|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2015-12-17 16:07:03, csütörtök
|
| |
| |
"Egész álló nap havazott, sűrű hópelyhek lepték be az ajtókat, ablakokat, fehér kárpittal vonták be a mezőket, és valahol a kanadai préri egyik magányos farmján egy gyermek készült erre a világra jönni.
John, az apa nyugtalanul járkált fel-alá a nappali szobában. Jessie a felesége, harmadik órája vajúdott első gyermekükkel. Nem volt már éppen fiatal, de nagyon akarta ezt a gyermeket.
- Remélem a Doktor időben ideér - gondolta John - csak ez a sok hó ne esett volna!
Később így morfondírozott:
- Aggodalomra semmi ok, évezredek óta így történik és Jessie anyja is fenn van, hogy segítsen neki, ha kell!
Odakinn a sötét csendben, csak a hópelyhek halk suttogása hallatszott és csak néha jajdult fel egy-egy fa jeges terhe alatt. John a fahasábokat nyaldosó lángokat nézte elmélyülten, amikor kopogtattak. Gondolta a Doktor érkezett meg, de meglepetésére, egy idegen állt az ajtóban.
- Bejöhetek? - kérdezte. John habozott kis ideig, de látva átfagyott, szomorú ábrázatát, és a haját, melyben jégcsapokká állt össze a ráolvadt hó - beengedte. Havas ruháit lesegítette és helyet készített a tűz előtt, ahol az éjszakát tölthette a jövevény. Vacsorát is adott, amiért nagyon hálás volt az idegen.
- Mit kerestél odakinn ilyen havas éjszakában? - kérdezte John.
- Nagyon sok dolgom van - felelte az idegen - Nagyon sok helyre kell mennem.
- De hát hová kell menned ilyen időben?
- Bárhová, - mondta a különös idegen - mindenhová elmegyek ezen a világon, ahol szívesen látnak. John nem igazán értette mit beszél, de nem faggatta tovább, az idegen pedig csendben melegedett tovább a tűz előtt. Késobb John elmondta, hogy felesége éppen most ad életet első gyermeküknek.
- Tudom - felelte az idegen.
- De hát honnan tudod?
- Már odakinn hallottam a sírást.
John nem értette, hiszen ő semmit sem hallott.
Hajnal kettő volt, mire megszületett, élettelenül. Jessie kimerülten mély álomba zuhant. Az anyja, - aki végig mellette volt - tette a halott csecsemőt a bölcsőbe, csak ez után ment le elmondani, hogy mi történt. Johnon dermedt kétségbeesés lett úrrá. Látva az asztalt borító ajándékokat, a történtek után már nem volt képes hinni a karácsonyi csodában.
- Lány volt, vagy fiú?
- Fiú. - felelte Jessie anyja- Akarod látni?
- Igen. Aztán elviszem, nem akarom, hogy Jessie így lássa.
John szeretettel nézett a sápadt, mély álomban lévő feleségére. Hálás volt Istennek, hogy legalább őt meghagyta neki. Majd pár pillanatig meredten nézte a szánalmas kis testet a bölcsőben, aztán óvatosan karjaiba vette és lement vele a lépcsőn. Ahogy állt, csendben tartva a gyermeket, végtelen bánat fogta marokra a lelkét. Az idegen törte meg a csendet, kérte, hogy foghassa meg a fiút. John szó nélkül átadta. Karjába véve, ringatni kezdte és megcsókolta a fiúcska homlokát.
- Miért csinálja ezt, hiszen halott? - kérdezte Jessie anyja.
- Meleg kell neki!
- De hát meghalt! - mondta, szinte kiabálva a nagymama.
Az idegen azonban, csak mosolygott és tovább ringatta a gyermeket. John arra lett figyelmes, hogy a kicsi fiú szeme kinyílik, és halkan sírdogálni kezd.
- Csoda! Hiszen csodát tettél! - kiabált John - Visszahoztad a halálból a fiamat!
- Nem volt halott. - válaszolt a férfi - Nem halhat meg, aki még nem is élt!
A nagyanyja karjaiba tette a gyereket: - Gyorsan, tegye az anyja mellé, mielőtt felébredne! Azután Johnhoz fordult: - Mennem kell tovább.
John azt sem tudta hirtelen mit is tegyen, sírjon, nevessen, vagy csókolja össze az idegent?
