgaris L. - BERBERIDACEAE
sóskaborbolya
Berberidis radicis cortex
Berberidis fructus
Berberidis folium
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Cserje, erdők, utak mentén inkább a Dunántúlon.
Hatóanyag: alkaloid, levélben, termésben főleg berberin, gyökérkéregben 1-3% berberin, továbbá
magnoflorin, berberrubin, jatrorrhizin, palmatin, columbamin, izotetrandin, izomer apomorfin alkaloid
bervulcin, vulracin. Tannin, gyanta, viasz, gumianyag, chelidonsav
Alkalmazás: cholelithiasis, cholecystitis, kólikás nephrolithiasis, nephritis, köszvény, reuma, lumbago,
arthritis esetén fájdalomcsillapító és spasmolytikus (parenterálisan, orvosi előírásra, erős hatású).
Bergenia crassifolia (L.) Fritsch - SAXIFRAGACEAE
bőrlevél
Bergeniae radix
Bergeniae folium
Honos Közép-Ázsiában, Szibériában, Mongóliában. Évelő széles, nagy, bőrnemű és talajra terülő
levelekkel. Mint dísznövény kertekben gyakori, jól áttelel.
Hatóanyag: 18-25% cserzőanyag (levélben kb. 22%), szeszkviterpenoid lakton bergenin, sárga vagy
barna pigment, levélben ősszel 12% arbutin, továbbá 0,04% rhododendrin (betulosid), catechin-gallát,
polimer proanthocyanidin
Alkalmazás: adstringens, hasmenésre vagy teapótlóként.
Beta vulgaris L. subsp. vulgaris - CHENOPODIACEAE
cukorrépa
Betae succus
A kultúralak több fajból keletkezett Elő-Ázsiában. Európában előbb zöldségnövény, a 18. sz. közepétől
cukortermő kapásnövény. Mindenhol, főként a kontinentális területeken fontos termesztett kultúrnövény.
Hatóanyag: répatestben sokféle vegyület található, jellegzetes a “cukorrépa-szaponin" (oleanolsavglükozid
és -glukuronid), a melaszra inkább fenolkarbonsavak jellemzők.
Alkalmazás: ipari úton szaharózt nyernek ki a répából, a szaharóz gyógyszerészeti vivő-, ill. segédanyag.
Beta vulgaris L. subsp. vulgaris Msf. convar. crassa Alef. var. conditiva Alef. -
CHENOPODIACEAE
cékla
Kultúralakja kb. a 16. században a Földközi-tenger partvidékén jöhetett létre, majd Németországban
honosodott meg. Főleg konyhakerti növényként termesztik.
Hatóanyag: lila betacianin (betain), metilezett lizin- és arginin-származékok
Alkalmazás: nyersen reszelt, pépes formában, présleve vagy ennek liofilizált pora rákos betegeknek
postoperativ stádiumban erősítő huzamosan fogyasztva, antioxidáns, szabadgyökfogó, fokozza az
ellenállóképességet, légúti betegségekben is használható kiegészítőként.
Betonica officinalis L. - LAMIACEAE
[syn.: Stachys officinalis (L.) Trev.]
bakfű, orvosi tisztesfű
Betonicae officinalis herba
Honos Mediterráneumban, Eurázsiában. Áttelelő lágyszárú, a Dunántúlon gyakoribb, erdős helyeken.
Hatóanyag: kb. 0,5% betain, betonicin, stachydrin, turicin, 0,5% kávésav és származékai, klorogénsav,
rozmarinsav, flavonoidok, kb. 15% cserzőanyag, nyomokban illóolaj
Alkalmazás: adstringens, népgyógyászatban antidiarrhoeicum, carminativum, sedativum, felső légúti
panaszok, köszvény esetén, hólyag- és vesekőhajtóként is.
Betula lenta L. - BETULACEAE
cukornyír
Betulae lentae cortex
Betulae lentae aetheroleum
Honos Kanada és USA keleti részén.
Hatóanyag: kéregben 3% monotropitosid (szalicilsav-primverosid), 0,2-0,6% illóolaj (közel teljes
mértékben metilszalicilát)
Alkalmazás: aromaticum, antirheumaticum, diureticum, az illóolajat kozmetikában (pl. hajvizek).
Betula pendula Roth - BETULACEAE
[syn.: Betula alba L., B. verrucosa Ehrh.]
(közönséges) nyír, bibircses nyír(fa)
Betula pubescens Ehrh.
szőrös nyír(fa)
Betulae folium (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Betulae cortex
Betulae gemma
Betulae aetheroleum empyreumaticum (= rusci)
Betulae pix
Betulae gemmae aetheroleum
Honos Európában, a közönséges nyír a mérsékelt égövi Ázsiában és É-Afrikában, a szőrös nyír inkább
Európán kívül a Kaukázusban és Szibériában. Sokfelé elterjedt mindkettő. Magyarországon a közönséges
nyír savanyú talajú lomberdőkben gyakran társulás alkotó, termesztik is. A szőrös nyír tőzegmohás, lápos
termőhelyeken fordul elő, de védett. Más országban erről is gyűjtenek levelet. Májusban, júniusban
szedik az üde zöld leveleket, árnyékban, szellős helyen szárítják (beszáradás 5:1).
Hatóanyag: 1,5-3% flavonoid (hiperozid, kvercitrin, miricetin-galaktozid), rügyben még lipidoldékony
flavonoid-metiléterek. 0,1% körül illóolaj (főként szeszkviterpén-oxid) mellett a levélben még
leucoanthocyanidinek, fenolsavak (klorogénsav), gyanta. A levél, kéreg és rügy alkalmas illóolajelőállításra,
a fából kátrányt állítanak elő.
Alkalmazás: diureticum, vese- és húgyúti fertőzésekben kiegészítő drog, köszvény- és reumaellenes,
tavaszi méregtelenítő kúrára és vesekőhajtóként is használják népgyógyászati tapasztalatok szerint.
Külsőleg készítményei hajhullás gátlók. Nyírfakátrányt a bőrgyógyászatban használják (antiparasitikus,
keratolitikus, viszketést csillapító rühesség, pruritus, psoriasis vagy krónikus ekcéma esetén).
Bidens tripartitus L. - ASTERACEAE
farkasfog
Bidentis tripartitae herba = Verbesinae herba = Cannabis aquaticae herba
Honos Európában, Szibériában, Indiai-szubkontinensen, É-Afrikában. Ártéri és mocsári társulásokban,
gyomos helyeken gyakori egyéves faj.
Hatóanyag: poliin, savas tetraacetilen, nyálka-poliszaharid, nyomokban illóolaj, 6-7% cserzőanyag
Alkalmazás: főzete vagy forrázata belsőleg aranyeres bántalmakra, diureticum, diaphoreticum, vese- és
epekő ellen, külsőleg sebkezelésre.
Borago officinalis L. - BORAGINACEAE
(kerti) borágó
Boraginis herba
Boraginis flos
Boraginis semen
Boraginis oleum
Honos Európában, Ny-Ázsiában, É-Afrikában. Nálunk meleg, napfényes területeken termeszthető
egyéves növény. Vetésideje április eleje, júniusban, júliusban virágzik. A leveles hajtásokat virágzáskor
gyűjtik és árnyékban szárítják (beszáradás 5:1). A termést (magot) viaszéréskor gyűjtik.
Hatóanyag: a herbában nyálka-poligalakturonan, szaponin, kb. 3% cserzőanyag, nyomokban illóolaj, a
termésben linolensavban gazdag zsíros olaj
Alkalmazás: népgyógyászati tapasztalatok szerint enyhe nyugtató, lehangoltságot oldó, a makkocskából
nyert olaj érelmeszesedés megelőzésére használható, gyógyszerkészítmény formájában adagolva. A herba
uborkakonzerváló.
Boswellia sacra Flueck. - BURSERACEAE
[syn.: Boswellia carteri Birdw.]
valódi (szomáliai) tömjénfa, olibanum(fa)
Honos Szomáliában, Egyiptomban, Dél-Arábiában.
Boswellia serrata Roxb.
[syn.: Boswellia glabra Roxb.]
indiai tömjénfa
Honos Indiában.
Olibanum
Olibani aetheroleum
Hatóanyag: illatos gumigyanta kb. 12% illóolajjal (thujen, limonen, terpinol, pinen, dipenten,
phellandren, terpénalkohol), triterpén boswelliasav-származékok, nyálka-poliszaharid, gyanta,
gyantasavak, gumianyag, catechin-cserzőanyag
Alkalmazás: hazájában népi gyógyászatban diureticum, reumás és idegfájdalmak csillapítására,
füstölőként fertőtlenítő, illatszeriparban.
Brassica napus L. subsp. napus - BRASSICACEAE
[syn.: Brassica oleifera Moench, B. napus L. var. oleifera (Moench) Delile]
olajrepce, káposztarepce
Vad repcefajok (B. campestris, B. oleracea) keresztezéséből jött létre, a kialakult kultúrnövényt
különösen a Föld északi országaiban termesztik.
Brassica rapa L. subsp. oleifera (DC.) Metzg.
réparepce
Vadon termő ősi típusából alakult ki. Szintén a kontinentális éghajlatú országokban termesztik.
Rapae semen
Rapae oleum raffinatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Hatóanyag: magban mustárolaj-származékok (glikozinolátok), 40-45% zsíros olaj
Alkalmazás: tisztított, erukasavban szegény vagy mentes fajtáinak olaja élelmiszer, gyógyszerészeti célra
is használatos.
Brassica nigra (L.) Koch - BRASSICACEAE
fekete mustár
Sinapis nigrae semen (ÖAB, Ph. Helv., DAC)
Sinapis nigrae aetheroleum
Honos Európában, É-Afrikában, Kaukázusban, Indiai-szubkontinensen, Ny-Ázsiában. Világszerte, így
nálunk is termesztik.
Hatóanyag: mustárolaj-glikozidok (glikozinolátok), főként allil-izotiocianát glikozidja (sinigrin),
pszeudoalkaloid sinapin (cholinból és szinapinsavból képződik), zsíros olaj (30% körül)
Alkalmazás: lisztjét külsőleg borogatásként reumás vagy légcsőhuruttal járó fájdalmak enyhítésére.
Állatorvoslásban stomachicum, diureticum. Illóolaja hasonló célra.
Brassica oleracea L. var. capitata L. f. alba - BRASSICACEAE
fejes káposzta
Brassicae oleraceae succus
Európai vad fajokból keletkezett, ma mindenhol termesztik. Fontos zöldségnövény.
Hatóanyag: gazdag aszkorbinsavban, B-vitaminokban, A-vitaminban, ubikinonban, továbbá hosszú
szénláncú aldehidek (n-triacontanal, n-octacosanal), cyanidin-glikozidok. Vörös káposztában poliszulfid
trithion és egyéb kénvegyület, valamint kb. 4% szinapinsav, protocatechusav és anthocyanok (pl.
rubrobrassin-klorid = cyanidin-5-glükozid-3-sophorosid)
Alkalmazás: préslevét gyomorfekély, latens hepatopathia és krónikus pancreas kiválasztási zavar esetén
használják. Fontos vitaminforrás nyersen és savanyítva is.
Brunfelsia uniflora (Pohl) D. Don - SOLANACEAE
[syn.: Brunfelsia hopeana (Hook.) Benth., Franciscea uniflora Pohl]
Brunfels-cserje
Brunfelsiae (hopeanae) radix
Honos D-Amerikában, főleg Brazíliában. 1,2 m-re növő cserje.
Hatóanyag: alkaloid manacin, manacein, továbbá esculetin, keményítő
Alkalmazás: antisyphiliticum, diureticum, purgans, arthritis kezelésére.
Bryonia alba L. - CUCURBITACEAE
fekete gönye
Bryonia dioica Jacq.
piros gönye
Bryoniae rhizoma et radix
Előbbi eurázsiai, utóbbi eurázsiai-mediterrán. Évelő lágyszárúak, a ritkább piros gönye csak ártéri
szegélytársulásokban, a fekete gönye ezen kívül sövényekben, kerítéseken is előfordul, gyakoribb.
Hatóanyag: triterpén bryogenin-glikozidok (bryonidin, bryonin) a feketében, bryonol a pirosban,
tetraciklusos triterpének (bryodulcosid triglikozid, cucurbitacinok), gyanta
Alkalmazás: diureticum, drasztikus hashajtó főleg az állatgyógyászatban. Homeopathia.
