Regisztráció  Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 215 
Pszichiáternél
  2017-09-21 16:06:29, csütörtök
 
 

- A férjem egész éjjel vicceket mesél - panaszkodik egy hölgy a pszichiáternek.
- És az olyan nagy baj? - kérdezi az orvos.
- De főorvos úr! Nem lehet tőle szóhoz jutni.

- Önnek tehát az a panasza, hogy állandóan beszél. Szerencsére egyedül lakik, nem zavar senkit.
- És a kollégáim az irodában, doktor úr!

- Doktor úr! Az öcsém megbolondult. Kacsának képzeli magát!...
- Uram, ez esetben be kell szállítani egy elmegyógyintézetbe.
- De doktor őr! Nekem kínai vendéglőm van. Én nem mondhatok le a kacsatojásokról!

Két bolond sétálgat az elmegyógyintézet parkjában. Találnak egy labdát. Elhatározzák, hogy leállnak focizni.
- Jund, dáma, király, ász! - kiáltja az egyik.
Mire a másik:
- Bolond vagy? Még messze nem sakk-matt.

Nagyvizit alkalmával észreveszi a professzor, hogy buzgón ír valamit az egyik beteg.
- Mit írunk, mit írunk? - kérdezi kedvesen.
- Levelet írok magamnak - feleli a beteg.
- És mi lesz benne? - érdeklődik a prof.
Az ápolt sajnálkozva néz rá, mint egy érthetetlen kisgyerekre:
- Honnan tudhatnám? Még nem kaptam meg.

Nagyon kerülgeti az osztályos orvost az egyik ápolt.
- Doktor úr, hazamehetek hét végére?
Az orvos derűsen biztatni kezdi:
- Haza, persze, haza. Feltéve, hogy nem fúj a szél... Nem lesz párás a levegő.. Egy szélsem rezdül a fákon... És egyáltalában semmi ok ne legyen az idegeskedésre... Az éjszakája nyugodtan teljen... Szép álmokat lásson...
A beteg megcsóválja a fejét:
- Doktor úr ne ravaszkodjon. Régebben vagyok én ápolt, mint maga orvos.

Nagyon kerülgeti az osztályos orvost az egyik ápolt.
- Doktor úr, hazamehetek hét végére?
Az orvos derűsen biztatni kezdi:
- Haza, persze, hogy haza. De előbb közösen tisztálnunk kell, mirt is van ön itt?
- Hát mert kicsúzliztam a lakótelep összes ablakait.
- Bizony, bizony. És most úgy érzi, meggyógyult? Nyugodtan elengedhetjük kimenőre?
- Nyugodtan, doktor úr. Teljesen jól vagyok.
Már nem érzem is értem magam, hogyan jutott eszembe egy ilyen gyermeteg csiny.
- Nahát, ennek őszintén örülök. És mit fog csinálni, ha kimenőt kap?
- Az első lesz, hogy felszedek egy csinos nőt.
- Nagyon helyes. És aztán?
- Addig udvarolok neki, amíg fel nem visz a lakására.
- Remek.
- Mihelyt ott vagyunk, finoman elkezdem vetkőzni.
- Pompás.
- Leveszem a ruháját... a melltartóját... a bugyiját...
- Nagyon helyes. És aztán?
- Kirántom a bugyijából a gumit és kilövöm a környék összes ablakát!

A paphoz rohan orvosi tanácsért a fiatal zsidó nő. Újszülöttjének napok óta csillapíthatatlan hasmenése van.
- Bízzál az örökkévaló Istenben - tanácsolja neki a rabbi. - Menj szépen haza és vedd elő a Zsoltárok könyvét.
Nem telik bele egy hét, a nő már megint orvosi tanácsért megy a rabbihoz.
- Rebbelében, a gyerekkel még mindig baj van. Most meg úgy el van tömődve, hogy nem távozik belőle semmi.
- Bízzál az örökkévaló Istenben - tanácsolja a rabbi. - Menj szépen haza és vedd elő a Zsoltárok könyvét.
- Na de Rebbelében - tiltakozik a nő -, a Zsoltárok könyve hasmenés ellen van!

Szegény öreg Kohn igen rossz bőrben van. Látogatás idején sírba búcsúzkodik a régi barátaitól.
- Jaj, meghalok,meghalok, érzem, hogy meghalok. .. Hiába adott az én jó hitvesem bélelt borítékot a professzor úrnak. Hiába nyújtott át az én kedves fiam egy másik koportát az osztályos orvosnak. Hiába csúsztatott ennek is, annak is borravalót az én szép leányom...
Hirtelen felnéz, abbahagyja a sírást.
- Mondd csak Grün - kérdezi -, nem tudod véletlenül, mennyi hálapénz jár a kórboncnok úrnak?
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Néhány orvos vicc
  2017-09-16 18:21:55, szombat
 
 

- Dohányzik?
- Nem, doktor úr, köszönöm, inkább innék valamit.
- Valami nagy baj lehet velem, doktor őr, valami földöntúli sugárzás vagy mi támadhatott meg... Ahány kutyával csak találkozom az utcán, mind odarohan hozám, nyalogatják a kezemet. Néha még a macskák is... megszagolnak messziről..
- Hm. Próbáld már késsel-villával enni?

Bekötött fejű embert támogatnak be az orvosi rendelőbe. Amikor eltávolítják a fejéről a kötést, kiderül, hogy mindkét flén szörnyű égési sebek vannak.
- Ezt hogy csinálta? - kérdezi az orvos.
- A feleségem elutazott - nyöszörgi a sérült.
- És?
- Magam akartam kivasalni az ingemet.
- Jó, jó, de attól...?
- Közben megszólalt a telefon és tévedésből a vasalót tartottam a fülemhez.
- Értem - mondja az orvos. - De a másik fülét csak nem vasalóval égette meg?
- De igen - bólint szomorúan a beteg. - Aikor a mentőket akartam hívni.

