Belépés
suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!! Suzy Mama
1901.01.01
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/15 oldal   Bejegyzések száma: 141 
Hogyan szaporítsuk az orchideát?
  2014-09-26 11:59:37, péntek
 
  Nagyon sok ablakban díszeleg ez a különleges, egzotikus virág. Az orchidea pár év alatt az egyik legkedveltebb szobanövény lett. Most eláruljuk, hogy miként lehet szaporítani.

A virág szárán időnként kis, friss hajtások szoktak megjelenni, amelyek, ha eléggé páradús a szoba, akkor rövid időn belül már gyökereket is hajtanak. Ha legalább 5 cm hosszúságú a gyökér, akkor már le lehet csípni a hajtást, majd egyszerűen el kell ültetni egy másik edénybe.

Ha a kis hajtások nem akarnak meggyökerezni, akkor nem elég nedves a légtér, így például egy kis nedves szivaccsal naponta törölgessük meg, ez beindíthatja a gyökerezést.

Egy kis szivacsból készül zsákocskát is odahelyezhetünk a hajtás mellé, hogy az állandó nedvességet kapjon, természetesen, ha folyamatosan meglocsoljuk a zsákot. Ez egy hosszas folyamat lesz, hiszen a gyökerek megjelenése 2-3 hónap múlva várható.
filamtropikum-oldalról		  
 
0 komment , kategória:  Jó ha tudod  
0-ás kórterem - 6.
  2014-09-25 18:39:04, csütörtök
 
  Tereza fejfájással ébredt, lassan vége a hétnek az utóbbi időben egyre fáradtabbnak érezte magát. Jó lenne egy nagy-labor vizsgálat, — talán kiderülne, mi az oka az egyre jobban elhatalmasodó fáradtságának. Gyorsan elhessegette magától a betegségre utaló gondolatokat, vigasztalni kezdte magát, ebben a korban már el szabad fáradni.
Nem sok ideje maradt magával foglalkozni, hiszen várt rá az otthoni munka.
Szeretett főzni, mi tagadás enni is. Kóstolgatós kis müzlis tálja a főzés alatt az asztalon van készenlétben. Mire megfő, az ebéd jóllakik belőle. Mikor szóba kerül, hogy kissé meghízott a billentyűinek és a beteg szívének ez nem használ, szemlesütve magyarázta, higgyék el nem sokat eszik, az ebédnél is szinte gyerekadagot vesz magához.

Telefonja csengése rázta fel a kóstolgatás öröméből. Egy kedves barátnője hívta és zaklatott hangon kért egy sürgős találkozót, mert beszélniük kellene. Most, azonnal lenne a legjobb.
Tereza természetesem azt válaszolta:
- Várlak, siess, majd eszel velünk.
Az aggódás miatt el is felejtette a fejfájását, fáradtságát.

Nagyon rossz érzése támadt.

Mire Gerda megérkezett megterített, úgy gondolta, mindenről az asztalnál lehet legjobban megbeszélni. Mindig nagyon jókat ettek együtt, arra nem is számított, hogy barátnőjének ehhez most nem lesz kedve. Amikor még együtt dolgoztak, mindig úgy csomagoltak, hogy a másiknak is jusson. Hiába kínálta, Gerda hozzá sem nyúlt a gőzölgő borsóleveshez, de a tökfőzelék és a fasírt is hidegen hagyta.
Szegény nem sokat aludhatott, a szeme alatti sötét karikák jelezték kialvatlanságát.
- No gyere, mondd, mi történt?
Ahogy megszólalt, szinte levegőt is alig kapott, olyan gyorsan szerette volna elmondani az esetüket.
- Mióta nyugdíjban vagyok, egyre több csapás ér. Tudod, elromlott a mosógépem, vettem helyette másikat, aztán a régi hűtőm mondta fel a szolgálatot, azt is vennem kellett, itt elfogyott a félretett pénzem, most pedig megkaptam a gázszámlám, olyan sok, hogy majd csak a nyugdíj után tudom kifizetni. Hiába próbálok valami mellékálláshoz jutni, egyszerűen nem megy. Mindig betegekkel foglalkoztam, csak ápolni, gondozni tudok. Arra meg most nincs kereslet, illetve pénzük sincs a családoknak, hogy megfizessék. No, nem azért, mert kevés a beteg, sőt nagyon is sok, de még mindig kifizetődőbb elfekvőre vinni az ápolásra szorulót, mint otthon nővért fogadni. Ahhoz öreg vagyok, hogy külföldre menjek. Ott is a fiatal kell, akinek nem teher az egész napos szolgálat heti egy-két nap pihenéssel. Takarítani sem tudok elmenni a gerincsérvem miatt. Mert ugye nekünk ez kötelező betegség, a betegek emelgetése, forgatása bizony ezzel jár. Egyszerűen nem tudom, mi lesz velem? Miből csináljak pénzt? Eladni már semmit sem tudok. Az összes családi értékemtől meg kellett válnom. Nincs már kép a szobában, csak a helye, a világos folt emlékeztet rá a régen festett falon. Az édesanyámtól örökölt ékszereimet felvásárolta a város kupeca, amikor Béla itt-
hagyott bennünket és elvitte a kisipari bútort. Az ékszerek árából vettünk másikat. A gyerekek is alig tudnak kijönni, sok a hitel, a törlesztés, a rezsi. Nekik nem panaszkodhatok.
És most itt van megint Béla!
Mondta, mondta, mintha nem tudtam volna, szegény mit élt át akkor, amikor a két gyerekkel ott maradt az üres házban. A fiúk egyetemre jártak. Gerda minden munkát,
ügyeletet elvállalt, minden fillérnek helye volt. A volt férje az első időben még segítette őket, de fiatal barátnője egyre nagyobb költekezései miatt, egyszer csak elmaradtak a nem kötelező
forintok. Aztán végeztek a gyerekek. Jól tanultak, értelmes, jól nevelt, szorgalmas felnőttek lettek. Mind a ketten meg is nősültek. Gerda büszke volt rájuk. Menyei áradoztak a férjeikről,
mert Gerda családi értékekre nevelte őket. Azóta az unokák is szaporodnak, tavasszal lesz hétszeres nagymama.
Röpke szünettel néma csend következett, mindez nem tartott sokáig, mert a vendég hirtelen felállt és kérte a háziasszonyt maradjon ülve, majd ő felszolgálja a kávét, a szekrényből elővette a csészéinket és kiöntötte a forró kávét, és visszaült az asztalhoz.