Bulnesia sarmienti Lorentz. - ZYGOPHYLLACEAE
Bulnesiae aetheroleum
Honos Dél-Amerika nyugati és déli részén, 40-60 m magas fa.
Hatóanyag: a farészben 5-6 % illóolaj (40-70%-a guajol, kevesebb bulnesol)
Alkalmazás: balzsam, illóolaj (illatszer, szappan).
Bupleurum falcatum L. - APIACEAE
sarlós buvákfű
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Évelő, száraz gyepekben az egész országban néhol
gyakori.
Bupleurum chinense DC.
kínai buvákfű
Honos Kínában.
Bupleurum scorzonerifolium Willd.
Honos Kelet-Ázsiában.
Bupleuri radix
Hatóanyag: pentaciklikus triterpén-alkoholok (saikogenin A, B, C, D, E, F, G) glikozidjai, zsírsavak,
poliinek
Alkalmazás: lázcsillapító, antiphlogisticum, adaptogén, vagyis stressztűrést fokozó.
Buxus sempervirens L. - BUXACEAE
puszpáng
Buxi sempervirentis folium
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban, É-Afrikában. Nálunk is gyakori sövénynek való, bokros
dísznövény, különösen temetőkben fordul elő.
Hatóanyag: alkaloid buxin, parabuxin, buxinidin, parabuxinidin, buxinamin (ma ezeket a szteroid
alkaloidokat nagy betűjelekkel különböztetik meg (pl. A-tól N-ig) így pl.: alkaloid A (= cyclobuxin D)
Alkalmazás: az alkaloidok közül számos szívre ható, de citotoxikusak. Köszvény, reuma vagy maláriás
betegség esetén óvatosan adagolandók készítményei. Laxativumként sem biztonságos. Homeopathia.
C
Caesalpinia bonducella Flem. - CAESALPINIACEAE
molukkabab
Caesalpiniae bonducellae semen
Honos trópusi Indiában.
Hatóanyag: szalicilsav-származékok
Alkalmazás: lázcsillapító, tonicum.
Caesalpinia spinosa (Mol.) O. Kuntze - CAESALPINIACEAE
tövises pillangófa, tarak
Caesalpiniae farina
Honos D-Amerika északi részén (Peru), Afrikában is termesztik.
Hatóanyag: gumiszerű galaktomannan, tannin
Alkalmazás: főleg mint neutrális nyálkaanyag technológiai célra, a hüvely pora cserző hatású.
Calamintha sylvatica Bromf. subsp. sylvatica typ. - LAMIACEAE
[syn.: Calamintha officinalis Moench subsp. ascendens Jord.,
C. menthaefolia Host subsp. sylvatica typ.]
erdei pereszlény
Calaminthae (montanae seu ascendentis) herba
Honos Közép- és D-Európában, áttelelő lágyszárú, nálunk nem gyakori, száraz és félszáraz erdőkben.
Hatóanyag: kb. 0,35% illóolaj (főleg pulegon, továbbá más terpénketonok)
Alkalmazás: stomachicum, diureticum.
Calendula officinalis L. - ASTERACEAE
kerti körömvirág
Calendulae flos (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = anthodium sine seu cum calycibus
Calendulae herba
Calendulae folium
Honos Európában, Mediterráneumban, Ny-Ázsiában, termesztik. Egyéves kerti dísznövény, ökológiai
tűrőképessége jó. Áprilistól novemberig virágzik, néha áttelel. Kora tavasszal 50-60 cm sortávolságra, 2-
3 cm mélyre vetik. Virágzata a halvány sárgától a sötét narancssárgáig változó, telt virágú fajtái is
vannak. 2-3 naponként a teljes virágzatot (kb. l cm-es kocsánnyal) vagy a kicsípett virágokat szedik.
Gyorsan kell szárítani árnyékban vagy 35-400C-on, műszárítóban (beszáradás 8:1).
Hatóanyag: nyelves virágban 0,12%-ot, a fészekpikkelyekben 0,4%-ot érhet el az illóolaj (főleg menton,
terpinen, cadinen, caryophyllen, karvon), továbbá 0,3-0,8% flavonoid (izorhamnetin- és kvercetinglikozidok),
2-10% triterpénszaponin oleanolsav-glikozidok (saponozid A-F), triterpénalkoholok (mono-,
di- és triolok, pl. kb. 0,8% monool amyrin, lupeol, taraxaszterol, kb. 4% diol faradilol-,
arnidiolészter, triol heliantriol A, B, C, szterol, 0,02-4,7% karotinoid (főleg lutein, zeaxanthin), kumarin
(scopoletin, umbelliferon, esculetin), kb. 15% vízben oldódó rhamnoarabinogalaktan és arabinogalaktan,
poliinek, szeszkviterpén loliolid
Alkalmazás: antibakteriális, antivirális, antimutagén, antiphlogisticum, spasmolyticum, cholereticum.
Pharyngitis, dermatitis, ulcus cruris, ulcus duodeni, gastritis esetén, aspecifikus immunstimulans, a
népgyógyászatban még diaphoreticum, diureticum, anthelminticum, emmenagogum. Számos gyógyszer
komponense.
Calla palustris L. - ARACEAE
sárkánygyökér
Callae palustris radix = Dracunculi palustris radix
Honos Európában, mérsékelt égövi Ázsiában, É-Amerikában, vizes élőhelyeken. Áttelelő lágyszárú,
nálunk nem fordul elő.
Hatóanyag: Arumhoz hasonlóan csípős anyag, továbbá leucoanthocyanidin
Alkalmazás: népgyógyászatban belsőleg kígyómarás ellen (nem veszélytelen, mérgező!).
Calluna vulgaris (L.) Hull - ERICACEAE
[syn.: Ericodes vulgaris (L.) Merino]
csarab
Callunae (vulgaris) herba (cum floribus) = Ericae herba (cum floribus)
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Szibériában, Ny-Afrikában. Kis termetű, bokros évelő növény, a
Dunántúl és a Középhegység egyes részein szőrfűgyepekben, főként mészkerülő nyíres-fenyérekben
helyenként gyakori.
Hatóanyag: 0,6-0,8% arbutin, flavonoidok (kvercetin, miricetin), leucodelfinidin, proanthocyanidinek, 3-
7% catechin-tannin, 2,5% ursolsav, nyomokban illóolaj
Alkalmazás: sedativum álmatlanság esetén, adstringens, diureticum. Homeopathia.
Calotropis procera (Ait) Dryand. - ASCLEPIADACEAE
szodomaialma
Calotropidis procerae cortex
Honos Ny-Ázsiában, Indiai-szubkontinensen, Indokínában. Kb. 2 m magas cserje.
Hatóanyag: tejnedvben kardenolid szteroidok (calotoxin, calotropin, calactin, uscharidin, uscharin,
voruscharin), egyéb szteroid-glikozidok. A kéregben madaralban, madarfluavil, gyanta, kaucsuk,
asclepiin, triterpén amyrinok, taraxacaszterolok és észtereik
Alkalmazás: kéregdrog emeticum, purgans, diureticum, diaphoreticum. Tejnedve szolgáltatja a
madargumit.
Caltha palustris L. - RANUNCULACEAE
mocsári gólyahír
Calthae palustridis herba (et flos)
Honos Európában, Ázsiában, É-Amerikában. Áttelelő lágyszárú, nálunk ritkul, mocsár- és láprétek, fűzés
égerligetek növénye.
Hatóanyag: protoanemonin (lakton) és polimer származékai (pl. dimer anemonin), kvercetin-glikozidok,
szaponin
Alkalmazás: homeopathia.
Calystegia sepium (L.) R. Br. - CONVOLVULACEAE
[syn.: Convolvulus sepium L.]
sövényszulák
Calystegiae sepii herba
Calystegiae sepii radix
Honos Európán kívül az egész Földön, kozmopolita. Évelő lágyszárú, 1-3 m hosszan felkapaszkodó.
Mocsarakban, nádasokban mindenütt gyakori országunkban.
Hatóanyag: jalapinhoz hasonló szívglikozidok, gyanta (gyökérben 6-7%, herbában 3 % körül),
cserzőanyag elérheti a 10%-ot, fenolkarbonsavak, kvercetin- és kempferol-glikozidok
Alkalmazás: kisebb adagban laxativum, cholagogum.
Camelina sativa (L.) Cr. - BRASSICACEAE
gomborka, sárgarepce
Camelinae herba = Sesami vulgaris herba
Camelinae semen = Myagri semen = Sesami vulgaris semen
Honos Európában, Ázsia mérsékelt égövi részein. Egyéves, termesztett növény, elvadul,
gyomtársulásokban szórványos.
Hatóanyag: 30-35% száradó olaj, glikozinolát glükoamelinin
Alkalmazás: lisztjét borogatásra.
Camellia sinensis (L.) O. Kuntze - THEACEAE
[syn.: Thea sinensis L.]
tea
Theae (nigrae) folium
Theae viridis folium
Honos Kínában, Indiai-szubkontinensen, Indokínában, ökológiai igényének megfelelő helyeken sokfelé
termesztik.
Hatóanyag: 2,5-4,5% koffein, 0,02-0,04% teofillin, 0,05% körül teobromin, polifenolok (catechin-,
epicatechin-tanninok, a zöld tealevélben különösen jelentős epicatechin-gallát, epigallocatechin-gallát),
flavonoid, fenolkarbonsavak (pl. kávésav és származékai), szaponin, 0,5-1% illóolaj (monoterpénalkoholok
és -aldehidek, pl. linalool, geraniol, a zöld levélben több komponenssel)
Alkalmazás: stimuláns, antidiarrhoeicum, a zöld levél különösen antioxidáns, detoxikáló kúrára alkalmas.
Sokféle ízesített teát is forgalmaznak.
Camptotheca acuminata Decne. - NYSSACEAE
Honos Ny-Kínában, Tibetben, fa.
Hatóanyag: farészében, kérgében, termésében alkaloid camptothecin, hidroxi-camptothecin, metoxicamptothecin
Alkalmazás: izolált hatóanyag és félszintetikus származékai citosztatikusak, gyógyszerek hatóanyagai.
Cananga odorata (Lam.) Hook. f. et Thoms. - ANNONACEAE
kananga, ylang-ylang
Canangae aetheroleum
Annonae aetheroleum (= Ylang-Ylang)
Honos Indokínában, Malajziában, Ausztráliában. Trópusokon termesztik a kb. 20 m-re megnövő fát.
Hatóanyag: az egész növényből vonják ki a Canangae aetheroleumot, a virágból az Annonae
aetheroleumot. Az illóolaj fő komponensei: benzilbenzoát, benzilacetát, linalool, geraniol, krezolmetilészer,
cadinenek, pinen, eugenol, izoeugenol, farnesol, geranilacetát, caryophyllen
Alkalmazás: illatszeripar.
Canarium luzonicum (Blume) Gray és más Canarium fajok - BURSERACEAE
kanárifa
Elemi resina
Honos Malajziában, a többi is távol-keleti trópusi faj (Kína, Indokína stb.).
Hatóanyag: gyanta (oleoresina), gumianyag, illóolaj (45-70% limonen, 10-20% phellandren, sabinen,
elemicin, elemol, terpineol)
Alkalmazás: illatszeripar, kozmetika (szappangyártás).
Canavalia ensiformis (L.) DC. - FABACEAE
kardbab
Honos Dél-Ázsiában, D-Amerikában, trópusokon sokfelé termesztik.
Hatóanyag: speciális aminosav canavanin, aminok (betanicin, trigonellin), lektinek (canavalin,
concanavalin)
Alkalmazás: lektineket biokémiai kutatásban, iparban használják, a mag élelmiszer, a hüvely takarmány.
Canella winteriana (L.) Gärtn. - CANELLACEAE
[syn.: Canella alba Murr.]
kanella(fa), fehérfahéjfa
Canellae albae cortex
Honos DK-USA-ban, Karib-szigeteken, Venezuelában, Ecuadorban.
Hatóanyag: kb. 1% illóolaj (pinen, eugenol, cineol, caryophyllen), kb. 8% gyanta (canellin)
Alkalmazás: tonicum, aromaticum, likőrgyártás, dohányillatosítás.
Cannabis sativa L. - CANNABACEAE
(vetési) kender
Cannabis fructus (= semen)
Cannabis (sativae) herba
Honos dél-közép-ázsiai területeken, innen mindenhová elterjedt, termesztik. Egy- vagy kétéves 0,5-1,5 m
magas, lágyszárú. Magyarországon főleg textilnövénynek termesztik, gyakran elvadul. Ez a vadkender
szántók, parlagok gyomtársulásaiban fordul elő.
