|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2007-08-13 21:53:41, hétfő
|
| |
| |
Komment:
"....egyébként nem fognak senkire furkósbotot hogy költkezzen márpedig költekezzen. Tartom annyira felnőtteknek az embereket, hogy tudják mit csinálnak. Ugy látom te mindenkit cselekvőképtelennek tartasz, és feltételezed, hogy irányitani kell őket. Pedig nem!
Egyébként a lemezed lejárt." (Nagy Gizella)
Válasz:
BMI 2007-08-13 19:49:00
Szerintem, megszokásból költekeznek hitelből az emberek, mert a fizetésükből soha nem futotta még egy új télikabátra sem.
A vállalat vezetősége (párt-kisz-szakszervezeti titkár) jóváhagyásával lehetett mindig fölvenni vállalati kölcsönt a fizetés terhére.
Aztán tudod-e te nagyokos, hogy miért nem tudtak a fizetésből vásárolni?
Azért, mert amit megtermeltek a dolgozók nyereséget - felélte a FÜGGETLENÍTETT párt- a kisz, meg a szakszervezeti apparátus. Mert, ha nem tudnád, akkor most én elmondom neked, hogy minden egyes cégnél (vállalat, intézmény) volt függetlenített bizottsága mindhárom szervezetnek - függetlenített titkárral és titkársággal.
Még azt is szeretném, ha megtudnád, hogy az alamizsna értékű fizetés fedezetére, pedig attól a "rothadó"-nak hazudott kapitalista nyugattól vették föl - kölcsön formájában.
De, hogy ez a lemez mennyire hogy NEM JÁRT LE az is bizonyítja, hogy most ezeknek a függelenített MSZMP- KISZ- és szakszervezti apparátusoknak a jogutódai ugyanott folytatják a volt munkásság tönkretételét, ahol legalább 1990-ben abba kellett volna hagysatni velük.
Ezek a munkások akkor elhitték, hogy őértük, a munkásokért és a parasztságért gyakorolják a hatalmat, pedig ez a hatalom teljességgel öncélúan működött, ugyanúgy, mint most.
Most is minden luxussal körülveszik magukat, miközben a volt munkásság (a saját szavazóbázisuk) azért vesz fel hitelt, hogy a megemelt közüzemi díjhátralékokat ki tudják fizetni. Teszik ezt zokszó nélkül és inkább beledöglenek, meg átmennek hajléktalanba, minthogy elismerjék: HÜLYÉRE VETTÉK ŐKET ÉVTIZEDEK ÓTA!!!
BIZONY, GIZIKE! NÁLAD JÁRT LE A LEMEZ, SŐT K..RA AKADOZIK.
"FÜLSÉRTŐEN" ÉS SZEMBÁNTÓAN!!!
BMI |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-08-13 21:43:56, hétfő
|
| |
| |
HÁRMAS NYOMÁS ALATT...
(Nyílt levél)
Mottó:
Királyok I. Könyve 3. rész, 24-25-26. vers
Azt hiszem, hogy mindenki ismeri Salamon király történetét a két asszonnyal? Amikor is meghal a gazdag kereskedő és a fiára hagyományozza vagyonát. Csakhogy a második asszonynak meghal a gyermeke. A két asszony nem tudott megegyezni, mert mindkettő az állította, hogy ő az élő gyermek édesanyja, vagyis őt illeti az örökség is. A bölcs király gondolkodott, majd azat mondta: ,,Monda a király: Hozzatok nékem kardot! És mikor odahozzák a kardot a király elé," ,,Monda a király: Vágjátok két részre az eleven gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a másikat pedig a másiknak." ,,Ekkor monda az az asszony, akié vala az élő gyermek, a királynak, mert megindult szíve gyermekén: Kérlek, uram, adjátok néki az élő gyermeket, és ne öljétek meg őt. A másik pedig azt mondja vala: Se enyim, se tied ne legyen; vágjátok ketté."
http://video.hirado.hu/videok/szolas_szabadsaga/20060924/szolas_felelosseg_060924 .wmv
Ezen a linken található nyilatkozatoknak akkor lesz létjogosultságuk, ha megtörténik a valódi és teljes-körű rendszerváltozás Magyarországon.
Az 1990-ben, az első "szabadon választott" párt vezetője szerint, az elmúlt 16 évben "kiépültek a demokrácia intézményei".
Igaza lenne, csakhogy ezekben az intézményekben régi-új kompetensék gyakorolják a szocializmusban megszokott, demokráciának hazudott - valójában kontraszelektív - bürokráciát!
Ezzel a fajta hatalom-gyakorlással kettős uralom alakult ki Magyarországon.
Ezt a kettős nyomást már nem sokáig bírja a magyarság elviselni.
Mi célt szolgál az egyik ill. a másik nyomásgyakorlás.
