|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
|
|
2014-04-16 02:29:20, szerda
|
| |
| |
NEHÉZ-SORSÚSÁG KERESZTJE A MÚLTBAN ÉS A JELENBEN
2. rész A legjobb barát halt bele elsők között
Kortársamat - az egyetlen jó tanuló fiúhoz, annak élete végéig: 2003-ig - igaz barátság kötötte. Amolyan ,,sírig tartó" barátság volt az övék. A fiú unokatestvére volt kortársam első és talán egyetlen igaz szerelmének.
Ez is belejátszott kettőjük sírig tartó barátságába.
Mindig, amikor találkoztak, vagy telefonon beszélgettek ott volt közöttük, mint valami kimondatlan ideál, vagy példakép... De nem csak ez kötötte őket össze, hanem a közös sors is, amit azonban a Fiú soha nem akart elismerni. Olyan mértékben tette magáévá a környezetében élők életfelfogását, hogy még az ősi magyar családnevét is képes volt megváltoztatni házasságkötéskor.
Hosszas beszélgetéseket folytattak 1990 előtt... http://furaila.xfree.hu/267281
Kortársam, egy ilyen alkalommal rákérdezett a közismert hajósra, hogy rokona-e? Rokonok-e azzal, aki egy vitorlással körbehajózta a világot. Vagyis, megkerülte a Földet. http://furaila.xfree.hu/267281
Azt válaszolta, hogy:
- Unokatestvérek vagyunk, mert az ő apukája testvére az enyémnek és J. anyukájának.
Kortársam csak nézett nagyokat, miközben azt sem tudta, hogy mit is mondhatna.
Barátja azonban folytatva felvilágosítást adott arról a nézetéről, hogy:
- Tudod, mi a családommal, nem esünk hasra az ilyen népszerűség-hajhászósdi előtt.
Ebből a kijelentéséből azután egyértelművé vált, hogy barátja teljesen gyökerét veszítette attól az elszigeteltségtől, amiben - talán apja világháborús katonai múltja miatt - éltek, és amit megörökölt. Sőt, tovább örökített...
*
Hogyan is értette volna meg Kortársunk kutakodását a családi múltjával kapcsolatban, amikor őt már rég nem érdekelte a családja története, történelme.
*
Kár, mert úgy elmondta volna, hogy szerinte a magántörténelmekből áll össze a haza történelme...
*
Ő már teljességgel magáévá tette az összes hazugságot, amit évtizedekig sulykoltak.
1990 után már csak többnyire egy-egy választási kampány alatt kereste meg kortársamat, és igyekezett meggyőzni őt arról, hogy mennyire rosszul teszi ha az emdéef és a fidesz mellett kampányol. Nem tudta letagadni, hiszen egy utcában laktak. Meg nem is akarta...
*
Aztán, amikor 2003. január 3-án felhívta anyukája telefonon és belesírta a telefonba: - ,,Meghalta fiami..." nem is tudott megszólalni.
*
Kortársam azóta is - csak nagyokat sóhajtva, befelé sírva tud róla beszélni.
Fáj, nagyon fáj az ő elvesztése is... pont annyira, mint amennyire fájt a szerelméé, aki már 1991-ben meghalt, pedig csak másfél évvel volt idősebb nálunk, de a műveltsége miatt sokkal idősebbnek érezték őt. Valószínű, hogy mindkettőjük soha ki nem mondott példaképe volt a sikeres katonatiszt... Akinek nagyon nehéz volt a nyomdokaiban járni.
Tény, hogy minden igyekezetük ellenére nekik, valami miatt nem sikerült igazán olyan meredeken ívelő karriert befutni.
Hogy mégis ő halt meg hármójuk közül (sokkal) előbb?
Talán, pont emiatt volt.
Ők ketten, futották a tiszteletköröket és tették a vargabetűket folyamatosan, és mégsem sikerült igazán a társadalmi elfogadhatóságunkat semmilyen téren elérni.
Kettőjük között az volt a különbség, hogy Kortársam tudta az okát, míg Barátja tagadta a végtelenségig. Hiába adta oda neki az írásait, nem értett semmivel egyet.
A díjnyertes szociográfiában megfogalmazottakkal sem. Persze, még így is szerette, és nagyon aggódott érte.
