Regisztráció  Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Moretti Gemma: Magányom szigetén
  2013-08-31 22:59:07, szombat
 
  Magányom szigetén

Néha elviselhetetlen, ami van
mert arra gondolok,
ami talán lehetett volna,
s amit örökre elmulasztottam.
és fáj, mert járhatatlan a tenger
életem és a part között,
reménytelen a sóvárgás
tiszta csillagok felé.

Bolyongok, mint hajótörött
magányom szigetén,
tétova lépéseimet
már senki nem vigyázza.
Tanácstalanul borul fölém
a néma éjnek csillagsátra.

Moretti Gemma
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Birtalan Ferenc: Szívrajz
  2013-08-30 11:32:27, péntek
 
  Szívrajz

Nem kapott több szót a szám
tudtam jól az este jön
álltam ötvennyolc nyarán
résnyi szemedre ült a könny

Ennyi vagy az ég ha tiszta
látom szádat megremeg
lábadon hószín harisnya
igéz fakult fényeket

Szerelmet ír szandálod orra
bámullak suta kisgyerek
ez maradt szívrajz a porban
a volt a nincs a nem lehet.

Birtalan Ferenc
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Kormorán: A szeretet az egyetlen
  2013-08-30 00:49:02, péntek
 
  Kell egy tiszta vízű tó,
egy óriási rét,
ahol a gondolat nincs gúzsba kötve,
hol sárkányt fúj a szél.

Kell egy sűrű lombú erdő,
sok énekes madár,
ott rejtőzhetsz a bánatoddal,
hogy új erőt találj.

Kell egy égig érő hegycsúcs,
kell mély szakadék,
ott értelmet kap minden perced,
mely porrá hullna szét.

Kell egy mindent rontó nagy vihar,
egy őszinte világ,
ahol a csodákat, mit elképzeltél,
együtt éljük át.

Kell egy hely, az otthonod,
egy asztal és egy szék,
saz érzés, mi halva volt,
a Napban olvad szét.

Kell egy ember is, egy óriás,
s az együtt mondott szó,
hogy a szeretet az egyetlen,
mi neked is, nekem is jó.

Ha a kérdésedre nincsen válasz,
nincsen felelet,
egyszerű, csak arra gondolj,
legyen szeretet.

És az égből az angyalok
úgy néznek majd reád,
megszületett ím prófétájuk,
az új emberkirály.

Ha a kérdésedre nincsen válasz,
nincsen felelet,
olyan egyszerű, csak arra gondolj,
legyen szeretet.

Ha a kérdésedre nincsen válasz,
nincsen felelet,
olyan egyszerű, csak arra gondolj,
legyen szeretet.

Ha a kérdésedre nincsen válasz,
nincsen felelet,
olyan egyszerű, csak arra gondolj,
legyen... legyen szeretet.
Link
 
 
0 komment , kategória:  Dalok  
Kohut Katalin: A szemérmes mimóza
  2013-08-29 22:24:41, csütörtök
 
  Kohut Katalin: A szemérmes mimóza

Szívemben aktin van talán,
dominóként érnek szavak,
érthetetlen szemérmes lány,
szerénysége sikert arat,

s mohón issza a szív a jót,
bezárja a rosszra szirmát,
érintésre nem ad módot,
ismerni kell csoda-vágyát.

Odaadó és hűséges
Mimóza egy életen át,
öleld mindig, forrón szeress,
nyitva hagyja szív-csakráját.

Örök-szerelem megérint,
szíved párja, ha mimóza,
csodál, imád és melegít,
szíved a boldogság várja.

Ha megbántod és elájul,
szép szavakkal simogassad,
lágyan dalolj és felvidul,
a két szív így eggyé olvad.

Lánykoromban ilyen voltam,
elhervadtam idő előtt,
sok bánatot learattam,
mimóza-szív gyommal benőtt.

2013. augusztus 29.