Mindkét irányultságú hatalomnak addig van "létjogosultsága", legitimitása, míg vannak, akik rájuk szavaznak. Ezért követnek el mindent a parlamenti pártok, hogy meggyőzzék választópolgáraikat arról, hogy egyedül ők érdemlegesek erre.
Csakhogy, egyik sem tud mást nyújtani, csak, mi lényege.
1.) A baloldalnak nevezett, de már réges-régen nem az, hanem a volt bolsevik, új burzsuj hatalom a régi módszereivel másodszor is teljes gazdasági csődbe vitte az országot. (Lásd: az MSZMP KB 1989-es jegyzőkönyveinek szövegeit!)
http://furaila.blog.xfree.hu
2006-10-23, 04:12:21, 4. oldal
2.) A jobboldalnak mondott, de néppárti szövetséggé bővült politikai oldalon is vannak öncélú politikusok, de a fő irányvonal a polgári középosztályon nyugvó "jóléti" polgári demokrácia megvalósítása, ami abban a bizonyos, csontig lejáratott Horthy -korszakban már egyszer megvalósult.
Ezért aztán nagyon nehéz modellizálni az akkor kiépült oktatási, egészségügyi, kulturális intézményrendszerét! Nem azt mondom, hogy át kell venni az összes negatívumával, kritika nélkül mindent, hanem meg kell nézni mi az, ami "eurokonform" módon működhet a mai viszonyok között is?
3.) A harmadik probléma az, amit külső nyomásnak nevezünk és az első hatalmi elitet segíti a nyomásgyakorlásban. Mert úgy tűnik, hogy sem Kelet Európának, sem a nyugatinak egyáltalán nem érdeke egy, a saját lábán is megállni tudó, vagyis, gazdaságilag és politikailag önálló magyar nemzetállam létrejötte! Ezért aztán, mi: akik ezt szeretnénk, szemben találjuk magunkat a külső érdekcsoportokat kiszolgáló politikusokkal és az őket támogató média-birodalommal, valamint az általuk, együttes erővel megdolgozott szavazókkal, szimpatizánsaikkal.
A modern, lélektani hadviselés módszerével - ennek a külső érdekcsoportnak/oknak nagyon kényelmes megoldás lenne, ha sikerülne bennünket olymértékben egymás ellen hangolni, uszítani, hogy szépen, de biztosan kinyírjuk egymást.
Az effajta népirtó technikák ellen nem lehet semmilyen nemzetközi bírósághoz fordulni...még fegyverre is csak minimálisra van szükség...a gumilövedék is megteszi?!
"Hol az igazság mostanában?" olvastam egyhelyütt, amire rögtön az ugrik be, hogy a "jó meleg szobában".
De, hol lesz itt az elkövetkezendő hónapokban, években jó meleg szobájuk azoknak a kispénzű szoc. szavazóknak, akiket még ideig-óráig meg lehet győzni arról, hogy mi vagyunk az ellenségeik, meg a "fidesz", meg "azorbán"????????
Nem tudom, hogy él-e még a családokban olyan idős ember, aki emlékezhetne arra a közigazgatási "reformra", amit Apró Antal épített ki 1951-től, bolsevik mintára. Nahát, ezt vette elő a veje-miniszterelnök és egy- az egyben ezt kényszeríti rá az országra. Csakhogy, az is megbukott 1956-ban...
Ennek sem jósolok sok sikert. Mert pont azok lesznek ennek a "reformnak" hazudott átalakításnak a legnagyobb vesztesei, akik szavazatát most még meg tudják szerezni.
Akkor, ha ők hamarosan kihalnak, mit fognak gyurcsányék csinálni?
Azt hiszem, hogy boldogan élnek, majd a külföldi érdekcsoportokkal teljes összhangban, mint modern ,,gyarmattartók".
Csakhogy, nekem ez egyáltalán nem tetszik, mert én szabadságpárti ember vagyok!!!! Mert 60 évesen is teljes szívemből hiszem és vallom, amit már 1956-ban, tíz évesen megfogadtam:
Petőfi Sándor: Első esküm
(részlet)
'...A kényszerítés égett lelkemen,
Mint a görögtűz, olthatatlanúl,
Itt tettem első esküvésemet,
Nagy és szent esküt mondék börtönömben,
Hogy életemnek egy főcélja lesz,
S ez: a zsarnokság ellen küzdeni.
S ez eskü most is olyan szent előttem,
Amilyen volt az első pillanatban,..."
(Bóna Mária Ilona)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-08-13 19:23:40, hétfő
|
| |
| |
Ki nevelje a gyermeket?
Magyarországon először 1997-ben szereztem tudomást arról, hogy orvos-csoportok kutatják az anya-gyermek kapcsolatot. Mert: ,,...milyensége lehet a feltétele a harmonikus személyiség kialakulásának, valamint a különböző pszichoszomatikus, pszichovegetatív zavaroknak is". (Dr. Lázár Imre)
A kutatás során felmerült, hogy a ,,technokrata szülés" - az, hogy a szülést követően elveszik az anyától újszülött gyermekét - mennyire ártalmas.