Hatóanyag: termésben 20-35% zsíros olaj (száradó), fehérje, 0,3% gyanta, levelében (herbában) kevés
gyanta, flavonoidok, fenolkarbonsavak
Alkalmazás: szárából rost, terméséből olaj készül, fehérjetartalmú maradéka miatt takarmány. Az olajból
készült emulzió használatos köszvény és reuma, valamint gyomor- és bélpanaszok esetén, a herba vagy
levél élvezeti teaként fogyasztható (nem mutatható ki belőle kábító hatású terpenofenol).
Cannabis sativa L. subsp. indica (Lam.) Small et Cronquist - CANNABACEAE
indiai kender
Cannabis indicae herba
Cannabis indicae folium
Cannabis indicae flos
Honos Indiai-szubkontinensen, távol-keleti országokban, de az egész Földön elterjedt, termesztik, bár
hivatalos engedély nélkül tilos. Tömörebb habitusú, sötétzöld, bokros, egy- vagy kétéves. A terméses
egyedek ágvégeit vagy gyantáját gyűjtik.
Hatóanyag: terpenofenol (THC = tetrahidrokannabinol, kannabinol, kannabidiol, kannabinolsav,
tetrahidrokannabinolsav), kb. 0,1% illóolaj (p-cimol, humulen, kannabol)
Alkalmazás: sedativum, antineuralgicum, spasmolyticum (csak ideggyógyászatban orvosi ellenőrzéssel),
kábítószer: kannabiszfű, marihuana (THC 0,5-2%), hasis gyanta (THC 2-8%).
Capsella bursa-pastoris (L.) Medic. - BRASSICACEAE
pásztortáska
Bursae pastoris herba (DAC)
Kozmopolita, Magyarországon mindenhol gyakori, egyéves vagy áttelelő. Márciustól decemberig
virágzik. Sok kisebb fajra osztható. A virágos, leveles hajtások legfeljebb 30 cm-es felső részét gyűjtik,
majd szellős helyen szárítják (beszáradás 5:1).
Hatóanyag: biogén aminok (kolin, acetilkolin, hisztamin, tyramin), vérzéscsillapító peptid, szaponin,
flavonoid (rutin, diosmin), glikozinolát
Alkalmazás: népgyógyászati tapasztalatok alapján dismenorrhoea (metro- és menorrhagia) esetén
vérzéscsillapító, külsőleg kisebb sebekre téve szintén.
Capsicum annuum L. var. minimum (Mill.) Heiser - SOLANACEAE
paprika
Capsici fructus (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Közép-Amerikában, Mexikóban, de mai nemesített fajtáit sokfelé termesztik, vadon nem fordul
elő.
Hatóanyag: csípős fajtákban capsaicin, friss termésben sok aszkorbinsav, színes fajták termésében sok
karotinoid, továbbá flavonoidok (pl. rutin)
Alkalmazás: zöldség, fűszer, konzervipar, vitaminban gazdag termése miatt roboráló, antioxidáns,
szabadgyökfogó, csípős fajtáinak terméskivonatát külsőleg, helyi gyulladás előidézésére,
fájdalomcsillapítónak használják. A magvakból zsíros olaj nyerhető.
Capsicum frutescens L. s. l. - SOLANACEAE
csilipaprika, cayenne bors
Capsici fructus (Ph. Eur. 4., DAB, Ph. Hg.VIII.) = Capsici fructus acer
Honos D-Amerikában, főleg trópusokon, Indiában és Polinéziában sokfelé termesztik. Nálunk inkább
cserepes növényként ismert.
Hatóanyag: 0,3-1% capsaicinoid (fő komponens 63-77% capsaicin, 20-30% dihidrocapsaicin)
Alkalmazás: külsőleg linimentum, tapasz, bedörzsölő formájában hyperaemiát, helyi gyulladást idéz elő,
fájdalomcsillapító reumás vagy idegfájdalmakkal járó betegségekben. Belsőleg növeli a perisztaltikát,
fokozza a gyomornedv-kiválasztást.
Cardamine amara L. - BRASSICACEAE
keserű kakukktorma
Nasturtii majoris amari herba
Honos Eurázsiában. Az áttelelő lágyszárú, tarackos növény a Dunántúlon található, forráslápokban, de
egyre ritkul, védelemre szorul.
Hatóanyag: glikozinolát (glucocochlearin, izopropil-izotiocianát-glikozidok, glucoputranjivin)
Alkalmazás: stomachicum.
Cardamine pratensis L. - BRASSICACEAE
réti kakukktorma
Cardamine pratensis herba
Cirkumpoláris, nem tarackos, áttelelő lágyszárú. Nálunk nedves láp- és mocsárréteken fordulhat elő.
Hatóanyag: butil-mustárolaj-glikozid glucocochlearin
Alkalmazás: népgyógyászatban vértisztító, homeopathia.
Carex arenaria L. - CYPERACEAE
[syn.: Carex repens Bell]
homoki sás
Caricis (arenariae) rhizoma (= radix)
Honos Európában, Szibériában, É-Amerikában. Áttelelő rhizómás, nálunk hegyi, fenyőövi faj, igen ritka,
előfordulása bizonytalan.
Hatóanyag: 8-10% illóolaj, szaponin, nyomokban illóolaj (metilszalicilát, cineol, szeszkviterpenoidok),
kb. 40% oldható szilikát
Alkalmazás: diaphoreticum, diureticum reumás és köszvényes betegségekben.
Carica papaya L. - CARICACEAE
[syn.: Papaya carica Gärtn.]
dinnyefa, papája
Caricae papayae folium
Papainum crudum
Honos Mexikóban, D-Amerikában, DK-USA-ban, 4-6 m magas bokorszerű fa.
Hatóanyag: levélben 0,1-0,15% alkaloid carparin, kevesebb pseudocarparin, szaponin, carposid glikozid,
különösen a termésben proteolitikus enzim papain
Alkalmazás: szíverősítő, antipyreticum, purgans, laxativum. Homeopathia. Érett gyümölcséből befőttet
készítenek. Magolaj féregűző. Papaint és chymopapaint különítenek el belőle. A papainból különféle
enzimeket (pl. peptidázok, mikolitikus és bakteriolitikus lizozimek, poliszaharidázok) készítenek
tisztítással.
Carlina acaulis L. - ASTERACEAE
szártalan bábakalács
Carlinae radix
Honos Közép- és Dél-Európában, különösen a Balkánon és Dél-Oroszországban. Alacsony termetű,
áttelelő lágyszárú, mészmentes talajú hegyi rétek, legelők védett növénye. Tilos a gyűjtése.
Hatóanyag: 1-2% illóolaj, ebben kb. 90%-ban carlinaoxid (benzil-2-furfuril-acetilén), emellett carilen,
cserzőanyag, gyanta és 18-22% inulin
Felhasználás: diureticum, diaphoreticum, stomachicum, antibakteriális, antimikotikus, külsőleg
pyodermás panaszokra.
Carthamus tinctorius L. - ASTERACEAE
sáfrányos szeklice, olajözön
Carthami flos
Carthami fructus
Carthami oleum raffinatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Kis-Ázsiától Indiáig. Hazánkban egyéves, termesztett növény. Júniusban, júliusban virágzik.
Szúrós fészekpikkelyei vannak, de van tövistelen fajtája is. A párta eleinte citrom- vagy narancssárga,
virágzás végén lángvörös. Kinyíláskor kézzel szedik a virágokat. Szellős helyen, vékony rétegben
szárítják (beszáradás 4-5:1).
Hatóanyag: pártában 24-30% sárga pigment “szaflorsárga", valamint a sárga, ill. vörös színt okozó
carthamin (0,3-0,6%). Érett kaszatokból rendszerint hidegen sajtolják a linolsavban gazdag olajat.
Alkalmazás: ártalmatlan festékanyaga miatt engedélyezett élelmiszeripari adalék. Az olajat
érelmeszesedés megelőzésére vagy étkezési célra.
Carum carvi L. - APIACEAE
(konyha)kömény
Carvi fructus (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Carvi aetheroleum (Ph. Hg. VII.)
Honos Eurázsiában. Magyarországon üde kaszálók, mocsárrétek, sovány hegyi rétek kétéves növénye.
Termesztésben egy- vagy kétévesek. Májustól júniusig virágzik. Kora tavasszal 25-40 cm-es
sortávolságra, 2 cm mélyre vetik, az egyévest augusztusban, a kétévest a következő év júliusában aratják.
Könnyen pergő ikerkaszat terméseit teljes érés előtt takarítják be. A kicsépelt terméseket műszárítóban
szárítják vagy száraz helyen tartják gyakran forgatva (beszáradás 1,2-1,5:1).
Hatóanyag: 3-7% illóolaj (főleg carvon, továbbá limonen, pinen, sabinen, 3-caren, dihidrocarvon,
carveol)
Alkalmazás: amarum, carminativum, cholereticum, spasmolyticum gyomor- vagy bélgörcsben,
emésztésjavító, lactagogum. Fűszer és likőraroma.
Cassia fistula L. - CAESALPINIACEAE
mannakasszia, csőkasszia
Cassiae fistulae fructus
Honos trópusi Ázsiában, elterjedt a trópusokon máshol is.
Hatóanyag: diantron- és antron-glikozidok
Alkalmazás: purgans, laxans.
Castanea sativa Mill. - FAGACEAE
[syn.: Castanea vulgaris Lam.]
szelídgesztenye
Castaneae folium
Honos Mediterráneumban és DK-Európában, sokfelé termesztik. Főleg a Dunántúlon vadon is előfordul
mészkerülő, üde lomberdőkben.
Hatóanyag: 6-8% ellagitannin cserzőanyag (tellimagrandin I és II, casuarictin, potentillin, pedunculagin),
flavonoid, triterpén szaponin
Alkalmazás: adstringens, antibakteriális, expectorans.
Catha edulis (Vahl) Forssk. - Celastraceae
kat-cserje
Cathae folium
Honos Afrikában, Arab-félszigeten, trópusokon termesztik.
Hatóanyag: cathedulinok (polihidroxi-dihidroagarofurán-poliészterek), khataminok (aril-alil-aminok), a
száraz levélben ezekből (-)-cathinon képződik, ami átalakul (+)-norpseudoefedrinné és (-)-norefedrinné.
Cathinon homológok még: merucathin, merucathinon, pseudomerucathin
Alkalmazás: friss levelet rágcsálják, csökkenti az étvágyat, álmosságot, fáradtságot, később hozzászokás
alakul ki, a mérgezési tünetek veszélyesek, az amfetaminokéhoz hasonló. Kábítószer.
Catharanthus roseus (L.) G. Don - APOCYNACEAE
[syn.: Vinca rosea L., Ammocallis rosea (L.) Small, Lochnera rosea (L.) Rchb.]
rózsameténg
Vincae roseae herba
Honos Madagaszkárban, sokfelé termesztik, évelő félcserje, Európában többnyire egyéves
dísznövényként ismerik.
Hatóanyag: indolalkaloid harman-származékok: dimer vinblastin (vincaleucoblatin), dimer vincristin
(leucocristin), utóbbi drogban 0,0003%, továbbá catharanthin, vindolin
Alkalmazás: dimer alkaloidokat klinikumban, anticancer kemoterápiában.
Caulophyllum thalictroides (L.) Michx. - BERBERIDACEAE
indiángyökér, indiánasszony-gyökér
Caulophylli radix
Honos É-Amerikában, évelő.
Hatóanyag: cauloszaponin, caulophylloszaponin
Alkalmazás: diureticum, emmenagogum, antispasmoticum.
Ceanothus americanus L. - RHAMNACEAE
fehér táskavirág
Ceanothi americani radix
Honos Kanadában, USA-ban (ÉK-től Floridáig, Texasig), cserje.
Hatóanyag: peptid-alkaloid ceanothinok, triterpén szaponinok (főleg oleanolsav-származékok), pl.
ceanothsav (emmenolsav), ceanothensav, lupeol, betulin, betulinsav
Alkalmazás: vérzéscsillapító, gyorsítja a véralvadást, levelét teapótlónak régebben használták.
Cedrus libani A. Rich. - PINACEAE
libanoni cédrus
Honos Ny-Ázsiában.
Cedrus atlantica (Endl.) Manetti
[syn.: Cedrus libani A. Rich. subsp. atlantica (Endl.) Batt. et Trab.]