Aktin: fehérje, mely japán kutatók szerint az állatok szervezetében megtalálható, ez idéz elő kémiai reakciót, valahányszor a növényt megérintik.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
RSS lapon Kohlinka a perverzek között
  2013-08-26 07:41:48, hétfő
 
  RSS lapon találok mindig szexuális szavakat, azokét, akik kínoznak és aláznak már 1986. óta, köztük volt nemrég Bea asszony és férje is, ember áldozásból kapták a jólétet, ebből élnek:

"kohlinka, csúcsvideok, bittorent lap hu, családi sex történetek, sexmasszázs video, felnott sex videok, anyafijaxexvide, nagyisex, állatossex, nezheto porno alatokal, asszonyokfiatalfiúkkalbasznakvideok, tinik meztelen videoi, city, fogy, tini sz, lval basz, gaspar bea, extrm punci maszti, 14 eves puncik k, Éretn, wudang, ekolosztrum, anya pinÄ, kort, 16..."

Az összes szexuális cigány helyett embereket áldozott még a csőcselék hatalmas erővel.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kohut Katalin: Köszönet a reménységért
  2013-08-25 19:06:37, vasárnap
 
  Kohut Katalin: Köszönet a reménységért

Üres lettem. Szívem epedt,
hazugságban élt, vesztegelt.
Elillant már fény-szerelmem,
barátságod tilos nekem.

Emberségben hittem régen,
az ideált én megleltem
reméltem és hittem benne,
fényt éreztem kebelembe'.

Erőt adott, vigasztalót,
csepp szeretet éltet adott,
azt gondoltam, fontos vagyok,
de rájöttem, nem számítok.

Elbúcsúzni nehéz nagyon,
egyedül én ragaszkodom,
szeretet-láng kihűlt bennem,
Te tartottál még életben.

Gyászolok most keservesen,
emberséged nem kergetem,
figyelmedet nem remélem,
udvarias voltál velem.

Hazudott az éhes szívem,
becsület-láng az én hitem.
Piciny fénypont a reménység,
kihűlt csillag a merészség.

Talán egyszer megbocsájtod,
szeretet-vágy kívánságom.
Gondolatom Neked égett,
megköszönöm szerénységed.

2013. augusztus 25.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Apostol: Egyetlen szív
  2013-08-25 19:03:31, vasárnap
 
  A Föld, a magányos Föld jelre vár,
Olyan régen egyedül suhan,
Fönn csillagok ragyognak,
de éjfekete minden ablak,
s mind zárva van.

A csönd, a magányos csönd jelre vár,
Olyan régen sötétben suhan,
De minden csöndben dal van,
És minden dalban egy szál dallam sír hangtalan.

('Refrén')
Egyetlen szív kell csak nekem,
Egy messziről dobbanó néma jel,
Egyetlen szó, egy halk "igen",
Amit egy magányos csillag üzen.

E fény, ezt a messzi fényt keresem,
átkelek a némaság vizén,
s ha itt a közelemben
megkeres és meglel engem,
csillag a csillagot,
mert Ő is jelt adott,
s mint én felragyog.

('Refrén')
Egyetlen szív kell csak nekem,
Egy messziről dobbanó néma jel,
Egyetlen szó, egy halk "igen",
Amit egy magányos csillag üzen.

('zene')

(2x'Refrén')
Egyetlen szív kell csak nekem,
Egy messziről dobbanó néma jel,
Egyetlen szó, egy halk "igen",
Amit egy magányos csillag üzen.

Egyetlen szív kell csak nekem,
Egy messziről dobbanó néma jel,
Egyetlen szó, egy halk "igen",
Amit egy magányos csillag üzen.
Link
 
 
0 komment , kategória:  Dalok  
Kohut Katalin: Őszapó
  2013-08-15 21:23:08, csütörtök
 
  Kohut Katalin: Őszapó

Sárga hajjal és bajusszal
lopakodik őszapó,
barna ruháján nagy folt van,
szimbóluma nyomorgó
embernek és gyerekeknek,
kiknek nem jár gyümölcse,
szürke bérház verebeknek
magvát nincs ki elhintse.
Csodáiban gyönyörködne
az éhes, tiszta lélek,
óriási tűz kellene,
szerelemben - remélek.
Minden ember egyszer talán
megleli a kincseket,
mit őszapó hoz nyár után,
a rozsdálló színeket.
Zöld-barnába, sárgaságba
öltözik a természet,
szüretelünk vigasságba',
kívánjunk egy merészet:
legyen áldás minden házon,
sok étek az asztalon,
árva szívünk sose fájjon,
nótás kedvünk mulasson!