Kétségbeesve barátnője szemébe nézett és így szólt:
- Este találkozol Bélával. Nagyon beteg, nálatok van. Tegnapelőtt tudtuk meg, a gyerekeknek
üzent, beszélni szeretne velük, kérte őket, szóljanak nekem is.
Az üzenetet Szabina adta át a fiúknak.
Sokáig próbálkozott magyarázkodni, hogy most a gyerekeknek az apjuk mellett van a helyük, kell a családi összefogás ilyen esetben, minden segítségre szüksége lesz az elkövetkező
időkben. Egyedül nem fog tud megbirkózni a feladatokkal, mikor tűt látott, elájult, a szagoktól pedig mindig hány. Tehát tőlük a családtól vár segítséget.
A fiúk azonnal szóltak anyjuknak. Leutaztak, tegnap este már a kórházban voltak mind a hárman, ahol Béla akadozva, könnyes szemmel mesélte el, mi történt vele az elmúlt hetekben.
Gerda szemei is elhomályosodtak, amikor Terezának továbbadta a történteket.

Bélának az utóbbi hónapokban egyre többször volt véres széklete, lefogyott, étvágytalanná vált. Szabina hiába hívta, hogy menjenek vacsorázni. Béla nem nagyon evett, pedig lassan tíz
éve azért jártak ugyanabba az étterembe, mert ott jól főztek. Így kimaradtak a napi főtt ételek Béla életéből. A súlya mellett az ereje is egyre jobban fogyott. Szabina egyszer-kétszer megemlítette, menjen orvoshoz, de Béla nehezen hitte el, hogy beteg is lehet.
Aztán mégis úgy döntött, hogy elmegy és megnézeti magát, három hónapja, a fizikális vizsgálattal nem volt látható a vér jelenléte. Így kis dobozokat kapott, majd székletleoltást végeztek, az előjegyzés napján pedig megtörtént a tükrözés és a szövetmintavétel.
Aggódva kérdezte az orvostól, fájdalomtól gyötörve:
- Ugye nincs nagy baj?
Az orvos, korrekt választ adott. Találtak rendellenességet, de diagnózist csak a szövettan ismeretében tud felállítani.
Este Béla magába roskadva ült, nézte fiatal élettársa szoláriumtól bronz barna borét, feltöltött ajkát, festett dúsított hosszú szempilláit, csillogó tarka jól felépített műkörmeit.
Megriadt, mi lesz, ha mégis...
Öregnek érezte magát most először, amióta Szabinával él. A mindig jól öltözött, fiatal nő mellett ő is megfiatalodott. A férfi sokszor megkérte a lány kezét, de kosarat kapott, társa a házasság felelősségét nem vállalta, gyereket sem akart tőle, féltette kislányos alakját.
Kétségbe esett. Ismerte Szabinát. Tudta, nem betegápolónak született. A divat világa, a plázák butikjai közelebb állnak hozzá, mint egy borogatás, vagy priznic elkészítése.
Ebben az állapotában telt el a két hét, mikor jött a telefon a dokitól. Másnap reggel keresse fel a rendelőben, meg jött a szövettana, meg kell beszélni a részleteket. Egész éjszaka nem aludt. Reggel korának megfelelő ráncaival nézett szembe, amikor a tükör előtt állt. Arca sápadtsága kiemelte a barázdák mélységét. Rosszul érezte magát, a kialvatlanság és a kilátástalanság egyre nehezedő terhe nyomta a vállát. Érezte, ez a nap más, mint a többi, sorsfordító.

A kórházhoz vezető úton lassította a sebességet, úgy gondolta, ezzel időt nyer. Mégis hamarosan a kórház parkolójában találta magát. Kiszállt, elindult a rendelő felé. Nem kellett sokáig várnia, hamar behívták.
Az orvos nem kertelt, azonnal közölte a megmásíthatatlan diagnózist, rákos daganat a vastagbél azon szakaszán, aminek az eltávolítása után végleges vendégnyílást kell létrehozni a
hasfalon a széklet eltávozásához. A gyógyulási esélyek a végleges terápiák után kedvezőek.
Sokan élnek így, ez egy állapot a beteg számára. A betegek megtanulják az ezzel járó higiéniai teendőket, képessé válnak önmaguk ellátására. Sokan meg tudják tartani a mellette munkaképességüket. Pszichológus segíti a betegség okozta lelki traumák feldolgozását. Vannak klubok, ahol a betegek segítik egymást. A kezdeti nehézségeket a családban szokták megoldani egy családtagot megtanítanak a sebkörnyék kezelésére, a zacskók felhelyezésére, cseréjére, amit aztán később a beteg saját maga is el tud látni.

Forgott vele a világ: család, seb, zacskó...

Végül a doktor közölte, reggel nyolc órára a főorvos úrral várják az osztályon a műtét időpontjának egyeztetésére.
A beteg hazament, titkárnőjét hívta, közölte, öt nap szabadságot írjon ki számára és helyettesítéséről gondoskodjanak.

Szabina késő délután ért haza, márkanevekkel feliratozott papírtáskákkal megpakolva, melyek a legújabb divat szerinti ,,cukiságokat" rejtették magukban. A lány így hívta a frissen vásárolt kellékeket. Béla kérte, üljön le és beszéljék meg, mi lesz ezután.
Amint Béla befejezte beszámolóját, Szabina nagy szemeivel ránézett, és nyíltan ki mondta, nem tudom felvállalni, majd közömbösen folytatta:
- Tudod, hogy alkalmatlan vagyok ilyen szerepekre. Lassan nekem is ketyegni kezd a biológiai órám, nem szeretnék negyven évesen szülni. Így azt hiszem, ilyen betegséggel akkor sem vállalhatnánk közösen gyereket, ha már most, és nem öt év elteltével lehet teljesen gyógyulttá nyilvánítani. Magával az állapottal sem tudok megbirkózni. Ha túl leszel mindenen, rendezzük az életünket, most az a fontos, hogy mielőbb megoperáljanak. - zárta le a témát.
Egy idegen szépség állt előtte, a hangja is idegenül csengett. Úgy érezte, összeroppan.