Lázár Imre japán példát említve beszámolt arról, hogy ott elterjedt az a szokás, hogy az újszülöttet a szülés után azonnal odaadják az anyának és ott lehet mellette végig, míg a kórházban vannak - miközben minden segítséget megkapnak az ápoláshoz. Szerinte van összefüggés a japán ember teljesítménye és a jó anya-gyermek kapcsolat között.
De, nemcsak Japánban, hanem általában a polgári társadalmakban azt sem tartják luxusnak, hogy diplomás nő, ha anya lesz, akkor ,,csak" gyermekei nevelésének éljen. Legalább is, míg a gyermekek kicsik és igénylik a jelenlétet. Mert a neveléshez elsősorban testi lelki ,,jelenlét" szükségeltetik.
Ezekben az országokban - főleg Japánban - azt is megfigyelték, hogy a pedagógus a társadalmi hierarchia csúcsán található, anyagi- és erkölcsi megbecsülésben; megelőzve az összes értelmiségit. Úgy látszik, hogy belátták azt az igazságot, amit egy görög bölcs mondott: ,,Ember nem alkothat nagyobbat, mint embert."
Persze, nem kell időben és térben ennyire visszalépni, legfeljebb ,,csak" 281 évet - ha erről a témáról egy magyar bölcselkedését szeretném idézni. Mikes Kelemen 1725-ben, fiktív levelinek egyikében (LXII) írta, hogy: ,,...jól nevelt, jól oktatott eszes leány asszonnyá változván, a fiát mind jól tudja nevelni, oktatni és tanítani, és aztot tehát az ország szolgálatjára alkalmatossá tenni..."
Egyre gyakrabban hallani arról, hogy ,,ideológiai válságban van az emberiség ... már mindent kipróbált...". Ehhez azt tenném hozzá, folytatva a gondolatot: igen, mindent kipróbált csak egy valamit nem. Mégpedig az utódokról való gondoskodás problematikáját nem tudta megoldani. Pontosabban, hogy ki nevelje a gyereket?
Lehet, hogy ez lesz a veszte? Pedig, csak körül kellene egy kicsit nézni az élővilágban és akkor okulásul rájöhetnénk arra, hogy azok a fajok a legéletképesebbek, amelyek a legpraktikusabb módon oldották meg az utódokról való gondoskodást, vagyis: önmagunk minőségi reprodukcióját!
Pillanatnyilag abban látom a magyarországi problémát, hogy ennek - társadalmi berendezkedésünket tekintve - sem mennyiségi, sem minőségi feltételei nincsenek megteremtve. (Kivéve, az 1998-tól kezdődő négy évet, amikor is a polgári kormányzásnak köszönhetően a család ,,intézményét" célzó rendelkezések kerültek előtérbe.)
Példaképpen kövessünk nyomon egy újszülött útját, attól kezdve, hogy megszületett a kórházban és már nem szakították el az anyjától... Majd, hazamegy a szülőnő kisbabájával! Hát ez az, ami óriási probléma Magyarországon! Van-e hova ,,haza"vinni azt a gyermeket?
Mert, az élővilágban többnyire úgy van, hogy előbb elkészítik a születendő utód/ok számára a ,,fészket". Nálunk ez évtizedek óta úgy van, hogy előbb meg kell szülni (v. ,,vállalni" előre) a gyermeket, majd a Hivatal, a Bank... elbírálja, hogy adható-e kölcsön az építkezéshez, otthonteremtésre. (Ez olyan, mintha a madarak előbb tojnák a tojásokat, majd fészket rakva, abba összegyűjtenék a közben ,,kihűlt", tönkrement tojásokat.)
Nem volt ez mindig így!
1945 előtt voltak bérlakások, amelyeket ki lehetett bérelni. Nem kényszerült bele mindenki az erején felüli építkezésbe, ,,öröklakás" -vásárlásba. Csakhogy, ezeket az bérlakásokat állami tulajdonba ,,vették" és kiutalták... Elfogyva a kiutalandó lakások, panelépítkezésbe kezdtek... Átmenetileg még ez is jobb volt a semminél.
Mi a tanulság? Bérlakásokat kell építeni!
Ki kell találni olyan ösztönzőket, amivel érdekeltté lehetne tenni lakásépítő cégeket bérházak építésére! Itt fel kell tennem egy régóta bennem ágaskodó kérdést: az újgazdag milliárdosoknak miért nem jut, jutott még eszükbe bérházak építésébe fektetni a pénzüket? Így segítve a felnövekvő nemzedékeknek az otthonteremtésben!
Ugyanis, a gyermeknevelés legpraktikusabban úgy oldható meg, ha van egy gondoskodó közösség, a CSALÁD, és van egy HELY, ahol ,,otthon lehetünk benne..."!
