Regisztráció  Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
Kohut Katalin: Leírtál
  2015-05-27 09:47:01, szerda
 
  Kohut Katalin: Leírtál
Tercina

Mosoly hervad ajkam szegletében,
soha többé el nem feledhetlek,
őrzöm neved szívem rejtekében.

Merész ütemmel benn vezethetlek,
te vagy hazám, emléked megmarad,
hálámmal örökké szerethetlek.

Fülledt a nyár, záportól sár dagad,
bőröm tüskéi ismét kinőttek,
mert leírtál, csak üresség maradt.

2015. május 27.

 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Teljes együtt érzés hiánya, szívtelenség
  2015-05-27 08:10:41, szerda
 
  Nem titok, én meséltem egyedül, míg a féktelen média mulatozva egymás között, hogy Magyarország elmeosztálya maga helyett megáldozta az embereket.

Felfedezték egy hónapja, hogy írtam erről. Az egyik református skizopren csapás követelte az irodalmi honlapról az eltávolításomat, az, aki egy éven keresztül állandó dühben tartott kiabálva nekem, hogy náci és tehetségtelen vagyok. A legértékesebb zenei írásaimat is csúfolta. Az irodalmi oldal főszerkesztője megmaradt életművemet szó nélkül törölte, arra való hivatkozással, hogy én nem tudok viselkedni, ők elhatárolódnak tőlem. A tag akit azelőtt minden irodalmi oldalról kitiltottak már bölcs döntésnek nevezte ezt. Az irodalmi oldalnak nagyon fontos eladható írásai miatt, ezért futtatja és mindent elnéz neki. Mai napig csúfol engem, hogy engem megesz a fene, ha látom őket, természetesen a szerkesztők most is mindent elnéznek neki, bár megpróbálta magát most visszavonni, azóta nem aláz meg senkit. A szívem elleni támadás azért kezdődött el annak idején, mert a skizopreneknek nincsenek érzéseik. A hagyatékomat nekem, mint húsz éve haldoklónak embertelenül és teljes megsemmisítéssel törölték le, leírt ismét Magyarország az élők közül. Én egy gúnyolni való báránya vagyok, szorgalmas világmegváltóként Keletnek.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kohut Katalin: Sokk
  2015-05-26 00:27:30, kedd
 
