|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2007-08-04 21:26:05, szombat
|
| |
| |
"Üzenem..." - beszélgetés Wittner Máriával
2007-07-24 21:28 Barikád.hu
Wittner: "Országot kell nyerni,
nemcsak választást"
Úgy vagyunk vele, Wittner Máriát mindig érdemes felkeresni egy őszinte és szókimondó beszélgetésre. Szinte szó szerint közöljük a vele készített interjút, aminek apropója az volt, hogy szerkesztőségünk tetten ért egy baloldali sértést, amelyet azonban most nem Gyurcsány, hanem egy kormánypárti médiaszereplő vágott a fejéhez. Szerinte Wittner Mária "titokban megünnepelte Horn Gyulát születésnapján."
Július 16-án a Hír Televízió Esti Gyors Lapzárta című műsorában Szakonyi Péter, jelenleg a Napi Gazdaság újságírója egy vita hevében, ami Horn Gyula születésnapja és kitüntetése, ki nem tüntetése körül zajlott, azt találta mondani - egy kicsit meg is fagyasztva a stúdió levegőjét: "Lehet, hogy Wittner Mária titokban ünnepelte meg Horn Gyulát!"
Ez azért viccnek is rossz. Ugyanis hasonlítsa már össze ez a valaki, újságíró a parlamenti beszédemmel azt, amit ő kijelentett. Én már elmondtam a véleményemet a kommunistákról egyszer, az a mai napig megállja a helyét.
Pontosan melyik beszéd?
Amit 2001-ben mondtam el; a kommunisták vádbeszéde. A magyar nemzet vádjai Horn Gyulának, az elvtársainak, a KISZ-társai egyvelegének, sőt: még az Újhelyi-féléknek is: lehet, hogy Újhelyi nem volt KISZ-tag, mert már nem fért bele a keretbe, ugyanis megtörtént az, amit én nem tartok rendszerváltásnak. Tehát ugyan Újhelyinek nem volt módja belépni a KISZ-be, de ő egy azokkal az MSZP-s, KISZ-es elvtársakkal, akik kiszolgálták a Kádár-rendszert, akik a kapcsolati rendszer révén lettek ma kapitalisták. Nem is akármilyen kapitalisták! Vadhajtások: ezek az emberek nem bánták meg bűneiket és nem kértek bocsánatot semmiért. Mondhatják, hogy kértek, de igazán semmit nem bántak meg, és ezt jól bizonyítja Horn Gyula születésnapi "bulija". Számomra egyértelművé vált, hogy ezek az emberek jottányit nem változtak, ám annál cinikusabban kezdték egymást méltatni. Most mindazok az emberek, akiket, mondjuk így, megelőzött a történelem és nem lettek KISZ-tagok, hát lettek MSZP tagok. A régiek alá.
Akaratlanul is a Jobbik egyetlen népszavazási kezdeményezése jut eszembe, ami jelenleg az Alkotmánybíróság asztalán hever, ami pontosan arról szól, hogy régi MSZMP-s, KISZ KB vezetők ne tölthessenek be államtitkári vagy annál magasabb tisztséget. Erre a tipikus cinkostársi médiareakció láthatóan és hallhatóan az, hogy "hát most már minek ezt emlegetni, olyan régen volt". Eközben látjuk, hogy Lengyelországban, Csehországban és sorra a környező országokban a gazdasági és társadalmi felemelkedés kulcsának bizonyult, hogy megtörtént az elszámoltatás és a felelősségre vonás.
Erre az élő példa a saját helyzetünk. Kádárék teljes csődbe vitték az országot, tovább már nem gurult a golyó, megállt... És itt kezdődött el az, hogy az elvtársak már kölcsönt sem kaptak, tárgyalni az IMF-fel is, másokkal is, egyezkedtek, felmérték Magyarország vagyonát, majd megállapodtak. Korán és "spontán" magánosítottak, előbb kivonták az értékeket; amíg végül ott maradt a lerothadt üzem. Ezt könnyű volt kijátszani a bizonyos kezekbe az előzetes megállapodás szerint. A gazdaság segítségével mentették át magukat; ez egy nagyon összetett dolog, de azért látja az ember.
Nem önszántukból váltottak az elvtársak, hanem súlyos kényszerhelyzetben voltak.
Igen, súlyos kényszerhelyzetben. És félelemben is! Mitől félt legjobban Kádár János? '56-tól. Attól mindig félt. Éppen azért volt a legvidámabb barakk Magyarország, mert Kádár János úgy rettegett 56-tól, mint ördög a tömjénfüsttől!
Volt a közelmúltban egy Kádár-konferencia, ahol érdekes epizódot tártak a hallgatóság elé: állítólag a rendszerváltás hírére Kádár János összepakolta a bőröndjét és várta, hogy vigyék a börtönbe.
Igen, várta az ávósokat. Teljesen belebolondult. De nem az ÁVÓ-sokhoz vitték, nem is a Hárshegyre, ahova való lett volna (Gyurcsánnyal együtt), hanem a pártkórházba, ahol aztán meghalt. Ő sem kért semmiért bocsánatot. Itt senki nem kért bocsánatot! Semmiért! Az én ismereteim szerint - én katolikus hitben nevelkedtem - , ha valaki bocsánatot kér, akkor előbb jóvá teszi a bűneit. Törekszik rá. Ez esetben a bűnbánat lényege az lenne, hogy az embertelenül kifosztott közel 9 millió ember negyvenvalahány évnyi munkáját visszaadják. Kísérlet sem történt erre. Ehelyett még jobban letarolták ezt az országot, amely most már a legmélyebb ponton van.
A közelmúltban többen megfogalmazták azt, egyértelmű a vádként az Antall-kormánnyal kapcsolatban, hogy Gyurcsány Ferenc maga az antalli-örökség. Mi a helyzet egy másik antalli-örökséggel, a "Ne bántsuk az elvtársakat!" elvvel?
De bántsuk az elvtársakat. Ez nem tartható. Ebben az országban addig nem indul el egy egészséges társadalmi fejlődés, amíg ezeket a bűnöket nem képes felismerni a társadalom és nem indul el egy megtisztulási folyamat. Addig itt, Magyarországon, mind a mai napig ugyanaz a gátlástalan rablás folytatódik, mert látják, hogy nincs következmény, nincs felelősségre vonás. Bármit megtesznek!
Ennek tudható be, hogy egy Szakonyi ilyeneket mer mondani?
Üzenem ennek a Szakonyinak, hogy én még csak gondolatban sem ünnepeltem meg Horn Gyula születésnapját, ugyanis előtte volt az enyém. A hetvenedik volt. Ha a kettőt összehasonlítom, még ma is elkönnyezem magam, ha megnézem az eseményről készült filmet, és látom azt az igazi szeretetet, ami áradt az emberekből. Ezerötszázan jöttek el! Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek azt a szeretetet, ami sugárzott felém, mert az szeretet volt valóban. Soha nem fogom ezt elfelejteni és a további küzdelmemhez is erőt ad...
Nagyot téved Szakonyi: én nem folytatok képmutató életet, mint ők! Akik mindig arra tendálnak, amelyik kormány éppen hatalomra kerül. Ez követhető volt Antall idejében és követhető voltkésőbb is. Utána teljes gőzzel fújták a kommunista követ, majd jött Orbán Viktor, akkor szépen odapártoltak; most pedig mindegyik Gyurcsány fenekéből fújja a maga okosságát.
Üzen még valamit Szakonyinak?
