|
2012-10-16 18:05:38, kedd
|
| |
| |
"A ház anyagai -fa, tégla, kő, mész- a földből vétetnek. Ami betölti és egésszé teszi, az a szellem. Házakat építünk - emberek épülnek."
Az alábbi interjúrészletben bővebben is kifejti mindezeket.
A poszttal a tiszteletemet szeretném kifejezni, így búcsúzni tőle itt a blogon. Szeretem a stílusát, az emberségét. Személyesen láthattam a Tisza parti nyaralóját, már az épületen kívül is érződött a fészekmeleg hatás, amit a házaival teremt.
Makovecz szerint az épületnek úgy kell kinéznie, mintha az alja a földből nőtt volna ki, a teteje pedig az égből esett volna le rá.
"Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt" - fogalmazta meg törekvését 2002-ben. Építészete emberközpontú, humanizált, házaival a "belső lényeget" kívánja kifejezni, azt, hogy az épület egy élő lény.
"Általában a férfi keres meg. Megkérdezem a férjet, hol hagyta a feleségét. Tudniillik a ,,családfő", a ,,ház ura" legtöbbször egyedül érkezik, egyedül akar tárgyalni. De az nem megy, hiszen egy családban a férj és a feleség, a férfi és a nő más-más értékeket képvisel, másként éli meg a világot. Ha nincs közöttük harmónia - és a férfi előtérbe tolása/tolakodása ezt jelentheti -, nem tudnak közösen fölépíteni egy otthont.
Hosszú pályám alatt bebizonyosodott, hogy ahol az egyik fél -rendszerint a férfi- kizárólagosságra tör, nem lehet együtt dolgozni. Azért persze esetenként az asszony a hibás: nem akarja vállalni a döntés felelősségét. Pedig kell.
Arra kérem az asszonyt, rajzolja le, hogy szeretne élni. Nem a tévéből vett vágyakra vagyok kíváncsi, hanem a természetükből adódó életmódra. A lehetséges életmódra, mert sokan az elérhetetlen - mert nem is létező -, a leginkább a mozgókép sugallta mintákat akarják követni.
Nő és férfi másként gondolkodik és másként cselekszik: ez a világ rendje. De a női princípium nélkül nem megy. A férfi általában az anyagi feltételeket biztosítja és az építés gondja az övé, az élet mindennapja az asszonyoké. Meg kell tehát osztani a munkát.
A nő ismeri jobban a család életét, ki milyen alkatú, hol érzi jól magát, magára csukja-e az ajtót, vagy egész nap muszáj valakivel testközelben lennie. És fizetni se ő fizessen, a pénzkezelés férfidolog.
A panelépítészet nem egyszerűen gazdasági kényszerek miatt jött létre. Annak idején a társadalom egységesítése folyt, s hogy a tömeg jól kezelhető legyen, a személyiséget visszaszorították. Egyenemberek kellettek, nem egyéniségek.
A család megtartó és összetartó erejének fölszámolása egyike volt a céloknak. Képzeljünk el egy erre igen alkalmas teret! A gyerekek hazajönnek az iskolából, bemennek a nagyszobába - mert a nekik jutó félszobában nem férnek el - ott élnek, tanulnak. A feleség a konyhában főz vagy mosogat - a falnak fordulva.
Hazajön a férj, elővesz egy üveg sört, leül a konyhaasztalhoz, és megpróbál beszélgetni a feleségével. Pontosabban a felesége hátával, mert azt látja. A szemét azt nem. Tehát a sörösüveget bámulja. Akkor már inkább lemegy a kocsmába (kocsmába? nincsenek kocsmák, azok a közösség találkozóhelyei voltak, ma italárudákban árulják a közös magányt), mert ott legalább arcokat lát maga körül.
A konyha nem a legfontosabb, de a legelső. Körül kell ülni az asztalt, csak így tudjuk egymást érezni, így tudunk egymásra figyelni. Mindenki dolgozni jár vagy iskolába, kevés időt töltünk együtt - ennek a kevésnek kell megteremteni az alkalmas helyet. És ezért kell nagyon figyelni a nőkre az építésznek.
A házépítés önépítést jelent. A nehézségek közös legyűrése, a viták és a megegyezések, a váratlan helyzetek megoldása mind erősíti a családot. De a nagyotakarásba bele is lehet rokkanni... Ha többet vállalunk a megengedhetőnél, az építés rombolásba fordul: megroppan a család szerkezete, az egymás hibáztatása, a veszekedés lesz az úr. Mindez kellő előrelátással elkerülhető."
Forrás:térpszichológia |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Belső kör |
|
|
|
|
|
Offline