- Maradnod kell, maradj velünk, kérlek - örökre!
De az idegen vette a kabátját és már az ajtóban állt.
- Akkor legalább a Karácsonyt töltsd velünk! - kérlelte John - Nézd teli az asztal mindenféle jóval, szívesen megosztjuk veled! Hiszen a legnagyobb ajándékot tőled kaptuk.
Az idegen azonban nem maradhatott. Megköszönte a szíves marasztalást, de mennie kellett. Halkan becsukta maga mögött az ajtót és lassan elindult a friss havon.
Elállt a hóesés. John állt az ajtóban és nézte-nézte, a vendéget, amíg eltűnt a messzeségben.
Befelé indulva döbbent rá, hogy a távolodó idegen léptei nem hagytak nyomot a frissen esett hóban...."
Ha tetszik, oszd meg!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsony |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-12-17 15:34:07, csütörtök
|
| |
| |
A múlt század elején történt. Magányos férfi utazott le egy vidéki kisvárosba. Barátai hívták, hogy ne töltse egyedül a szentestét. Az utolsó vonattal érkezett. Már erősen szürkült, alig járt valaki az utcákon. Az egyik kirakat előtt észrevett egy kopott ruhás kisfiút. Nagy, vágyódó szemei egy kis betlehemre szegeződtek. A férfi megszólította: ,,Ezt szeretnéd megvenni?" A fiú bólintott, de nem vette le szemeit a kirakatról. ,,Nem is lehet drága" - folytatta a férfi. A kisfiú kihúzta kezét a zsebéből, tíz krajcáros csillogott benne. ,,Ezt az előbb találtam, de ezért nem adnak semmit." A férfi elkérte a pénzt, s a fény felé tartotta. ,,Hallod-e, ez nem közönséges pénz, bizonyára az angyalok ejtették el."
A gyerek csodálkozva nézett a férfira. ,,Gyere, menjünk be az üzletbe" - és megfogta a hideg kis kezét. Bent már senki sem volt, csak az idős kereskedő. Udvarias mosollyal szólt: ,,Éppen zárni készülök." A férfi hunyorított a szemével: ,,Akkor a legjobbkor jöttünk. Kis barátom egy rendkívüli pénzt talált. Az angyalok vesztették el. Azt veheti rajta, amit csak akar." Ezzel ismét ráhunyorított a kereskedőre, és az megértette. Kezébe vette, megvizsgálta a pénzt. Aztán sugárzó arccal mondta: ,,Micsoda szerencse, te aztán jó fiú lehetsz. Válaszd ki hát, amit szeretnél."
A gyerek először a kereskedőre, azután az ismeretlen férfira nézett. Mindkettő tekintetéből biztatást olvasott ki. Erre rámutatott a kirakatban csillogó betlehemre: ,,Ezt szeretném." A kereskedő szépen becsomagolta, szaloncukrot is adott hozzá. A gyermek boldogan hagyta el a boltot.
Az ismeretlen férfi ekkor elővette pénztárcáját, s fizetni akart. ,,Szó sincs róla, uram, szólt a kereskedő. Ma este nekem is karácsonyom van. Az a Jézus, akit ma ünnepelünk, figyelmeztetett bennünket: Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek."
A két férfi egymás szemébe nézett és kezet szorított. Mindketten tudták, hogy ebben a pillanatban született meg a szívükben a kis Jézus.
Edith Moldovan
2012. december 9. ·
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tanulságos történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-12-17 14:58:33, csütörtök
|
| |
| |
Karácsonyi kilenced 2 nap
Szűz Mária, a kegyelmek Közvetítője tiszteletére
(Grignon Szent Lajos: Tökéletes Mária-tisztelet c. könyvből.)
Kilenced
I. Szentséges Szűz Mária, Istennek Anyja, tisztelünk Téged, mint közvetítőnk a Megtestesülés titkában, mert a Te közvetítéseddel jött Isten a világra. Ó, Úrnőnk és Anyánk, szerezd meg nekünk a kegyelmet (...) és mutasd meg, hogy szereted, ha minden kegyelem Közvetítője címen tisztelünk. Amen.
