Regisztráció  Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/34 oldal   Bejegyzések száma: 334 
Álmatlan napja
  2016-09-20 03:47:31, kedd
 
  Álmatlan napja, csillag, szomorú,
messziről izzó, könnyes sugarú,
az éjt csak néző s oszlatni kevés:
olyan vagy, mint a szép emlékezés.

A múlt is így, a voltak fénye itt
tehetetlen csak csillog s nem hevít -
mécsét gondok virrasztva nézitek:
ragyog de távol, tiszta de hideg.

Lord Byron (Ignotus fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Tallóztam: Nem mondhatom el senkinek
  2016-09-20 03:40:30, kedd
 
  Nem mondhatom el senkinek


Nem mondhatom el senkinek,
elmondom hát mindenkinek.
Hogy fájt,amikor csúfoltak,és kínoztak,
És sokszor jobb lett volna lenni,rossznak,
Mert álom a bűn,és álom a jóság,
De minden álomnál,több a valóság.
Hogy itt vagyok már,és még itt vagyok,
S tanúskodom a napról,hogy ragyog.
Én Isten nem vagyok,s nem egy virág,
Se északfény,se áloé virág.
NEM VOLTAM JOBB,SE ROSSZABB SENKINÉL,
MÉGIS A LEGTÖBB: EMBER,AKI ÉL: "
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Vátszjájana
  2016-09-09 17:54:42, péntek
 
 
Az asszonynép kit szeret?
Ki nyeri el kegyüket?
Aki szívük ismeri,
aki velük volt kicsi,
akinek a szava méz,
aki ifju és merész,
aki kezd és célba fut,
aki parancsolni tud,
aki, ha szól, szellemes,
aki hallgat s jellemes,
aki vágyak követe,
akinek lát a szeme,
akit más és legkivált
barátnő is megkívánt,
aki szomszéd, régi, jó,
aki rokon, uj s bohó,
aki színházakba jár,
akit vonz a zöld határ,
aki jókedvűen ad,
aki hős és elragad,
aki úr a sors felett,
aki hírben, pénzben, észben,
vagy szépségben, ölelésben
lefőzi a férjüket.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Heinrich Heine: Bánat
  2016-07-28 12:30:37, csütörtök
 
 

Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé.
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!

Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot,soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni!

Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.

Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,
Mással látni meg őt és utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.

Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.

A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken,
Hogy még mindig te vagy a mindenem.

Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.

Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet.
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.

Mosolygok az utcasarokig.
Aztán, hogy elfordulok,
Fáradt szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet elmorzsolok.

A válás mindig nehéz,
De rosszul itélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt, nem bántam meg.

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé, már senki sem néz.
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak míly nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagysokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!

Fordította: Szabó Lőrinc
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Szabó Lőrinc: Vasárnap
  2016-07-24 09:44:41, vasárnap
 
  Szabó Lőrinc

Vasárnap

Az éjszaka tündér kezével
kihímezte a réteket.
Jó reggelt, gyönyörű vasárnap,
jó reggelt, virágok, füvek!

Jó reggelt! - mondom jobbra-balra,
minden virágnak köszönök,
látogatóban vagyok én itt
ezer kis ismerős között.

Köszöngetek és fütyörészek,
minden szép, minden érdekel.
Pedig tegnap, szombaton este,
de szomorún aludtam el!

Egész nap pénz után szaladtam,
a remény, mint a nap, fogyott.
Mi lesz? - kérdeztem és gyülöltem,
ami jön, a vasárnapot:

míg volt remény, mindent gyülöltem,
és nem jött pénz, és este lett.
Aztán az éj ezer virággal
hímezte ki a réteket,

s most itt vagyok az Ördögormon,
ünnep van, pénz nem lesz ma se,
nézem, hogy ring sárgán a zöldben
a gyermekláncfű tengere,

nézem a felhőt, lent a csárdát,
a hátán hempergő csikót,
s hogy egy gallyon, mint szürke gyöngyöt,
hogy viszi nagy hasát a pók,

és letelepszem és az erdő
mint zöld város tolong körül,
s kívül az emberi világon,
minden társadalmon kivül,

túl kötelességen s reményen
egészen jól érzem magam:
holnapig már nincs mit csinálni,
örülök annak, ami van.