2013. augusztus 15.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Világ-könyvtár
  2013-08-11 07:58:25, vasárnap
 
  Kohut Katalin: Világ könyvtár
"A XVIII. század felszámolta a Vallást. A XIX. század felszámolta az Istent. A XX. század felszámolja az Embert." Márai Sándor

A Világban elfoglalt helyemet keresem, s már sehol sem találom. Életutamról régen letértem, önmagamat sem okolom érte, csupán azért, mert nem hallgattam a jó tanácsokra: költözzek el innen jó messzire, mert itt tönkre fognak tenni.

Elképzelek egy hatalmas könyvtárat, ahol minden embernek megvan írva az élete, köztük az árnyékok és bábok, az alvilág nem kapnak helyet, hiszen ők új bekezdéshez születtek meg, bár siker emberek és láthatóan sokan hajbókolnak előttük. Szépeket alkotnak, van közvetítőjük, olyan is, aki dallamokat kottáztat velük, általa hallják a zene üzenetét, azét a muzsikáét, ami a Világot összefogja, a dallam a szívet célozza meg, mely összeborzong, amikor hallja, hatalmas érzelmeket képes megmozgatni, könnyeket csal elő a szemekből.

Visszagondolok ifjúságomra, mennyire együtt éltem a zenével. Ha bánatos voltam, szomorúakat énekeltem, majd egyre vidámabbakat, megvigasztaltam önmagam.

Nem tudom még egyszer megírni életem regényét, lezártam a kilencvenes években a Szomorú szemű Johannával az addigi Annás kommunista hidegháborús múltamat, a Vörös Oroszlánosat. Már az is karmikus volt, szülöttei mindannyian híres emberek. Azóta feszületes lettem többszörösen.
Azzal fejeztem be a regényemet, hogy közölték velem, a börtön karmájában vesztegelek, s hogy még sokan akarnak ártani nekem. Az orosz természetgyógyász ekkoriban jelentkezett és közölte, hogy azért tettek tönkre, mert nagyon szép voltam. Nem értettem, majdnem húsz év kellett hozzá, míg összeraktam életem filmkockáit. Rettentő sors, lehetetlen könyvben megírni, már nem vagyok rá képes. Az ok nélküli szenvedés tűrőhatárát meghaladtam már régen, bár szabadságra vágyom, de egyre reménytelenebbül. Mindenkim meghalt, mindenki, aki valaha is szeretett. Feladták volna az életet, vagy ez lehetett nekik megírva, ha szeretnek, meg kell halniuk? Nincs ilyen élet-könyv, lehetetlen ilyen sorsot elképzelni is, vagyis a Világ-könyvtár most értelmetlen és igaztalan történetekkel van tele. Siker-ember, aki elméletben soha nem tartozott az emberek közé, s az emberek lassan kihaltak a Földről.

Kétfelé osztottam a könyvtáram könyveit, boldog és boldogtalan életekre, bár tudom, hogy a boldogság itt rég nem engedélyezett csak a kiválasztottaknak, így az emberi sorsok között nem is találok könyvet a polcon, csak nagyon régi időből, viszont a boldogtalan, értelmetlen szenvedőké nem fér el a Világ-könyvtárban már. A mások által biztosított jólétben, gazdagságban, boldogságban éltek nem kerülhetnek be a jövő könyvtárába, hiszen valamennyien hazugságból éltek hozzájuk nem való életet.

Mikor gyermek voltam, nem értettem József Attila beteg lelkét sem, nem fogtam fel a költők irományait, most is időnként távolinak tűnnek, mert sokan élnek adott boldogságban, s mindenki csak azt tudja magából adni, amit addigi élete során megtapasztalt. Akkor is, most is úgy gondolom, hogy az igazi tehetség, aki felülről született adott sorssal, már gyermekkorban megmutatkozik, dalol a szíve és játszik a szavakkal, vagyis a vers ugyanúgy, mint a zene a szívhez szól, a szív érzelmeit célozza meg. Ez az igazi művészet, nem az apokaliptikus, nem lehet égtájakra tagolni, keletes, nyugatias, futurista, apokrif és különféle irányzatokra, mert az már bajt hoz másokra, hiszen amit leírnak, a valóságban is megtörténik, amit létrehoznak, az a létbe is lép valós történelemként igazi szereplőkkel, így a játéknak soha nem lesz vége, a hatalmasok addig játszanak, míg egyetlen semmiről sem tudó ártatlan szenvedő ember létezik a Világon, létrehozva saját báb-Világukat a Világ minden égtáján. Titkos a háború, bár minden szerepjátékost megmentettek, akik életüket hosszabbítgatják újabb és újabb szerepjátékkal. Gonoszságnak számít-e ez? Én is ragaszkodnék az életemhez, az enyémről döntöttek, bár azt vallom, a némaság is cinkosságnak számít, hát még a féktelen öröm a gyász idején.

