Regisztráció  Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
55 aranyköpés:
  2011-09-30 14:41:30, péntek
 
 

1. Szabad országban szabad ember szabad akaratából azt mond és azt tesz, amit szabad.
2. A vadászat olyan sport, amit a nép választott képviselők útján gyakorol.
3. Jöttem, láttam, és most nem győzök bocsánatot kérni.
4. Mondd neki, hogy kurva elfoglalt vagyok - vagy fordítva.
5. Barátok jönnek, mennek... az ellenségek gyűlnek.
6. A fiúk olyanok, mint a golflabdák; lyukról lyukra járnak, de nem mindig találnak bele..
7. Ha anyósod csókol, gondolj arra, hogy Krisztus is szenvedett!
8. Régebben ateista voltam, de azután megismertem magamat...
9. Az értelmiség előtt két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan.
10. Inkább legyen sörhasam, mint vízfejem!
11. Kedvenc sportom a kétszáz női mell ...
12. A női nemmel ne foglalkozz!!! Csak a női IGEN-nel!
13. Már csak hányni jár belem a lélek.
14. Ahány ház, annyi baj legyen.
15. Lehet, hogy buta vagyok, de okos nem!!!
16. Krisztus meghalt a bűneinkért, hát ne okozzunk neki csalódást!
17. Az életben csak egy dolog a szép, de az épp nem jut eszembe.
18. Fény derült a Loch-Ness-i szörny titkára! Nincs is titkára...
19. Ez csak egy hologram! Figyeld: belelövök, és... a FRANCBA!
20. Vétkezz csak, gyónni ráérsz később is....!!!
21. Gyalog megyünk, vagy Elvis Presley?
22. Igen! Van terepszínű kabátunk, csak nem találjuk ...
23. Csak a hülyék agresszívek. Elhiszed, vagy kiverjem a fogaid?
24. Ha megdobnak kővel, dobd vissza kettővel.
25. Bocsánat, Ön tánctanár? Lófaszt, én illemtanár vagyok!
26. Mikor a vitában már elbizonytalanodtál a saját igazadban, akkor ne mondj semmit. Csak üss!
27. Fel kellene szerelni egy roma hadsereget és megtámadni vele Erdélyt. Ha nyerünk, miénk Erdély, ha vesztünk, miénk Magyarország!
28. Akasszuk fel a szélsőségeseket!
29. Amit magadnak kívánsz, ne tedd azt embertársaidnak, hátha más az ízlésük.
30. Az állam megtartja, amit ígér. Ha pénzt ígér, azt is megtartja.
31. Az angol ülve gondolkodik, a francia állva, az amerikai járkálva, a magyar utána.
32. Az idő minden sebet begyógyít, de nem végez plasztikai műtétet
33. Én nem szeretem az uborkát, és nagyon örülök, hogy nem szeretem, mert ha szeretném, akkor megenném, pedig utálom.
34. Ha azt gondolod, hogy Oidipusznak problémái voltak, úgy emlékezz arra, hogy Ádám volt Éva anyja!
35. Kétféle sebtapasz van: amelyik nem akar ragadni, és amelyik nem akar lejönni.
36. Költészetnek azt nevezzük, ami nem ér ki a lap széléig a könyvben.
37. Követnem kell őket, mivel a vezetőjük vagyok.
38. Legnagyobb probléma az, ha a hülyeség akaraterővel és szorgalommal párosul.
39. Megszabadultam a gyerektől; a macskám allergiás volt rá.
40. Megtisztel az irigységed, de nem tudom viszonozni.
41. Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.
42. Mindenki, aki hisz a parajelenségekben, emelje fel a kezem!
43. Ne feledjük: a papír mindig a perforációnál a legerősebb.
44. Női logika. - Ez valami vicc?
45. Nős ember is lehet boldog, csak a felesége rá ne jöjjön.
46. Nincs semmi mocskos a szexben. Kivéve, ha igazán jól csinálják.....
47. Most jövök egy IQ tesztről. Szerencsére negatív!
48. Nagyon határozatlan vagyok. Bár ebben sem vagyok egészen biztos.
49. Nem akarom elhinni, hogy 100000 sperma közül te voltál a leggyorsabb.
50. Mi a Fidesz-kommandó fedőneve? .... Vérnarancs.
51. Második házasság: az optimizmus győzelme a tapasztalat felett
52. Karácsony törölve! József bevallott mindent.
53. Honnan tudom majd, hogy elfogyott a láthatatlan tintám?
54. Érdekes... A Világvége óta alig jött levél.
55. Életem a száguldás! Mondta a csiga és bedőlt a kanyarban
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Várkonyi Nándor:Sziriat oszlop
  2011-09-24 16:46:34, szombat
 
  Várkonyi Nándor könyve lenyűgőző, regényes látomás az emberiség írott történelme előtti időről. Úgy is kell olvasni, mint egy regényt! Víz- és tűzözön, katasztrófák elől menekülő és kultúrát mentő emberiség képe bontakozik ki előttünk, az ismert ókori történelem előzményeinek nagyszabású, meseszerű vázlata.

Várkonyi Nándor, az utolsó ,,polihisztorok" egyike, hatalmas műveltséganyagot dolgozott föl, s épített bele munkájába. A letűnt idők megértéséhez az emberiség mítoszkincsét fogta vallatóra, s ennek közvetítése tudományosan is hitelesnek tekinthető. De nem elégedett meg ennyivel: magyarázatot is keresett, s nem is mindig komoly tudományos forrásokban. Látomásról és hipotézisekről van tehát szó, az alkotó írói képzelet munkájáról, amelynek számos részletét éppúgy vitathatja a tudomány, mint a föltevéslánc végső ,,eredményeit". De hogy mindez elgondolkoztató, sőt izgató olvasmány: az vitathatatlan.

A könyv első kiadása 1940.ben és 42.ben, a jelentősen bővített és átdolgozott, a korábbi változatok számos, tudományos tekintetben végképp tarthatatlan megállapításait korrigáló, de azért "igaznak" éppúgy nem mondható harmadik pedig 1962-ben jelent meg. A mostani új kiadás, e legutóbbi változatlan utánnyomása, Vekerdi László új értékelő utószavával gazdagodik.

A könyvben megtalálható leírás az egykori romvilágról, kövekről, csillagokról, Kheopszról, a boldog szigetekről, két Óvilágról, a kettősbalta, a Kos és a Bika idejéről, népéről, a tengeri népekről, a víz gyermekeiről, amerikai és óceániai hagyományokról, az Óvilág mondáiról, nagy regékről, Atlantiszról, Gondvána és Mu szigetéről, mitikus ősökről, szörny-kultuszokról, sárkány és az ember kapcsolatáról.

Minden katasztrófa, pusztulás, vízözön után új és és új föld támadt, mert akadtak, akik őrizték és hordozták magukban az elsüllyedt világokat. A kultúrát. Még ha tán amúgy törpék voltak is, vagy afféle pikkelyekkel borított halemberek. A mese nem ismer lehetetlent, de az embernek olykor a lehetőségek eme korlátolt világában is meg kell, úgy látszik, kísérelnie a lehetetlent. ,,Soha egy pillanatig sem képzeltem - írja a Sorsunk szerkesztéséről Várkonyi -, hogy a történelem menetét folyóiratcikkel meg lehet változtatni, de magatartásról volt szó, egy eszme ébren tartásáról , a nép szolgálatáról." Ez a magatartás csillog máig a Sziriat-legenda mélyrétegeiben: felelősség a civilizációért, aggodalom az emberért. Úgylehet, épen ezt az emberféltést érzik és becsülik az olvasók a Sziriat-ban. Hiszen okkal sírhatunk mi is a vogul énekkel: ,,Ember nélkül hogy' állhat úgy meg a Föld?" De mi már tudjuk, hogy nincsen, aki a maga kavarta katasztrófa után újrateremtse az embert.
 
 
0 komment , kategória:  Könyvajánló  
Egy nyugdíjas levele
  2011-09-23 07:06:09, péntek
 
  .
Kaptam egy levelet, amit minden kommentár nélkül megosztok.
.
Tisztelt ,,politizáló elit"!
Ti kinek a pénzén szereztétek a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen vagy Jogi Egyetemen a diplomátokat? Érvényesnek tekintitek-e egyáltalán? A most megvetett, nyűgnek tekintett öregek etettek, ruháztak, taníttattak!
Vannak szüleitek, vagy ti más bolygóról kerültetek ide?
A havi milliós keresethez szükség van a nyugdíjasok filléreire is? Nem ártana, ha a fiatalok is tisztába lennének vele, hogy nem kegyelemkenyeret akarunk, de egy átdolgozott élet után a magyar nyugdíjas is megérdemelne annyit, mint egy osztrák, német vagy szlovén nyugdíjas, és megérdemelné, hogy embernek tekintsék, ne pedig egy szükséges szavazógépnek!
.
Nyugdíjas Barátaim!
Az 1930-as, 40-es, 50-es évek szülöttei! Mi megtapasztaltuk, láttuk, és éltük a háborús eseményeket és azok következményeit. A lerombolt országot. Ez a korosztály volt, aki eltakarította a háborús romokat. Építette gyermekei számára az alapokat. Szépítette környezetét. A vidéki lakosságnak nem kis terheket jelentett a 60-as,70-es, 80-as években:
- Az úthálózat, járdaépítés,
- villamoshálózat, a
- vízvezeték- és csatornahálózat, a
- telefon- és a
- gázvezetékrendszer építéséhez a hozzájárulás.
Szabadnapjukon és munka után, társadalmi munkában a gyári munkások, bányászok, parasztfiatalok gyermek- és munkásüdülőket, kulturális létesítményeket, gyárakat, üzleteket, vasutat, parkokat stb. építettek.
Kézzel mozgatható csigákkal vonszolták fel az emelvényre az anyagot, talicskával egyengették a talajt, daruk és emelőgépek hiányában. Ők ma a nyugdíjasok.
Ez ma az a korosztály, aki minimál nyugdíjból él.
Ez a korosztály az, aki méltatlan helyzeteknek van kitéve.
Döntenek sorsuk felől azok, akiknek milliós összegű a havi jövedelmük.
A küzdelmes munkás években megfáradt emberek pedig, egyik napról a másikra tengődnek. Ha kifizetik a havi számláikat, a 10 ezrekre rugó gyógyszereiket kiváltják, néha egy szemüveg, műfogsor is nagy anyagi terhet jelent számukra. Még boldogok is lehetnek, ha marad néhány garasuk, és a turkálóban tudnak maguknak vásárolni.
.
Valójában:
Tanulhattak ingyen annak idején, esti és levelező tagozaton. Most az újabb megalázás! Felelős emberek kijelentik, hogy nyugodtan adhatnak a határon túli magyaroknak szavazati jogot, hiszen a nyugdíjas sem fizet adót.
Ezt a hazugságot!
Hiszen 40-45 évig fizetett, amit soha nem fog vissza kapni, hiszen meg sem éri. A sok munka elnyűtte - már azokat, akik akkor is nem a népből éltek és ma is ezt teszik - a megélhetési gond felemészti a nyugdíjasok többségét. Ennyire kell a húsos fazék megtartásához a határon túli magyarok szavazata, hogy még a tisztességben megőszült nyugdíjast is le lehet hazudni a térképről? Csak addig kellett, míg behúzta az ikszet? Most már saját országában sokad rendű állampolgárnak minősül! Ezért kellett volna ésszel és nem szívvel szavazni!
.
És be is villannak a tanultak:
Katona József. Bánk Bán. Tiborc panasza.
"Ők cifra márványos házakat építenek, ahova nekünk belépni nem szabad. Ha egy beteg feleség, vagy egy szegény himlős gyerek, megkívánná. Lesújtunk egy galamb fiat. Tüstént kikötnek. De aki száz, meg százezret rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerít."
.
Megjegyzés: Tévedés, hogy a nyugdíjas nem fizet adót. Egy nyugdíjas házaspár, ha mondjuk mindketten 100-100 ezer Ft nyugdíjat kapnak, évente 2,4 millió Ft-ot, akkor, ha ezt vásárlásra, energiára, más szolgáltatásra költik, akkor 25 % ÁFA-t mintegy 600 ezer forintot fizetnek be az államnak. Ha saját lakásuk van, akkor mintegy 50 ezer Ft ingatlanadót vagy házadót fizetnek, ha kocsijuk is van 20-30 ezer Ft gépjárműadót is fizetnek, ha banki betétjük van kamatadót is fizetnek ... Soroljam még?
.
Tisztelt nyugdíjas barátom!
Te nem eltartott vagy, hanem adófizető! A külföldiek és a kiskorúak nem fizetnek adót. Tehát nem is indokolt ilyen alapon a szavazati jog.
.
Egy nyugdíjas
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Benda Kálmán: Utószó
  2011-09-20 15:50:10, kedd
 
  Rákosné Ács Klára - Laósz Mária: A lélek rajza
Göncöl Kiadó 1993.
Támogató: Szerencsejáték RT
Felelős kiadó: Szikói Gábor ügyvezető
Felelős szerkesztő: Doboss Gyula
Felelős nyomdavezető: Nagy Iván ügyvezető igazgató

Ha jól emlékszem, 1968-ban találkoztam először Rákosné Ács Klárával. Persze már korábban is hallottam róla. Egyes iemerőseim ámulva mesélték, hogy a kézírásból nemcsak a hajlamot, tehetséget vagy rátermettséget olvassa ki nemcsak a jellemre, önbizalomra, akaraterőre, vagy ennek hiányára tud következtetni, hanem az egészségi állapotot, lappangó kórokat is felismeri. Nem egy esetben az orvosi vizsgálat utólag igazolta az általa mondottakat.
Azt, hogy az írás tükrözi írójának lelkivilágát, sőt fizikai állapotát, jellembeli tulajdonságait és ételmi színvonalát, magától értedődőnek tartottam. Kétkedéssel fogadtam azonban, hogy az írás alapján az általánosságokon túlmenő, konkrét megállapításokat lehet tenni öröklött és szerzett tulajdonságokra, belső vívódásokra és külső ráhatásokra. De érdekelt a dolog, s arra gondoltam, kipróbálom a pszichografológiai vizsgálatot már halott történelmi személyiségek írásán, ott tuom leginkább ellenőrizni a mondottakat. Beszéltem néhány történész kollégámmal, s elhatároztuk, kísérletet teszünk.
Ekkor kerestem meg Rákosné Ács Klársát, aki nem zárkózott el a kísérlet elől. Az neki teljesen mindegy - mondotta -, hogy az iratokat milyen nyelven írták, ő nem a tartalmat nézi. A vizsgálat azonban csak eredeti iraton végezhető el, sem fényképfelvétel, sem nyomtatott másolat (facsimile) erre nem alkalmas.
Ez tóbbi némi nehézséget okozott, hiszen a levéltári iratokat nem kölcsönzik ki. Aztán sikerült megoldást találni: az Országos Levéltár helyiséget bocsátott rendelkezésünkre. Így indultak meg a pszichografológiai vizsgálatok Rákosné Ács Klárával 1969-ben.