Másnap reggel bekóválygott a kórházba. A főorvos szavainak csak a foszlányaira emlékezett, tehát hétfőn...
A hét vége rémálom volt. Szabina cseverészett a barátaival, vásárolni ment, a műkörmöshöz rohant, majd megkérdezte, este hol vacsoráznak?
Béla azt mondta:
- Menj kedves a barátaiddal, nekem most egy kis magányra van szükségem.
Többnapos kimerültségétől Béla azt sem hallotta, párja mikor ért haza. A nappali kanapéján elaludt, reggel ott ébredt. Benézett a hálószobába, látta kedvese még az igazak álmát
alussza a nagy franciaágyon elnyúlva.
Rendbe hozta magát, majd elment régen nem látogatott édesanyjához. Sokat beszélgettek. Mária néni most először nem tett fiának szemrehányást felelőtlen döntése miatt.
- Megoldjuk kisfiam, - mondta nyolcvanhárom éves asszony.
Átölelte könnyeivel küszködő fiát, megsimogatta kopaszodó fejét. Ne félj, meggyógyulsz,
meglásd, minden rendben lesz.
Jó volt otthon lenni. Érezte, az édesanyja közelében a feszültsége is oldódik.
Másnap korán kelt. Szabina segített összepakolni a kórház folyosóján váltak el egymástól, amikor Bélának szóltak, hogy üljön le, hamarosan elmegy a beteg az 5-ös kórteremből, és elfoglalhatja a helyét.

A három nap gyorsan elszállt; vizsgálatok, vérvétel, EKG, mellkasröntgen, * aneszteziológiai konzílium, műtéti-előkészítés.

Másnap reggel betolták a műtőbe, este ébredt fel. Fájdalmai voltak, belázasodott, problémák merültek fel a keringésével, délelőtt át vették az intenzív osztályra. Most ott van, a múlt
becsukódni látszik, és nem látni a jövőt.
Szabina az elmúlt napokban egyszer látogatta meg, kijelentette, ne várja, mert nem bírja a szagokat.

Gerda evvel zárta rövidre a történetet.
- Most mi lesz? — kérdezte Tereza barátnőjét, aki azonnal rávágta:
- Végigcsináljuk, amikor már boldogul egyedül is, majd meglátjuk, elvégre a gyermekeim apja.
Tereza előre tudta Gerda válaszát, de tőle akarta hallani.
Átölelte barátnőjét.
- Fél hatkor várlak, együtt megyünk be, jó?
- Itt leszek — válaszolta és elköszönt.
Tereza összeszedte a mosatlan edényeket, elmosogatott, csak a férje terítéke maradt az asztalon, aki nem evett velük. Hagyta, hogy a két asszony kibeszélje magát, ebéd helyett elment bevásárolni, mert az, az ő reszortja a házimunkában.
Este a két barátnő együtt ment be az osztályra.
Gerda végig fogta Béla kezét és úgy beszélgettek.
Terezának sok dolga volt, nem zavarta a beszélgetésüket, csak lopva figyelte a monitort.

*anaeszteziológiai konzílium - műtét előtti altató orvosi látogatás

Lélek Sándorné		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Élőben
  2014-09-25 13:59:37, csütörtök
 
  Egy nagymama ajándékot akart venni az unokájának. Meglátott egy műanyag dobozba csomagolt tollat, amelynek egyébként borsos ára volt.
- Döntsd el, hogy tetszik-e! - unszolta unokáját a nagymama, s közben próbálta felmérni a dobozban rejtőzködő toll különleges alakját.
- Én már láttam ilyet élőben - kiáltott fel a kislány, s úgy döntött, hogy kéri a tollat.
Tárggyal kapcsolatban még soha nem hallottam az ,,élőben" kifejezést. Nem tudom, hogy csak az említett kislány használja-e ezt a szót, vagy már elterjedt szélesebb körben is mint nyelvünk új leleménye. Első hallásra meghökkentő volt, de ahogy mélyebben belegondoltam, egyenesen találónak éreztem.
Az jutott eszembe, hogy mi, emberek hányszor vesszük körül magunkat falakkal, s így nem tudunk vagy nem akarunk kapcsolatba kerülni egymással. Nem láttatjuk magunkat ,,élőben", s emiatt nem fordulnak hozzánk bizalommal, sőt elfordulnak tőlünk, mert eltakar bennünket a fal, mint a tollat a mûanyag doboz. Nem kellene becsomagolnunk magunkat, mert ezzel magunknak és másoknak is ártunk.
Az említett toll már régóta ott állt a polcon, s talán ma is ott állna, ha valaki nem látta volna ,,élőben", a maga valóságában.

Nekünk, keresztényeknek Jézus, Isten szent Fia az élő valóság. Emberré lett, meghalt, de feltámadt a halálból, s a tanítványok látták ,,élőben", sokáig mégsem hittek neki. S mi vajon hiszünk-e Jézusban, bár nem láthatjuk őt ,,élőben", mint a magdalai Mária vagy a tanítványok?
Tamás még így is kételkedett:
,,Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjaimmal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem."
(Jn 20,25)
Jézus később azt mondta Tamásnak:
,,Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek."
(Jn 20,29)

A hit Isten kegyelmi ajándéka. ,,Istentől kapott hitünk megszabadít attól, hogy kizárólag az egyéni lehetőségekre és korlátokra figyeljünk. Nem az ember ragaszkodik hitének erejével Istenhez, hanem Isten ad erőt az embernek a hitre."

