|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2007-11-21 11:11:09, szerda
|
| |
| |
Tisztelt Halasiak, Tisztelt járókelok!
A Kiskunhalasi Nagycsaládosok Egyesületének és a Fidesz
munkástagozatának nevében kérek szót.
A Társadalmi szolidaritás napja van ma. Ilyen jellegu demonstráció régen
volt, utoljára 1956-ban mondták ki az emberek, hogy elég volt!! A
szocialista, szabaddemokrata kormány a társadalom minden rétegét
megalázta, minden rétegének életlehetoségeit szukítette. Eddig sikeresen
alkalmazták a polgárokkal szemben a jól bevált taktikát, a megosztást. A
nemzet immunrendszerét tudatosan gyengítették le, tudatosan atomizálták
az embereket, mert így könnyebb az elnyomók dolga.
A társadalom különbözo csoportjai úgy érezhették külön-külön, hogy csak
ok a vesztesei az átalakításoknak. Lassan tudatosodik, hogy mindenki,
ismétlem, mindenki vesztese annak, ami kibontakozott az elmúlt 5 évben.
Sokfélék vagyunk itt a téren. A közös pont köztünk az, hogy a vesztes
oldalra szánnak bennünket. Gazdákat, pedagógusokat, vállalkozókat,
alkalmazottakat, nagycsaládosokat, egészségügyi dolgozókat, orvosokat,
egyetemistákat, munkanélkülieket, rendvédelmieket, egyszóval mindenkit,
aki a privatizációs és olajszokítos ügyekben nem vett részt.
A szocialista- szabaddemokrata kormány számára mi csak probléma vagyunk.
Nem egy államalkotó nemzet, a felséges nép, hanem csak probléma.
Probléma a vasút, a kórház, az iskola, a közmuvek, a család, a
hagyományaink. Baross Gábor a lehetoséget, a felemelkedést látta a
vasútban. A szocialisták csak fölszámolandó nyugöt. Klébelsberg Kúnó az
oktatásügyben a nemzet megmaradását látta Trianon után. A szocialisták
csak a költséget. Szemmelweis Ignác nem a profitot kereste, hanem az
életet, az életminoség javítását. A nagycsaládosok is kikérik maguknak
ezt a szemléletet. Mert a nagycsalád nem a probléma, hanem a megoldás!!
Nyilvánvaló, hogy nem a többség, a választópolgárok akarata és nem a
választópolgárok érdekében történnek a dolgok ma Magyarországon. A NOE
felkészült szakértoi hiába érvelnek, hiába tesznek le javaslatokat,
hiába kezdeményeznek megoldásokat, meg sem hallgatják oket, nincs
társadalmi párbeszéd. Ahol nincs társadalmi párbeszéd, ott zsarnokság van!!
Senki nem szeret tüntetni, lenne jobb dolgunk, de nincs más eszközünk!
Aki nem áll ki semmiért, attól elvesznek mindent! Megszenvedtük, a
társadalmi szolidaritás hiányát! Eljött az ido, hogy végre összefogjon
minden, létében veszélyeztetett ember, foglalkozására, társadalmi
helyzetére való tekintet nélkül.
Egy új, totalitárius rendszer kibontakozásának vagyunk tanúi. Nem
hagyhatjuk, hogy végleg megerosödjön! Egy-egy rögeszme gyilkos
téveszmerendszerré állt össze már kétszer a XX. században. A faji alapú,
majd a társadalmi osztály szerinti megkülönböztetés után most a pénz,
mint kizárólagos rendezo elv jelent meg. A szocialista –szabaddemokrata
kormány gondolkodása egyértelmuen ilyen.
Felfoghatatlanul botrányos az, ha valakinek a segítségre szoruló
emberrol, a betegekrol, a szülo nokrol, a gyerekekrol a profittermelés
lehetosége jut eszébe. Ehhez már szocialistának és szabaddemokratának
kell lenni. Profitot termelni a betegségbol, nyomorúságból, beteges,
barbár gondolat. Ne hagyjuk!!
Nem véletlenül csökkent egy százalékra a szemkilöveto törpepárt
elfogadottsága és nem véletlenül ciki ma mszp-snek lenni. Azonban a
hallgatásunkat beleegyezésként, sot támogatásként értékelik. Ki kell
tehát fejeznünk nemtetszésünket! Itt és most, valamint a szolidaritás
napja országos rendezvényein! Aki teheti, a budapesti tüntetésen is
vegyen részt ma 18 órakor. Reménység szerint az emberek egymásra
találása, a közös sors felfedezése nem egy pillanatnyi, múló érzés lesz,
hanem életre szóló döntés, elkötelezettség kezdete.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Hunyadi Péter
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-21 11:06:55, szerda
|
| |
| |
Két lábbal áll a földön, de nyilával az eget célozza
Nehéz megilletődöttség nélkül belépni a 75. születésnapja előtt álló Jókai Anna kispesti otthonába. Nehéz leküzdeni a szorongást, hiába ismerjük egymást nagyon sok évtizede. Nehéz tegezni, de magázni még nehezebb volna. Sok könyvéből süt a szándék: úgy akar jobbá lenni, hogy közben az olvasó is vele emelkedjen.
