2015-11-04 17:14:34, szerda
|
|
|
... az a népfölkelés, melyet provokációval robbantott ki az akkori magyarországi politikai vezetés.
Törvényszerű volt a 2006-os - 50. évfordulót - ünneplőkre terrortámadás is...????
Szerintem: IGEN!
Egészen egyszerűen, nem tudnak a hatalom volt és jelenlegi birtokosai mit kezdeni az1956 október 23-án kiprovokált NÉPFÖLKELÉSSEL.
Mindaddig, míg nincs egyetlen-egy kompetens személyiség sem Magyarországon, aki tudván-tudja a PROVOKÁCIÓ TÉNYÉT és okát, de azt ELHALLGATJA - 1956 mindenestől a feledés homályába veszendő valami, amivel nem tudnak mit kezdeni...
MERT, BIZONY RETTEGVE FÉLNEK A LELEPLEZŐDÉSTŐL... EZÉRT TORKOLLOTT 2006-BAN IS TERRORBA A BÉKÉSNEK INDULÓ MEGEMLÉKEZÉS...
*
Itt ez az írás Dr. Nagy Attilától, 2006-ból. Nagyon tanulságos!
Ajánlom minden ismerősnek és ismeretlennek elolvasásra, mert nagyon aktuális kilenc év távlatából is!
Milyen rossz lehet a lelkiismeretük egyes vezetőknek?
Könnyíthetnének magukon azzal, hogy elismerik, BE KELLENE A MÚLTAT VÉGRE VALLANI!
*
A TERROR HAZÁJA
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID&pid=1001&n=furaila&blog _
cim=A Terror Hazája
2006. október 23.-a újabb dátum a magyarság tragikus sorstörténetében, az egyébként rövid életű nemzeti ünnep ekkor változott feketebetűs nappá.
A hetek óta két szálon futó események végkifejletében a hatalom túlkapásaival kimutatta valódi természetét, hogy képes titkos paranccsal nyílt erőszak alkalmazására, a szólásszabadság, a gyülekezési szabadság és az ellenállási jog semmibevételére is.
Az egyik oldalon a pénzvilággal szövetkezett hatalom milliárdos költségvetéssel készült a saját felmagasztalására, melyből éppen a kor szellemisége és 1956 valódi, soha nem teljesült céljainak megvalósítása maradt ki.
Eközben magyarságmentő szellemi forradalom alakult, mely fővárosi és vidéki köztéri gyülekezetekben egyre erősödő formában öltött testet, és csúcspontját, a nemzeti egységet éppen október 23-án, a Corvin közben érte el.
A szemtanúk vallomásainak rögzítése azért szükséges, hogy az események leírása soha ne mehessen át kései, átszínezett emlékirattá.
A feszültséggel terhelt, de mégis nemzeti ünnepként induló napot a magyar szabadság ünnepének is nevezték, pedig legóvatosabb megfogalmazásban is csupán a magyar szabadságvágy kifejezéséről lehetett szó.
Ez az írás a kezdet és a vég, a Corvin köz és a Dózsa György út eseményeinek tárgyszerű krónikája, néhány összefüggés feltárásával.
A Corvin köz és környéke alkalmas díszlet volt ahhoz a performance-hoz, ahol az utcán tank, régi autók, kisbusz állomásozott, a sarkon kuplé zengett. Minden művi, álromantikával telített '56-os hangulatkép.
Most az ágyúcsövön csüngő gyerekekkel feledtették azt, hogy a forradalom idején még a felnőtt is bújt előle.
Az akkori utcaképnek legalább 3 eleme hiányzott: nem volt feltört utcakő, halottak, koporsók, friss sírok a köztereken és nem voltak akasztott ÁVH-sok sem.
Minden szalonképessé formálva, a háttér azonban a lepusztult, málló vakolatú józsefvárosi házakkal valódi volt, némelyikén még az eredeti golyónyomokkal.
A sétálók között pedig igazi operettfigura tűnt fel, egy ,,de genere" Habsburg (H. György), akinek már csak életkora miatt sincs semmi köze a magyar szabadságharchoz, sem pedig családjának a magyar történelem dicsőséges oldalához.
Aki felismerte, alázatosan kért tőle névaláírást, amit a (volt) királyi fenség boldog mosollyal nyugtázott.