A sebész bemosakszik, majd a műtösnő felé fordul:
- Alkoholt kérek.
A beteg indignálódva felül a műtőasztalon:
- Na de professzor úr, igazán megvárhatná vele a műtét végét!
A beteg arra ébred, hogy egy barátságos arc hajol föléje. Örvendezve eszmél.
- Főorvos úr, drága főorvos úr, hát sikerült a műtét?
A kedves arcú férfi így felel:
- A műtét sikerült, de én Szent Péter vagyok.

Két ágyszomszéd beszélget a kórteremben.
- Maga miért került be?
- Infarktus. És maga?
- Én is infarktus.
- Hm. És mit mondanak a dokik, mitől kapta?
- Én attól, hogy ígéretem ellenére nem hagytam abba a dohányzást... És maga?
- Én attól, hogy nem kaptam meg a beígért dohányt.

Kovács találkozik régi barátjával.
- És a nejed hogy van? - kérdi a barát. Még mindig olyan szörnyű ideges?
- Nem, hála istennek. Sikerült teljesen kigyógyítani belőle.
- Ne mondd! És hogyan?
- Azt mondta neki az orvos, hogy az idegesség az öregedés jele.

- Azért hoztam el Önhöz a férjemet, professzor úr, mert azt mondják, Ön kiváló diagnoszta. Csak azt szeretném megkérdezni: Ön még sohasem tévedett? Annyi esetet hall az ember, hogy valakit vesebajjal kezeltek, és mégis tüdőrák vitte el...
- Sose aggódjon asszonyom. Akit én vesebajjal kezelek, az vesebajban is hal meg.

A férjnek fáj a foga. Egész éjjel forgolódik, sóhajtozik, nyög. A feleség egy idő után nem állja tovább:
- Drágám, légy már rám is tekintettel. Mihelyt egy kicsit elszundítok, azonnal felriasztasz.
- Én sem bírom lehunyni a szemem - leheli a férj.
Mire a feleség:
- Jó, jó, de neked legalább fáj a fogad.

Két fakír heverészik szögekkel kivert ágyon. Felugrik az egyik:
- Te jó ég, majdnem elfelejtettem, hogy orvoshoz vagyok bejelentve!
Megszólall sóváran a másik:
- Ja, ha te halmozni akarod az élvezeteket.

- Hű, de tetszik nekem az a kis fogorvosnő!
- Hát uram, próbálkozzék meg vele, úgy tudom, még lány.
- Na de hogyan merjek közeledni egy nőhöz, akinél már annyi férfi hagyta ott a fogát?

- Előbb kellett volna jönnie, uram!
- De hiszen több, mint két órájavárok, doktor úr!

A fogorvoshoz új beteg érkezik. Az orvos beülteti a székbe, ránéz, egyre figyelmesebben, azután felderül az arca:
-Á, van szerencsém! Ön birságolt meg tegnap, mert tilosban parkoltam?
- Doktor úr, kérem, mielőtt hozzá tetszene fogni, lenne egy szerény kérdésem. Tessék nekem is adni egy fogót.
- Adok szívesen, ha ez megnyugtatja, de minek?
- Hogy védekezni tudjak!

- Kérem, főorvos úr, a jobb fülemre szinte alig hallok az utóbbi időben.
- Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, uram, de ezen már nem lehet segíteni. Ez a kor, kérem!
- Na de a jobb fülem öregebb, mint a bal?

- Látják, kérem? - magyaráz egy röntgenfelvételt a professzor a medikusoknak. - Ez a beteg erősen sántít, mert az egyik lába négyszázhatmincöt milliméterrel hosszabb, mint a másik. Halljam, ön mit tenne ilyen esetben? - fordul az egyik orvostanhallgatóhoz.
- Én sántítanék, professzor úr.
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Néhány jogász vicc
  2017-09-14 16:45:42, csütörtök
 
 

Az ügyvéd a következő tanácsot adja a kliensének:
-A legjobb, amit az ön helyzetében tenni lehet, ha haladéktalanul visszatér a feleségéhez.
Mire az ügyfél:
- Ezek után igazán kíváncsi vagyok, hogy ügyvéd úr szerint mi lenne a legrosszabb...?

Bíró: Felismeri a kést?
Vádlott: Felismerem.
Bíró: Na, végre jobb belátásra tér, és beismerő vallomást tesz!
Vádlott: Hogyhoy beismerő vallomást? Jól is néznénk ki, ha nem ismerném fel a kést! Három hete mutogatják nekem.

- Bíró úr, kérem, tessék enyhítő körülményként tekintetbe venni az én nehéz helyzetemet. Bennem két lélek lakik...
- Ezért követ el sorozatos zsebtolvajlásokat?
- Igen, ezért. Mert úgy tessék elképzelni, hogy felszállok példának okáért a villamosra. Csak úgy. És mialatt a benmem lakozó jó lélek lelkére próbál beszélni a bennem lakozó rossz léleknek, addigra az már rég kihúzta a pasas farzsebéből a bukszáját. Csak úgy.

Orgazdasággal gyanúsítanak egy holland kereskedőt.A következőképpen védekezik:
- Na de tisztelt bíróság, hogyan lehetnék én orgazda? Én, aki tíz guldent adtam az áruért!... Ha sejtelmem volna, hogy lopott, isten bizony nem adtam volna érte többet háromnál.

- Mondja, kérem - kérdi a bíró a tanútól - tett ön már esküt bíróság előtt?
- Igen, bíró úr, de azt már leültem.

- Vádlott! Továbbra is fenntartja azt a vallomását, hogy a károsulttól elrabolt lovat sakkjátékban szerezte?
- Igenis, bíró úr.
- Akkor adja elő, hogyan történt!
- Hát tekintetes bíró úr... Amíg a pajtásom leütötte a parasztot, én léptem a lóval.

