Regisztráció  Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Mindenki gyertyája
  2008-10-31 21:03:51, péntek
 
 





Sonkoly Éva:

Azon a napon messze utazom...



A temetői fejfák földig hajolnak

a sóhajok alatt.

A sírokra krizantémok zokognak.

Gyertyák fénylenek az esti szürkületben.

Magára marad ezer virág, apró lángok.

Gondolatban odáig látok,

a lélek hosszáig...

Úgy fáj akkor, minden régi kedves

mosoly...
 
 
0 komment , kategória:  Halottak napja  
Álomarcú lány
  2008-10-31 19:18:07, péntek
 
 










Hívok egy régi álmot,
Várom, ki benne áll, álomarcú lány,
Értem, hogy szólal bennem,
Érzem, hogy megérint, álomarcú lány,
Mindig gondolj rám!

Átkarol, hogyha kérem,
Rámhajol, úgy, mint rég, álomarcú lány,
Érti, hogy miért is nézem,
Érzi, hogy miért is fáj, álomarcú lány,
Mindig gondolj rám!

Szép, mint egy színes álom,
Kár, hogy csak néha lát, álomarcú lány,
Vállamra száll a hajnal,
Búcsúzik ő is már, álomarcú lány,
Mindig gondolj rám!
 
 
0 komment , kategória:  Érzelmek  
Illés: Élünk és meghalunk
  2008-10-31 19:15:33, péntek
 
  Halottak napja jő. Emlékezzünk halottainkra, családtagjainkra! Egyre több a halott, s egyre több az emlék. Azembernek a múlt lesz a családja, a szeretet megtartó ereje csak gyökerekből, emlékekből táplálkozik, s itt marad árván, a farkas-dzsungel törvényekkel teli világban, ahol ha nem tanul meg rugdosni, nem hasonul a többiekhez, akkor vége van. A vadállatok megérzik, ha félnek tőlük, s ilyenkor támadnak ösztönösen, mert ösztön állatok.

A szentháromság egyik tagjának számával, az Élünk és meghalunk-kal emlékezem családtagjaimra, akik nem tudhatták, ki ellen rugdaljanak ebben a kegyetlen vilálgban, hogy itt túlélők tették őket oda ártatlanul szívjósággal teli ellenségként minden tisztátalan dzsungellény elé.

Eltemettük őket, bár szemeinkből a könny már nem potyogott. A fájdalmat az ember addig viseli, míg tettei következményeként igazságosnak látja. Az érthetetlen szenvedéssel szemben tehetetlen, még düh sem munkál benne, mint az 1995. óta kirohant dzsungelből a gyűlölet, amivel megszülettek minden tiszta, ártatlan és szívvel bíró becsületes ember iránt.

A túlélők hálásak, szégyenük HÁLA, a jobb kor érdekében cselekedtek mindent - melyet önmaguknak szántak, bár a római egyház híveinek adott a túlvilági élet lélekben, a reformátusoknak tudattal rendelkező ördögi életben, vagy denevérköpenyes ruháiknak megfelelően alsóbb régiókban, a többi egyház szintén másfajta létformában folytatja tovább eddigi életeit, hiszen begyűjtésből menekedtek ki, hogy kezdjék előlről, melyet négyszer egymás után ismételtek.

Nemrég meghalt Margó néni, akivel kutyát sétáltattam, azt mondta nekem meglepődésemre:
- Többé nem szolgálom a római egyházat.
A férje népe a Fejezetek a szexualitás története című könyvben leírtaknak megfelelően olyan törzsből ered, ahol a férfiakat, fiúkat semminek sem nézik, csak a leányok jelentenek valamit. Egyetlen ilyen törzs volt a régi időkben. Nem gondoltam volna, hogy római egyházat szolgálnak. Mindenkinek megvan a saját munkája, feladata az apokaliptikusan berendezett megyében, melyek eltávoznak 1945. óta folyamatosan.

Jehovák fanatikusan térítenek Jézus nevében, holott Ady nyugat költőjeként a Dalok a labdatérről című versében azt írta, hogy Jehova egy sárga fiú, focizóként említi a hét közül, a debreceni biblia szerint csak egy az ószövetségi egykori korainak megfelelő istenek közül. Ha sárga, akkor japán lehetett, vagy indián. Ki építette hatalmas pénzekből a királyi termet Jehova nevében? Mindent lehet büntetlenül, akár világ-testvériséget is létrehozni?