Talán egyszer akad valaki, aki napvilágra hozza a Világ-könyvtárnyi igaztalan élet igazságait, s bízok benne, hogy lesz még szív, amelyik könnyeket csal elő a szemekből, bár tudjuk, a sírás nem adja vissza a múltat, nem írja jóvá a történelem eseményeit, semmit sem képes megváltoztatni. Zokog a Világ lelke tehetetlenségében, az élet nem kell a Föld új lakosságának, terhére való volt az igazság, a becsületesség, az igazi szeretet, az emberség, ezektől az irigylésre méltó tulajdonságoktól meg kellett szabadulniuk. Mégsem gondolom azt, hogy a Világ gonosz lenne, hanem a gonoszt ráengedték és féktelenül tombol, haláltáncot járnak a túlélők az idővel, melyet folyamatosan hosszabbítanak, s ez a tánc kiábrándító és fertelmes, egyre nagyobb bűnöket szabadít fel, egyre alantasabb vizeket kavar fel, a legalávalóbb erőket szabadította fel, ők kapnak hatalmat, irányítást, pozíciókat, döntenek emberi sorsokról, nyomorba taszítva, ellehetetlenítve őket. A szívtelen gépek különb életet lennének képesek létrehozni, mint az, amit a Föld-lakókra szabadítottak.

Világ-könyvtáram egyszer létrejön talán, s megírja valaki az én könyvemet, melyre már alkalmatlan vagyok. Nem bírom a rémségeket, a szörnyűségeket, a szívem nem volt alkalmas a borzalmak megtapasztalására, a kínok kínjára. Igaz történelmet fog talán egyszer tanulni az utókor, s nem lesz többé történelem ismétlés a Földön, sem új izmus, minden ország megmaradt lakosa békében él egymással, a Föld megtermi gyümölcsét, a muzsika nem a szív ellen szól, s gyönyörködnek az emberek a természetben, hiszen vele egykor harmóniában élték egyszeri életüket. Mindenki azt a munkát végzi majd akkor, amire született, az orvosok, tanárok ismét nagybetűs emberek, akikhez méltó az emlékezés, a szerelem szívből ered és mindenki megtalálja hozzávaló párját a Világon. Harmónia árad, a tisztaság és szeretet nem kérkedik, éli megszokott életét, gondoskodik szülöttjeiről a természettel összhangban, s a rendet soha senki sem töri meg. Nem arat a Titok többé ártatlanokat, a féktelenek elnyerik méltó büntetésüket. Utópia, álom, ábrándozás. Az annyiszor ismételt történelem még soha nem záródott Világ-békével.

2013. augusztus 11.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Boszorkány
  2013-08-05 18:11:33, hétfő
 
  Kohut Katalin: Boszorkány

Juli nagyon sajnálta magát boldogtalan házasságáért, nem gondolt bele, hogy ezért csakis önmagát hibáztathatja, mert másba volt szerelmes, olyanba, aki őt nem vette észre, s talán meg sem érdemelte szerelmét, mert csapodár, szerencsejátékos, nőfaló férfi volt. Napjait búskomorságban töltötte, a gondolat, hogy ismét eljön az éjszaka és oda kell feküdnie a gyűlölt férje mellé, iszonyattal töltötte el. A férje nagyon szerette őt, tisztelte benne az embert, az asszonyt, hálás volt minden szaváért, odaadásáért, de érezte, hogy nem őszinte, szerelmét a neje nem viszonyozza.
Egy napon Juli hirdetést látott meg az egyik újságban: oldás-kötés, szerelmi bájital, vegye kézbe saját boldogságát szöveggel.
Nem sokat teketóriázott, megkereste a boszorkányt az egyik szűk sikátorban. Ahogyan belépett a nagy, mocskos fakapun, fekete macskát pillantott meg, éppen felugrott és rávetette magát egy kismadárra. Kopogott az ajtón. Fekete ruhába öltözött, nagyorrú öregasszony nyitott ajtót. Kellemetlen hangon szólt neki:
- Már vártam, hogy felkeress engem. Boldogtalan vagy. Na gyere, segítünk ezen a bajodon! Gyere, ülj csak le aranyoskám! - s helyet készített a konyhai hokedlin.
- Először is, hogy megszabadulj a nem szeretett férjedtől, rontást hozok reá, betegségeket, így könnyebben eléred célodat, de holnap gyere vissza, hozz a férjedtől egy ruhadarabot, vagy egy hajszálat!