Gyermektartásért egyszerre három hő perli Takácsot. A bíró ismerteti az adatokat. Az alperes zsámbéki illetőségű. Az egyik gyermek 1983. november 3-án született Tinnye községben. A másik 1983. november 4-én Tök községben. A harmadik 1983. november 5-én Páty községben...
A bíró felnéz az aktákból, szemügyre veszi az előtte álló nyeszlett alakot.
- Elismeri az apaságot? - kérdezi.
- Igenis, bíró úr.
- Mindhárom esetben?
- Igenis, bíró úr.
- Ha meg nem sértem - hajol közelebb a bíró -, hogy bírta ön ezt energiával?
Takács kihúzza magát.
- Van biciklim.

Feleséggyilkosság vádjával kerül bíróság elé Kovács. A bíró felnéz az aktákból, szemügyre veszi az előtte álló nyeszlett alakot.
- Megértette a vádat? - kérdezi.
- Igenis, bíró úr.
- Elismeri, hogy agyonverte a feleségét?
- Igenis, bíró úr.
- Ha meg nem sértem - hajol közelebb a bíró -, hogy bírta ön ezt fizikai erővel?
Kovács kihúzza magát:
- Aprókat ütögettem a fejére.

- Vádlott, magyarázza meg nekem, miért a feleségét ölte meg? Ha a feleségének - miként védekezésében előadta minden héten új szeretője volt, miért nem állt bosszút valamelyik férfin?
- Na de tisztelt bírónú kérem, csak izgalmasabb egyszer agyonütni az asszony, mint minden héten egy másik illetőt!

A nevelőintézetből hét végére hazautazik az egyik gyerek.
Amikor megjön, az egyik falubeli srác kérdésekkel árasztja el. Mi újság otthon?
- Nincsen semmi újság - morogja a másik. - Hacsak az nem, hogy veszettük ugattak a kutyák.
- A kutyák? Miért?
- Mert összefutott a két falu.
- Ne mondd! És miért futott össze a két falu?
- Látni akarták, amikor a rendőrök vasra verve elviszik a bátyádat.
- Elvitték a bátyámat? ... De miért?
- Állítólag betört valahová.
- Megint betört? ... Ez sajnos, már nem újság.
- Mondtam én, hogy nincs otthon újság.

- Tessék mondani, nem hamis a kutya?
- Nem, nyugodtan bejöhet fiatalember, nem harap ez.
- És tessék mondani, nem is ugat?
- Nahát, hogy valaki így féljen a kutyáktól!... Nem.
- Jaj de aranyos egy szőrpamacs vagy, hadd simogatlak meg!... Aztán megismerj majd, hogyha szákkal jövök, csíkos trikóban...

A jövendő jogász vizsgázik:
- Mi a bigámia büntetése?
- Két anyós!
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Történhetett a hatvanas évek táján
  2017-09-10 13:38:40, vasárnap
 
 
Csípős hideg van az utcán. Kohn besiet a kávéházba. A pincértől forró teát rendel.
- Orosz vagy kínai teát parancsol? - kérdezi a pincér.
Kohn eltöpreng:
- Tudja mit? Hozzon inkább ey kávét.

Kovács a reggeli újságlepedővel a kezében beállít az egyik nagy amerikai cirkusz impresszáriójához.
- A hirdetés miatt jöttem - mondja.
Az íróasztal mögül rábául egy marcona férfi:
- De hát ön olvasta a feltételeinket, nemde?
Untermennt keresünk, akinek mindkét vállán ülhet egy-egy artista. Mindkét csuklójára egy-egy forgó kereket akasztunk. A fogai közé szorítópián egy trapéztáncosnő egyensúlyoz majd, míg ő közben még sztepptáncot is jár! Erre jelentkezik ön?
Kovács, önérzetesen:
- Nem, csak meg akartam mondani, hogy rám ne számítsanak.

A kis dakli disszidál. Odakint körülszaglásszák új ismerősei: régebbi disszidensek. Mi másról esne szó, mint arról, mi van otthon?... Később meg arról,mi volt otthon...
- Ha ti azt tudnátok, micsoda kutyaházat hagytam én ott! - ugat fel az egyik távolba szakadt magyar kutya. - Valóságos kis palotát.
- És micsoda csontok, micsoda csontok... Micsoda jóízű, fűszeres csontokat rakott elém az én régi gazdám...- csahol egy másik.
- De ha ti tudnátok, hogy én mi voltam otthon!- tereli ismét saját személyére a szót az új jövevény.
- A kis dakli büszkén végigtekint magán:
- Bernáthegyi.

Valamikor a hatvanas években, valamelyik dzsungelháborúban mint idegenlégiós részt vesz Grün is. Reszketve húzdik meg egy bokor alján, lélegzetét visszafojtva figyel - mintha a túlsó bokor mélyéből szuszogást hallana...!
Egy idő után hozzászokik a füle a dzsungelneszekhez és a szuszogás egyre ismerősebb.
Lehetséges volna, hogy ez...
- Weisz! - ugrik ki Grün, kitárt karokkal a bozotból. - Weisz, te vagy az?
A frontvonal túlsó oldalán üdvözült mosolyogva ugrik ki a takarásból Weisz is. Rohannak egymás felé, összeölelkeznek.
- Mondd, Grün, mi történt veled, amióta utoljára ültünk együtt a Hungária kávéházban? - kérdi a heves érzelmi kitörés csillapultával Weisz.
- Láthatod: Nyitva volt a határ, hát eljöttünk, de sehol se kívántam letelepedni, így azután Marseille-ben bementem azidegenlégió laktanyába és felcsaptam légionáriusnak. Hát te?
- Velem ugyanez történt, azzal a különbséggel, hogy én nem jártam Marselle-ben, hanem engem még a bécsi pályaudvaron leszólított egy maga termetű pasas és beszervezett az ő sivatagi gyorshadtestébe... és most itt vagyok. De mondd, Grün, nem tudsz véletlenül valamit a Schwarczról? Őt is a Hungáriában láttam utoljára.
- A Schwarcz, kérlek szépen... az a kalandos Pesten maradt.