Elsőnek Bocskai István fejedelem leveleiből raktam ki néhányat. Mondanom sem kell, Rákosné sem ebben, sem más esetben nem tudta, kinek az írását vizsgálja. A leveleket időrendben mutattam, a sorban utolsó 1606 decemberében kelt. Nem sokkal a levél megírása után meg is halt.
Ma is emlékszem, milyen megdöbbentő volt számomra: Ács Kllára kezébe vette a levelet, néhány másodpercig nézte, majd így szólt: Ez az ember, amikor ezt írta, a halálról gondolkodott. Tudta, hogy már csak néhány napja van hátra. - Itt közbeszóltam: - A kortársak arról suttogtak, hogy megmérgezték. - Nincs semmi az írásban, amiből erre lehetne következtetni - felelte. Vérkeringési zavarai voltak, embólia vagy trombózis léphetett fel. (A betegség tüneteiről szóló egykorú leírások alapján a mai orvostudomány is ugyanezt állapította meg, hozzátéve még a májelégtelenség valószínűségét is.)

A következőkben most már olyan személyeket választottam ki, akiknek magatartását, jellemét, cselekedeteik rugóját a kortársak is eltérőnek ítélték meg, s a történetírás nem tudott egységes álláspontra jutni. Ilyen rejtélyes személy volt Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem a XVI. század végén.
16 éves volt, amikor Erdély trónjára képett, s kezdettől fogva merész, új politikát kezdeményezett. Felismerte az oszmán hatalom hanyatlását, és törökellenes szövetséget kötött Rudolf császárral. A szövetség zálogául Habsbusrg-királykisasszonyt kapott feleségül, Mária Krisztiernát. Úgy tűnt, Erdély történetének új, dicső korszaka kezdődik. Az esküvő után néhány héttel azonban a 23 éves fejedelmen a megzavarodás jelei mutatkoztak. Nem volt otthon maradása, egyik helyről a másikra rohant, valósággal menekült a felesége elől. Összevissza intézkedéseket tett, s alig egy évvel az esküvő után házassága felbontását kérte a pápától. Lemondott trónjáról, átadta országát a csásárnak, pár hónappal később azonban katonai puccsal visszatért, majd újra lemondott, teljes zűrzavarba és anarchiába taszítva ezzel a fejedelemséget.
A kortársak találgatták, mi történhetett a fejedelemmel. Volt, aki úgy vélte, hogy csalódott a feleségében, szebbet várt. Máso azt suttogták, hogy volt szereőtje, bájitallal fordította el szívét Mária Krisztiernától. Akadt, aki a feleséget vádolta: papi befolyásra rávette férjét a kolostori, szűzi életre. Gyóntatója, a jezsuita Carillo Alfonz viszont "naturade defectus"-ról, "természeti hibáról" írt. "K fejti meg a talányt annyi elletmondó hagyomány közt?" - kérdezte Szilágyi Sándor, a múlt század neves történésze, a főhercegasszony első életírója.
Amikor sorban adogattam Báthory Zsigmond levelét Rákosné Ács Klárának, magam is meglepődtem a nagy változáson a házasság előtti és utáni írás jellegében. Ő ránézett, s csak ennyit mondott: - Óriási emberi tragédia. A levél írója rájött, hogy elvesztette férfierejét (valszínűleg valami betegség következtében), s ez idegileg összeroppantotta. (Csak zárójelben mondom el, hogy néhány évvel az írásvizsgálat után a graz-i levéltárból előkerültek Mária Krisztiernának édesanyjához írt levelei. A levelek Rákosnét igazolták.)

Egy időben sokat foglalkoztam a magyar jakobinus mozgalom vezérével, az 1795-ben kivégzett Martinovics Ignáccal. Úgy gondoltam, őt aztán igazán ismerem, európai látókörét és tudományos teljesítményeit csakúgy, mint emberi gyöngeségeit, szuggesztív fellépését és erkölcsi gátlásokat nem ismerő érvényesülési vágyát. De érdekelt, mit mond róla írása alapján Rákosné Ács Klárae.

A vizsgálat sosrán elmondott mindent, jót és rosszat, amit én is tudtam, majd hozzátette: nagyon titkolta, de púpos volt, s gyűlölt mindenknit, aki egészséges. Megdöbbentem: arról, hogy púpos lett volna, nem tudtam. Otthon elővettem az általa és róla írottakat, de erre még célzást sem találtam sehol. Végül újra megnéztem Bartucz Lajos antropológus könyvét, aki a kivégzettek tetemének megtalálásakor, 1914-ben a csontvázakat azonosította, és részletesen leírta. Ebben az olvasható: Martinovics csontvázának hossza 177 cm volt, de ennél 2-3 centivel alacsonyabbat mutathatott, görbe testtartása, a gerincoszlop ferdesége miatt. Tehát púpos volt, az antropológus igazolta Rákosnét. (Csak azt nem tudom, hogyan lehet ezt az írásból kiolvasni).

Végül még egy példát mondanék. Kiváncsi voltam, hogyan jellemzi Rákosné Raby Mátyást, akit Jókai Rab Ráby című regénye az igazságot kereső, a visszaélésekbe belenyugodni nem tudó, tragikus sorsú idealista hősként ábrázol, a történeti kutatások viszont zavaros szándékú, mások kárára érvényesülni akaró följelentőnek, notórius hazudozóként ismertek meg. Előszedtem perének iratait az 1700-as évekből, följelentéseit, leveleit. Megmutattam többek közt Ráby egy Pest megye börtönéből kicsempészett levelét, amelyet II. József királynak írt németül. - Amikor eza férfi ezt a levelet írta - mondta Rákosné Ács Klára -, nagyon mostoha sorban volt, szabadságától is megfosztották. De boldog volt, mert szerelmes volt, és viszontszerették.
Nem hittem, de azért végignéztem Pest megye ez időbeli iratait, s mit találtam: a börtönőrt fegyelmileg elbocsátották, mert kiderült, hogy leánya összeszűrte a levet a bebörtönzött Rábyval.

Néhány érdekesebb esetset soroltam fel, melyekben Rákosné Ács Klárának az írása alapján tett megállapításai nemcsak igazolhatók voltak, de jelentősen segítették is a történeti megismerést. Meg kell azonban mondanom, a sok között volt néhány olyan megállapítása is, amely ellenkezett a történeti adatokkal, Közülük csak egyet említek. Ii. Ferenc kancelláriai igazgatójáról, a fejedelem egyik legbelső munkatársáról, Ráday Pálról például azt mondotta, hogy tehetségtelen karrierista volt. Az adatok a mindenáron való törtetést nem igazolták, a tehetségtelenségnek pedig határozottan ellentmondanak.

Történész, majd irodalomtörténész barátaimmal számos írásvizsgálatot készítettünk az 1970-es években. Persze a hatóságok nem nézték jó szemmel, hiszen a marxizmus nevében elvetették az egész grafológiát. A vizsgálatok körül keletkezett hírlapi cikkekbenpedig személy szerint Rákosné Ács Klárát is megtámadták, s írásvizsgálatait tudománytalan sarlatánságnak bélyegezték. Csak 1985-ben sikerült Szilágyi Ferenc szerkesztésében Rákosnénak huszonnégy störténeti személyről adott jellemzését közreadni, történészek és irodalomtörténészek ellenőrző megjegyzéseivel. Érthetetlen, hogy ez a munka alig keltett figyelmet. (Rákosné Ács Klára: Vallanak a betűk. Személyiségek és é letutak pszichograológiai megközelítése. Magvető, Budapest).

Az említett vizsgálatokban részt vevők egybehangzó véleménye szerint Rákosné Ács Klára nagy mesterségbeli tudással, óriási élettapasztalattal és zseniális intuícióval végzett írásvizsgálatai segítettek a történeti alakok magatartásának és cselekvésének szubjektív, emberi hátterét és rugóit megismerni. A jellemzett személyek maguk persze már nem tudtak véleményt mondani.

Annál érdekesebb mindnyájunk számára ez a mostani kötet, amelyben a pszichografológus megállapításairól az érintett maga mondhat véleményt. Továbbá - lévén, hogy országosan ismert személyekről van szó - a mondottakat a társadalom széles rétegei tudják ellenőrizni.

Benda Kálmán

 
 
0 komment , kategória:  A lélek rajza  
Polgár Judit sakkozó
  2011-09-20 14:53:30, kedd
 
  Rákosné Ács Klára - Laósz Mária: A lélek rajza
Göncöl Kiadó 1993.
Támogató: Szerencsejáték RT
Felelős kiadó: Szikói Gábor ügyvezető
Felelős szerkesztő: Doboss Gyula
Felelős nyomdavezető: Nagy Iván ügyvezető igazgató

Analízis

Hihetetslen magabiztosság van benne! Mondhatnám, egy bizonyos fokú bölcsesség. Egy ks öreg, egy kis vén.
Gyermekkora ellenére megállapodott, kész ember.
A tapasztalatot, tudást magával hozta! Ez több, mint tehetség, tudás!
Tehetsége öröklött, apai ágon. Ő maga a tehetség, minden, amit csinál, minden, amit tesz, kerek egész!
Automatikusság - mikor csinál valamit. És, ismétlem, kész tudás van benne!
És egyenletes ritmus, ami nem engedi lazítani. Gyerekkora ellenére megállapodott, kész ember.
Kifelé produkál, de befelé él. Annyira át van itatva azzal, amit csinál, hogy ez az élete, de nem éli át.
Érdekes. Állandóan mintha valami burokban lenne. Ez inspirálja is, meg el is takarja, elzárja a világtól.
Sokkal intelligensebb, mint amilyen okos. A mindennapi életben naív! (mint a legtöbb gyerek...) De: logikája igen magas fokú!
Nem tud rajongani, sikítozva fogócskázk vagy bújócskázik, mint a többi gyerek. Nem tud gyerek módra játszani. Annyira a vele született tehetség és a "feladat" (teher) uralkodik felette.
Tudom, furcsa ilyesmit mondani egy gyerekről, de: érzéki tipus!

Egészség: Valam nyomás, feszültség van a lényében. Pulzus?
Bizonyosfajta gyulladásra hajlamos! Aranyérre is!
Vigyázni! Gyomorszájnál is van valami érzékenység!
Fizikailag - testileg - nem törékeny alkat, inkább masszív!

Polgár Judit

A kötet záró-portréja mindenképpen rendhagyó. Rendhagyó már az analízis is, mert nem felnőtt, kiforrott ember kézírásából készült, hanem egy kislányéról. Kiforratlan gyermeki kézírásból - mondják - nem lehet érdemleges következtetéseket levonni. Ács Klárának már két alkalommal is sikerült bebizonyítania - én legalábbis ezt a kettőt ismerem -, hogy a serdülőkori kézírás is alkalmas lehet lényeges következtetések levonására. Az első a Zöld Kódex rejtélyeinek emlékezetes megoldása. Ez az értékes kéziratgyűjtemény a Csokonai család hagyatékában maradt fenn. Versanyagát serdülőkéz írta. Sokáig az volt a vélemény, nem Csokonaitól származik. Ács Klára bebizonyította, ez a korai kézirat is a költő keze írása. Megállapításait később az irodalomtörténet is megerősítette.
A másik analízis a tíz-tizenkét éves Rubik Ernő kézírásáról készült. Ebben az időben rosszul tanult, elhanyagolta az iskolai tanulmányait, folyton csak rajzolt, játszott, különleges mértani testeket készített. Rákosné megnyugtatta a kisfiú aggódó édesanyját, aki felkereste őt: "Ez a gyerek óriási tehetség, zseniális képességei vannak. Hatalmas pályát fog bejutni a tehetsége révén, az érvényesülésének nem lesz semmi akadálya." Ma világhíresség.
Ezek a példák biztattak arra, hogy megmutassam ennek a tizennégy éves zseniális kislánynak az írását is Ács Klárának. Amikor ezt az analízist Jutkának megmutattam, huncut mosollyal csak ennyit mondott: jópofa, érdekes. Aztán egy hosszú karú, kedves kis püssmajmot akasztott a nyakamba, s már futott is testvéreivel a tetőteraszra napozni. Nem is akartam tovább nyaggatni az elemzés egyes megállapításairól.
Úgy éreztem, a szülők illetékesebbek. "Nem tud rajongani, nem tud sikítozva fogócskázni vagy bújócskázni, mint a többi gyerek. Nem tud gyerek módra játszani". Először erre a megjegyzésre reagált a családfő:

Polgár László: Ha "normál" gyerek lenne, akkor bajként fognám föl, hogy nem tud például a bújócskának örülni, így viszont természetes. Ezt más területen kiélheti. Tudod, ő másképp élte át a gyerekkort, mint az átlag. Sikereken nőtt föl már kiskorától kezdve. A gyerekek legtöbb esetben pótcselekvésekben élik ki magukat. Ez a játék számukra. Gondolj bele. A kislányok főzőcskét játszanak. Ők pótcselekvésekért rajonganak, Judit meg a sakkért, a sportért, az igazi versenyért. Állítom, a gyereskek már kiskorukban is szeretnek értelmes dolgot végezni. Játék közben is szeretnek feladatokat megoldani. Minél tartalmasabb a probléma, annál nagyobb lesz az öröme, a sikerélménye.

- Igen. Bár naív gyerek - ezt Ács Klára is leírja -, gyerekes játékokért nem tud rajongani.

Polgár Klára: Én azt tudom ezzel kapcsolatban mondani, hogy Jutka lányom céltudatosan sakkozik, de ugyanakkor felszabadultan tud örülni apró dolgokak, tárgyaknak, sikereknek és eredményeknek egyaránt. Például imádja az apró figurákat, mütyüröket, amik az ágya fölött vannak. Talán még jobban örül ezeknek, mint a komoly ajándékoknak. Nem aza fontos, mekkora értékű a tárgy, hanem tudja-e szeretni. Egy időben például azaz ölelő karú majom volt a kedvence, amit az előbb a nyakadba akasztott. Néha még az ágyba is magával vitte.
Volt egy időszak, amikor egy maciszerűséggel aludt Én örülök, hogy érzelmileg még gyerek. De még mennyire gerek! Olyan, mint a korabeliek.

- "Sokkal intelligensebb, mint okos...", ehhez van valami megjegyzés?

Polgár László: Judit nagyon okos. Megközelítően ilyen okos gyerekkel sem találkoztam tanári pályámon, pedig sok okos gyerekkel volt dolgom. Talán közelebb áll az igazsághoz, hogy műveltsége kissé speciális. Az okos azt jelenti, hogy az átlagosnál jobb értelmi képességű, eszes. A körülményekhez ügyesen alkalmazkodik. Könnyen tanul, jó a memóriája. Judit, véleményem szerint, egyedülálló, fantasztikus ezen a területen.

