Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 58 
Márai Sándor: Dandy
  2016-05-31 09:15:12, kedd
 
 

A nagy dandyk - Fox, d'Orsay, VIII. Edward, Baudelaire, Justh Zsigmond, d'Israeli - elmélyítették egy kor ízlését, mikor a különbségből valami általánosat pároltak le a tömegek számára; fehér nadrággal és vörös talpú cipővel kezdték, s munkájuk végső eredménye, hogy térdnadrágot már csak az angol királyi udvarban viselnek, s végrehajtók is elolvassák Proust műveit. A dandy, az igazi, a majomparádéból, melyen a tömeg joggal röhög, életmódot csiszol a tömeg számára, a rikító ünnepből emberibb és emberhez méltóbb köznapot csinál, az ízlést megriasztva szelídíti a józan és fantáziátlan ízléstelenséget, gyertyaláng fölött pirított fürjet eszik vacsorára, de neki köszönhetjük, hogy a nagy tömegek megtanultak bánni késsel és villával. A dandy, aki szemtelen, soha nem neveletlen, a dandy, aki tiszteletlen, végül önmaga tiszteletére neveli a tömegembert. A dandy nevel, mikor pontosan ellenkezőjét csinálja annak, amire nevelték. Ez az emberfajta kiveszett. Nagy kár érte. Népszerű moziszínészek maradtak helyette.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Május
  2016-05-30 22:18:15, hétfő
 
 

Májusnak dallama van, melyet a nemzetközi dalszerzők hasztalan igyekeznek lekottázni. Már mindent megkíséreltek e célból: de mindig csak dallamos zenebona lett belőle, célzásokkal a gyöngyvirágra és a mérsékelten viszonzott szerelemre.
Az igazi májusi dallam mélyebb, s egyáltalán nem érzelgős. Van benne valami a földrengésből. De van benne valami a halál neszéből is. Félelmes hónap. Okos öregek nem szeretik, óvatosan élnek ízeivel, fényeivel és illataival, lehetőleg elbújnak vagy elutaznak előle.
Az asztal varázsosan megterül, füvekkel és kétlábú állattal. De az emberek szíve nehéz és nyugtalan. A május ünnep pogány és harsány. Minden lármázik, mondani akar valamit. A levegő már korán megtelik pezsgő, fanyar illatokkal, barbár fénnyel, egy ókori ünnep kegyetlen, vakító fényességével. Van májusi öngyilkos, ahogy van májusi gyöngyvirág, májusi rántott csirke. Az ember tehetetlenül menekül e támadás elől a civilizáció bástyái mögé. Májusban nem lehet könyvet írni. Olvasni is alig. Minden élet személyes, értelem ellen való támadásnak érzi e sugarakat és illatokat. A májusi napfény kegyetlen és veszedelmesebb, mint az őrjöngő, augusztusi napsütés, amely arany szablyával vagdalkozik maga körül, keleti harcos módjára, vérben forgó szemekkel, eszeveszetten. A május mérgekkel és aranytűvel öl, orgyilkos módra, kivédhetetlenül. Van májusi gutaütés is. A természet nem érzelmes.
E hónap közhelye a szerelem: pontosabban, mint az egészen rossz és egészen jó regényekben, a szerelem és a halál. A természet tüneményeiben van valami a kontárságból és a remekműből. Ez a hónap, mikor sok ember riadtan, kötelességszerűen szerelem után néz, mint ahogy télen hócipőt vásárol vagy nyáron bérletet az uszodába. A májusi szerelem megbízhatatlan. Legtöbbször nem is a személynek szól, hanem az általános közhangulat rémuralmának engedelmeskedik, a májusnak. A májusi szerelemnek szeptemberben hódolattal és mély elcsodálkozással köszönünk vissza. Lehetséges? ... Hol volt a szemünk? ... Májusban minden nő Titánia kissé. Egy napon felébred a varázslatból, megnézi a naptárt, bámulja az imádott szamárfejet, csodálkozik.
Emlékszem egy májusra, a tengeren, virág és lomb nélkül, Afrika és Európa között, amikor mindaz, ami szárazföldön nyugtalanítja e titokzatos és pogány hónapban az embereket, a tengerből áradt felém, a fény sugártöréséből, a meleg szélből. Virág nélkül is kegyetlen a május. Emlékezem májusi reggelekre, gyermekkoromból, mikor a házi kápolnában ministráltunk, Mária oltára előtt, liliomok és pünkösdi rózsák között. E reggelek dallamát hallom néha. Emlékezem egy májusi délutánra, mikor csaknem meghaltam egy nő miatt. Ez már nem történhet meg velem. Tapasztalt vagyok, óvatos. Feltartom arcom a nyers, erjedő májusi fénybe, s behunyt szemmel gondolom: ,,Kár."
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Kohut Katalin: Angyal (Vilma-Béla párbeszéd)
  2016-05-30 18:41:25, hétfő
 