Kohn, disszidálása után, belgiumban ragad. Egy idő után azonban behívják katonai kiképzésre.
Az első sorakozónál az őrmester kiáll a laktanya udvarára és ezt üvölti:
- Flamandok, hozzám! Vailumok a túlsó kerítéshez!
Mindenki futásnak ered, csak Kohn marad a helyén.
- Hát maga mi az Isten csudáját szerencsétlenkedik ott? - mordul rá az őrmester:
- Kérem szépen! - feleli Kohn verejtékezve -, azt nem tetszett mondani, hogy a belgák hová álljanak?
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Ötvenes évek
  2017-09-06 15:36:13, szerda
 
 
Amikor elmúltak az ötvenes évek és már utazni is kezdtek a magyarok, az egyik külkereskedelmi vállalat kiküldött tisztviselője táviratot küldött kedves kollégáinak az első nyugati útjáról. Ez állt benne:
"A szabadsaagot vaalasztottam."
Amikor aztán a megfelelő időben hazajött és bement a munkahelyére, ott nagy konsternáció fogadta.
- Kedves kartársam, hát mégis visszajött? - kérdezte tőle a főnöke is.
- De hiszen megtáviratoztam - csodálkozott a hazatérő. - Miért, a kollégák mire gondoltak?

Az idő tájt, amikor az egyik jelszó az volt, hogy "Gyűjtsd a vasat és a fémet, azzak is véded!", az iskolákban arra buzdították a gyerekeket, szedjenek össze otthon mindent, ami nélkülözhető és mozdítható, vigyék be őket a gyűjtőhelyre, mert nagy versengés folyt az űttörőkcsapatok között.
Móricka is derekasan ki akarta venni a részét a vasgyűjtésből. Bevonszolt egy jókora lélegeztető készüléket azé iskolaudvarra.
- Honnan hoztad ezt a vastüdőt, Móricka? - kérdezte a leleteteket összeíró tanár.
- Apukám ágya mellől - felelte büszkén Móricka.
- Apukád ágya mellől?!... És mit szólt hozzá, hogy elhoztad?
- Ezt: "Hhhhhhhhh..."


Az ötvenes években, amikor a mezőgazdasági termények még nem a piacon cseréltek, hanem szoros beszolgatáltatási rendszer volt, az egyik faluban kidobolta a kisbíró, hogy ankét lesz a beszolgáltatási kötelezettség, még nem százszázalékos teljesítése miatt és a megjelenés minden nagykorú férfinak kötelező.
Kezdődött az ankét, mondjuk, délután négykor, de a mi történetünk főszereplője csak éjféltájban került haza.
Kérdi tőle a felesége, aki ébren várta:
- Mostanáig tartott az ankét? Mit csináltak ott?
A férfi csüggedten nézett rá.
- Mit csinálnak az ankéton? .... olyan két pofont kaptam, hogy még mindig cseng a fülem.

Vidéki körútján Rákosi Mátyás ellátogatott az egyik iskolába. A tanító megindult beszédben üdvözli Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványát népünk bölcs vezérét.
Rákosi Mátyás kicsit vizsgáztatni akarja a tanulókat:
- Na, pajtások, akkor halljuk, mit tanultatok az én küzdelmes életemről. Tudjátok-e, mennyit kellett nekem tanulnom..., harcolnom... börtönben ülnöm?
Senki sem jelentkezik.
Rákoci kiszólítja a padból Mórickát:
- Na, fiam. Hát hogyan letten én az ország első embere? Nem tanultátok? Ne félj, mondd ki bátran.
Mire Móricka:
- Tanulni nem tanultuk, de el tudjuk képzelni.

Jókora dinnyét lopott a cigány a tész földjéről. De pechére, mire falatozi kezdhetett volna belőle, észrevette, hogy a földútona téeszelnök közeledik.
Mit volt mit tennie - felmászott a legközelebbi fára. És mit tesz Isten - a téeszelnök épp az alá a fa alá dűlt le szundikálni.
Szorongott a cigány a fa tetején, hóna alatt a dinnyével, de azután elálmosodott ő is. És amikor elbóbiskolt, a dinnye kicsúszott a hóna alól. Ráesett egyenesen a téeszelnök fejére.
Felpattant a téeszelnök, vizsgálni kezdte a fát. Körtefa volt, közönséges körtefa. Hogyan teremhetett azon dinnye?
A téeszelnök bosszúsan rázta az öklét az ég felé. De azután eszébe jutott valami, lekapta a kezét, még körül is pillantott, nem látta-e még valaki az ő meggondolatlan, indulatos mozdulatait, s még egyszer szemügyre vette a dinnyét:
- Hej, Micsurin, Micsurin, hogy te micsoda keresztezésekre vagy képes!

Arisztid hosszas töprengés után úgy dönt, hogy mégsem fog a régi kastély egykori cselédházában lakni és kegyelemkenyéren tengődni -inkább disszidál. Barátja, Tasziló, aki legalább autót tudott vezetni, elhelyezkedett egy porcelángyártnál mint teherautósofőr és időnként még az osztrák határon túlra is visz szállítmányokat. Megbeszélik hát, hogy Arisztid legközelebb belebújik egy üres ládába és Tasziló ős is "eportálja" a sok láda porcelán között.
Így is tesznek. A határon nincs semmi fennakadás, a határőr inkább csak tessésk-lássék mozgat meg egy-két ládát. Éppen csak megzörrennek a orcelánok, amikor az egyik ládában megszólal Arisztid:
- Csöröm, csöröm...

- ... amikor azon az építkezésen dolgoztam - mesli társaságban egy disszidens - , elképesztő volt, min mindent próbáltak összelopkodni az emberek. Volt, aki gépalkatrészéeket rejtett a talicskába, a sóder alá, volt, aki egy stósz munkaruhát vitt ki a talicskában, a homok alatt, egyszer valaki lebukott, mert a tűzoltófelszerelést akarta kivinni a talicskában... de a palack nyaka kilógott..
- És te nem loptál semmit? - kérdezik.
- De - ismeri be kényszeredetten.
- És te mit tudtál lopni?
- Mindennap egy talicskát.