Utoljára frissítve: 2007. november 21., 08:03 nyomtat küld
- A hűséges olvasók többsége csak az íróval találkozhat. Az önismeret egyszerre emberi és írói erény. Hány Jókai Annát ismertél meg?
- Most, hogy az életműkiadás miatt sok mindent újra kellett olvasnom, úgy találtam, hogy egy darabból vagyok faragva, csak valami okból a személyiségemnek mindig más és más oldala került előtérbe. De ma is az az ötéves gyermek áll hozzám a legközelebb, aki voltam. Vele vagyok azonos a legbensőmben. Akinek olyan kérdései voltak, hogy mit keres ezen a világon, miért olyanok az emberek, amilyenek, aki minden este úgy feküdt le, hogy furcsa kíváncsiság élt benne, hova megy az ember álmában éjszaka, mi van vele, miért nem tud magáról, hogyan született meg benne az a mindent kérdéssé emelő gyermeki kíváncsiság, ami egész életemen át elkísért. Bennem van még az a Jókai Anna is, aki nagyon korán két gyermeket hozott a világra, nagyon szegény volt, és mert nagyon szegény volt, az anyagi világnak a dolgai sokkal jobban érdekelték, mint most. És természetesen az író is én vagyok, akinek sikerült megcsinálnia azt, amit gyerekkorától akart, ettől kezdve folyamatosan jelen van az a Jókai Anna, aki most itt ül veled szemben. Az, aki írói működésének első éveiben völgyben látta a világot, gondosan, aprólékosan térképezte fel, milyen világban él.
- Tetszett?
- Nem tetszett ez a világ. Miután nem éreztem jól magam e völgylétben, s úgy éreztem, hogy a hazám is ebben a völgyben szorong, s nincs fölöttünk egy eléggé tágas ég, nem tehettem mást, elindultam belső szellemi ösvényemen, igyekeztem a magam hegyére a saját kaptatóimon feljutni ebből a völgyből. 1982-ben jelent meg a Jákob lajtorjája című regényem, amiben a horizontális és a vertikális síkokat egybe tudtam játszatni, de ekkor még különvált az emberi létnek ez a két aspektusa.
- Nevezzük meg mindkettőt
- Egyrészt földi lények vagyunk, de szeretnénk a spiritualitást behozni az életünkbe. Később, a rendszerváltozás után az apokrif imáimmal, a nagy, kegyelmi regényemmel, a Ne féljetek! cíművel, melynek a huszadik kiadását vehettem a kezembe, teljesedett ki mindaz, amire mindig is törekedtem: a spirituális realizmus, amit ma az irodalom világában a nevemhez kötnek. Fontos az egyénnek a materiális világ, ebből szerezzük életanyagunkat, tapasztalatainkat, de ugyanilyen fontos mindaz, amit csak a szellem napvilágánál láthatunk meg.
- Többször is, más alkalmakkor is elmondtad, hogy nem akarsz művésznek látszani, nem akarsz megátalkodottan másnak mutatkozni, mint a többi ember.
- Arra törekedtem az írói létben, hogy ne a különcségeimet hangsúlyozzam az emberek előtt. Nagyon sokszor közepes tehetségű személyek mindenféle praktikákal szeretnék magukat érdekesnek feltüntetni.
- Ebben jó partnerük a média.
- Igen, erre harap a média. Bár tőlem elfogadják, hogy arra akarom felhívni a nem könnyű helyzetben lévő embertársaimnak a figyelmét, hogy a sorsban, a dolgok megélésében egy vagyok velük. Elég akkor művésznek, írónak lenni, amikor nagy csöndességben dolgozik az ember az íróasztalánál. Előadónak, gondolkodó embernek, szellemi partnernak pedig akkor kell lennem, amikor a rendkívül sok meghívást elfogadom. Nem szeretem sem az írói, sem az emberi manírokat. Nem szeretem a bulvárlapok horoszkópjait, de az enyémben, a Nyilas csillagjegyben az ember két lábbal áll a földön, nagyon erősen, de nyilával mindig az eget célozza. Nagy vágyam volt mindig olyan műveket tűzni a nyílvesszőmre, amelyek képesek összekötni az eget és a földet. Drága Weöres Sándor, a nem is közénk való költő írta: "Alattunk a föld, felettünk az ég, bennünk a létra."
- A teljesség felé
- Igen... Nem csak az angyalok járnak föl s le, az emberi lélek is képes a felemelkedésre. Egész életművemmel ezt igyekeztem megmutatni.
- Ahhoz képest, hogy mennyire termékeny vagy íróként, sokat vállaltál és vállalsz a köz szolgálatából is. Már akkor furcsállottam ezt, amikor elvállaltad a Magyar Írók Szövetségének elnöki tisztségét. Próbáljunk visszatérni arra az időre, amikor Göncz Árpád, mindenki Árpi bácsija igen magas posztra került, és helyére kellett lépni egy igazi írónak.