  Kohut Katalin: Sokk

- Bééla! Holnapután megyek a szerkesztőhöz, hogy megbeszéljem vele a könyvanyagomat.
- Örülök neki, drága Vilma! De miért fontos az, hogy könyvben lásd a verseidet? Aki szereti őket, így is olvashatja a magazinban.
- Tudod, hogy engem nem sokan olvasnak, ennek többféle oka van.
- Például? Mondj egyet Vilma!
- Én nem szoktam lájkolni senkit sem hízelkedőn, csak amikor tetszik az írás, vagy komoly mondanivalója van.
- Már megint magadból indulsz ki! Nem mindenki érez és gondolkozik úgy, ahogyan leírja. Többször kitettek irodalmi oldalakról eddig azért, mert nézeteidet a művészetről nem tartották odavalónak.
- Én csak azt hangoztattam, hogy az igaz művészet alapja a tehetség mellett a szeretet és az igazság. Azt tartom értékesnek, ami tükrözi egy ember értékeit.
- De az emberi értékek nem az irodalom asztalára valók!
- Pontosan odavalóak! Mi lenne Solohov Emberi sorsával, vagy Victor Hugo Nyomorultjával, vagy akár Móricz Zsigmond realista ábrázolásaival emberi értékek nélkül, ha a torzat, a rosszat, mint embertelent nem emeljük ki, nem mutatunk rá? Tükörkép az írás, meg a jellemábrázolás.
- Nem mutathatsz rá a rosszra és a torzra, mert minden, ami sötét és negatív ma elismertséget élvez. Az emberi tulajdonságok képviselői nem igazán érvényesülnek sem az irodalomban, sem az életben.
- Ez érdekes, mert ők éppen azt tartják sötétnek, aki a gonoszság tetteit napvilágra hozza, mint akik az emberséget számolják fel az egész világon.
- Biztosan nincs ilyen gondjuk, ők nem lesznek soha áldozatok, mert tőlük erednek. Így háborítatlanul tündökölhetnek művészként, védelmet élveznek.
- Mi volt a gond a legutóbbi helyen, ahol felhalmoztad az összes írásodat? Azt mondták, hogy Te nem tudsz viselkedni, bármikor felszólaltál a gátlástalanság, sötétség és gonoszság ellen.
- Igen, pártjukat fogják, felfoghatatlan, hogy miért. Értetlenül néztem sokáig, miért tüntetik ki jobban másoknál a másokat megalázókat, aztán arra a következtetésre jutottam, hogy ez a média, üzlet az első, mindegy, ki írja a verseket, az a fontos, hogy ismerje és hangoztassa jártasságát a költőknél, meg belőlük táplálkozva írjon.
- Az üzlet-politika a józanságot követi, azt az elvet, hogy eladható műveket tegyen közszemlére. Elég sokszor hangoztatják a ma már divattá vált nyomort, írnak róla, mint együtt érzőek, de ha a valóságban találkoznak a szenvedőkkel, empátia nélkül rúgnak beléjük egyet. Szív nélkül nem lehet művészettel foglalkozni.
- Béla, ez a legnagyobb problémám! Nem lehet állandóan harcolni iszapos ár ellen a fénytiszta cseppeknek. Reménytelen lenne mindenféle közlés és küzdelem. Még az is gondot jelentett és ok volt arra, hogy kinevessenek, mert jó volt a helyesírásom.
- Látod, bebizonyították, hogy fordított világot élünk. Neked szégyellned kell az emberséget és az adottságodat. Belegondolni is rossz, mennyi őstehetség kallódott el a meg nem értés, leértékelés és megalázás miatt!
- Béla, köszönöm, hogy elismered, hogy vannak emberi értékeim, remélem, hogy sikerül ezt minden alkotásomban kifejezésre juttatnom. Az igazságaim viszont sok háborúságot okoztak.