 
- Béééla! Magdika, akit mindenki csak angyalnak szólított eddig, teljesen megváltozott!
- Mire gondolsz, Vilma?
- Arra, hogy rossz társaságba keveredett. Már mindenki elhagyta, az emberek ujjal mutogatnak rá.
- Ez elég szomorú, drága Vilma, legalább mi tartsunk ki mellette. A jóbarátok olyanok, mint az angyalok a földön, ez szó szerint igaz. Rossz társaság meg bőven akad, ők hamar megtalálják az ártatlan áldozatokat.
- Ott volt a cigaretta a hetvenes években...
- Pontosan, ez nagyon jó példa, Vilma! A divat cégek végig kísérték a sötétség apokalipszisét. Mikor bejött az amerikai hippimozgalom a farmerrel, cigivel, kábítószerrel, egymás után szoktak rá a káros anyagokra.
- Magdika családjában senki sem dohányzott...
- Igen, ők az emberek, nekik nincsen semmi káros szenvedélyük. Akinél mást tapasztal valaki, ott már legyőzöttségről lehet beszélni, mert az emberek lettek az apokalipszis ismételt áldozatai.
- Magdika mesélte, hogy évekig éhezett, s varróleány idejében kiállt kajaszünetekben a bagósok közé, akik megkínálták mindig cigarettával, így szokott rá.
- Elég szomorú, drága Vilma, hogy egy ezerkétszáz főt foglalkoztató ruházati szövetkezetben kihasználása mellett az embereknek senki sem vette észre, hogy éhezik valaki. Nem cigit kellett volna felkínálni, hanem ennivalót.
- A mini szoknyás ördög lányok is megjöttek a cigivel és farmerrel együtt, ekkor már mindenki mini szoknyát viselt.
- Azok a divat cégek dotáltak legtöbbet, akik annak idején meggazdagodtak a bibliák árulásából. Az ördögi felvonulással egy időben kezdődtek a házibulik a Je t'aimevel. Csak kéglik kellettek a légyottokhoz. A lányok csak akkor kaptak észbe, hogy elzüllöttek, amikor már késő volt.
- Akkor a hetvenes évek elején már a törököknél járhattak, amikor a fehér és fekete turbánt bevezették. Nekem ez a két szín volt.
- Nem, akkor India könyvein mentek végig a kezdetektől fogva, akár, mint a többi országén. Mexikóval indult az amerikai történelem, amihez az utcák, lakosok berendezve voltak születésüknél fogva. A törpe lények mai napig élnek felemelt életet. A törökökét az Egri csillagokkal kezdték 1980-ban gyerek forrázással egyik média tag bevallása szerint. A másikuk vicces műsorban közölte, hogy a magyarok harca volt ez a magyarok ellen.
- Úgy tudom, hogy Magdika családjával kezdték a történelem kezdetét az egész világon, Bélám!
- Így van, s valamennyi történelmi kortól elpörölték, attól az egyetlentől is, de a mindenség helyett Miskolc lett a síri ágya.
- Borzalmas, az egész város megmentve, mint világ könyvtár berendezettjei! Megvan minden okuk az ünneplésre!
- Megy is a mulatás, nótázás, torozás, hiszen legyőzték a jövőt az értelmiséggel együtt, míg saját gyerekeiket beiskolázták.
- Jelentkezett abból az időből egyik csöves udvarlója, aki mai napig szerelmes belé. Magdika nem tudja hogyan elmondani neki, hogy ha nem győzik le bárány szerepében a Főnixeseknek, akkor soha nem állt volna szóba vele. Hiába érvel azzal, hogy maradjon meg nála emléknek, amit átélt, a férfi nem tudja elfogadni, annak ellenére, hogy nős, van családja.
- El bírom képzelni Magdika helyzetét, hiszen nem tudja senki sem felfogni, miken ment keresztül, s milyen állapotban van.
- Most dühös, mert nem adta meg a telefonszámát. Magdikának a hatalmas fájdalmai mellett nincsen szüksége másra, legfeljebb lelki barátra, aki mindent megért.
- Látod, drága Vilma, beszélnek a barátságról, de valójában kevesen tudják, mit jelent. Jóban, rosszban együtt, hiszen szorosabb kötelék, mint a házasság: ember-szerelem.
- Mióta világ a világ, mindig is kevés volt az igazi ember-szeretet, minden korban egyedül éltek a tiszta lények.
- Ezért neveztem el angyaloknak a szívvel élő jóságos embereket, meg azokat, akik kitartanak mellettük.
- Szóval, Bélám, ez az ország-tisztulás egyetlen közös áldozattal szerinted hová vezet? Van-e bármilyen következménye? Hiszen az érintettek sikeresek, híresek...
- Nincs fertelem, amin jóllaknának, soha senki sem vethet véget a mulatságnak, csak valamilyen ismeretlen hatalom. Járnak körbe az áldozattal zord tragédiák vérnyomain.
- A természetellenest és a nemi csapásokat is emberi életmódra juttatták, már hallatják szavukat, jogokat követelnek. Minden életellenes megkapta jutalmát a kezdeti időktől.
- Már lassan megnyugszik a világ, a rongyos farmerekkel az alvilág koldusainál járnak a divatcégek. Nagyon régi tisztulás ez, valamikor a nyolcvanas években a régi amerikai hippi költőt, Allent is felöltöztették öltönybe, megfésülték, megborotválták, többé nem mutogatta a nemi szervét sem.
- Jaj, a legyőzötteknek ilyen tébolyult és féktelen Földön!

