Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Kohut Katalin: Láttam a mennyországot
  2013-07-31 16:59:30, szerda
 
  Láttam a mennyországot

Álmomban láttam a boldogságot,
még most is hatása alatt állok:
nagynéném régi házánál jártam,
fehér ruhás leányokra vártam,
játszottak és nevetgéltek egyre,
meghalt rokonok szálltak szívemre.
Oly' örömteli volt a találkozás,
valóban létezik menny, a csodás?
Már nem félek többé elmúlástól,
vágyódó szívem nem lel nyugtot máshol.
Földi mennyország ez, örök-öröm,
tisztán szívem örökké megőrzöm,
régi házba én is visszavágyom,
hol a kék szalon ünnepi álom.
Nagymama süt-főz, s többé nem kérdez,
anyád nem főzött ma sem ebédet?
Nem aggódik többé értünk apa sem,
miénk mindörökké a földi menny.
Öröm-ódánk messzi száll éterben,
víg dalunk betölt mindent a széllel.



2013. július 31.

 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalain: "Aki beteg, az dögöljön meg!"
  2013-07-28 18:58:44, vasárnap
 
  Kohut Katalin: ,,Aki beteg, az dögöljön meg!"

Albérletben laktunk Elekéknél. A házi bácsi a gyerekeim nagyapjának tekintette magát, míg a házi néni, aki idősebb volt kötekedett, mikor arra ment a nagyobbik gyerek, rárázta a lábtörlőjét. Halála is furcsa volt. Lemosták, felöltöztették, leszedte a menye róla az aranyakat, s estefelé órák múlva felült holtában és megkérdezte, hol van az arany gyűrűje, majd ismét holtan visszaomlott.
Ők voltak addig a közönségeim, míg én házimunka végzése közben folyamatosan énekeltem, időnként megtapsoltak.

Házi bácsinak rajzoltak a gyerekek az óvodában, már a kapuban várta, hogy hazatérjünk, addig odakészítette a kávét, kicsit leültünk beszélgetni. Eltartási szerződést akart velünk kötni, de a férjem miatt nem mertem ebbe belemenni, meg néha ok nélkül ideges volt az öreg. Amikor egy gyerekek által odacsalogatott kutya lefialt a kamrájában, kiabálva járkált az udvaron és mondogatta, hogy már a kamrájába is beköltöztek.

Én mostam és főztem a házi bácsira, természetesen úgy, hogy ezt ne vegye észre, a magam módján szerényen kínáltam meg naponta.
Férjemtől félt, miután egyik alkalommal augusztus 20. előtti napon elitta az összes pénzét a határ melletti faházban, utána mentem, mert a szülésiből bevásároltam a gyerekeknek iskolaszereket és ennivalót, hogy ne mulasson el mindent. Ismerősöket küldtem be a kocsmákba, míg közölte egyikük, a határ mellett mulatozik, már totál részeg. Jött is velünk szemben az utcán véres arccal, biztosan leesett valahol.
- Megöllek, ha hazaértünk, hogy utánunk mertél jönni! - kiabálta.
Odaadtam neki a kulcsot, kértem, menjen haza lefeküdni, nekem még dolgom van. Jött utánam és a gyerekek után, egészen a bátyámék bérházába, ahol ki akarta a bátyám gyerekeit dobálni az erkélyről. Sógornőm kiabált, hogy kihívja a rendőrséget, ha hozzájuk ér, mi bajod van mindig Katikával? - kérdezte. Nem volt erre magyarázat, de a fejemet nekiütötte többszörösen a vastag téglafalnak, azt hittem , darabokra szétesik.
Elindultunk hazafelé, én elől a nagyobbik gyerekkel, ő megfogta a kicsit, s közben kiabálta, hogy megöllek. Az utcán az emberek ledermedtek, még ilyet soha nem láttak.
Házi bácsi könyörgőre fogta:
- Katika, ha Istent ismer, ne aludjon itthon éjszaka!
Bekopogtam Mihály nénihez a szomszédba, s ő megengedte, hogy ott aludjunk nála. Kijárt nézegetni a férjemet, aki egész éjjel mászkált az udvaron és kiabálta, hogy megöllek, ha megtalállak. Szégyelltem rendőrséget hívni, mint ahogyan felemelni a hangomat, cirkuszolni, csak tűrtem némán az események sorozatát.