- Éppen akkor túl voltam a Töve és gallya esszéin, s amikor túl vagyok egy nagyobb munkán, olyankor beáll az írói csönd - az erőgyűjtés, a felkészülés, a töltekezés ideje ez. Éppen ebben az időben ért a megtisztelő felkérés, s közben fennállt annak a veszélye, hogy az egymással marakodó erők széthordják ezt a szövetséget. Arra gondoltam, hátha nekem sikerül együtt tartani a jeles személyekből álló társaságot, hátha sikerül a gyakorlatban is az, amit elméletben képviseltem: összetartani a világot. Amennyire lehet, békíteni, csitítani az ellentéteket, megalkuvások nélkül.
- Igazi, hagyományos női szerep volna ez a világban.
- Nem vagyok olyan nagyon jó véleménnyel a nőkről... Vannak nagyon hisztérikus nők, és vannak higgadt férfiak. Nagyon meggyőző volt, hogy titkos szavazáson, ellenszavazat nélkül választottak meg. Három éven át sikerült a társaságot együtt tartanom. Mégsem ezt tartom a háromévi munkából a legfontosabbnak.
- Hanem?
- A szövetséget fokozatosan szétszedték, de lelkem egy titkos zugában jól elzárva őrzöm mindazt, amit írótársaimért megtehettem. Három év után egy megható szeretetünnepen búcsúztattak, és kérleltek, hogy vállaljam újabb három évre, de az újabb itt töltendő idő már csapda lett volna. Előlépett volna az emberi hiúság - a hatalomszeretet ilyenkor erősebb lesz, mint az emberszeretet. Nem vállaltam. Új feladatok vártak, mind több hívást kaptam az ország legeldugottabb településeiről is, de bejárhattam a magyarlakta területeket, számos meghívás szólított külföldre is. Én ezt misszióként fogtam fel. Amikor még tanárnő voltam, amikor különböző munkahelyeken hányódtam, bizony mit nem adtam volna azért, ha valaki, akit tisztelek, akit mások is elismernek, egyszer azt mondja nekem: csináld, hagyd a kételyeidet.
- Mik voltak és mekkorák voltak a kételyeid?
- Elsősorban abban kételkedtem, hogy lehetséges-e erős terhelés mellett - két kisgyerek, hosszú munkaidő - az írói pályát elkezdeni. Hogy nem volt-e hazug a gyermekkori vágy és álom, amit az íróságról szőttem. Minden jobb kamaszban él a világmegváltás vágya, aztán a többség beleszürkül az életbe, miközben az gyorsan múlik. Az is kérdéses volt, hogy amit én ennek a világnak mondani tudok, az a Kádár-korszakban kell-e? Ma is el tudok csodálkozni azon, hogy Magyarországon sok ember él, akit érdekel a metafizikai próza, a spiritualitás. Ma is sokan ragaszkodnak a hazaszeretet fogalmához, ami nekem is nagyon fontos.
- Mégis, mintha két Magyarország lenne...
- Biztos, hogy két Magyarország van. Szokták mondani, hogy temessük be az árkokat, s én szívesen is hoznám ehhez a munkához a "lelki lapátjaimat". De árkot betemetni nem úgy kell, hogy az egyik oldalon állókat belelőjük az árokba, és rájuk lapátoljuk a földet. Türelmes munkával kell meggyőzni embertársainkat, hogy nem vesztek ki a világból az eszmények, hogy a hazugság hazugság marad, hogy az igazság igazság marad, s történhet bármi, én mindenkor a sok gonddal küzdő ember mellé teszem le a voksom. Ahogy nem szerettem az ideológiai kényszerzubbonyt, amit ráhúztak a világ úgynevezett szocialista felére, ugyanúgy nem szeretem azt a pénzvilágot, ahol a pénz határozza meg, hogy ki kicsoda, és mire alkalmas.
- Kedves Anna, amikor kiállsz a saját közönséged elé, ők már tudják, mit akarsz, te is tudod, mit várhatsz tőlük. De mit mondasz azoknak, akik a másik oldalon állnak, akik idegenkedve néznek rád, ránk? Hogyan lehetne megszólítani azt a másik-magyarországi lakost, aki rosszallóan nézi azt, amit írsz, amit mondasz, amiért küzdesz? Mit lehetne mondani ezeknek az embereknek?
- Bennem nincs kétféle mondanivaló, gyakran előfordul, hogy az estjeimre olyan emberek is eljönnek, akikről tudom, hogy nem úgy és nem arról gondolkodnak, mint én. Ilyenkor érzem, hogy küldetésem van, hiszen ha csak egy embert is sikerül közelebb hoznom az általam hirdetett eszmékhez, értékekhez, már boldog vagyok. Ugyanakkor azok is igénylik a megerősítést, akikkel együtt gondolkozom. Csökken a lelkesedés, nyomasztó a rezignáció, az apátia. Sokkal több erő kell éltetni ma a lángot, mint két-három évvel ezelőtt. De az is elkerül hozzám, hogy "milyen kár, hogy az Anna jobboldali gondolkozású, de a Ne féljetek! nélkül nem tudok élni..." Jó tudni, hogy a könyvem bárkit megtalálhat. Közben nagyon sajnálom, hogy a magyar értelmiség jelentős része vagy hallgat, vagy elképesztő módon viselkedik.