Amikor Kortársam padlót fogott szülei halálakor, akkor kikísérte a temetőbe, de megtiltotta, hogy sírjon. Pedig, olyan jó lett volna kisírni magát egy erős férfi vállán! (Ekkor már barátja elvált volt.) De ő nem bírta maga körül a gyengeséget. Ezért, erőt vett magán és próbált továbbra is kedélyesen elhárítani a politikai témákban neki szegezett kíméletlen és provokatív megjegyzéseit.
*
Végül, azt írta a halála előtt, hogy:
- ,,Semmiben nincs igazad! Életem második legnagyobb csalódása voltál!"
*
Ennek is már több, mint tíz éve és azóta is győzködi a Barátjához hasonló sors- és kortársakat...
*
2003-ban két dolog rendítette meg, ami miatt visszatért az aktív politizálásba.
- Egyik Barátja halála volt.
- A másik: Kertész Imre Sorstalanság című regényének Nobel-díja.
Ezek miatt a történések miatt újult erővel írt és küldözgette írásait - általa kompetensnek tartott személyiségeknek - köztük azt a nekrológot, amit Barátja halálára írt.
(Folyt. köv.)
Bóna Mária Ilona
2.1. ,,Egy barát emlékére
Amikor megszülettél, 1945-ben, már elhallgattak a fegyverek, de egy alattomosabb harc: az ideológiák ,,hidegháborúja" vette kezdetét. Édesapád ezért egy semlegesnek mondott, de mégiscsak kapitalistának számító országba menekítette várandós feleségét, és még hazája hadseregének egyenruhájában - keresztszülők hiányában - saját karjában tartott a keresztvíz alá.
Amikor elviselhetetlenné vált számára a honvágy, hazatelepült kis családjával. Ekkorra azonban már itthon sem érezhette otthon magát, mert hamarosan olyan politikai erő került hatalomra, amely pont a hozzá hasonló- hazaszerető embert és családját kiáltotta ki első számú közellenségnek.
Édesapád kitalált egy kádertörténetet, amellyel megmenekült a családja. De, megmenekült-e valójában az Élet számra?
Már az is mekkora gondot okozott, amikor 1952-ben tankötelezetté váltál?!
Ugyanis a születésedet igazoló keresztlevél addigra felért egy ,,reakciós, burzsuj bűnjel"-lel!
Szüleid, ezért kénytelenek voltak hosszas tortúrával beszerezni egy anyakönyvi kivonat-másolatot, már az ötágú (vörös)csillagos-címeres pecséttel.
(Nem voltak könnyebb helyzetben a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen születettek sem.)
Az új okmányokhoz új történetek is tartoztak, amelyekről senki sem szeretett otthon beszélni.
A valódi történetek, pedig a feledés homályába vesztek...
Szüleink nemzedékének, akik még a hit (hit Istenben, egy hazában és a családban) szellemében nevelkedtek, még futotta erejükből az 1956-os forradalomra.
Azután, ha még ebbe sem haltak bele, bizonygathatták újabb hazugságokkal ,,ártatlanságukat"!
Észre sem vették, hogy az évek múlásával - a sok elhallgatásos hazugsággal - elvágták családjuk, utódaik élet-gyökereit!
Ettől aztán olyanok lettek gyermekeik, mint a vágott virág, akik kaptak is a ,,szocialista" alkohol-dús tápoldatból, amitől úgy elzsibbadtak, hogy eszükbe sem jutott érdeklődni rokonaik, nagyszüleik, dédszüleik... élettörténete: a család magántörténelme iránt.
Pedig, akkoriban, amikor mi születtünk, a tőlünk nyugatabbra élő kortársak úgy élhették meg a hazájukhoz, családjukhoz való tartozásukat, hogy megismerhették a család magántörténelmét, mellyel részesei lehettek hazájuk történelmének!
*
Ezért, most szeretném felidézni azt a kisdiákot, akit én megismertem:
Évfolyamelső voltál az általános iskolában. Édesanyád kifogástalan külsővel engedett iskolába. Ehhez a rendezettséghez egy belső rend is társult 1957-ig.
