Regisztráció  Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Kohut Katalin: Bízzunk a Tavaszban!
  2013-03-27 17:22:31, szerda
 
  Kohut Katalin: Bízzunk a Tavaszban!

Hónyuszik ülnek bucka tetején,
Nem dideregnek, áznak,
Húsvétot kiáltoznak,
Leskelődnek ünnepnek elején.

Fecskék, cinegék, gólyák megfáznak,
Jaj, költöző állatok,
Tavasz minket itt hagyott,
Mi lesz a sorsa rétnek, virágnak?

Reménykedjünk, holnapra kiderül,
Meglep ünnepnek fénye,
Űzzük a telet, s reggelre
Felvirrad, Napunk arca felderül.

Énekeljünk Süss fel Nap!-ot közösen,
Zengjen szánkról az ének,
Búsulni nékünk vétek,
Bízzunk a Tavasz megjöttében!

2013. március 27.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Idézet Babits Mihálytól
  2013-03-25 06:35:42, hétfő
 
  "Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek."
Babits Mihály: A második ének (1928)
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Kohut Katalin: A víz titkai (szonett)
  2013-03-22 20:45:20, péntek
 
 
A víz titkai
Szonett 27.
Írta: Kohut Katalin


Csörgedezik kristályvízű patak,
zenéjét hallgatom, oly' megható.
Forrásából ered messzibb tiszta tó,
szívem csodálkozó, reménylő lak.

Mosolygom a természet erején,
a patak, ha gondolkozni tudna,
megsúgná nekem, ha szóhoz jutna,
milyen volt születése elején.

Talán öntözik égnek könnyei?
Föld alól törnek elő erei?
Élet vize kezdetét meglelem.

Forrásvíz,élet nincsen nélküled,
az egész világot te élteted,
titkaid áhitattal fürkészem.

2013. március 22.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Zenevonat
  2013-03-20 22:10:56, szerda
 
  Kohut Katalin: Zenevonat

Elszenderít a muzsika,
kattogó vasparipa
száguld velem a síneken,
ilyenkor csend kell nekem.
Álmodozón figyelgetek,
ablakon kitekintek,
rácsodálkozom a tájra,
vonatom fut világba.
Andalító zenevonat,
kit-kat fülemben matat,
begubóz a monotonság,
zenélő világ síkság,
a sípszó a nagy karmester,
feléled rá az ember,
majd ismételten mélázik,
a vonat is vágtázik.
Végállomás! Zene megszűnt,
az andalgás élénkült,
zenevonat vigyázban áll,
a kalauz meg szalutál.

2013. március 20.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Vigasz nélkül
  2013-03-18 21:49:10, hétfő
 
  Kohut Katalin: Vigasz nélkül

Megnyitom a wordot, s bezárom.
Üresség tátong bennem,
hiába gondolat belátom,
szív nélkül semmi nincsen.
Kutatom a pillanatokat,
melyek ezt kiváltották,
nehezek a terhek és kőlakat
szívemet kioltották,
mázsányi súly ránehezedik.
Visszasírom a szurkálást,
mikor fájdalmat könnyek fedik.
Keresek vigasztalást,
nincs muzsika, megnémult torok
mutatja az elmúlást.
Öt éve búcsúzom, s gyászolok,
jövöm előtt egy palást,
a remény tartja meg éltemet,
nincsen cikornyás szó,
a diszharmónia sérteget,
végzetem kiszáradt tó.
Eltűnt belőle a víz, az éltető,
komor szikla az enyém,
életfámon csontváz a redő,
búsulok létem peremén.

2013. március 18.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Veszélyes játék
  2013-03-16 15:31:39, szombat
 
  Veszélyes játék 1.

