|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2018-10-23 22:47:18, kedd
|
| |
| |
AZ ÉN 1956-OM
4. rész: 1956 október 23-án ,,özönlött a nép" a pesti utcákon
1956-ban lettem fölső tagozatos az általános iskolában.
http://furaila.xfree.hu/278078
Nem féltem tőle, hiszen a 3. és a 4. osztályban kifejezetten megszerettem az iskolát. Volt egy csodálatos tanító nénink, akit Apor Istvánnénak hívtak. Olyan anyaian megértő és mégis szigorú volt, hogy egészen megszerettem.
Ez meg is látszott a bizonyítványomon, mert majdnem jeles lettem. Nem is volt más jegyem, mint 5-ös és 4-es.
Csík János igazgató bácsi és az alsó tagozatos tanítók jutalomkirándulást szerveztek júniusban az osztályelsőknek.
*
1956 őszén alig kezdődött el a tanév, - és az én sorsdöntő ötödik osztályom - máris szokatlan esemény zavarta meg a tanítást.
A rádió is megszakította adását, hogy valamilyen tüntetésről adjon hírt.
Apa, Ferenc nevű testvére, aki - miután letöltötte a 3 év sorköteles katonai szolgálatát - Pestre költözött, majd hamarosan megnősült.
Október 23-án szaladt át hozzánk, hogy:
- ""Gyerökök, zűr van! Alig tudtam hazajönni a gyárból, mert bent Pestön az utcákon özönlik a nép. Mindenki azt kiabálja, hogy:
- "le Rákosival, meg Gerővel és ki a ruszkikkal!""
Apa kitartóan csavargatta a gombokat a rádión. Amikor sikerült fogni a "Szabad Európa" adását, én is odakuporodtam egészen a közelébe, és kamaszos lelkesültséggel ittam minden szavát.
Egy Petőfi-kötettel a hónom alatt közlekedtem, és ilyeneket idézgettem belőle: "Föltámadott a tenger," - "A népek tengere;". Meg: "Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek" - "Az emberiségért valamit!"...". Majd: "Ha férfi vagy, légy férfi," "S ne hitvány gyönge báb," "Mit kény és kedv szerint lök" "A sors idébb-odább."
Akkor, nagyon jó érzés volt kimondani, amit gondoltunk. Apa kifejezetten jóságos volt velem a forradalom alatt, meg még egy kicsit utána is, mert soha nem szólt rám, hogy hallgassak!
*
Itt, Dél-Pesten, a szomszédos Jutadombnál még nov. 4-e után is ágyúztak.
Idézet az 1956 KATONAI TÖRTÉNETE c. videó kommentátorának szövegéből:
https://www.youtube.com/watch?v=aVfUixwHYtM
,,A pesterzsébeti felkelők (13.08 perctől) Oltványi László nemzetőrt választották a felkelők parancsnokának. Egy teljes ÁVH-s-szovjet menetoszlopot semmisítettek meg a nehézfegyverek. (13.46 percnél) A fővárosban itt tartott legtovább az ellenállás. November 11-én a Nemzetőrség feloszlott és befejeződtek a harcok. (14.07 percnél)
Lakóhelyünk közvetlen közelében folytak a harcok és bizony, láttam iskolatársamat Molotov-koktéllal a kezében meghalni...
1998-ban olvashattam arról, hogy milyen sokan meghaltak ekkor. Csak Pesterzsébeten
AZ 1956-OS FORRADALOM PESTERZSÉBETI HŐSEI ÉS ÁLDOZATAI
Megjelent a PESTERZSÉBET és SOROKSÁR (akkori XX. kerület) c. önkormányzati lapjában, Ó. Kovács Attila szerkesztésében... külön emlékszámot szentelt 1996-ban az októberi évfordulóra.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=832050&aid=276520&htr=1
A fenti videóban egyetlen szót sem lehet az akkori miniszterelnökről hallani, akit - mint már írtam, HEGEDÜS ANDRÁSNAK hívtak, és aki testvére volt nagybátyám feleségének...
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=832786&aid=276520
Pedig, jó lenne tudni, hogy valójában a Varsói Szerződés tagállamainak hadseregei - szerződés szerint - csakis akkor vonulhatnak be egy másik országba, ha azt a vezetőik kifejezetten kérik. Íty történt ez 1956-ban is.