Élünk és meghalunk, nem adatott meg a tisztes halál szorgalmas, emberséges élet után. Szándékosan nem választottam életutat, mert az a mágikus teremtményeknek van.


Emlékezem minden családtagomra, akik értelmetlenül haltak meg fiatalon emberségükben megalázva, minden jótevőmre, barátomra, akik emberségük miatt végezték alattomos halállal szemben fiatalon életüket be, házi bácsimra, aki megalázottan cigányok közé kerülve fejezte be földi létét, még a házát is elvették, s mindazokra, akik törődni szerettek volna velem, s meghaltak furcsán viselkedve, az elmeosztályok karmai közé kerülve, mint a zsenik a hatvanas években.

Illésék nagyon régről kezdték a történelmet, egészen az Ószövetséggel szentháromságként. Bölcselkedésük példája ez a dal is, s amelyekkel a spiritiszták vigasztalnak :ők nem halnak meg, mint az emberek végleg.


llés együttes : Élünk és meghalunk


Valahol egy nagy folyó soha nem hajózható.
A vizébe mártott test súlyából nem veszt
és lesüllyed minden hajó.

Valahol egy kis virág mosolyog, ha újra lát.
Leszakít, ha megtalál és díszcserépbe
tesz, hogy díszítse otthonát.

Valahol egy iskola nem is olyan nagy csoda,
Belejár a kisgyerekbe, nem a gyerek
jár bele az iskolába.

Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat,
Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat.

Valahol egy karosszék kicsit öreg, de még szép.
Alig-alig várja már, hogy átölelje
régen látott kedvesét.

Valahol egy sírhalom leszegényedett nagyon.
Szomorúan arra gondol, hány embernek
adott otthont fiatalon.

Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat,
Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat.

szövegíró : Szörényi Levente
 
 
0 komment , kategória:  Érzelmek  
Záporeső csapások
  2008-10-27 19:40:35, hétfő
 
  Látták kedves Olvasók az Esőember című filmet? Úgy néztem ki 1991-ben a megyei kórházban egy éjszaka alatt. Ügyemet kivizsgálni az egészségügy nem akarta, inkább titkon eltűntetett engem a nyilvánosság elől, mert nem én voltam az egyetlen, aki így járt. A többiek azóta meghaltak, pár túléló akadt, aki arra várt, hogy megmutassa az egészségügy, mire képes. Esernyővel állították be azokat az énekeseket, köztük a józsefvárosiakat, akik ebben a mulatságban részt vettek.

Már elég régen történt:
kórházba mentem önként,
ok nélküli idegesség,
kalimpáló új-vérkép
ninózó paracsapások,
hatalmas árnyékvilágok,
megannyi egészségre
ártalmas labor - érbe,
lábba, fejbe támadva .
lemészárolt éjszaka.

Vágtázó halottkémek
vizitelni megjöttek,
erőltetni - megmondták -
nagyagyi gondolkodást
nem lehet, vég-akarat
megtörtént, árva falat
sem maradt őutánuk,
csak testnyi emberbábuk
kísérték a romboló
utat, mellyel tomboló
kedvüket kiélhették,
s nem esett rájuk az ég.

 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Volt egy álmom
  2008-10-26 19:47:03, vasárnap
 
  Volt egy álmom. Hatalmas érzelmekkel jöttem a világra, melódiával, tiszta szerelemmel minden szép és tökéletes iránt. Mindenkiben megláttam a szépséget: vagy emberségében, vagy belül, amit csak az arc időnkénti rezdülései mutatnak meg. Érzelem a neve. Nagyon fontosak voltak az ilyen üzenetek. Küldőjük nekem szánta őket. Ha egy árnyalatnyi borút fedeztem fel az arcokon, addig-addig bátorítgattam csengőhangon a szomorúakat, míg ki nem öntötték szívüket, el nem mesélték keserűségük okát. Később ezt pszichológiának nevezték el. Akkor még tilos volt beszélni is ilyen tudományról, tilos volt a szívbeli fájdalmakat szóba hozni. Azt tartották: akinek belül fáj, az lelki beteg, nem azt, hogy más megsértette valamivel.