A József körúton nosztalgia-villamos járt, '56-os képekkel és felirattal, belőle Németh Lehel hangján a kádári korszak slágerei szóltak.
Az idősebbek még emlékeznek a ,,Micsoda nagyszerű dolog" kezdetűre és a korszak szupergiccsére, a ,,Reszket a hold"-ra.
A maiak már azt sem veszik észre, hogy az egykor fülbemászó dallamoknak semmi köze a forradalomhoz, hanem éppen a kádári megtorlás, a gulyáskommunizmus, a legszelídebb barakk, andalító, gondolatelfedő termékei.
Habsburg György maga is beállt a Corvin közi megemlékezők első csoportjába, akik az ,,Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség" nevében szóltak.
Leleplezték a forradalom két újabb emléktábláját, az egyiken a Nagy Imre csoport mártírjai, a másikon Iván Kovács László nevével.
A Világszövetség elnöke Bocskai T. József igazi arcát azzal ismerhettük meg, hogy este a Dózsa György úti emlékmű avatásánál megjelenésével közösséget vállalt a jelen diktatúra képviselőivel.
Itt most az '56-os forradalom egységéről beszélt, ahol (az alábbi sorrendben) összeölelkezett egymással zsidó, cigány, sváb és magyar.
Majd ünnepélyes keretek között a Magyar Néphadsereg részére a Pálinkás Pallavicini Antal nevével jelzett zászlót nyújtotta át.
Ezt a Honvédelmi Minisztérium képviselője azzal a beszéddel köszönte meg, hogy a mai hadsereg új katonai kultúrát szolgál, nevezetesen az itthoni katasztrófavédelmet és szükség esetén külhoni missziót teljesít.
Ez alapvetően szemben áll azzal az 1848-as követeléssel, mely szerint katonáinkat ne vigyék külföldre stb., miként a Honvédelmi Minisztérium sem a hon védelmét, hanem operetthadseregként valami egészen mást szolgál, ennek díszlete lehet a most kapott Pallavicini zászló.
Beszélt Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája, aki mostani és korábbi nyilatkozatával is történelmi tudatlanságát bizonyította.
Arra a kérdésre, hogy Nagy Imre kommunista volt-e, természetesen igen a válasz, de az unoka a kommunizmus bukása után tudatlanul is a posztkommunizmus megerősödését szolgálja.
Nem különben tette ezt korábban Nagy Imre lánya (Jánosiné Nagy Erzsébet), amikor mindenki megdöbbenésére Horn Gyulával koszorúzott.
Az első megemlékezések után a József körúton rendezett sorokban nemzetiszín és Árpád-sávos zászlót lengetve hatalmas tömeg tűnt fel, rendőri kísérettel, ahol a helyszínen is megerősített járőrszolgálat volt és fentről is az egész nap folyamán kék helikopterekből kémlelték a terepet.
A tömeg az előző nap éjszakáján a Kossuth térről kitelepítetteket képviselte, akik immár 33 napja követelték a miniszterelnök távozását.
E tiltakozás, a számos nagyváros főterein zajló eseményekkel együtt eredménytelennek bizonyult.
Most zengett a körút a követelésüktől (,,Gyurcsány takarodj!"), a menethez motorosok is csatlakoztak, majd a Corvin közbe vonultak.
Rendbontás nem történt.
Az érkezőket, mint igaz magyarokat Pitti Katalin lelkes szózattal és énekkel üdvözölte.
A művészet ereje mindenkire hatott.
A várakozásra azért volt szükség, mert a Kossuth tériek petíciót készültek felolvasni az előző napi rendőri kihágásokról, csalárd kitelepítésükről, melynek megfogalmazására várni kellett.
A petíció elhangzása után kiáltásokkal kezdték követelni a tömegnek a Kossuth térre vonulását, végül a hatalmas tömeg mégis együtt hallgatta a következő `56-os világszövetség, köztük Wittner Mária megemlékezését.
Ekkor már szó esett az ország szégyenéről, amint a köztársaság elnöke a nép teljes félreállításával, a külföldi delegációkkal ünnepel, miközben a tömeg Gyurcsány távozást követeli.
Az Ország Házát demokratikusnak csúfolt választással bitorló, bársonyszékes, vörös elit ünnepeltette magát koronás fők és miniszterelnökök jelenlétében.