- Ács Klára nem az okosságot vitatja, csak azt állítja, hogy intelligensebb. Mert a hétköznapi dolgokban naiv, mint a gyerekek. Nem munkáról beszél. A műveltség megint egy más fogalom.
"A tapasztalatot, tudást magával hozta! Ez több, mint tehetség, tudás!" Klára! Fura dolog judott eszembe arról, hogy magával hozta a tudást. Ugye ismered az agykontroll-módszert?

Polgár Klára: José Silva módszerére gondolsz? Hallottam róla.

- Ha a gyermek megfogant, a látnok anya olyan olvasmányokat kezd összeválogatni, amelyeket majd felolvas a magzatnak. Az újszülött leeendő foglalkozásához kapcsolódó olvasmányokat keres. A látnok anya beprogramozza a magzatot, hogy tudat alatt rögzítse a felolvasott információt. Ezután következik a választott anyag hangos felolvasása. Életének későbbi időszakában a gyerek automatikusan tudni fogja ezt az ismeretanyagot.

Elhiheted, hogy semmiféle beprogramozást nem végeztem előre. Az viszont tény, hogy mikor Jutkával voltam terhes, Zsuzsival és Zsófival már komolyan dolgozott Laci. Életünk, mindannapjaink része volt a sakk, így biztos, hogy sokat gondoltam rá, terhességem alatt is foglalkoztatott a sakk, rájárt az agyam.

Polgár László: Ha nemis az anyja hasában, de már pici korában felkeltettük az érdeklődését. Az én nevelési elvem szerint négy-öt éves kor körül kell kezdeni a tanítást, ami nézetem szerint nem más, mint komoly játék.
Emlékszem, Zsófi és Jutka mindig szeretett volna bemászni Zsuzsi szobájába, ahová csak komoly felnőttek léphettek be. a két kicsit rettenetesen izgatta, hogy mi lehet az ajtó mögött. Ám bemenni csak annak volt szabad, aki tud sakkozni. Ezért minél hamarabb megtanultak.
A speciális tevékenységi területen végzett korai intenzív oktatás eredményes. a pszichológia és a pedagógia tudománya jól ismeri a "transzfer" jelenséget. Egy bizonyos képesség kialakítása olyan általános értékű, hogy a személyt könnyen alkalmassá teszi más szakterületek elsajátítására. A gyerek megtanul tanulni, elsajátítja a tanulás képességét.

Polgár Klára: Automatikusság? Ez nem következetes, így ellentmond annak, hogy később intelligenciáról és magas fokú logikáról beszél Ács Klára.

- Nem hiszem. Látod, a tehetséget, az automatikusságot és a kész tudást egymás mellett írja Ács Klára. Jutka maga is mesélte nekem, hogy verseny közben sokszor érzi, nem megy ez neki, tehát nem kell teljes erőbedobással küzdenie.

Polgár Klára: Igazad lehet... Igen. Később így fogalmaz: "a tehetség és a feladat uralkodik felette". Igen. Jutka roppant célratörő, imád nyerni, s büszke is az eredményeire. Őt nem érdkeli annyi minden, mint Zsuzsát. Csak a sakk. Kétségtelen temperamentuma ellenére adott szituációban tudja fegyelmezni magát, tud "viselkedni". Illik rá ez is: "Egyenletes ritmus, ami nem engedi lazítani."

- Az analízist olvasva jutott eszembe Tabi László egy megjegyzése, amikor a jövőtökről beszélt: "... előfordulhat az is, hogy a legkisebbik lány, Jutka, tizenhat évesen beleszeret egy műlovarba, otthagyja a sakkot, és elmegy vele. Alaszkába." Nem érdekes? Ő is pont Jutkáról mondta ezt, akiről Ács Klára óvatosan megjegyzi: "Tudom, furcsa ilyesmit mondani egy gyerekről, de érzéki tipus!" Mi a ti elképzelésetek a jövőről, lányotok házasságáról?

Polgár Klára: Mint anya természetesen vágyom arra is, hogy a lányaim majd férjhez menjenek, gyerekeket szüljenek, és boldog nagymama lehessek. Ami Jutkát illeti, ő a legtemperamentumosabb, legvagányabb közöttük. A jövőt nem sejthetem.

- És neked, Laci, mi a véleményed a szerelemről, házasságról, párválasztásról, a szülő szerepéről a döntésben?

Polgár László: Igazi nőknek nevelem a lányaimat. Többek között nemcsak hogy nem akadályozom meg nővé válásukat, hanem éppen fordítva, nagyon ügyelek arra, hogy pszichoszexuális fejlődésük is normális és egészséges legyen. Arra törekszem, hogy úgy tekintsenek rájuk, mint igazi, vonzó, izgalmas nőkre. Igyekszem elérni, hogy még az úgynevezett szükséges női szerepelvárásokra is felkészüljenek. Ezek közül csak azokat nem támogatom, amelyek értelmi fejlődésük rovásására mehetnek.
Két szélsőséges irányzat élt eddig a párválasztásnál.
Az egyik véglet, amikor a szülők választottak párt a gyereküknek. A másik véglet, mikor a szüslők szinte már teljsen ki vannak zárva a párválasztásból. Szerintem az ideális a kettő kombinációja lenne.
A lányaimat is arra nevelem, hogy majd házasodjanak meg, legyen gyerekük, de emellett ne felejtsék, olyan életprogramjuk van, és olyan csúcsok előtt állnak, melyeket nem szabad feladniuk. Remélem, két szerelmük lesz, a párjuk és a pályájuk. És egyiket sem "csalják" majd meg. Ráadásul, még egymással szemben is felelősséggel tartoznak. Ők ma már erős teamet alkotnak, s őrizniük kell, ezért adott esetben áldozatot is kell hozniuk, különösen, ha örömöket kapnak cserébe. Remélem, az élet eme naegy "feladványát" is jól fogják megoldani. Jó példa erre a Curie házaspár este. Egy biztos: kockázatos vállalkozás a férjhez menetel, de ezt a kockázatot is vállalni kell.

Polgár Klára: Visszatérve az analízishez, meghökkentő számomra, amint leírja, hogy fizikailag, testileg nem törékeny alkat, inkább masszív! Mintha maga előtt látná Jutkát.

Polgár László. De vigyáz a vonalaira! Egészségügyi szempontok miatt kezdett fogyókúrázni. Amikor kiderült, hogy cukorbetegségem van, s fogynom kell, ő is ezt tette. Nem szolidaritásból, hanem belátásból. Egy rizikófaktorral kevesebb. A játéka is ilyen. Nem cifrázza, csak a győzelem érdekli.
Gondolom, a rendszeres pinpongozás, úszás, karatézás is segít jó kondícióját tartani. Tudom azt is, hogy ha valamivel többet edzene, nemzetközi szintű asztaliteniszező is lehetne, de ez - esetleg - károsan befolyásolná türetlenül felfelé ívelő sakk-karrierjét.

- Olvasom tovább. Valami nyomás, feszültség van a lényében. Pulzus? Versenyeken néha kicsit magas volt a vérnyomása - ugye?
Úgy emlékszem,amikor a sémát írta, akkor is egy komoly versenyre készültek éppen. Volt oka a feszültségre.
Végezetül feltennék egy kérdést, ami nemcsak Jutkára vonatkozik, hanem Zsófira és Zsuzsira i s. Ugye, tudjátok, hogy sokan kételkednek abban, hogy lányaitoknak volt-e, van-e gyerekkoruk?
Tudom, hogy számtalan olyan lehetőség is változatossá teszi az életünket, amely sok embernek egész élete során nem adatik meg.

Polgár László: Például sok híres emberrel találkoztak már eddig is. Diána hercegnővel, Bush amerikai elnökkel, miniszterekkel, nagykövetekkel, élsportolókkal.
A Déli-sarknál, a Magellán-szorosnál pingvinekkel, Ausztráliában kengurukkal és koalamacikkal, a Negev-sivatagban pedig tevével játszottak.

- Ha jól tudom, Jutka különösen szereti az állatokat. A kutyák iránti vonzalmára fel kellett figyelnem. Említette, hogy mennyire szeretne egy kutyát...

Polgár Klára: Amikor Jutka még nagyon pici volt, akkor kertes házban laktunk. Bogi kutyám akkor még megvolt. Talán innen a vonzalom. Aztán amikor elköltöztünk egy emeletes házba, ott már nem tarthattunk kutyát. Azóta vágyik rá. Egyszer - sosem felejtem el amikor jöttünk hazafelé, s megláttaamint valaki vitt egy nagy kutyát a földalattin, felsóhajtott: Látod, ilyen kutyám lesz nekem is...

- És milyen élmények gazdagították még őket?

Polgár László: Izlandon egyméteres hóban napoztak, hógolyóztak fürdőruhában, és láthatták a híres fehér éjszakát. New Yorkban a felhőkarcolók közöztt röüködtek magánhelikopteren. Kirándultak középamerikai őserdőbe, a mexikói tengerpartnál ejtőernyővel ereszkedtek a tengerre. Előfordul, hogy amikor nálunk zord tél van, ők Ausztráliában, vagy Mexikóban nyaralnak. Hol az Atlanti-óceánban, hola Csendes-óceánban, a Földközi-tengerben, a Holt-tengerben, a Karib-tengerben, vagy a Fekete-tengerben fürdenek.
Még egy dolgot szeretnék hangsúlyozni, Juditról beszélgetve. A testvéri szeretet. De hogy kiből mennyire jó testvér lesz, annak sikere döntően a szülőkön, a neveltetésen áll. A rossz testvérnél többet ér egy jó barát. Én nagyon örülök annak, hogy a gyerekeim jó testvérek,jó barátok, jó munkatársak is, és nagyon szeretik egymást. Egészsges versengést kell teremteni közöttük, de egymás segítésére kell nevelni őket. Sokan azt hiszik, hogy az emberi kapcsolatok maguktól is jobbakká válnak. Mindig kell értük tenni valamit, állandóan javítani, formálni kell őket, és ez nagyon sok energiába kerül, de megéri.

Polgár Klára: Én ehhez hozzátenném még egyik kedves szomszédunk, Mészáros Judit pszichológus véleményét is, aki jól ismeri a lányokat. Azt mondta: "Boldogok, biztos vagyok benne, bár lehet, hogy másképpen, mint a többiek. De hát a boldogság sem lehet uniformizált."

-Én meg hadd zárjam beszélgetésünket Mortimer Collins gondolatával:
"Kétféle ember van: az egyik megalkuszik a körülményekkel és kártyázik, a másik kormányozni akarja a körüményeket és sakkozik."
 
 
0 komment , kategória:  A lélek rajza  
Tóth János operatőr
  2011-09-19 17:57:22, hétfő
 
  Rákosné Ács Klára - Laósz Mária: A lélek rajza
Göncöl Kiadó 1993.
Támogató: Szerencsejáték RT
Felelős kiadó: Szikói Gábor ügyvezető
Felelős szerkesztő: Doboss Gyula
Felelős nyomdavezető: Nagy Iván ügyvezető igazgató

Analízis

Egészen különleges, nem mindennapi ember! Átlagon felüli intelligenciával és lelki kultúrával rendelkezik! Átlagon felüli feszültséggel és meglátásokkal, átlagon felüli intenzitással. És átlagon felüli intuitív tudással is bír!
Ránéz egy emberre és azonnal megvan a "diagnózisa"! Minden felfokozott nála. Perpetuum mobile. Mindig mást akar, mint a többiek. Türelmetlen a környezetével...azt hiszi, más is olyan gyorsan kapcsol, mint ő.
Nagyon kevés emberrel tudna, vagy tudott együtt élni! (Fiatal korában nagyon kötődött, kapcsolódott valakihez.) Előbbi megjegyzésem a munkára, munkakapcsolatára is vonatkozhat.
Sok mindent összekomplikál, bonyolultan - mások számára felfoghatatlanul - közelít meg. Túlságosan komplikálja az életét és cselekedeteit... Még a legegyszerűbb dolgot is bonyolultan teszi.
Nem lassan, henam problematikusan dolgozik.
Viselkedésében van valami furcsa harsányság, vagy magamutogatás? Nem, nem, extravagancia a jó, a pontos kifejezés! Erősen extravagáns! Mindent cifráz, túloz.
Óriási a díszítőkészsége! Óriási a tudásanyaga, a hozzáértése, a logikája!
Gyermekorától kezdve magába szívott mindent, mint a szivacs.
Nagyon közel áll hozzá a renaissance és a szecesszió!
A humor és a komikum meglátásához is van érzéke.
Minden, ami a művészettel kapcsolatos, érdekli, izgatja.
A zenét nagyon szereti.
A templomi zenét, az orgonát. Klasszikusok közül a keményeb, legtartalmasabb, legharmonikusabb áll közel hozzá. Utálja a modern zenét!
Megérteni tud másokat, de vegyülni nem!
Tulajdonképpen uralkodásra született.
Reinkarnációi során - a múltban - a hatalom legmagasabb régióiban élő férfiú volt...
Magam előtt látok egy róla készült festményt (portrét) abból az időből: szakállas férfi, fekete bársonyban, csipkedíszítéssel, egyenes, magas kalap.
Most is szereti és tudja is élvezni a pompát. Romentikus lelküleű.
Lelki és fizikai állapota hullámzó. Erős benne a feszültség! A hangulatok embere.
Idegállapota sokszor olyan cselekvésre késztetné, amely durva szavakban is kitörhet! (Erről az oldaláról csak nagyon kevesen ismerik.) Anyai ágon öröklődő drasztikum lappang benne!

Egészség: Vérképe nincs rendben! Nézesse meg! Epéjénél valami furcsát látok. Nagyon hajlamos a gyulladásokra?!
Egyik szemén mintha hályog lenne, s ha meg akarják műteni, halasszák későbbre. Eegy jó o rvos nem akarná most műteni. Legyengült állapotban van! Most a világért sem szabadna műteni! Felerősödésre van szüksége! Teljes kikapcsolódás jót tenne!
Hátgerincét nem ütötte meg - régebben - esetleg sport közben?

Elképzelem őt... Ül egy üres tengerparton - órási a horizont - lemenő nap vörös sugarai - homokos part - mély csönd - teljes élvezet.