Folytatva az újszülött útját, amikor is az édesanya HAZAmegy gyermekével. Vagyis, hazafuvarozza a párja - mert ideális körülmények között - ott van mellettük oltalmazó, gondoskodó szeretetével. Ez azért is indokolt, mert nincs kiszolgáltatottabb élőlény az élővilágban, mint az emberi újszülött és az őt világra hozó nő! (Hiszen ahhoz, hogy egy csecsemő fel tudjon önállóan ülni, ahhoz kb. 9 hónapra van szüksége. Ahhoz, pedig, hogy felálljon 11 hónap és, hogy járni is tudjon önállóan, legkevesebb 1 évre.)
Nem véletlen, hogy a II. világháború előtti Magyarországon igazi kultusza volt a gyermekvárásnak! Az egész nagy-család várta ,,Isten ajándékát"! Még a legszegényebbek is megünnepelték az újszülött érkezését!!! Sógor- sógorasszony, koma- koma-asszony, mindenki egy-emberként segítkezett, hogy a lehető legkomfortosabb körülmények közé érkezzen az új családtag!
És: a legfontosabb, hogy az egyház is ott állt, készen a fogadásra a gyermek megkeresztelésével! Az egyház a magyar falvak életében nagyon fontos szerepet töltött be. Erkölcsi normákat, szokásokat, a családi élet alakulását jelentős mértékben befolyásolva.
Ki nevelje a gyermeket?
Azt hiszem kiderült az eddigiekből a válasz: mi, mindannyian, az egész magyar társadalom!
Mert, addig, míg:
- a születendő gyermek anyjának, apjának lehet, hogy nincs éppen állása, jövedelme;
- míg nem valósul meg a teljes foglalkoztatottság;
- pontosabban, míg nem valósul meg a társadalmi munkamegosztás azon formája, melyben mindenki a saját szakmájában, hivatásában annyi jövedelmet nem tudhat magáénak, amelyből meg tudja vásárolni a más szakmák 1.) szolgáltatásait, 2.) termékeit, 3.) eszközeit...így jutva a tisztességes haszonhoz;
- míg az igazán jól-képzett munkaerőnek nem lesz olyan ára, hogy: 1.) meg tud belőle élni, 2.) otthont tud belőle teremteni, 3.) családot tud alapítani, 4.) és vállalni tudja, hogy asszonyáról, gyermekei anyjáról is tud gondoskodni, amíg a gyerek/gyerekek igénylik a mindennapos gondoskodást, az anyai testi-lelki odafordulást,
az ÁLLAM nem vonulhat ki a gyermekgondozás (eü.), gyermeknevelés (intézményei), oktatás (intézményei) költségeinek átvállalásából! - A családi adózás bevezetésével egyidőben...
Ha, pedig a szoc.-liberális HATALOM képviselői szándékosan arra rendezkednek be, mint a sterilizálás ,,lehetőségének" rendeletileg való felkínálása, már 18 éves kortól - bizonyítva, azon törekvését, hogy a magyar társadalom ne tudja reprodukálni önmagát - akkor ki kell jelenteni, hogy NEMZETVESZEJTŐ KRÍZISHELYZET VAN!
Ami ellen - már-csak önvédelemből is - minden létező eszközzel fel kell lépni!!!
BMI |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-08-13 16:03:59, hétfő
|
| |
| |
AMIKOR A KÖZÉPSZER A TRENDI
A vágott-virág, gyökértelen nemzedék érzelmi élete és művészsorsa
Az amatőr festőművész története
,,A falusi- amatőr festőművész, miután már másodszor is megpróbált családot alapítani és otthont teremteni - közben iszonyatos energiával elnyomta magában azt a nagy erővel fel-feltörő belső késztetést, hogy: a művészlelkével látott színes képek sokaságát megfesse. Közben, kenyérkereső foglalkozással koptatta életenergiáit.
Végre másodszor is állt a ház és benne a félkész műterem! Végre futotta kellékekre, (ecsetre, vászonra, festékre...) és festett, festett éjjel-nappal. Végre-végre a képektől túlcsordult lelke megkönnyebbülhetett volna, ha közben a megélhetésre szánt pénz el nem fogyott volna... Mivel jól megtapasztalta élete addigi 44 éve alatt, hogy: "Segíts magadon, Isten is megsegít!"-alapigazságot, folyamatosan megpróbálta fölvenni azon körökkel a kapcsolatot, amelyek zsűrizni, majd kiállítani, esetleg értékesíteni voltak hivatva festményeit.
A kis községben akkor jutott el az önkormányzat oda, hogy "fejlessze az infrastruktúrát" és éppen meghirdette az "önerős telefonhálózat" kiépítését. A festőművésznek úgy kellett volna a telefon, mint egy falat kenyér! Hiszen, a falu olyan kis pontja az országnak, hogy egy művész számára - telefon nélkül - valóságos száműzetéssel felérő eldugottságot jelentett! Azonban már ennivalóra, festékre, vászonra sem futotta a családnak, nemhogy telefonra!