Nem sokkal utána vírus fertőzést kaptam. Allergiás vagyok mindenféle méreganyagra, mint általában minden tiszta ember, így a lázcsillapítóra is. Negyven fokos lázzal feküdtem, csak vizes ruhával tudtam hűteni. Főzni, mosni kellett volna, de jártányi erő sem volt bennem, csak feküdtem tehetetlenül a gyerekekkel egy szobában. Zsiga azt kiabálta:
- Aki beteg, az dögöljön meg! - becsapta az ajtót és elment mulatni a barátaival.
Házi bácsi átjött, kihívta az orvost, aki megvizsgált és azt mondta, hogy mosakodjak meg. Börtönorvosnak nevezték dr. Zsoldost, onnan helyezték a körzetbe. Nagyon megsértett, mert gyermekkoromtól a testszagommal megbékélve éltem, ki sem szerettem bújni a dunna alól, annyira szerettem a bőröm illatát. Lehet, hogy a vírust érezte? Előtte fürödtem, nem bírtam belenyugodni a mondatába, de máskor is volt hasonló nyersessége, amikor azt mondta a plisszészoknyámra és bárányszőr kardigánomra, hogy jelmez.

Házi bácsi elment kiváltani a gyógyszeremet, majd könyörgőre fogta:
- Váljon el Katika ettől a paraszttól, mert teljesen tönkre fogja tenni!

Mai napig nem értem, a legelső bőrönd kitevésem után miért tűrtem még több, mint tíz esztendeig, hiszen rám hárult minden férfi, női munka, a gyerekek felügyeletét sem tudtam megoldani, mert az apjuk rájuk sem nézett.

Természetemnél fogva iszonyodom a betegségektől, minden torztól, csúfságtól, ezért a betegség, amiben a családnak soha azelőtt része nem volt ismeretlen ellenségként olyan megfoghatatlan misztikumként sötétedett előttem, melyre akkor még nem találtam magyarázatot. A parasztok még a szemüvegesekre is azt mondták, hogy nyomorékok. Az ember beleborzong a betegségbe, taszítja és fél tőle, ez teljesen természetes. Nem véletlen, hogy sokan úgy gondolják most is az országban, hogy aki beteg, az dögöljön meg! Az lenne a normális, ha az fizetné meg a beteg ember költségeit, aki a betegségbe hajszolta, aki kiváltotta, hiszen mindennek van fogantatása, így a betegségeknek is vannak okai, okozói. Hosszú időnek kell eltelnie addig, míg erre rájönnek és ugyanúgy,
mint a baleseteknél, kivizsgálásra kerülnének úgy a genetikai örökségek, felelősségek, mint a szerzett betegségek.

2013. július 28.


 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Béke-győzelem (szonett)
  2013-07-27 19:25:39, szombat
 
 
Béke-győzelem
Szonett 29.
Írta: Kohut Katalin

Életem örök szerelme a zene.
Hiszem a szívet tisztító erejét,
a gonosz, a rossz feletti győzelmét,
s hogy dal szeretet-ereje kellene,

mert dalát kottázza szél üzenete
fülbe suttogja a jövő szépségét,
tanáccsal látja el felhő kék egét,
s az ég közvetít felénk éjjelente.

Hallgatom a madarak trillázását
és látom ezernyi virág bókolását,
zümmög a réteken a bogár-csapat,

mint megannyi hangszerre - koncertet ad
Természet, a tiszta szív dalra fakad,
ember, s Világ béke-győzelmet arat.

2013. július 27.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Csak álltam némán az ajtó előtt...
  2013-07-25 19:50:29, csütörtök
 
  "Csak álltam némán az ajtó előtt, és vártam.. vártam valakire, aki már, soha többé nem jön el. Mégis reménykedtem, hogy megmozdul a kilincs, kinyílik az ajtó, és Ő fog ott állni. Ahogy telt az idő, egyre reménytelenebbül vártam, lehajtott fejjel, megtört szívvel. Mikor zajt hallottam, újra felcsillant a szemem, reményekkel teli szívvel bámultam az ajtóra. Fájdalommal a szívemben, és könnyekkel a szememben vártam, és éreztem, hogy rohant az idő. Mégsem jött senki. Egy nap elkezdtem távolodni az ajtótól, egyre messzebb kerültem, és egyre halkabban hallottam a kinti zajokat, és nem reméltem már, hogy Te jössz be az ajtón. Már az ajtó is egyre kopottabb volt, megvénült az idő során. Egy nap már nem néztem az ajtóra. Szívem reménytelenül állt félre, megértette, hogy csupán az emlékeiben fogja újra látni a nyíló ajtót, és azt, hogy Te állsz mögötte! Eljöttem hát, de a szívem egy része még mindig vár, csak vár, ott, a régi kopottas ajtónál..."~Jenni  
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
A léleknek is van bája...
  2013-07-25 18:47:40, csütörtök
 
  A léleknek is van bája, mely a szív ékessége, a szellem ünnepe. Ám nem mindenki rendelkezhet vele, mert feltétele a belső nagyság. Első lépés, jót mondani ellenségünkről; a második, jót tenni vele. A bosszú lehetőségét kihasználatlanul hagyni; a győzelem pillanatát nagylelkűséggé változtatni. Az erény sohasem színlel, nem ölt magára díszes ruhát, nem ármánykodik, és nem aláz meg senkit, az élet legegyszerűbb és legbonyolultabb pillanataiban is az marad, ami volt: erény.

