Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Jólét ÁLDÁS Neked!
  2015-12-01 19:39:09, kedd
 
  Jólét ÁLDÁS Neked!

Neked küldöm ezt az áldást:

"Kívánom Neked, hogy Isten Áldása legyen rajtad, miközben szeretettel össze hangolódsz a Forrásoddal, Szent Lelkeddel, és ezáltal belehelyezed magadat a Jólét áramlatába!
Boldogulásod, a legszebb álmaidat is felülmúlja!"
Szeretettel: neved



Így kérhetsz / mondhatsz ÁLDÁST szeretteid számára:


Karácsony közeledtével a szeretet energiákra azok is nyitottak akik egyébként az év többi napján elzárkóznak a sok stressz miatt...

Gondolj a szeretett személyre, és mond el a fent írt áldást neki. Nem szükséges személyesen, elegendő - ha gondolatban kívánod számára a jólétet.


Ezt tedd meg karácsonyig minden nap!

Válassz néhány családtagot, barátokat és ismerősöket, kollégákat... vagy akár a közeli pékség árusát, akinél naponta veszed a kenyeret...

1. Írd fel egy papírra az áldást, ez kezdetben megkönnyíti a mondókádat.
2. Karácsonyig (lehet utána is) reggeli teázás közben, míg munkába mész és utazol, vagy este - idézd meg magad előtt a személyt akinek az áldást szeretnéd küldeni.
3. Mond el neki az áldást.

Ha minden nap elmondod az áldást, Karácsonyig valóban sok pozitív energiát tudsz áramoltatni, és segítheted ezzel a hozzád közel állókat.

4. Extra tipp, ha úgy gondolod, hogy a másik nem befogadó, kérj Áldást vivő Angyali segítőket, hogy az áldással teli jókívánságaid biztosan célba érjenek.
 
 
0 komment , kategória:  Imádságok,áldások.   
Ha úgy érzed, elakadtál...
  2015-12-01 18:40:31, kedd
 
  Ha életed bármely területén úgy érzed, elakadtál, akkor az valószínűleg azért van, mert nem tudsz megbocsátani. Talán nehezedre esik megbocsátani valakinek vagy éppen önmagadnak. Mindegy, hogy kiről van szó. Ha a múlt emlékeihez, történéseihez ragaszkodsz, megkötöd energiáidat és blokkolod bevonzó képességedet.



Évekkel ezelőtt én is sokat szenvedtem a megbocsátással, mert úgy gondoltam, ha megbocsátok valakinek, akkor az nem kapja meg a neki kijáró büntetést azért, amit velem tett. Amikor azonban megvizsgáltam ezt a hiedelmet, rájöttem, hogy az nem volt más, csupán egy hiedelem. Csupán egy feltevés és egy illúzió.





Megtanultam, hogy az Univerzum mindig egyensúlyra törekszik és ennek megfelelően bánik az adott személlyel vagy helyzettel, még akkor is, ha az esetleg azt jelenti, hogy slamasztikában hagyja őt . Az ő életük kimenetelének semmi köze az én életeméhez, hacsak nem kötöm magam hozzájuk.

Gondolj bele, ha a megbocsátást választod, az nem más, mint egy egó utazás. Amikor azt mondod "Megbocsátok neked", akkor valójában egyfajta hatalmad van felettük. Azzal, hogy kimondod "Megbocsátok.", elhatározod, hogy felszabadítod őket a neheztelésed alól. Ez nem megbocsátás, ez egy egó utazás.

Valójában nincs mit megbocsátani. Amit mi megbocsátásnak hívunk az egyszerűen elengedés. Hogy nem ítélünk el másokat vagy önmagunkat. Ha igazán tudatos vagy, észreveszed, hogy semmi "jó" vagy "rossz" nem történt. Lehet, hogy "jónak" vagy "rossznak" ítéled meg, de összességében tekintve ami megtörtént, az egyszerűen az, ami megtörtént. Vége. Elmúlt. Történelem.

Mivel azt hisszük, valami "rossz" történt, még mindig úgy gondolunk magunkra, mint áldozatra, hiába próbálunk megbocsátani. Így két ellentétes energia fogságában vergődünk. Az egyik az elítélés, hibáztatás, a másik a megbocsátás. Ezért szenvedünk a megbocsátással.

Azonban ha igazán tudatosak vagyunk, rájövünk, hogy semmi "rossz", "negatív" vagy "gonosz" nem történt. Valójában ami történt, az nem VELED történt, hanem ÉRTED. Azért történt, hogy segítsen a megvilágosodásban és növekedésben. Életleckéd egy része volt, hogy eljuttasson oda, ahol most vagy és lehetővé tegye számodra, hogy elengedd áldozat-históriádat.

Ha tehát életed bármely területén elakadtál, vess pillantást arra, kinek nem akarsz megbocsátani és engedd el! Vedd észre, hogy nincs mit megbocsátani. Egyszerűen engedd el és lépj tovább!