- Senki sem szereti, ha szembesítik a valósággal. Mindenki félti azt, amit elért, kapaszkodnak az elért eredményekbe, kegyetlenséget vált ki belőlük az igazság.
- Látod Vilma, csodálkozom, hogy egyáltalán van kiadó, aki foglalkozik az írásaiddal!
- Éppen ezért megyek megbeszélésre Béla, mert egyes prózákat, verseket ki akar venni az anyagból a kiadó igazgatója.
- Mire hivatkozik?
- Azt mondja, hogy a realista ábrázolás politikát jelent, s minden ilyen jellegű írás közlését megtagadta.
- Hmmm! Érdekes, hogy a média-politika politikának nevezi a valóságot és száműzte őket az irodalomból. Érettségire nem volt időm felkészülni annak idején a rengeteg munkám és a család ellátása miatt. Szerencsére irodalomból mindig kiváló voltam és mikor ránéztem a témára, egyből eszembe jutott az irodalmi kor és legkiválóbb képviselőinek a neve és művei. Régen is volt revízió, aki igazságot írt, akár jelképekben is megmásítva a neveket kiközösítették.
- Akkor nekem most van félnivalóm, mert a valóságot ábrázoltam...
- Drága Vilma! Majd a Te könyveidet a halálod után száz évvel fogják kiadni, úgyhogy csomagold be jól vízhatlan papírba, hagyd örökül majd az unokáidnak, hogy megmaradjon a jelenlegi helyzet az utókornak!
- Remélem, meghagyja legalább a szerelmes és érzelmi verseimet, emberségről szóló novelláimat...
- Azokat biztosan meg, más is ír ilyeneket saját példájából merítve. Ezért van az, hogy csak az a megértett és elismert, akinek az írásaival egyetértenek, mert már megtapasztalták. A tények bemutatása ellenállásba ütközik minden területen.
- Béla, akkor ne is menjek el a kiadóhoz?
- Menj, ha sokkolni akarod magad! A múltkor is majdnem idegösszeroppanást kaptál, amikor lenéztek és leértékeltek éveken keresztül, s miután dühös lettél, törölték a profilodat az összes anyagoddal együtt. Megéri ez Neked, Vilma?
- Akkor miről írjak, mondd meg, Béla?
- Írj a ma divatos hitről, vallásról, olvass kortárs költőket és irodalmat, próbáld meg utánozni őket! Száműzd a saját gondolatokat és állásfoglalást, meg egyébként is jobban jársz, ha a véleményedet szimbólumokban mondod el, akkor jó úton haladsz majd a siker felé!
- Igazad van Béla, már nincs is kedvem kiadni a könyvemet, ha törlik a politikainak mondott realista írásaimat!
- Látod Vilma, mi a vége ennek? Senki nem olvas szinte és Téged neveznek rossznak!
- Még azt is mondták, hogy én terápiát űzök, mintha én kiírással gyógyítanám a lelkemet. Nagyon megalázó volt! A tények, a valóság ábrázolása hogyan is lehet terápia? Írtam is egy cikket Művészet, vagy terápia címmel, de nem jelentették meg.
- Igen, a művészet tiszta, nemes, képviselői utat mutatnak, feltárnak, gyönyörködtetnek. Keress magadhoz hasonló embereket, kutasd fel a cseppeket az iszaptól hányt fellegek alatt. Felette hiába keresnél, oda mi nem mehetünk, életünkben kell elérni mindazt, amit kitűztünk magunk elé!
- Köszönöm Béla tanácsaidat! Akkor elmegyek a kiadóhoz és közlöm, hogy úgy adja ki a megcsonkított anyagomat, hogy nem vállalom a felelősséget azért, hogy vásárolni is fognak belőle! Késik az idő, pedig robog az élet villámgyorsan!
- Talán már soha nem érkezik el, a cél elvesztette eszközeit. Aludj, drága Vilma és álmodd meg magadnak azt a világot, melyben őszintén és igazul élhetsz!