Baltasar Gracián
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Teljes gyengeség
  2013-07-21 20:32:57, vasárnap
 
  Ilyen iszonyatos állapotban, kínok kínja között élek 1998. óta már, így intézem az ügyeimet, már ha a kiszolgáltatottság, alárendeltség, kevés pénz mellett ezt intézésnek lehet mondani. Szeretet-koldulás közepette, mely az eltorzított külsőm és hangom mellett nehéz a barátkozással együtt egyre nehezebben boldogulok mindenkivel, mert Mici Mackós határozatlanságom is van már kb. 1991. óta.
Csak emlékeimben él az igazi Én-em, aki kiállt minden az igazáért, bár az anyai szeretetlenség, folytonos szégyenérzet és megalázás rám nyomta bélyegét, szégyelltem veszekedni, határozottan felemelni a hangomat, azt hittem mindig, hogy halk érvekkel többet lehet elérni.

Nem tudok tévét nézni, mert a kettős keresztnevűekkel,Ferikkel, Annákkal, Gabriellákkal, Rózsákkal, Rózákkal, Babikkal, Gáborokkal, Katikkal, Mariannákkal, Erikákkal, Ildikókkal, Ágnesekkel, Imrékkel, Jánosokkal, Palikkal, Piroskákkal, Gyulákkal, Margitokkal, Józsefekkel, Halak szülöttekkel, a régi Időjelek apokalipszis mellett az 1967. óta emelt gyogyósokkal, bolondokkal, nyomorultakkal szemezek, s valamennyi könyv megmentett szereplőjével, akár a bibliai szerepjátékosokkal, a bábokkal, boszorkányokkal, sátán hatalmas népével. Nem halakat kell ünnepelni a tortán a nyomorultaknak, hanem elmondani az igazat, hogy mit képviselt, milyen atlantiszi halak elmélet alapján emelkednek Gina születése óta a halak szülöttek, mert mindegyik azt hiszi a szőkékkel együtt, hogy maguknak köszönhetik a sikereiket.

Nem tudok bánni a jólétben élő, fájdalom nélküli emberekkel, sértegetnek, amikor azt mondják, megérdemeltem a betegségeiket. Nekik engedték, hogy egyenek finomakat, jól éljenek, boldogok legyenek, megadatott nekik kínzóimtól minden.

Tavaly szeptemberben egy rajtam megtartott Farkas László nevű alkoholista szobafestő gányolt itt nekem, a fürdőszoba plafonját lekente zománcfestékkel, mert be volt ázva, a függönykarnist átlátszó higított zománccal, naponta órákra eltünt, mert nem adtam neki piát és közben állandóan pénzt kéregetett. Úgy kiborított, hogy három hónapig beteg voltam, a fürdőszobára nem tudok ránézni sem, s ráadásul most beázott a konyha is, a narancs színezőmet is elvitte magával. Itt a mini előszobát is 25 ezer forintért vállalják a festők, meg az anyagköltség, képtelen vagyok megfizetni.

Decemberben lerobbant a számítógépem. Akadt egy fórumos ismerősöm, aki vállalta, hogy megnézi, majd mondta, hogy újat kell vásárolni. Vett is egyet sérült xp programmal, amit kicserélt windows 8-ra, meg vásároltam tőle egy dvd írót, ami mai napig nem működik. Azóta várok, mivel a videókártyája a gépnek kezdetleges, nem win 7-es, nem tudok videókészítőt telepíteni, ami az egyetlen örömforrásomat jelentette. Hónapok teltek el így, azt ígérte, vagy cseréli ismét xp-re, amihez van videókészítő, vagy venni kell egy használt videókártyát, megnézi a dvd írót is. Ma ráírtam, hogy le szeretném zárni az ügyet könnyes szemekkel, majd kellemes estét kívántam neki, nem is válaszolt. Terhes vagyok neki. A klubvezető szerint a határozatlanság okozza a legnagyobb problémát, mikor mondtam neki, hogy mióta el vagyok deformálódva és beteg lettem, mindenki átnéz rajtam, semmibe sem vesznek az emberek. Undorodnak tőlem az emberek. Amikor néha sétálni megyek, Cseh szavaival nyugtatom magamat, hogy Magyarországnak kell szégyellnie magát miattam, de az nem változtat hatalmas gyomromon, kilenc hónapos terhesnek látszó hasamon, eldeformált arcomon, megcsonkított fogaimon, kancsal félreálló szemeimen, iszonyatossá vált elfúló hangomon a tüdőtámadások óta, illetve kilenc esztendeje ment el végleg a hangom.