Ez azt jelentette, hogy Fa Miklós minden napra készült. Ezen felül nem volt olyan ünnepély, iskolai rendezvény, amelyen ne mondtál volna el egy-egy verset. Nem volt olyan szavalóverseny, amit ne nyertél volna meg. Minden tornagyakorlatot kifogástalanul végeztél el. Te voltál mindannyiunk példaképe, mert sikerült megvalósítanod azt a külső-belső Rendet, ami egy harmonikus, kiegyensúlyozott személyiségfejlődés kezdete volt.
Vagyis, csak lett volna!
Az 1956-ot követő években azután, láttam, hogy erőlködsz (és még egy-két társunk) szinten tartani magadat. De a kádári suttyom-terrort kiszolgáló új tanári kar egyre nyíltabb negatív megkülönböztetéssel, -diszkriminációval illetett. Az előző osztályfőnökünket és a legjobb tanítóinkat, tanárainkat ,,szanatóriumba" (legalább is nekünk ezt mondták) "utalták, akiket soha többé nem láttunk viszont, mert valószínű belehaltak a ,,szanatóriumi kezelésbe"!
Amiért, te: drága Barátom, alapvetően sikerorientált személyiség voltál, nem bírtad a kudarcot elviselni és beálltál a sorba. Az ,,eredmény" a ,,vágott-virág-életsors"! Sajnos, az utóbbi időben már nem igazán kötődtél máshoz, mint ahhoz a ,,tápoldathoz", ami kor- és sorstársaid férfi tagjait is ,,táplálta"! (Ezért, azon sem lehet csodálkozni, hogy tömegjelenséggé vált mára, hogy nyolcvan év körüli szülők temetik gyermekeiket!)
Kedves ,,Vágott-virág" Barátom!
Téged is édesanyádnak kellett eltemetnie! Neki friss a gyásza, ezért övé őszinte részvétem!
Be kell vallanom, hogy én már régebben, attól fogva gyászollak, hogy nem hagytad magad ,,újragyökereztetni"! Bocsáss meg ezért és nyugodjál békében!
Budapest, 2003. január 9."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2014-04-16 02:22:31, szerda
|
| |
| |
1. NEHÉZ-SORSÚSÁG KERESZTJE A MÚLTBAN ÉS A JELENBEN
Születéstől-halálig negatív diszkriminációk sora ért minket
49., 49., 50. képek: http://furaila.xfree.hu/267280
Ki kell végre mondani, hogy a kommunista eszmék jegyében is milliókat irtottak ki a világ számos országában, köztük Magyarországon is!
Ráadásul, ez a népirtás nem egy-két évig tartott, hanem évtizedekig.
1.) Azokat, akiket 1956-ig sikerült likvidálniuk - az 1945 után hatalomra kerülő, magukat kommunistának és szocialistának hazudóknak - és akik utódainak nem volt lehetőségük nyugati emigrációra, azok "osztályidegennek" kikiáltott "burzsuj-reakciós elemek"-ként, vagyis: ellenségként voltak kezelve.
De nem jártak jobban azok sem, akik túlélték a ,,hazai" recski- és a hozzá hasonló büntető- és átnevelő tábort. Mert, mint ilyenek, soha nem élhettek szabad életet, hanem a társadalom peremére kontra-szelektálva, egyfajta belső emigránsként tengődtek.
1.1. Mert, aki túlélte a II. világháborút valamilyen fogságban, majd a háború befejeztével hazavergődött, az fasiszta ellenségként lett nyilvánítva, ami kiterjedt utódaira is.
1.2. Aki túlélte a málenkíj robotot a Szovjetunió szibériai településein, az hazavergődve soha többé nem lehetett szabad, mert örökre rásütötték a láthatatlan skarlátbetűt, amit belül a lelkében kellett viselnie, mint a II. világháborúban a zsidóságnak kívül a ruháján a sárga csillagot, és ezt örökítették tovább a mit sem sejtő utódaikra is, mert nem beszélhettek róla;
1.3. Aki túlélte a ,,hazai" recskihez hasonló büntető- és átnevelő-tábort, az valójában soha többé nem lehetett szabad, mert olyan rendőri felügyelet alatt tengethette életét ami miatt rokonai is messzire elkerülték és az is csodával volt határos, ha családot alapíthatott...viszont, a mit sem sejtő utódai is megörökölték ezen NEHÉZ-SORSÚSÁGOT szüleiktől;
1.4. Azoknak a horthista kertgazdálkodást megvalósító kisbirtokos földműves - ,,kuláknak" kikiáltott - magángazdáknak és utódaiknak, valamint, az éppen polgárosodó értelmiségieknek, vagy a szakmát tanuló iparos - saját műhellyel rendelkezős - mesterembereknek, akiknek nem volt lehetőségük Nyugatra emigrálni sem oda menekíteni családtagjaikat, belső emigránsként, a társadalom peremére kontraszelektáltan kellett leélniük életüket.