Ilyen volt a magyar népfelkelés 50. évfordulójának ünnepe, a nép kizárásával, ahol a néptelen Kossuth téren paravánok között túlbiztosított rendőri felügyelettel érkeztek, majd lakomáztak a kiválasztottak.
A korábban csőcseléknek tulajdonított zavargásokról pedig a miniszterelnök a nemzetbiztonsági kabinet ülése után a következőket mondta:
,,Ez egy kisebbség agressziója, amit a többséggel szemben követ el, és a magyar rendőrség helyesen teszi, ha védi a többség jogát".
Nem első eset a történelemben, hogy a kisebbség és a többség fogalmát felcserélve használják.
A Corvin közben is elhangzott, hogy az ország lakosságának mintegy 65 százaléka követeli Gyurcsány távozását, a maradék pedig hallgat vagy megtévesztett.
A Corvin közi beszédek idején a lengyelországi Poznan zászlóival, hangos ünneplés közepette küldöttség érkezett. Az ekkorra már felforrósodott hangulatban újabb felhívás hangzott: Mindenki a Kossuth térre!
Itt valósult meg, eddig legnagyobb rendben az az egység, melyben jelen voltak igaz magyarok, lengyelek, külföldről érkezett `56-osok csoportjai, de érkeztek már a fél négyes MIÉP gyűlésre is.
A közelben (az Astoriánál) pedig a Fidesz emberei gyülekeztek.
Történelmi pillanatok voltak, egységben lehetett volna képviselni az elmúlt hetek követeléseit.
Nem így történt.
Mindenki a saját útját járta, ünnepelni akart, ahelyett hogy a követelések élére állt volna.
A vezetők saját forgatókönyvükhöz ragaszkodtak, aminek csúcsa volt, hogy az Orbán beszéd idején már lőttek is.
És ezután elszabadult a pokol, így lett a fővárosból a terror hazája.
Képeiből máris kiállítást lehetne rendezni a Terror Házában.
Az eddigi hivatalos tudósítások a zártkörű állami ünnepségekről szóltak, a Corvin köz és az egyéb helyszínek eseményei a háttérben maradtak.
A megtorlás híre és képei hamarosan adásba kerültek, további elemzésük hosszabb időt vesz igénybe.
A tömegek terelése, gettósítása azonban szigorú terv szerint történt.
Miközben az EMKE, az Astoria, és a Parlament környékén rendőri túlbuzgósággal folyt az emberek beszorítása, a Városliget szélén újabb esemény készülődött.
Az ország népe elé akkor került tiszta kép, amikor a hivatalos állami program zárásaként 19 óra 56 perckor Kosáry Domokos beszédével a Dózsa György úton megtörtént az igazi `56-osok által soha nem óhajtott emlékmű, a ,,dollárpiramis", a ,,rozsdatemető" avatása.
Nem is akadt közjogi méltóság, aki felavatta volna, a miniszterelnök nyilvános közszereplése pedig érthető okok miatt nem volt kívánatos.
Így került a sor a matuzsálemi korú Kosáryra, a magyar történetírás Brezsnyevére, aki a Horthy-korszak ösztöndíjával tanult, kiszolgálta a Rákosi és Kádár korszakot, hogy a posztkommunizmus idején a rendszert nem váltás bizonyítékaként most a diktatúra jelképét avassa fel.
A kizárt nép a háttérből hangos tiltakozással kísérte a szertartást.
A hivatalos forgatókönyv fényes külsőségei között ennyi lehetőség jutott a szabad véleménynyilvánításra.
A Dózsa György út ezen része pedig átneveztetett '56-osok terének.
A forradalom és szabadság emlékműve helyett háromszorosan is a kommunizmus mementói állnak itt, melyek időrendben Rákosi, Medgyessy és Gyurcsány korának ,,dicsőség"-ét hirdetik.
Nevezetesen:
- jobb szélen az emléktábla Rákosi nevével mutatja a lerombolt Regnum Mariánum helyét;
- balról áll az ország uniós csatlakozásakor Medgyessy által avatott óriás homokóra, az ,,időkerék";
- közöttük pedig a diktatúra emlékműve, a hatalmas vas és beton piramis.
*
A kommunizmus bebetonozva.
2006. október 24.
Dr. Nagy Attila
Orvos, közíró
***************
Szabadon továbbadható, terjeszthető, közölhető, honlapra tehető.
Dr. Nagy Attila
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|