Jenő, szintén egy fórumos ismerősöm eljött kétszer megjavítani a wc tartályt, mert a vízvezeték szerelő Ferencre napokig vártam, még a telefonját is kikapcsolta. Fillérekért nem szívesen dolgoznak, párszázas munkát nem vállalnak, mint úszó visszatevést, a kiszállás háromezer forintba kerül. Megkérdeztem skypen egyszer Jenőtől azt követően, tud-e tv szerelőt, mert nálam mindig történik valami, tanácsot kértem tőle, ezt követően többé nem állt velem szóba, azt írta, nincs kedve dumálni.

A vízszerelő festés után kijött nyolcas fúróval feltenni a képeimet, átfúrta a fürdőszoba falat. Egy évig vártam, hogy hoz két csempét a töröttek helyett, pedig én ajánlani akartam őt mindenesnek az asszonyoknak.

Januárban lesúroltam a mosdót és a csempéket, két hónapig beteg voltam utána, annyira megviselt, de lehet, hogy a vízkőoldó is közrejátszott benne.

Télen sírva megyek át a jégen előregörnyedve, minden idegszálam megfeszül, mióta a lábaimat eldeformálták. Ezen már segíteni senki sem tudna, ha lett volna is rá jelentkező.

Egyetlen irodalmi oldalra sem megyek többé, mert engem figyelembe sem vesznek. Vörös Oroszlánosak többen, van közüttük Olajfák költője, aki helyett engem tettek feszületre, ő publikál minden irodalmi magazinban, rengeteg fanatikus Isten-hívő, akik szép életet kaptak, Soros György által emeltek, Dévényiék által sikereressé tett egykori parasztok.. Nem tudják megérteni a fájdalmamat, gondjaimat, együtt érezni sem velem, mert a gyerekeim szerint sincs olyan, hogy valami ölelgetve, szorítva melleim alatt és hátamon cipel, s ez csak egyike a kínzóimnak.
Egyik pályázat a Hazám, Magyarország. Hogy hazudjak, hogy Cseh Károly szavaival élve ez az ország, amelyiknek szégyellnie kell magát miattam, hogy eladta az embereket fertelmeseknek, azokkal szövetkezve termelve ki őket apokalipszist is végrehajtva rajtuk nekem hazám volt bármikor is?

Egy hatalmas sírásra lenne szükségem, ha a szívemet nem nyomogatná az iszonyat, ami cipel 14 év óta, amire azt mondja Erika, az asszisztensnő, hogy ez lelki betegség. Nem beszélnek még mindig arról, hogy ember deformáló ember áldozás történik, csak pár szóval utaltak a történtekre.
Nem akarok élni, már írni sem tudok december eleje óta. Nekem egy csepp idegesség annyira legyengíti az immunrendszeremet, hogy hetekig, hónapokig nem jövök magamhoz, teljesen legyengülök. Takarítani sem bírok, pedig én a tisztaságmániámról voltam régen híres, erre is csak emlékezem, mert ez is baj volt, mint minden, ami emberi tulajdonság és nem az elmeosztályé. Nekik jár a szép ház, a kert, a napfény, nekem csak olyan leamortizált börtönlakás, mely miatt szégyenlek bárkit beengedni.

Várom a halálomat elég régóta, de azt nem engedik meg nekem.
 
 
0 komment , kategória:  Érzelmek  
Kohut Katalin: A tintapaca
  2013-07-16 21:56:15, kedd
 
  Kohut Katalin: A tintapaca

Amikor még elsős voltam,
s írásvetést tanulgattam,
padomra tett kék tintába
mártott tollhegy és az irka
volt a segédeszközöm,
múltam most is visszaköszön.
Egyik nap kis ujjaimmal
formáltam a nagy A betűt,
tintába mártott tollammal
karcoltam, mint rozsda a tűt,
lila tinta nagy pacaként
fedte el a betűimet,
hiába ríttam a sorokért,
eltakarta a művemet.
Néztem egyre tintapacát,
ahogy terjedt, nagyobbodott,
ijedten néztem a tanárt,
szívem hevesen dobogott.
Körbejárt a tanítónő,
osztályozta a jeleket,
szigorú volt és rettentő,
kaptam hatalmas egyest.
Nem olyan, mint ákombákom,
nem sétált le az irkámról,
vörös egyest holtig látom,
örök-emlék sutaságról.
Így történt, hogy első végén
hármas lett az írás nekem,
könnyes szemmel csak néztem én
tintapaca írásjelem.

2013. július 16.