Atlasz-cédrusfa
Honos É-Afrikában.
Cedrus deodara (Roxb.) G. Don
himalájai cédrus, deodár cédrus
Honos Ny-Ázsiában, Indiában.
Cedri aetheroleum
Hatóanyag: 3-5% illóolaj a farészben, fő komponens trans-α− és γ-atlanton, cadinen
Alkalmazás: bronchitis, blennorrhoea, bőrbetegségekben, illatszeripar.
Celastrus scandens L. - CELASTRACEAE
kúszó fafojtó
Celastri scandenti radix
Celastri scandenti cortex
Honos É-Amerikában, vadszőlőszerű, fásodó futónövény.
Hatóanyag: triterpenoid pentaciklusos kinoid pigment, más triterpének (scandol: amyrin és lupeol),
flavonol-glikozidok
Alkalmazás: diureticum, diaphoreticum, használják leucorrhoea, reuma és májbetegség esetén.
Centaurea cyanus L. - ASTERACEAE
kék búzavirág
Cyani (coerulei) flos
Kozmopolita, egyéves, nálunk májustól szeptemberig virágzik, vetési gyom, néhol gyakori, máshol az
intenzív herbicidek miatt kiritkult.
Hatóanyag: anthocyanin (cyanin)
Alkalmazás: diureticum, külsőleg toroköblögető, teaszépítő komponens.
Centaurium minus Moench - GENTIANACEAE
[syn.: Centaurium erythraea Rafn., C. umbellatum Gilib., Erythraea centaurium Pers.]
kis ezerjófű
Centaurium littorale (Turn.) Gilm. subsp. uliginosum Rothm.
[syn.: Centaurium uliginosum Beck, Erythraea uliginosa R. et Sch.]
keskenylevelű ezerjófű, mocsári ezerjófű
Centaurium pulchellum (Sw.) Druce
[syn.: Erythraea pulchella Hornem.]
csinos ezerjófű
Centaurii herba (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) (= summitas)
Eurázsiai-mediterrán egyéves fajok, a mocsári európai-közép-ázsiai egy- vagy kétéves, lápréteken él, már
védelemre szorul. A másik kettő közül a kis ezerjófű üde réteken, kaszálókon néhol gyakori, a csinos
ezerjófű pedig iszapnövényzetben, nedves gyomtársulásokban fordul elő. A teljes virágzásban lévő
herbát gyűjtik, árnyékban, szellős helyen szárítják (beszáradás 4-5:1).
Hatóanyag: secoiridoid glikozidok (centapicrin, swertiamarin, swerosid, genciopicrosid, centaurosid),
flavonoidok, metoxi-xanthon származékok (metilbellidifolin), fenolkarbonsavak, triterpenoidok, szterol
Alkalmazás: étvágygerjesztő, emésztésjavító, idült dyspepsia és hypoaciditas esetén, cholagogum,
roborans, tonicum.
Centella asiatica (L.) Urban - APIACEAE
[syn.: Hydrocotyle asiatica L.]
ázsiai gázló
Centellae asiaticae herba (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Kínában, Japánban, Koreában, Madagaszkáron.
Hatóanyag: pentaciklusos triterpén-szaponinok, asiatsav-, madecassav- és madasiatsav-glikozidok
(asiaticosid, madecassosid)
Alkalmazás: antibakteriális, külsőleg antimikotikus, továbbá hypertroph bőrbetegségek, ekcémák
kezelésében.
Centranthus ruber (L.) DC. - VALERIANACEAE
piros sarkantyúvirág
Centranthi radix (rhizoma)
Honos Mediterráneumban, nálunk kedvelt évelő dísznövény.
Hatóanyag: valepotriát (hiányzik az illóolaj, alkaloid is), nyugtató gyógyszer készül belőle.
Ceratonia siliqua L. - CAESALPINIACEAE
szentjánoskenyérfa
Ceratoniae fructus
Ceratoniae semen
Honos Európa déli részein, É-Afrikában, Ny-Ázsiában. Az egész Földön sokfelé termesztik sorfának
vagy szegélyként az 5-10 m magasra megnövő fát.
Hatóanyag: hüvelyfalban 30-70% szaharóz, 1-2% pektin, 2-3% nyálka-poliszaharid. Magban kb. 90%
galaktomannan carubin, a hüvely jellegzetes szagát izovajsav okozza.
Alkalmazás: pylorus-spasmus, dyspepsia, gastroenteritis esetén. Textil- és papíriparban, régebben
élelmiszer- és gyógyszertechnológiában.
Cetraria islandica (L.) Ach. - PARMELIACEAE
izlandi zuzmó
Lichen islandicus (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos az északi félteke szubarktikus területein.
Hatóanyag: kb. 50% nyálka-heteropoliszaharid lichenin (1,3- és 1,4-β-glukan) és izolichenin (1,3- és
1,4-α-glukan), galaktomannan, zuzmósavak (2-3% fumárprotocetrarsav, licheszterinsav, usninsav,
protocetrarsav, fumársav)
Alkalmazás: köhögéscsillapító és expectorans bronchitis, felső légúti hurutok esetén, zuzmósavak miatt
antibakteriális.
Chamaemelum nobile (L.) All. - ASTERACEAE
[syn.: Anthemis nobilis L.]
rómaikamilla, nemes pipitér
Chamomillae romanae flos (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Chamomillae romanae
anthodium
Chamomillae romanae aetheroleum
Honos Mediterráneumban. Évelő, főleg a teltvirágzatú fajtáit termesztik, nálunk 3-5 éves kultúrában.
Teljes virágzáskor gyűjtik a virágzatokat vagy lepárlás céljából géppel 5-6 cm-es tarlóra vágják.
Kíméletesen szárítandó (beszáradás 5:1).
Hatóanyag: 0,6-1,5% illóolaj száraz drogban, 0,2-0,4% virágzó hajtásban. Összetevői főleg
karbonsavészterek, szeszkviterpén-laktonok (pl. pinocarveol, carvon, kamazulén, bisabolol), flavonoidok
(apigenin-, luteolin-glikozidok), poliin (matricariasav-észterek), kávésav-származékok
Alkalmazás: orvosi székfűhöz hasonlóan antiphlogisticum, továbbá antibakteriális, dysmenorrhoea esetén
görcsoldó, carminativum, emésztésjavító. Illóolaja üzemi méretekben előállítható.
Chamaenerion angustifolium (L.) Scop. - ONAGRACEAE
[syn.: Epilobium angustifolium L., E. spicatum Lam.]
erdei deréce
Chamaenerionis folium
Honos Eurázsiában, elterjedt É-Amerikában is. Évelő, 2 m magasra is megnő. Hegy- és
dombvidékeinken, erdővágásokban, erdőszéleken, szurdokvölgyekben, patakok mentén, de még gyomos
parlagokon is helyenként tömegesen fordul elő. Leveleit virágzás előtt gyűjtik. Árnyékon vagy
mesterségesen, 400C-on szárítják (beszáradás 7-8:1).
Hatóanyag: 12-15% cserzőanyag (gallotannin és catechotannin), flavonoidok, anthocyaninok, triterpén
szaponinok (ursolsav, oleanolsav, crategolsav), nyálka-poliszaharidok
Alkalmazás: antibakteriális, szájöblögetésre aftás szájnyálkahártya megbetegedések esetén, élvezeti
teaként. A virágzó növény kiváló mézelő.
Chamaesyce hirta (L.) Millsp. - EUPHORBIACEAE
[syn.: Euphorbia hirta L.]
szőrös törpekutyatej
Euphorbiae hirtae herba
Honos trópusokon, de előfordul szubtrópusokon is. Egyéves lágyszárú.
Hatóanyag: flavonoid (myricetin, kvercitrin, izokvercitrin), fenolkarbonsavak, triterpén-szaponinok
(amyrinek, lupeol), kumarinok (scopoletin), ergostan-típusú szteroidok
Alkalmazás: antiphlogisticum, antibakteriális, egyes in vitro tesztekben antivirális, antidiarrhoeicum,
felső légúti panaszokban is használható.
Cheiranthus cheiri L. - BRASSICACEAE
[syn.: Erysimum cheiri (L.) Cranz]
sárgaviola
Cheiri (arabici) flos
Cheiranthi (cheiri) semen
Cheiranthi (cheiri) herba
Mindenhol elterjedt, Európában, É-Afrikában és Ny-Ázsiában vadon és kultúrában fordul elő. Kétéves
vagy évelő, 0,2-0,6 m magas félcserje, nálunk kerti dísznövény.
Hatóanyag: 0,06% illóolaj (mustárolaj-származékok, ketonok, aldehidek, nerol, geraniol, linalool,
anthranilsav-metilészter, benzilalkohol), szalicilsav, flavonoidok (kvercetin- és izorhamnetin-glikozidok),
a magban zsíros olajon kívül glikozinolátok és kardenolid szteroid-glikozid (cheirotoxin), a herbában is
meglévő becőkben robinin (kempferol-glikozid) is.
Alkalmazás: flos népgyógyászatban spasmolyticum, máj- és szíverősítő, magban lévő kardenolidok
lehetséges szívgyógyszer-alapanyagok, herba homeopathiában.
Chelidonium majus L. - PAPAVERACEAE
vérehulló fecskefű
Chelidonii herba (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Chelidonii (majoris) herba
Chelidonii rhizoma et radix
Honos Eurázsiában, Mediterráneum nagy részén is. Az egész országban gyomtársulásokban, útszéli
árokpartokon, kertekben, városi járdák fal menti szegélyén igen közönséges, évelő lágyszárú. Áprilistól
őszig virágzik, A herbát virágzó állapotban, a gyökérzetet késő ősszel vagy kora tavasszal gyűjtik.
Előbbit gyakori forgatással szárítják (beszáradás 5-6:1), utóbbit szellős, fedett helyen (beszáradás 3-4:1).
Hatóanyag: 0,1-1% alkaloid, a herbában 0,2-0,3%, a gyökérzetben 1-2%. Kb. 30 féle alkaloid jellemző,
főként izokinolin-vázas benzofenantridinek: chelidonin, chelerytrin, sanguinarin, coptisin, berberin,
protopin. Jellegezetes pyranon-dikarbonsava a chelidonsav. Még flavonoidok, szaponinok, a friss
tejnedvben proteázok.
Alkalmazás: erős hatású drog, adagolása orvosi ellenőrzéssel szabályos. Cholagogum, spasmolyticum,
enyhe analgeticum. A chelidonin antimitotikus, a nyers nedv proteolitikus, tehát a friss növény megtörve,
külsőleg rendszeresen használva szemölcsirtó.
Chelone glabra L. - SCROPHULARIACEAE
kopasz gerlefej
Chelones glabrae herba
Honos Kanadában, É-Amerikában Texasig, sokfelé termesztik.
Hatóanyag: keserű, csípős gyanta
Alkalmazás: tonicum, májbetegségekben és bőrpanaszokban, vértisztítóként herpeszszerű bőrbajokban.
Homeopathia.
Chenopodium ambrosioides L. var. ambrosioides et var. anthelminticum (L.) Gray -
CHENOPODIACEAE
mirhafű
Chenopodii (ambrosioides) herba
Chenopodii aetheroleum
Honos trópusi Amerikában, ma kozmopolita. Sokfelé termesztik. Adventív egyévesként főként ártéri
gyomtársulásokban szórványosan az egész országban előfordulhat.
Hatóanyag: 0,2-0,5% illóolaj (ascaridol, pinocarvon, dimer monoterpén aritason), összetétele földrajzi
származás szerint eltérő lehet.
Alkalmazás: adagolt gyógyszerként féreghajtó (pl. Ascaris), állatgyógyászatban is bélférgesség esetén.
Tonicum, emmenagogum, de népgyógyászatban légúti, gyomor- és idegpanaszok kezelésére is.
Chimaphila umbellata (L.) W. Barton - PYROLACEAE
[syn.: Pyrola umbellata L.]
ernyőskörtike
Chimaphilae folium
Pyrolae umbellatae herba
Honos É-Amerikában, előfordul még Európában, Ázsiában. Apró félcserje.
Hatóanyag: arbutin, 0,2% chimaphilin (2,7-dimetil-naftokinon), ursolsav, taraxaszterol, szitoszterol,
amyrin, szalicilsav-metilészter, kb. 4% cserzőanyag, kvercetin-glikozidok (hyperosid, avicularin)
Alkalmazás: a fő hatóanyag chimaphilin miatt antiszeptikus, bakteriosztatikus főként húgyúti fertőzések
esetén. Cardio- és hepatopathiában ödémacsökkentő, prostata-hypertrophiában is használható
népgyógyászati tapasztalatok szerint.