Tóth János

Amikor tervbe vettem, hogy megcsinálom ezt az "élveboncolást", azaz különböző "szakmák" kiemelkedő képviselőivel elkészítem ezt a riportsorozatot, a legelsők között jutott eszembe Tóth János. Tudtam, a filmes szakmát, amely természetesen szívügyem, csak ő képviselheti. Tanult szakmáját tekintve operatőr, de azt hiszem, hogy született költő, festő és zenész egy személyben, tehát ideális filmrendező is. Ugyanakkor érzékeny, halk szavú, igaz és tiszta ember, akit ne ismer sem a szakma, sem a közvélemény értékének, rangjának megfelelően. Tanúként idézném a felejthetetlen B.Nagy Lászlót, aki Szerelem című film kapcsán hasonló lelkesedéssel beszélt róla. "... a szemszögek, a kompozíciós elemek látszólagos összeisszaságában piritán rend: Tóth János operatőrnek a lehetetlent sikerült megvalósítania. a fegyelmezett szecessziót. Ami ismét bizonyítja, hogy fogalmak ellentettsége a művészet legnagyobb sarkallója, egységük a kvalitás egyik fő mutatója." S ez a film pályájának csak egyik állomása, a stílusok, színek kavalkádjának csupán egyik árnyalata. Régen nem találkoztunk. Örülök, hogy most itt ülünk az Angelika kávéházban és beszélgethetünk. Érdekelne, mi a véleménye Ács Klára "víziójáról", a festményről a szakállas úrról?

Transzcendens erők által sugallt kép lehet? A hölgynek szívejoga, hogy e kis extemporále láttán az a graphologia, valamint az intuíció érzékenyebb és magasabb képességének birtokában ismeretlenül is olyan képet láthasson rólam, amilyen csak lehetséges. Sőt! Amilyet csak merészel! Ki lehetet ez a jelenség? Kalmár? Kirurgus? Netán Rózsakeresztes? Ha egyetlen pillanatra is láthatnám rejtett arconását. Ideiglenes rejtély. Bár illő lenne emlékeznem rá. Ám a pszchografológiai elemzése viszont tiszta - egész. Sok forró pontja van. Kénytelen vagyok reagálni rá, mert igaz.

- Én egy-két lényeges megjegyzésére rákérdeznék, ha megengedi. "Gyermekkorától kezdve magáa szívott mindent, mind a szivacs" - mondja Ács Klára. Beszélne nekem a gyerekkoráról? Arról, hogy milyen környezetben nőtt fel?

Tolnán születtem, 1930-ban. Ez időben a nagyközséget mértékdó lélekszámban dunai emberek lakták, hajósok, halászok. Szüleim, nagyszüleim, rokonaim is hajósok voltak. Ők tekintenek rám a régi, nagy fotográfiákról, sötét bársonyokban, fehér csipkegallérokkal. Kiskoromtól fogva a Duna ringatott. A folyam hátán utaztunk Regensburgtól a deltáig, Sulináig.

- Csodavilág lehetett.

Igen! Minden pillanatát csodaként éltem meg. Sajnos, később már csak a nyarak rövid idejére, mert az őszi-téli hónapokban suliba jártam. Az iskolák csodáiból a camera obscura jelensége vonzott különösen. Azaz, miként születhet kép a sötét szoba libbenő függönyén, a lehúzott ablakredőnyök piciny rései mögött. E tűnékeny fátyolképeken a napsütéses kinti világnak színes képmásai éltek. Valóságosak is voltak, és mégis megfoghatatlanok. A megjelenítés bűvöletében éltem. Legelső diaképeimet tussal rajzoltam, vékony üveglemezekre. Napfénynél az otthon legbecsesebb tükreivel irányoztam a vakító fényt a tornácról a szobák homályába. Ha véletlenül eltörne egy tükör, hat évig nem lesz szerencsénk! - mondta szigorúan nagyanyám. Ha felhő takarta el a napot, szünetelt az előadás. A magam kis üvegkép-művecskéit szétszedett távcsövek lencséivel vetítettem. Nem volt nyugtom addig, amíg végre igazi mozit nem csinálhattam otthon.Majdnem életnagyságban. A még kékítővel fehérített, szelek szárította, sötét bársonykeretbe fesztett, fényesre vasalt ngvásznon a szárnyaló képzelet fényei domináltak, nem a nehézkes hétköznapok. Főnix mozi volt, valóban. Mindennap újjászületett. Mindennap volt előadás. Ha még egyszer estélyt adhatnék az örökre távozott szülők tiszteletére. Hát...

- Esetleg valami maradandó moziélmény inspirálta ebben?

Részben. Szüleimmel igen ritkán járhattam moziba. A nagy filmszínházak furcsa, sejtelmes légkörére emlékezem. A sötétben a fénylő képeken nem annyira a kacagtató jelenetek bohózata, hanem, mint említettem, a mozielőadás lényegi, belső titka érdekelt.
A természet nonstop színjátékainak voltam elragadtatott nézője. Figyeltem a folyam élő vizének sodrásában szeszélyesen egyre növekvő, születő és eloszló örvények mozgásrajzolatait. A nappalok és éjszakáknak érzékien csillogó, majd vaksötéten suhanó víztükreit. A parti fákat és füveket, köveket, Izgalomba hozott minden előbukkanó és eltűnő folyamkanyar. Minden tovarepülő város és táj. Minden, ami mozgás, látvány és hang. Örökmozit játszott a világ. Ezek az egymásba játszó, elemi erejű, eleven ősrimusú élmények őrizték, alakították minden későbbi, érettebb benyomásomat.

- Kalandos, romantikus lehetett ez az élet.

Teljes élet olt. Tele az állandó változások izgalmával. Az időben helyenként még komoly eszélyek árán volt hajózható a Duna. A felső vizen: Grein, Strudon, Passau, az Al-Dunán a Vaskapu, a Kazán-szoros, Orsova. E helységnevek nyugtalanítóan hatottak a régi hajósokra. E veszélyes folyamszakaszokon yakoriak voltak a szerencsétlenségek, süllyedések. Éltető emlék számomra még ma is minden régi kikötő és minden újralátott, régi-régi város: Passau, linz, Wien. Pozsony, Budapest, Belgrád, hogy a lentebbi balkáni élményeimet ne idézzem. Elmondhatatlan erővel hatottak rám a rég elfelejtett nevű gőzhajók óriás gépei, amelyeket "rettenetes" energi a mozgatott. Egy ormótlanul is csodálatos ezerkétszáz-ezernyolcszáz lerős al-dunai gőzhajó belső világa félelemkeltően érdekes volt. A hatalmas kazánok forró levegőjű fűtútereiben váratlanul fellobbanó, pokoli vörös tüzei. Az alvilági homály, a kénszagú, perzselő hőségében örökké fénylő verítékű, szenes arcú ember-árnyalakok a fedélzeti szellőzőrácsok alatt. A gétermek mélyén a merev, hideg csillogású óriási ércmonstrumok súlyos acél hajtókarjai. Csukott szemmel is látom a méltósággal úszó, szelíd víztükörnek a hajóorr hasította, őrjítően kavargó formáit. A látszatra azonosan tovahömpölygő hullámok mindig más és másként taréjozódó és freccsenve leomló csúcsait. Az iramodó hullámhegyek és völgyek között sisteregve, hörögve kifúvatott gőzsugár-orkánokat. A vastag hajókéményekből néha áttetszőnek látszó bodor, néha sötét gomolygású, komor-nehéz, sűrű füstfüggönyök ábrázolatait. A messzeségben újra nyugalomba simuló, fénylő víztükröket. Riadtan emlékezem a lazán kígyózva merülő, a vízből rianó sistergéssel kibukkanó, pattanásig feszülő, néha füstölgő dörrenéssel szakadó, rángó acélsodrony vontatóköteleknek rémlátomására. Örökre megszerettem az állandó nyugodt fegyelemmel, kimért tempókben mozduló hajószemélyzetet. Mindig hallom a manőverek szótölcsérekbe harsogott, távolba vesző parancsszavait. Hallom még a hajóláncok csörgő zuhanását, a súlyos horgonyok csobbanását a folyópartok erdők övezte, templomvisszhangú csendjében. A gőzkürtöknek fület tépő, ám nagy távolból késéssel hallható, jellegzetesen ismerős hangjait.
A bőrömön érzem még a nyár hevében is mindig friss, fürge szeleket, vad viharokat és a vízre záporozó özönvizeket.
Felidézhetném még az éjszakai utazásokat a kékes, bujkáló holdvilágnál. A folyammedreket jelő bóják fényritmusait. Az őszi ködöket a szürke vízen az egész napos, vigasztalan esőkben. A csillogó, síkos, fekete fedélzeteket, a ragyogva fénylő vörös- és sárgaréz hajólámpákat, a fekete gumicsuklyás matrózokat. A hirtelen jött télben a torlódva úszó jégtáblákat, a hajózúzta, recsegve dörgő, iramló jégmezők "sarkvidéki" izgalmát. Mindezek az életkezdet különös erejű emlékei voltak. A hatalmukban éltem. Lefilmezhetetlen elvont lényegű benső élmény.
Hát ez távolról sem minden, csak néhány szóban az élmnyek viszkozitásáról, a "szivaccsal" kapcsolatban.

- Testvére nem volt? Ezeket a "csodák"-at nem volt kivel megosztania?

Egyetlen "gyerek" voltam, e helyzet minden előnyével és hátrányával. A csodák megosztása? Úgy emlékszem, hogy azok vélt és féltett értékét nem az oszthatóságuk mértéke minősítette. Hozzátéve még, hogy az ilyen-olyan "csodák" érzékítése, magyarázata talán a családban és még ennél szűkebb körben is megfontolandó. Rágabb keretek közt nevetséges, sőt kockázatos. A csodák csak annyiban csodák, amilyen szinten megéljük vagy befogadjuk őket. Az emberi csosa hitből fakad. A csodának egy nemére jellemző, hogy teljes és nem osztható.Egyetlen festőről sem tudok, aki arról lenne nevezetes, hogy a testvérsével osztotta meg a "csodáit". Talán a Limiére fivérek? De az annyit is ér! Ma mindenki csodákat vár a politikától, az ipartól, a tudománytól, a szerelemtől. A csodák mindig szükségesek. Reményük nélkül mit ér az élet?
A kilencedik születésnapom reggelén tört ki a világháború. A német Wehrmacht hadigépezete román olajjal működött. Így az idilli Duna-medret nemsokára mint stratégiailag elsőrendűen fontos utánpótlási hadiútvonalat az angol-amerikai légierő állandó éjszakai mélrepülésekkel elaknásította. Aleatorikus sorrendben robbantak. Égre törő pokoli láng- füst- és vízoszlopokkal. Utána csend. A parafa mentőövek használata éjjel-nappal kötelező volt. Lehet a sors vagy véletlen, hogy életben maradtam.

- "Nagyon kevés emberrel tudna vagy tudott együtt élni. Ez a munkakapcsolatára is vonatkozhat." A pszichografológus ezt naegyon jellemzőnek tartja Önre. Külön ki is emelte.

Úgy sejlik, hogy kis írásomból Ámor tüzes nyilainak találati pontosságára nem lehet analitikusan következtetni. Talán nem is fontos. Szeret? Nem szeret? Iktassuk ki a nemiség csalóka egeit és poklát. És itt bevallom, hogy egy, hitbéli testvériséghez hasonlatos vonzalomnak eszményien tiszta formája sohasem volt idegen előttem A személyekhez vagey az ügyhöz illő distanciával. Eszmélésem óta nagy szükségem van az egyedüllétre. Korai és tiszta csodálatom a vonzóan szép és félelmetes világjelenségekhez természetesnek tűnt. Igykeztem őket magamba fokuszálni, átérezni és újraélni. E tág horizontú, éltető, nyitott-zárt magányban ért minden benyomás, és benne fogant minden téleme. Nem emlékezem, hogy valaha is hatalmába kerített volna a magányosság kínzó érzése. Egyetlen perc sem bénított, hanem éltetestst. Sohasem kiálltottam segítségért. Mind a mai napig nem tudom elfogadni az emberek egyedüllétre vaegy magányra vonatkozó fájó panaszát. Lelki gyengeségnek tartom. Elég nehéz lett volna a saját életemre szóló, még csak sejtett távlatú elképzeléseim apró részleteibe másokat beavatni. Az emberek mások voltak, bizonyos fokig érzéketlenek tűnnek számomra, sőt tiszteletreméltóan idegennek.
Ezt az alaphelyzetet az iskolák sem változtatták meg. Az életem későbbi, érettebb szakaszaiban megerősödtek érzelmi, baráti szálak. Az érettségi után, ahogy eloszlott körülöttem a legelső és legutolsó szivar füstje, sőt később, a "strum und drang" szakaszában tapasztalnom kellett, hogy az "együttélés" egyre fontosabb hangsúlyt kap az életemben. A magány dimenzióinak és gyümölcseinek meosztásával egyre inkább számolnom kellett. Kiváltképpen akkor, ha netán filmet készítettem, és nem egyszál magamon múlott egy jelenet, egy igen érzékeny pillanat, esetleg tíz perc érvénye és hitele. Ha egy nagyjátékfilm forgatásán X. Y. protagonistából vagy a műszaki gárda N.N. kulcsemberéből nem sikerül kihozni azt, ami benne szunnyad és a produkció számára érték, valamint ők sem segítenek ahhoz a ritka pluszhoz, amit nekem illene "kihozni" magamból, ha nem jön létre ez a létfontosságú, minek nevezzem, felsőbb fokon érzékenyített pszichodinamikus kapcsolat, akkor az egész vállalkozás nem több, mint egy "valamilyen" film. Valamilyen műsor. Az egész produkció, ha úgy tetszik, lélektelen, értelmetlen és halott. Lehet, hogy ez a szemlélet már örökre a múlté, De számomra még ez a film.

- Ez is közrejátszhat abban, hogy Ön elég régen nem csinált játékfilmet?

Lehetséges. Ám nem lehetek egészen biztos abban, hogy csak ezen múlott. Ez nem is grafológiai, mint inkább kultúrpolitikai kérdés. A válasz csak hálátlan lehet és bonyolult. Nálunk emlékezetes és számomra figyelemre méltó játékfilmet már elég régen készítettek. Nem könnyű műfaj. Vagy talán már el is van felejtve. Az utóbbi időkben készültek - nem játékfilmek, hanem az újságírásnak, pseudo-parlamentico moziinterpellációi Az a technikai módszer, hogy videoszalagról átjátsszák filmszalagra, és ezáltal mozikban vetítik, nem is jegyzik. Egy film nem attól film, hogy celluloidszalagon van, hogy milyen hosszú és moziban vetítik. Bár a mozi méretét és képminőségét megközelítő videokivetítő már feltaláltatott és beszerezhető.
Egy ilyen film nem film ugyan a világ mozijainak műsorán, de a tévéműsorok végtelen lapos skáláján talán értéket képvisel. A saját műfajában egy regionális csatorna programján. A mérleget egyszer úgyis meg kellene vonni. A film érdekében. Játékfilm és játékfilm között is óriási különbségek vannak. Minden játékfilm más. Nemcsak műfaját tekintve, hanem azonos műfajon belül, a sztrorin túl, az alkotói szándék és stílus tekintetében is Ha nem vagy csak mérsékelten veszik figyelembe a különböző filmek készítésénél adódó speciális kompozíciós és ábrázolásbeli különbözőségeket, netán az igen fontos és érzékeny apróságok együttállását - amin rengeteg múlik - bizonyos műfajnak és kvalitásnak rögtön vége. az ember kezei között hal meg. Vagy meg sem születik. Egyajta filmtipus, mint például az Elégia, az Arena, a Szindbád, a Szerelem vagy a Shine hangsúlyozottan ebbe a kategóriába tartoznak. Az ilyen totális filmtipusnál a koncipiálás kezdeti stádiumában az embernek legelsősorban önmagával támad számtalan konfliktusa, és észre sem veszi - vagy igen, de már a kivitelezés, a "harangöntés" stádiumában -, hogy a külvilággal is mérhetetlen knflktusba keveredett. E konfliktushelyzet gyakran fennmaradhat még azután is, ha az elképzeléseket sikerült olyan mértékben megvalósítani, hogy úgy érezheti, célkitűzései víziója, azaz önmaga előtt nem bukott meg, a világ előtt nem vallott szégyent.
Bár a film, az ipar és az üzlet - vitathatatlanul így is nőtt fel, így vált azzá, ami, és így egzisztál ma is -, de ez nem járta ki azon "szerencsés" esteket (alkalmakat), amikor sikerült valami mást is csinálni a tetejében, a konzumkategória felett.