2015. május 25.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Megváltottál Ronsardi szonett
  2015-05-21 09:54:15, csütörtök
 
  Kohut Katalin: Megváltottál
51.Szonett

Soha többé el nem feledhetlek,
szívem megőrzi neved örökké,
s míg részeim nem válnak rögökké,
benső szobámban titkon szeretlek.

Múlt romjain álmaim ernyedtek,
vált az életem ördög-körökké,
végzetem a névtelen hősöké,
szavaim a széllel csendben terjedtek.

Megváltottál egyetlen vigaszom,
a harcot többé fel nem adhatom,
felélesztett engem a szeretet,

hálám zengtem, dalolt néma ajkam,
mert velem voltál mélységben, bajban,
erényed, s hited rózsát szedeget.

2015. május 21.








 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Elvesztem
  2015-05-19 09:18:09, kedd
 
  A habok oly halkan susognak, 
Mint a haldoklók ajkai, 
Kik jobb világ titkába látnak, 
De nem bírják kimondani.

Mentő hajót várjunk-e még, 
Ha durva szirtbe ütközött? 
Választanánk - ha nincs egyéb - 
Halál és őrület között?"
Vajda János: Hajótöröttek

Kohut Katalin: Elvesztem
Evokáció

Elvesztem, félelmem rég süllyed,
lélek-vesztő tehersúly nagy,
potyog a könnyem, szemem dülled,
arcod bús káprázatként ráfagy.

Ki keres, s talál meg gyász-éjen?
Szívem féktelen aratja,
toroz, vigad őrültségében,
halál létem megragadja.

Titkokat remegve osztottam,
halkan morajlott víz-hullám,
örök-frigyünket felbontottam,
felperzselte múltam vulkán.

Partra lendít legyengült karom,
terheim velem tartanak,
bízik végzetes sorsom vakon,
álmaim már nem hajtanak.