Felesége, azon a napon - amikor megözvegyült - éppen jobb-módú, vállalkozóné húgánál járt kölcsönkérni (pénzt, protekciót...).
Az amatőr festőművész otthon maradt egyedül és a maradék lepedőt hasogatta vászonnyi darabokra, amikor átballagott hozzá a szomszéd utcában lakó, idős édesanyja.
Szegény, dolgos mamája nagyon szégyellte, hogy "ilyen haszontalanságokkal(!) foglalkozó, elfajzott(!) gyereke van". Feddő szavakkal fölszólította, hogy a "maszatolást" hagyja abba és segítsen neki a málnásból a térdig érő gazt kikapálni!
Azon a napon nagyon meleg volt. Az amatőr festőművészt azonban a tűz belülről is égette, amint a tűző napon beállt anyja mögé a málnásba kapálni. Ez a belső tűz úgy működött benne, mint a felfűtött gőzmozdony behúzott fékekkel...
Az idős asszony, pedig csak szidta "haszontalan fiát", csak szidta és amikor végre föltűnt neki, hogy: "gyereke semmit nem szól vissza", megfordult. Amiért sehol nem látta, elindult megnézni, hogy "nem szökött-e el - vissza a házba - a munka elől"!
Amikor menye is hazaérkezett, együtt indultak vissza a málnáshoz. Ott találták meg - a haláltusa nyomaival a földön - az amatőr festőművészt, holtan."
Van erre a problémára egy meghatározás: a késleltetett elfojtás problematikája.
Közismertek azok az esetek, amikor a művészekre rákényszerítette középszerű mentalitását a hatalom. A magánéletre is rátelepedő kiosztó és megrovó magatartás gyakori öngyilkosságba kergette a művészeket
Erre példaként itt van egy ismert szerelmespár esete: Domján Edit és Szécsi Pál.
Mindketten a halálba menekültek az elviselhetetlen életérzés elől.
Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán is hasonlón mehetett keresztül. Latinovits ,,kiszállt", Ruttkai, meg belebetegedett és hamarosan belehalt.
Még az oly ,,dörzsölt" ember is, mint Gobbi Hilda is azt mondta: ,,nagyon jól lehet élni ebben az országban, csak semmit ne akarjon az ember!" Ezt akkor mondta, amikor már belefáradt abba küzdelembe, hogy legyen a nemzetnek színháza, meg a színészeknek múzeuma és ,,otthona".
A középszer annyira rátelepedett a hatalmával mindenre és mindenkire, hogy egészen egyszerűen nem lehetett hova menekülni előle, csak a halálba. Vagy az alkoholizmusba, ami megint-csak egy elhúzódó agonizálással volt/van egyenlő.
Aztán jöttek a 80-as évek, és nálunk is végbement egyfajta szexuális ,,forradalom" és átestünk a ló túlfelire. Mert ez is - amolyan magyar-módra - történt. Amiért ekkoriban vezették be a vállalatok a GMK-kat, ahol lehetett másodállásban is húzni a belünket, legtöbben nem otthon, hanem a munkahelyükön szexeltek. Miskolc(z)i Miklós meg is írta az erről szóló szociográfiáját, a ,,Mindenki mással csinálja" címmel.
Ezzel kapcsolatban is van egy történetem:
,,Áron: régi barátom, kérésemre elmesélte történetét, ami vele esett meg és ami annyira elkeserítette, hogy fel akarta vágni az ereit.
A munkahelyén, egy helyre- hölgyemény felkeltette figyelmét. Amikor bement abba az irodába, ahol a lány dolgozott, le sem tudta venni róla a tekintetét. Annyira ölelnivaló harmóniában váltakoztak az eleven mozgású női testen a hajlatok és a domborulatok, hogy másra sem tudott gondolni, mint arra, hogy karjaiba zárja; és amikor találkozott a tekintetük, úgy érezte: be kell hunyni a szemét, mert az a női szempár parázs-forrósággal égette őt.
Egy idő után rájött arra, hogy újra és újra át akarja élni azt az élményt, amit a nő közelében érzett és minden ukra-fukra odavitte a lába.
Annyira el volt foglalva saját gerjedelmével, hogy észre sem vette, hogy a parázsló szempár gyakran könnytől fényes. Pont egy ilyen alkalommal durálta neki magát Áron, és megfeledkezve feleségének tett örök-hűség-esküjéről, légyottra hívta. És ekkor olyasmi történt, amire Áron nem számított, ami annyira kibillentette lelki egyensúlyából, hogy eljutott a végső elkeseredésig. - "Mert mit ér a férfiember élete, ha férfiasságára már nincs szükség ahhoz, hogy boldoggá tudja tenni szíve(?) választottját!?"