Üzenem még Szakonyinak. Egy: Ha én csak gondolatban is ünnepeltem volna Horn Gyula születésnapját, akkor be kellene állnom a tükör elé és szembe köpnöm önmagamat! Ahhoz már hozzászokhattak, hogy amikor elmondom '56 szellemében a magam gondolatait, a magunk nevünkben beszélek. Ahogy megfogalmaztam a parlamenti beszédben: erkölcsi nullákat nem ünneplek. Egyikünk se! Ilyen egyszerű. Ezt üzenem Szakonyinak. Kettő: erről Szakonyi ugyan nem tud, de én már egy hónappal ezelőtt írtam a köztársasági elnöknek levelet, egyet saját nevemben, egyet pedig az 1956 Alapítvány nevében. Leadtuk az MTI-nek a Horn Gyula születésnapjára vonatkozókat, sajnálom, hogy a Szakonyi nem olvasta, mert az én aláírásom is ott volt.
Hála Istennek, Szakonyiból egyre kevesebb, elszánt nemzeti érzésű fiatalból viszont annál több van. Mit üzen azoknak a mai fiataloknak, akik ma kiállnak a nemzetért és a hazáért?
Azt üzenem a mai fiataloknak: csak következetesen menni előre az igazság útján. Ahogy jó irányba megy például a Jobbik. Tudom, hogy sok tehetséges fiatal van ott, ismerem őket. Hallom, azt mondják róluk, hogy fasiszták, meg nyilasok. Én meg úgy tudom, a fasiszták odaát vannak, mert a nyilasok oda vetkőztek át és nem a Jobbikhoz! Ez az igazság a jobbikosokról. Továbbra is a tisztesség útját kell járni, mert bár azt szokták mondani, hogy a politika mocskos dolog, szerintem, csak akkor mocskos, ha mocskos emberek csinálják. Ha nemzetben gondolkodó, tisztességes emberek csinálják, akkor az nem lehet mocskos. Nekem senki ne mondja, hogy Deák Ferencnek, Kossuth Lajosnak, Batthyány Lajosnak mocskos volt a politikája. A mocskos politika az most folyik ebben az országban. Most. Még. Bízom tisztességes fiataljainkban
Esetleg üzenne valamit az SZDSZ-nek is a barikád.hu olvasói kedvéért?
"Az SZDSZ egy anarchista párt""Az SZDSZ egy anarchista párt"Igen! Legfőképp, ne osztogassa a címkéit, kártyáit, mert az SZDSZ 1989 óta egy anarchista párt. Először a legjobban földbe akarta taposni a kommunistákat, majd mégis velük kötött szövetséget. Addig, amíg az SZDSZ a parlamentben van, és mint nyúlfarknyi párt ekkora befolyása lehet a gazdasági folyamatok menetére, ebben az országban mindig is anarchikus állapotok lesznek. Mert nézzük meg, hogy a rendőrség mit csinál: veri a jobboldalt, veri a nemzeti érzelmű embereket. Parancsra vagy nem parancsra...?
A rendőrséget parancsolják, parancsra lép fel.
Szerintem is parancsra: a fejétől bűzlik a hal és igen, ebben az országban minden negatívumért az MSZP-SZDSZ kettős a felelős! Az SZDSZ szétverte a titkosszolgálatot, szétverte a rendőrséget, szétverte a honvédelmet. Ami Linder Bélának 1919-20-ban nem sikerült, az sikerül most az SZDSZ-nek. Ma már Magyarországnak nincs ütőképes hadserege. Ezt megköszönhetjük az SZDSZ-nek. Azonkívül az SZDSZ az, aki a legjobban szorgalmazza a kábítószer-használatot. Ne akarják bemesélni, hogy az enyhe kábítószernél megáll az ember. Meg hogy nem káros vagy nem okoz függőséget! Az enyhe kábítószer is kábítószer. Ne a dohányosokon akadjanak mindig fenn! Erre nagyon oda tudnak figyelni. Hanem a kábítószer? Ölik a fiatalokat!
Mit gondol, belátja ezt a társadalom is? Még az MSZP-szavazók is?
Én nagyon remélem, hogy az emberek mostanra már tisztán látják, hogy ki is az SZDSZ. Pártállástól függetlenül! Az SZDSZ a pokol legmélyebb bugyrait szabadította erre az országra. Szabadságról, liberalizmusról beszélnek, bár ezt ki sem merném ejteni a helyükben. Egy dolog a szabadság és egy dolog a szabadosság.
1990-ben maradéktalanul megvalósultak az emberi és szabadságjogok.
Igen, az SZDSZ már elvesztette szerepét, dacára annak, hogy ők még mindig "liberálisnak" tartják magukat. Ám ezek, az ország tönkretevői nem liberálisok. Nagyon érdekes, amit én most már közel 18 éve figyelek. Most újra megindult a titkosszolgálati iratok feltárása. És ha visszagondolunk az elmúlt 18 évre, az SZDSZ-nek mindig két fegyvere volt: az adócsökkentés és az ügynöktörvény. De mind a kettő kisiklott, akárhányszor felvetették, és valami azt súgja, hogy valahányszor ők vetik fel, mindig ki is fog siklani.
Legutóbbi MSZP-SZDSZ paktumnak egyik nyilvánosságra hozott feltétele volt éppen az ügynökdossziék nyilvánosságra hozása.
Lehet, hogy az SZDSZ már rég biztonságban tudja a saját iratait? Azért gondolom ezt, mert valahányszor az SZDSZ adócsökkentésről beszél, mindig emelik az adót. Dossziék? Ugyan! Valahányszor az ügynöktörvényről beszélnek, mindig elsikkad. Azt azért megkérdezném, hogy amikor felállították a testületeket, amelyek vizsgálták a parlamenti képviselők ügynökügyeit, hogy történhetett meg az, hogy annyi képviselő átsikkadt ezen a vizsgálaton? Még azt is mondták, hogy a kommunista párt tagjai nem lehettek III/III-asok! Dehogynem. Nézzük csak meg Medgyessy elvtársat! A D-209-est...
Mint az ország legnagyobb ellenzéki pártjának országgyűlési képviselője, mit gondol, választások ide, vagy oda, hogy fog eltelni a magyarság számára az elkövetkező két-három év? Hogyan lehet ezt bírni és mit lehet csinálni egy jóérzésű ellenzéki embernek?
Egyelőre semmit. Őszintén megmondom, semmit. Meglátjuk, hogy a népszavazás mit hoz, bár ez is egy nagyon piszkos dolog. Lehet, hogy Kálmán László csak nyelvészként adta be kérdéseit, a háttérben viszont... ma hallgattam, hogy azt mondta, pártok nélkül fogja az aláírásokat összegyíűjteni... Ez szép mese, de biztos, hogy ott lesznek a háttérben, a háta mögött...
Az első, hirtelen nyilatkozatában Lendvai Ildikó be is jelentette, hogy ők készek megsegíteni az aláírásgyűjtést.
Igen. Ez egy nagyon piszkos munka, mert itt az embereknek a megtévesztéséről van szó. A totális megtévesztéséről. Mert az, aki nem járt iskolába, mert van ilyen is azért, vagy az, aki egy régi vágású "agymosott", az nem fogja tudni, hogy miről szól ez az egész. Nem is érti már lassan most sem...
...és inkább el sem megy szavazni. Tudjuk jól, hogy Gyurcsány Ferenc akkor is hazudik, amikor kérdez, és tudjuk, hogy milyen az MSZP felső vezetése, de mégiscsak van egy ország, ahol hallunk híreket arról, hogy sorra szakadnak a helyi kormányfrakciók, robbannak fel a helyi MSZP-SZDSZ sejtek. Ezt érezzük egy folyamat kezdetének?
