|
2018-06-09 19:01:13, szombat
|
| |
| |
1956-tól kezdődött ismét a világkönyvtára a vasvárosnak Miskolc néven az utolsó árja német család áldozásával világapokalipszisével az állandó bibliai Hunnia börtönnek.
Mivel Magyarország, mint része a világapokalipszisnek velem egyidős főszereplőivel a könyveknek, kommunista vaskoroknak, vallási koroknak boldog békeidőt élt a gyári és szövőnőkkel, Esztergályos Cecilia kezdetével 83 éve kezdődő állandó világtörténelmi támadásuknak, hosszabbításuknak, alig észleltek valamit mint érintettek abból, ami valójában történik. Egyeseknek a jó apjuk, vagy anyjuk elmondta, hogy miért kellett ezt a keresztnevet adni nekik, meg elmondták, hogy ők apokaliptikus szereplők, de teljesen természetesnek vették, hogy Vénuszt áldoznak Földanyaként feketekereszten hét rózás kék ruhás hölgyeként az összes kommunista, vallási kornak, beleértve az összes rendjüket.
A kék és vörös földönkívüliek létrehoztak sípoló láthatatlan világban járó apokalipszisükből egy mai napig tökéletesnek gondolt úttörő és kisdobos mozgalmat Kádár kommunista vaskorának mellékleteként, míg egymás után váltogatták a politikusok egymást, érintve voltak az ötágú csillagos sheriffek, termékenységi népek, mint Rákóczi téri kígyó Isten népei, valamennyi vasországa Miskolcnak, együtt az összes kommunista országgal, budhizmussal, indiai dalai láma kezdetével a nagy közös áldozásomnak a cigányság Vénusz véráldozásával történő emberré nemesítésével egész Kelet népével együtt. Az úttörő mindig igazat mond, hirdették a vörös bibliai apokalipszist folyamatosan végrehajtó földönkívüliek. Sátoraljaújhelyen Úttörők útjának nevezték el a hegybe vezető utat, azt hittem gyerekkoromban, azért mert kövekkel van kirakva, az utakat törik az úttörők.
A kisdobosok, mint romániai dobpergő nyelvből sokasodott kék földönkívüli népek, mint állandó Vénusz áldozók hat ponttal vették meg a szívüket a születésem óta nyaralgató, úttörő táborokba járó, tábortüzeknél énekelő, nosztalgiázó főszereplőit a világkönyvtáraknak, míg én egyetlenként hidegháború néven voltam a főszereplője az összes kommunista és vallási kornak, mint arany violinkulcsos kék nyakkendős egyik utolsó árja német képviselője a zeneszerzőknek. Én nem voltam úttörő és kisdobos, nekem nem volt szükségem szívtörvényekre, mert azzal születtem, engem csak összerongáltak, koldussá téve szolgáltatták a parasztokat, rendetlenek emelése közben összezúzva mindent nálunk, bemocskolva, összekarcolva, ellopva minden fontos bizonyítékot, akár a tankönyveket, kottákat is gyalázattal, beáztatással zúzták össze mint magyar szocialista iskola maradványait.
Aki nem él, az hallgatva tűr könnybe lábadt szemekkel. Ilyen voltam én. Négy éve talán mesélem az életemet, egész életnyi hallgatás után, s mikor rájöttem, mi történt velem, nem tudtam felfogni és megérteni, hogy miért tették ezt? Miért volt baj, hogy szép voltam és tehetséges, meg tiszta hangom volt, meg okos voltam, meg becsületes?
Hányingerem van a világkönyvtár szereplőinek a boldogságának olvasásakor, hogy mennyire jól éltek az étel és minden megvonása kezdete óta a vastrágya népükkel bejárva az egész világot. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