(H. J. Eckstein)

Imádkozzunk naponta ezért az erőért!
  
 
0 komment , kategória:   Hit és vallás- versek,idézete  
Levelet kaptál!
  2014-09-25 12:30:07, csütörtök
 
 
S én, - illetlenül, s illetéktelenül,
belepillantottam...
Mivel Neked szól,
most elmondom, - mindenkinek.
Elárulod nekünk, - kitől kaptad?
,,Kedvesem!
Néztelek ma reggel, ahogy felkeltél, remélve,
hogy beszélgetsz majd velem, még ha csak néhány szót is,
megkérdezed a véleményemet,
vagy megköszönöd azokat a jó dolgokat,
amik tegnap történtek az életedben.
Aztán észrevettem, hogy most túlságosan elfoglal,
hogy mit vegyél fel.
Megint vártam.
Amikor szaladgáltál a házban és készülődtél.
Tudtam, hogy lenne pár perced,
hogy megállj és csak köszönj, de túl elfoglalt voltál.
Néztelek, ahogy munkába mentél,
és egész nap vártam türelmesen.
Azt hiszem, a sok elfoglaltságod miatt nem értél rá,
hogy bármit is elmondj nekem.
Észrevettem, hogy ebédnél körülnéztél,
talán szégyelltél beszélni velem, ezért nem hajtottál fejet.
Megláttad, hogy három-négy asztallal arrébb
néhány barátod beszélt kicsit hozzám, mielőtt ettek, de te mégsem.
Nem baj. Még mindig maradt idő, és reméltem,
hogy majd beszélsz velem.
Már hazamentél, és úgy tűnt, sok dolgod van.
Miután pár dolgot csináltál, bekapcsoltad a TV-t.
Nem tudom, szereted-e a TV-t vagy sem,
mert nem sok minden történik ott,
és sok időt eltöltesz előtte nap, mint nap,
nem gondolva semmire, csak élvezve a showt.
Türelmesen vártam, ahogy nézted a TV-t,
és megetted a vacsorád, de megint nem szóltál hozzám.
Lefekvéskor azt hiszem, már túl fáradt voltál.
Jó éjszakát kívántál a családodnak,
beugrottál az ágyba, és pillanatok alatt álomba merültél.
Nem baj, mert talán még nem vetted észre,
hogy én mindig ott vagyok veled.
Több türelmem van, mint gondolnád,
és téged is arra akarlak tanítani,
hogy legyél türelmes másokkal.
Annyira szeretlek,
hogy minden nap várok egy biccentésre vagy imára,
gondolatra vagy akár egy hálás érzésre a szíved mélyén.
Nehéz az egyoldalú kapcsolat..."
Az igazsághoz hozzátartozik,
hogy magát a ,,levelet" - az Interneten találtam,
- számomra a szerző ismeretlen...
De, hogy Kitől jött, - tudom!		  
 
0 komment , kategória:  Család  
Pizza pogácsa recept
  2014-09-24 13:50:06, szerda
 
  Eddig aki megkóstolta elkérte a receptjét.

Hozzávalók:
Tészta:
0,5 kg liszt
2,5 dl tej (kis cukor)
2,5 dkg élesztő
120 g tejföl
1 púpos ek vaj
2 mk só

Töltelék:
1 tömlős sajt
reszelt sajt
sonka kockák
pritamin paprika
petrezselyem
kevés kukorica konzerv

Tetejére:
1 tojás felverve
reszelt sajt

Elkészítése:

Az élesztőt felfuttatjuk a tejben, majd a hozzávalókból lágy tésztát dagasztunk. Kb 1 órára meleg helyre tesszük.

Ha megkelt, téglalap alakúra kinyújtjuk és jön rá a töltelék. Először a tömlős sajtot nyomjuk rá, majd reszelünk rá sajtot, rátesszük a kis kockákra vágott paprikát, sonkát és egy csokor felaprított friss petrezselymet.
Ezután először oldalról felhajtjuk a tésztát, majd felülről és alulról is, így szinte befedjük a tölteléket. Ezután sodrófával ismét kinyújtjuk, már óvatosan.

Kockákra vágjuk és sütőlemezre rakjuk. Tetejüket megkenjük tojással és reszelünk rá sajtot, díszíthetjük friss petrezselyem zölddel is.

200 fokos sütőben kb 30 perc alatt készre sütjük.
recept Katátol oldalról
  
 
0 komment , kategória:  Tésztafélék  
Gőzfürdő: mikor ajánlott?
  2014-09-24 12:53:36, szerda
 
  Egyre több fürdőhelyen alakítanak ki külön szauna világot, s ezeknek sok esetben része a gőzfürdő is. Összefoglaltuk, hogy mit érdemes erről tudni.

A gőzfürdőben, vagy más néven gőzkamrában a hőmérséklet ideális esetben 45 Celsius-fok körüli, de nem több 50-55 Celsius-foknál. A levegő relatív páratartalma viszont nagyon magas, 90-100 százalékos. Alapvetően tehát a szauna ellentéte, amelyben ennél magasabb a hőmérséklet és alacsonyabb a páratartalom. Egészséges embereknél a gőzfürdő rendszeres használata javítja az állóképességet, izomlazító hatású. A szaunához hasonlóan a meleg levegőn kitágulnak a véredények, az utána vett hűvösebb vizű fürdő révén pedig összehúzódnak, így edzi az érrendszert.

Sokan tapasztalják, hogy a gőzfürdőzés jót tesz a bőrüknek, ami a faggyúmirigyek fokozódó termelésének köszönhető, de stresszcsökkentő hatása is ismert, amely révén segíthet megszabadulni az alvási problémáktól. A szaunához hasonlóan olykor a gőzkamrákban is szoktak illóolajokat párologtatni, ezzel is hangulatosabbá és megnyugtatóbbá téve a gőzfürdőzést.