Az történt ugyanis, hogy a hölgyike ott, azon nyomban, a nyitott iroda ajtóban a nyakába borult és ölelte, csókolta, miközben zokogva kérlelte, hogy szeresse nagyon, mert neki nincs senkije, aki szeretné...
Áron csak hebegett és úgy megijedt, hogy hónapokig elkerülte azt a bizonyos irodát. Még a folyosón is lopakodó sietséggel haladt el előtte, majd hamarosan kilépett a cégtől. Azóta képtelen a férfi gerjedelemre... Hát ezért akarta felvágni az ereit."
Ahhoz, hogy megértsük Áron önpusztító gondolatait, vissza kell menni - legalább gondolatban - a hetvenes évekbe. Ez az egész akkor esett meg vele és a megkívánt lánnyal.
Annak a nemzedéknek, amelyik a 70-es években élte meg ifjúkorát, arról szólt az élete, hogy semmit nem volt szabad, ami természetes volt.
Áronban, amilyen erősen tört föl a szexuális vágy, legalább akkora ellenerőre volt szükség az elfojtáshoz - a visszautasítás miatt, meg amiatt, hogy a lány egészen mást akart tőle.
A lány azt akarta, hogy szeresse is őt, de a férfi nős volt, ami annyit jelentett, hogy a Párt jóváhagyása arra az egy nőre vonatkozott, amelyik a törvényes felesége volt. Ekkor még úgy ,,működtek" a dolgok, mint ahogy az Angi Verában i s látható.
Visszatérve Áronra, akinél éppen összegződtek a negatív dolgok, mert az élet más területén is szeretett volna valamit elérni, de a kontraszelektív Párt-politika folyományaként egészen másra kényszerült. Mármint, hogy eredményt mutasson fel a személyiségétől teljesen idegen és viszolyogtató munka-területen.
Olyan mértékű frusztáció alakult ki benne, hogy törni-zúznia kellett volna, hogy lehiggadjon. Akkor azonban ezt még nem lehetett börtön nélkül megúszni. Ha valaki meg már megjárta a börtönt az el is áshatta magát örök időkre, vagyis: élő halott lett.
Ráadásul, ezt az elviselhetetlenül negatív életérzést kivetítette a nálánál tíz évvel idősebb, megállapodott feleségére. Ő, viszont elvárta tőle a megszokott szexet.
Csakhogy szegény Áronnak a túl nagy elfojtástól már nem is volt többé vágya semmilyen szexelésre.
Tehát: egyszerűen nem ,,működött" úgy, hogy ki tudta volna elégíteni az emiatt zsémbessé váló feleségét.
Úgy járt Áron, mintha kigyulladt volna a 100. emeleten lévő lakása és az elviselhetetlen fájdalom elől, ami az égési sebekkel jár, a mélybe akarta volna vetni magát. De ő egy földszintes kis lakásban lakott és ezért gondolt az érvágásra...
Akkoriban nem(sem) lehetett a problémákról beszélni, mert akkor magadra haragítottad a Párt ,,illetékesét": ,,miaznemteccikarenccer?" kérdést szegezve szerencsétlen elégedetlenkedőnek.
(Azért is gondoltam a rendszerváltozás elején, hogy minden körzeti szakorvosi rendelőben kellene működnie pszichológusnak is. Szörnyű, hogy MÉG MINDIG ideggyógyászatra küldik a lelkileg összeroppanó embereket! Talán, ettől merevedett meg a közgondolkodásban az a nézet, hogy aki lelki tanácsra szorul, az ,,BOLOND" és inkább nem panaszkodik...)
Áron irodista volt, vagyis adminisztratív állományban, fix havibéres állásban dolgozott. Ő még esetleg el is vihette volna egy napközben szabad ,,kéglire" a megkívánt nőt.
A nő, viszont ragaszkodott azokhoz az eszményekhez, melyeket a szerelemmel kapcsolatban gondolt. Vallásos neveltetése révén úgy tudta, hogy a szerelemre való képességünket a TEREMTŐ ,,kódolta" belénk". Ismerte Ravasz László azon gondolatát, mely szerint
,,A szerelem minden szépségét, dicsőségét, azt a csodálatos ajándékot, amit egy személyiség nyújthat a másik személyiségnek, csak egy egész életen tartó szerelemben tudjuk megismerni, viszonozni."
Éppen az előző napokban szólította fel őt az Áronnal közös munkahelyük szakszervezeti titkára arra, hogy: ,,Szakítson szerelmével, ne tegye tönkre egy nálánál fiatalabb ember életét!". Ettől volt kisírva a két szeme és éppen lelki vívódásban találta Áron.
A nő nem akart szakítani szerelmével, ugyanakkor felelősnek is érezte magát mindkettőjük sorsáért. Akkor még nem sejtette, hogy a vállalat vezetősége valaki mást szemelt ki számára, akinek jobb volt a káderlapja ahhoz, hogy megengedjék nekik egy OTP értékesítésű panellakás megvásárlását.