- Akarva-nem akarva elérkeztünk egy fogalomhoz, amit még nem érintettünk. Mit jelent neked a politika? Mondják, hirdetik sokan, hogy a politikát hagyjuk a hivatásos gazemberekre, elég négyévente megmártóznunk ebben a kéngőzös párában. Közben előttünk Illyés Gyula élete és példája, aki minden ügyben illetékesnek vélte a magyar írót, és sokat fáradt azért is, hogy megtalálja utódját Csoóri Sándor személyében. Az írói szerepkör megváltozott.
- Soha nem szerepekben gondolkodtam. Az írói létben ma is az a legfontosabb, ami a régi rendszerben. Olyan rettenetesen rossz irányba hajózik a világ és ez a kis magyar bárka, hogy nem teheti meg az, akinek a teremtő valamivel több tudást adott, hogy közömbösen és részvétlenül nézze mindezt. Igaz, hogy a művek a legfontosabbak, de Hamvas Béla, az én egyik mentorom azt tanítja: jaj annak az írónak, aki a műveiben megvalósítja magát, de az életében lefelé csúszik. Aki íróként teljesen beleragad a politikába, az olyan lesz, mint Baudlaire albatrosz madara, aki fejedelemként száll, de a fedélzetre esve csak esetlenül csapkod a részeg matrózok gyönyörűségére. Az ember lelkiismerete nem engedi, hogy a politikai gyalázatosságokat szó nélkül tűrje. Finoman és határozottan meg kell ilyenkor érinteni a politika világát, le kell tenni a garast arra vonatkozóan, mit tartunk jónak, és mit rossznak. Általam tisztelt barátaimnak is, akiknek a működésében bízom, nekik is azt mondom, ha a politikai szándékaikat nem az erkölcsből eredeztetik, akkor tiszavirág-életű lesz mindaz, amit elérnek. Az író igenis nyissa ki a száját, ha rossz irányba mennek a dolgok, mert ma Magyarországon nagyon sokan félnek.
- Tessék?
- Félnek, mert van féltenivalójuk. Féltik az állásukat, kevéske jövedelmüket, de ha az is hallgat, akinek neve van, akit szeretet övez, akkor mi lesz itt? Ha a szellemi ember soha nem szólal meg, a szerencsétlen kardforgató, vitézkedő országvezető rend honnan tudná, merre van a helyes irány? Azon a háborgó tengeren, amin hajózunk, a navigátorok kezében ott kell lennie az iránytűnek, kell tudni, mi fontosabb: a Sarkcsillag vagy a tűzijátékok tüntetően materiális csillagai. S ha még az is előfordulhat, hogy valakik ezt a szép, háromszínű zászlót kalózlobogóra cserélik, akkor aztán megnézhetjük magunkat.
- Hagyjuk a jóslatok világát. De az mégis érdekelne, mi jót vársz még a jövőben?
- Ha az ember Isten kegyelméből megél hetvenöt évet, már ne várjon semmit. Egyetlen dologról nem tudtam lemondani: hogy érezhessem a mások szeretetét. Minden este azért imádkozom, hogy add Uram, hogy tudjak szeretni, s minden reggel úgy ébredek, hogy azt kívánom: engem is szeressenek.
- Amikor a szeretet szót kimondja az ember, túl sok emberre gondol.
- Azokat kell szeretni, akiket az élet a közvetlen közelünkbe hoz. Már huszonöt éve olyan társ mellett élek, aki szeretetből vállalta azt a nem könnyű feladatot, hogy az idejének csak egy parányi töredékével rendelkező ember mellett éljen. Ő valóban azt gondolja, hogy ő egy repülőtér, egy kifutópálya, ahonnan fel lehet szállni a repülőgépnek. Nem lehet mindenki repülőgép. Fontos, hogy legyen egy hely, ahova leszáll, ahol magához veszi azt a szellemi kerozint, amivel újra felszállhat, mert ha nincsen ilyen repülőtér, akkor ott a magasságban lezuhan és elég a repülőgép. Erre nagyon sok példa van. Nagyon sok embertársunk, nagyon sok művész kóvályog a levegőben, és nem kap sehonnan segítséget.
- A beszélgetésünk nemcsak a születésnapod felé menő időben van, hanem advent is közeleg.
- Nekem az advent nagyon fontos. Most annak örülnék, ha november 22-én hat órakor a Petőfi Irodalmi Múzeumban minél több olyan embert látnék, aki szeret engem, akik az én egyébként nem könnyű életemet, törekvéseimet szeretetükkel megerősítik.
- Mi volna nekik az adventi üzeneted?
- Az adventi üzenetem az, hogy adventkor meg kell születnie az igazságnak. Nem az Isten felelős azért, hogy ilyenné vált a világ, hanem a szabad akarattal megáldott és megvert ember. Én azt gondolom, ahogy a kulcs a Fiúnál van, amit az Isten kapujába be lehet illeszteni, de a kilincset csak az ember nyomhatja le.