- Kimondta a kulcsszavakat: ipar, üzlet. Manapság - már a szakmában is - egyre többet hivatkoznak erre. Sokat beszélnek a pénzről. S aról, hogy az úgynevezett művészfilmek milyen drágák.

Mit is mondhatnék erre? mons agitat molem. Ha hallom, nálam mindig durrdefektet idéz elő ez a szó. Különös varázsszó. Rögtön a három "t" után következik. Mindig, mindenkor, mindenre alkalmazható, ésminden értéktelen "játszma" igazolható vele. Szárnyát szegheti minden elképzelésnek.
Ez a kis grafológiai dolgozat nem lehet ok arra, hogy a világ filmbizniszének történeti vagy jelenkori tendenciáinak elemzését adjam. Kiváltképp szűkebb hazámét, ahol tudvalevő, hogy senki sem lehet próféta. A film, amint megszületett és első tekercseinek nilvános bemutatója megtörtént, azonnal aktivizálta a technikusok, mutatványosok, üzletemberek és bankárok seregét. A film azóta is egyszerre látványosság, művészet, üzlet és politika. Az összes filmintézetek és magánkönyvtárak irodalma azta is ezt a "csontot" rágja. Minden film "sok pénzbe" kerül, s persze nem minden film kvalitása egyenrangú, egyenes arányú a ráfordított energiákkal és összegekkel. De a filmtörténet kevés olyan filmet ismer, ahol minimális pénzzel és minmális szellemi befektetéssel és fizikai áldozat nélkül nagy dolog született volna. Amire nem fordítanak sem időt, sem energiát, gondot, sem pénzt, azt valójában semmi. Mert a semmiből, mint tudjuk, nem lesz semmi. Ha netán mégis, úgy az rendszerint rendkívüli szellemi erőfeszítések eredménye. Így minden film,amely valamit is számít a világban, az "drága" volt, vagy a réven, vagy a vámon.
Hosszabb távon mégis egészséges, igaz arány mutatkozik, Művészet van. Kereskedelem is van. a művészet az a fluidum, amely évtizedeken át nézhetővé avat (tartósít) egy filmet.

- Ács Klára azt állítja, Önt minden, ami a művészettel kapcsolatos érdekli, izgatja. Reneszánsz ember, aki a zenét különösen szereti.

A zenét, azt feltétlenül, de miután "filmre" szorítottam magam, a válasz kissé összetettebb. Miután a film vagy a vele hasonlatos dolgok, jelenségek érdekeltek, amelyek a filmben fejezhetők ki, speciálisan a filmben nyújtanak szintézist és talán máig ez a legautentikusabb tiszta formájuk.
Ez számomra természetes volt. Nem is lehetett volna vagy nem is lehetne másként. Igen... Egyfajta túlérzékenységgel születtem. Minden fizikai és szellemi érintést felfokozottan érzékeltem. Ahogy a világra jöttem, alkatilag sem voltam egészen pontosan olyan, mint az orvosi tankönyvekben az "egészséges, normális csecsemő" rajzán látható. Érzékeny, fehér bőrű, mimóza alkat voltam. Nebáncsvirág. Kevés tüskével. Így hát nem lehetett nem látnom, hallanom, éreznem - és amikor meghozta az idő - gondolkodnom is. A dolgok sokrétű, érzéki benyomásaikkal hatottak rám, nem lehetett őket nem tudomásul venni, kitérni előlük. Egyszerűen nem hagyták.
Minden, ami szín, ami forma, mozdulat, mozgás, alakzat, arculat, kifejeződés érdekelt. Állandó permanenciával mindig mindenre figyelnem kellett. Nem is annyira jelenség egyedisége érdekelt, hanem a mögötte vagy a benne rejlő titkos erők világa, amely mozgatja vagy létrehozta.
A film feltalálása a reneszánsz késői eredménye. A film legelső fogantatásának keltezése a reneszánsz korában keresendő. (Camera obscura, optica, laterna magica, csillagászati látcsövek.)
A film mai szellemében és státusában kései hajtása a reneszánsz ezer gondolatának. Minden filmesnek a reneszánsz szellemében úgy a humán, minta reál tárgyak minden ágazatának részleteiben otthon kell lennie. Miután a film ma hírközlés, tudomány és művészet egyszerre. így nem árt, ha visszarendezi kapcsolatát e korral. No nemcsak korstílus és jelmeztörténeti felületeken, hanem magának a korszellemnek a lehetséges lényegi megragadását illetően.
Így hát jól felfogott érdekemben vissza kellett számlálnom önmagam az egyszóólamúság, és a kezdeti polifónia forradlami korszakváltására. Messze tiszteletben tarva Leonardo fáradozásának azon gyümölcsét, hogy Gioconda még ma is élőbb, varázsa elevenebb, titokzatosabb minden letűnt mozicsillagénál. Mindent tud a belső emberi szépségről, eleve lemondván arról, hogy valaha is bemozduljon. Sőt,megszólalván ismertesse a reneszánsz tévé délutáni műsorajánlatát.
Az igazi tiszta filmnek minden mozzanatában, minden kockájában esemén van. Ritmus van. Minden részetében képzőművészet van, díszlettervezés, festészet, iparművészet. Jelenségeinek kibontakozásaiban elvont dráma él. Vizuális zene, mozgásművészet, gesztus és tánc. Indíttatásában és összegződéseiben költészet, dichtung. Ha sikerül megvalósítani! Sajnos, igen ritkán. Még nem sikerült olyan filmet csinálnom, amelyben mindezek úgy lennének együtt, ahogy azt gondolnám és szeretném, vagy úgy, ahogy kellene. De nem adhatom fel a reményt, hogy sikerülni fog. Nem bizonyításként, a külvilág számára, hanem hogy önmageamban valahogy megnyugtatóbb módon tudjak szintézist teremteni a képzelet és a valóság közt. Ha megadja még ezt az élet.
Az ember fut az időben a vágyai és az álmai után. Az idő és a világ is változik. Minden változik. Az összes többi művészet is, melyeket említettem. A film is minden komponenséében, technikai határaiban. Ekkor ugyan nem beszéltem még valamennyi művészeti ág saját válságáról. És ebben a rohanó és változó pozitúrában a több fényév távolságértékkel mérhető táncművészeteket az ember megkísérelheti összefokuszálni, fúzióba, szintézisbe hozni egy filmi ipus-produktumba.

- Tervei milyen stádiumban vannak?

Részint félig dobozokban. Néhányuk papíron a sublótban. Java része szerteszét. Ebben a formában is szépek. Ha újra képzelem őket, úgy is. Többen még a bádogdobozt sem érték el. Több a meg nem valósított tervem, mint az elkészült. annak ellenére, hogy sem én, sem az idő nem kérdőjelezte meg e tervek létjogosultságát, sőt, most válnak immár aktuálissá.
Minden kultúrpolitika banális elképzelésem szerint csak annyiban lehet jó politika, amennyiben nagyszerű és érvényes műveket indukál és produkál, és annyiban lehet csak jó kultúőra, amennyiben egy hatékony, igényes politika képes megteremteni létrehozásának alapjait.

- Igaz a következő megállapítás? "Ránéz egy emberre és azonnal megvan a diagnózisa!"

Lehet rá példa. Egy filmes számára kötelező. Ember és helyzetismeret. A oglalkozással jár. Jól teszi, ha egy-egy mozdulatot, gesztust, arcot "lefényképez" magának és megőrzi emlékezetében. Ez nem jelenthet mindig kész diagnózist, talán csak fokozatokat a felismerésben, a jelenség által aktivizlt értékrendszerben. Konklúziók kínálkoznak. Végső diagnózis talán csak a szükséges és fontos esetekben.
Egy fényképész is együtt él a pillanatokkal. A jelenségek folyamatában kivárja vagy elébe megy egy pillanatnak,megérzi a pillanatot, a pillanat is felszólítja őt. Meg kell tanulni szekundumokban is érzékelni, látni. a film felnagyítja a pillanatot, vagy más idősíkba helyezi, akár el is tünteti. Meg kell tanulni minden jelenséget, amely érint, minden időegységben felfogni és értékelni, és sohasem árt, igen fontos: emlékezni...
A többi már empátia, imagináció, memória, koncentráció és ítélőerő kérdése. Talán nem nélkülözöm ezeket.

- Minden felfokozott nála. Perpetuum mobile.

Nekem nem feltűnő. Talán másoknak. Én sajnos így születtem. Minden neszre, hangra, fényre, az összes ingerre akaratlanul erős, fokozott reflexekkel védekeztem. Fokozott érzékenység és állandó érzékelés nélkül nincs művészet. A saját bőrömön bell így kell élnem.

- Visszatérnék még egy mondat erejéig a zenére. Valóban utálj a modern zenét?

A gyerekember a preklasszikusok, klasszikusok és az énekoktatás harmóniáin nevelkedik Midőn első hallásra találkozika "modern zenével", talán egy finom averziót érez vele szemben, amíg többszöri meghalgatás során felül nem kerekedik és ki nem érlelődik benne egy kiváncsibb, érzékenyebb igény újabb hangélményekre, kompozíciós elvekre. Ha e lépést megteszi az érzékenyebb hallás és az értő befogadás irányában, úgy attól a pillanattól kezdve fokzatosan egy újabb hangzásvilág távlatai nyílnak meg számára.
Zenét utálnom nem lehetett. A kortársi zene nélkül nem jutottam volna az életben semmire. Talán a zeneszerző kollégáimmal vannak vagy voltak a legéteribb kapcsolataim, a zenén keresztül természetesen. A zene még ma is több, mint a mindennapi kenyerem . Eötvös Péter mondotta egykor munnkásságuk kapcsán: A te szemed, az én fülem. Ha megállapítása netán fordítva is érvényes, akkor az ő füle az én szemem. Köszönettel kell nyugtáznom, hogy mindmáig elég jól "látok" vele.
Az orgonaműveket valóban kedvelem, és mint hangszert is mindenekfelett csodáltam. Talán azért, mert az első ilyen hangterjedelmű és intenzitású hangszerrel növendékkoromban találkoztam az iskola énekkarában, minden Veni Sancte, Te Deum, valamint minden nagyobb ünnepi istentisztelet alkalmával. A karzaton, az orgona mellett zengtük szólamainkat a visszhangzó templomhajóbana barokk freskók alatt. Bámultam a hatalmas hangszert, amelyet az időben még nagy taposópedálokkal kellett folyamatosan fújtatni, és addig szólt csak, amíg volt levegője. Ha a lég elszökött, a nagy hangszer suttogva elhalt.
Zenét meggondolásokból a Csendélet című film elvont detonációmozzanatában, az Elégia című film zenei konklúziójaként nem véletlenül hangzik orgona Sőt, szcenikai-dramaturgiai alapozásban a Szindbád többváltozatú finale-megoldásaiból nem véletlenül választottam azt a különös - és a filmet betetőző - Angyalka novellát, amely az imént említett templomi orgona-élményemmel szellemi emlék-rokonságban élt.
A modern zene? Parttalan fogalom. Opuszai közt rengeteg a divatos, újhangzású, de olcsó hatásokkal építkező darab. Sokan követik e divatot, igen gyakori a másodlagos imitáció és fércmű. Önmagamnak kellett tájékozódnom, csalódnom, újra és újra értékrendet teremtenem. Ez nem lehetett ok arra, hogy ne műértő figyelemmel és lelkesedéssel tegyem. Ha a disco-zenét és a rock-pop termés zenégseit is a modern zene kategóriájába soroljuk, úgy Ács Klára megállapítása stimmel. Akkor szerényen, illő tapintattal tudtul adom, hogy akár élő koncert formájában, minden obligát kellékével és gesztusleltárával egütt, akár minden butikban úszó és terjengő háttérérzetekként (illanó, zenei öbltőszer!) egy csoportban kezelem azon desodorokkal és illatpermetekkel, amelyek iránt allergiával viseltetem. Sőt az "aranylemezektől", miként egyes színes, tetszetős, különös hatású, attraktív gombafajták élvezetétől, ha tehetem, tiszta önvédelemből óvakodom.
Számomra már tizenéves koromban legfontosabb tevékenység (művészet) lett a film. De a zene indított valójában e pályán, és tart életben még ma is. Egyáltalán nem a film.

- A humorhoz és a komikumhoz milyen a viszonya?