Mindez még nagyon kevés: igazán kell nyerni, és kétharmaddal nyerni, mert ez az ország csak úgy fog tudni elindulni, ha kétharmadban nyer a jobboldal.
Tehát országot kell nyerni, nemcsak választást.
Országot kell nyerni, így van. És elindulni azon az úton, amin egyszer már elindultunk, mert 1998-ban Orbán Viktornak egyszer már sikerült felébresztenie a nemzettudatot. Jó volt abban a négy évben magyarnak lenni. Most pedig minden segítség kell.
2006. október 23.2006. október 23.Orbán Viktort érő leggyakoribb vád, hogy "kokettál a szélsőségesekkel", akiktől inkább "el kéne határolódni".
Én mindig azt mondom, hogy nem fogunk tudni nyerni, ha elhatárolódunk mindenkitől. Nem kell. Tudjuk, hogy kikből áll az MSZP, kikből áll az SZDSZ. Ezek az emberek mindig győzni szeretnének, és pontosan ebből következik az, hogy örökké elhatárolódásra késztetik a Fideszt valami hülyeség miatt. De felteszem a kérdést magamban sokszor, hogy van-e egyáltalán joguk, erkölcsi alapjuk arra, hogy elhatárolódásra szólítsák fel a Fideszt. Nincs erkölcsi alapjuk rá.
Szeretik megmondani mindenkinek, hogy mit tegyen.
A magyar embert csak hagyják békén, tudja az a dolgát. Ne a zöld báróknak adják a földeket, hanem adják vissza azt régi birtokosaiknak! Akár még a katolikus egyház is, ezen keresztül fog tudni magyar terméket előállíttatni, fog tudni munkahelyeket teremteni és együtt meg tudjuk valósítani azt, hogy a magyar termékek itthon maradjanak. Óriási állami feladatokat tudnánk teljesíteni! Innentől kezdve sem az SZDSZ-nek, aki csak fosztogatják az országot, sem a kommunista MSZP-nek egyetlen egy szava nem lehet. Erkölcstelen, amit és ahogy ők mondanak. Nemrég az idősek otthonától az állam 30%-ot vont el. És ez a 30% az idősekre terhelődik, annyival kell ugyanis többet fizetniük az ellátásért. Kiderült, hogy a nyugdíjasok nem tudják miből fizetni a megemelt ellátási összeget, az ugyanis több, mint a teljes nyugdíjuk. Úgyhogy a magam erejéből segítettem nekik.Úgy éreztem tartozom annyival azoknak az embereknek, akik elindítottak az életben a tisztesség útján, hogy segítek. Mert ez erkölcsi kötelességem. Nekik azonban nincsenek még erkölcseik sem.
Ön puskával a kézben is, de a Parlamentben felállva is ismeri szemtől-szemben a kommunistákat! A kommunistában, akiknek a zsigereiben is az van, hogy a társadalom a nép ellensége, akit félre kell vezetni, be kell csapni, az ellen egy ilyen demokratikus közegben, ma Magyarországon mi az, ami hiányzik a nemzeti önvédelemhez, amit mi, fiatalok hozzátehetnénk...?
Olvasni kell. Azonkívül a módszerüket tanulmányozni kell ahhoz, hogy föl legyetek vértezve ellenük. Ezek az emberek lassan kilencven éve szervezik magukat a világban. Mi a fő jelszavuk: Világ proletárjai, egyesüljetek! De érdekes, ők nem akarnak proletárok lenni, mert ahhoz dolgozni kéne. A proletárokon jobb élősködni. Ezt teszik a kommunisták, élősködnek. Az SZDSZ pedig a globalizmust szorgalmazza, az MSZP a világproletariátizmust, de azért a pénzt nem veti meg egyik sem. Most jó ez a rohadó kapitalizmus is, amit ők évekig temettetek Hofival! Jó ez a rendszer is, ennek is ellensége, zavarja a nemzeti légkör. Én gondolkodtam azon, vajon kit zavar a nemzeti identitás?
A nemzetközit!
Pontosan erről van szó! Miért zavar valakit, hogy én ebben az országban születtem, magyarul beszélek és magyarnak vallom magam és érdekel a saját történelmem? Amit ők egyszerűen évszázadok óta hamisítanak. Szerencsére nincs olyan titok a nap alatt, amit Isten idővel fényre ne derítene. És azoknak az embereknek a segítségével, akik mélyre ásnak a magyar történelemben és felhozzák a mélyből az igazságot, előbb-utóbb el fog tűnni az a felszín, amit ránk akarnak erőltetni. Reményik Sándor az írta, ne hagyjátok a templomot és az iskolát. Ma épp ezt a kettőt támadják a legjobban!
Tűnnek is el szép számmal templomba járóink és fiataljaink...
Idén március 15-én a Jobbik rendezvényén Wittner Mária "magyar hitű miniszterelnököt kért hazánknak"Idén március 15-én a Jobbik rendezvényén Wittner Mária "magyar hitű miniszterelnököt kért hazánknak"Akinek nem tetszik, ami ebben az országban történik, az menjen el. Ne bennünket küldjön el! Szabadon vándorolhatnak, de mi itt maradunk. Ők meg menjenek oda, ahova akarnak. De ne akarják ránk kényszeríteni ezt a globalista, embertelen életformát, mert a magyar mindig szeretett dolgozni, segíteni, befogadni. Ezek mind távol állnak mind az SZDSZ-től, mind az MSZP-től. Én sem mentem el és nem is fogok elmenni. Nekem itt vannak a halottaim, nekem itt kell emlékeznem rájuk, nem a világ másik végén. Én itt akarok emlékezni és igenis: ki fogok menni emlékezni, ünnepelni az utcára, mert a forradalom is az utcán zajlott! És az utcán is fogjuk ünnepelni, az idén az 50. évfordulót. Az ötvenediket, idén! Mert tavaly Gyurcsány Ferenc jóvoltából vérbe fojtották az ötvenedik évfordulót és "rendőrök" randalíroztak az utcán.
Ha zárnák, hova zárják Gyurcsány Ferencet: börtönbe vagy kórházba?
Én börtönbe zárnám, mert oda való. Kádárékat egyáltalán nem érdekelte, hogy betegek vagyunk-e vagy fóbiánk van-e, minden további nélkül bevágtak minket a börtönbe hosszú évekre. Senkit nem érdekelt, hogy 60 kilóról 45 kilóra fogytam le. De még a kommunista börtönben sem volt mindenki egyforma, még raboknak sem voltunk egyformák, volt akinek különleges kiváltságai voltak... Ezért kellene vissza a Szent Korona-tan, mert akkor mindenki egyenlő mértékkel lenne mérve a bűnei után. De addig, amíg a sztálinista alkotmány működik, a KGB 45 pontjának beépítésével, amíg ezek itrt vannak, addig valóban előfordulhatnak ilyen dolgok, párttagok megúszhatják, kommunisták és anarchisták tombolhatnak a kormányban, pedig csak börtönbe valók, nem máshova.
Keresztes Attila - Ferenczi Márton
(barikád.hu)
Wittner Mária vádbeszéde 2001 február 25-én, a kommunizmus emléknapján
Forrás: Nemzeti Hírháló, 2007. július 25.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-08-04 21:18:46, szombat
|
| |
| |
,,Az életem a forradalomé"
Beszélgetés Wittner Máriával
Megjelent 1996-ban Simoncsics Zsuuzsa Töredékek a történelemből című könyvének 102-112. oldalán.