- A kisded születése előtt is, utána is van történet. E történetek mind afelé mutatnak, vagy próbálnak mutatni, hogy miként válik ez a testiség-történet szellemi útmutatóvá, szellemi valósággá. Utaltál is rá, hogy egyszerre kell a materiális világban otthonosan mozogni és nagyon tudni a szakmát, ugyanakkor nagyon nyitottnak kell lenni az örök értékek iránt, ami nélkül nem érdemes csinálni azt, amit csinálunk.
- Szokták néhányan azt mondani, akik nem értik az örök érték fogalmát, hogy a konzervatív ember csökött, nem kíváncsi, holott csak annyit jelent, hogy konzerválni akarjuk az örök értékeket, tovább akarjuk adni, hogy még pár száz év múlva is elérhetők és fogyaszthatóak legyenek.
- Ha már szóba hoztam a kisdedet, mit üzennél annak az ötéves kislánynak, aki hetven éve nézi, hogy mit művelsz magaddal?
- Azt üzenném neki, ami egyik legfájdalmasabb gyerekkori élményemnek az oldása lenne, hogy ne féljen, hogy ne féljetek. Mert a gyerekekben sokféle félelem van, bizonytalanul állnak a világgal szemben, és sok esetben nem kapnak segítő válaszokat. Ezt mondanám annak az ötéves kislányak, akit az anyukája minden nap azzal ijesztget, hogy ha kidugja a lábát a paplan alól, megeszi a tücsök. És aki a tücsökről azt gondolta, hogy egy vadállat. Azt üzenném, hogy most is talán csak ilyen tücsköktől fél az ember. Ne féljetek, mert van ítélet, de nem a világban, hanem a világ fölött. Meg azt is mondanám, hogy amilyen mértékben kritikus az ember másokkal szemben, legalább olyan mértékben legyen kritikus önmagával. Rendkívül fontosnak tartom az önépítést, az őszinteséget önmagunkkal szemben, azt a vágyat, hogy folyamatosan sikerüljön lefaragni valamit azokból a tulajdonságokból, amelyekkel sokkal nehezebb lesz átlépni a halál kapuján. Meg azt is mondanám, de ezt már nem az ötéves kislánynak, hanem annak a Jókai Annának mondom, akinek az Isten kegyelme adhat még éveket, hogy amikor majd eljönnek azok a nemszeretem órák, akkor mindazt, amit leírt, amit mondott, bár tanácsként és óvatosan és alázatosan sugallva a világnak, úgy tudjon majd innen átmenni, hogy az a bizonyos fény, ami befogadja, ne szüntesse meg azt, ami ő volt. Én abban hiszek, hogy halál nincsen, csak metamorfózis, átlépés, átlényegülés. Egy megbízatás alól felmentenek, és az ember várja a következőt.
***
Pályakép
Jókai Anna 1932. november 24-én született Budapesten. 1951 és 1953 között könyvelő, 1953 és 1957 között népművelő, művelődési előadó, 1957 és 1961-ig főkönyvelő.
A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1961-ben szerzett magyar-történelem szakos tanári diplomát. 1961-től 1970-ig általános iskolai tanár. 1971-től 1974-ig a budapesti Vörösmarty Gimnázium tanára. 1974-től szabadfoglalkozású író. 1986 és 1989 között az írószövetség alelnöke, 1989-től elnökségi tagja, 1990-től 1992-ig elnöke.
Jókai Anna díjai, a teljesség igénye nélkül: József Attila-díj (1970), SZOT-díj (1974), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1992), Kossuth-díj (1994), Magyar Örökség Díj (1998), Köztársasági Elnök Érdemérme (2002), Arany János Nagydíj (2003), Prima Primissima közönségdíj (2004).
(Apáti Miklós, Magyar Hírlap) |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-21 01:00:39, szerda
|
| |
| |
Oszoljanak, oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló!
2007-11-19 12:55:52 elnök
Az index felrázó írása. Diktatúra, rendőrállam talán még nincsen, de nagyon súlyos idiotizmus van, ez tényállás. Háromszáz rohamrendőrrel izomból széjjelverni egy ötvenfős, teljesen ártalmatlan, békés tüntetést, amelynek a célja, hogy tiltakozzon mindenféle antidemokratikus rendőri megmozdulások, tüntetés-széjjelverések, műveletiterületezések ellen - minimum dermesztő ostobaság.
Azon túl meg törvénytelen, és felettébb veszélyes. Újságírókat elhurcolni onnét, megbilincselni, bekasztnizni, az érdeklődő munkatársaknak telefonba pofátlanul hazudni, ügyvédet oda nem engedni, telefonálni nem hagyni, négy órán keresztül leülni sem engedni - súlyosan jogsértő, alkotmányellenes, cinikus, szovjet típusú köcsögség. Nemzetes uramék pátoszát kölcsönvéve:
Bogád kollégánk, akit már általános iskolás korában megfigyelt a proletárdiktatúra titkosrendőrsége némi szamizdatozás miatt, aki már tizenésvesen, Krassó György csoportjának tagjaként és más ellenzéki körökben rendszeresen részt vett illegális megmozdulásokban, engedély nélküli tüntetéseken, valószínűleg soha nem gondolta volna, hogy tizenhét évvel a rendszerváltás után bilincsben viszik el egy olyan demonstrációról, amelynek nem is résztvevője. Amelyről csak tudósítani szeretetett volna. (Révész Máriusz Fidesz-képviselő sem gondolta volna, hogy rendőrök ájultra verik majd egyszer a főváros utcáin fényes nappal.) Barcs Miklós, vagyis dr. Flash , Magyarország legnagyobb punkénekese és szociográfusa, aki a HVG.hu-nak készített videókat a helyszínen, és akit kollégájával együtt szintén lefogtak, valahová Kőbányára szállítottak, és hajnalig még csak leülni sem engedtek, szóval ő biztosan gondolta, neki elég keményre kristályosodott véleménye van a rendőrségről és a magyar politikai elitről a hetvenes évek óta.
