Regisztráció  Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Az éjszaka árnyai
  2011-11-27 20:53:08, vasárnap
 
  Nincs borzongatóbb a téli estéktől:
Ilyenkor az árnyak megnagyobbodnak,
S míg ül az ember melegítve
Meggémberedett tagjait,
Nézi az árnyékok játékait.

Csend van, a szél vonyít odakint
Együtt a hidegre dermedt kutyákkal.
Ilyenkor szívesen emlékeznek
Az emberek régi időkre,
Misztikummá vált eseményekre.

Mesélnek saját és mások
Tapasztalatairól, kísértetekről,
Kísértő halottakról,
Temetősírok között bolyongó
Szellemi lényekről.

A gyertyafény jól illik
Az ilyen estekhez,
S míg odakint az árnyék
Eltemette a házakat,
Befedte a bokrokat, fákat,

Odabenn a gyertyaláng néha
Meglibben, mintha megfújta
Volna valaki.
Mondják: amikor a szellemvilág
Jelentkezik, elalszik a gyertya is.

Ilyen a világa a régi kastélyoknak,
Nem szívesen töltenék
Bennük egyedül egy éjszakát.
A múlt kísért fel nem derített
Emlékeivel, lakóival.

A hajnal világossága
Elűzi az árnyékokat,
Kitisztítja a tudatot,
S újult erővel kezdődő
Napnak ad méltó hangulatot.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Árnyék árnyék hátán
  2011-11-27 20:51:01, vasárnap
 
  ,,Másféle hangokat rikkant ma a porond",
Írták egyik antológiában,
S nem értettem figyelve a rajzot,
Milyen árnyékok vesznek részt a csatában,

Árnyék árnyék hátára rajzolva,
Egyáltalán milyen árnyékok ezek?
Fel kellett nőni sokat olvasva,
Megtanulni a soraikra szedett

Titkos tudományokat, népek eredetét,
Tanulmányozva ezek hadseregét,
Megismerni, mit jelent a titkos nép,
Mit jelent az árnyékos nép.

Árnyékvilág népe vígan él,
Saját fajtájuk már az egész világ,
S míg a fekete ünnep remél,
Az ember segítségért kiált.

A föld az árnyékoké, többségben ők vannak,
Míg népeik titkon sugallnak
Jól és rosszat a láthatatlanban,
Az ember szenved a láthatóban.

Árnyék-világ lakói nem halnak meg,
Ők árnyékformában tovább élnek,
Majd ismét megszületnek,
Körforgástól nem félnek.

Gombák, sünök, s megannyi új nép
Védetté vált, s mert sokan vannak,
Védtelen az emberi lét,
Az árnyékok örökké megmaradnak.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Már nem félek az árnyékomtól
  2011-11-27 20:49:53, vasárnap
 
  Mikor gyerek voltam,
Féltem az árnyékomtól,
Figyeltem, ahogyan követ,
Majd elém került holtan,

Mert rátapostam bizony
Útközben lábaimmal,
Összetiportam a feketét,
Nem értve, az árnyék ki volt.

Most már, hogy tudom,
Vannak árnyéknépek,
A világ óriási sötétség,
Vadon-dzsungel - futok,

De már nem az árnyékomtól,
Hanem a börtön akoltól,
Zakatoló szívvel egyre azt látom,
Árnyék lett a világ kiskoromtól.

Ki az, ki látja a nép-eredetet,
Honnan nyúlnak ki fekete kezek?
Szeretni ezt a világot már nem lehet,
Világosság miért nem nyújt segítséget?