Chionanthus virginicus L. - OLEACEAE
amerikai hópehelyfa
Chionanthi virginici radicis cortex
Honos É-Amerikában, Európában termesztik. 3-10 m magasra megnövő bokrosodó fa.
Hatóanyag: gyűrűs bifeniléterszerű phillyrin (chionanthin, phillyrosid, forsythin), szaponin
Alkalmazás: korábban tonicum, antipyreticum, továbbá májcirrhosis és icterus esetén, váltólázban
narcoticum, ma főleg homeopathiában.
Chondrodendron tomentosum Ruiz et Pavon - MENISPERMACEAE
pareira, tubokuráre
Pareirae bravae cortex
Honos Brazíliában, Közép-Amerikában, Dél-Amerika nyugati részén.
Hatóanyag: 2-10% bis-benzil-tetrahidroizokinolin alkaloidok, főként (+)-tubocurarin, (+)-
izochondrodendron, (-)-curin, (+)-chondrocurin
Alkalmazás: a mozgató idegvégkészülékeket bénítva - megfelelő adagban, intravénásan - általános
izomrelaxans, nagy műtéteknél használják.
Chondrus crispus Stackh., Gigartina mamillosa (Good. et Woodw.) I. Ag. -
RHODOPHYCEAE
vörösmoszat, ír moha
Carrageen
Honosak Atlanti-óceánban, a telepek dagály idején partra sodródnak (pl. Írországban), majd apálykor
összegyűjtik, édes vízzel alaposan kimossák, majd napon szárítják. A friss moszatok a fikoeritrin miatt
vörösek, de szárítás után lebomlanak a festékek.
Hatóanyag: galaktóz-szulfát polimer carrageenin
Alkalmazás: enyhe laxans, heparinoid, arterioszklerózis, infarktus megelőzésében (gyógyszerek
formájában).
Chrysanthemum balsamita L. - ASTERACEAE
[syn.: Tanacetum balsamita L.]
boldogasszony tenyere
Balsamitae herba = Balsamitae (Tanaceti) herba
Honos Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Évelő dísznövény.
Hatóanyag: illóolaj, var. balsamitában főként kámfor, thujon, var. tanacetoidesben főként carvon
Alkalmazás: epehólyag bántalmak esetén, gyógyszerekben is. Külsőleg leginkább rovarriasztóként.
Chrysanthemum cinerariifolium (Trev.) Vis. - ASTERACEAE
rovarporvirág
Pyrethri flos = Chrysanthemi flos
Honos DK-Európában, Balkán-félsziget déli részén. Évelő, 4-5 évig egy helyen élhet. Főleg az ország
déli területein jól termeszthető. A vetőmagot 60-70 cm sortávolságra, 0,5 cm mélyre vetik, majd ritkítják
(60 egyed/méter). A virágzatokat teljes kinyíláskor gyűjtik, napon szárítják.
Hatóanyag: terpén-észterek (piretrinek, cinerinek), melyek szerves oldószerben oldódnak (észterképző
savak a krizantémsav és a piretrinsav)
Alkalmazás: szelektív és gyorsan lebomló rovarölő szerek készülnek belőle és félszintetikus
származékaiból, ezek meleg vérű állatokra nézve kevéssé mérgezőek. A porított virágzatot (pulvis
insectorum) régebben használták.
Chrysanthemum leucanthemum L. - ASTERACEAE
[syn.: Leucanthemum vulgare Lam.]
réti margitvirág
Bellidis majoris herba (flos) = Chrysanthemi leucanthemi herba (flos)
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. A subsp. leucanthemum ártéri és hegyi kaszálókon néhol
tömeges, a subsp. sylvestre sokkal ritkább, erdei tisztásokon, erdőszegélyekben, szőrfűgyepekben él.
Hatóanyag: jellemzők a spirociklikus poliin éterek, továbbá kevés illóolaj
Alkalmazás: hurutos megbetegedésekben, fiatal levele salátaként fogyasztható.
Chrysanthemum parthenium (L.) Bernh. - ASTERACEAE
[syn.: Tanacetum parthenium (L.) Sch. Bip., Pyrethrum parthenium Sm.]
őszi aranyvirág
Tanaceti parthenii herba (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Matricariae herba =
Matricariae vera aromatica herba = Parthenii herba
Tanaceti parthenii folium = Chrysanthemi parthenii folium
Honos Kis-Ázsiában, Kaukázusban. Évelő, lágyszárú kerti dísznövény. 2-4 éves kultúrában általában
különböző fajtáit termesztik. Elvadulhat, útszéli gyomtársulásokban is előfordul. Júniustól novemberig
virágzik. Virágzó hajtása vagy virágzata gyógyszeripari alapanyag. Teljes virágzáskor gyűjtik
kaszálógéppel, rendszerint mesterségesen szárítják (beszáradás: 4-5:1).
Hatóanyag: szeszkviterpén γ-laktonok (partenolid), kevés illóolaj (kámfor, chrysantenil-észterek),
poliinek
Alkalmazás: vasculáris fejfájás kezelésére, migrénes panaszok megelőzésére, de használják ízületi
bántalmak esetén is. Antibakteriális.
Cichorium intybus L. - ASTERACEAE
katángkóró
Cichorii radix
Cichorii (intybi) herba (folium)
Honos Eurázsiában, Mediterráneumban. Bolygatott helyeken, gyomtársulásokban közönséges, évelő,
lágyszárú. Termeszthető. Júliustól szeptemberig virágzik. A herbát virágzáskor, a gyökeret késő ősszel
vagy tavasszal gyűjtik. Utóbbit mosás után kettéhasítják és 500C-on szárítják (beszáradás 3:1). A
pótkávét szolgáltató fajtáit termesztik. Rokona a zöldséget és salátát szolgáltató C. endivia és C.
foliosum.
Hatóanyag: szeszkviterpén-lakton (lactucin, lactucopicrin), triterpén (taraxaszterol), fenolkarbonsav
(cikóriasav = kávésav és borkősav észter, klorogénsav), gyökérben még inulin, a herbában még esculetinglikozid
cichoriin)
Alkalmazás: cholagogum (mellékhatása nincs, tartósan is használható máj- és epehólyag-bántalmakban),
tonicum, depurativum, stomachicum.
Cicuta virosa L. - APIACEAE
csomorika
Cicutae virosae herba
Cicutae virosae folium
Cicutae virosae rhizoma et radix
Cicutae virosae fructus (= semen)
Honos É- és Közép-Európában, mérsékelt égövi Ázsiában, Indiai-szubkontinensen, Kanadában,
szubarktikus Amerikában. Áttelelő lágyszárú vizes élőhelyeken. Nálunk mocsarak, fűzlápok védett
növénye.
Hatóanyag: keserű és toxikus poliinek, főként cicutoxin (1-3%), továbbá cicutol és más poliinek.
Gyökérben és termésben akár 1,2% nem mérgező illóolaj (p-cymol, cuminaldehid, pinen, phellandren
stb.)
Alkalmazás: idegrendszeri méreg, homeopathia.
Cimicifuga racemosa (L.) Nutt. - RANUNCULACEAE
rövidágú poloskavész
Cimicifugae (racemosae) rhizoma (= radix)
Honos É-Amerikában, évelő, kb. 2,5 méter magas cserje.
Hatóanyag: 15-20% gyanta, főként keserű triterpenoid glikozidok (actein, acetilacteol, cimigenol),
cimicifugin, izoferulasav, szaponin, tannin, szalicilsav, szerves savak
Alkalmazás: vegetatív idegrendszerre hat, oxitocinszerű hatása is van, tonicum, antirheumaticum.
Antiklimakteriális gyógynövény-termék is készül belőle.
Cinchona pubescens Vahl, más Cinchona fajok - RUBIACEAE
[syn.: Cinchona succirubra Pavon]
vörös kínafa
Cinchonae cortex (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
= Chinae succirubrae cortex (Ph. Hg. VII.)
Honos Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi és nyugati részein, ahol termesztik is. 15-20 m magas
fa. Rokon fajai közül a C. ledgeriana (calisaya) 10% kinint is tartalmazhat.
Hatóanyag: 5-15% alkaloid, főként kinolin alkaloidok, így (-)-chinin/cinchonidin, (+)-
chinidin/cinchonin, chinicin, chinamin, paricin, cinchophyllamin, cinchophyllin, succirubrin, metilsuccirubrin,
továbbá 5-8% kinasav (6-metoxi-cinchoninsav), 8% catechin-tannin, 2-3% kinacsersav,
triterpénglikozidok (chinovasav, chinovosid)
Alkalmazás: az izolált fő hatóanyagokból gyógyszerek készülnek. A kinin a malária plasmodiumot
pusztítja, egyik leghatásosabb antimaláriás gyógyszermolekula, ezen kívül antipyreticum,
antineuralgicum, tonicum (üdítőitalként is igen nagy higításban). A chinidin (kinidin) tachycardia,
extrasystole esetén antiarrhythmiás gyógyszer.
Cinnamomum aromaticum Nees - LAURACEAE
[syn.: Cinnamomum cassia Blume]
kínai fahéjfa
Cinnamomi cassiae cortex (Ph. Hg. VII.)
Cinnamomi cassiae aetheroleum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
= Cinnamomi aetheroleum (Ph. Hg. VII.)
Honos Kínában, termesztett növényként elterjedt Indokínában, Jáván, Szumátrán, Sri Lankán,
Mexikóban, D-Amerikában és Japánban is. Örökzöld fa.
Hatóanyag: 1-2% illóolaj, ennek nagy része fahéjaldehid, továbbá szalicilaldehid, metil-szalicilaldehid,
benzaldehid, metil-kumarilaldehid, ánizsaldehid, kumarin, benzoesav, szalicilsav, fahéjsav, 8-12%
nyálka-poliszaharid, 2-3% cserzőanyag
Alkalmazás: stomachicum, carminativum, külsőleg reuma kezelésére.
Cinnamomum camphora (L.) Sieb. et Presl. - LAURACEAE
[syn.: Laurus camphora L.]
kámforfa
Camphorae aetheroleum
Camphora
Honos Kínában, K-Ázsiában. Örökzöld, 50 m magasra is megnő, sokfelé termesztik.
Hatóanyag: Kínában 5 kemotípust különböztetnek meg. A kámfor-típusban: 1% illóolaj kb. 80%
kámforral, a linalool-típusban: 0,3-0,8% illóolaj, kb. 90% linaloollal és 2% caryophyllennel, a cineoltípusban:
0,75% illóolaj, kb. 50% 1,8-cineol, 14% terpineol, 7% pinen, 3% bornilacetát és 2% linalool, a
borneol-típusban: 0,8% illóolaj, kb. 80% borneollal, 3% kámforral, az izo-nerolidol-típusban: 0,4%
illóolaj izo-nerolidol kb. 60%, terpineol és linalool
Alkalmazás: kámfor-előállítás, kámfor illóolajok kivonása, antirheumaticum, antineuralgicum,
illatszeripar, kozmetikumok gyártása.
Cinnamomum verum Presl. - LAURACEAE
[syn.: Cinnamomum zeylanicum (= ceylanicum) Nees.]
(ceyloni) fahéjfa
Cinnamomi cortex (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Cinnamomi zeylanici cortex
Cinnamomi zeylanici corticis aetheroleum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg.VIII.)
Cinnamomi corticis tinctura (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Cinnamomi zeylanici folii aetheroleum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos Sri Lankán, termesztik innen keletre pl. Jáván, Szumátrán, de D-Amerikában is. Örökzöld, kb. 10
m magas.
Hatóanyag: 0,5-4% illóolaj, fő komponense (65-75%) a fahéjaldehid, valamint kb. 5% eugenol,
szeszkviterpén, diterpén (inszekticid cinnzeylanol), fenolkarbonsavak, kumarin, oligomer procyanidin
Alkalmazás: digestivum, carminativum, tonicum, aromaticum, használják dysmenorrhoeában, külsőleg
gombaellenes, antibakteriális (lemosókban, lábáztató folyadékokban), inhalálva légzőszervi mikózisok
esetén is, édesség- és likőriparban, fűszerként.
Cirsium oleraceum (L.) Scop. - ASTERACEAE
halovány aszat
Cirsii herba
Honos Eurázsiában, áttelelő lágyszárú, 0,5-1,5 m magas. Magaskórós növényzetben, üde lápréteken
helyenként gyakori.