Szeressem? Ne szeressem? Sírjak? Nevessek? a humor épít és rombol, gyilkol, minőségének és mennyiségének függvényében. Pontosak a műfajhatárok. Az előadó-művészetben és az irodalomban. Rádióban, kabaréban, pódiumon, színművekben, élclapokban. (A zenei példákat figyelmen kívül hagyhatjuk.) A kabarén épültem. Pesten nem hiánycikk. Dömpingáru. Derülni? Kacagni? Nevetni? Röhögni? Egészséges! Egészségükre... Röhögni mindenen lehet. Olyan jelenségeken is, amelyeket olykor mélyen gyászolni kellene... De milyen áron? Átmenetien szükséges lelki meteorológiai jelenségnek tartom, amelyek jelentős élettani funkciója van. Fenntartani a rekeszizmok helyes tónusértékét és kondícióját. A totális komédiák, érzékeny, metsző éelmeélű szatírák és többcsillanású groteszkek éltetnek derűvel. Az úgynevezett humor gyűjtőnevű fogalomnak egy színvonal alatti fajtája nagy mennyiségben lealacsonyít, leépít. A befogadásnak minőségi és mennyiségi határait szigorú kritikával kell megvonnom.
A humornak "naprakész" szükséges termését is meghagyom kedvelőinek. Színvonalát és mennyiségét tekintve, nagy átlagában, megkülönböztetett tisztelettel a kevés kivétel iránt, enyhén alantas terméknek tartom. Szeretnék nevetni (isteni derűvel) a humoromon, visz még rá a lélek. A klasszikus ókori görög, a francia, az angol szatírák, vígjátékok, komédiák, irodalmi gyöngyszemeit, valamint a karikatúrának grafikai ihletésű érzékenységű nemesebb, esztétikus kategóriáját tisztelem.
A filmtörténetnek egy jelentős korai periódusa épült a komédiára. A nevetés mindig kurrens fimárunak bizonyult. A régi ötcentes "Nikkelodeon" mozk így hirdették bohózataikat: "Jöjjön be, és kacagjon!" Dőlt a nép, nyitotta bugyellárisát, és kacagott. Néhai Novák Márk barátommal készítettük a Kedd című kisfilmet. Egy próbavállalkozást megízlelni, újabb fokon feltámasztani és újabb szinten újraéltetni a műfajt. Válaszom a feltett kérdésre e filmben irányadó kísérlet volt. Egy teljesebb előadást, a tervezett és elkészült nagyfilm-forgatókönyvünket nem sikerült megvalósítani. Nem értették. Néha Márk barátom és a vállalkozásunk emlékét kegyelettem őrzöm.
A humor az emberi dolgok "lelkére" tapintván övid úton villantja fel egyes jelenségek visszásságát. A humornak egyetlen atomja feloldhatja a kritikus napnak vagy órának minden feszültségét. Pszichés görcsoldó. Ha igaz, hogy a humor valóban az élet sója, akkor figyelembe kell venni, hogy mint fűszert, milyen mennyiségben csippentjük az ételbe.
Bármilyen közelről vagy távolról is vizsgálom: a humor tisztán emberi termék. Az emberi tökéletlenség mulatságos bizonyítéka. A humor csak emberi, olyannyira, hogy ha mindezt újra végiggondolom, a kérdést nem tudom illő komolysággal kezelni. Fenn kell tartanom a téma kezelésében, komolysága ellenére, némi játékos traszparanciát.

- Érdekelne, hogy változó, hullámzóó hangulatai közepette a durvaságot, a drasztikumot felfedezte-e magában? Kitört-e úgy, hogy később megbánta?

Nem! Erre még sohasem volt példa.

- Munka közben sem?

Nem! Erre végképpen nem! Ez végképpen tilos. (Bár emberi!) Az a helyzet, hogy olyan krnyezetben és szellemben nőttem fel, olyan apám és anyám volt, és nagyszüleim, melehetősen szigorú erkölcsű, de tiszta és végtelen szeretetű, hogy ebben a szűk családi körben egyetlen durva szór sem emlékszem, semmilen formában. Ez azt is jelentette, hogy sohasem ütöttek meg. Néha majdnem súroltam ennek a határát, de nem éltem meg semmilyen durvaságot sem családon belül, sem kifelé. Ezt örököltem. Megtartottam. Belém nevelték? Lehet, hogy nem is volt nehéz. Talán a módszer? Nem tudom. Szüleim a munka és a szeretet világában, sugárzásában éltek. Ebben nevelkedtem. Drasztikum? Jobb, ha kerüljük. Ez nem jelenti azt, hogy a "nagy életen" naponta, percenként, pillanaonként nem éltem át azokat a félelmetes indulati feszültségeket, gyötrelmeket, annak a lellki-pszichikai rohamnak az auráját, hogy azonnal elveszítem az önuralmamat és azonnal... nem tudom, mi történik. Felmérhetetlen borzalom. Össze ne törjem jómagamat és a világot. De ezt sikerült ez ideig még mindig önmgamon belül meggátolni, levezetni. Nem az ingerszegénység vagy az indulatok gyengeségének, inkább a "féek" és a "rácsok" erejének köszönhetem - persze amíg jó a konstrukció... Ha nem - s ez bekövetkezhet tán bármelyik pillanatban -, akkor lehet, hogy Ács Klára helyes következtetése, megállapítása ebben is beigazolódik.
Látomsok, indulatok, érzések nélkül nincs igazi művészet. A filmművészet sem nélkülözi. A filmbeli ábrázolásnál, megjelenítésben, a kívánt hatás filmbéli formájához képest lényegesen erősebb indulati formálóerő kell, hogy annak lenyomata, mása hitelt érdemlően megjelenjen. Talán a zenei előadó-művészetben vagy a szín- és táncművészetben hasonló intenzitású.
Ezek a pszichikai energiák jó vagy rossz komponensek, de még nélkülözhetetlen elemek a ngyobb, jelentős teljesítményekben. A lomha-lustán vgy robbanékonyan mozduló sárga szemű fenevdk és a magabiztos flitteres idomárnő vgy a bajuszos idomár közt nincs végérvényes és megnyugtató, életre szóló konszolidált állapot. A konszenzus csak ideiglenes és látszólagos. Ugyanis: ez az "Attrakció".

- Ha megengedi, a pszichografológusnak az egészséggel kapcsolatos megjegyzéseire is kitérnék: "Vérképe nincs rendben. Nézesse meg. Az epénél is valamit látok." Mit szól ehhez?

Ez szinte egyenértékű egy orvosprofesszori diagnózissal. Félelmetes. Említettem a múltkor, amikor találkoztunk, hogy nemrégen hagytam el a kórházat. Nem mondhattam le dr. Balogh Ádám tanár úr kedves, azonnali meghívását, amely egenesen a műtőúasztalra szólt. Epeműtétre! Betegségem epeelzáródással járt, s ez az állapot sárgaságot okoz. A vérsképben a bilirubinszint nasgymértékben felfokozódik. És mivel engem már elég kései stádiumban operáltak, gondosabb és hosszabb kezelési idő kellett a jelenség és utóhatásának megszüntetéséhez. Amikor találkoztunk, az időben állt be a vérképem a maga lassú, de természetes módján a kívánt normális szintre. Tehát jól írja Ács Klára, hogy a vérképen nem volt teljesen rendben. A labor szerint ma már igen. A halál udvarában jártam.

- Az orvos véleménye s a mérések szerint most már rendben van?

Időszakos laborkontrollok után, az orvosi vélemény szerint igen. Ha nem lát rajtam egy távol-keleti színárnyalatot, és nem téveszt össze az utolsó kínai császárral, vagy a Csodálatos mandarinnal - a csillárjelenet után -, úgy ez szinte biztos. Újra átadtak az életnek.

- Hála Istennek, teljesen szokásos színe van. De- mennyire én tudom - szemével ugye semmi komol probléms? "Munkaeszköze" is, s mint ilyen kiválóan működik.

A látásom, az hála Istennek, normális. Nincs panszom. Egy év óta használok talán másfél dioptriás szemüeget, ha egészen közelről nézek apró betűs szövegrészleteket. De lehet, hogy a hölgy kissé áttételesen érzékelte.
Lehetséges, hogy az egyik szememre, valamint a műtétre vonatkozó megállapítása annak a volt állapotnak a jelzése, amely talán kóros kapcsolatban állt a látással is, és azon stádiumban a műtét végrehajtásának körülményei teljesen megfeleltek Ács Klára észleleteinek és intelmeinek. Könnyen lehet, hogy kézírásom nem órára és percre tükrözi az egyén szelemi és fizikai státusát, hanem kissé késik, vagy netán előjelez.
Ennyi hibalehetőség, bevallom, nékem még szimpatikus is. A százszázalékos analízis egy kissé gyanús lenne. Egey száz százaékban pontos analízis felháborítana. Kiborítana.
Így is a határán állok. Ugyanis meg kellene kérdeznem, hogy tulajdonképpen mi az az anyaiágon: Nem! Ez egy nagyon is mély és éles felismerés, és ezt e kerek világon csak jóanyám tudta rólam igazán. Slussz.

- Szintén az egészséggel kapcsolatban: Esetleg - spor közben - megütötte a gerincét?

Igen... Nagyon régen... Kamaszkoromban. Problémát is okozott.

- Tehát ezt is kipipálhatom. És végül is a legyengült fizikai állapot is stimmel, azt hiszem, műtét után pár héttel ez teljesen természetes.
Gondolom, felerőséséhez - mint ahogy Ács Klára is figyelmezteti - nagyon odafigyel az étkezésére?

Igen... Pillanatnyilag szigorúan ajánlott diétás étrend. Sok minden került tilalmi listárae. Kedvenc ételeim még tiltottak. Átmeneti, érzékeny búcsú a tiltott, apró örömöktől. Ez a legkevesebb, hiszen sohasem voltam haspók.
Okulnom kell a messzeérvényű, paradicsomi példából. Komolyan veszem. Megigérem.

- Végignézve az előttem lévő analízist, úgy érzem, beszélgetésünk közben minden tételére, megjegyzésére fény derült, akkor is, ha nem beszéltünk minden tulajdonságáról egyenként és szó szerint. Szavaiból, vallomásából képet kaptunk életéről, vágyairól, terveiről. Kívánom, hogy az elkövetkező napokban, hetekben sikerüljön kellemesen kikapcsolódnia, egy jót nyaralni, utazni.

Nagyson köszönöm! A napokban utazom egy rövid időre Bécsbe, ahol talán, mint egykor régen, elkég otthonosan fogom érezni magam. No nem pihenni, abba belebetegednék. az a halálnak egy másik neme. És mint turista meg sem születtem. És nem is a film temetésére megyek, ugyanis Bécsben jelenleg a film eg új technikai lehetőségét hozzák gyakorlatba. Azonos probléma és látásmód. Pontosan azonos irányú azzal, amivel én itthon tíz-tizenkét évvel ezelőtt próbálkoztam. (Eltanácsoltatott.) Vagy még veem, vagy nélkülem, de létrejön az a film, amely a kifejezés lehetséges korlátait és szabadságát tekintve minden részletében egenrangű lehet a többi művészettel...
Hinni akarom. Ezen dolgozom. Ahogy Kosztolányi írja. "A játék a tükrünk... Amíg látjuk benne az arcunkat, tudjuk, hogy vagyunk."
 
 
0 komment , kategória:  A lélek rajza  
Nincs Cím
  2011-09-19 14:21:31, hétfő
 
  Figyelj drága, kicsi lélek, elmondom Neked mi az élet!
Semmitől nagyra nőni,
sírva világra jönni.
Lassan járva, óvakodva, anyakézbe támaszkodva.
Az ABC könyvet bújva, a tudós harsonáját fújva.
Nagy kalandok után menni,
hazug csókot megízlelni.
Aztán feledni gyorsan, majd szeretni halálosan.
De az ember mégsem boldog, gyötrik ezer gondok.
Majd újból lassan járni óvakodva, de már botra támaszkodva.
Csipkés szemfedeleket kapni, s egy szép őszi éjjel meghalni.
NE sírj drága kicsi lélek,de hidd el Nekem EZ AZ ÉLE!!
 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
A pszichografológia
  2011-09-15 14:41:39, csütörtök
 
 



A karmikus szülöttek szimbolikáit, horoszkópját, mélylélektanát és elmebetegségeit tartalmazza.

Híres pszichografológusok:

Rákosné Ács Klára , aki tizennégy éves korában kezdett grafológiát tanulni Románné Goldziher Kláránál, de az érdeklődése már egészen kiskorában megvolt.

Szepes Mária , kinek könyve világhírű lett.

Az elmebaj valójában építő folyamat Szepes Mária szerint, amely felszínre kényszeríti és juttatja a személyiségben lappangó gyógyíthatatlan lelki betegség gócait. Az elmebajon át ürülnek ki a jellem fekélyei. A kikristályosodott mánia a léleknek éppoly gazdag és különös megvalósítási lehetősége, mint például az álom. A téboly, ahogyan az álom is, lerázza magáról a józan valóság törvényeinek gátjait, s legképtelenebb eszméit meggondolás, szégyenkezés nélkül megvalósítja.

Az okkult mélylélektan az elmebajokat két nagy csoportra osztja: Az egyik csoportba tartoznak a fizikai sérülések, az örökölt hajlamok, a kábítószer-élvezet, az iszákosság, a nemi bajok, a túlerőltetés, az idegkimerülés és a különféle megrázkódtatások következtében kiváltódó elmezavarok. Ezek szervi jellegük ellenére, mint minden, ami születéssel hozott terhelés, nyomorékság, gyengeség, vagy akár külső sorscsapás - karmikus eredetűek.

A másik csoportba tartoznak a lelki természetű elmebajok, amelyeknél semmiféle testi, szervi elváltozás nem mutatható ki.

Mindkét elmebajcsoport gyökere: a démoni elemek eluralkodása az értelmi-erkölcsi kontroll gyöngülése.
A karma-csomópontokból, azok irányvonalából, melyekből a titkos népnél a gátak, betegségek keletkeznek és élő, dűlöngélő, kétségbeesett, hadonászó, kiáltozó, ágáló, önimádó, rögeszmés vonalakból és ábrákból kifejti a gyógyulást, a felszabadulást és időtartalmát is. A jó pszichografológus következtetni tud a személyiség előző születéseire, sorsára is. A szimbólumnyelv s a vonal-rejtjelek műfordítója.

Érdekes tanulmányozni az okkultisták szadista, diktátori hajlamait, végvonalait., a művészek táncoló nimfa-vonalait.

Az okkultista betegségek karmikus szülötteknél érvényesek, az ő írásuk kitűnik a többiek írása közül. Szomorú, hogy a pszichológiában, pszichiátriában nem alkalmazzák ezen írásmódok tanulmányozását, hogy megállapítsák, a beteg karmikus eredettel bír-e, s milyen terhekkel, adósságokkal rendelkezik.

kedd, 2011. szeptember 13.



 
 
0 komment , kategória:  Egészség, betegség  
Kohut Katalin: A boldogság
  2011-09-15 14:38:04, csütörtök
 
 



,,Csak akkor vesszük észre valaminek a hiányát, amikor már nincsen." (Kohut Katalin)

Mit jelent a boldogság? Milyen a belső békével rendelkező boldog ember? Ezt sokan megtapasztalták már, amikor gyermekek voltak, később, amikor szerelmesek lettek.

A gyermekkori boldogság, a gondtalanság, a játék öröme, mely állandó tanulásban megnyilvánuló tapasztalása a felnőttek világának, ismerkedés a világgal. A gyermek szabad, nem kötik a társadalom törvényei, csak benső szív-törvénnyel rendelkezik, jól tudja, mit szabad és mit nem. A játék apával élvezet, öröm, a mese anyával meghitt, a túra, kirándulás, nyaralás a családdal önfeledt. Minden nap boldog egy gyermek, akinek felelősségteljes szülei, nagyszülei vannak. Álmában csillagok közt szárnyal, s ott is, az égi világban apa és anya fogja a kezecskéit.