A mélység meséli életem,
szememben megtört pillantás,
gyászszalag sötétlik képeden,
morzézik néma sóhajtás.

2015. május 19.



 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Benne vagyok
  2015-05-18 22:00:53, hétfő
 
  Kohut Katalin: Benne vagyok

- Béééla! Zokog a lelkem, mert nincsen egy kacatom sem, amit felvehetnék ma a színházba!
- Vilma, valóban olyanok a szemeid, mintha eltört volna bennük valami. Már nem tükröződöm bennük. Most nem látom magamat.
- Ugye, Béla, nemrég még a boldogság negédes sugarát láttuk, amikor a tükörbe néztünk, tudtuk, az arcunkban, a pillantásunkban egymást hordozzuk.
- Mi változott, Vilma?
- Megmondom őszintén, nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz a közös élet. Őszinteség nélkül elképzelhetetlen. Eddig néma voltam, szerintem ez vezetett el idáig. Aki némán tűri azt, ami nem tetszik neki, az mártír.
- Öntsd ki a szíved, drága Vilma!
- Tudod, Bélám nem merek veled semmit közölni, mert nem érted meg, mit akarok mondani. Olyan, mintha két külön világot képviselnénk. Te vagy a férfi, hiúságodat sérti minden, amit én igazságként megmondok.
- Nem kell mindent kimondani, Vilma!
- De ha feldühít valami, szükségem van arra, hogy megbeszéljem, kiöntsem a szívemet, másképpen soha nem vigasztal enyhülés.
- Vigasztalásra vágysz?
- Megértésre, Béla! Ha valami sért, az neked nem jelent semmit. Elválasztanak minket a meg nem értések.
- Most éppen akadály az, hogy nincs mit felvenned. Nekem az a véleményem, hogy tele van két szekrény a ruháiddal.
- Azok már tíz évesek Béla, s mind kisebb két mérettel. Évek óta spórolunk egy új ülőgarnitúrára, lassan belefáradok a monotonságba. Csak a munka, s itthon is a második műszak, a fillérezgetés...
- Most éppen színházba mégy...
- Igen, a munkatársam szerzett két akciós jegyet. Leértékelt árunak érzem magamat. Ez éppen olyan, mint az a turkálós ruha, amit vettem magamnak. Elveszi az önbecsülésemet, ha felveszem, nem érzem a szabadságot, a szárnyalást, az örömöt, az előkelőséget...
- Ne sorold Vilma! Nem értelek meg, mi a különbség egy új ruha és egy turkálós szép ruha között?
- Az új ruháimat lánykoromban büszkén viseltem, nem volt sok, mindegyik kötődött valamilyen eseményhez, ezért is tettem el őket emléknek. Emiatt nem tudnék megválni egyetlen darabtól sem. Ha meglátnám máson őket, összeszorulna a szívem.
- Nem értelek, ha nem jók rád, miért foglalják a helyet a szekrényben?
- Látod, Béla, ebben sem értünk egyet. Magányosnak érzem magam, egyedüli vigasztalóm a zene, de te már ebben sem tartasz velem, nincsenek már közös élményeink.
- Mert a konyhában vagy állandóan, én meg internetezem. Hallgatok zenét is közben.
- Igen, magadban, pedig amikor megismerkedtünk, egymás karjaiba omoltunk egy romantikus, szívhez szóló zenei dallam és tiszta hang hallásakor, közös borzongásainkat követték az igazi együttlétek.
- Nem vagy már kislány, Vilma! Vannak gyerekeid, még nagymama korodban is romantikázásra fogsz vágyni?
- Igen, Béla! Kapcsolatunk olyanná változott, mint az ócska turkálós ruha. Értéktelen, s benne van más levetett sorsa. Én szeretném magam jól érezni a bőrömben, szükségem van az örömökre. Igen, Béla, mert az új ruha is boldogságot okoz, akár egy szál virág, vagy egy vacsora, koncert. Mindentől megfosztva élünk, s ez a sivárság attól tartok, elválaszt minket.
- Minden házaspár így él, a hétköznapok hozzátartoznak az együttéléshez.
- Igen, de ezeket meg kell tudni szépíteni, ünneppé tenni apró pillanatokat. Azt akarom Béla, hogy nálunk minden nap legyen karácsony!
- Mit tehetek érted, Vilma? Nincs több pénzünk, bármennyit is dolgozom. Tisztességtelenül pedig nem szeretnék élni, bár azt hiszem, hogy már nincs félnivalója senkinek a lelepleződéstől.
- Nem pénz kell a pillanatokhoz, csupán egy mosoly, egy gyöngéd kézfogás, egy simogatás, egy apró figyelmesség, megértés, odafigyelés és tisztelet. Tisztelni a másikban az embert, rácsodálkozni most is, éppen úgy, mint szerelmünk kezdetén, csak akkor még ezeket a gondolatokat nem tudtuk szavakba önteni.
- Honnan vegyek pénzt új ruhákra Vilma? Meg miből vigyelek színházba, wellnessbe, idegen országokba?
- Látod Béla, egész nap az internet előtt ülsz, s nem veszed észre a szemed előtti sötét faltól a valóságot. Minden ismerősöm félévente egyszer elutazik valahová akciósan, mert rengeteg ilyen utazás található a neten. Ennyit talán megengedhetünk magunknak. S nem vágyom színházba pompás estélyi ruhában, sem koncertre, megelégszem addig, míg össze nem spóroljuk a pénzt, ha veled ülök a számítógép előtt és közösen hallgatjuk a zenét, vagy megnézünk egy színházi előadást a tévében egymás karjaiban, mint régen.
- És a ruhák Vilma?
- A divatkönyvekből választanék fazonokat, megvenném az anyagot és a varrónő ismerősöm olcsón megvarrná nekem. De az anyagra is áldozni kell, annak az árát nem lehet elspórolni. Az a fontos, hogy új legyen, ne más levetett gönce. Régen anyámék idejében annyira nagy volt a becse az új ruhának, bár kevés volt, mégis büszkék voltak, amikor viselték őket. A szegénység nem jelenti azt, hogy elveszítse az ember a lelkét, az önbecsülését.
- Értem már Vilma mit jelent számodra a szép ruha.
- Ó, Béla, ezt igazából mondod?
- Igen, drágám, sőt arra kérlek, hogy ne menj ma színházba a turkálós ruhában, vegyél fel inkább egy csipkés hálóinget és töltsük el közösen egy koncert hallgatással az esténket. Látod, Vilma, én jól tudom, hogy a csipke öltöztet, mégpedig szerelembe...
- Jó Béla, lemondom máris az előadást, hátha még el tudja passzolni a munkatársam, vagy elmegy a férjével.
- Holnap meg ünneplünk, Vilma! Kézen fogva bejárjuk a sétálóutcát és bemegyünk minden üzletbe szép ruhát nézni neked. Ennyit azt hiszem, megengedhetünk magunknak!
- Bélám, repülök haza munkából hozzád, egész délután nézelődhetünk!
- Vilma, igazad volt, hogy őszintén beszéltél a gondjaidról! Nézz most a tükörbe, drágám, ismét benne vagyok a két szemedben!