Tökéletesen elhülyült, végnapjaikat élő diktatúrák szokták ilyen verébágyúzásokra ragadtatni magukat Nehéz ezt az egészet megmagyarázni. Tökéletesen elhülyült, végnapjaikat élő diktatúrák szokták ilyen verébágyúzásokra ragadtatni magukat, pedig, istenem, milyen kevés ész kell ahhoz, hogy valaki megértse, ilyen esetekben csakis a verebek győzhetnek, erkölcsi erejüket és népszerűségüket megsokszorozza minden aránytalan rendőrattak.
Mondom, itt nem békésen autókat gyújtogató, tévészékházat ostromló, Molotov-koktélozó vagy hídfoglaló tömeg volt oszlatva, hanem csöndben gyertyázó alig ötvenfős szeánsz. Meg az újságírók. Miért? Azért, mert a rendőr azt mondta, menjenek már onnan. És ha a rendőr mond valamit, akkor annak úgy kell lennie. Nem ám, hogy törvény, nem ám, hogy alkotmány. Amikor a rendőr jön, akkor mindenkinek kuss van. Mire is emlékeztet ez? Nem a legsunyibb, legsötétebb Kádár-korra? Az egyik magyarázatom kicsikét ezoterikus-okkultista, de van benne izé, ráció, mint Gyurcsók József bankszámlakivonatában: 2002 óta a baloldal mintha azon igyekezne, hogy valóra váltsa a jobbos publicisták és politikusok legsúlyosabban paranoid vízióit. Ha ügynököznek, hálozatoznak, akkor kiderül a miniszterelnökről, hogy tényleg ügynök volt, amikor hazugoznak, csalóznak, akkor a következő miniszterelnök elismeri, hogy hazudott éveken át.
Most rendőrállamról beszélnek jobboldalon. Tessék. Én most már simán elhiszem, hogy az MSZP országos választmánya teliholdkor fölveszi a pufajkát, nyakába akasztja a gitárt, és lemegy egy kicsikét darálni a Köztársaság téri kazamatákba. A másik magyarázat némileg egyszerűbb, de semmivel sem vidámabb. Tudniillik a magyar bűnüldözés, rendvédelem, sőt az egész igazságszolgáltatás szellemi és morális állapotából következik ez a cinikus, törvénytelen, mélyen demokráciaellenes magatartás. A sok gazdasági baj és pártbotrány közepette rendőrségre, ügyészségre, bíróságokra nem sok figyelem marad. Pedig volt néhány egészen megrázó, Tocsik- és Kulcsár-ügyekkel, költségvetési hiánnyal felérő botrány az elmúlt években: az ártatlanul elítélt Pusomáék esete, a móri ügy, amelyben annyiszor vizsgázott elégtelenre a komplett magyar igazságszolgáltatás rendőrségestül, ügyészségestül, bíróságostul, büntetés-végrehajtásostul (véletlenül nem öngyilkos lett az ügy első rendű gyanúsítottja, akitől végre talán megtudhattunk volna valamit az igazságról?!), ahányszor csak lehetett. Aztán ott a Zsanett-ügy, a közröhejbe fúlt nagy olajtárgyalás [5] (az Energol-ügy) meg a többi. Tudta-e ön, hogy a magyar igazságszolgáltatás olyan váderedményességi mutatóval dolgozik, mint a félkemény és kemény diktatúrák? Hogy akit ma Magyarországon megvádolnak, azt szinte biztosan el is ítélik? Ugye nem. (Kivéve persze a mindenki számára nyilvánvaló maffiaügyeket, ezekben viszont az ügyszség is enyhítésért szokott fellebbezni.) Ezek után tényleg azt gondolhatja bármelyik rendőr, hogy bármit megtehet Szökőévente jó ha egy-két rendőrt elkapnak apróbb visszaélések miatt. Pedig mindenki tudja, hogy. Nyilvánvaló, hogy tavaly október 23-án a rendőrök ártatlan emberek tucatjait verték össze, sebesítették meg gumilövedékkel. Nyilvánvaló, hogy a lehető legsúlyosabb szakmai hiba volt a véget ért Fidesz-tüntetés távozó résztvevői közé terelni az erőszakos, kődobáló, barrikádépítő zavargókat. Elítéltek valakit? Felelősségre vonták a rendőri vezetést? Nem. Ezek után tényleg azt gondolhatja bármelyik rendőr, hogy bármit megtehet. És azt gondolhatja a rendőri vezetés is, hogy akkor felel meg az elvárásoknak, ha ész nélkül oszlat. Pedig aligha ez az elvárás. Ennyire talán még Gyurcsány sem hülye. Rögzítsük a tényeket azért: 1988 (az még bőven proletárdiktartúra!) és 2002 között összesen nem oszlattak annyi tüntetést, mint azóta. Pont. Ezt magyarázza már meg valamelyik európai értelemben vett szociáldemokrata, ha bírja. Felkiáltójel.