,,1956. október 24-én, a nép és kormányának követelésére kénytelen volt átadni a hatalmat Nagy Imrének. "Október 28-án HEGEDÜS ANDRÁS írta alá antedatálva a szovjet hadsereg segítségül hívásáról szóló kérelmet. Október 28-án elvesztette KV és PB tagságát, majd október 29-én a Szovjetunióba menekítették"
https://hu.wikipedia.org/wiki/Heged%C3%BCs_Andr%C3%A1s_(politikus)
*
Az a HEGEDÜS ANDRÁS, aki 1994. március 16-án a következő tanúvallomást tette az 1956. október 25-i, katonai sortűzzel kapcsolatban az ÜGYÉSZSÉGEN:
,,,,... a mi am orf testületünk (K.E.: Központi Vezetőség) létrehozott egy Katonai Bizottságot, ami emlékezetem szerint egészen 28-ig, mint a Párt Katonai Bizottsága szerepelt.
Ebben a Katonai Bizottságban volt
- Apró Antal,
- Fehér Lajos,
- Bata (István),
- Piros (László),
- Földes László.
Mi a Katonai Bizottságot bíztuk meg, hogy megfelelő helyzetben adja ki a tűzparancsot, - tehát mi ez az amorf (K:E:: alaktalan, torz) vezetőség voltunk azok, akik felhatalmaztuk a Katonai Bizottságot, hogy a helyzet értékelésétől függően, az ő megítélése alapján, az ő szakmai tudásuk szerint adják ki a tűzparancsot. Ez meg is történt."
(Kéri Edit - Kik lőttek a Kossuth téren '56-ban?)
*
https://issuu.com/dorian07/docs/k__ri_edit_-_kik_l__ttek_a_kossuth_/23
*
(Folyt. köv.)
*
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-10-23 01:51:49, kedd
|
| |
| |
AZ ÉN 1956-om
5. rész: Amikortól az elégtelen, vagy kettes előre ki volt készítve
Azt a tizenhárom napot az 1848-as ifjak hevületével éltem meg, majd amikor leverték a forradalmat, nagyon nehezen törődtem bele...
Vagy talán sohasem tudtam igazán elfogadni azt az "égbekiáltó igazságtalanságot", ami akkor hazámat érte! (Akkor még 'mit sem tudtam Trianonról!) Elkeseredésem határtalan volt és ismét nem volt egyetlen ember sem a környezetemben, akivel mindezt megoszthattam volna, mert apa ismét nagy szótlanságba burkolódzott!
*
A téli szünetet és a karácsonyt KUNSZENTMIKLÓSON töltöttem.
Nem értettem, hogy miért kell nekem anya- apa és a húgom nélkül Kunszentmiklósra utazni, amikor anyáék is összecsomagoltak tele reménnyel... és csak engem raktak föl a vonatra, mint egy csomagot.
Az állomáson valaki várt szekérrel és már sötét volt, amikor megérkeztünk. Nagyon csalódott és szomorú voltam, ellenben nénikém csak úgy ragyogott. Még valahonnan egy nagy boróka ágat is kerített, amire nem volt semmilyen dísz és szomorúan kérdeztem, hogy nincs szaloncukor sem?
Nénikém erre kikerekezett biciklivel TASSKERTESBE, a nővéréhez, akinek ugyanaz volt a lányneve, mint nekem, és akivel együtt megfőzték a szaloncukornak valót.
Pedig, sokkal jobban örültem volna annak, ha velem maradt volna, mert annyira árvának éreztem magamat!
Nagymama gyászolt, mert tiszta feketében volt és némán zokogott. Befelé sírt, mint a háború után magukra maradt feleségek és édesanyák. Akkor még nem tudtam, hogy volt egy ZSIGA nevű fia is, aki eltűnt a forradalomban, és akit ugyanúgy nem tudott soha ELTEMETNI és ELGYÁSZOLNI, mint a II. világháborúban- az Erdélyért vívott harcok során- a Tordai szorosban eltűnt JÓZSEF nevű fiát!
Ezekről soha senki nem beszélt nekem. Csak amikor szüleimet ápoltam és módom volt kutakodni náluk, ezekre vonatkozó iratokat találtam....
Egy kicsit megvigasztalódtam, amikor szép színes sztaniolpapírt vett elő nénikém és nagymamával hármasban becsomagoltuk a szaloncukrokat. De én nem tudtam ennek sem igazán örülni.
Egyre az otthoniak jutottak eszembe és, hogy mit követtem el, mi rosszat, ami miatt engem anyuék nem vittek magukkal?
*
A téli szünetet követően nem kezdődött meg a tanítás, mert ,,szénszünet" következett, amit apa KISKUNHALASON élő kolléganőjénél, vagyis a szüleinél töltöttem.