Egész nap pénz után szaladtam,
hajszolt és megcsalt a remény:
reménytelenül, megnyugodva
heverek a tisztás gyepén,

és oly jó ez a felelőtlen,
embertelen semmittevés,
hogy szinte fáj, hogy jön a hétfő
s a gond megint, hogy lesz-e pénz.

Szinte fáj, - de mire kimondom,
már tűnik is a fájdalom,
nincs tegnap, nincs igazi holnap
ezen a gyönyörű napon, -

s egyszerre, boldogan, felugrom,
hogyne! hisz már érezni, hogy
lassankint vers lett a panaszból,
amit a fejem forgatott:

vers lett! s holnap pénzt adnak érte!
Rendben van! És megyek tovább:
Jó reggelt, gyönyörű vasárnap,
jó reggelt, gyönyörű világ!
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Gyurkovics Tibor: Túlélni
  2016-07-22 08:41:50, péntek
 
 

Hazugság hogy túlélni
mit gyomor nem bír el
hazugság meglapulni
amikor ütni kell

Áltatás megmaradni
lelkünk sebeivel
szabadságot pótolni
nem lehet semmivel

Fondorlat az alázat
hogy majd valamivel
kijátsszuk mit a börtön
rácsával ránk lehel

Csalás bunkerba bújni
itt csalás elaludni
és csalás szemet hunyni
ki-ki maga felel

Árulás egyezkedni
árulás elfeledni
sebet vagy igazságot
ha belehalni kell.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Latinovits Zoltán:Legelőször a szeretet fagyott meg
  2016-07-03 21:31:33, vasárnap
 
 
Legelőször a szeretet fagyott meg,
Talán a mirelit jegeli így a gyümölcsök ízeit,
Mint én, azt, hogy szerettelek.
Hozzám jöhetnek bajos emberek,
Én nem hallom szavuk,
És kezem a pénztárcámig sosem emelem,
Tanácsot sem adok,
És közönyösen hallgatom,
Ha csüggedt léptük lassan elkopog.

Már az sem fáj, hogy velem sem törődnek,
Ha segítség kell, azt pénzért veszem,
A támadót átadom az őröknek,
S orvos töpreng a betegségemen,
Pénzért,
Csak csillapítót rendel, semmi mást.
Hogy ne öljön a kín,
Azt fizetem meg.
Sem gyógyulást, sem vigasztalást.

Aztán az órarendem halt meg.
Átrendeztem,
Később végzem és korábban kezdem a napot,
Sokkal jobban tagolhatók a hosszabb napszakok.
S egyre növekvő időzavaromban,
Már nem is kérdem,
A te időd hol van.

A percek után szaladok.
Aztán majd én halok meg,
És velem együtt végzi talán
a Szerelem.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Én úgy szerettem volna élni
  2016-05-10 08:41:40, kedd
 
  Én így szerettem volna élni


Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélni

Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni

A járdán osztani virágot
Tegezni az egész világot

Megsimogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat

Imádni végtelen sereggel
A Napot ha féllángáll reggel

És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni

S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni

/Szép Ernő/
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Anyám volt a mindenem
  2016-01-18 22:28:17, hétfő
 
  Anyám volt a mindenem.