Amikor a szív megrezzen a kedves hangjára, látványára, tudjuk, hogy beköszöntött a szerelem. Egészséges esetben két egymáshoz illő, egymást tökéletesen kiegészítő, egymást kölcsönösen tisztelő ember élheti le boldogan az életét, ahogy mondani szokták, az örökkévalóságig. A boldogság szabadság, harmónia összhangja, egyfajta felemelő érzés, az ember állandóan a mennyben érzi magát. Így leélni egy életet csodálatos! Kéz a kézben esti sétakor, csak úgy andalogni holdfényes éjszakán, kimondott szavak nélkül. Hallgatni az est zenéjét, a tücsökciripelést, a fák suhogását, a tenger morajlását, s kiválasztani közös csillagot az égen. Mennyi csillagmilliárd jelzi a boldog emberek titkait! Hányan választják ki ugyanazt a csillagot éppen azon az egy éjszakán, s hányan mennek el közömbösen a boldogság mellett. A boldog ember harmóniában él a természettel, észreveszi, meghallja hangjait, tiszteli a föld kincseit, ezért a boldog ember alkalmas arra is, hogy nagy dolgokat tegyen, olyanokat, amelyekre mások kevesebb boldogság-aktivitásuk miatt nem képesek. Plusz energia a boldogság, határtalan erő. A szeretett ember, aki viszont tud szeretni, beleolvad a másik lénybe, s ketten egymás munkáját is támogatva szárnyalnak a világban, elgördítve az útjukból könnyedén minden akadályt.

Milyen még a boldogság? Gondtalanság, jólét, anyagi biztonság, siker övezi az útját. Ha nagyon sok boldog ember élne a világon, nem lenne többé háború és nélkülözés, mindenki elégedetten élhetne, sőt boldogság juttat adományokat a rászorulóknak is, mert az adakozásban is örömét leli.

Aki már érzett igazi szabadságot, akit már ért igazi boldogság, legyen az alkotó munka, vagy a daléneklés tisztasága, annak már van fogalma arról, mit rejt a boldogság, mit tartogat az emberek számára. Minden embernek mást jelent a boldogság, két közös van, a gyermekkor és a szerelem boldogsága. Adjuk meg az örömöt gyermekeinknek, hogy kiélvezhessék minden percét idejüknek, s adjuk meg a felnőtteknek a szerelmi kiteljesedés boldogságát!

kedd, 2011. szeptember 13.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Tolnay Klári
  2011-09-14 19:37:47, szerda
 
  Rákosné Ács Klára - Laósz Mária: A lélek rajza
Göncöl Kiadó 1993.
Támogató: Szerencsejáték RT
Felelős kiadó: Szikói Gábor ügyvezető
Felelős szerkesztő: Doboss Gyula
Felelős nyomdavezető: Nagy Iván ügyvezető igazgató

Analízis

Gyors felfogóképességű, gyors appercipiáló, intelligens. Intelligensebb, mint amilyen okos. Ez nem azt jelenti, hogy nem okos, de az okosság logikát követel. A logika időt.. Ennek az írásnak a tulajdonosa pedig nagyon türelmetlen!
Mierl gyors felfogóképességű, azonnal nyilatkozik, ahogy a benyomást megkapja. Nem enged magának időt és logikát. Emiatt voltak rossz tapasztalatai...
Tehetséges ember - de ne tudja eléggé összefogni a mondanivalóját. Türelmetlensége miatt sem...
Epéjével van valami baja. Diétáznia kell! Bizonyosfajta gyulladásokra hajlamos...
Sértődékeny. Ha úgy érzi, valaki megbántotta, jellegzetes pózt vesz fel, és elkezd vitatkozni. Nem hagyja magát...
Ki kell mondanom, mindennel kapcsolatban lusta!
Hanyagnak is nevezhetném, de az már nem ugyanaz.
Össze kéne fognia magát, mert tehetséges! Tehetsége jobban kidomborodna, ha koncentráltan nyilvánulna meg... Érdemes lenne!
Jobb lenne, ha nem lenne hiú! Ez nem szokásos, külsőre vonatkozó hiúság. Egyszerűen fél vagy tart attól, hogy jobban, teljes mélységben kiadja, megmutassa magát...
Nagyon érzékeny ember! Sok benne a feszültség. Nem egy leszűrt ember, nem öreg ember. Valószínűleg középkorú...
Olyan tehetséges ember, aki a munkájából, csak a munkájának él+ Ez adja neki az életkedvet. Valószínűleg egyedül van...
Vitalitása, akaratereje van, de nincs céltudata. Vibráló is lehet.
Erősen hangulatember. Hangulatai sokszor uralkodnak rajta. Ez sok bajt is okozhat
Valószínűleg művész. Nem képzőművész... Lehet zenész, színész, esetleg ír...
Ha jobban összeszedné magát, többet tudna adni, teljesebben megnyilatkozni. Ő sokkal tartalmasabb!
Karakterénél fogva soha nem tud igazán boldog és kiegyensúlyozott lenni. Meg tudja számolni a pillanatokat, amikor ez megtörtént...
Misztikumra való hajlam... Hívő ember, ez nemcsak istenhit lehet.

Egészség! Fiatalabb korában volt egy olyan érzelmi esemény az életében, ami szinte beteggé tette! Rövid időre a munkájától is visszavetette.

Ákos (ő a múlt) régebbi múlt, mint ami beteggé tette, de erős nyomot hagyott benne.

Elképzelhető, hogy a jövőben írni is fog.
(Az utolsó megjegyzésem már az írás tulajdonosának aláírását látva, tehát a személy ismeretében tettem. R.Á.K.)

Tolnay Klári

A Fejér György utcai lakásában, az állólámpa fényében Tolnay Klári ül velem szemben.
Az olvasópróbák tárgyilagos hangján mormolja saját analízisét. "Gyors felfogókészségű, gyors appercipiáló, intelligens, nagyon türelmetlen..." (Érzelem nélküli, szinte monoton hangja felélénkül.) De mennyire türelmetlen vagyok! Úristen! A színpadon is, a próbák alatt. Gyorsan észreveszem, ha valami nem jó, s már javítanám is. De nem. A rendező lenn hosszas magyarázatba kezd, hogy itt meg ott, ezért, vagy azért, másképp kéne. Na, ilyenkor mondom türelmetlenül, ingerültem: tudom, tudom, csak csináljuk. Persze hogy ennek nem mindenki örül. Jobbik esetben a rendező erre már mellőzi az instrukciót, dolgozunk tovább. Civil türelmetlenségem is számtalan. Hadd ne részletezzem.
Jé! Író vayok, azt hiszi Ács Klára? Nézd csak: "Nem eléggé tudja összefogni mondanivalóját..."

- Sorban minden kiderül. Természetesen erről is beszél, majd meglátod.
Az epém... Hát ez, látod, igazán meglepő! Az epémmel valóban ban vaj. Kövem, az hál"istennek nincs. De Zsuzsi születése után többször volt görcsöm, rohamom. Volt, hogy forgatás közben lettem rosszul, onnan vittek orvoshoz. Kderült, hogy terhességem alatt a gyerek úgy helyezkedett el, hogy nyomta az epémet. Ennek következménye, hogy időnként nem megfelelően működik. Azóta is, évente egyszer-kétszer előfordul. Ilyenkor diétázom, de a legjobb, ha néhány napig koplalok.
Érdekes. A gyulladásokra való hajlam is igaz.

-"Tehetséges ember." Ez tény. Bizonyított tény, tehát nézzük tovább. "Sértődékeny". Ez mennyire állja meg a helyét?
Semennyire. Személyes dolgokban nem vagyok sértődékeny. Ha jobban belegondolok, életemben nem is sértett meg komolyan senki. Persze lehet, hogy ez csak szerencse. Ha valamilyen megjegyzés nem esik jól, úgy reagálok, hogy nem reagálok. Mondhatnám - Kosztolányi szavaival - azért nem vitatkozom senkivel, mert állandóan önmagammal vitatkozom.

- Ács Klára nagyon aláhúzza a "jellegzetes pózt vesz fel" észrevételét. Jellemzőnek tartja az írás tulajdonosára. Ezért beszélnék még erről egy kicsit. Ez egy olyan gesztus, amit egy kívülálló tudna jobban megállapítani. Esetleg aki sokat dolgozott már Veled...
Te észrevettél talán valami erre utaló gesztust?

- Mi még- sajnos - sohasem dolgoztunk együtt. De beszélgetéseink közben valamire azért felfigyeltem. Mondhatom?
Persze.

- Te is állítottad az előbb: Úgy reagálok, hogy nem reagálok. Én ezt úgy láttam: ha valamivel nem éretesz egyet, más szóval valamit sértőnek, bántónak, igaztalannak gondolsz - beszélgetés közben - , megmerevedsz. A szemedben megjelenik egy tiltakozó villanás, és főleg a nyakad, a fejed tartása változik meg. Tudom, a megmerevedés nem a legjobb kifejezés, de ezt a te oldott, laza, mindenkor természetes lényedhez képest értettem. Talán ezt látta a pszichografológus?
Érdekes. Lehet. Tényleg meg kéne kívülállókat is kérdezni. Én azt hiszem - ismétlem -, személyes dolgokban nem vagyok sértődékeny. Elvek miatt, elvi dolgok miatt viszont gyakran. Nemcsak sértődött, inkább dühös tudok lenni.

- Milyen elvi dolgokra gondolsz?
Tudod, hogy régi vesszőparipám a környezetvédelem. Nemcsak világméretekben vagy országos szinten, hanem szűk lakókörnyezetünkben is. Megőrjít például, ha kinézek az ablakon és látom, hogy a fák ágain - mint a karácsonyfán a díszek - teásfilterek lógnak. Az emberek reggelizés közben laza mozdulattal egyszerűen kihajítják a nyitott ablakon.
Más. Nagyon szeretem az állatokat, így a kutyákat is. De egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy miért kell a járdán lépten-nyomon kutyaszarba lépnem? Kis jóérzéssel megoldható lenne. Európa tiszta nagyvárosaiban sokszor láttam, hogy a gazdik kis lapátkával zacskóba kotorják és bedobják a szemétbe kedvenceik produktumát.

- Egyetértek.
Megint egy alapdolgot mond ki rólam Ács Klára: "Mindennel kapcsolatban lusta..." Kedves, ahogy nem akar megbántani a szóval, de hát ez van, ki kell mondani! Már többször beszéltem róla nyilváosság előtt is, meg neked is. Sajnos igaz. Tudod, Vámos Laci is használta ezt a kifejezést: a lusta színésznő. Tartózkodik az átéléstől. Rázni, ütni, rúgni kell, meg kell alázni, hogy a szerepre találjon. És nemcsak ő. Sokkal korábban Jób Dániel is így vélekedett. S megrázott, mint Krisztus a vargát.

- Akkor egyetértesz a pszichografológus megjegyzéseivel, össze kéne fogni magát, mert tehetséges? Ezt, ha jól látom, más szavakkal, de többször is említi.
Igen. Ha így érti, elfogadom. De te is tudod, szerep és szerep, darab és darab között óriási különbség van. Sokszor nincs igazán szükség óriási koncentrálásra, hogy megoldjam. Könnyedén, "lustán" is összeáll a figura. Ez a megjegyzésem arra, hogy érdemes lenne "koncentráltan megnyilvánulni, hogy a tehetsége kidomborodjon". Ez főleg fiatalkori naivaszerepeimre volt igaz.

- Ács Klára megjegyzése a mostani írásodra vonatkozik! Én inkább arra gondolok, hogy az utóbbi évek sikerdarabjait is könnyedén, erőfeszítés nélkül hoztad. Nem kívántak tőled elért eredményeidet meghaladó erőfeszítést. A Mensáros Lászóval párosban készült - igazán magas színvonalon előadott - Kései találkozás és a Kedves hazug - remek alakítások.

- De nem hiszem, hogy továbblépés lenne saját mércéd szerint is a csúcshoz képest. Itt A vágy villamosa felejthetetlen Blanche-ára gondolok, és a Nem félünk a farkastól Marthájára.
Igazad van. De a színész ebben kiszolgáltatott. Nem én osztok magamnak szerepet. Másoknak kéne odafigyelni arra, hogy azt a magasságot, amelyet egyszer átugrottam, emelni kéne A Maude és a Haroldot nem láttad?

- Láttam. És egyetértek, hogy "kis korona őszülő fejeden" Colin Higgins kortárs amerikai szerző vígjátéka kedves, szívhezszóló darab. Ha jól tudom, magad fordítottad?
Igen.

- Parádés szereplehetőség, és te élsz is vele. Hitet tehetsz a lelki és a valóságos környezetvédelem mellett. A siker is nagy volt. Özönlött a közönség, s főleg a fiatalok. De a magasság - számodra - nem haladta meg a már említett csúcsot.
Én is várom ezeket a csúcsszerepeket. Nézzük tovább.. Hát hiú, azt hiszem, igazán nem vagyok!

- Klárika! Szavadon foglak! Te magad írtad valahol: "...a Mensároshoz fűződő átlagosnál mélyebb rokonszenv hasznára vált közzös munkálkodásunknak. Ha kettesben próbáltunk, mindig úgy irányítottam a dolgokat, hogy Laciban feltámadjon a színészi hiúság, s törekedtem arra, hogy legyőzzön engem. Laci az említett párharcra mindig kész volt. Sikerünk titka- ezt a kritina nem tudta felfogni - a hiúságunkból fakadó páros küzdelem. Mensáros nem akart Tolnay mellett megbukni, de jógamam sem engedtem át a terepet Lacinak..."
Megfogtál. Ez a színész hiúsága.

- Ács Klára is úgy írja: Nem a szokásos külsőre vonatkozó hiúság.
A civil hiúság nem is volt rám jellemző sohasem. A tstemmel, a külsőmmel nem törődtem sokat. Anyám figyelmeztetett is különböző férficsalódások után: Édes fiam, én is megcsalnálak. Így nem lehet egy férj előtt kinézni. Soha nem feleltem el a jó öreg Szedlacsek nénit sem. Kedvenc öltöztetőnőm sorra ellopkodta a kalapjaimat, és elégette a színház kazánjában. Vásárolj új fejfedőt, dohogott. Öt éve látom a fejeden ugyanazt. A színpadon viszont nagyon odafigyelek az öltözékemre. Illik-e a figurához, tudok-e benne mozogni . Mindez nagyon fontos.
Az a megjegyzése viszont, hogy "tart attól, hogy jobban, teljes mélységben kiadja, megmutassa magát" szerintem nem hiúság, hanem szemérem.

- Engedd, hogy ellentmondjak! Blanche szerepében éreztem ezt a kitárulkozást. Ezért is pontos a "diagnózis". Jelenleg szerepeid, alakításod mélységét jelzi az írásod. A mostani énedet. A pszichografológus csak erről, a jelenlegi állapotodról beszél. Erről a hiányérzetről.
Megadom magam.