Álmaim nem szóltak a nagy Ő-ről. Mindig azt énekeltem: Nem akarok soha férjhez menni. Egyetlen gondolatom sem volt, mely férfiakra vonatkozott, vagy fiúkra. Álmaim sokkal világrengetőbbek voltak, melyek a földön akkor még elérhetőek voltak, vagyis valóságos álmok voltak ezek: a csobogó kispatak hűs forrásvízzel, a fenyves illatos fenyőivel, a nap az égen, a hold estefelé. Mind természetes volt a természeti tökély részeként. Mégis csodálatos világ volt ez, melyben mindenki szép és tökéletes, szeretettel teljes, ahol nagyon boldognak éreztem magam. Adva voltak a tehetségeim, melyekkel nem terveztem semmit. Természetes volt, hogy amibe belefogok, sikerülni fog. Nem gondolkoztam el a jövőmön, azon, mihez kezdek majd ennyi tudással.

Volt egy álmom, egyszerű kis álomkép.
Jót ígért, hogy majd boldog leszek,
hittem én, de szép szavak ezek,
elkísért oly' soká,
a szép szavaknak nem hiszek már.

Álmaimban látom még.

Volt egy álmom, egyszerű kis álomkép.
Színes volt, mint szép üveggolyó,
széles volt, mint nagy áradt folyó,
gyönyörű és csodás az életem,
sajnos eltűnt már.

Álmaimban látom még.

Semmi sem lehet fájdalmasabb annál, hogy elveszíti az ember a barátait, az öregeit, a rokonait, a szívvel szerető embereket. Semmi sem lehet gonoszabb annál a világnál, ahol ezen élőlényeknek bárki is fájdalmat okozhat, akik a csodákat semmisnek teszik azért, hogy lopjanak maguknak szeretetet. A gonoszok is szeretnek a maguk módján, de nem tiszta szívből, igazán.
 
 
0 komment , kategória:  Érzelmek  
Zalatnay Sarolta: Kis butám
  2008-10-25 00:36:08, szombat
 
  Régen szívesen énekeltem Zalatnay dalait. Játszottunk táncdalfesztiválósdit, s mindig én voltam a győztes. A dalszövegekbe annyira beleéltem magam, mintha velem történtek volna meg a benne megfogalmazottak.
A gyermekévek után valóban más volt a felnőtt világ. Nálam hazugságok özönével kezdődött, de még gyermekfejjel szembesültem ezekkel a számomra érthetetlen emberi tulajdonságokkal. Mi értelme van a hazugságnak, ha úgyis kiderül az igazság? De a hazugok nem is törődnek igazán azzal, mások mit gondolnak róluk, nem azért füllentenek, csak megszokásból, érzelem és következmények felmérése nélkül. Nem jelent nekik a másik ember semmit, tehát nem vállalnak felelősséget sem szavaikért, sem azokért az emberekért, akiknek fáj a hazugság.
Egyetlen hazugság megengedhető a földön: a kegyes hazugság, amikor azt mondjuk egy haldoklónak, meg fog gyógyulni, bár ennek sincs sok értelme. Az ember bízva bízik, küzdve küzd a jövőjéért, mintha állandóan egybemosódna Az ember tragédiája az emberek történelmével, holott az csak kis csoport alma jeles Évás népcsoporté volt, akik hosszú utat tettek meg, de csak kárára voltak a földnek még elméletben is. Mennyire veszélyes az ilyen elemeknek olvasni, írni is megtanulni, még ezt is mások ellen használják fel!
Talán ezért is volt analfabétizmus köreikben oly' sokáig.

Ma nem történt különösebben semmi érdekes azon kívül, hogy ismét megalázkodtam. Nagy bűn egyetlen ember nyomorba döntése is - írtam a Jupiter-lány kalandjaiban.