2016. május 30.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Nagypapát kérek Karácsonyra - Filmajánló
  2016-05-29 19:29:47, vasárnap
 
  Nagypapát kérek Karácsonyra (2007) - Filmajánló

Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték - 80 perces

Rendező: Harvey Frost
Forgatókönyvíró: David Alexander
Zeneszerző: David Lawrence
Operatőr: Brian Shanley
Producer: Erik Olson
Vágó: Jennifer Jean Cacavas

Szereplők:

Bert O'Riley: Ernest Borgnine
Roxie Famosa: Katherine Helmond
Becca O'Riley: Julietta Goglia
Karl Sugerman: Richard Libertini
Marie O'Riley: Tracy Nelson

Sok gyerek szomorúságát lehetne enyhíteni a szülők őszinteségével, amikor válásra kerül a sor. Legtöbbször a mellőzöttség, a nincsen apámnak, anyámnak szüksége rám, lemondott rólam és hasonló lelki megterhelések egy életen át tartanak, s ha fény is derül az igazságra, néha túl későn történik.
Ez a film tipikus példája az igaz történések elfedésének, meghamisításának, valamint a késői egymásra találásnak.

Amerikában november negyedik csütörtökén ünneplik a hálaadást, mely a karácsonyi ünnepek kezdetét is jelenti.
Marie fotó ügynökként állandóan utazik, emiatt Becca mindig más iskolába kényszerül. Az édesapja két éves korában elhagyta, édesanyja három éve meghalt. Elbúcsúzik az anya lányától azzal, hogy hálaadásra visszatér. Beccet barátnője családjánál hagyja. Hiába várnak az ünnepi estén, az anya nem érkezik meg. Balesetet szenvedett, mesterséges kómában tartják az agyat ért ütés miatt.
A gyámügyis felkeresi Bertet, a nagy színész óriást, hogy vegye magához tíz éves unokáját. Bert nem is tudta, hogy a leánya a városban van, s hogy van unokája. A gyerek csupa rosszat hallott addig nagymamájától a nagyapáról, akár az anyja. Becce is kissé ellenségesen viselkedik, de egyre jobban megszereti nagyapját. Nem is tehet másként, hiszen annyi értéket, emberséget közvetít, igazi ember és gyermekszerető egyéniségével. Kiderül, hogy a leánynak csodálatos hangja van, ezért rábeszélésre jelentkezik az iskolai ünnepségre szólóénekesnek.
Becce tehetségét örökölte a nagyszüleitől, akár a sakk-tudását nagyapjától. Nem tudja megfejteni, hogy miért nem volt soha karácsonyfája. Karácsonyi kívánsága a gyereknek saját szoba kéménnyel, melyen át megérkezik a Télapó.


Ernest Borgnine ebben a filmben éppen kilencven esztendős, de ez egyáltalán nem látszik rajta. Felejthetetlen alakját és arcát örökké őrzi az emlékezet.

A filmet itt tekinthetik meg:

https://www.youtube.com/watch?v=k6aAyYIujGk

Jó szórakozást kívánok!

2016. május 29.
 