 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Margit és József
  2013-07-16 16:31:31, kedd
 
  Kohut Katalin: Margit és József





Egy kisvárosban élt egy kedves néni, Margit, s a durva férje, József, aki mulatozni járt hétvégenként. Ilyenkor felvette ünnepi ruháját, nyakába csokornyakkendőt kötött, fogta a sétapálcáját, s elindult a városba a barátaihoz.
Margit néni várt nap-nap után évről-évre, ezzel telt el a fiatalsága, egyre várta a kapunál haza a férjét.
Ismerős történet ez, úgy látszik, ismétlődik a történelem egyes családoknál.
Túl jóságos, túlságosan szép volt ahhoz, hogy ne tegye valaki tönkre. Sugdolóztak a városban:
- Az a szépség a felesége, akit másik országból hozott magának?
Tövisekkel teli szíve mártírként viselte a dorgálást, mikor hazajött a férj mulatozásaiból.
Nem volt munka a városban. Jóval később, mikor a kis unoka
megszületett kérdezte Margit néni lányát, Piroskát:
- Milyen növény ez itt Piri néni?
- Len (vagy kender) - talán ezt felelte, egyik volt a növény neve.
- Nagyapád ebből készített seprűt, amikor nem volt munkája.
József bácsi testvére, István, ott lakott az utcájukban.
Az unoka élénken érdeklődött tőle is:
- Mi történt a lábával, István bácsi, hogy sántít?
A mogorvává vált öregember nem felelt, bár látszott rajta, felvidítja kissé a csöpp kis gyereklány megjelenése, kedvessége.
István bácsi cipőjavításból élt a nyári konyhában, ahová az új rokonsága kirakta őt.
Ez a falanszteri világ valódi volt, az öregeket kitették a nyáriba, hogy ne zavarjanak fűtés, élelem nélkül a falvakban. De városban hogy lehet?
Beteg lett József bácsi, TBC kórja támadta meg tüdejét. Talán az énekléstől lehet? Más magyarázat erre nem lehet.
A kis unoka az ölében ült minden reggel, s együtt ették a reggelit villával, ahogy illik. Mással nem is volt hajlandó enni a csöppség.
Rántotta volt a kedvence.
A kislány énekelte dalait, az operetteket - amiket megtanult hallás után - a nagyapának.

József megváltozott halála előtt, jó ember lett. Az ének és egy kisleány mindenkit megváltoztat, azt mondják.

1961-ben mentő gördült be a ház elé. Még ilyen az utcában soha nem történt, hogy ember kórházba kerüljön, hacsak nem a Ligába, ahogyan a szülészetet nevezték.
Meghalt József bácsi, meghalt a szeretett nagyapa. Hiánya sokáig sajgott a kis unokában.
Sírja messzi domborodik fenn a honvédek alatt, hogy holtában se zavarja Margit nénit majd.
Margit néninek háromszor orrpolipja lett. Nyugdíjba küldték nyugdíj nélkül, ezért élt bezárva, magányosan az idegen városban.
Volt egy öccse, de nem beszéltek, valami történt, amit már senki meg nem fejt.
1971-et írunk, tíz év gyorsan elszaladt, míg Margit néni nyugalma megmaradt, túláradt benne az aggódás, mint betegsége a szívnek gyermeke végett. Jégeső jött, elverte a szőlőt. Miből fizeti ki fia a részletre vett szüretelő eszközöket?
Ágynak esett, nem kapott levegőt. Jött az unokatestvér szólni:
- Menjünk át az orvoshoz, itt lakik szemben az új bérházban!
Az orvos megtagadta az átjövetelt, nem körzeti - volt a felelet.
- Szívinfarktus - mondta a másik doktor.
Előtte kiabálta neki a menye az ablakon át, mert átjárt etetni a
három unokát:
- Dögölj meg, vén boszorkány!
Fia, Gyula a szőlőben volt a jégeső által meghagyott terméssel, a szekér nem ment a mustért.
Éjjel háromszor riadt fel arra, hogy valaki szólongatja:- Öcsi!
Átment a szomszéd borházban részegen fekvő Koscsóhoz, miért hívta, de nem ő volt.

Margit nagymamát háromszorra vitte el az infarktus.
Gyula másnap reggel életében először sírt az orgonasövény alá rejtőzve, hogy senki ne lássa meg.
Testét nem szállította el aznap a temetkezési vállalat. Reggel nem mentem iskolába, átmentem hozzájuk a kiskapun át. Unokanővérem férje, Pisti volt otthon. Szólt, hogy elmegy a boltba, mindjárt jön.

Én ültem a kisszéken, majd hirtelen megvilágosodott: Margit nagymama ott fekszik holtan a másik szobában. Egyre nagyobb félelmet éreztem, szinte megbénultam. Vártam, hogy lenyomódik a kilincs, s kinyílik az ajtó, kilép nagymama és én összeesem. Lehajoltam, guggolva haladtam át a szobaajtó üvege előtt, hogy ne lásson engem és kiszaladtam az udvarra

Margit sírja a gyereksírok közé került a temető alján, jó messze Józsefétől. Az orgona azóta is emberi könnyeket jelenti számomra.