Dr. Robert Anthony

Forrás: http://inspiralo-uzenet.blogspot.hu/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az egészséges önzés
  2015-12-01 18:39:07, kedd
 
  Valahogy "divattá" vált önzetlennek lenni, de a végsőkig. Az egy dolog, hogy adunk kaját egy hajléktalannak, ötvenötödszörre is elmondjuk ugyanazt türelmesen a gyerekünknek, eltűrjük, hogy a házastársunk, apánk, anyánk időnként kigúnyol, elveszi az önbizalmunkat, de valahogy nem szabtunk ennek határt.



Ér elválni, ha a másik megcsalt? És akkor, ha csak szimplán nem tudod elviselni? Milyen mély a lelkiismeretfurdalásod, ha ilyenkor beadod a válópert, vagy nem adod oda a kajád, mert egész nap azt vártad, hogy megehesd, ha ötvenhatodszorra már elkiabálod magad és kimész öt percre levegőzni? Ha visszaszólsz a szüleidnek, urambocsá' elköltözöl, ha megakadályozod, hogy megüssenek? Meddig kell tűrni? Ezekre a kérdésekre segít választ találni Feldmár András pszichológus.

"Az élet gyakran hoz minket elviselhetetlen helyzetbe. Vannak dolgok, amik annyira fájnak, hogy az ember még azon is elgondolkodik, hogy inkább feladja. A kutatók és orvosok, nem tagadják, hogy a test és lélek egyetlen rendszert alkot. A betegségek származhatnak lelki eredetű problémákból, és azok akikben erős az élni akarás, gyorsabban gyógyulnak fel bajaikból. Ha valakit olyan trauma ér, amivel egyedül nem tud megbirkózni, rövid időn belül megbetegszik. Ha úgy érzi, hogy nem akar többé ebben a világban élni, közel egy év alatt akár halálos stádiumig ronthatja saját állapotát.

Nem engedhetjük el a gyeplőt. Még a legrosszabb, legelkeserítőbb pillanatban is emlékeztetni kell magunkat arra, hogy van miért továbbmenni. Hogy élni akarunk. Az akarat persze önmagában kevés. Meg kell küzdenünk a letargiával, vissza kell szereznünk az életkedvet. Persze mondani könnyű, megtenni nehéz. Főleg egy olyan világban, ahol lépten-nyomon szegénység, szenvedés, egyenlőtlenség, gyűlölet és harag vesz körül bennünket. Ezért fontos, hogy kitörjünk az ártó, bántó környezetből. Nem szabad benne maradni egy olyan helyzetben, kapcsolatban, ami beteggé tesz. Akkor sem, ha az illető a párunk, családtagunk, férjünk. Elsősorban magunkért tartozunk felelősséggel, csak azután segíthetünk másokon, ha saját életünk, a mi irányításunk alatt áll."



De megváltozik - azt hiszem, ez az a mantra, amivel mindannyian áltatjuk magunkat. A holnap mindig tiszta, talán alszunk egyet, és holnap már jobb lesz, történik valami csoda, és a másik nem lesz olyan, amilyen eddig volt. Csak az a baj, hogy az esetek többségében ez a csoda soha nem jön el.



"Fel kell tenni és meg kell válaszolni a legfontosabb kérdéseket: Aki bánt, nyomaszt, visszahúz, zsarol, az miért változna meg? Miért várok arra, hogy megváltozzon? Miért remélem, hogy minden jobb lesz, és nem bánt többé? Ennek az esélye vajmi kevés. Nincs mire várni, az idő elrohan mellettünk, nem szabad olyan kapcsolatokra, olyan emberekre pazarolni, akik nem szeretnek minket. Nem élhetünk olyan környezetben, ahol azt hazudják, hogy nincs választásunk, nem vagyunk szabadok... Ahol az egyenlőséget még hírből sem ismerik, ott egyértelműen zsarnokság uralkodik. Meg kell érteni, hogy akit bántanak, azt nem azért bántják mert rossz, vagy mert megérdemli. Azért bántják, mert nem a megfelelő ember mellet és nem a megfelelő kapcsolatban él. Aki megengedi, hogy bántsák azzal olyan trauma történt, amit nem tudott feldolgozni. Ezért lehitte, hogy nincs joga szabadon élni."

Persze ahány ember annyi probléma. Mindenkinek más akadályokon kell keresztülverekedni magát, így nincs általános recept. Sokan ütköznek olyan akadályokba, amit át akarnak lépni, csakhogy nem tudják hogyan tegyék. Sőt vannak akik azt sem tudják, mi az akarat. Vannak, akiket gyerekkorukban annyira nyomtak hátulról, hogy nem tanultak meg maguktól előrelépni. Felnőtt korukra sem találnak igazi motivációt. Anyu és apu segítsége nélkül nem látják a helyes irányt.De ilyen probléma még a súlyos megfelelési kényszer, az elérhetetlen ideák, a bűntudat, amelyek elnyomhatatlan zsarnokként báboznak életünkkel, irányítják minden döntésünket. Fontos, hogy felismerjük ezeket a programokat, majd megtanuljunk túllépni rajtuk. Felismerjük őket működés közben, és a tettenérés pillanatában valami módon kitépjük magunkat irányításuk alól.