1956 novemberében, majd kétsézázezredmagával, kisodródik az öreg Kohn is a magyar-orsztrák határon. A túlpatra érve, az első őrszobán kikérdezik, kiféle-miféle, végül pedig nyilatkoznia kell, hová kíván továbblépni Ausztriából.
Az öreg spekukál, spekulál, nem jut eszébe semmi.
- Na jó -mondja az osztrák zsandár, elunva a dolgot -, nézze, uram, itt van az asztalon ez a földgömb, én most kimegyek a körletembe, két óra múlva visszajövök, addig legyen szíves és döntsön.
Kohn bácsi forgatja, forgatja a földgömböt, egyre tanácstalanabb.
- Na döntött már? - tér vissza a zsandár.
Kohn bácsi búsan ingatja a fejét. Aztán hirtelen mentőötlete támad:
- Tessék mondani, zsandár úr - kérdi -, nem kaphatnék egy másik glóbuszt?
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Ötvenes évek
  2017-09-04 16:12:42, hétfő
 
 

Az ötvenes évek egy komor hajnalán szűnni nem akaró csengetésre riad a Kohn-család. A családfő kicsoszog az előszobába, kinyitja a kisablakot...
- Államvédelmi Hatóság! Kinyitni! - ordít valaki.
Azután betódulnak öten és már viszik is szegény Kohnt, úgy, ahogy van, hálóingben.
Az Andrásssy út 60. egyik pincéjében kemény vallatásnak vetik alá:
- Azonnal beismeri, hogy bizalmas barátjával, Schwarczcal a Gourmand eszpresszóban mindennap fontos politikai értesüléseket cseréltek - szólítja fel az egyik vizsgálótiszt.
Kohn csak csóválja a fejét:
- Schwarcz nevűt nem is ismerek...
Ráüvölt egy másik vizsgálótiszt:
- Azonnal beismeri, hogy bizalmas barátjával, Grünnel a Brazil eszpresszóban mindennap fontos politikai információkat adtak egymásnak tovább!
- Kohn szomorú arcot vág:
- Grün nevűt nem is ismerek... Akkor már inkább legyen a Scharcz.

Az ötvenes évek egy komor hajnalán szűnni nem akaró csengetésre ébred a Kohn-család. A családfő kicsoszog az előszobába, kinyitja a kisablakot...
- Államvédelmi Hatóság! Kinyitni! ordítbe valaki.
- Nyitom már, nyitom - buzgólkodik Kohn és zörög a kulccsal -, de szabadjon felhívni az elvtársak figyelmét, hogy a kém Kohn egy emelettel feljebb lakik.

A Weiszék Mórickája igen jóban van a szomszéd gyerekekkel. Annál fájdalmasabban érinti, amikor azok kijelenti, hogy többé nem játszanak együtt.
- Miért nem? - kérdezi Móricka döbbenten.
- Szüleink felvilágosítottak minket, hogy ti feszítettétek keresztre a Jézuskát!
Mórickának könnybe lábad a szeme:
- Mi biztos nem. Azt csak a másik Weiszék tehették, az alvégről.

Kohnt hivatja a párttitkár.
- Kohn elvtárs, súlyod vád van ellened, valaki megfigyelte, hogy minden reggel keresztet vetsz.
- Én? - kérdi Kohn döbbenten. - De hisz nem is tudom, hogy kell keresztet vetni!
A párttitkár szomorúan csófálja a fejét:
- Kohn elvtárs, a párthoz őszintének kell lenned. Nézd, itt van írásban ez az ellened tett feljelentés. Az áll benne, hogy minden reggel keresztet vetsz, mégpedig tüntetően a nagy nyilvánosság előtt, mindjárt, ahogy kilépsz a házatok kapuján.
Kohn arca felderül:
- Ja, ahogy kilépek a házkapun? Az így egészen más!
- Szóval beismered, Kohn elvtárs?
- Hát persze! Mert minden reggel, ahogy kilépek a házból, a fejemhez kapok és azt mondom magamnak: "Észnél légy Kohn!" És hozzáértetem a zsebem a sliccemhez, megérintem a zakóm bal zsebét, aztán a jobb zsebét, és azt kérdem magamtól: "Slicc, szemüveg, párttagsági könyv rendben?"

Az ötvenes években, amikor a villamosok nem csak akkor indultak el, miután az ajtók bezárultak, nem is lehettek a villamosvezetők ilyen finnyásak, hiszen nem egyszer fürtökben lógtunk a szerelvények oldalán... az ötvenes években tömegsportként útjára indult a Munkára, Harcra Kész mozgalom (roviden MHK).
Történt pedig egy szép napon, hogy csinos kis nő rohant a villamos után, a kanyarban utolérte, és a kalauz segítségével (még kalauz is volt!) felugrott rá.
- Kis emháká? - kérdezte barátságosan a kalauz.
- Nem, kérem - felelte a nő indignálódva. - Privát.

Az ötvenes évek rengeteg sok tanfolyama közül, amelyekre mind jártunk, csak az egyik volt a kötelező elsősegély-nyújtási tanfolyam. Végeztével tekintélyes vizsgabizottság előtt kellett számot adni az elsajátított közhasznú ismeretekről.
Most épp egy cigány résztvevő felel a kérdésre, hogyan kell kimenteni egy fuldoklót.
- Haladéktalanul beleugrok a vízbe, erős karcsapásokkal a fuldokló felé úszom, nem engedem, hogy rám csimpaszkodjon, és lefogja a karomat-lábomat, hanem ellenkezőleg, én fogom meg az egyik kezemmel az ő hadonászó karjait, és egy jól irányzott rúgással a víz alatt lefékezem a lábait, s ha még mindig magával akar rántani, akkor egy alapos pofonnal el is lehet kábítani, végül a hajánál fogva kihúzom a partra...
- Nagyon jól felelt az elvtárs - dicsére meg a cigányt a vizsbabizottság elnöke. De mert az ötvenes években mindenféle vizsgán kaphatott az ember provokatív kérdést, még az elsősegély-nyújtási tanfolyamon sem maradhatott el. Már jön is:
- És most még, végezetül, feladnék az elvtársnak egy fogas kérdést. Mit tenne, ha az a fuldokló a mi szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs lenne. Akinek, mint tudvalevő, nincsen haja?
A cigány kezdi újra felmondani a leckét, úgy ahogyan bemagolta:
- Haladéktalanul beleugrok a vízba, erős karcsapásokkal a fuldokló felé úszom, nem engedem, már engedelemmel szólva, még ha a Rákosi elvtárs is az, hogy rám csimpaszkodjon és lefogja a karomat-lábamat, hanem ellenkezőleg, én fogom le az egyik kezemmel az ő hadonászó karjait, esetleg egy jól irányzott rúgással a víz alatt lefékezem a lábait és ha még mindig magához akarna rántani, akkor egy alapos pofonnal, már bocsánat, ugye, el is lehet kábítani, végül a hajánál fogva... - Itt megakad, de diadalmasan kivágja-... és ha nincs haja, hát nincs haja!