Míg közvetít fekete levest
A gyászos árnyék-hadsereg,
Addig itt élni nem jó, emberek,
A sötétség elnyelheti a fényeket!
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Pesszimizmusom:kilátástalanság
  2011-11-27 20:47:53, vasárnap
 
 
Optimistának születtem, de úgy is írhatnám: majdnem mindegyik gyerek vidám, jókedvű, nem várja a rosszat, hiszen nem is ismeri. Persze vannak kivételek. Találkoztam sötét lelkű gyerekekkel versírók között is, akiknek csak borongós gondolataik voltak. Az embereknél ez egyenlő a depresszióval.
Mikor sikeres voltam kényszerűségből végzett munkámban, nem értékeltem kellően a leg tudásomat, pedig nagy szó, amikor valaki a legjobb valamilyen területen és ezt külön ki is emelik név szerint. Én nem erre készültem, azért végeztem el az iskolát, mert ez fért bele a szülési szabadságomba.
Mióta beteg lettem, érdekelnek a titkos tudományok. Időnként, mint minden reménytelen ember, jósoltattam is. Belefolytam az okkultizmusba, azok karmikus betegségeibe, miután rájöttem, hogy egyszeri emberi életem kisiklott, karmikus életet élek szinte születésem óta, ezért nem sikerül semmi.
Kétségbeesésemben kértem pénzt, egészséget, rontáslevételt. A pénzösszeget lottón, szerencsejátékon ígérték, de minduntalan ott motoszkált a fejemben, hogy nekem szerencsém úgysem lehet, ez nem az én világom, nem miattam szép, nekem nem adatott meg, hogy gyönyörködjem benne.
Magamba sulykoltam a teremtő képzelet alapszabályait: amit gondolsz, az fog teljesülni, s így próbáltam meg anyagi jólétet kérni felírva egy papírra az Univerzum ígéretét az összeggel, mellyel úgy képzeltem, megválthatom rosszra fordult végzetem. Odahelyeztem a vitrinre a cédulát évekkel ezelőtt, vártam, de semmi sem történt. Mégiscsak bennem van a hiba, mert pesszimista lettem, sőt időnként megorrolok az optimista emberekre, hogy mitől annyira boldogok, amikor én szenvedek. Azután belátom, én is boldog voltam, míg úgy éreztem, meg van mindenem, még akkor is, ha nem éltem anyagi gazdagságban.
A pesszimizmus gát egyedül, én vagyok, lettem az akadálya annak, hogy értelmes életet éljek?
Pesszimista lettem a betegséggel egyidőben, mert a pesszimizmus nálam kilátástalanságot jelent, a jövőkép megtagadását. Örök-jelenben élek szó szerint, napjaim egyformán tengetem, csak múltam van, melynek képei naponta kísértenek.

A Titok, a vonzás törvénye rám nem vonatkozik, nem marad más, csak a várakozás, hátha csoda történik és ismét optimistán szemlélem a világot, az embereket.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Adj hálát reggel!
  2011-11-17 09:12:33, csütörtök
 
 

Adj hálát reggel az ébredő világnak,
- örökbe kaptál egy újabb szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.

Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd, ember nélküle élhet -e ?

Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon, ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen !

S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,
s érezd a lelked, magasabbra emel.
Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,
mert aki rád néz ennyit megérdemel.

Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,
- jó érzésed csak fokozódni fog -
a szeretet ilyen, apró kis sugara
teheti szebbé a hétköznapot.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Igazán attól fáj az ütés...
  2011-11-06 20:49:19, vasárnap
 
  "Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál..." (Radnóti)  
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
A semmibe vétel
  2011-11-05 18:25:56, szombat
 
  Tárcsázok óvatosan ellenőrizve az időpontot, nehogy rossz időben "zaklassam", ahogyan veszik az én telefonálásomat a nagyobbik lányom otthonában. Este hat óra volt, s mivel ismételten műtétre kell mennem, szükségem van a struma laborbeutalóra, amit el szeretnék a műtéti labor lelettel együtt végeztetnsi, s ezt oda adják be jobb híján.
Nem vette fel senki a telefont. Még egyszer próbálkoztam, mérgesen beleszólt a lányom:
- Mi van?
- Nem adtad ide délelőtt a beutalót és nekem hétfőn reggel korán mennem kell.
- Mit tudom én, van-e itt beutaló?
- Megzavartalak?
- Éppen aludtam.
- Gondoltam, este hatkor már hívhatlak benneteket.
- Főztem, meg sütöttem is.
- Mit sütöttél?
- Mi ez a faggatózás?
- Bocsánat, hogy faggatni merészeltelek. Szia!