Világra hozott egy olyan éjjelen, amikor nem nekem kellett volna érkeznem.
Szerettem őt, ahogy gyermek csak szerethet őszintén, egyszerűen.
Csodáltam szavait, erejét, karjait.
S arra vágytam, hogy öleljen át,
úgy igazán szorosan-széttéphetetlenül: ahogy szülője a gyermekét.
Mondjon szépet, dicsérjen-szidjon-szeressen.
Féltsen.
Vigyázzon rám, mesélje el, hogy lehetek boldog.
Nem ölelt, nem mondott, helyette pofont adott.
Tiszteltem őt, etetett, dolgozott, ha beteg voltam ápolt és közben morgott,
hogy nem tud munkába menni, miattam.
Pedig nem okoztam neki túl sok gondot, még betegen sem.
Felépítettem egy külön világot.
S ő ezt hagyta.
Pedig azt akartam vegyél észre Anya!
Lázadtam.
Verseket írtam, Neked is, s Te el sem olvastad.
Ellenkeztem, s közben észrevétlen-gyorsan felnőttem. Túl gyorsan.
Vissza, visszatértem Hozzád.
Újra és újra vártam a csodát, s elképzeltem milyen érzés lesz majd,
amikor végre megölelsz.
Kérdeztelek, alázattal, türelmesen.
S nem azt a választ adtad, amire vártam.
Messzire mentem, túl messzire talán, s akkor sem szóltál hozzám.
Megtanultam magamtól amit Tőled kellett volna Anyám!
Mikor anya lettem, nem fogtad a kezem, egyszer sem.
Büntettél. Miért bántasz Anya?
A gyerekeimben Te is ott vagy! Eldobtál százszor, de én akkor is visszatértem.
Hozzád húzott gyermeki szívem.
Gondoztalak, melletted voltam, kezedet fogtam.
Vártam rád: órákat, napokat, éveket sírtam át árván.
Láttalak amikor kitoltak, a
rettegett műtét után, ott voltam, sírtam-aggódtam.
Anya nem halhatsz meg!
Gyerek vagyok még, kellesz nekem! Fel kell nevelned!
Azt akartam gyógyulj meg!
S Te leküzdötted a rákot.Túlélted, s úgy hiszem azért, mert én végig ott voltam
melletted.
Te voltál a harmadik, a hajad sem hullott el. Szép lettél újra, egészséges.
Mégsem szeretsz Anya! Miért nem szeretsz Anya!? Már nem haragszom.
Elfogadom.
Ma sírhatnál helyettem, de tudom, hogy nem fogsz ejteni egyetlen könnycseppet sem.

/ismeretlen/
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Michael Jackson Földgolyó című verse magyarul
  2016-01-17 12:25:25, vasárnap
 
  Link

Michael Jackson: Földgolyó

Otthonom, lakhelyem,
veszélyes zátony az űrbéli tengeren.
Földgolyó te csupán
tovalebegsz porfelhő gyanánt?

Kis glóbusz, mely robbanna már,
egy darab fém, mely elrozsdáll,
süket ürességben szemcsényi anyag,
magányos űrhajó, óriás asztreoida vagy.

Mint szürke szikla, rideg maradsz,
némi ragasztó összetapaszt.
Valami azt súgja, ez nem igaz rég,
a Kedvesem vagy, puha és kék.

Gondolsz-e rám, van-e abban részed,
mit szívem, lelkem legmélyében érzek?
Szellőkkel cirógatsz, gyengéd vagy és teljes,
zenétől áradsz, betöltöd a lelkem.

Ereimben éreztem a nagy titkok sejtelmeit,
az idő folyosóit, a történelem könyveit,
véremben lüktetett a korszakok kórusa,
táncuk az apály és dagály örök ritmusa.

Felhőid mosolygása, elektromos viharod
a bennem kavargó förgeteg mása volt.
Ízleltem az édest, a keserűt, a sósat,
mit csak találkozás, vágy is izzás adhat.

Lázadó színeid, illatod és ízed,
összes érzékemet végleg megigézted.
Szépségedben megláttam, mit jelent
az időtlen boldogság, a pillanatnyi JELEN.

Földgolyó, te csupán
tovalebegsz porfelhő gyanánt?
Kis glóbusz, mely robbanna már,
egy darab fém, mely elrozsdáll.

A süket ürességben szemcsényi anyag,
magányos űrhajó, óriás asztreoida vagy.
Mint szürke szikla, rideg maradsz,
némi ragasztó összetapaszt.

Valami azt súgja, ez nem igaz rég,
Kedvesem vagy, gyöngéd és kék.
Gondolsz-e rám, van-e abban részed,
mit szívem, lelkem legmélyében érzek?

Szellővel cirógatsz, gyengéd vagy és teljes,
zenétől áradsz, betöltöd a lelkem.
Földgolyó, oly gyöngéd és kék,
teljes szívemből SZERETLEK én!

Fordította: Szakállas Eszter és G. Tünde
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/34 oldal   Bejegyzések száma: 334 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 6 db bejegyzés
e év: 93 db bejegyzés
Összes: 6280 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 639
  • e Hét: 6648
  • e Hónap: 28023
  • e Év: 162750
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.