A pesti villamosmegállóban kifakad valaki:
- ... Azt is neki köszöhetjük, hogy fürtökben kell lógnunk a villamos oldalán! Meg hogy a házaink omladoznak... És nincs tüzelő, nicns vaj, nincs tojás...
Nem folytathatja, mert két bőrkabátos férfi jobbról-balról belekarol, és beviszik az Andrássy út 60-ba.
Emberünk tiltakozik:
- De hát én Trumanról beszéltem! Az elvtársak kire gondoltak?
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Iskolában
  2017-08-31 14:40:26, csütörtök
 
 

Tanfelügyelő látogat az iskolába. Amikor a tanító néni azt kérdezi, milyen eredményeket értünk el az első ötéves tervben a burgonyatermesztés terén, Móricka jelentkezik.
- Az első ötéves terv erőfeszítéseinek köszönhetően - hadarja - mamár annyi burgonya terem hazánkban, hogyha azt mind halomba raknánk a Sztálin téren, felérne az égig,a jó Isten lábáig!
A tanító néni elszörnyedve rászól:
- Na de Móricka! Hogy mondhatsz ilyet, amikor pontosan tudod, hogy nincs Isten.
Mire Móricka:
- Na és krumpli van?

- Na, gyerekek - mondja a tanító néni -, ki tudna nekem egy szép nagy folyót mondani? Pistike?
- A Nílus.
- Jól van, kisfiam. Hát te, Jancsika?
- A Volga.
- Még jobb. És te, Móricka?
- A Duna.
- Rendben van, Móricka - mondja a tanító néni -, de miért kellett ezt súgni?
- Azért, tanító néni kérem, mert tegnap este azt mondta a papám, hogy arról, ami nálunk folyik, csak súgva lehet beszélni.

"Épülő-szépül" életünk megannyi adatát felsorolta már a párnapi előadó. Most a hozzászólókon van a sor.
Kohn jelentkezik:
- Én csak annyit szeretnék mondani, hogy éljen a Rákosi elvtárs.
Taps. Mindenki el van ragadtatva. Milyen talpraesett ez a Kohn, milyen szellemesen nyilvánvaló összefüggést teremtett "épülő-szépülő" életünk tényei és népünk szeretett vezére közzött, akinek mindezt köszönhetjük!
Amikor a taps elül, Kohn Újra szólásra jelentkezik:
- Én csak annyit szerettem volna mondani, hogy éljen Rákosi elvtárs...
Újra tapsvihar, mindenki feláll. De azért már vannak, akik rossz néven veszik Kohntól, hogy így ki akarja élvezni sikerét.
Mihelyt a vastapsnak vége, és mindenki leül, Kohn ismét felnyújtja a kezét:
- Elvtársak, én csak azt szerettem volna itt felvetni, hogy éljen Rákosi elvtárs...
A párttitkár szelíden közbeszól:
- Már felvetetted, Kohn elvtárs.
- De egyszer sem hagytátok végigmondani. Mert én csak azt szerettem volna felvetni, hogy éljen Rákosi elvtárs havi hétszázötven forintból!

Amikor a taggyűlésen elhangzik a kérdés, kinek van valamilyen kérdése, Kohn jelentkezik és egy egész sor kérdést tesz fel, mondjuk, a megemelt ötéves terv célkitűzseit illetően.
A legközelebbi taggyűlésen újra a feszített tervről esik szó. Most Grün jelentkezik:
- Emlékeztek, elvtársak - kezdi -, hogy a legutóbbi taggyűlésünkön Kohn elvtársunknak egy egész kérdés lajstroma volt? Nekem már csak egy kérdésem maradt. Hol van Kohn?

Az egyik tagrevízió alkalmával Kohnt kizárják a pártból. Kohn mélyen lesújtva hazamegy, lefekszik aludni.
Másnap felkeresi barátja, Grün.
- Hogy vagy? - kérdezi részvéttel.
- Jaj, csodálatos álmom volt! - meséli Kohn ragyogva. - Képzeld, azt álmodtam, hogy amerikai ejtőernyősök szálltak le a Parlament előtt...
- Pszt! Megőrültél?
- Várj, még nincs vége. Ahogy leszálltak, mindjárt díszszádad formájában el is helyezkedtek a Kossuth Lajos téren ésé akkor egy csodaszép ezüst Zeppelinből maga Eisonhower ereszkedett alá egy hófehér lovon...
- Kohn, neked teljesen elment az eszed! Én ezt hallgatni sem bírom!.. Eljön az ember hozzád és halálos veszedelembe hozod? Én elhatárolom magam tőled!... Téged igenis joggal zártakk i a pártból,ha ilyeneket álmodsz!
- Várj még egy percig. Mert ezután az történt, hogy bilincsbe verve odahozták Eisenhower elé Rákosi elvtársat... súlyos kéz- és lábbilincsben...
Grün szeme felcsillan, hangos lelkendezésbe kezd:
- És te, életed kockáztatásával megmentetted?
Kiszabadítottad? Mert akkor már értem, hogy mertél ilyen borzasztót álmodni!
- ... És odakísérték Eisenhower elé, és akkor Eisenhower felemelkedett a nyeregben és azt kiáltotta: "Kohn! Hozzák ide Kohnt!" , és én ott álltam a tömegben és odafurakodtam eléje és akkor azt mondta az Eisenhower a Rákosi elvtársnak: +Jól nézze meg, Rákosi elvtárs, ezt az embert! Ez az ember annak ellenére, hogy minden őse a magánszektorban tevékenykedett, egy igazi, egy lelkes kommunista! Rosszul tette Rákosi, hogy a felülvizsgálatkor kizáratta a pártból!"...
Nahát ez volt az én gyönyörűszép álmom.
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Abszurdok
  2017-08-30 19:04:43, szerda
 