Hatóanyag: pyrocatechin-cserzőanyag, alkaloid, illóolaj, gyanta, flavan (pectolinaringenin)
Alkalmazás: népgyógyászatban emésztést elősegítő.
Citrullus colocynthis (L.) Schrad. - CUCURBITACEAE
[syn.: Colocynthis vulgaris Schrad.]
sártök
Colocynthidis fructus
Honos D-Afrikában, sokfelé meghonosodott. Lágyszárú.
Hatóanyag: citrullol, kvercetin, gyanta, illóolaj, spinaszterin, fenolkarbonsavak, szteroid szaponin
cucurbitacin-glikozidok
Alkalmazás: drasztikus hashajtó. Homeopathia.
Citrus aurantiifolia (Christm.) Sw. - RUTACEAE
savanyú citrom
Citri aurantiifoliae fructus
Honos valószínűleg trópusi Ázsiában, itt és más trópusi (pl. Karib-tengeri szigetvilágban, Tahitiban),
szubtrópusi országban termesztik. 5-6 m magas örökzöld fa.
Hatóanyag: monoterpén-alkoholok, citral, limonen (50-65%), pinen, terpinen, flavonoidok
Alkalmazás: limett-illóolaj alapanyaga, illatszeripar.
Citrus aurantium L. - RUTACEAE
[syn.: Citrus aurantium L. subsp. aromaticum = subsp. amara Engl., C. vulgaris Risso]
keserű narancs
Aurantii (amari) pericarpium (Ph. Hg. VII.)
Aurantii amari epicarpium et mesocarpium (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Aurantii amari epicarpii et mesocarpii tinctura (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Aurantii (amari) folium
Aurantii (amari) fructus immaturi
Aurantii flos
Aurantii amari flos (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Aurantii amari aetheroleum
Aurantii amari floris aetheroleum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Petitgrain aetheroleum
Honos ÉK-Indiában, Dél-Kínában, termesztik Keleten és D-Európában. Fa vagy cserje.
Hatóanyag: terméshéjban 1-2%, virágban 0,2-0,5%, a petitgrain olajban (Paraguay) több linalilacetát, a
keserű narancsolaj (pomeranzolaj) monoterpén-észterekben gazdagabb. Éretlen termésben triterpénkeserűanyag
limonin
Alkalmazás: terméshéjfélék szárítva drogok, az ezekből kivont illóolajokkal együtt aromaticumok,
amarumok, de az illóolajokat, továbbá a különleges illóolajokat inkább illatszeriparban (kozmetikumok,
parfümök, szappanok) dolgozzák fel.
Citrus aurantium L. subsp. sinensis Engl. - RUTACEAE
[syn.: Citrus sinensis (L.) Osbeck., C. aurantium L. var. dulcis L.]
édes narancs
Aurantii (dulcis) pericarpium (Ph. Hg. VII.) = Citri sinensis pericarpium
Aurantii dulcis aetheroleum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Neroli aetheroleum (= Naphae aetheroleum) - virágból
Honos ÉK-Indiában, Kínában, mediterrán országokban, termesztik Olaszországban, Izraelben,
Brazíliában, USA-ban és más szubtrópusi országokban.
Hatóanyag: 0,4-0,9% illóolaj (nem keserű), 90%-a limonen, továbbá citral, sinensal és alkilészterek, a
kínai virágolajban (neroliolajban) kb. 40% linalool, 16% linalilanthranilát, kb. 10% limonen, 12%
flavonoid (pl. naringenin)
Alkalmazás: aromaticum, ízesítő, illatszeripar.
Citrus bergamia Risso et Poit. - RUTACEAE
bergamott(narancs)
Bergamottae aetheroleum
Honos DK-Ázsiában, termesztik Dél-Olaszországban (Kalibria), Ny-Indiában, Guineában.
Hatóanyag: kb. 0,5% illóolaj, ebben 10% linalilacetát, 1% citral, egyéb terpének (25-50%), fototoxikus
furokumarin bergapten (tisztított illóolajban csak nyomokban maradhat).
Alkalmazás: illatszeripar.
Citrus deliciosa Ten., Citrus reticulata Blanco - RUTACEAE
mandarin
Mandarinae aetheroleum
Honos K-Ázsiában, a C. reticulata inkább DK-Ázsiában, termesztik Olaszországban és sok más
szubtrópusi országban.
Hatóanyag: főleg limonen, továbbá metilantranilsav-metil-észter
Alkalmazás: likőr- és illatszeripar.
Citrus limon (L.) Burm. - RUTACEAE
[syn.: Citrus limonum Risso, C. medica L. subsp. limonum (Risso) Hook]
citrom
Citri pericarpium
Limonis aetheroleum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Citri aetheroleum (Ph. Hg. VII.)
Citri medicae (fructus) cortex
Honos Kínában, elterjedt és termesztik D-Európában, Izraelben, Törökországban, Dél-Oroszországban,
Mexikóban, D-Amerikában. Nálunk üvegházban termést hoz.
Hatóanyag: 0,2-0,6% illóolaj, főként limonenből és limonen-epoxidból tevődik ki, továbbá neral,
geranial. Flavonoidok közül hesperetinek, naringeninek, rutin, sok aszkorbinsav, szerves savak
Alkalmazás: aromaticum, amarum, stomachicum, friss gyümölcse vitaminban gazdag, italalapanyag,
ételízesítő.
Citrus maxima (Burm.) Merr. - RUTACEAE
óriás narancs, óriás citrancs
Honos Malajziában, trópusokon és szubtrópusokon sokfelé termesztik, 3-5 m magas.
Hatóanyag: kb. 0,8% illóolaj (pinen, sabinen, mircen, limonen, terpinen, octil-aldehid, nonil-aldehid,
decil-aldehid, linalool)
Alkalmazás: élelmiszer, likőripar, illatszeripar.
Citrus x nobilis Lour. - RUTACEAE
édes mandarin
Curacao cortex (pericarpium)
Kelet-Ázsiában és sokfelé termesztik.
Hatóanyag: illóolaj, flavonoidok
Alkalmazás: fűszer, élelmiszer, italalapanyag, illatszeripar.
Citrus x paradisi Macfad. - RUTACEAE
grépfrút, citrancs
Honos és termesztik Spanyolországban, Izraelben, D-Afrikában, Kaliforniában, Floridában.
Hatóanyag: 0,14% illóolaj a terméshéjban, főként pinen, sabinen, mircen, limonen, terpinen, linalool,
alkilaldehidek, továbbá furokumarinok (bergamottin, limettin, bergapten, psoralen) és kumarinszármazékok,
fenolkarbonsavak, flavonoidok. Magban keserű dezoxilimonin.
Alkalmazás: tonicum, aromaticum, amarum, magjából gyógytermék készül, gyümölcse italt szolgáltat.
Citrus reticulata Blanco - RUTACEAE
mandarin-narancs
Honos DK-Ázsiában, trópusokon, szubtrópusokon sokfelé termesztik.
Hatóanyag: illóolaj, flavonoid
Alkalmazás: gyümölcs, illóolaja a likőr- és illatszeriparban használatos.
Cladonia pyxidata (L.) Hoffm. - CLADONIACEAE
Cladoniae pyxidatae scyphi
Honos a sarkvidéki tundrákon.
Hatóanyag: zuzmósavak (barbatinsav, fumarprotocetrarsav, psoromsav), heteropoliszaharidok
Alkalmazás: antibiotikus, gyulladáscsökkentő.
Claviceps purpurea (Fr.) Tul. - PYRENOMYCETES
anyarozs
Secale cornutum
Mérsékelt éghajlatú országokban termeszthető rozs és tritikále kalászainak mesterséges befertőzésével
biztosítják a szkleróciumok bőséges hozamát, a gépi betakarítás után a szárított nyersanyag
feldolgozható.
Hatóanyag: 20-30% zsíros olaj (ettől mentesíteni kell), 0,05-1,0%, kb. 30 féle indolalkaloid lizergsavszármazékok:
zsírban oldódó peptid ergotaminok, ergotoxinok (ergokrisztin, ergokriptinek, ergokornin),
ergoxinok és vízben jobban oldódó, savamid ergometrin (= ergonovin)
Alkalmazás: ergotamin sympatholyticum, perifériás vasoconstrictor (szülészetben vérzéscsillapító,
migrén ellenes), régen uterotonicum. Ergotoxin (dihidro-származékai) antihypertensiv. Ergometrin alig
hat az ütőérrendszerre, kifejezetten oxytocikus, uterotonicus, metilszármazékait a szülészetben használják
szülés utáni és más eredetű méhvérzések esetén. Sok félszintetikus származéka ismeretes, kizárólag
gyógyszerek készülnek a tiszta hatóanyagokból. A félszintetikus lizergsav-dietilamid (LSD) erős
kábítószer, forgalmazása tiltott.
Clematis recta L. - RANUNCULACEAE
felálló iszalag
Clematidis rectae herba
Honos Közép- és Dél-Európában, Észak-Ázsiában, áttelelő lágyszárú. A Dunántúlon száraz erdőkben,
cserjésekben helyenként gyakori.
Hatóanyag: protoanemonin, anemonin, anemonol, szaponin, cauloszaponin, clematidol, stigmasteringlikozid
Alkalmazás: régen belsőleg krónikus ekcéma, köszvény, reuma esetén, diureticum, antisyphiliticum.
Homeopathia.
Clematis vitalba L. - RANUNCULACEAE
erdei iszalag
Clematidis vitalbae folium
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban, É-Afrikában. Fásodó szárú lián, erdőkben, cserjésekben
az egész országban gyakori.
Hatóanyag: protoanemonin, anemonin, caulosaponin-glikozid, clematidol, szterolok
Alkalmazás: diureticum, külsőleg ulcus cruris, homeopathia.
Cnicus benedictus L. - ASTERACEAE
benedekfű
Cardui benedicti herba (Ph. Hg. VII.) = Cnici benedicti herba (ÖAB, DAC)
Cardui benedicti fructus
Honos Mediterráneumban. Egyéves, termeszthető, könnyen kivadul. Kora tavasszal 30-40 cm
sortávolságra vetik. Májusban, júniusban virágzik. Közvetlenül a virágzás előtt takarítják be, akár évente
kétszer is (még augusztusban). Árnyékban vagy műszárító segítségével szárítják, napfényre érzékeny
(beszáradás 5:1).
Hatóanyag: germacranolid-típusú szeszkviterpén-laktonok (főleg 0,2-0,7% cnicin), lignan-lakton
(trachelogenin), kb. 0,3% illóolaj (főleg cimen, fenkon, citral, fahéjaldehid), triterpének, flavonoidok,
nyálka-poliszaharid
Alkalmazás: étvágygerjesztő, amarum, javítja az emésztést, előnyösen befolyásolja a gyomorsav
szekréciót, epefunkciót, keserű italok alkotórésze.
Cnidium officinale Mak. - APIACEAE
Cnidii rhizoma
Honos Kínában, Szibériában, Távol-Keleten.
Hatóanyag: kb. 1,5% illóolaj, cnidiumlakton (ligustilid, cnidilid, izocnidilid), formil-pterolil-glutamátszármazékok
Alkalmazás: anticholinerg, idegrendszeri tünetekben kínai orvoslásban.
Cochlearia officinalis L. - BRASSICACEAE
orvosi kanáltorma
Cochleariae officinalis herba
Honos főként É-Európában, Kanada keleti és nyugati részein, szubarktikus vidékeken.
Hatóanyag: 0,2-0,3% illóolaj, főként butil- és benzil-mustárolaj glikozidok, limonen, raphanol
Alkalmazás: antibakteriális, rubefaciens, stomachicum, diureticum, a népgyógyászatban vértisztító főleg
köszvényes és reumás bántalmakban.
Cocos nucifera L. - ARECACEAE
kókusz(dió)
Cocois oleum raffinatum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos és termesztik a trópusi vidékeken mindenhol.
Hatóanyag: magban 30-35% zsíros olaj
Alkalmazás: tisztított olajat a gyógyszerészetben és élelmiszeriparban.
Codonopsis pilosula (Franch.) Nannf. - CAMPANULACEAE
harangfolyondár
Codonopsidis pilosulae radix
Honos Kínában.