 
0 komment , kategória:  Filmajánló  
Márai Sándor: Arany
  2016-05-28 21:08:45, szombat
 
 

Könyvek között élek és alszom. Álmatlan éjjel kinyújtom kezem, s tapogatózva leemelek egy-egy kötetet a közeli polcról.
Több ezer könyv között élek, melyeket nem válogattam össze; az élet, a kíváncsiság, az utazások, mesterségem, a könyvkereskedők, s azok a szerzők hordták össze szobámban e könyveket, akik megtiszteltek néha, s szellemi újszülötteket nyakamra küldték, napjában négyet-ötöt, szíves bírálat reményében. Ezek a könyvek szemrehányó követeléssel állják körül ágyamat, s én bűntudatosan pislogok feléjük. De az élet rövid. Már csak azt olvasom, amit szeretek s amitől remélek valamit: tanulságot vagy feledkezést.
Éjjel, ha találomra kinyújtom kezem a polc felé, leggyakrabban Arany valamelyik kötetét emelem le; azt a szép, sárgult papírra nyomtatott kiadást, melyet Arany László állított össze és Ráth Mór nyomtatott Pesten, 1888-ban. És a Ráth-féle Arany leghűségesebb éjszakai társam. Úgyszólván mindegy, melyik kötetét nyitom fel; nem műfajokkal akarok társalkodni, hanem Arany lelkével. Ugyanaz a lélek szól hozzám a balladákból, mint Toldiból vagy a költő levelezéséből. Találomra nyitom fel a könyvet, s lassan, bizalmasan olvasom, néha hajnalig.
Leveleit különösen szeretem. Mit szeretek úgy e lélekben? Előkelőséget, vagy komolyságát? Szemérmét, vagy ideges, engesztelhetetlen támadó erejét, ha arról van szó, ami becses neki: a magyarságról, a magyar nyelvről, az irodalomról? Spleenjét, mely oly mély és nemes, oly ideges és rebbenő, oly érzékeny és kíváncsi, hogy nem tudom, hol keressem a nagyszalontai földművesek között vagy valahol a világirodalomban, Ossziánt...
Mikor Tompát rábeszéli, hogy fogadja el az Akadémia segítségét, vagy panaszkodik, hogy ,,...az, amit rendesen egészségnek hívnak megvan nekem. Fölkelek, eszem és iszom, mint más; alszom is; de álmaim nehezek. Fájdalmakat nem érzek, kivéve néha mellemben, de ez már nagyon régi, s annyira megszoktam, hogy nem törődöm vele. Azt is megengedem, hogy bajom hypochondria, de ha az, akkor e nyavalya korántsem oly nevetséges, mint állítják..." - a ,,Jankó" aláírású levél mögött, a ,,szalontai másodjegyző" aláírású levelek mögött érezzük az idegeivel kínlódó költőt, aki mindent belead művébe, egészségét is, mintegy mesterségesen. Műve arról tanúskodik, hogy nagy művész volt, a legnagyobb, legtisztább. Levelei arról tanúskodnak, hogy senki sem lehet büntetlenül művész. Arany is mindent odaadott verseinek. Az egészséget. A boldogságot, az életet.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Mindenki azt ad, ami a szívében van
  2016-05-27 16:33:09, péntek
 
  "Egy nap egy gazdag ember adott egy kosár szemetet egy szegény embernek. A szegény ember elmosolyodott, és elment a kosarakkal, kiürítette, megmosta és feltöltötte gyönyörű virágokkal, visszament a gazdag emberhez, és visszaadta neki. A gazdag ember meglepődött és azt kérdezte: Miért adsz nekem szép virágokat ha én szemetet adtam neked?
A szegény ember így válaszolt: Mindenki azt ad, ami a szívében van."
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Az idő és a szeretet
  2016-05-26 21:10:46, csütörtök
 