II. Szentséges Szűz Mária, Istennek Anyja, tisztelünk Téged, mint közvetítőt Erzsébet látogatásának titkában, mert a Te közvetítéseddel szentelte meg Isten Keresztelő Szent Jánost. Ó, Úrnönk és Anyánk, szerezd meg nekünk a kegyelmet (...) és mutasd meg, hogy szereted, ha minden kegyelem Közvetítője címen tisztelünk. Amen. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ima kilenced |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-12-17 14:47:46, csütörtök
|
| |
| |
A világmindenség teremtésekor az Úristen összegyűjtötte a csillagokat. Köztük volt a mi napunk is. Végignézett a nyüzsgő sokaságon és beszédet intézett hozzájuk:
- Figyeljetek rám! - kezdte. - Gondjaitokra bízom a teremtett világot. Mindegyikteknek adok néhány bolygót. Az lesz a feladatotok, hogy kiárasszátok a fényt, a meleget ezekre a bolygókra, s ez által ott élet sarjadjon. Legyenek rajtuk növények, állatok, emberek, mindenféle élőlények nagy változatosságban, gazdagságban.
Ekkor Isten elé járultak a csillagok, s mind kapott a bolygókból, amivel tele volt a zsebe. Kisebb csillagocskák egy-két bolygót, nagyobbacskák ötöt-tízet, óriáscsillagok száz bolygót. Ezután az Úr elhelyezte őket a világmindenségben, ahol jó nagy hely van, elfértek mind. A gondjaikra bízott bolygók pedig ott keringtek körülöttük. De élet még nem volt rajtuk, sivár, kopár volt valamennyi. Akadtak csillagok, amik jó helyre kerültek, ahol nem volt nagyon hideg, némi víz is csillogott a bolygóikon elszórt tócsákban, mások viszont ott dideregtek az Univerzum csücskén, sanyarú körülmények közt. Különbözőképpen indult az életük.
Telt-múlt az idő. Évezredek jöttek-mentek, bizony egymillió év is elmúlt, s a csillagok közt versengés támadt. Némelyikük már négy-öt bolygóján is fel tudott mutatni valami életet. Akadt, ahol már nőtt a petrezselyem, a másikon virágok nyíltak, sőt akadt olyan csillag, amelyiknek legközelebbi bolygóján már az első hangya is megjelent!
Aztán, ahogy tovább teltek az évmilliók, ezek a csillagok elhatározták, hogy százezer évente összegyűlnek, mindenki megmutatja, milyen előrelépést tett az elmúlt időszakban, és akik semmilyen életet nem tudnak fakasztani, azokat megbüntetik, mert rossz csillagok; elveszik a bolygóikat, s magányos, kóbor vándorrá kell lenniük. Otthontalanul, üstökösként járják majd a mindenség útjait.
Az Univerzum szélén volt egy egészen kicsike csillag. Erejét megfeszítve igyekezett ontani a fényt, a meleget, hogy három bolygóján élet sarjadjon, de nagyon nehéz dolga akadt: mindhárom bolygó olyan kis szerencsétlen volt. Néhány csepp víz árválkodott mindössze a felszínükön, egyébként csak mérgező gázok meg nagy kövek.
Jó szándékú társai figyelmeztették:
- Vigyázz, már csak ötven év és összeül a nagytanács, s ha nem mutatsz fel eredményt, kötheted a vándortarisznyát! No, megszeppent a kis csillag, s úgy elkezdte sugározni a meleget, hogy maga is beleizzadt. Nem is maradt el a gyümölcse! A legközelebbi bolygón egyik napról a másikra kinőtt a földből egy kaktusz. Volt nagy öröm!
Jó, jó, nem egy gyümölcsfa, csak holmi tüskés gumó, de hát az is valami! Nem nagyigényű, beéri azzal a pár csöpp vízzel, s ha ritkán is, de szép virágot bont. A kis csillag vigyázott rá, mint a szeme fényére. Büszke is volt. Jöhet már a nagytanács! Megmutatja, hogy ő nem mihaszna, lusta csillaga az égnek!
Már az első bimbó is megjelent a kaktuszon, amikor nagy baj történt. Azon a bolygón ugyanis működött egy mihaszna vulkán, s ez egyszer csak kitört, elborította izzó lávával a föld felszínét, és hamuvá égette a növényt: hiába a tüskék, nem tudott védekezni ellene. Elcsüggedt a kis csillag:
- Mi lesz velem? - sóhajtozott. - Senki sem hiszi majd el, hogy itt volt ez a növény.
Bizony így is lett. Letelt az ötven év, odaállították a tanács elé.
- Na, mutass fel valami eredményt!