Az emberi méltóságot emeli a szeretettel végzett munka. Engem a szükség arra vitt rá, hogy monoton munkákat végezzek, mely az idegrendszert hosszabb távon megterheli. Nem nyújt sikerélményt, s még anyagilag sem fizették meg. Az egyik munkahelyen miskolci felettesem, aki velem egyidős Halak volt közölte velem: "Az emberek nem pénzért dolgoznak.".


Ide most képzeljenek el el rongybabát, akihez a dal szólt. Minden háború és harc 1936-ig bábokkal történt. Ilyen a sakk, a kártyacsata, a szélmalom. Kihagyták az embereket a játékaikból a nagyok. Mindeddig nem is került napvilágra semmi sem a világot irányító erőkből. De most ellenség lett az emberség, ellenség az ember, mert szívvel rendelkezik, szorgalmas és becsületes, nem ismeri a hazugságot, a bűnt. Még fizetést sem adtak nekik, csak keveset, mert anélkül is tisztességesen látták el munkáikat. Már régóta így történt, az idegesítés hozzátartozott a szív elleni merényletekhez.








Zalatnay Sarolta : Kis butám -

Kis butám, rongybabám,
Mért haragszol rám?
Rossz talán, kis butám,
Fáj, hogy más is vár?
A gyermekévek után
Oly más ez a felnőtt világ,
És annyi mindent kínál,
S megadná talán,
De még száz meséd
Elkísért és elhinni jó.
Így maradj énvelem,
Így te kis bohó!

A gyermekévek után,
Nézd, most már egy fiú is vár,
És annyi szépet ígér,
S elér még talán.
Kicsit még nehéz,
Hát ne nézz ily vádlóan rám!
Úgy érzem, kis butám,
Őt választanám.

szövegíró : Halmágyi Sándor
 
 
0 komment , kategória:  Munka  
Bergendi: Ne sírj!
  2008-10-22 20:43:26, szerda
 
  Nem mentem iskolába. Mintha időjárás változás frontja jött volna, hangulatomra rányomva bélyegét: túl erős hangnemben felelt nekem a gyermekem. Lemerültem, hiszen két hajszálba kapaszkodom évek óta: ők az én felnőtt gyerekeim. Már nincsen szükség rám, a szociális búvópatak hálójának legalján tengetem napjaim.
Erőt kellett volna merítenem, de nem volt honnan, s miből. Forgó Györgyné a PAX televízióban két éve úgy nyilatkozott nekem, hogy ez így is marad, nyugdíjas éveimet is fájdalomban eltöltött nyomor fogja jellemezni.

Blogot írnék érzéseimből, nem tudom, hogyan kell képeket felhelyeznem. Egy-két tehetséges blog-készítőt megkérdeztem, de válaszra sem méltattak. Néha elég egy kép, mely kifejezi az aznapi hangulatot. Az emberek nem szeretik a túl sok szót, a felesleges kimondott érzelmeket, ezeket titkon őrzik magukban, mint záporesőt, s mikor valamilyen szomorúság éri őket, megöntözik könnyeikkel arcukat. Milyen szép világuk van! Vannak könnyeik! Nem is tudják, milyen érzés, amikor a szív húrja megrezdül egy sértéstől, bántódástól, s kisírják bánatukat, mennyi boldogság van a könnyekben!


Ide most képzeljenek el egy síró női szemet, melyet nem tudok felhelyezni, s utána olvassák el a dalszöveget!

Jó éjszakát és szép holnapot kívánok mindenkinek!



Ne sírj, a kedvemért,
töröld meg lelked ablakát,
hadd lássam újra rajta át
álmaimnak tiszta kék egét!

Ne sírj! A kedvemért ne sírj!
A világ keménynek nevelt,
tanítja minden gyermekét,
a függönyt gyorsan tépje szét,
mit könnycsipkéből a bánat rálehel!

Ne sírj, a kedvemért ne sírj!
Ne sírj a kedvemért,
én inkább éneklek Neked,
s ha több kell, könyöröghetek,
vagy sírhatok a Te jókedvedért!
Ne sírj, a kedvemért ne sírj!
 
 
0 komment , kategória:  Iskola  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2008.09 2008. Október 2008.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 7 db bejegyzés
e év: 142 db bejegyzés
Összes: 6287 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 542
  • e Hét: 6681
  • e Hónap: 39268
  • e Év: 255084
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.