A forradalom leverését követően apa oda menekített, mert Pesten nem volt biztonságos. Ugye LÁTTAM AZOKAT A RÖPLAPOKAT még AUGUSZTUSBAN!l Apa is belekeveredhetett a forradalomba, mert a szövőgyárban megalakult a NEMZETŐRSÉG, aminek apa is tagja lett. Meg akarták védeni a gyárat a ,,huligánoktól". Ezt - és semmi többet - még apa mesélte...
Forradalmi hevületem Kiskunhalason csak akkor csitult el, amikor éjszakánként nem lehetett a szovjet harckocsik rettenetes zajától aludni, mert szűnni nem akaró áradatként vonultak (demonstráltak) az alföldi utakon. Másnap félelmetes barázdák és kátyúk árulkodtak még az aszfaltozott részeken is!
Ez a demonstráció olyan félelemmel töltött el, hogy lassan-lassan kihunyt lelkemben a harci kedv, a "szabadság" utáni vágyakozás.
A család, ahol akkor éltem, olyan szeretettel és türelemmel vett körül, (pedig velük dacoltam a tankok helyett), hogy azóta is minden évben, ahogy közeledik október 23-a, szeretném megköszönni a hölgynek és családjának azt az oltalmazó szeretetet, amivel körülvettek. Erre azonban soha nem kerülhetett sor, mert akkora titok vette körül őket, aminek még 1990-et követően sem akart vége szakadni.
1957-ben, amikor újra beindult a tanítás, apa kénytelen volt visszavinni Pesterzsébetre...
Anya azonban nem volt otthon. Azt mondták, hogy ,,szanatóriumban" van. Levelet írtam neki, amire rárajzoltam a Kossuth-címert... Ugyanezt tettem a füzetemben is. Minden házi feladat dátuma mellé odarajzoltam a Kossuth-címert. A kerítésünkre még 1957-ben is olyanokat irkáltam krétával, hogy: "Éljen október 23!", Meg: ,,MÚK!" Ami annyit jelentett, hogy: Márciusban Újra Kezdjük!
Azután gyorsan elzárták a krétát és évekig, - még a tanároknak is(!) a portástól kellett vételezni!
Nem voltak tanárok. Osztályfőnökünkre is azt mondták, hogy ,,szanatóriumban" van... Ezért aztán még a portás is tanított. Vagyis megpróbált felügyelni ránk.
Mi, pedig meg voltunk teljesen vadulva!
Aztán kezdtek megjelenni furcsa ,,tanerők" az iskolában, akik kifejezetten ellenségesen viselkedtek pár gyerekkel az osztályból. Köztük voltam én is.
Az történt, hogy újsütetű földrajz tanárunk kiküldött (kis) Magyarország térképe elé felelni a ,,kettesért"! Akkor, amikor még nem is volt semmilyen jegyem földrajzból! Meg kellett (volna) mutatnom a három részre szakadt Magyarország területi részeit.
A három rész közül meg kellett volna mutatni Erdélyt is, amit percekig keresgéltem a térképen és mondanom sem kell, hogy hiába! Egy idő után megszólalt - gúnyos mosollyal az arcán:
- Szerencséje apádnak, hogy nem tudod megmutatni! Viszont, téged ez sem ment meg a bukástól! - mondta az újsütetű földrajztanár.
http://furaila.xfree.hu/259949
Abban a félévben megbuktattak földrajzból! Ott éktelenkedett az elégtelen a bizonyítványomban. Amikor apával alá akartam íratni, zokogva mondtam el neki, hogyan jártam. Azt hittem, hogy megért majd és tanáccsal lát el. Azonban csak annyit mondott, ,,jó, majd aláírom"... Soha többé nem állt szóba velem! .
Pedig, nagy szükségem lett volna arra, hogy kiálljon mellettem, mert az összes többi tanár is örökösen alulértékelt. Például, amikor matematikából megírtam a hibátlan dolgozatot, a javítást felírta a tanárnő a táblára, hogy az alapján javítsuk ki a hibáinkat... Amiért nekem nem volt hibám, és mégis elégtelen éktelenkedett a dolgozatomon, dacosan bevágtam a füzetet a padba és karba-font kézzel, felszegett fejjel szabotáltam a javítást. A tanárnő hatalmas pofonja, ami csattant az arcomon, döbbentett arra rá, hogy semmi értelme semmiféle tiltakozásnak a még oly nyilvánvaló igazságtalanság ellen sem!
Ez a negatív megkülönböztetés velem szemben még napjainkban is tart!
Ez az egész azért is bánt oly nagyon - így az utolsó életszakaszomban - mert nem hagyhatok semmi mást örökül utódaimra!
*
(Folyt.köv.)
*
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2018. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
21 db bejegyzés |
| e év: |
178 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 451
- e Hét: 3979
- e Hónap: 12583
- e Év: 48524
|
|
|
Offline