Ő mondani kezdte a szomorú történetet, mesélt, de ezzel nem hatotta meg gőgös csillagtársait.
- Add át a bolygóidat! Nem vagy méltó arra, hogy gondjukat viseld! - parancsoltak rá, és felosztották egymás között a három bolygót, pedig nekik már tán ezer is volt akkoriban.
Elindult vándorútra a kis csillag. Még a könnyei is potyogtak, és csóvaként szegődtek a nyomába. Meddig vándorolt? Évekig, évszázadokig, évmilliókig? Annyi bizonyos, hogy egy szép napon megérkezett a mi naprendszerünkbe. Megcsodálta vakítóan világító Napunkat, megszámolta a bolygókat, jót nevetett a Mars vörös ábrázatán, gyönyörködött a Saturnus gyűrűjében, a távoli, pici Plútót pedig először észre sem vette. Legjobban azonban a harmadik bolygó tetszett meg neki. Kék színben pompázott. Óceánnyi víz volt rajta.
- Na - gondolta -, ezt megnézem közelebbről! Nézte a hegyeket, folyókat.
- Ügyes csillag lehet a gazdája - gondolta egy kicsi irigységgel a szívében -, hiszen itt mintha már a teremtés koronája, az ember is színre lépett volna.
Közel repült a bolygóhoz, ahogy csak bírt, csak arra vigyázott, hogy a nagy vonzerő le ne rántsa. Már látta az embereket parányi pontként mozogni odalent. Azok is észrevették őt. Hárman is fölnéztek az égre, meglátták, elcsodálkoztak. S azt is látta, hogy ez a három föltarisznyáz, s elindul a nyomába.
- Lassítok egy kicsit - gondolta a kis csillag -, nehogy nyomomat veszítsék - s szép lassan úszott az ég alján, minduntalan hátratekintve: követik-e még. Követték, bizony! S már nem is külön-külön, hanem együtt, mert ahogy egy irányban haladtak, egy éjjel egy útkereszteződésnél összetalálkoztak.
Így teltek a hetek. Lassan megváltozott a táj. Feltűnt egy város, majd egy kisebb falu, a szélén egy barlanggal. A kis csillag kíváncsi természetű volt, bekukkantott ide is. Elnyílt a szeme a csodálkozástól! A barlangban egy pici csecsemő feküdt állatok etetőjében, mellette egy fiatalasszony és egy férfi: biztosan a szülei. Állt ott még néhány jószág, lehelték a csöpp gyereket, hogy ne fázzék.
- Nagyon hideg lehet ott lent - vélte a kis csillag -, megállok itt egy órácskára, és adok nekik némi fényt, meleget. Le is táborozott az ég alján, észre sem vette, hogy követői, a vándorok is megérkeztek időközben. Hanem azt már hallotta, hogy valaki megszólítja őt, hatalmas, erős hangon, mintha az egész mindenség szózattal telt volna meg.
- Jól van, kis csillag, derék munkát végeztél! - dicsérte meg maga a Mindenség Ura. - Igaz, hogy a kaktuszodat elpusztította a vulkán, mégis többet tettél, mint a nagytanács leghatalmasabb csillagai együttvéve, mert te voltál az, aki megmutatta a világnak Fiam születését. Jöjj velem, most megjutalmazlak!
Isten a tenyerébe vette a csillagot, és elhelyezte országának közepébe, azóta is világít az ott élő embereknek és angyaloknak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsony |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-12-17 14:45:03, csütörtök
|
| |
| |
Utcákon, téren rohanó ember-sereg,
A boltokban nyomasztó, fullasztó tömeg.
Készülődés, sietség, civódás, lárma,
Imigyen készülnek születésnapjára.
Egymást tiporják, szidják egyre-sorra,
Úgy tesznek, mint hogy ha nem is Advent volna.
Ki tud szebbet adni? Persze minél többet!
Kapzsiságuk meghódít hegyet és völgyet.
"Ide a világot! - Toronyórát lánccal.
Pénz is jöhet... Minden! Ide csak zsákszámmal!
Akkora fám legyen, a Holdat leverje!
Mindenki a Földön csak ezt irigyelje!"
Gazdagnak ennyi jut. De elszáll, mint a füst...
Legyen az akármi: Pénz, ház arany, ezüst.
Vak szegény! Nem látja azért az ünnepet;
Örül, ujjong. - Közben hamuban ténfereg.