Összességében egyébként a hatása egészen hasonló a szaunához. Az már az egyéni ízléstől és érzékenységtől függ, hogy valaki a szaunát, vagy a gőzfürdőt bírja, vagy szereti-e jobban. Fontos azonban megjegyezni, hogy a rendkívül magas páratartalom és a magas hőfok miatt csak egészséges embereknek ajánlott a gőzfürdő, de nekik is maximum 15 percig. A nyári legdurvább kánikulát idéző gőzkamrai klíma különösen a szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedőket viselheti meg.
TERMÁL ONLINE,		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Soha ne mondjuk ezeket egy anyósnak!
  2014-09-24 12:08:02, szerda
 
  Nem titok, hogy - férjtől, feleségtől függetlenül - az anyóssal való viszony finoman szólva is bonyolult, és a legtöbb esetben befolyásolja a párkapcsolatot. Azért, hogy az anyóssal való viszony jó és felhőtlen legyen, elég ha odafigyelünk néhány apróságra, hogy mikor, mit és hogyan mondunk.

következő kijelentésekkel nem árt vigyázni, ha az anyósról van szó:

Az ajtónk mindig nyitva áll, bármikor meglátogathat: biztosak vagyunk benne, hogy az anyósunkat szeretnénk látni, amikor egy fárasztó nap után beesünk az ajtón, és egy forró fürdő után csak az ágyat látjuk magunk előtt? Ilyen és ehhez hasonló esetekben nem hiányzik egy váratlan vendég, akkor sem, ha az családtag, ezért mindenkinek jobb, ha előre egyeztetünk a látogatás idejéről. Az anyóssal egyébként nem árt rendszeresen tartani a telefonos kapcsolatot, nagy vonalakban beszámolni a történésekről, az unokákról, így kevesebb oka lesz arra, hogy hetente felkeressen.

Nem kértem a véleményét: ahányszor anyósunk tanácsod ad, mindig úgy érezzük, hogy a saját álláspontját akarja ránk erőltetni, mi több, kritizálja a döntésünket. Ez számos vitát generálhat, így a legegyszerűbb, hogy szóban egyetértünk vele, ám a mi értékrendünk szerint cselekszünk. Mondjuk neki, hogy egy véleményen vagyunk vele, de az orvos, az óvónéni, a tanítóbácsi így mondta, és nem tehetünk róla.

Nem hiszem el, hogy kire szavaztál: a politika és vallás mindig képesek egy békésnek indult családi ebédet valóságos csatatérré változtatni. Legjobb, ha ezeket a témákat egyáltalán nem hozzuk szóba az asztalnál, különösképp akkor, ha tisztában vagyunk az álláspontok kibékíthetetlen különbözőségével.

Miért nem tanította meg a fiát/lányát...: amikor az anyós fiát vagy lányát bíráljuk, közvetve a szülőt bíráljuk, ezért ezt nem nagyon szokták elnézni. Legjobb, ha a nézeteltéréseket a férjünkkel, feleségünkkel beszéljük meg, és nem az anyós fejéhez vágjuk párunk vélt vagy valós jellemhibáit.

Mennyire tetszik ez a szekrény! Remélem ránk hagyja: az ilyen direkt kijelentés egyértelműen azt sugallja, hogy alig várjuk anyósunk halálát, hogy örököljük mindenféle anyagi javat. Örökösödési kérdésekről a párunkkal beszéljünk, anyósunkat csak akkor vonjuk be, ha ő maga kezdeményez.

Túlságosan elfoglaltak vagyunk, nincs időnk látogatásra: minden anya ragaszkodik ahhoz, hogy minél gyakrabban láthassa gyermekeit, unokáit. Nekünk is megvan a magunk elfoglaltsága és élete, de bizonyos időközönként szánjunk időt az anyóslátogatásra. Telefonon gyakran beszéljünk, és hagyjuk a párunkra, hogy elmagyarázza az édesanyjának, ha mégsem értek rá. Tőle jobban elfogadja a rossz híreket, te csak a jó hírek közlésére hagyatkozz.
filantropikum-oldalról		  
 
0 komment , kategória:  Jó ha tudod  
Hat dolog, amit egy nőnek sosem szabad elfogadnia a párjától
  2014-09-24 12:04:51, szerda
 
  A nők igazi mesterei annak, hogy mindenféle mentséget találjanak partnerük hibás tetteire, ám van néhány olyan dolog, amit egyetlen nőnek sem lenne szabad elfogadni a szerelmétől.

1. Úgy vigyáz a telefonjára, mintha az államtitkokat tartalmazna

A mobiltelefon valóban egy személyes tárgy, és senkinek nem tetszik, ha mások kérdezés nélkül babrálnak vele. Ezért, ha meg akarjuk nézni valaki telefonját, előtte engedélyt kérünk rá. Azonban, ha a párunk feltűnően óvja a telefonját, és egy alkalommal sem hagyja az asztalon, az ágyon, folyton a zsebében hordja, mi több, nem is látjuk, hogy használja, akkor nyilvánvaló, hogy rejteget valamit előlünk. Hacsak nem titkosügynök a párunk, nem szabad elfogadnunk ezt a titokmániát, mert legtöbb esetben jó oka van arra, hogy így cselekedjen.

2. Fél éve együtt vagytok, de még nem mutatott be egyetlen rokonának sem

Egy hat hónapja tartó kapcsolatban szinte lehetetlen, hogy ne fussunk össze egymás szüleivel, testvérével stb., kivéve, ha az egész rokonság külföldön él. Az esetek többségében azért egy-két rokon csak megtalálható itthon is, ám gyanús, ha senkinek sem akar bemutatni. Fél év után természetes, hogy legjobb barátokat, a közeli rokonokat megismerje az ember, ám ha mégsem, akkor valami szándékosság áll a dolog mögött.

3. Gyakran találkozik az exével

Vannak kapcsolatok, amelyek barátsággal végződnek, és az egykori szerelmesek néha összefutnak, megbeszélik dolgaikat. A dologgal nincs addig baj, amíg ezek a találkozások nem válnak rendszeressé, és nem beszélnek egymással hetente többször is telefonon, interneten. Egy érett kapcsolatban a felek tisztában vannak azzal, hogy egymásnak teret, szabadságot kell hagyni, ám ezzel nem szabad visszaélni. Ha a partnerünk magatartásában valami szokatlant tapasztalunk ilyen téren, itt az ideje azt mondani, hogy elég.