Van egyetlen-egy és végképpen tragikus körülmény, amiben megegyeznek és ez: annak eltussolása, hogy az 1945-öt- és főleg 1956-os véres megtorlást követően megtörtént az a HELYCSERÉS TÁMADÁS.
Ezzel a helycserés támadással részben fölszámolták, részben átnevelték és proletarizálták a Horthy korszak polgárosodó középosztályát és a kertgazdálkodást megvalósító kisbirtokos parasztságot.
Ugyanakkor, kitermelte az alulról fölhozott és kiemelt kádereivel az új hatalomhoz hűséges elvtelen réteget, az ehhez tartozókat meg lehetett vásárolni a saját fajtája tönkretételére is akár...
2.) Az 1956-os népfölkelésben és szabadságharcban elesettek, bebörtönzöttek, kivégzettek és üldözöttek, valamint utódaik sorsa egy nagyon fájó sajgó seb a nemzet testén, lelkén...
2.1. Hiszen, a túlélőknek és utódaiknak ,,halálraítélt"- belső-emigránsként kellett meghalniuk, mint számkivetetteknek!
2.2. Utódaik nehéz-sorsát sajátlagos megfigyelők kísérték figyelemmel 1990-ig, amit kiterjesztettek az un. 1990 utáni rendszerváltozás éveire is - ami a mai napig tart.
2.3 Az 1956-os népfölkelésben érintett magyar családok és családtagok is belső emigránsként kellett, hogy tengessék az életüket, mert a szocialistának hazudott politikai diktatúra kidolgozta és "sikerrel" alkalmazta velük szemben a negatív megkülönböztetés (diszkriminációs kontraszelekció) minden formáját.
Ezen NEHÉZ-SORSÚAKNAK és utódaiknak még a rendszerváltozás nevezetű felfordulásban is el kellett szenvedni az élet minden területén a szocializmus nevezetűből átörökölt negatív megkülönböztetést (diszkriminációt); ami miatt nem tanulhattak tovább sem nappali tagozatú középiskolában, sem fölsőfokún, sem a dolgozók esti iskoláiban...
*
Most megpróbálom bemutatni egy nehéz-sosrsú Kortársam életével - a fellelhető dokumentumokkal való bizonyítással - mindazt, amiben 1946-ban és az azt követő években, évtizedekben része volt.
Kortársam, tizennégy éves korában - közvetlen a nyolc általános befejezését követően - továbbtanulhatott- csakis, mint ipari tanuló. Mondván:
- ,,... mit akarsz te a közepeseddel egy gimnáziumban?".
Csakhogy, az 1956-os forradalom leverését követően nem lehetett közepesnél jobb tanuló soha többé!
Miért is?
Bizonyítékul szolgáljon a negyedikes év-végi bizonyítványának eredménye 1956 júniusában - még a forradalom előtt - melyben több volt a ,,jeles", mint a ,,jó" osztályzat.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=267280&kid=300105&sort=
*
1956 júniusában még jutalomkirándulást is szervezett az alsó tagozatos osztályelső negyedikeseknek - a jóságos igazgató ,,bácsi" és az osztályfőnök ,,nénik".
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=300092&aid=267280
*
Egy másik képen az ,,egy-szem" jó-tanuló fiú: kortársam legjobb barátja is látható.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=267280&kid=300096&sort=
(Folyt. köv.)
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2014. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
| 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | |
| 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | |
| 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | |
| 28 | 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
14 db bejegyzés |
| e év: |
136 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1895
- e Hét: 5423
- e Hónap: 14027
- e Év: 49968
|
|
|
Offline