A nő éppen gyászolva(!) siratta szerelmét, amikor Áron ajánlatot akart neki tenni - az akkori kordivatnak megfelelően - egy kis szexelésre.
Sajnos, a katonai és politikai diktatúrák nincsenek tekintettel ,,holmi" szerelmekre, emberi érzelmekre!!!
Mert a háborúnak kitett embereket elválaszthatja egymástól a HALÁL.
Igen, a politikai diktatúrák lényege is az emberek szelektív módon való szétválasztása, közvetett módon való elpusztítása.
A KÜLÖNBSÉG a végeredményben van.
Mert, míg a háborúban elesett szeretteinket JOGUNK VAN/VOLT GYÁSZOLNI, addig a politikai diktatúra áldozataira MÉG EMLÉKEZNI SEM SZABAD!!!
Lásd, 2006. október 23-ai rendőrterrort!
Még 50 év elteltével sem lehet GYÁSZOLNI elesett fiainkat, lányainkat, szüleinket, SZERELMÜNKET!!!
Ez a nagy különbség!
És, nemcsak különbség, hanem annak bizonyítéka, hogy NAPJAINKBAN IS DIKTATÚRA VAN!
Politikai diktatúra szabja meg, illetve - szó szerint - belénk veri, hogy kit szabad szeretni, kivel lehet szerelmeskedni, kitől ajánlott, vagy ajánlott-e gyereket szülni, ill. kinek ajánlott gyereket nemzeni.
Pontosabban, olyan élethelyzetbe kényszerítenek bennünket, amelyben annak belátására kényszerülünk, hogy üzletté silányuljanak kapcsolataink, kirekesztve belőlük az érzelmeket.
Olyan kapcsolatok létesítésére dresszíroznak bennünket, amelyekben egymás használatbavétele a cél.
És, hogy még véletlenül se legyen ,,következménye" utód formájában, azt a ,,lehetőséget" is felkínálja, hogy kérjük meddővé tételünket már 18 éves kortól...
Ezért éreztem igazságtalannak, hogy a rendszerváltozáskor papjaink a szószékről mennydörögve elmarasztalták a magyar népet - hitetlenné válása miatt.
Ez több szempontból is tragikus folyamatokat indított el az emberek lelki életében.
Először is elriasztotta azokat is a templomos hitélettől, akik pedig szerettek volna visszatérni a korábban elhagyott egyházba. Abba az egyházba, amelyik a II. világháború előtt az emberek életében nagyon fontos szerepet töltött be. Ugyanis, a különböző vallások egyházai, erkölcsi normákat, szokásokat, a családi élet alakulását jelentős mértékben befolyásolták.
Pedig, nagyon-nagy szükség lenne arra, hogy az egyházak - a közösségeiket, vagyis az azt alkotó egyéneket megvédjék!
Mitől is?
Először is attól a hatalomtól, amelyik fegyveres erőszakkal visszahozta a demokráciának hazudott POLITIKAI DIKTATÚRÁT Magyarországon.
Ezért is lehetetlenség úgy ÉLNI, ahogy azt a történetben leírt nő szerette volna.
Az a kicsi nő ma már valószínű, hogy nagymama és még most is a magánélethez való jogáért - a diktatúrával folytatott mindennapi harc tölti ki életét.
Visszatérve az 1970-es évekre, rögzíteni kell azt a tényt, hogy az úgynevezett dolgozó nép nevében - pártirányítás volt az élet minden területén.
A függetlenített funkcionáriusok és bürokratái, a maguk középszerűségével rátelepedtek a munkások magánéletére is. Azzal, hogy minden vállalat és intézmény élén állt párt- kisz- meg szakszervezeti bizottság a maga függetlenített titkáraival és a hozzá tartozó irodával, titkársággal, felélte azt a nyereséget, amit a munkásság megkeresett a napi nyolc órai munkaidőben.
Hogyan alakult ilyen körülmények között - ennek az un. ,,dolgozó népnek" az érzelmi , vagy családi élete?
A szakmunkások teljesítménybérben ledolgozták a napi kötelező nyooocórát, aztán, a másik nyooocat meg a fusiban és már csak arra maradt energiájuk, hogy a kocsmában emelgessék a poharakat, meg meg...ják az ott található, erre ,,szakosodó" női személyeket. Azt hiszem a Bikini Lojzija is erről énekel, amikor azt mondja: ,,Csókolom! Megszakadhatok?"
Azt írtam az előzőekben, hogy a II. világháború előtt az egyház is segített az embereknek abban, hogy ott állt mellettük. Ravasz László református teológus, például azt hangoztatta 1937-ben, hogy: "Isten teremtette az egyéniséget...azért, hogy a közösségnek szolgáljon; a közösséget azért, hogy az egyéniséget hordozza, táplálja és kivirágoztassa."