4. Egyszer meleg, máskor hideg

Ha már ott tart egy kapcsolat, hogy mindketten felvállaljátok, egy párt alkottok, akkor elfogadhatatlan, hogy néhány szerelmes hét után napokig ne keressen, ne érdeklődjön felőled. Ez esetben egy nőnek nem szabad elfogadni ezt a kettősséget, hisz ez azt jelenti, hogy a partnerünk mégsem gondolja annyira komolyan az egészet, és még csak nem is tisztel minket.

5. Rendszeresen disznóként viselkedik

Biztos kerültünk már olyan helyzetbe, hogy baráti társaságban az egyik férfi disznó módon viselkedett a párjával, a nő ellen ellenére nem hajlandó elfogadni, hogy az illető egy bunkó, és nem tiszteli őt. Sose engedjük, hogy tiszteletlenül és alpári módon kezeljenek minket.

6. Az anyjára királynőként, rád szolgaként tekint

A szülőket tisztelni és szeretni kell, de világos határvonalat kell húzni a szülők iránt tanúsított érzelmek és az “anyja fia" jelenség közé. Ez utóbbi esetben ugyanis a férfi legtöbbször az anyjának ad igazat a párja ellenében, az anyja minden jobban csinál, mint a szerelme. Ha egy férfi folyton az anyjával példálózik, mindenért hozzá fordul, és nem képes elvágni a “köldökzsinórt", akkor azonnal meg kell szabadulni tőle, hisz egy nő sem fogadhatja el, hogy másodrangúan kezeljék egy kapcsolatban.
filantropikum -oldalról		  
 
0 komment , kategória:  Jó ha tudod  
0-ás kórterem -5.
  2014-09-24 08:32:42, szerda
 
  Tereza útja nem egyenest a kórházhoz vezetett. Korábban indult, hogy meglátogassa rég nem látott kolléganőjét, és megkérdezze nincs-e szüksége valamire. Lelkiismeret-furdalás kínozta, amiért csak napok múlva keresi fel azután, hogy tudja, megjött a szövettani eredménye, ami áttétek jelenlétét bizonyítja. Próbálta magában formálni a szavakat, mit mond majd, hogy Vilma ne lássa zavarát és sajnálatát. Akárhogyan gondolkodott, semmi nem jutott eszébe, ami megnyugtathatta volna.

Vilma mindig vidám és jókedvű volt. Korán egyedül maradt két gyönyörű kislányával, férje egy munkatársnőjéhez költözött, akit később feleségül vett. Szegény asszony mindent elvállalt, amit lehetett. Volt munkája bőven, hiszen intenzív szakápolóval mindenhol szívesen ügyelnek. Kellett a pénz a két gyereknek sokba került a taníttatása. Ha sok az ügyelet, több pénz kerül hónap végén a borítékba.
Nagyon jó nővér volt szerette a betegeket. Volt egy furcsa szokása, sokszor nevezett el beteget. Ezek a keresztelések azoknak jártak ki, akik valamiért rászolgáltak. Azon az osztályon minden pillanatban jelen volt a halál, nem illet ilyet tenni.

Vilma rossz szokása mégis teret kaphatott egy-két beteg esetében, mert mi tagadás, a ragadványnevek maradandóak lettek.
Ez lett a mentőöve, melyet Vilma dobott neki.
Tereza, egyre szomorúbban elemezte az asszony szövettani véleményét. Gyorsan *progrediáló folyamat következik, ebben a harcban mindig alulmarad az élet és a halál győzedelmeskedik.
Furcsa beszélgetés zajlott le közöttük Vilma nyugdíjas búcsúztatása után. Először hallotta panaszkodni. Akkor tudta csak meg milyen nehezen viseli a gyermekei távollétét. Egyik lánya sem kapott állást az egyetem elvégzése után. Hollandiába ment dolgozni, hogy a felvett hiteleket mielőbb vissza tudják fizetni. Szorgalmas emberekké
Egy év múlva a másik lánya is kiköltözött. Mind a ketten családot alapítottak. Anna most várja első gyermekét,
Csenge, pedig már két kis gyermek anyukája. Minden évben egyszer meglátogatják és Vilma is kétszer utazik.
Nagyon félt a magánytól, de nyugdíjba kellett neki mennie. Nem volt mentség a leépítések először a nyugdíjasokat söpörte ki a kórházból. Így van ez rendjén, hiszen a fiataloknak nagyobb szükségük van a munkára, a megélhetésüket csak a folyamatos munka tudja szavatolni. A felvett hiteleket fizetni kell, ha nincs munka, tető sem marad a fejük felett.
Vilma körül ekkor változott meg minden. Egyre szótlanabbá vált, magába fordult és bezárkózott. Egy-két hónapig eljárt egy klubba, majd onnan is elmaradt. Teltek a hónapok, év lett belőle. Nem beszélt senkinek a betegségéről. Akkor sem, amikor szemmel látható volt a változás. Pár hónap alatt fogyott le tízen kilenc kilót, bőre fakó lett, jellegzetes színre váltott. Senki nem merte megkérdezni, miért nem beszél magáról. Aztán futótűzként terjedt a kórházban a hír, Vilmát azonnal meg kellett operálni, egész gyomrát el kellett távolítani. Műtét után az intenzív osztályra került. Oda, ahol több mint egy évtizedet szolgált. Többhetes csata után Vilma került ki győztesen. Ezután még jobban begubózott, terhes volt számára a barátok látogatása, feladni készült a küzdelmét. Egyre gyakrabban
említette, jó lenne már elmenni, betöltötte földi küldetését.
Lányai hiába kérték, költözzön Hollandiába, úgy együtt lehetne a család, de hallani sem akart erről. Azt tartotta ez a hazája, ezt a nyelvet beszéli és egyébként is mit keresne egy haldokló idegen országban, az Ő testét ez az anyaföld várja.