Látva, nemcsak nézve az élet színpadán,
Sírva rogyna térdre karácsony hallatán.
Szegény testvéreim! Látva örüljetek!
A Mi Jézusunk Ő, ki ma megszületett! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Karácsony |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-12-17 09:30:36, csütörtök
|
| |
| |
,,Ott fenn lakott a csillagok felett,
de amikor karácsony este lett,
Lejött a földre, mint kicsiny gyerek.
És ó, a hidegszívű emberek!
Kis istállóban kellett hálnia.
Szalmán feküdt Ő, az Isten Fia.
Elhagyta érettünk az egeket.
Ugye-e, apukám, nagyon szereted?"
Az apa nem szól. Olyan hallgatag.
De a kis kedvenc nem vár szavakat,
Odaszorítja vállára meleg,
kipirult arcát, s tovább csicsereg.
,,Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény,
és ott aludt az állatok helyén,
szűk istállóban. Nem is érthetem.
Milyen meleg ágyacskám van nekem,
pedig csak a te kis lányod vagyok.
S Ő, Isten Fia, Ő, a legnagyobb,
szalmán feküdt, amikor született.
Ugye, apukám, nagyon szereted?"
Kint csillagfényes hideg este... tél...
Bent apja ölén kis leány beszél.
,,Ott se nyughatott szalma-fekhelyén.
Futniuk kellett éjnek-éjjelén.
Halálra keresték a katonák.
Menekültek a pusztaságon át.
Milyen keserves útjuk lehetett.
Ugye, apukám, nagyon szereted?"
Az apa leteszi a gyermeket.
,,Ugy-e, szereted? Ugye, szereted?"
Nem bírja már, el kell rohannia.
A jászolban fekvő Isten Fia
karácsonyesti képe kergeti.
Feledte és most nem feledheti.
Most a szeméből könnyre-könny fakad.
Most vádakat hall, kínzó vádakat.
Elmenekülne még, de nem lehet.
Most utolérte az a szeretet.
S míg a szívébe égi béke tér,
mintha körül a hólepett, fehér
tetők, utak felett távol zene,
angyalok tiszta hangja zengene
szívet szólongató, szép éneke:
,,Szegény lett érted. Ugy-e, szereted?"
Túrmezei Erzsébet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Túrmezei Erzsébet versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-12-17 08:39:57, csütörtök
|
| |
| |
December 17, csütörtök
- öröm, hogy a kereszténység nagy családjához tartozunk
Nagy Sándor diakónus atya
A mai nappal az Adventünk kitüntetett ideje kezdődik el. ?Közel már az Úr, jöjjetek, imádjuk!? ? imádkozza az Egyház minden reggel ezután Karácsonyig. Felhívja a figyelmünket arra, hogy már küszöbön van az Ünnep, amelyre eddig készültünk. Mindez egyre inkább fokozhatja az örömünket.
Azonban kétségbe eséssel is eltölthet bennünket. Mondván, hogy még meg sem vettük az ajándékokat! Ki sem takarítottunk még! És még mennyi mindent kell bevásárolnunk az ünnepi asztalhoz! Ne csüggedjünk, azért van még időnk! Ezek is hozzátartoznak az ünnepi készülethez!
De nagyon fontos azt is észben tartanunk, hogy ne csak a lakásunkat készítsük fel, ne csak az ajándékokat készítsük el, hanem a szívünket-lelkünket is készítsük fel! Tudatosan szánjunk arra időt, keressünk magunknak egy helyet, ahol és amikor a teendőink forgatagából kiléphetünk. Ilyen alkalmak lehetnek például a roráté szentmisék vagy más, kreativitásunkra bízott alkalmak.
Ezekben a napokban az Egyház refrénszerűen visszatérő szakaszokkal, az ún. ó-antifónákkal is segíti a készületünket. Ezekben Jézust azon a hét néven szólítják, amelyet az Ószövetség adott a jövendő Messiásnak.
A mai napon imádkozhatunk az antifóna szavaival, és kérhetjük az Urat, hogy meg tudjuk különböztetni a lényegest a kevésbé lényegestől, hogy majd igazán ünnepelhessünk:
Ó, Bölcsesség!
Te a magasságbeli Isten ajkán születtél,
erőddel elérsz a világ egyik végétől a másikig,
és üdvösen igazgatod a világmindenséget:
Jöjj, taníts meg minket okosan élni!