http://www.fideszbp20.hu/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-21 00:56:57, szerda
|
| |
| |
... száma
2007-11-19 01:50:49 elnök
Népszavazási ügyfélszolgálatot és kampányközpontot nyitott a Fidesz. A megnyitón Tarlós István bejelentette, hogy eddig 1 millió 91 ezer aláírást gyűjtöttek össze. Megnyitotta kapuit a Szociális népszavazás 2008 ügyfélszolgálati irodája és kampányközpontja a belvárosi Kossuth Lajos utca 15. szám alatt. Az iroda lehetőséget biztosít az érdeklődőknek, hogy az itt dolgozó önkéntesek segítségével tájékozódjanak a népszavazási kezdeményezés állásáról.
A helyszínen mód nyílik a támogatói kártyák kitöltésére, de a patinás helyiség közösségi térként is funkcionál: a betérők egy csésze kávé mellett olvashatják a napi sajtót, vagy böngészhetik ingyenesen a világhálót. Az iroda "élete" látható lesz az interneten a fidesz.hu-n, mivel egy állandóan működő webkamerát szereltek fel. Tarlós István, a Fidesz-KDNP népszavazási kampányának vezetője péntek délután itt jelentette be, hogy a népszavazást támogató aláírásgyűjtés során eddig 1 millió 91 ezer aláírás gyűlt össze. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az aláírásgyűjtés tovább folyik.
A Fidesz annyi aláírást akar összegyűjteni, amennyi egyébként szükséges a népszavazás sikeréhez, vagyis több mint 2 millió aláírás megléte a cél! Tarlós István elmondta: eddigi kampánykörútjának tapasztalata, hogy a központi hatalom arra biztatja az embereket: ne menjenek el a népszavazásra.
A megnyitón Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke kijelentette: a népszavazással a magyar emberek világossá tehetik a kormány számára, hogy mindennek van határa, nem lehet Magyarországgal mindent megcsinálni. Nem lehet bennünket becsapva az ellenkezőjét ránk erőszakolni, mint amire mi támogatásunkat adtuk a politikusoknak - tette hozzá.
Kósa Lajos szerint nem arról van szó, hogy a három népszavazási kérdés az adott ágazatok leglényege, de ezek jól szimbolizálják a kormány politikáját. Ezeket a szimbólumokat Gyurcsány Ferenc választotta, amikor a választási kampányban kikérte magának, hogy fizetőssé akarnák tenni az oktatást és az egészségügyet - mondta. Ha az emberek azt mondják: nekik mindegy, akkor ez a kormány mindent meg is fog csinálni velük - vélte Kósa Lajos.
Deutsch-Für Tamás a megnyitón arra szólította fel az Országos Választási Irodát, hogy november 30-ig végezze el a hivatalos aláírásgyűjtő-ívek ellenőrzését annak érdekében, hogy az Országgyűlés még decemberben döntést hozhasson a népszavazás kiírásáról, a köztársasági elnök pedig ennek megfelelően év végén, vagy 2008 elején kitűzhesse a szavazás időpontját. Az iroda nyitvatartása: Hétköznapokon: 10- 18 óráig Szombaton: 10- 14 óráig Vasárnapon: szünnap
http://www.fideszbp20.hu/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-21 00:53:59, szerda
|
| |
| |
Kövér: a Fidesz támogatja a szerdai sztrájkot
2007-11-19 01:46:15 elnök
A Fidesz erkölcsi, politikai támogatásáról biztosítja mindazon szervezeteket, és embereket, akik részt vesznek a november 21-i munkabeszüntetésen, és arra kéri szimpatizánsait, hogy ezeket a demonstrációkat minden lehető módon támogassák - hangzott el Kövér László és Kontur Pál vasárnapi sajtótájékoztatóján.
November 21-én, szerdán Magyarországon rég nem látott szakszervezeti és civil összefogás eredményeképpen a szolidaritás napja alkalmából tüntetés lesz a Kossuth téren 18 órakor, előtte pedig sztrájkokra kerül sor.
A szakszervezetek a nyugdíjcsökkenés, a több-biztosítós egészségügyi modell, a vasúti szárnyvonalak bezárása ellen demonstrálnak. Kontur Pál leszögezte: munkásemberként - aki 37 évig dolgozott beosztott autószerelőként - teljes mértékben egyetért az emberek felháborodásával, akik végső elkeseredésükben a tiltakozásoknak ezt a módját választották.