Tereza lelassította a lépteit, időt akart nyerni, hátha eszébe jut valami, amivel a beszélgetést indíthatja. Tudta, nagyon rossz színész, soha nem szerette a szerepeket az őszinteséget tartotta egyik legfontosabb erénynek, most mégis azon morfondírozott, hogyan leplezze zavarát?
Ekkor Vilma rossz tulajdonsága segített megoldani a problémát.
Eszébe jutott, mit mesél majd el ,,Hatalmasságról", akit barátnője nevezett el egykor, amikor a férfi az első infarktusával feküdt náluk.Polgári nevén, Gábornak hívták a beteget. Az egyik gyárnak a második embere volt, de zsebében tartotta akkoriban a város több kiemelkedő alakját. Súlyos állapotban, kétszeri újraélesztéssel élte túl első infarktusát. Amint az állapota stabilizálódott, elkezdte bemutatni a hatalmasságát.

Vilma és Tereza volt szolgálatban. Infúziócseréhez készültek kétlépésnyi távolságra az ágytól, amikor a beteg kiabálni kezdett, azonnal szóljanak a Ferinek, mert beszélni akar vele.
- Kérem, nincs itt senki, akit Ferinek hívnak, tessék csendben maradni, mert zavarja a többi beteg nyugalmát. - próbálta csitítani Tereza.
- Mi az, hogy nincs; az előbb még ott volt a másik ágynál. -replikázta.
Ekkor értették meg, a főorvost kéreti az úr. Próbálták elmagyarázni, hogy nem tud idejönni, mert a műtőben altat, de mondhattak neki bármit, nem figyelt rájuk. Egyre emelkedő hangon fenyegetett, majd rendet tesz közöttük, egyébként pedig nincs hozzászokva, hogy senkiházi ápolók kioktassák arról, hogy kit, hogyan szólíthat. Neki a főorvos Feri, világos? Majd a kórházvezető megmondja, hogy ki ő, és milyen hatalma van, zsebre teszi az egész bagázst, és sorolta megtorlásának módját sötét jövőt vázolva és etikai bizottsággal fenyegetve.

Hiába tudták, hogy az ilyen beteg kirohanásai az osztályukon nem kap igazat, mégis nagyon rosszul esett a megalázás. Ekkor nevezte el Vilma a beteget Hatalmasságnak.
Természetesen a főorvos úr később nagyon udvariasan leszerelte
Hatalmasságot, aki ezután sem fogta vissza magát, de arra figyelt, hogy csendesebben csillogtassa mindenhatóságát.
Amikor visszavitték az általános osztályra, dupla volt az örömük.
Egyrészt, mert az élet bizonyult erősebbnek a halál felett, másodsorban, mert az áldozatos munkájukat nem megalázással honorálták többé.
Két év múlva ismét találkoztak Hatalmassággal. Kétheti gondos ápolásuknak köszönhetően ismét gyakorolhatta mindenhatóságát. Nem sok változást tapasztaltak nála, de ismerve őt, könnyebben túltették magukat a nehézségeken, kezelni tudták, edzettebbek lettek a támadások kivédéséhez.
Egy napja Hatalmasság ismét az osztály betege. Tereza alig ismert rá, összetöpörödött öregember lett belőle, túl van egy nehéz műtéten, válságos állapota mellett a tudata tiszta, beszéde halk. Terezát nővérkének szólította. Ezt eddig, soha nem hallotta tőle senki. Ami még furcsább volt, a reggeli mosdatásnál, ,,Isten áldja meg magát", fejezte ki köszönetét.
Valószínű, tényleg igaz, hogy az Úr előtt mindenki tisztán akar megjelenni?
Vilmának Hatalmasság pálfordulását fogja elmesélni.

*progrediál = rosszabbodik


Részlet: Lélek Sándorné Ekpafat: a lélek hangja nyomán		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Pio atya, a mosolygós szent
  2014-09-23 17:02:08, kedd
 