Ez a mai beszélgetés csak egyike a soknak, mert nem merem felhívni a lányomat. Nem nézik jó szemmel. Már 1990-ben, amikor sétálni hívtam egyszer, azt mondta a környék egyik cigánygyerekének:
- Vidd már el anyát sétálni!
A gyerek fel volt háborodva, hogy 14 évesen így bánik velem a lányom, lenéz engem. Rájuk vagyok utalva, mert senkim nem volt, a családom korán meghalt egymás után. Ez a cselédség kezdeti lenézése után a kiszolgáltatottság lenézése, leértékelés, semmibe vevés, a lélek legmélyebb bugyraiba való rúgás páros lábbal.
 
 
0 komment , kategória:  Család  
Apáca és taxisofőr
  2011-11-03 16:36:51, csütörtök
 
  Beszáll a taxiba egy idősebb de nagyon jól kinéző Apáca.Mennek a
városban, de a taxisofőr csak bámulja és nem veszi Le róla a szemét.
A nővér nem bírja tovább és megkérdezi, miért nézi őt olyan merően??.
A taxi sofőr válaszol:
- Szeretnék egy kérdést feltenni de nem szeretném megbántani
Vagy megsérteni vele.
Az Apáca válaszol:
-Fiam aki annyi mindenen keresztül esett mint én AZ évek során már mindent látott, tapasztalt és elviselt Isten kegyelmével.. Nem hinném, hogy olyat tudsz kérni vagy kérdezni hogy én megbántódjak.
A taxisofőr:
- Hát nekem mindig volt egy fantáziám, hogy egy apáca megcsókoljon!
Nővér:
- Ez megtehető, de két kondíciója van:
(1) Nőtlennek kell lenned és
(2) Katolikusnak kell lenned.
A taxisofőr már teljesen extázisba jön:
- Én egyedülálló és katolikus vagyok.
A Nővér:
- Akkor húzódj Le egy kis utcába és állj meg!!
Magállnak és a taxisofőr olyan csókot kap amitől
Egy utcalány is elpirulna.
Visszamennek a főútra és mennek tovább de a nővér
észreveszi hogy a sofőr sír:
- Édes gyermekem MI a probléma kérdezi a nővér.
Taxi sofőr:
- Vétkeztem Ön Ellen, nős vagyok és zsidó! -vallja be a taxisofőr.
Az Apáca:
- Ugyan már nincs semmi probléma én meg Dezső vagyok és
jelmezbálba megyek!


 
 
0 komment , kategória:  Viccek  
Internetes levél
  2011-11-03 07:50:58, csütörtök
 
  Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam
a kezét és azt mondtam, "Szeretnék valamit elmondani". Ő leült és
csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében.
Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele
tudatnom, min gondolkodtam. El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan.
Nem tűnt idegesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte,
miért?
Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám
üvöltött, te nem vagy igazi férfi! Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással.
Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem
igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Janet szeretem, nem őt.
Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam!
Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy
megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át.
Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az
életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét,
forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már
Janet szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosam az volt, amire
számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra.
A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt
most.
Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem
vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert
fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után.
Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt,
úgyhogy megfordultam és aludtam tovább.
Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap
felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt,
mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges.
Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és
nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal.
Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel,
ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába.
Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a
karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd
megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem,
beleegyeztem a furcsa kérésébe.
Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és
azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell
néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan.
Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem,
hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan
sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A
szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz,
több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és
gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam,
kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a
munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig.
A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak.
Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg
alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az
arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy
percig azon gondolkodtam, mit tettem vele.
A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta
meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből.
Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint
erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban
vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek.
Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem
talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt.
Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre
könnyebben tudtam őt vinni.
Hirtelen megértettem ... óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a
szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét.
A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy
kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját,
élete fontos részévé vált. A feleségem jelezte a fiunknak, hogy jöjjön
közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy
az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam,
kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai
lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont
olyan volt, mint az esküvőnk napján.
De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a
karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az
iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre,
hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás.
Elvezettem az irodáig ... gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az
ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek,
meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és
azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni.
Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte.
Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A
házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró
részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól
kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig
kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket.
Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és
zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.
Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az
eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam, Minden
reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ.
Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam
az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam - holtan.
A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva
Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg
akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végig
visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok.
Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban. Nem a ház,
nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot,
de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a
házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért,
amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog
házasságotok!
Ha nem osztod ezt meg másokkal, semmi sem történik veled.
Ha megteszed, talán megmentesz egy házasságot.
Az életben a legtöbb kudarcot olyan emberek szenvedik el, akik nem ismerik
fel, milyen közel is voltak a sikerhez, mikor feladták.




 
 
0 komment , kategória:  Történetek, novellák  
Kohut Katalin: Emlékezem
  2011-11-01 10:27:43, kedd
 
  Emlékezem nagyapámra.

Naponta együtt villás-reggeliztünk,

S ilyenkor nagynéném

Súgva kérdezte:

A jány nem lesz beteg?

Tüdőrák vitte el az énekes

Nagyapát, aki naponta hallgatta

Operettjeimet, filmslágereimet

Három évesen



.Emlékezem nagymamámra,

A szeretet, jóság csodájára.

Aggódás a jégeső, s miattunk,

A gyerekek miatt vitte el

Infarktussal magányra ítéltségéből.

Egész élete munka, tűrés volt,

Bár ezt a sorsot nem érdemelte meg,

S míg nagyapa a temető tetején nyugszik,

Nagymama a gyermeksírok között

Kapott helyett 1971-ben.



Emlékezem apára, csendességére,

Szelídségére, játékosságára,

Minden közösségi munkájára.

Mennyire felejtenek az emberek,

Pedig ott segített, ahol tudott mindenkinek

!Munkahelyén visszaéltek szorgalmával,

S míg társai csak ténferegtek,

Ő cipelte haza a munkát naponta.

Három agyvérzés, s infarktus lett az ítélete,

Halála után kifosztották, még a

Gyerekkorától gyűjtött könyveit is kidobták.



Emlékezem nagynénémre.

A magyar nyelv okozta halálát,

S nem is tudta, ő sem, mint a többiek,

Miért ért ilyen gyászos éveket.

Kötött sapkáját míg élek, híven őrzöm,

Keresztszemes pókjeles párnájával.

Akkor éppen a Keresztöltésnél jártak

A Pszichografológia nagypán népei.



Emlékezem öcsémre.

Hét éves kora óta nem volt

Rendes otthona, étele, sem ruhája.

Fiú-Hamupipőke sorsot viselt,

S én sem értettem, ez mit jelent

,Mindenki helyett megalázott lett.

Egyes embereknek halált, szenvedést

Szánt a fekete hatalom,

Az emberek életét kioltó

Szeretetet elvevő, Infarktussal arató...



Nem sorolom fel barátaimat,

Örökbe fogadóimat, akik

Értelmetlen halált haltak,

De szívemben naponta emlékezem,

Soha nem múlik el az értük

Történő imádságom,

Csak jóvátételre vágyom.

Talán van valahol egy hatalom,

Ki bosszút áll a halottaimért!



2011. november 1.

 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2011.10 2011. November 2011.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 15 db bejegyzés
e év: 268 db bejegyzés
Összes: 6392 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 125
  • e Hét: 7113
  • e Hónap: 26300
  • e Év: 330192
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.