  FIÚ: Apa, kérdezhetek valamit?
APA: Persze, mi az?
FIÚ: Mennyit keresel óránként?
APA: Ez nem a te dolgod. Miért kérdezel ilyeneket?
FIÚ: Csak tudni szeretném. Mennyit?
APA: Ha ennyire tudni szeretnéd, 100 dollárt keresek óránként.
FIÚ: OH! (Lehajtott fejjel)... Apa, kérhetek kölcsön 50 dollárt?
Az apa dühös lett.
APA: Ha csak amiatt kérdeztél ilyet tőlem, mert akartál venni valamilyen játékot, akkor mars a szobádba, és feküdj le aludni. Gondolkodj el azon, miért vagy olyan önző. Minden nap keményen dolgozom és ezt kapom cserébe! ...
A fiú felment a szobájába, és becsukta az ajtót. A férfi leült, és egyre mérgesebb lett, amiért a fia így viselkedett. Hogy kérdezhet ilyet, csak azért hogy pénzt kérjen? Körülbelül egy óra múlva a férfi már megnyugodott és elgondolkodott az ügyön: Talán volt valami, amiért igazán szüksége volt rá és azért kellett neki 50 dollár...Tényleg soha nem szokott pénzt kérni. Felment hát, és kinyitotta fia ajtaját.
APA: Alszol, fiam?
FIÚ: Nem apa, még ébren vagyok.
APA: Gondolkodtam, és azt hiszem, túl kemény voltam veled. Túl hosszú volt a nap, és rajtad vezettem le a feszültségem. Itt van az 50 dollár, amit kértél.
A kisfiú felült az ágyában, és elmosolyodott.
FIÚ: Ó! Köszönöm, apa!
Ekkor benyúlt a párnája alá, és néhány bankjegyet húzott elő. Amikor a férfi látta, hogy már van pénze, ismét ideges lett. A fiú elkezdte lassan megszámolni a pénzt, majd felnézett az apjára.
APA: Miért akartál több pénzt, ha van már pénzed?
FIÚ: Mert eddig nem volt elég pénzem, de most már van. Apa, most már van 100 dollárom. Most már vehetek egy órát az idődből? Kérlek, holnap gyere haza előbb. Veled szeretnék vacsorázni.
Az apa teljesen összetört. Megölelte fiát, és a bocsánatáért könyörgött...
Ez egy rövid emlékeztető mindenki számára, aki keményen dolgozik az életben. Nem szabad hagynunk, hogy kicsússzon az idő a kezünk közül anélkül, hogy elég időt töltenénk azokkal, akik igazán számítanak és közel állnak a szívünkhöz. Ha holnap meghalnánk, a munkahelyünk villámgyorsan pótolni tudna minket. De a családunk és barátaink életük végéig éreznék hiányunkat.
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Márai Sándor: Városképek
  2016-05-25 21:04:48, szerda
 
 

A városokat úgy kellene leírni, mint egy gondolatot vagy egy érzés emlékét. Mindig dühítenek és untatnak a ,,városképek", melyek azzal kezdik, hogy valahol látszik egy torony, s folytatják a lakosság nemzetiségi arányszámával és a kalóriákkal, melyeket délben és este bekebeleznek az őslakók. Mindez lényegtelen. Egy város mindenekfelett gondolat, mely nem fér el a telefonkönyvben.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Cylinder
  2016-05-25 21:03:21, szerda
 
 

A vizeletvizsgálati jegyzőkönyv tanúsága szerint a ,,centfifugálással nyert üledék, kevés, fehér, Cylinder nem találtatott".
A laboratóriumban udvarias, megnyugtató hangon mondták:
- Őnagysága vizelete normális.
Megköszöntem a leletet, őnagysága nevében is.
- Cirurdi sincs benne? - kérdeztem, mikor elolvastam.
Műszer és műszó között halkan lélegzik a beteg, aggályosan figyel, mindent ért, az idegen szavakat is. ,,Minden anacid gyanús, aki él" - mondja vizsgálat közben, telefonba az orvos. A beteg fülel, mert érdekelt, tudja, hogy nincs sava.
Nincs sava, vagy van cukra, vagy elégtelen az égési processzus: s mindezen túl van valahol, az ember, sorsával, mely nem sav és cukor és mirigy, hanem mindez együtt, az ezen túl az a titok, amit csak ő tud. Ezt fejtsd meg, orvos, ha orvos vagy, ahogy Liszt zenész volt, ahogy Isten - hál'Istennek - Isten volt.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Kohut Katalin: Nyár
  2016-05-25 06:52:53, szerda
 
 
Kohut Katalin: Nyár

Pipitér idejű ez a végzet,
soha már a hitem nem felejthet,
öröm vagy, lakatja a szívemnek,
,,hiszekegy", te csodája mindennek.

Egy rövidke idő, indián nyár,
Balatonból kifolyó víz-sugár,
jelenés, gyönyörű zene, lágy hang,
ereimben szerelmed tüze pang.

Naponta iszom a nektár kelyhét,
muzsikál a világ, hozom terhét,
egyszerre leteszem minden súlyát,
a nap majd fedezi vétkek búját.

2016. május 23.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 58 
2016.04 2016. Május 2016.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 58 db bejegyzés
e év: 832 db bejegyzés
Összes: 7228 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 298
  • e Hét: 569
  • e Hónap: 3411
  • e Év: 42412
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.