  Az Úr Jézus egy alkalommal ellenőrző körutat tart a mennyországban, és megdöbbenve tapasztalja, hogy egészen rossz arcú emberek vannak bent, a kapu környékén. Odamegy Szent Péterhez, és megkérdezi tőle: - Hát ezek a csavargók hogy kerültek ide? - Uram - feleli Szent Péter -, én nem akartam panaszkodni neked, de sajnos, ha egy kicsit nem figyelek oda, édesanyád mindjárt idejön, kinyitja az ajtót, és beengedi ezeket a ronda alakokat. - Ez volt a közelmúltban szentté avatott Pio atya egyik legkedvesebb vicce - mondja Pacsay Fidél kapucinus atya, akit rendtársáról, a közelmúltban szentté avatott és szeptember 23-án ünnepelt stigmatizált olasz szerzetesről kérdeztünk.
Teljesen téves az a kép - mondja Fidél atya -, amely sok emberben különböző filmfelvételek nyomán alakult ki Pio atyáról. Ezek a dokumentumok sajnos majdnem mindig egy mogorva embert mutatnak, aki türelmetlen a körülötte lévő hívekkel. Az persze igaz, hogy sokszor keményen kellett viselkednie a nemegyszer tolakodó zarándokokkal szemben, akik a keze után kapkodtak, vagy épp a kordájából akartak levágni egy-egy darabot. Ilyenkor aztán valóban "odacsapott" a szerzetesi övével. Efféle, szigorú képeket rögzítettek róla a filmesek, viszont rendtársai - mondja Fidél atya - nagyon jól tudják, hogy bármennyire is szenvedett stigmáitól, vagy küzdött idegi fájdalmaival, alapjában véve vidám ember volt, tudott mosolyogni, sőt, amint a fenti példa is mutatja, még vicceket is mesélt. Nagyon szerette a rendtársait, mindig részt vett a közös társalgásban a kapucinusok számára kötelező esténkénti félórás rekreációk során - mondja Fidél atya, aki elmesélt néhányat a Pio atyáról rendtársai körében keringő történetek közül.
Az egyik rekreáció alkalmával - a második világháború után - társai évődtek vele, felidézve azt az időt, amikor Pio atya az első világháborúban katona volt. Amikor behívták, olyannyira nem volt elegendő fegyver a front mögött, hogy a puskafogásokat nádszálakkal gyakorolták. Igen ám - mondta Pio atya -, de mi így is megnyertük azt a háborút, ti viszont géppisztollyal a kezetekben is elvesztettétek ezt a mostanit.
Egyszer - buszkirándulásuk egyik állomásaként - angol szerzetes tanárok és papnövendékek érkeztek San Giovanni Rotondóba. Pio atya vezette körül őket a templomban és a kertben, s míg kalauzolta a vendégeket, többször is nagyokat nevetett. A vendégek "komoly szerzetesek" voltak, és egymás között sutyorogni kezdtek: - Ez az ember szent? Egy szent nem hahotázik ekkorákat. - Búcsúzáskor, a sekrestyében Pio atya elkérte a rektor breviáriumát, és egy félig üres oldalra néhány mondatot írt ceruzával, majd viszszaadta a könyvet. A buszba szállva a rektor elkezdte keresgélni, vajon mit írt neki Pio atya, és döbbenten olvasta a bejegyzett latin mondatokat. Előrement a mikrofonhoz, és így szólt a többiekhez: - Hallottam, hogy ti is botránkoztatok azon, mekkorákat nevetett Pio atya. Búcsúzáskor elkérte a breviáriumomat, és beleírt néhány mondatot. Bevallom nektek, hogy volt egy nehéz filozófiai problémám, amelyen már sokat törtem a fejem, bár soha senkivel sem beszéltem róla. Pio atya, anélkül, hogy beszéltünk volna vele erről, négy mondatban öszszefoglalta a választ az én nagy problémámra. Úgyhogy bármekkorákat nevetett, elismerem, hogy szent ember.
Peregrino atya, aki nemcsak kapucinus szerzetes, hanem orvos is volt - meséli Fidél atya - sok időt töltött Pio atya mellett, ápolta őt. Délben Pio atya mindig fölment a kórusra, hogy annak ablakából mondja együtt az Úrangyalát a téren egybegyűlt emberekkel, majd áldást adott, és integetett nekik. Rendszerint karinget vett fel stólával, mielőtt az ablakhoz ment volna. Egy alkalommal, mikor megérkezett a kórusra, szinte csikorgott a fájdalomtól, szürke volt az arca. Miközben Peregrino atya rásegítette a karinget, a művelet közben összeborzolta páter Pio haját, úgyhogy azt mondta: - Várjon egy kicsit, atya! - Előkapott egy fésűt, megigazította Pio atya haját, majd így szólt: - Mehet, páter, éppen olyan, mint Szent Antal! Erre Pio atya úgy elkezdett rázkódni a nevetéstől, hogy percekig várni kellett, míg elkezdhették az Úrangyalát.
E történetek mind azt bizonyítják, hogy Pio atya a hétköznapok embere volt, és nem egy sokak által elképzelt, magasban lebegő, "fennkölt szent" - mondja Pacsay Fidél atya, aki a szent életű szerzetessel kapcsolatban a magyar kapucinusok egy személyes emlékét is megosztotta velünk, amely látnoki karizmájáról tanúskodik.
Annak idején az egyik hazai rendtárs, Bertalan atya havonta írt levelet Pio atyának, aki válaszolt is ezekre. Amikor 1950-ben Magyarországon feloszlatták a rendeket, egy alkalommal azt is megkérdezte tőle, mit tanácsol a hazai kapucinusoknak az akkori nehéz helyzetben. Különös módon már két nap múlva, római bélyegzővel megérkezett a válasz, amelyben Pio atya megüzente, hogy mit kér a Szűzanya a papoktól. Azt is megírta a szerzetes, hogy a következő hétfői kerületi papi gyűlésen minden papnak, az egyházmegyéseknek is adják a kezébe az üzenetet. Bertalan atya egy rendtársát kérte meg, hogy fordítsa magyarra az olasz levelet, de mivel az el volt foglalva a feloszlatás gondjaival, az üzenet kiosztása elmaradt. Három-négy nappal később érkezett is egy dorgáló levél Pio atyától, hogy miért nem teljesítették kérését. Ezután Bertalan atya már csakhamar lefordította Pio atya üzenetét, és utólag, postán elküldte a címzetteknek. A levél a történelem viharaiban elveszett, de Pio atya emléke, élete példája, mint Isten és az örök élet világának tanújele ma is eleven rendtársai körében.
Szigeti László
2002. június 16-án avatta szentté II. János Pál pápa a harmincnégy évvel ezelőtt, 1968. szeptember 23-án elhunyt olasz kapucinus szerzetest: Pietrelcinai Pio atyát, aki élete nagy részét San Giovanni Rotondoban töltötte, elsősorban a kolostor melletti templom gyóntatószékében. Megkapta a lélekbe látás adományát, s ennek segítségével még inkább az Isten eszköze tudott lenni a bűnbánó emberek ezrei számára. Stigmatizált volt, több mint ötven éven át hordozta testén Krisztus öt sebét. Egyszerű életmódja, Megváltójával összeforrt, áldozatokat is vállaló aszkéta élete sokakat vonzott. A szentmiséket rendkívül nagy átéléssel mutatta be. Meg nem értések, keresztek az ő életét is gyakran megnehezítették. Kitartó imára buzdította a híveket, s ebben ő maga is példát mutatott. A Boldogságos Szűzanya pártfogásába ajánlotta mindennapjait. A "Mária, a kegyelmek anyja" nevet viselő kolostorban halt meg.		  
 
0 komment , kategória:  Szent Pio atya  
     2/15 oldal   Bejegyzések száma: 141 
2014.08 2014. Szeptember 2014.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 141 db bejegyzés
e év: 1742 db bejegyzés
Összes: 8746 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1728
  • e Hét: 7418
  • e Hónap: 13790
  • e Év: 64581
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.