(Részlet)
...
...
...
- ,,Mi történt az elsőfokú ítélet után?
- Átvittek bennünket a Gyűjtőbe, egy hónapig voltunk Katival a Gyűjtő kórházában, majd átkerültünk a Kisfogházba, ahol a halálraítéltek voltak. A lépcsővel szembeni zárkában voltunk végig...
- Ez azt jelenti, hogy lehetett hallani és látni mindenkit, akit...
- Mindent hallottunk, mert ott vitték el, még a folyosó végéről is, tehát ott vitték ki az elítélteket azon a kapun, amelyik mellett a mi zárkánk volt. És az ablakunk alatt... Ez volt az a pont, azt hiszem, amikor annyira sűrű volt a csend, hogy szinte kést lehetett volna benne megállítani. Én azt hiszem, hogy ilyenkor mindenki önmagában volt, és gondolatban végigkísérte azokat, akiket kivittek. Talán el se lehet mondani ezt az érzést, mert ezt át kell élni, ez az embernek a zsigereiben van. Sokszor gondolkodtam azon, hogy én magam, aki halálraítélt voltam, de nem mentem el az utolsóig, az akasztófáig, én vajon hogy viselkedtem volna... Nem tudom. Biztos, hogy jól akartam volna viselkedni, de nem tudom. Az ember nem tudja: amin nem ment keresztül, azt nem tudja. A búcsúszavak a zsigerekbe itták bele magukat, ebbe az állapotba tulajdonképpen mindig vissza tud menni az ember, még érzelmileg is. De ezt át kell élni ahhoz, hogy az ember igazán átérezze.
- Sokan voltak akkor a Kisfogházban?
- Sokan. Volt olyan nap, hogy hetet akasztottak egyszerre, és abból a hetediket tőlünk vitték el, Bakos Gyulánét, akinek már egy hónappal korábban örökbe adták a gyerekét.
- Katit is onnan vitték el?
- Katit is közvetlenül mellőlem. Előttem van ma is, kis vékony, szőke, nálam jó fél fejjel alacsonyabb, az a nagyon fenntartott feje van előttem, a háta, ahogy kimegy, ahogy kiviszik.
- Mikor változtatták életfogytiglanra az ítéletet?
- Február 23-án és 24-én volt a másodfokú ítélet, 24-én változtatták át, és 26-án volt a kivégzés.
- Amikor életfogytiglanira változtatták az ítéletet, az óriási megkönnyebbülés lehetett a halálos ítélet után... Másfelől viszont mi játszódik le az emberben, amikor arra gondol, na, most itt élem le az egész életemet. Vagy reménykedett abban, hogy egyszer csak jön egy amnesztia?
- Amikor hoztak vissza bennünket a rabóban, rólam ugye levették a telet, az egy borzalmas út volt visszafelé. Az emberben egyfolytában az a gondolat motoszkált, hogy... szóval groteszk helyzetben voltam. A vigasztalás farizeus dolognak tűnt volna, pont tőlem. Majdnem bocsánatot kértem, hogy életben maradhatok, hogy egyáltalán életben hagytak: szinte lelkiismeretfurdalásunk volt azért, hogy életben maradtunk. Egy életfogytinak néztünk elébe, ez lehetett akármennyi is, ez lehetett volna valóban életfogytiglan. Sok reménye nem volt az embernek. De sokszor gondoltam a börtönben arra, hogy jobb lett volna, ha fölakasztanak!
- Tizenhárom hosszú év után reménykedik-e még az ember? Vagy már teljesen elfásul?
- Már nem számítottunk arra, hogy bármi is változik, amikor 1970-ben kijött az amnesztia. De úgy szólt, hogy csak Btk.-ra. Ezért amikor megkérdezte a főnevelő meg a parancsnok-helyettes, hogy mit gondolok az amnesztiáról, hazamegyek-e, akkor azt válaszoltam, hogy nem, ez az amnesztia nem vonatkozik rám, rám a '63-as vonatkozott. Másnap lehívattak bennünket a műszaki irodába, onnan átvittek a parancsnokira, és ott közölték, hogy tulajdonképpen egyéni kormánykegyelem mellett jövünk haza. És egyik róáról a másikra szabadítottak bennünket.
- Kiket?
- Hármunkat. Hrzova Erzsit, aki most Stanczel Lászlóné, Elekes Margitot és engem. Hirtelen ért, öröm is volt, várakozás is volt, félelem is volt, vegyes érzések voltak az emberben. Vettek nekünk ruhát a saját pénzünkön, és elbocsátottak. Kint úgy érezte magát az ember, mintha egy idegen bolygóra érkezett volna. Minden lépését szinte meg kellett gondolnia. Bementem egy önkiszolgálóba, és azt nézem, mit csinál a másik, hogy én is úgy csináljam, mert azelőtt nem ismertük. És valahogy úgy járt az ember, mintha tojásokon lépkedett volna...
- Amíg a börtönben volt, tudott a gyerekről?
- Az első időben, amikor még a Markóban voltam, az egyik zárkatársamat Klimkó Áginak hívták, sajnos a hetvenes években meghalt. A Makarenkó utca 1-ben lakott a Rádió környékén. Másodéves orvostanhallgató volt, sebésznek készült, remek ember volt, remek zárkatárs. Kitöltött idővel szabadult, mind a mai napig megvannak a levelei, amelyeket azután írt nekem az édesanyja neve alatt, mert nem lehetett volt zárkatársakkal levelezni. Nagyon sokat beszélgettünk a gyerekről, és tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy végül megtaláltuk. Amikor ugyanis engem letartóztattak, a gyerek Tatabányán volt, voltam lenn nála látogatóban. Amikor Ági Patkóson keresztül kereste, a gyerek már Hőgyészen volt, ott találtak rá. Rögtön megírta, hogy legyek nyugodt, mert most már jó kezekben van a gyerek. A siralomházból írtam az anyámnak, hogy ha végrehajtják rajtam az ítéletet, vegye oda a gyereket, és legalább az unokáját nevelje föl. Válasz nem jött, akkor írtam Patkósnak, az igazgatómnak, szintén kérve, hogy adja egy jó helyre örökbe a gyereket, rábízom teljesen, de ha nem hajtják végre rajtam az ítéletet, akkor nem mondok le a gyerekről. Viszont szeretném látni utoljára. Februárban - sose felejtem el, nekem a tizenhármas szám úgy látszik, szerencsés - tizenharmadika péntekre esett, gombóc volt ebédre, mikor szólítanak: Wittner, visznek a beszélőre, és ott van az én kicsi fiam. Kísérőjét nem engedték be, úgyhogy nem tudtam, ki kísérte be.
- Mit tudott a gyerek, hol van az anyja?