Hatóanyag: szterol, triterpének (spinaszterol, sztigmaszterol, taraxerol, friedelin), szeszkviterpén
atractylenolid II, fenolos syringin, karbolinalkaloid perlolyrin, továbbá poliin, poliszaharid
Alkalmazás: ginszenghez hasonlóan adaptogén, vagyis antistressz hatású, tonicum, antiulcerogén,
immunmoduláns.
Coffea arabica L. - RUBIACEAE
arab kávé
Coffea liberica Bull.
libériai kávé
Coffeae (tostae) semen
Coffeae carbo
Honosak Afrikában, trópusokon sokfelé termesztik.
Hatóanyag: 0,3-2,5% purin-vázas koffein, továbbá fenolkarbonsav (3-5% klorogénsav, kávésav), a
pirított kávé fő aromakomponense furfuril-markaptán
Alkalmazás: központi idegrendszert izgató, élénkítő, vérnyomást emelő, fokozza fájdalomcsillapítók
hatását.
Coffea canephora Pierre - RUBIACEAE
[syn. Coffea robusta L. Linden]
kongói kávé
Coffeae carbo
Honos Afrikában, Kongóban, sokfelé termesztik.
Hatóanyag: mint fent
Alkalmazás: az előbbiekkel együtt ennek a fajnak a magját is elszenesedésig pörkölik, így jutnak a
kávészénhez.
Cola acuminata (Beauv.) Schott et Endl. - STERCULIACEAE
Cola nitida (Vent.) Schott et Endl.
Cola ballayi Cornu.
Cola verticillata (Schumach. et Thunn.) Stapf
kóla(dió)
Colae semen (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Colae semen tostum
Honos a trópusi Afrikában, trópusokon (pl. Brazíliában, Karib-szigeteken, Indiában sokfelé termesztik
mindegyiket).
Hatóanyag: 0,6-3% purin-vázas koffein és kb. 0,1% teobromin, catechin-tanninok
Alkalmazás: stimuláns, italgyártás.
Colchicum autumnale L. - COLCHICACEAE
őszi kikerics
Colchici (autumnalis) semen
Colchici (autumnalis) tuber (= bulbus)
Colchici flos
Honos Közép-Európában, szubmediterrán vidékeken, hagymagumós évelő lágyszárú. Üde réteken
különösen a Középhegységben, a Dunántúlon gyakori.
Hatóanyag: 0,1-0,6% alkaloid (benzilizokinolin alkaloid autumnalin és protoalkaloid-típusú származékai,
colchicin, demecolcin)
Alkalmazás: cytostaticum (mitózisméreg, ploidszintet növelhet), a demecolcin köszvényes roham
gátlására alkalmanként, de nagy adagban erősen toxikus, mindkét célra csak gyógyszerként, orvosi
ellenőrzéssel.
Coleus forskohlii (Willd.) Brig. - LAMIACEAE
Honos Indiai-szubkontinensen, Burma és Thaiföld trópusi, szubtrópusi vidékein, évelő.
Hatóanyag: gyökérben labdenod-típusú diterpének, főként forskolin (= coleonol)
Alkalmazás: a forskolin pozitív inotrop myocardium esetén csökkenti a perifériás ellenállást,
antihypertensiv. Ízesítő.
Collinsonia canadensis L. - LAMIACEAE
sziklagyökér
Collinsoniae canadensis rhizoma (radix)
Honos É-Amerika üde vegyeserdőiben. Évelő, több mint 1 m magas lágyszárú.
Hatóanyag: alkaloid, illóolaj (metilchavicol), gyanta, nyálka-poliszaharid, cserzőanyag, szaponinglikozid
Alkalmazás: alkaloid erősen diuretikus, cystitisben használható, spasmolyticum, analgeticum,
adstringens. Homeopathia.
Colocasia esculenta (L.) Schott - ARACEAE
Honos a trópusi Ázsiában. Trópusokon termesztik.
Hatóanyag: toxikus szaponinok, rhizómában sok keményítő
Alkalmazás: gyökértörzse gazdag keményítőben, táplálék. Herba inszekticid, reumaellenes, levelek és
termés rubefaciens, az egész növény Brazíliában anthelminticum.
Colutea arborescens L. - FABACEAE
pukkanó dudafürt
Coluteae folium
Honos Közép- és D-Európában, É-Afrikában. Cserje, a Dunántúl meszes talajú, nyíltabb tölgyeseiben,
bokorerdőiben, ezek szegélyein helyenként előfordul.
Hatóanyag: coluteasav, keserűanyag, canavanin
Alkalmazás: régebben laxans, diureticum, vértisztító, de mérgező!
Comarum palustre L. - ROSACEAE
[syn.: Potentilla palustris Scop.]
tőzegeper
Pentaphylli aquatici herba
Pentaphylli aquatici radix
Honos Eurázsiában. Áttelelő lágyszárú, igen ritka jégkorszaki reliktum, a Ny-Dunántúlon vagy máshol
láperdőkben, lápréteken, zsombékosban élhet, védett.
Hatóanyag: 8-11% gallocatechin, illóolaj (izovajsav, izovaleriánsav, pinen, terpineol, citronellal stb.)
Alkalmazás: köszvény, reuma ellen.
Combretum micranthum G. Don - COMBRETACEAE
kisvirágú nyálkafa
Combreti folium
Honos trópusi Afrika nyugati részén, cserje.
Hatóanyag: bis-benzilek, stilbenoidok, 13-15% cserzőanyag, 0,3% combretannin, catechinek, illóolaj,
vitexin, szaponaretin, kolin, polihidroxi-cikloalkanok
Alkalmazás: cholereticum, máj- és epebetegségekben, diureticum.
Commiphora myrrha (Nees) Engl. - BURSERACEAE
[syn.: Commiphora molmol Engl.]
szomáliai balzsamfa
Myrrha (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Myrrhae tinctura (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Myrrhae aetheroleum
Honos Afrika északkeleti, keleti részén, továbbá Arab-félszigeten. Más fajok is drogot szolgáltathatnak.
Hatóanyag: 6-7% illóolaj (főleg pinen), szeszkviterpén-alkoholok, furanoszeszkviterpének (germacran-,
eleman-, eudesman- és guajan-típusúak), 30-40% gyanta (pl. commiphorsavak), 50-60% nyálkapoliszaharid
Alkalmazás: régebben légúti betegségekben, desinficiens, desodorans, adstringens, illóolaja bronchitis
esetén, illatszer- és fogpasztagyártásban, a gyanta füstölőszer.
Conium maculatum L. - APIACEAE
foltos bürök
Conii maculati herba = Cicutae herba = Cicutae (officinalis) herba
Conii maculati fructus (= semen) = Cicutae fructus
Honos Eurázsiában, Mediterráneumban, országszerte, útszéli gyomtársulásokban gyakori, egy- vagy
kétéves lágyszárú.
Hatóanyag: kb. 2% alkaloid (coniin, γ-conicein, conhydrin, pseudoconhydrin), 3-4% diosmin, akár 1%
illóolaj, fenolkarbonsavak, kumarinok, poliinek (pl. falcarinol, falcarinon)
Alkalmazás: coniin különösen erős méreg (végül légzésbénulással járó halált okoz), kis adagban a
drogkivonatok spasmolytikusak (sedativum, analgeticum), ma csak homeopathiában.
Consolida regalis S. F. Gray - RANUNCULACEAE
[syn.: Delphinium consolida L.]
mezei szarkaláb
Consolida orientalis Schröd.
keleti (kerti) szarkaláb
Calcatrippae flos = Delphinii (consolidae) flos = Consolidae regalis flos
Calcatrippae semen = Consolidae regalis semen
Honos a mezei szarkaláb Eurázsiában, a kerti DK-Európában, K-Mediterráneumban. Egyévesek. A mezei
szántókon, tarlókon régen gyakori volt, a herbicidek miatt nagyon kiritkult, drognak a kertekben is
termeszthető keleti szarkaláb virágjait használják.
Hatóanyag: virágban anthocyan-glikozid delphin, ezen kívül még kvercetin- és kempferol-glikozidok,
továbbá kevés calcatrippin alkaloid, magban kb. 1% alkaloid (delcosin, delsonin, consolidin, delsolin,
lycoctonin stb.), emiatt kissé mérgező.
Alkalmazás: enyhe laxans, értágító, külsőleg régebben szemborogatásra. Teaszépítő, teafestő. Mag ritkán
használatos purgans, diureticum, féregűző.
Convallaria majalis L. - CONVALLARIACEAE
májusi gyöngyvirág
Convallariae (majalis) herba (folium)
Convallariae flos
Convallariae rhizoma (= radix)
Honos Európában, mérsékelt éghajlatú Ázsiában, sokfelé kertekben ültetik. Évelő lágyszárú,
tölgyeseinkben, üde lombos erdőinkben helyenként gyakori.
Hatóanyag: 0,1-0,4% kardenolid strophantidin-glikozid, a convallatoxin, convallatoxol, convallosid és
több más szteroid kardenolid, furostan-típusú szaponinok (convallariasav, convallarin), fenoloidok
(flavonoid, fenolkarbonsavak)
Alkalmazás: enyhébb, főként ödémával járó szívelégtelenség esetén diureticum, csakis orvosi
ellenőrzéssel.
Convolvulus arvensis L. - CONVOLVULACEAE
apró szulák
Convolvuli (arvensis) herba
Kozmopolita, szántókon, kertekben nehezen irtható, évelő, igen gyakori gyom.
Hatóanyag: kb. 10% gumiszerű, gyantás anyag, jalapin-glikozid, kb. 6% cserzőanyag, esculetin
Alkalmazás: antihypertensiv, spasmolyticus, laxans, a népgyógyászatban cholagog. Homeopathia.
Convolvulus scammonia L. - CONVOLVULACEAE
kis-ázsiai szulák
Scammoniae resina
Honos K-Mediterráneumban Kukázusig.
Hatóanyag: 3-13% gyanta, kb. 15% gumianyag, 15% cukor, cserzőanyag, scopoletin-származékok
Alkalmazás: gyanta (scammonium) laxans, de mérgező. Külsőleg kelésre. Homeopathia.
Copaifera reticulata Ducke - CAESALPINIACEAE
Copaifera langsdorffii Desf. és más Copaifera fajok
(balzsam) kopálfa
Copaivae balsamum
Honos Brazíliában, D-Amerika északi és nyugati részén, általában dél-amerikaiak. Nagy termetű fák.
Hatóanyag: 40-90% illóolaj, kb. fele caryophyllen, a többi is szeszkviterpén. 20-60% gyanta
(gyantasavak)
Alkalmazás: antiszeptikus, adstringens (húgyúti és felső légúti betegségekben), ekcéma kezelésére,
illatszer- és festékipar.
Copernicia prunifera (Mill.) Moore - ARECACEAE
[syn.: Copernicia cerifera Mart.]
karnaubapálma
Cera carnauba (Ph. Eur. 4.,Ph. Hg. VIII.) = Carnauba cera
Honos ÉK-Brazíliában.
Hatóanyag: viasz, alifás alkoholok és savak észterei (fő komponens a cerotsav és a myricilalkohol
észtere)
Alkalmazás: segédanyag gyógyszerészetben.
Coptis chinensis Franch. és más Coptis fajok - RANUNCULACEAE
kínai aranyfonál
Coptidis chinensis rhizoma
Honos Kínában, Indokínában, Indiai-szubkontinensen.
Hatóanyag: kvaterner protoberberin-alkaloidok (coptisin, berberin, palmatin, jatrorrhizin, worenin)
Alkalmazás: antibakteriális, antipyreticum, antiphlogisticum (gastroenteritis, diarrhoea), emésztésjavító,
külsőleg ekcéma kezelésére.
Coptis trifolia (L.) Salisb. - RANUNCULACEAE
[syn.: Coptis groenlandica (Oeder) Fernald]
alaszkai aranyfonál
Coptidis trifoliae rhizoma
Honos É-Európában, Ázsiában és Amerikában.
Hatóanyag: berberin, coptin
Alkalmazás: tonicum, külsőleg conjuctivitis, stomatitis.
Coriandrum sativum L. var. vulgare Alef. (= var. macrocarpum DC.) et var. microcarpum
DC. - APIACEAE
koriander
Coriandri fructus (Ph. Hg. VII., Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) (= semen)
Coriandri aetheroleum
Honos Mediterráneumban, afroázsiai növény, de mindenhol termesztik. Egyéves, néha kivadul. Az
országban elsősorban a kistermetű változatot (var. microcarpa) termesztik. Júniusban, júliusban virágzik.
