|
2007-01-05 09:54:56, péntek
|
| |
| |
VALLOMÁS
Vallomással kezdem a mai napot. Be kell vallanom, hogy ugyan, Pesten születtem, azért a "gyökereimmel" Kunszentmiklóshoz kötődöm elsősorban.
Azzal a titkos vággyal kezdtem a történetem megírásába, hogy ezeket a lelki "gyökereket" megerősítsem.
Azóta, viszont pont az ellenkezője történt. Nem sikerült őseim származási múltjának színhelyével a kölcsönös ragaszkodást, kötődést megtartani.
Miért?
Ennek is sok oka lehet. De, talán a legfontosabb, hogy nem elég egy származási- lakóhelyhez kötődni - úgy földrajzilag!
Hiszen a gyökereket az ősők: az emberek jelentik. Azok az EMBEREK, akiktől a legtöbbet kaptam az ÉLETet. És, még valami nagyon fontosat: az élhető élethez szükséges tudás (életstratégiák) átörökítését a nagyszüleimtől.
Amiért én - a középkori egyházi dogma szerint - az "eredendő bűnnek" köszönhetem az életemet, nagyszüleim halála után, a szekták és politikai diktatúra áldozataivá vált (vitéz-kulák) rokonság megtagadott engem.
Pedig, nem történt más, minthogy a háború végeztével édesanyám boldog-beteljesült, önfeledt szerelemmel örült a békének és az ÉLETnek.
Ekkor fogantam meg én.
Majd jöttek az új "rend" képviselői és szétszakította egymástől a két szerelmes fiatalt. Édesapámat valamilyen büntetőtáborba hurcolták, mielőtt Isten színe előtt is örök hűségfogadalmat tett volna édesanyámnak...
Igen ám, csakhogy engem már nem lehetett "visszacsinálni"! Ott fejlődtem édesanyám szíve alatt. Szegény, hogy mentse az eletét és ezzel az enyémet is, újabb "bűnre" kényszerült. Mostohám személyi okmányaival hozott a világra...
Édesapámat visszahozta a veleszületett életösztön és a szerelem, mert túlélve, ugyan emberi roncsként, de hazakerült!
Amiért a maradék család akkor már egy "új" egyházhoz tartozott, megtiltotta édesanyámnak, hogy azzal az emberrel összekösse az életét és ezzel egy teljes családot alkothassunk. Ő sem ment férjhez, csak amikor nagyon beteg lett... az asszonynév miatt, hogy elmehessen orvoshoz.
De, addigra már későn volt! A halálos kór korai halálát okozta. Minderről semmit nem tudtam. Még azt is pár évvel ezelőtt nyomoztam ki, hogy mikor halt meg tulajdonképpen, mert a "rokonság" elfelejtett értesíteni!!!
Édesapám, pedig elszegődött a tsz-hez juhásznak kint élt a pusztában nyugdíjazásáig. Soha nem nősült meg és soha nem volt családja. Ráadásul az akkori trendi szerint még a saját családja is kitagadta, mint nemkívánatos személyt.
Mintha ő tehetett volna arról az elhurcoltatásról, meg "málenkíj robotról"!!! Hiszen az utcán fogdosták össze az orosz katonák az embereket és hurcolták el őket a gulágokba!!! Iszonyú szenvedések közepette dolgoztatták őket. Százezrével haltak meg honfitársaink ezekben a táborokban. Ahol aztán úgy temették el őket, mint a döglött állatokat!
Aki meg hazatért valamilyen csoda folytán nemhogy igazságot, vagy kárpótlást nem kapott a tönkretett életéért, egészségéért, hanem még beszélni sem beszélhetett szörnyű szenvedéseiről! Sőt!
A hatalom azzal büntette, hogy kiközösítette. És a rokonságnak sem volt ajánlatos egy "szemtanú"-val életközösséget, sorsközösséget vállalni.
Talán ezért, meg sem ismerhettem...
Aztán már őszülő hajjal elindultam, hogy megkeresem. És ez lett a veszte...
Ugyanis, nagyon sokan nem akarták a családból sem ezt a találkozást...
Tegnap olvastam az egyik helyi folyóirat halálozási rovatában, hogy meghalt édesapám egyik sógórnője. Ő volt az utolsó reménységem! Ő volt még azok közül, akik szemtanúi voltak édesanyám és édesapám igaz-szép szerelmének, amit az emberi gonoszság tett tönkre...
Pusztai Jánosné sz. Németh Júlianna, nyugodjál békében!
(Bóna Mária Ilona) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