(A következő sorokat olvasva Klárika kislányos pajkossággal reagál.)
Ez kedves! "Nem öreg ember. Valószínű középkorú". Bevallom, nem érzem az öregséget. Ugyanúgy élek, dolgozom, tervezek, mint tíz, húsz, akár harminc éve. Flyamatosan élek... És igen. A munka, a színpad az igazi életem. Ott érzem igazán otthon magam. Ezt jól látja Ács Klára. Függetlenül attól, hogy a hétköznapok is fontosak számomra. A létezés maga hallatlanul izgalmas. Megfigyelni magunkban a természet működését, reakciónkat a külső eseményekre, ízlésünk változását. Rádöbbenni a sokat hallott közhelyek igazságára...
Érdekes. "Egyedül van." Ez is látszik az írásomból?

- Amikor Ács Klára az analízis végén meglátta az aláírásodat is - tehát megtudta, kinek az írását elemezte -, héhány dolgot külön megerősített. Indokolt. Ezt is. Az egyedüllét főleg pszichológiai következtetés: aki ennyire érzékeny ember, és ennyire a munkájának él, az valószínűleg egyedül marad.
Értem. A továbbiak stimmelnek. És itt jön, ami izgatott, a foglalkozás, a hivatás. Elgondolkodtató. Érzi, hogy a zene mindig is vonzott engem, érdekelt. Fontos volt. Meséltem neked, gyermekkoromban a kúria ebédlőjében valóságos kis koncerteket tartottunk. Családunk kamarazenekarrá, kvartetté vált minden este. Fantasztikusan szép és harmonikus pillanatok voltak ezek. Anyám a koncertmester, zongorista és énekes is. Apám és bátyuskám hegedült. Én zongoráztam és énekeltem. Rengeteget rögtönöztünk. Minden művet mohorai hangszereinkre alkalmaztunk.
Aztán később, Debrecenben, hála szüleim áldozatvállalásának, folytathattam a zongoratanulást. Énekelni is tanultam, Hoor Tempis Erzsébet énekművésznél. Tanárnőm szépnek ítélte énekhangomat. Beajánlott a debreceni színház kórusába. Természetesen nem állandó szereplőként, kisegítő énekesként léphettem fel, hiszen még iskolába jártam. A Carmen előadásában a dohánygyári munkáslányok csapatában énekeltem. Érdekes, hogy ekkor még nem is gondoltam a színészpályára...
A zongora pedig - mint anyámhoz tartoó rekvizium - mindig elkísért. Szép családi életünk szimbólumát csak a hetvenes évek közepén kellett eladnom. Kinőtte a lakásomat.
Pestre kerülve, színházba járva már a színészet kerített hatalmába ... véglegesen.

- Írásodat tanulmányozva Ács Klára nagyon hangsúlyozta azt az érzelmi eseményt, ami megváltoztatta az életedet. Ez - mint írja - fiatalabb korodban volt. Volt ilyen?
Fantasztikus! Bizony volt. Jó régen. Második házasságom kudarca tekinthető olyan érzelmi eseménynek...

- Klárika! Megengeded, hogy néhány sorodat idézzeme egy régebbi írásodból? Bevallom, annak idején nagyon hatottak rám ezek a szavak. És most, az analízissel kapcsolatban, megint megkerestem.
Mire gondolsz?

- "A szerelemmel tulajdonképpen negyvenöt éves koromban leszámoltam. Volt még egy-két ízléstelen kísérletem, de ezek nem számítanak, néhány kolléga hiúságát legyezgette a közellétem, voltak, akik szakmai sikert reméltek a röpke kapcsolattól. Negyvenöt éves koromban érett, szép asszony voltam.. Házassági kudarcaimat úgy dolgoztam fel magamban: a férfi-nő terület valójában tilos terep számomra. Egy felsőbb sors, nevezzük Istennek, úgy rendelkezett: a színpad az én üdvösségem. Valójában a szerelmi boldogság nem szenvedi a művészetet, a boldogság önző, de a művészet még önzőbb. Teljes színészi képességem csak akkor bontakozott ki igazán, a mikor magamra maradtam. Amikor rádöbbentem, nekem sem a férj-feleség kapcsolat, sem az édesanya-gyermek viszony egyszerűen nem jár, még nagyobb energiával szolgáltam a színpadot.
Döntésemet a gyönyörű otthoni példa is befolyásolta. Szüleim mintaszerűen éltek. Ha nagykorunkban kopogtatás nélkül nyitottunk a szobába, pirulva, mentegetőzve szétugrottunk. Ez a kép élt benne, ilyennek képzeltem a sírig tartó házasságot.
Na de térjünk vissza az analízishez! Tudod, hogy Rákosné Ács Klárát ismeretlenül is mindig nagyon tiszteltem. Pár éve megjelent Vallana a betűk című kötete is izgalmas olvasmányom. Hiszek a tehetségében. Ezért is mertem erre az "élveboncolásra" vállalkozni. Megmutatni ennek a módszernek az igazát. Nem csalódtam. Lényegében érvényesnek érzem meglátásait. Az előző például még engem is meglepett... Tehát, egy-két értelmezésbeli kérdőjelen túl, nálam is pontos az analízis.

- Beszélgetésünk során ugye a kérdőjeleket is eltöröltük? (Klárika nagyot nevet...)
Nagyjából.
De jön itt méeg egy kérdőjel! Mert a következő sorok igazán nem jellemzőek rám. "Karakterénél fogva, soha nem tud igazán boldog és kiegyensúlyozott lenni, és meg tudja számolni a pillanatokat, amikor ez megtösrtént..." Nem így van. Épp az ellenkezője. Valamikor régen, igen. Az ember fiatalkorában rohan, tanul, küzd a hivatásáért, szerelmes, dolgozik, aggódik a gyerekéért, féltékeny és a többi. Nem boldog. Nincs rá ideje. Kérdezz meg bármelyik mai fiatalt, boldog-e? Hasonló a válasz. Mára megváltozott a helyzet. Apróságnak tűnő dolgok tesznek harmónikussá, boldoggá.
Mutattam neked az ablakban fészkelő kis gerlepárt. Boldog vagyok, ha látom őket. Ha nézegethetem, milyen kis tojást tojt. Ha felkapkodják a kiszórt magvakat. Egyszerűen boldog vagyok attól, hogy zöldek a fák. Ha szépen süt a nap. Valamelyik szerepemben elhangzott ez a mondat: "Megöregedni unalmas, de az egyetlen lehetőség arra, hogy sokáig éljünk." Mindig nagy tapssal fogadta a közönség. Én is nagy bölcsességnek hittem. Ma másképpen gondolom. Nem unalmas. Sőt! Hallatlanul izgalmas. Minden felismerésnek örülök. És ha elfog valami önsajnálat vagy világfájdalom, felnyúlok a könyvespolcra. Biztos kézzel emelem le azt a könyvet, ami válaszol kétségeimre, vagy vigaszt nyújt. Hiszek abban, hogy nem elég olvasni. Újraolvasni kell! És amikor becsukom - mint nagyanyáink a bibliát -, megcsókolom a könyvet.

- (Nehéz megszólalnom. Úgy érzem, ez már az igazi bölcsesség. De megint akadékoskodom.)
Nem hiszem, hogy mindez ellentmond Ács Klára megállapításának. Ma törekszel, akarod a boldogságot, a nyugalmat. És bölcsen meg is teremted magadnak a hétköznapok boldogságát. De alkatodnál, karakterednél fogva, ahogy Ács Klára mondta, életed során nem voltál igazán kiegyensúlyozott, igazán boldog. Ma egy bölcs, filozófus asszony vagy. Derüsen nézel a világba. De meg tudod számolni a pillanatokat, amikor a boldogság megtalált. Én azt hiszem, hogy ez így is igaz!
Nem alarlak meggyőzni. Én mostanában többnyire kigyensúlyozottnak érzem magam...

- Felírtad a négy személynév közé - utolsónak - az Ákos nevet. Ács Klára szerint ő a múlt, a régi múlt az életedben. Régebbi, mint ami beteggé tett. De erős nyomot hagyott benned.
Persze, hogy erős nyomot hagyott bennem. Hiszen ő a gyermekem apja.
Ákos a film bűvöletében élt. Én a színházhoz kötődtem jobban. Örök vitáink voltak. Ez is máig bennem él. Ahogy múlnak az évek, azt is tudom, érzem, Ákossal azért hozott össze a jósorsom, hogy megismerhessem az édesanyját. A mama rendkívüli asszony volt. Nagy hatással volt gondolkodásmódomra is. Rengeteget tanultam tőle. Általa ismertem meg például a hinduizmust. Sokat tanulmányozom azóta is a Bhagavad-gítát és a Védákat. A karma, a tett és a tettek révén kiérdemelt sors életemben meghatározó szerepet kapott. Bármi ért, jó vagy rossz, azon töprengtem, megérdemeltem vagy sem. A karma egyúttal figyelmeztetés is volt, mit, hogyan kell cselekednem. A magánbajaimat kellő higgadtsággal tudtam elfogadni.

- Eszerint a hit kérdésére vonatkozó elemző sorok igazak?
Ismét egy meghökkentő, vesébe látó megjegyzés. Az igazi, mély intuíciót érz em. itt már nem elég a tudás.

"Misztikumra való hajlam." A már említett hinduizmus iránti érdeklődésen túl a keleti kultúrák ismeretét és szeretetét is Rátonyinétól örököltem.
Egyre jobban vonzott a népek bölcsője, eredete. A mi homályba vesző múltunk. Szerencsém volt. Egy kulturális csere keretében Mongóliába utazhattam. Máig a sors nagy ajándékának tartom. "A nagy vándorlás" fordított irányban és repülővel - csodálatos volt. Átrepültünk az Ural fölött is. Megdobbant a szívem. Itthon vagyok.
Hadd meséljem el néked egy furcsa kalandomat, misztikus látomásomat. Országjáró, ismerkedő Útjaim során mindent meg akartam ismerni, ami ősi, ami régi. A tájat, a szokásokat, a népet. Egy északát jurtában töltöttem. A többie ka közeli fogadóban szálltak meg. Egyedül voltam. Már pirkadt, amikor arra ébredtem, egy ló szuszog a fülembe. Felugrottam, ki a jurtából. A hajnali, sűrű ködben egy szép fehér táltos állt előttem. Meleg barna szemét rám szegezte, majd horkant egyet-kettőt, aztán megfordult, és lassan eltűnt a ködben Csodálatos volt. Kísérőim szerint biztosan álmodtam. Ezen a környéken nincsenek lovak. Én tudom, hogy ott volt... valóság volt...

- "Hívő ember, ez nemcsak istenhit lehet".
Nem templomba járó módon hiszek. Hiszek valami felsőbbrendű erőben, összefüggésben, hatalomban. Mindegy, hogy minek nevezed. A világegyetem olyan nagy. Pirinyó fogaskerekek vagyunk. És hiszem, hogy megvan a dolgunk a földön.
Hitem mélysége és sokszínűsége valószínűleg kora gyerekkoromban is gyökerezik. Katolikus anyám és az evangélikus apám tisztelettel voltak egymás vallása iránt. Egyik vasárnap a katolikus templomba mentünk misére, másik vasárnap pedig az evengélikus istentiszteletre. Gyuri bátyám apám vallását követte - szokás szerint -, én pedig anyámét.
Mohorai diákéveim után, tizennégy éves koromban zárdába kerültem, Nyíregyházára, az Angolkiasszonyokhoz. Az itt töltött két év biztos, hogy kitörölhetetlen nyomot hagyott benne. Egy ideig azon goldolkodtam apáca leszek. Úgy gondoltam, tevékeny apáca, aki gyógyít valami lepratelepen, vagy tanít Afrikában a négeek között Mater Mohács viszont kijelentette: "Benned mocorog valami, nem leszel te apáca..."
A zárdai élet ellensúlyozására később szüleim Debrecenben színházba, bálba, strandrae vittek. Emlékszem, teljesen kétségbeestem, hogy meztelen combokkal, fedetlen karral kell kimennem a kabinból az emberek közé+

Még egy kérdés a misztikummal kapcsolatban. Érdekelssne, hogy a reinkarnációról, vagy a lélekvándorlásról mi a véleményed?
Ez két különböző fogalom. A reinkarncióban tudok hinni. Ha a vallások összességét nézed, több vallás hivői állítják, hogy az ember halálakor valódi élete nem alszik ki. A lélek csupán testét veti le, s attól függően szüleik. Talán ezért is tiltja a legtöbb vallás az öngyilkosságot is. Ez nem megoldás. Ilyenkor az ember meghatározott feladatát - amiért a világra jött - nem teljesíti, elmenekül. Újjászületve, nehezebb körülmények közöztt, előlről kell kezdenie ugyanazt. Nincs menekvés!
A lélekvándorlás - hogy az újjászületés utáni létforma lehet állati, növényi vagy akár anyagi is, például kristályl - számomra elképzelhetetlen!
Ez visszafejlődés lenne. Én a fejlődésben, a szépségérst, a tisztaságésrt vívott harcban hiszek.

- Jártál már a Szentföldön is. Beszélnél emlékeidről?
A "nagy utazás" bennem még máig sem ért véget. Azóta minden bibliai tárgyú képet másképpen nézek. Az ígéret földje olvasmányaimat is megtermékenyítette. A személyes találkozás az elmúlt évrezdedek köveivel, szikláival, vizeivel.
Boldoggá tett a véletlen, amelynek során eljutottam Izraelbe. A Kedves hazuggal vendégszerepeltünk ott. Szabad időmben végigjárhattam a biblia színtereit. Láttam az Olajfák hegyét, a Táborhegyet, a Genezáreti-tavat, Betlehem szent helyeit, Jeruzsálemet. Örök emlék.

- Ezek az élmények, emlékek is hozzájárulhatnak, hogy belevágj és végre írj? Említetted, többször éreztél kísértést erre.
Gondolatom, témám több is lenne. Csak az erőm, a merszem kevés hozzá! Talán a közeljövőben ismét rászánom magam. Egy keltárül szóló könyvről lenne szó. Régóta foglalkoztat ennek az ősi kultúrának számtalan emléke. És Ács Klára is biztat írásra, nem? Meg kell próbálnom.

- Beszélgetésünket azzal zárom, hogy kívánok neked sok erőt és egészséget, kívánom, hogy a "Blache" mélységű szerepek ismét megtaláljanak. S kívánom, találd meg a szavakat, mondatokat önmagad írásbeli megfogalmazásához.
Köszönöm.
 
 
0 komment , kategória:  A lélek rajza  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2011.08 2011. Szeptember 2011.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 25 db bejegyzés
e év: 268 db bejegyzés
Összes: 6280 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 639
  • e Hét: 6648
  • e Hónap: 28023
  • e Év: 162750
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.