Kora tavasszal vethető 25-30 cm-es sortávolságra, 3-5 cm mélyre. Betakarítása történhet egy vagy két
menetben. Ha az ikerkaszat színe barnássárga, nedvességtartalma 14-16%-os, akkor kombájnnal aratható.
Kétmenetes betakarítás esetén a termések 30-40%-ának beérésekor rendre vágják, majd utóérlelés után
csépelhető (beszáradás 1,2:1).
Hatóanyag: 1,5-2,5% illóolaj (főleg linalool, pinen, limonen, 1,8-cineol, kámfor, geraniol, geranilacetát
és a jellegzetes illatát adó transz-tridecen-2-al)
Alkalmazás: carminativum, spasmolyticum. Étvágyjavító, muskotályos íze miatt felhasználják
italkészítéshez. Fűszer, illatszeripari alapanyag.
Cornus florida L. - CORNACEAE
virágos som
Corni floridae cortex
Corni floridae radicis cortex
Honos É-Amerikában. Bokros, de akár 8 méterre megnövő fa.
Hatóanyag: gallotannin, szaponin (pl. ursolsav), flavonoidok, gyökérkéregben gyanta, verbenalinglikozid
(cornin)
Alkalmazás: antiszeptikus, adstringens, tonicum, dyspepsia, dysenteria kezelésére.
Cornus mas L. - CORNACEAE
húsos som
Corni folium
Corni fructus
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban, sokfelé termesztik. A Dunántúlon száraz bokorerdőkben
gyakori cserje, fa.
Hatóanyag: cserzőanyagok, flavonoidok, anthocyaninok
Alkalmazás: adstringens diarrhoea esetén, a termés frissen antioxidáns hatású, fogyasztható, szörpnek,
befőttnek is készítik.
Corydalis bulbosa (L.) Pers. - FUMARIACEAE
[syn.: Corydalis cava (L.) Schw. et K., C. tuberosa DC.]
odvas keltike
Aristolochiae cavae tuber (= radix seu rhizoma) = Corydalidis rhizoma = Corydalis
tuber
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban. Évelő gumós. A Dunántúlon különösen gyakori üde
gyertyán- és bükkelegyes erdőkben.
Hatóanyag: 5-6% izokinolin-alkaloid (corydalin, corybulbin, scoulerin, corypalmin, canadin,
thalictricavin, protopin, corycavidin, bulbocapnin, corydin, corytuberin, hydrohydrastinin stb.)
Alkalmazás: spasmolytikus, több komponens narkotikus, tehát erős hatású, emiatt homeopathiában
használják.
Corylus avellana L. - CORYLACEAE
(közönséges) mogyoró
Coryli (avellanae) folium
Coryli (avellanae) cortex
Coryli (avellanae) gemma
Honos Európában, Kis-Ázsiában. Magas cserje, főleg a Dunántúlon gyakori, főleg üde lomberdők
szegélytársulásaiban. Kultúrváltozatait termesztik.
Hatóanyag: flavonoid (miricitrin), 3-5% cserzőanyag, taraxaszterol, szitoszterol
Alkalmazás: felületi visszérgyulladásban, aranyeres bántalmakban, gyulladáscsökkentő (pl.
fogínygyulladásra), hámosodást, szövetregenerációt elősegítő.
Cotinus coggygria Scop. - ANACARDIACEAE
[syn.: Rhus cotinus L.]
cserszömörce
Cotini (coggygriae) folium
Honos Közép- és Dél-Európában, Kis-Ázsiában, Mediterráneumban, Kaukázusban, Kínában, Indiaiszubkontinensen.
A Bükkben és a Dunántúlon karszt-bokorerdőkben helyenként gyakori. Változatait
főként dísznövényként termesztik, parkokban is gyakori. Májusban, júniusban virágzik. Illatos nyári
leveleit gyűjtik, vékony rétegben, szellős helyen szárítják (beszáradás 4:1).
Hatóanyag: 18-20% gallotannin cserzőanyag (galluszsav-, ellagsav-észterek), catechin-cserzőanyag,
flavonoidok (myricetin, kvercetin, leucodelphinidin, leucocyanidin, delphinidin- és cyanidin-glikozidok,
fustin, fisetin), 0,1% illóolaj (limonen, kámfor, myrcen, pinen, linalool, terpineol)
Alkalmazás: adstringens és fertőtlenítő hatása miatt szájöblögetőként vérzéscsillapító, főként foghúzás
után, fogínygyulladás esetén, továbbá aranyeres panaszok enyhítésére ülőfürdőnek. Szeszes
szájüregkezelő szerek készülnek belőle.
Crambe tataria Sebeök - BRASSICACEAE
tátorján
Honos Kaukázusban, Szibériában, K- és Közép-Európában. Áttelelő lágyszárú, löszpusztákon,
löszfalakon ritka (pl. Balatonkenesén, Dunaföldvár mellett Bölcske határában), védett növény.
Hatóanyag: glikozinolátok
Alkalmazás: gyökere táplálék, gyomorbántalmak ellen a népgyógyászatban.
Crataegus azarolus L.
Honos DK-Európában, Ny-Ázsiában. Főleg D-Európában termesztik is.
Crataegus laevigata (Poir.) DC. - ROSACEAE
[syn.: Crataegus oxyacantha L.]
cseregalagonya
Honos Közép-Európában. A Középhegység és a Dunántúl üde lomberdőiben gyakori, de az egész
országban megtalálható.
Crataegus monogyna Jacq.
[syn.: Crataegus oxyacantha L. subsp. monogyna Léveillé]
egybibés galagonya
Honos Európában, Mediterráneumban, Kaukázusban, Ny-Ázsiában. Az egész országban, tölgyes,
tölgyelegyes erdőkben, cserjésekben gyakori. Az előbbivel együtt piros almácska áltermésük is gyűjthető.
Áprilistól május végéig virágoznak. Az ágvégeket virágzás kezdetén gyűjtik és szellős helyen szárítják
(beszáradás 4:1), a terméseket augusztustól gyűjtik (beszáradás 3:1).
Crataegus nigra W. et K.
fekete galagonya
Pannóniai-balkán faj, a Duna-völgyben kőris-szil-ligetek ritka, védett cserjéje.
Crataegi folium cum flore (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Crataegi summitas (Ph. Hg.
VII.) = Crataegi herba
Crataegi folii cum flore extractum siccum (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Crataegi flos
Crataegi folium
Crataegi fructus (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.) = Oxyacanthae fructus = Spinae albae
fructus (fructust csak a C. laevigata és C. monogyna szolgáltatja)
Hatóanyag: 1-4% oligomer procyanidin (di-, tri-, tetra-, penta-, hexamer flavan-3-ol), catechin,
epicatechin, 0,3-2,5% flavonoid (hyperozid, rutin, egyéb O-glikozidok, pl. luteolin, spireosid, crataeosid,
kvercetin, kempferol, továbbá C-glikozidok, pl. vitexin, izovitexin, rhamnovitexin, orientin, izoorientin,
vicenin), fenolkarbonsavak, aminok (fenetilamin, tyramin), triterpenoidok (ursolsav, oleanolsav,
crataegolsav)
Alkalmazás: pozitív inotrop, coronaria értágító, antiarrythmiás hatású coronaria-sclerosis esetén (fokozza
a szív oxigénellátását, enyhe vérnyomáscsökkentő), sokféle készítménye ismert.
Crithmum maritimum L. - APIACEAE
tengerikömény
Crithmi maritini herba
Honos Európában, Ny-Ázsiában, Kaukázusban, É-Afrikában.
Hatóanyag: flavonol (kb. 0,1% diosmin), furokumarin
Alkalmazás: saláta, élelmiszer, ecetízesítő, emésztésjavító.
Crocus sativus L. - IRIDACEAE
jóféle sáfrány
Croci stigma (ÖAB, DAC)
Croci flos
Croci stigma ad praeparationes homoeopaticae (Ph. Eur. 4., Ph. Hg. VIII.)
Honos D-Európában, DNy-Ázsiában. Termesztik D-Spanyolországban, Görögországban, Indiaiszubkontinensen
és Iránban. Az Alföldön több helyen konyhakertekben ültették, ma csak génbankban
található.
Hatóanyag: 0,4-1,3% illóolaj (fő komponens safranal, továbbá pinenek, 1,8-cineol), kb. 2% karotinoid
(crocinok, crocetin), heteropoliszaharidok
Alkalmazás: állatkísérletekben a crocetin antitumor-aktivitású és véralvadás-gátló. Népgyógyászatban
sedativum, spasmolyticum, stomachicum, főként élelmiszerfestőként, likőr- és kozmetikumgyártásban
használják. Homeopathia.
Croton eluteria (L.) Benn. - EUPHORBIACEAE
(aranylevelű) kaszkarilla(cserje)
Cascarillae cortex = Crotoni eluteriae cortex
Cascarillae aetheroleum
Honos Mexikóban, Karib-szigeteken, Közép-Amerikában, Dél-Amerika nyugati részén. 6 m magas
cserjeszerű fa.
Hatóanyag: 1,5-3% illóolaj (cymol, limonen, eugenol, cascarillasav), szeszkviterpén-lakton cascarillin,
kb. 15% gyanta
Alkalmazás: amarum, aromaticum, dyspepsia, savelégtelenség esetén, fejfájás-csillapító. Likőr- és
dohányiparban.
Croton tiglium L. - EUPHORBIACEAE
(hashajtó) kroton(cserje)
Crotonis tiglii semen
Crotonis tiglii oleum
Honos Kínában, Indiai-szubkontinensen, Indokínában, Malajziában. 4-6 m magas cserje.
Hatóanyag: 30-50% zsíros olaj, gyanta, diterpénalkohol-poliészter phorbol, tiglinsav, 1-3% izoguaninribozid,
toxikus crotin (crotonalbumin, crotonglobulin)
Alkalmazás: igen erősen mérgező, inszekticid, az olaj drasztikus hashajtó. Homeopathia.
Cucubalus baccifer L. - CARYOPHYLLACEAE
szegfűbogyó
Cucubali herba = Viscaginis bacciferi herba
Honos Közép- és D-Európában, Kaukázusban, D-Szibériában. Évelő lágyszárú. Ártereken egyre
ritkulóban.
Hatóanyag: tannin, szaponin
Alkalmazás: régebben enyhe adstringensként.
Cucumis sativus L. - CUCURBITACEAE
uborka
Honos Kelet-India északi részén, termesztik Európában és Afrikában. Országszerte konyhakertekben,
üvegházakban.
Hatóanyag: hexanal, nonadienol, egyéb alifás alkoholok és aldehidek, karotinoidok, aminosavak, β-
pyrazolilalanin, magban zsíros olaj, tokoferol, levelekben cucurbitacin C és szterolok
Alkalmazás: terméslé purgans, diureticum, a kozmetikában is használatos. Mag anthelminticum.
Cucurbita pepo L., más Cucurbita fajok - CUCURBITACEAE
tök
Cucurbitae peponis (= flavae) semen
Honosak D- és É-Amerikában. Egyévesek. Különböző fajtákat az egész országban termesztenek.
Hatóanyag: 35-40% zsíros olaj, szterolok, tokoferol, fitinsav, aminosavak, amino-karboxi-pirrolidin
cucurbitin
Alkalmazás: anthelminticum, diureticum, prostata-hypertrophia esetén.
Cucurbita pepo L. convar. citrullina I. Greb. var. styriaca I. Greb. - CUCURBITACEAE
stájer tök
Cucurbitae semen (DAB)
Cucurbitae oleum
Honos É-Amerikában. Nálunk is egyéves termesztett “olajtök" több fajtával. Magját csak hártyás maghéj
burkolja. A töktermést szeptemberben, októberben takarítják be, néhány napos utóérlelés után
kimagozzák, tisztítják. 40-500C-on, leginkább mesterséges úton szárítják. Általában az olajat préseléssel
nyerik, ülepítik és szűrik.
Hatóanyag: 40-60% zsíros olaj (45-50%-a linolsav), gazdag tokoferolban, szterolokban. Kis
mennyiségben cucurbitacin. Az olajat kapszulázzák.
Alkalmazás: prostatitis, prostata-hypertrophia.

Forrás : doksi.hu
 
 
0 komment , kategória:  Fűben fában....  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2010.01 2010. Február 2010.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 5 db bejegyzés
e év: 842 db bejegyzés
Összes: 19870 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 913
  • e Hét: 21823
  • e Hónap: 149254
  • e Év: 1152452
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Online Póker, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2010 TVN.HU Kft.