- Szerintem akkor még nem sokat tudott. Később már tudta, mert megvannak a levelei, amiket írt a börtönbe. Amikor átváltoztatták az ítéletet életfogytra, írtam a dirimnek, hogy vigye egy jó helyre a gyereket, olyan intézetbe, ahol nem korosztályonként változik az intézet, mert borzasztó rossz mindig új környezetet megszokni. Akkor vitték Fótra, a Gyermekvárosba. Fóton a gyerek óvónőjével kezdtem el levelezni. Utána az ő keze alatt volt a gyerek, és elég jó kontaktus alakult ki közöttük. Lenke ki is vitte magához a gyereket, aztán megvan az a levél is, amelyben megírja, hogy igazgatói utasításra többé nem hozhatja el a gyereket, és csak egy évben egyszer tájékoztathat a fejlődéséről. Hát amikor ezt a levelet elolvastam, póriasan szólva begurultam, és írtam a dirimnek egy levelet, hogy inkább ne legyen reprezentatív intézetben a gyerek, de én tudni akarok róla. Patkós elhozta, de akkorra már a gyereket iskolakezdésre gyógypedagógiai iskolába sorolták be, ahonnan aztán nyolc éven keresztül nem tudta kivakarni az igazgatóm. Minden anya valahogy jobbat akar a gyerekének, mint ami neki volt... Hogy mégis jó szakmunkás lett, azt csak a dirimnek köszönhetem. Akkor már kint voltam, és esténként általában ott kötöttem ki náluk. A gyerek festő szeretett volna lenni, szobafestő-mázoló, viszont ilyen szakma nem volt abban az intézetben, ahová vinni akarták, csak asztalos, épület- és bútorasztalos. A gyerek nagyon tehetségesen faragott is, így Terike néni, a dirim meg én rábeszéltük, hogy inkább legyen asztalos, mert azt később művészetig tudja fokozni, a famunkát. Így lett asztalos a gyerek, én vittem el Tiszadobra, a szakmunkásintézetbe.
- Nem különböztették meg őt, nem volt hátránya abból, hogy ön volt az édesanyja?
- Biztos, hogy volt.
- Mit mondott el neki, miután kijött a börtönből? Emlékszik rá?
- Emlékszem. Nagyon érdekes dolog ez. Kötődött a gyerek, mégsem kötődött, szóval meglátszott rajta az a sok év, hogy nem voltam mellette. Összehasonlítom a két gyereket, a kicsit én neveltem, őrzöm első lépteit, az első gagyogását, első biliztetését. A két gyerek nagyon hasonlít egymásra külsőleg, de a viselkedésükön meglátszik, hogy a nagy intézetben nevelkedett. Karesz ideges, ingerült, hamar felkapja a vizet, zaklatott. Miku, a kicsi nyugodtabb. Higgadtan fogad dolgokat, bár az arcán neki is látszik a befeledolgozás, ha valami éri; csak ő összeszorítja a fogát.
- Szokott beszélni a gyerekeinek ötvenhatról?
- Igen.
- Egyformán fogadják?
- Nem. A kicsi legelőször az apja révén értesült: adott esetben mindig megkaptam, hogy rohadt börtöntöltelék. Így tudta meg a gyerek, hogy börtönben voltam. Aztán amikor jött a harmincadik évforduló és elkezdték vetíteni a Kádár-féle ellenforradalmat, egy darabig néztem, majd fölszaladt a pumpa, fölkavarodott minden, és azt mondtam: kapcsold ki, mert ezt a hazugságot nem hallgatom. Nem is néztem végig. Ellenben amikor Pozsgay kijelentette, hogy népfelkelés, próbáltam minden szót kapni a tévében és valahogy megemészteni. Figyeltem az eseményeket, de gondolataimat nem tudtam kivel megosztani... Furcsa módon én vagy másfél évtizedig egyszer sem találkoztam senkivel.
- Nem is tartotta senkivel sem a kapcsolatot?
- Nem mertem. Amikor bent voltam az ORFI-ban és megműtötték a gerincemet, próbáltam Klimkó Ági után érdeklődni. Tudtam a címét is, hogy én hogyan, miképpen vagyok számon tartva, és nem tudtam, Áginak hogy alakult a helyzete, nem akartam bajt hozni rá. Pedig nagyon szerettem volna vele találkozni! Akkor tudtam meg, hogy Ági meghalt. Nekem ez volt az első igazi nagy temetésem. Egyszerűen nem tudtam kimondani a számon, amikor kérdezték a betegek, hogy miért sírok, nem tudtam kimondani. Nem tudtam senkinek beszélni róla, ezt a fájdalmat egyedül nekem kellett megemészteni."
-
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-08-04 21:07:22, szombat
|
| |
| |
Hazánk válságának okairól
2006-12-14. 17:17:49 Kuruc.info
Magyarország súlyos, és egyelőre egyre mélyülő válságban van. Mind az országon belül, mind azon kívül számos "narratíva" igyekszik leírni a válság okait, megértetni következményeit, és felvázolni a megoldás lehetőségeit. Ez a dolgozat szintén erre tesz kísérletet, bár kétségtelenül eltér a szokásos "mainstream" megközelítési módok értelmezési keretétől és fogalom-készletétől.
Elsőként azokat a "rétegeket" kellene megértenünk, amelyek ennek a válságnak a főbb dimenzióit adják. Amit ma a közvetlenül érzékelhető felszínen látunk, az egy akut politikai krízis, melynek közvetlen kiváltó oka a miniszterelnöknek az áprilisi választások után pártja legbelső elitje előtt elhangzott beszéde.
Ebben a kormányfő brutális nyíltsággal beszél arról, hogy a választások előtt tudatosan tettek meg mindent annak érdekében, hogy a magyar közvéleménynek ne legyen tudomása a súlyos gazdasági válságról és annak fenyegető következményeiről. A beszéd nyilvánosságra kerülése azonban nem oka a válságnak, hanem inkább csak egy olyan "tektonikus hasadék", amelyen keresztül a magyar társadalom régóta elfojtott megoldatlan kérdései most egyszerre törtek elő, és kezdtek olyan örvénylésbe, amelyet közvetlenül csak a botrányból már nem lehet megérteni.
A társadalom-újratermelési válság mélységét jól jelzi az alábbi három adat.
- 2008-ban Magyarország népesség száma az 50 évvel azelőtti szinten lesz, vagyis újra az 1960-ban már egyszer elért 10 milliós lélektani határ alá süllyed.
- A népesség általános egészség adatai (mortalitás és morbiditás) a 40 évvel ezelőtti szinten állnak, amelynek a fő oka, hogy 1970 és 1995 között, szemben minden világ-trenddel jelentős romlás ment végbe, így ma Magyarországon minden évben 50%-kal többen halnak meg, mint amennyin születnek.
- És végül az egy aktív keresőre eső reálbér 2008-ban pontosan azonos lesz a 30 évvel azelőtti 1978-as szinttel.
A magyar társadalom tehát évtizedek óta tartó általános lepusztulási "lejtőn" mozog, a népesség két harmadának életminősége a hatvanas évek szintjén van. Az 1990-es rendszerváltás kudarca döntően az, hogy e mozgást még fel is gyorsította, hisz nemcsak, hogy kielégítő válaszokat nem tudott adni ezekre a súlyos problémákra, de a kérdéseket sem volt képes megfogalmazni. Így nem túlzás azt állítani, hogy Magyarországon a "rendszerváltás rendszere" megbukott, újabb "rendszerváltás" nélkül nincs kiút a válságból.
Röviden összefoglalva tehát a magyar válság három fő rétegből áll:
1. A felszíni réteg lényegében egy régóta látványosan súlyosbodó kommunikációs válság, a diskurzus válsága, amely most már "verbális polgárháborúvá" kezd eszkalálódni. Ez azt jelenti, hogy a főbb társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális elitek között az elemi párbeszéd esélyei is elfogyni látszanak. Narratíváik inadekvát és inkoherens indulat-beszéddé kezdenek válni, amelyet csak tovább ront a társadalom vesztes többségének amorf dühe, növekvő frusztrációja, és az eliteknek az erre adott egyre hamisabb és egyre veszélyesebb válasza. Ráadásul a diskurzus-válság egyre inkább csak arra szolgál, hogy elfedje a válság második szintjét, a rendszerváltás rendszerének a válságát. Ennek fenntartásában egyelőre azért van az elitek között rejtett egyetértés, mert legitimitását minden politikai erő a rendszerváltásból származtatja, a rendszerváltás rendszerének bukása így automatikusan azonos lenne a rendszerváltó elitek kollektív bukásával.