2007. augusztus 15.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Orchidea
  2013-07-16 10:14:41, kedd
 
 
Kohut Katalin: Orchidea

Ha a természet minden titkát megismerhetném, én lennék a legboldogabb ember a világon. Virágárusként rengeteg virágot megismerhettem, s látom, hogy a férfiak szerelmüknek ösztönösen vásárolnak, nem ismerve a virágok üzenetét, mégis úgy gondolom, hogy a virágok titkon beszélnek a címzetteknek.
Amikor egy régebbi udvarlóm megjelent időnként egy szál vörös szegfűvel, tudtam, hogy birtokolni akar, bár jelentése ,,érted fáj a szívem". Magyarul le akart venni a lábamról.
Esküvői csokornak a margarétát képzeltem el, akkor még semmit sem tudva arról, hogy finomságot, tisztaságot, őszinte, hűséges embert jelent, olyat, akire mindig lehet számítani. A margaréta a virághoroszkóp szerint túlérzékeny, az igaza mellett kiálló emberek virága, a változatosság jelképe. Neve a görög margarisz (gyöngy) szóból származik, s a kiontott könnyek szimbólumaként Krisztus és a vértanúk szenvedésének jelképe. Régi magyar neve ,,ökörszem". A hazai néphitben játékos ,,szeret - nem szeret" - ként sorsjelkép is. Az erdélyi napszimbólum egyik visszatérő jelképe a székely-kapukon is megtalálható. Sorsvirág, sorskerék jelentésben nap analógiájú növény. A középkorban kerék alakja miatt Szent Katalin virágának tartották. Érthető már, hogy a nevem jelentésére ráleltem, benne tükröződik lánykori személyiségem.
Mindig vágytam arra, hogy boldogság-rózsát kapjak ajándékba, de még eddig nem leltem rá arra, aki átnyújtaná nekem.
Mostani kedvencem a szerelem, szépség, finomság megtestesítője, az orchidea, mely a rendkívül igényes emberek virága, s annak adjuk ajándékba, akinek finomságát, érzékenységét, tudását nagyra becsüljük. Nagyon örülök annak, hogy gyerekeim mindig ezzel a virággal lepnek meg. Titkot őriz, mint a női lélek, melyhez közel kerülni egy férfinak csak a szív lantjait pengetve lehet, csakis őszinteséggel, a bizalom átnyújtásával.

Minden hétvégén ellátogatott hozzám egy negyvenöt körüli férfi, vásárolt egy szál orchideát. Felfigyeltem rá, találgattam, vajon tudja-e, milyen értékes virágot visz magával, s kinek adhatja. Arca szomorú volt és gondterhelt, amikor a virágot átvette, s pénztárcáját elővette, láttam rajta, hogy szenvedve fizette ki kedvenc növénye árát. Talán ő is úgy gondolta, hogy az orchidea ár nélküli virág, pénzben megfizetni nem lehet, annál sokkal nemesebb és értékesebb.
- Mióta jár ide? - kérdeztem magamtól, s rájöttem, már lassan egy esztendeje.

Alig vártam, hogy hétvége legyen. Elegáns lila öltönyében benyitott az ajtón. Már a lila titokzatos szín is felhívta magára a figyelmet. Bariton hangján kikérte az egy szál orchideát.
- Nagyon finom hölgy lehet, akinek ezt a szépséget szánta! - szólítottam meg.
- Igen - hangzott a tömör válasz.
- Tudja-e, hogy a virágoknak van jelentésük? - kérdeztem.
- Még soha nem foglalkoztam vele, az orchidea volt a feleségem kedvence.
- Volt?
- Igen. Autóbaleset érte most egy esztendeje. Színésznő volt, a legszebb és legérzékenyebb, a legritkább kincs, olyan veszteség ért elvesztésével, melyet elfelejteni soha többé nem lehet.
Akkor elmondtam neki, mit is jelent az orchidea valójában, hogy gondoltam, nagyon sokra becsülte személyét.

Lassan, ahogyan a hetek múltak, egyre oldottabb beszélgetésbe kezdtünk. Végül egy napon én is elkísértem a temetőbe. A színésznő fotóján jól kivehető volt az a nőies finomság, mely jellemző az örök-asszonyinak nevezetteket, azokat a nőket, akik bearanyozzák a férfiak életét, akiket soha nem lehet elfelejteni.
Tudtam, hogy nem könnyű a helyzete annak a nőnek, aki szemet vet erre az odaadó, intelligens férfira.

Egy láthatatlan lelki kötelék fűzött már össze minket, s akkor egyszer elhívott vacsorázni. Albert színházat látni sem bírt azóta, amióta szerelmét elveszítette. Ekkor először láttam derüsnek és gondtalannak. Beszélgettünk kedvenc filmjeinkről, megvitattuk a szereplők alakításait, a filmek által ábrázolt karaktereket, a mondanivalót. Kiderült az is, hogy nemcsak filmben, könyvekben, hanem zenében is hasonló ízlésünk van.