Kislány koromban én is részt vettem a saját birodalom megvédésének játékában. A kaszárnyaiakkal álltunk csatában, mi voltunk a hecskeiek. Lényegében ez a háborúsdi a fiúk játéka volt, de mivel két fiútestvérem volt, én is ellenségnek számítottam a kemény játékban.
Egyik délután szóltak, hogy a kaszárnyaiak jönnek minket megtámadni, elfoglalni a bunkeres területeinket. Mi kavicsokat kezdtünk el gyűjteni, felfegyverkeztünk. Természetesen a fegyver csúzli volt, amitől magam nagyon tartottam.
Jöttek délután a Kaszárnyabeli fiúk, röpködtek a kavicsok, nekem belevágódott az egyik a lábamba. Nagyon fájt, ki is álltam a háborúból, sírva haza szaladtam.
A csúzli nagyon kegyetlen játék, aki kitalálta, nem is gondolhatott másra, mint célba lövésre, ugyanarra alkalmas, mint a puska. Szegény madarak lettek az áldozatok, meg mi lányok, a fiúk hősiesen viselték a fájdalmakat.
Életem első levelező szerelmét is így találtam meg, B. Bélát Slovensko Novemestoból. Árvíz volt a szlovák határnál, mikor nagymamánál voltunk rövid ideig, mi gyerekek elindultunk megtekinteni a hatalmas vizet, mely elöntötte a családi házakat, feljött a város aljáig teljesen. Az egyik gonosz fiú bele akart csúzlizni a lábamba, de Béla odaugrott, ellökte a kezét. Azután érdeklődni kezdett, ki lehetek én, s egyszer csak kaptam egy levelet szlovák feladóval. Már elfelejtettem az esetet, a hősről megfeledkeztem, aki megmentett. Évekig leveleztünk. Ők nagyon jól éltek, hatalmas házban, magasabb életszínvonalon, mint mi, ezt mutatták a fotók, melyeket küldött.
A kegyetlen játék mára már lassan feledésbe merült, átvette a helyét más, újabb veszélyes találmány, a petárda.

2013. március 17.

Veszélyes játék 2.

A közmondást kívülről ismertem, betartottam szabályait:
,,Kés, gyufa olló gyerek kezébe nem való."
Én mindig a gyufákat a szekrény tetejére helyeztem, csak tompa késeket tartottam otthon, az ollók magasan voltak elzárva gyerekeim elől. Nem is történt velük semmilyen baleset, nem úgy, mint Annáékkal.

Anna és kisöccse egy családi házban élt az anyával, aki ideges természetű, sokat dolgozó nő volt, különösen nem rajongott a gyerekeiért, csak elviselte őket.
A gondoskodás, törődés részét képezik a veszélyes tárgyak eltűntetései is, ő erről megfeledkezett.
Így történt, hogy a gyerekek megkaparintották a gyufát. Először a kályhában papírokat gyújtottak meg, égettek, majd a szobába húzódva folytatták tüzes játékukat. Egy darab újságpapírt nem sikerült beoltani, a láng belekapott a függönybe, ami alatt Anna ült hosszú hajával. Pillanatok alatt fellángolt a függöny, felpödörödve égett, a tűz belekapott Anna hosszú hajába. Visított a kislány, kiszaladt a házból, de nem jutott eszébe, hogy vízzel, vagy valamilyen ruhával oltsa, így szaladt ki az utcára. A kisfiú a füstölő, égő szobában maradt egyedül, akarta követni nővérét, de már az ajtó körül is lángolt a tűz, elzárta a kijáratot. Az utcán észrevették a visítozó kislányt, beborították kabáttal a fejét, beoltották lángoló haját és mentek a lángoló családi ház felé. Az utcában még nem volt vízvezeték, a kút messze volt, onnan szaladtak vízzel oltani a családi házat. Telefon egyedül az állatorvosnak volt, egyikük odaszaladt a tűzoltóknak telefonálni. Mire sikerült bejutnia a megjött tűzoltóknak a szobába, a kisfiú élettelenül feküdt a szőnyegen. Jött a mentőautó, lélegeztették sokáig, majd sikerült feléleszteniük.

A gyerekek egy életre megtanulták a leckét, hogy ,,kés, gyufa, olló gyerek kezébe nem való".

2013. március 17.

Veszélyes játék 3.