Zoltán atya
Advent utolsó hetében a közvetlen Jézus várásra térünk át a mai napon, Jézus családfájának olvasásával. Örömhír számomra, hogy nem légüres térben élek, sok szent elődöm volt, akik hittel reméltek, hittel vártak. a nevek olvasása nem lehet unalmas a számomra.
Szent Máét evangélista nem félt megmutatni, hogy Jézus családfáján mindenféle ember szerepel. Vannak jó emberek, vannak rossz emberek, olyanok is, akikről gyakorlatilag semmit sem tudunk. Voltak királyok és hithősök, akik teljesen Istennek szánták az életüket. Mások viszont nagystílű bűnözők voltak: gyilkosok, prostituáltak, és mindenféle visszataszító figurák. Legtöbbjük pedig egyszerű hétköznapi ember volt, mint ti vagy én is. Ez a családfa így reménykeltő a számunkra. Először is azt jelenti, hogy még ha nem is tökéletesek az őseink, szüleink, Isten a jóra tud használni bennünket. A Szentírásban újra meg újra látjuk, hogy rossz szülőknek is lettek jó gyerekeik. Maga az, hogy a szüleid vagy nagyszüleid nem voltak hűségesek Istenhez, még nem jelenti azt, hogy te sem lehetsz az.
Másodszor, azt is jelenti, hogy Isten bárkit használhat akaratának teljesítésére, és a világ folyásának megváltoztatására. Isten nem a legjobb embereket válogatta össze a Messiás világrajöveteléhez. Inkább úgy tűnik, olyan embereket választott, akiknek bizony voltak hibáik, akik a világ szemében megvetetek és balgák.
Ha tehát úgy érzed, vannak hibáid - nem kell kétségbe esned. Isten olyan embereket keres, akik hallgatnak szavára, és így akkor lesznek erősek, amikor elfogadják az ő kegyelmét. Isten hatalmas módon akar használni. Készen állsz erre?
A nemzedékek hosszú sora azt a kérdést is nekünk szegezi, hogy mire használjuk földi életünk éveit? Mire használjuk a nekünk adott időt? Haladunk-e napról napra küldetésünk útján, az üdvösség felé vezető úton? A karácsony ünnepe, Isten Fia születésének átélése segítsen minket abban, hogy véges, az időben kezdődő és az időben véget érő életünket átértékeljük, és azt az örökkévalóság felé tartó útnak tekintsük.
A mai Ó anrtifóna:
Ó jöjj, ó jöjj el, Bölcsesség,
ó egyszülött, kit ád az ég,
te gyöngédség és őserő:
amit tudnunk kell, tárd elő!
Eljő, eljő Emmánuel,
hogy üdvözüljön Izrael!
https://www.youtube.com/watch?v=Q89Bnj7xxhs
?Isten azt akarja, hogy az emberiség egy nagy családot alkosson, s mindannyian egymásnak jó testvérei legyünk!? II. Vatikáni Zsinat
Szent II. János Pál pápa:
Úr Isten, Atyánk, te az embert, a férfit és a nőt a magad képére és hasonlatosságára teremtetted, és akartad a népek különbözőségét az emberi család egységében. Gyermekeid egyenlőségét azonban olykor nem ismerték el, és a keresztények vétkessé váltak a mellőzés és a kizárás magatartásában azáltal, hogy egyetértettek a faji és etnikai alapon történő diszkriminációkkal. Bocsáss meg és add a kegyelmet, hogy a sebeket, melyek a bűn következtében ma is jelen vannak közösségedben, úgy tudjuk gyógyítani, hogy valamennyien gyermekeidnek érezzük magunkat, Krisztus, a mi Urunk által!
Horváth Zoltán plébános |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Adventi gondolatok 2015 minden |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-12-17 08:20:57, csütörtök
|
| |
| |
Először is szögezzük le: nincs olyan, hogy top formában vagy, majd karácsonykor egyszer csak, egyik napról a másikra pohos, tohonya, kövér leszel. Nem attól fogsz meghízni, amit karácsonykor megeszel, hanem attól, amit az év maradék, 360 napján ettél...