Kövér László hangsúlyozta: demokrácia a néptől vett felhatalmazással, a nép érdekében, a nép részvételével zajló kormányzást jelent. A Fidesz országos választmányának elnöke arról is beszélt, hogy ha megnézzük az elmúlt időszak eseményeit, és ezt összevetjük a demokrácia a klasszikus értékeivel, akkor Magyarország nem tekinthető demokráciának. Kövér László a távirati iroda kérdésre válaszolva elmondta, testületi döntés a Fideszben nem született arról, hogy a párt vezetői részt vesznek-e a megmozdulásokon, erről mindenki lelkiismerete szerint dönt.
Az ellenzéki politikus kifejtette, hogy a Fidesz felfogása szerint a demokrácia "a néptől vett felhatalmazással, a nép érdekében, a nép részvételével zajló kormányzást jelenti".
Szerinte Gyurcsány Ferenc nem eszerint kormányoz, döntéseit felhatalmazás nélkül, egy szűk elit érdekében hozza meg. Arról beszélt, hogy a kormány döntései miatt az elmúlt egy év fő vesztesei a nyugdíjasok, akiktől - mint mondta - a kormány az inflációval elvett egyhavi nyugdíjat.
Úgy vélte, a vasúti szárnyvonalak bezárása nem csak közlekedési nehézséget jelent, hanem térségek nyomorba döntését is eredményezi. Az egészségbiztosítás privatizálásával nem jog, hanem kiváltság lesz az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutás; az embereknek még több járulékot kell majd fizetni. Kontur Pál, a Fidesz Munkás Tagozatának elnöke úgy fogalmazott, hogy november 21-én, szerdán "Magyarországon rég nem látott szakszervezeti és civil összefogás eredményeképpen" a szolidaritás napja alkalmából tüntetés lesz a Kossuth téren, azt megelőzően pedig sztrájkok lesznek. Közölte: mint munkásember teljes mértékben egyetért az emberekkel, azzal, hogy a tiltakozásnak ezt a módját választották.
Szerinte az emberek azért tiltakoznak, mert Gyurcsány Ferenc miniszterelnök "kényszerítő intézkedései" leginkább a munkásokat, alkalmazottakat érintik. Az emberek "elkeseredettek, csalódottak és kiábrándultak, nem ezt ígérték nekik". Úgy vélte, az emberek "jussukat", így a munkához, a tanuláshoz, a biztonságos családi léthez, a gyógyuláshoz, az utazáshoz való jogukat akarják. Nyakó Orbán hatalmi harcának minősítette a tiltakozó akciót Orbán Viktor hatalmi harcának minősítette az MSZP a szolidaritás napi akciókat.
Nyakó István szóvivő ezt azzal indokolta, hogy csak két szakszervezeti szövetség vesz részt a szerinte országosnak hazudott sztrájkban, az igazán nagyok távol tartják magukat a politikai megmozdulásoktól.
http://www.fideszbp20.hu/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-11-21 00:50:53, szerda
|
| |
| |
A mi iskolánk! Mi lesz veled zeneiskola?
2007-11-19 00:19:21 elnök
Szomorúan tapasztaljuk azt, hogy Pesterzsébet költségvetése sok mindenre nem terjedhet ki, miután a pazarlás és a megszorítás egyszerre szerepel benne.
Természetesen a Kormány reformnak álcázott megszorító intézkedései és a nyugtalanítóan gyorsuló infláció sem könnyíti a helyzetünk:nem az első eset, hogy a hiányt áthárítják a közintézmények iskolák és más intézmények költségvetése, vagy éppen a dologi kiadásainak rovására.
Néhány év alatt több iskolát, intézményt vontak össze, vagy zártak be különböző okoknál fogva. Most a figyelem az Ady Endre utcai zeneiskolára irányul. Bizonyos elképzelések és hírek szerint egy alapítványnak szeretnék az iskolát átadni. Pesterzsébet egyik legféltettebb kincsét. Keserű vicc!
A hírek szerint az alapítvány vezetője arra a kérdésre sem tudott válaszolni, hogy hány diák jár az iskolába.
- Elgondolkodtató az eset.
- Bízom abban, hogy a frakciónk sikeresen tud az iskola érdekében lobbizni, hogy megmaradhasson kerületünk felügyelete mellett a jobboldali, baloldali és semleges zeneszeretők és kerületiek számára e fontos patinás intézmény. Pesterzsébet óvodáinak iskoláinak nincs elég pénze arra sem, hogy az egyszerűbb felújításokat elvégezze. 2007. október 23. napjára építőipari tapasztalatomat felhasználva segítettem a József Attila Általános Iskola egyik tantermét felújítani.
Önerőből az iskola képtelen lenne kigazdálkodni ekkora összeget. Egy-két héttel később, a tanterem parketta csiszolása és lakkozása is elkészült, természetesen társadalmi munkában.
Számos jó példát lehetne még felsorolni a szülők és a pedagógusok lelkesedéséről. Nem hiába, ez a mi iskolánk! Így van ez a Lajtha László Művészetoktatási Intézménnyel is, melynek címe; 1204 Budapest, Ady Endre utca 98. Pesterzsébet,
2007. 11. 18. Bánó Miklós önkormányzati képviselő
http://www.fideszbp20.hu/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2007. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
250 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 547
- e Hét: 4075
- e Hónap: 12679
- e Év: 48620
|
|
|
Offline