Lackót otthon nehezen tűrték meg, ezért leggyakrabban az utcán tartózkodott a környékbeli gyerekekkel, főleg azokkal, akik szintén nem szívesen tartózkodtak otthonaikban.
Már mindent kipróbáltak, a cigarettát, italt, kábítószert, néha elég durva játékaik voltak.
Közeledett Szilveszter. Otthonról szereztek pénzt valamennyien, volt cigi, pia, a többiből petárdákat vettek, ezeket durrongatták a bérházak között a kutyák nagy félelmére, meg az arra közlekedőkére. Veszélyes játékot űztek, tudták, de tetszett nekik, hogy az emberek megbotránkoznak, félnek az öregek, sietősen haladnak el mellettük és nagyokat szólnak a petárdák.
Lackón volt éppen a sor, hogy meggyújtsa és elhajítsa az egyiket. Nem volt ideje eldobni, a petárda a kezében felrobbant. Kézfeje tőből leszakadt. Nem érzett mást, csak egy éles késszúrást és elájult. A kórházban tért magához. A tévében a híradó beszámolt az esetéről, példája örök érvénnyel zeng a petárdázók feje fölött.

2013. március 17.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Elkergetett kék madár (szonett)
  2013-03-12 18:26:05, kedd
 
  Elkergetett kék madár
Szonett 26.
Írta: Kohut Katalin

Évekig dalolva munkát szolgáltam,
monotonságot a dallam enyhíti,
ének az egyetlen, bánat meríti
a szívhez vezető egyetlen utam.

Elkerült az öröm, milyen, nem tudom,
csak álmaimban ért el a boldogság,
sejtem, az egyetlen lélek-szabadság,
könnyes életutam naponta rovom.

Várok változást, tán megmentőt, társat?
Lehet-e gyógyulás sötét ég alatt?
Torznak, már nem nőnek érzem magamat.

Engem bántott a csúfság, a torzulás,
a szépség követeként ért az elmúlás,
elkergette a sors a kék madarat.

2013. március 12.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Bakik videóban
  2013-03-11 11:02:36, hétfő
 
  Bakik videóban

Ha az írom le: imajó,
azt jelenti, ima jó.
Ha kihagyom a verscímet,
odagondolja képzelet.
Ha szűntelen hosszú ű-vel,
szűnik az ösztönösen.
Ha csacska bacska saját szó,
kötőjel oda nem való.
Ahány csak készült videó,
mind hirdeti, írni jó,
de a forma gyakran hibás,
ember téved, nem vitás.

2013. március 11.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Nagy a bál
  2013-03-11 11:01:02, hétfő
 
  Nagy a bál

Sáriéknál áll már a bál,
az asztal is csak sántikál,
nem tud odébb menni szegény,
bár Sárika erős legény,
állja egyedül a sarat,
ma a takarítás arat.
Itt a tavasz, a kapatos,
megrészegült mindenki most,
szív-szerelme hívogat,
még a tölgy is bólogat.
Fiúk jönnek locsolásra,
tisztaság és étek várja,
melyik lesz majd a szívfogó,
szív-szerelmet learató.
Ezért nagyban áll a bál most,
eltűntet ma minden káoszt,
ebből csak rend lehetséges,
Sárikánk is tehetséges.
Bokázik a seprű, porfis,
bukfencet hány még a rongy is,
keményítőben kézimunkák,
vasalás alatt mind a ruhák.
Estére már ragyog minden,
ünnepre készült csoda kincsem.

2013. március 11.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: A szerénység (szonett)
  2013-03-06 10:42:17, szerda
 
  A szerénység
25. szonett
Írta: Kohut Katalin

Üresség sötétlik fájó szívemben,
megterhel érthetőn a közömbösség,
emberek papolnak, mire van szükség,
tanácsuk mélyít sok sebet bensőmben.

Szólnak szeretetről akik nem értik,
túlteng bennük a ködös önbizalom,
dicséri őket mindegyik hatalom,
átlátok rajtuk, szívem ellenkezik.

A tehetség szerénységgel párosul,
hozzá torzult jellem már nem idomul,
átlagemberek feletti trónon ül,

s míg a többi elismeri nagyságát,
ismeri szerénységének hatalmát,
a költői zavar az égbe feszül.

2013. március 6
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2013.02 2013. Március 2013.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 12 db bejegyzés
e év: 329 db bejegyzés
Összes: 6393 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 785
  • e Hét: 7773
  • e Hónap: 26960
  • e Év: 330852
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.