Ezt próbálom a klienseim agyába is tuszkolni, hogy az életmódváltás nem arról szól, hogy majd egyszer elkezdem, de most jön egy szülinap, névnap, nyaralás, karácsony, bármi, úgyis zabálás lesz, majd ha ezek nem lesznek, tényleg belekezdek. Mindig van alkalom a zabálásra, emiatt nem érdemes halogatni. Minden nap van egy olyan alkalom, amikor megkínálnak egy "ennyi nem árthat meg" falattal, vagy az "úgyis lemozgod" ebéddel, az "egy szelettől még senki nem hízott el" tortával.1-1 kilengés valóban nem árthat meg. De a mindennapi kicsi (vagy nem olyan kicsi) "engedmények" miatt van rajtad túlsúly, tehát lássuk be, a jelenlegi hozzáállásod nem vezetett eredményre. Szóval a lényeg az, hogy kezdd el akár már ma, és akkor karácsonykor sem kell azon stresszeld magad, hogy már megint csak kövérebb leszel, hiszen ha egész évben többé kevésbé figyeltél arra, hogy mit eszel, akkor nem ez a 3 nap fog megártani. Viszont néhány apróbb "trükk" segítségével elkerülheted azt, hogy a nagy nehezen elért eredményeid kárba vesszenek. Csodák nincsenek továbbra sem, csak az akaraterődben bízhatsz.
1. CSAK EGYSZER SZEDJ
A karácsonyi lakomákat próbáld a fő étkezésekre korlátozni. Ülj le nyugodtan az asztalhoz a barátokkal, családdal, szedd ki a tányérodra amit enni szeretnél, ne számold a kalóriákat. Viszont!Élvezd az ízeket, minden falatra figyelj oda, és NE szedj még egyszer, ragaszkodj az előre kiporciózott adagodhoz. Ha lassan eszel, a teltségérzet is hamarabb jelentkezik. Ha nem teszed ki a tányérodra az ételt, de a tálaló tálból nassolsz, az ugyanúgy rajtad fog lerakódni, ne próbáld meg becsapni ezzel magad (most magamból indultam ki, mert én csinálom azt, hogy kirakom a tányéromra a szolid, fitnesz adagomat, de ,,nemkérekrrumplitmerthízlal", majd beleeszek a habos krumplipürébe a tálaló tálból...). Szóval inkább egyél mindenből, és a tányéron kontrolláld az adagot.
2. NE NASSOLJ
A legveszélyesebb karácsonykor az a rengeteg süti, szaloncukor, ajándék csokikák, másnapi maradék, amire rá lehet járni, észrevétlenül is kalóriák százait bepuszilva. Ez Magyarországon amúgy is "népbetegség", van 5-6 féle süti, édes és sós vegyesen, a tálca többször körbejár, vagy ki van téve folyamatosan az asztalra. Háziasszonyokat ezúton szólítom fel lázadásra! Nem kell annyi sütemény, hányszor végzi a kukában a kiszáradt, megcsoffadt sütimaradék, és hányszor csak azért vesznek belőle az emberek, mert a szemük kívánja. Legyen vendégváró sütemény, és egy fő desszert az ünnepi ebédhez, nem kell bejglimérgezést kapni, és végelgyengülésben beesni a karácsonyfa alá (minden évben én is "túlsütöttem" magam, tavaly óta figyelek arra, hogy ne készüljön feleslegesen süti, ami időt ezzel megspórolok, inkább elmegyek edzeni).
3. MOZGÁS
Punnyadás, pihenés, kuckózás a kandallónál, nem sokan vágynak el az edzőterembe. Értem én, és tudom, hogy rajtam kívül nem sok olyan hard core fitneszes van, aki elmegy 24-én hajnalban az edzőterembe, amíg a mákos kalács tésztája kel. Nem is ezen van a hangsúly. De tessék amennyire csak lehet, aktív maradni az Ünnepek alatt is. Sétálni nagyokat családdal (mondanám, hogy hógolyózni mekkora móka, de hacsak nem Lappföldön töltitek a karácsonyt, ez sansztalan), majd otthon nyomni néhány fekvőtámaszt, guggolást (igen, tudom, ez a mániám). Rokonlátogatóba is lehet menni gyalog (tűsarkú csizmát táskába be, hótaposó fel), ez a sok kis extra kalória mínuszban rengeteget tud számítani. Persze aki érez magában elszántságot, az Ünnepek alatt se hanyagolja kedvenc edzőtermét, ilyenkor legalább több idő van utána a szaunában méregteleníteni.