2. A második réteg tehát magának a rendszerváltásnak a válsága. A rendszer most azért bukik meg, mert inadekvát feltevésre épült. 1990-ben ugyanis általános egyetértés volt abban, hogy a nyugatias demokrácia, jogállam és piacgazdaság bevezetése kb. egy évtized alatt minden fontos társadalmi-gazdasági problémát "automatikusan" megold majd. Nos, ez tragikus félreértésnek bizonyult, mind a "Nyugat", mind a kelet európai térség elitjei részéről! Kiderült ugyanis, hogy az "adekvát sorrend" éppen fordított lett volna. Először nemzeti megegyezés kellett volna az alapvető kérdésekről (pl. demográfia, egészség, nyugdíj stb.), és csak ezt követően, ehhez igazítva szabad lett volna elindítani magát a rendszerváltás folyamatát.
3. A harmadik réteg a társadalmi újratermelés legalább ötven éve zajló folyamatos roncsolódása, "lejtője". Ráadásul ennek a lejtőnek a legtragikusabb és legmélyebb eleme az, az általános mentális, morális, intellektuális és spirituális válság, amelybe a magyar társadalmat a kommunizmus sodorta ugyan, de amelyre a rendszerváltás rendszerének vagy nem volt válasza, vagy ő maga is tovább súlyosbította e roncsolódási folyamatokat. Ilyenek a bűnözés, drogfogyasztás, családok szétesése, alkoholizmus, öngyilkosság, általánossá váló norma-szegés, korrupció stb. Mindennek inkább már csak következménye a demográfiai válság, az egészség-válság (Magyarország az Európai Unió "legbetegebb" nemzete!), és a nyugdíj-rendszer vészesen közeledő összeomlása.
A fő kérdés, hogy a fenti három válság-réteg milyen közös alapra épül, és hogyan lehetne tartós megoldást találni.
A Magyarországon most akuttá váló és súlyosbodó válság végső, legmélyebb oka a globális hatalmi rendszer maga. Ennek bizonyítására a következő egyszerű szám-sor is alkalmas lehet. Magyarországon 1990 és 2005 között az egy keresőre jutó reálbér mindössze 1,5%-kal nőtt, vagyis átlagosan ennyivel nőtt a tőke-tulajdonnal nem rendelkező döntő többség részesedése az általa megtermelt összjövedelemből. Maga az összjövedelem (GDP) növekedési üteme évi átlagban kb. 2,2% volt. A magyar gazdaságban ma már abszolút meghatározó szerepet játszó multinacionális vállalatok adózás utáni profitja viszont évente több mint 20%-kal nőtt. Ez azt jelenti, hogy a magyar gazdasági térben tevékenykedő szereplők között van egy olyan, amely abszolút erőfölényre tett szert, és mindent ő "diktál". Márpedig aki "diktál", az "diktátor", és a rendszer, amelyben mindez végbemegy "diktatúra". Ráadásul e "diktátor" által profitja után fizetett adóinak növekedési üteme alig érte el a 2.5%-ot évente. Diktátumai realizálását részben az állammal, részben a számára "munkaerő és fogyasztóerőként" tételeződő magyar lakossággal szemben az alábbi főbb hatalom-technikákkal érte el.
Bár a multinacionális vállalatok a magyar munkaerőnek csak 15%-át foglalkoztatják, de egy beszállítói "piramis" csúcsán állnak, tehát közvetett módon mégis gazdasági kényszerítő hatalmat jelentenek a többség számára. Így a bérek alakulását döntően ők szabályozzák, ennek eredménye, hogy az egy keresőre jutó reálbér 2008-ban azonos lesz az 1978-as szinttel. Az államot folyamatos nyomás alatt tartva elérték, hogy az őket terhelő adók 1990 és 2005 között az egy harmadukra csökkentek, és ezzel 15 év alatt 80 milliárd dollár többletforráshoz jutottak.
Hasonló nagyságrendű összegekhez jutottak a számukra előnyös (áron aluli) privatizációkkal, és a kikényszerített liberalizációval, ami csődbe juttatta az egyébként jól működő magyar vállalatok tömegeit. A különböző állami juttatások és kedvezmények fő haszonélvezői szintén ők voltak. A magyar közvagyon mindezek nyomán 15 év alatt drámai változáson ment át. 1990-ben a közvagyon mai áron kb. 150 milliárd dollár lehetett, az állam nettó adóssága pedig 30 milliárd dollár. 2005-ben az állam nettó adóssága 70 milliárd dollár, a vagyona viszont már csupán 30 milliárd dollár. 15 év alatt tehát a magyar közvagyon 160 milliárd dollárral csökkent.
Mindezt a multinacionális vállalatok erőfölényükkel visszaélve "szivattyúzták" ki a magyar társadalomból. A magyar "köz"-t megtestesítő állam tehát teljes csődben van, és ennek okozója, a jelenlegi válság végső oka éppen az itt vázolt mechanizmus. Ezzel elérkeztünk a dolgozat legkényesebb pontjához.
Annak kimondásához, hogy Magyarországon ugyan "de jure" létrejött a "demokrácia, jogállam és piacgazdaság", "de facto" viszont maga a rendszer két tucat globális óriásvállalat erőfölényre épülő "hatalom-gazdasága" a "lokális" kollaboráns elitek által működtetve.
A válság legmélyebb oka tehát az, hogy ez a globális hatalom-gazdaság olyan arányban "zsákmányolja ki" a magyar társadalmat, hogy az már önmaga elemi szintű reprodukciójára sem képes. Sőt, most, amikor az állam és a lakosság éppen annak érdekében adósodott el, hogy továbbra is magas színvonalú "munkaerő-áruval" lássa el az itt tevékenykedő multinacionális vállalatokat, újabb hatalmas forrás-megvonással büntetik. Erre irányul a miniszterelnök megszorító csomagja, amelynek választások előtti tudatosan megtévesztő letagadása, és e tény napvilágra kerülése a válság közvetlen kiváltó oka.
Szembesülni kell azzal, hogy a globális hatalom-gazdaság viszonyai között a hazugság "strukturálisan kódolt", hiszen minden politikai erő csak akkor remélheti a kormányra kerülést, ha "kollaborál" a "diktáló" globális erőkkel. Ha viszont ezt nyíltan tenné, akkor ezek az erők ugyan szívesen látnák kormányon, de a vesztes helyzetük ellen tiltakozó polgárok nem választanák meg.
Minden politikai erő tehát a saját társadalmának reprodukciós érdekei és a multinacionális vállalatok hatalmi érdekei között vergődik, és hazudik, dezinformál többnyire mindkét félnek. (Hiszen a kormány nemcsak a közvéleményt vezette félre, hanem Brüsszelnek is "hazudott" már többször is!)
A válság tehát csak akkor oldható meg, ha a külső és belső elitek (magyar politikai és gazdasági vezetők, az EU vezetői, IMF, Világbank, hitelminősítők, globális média stb.) elfogadják az itt vázolt logikát, és intézményesen együttműködve megpróbálják a rendszerváltás összeomlóban lévő rendszerét korrigálni.