Egy év múlva nem tudtunk meglenni egymás nélkül. Meghívtam otthonomba a gyerekeimet megismerni.
Röviden csöngetett és én lila ruhában mentem ajtót nyitni. Átnyújtott nekem egy szál orchideát. Szívem beleremegett a gyönyörűségbe, mikor a nemes növényt átvettem köszönet mellett.
Gyerekeimnek nagyon szimpatikus volt, kellemesen elbeszélgettek egymással, s elárulták, hogy az orchidea anya kedvence, ők is mindig azt vesznek alkalomra.
Már ekkor az is szóba került, kinek mit jelent a család, milyen emlékek fűződnek ehhez a szóhoz. A gyerekek őszintén vallottak arról, hogy apjuk soha nem foglalkozott velük, bár ők olyan apát képzeltek el, akire felnézhetnek, akiről példát vehetnek.
Még párszor megismétlődött a közös beszélgetés, a gyerekek elfogadták Albertet igaz barátként. Felnéztek rá, csodálták nemességét, egyszerűségét, jó kedélyét, mert az is visszatért időközben. Már csak évfordulókkor látogatta meg a temetőt, ilyenkor elkísértük valamennyien.
Meséltem neki régi álmomról a földig érő egyszerű hófehér ruháról és a csokor margarétáról, melyben esküvőmet képzeltem régebben.
Egyik este a szokottnál is titokzatosabb arccal érkezett. Őszinte őzikebarna szemét fürkésztem, mintha olvasnék belőle, s éreztem, ez a este más lesz, mint a többi. Szívem gyorsan kalimpált és mikor együtt voltunk szobámban, letérdelt elém egy nyitott dobozkával és megkérte a kezemet. A doboztam egy margaréta virágos gyűrű lapult.
- Igen, igen, igen! - ugrottam a nyakába és legszívesebben átöleltem volna vele együtt az egész világot.
Nemsokára megtartottuk az esküvőt. Ő készíttette el a virágcsokromat orchideából. Megkaptam ezzel nemcsak a nagyrabecsülését, hanem az örök-szerelemnek járó csodálatát is.

2013. július 16.









 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Idegen a házamban
  2013-07-13 18:54:29, szombat
 
  Kohut Katalin: Idegen a házamban
,,Ott az otthon, ahol a szív. De hova megy, akinek nincs szíve?"
Dexter c. film

Otthonom tükrözte belső harmóniámat, teljes egészében én voltam. Ha valaki nem ismerve engem kívülállóként jött volna megtekinteni, láthatta volna személyiségemet bútoraimon, tárgyaimon. Amúgy is a tárgyaknak kisugárzásuk van, mélyen beleívódik használója aurája, vagyis van színük, melyet csak az aura érzékelők láthatnak.
Csak a két szobát tudtam felújítani a lelakott MIK-től vásárolt régi gázos lakásban. Mindkét szobában a domináns szín drapp-barna volt. Faragott ülőgarnitúrám, a barna sötétítő, drapp szőnyeg mind kiegészítették egymást, s az otthonosság kedélyét fokozták a könyvek írók szerint elrendezve, s a csodálatos virágok. Gyermekkori ereklyém, a gitárom külön sarkot kapott, mellette helyezkedtek el a kottáim.
Az otthon a szív tükörképe. Nem így volt a fürdőszoba, melyet nem tudtam felújítani, sem a hosszú konyhát, előszobát, melyet nagyon sötét tapétával vont be az előző lakó. Taszított mindenféle csúfság, lehangolt, ha ezekben a helyiségekben tartózkodtam.
Már ez a sokadik otthonom volt, az elsőből idejöttem albérletbe, mert úgy éreztem megszentségtelenítették. Két heti sírás után döntöttem el, hogy felszámolom a múltamat, a szégyennel nem bírok megbirkózni, melyben az ott élők közül páran részesítettek.

Egyik nap diplomatáskás, öltönyös, badys külsejű, csodálatos arcú és fogsorú fiatalember csöngetett az ajtón. Úgy nézett ki, mint a Megveszem ezt a nőt férfi főszereplője. Elmondta, hogy ideküldték, hogy megismerjen engem. Nem gondoltam rosszra, beengedtem a bizalomgerjesztő nálam tíz-tizenöt évvel fiatalabb fiút és beszélgetni kezdtünk, majd szépen elbúcsúztunk.
Legközelebb már melegítőben jött, hosszú hajában indiánpánttal. Hozta magával a rajzait. Megígértem neki, hogy elviszem az irodalmi egyesületbe, melynek akkor tagja voltam, beajánlom tagnak. Már ekkor megtudtam, hogy nem dolgozik sehol, de arra még álmomban sem gondoltam, hogy abból él, hogy élettársát pénzért árulja, bár volt egy közös gyerekük is. Azt is elárulta, hogy volt börtönben, de elmondása szerint mások vitték bele, ő csak a helyszínen volt, úgy fülelték le, mert neki nem szabad soha innia alkoholt, akkor befolyásolhatóvá válik.
Én naiv vittem a rajzait az irodalmároknak megmutatni azzal, hogy ez itt nem a szeplőtelenek gyülekezete, felvehetnék tagnak.