 

- Mama, én nem akarok Amerikába menni!
- Ne nyafogj, kisfiam.
- De mama, én igazán nem akarok Amerikába menni.
- Eleget hisztiztél, kisfiam.
- De mama, én soha... én egyáltalán... és tényleg nem akarok Amerikába menni!
- Elég legyen most már, mert komolyan megharagszom. Szépen csukd be a szád és ússz tovább.

- Mama! Én úgy szeretem a nagypapát!
- Örülök, kisfiam.
- Szeretem simogatni a kopasz fejét...
- Csak túlzásba ne vidd, kisfiam.
- Szeretem huzigálni a szakállát...
- Hagyod mindjárt abba, pimasz kölyke! Azonnal csukd vissza a koporsót!

- Mama! Én jobban szeretem a naymamát.
- Nem baj, kisfiam.
. Nana! Én még Ödön bácsit is jobabn szeretem.
- Rendben van, kisfiam.
- De mama! Én bárkit jobban szeretek, mint a nővéremet.
- Nem tudsz meghatni, kisfiam. Azt eszed, amiből kapsz

- Mondd, kisfiú, muszáj neked a földön hemperegned? Nézd, micsoda porfelhőt vertél fel!
- De néni kérem, csak így tudok játszani, a tesómmal, amióta átment raja az úthenger.

- Gyere már fel a járdára,mert még elgázolnak, kicsi paradics!
- ...
- Hát hiába beszélek neked, dráag ketchup?!
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Ötvenes évek
  2017-08-29 13:48:21, kedd
 
 

Három férfi ül egy vasúti fülkében.
Az egyik felsóhajt.
A másik is sóhajt egyet.
Megszólal a harmadik:
- uraim, ne politizáljanak. Még baj lehet belőle.

Egy cigány putriján hajnali háromkor vadul verik a falat. A reszkető, halálsápadt cigány kibújik az ajtófüggönyként szolgáló zsákdarab alól - hát ott ál a Halál a kaszájával.
- Hála Isten! - sóhajt fel a cigány. - Már attól féltem, hogy az ÁVÓ.

Egy pesti bérházban hajnali háromkor vadul csengetnek minden lakás ajtaján. A reszkető, halálsápadt lakk kitódulnak a gangra.
Az udvar közepéről a házmester kiabál:
- Semmi baj, elvátrsak! Csak a ház ég!

- Mi a különbség a női mell és az úttörővasút között?
- Semmi. Mindkettő a gyerekek számára készült és a felnőttek élvezik.

- Mikor volt itt jó világ?
- Amikor a Vas még csak egy fém volt, a Farkas egy állatfajta, a Rákosi egy rendezőpályaudvar, a Révai egy lexikon.

- Kik az igazi pesszimisták?
- A jól informált optimisták.

Kovács Találkozik Takáccsal:
- Mit szól, mit szól? - kérdezi. - Mi lesz?
- Hogy mi lesz, azt tudom - feleli Takács, - hogy addig mi lesz, azt nem tudom.

- De szörnyű büdös van maguknál, szomszéd!
- Igazán? Biztos az a nagy loboncos kutya...
- De hiszen a kutya kint van a kertbe'!
- Majd bejön.

A Teleki téri utcaseprő felszólal egy szabad pártnapon. Olyan talpraesetten beszél, úgy fejükön találja az összes imperialistákat, hogy a gyűlés végeztével odamegy hozzá a pártnapi előadó, kezet ráz vele, és megígéri, hogy hamarosan kiemelik.
Az utcaseprő búsan ingatja a fejét:
- Sejtettem én, hogy fúrnak... azért is gondoltam, hogy egyszer fel kéne szólalni már...

A Teleki téri utcaseprő felszólal egy szabad pártnapon. Azonnal kiemelik, irányító pozícióba.
Egy szép napon meglátogatja a Mátyás téri utcaseprő. Hát látja ám, hogy magas polcra jutott régi barátja, behúzza irodája ablakán a drapériás függönyöket, bezárja a párnázott ajtót, kihúzza a vonalból a telefon zsinórját, azután bizalmasan közel hajolva, súgva megkérdezi:
- Nem tudod, ki fúrt meg?

- Hogy hívták az első emberpárt?
- Adamovics elvtárs és hitvese, Bordácska.

- Miről ismeritek fel első látásra: tartóztatták le és tették ártalmatlanná egy imperialista kémet Budapesten?
- Nem viselt lódenkabátot és nem a sportrovatnál kezdte olvasni az újságot.
- És miről ismeritek fel első látásra: tartóztattát és és tették ártalmatlanná egy imperialista nőt Budapesten?
- Nem viselt kódenkabátot és nem volt állapotos.