+ 1. Gondolkodj előre
Ha már tudod, hogy karácsonykor úgyis utánad a vízözön, és a fentiek betartására semmi esélyt sem látsz, akkor se halogasd az új évre az életmódváltást, hanem kezdd el most. Még van bő 3 heted karácsonyig, ha elkezdesz mozogni, kicsit (nagyon) lecsapsz a kalóriabeviteledből, már nem egy alapos plusszal kezded az évet.
Forrás: http://squatmore.blog.hu/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2015. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
169 db bejegyzés |
| e év: |
1028 db bejegyzés |
| Összes: |
8746 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1237)
- Belső kör (74)
- Család (203)
- Munka (6)
- Haverok (9)
- Iskola (10)
- Hit és vallás- versek,idézete (287)
- novellák, gondolatok, versek (73)
- 1-tál étel (56)
- A természet gyógyszertárából (146)
- Advent (100)
- Advent (9)
- Adventi gondolatok 2015 minden (29)
- Alkohol és likör stb... (13)
- Anyák napjára (18)
- Apró tea sütik (66)
- Barátoknak (29)
- Betegekért ima (27)
- Böjtös ételek (húsmente) (48)
- Bölcsességek (112)
- csibehúsos és más szárnyasok (246)
- Cukrosoknak diétás étrend (25)
- Diétásak (65)
- Dinus és Regi (48)
- Ecetekről (10)
- Egészség,életmód (461)
- Egészségünkről (97)
- EGYASSZONY az én történetem(fe (6)
- EGYSZERŰ ÉTKEK-NAGYSZERŰ ÍZE (22)
- Elgondolkodtató (85)
- Élsz,Barackvirág! (10)
- Érdekes (10)
- Finom husik (80)
- Forever (6)
- Főzés-sütés (65)
- Fűszerkalauz (41)
- Gombócok (10)
- Gyógyászat (169)
- Gyógyító gyyümölcsök,teák,olaj (136)
- gyors édesség (22)
- Gyümölcslevesek (37)
- Hal ételek (31)
- Házi mosószer és egyebek készí (4)
- Hírek a világból (70)
- Horoszkóp (47)
- Humormorzsa (9)
- Húsvét (36)
- Húsvétra töltött husik (20)
- Idézetek,szép mondások (9)
- Ima kilenced (119)
- Ima nyolcad (6)
- Imádságok,áldások. (638)
- Isten patikája. (42)
- Jó éjszakát (29)
- Jó ha tudod (91)
- Jó napot (29)
- Jó reggelt (147)
- Karácsony (55)
- Karácsonyi ételek (50)
- Kelt tészta édes és sós (121)
- Kérdések-válaszok (6)
- Kis Szent Teréz (28)
- Kívánságok (7)
- konyhai tudnivalók (54)
- Könnyű ételek,saláták,stb... (100)
- köretek (37)
- lekvárok-befőzése,szörpök (63)
- Lélekemelő (249)
- Lelkipásztori elmélkedés (220)
- levesek (63)
- mások tollából (74)
- Masszázs és Csakrák (21)
- Mikulás (4)
- Nagymama gyógyító receptje (100)
- okosságok (75)
- Olcsó, finom és házias recepte (73)
- Palacsinták édes - sós (4)
- pünkösd (9)
- Rózsafűzér (40)
- saláták (32)
- Schüssler sók (7)
- sertéshúsos (119)
- Spárgás ételek (9)
- sütemények ,édességek (472)
- Szent Ágnes (1)
- Szent András (2)
- Szent család ünnepe (2)
- Szent Erzsébet (9)
- Szent Ferenc (3)
- Szent Márton (1)
- Szent Mihály Arkangyal (1)
- Szent Mónika (1)
- Szent Pio atya (234)
- Szent Rita (9)
- Szentek (43)
- Szép történetek (48)
- Szeretett könyv (46)
- Szilveszter (3)
- Szószok (16)
- Születésnapi Köszöntők (7)
- tallózásból (15)
- Tanulságos történetek (210)
- Tésztafélék (45)
- Tudnod Kell (25)
- Túrmezei Erzsébet versei (48)
- Új év (3)
- vacsorára reggelire (47)
- Vad ételek (6)
- Versek (262)
- Viccek (37)
|
|
|
| |
- Ma: 2284
- e Hét: 7974
- e Hónap: 14346
- e Év: 65137
|
|
|
Online