E korrekció lényege csakis az lehet, hogy megkíséreljük a globális szereplőket saját hosszú távú stratégiai érdekeikre építve "jobb belátásra" bírni. Ez azt jelentené, hogy átmenetileg akár profitjuk csökkentésével is akár, de hozzájárulnának a magyar társadalom általános reprodukciós válságának a megoldásához, amelyet végső soron az ő túldimenzionált profit-éhségük váltott ki.
E megoldás ma még utópisztikusan hangzik, de ennél utópisztikusabb csak az, az elképzelés lehet, amely a "mainstream" recept szerint neoliberális "strukturális reformokkal" próbálja a helyzetet megoldani.
Ezért az Európai Unió Bizottsága rendkívül súlyos hibát követett el azzal, hogy a szeptember elején benyújtott magyar konvergencia program kapcsán meg sem kísérelte az e dolgozatban is vázolt narratíva szerint értelmezni a magyar válságot. E helyett automatikusan a kényelmes megoldást választva teljesen a neoliberális narratívát tette magáévá, mintha ez abszolút evidencia volna.
Vagyis evidenciaként fogadta el azoknak a globális hatalmi faktoroknak a narratíváját, amelyek rövidlátó, cinikus gátlástalansággal kifosztották a magyar társadalmat, és most a válság következményeit az eddig is általuk kifosztottakra próbálják visszahárítani.
Ha az EU nem változtat ezen a megközelítési módján ő maga is aktívan járul hozzá a magyar válság-folyamat eszkalálódásához, ami beláthatatlan következményekkel járhat egész Európa számára.
Bogár László, közgazdász
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-08-04 20:15:16, szombat
|
| |
| |
Benes-ügy: kárpótlást indít a Magyar Koalíció Pártja
2007-08-04 14:50:23 elnök
Szeptemberben a szlovák parlament elé terjeszti a Magyar Koalíció Pártja azt a törvénytervezetét, amely magában foglalná a benesi dekrétumok és az egykori Szlovák Nemzeti Tanács kollektív bűnösség elvére épülő rendelkezései alapján meghurcolt magyarok erkölcsi megkövetését és anyagi kárpótlását - tájékoztatta lapunkat Csáky Pál.
A pártelnök szerint az erkölcsi megkövetés formája hasonló lenne, mint amilyen a zsidókkal és a németekkel kapcsolatos volt, vagyis a parlament határozatban kérne bocsánatot a megaláztatásokért és a meghurcolásokért.
Az anyagi kárpótlásról szóló törvény pedig a zsidósággal kapcsolatos jogszabályt "kopírozná", azaz létrejönne egy olyan alap vagy alapítvány, amelyet a költségvetés töltene fel, s amelyet a szlovákiai magyarság "kollektívan használhatna" saját belátása és igénye szerint nemzeti voltának megtartása és fejlesztése céljából.
http://www.fideszbp20.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-08-04 20:11:43, szombat
|
| |
| |
Eladják a székházat, kiszervezik a postásokat
2007-08-04 12:04:25 elnök
Néhány hete még cáfolták, mégis eladja Krisztina körúti központját a Magyar Posta Zrt. Az indoklás szerint a budai ingatlan korszerűsítése jelentős összegbe kerülne.
A társaság ugyanakkor havi 400 ezer euróért, azaz 100 millió forint körüli összegért bérel új székházat. A szerződés legalább 10 évre szól, így a posta legalább 12 milliárd forintot költ majd az ingatlan bérlésére - írja a Magyar Nemzet.
A cég szerint komoly költségmegtakarítást jelent, hogy a jelenlegi szétszórt épületek helyett munkatársai egy helyen lesznek. Jelentős tétel az informatikai és kommunikációs költségek csökkentése. Bár 2009 helyett 2013-ra tolódik a postai szolgáltatások teljes liberalizációja, a társaság tervei között körülbelül ezer kis posta vállalkozásba adása szerepel.
A Postások Független Érdekvédelmi Szövetsége szerint mindez tízezer postai dolgozó kiszervezését, szerzett jogai elvesztését, a szolgáltatások színvonalának csökkenését jelenti - írja a lap.
http://www.fideszbp20.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-08-04 19:27:37, szombat
|
| |
| |
Szabadság .........
Tudd meg: szabad csak az, akit Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg, Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet, A látszatot lenézi, meg nem óvja, Nincs letagadni, titkolni valója. Tudd meg: szabad csak az, kinek Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít, Nem áltat, nem igér, nem hamisít. Nem alkuszik meg, hű becsületéhez, Bátran kimondja, mit gondol, mit érez. Nem nézi azt, hogy tetszetős-e, Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre S embernek nézi azt is, aki pőre. Tudd meg: szabad csak az, aki Ha neve nincs is, mégis valaki, Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos, Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije, Mert nem szorul rá soha senkire. Nem áll szemébe húzott vaskalappal, Mindég kevélyen szembenéz a Nappal, Vállalja azt, amit jó társa vállal, És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt, Többször cirógat, mint ahányszor üt, De megmutatja olykor, hogy van ökle... Szabad akar maradni mindörökre. Szabadság! Ezt a megszentelt nevet Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd!
Tudd meg: szabad csak az, aki Oly áhítattal mondja ki, Mint istenének szent nevét a jó pap. Szabad csak az, kit nem rettent a holnap. Ínség, veszély, kín meg nem tántorít És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat, Az sose rab, ki lélekben szabad. Az akkor is, ha koldus, nincstelen, Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen. Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják, Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve Meghalni tudnak s élni mernek érte. De nem azért dúlt érte harc, Hogy azt csináld, amit akarsz, S mindazt, miért más robotolt, Magad javára letarold,
Mert szabadabb szeretnél lenni másnál. A szabadság nem perzsavásár. Nem a te árud. Milliók kincse az, Mint a reménység, napsugár, tavasz, Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson Minden szegénynek ugyanannyi jusson. Míg több jut egynek, másnak kevesebb, Nincs még szabadság, éget még a seb. Amíg te is csak másnál szabadabb vagy, Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy. 1945. május 1. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-08-04 19:14:06, szombat
|
| |
| |
CSASZTUSKÁK BERGENGÓCIÁBA
Öszöd volt
Öszöd volt az, ahol feltépett
alig hegedt sebet a féreg :
a hasbeszélő pástra lépett.
Azóta vivja, vivja harcát.
Elátkozzák és kikacagják
akik sárral célozzák arcát.
Letörölni azt neki semmi,
vöröslő nyakkendőt feltenni :
bolondok házába bemenni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-08-04 15:05:34, szombat
|
| |
| |
Emberkísérlet Magyarországon
2007. augusztus 4. 11:11
A Fidesz szerint is szükség van az egészségügy átalakítására, azonban nem arra a reformnak álcázott emberkísérletre, amely ma Magyarországon zajlik - szögezte le Pesti Imre szombaton megtartott sajtótájékoztatóján.
A naiv ember mindig azt gondolja, hogy rosszabb már nem következhet és nincs lejjebb. Azonban az elmúlt napok eseményei azt mutatják, ez nem így van, és napról napra tapasztaljuk, hogy egyre kilátástalanabb és bizonytalanabb a magyar egészségügyi ellátás - mondta el a szakpolitikus.