Hazajön Pistika az óvódából. Kérdi anyukája:
- Na, Pistike, mi szépet és jól tanultatok ma az óvódában?
- A molyírtásról tanultunk - feleli a gyerek.
- A molyírtásról? - csodálkozik anyuka. - Mit tanultatok a molyírtásról?
- Fel kellett állni, és tapsolni kellett, és kiabálni kellett - magyarázta Pistika.
- Úgy. És mit kiabáltatok?
- Ezt: "Éljen naftalin!" "Éljen naftalin!"
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
A hitleráj kora
  2017-08-27 18:38:21, vasárnap
 
 

Azokban a napokban, amikor a nácik felgyújtották a Birodalmi Gyűlés (a parlament) épületét, az iskolák alsó tagozataiban még nyugodtan folyt a tanítás. Történelemórán vagyunk.
- Mit tudsz az ősgermánokról, Móricka? - kérdi a tanító.
Móricka feláll, összedörzsöli a kezét és meghajol:
- Csakis a legjobbakat, tanító bácsi kérem.

- Na, jól nézünk ki - mondta Kohn Grünnek. ,- amikor Adolf Hitler birodalmi kancellár lett. - Most már az utcára sem mehetünk ki többet.
- Már miért ne mehetnénk? - kérdezte Grün.
- Mert akinek három tojása van, annak ezek böllérbicskával felvágják az egyiket.
- Aha - mondja Grün és elgondolkozik. Azután felderül az arca. - De mondd csak, Kohn, miért ne mehetnénk mi ki az utcára? Elvégre egyikünknek sincs három tojásunk!
- Mit gondolsz - néz rá szomorúan Kohn - számolnak ezek,mielőtt vágnak?

Gyereket vár egy fiatal német munkásházaspár. Pénzük nincs gyerekkocsira, de a leendő apa úgyis egy nagy gyerekkocsigyárban dolgozik, megállapodnak hát egymás között, hogy majd rendszeresen hazahoz a gyárból egy-egy alkatrészt, pontos tervrajzok alapján összeszereli, mire meglesz a kicsi, meglesz a kocsi is.
Már-már megszületik a gyerek, ám a férj még mindig nem készült el a szerelési munkákkal. Egy napon kifakad:
- Nem értem, nem értem... Akárhogy rakom össze, mindig tank lesz belőle.

Megy egy ember a berlini utcán, nagyot köp. Hátulról rászól valaki:
- Idefigyeljen, néptárs, jobban tenné, ha a véleményét megtartaná magának.

Biliztetik a gyerekeket az óvodában.
- Ne nyögjél kérlek - mondja az egyik gyerek a másiknak. - Ha nem tudnád, a bilinek is füle van.

Párizs hitleri megszállása idején belép az egyik kávéházba egy német tiszt egy kis francia nővel. Leülnek az asztalhoz, a tiszt megkérdezi partnernőjét, mit szeretne.
- Kaffee? Oder lieber Tee? (Kávét? Vagy inkább teát?)
Mire a nő:
- Liberte! (Szabadságot!)

Hitler elhatározza, hogy a nép közé vegyül. Tapasztalni kívánja, mennyire népszerű. Útjában egy mozi mellett halad el, úgy dönt, hogy bemegy.
Az előadás az ő arcképének a vetítésével kezdődik. A terem egy emberként talpra ugrik, előrelendülnek a karok, csak úgy mennydörög a kiáltás: "Heil Hitler!" "Heil Hitler!"
Hitler karba forrt kézzel ülve marad, boldog .A szomszédja oldalba böki:
- Megőrült? - sziszeg rá.- Ember, emiatt az utolsó strici miatt börtönbe akar kerülni?

Göring birodali marsall telefonál Hitlernek.
- Képzeld, Olaszország belépett a háborúba. Most kaptam a jelentést.
- Nem baj - feleli Hitler. - Küldj ellenük egy hadosztályt.
- De Führerem: Olaszország mellettünk avatkozott be!
- Igazán? Akkor küldj oda két hadosztályt!

Panaszkodik egya férfi az óvóhelyen, hogy Németországban is romlanak az erkölcsök.
- Képzeljék - mondja -, megérkezem Nünbergbe, a pályaudvaron beleteszem a bőröndömet a poggyászmegőrzőbe, érte megyek: nincs meg a csomagom.
- Ez semmi - legyint valaki: - Megérkezem Frankfurtba, beteszem a csomagom a csomagmegőrzőbe, érte megyek, nincs meg a pályaudvar.

Hitler és Göring rosszkedvűen ül egymással szemben. Elmúlt a mámorító hadijelentések kora.
- Te mit csinálsz? - fordul Hitler hirtelen a régi baráthoz és fegyvertárshoz -, ha mégis elveszítenénk a háborút?
Göring habozik.
- Hát... amit az első világháború után. Fogom a kalapom, és...
Hitler gúnyosan figyeli.
- És... mire teszed?

Londonban ünnepélyésen búcsúztatják az inváziós csapatokat. Kohn és Grün, akiknek sikerült idejében elmenekülni Németroszágból, ott áll az egyik tribünön és nézi a díszszemlét.
Egyszer csak megszólal Kohn:
- Most mondd, hogy nem tudják kivágni a díszlépést!
- Igen - sóhajtja Grüón -, én is épp azon füstölgök magamban: ez ezeknek díszszemle?!.. Látnád csak a mieinket!

Nagybaczoni Nagy Vilmlos honvédelmi miniszter a keleti arcvonalon néhány zsidó munkaszolgálatos századost is megszemlélt. Az egyik aknaszedő alakulatnak, amelynek különösen nagy a vérvesztesége, a kórházbarakkjába is belátogatott.
- Magának mi a polgári foglalkozása? - kérdezte az egyik súlyos sebesültet, aki elveszítette a szeme világát.
- Jelentem alássan, egyetemi magántanár.
- Hát magának? - kérdezte gy fellábútól.
Jelentem alássan, zogoraművész.
- És magának? - kérdi egy félkarú roncstól.
- Jelentem alássan, szobrász.
A miniszter megcsóválja a fejét, fel akar jegyezni valamit a noteszébe.
- Hanyadik század is ez? kérdezi.
A kórterem, kórusban:
- Huszadik század.
 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
     1/22 oldal   Bejegyzések száma: 215 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 55 db bejegyzés
e év: 205 db bejegyzés
Összes: 6392 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 125
  • e Hét: 7113
  • e Hónap: 26300
  • e Év: 330192
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.