2015. május 18.





 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Életrevalók (2011) – Filmajánló
  2015-05-17 22:13:02, vasárnap
 
  Kohut Katalin: Életrevalók (2011) - Filmajánló

színes, magyarul beszélő, francia vígjáték, 107 perc
rendező: Olivier Nakache, Eric Toledano
forgatókönyvíró: Olivier Nakache, Eric Toledano
zeneszerző: Ludovico Einaudi
operatőr: Mathieu Vadepied
producer: Nicolas Duval-Adassovsky, Laurent Zeitoun, Yann Zenou
vágó: Dorian Rigal-Ansous

szereplő(k): 
François Cluzet (Philippe)
Omar Sy (Driss)
Anne Le Ny (Yvonne)
Audrey Fleurot (Magalie)
Clotilde Mollet (Marcelle)
Alba Gaia Kraghede Bellugi (Elisa)
Cyril Mendy (Adama)
Christian Ameri (Albert)

A film igaz történetet dolgoz fel.
Phillippe, egy dúsgazdag arisztokrata ejtőernyős balesetben megsérült, nyakától lefelé megbénultan tolókocsihoz lett kötve. Jelentkeznek szakképzett ápolók otthonában, de Phillipe a gettóból odakerült, börtönviselt Drisst választja. Barátjának közli, hogy Driss egészséges, életerős és semmi irgalom nincs benne, neki éppen erre van szüksége, hogy ne sajnálják.
Driss a szokásos alvilági szlenget használja, alig hajlandó tudomást venni a férfi szenvedéseiről. Phillippe, bár nem érez semmit, fantom fájdalomban szenved, ezek gyötrik éjjelente.
Dritt egyetlen szóval jellemzi önmagát: pragmatikus.
Humorba fordul minden ellentétük, akár a klasszikus zene és a rock közti különbség, akár, mint Driss krisz-krasz festménye és az igazi művészeti értékek. Sok közös kalandot élnek át együtt, melyek egyre közelebb kovácsolják a két férfit. Végül elválaszthatatlanokká válnak. Driss igaziból Barari, nagynénje fogadta örökbe, akinek még lettek további gyerekei, ekkor változtatták meg a nevét is. Phillippe állapota ellenére életrevaló, szüksége van az egészséges ember közelségére, a humorra és a merészségre, még a szerelemre is, melyet Goethe és nagy társai írásaiból idézve plátóian él meg. Csodás levelei nemes lélekre vallanak. Minden megmaradt tehetsége adott Phillippenek egy csodához.

A megtörtént eset feldolgozását itt tekinthetik meg:

http://filmbirodalom.com/watch-embed-108184-6813

2015. május 17.


 
 
0 komment , kategória:  Filmajánló  
Kohut Katalin: Rekonstrukció
  2015-05-15 23:05:05, péntek
 
  Kohut Katalin: Rekonstrukció

Hiúságod legyezgettem szüntelen,
a szerelmes asszony szívemmel ébredt,
érted, s miattad szerettem a bércet,
míg a földön tartott a vég-küzdelem.

Hálát zengtek a rigók a réteken,
füttyük jelzett, igaz érzés feléledt,
csoda történt, a boldogság megérett,
meggyszín ruhát lehelt a sors pénteken.

Vénusz napja ismét jó nagyot köszönt,
meséltem a rám hulló emlék-özönt,
sebem enyhült, gyógyír volt a szeretet,

s ringtam, bár hintám már régen leszakadt,
a mélységben kinyílott a szívlakat,
a két kezem vágy-morzsákat szedeget.

2015. május 15.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Szomjúság
  2015-05-15 05:30:12, péntek
 
  Kohut Katalin: Szomjúság

Gyötör a szomjúság.
Kiaszott földön tüzel a forróság,
mezítláb lépkedem.
A dzsungel minden aljnövényzete
engem hív a halál mélységbe,
melynek méregzöld színe
csalogat, oázis szemeimben.
Mit vétett az ártatlan ember
a szenvedtető világ ellen?
Sáros pocsolyába hajolok
egy trópusi vihar után,
felszívom a víz eső tiszta
felszínét gyomromba.
Tartalék nincsen,
bőrömön kipárolog az éltető nedv.
Éhhalálra ítéltek népe
esd segítségért.

2015. május 14.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Szeretet-tündérek
  2015-05-15 05:13:30, péntek
 
  Kohut Katalin: Szeretet-tündérek

Örök tavaszban játszanak gondtalan
barátként a szeretet-tündérek,
meghaltak, de hírük nem múlik nyomtalan,
üzenetük ma is élő vendégek.

2015. május 14.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
2015.04 2015. Május 2015.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 26 db bejegyzés
e év: 656 db bejegyzés
Összes: 6392 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 437
  • e Hét: 5922
  • e Hónap: 25109
  • e Év: 329001
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.