Igen! Abban az évben, amikor József Attila öngyilkos lett, hiszen 1937-ben feküdt a sínekre.
Akkoriban is a sznob középszert kellett volna ,,kiszolgálni".
Az ,,igazat" mondd ne csak a ,,valódit" gondolatával árulja el magát. Azt, hogy mennyire elege lehetett a ,,valódi kutyabőr"-, meg ékköves aranyékszer-, meg szőrmebunda, meg miegymás ,,valódi" úrhatnám polgárból és dolgokból!
Attilát is az a szörnyű ambivalencia kergette az őrületesen elviselhetetlen életérzésbe, hogy nem kaphatta meg Flórát!!!
Kristálytisztán átélhető minden gyötrelme, amit megírt Illyés Gyuláné a ,,József Attila utolsó hónapjairól" c. könyvében.
József Attila hatalmas intellektualitása sehova ,,nem fért be"! A ,,proletárok" is kiverték maguk közül, amikor szemináriumot akart tartani nekik Csepelen. (Csengey is megjárta ezzel és már ő sem él.)
Az ,,uraknak" nem volt elég úri, a munkaadóknak, pedig túlontúl okos volt.
A verseit sem tudta úgy megjelentetni, hogy az folyamatos megélhetést biztosított volna neki.
Egy ilyen ,,lángoló" elme számára elfogadhatatlan az a vegetálás, amire élete utolsó időszakában kényszerült testvére balatoni nyaralójában...
(Bóna Mária Ilona)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-08-13 00:01:26, hétfő
|
| |
| |
Létre kell hozni a Honi Gárdát
2007. augusztus 12. 11:11
Honi Gárda létrehozását szorgalmazza a Fidesz a hadseregen belül. A honi gárda önkéntesekből álló szervezet lenne, amelynek működését törvények szabályoznák - közölte Demeter Ervin vasárnapi sajtótájékoztatóján.
Európában egy erős ország meg tudja védeni polgárait. A gyenge országok esetében ez másként van, itt őrző-védő cégek és egyéb más szerveződések próbálják ellátni ezt a feladatot, hol eredménnyel, hol eredmény nélkül, nem ritkán a törvényekkel szemben - hangsúlyozta Demeter Ervin. A problémák akkor kezdődnek, ha egy országban a polgárok védelmét nem maga az állam látja el, mert elindulhat egy olyan folyamat, hogy már a biztonság is csak annak jár, akinek van pénze.
Videó: Erős országra van szükségünk (Demeter Ervin) lejátszom | letöltöm
Ma a kormány saját magát, sőt a vezető közjogi méltóságokat sem tudja megvédeni a saját erejéből - jelentette ki a fideszes politikus. Hozzátette: ez a Köztársasági Őrezred feladata lenne, azonban az őrezreden belül már magánbiztonsági szolgálat látja el ezen tevékenységek jelentős részét. A titkosszolgálatok már sok esetben arra sem képesek, hogy a saját objektumaikat megvédjék, ezt is mindenféle külső őrző-védő szolgálatokkal végeztetik el. Milyen biztonsági szolgálat az, amelyik a saját biztonságáról sem képes gondoskodni? - tette fel a kérdést az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának tagja.
Demeter Ervin arról is beszélt, hogy néhány esztendeje, amikor áttértünk a hivatásos hadseregre, világossá vált, hogy a többi NATO tagország gyakorlatával egyezően szükséges egy olyan önkéntes, a hadsereget kiegészítő erőnek a létrehozása, amely képes a Magyar Honvédséghez kapcsolódva védelmi feladatokat is ellátni. Emlékeztetett: a Fidesz egyik képviselője 2001-ben benyújtott egy országgyűlési határozatot a Nemzetőrség felállítására vonatkozóan. Ez azt célozta meg, hogy készüljön olyan törvény ami a Nemzetőrség működési kereteit kidolgozná, és magát a szervezetet létrehozná. Az Országgyűlés által elfogadott határozatot a Medgyessy-kormány hatályon kívül helyezte. Utólag kiderült, helytelenül - jegyezte meg a fideszes képviselő. Ezért a Fidesz-KDNP frakciószövetség egyik tagja 2007. áprilisában benyújtott egy országgyűlési határozati javaslatot a Honi Gárdáról. Ez a javaslat azt célozza meg, hogy szülessen törvény, hogy a Honvédség keretei között, azt kiegészítve működhessen egy önkéntes védelmi erő - fejtette ki. Eddig még ezt a javaslatot az Országgyűlés nem tűzte napirendjére, a politikus bízik abban, hogy az ősz folyamán erre sor kerülhet.
A Fidesz azt szeretné, hogy hazánk újra egy erős ország legyen, amely képes megvédeni polgárait, mert ez ma nem így van - szögezte le Demeter Ervin.
fidesz.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2007. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
268 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 561
- e Hét: 6069
- e Hónap: 14673
- e Év: 50614
|
|
|
Offline