Ez nem önzőség. Nem önzőség kilépni a szarból, hátrahagyni azokat az élethelyzeteket, amik ártanak és megnyomorítanak. Az idő szorít, nem szabad röpke életünk egyetlen napját sem olyasmire, vagy olyasvalakire pocsékolni, aki nem segít, nem épít. Csak egy életünk van. Ebben a formában, ebben a testben, ez a lélek, ezzel a tudattal egyetlen egyszer él csupán. Tartozunk magunknak annyival, hogy nem pocsékoljuk el azt, ami megadatott."



Feldmár András

Forrás: http://lemon.hu/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Békés napot mindenkinek!
  2015-12-01 14:37:32, kedd
 
  ADVENTI IMA
Látod, Istenem milyen esendő vagyok?
Ha nagyjából rendben mennek a dolgaim, sokszor elfelejtek beszélgetni Veled.
... Bezzeg, ha fáj, szorít, sajog, ha kényszerít valami ott belül, rögtön kicsúszik a számon, szinte észrevétlenül: Istenem, add, hogy...
Haragszol ilyenkor rám?
Kérlek, bocsásd meg ezt a vétkemet is!
Bocsáss meg, hisz most is kérni szeretnék. Nemcsak magamnak, hanem másoknak is. Nekünk, akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel ékesített utcákon, böngésszük a karácsonyi katalógusokat, hogy mit milyen hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb legyen az ünnepünk.
Bármilyen régimódian hangzik, adj vissza nekünk a dió és alma öröméből egy kicsit!
Add, hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink álomittas szuszogásában, add, hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni, ha úgy esik jól. Hogy néha meg tudjunk tisztulni egy nagy zokogásban, és ne szégyelljük, hogy nemcsak
csörtető, sikerorientált, manipulált géplények vagyunk, hanem érző, sérülékeny, törékeny emberek, akik kapnak elég sebet földi pályafutásuk során.
Uram, add, hogy meg tudjunk gyógyulni bajainkból!
Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni, és mikor kell elengedni.
Add, hogy ha elengedtünk valamit, ami fontos volt, kibírjuk a veszteség fájdalmát - ember módon, emberien. Szabadíts meg minket a gyűlölettől, bosszúvágytól, ellenségeskedéstől, acsarkodástól!
Add, hogy higgyünk egymásnak, egymásban,
Add, hogy mosolyogjunk a csend hallatán, hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket.
Add, hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: köszönöm Istenem!
Bocsásd meg a vétkeinket, és add, hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinkért.
Adj békét, mindnyájunknak, Uram!
ÁMEN!
 
 
0 komment , kategória:  Advent  
Adventi gondolat, 2015. december 1. kedd
  2015-12-01 14:36:31, kedd
 
  A személyes üdvösség reménye és a túlvilág

A mai olvasmányunk, Izajás próféta jövendölése (Iz 11,1-10) az Ószövetség reményteli várakozásának egyik legszebb kifejeződése. Az emberiség mindig is olyan világról álmodozott, ahol béke, igazságosság és egyetértés uralkodik. A Messiás eljövetele helyreállítja majd a jó viszonyt a Teremtő és a teremtmény között, és így újra visszaáll a béke. ,,Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével..."

Hisszük és tudjuk, hogy ez a Messiás Jézusban jött el közénk. Éppen ezért mondja Jézus a tanítványainak, a követőinek: ,,Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok..."

Az Úr Lelke azonban nem maradt egyedül a Messiásé. Ahogy Joel próféta is megjövendölte: az Úr kiárasztja lelkét minden emberre (vö. Jo 3,1). Jézus feltámadása után megjelent a tanítványainak, rájuk lehelt, és azt mondta: ,,Vegyétek a Szentlelket!" Így Őáltala mi magunk is részesülhetünk, sőt, részesülünk is az Úr Lelkének ajándékaiból. Ezek pedig, miként azt Izajásnál olvassuk, a bölcsesség és az értelem lelke, a jó tanács és az erősség lelke, a tudomány és a jámborság lelke és az Istenfélelem lelke.

Ezek az ajándékok maradandó készségek, melyek tanulékonnyá tesznek bennünket arra, hogy kövessük a Szentlélek indításait. Ahogy Szent Pál mondja, ,,akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai (...) Ha pedig gyermekei vagyunk, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei"
(Róm 8, 14.17)

A mai napon éppen ezért a zsoltárossal együtt így imádkozhatunk és kérhetjük az Urat:

,,A te jó Lelked vezéreljen engem az egyenes úton"! (Zsolt 143,10)

(Nagy Sándor diakónus)
 
 
0 komment , kategória:  Adventi gondolatok 2015 minden  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2015.11 2015. December 2016.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 169 db bejegyzés
e év: 1028 db bejegyzés
Összes: 8747 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 283
  • e Hét: 8928
  • e Hónap: 15300
  • e Év: 66091
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.