Juli repdeső szívvel haladt hazafelé, éjjel kitépett a férje hajából a biztonság kedvéért több hajszálat és elvitte egyik ruhadarabját is. Ment vissza a boszorkányhoz gyorsan másnap estefelé.

Géza, a férj mit sem sejtett abból, hogy felesége az életére akar törni. Másnap este, mikor a boszorkány viaszbábba, melyen körbetekerte az ő hajszálát, a hasába szúrt, odakapott magához és leesett a földre. Jól kereső mérnök volt, de többé nem tudott munkába menni. Kihívták az orvost, nem talált bajt nála.
Egyre jobban szaporodtak a betegségei, már minden része fájt, ahogyan a ligatens, ahogyan nevezik a kötőket tűvel szúrkálta a viaszbábu testrészeit. Egy hónap múlva kihívták a papot hozzá, az orvosok tanácstalanok voltak, csak annyit közöltek, végelgyengülés tüneteit észlelték, készüljön el a feleség a legrosszabbra.

Juli kirúzsozott szájjal, kivágott dekoltázsú ruhában mászkált azon a környéken, ahol szerelmét meglelni vélte. Nem akart tőle mást, csak egy ruhadarabot, vagy egy hajszálat, most, hogy látta, mennyire ügyes ez a boszorkány. Nincs lelkiismeret furdalása, csak egyet akar, megszerezni a kívánt férfit. Egyik este a férfi szeme megakadt a magát kellető asszonyon, meghívta egy pohár italra. Juli ügyesen kihúzott két hajszálat a hajából, mikor a férfi háttal volt neki.
- Csak egy pehelyt vettem le! - közölte.
Szaladt a hajszállal a boszorkányhoz, aki ugyanúgy járt el, mint a férj esetében. Megkötő varázsigéket is mormolt és másnap már a férfi kereste az asszonyt mindenütt, annyira belehabarodott.
De bizony, ez a férfi rossz természetű, durva, birtokló hajlamú volt, amit Julis első találkozásukkor észrevett. Nem tisztelte, mint nőt, mint embert, csak a testét kívánta egyedül, ráadásul nem dolgozott sehol, így akart Julisra ráakaszkodni, mint egy Csekonics báró, akit a feleség tart majd el, miközben éli nagyvilági életét.

Juli hamar kiábrándult az udvarlóból és szaladt haza a férjéhez, aki görcsökben fetrengve haldoklott.
Könnyek között megvallotta neki, mit tett, kérte, bocsásson meg tettéért.
Szaladt a boszorkányhoz, hogy eressze el a kötést, enyhítsen férje fájdalmán. Most jött rá, hogy ez az ember mennyivel különb más férfinál, s mennyire tisztelte, szerette, értékelte őt emberségében, asszonyiságában.

A boszorkány csak ingatta a fejét.
- Tudtam én aranyos, hogy a férje mellett fog dönteni, hiszen az áldott jó ember, míg a másik egy szélhámos. Sokan jönnek hozzám hasonló kéréssel, nem is tudom, szívük, vagy csak a vágyaik viszik őket a meggondolatlanságba. Most az egyszer még segítek, de sokba fog ez neked kerülni.
- Mindenért megfizetek, csak adja vissza a férjem egészségét! - kiáltotta Juli.

Mire hazaért, a férj már a konyhában várta finom vacsorával. Majd leültek, megbeszélték az eseményeket. A férj szelíden szólt:
- Lám, egy boszorkány segítsége kellett ahhoz, hogy megtanuld értékelni az igazi érzelmeket!
2013. augusztus 5.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2013.07 2013. Augusztus 2013.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 10 db bejegyzés
e év: 329 db bejegyzés
Összes: 6440 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1424
  • e Hét: 1424
  • e Hónap: 27163
  • e Év: 412267
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.