Felhívta a figyelmet: a Fidesz sem vitatja, hogy szükség van az egészségügy átalakítására, azonban az elmúlt napok, hónapok eseményei alapján nem fejlődésnek lehettünk tanúi, hanem annak, hogy egyre lejjebb csúszik a magyar egészségügy. A pótágyak visszakerültek a kórházakba, túlzsúfoltság van, az osztályokról félgyógyultan kerülnek ki a betegek, nagyon hosszú várólisták alakultak ki és a szakemberek többsége elhagyja az országot - sorolta a jelenségeket Pesti Imre. "Mindezek eredményeként joggal állíthatjuk, hogy Magyarországon felelőtlen és etikátlan, az európai normákat messze figyelmen kívül hagyó emberkísérlet zajlik reform címszó alatt" - szögezte le a képviselő.
Videó: Emberkísérlet Magyarországon (Pesti Imre) lejátszom | letöltöm
Emlékeztetett: amikor Molnár Lajos kijelölte a súlyponti kórházakat, első körben egyetlenegy fővárosi kórház sem volt a listában. A beutalási rend zűrzavaros volt, nem létező intézményekhez nem létező feladatokat rendeltek, óriási várólisták alakultak ki. A helyzetet tovább értékelve a fideszes politikus kiemelte, hogy mindenütt érzékelhető a pénzhiány; sokkal többet vontak el az intézményektől, mint amennyit a vizitdíjból, napidíjból be tudnak szedni. Teljes a bizonytalanság és a szervezetlenség az egészségügyben - tette hozzá utalva arra, hogy sok esetben nem tudni, melyik beteget melyik kórházba kell szállítani.
Most szembesültünk azzal, hogy ennek a felelőtlen egészségügyi vezetésnek van egy újabb, az életünket közvetlenül veszélyeztető intézkedése, ez pedig az, hogy az ügyeleti rendszerben nem szakképzett orvosok ügyelnek - figyelmeztetett Pesti Imre. Mindez azt jelenti, hogy a szakképzett orvosok nincsenek jelen a kórházban, hanem szükség esetén a szakvizsgával nem feltétlenül rendelkező ügyeletes hívja be őket. Ezzel az úgynevezett készenléti ügyelettel kapcsolatban a fideszes politikus felidézett egy felmérést, amelyben a megkérdezett intézmények 25 százalékában egyáltalán nem, 50 százalékában csak részben tudták bevezetni az új rendszert, vagyis a magyar kórházak 75 százalékában teljesen kaotikus az ügyeleti rendszer - figyelmeztetett. Megjegyezte, a szakmában, főleg a kardiológiában az időfaktor az egyik legfontosabb tényező: nem mindegy, hogy a beteg mikor kap szakellátást, és sokszor félórán vagy akár tíz percen is múlhat a beteg jövője.
Pesti Imre rámutatott, hogy az egészségügyi átalakítással nem csupán a Fidesz, hanem több szocialista és szabad demokrata szakpolitikus sem elégedett. Káosz van, és kezelhetetlen a kialakult helyzet - mondták elsősorban fővárosi szakpolitikusok, így Havas Szonja, Szolnoki Andrea, Schvarz Tibor. A kritikus kormánypártiak arról beszéltek, hogy ha bevezetik a reformlépéseket, a fővárosi kórházak adósságállománya növekedni fog - emlékeztetett Pesti, aki megjegyezte, hogy igazuk volt: azóta folyamatosan ennek vagyunk tanúi. Olyan tragikus helyzetbe kerültek a fővárosi tulajdonú kórházak, hogy Szolnoki Andrea levelet írt a miniszternek, amelyben jelezte, a nyár végére, ősz elejére ezek az intézmények csődbe fognak jutni. Nem az ellenzék kritikájáról van tehát szó, hanem kormánypárti szakpolitikusok is hasonlóan értékelik a helyzetet, és a szakma is úgy látja, teljesen felelőtlen az az átalakítás, amely az egészségügyben jelenleg zajlik - húzta alá a Fidesz szakpolitikusa.
Pesti Imre mindennek kapcsán megismételte: a Fidesz értékelése szerint mindez nem reform, hanem ámokfutás, amely nem rendelkezik sem szakmai, sem társadalmi, sem pedig politikai támogatottsággal; ez valójában egy teljesen átgondolatlan, etikátlan emberkísérlet.
fidesz.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-08-04 01:16:48, szombat
|
| |
| |
Pécs: nyílt színi MSZP-s harc
2007. augusztus 3. 0:04 Magyar Nemzet
Sajátos belharc jelei körvonalazódnak a pécsi szocialisták berkein belül: a várost korábban irányítók megelégelni látszanak az elmúlt hónapokban a kiszorításukra tett, az új - ugyancsak MSZP-s - csapat kísérleteit, s korábbi pozícióik visszaszerzésére törekednek.
Forrásaink szerint az utóbbi hetekben a sajtóban kiszivárogtatott, botrányosnak látszó, de még az előző városvezetés idejére datálható gazdasági ügyek a jelenleg hatalmon lévők visszacsapásaként értékelhetők. Kérdés, nyílt színi harcra is sor kerül-e, vagy továbbra is a háttérben próbálják legyűrni egymást az érintett felek.
Toller László volt pécsi polgármester balesete óta nagyot fordult a világ a pécsi MSZP-ben: az addig vaskézzel irányított szervezet az elmúlt egy évben előbb - az új érdekek mentén - atomjaira bomlott, majd újrarendeződtek az erőviszonyok. Sokak szerint jelenleg a Tollerhez köthető korábbi szereplők végleges ellehetetlenítése zajlik, ennek jele legalábbis, hogy az utóbbi hetekben egyre több csontváz hullik ki az MSZP-s szekrényekből. Forrásaink elmondása alapján azonban az is egyértelmű, hogy a háttérbe szorulni látszók sem adják egykönnyen bőrüket. A belharc mögött nemcsak a politikai érdekek érvényesítésének szándéka áll, de az Európa kulturális fővárosa (EKF-) projekt révén a városba érkező tízmilliárdok feletti rendelkezés lehetősége is komoly mozgatóerőt jelent.
Bóka Máté Ciprián
További részletek a Magyar Nemzet pénteki számában |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-08-04 01:14:46, szombat
|
| |
| |
Népszava: Kudarc fenyegeti a fővárosi koalíciót
2007. augusztus 3. 07:12
Augusztus második felében összeül ugyan a fővárosban a Koalíciós Egyeztető Tanács (KET), de a tanácskozás vélhetően nem hoz érdemi áttörést a városvezetés működésében - írta a pénteki Népszava.
A lap úgy tudja, hogy a koalíciós együttműködés felülvizsgálatán dolgozó két frakcióvezető, a szabad demokrata John Emese és a szocialista Steiner Pál nem jutott kompromisszumra, így két külön, egymásnak több ponton ellentmondó változatot készítenek - olvasható a lapban. Mint hozzáteszik: a kétféle javaslat a kabinetülést követően, augusztus 20. után kerülhet a KET elé. A testület a lap információi szerint megpróbálja "összefésülni" a két változatot, de "ez nem lesz könnyű".
A Népszava úgy értesült, hogy a nézeteltérések sorában az egészségügyi terület "kritikus", s egyáltalán nem jobb a helyzet a közlekedési koncepció esetén sem. Mások az elképzelések a főpolgármester-helyettesek hatás- és feladatköreiről, továbbá arról, mely problémás kérdéseknek van akkora súlya, hogy azért érdemes alapjaiban megváltoztatni a koalíciós szerződést.
(MTI) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2007. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
268 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 802
- e Hét: 4330
- e Hónap: 12934
- e Év: 48875
|
|
|
Offline