Legközelebb már azzal jött, hogy őt a rendőrség keresi, hadd húzódjon meg nálam. Megijedtem, mint minden törvénytisztelő állampolgár, de megengedtem neki, hogy a földön aludjék. Enni nem volt mit, éppen elbocsátottak a munkahelyemről, bár még a prémiumos munkákat is én végeztem, hétvégén is bejártam dolgozni.
Ilyenkor lopni ment a telkekre zöldséget és gyümölcsöt. Bennem egyre jobban gyűlt a feszültség, nemcsak az éhezés miatt, hanem azért, hogy bűncselekménybe keveredtem. Volt, amikor Mariannal, az élettársával aludtak ketten a földön, együtt jártunk kirándulni is a gyerekekkel, akikkel egészen jól elvolt, rajzolt nekik, tanította őket.
Mariann később nagyon csúnyán bosszút állt a nagyobbik gyerekemen, de ez egy másik történet. Megkaptam a munkanélkülit, etettem őket, főztem rájuk.
Egyik alkalommal úgy jött Pierre, hogy véres volt a ruhája és a keze.
Én irtóztam a vértől, egyszer láttam Erdős Bandit kiskoromban, aki kérte a hecskei szomszédtól, Ervintől a beesett labdát, s ezért baltával fejbe vágta. A vér szaga akkor hányingerrel töltött el, megütötte az orromat, úgy éreztem, az ilyen esetek méltatlanok az emberekhez, nem szabad, hogy ilyenek megtörténjenek. Pierre megverte élettársa anyját, az ő vérét mosta le a fürdőkádamban. Kiontott vér a kádban, szörnyűséggel töltött el a gondolat, ezen még a fertőtlenítő sem segít. Mibe keveredtem?
Barátja zaklatott levélben, rendőrnek adva ki magát. A levéllel elmentem a rendőrségre feljelentést tenni, már nem bírtam a feszültséget, nem tudtam, hogy Pierrenek csak hely kell, ahol rejtőzködhet. A nyomozó azt mondta, hogy ne engedjem be egyiket sem a lakásba, ezek veszélyes bűnözők.
Ennek ellenére egyszer rendőr autóval szállták meg a lakásomat, nem tudom, honnan szereztek rendőrségi furgont. Pierre csak visszajött, s már akkor féltem tőle, mert bárkit leütött, karate rúgásokkal összerugdalt az utcán, mint az őt letartóztató nyomozót is.
Ekkor felhívott régi ismerősöm telefonon, aki el akart venni feleségül, de csöves múltján nem tudtam magam túltenni, sem azon, hogy nem tudott rendesen beszélni és írni, ez választott el minket, lezárta a hirtelen fellángoló szerelmünket. Évekig mindent megtett értem elválásunk után is, még külföldre is elvitt körútra barátságból. Elmondtam neki szorult helyzetemet, hogy itt van Pierre és külföldre akar szökni, el kellene vinni a lakásomból. Felajánlotta, hogy elviszi Pestre a buszpályaudvarra, onnan átmehet Ausztriába. Így is történt.

Pierre a maga szív nélküli lelkivilágával őszintén ragaszkodott hozzánk, valahol szeretett is, nehezen búcsúzott tőlünk. Engem rázott a zokogás, napokig nem bírtam abba hagyni, csak sírtam egyre megállás nélkül.
- De nagy lelked van! - szólt Feri.
Nem értettem, a megkönnyebbülés is kevés volt, egyre csak a hatalmas félelmet éreztem Pierre miatt, s ez rázott belülről. Bántott a tehetetlenségem, a gyengeségem is, meg minden feltört, egyszerre szerettem volna megtisztulni mindattól, amit a karmikus világgal való érintkezés jelentett, mint a vérontás. Otthonom nem menedékhely volt, míg odajárt, nem a biztonság, hanem a bizonytalanság, a félelem, legszívesebben elmenekültem volna, csak nem volt hová. Én lettem benne a kiszolgáltatott. Gyerekeim miatt lépnem kellett, miattuk mentem a rendőrségre is.

Soha többé nem éreztem már úgy, hogy az otthonom engem jelent, engem tükröz, minden tárgyával és bútorával. Valami megszakadt.

2013. július 13.


 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2013.06 2013. Július 2013.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 13 db bejegyzés
e év: 329 db bejegyzés
Összes: 7228 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 70
  • e Hét: 341
  • e Hónap: 3183
  • e Év: 42184
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.