Wutka Tamás: Álarc nélkül - Wutka Tamás,Baskircsev Mária,Erdélyi Lili,Benamy Sándor,Szegedi Nyomdában,Benedek Marcell,Mindenütt Golgota,Heinrich Heine,Nagy Karola,Nagy Karol, - kohlinka Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Wutka Tamás: Álarc nélkül

2009-06-26 11:51:07, péntek


	Tünemény suhant át Erdély felett Ecsetvonások a magyar Baskircsev Mária portréjához Szerkesztette: Erdélyi Lili/Ada Szerkesztésért felelős: Benamy Sándor Készült a Szegedi Nyomdában 1988-ban "Az voltál-e, aki vagy?" "Nem voltam az, aki vagyok, de mindig az akartam lenni és nem tudtam (Ti, bírái előtt, Kr.e.2700-ban.) Művész volt... Nemzedékek sorsa nemzetfölötti értelemben tudatosodik benne. Benedek Marcell "Mindenütt Golgota van, ahol valaki új gondolatot mond ki." Heinrich Heine Wutka Tamás: Álarc nélkül Nagy Karola olvasása közben Hogy mi marad fenn a tűnő időben, éppúgy a véletlenen műlik, mint életünkben minden. Örökre nyomtalanul tűnnek el érdemek és nagyságok, maradnak fenn jelentéktelen látszatértékek, amelyeket nem egy esetben addig és oly sikeresen sulykolnak a tömegekbe, mígnem valódi értéknek hiszik. S ugyanígy fordítva. Sosem hittem a hazug közhelynek, miszerint a tehetség "eget kér". Ezért különös öröm fél évszázad távlatából visszarántott írásmű olvastán rádöbbenni, milyen kár lett volna, ha az idő végleg betemeti, vagy éppen valamely irodalmi irattárban a bürokrácia játékszabályai szerint egy nagy könyvbe gondosan bejegyezve rejti el az utókor elől. Ha Nagy Karol nem hal meg oly fiatalon, minden bizonnyal az új rendszer kegyeltjévé válik. Egy darabig. Mert haladó mivoltát nem élettől idegen eszmékkel kívánta alátámasztani, az életét élte úgy. S az ügyért nem lett volna hajlandó feláldozni az embert. Rövid ideig élt, de ez nem feltétenül jelenti, hogy keveset. Hamar felismerte, az igazán nagy dolgokat csak önmagával beszélheti meg az ember. Sokat élt, hisz felelősen élt. Sajnos, nem irányíthatta sorsát.Azt sem tehette meg, hogy maga válassza az időt, amikor búcsúzni akar. Pedig valószínűleg az a fajta volt, aki pontosan tudta, mikor jön el a pillanat. Sem előbb, sem később. Sem korán, sem későn. Amit megkísérelt, nem lehetett komoly, még nem akarhatta igazán. Csak edzette magát. Sokat szenvedett, őszintén, de nem látványosan. Annak nemlehet akkora hitele, mint az önkéntes , csendes távozásnak. Az előbbi, ha nem is tudatosan, de zsarolja a világot, az utóbbi már visszavonhatatlanul lemondott. Ő várt és figyelt, mert bár tisztában voltl vele, hogy igényei nem evilágra valók, még rengeteg dolga lett volna. Mégsem végezhette el. Milyen felvilágosult volt! kapjuk fel sűrűn a fejünket meglepetten, pedig nincs ebben semmi csoda: a felvilágosult gondolkodás éppúgy nem korhoz és helyhez kötött, mint a dogmatikus. Természetes volt nála mindaz, ami szélesebb rétegeket csak jóval később mozgatott meg, mindaz, aminek az "illem", a megszokás sokáig megálljt parancsolt: társadalmi problémák, férfi-nő kapcsolat, az egyén kiteljesedése. Aggasztotta a mechanikussá váló életforma, az ezzel járó szeretet-hiány. "Az élet: álarcos halál"- írta. De erre az álarcra is újabbak kerülnek, a külvilág váltakozó igényeinek megfelelően, s ezek nem az egyéniség természetes váltakozásának igazi arcai. Csapongó lénye sosem volt hamis, a tisztaság lételeme maradt. Mikor fedhetjük fel végre igazi arcunkat, egyáltalán hol van, melyik az igazi arcunk, kérdezi riadtan. Pedig ő mega sem tudott álarcot viselni, akkor sem, amikor azt hitte magáról. És közben félt. Félt, mint mindenki. Olykor megtalálni vélte félelme okát, de igazán talán maga sem tudtam, valóban az-e? Szorongott. Mi lesz, ha ez lesz... Mi lesz, ha az lesz... Mi lesz, ha már semmi sem lesz... Nyugalom és béke után vágyott, amit sosem kaphatott meg. Az élet, csakúgy, mint produktumai, nem szereti, ha átlátnak rajta. Védi titkait, ellenáll, ha misztikumáról lelebbenteni igyekeznek a fátylat. Ezért azoknak ad inkább nyugalmat ,akik ilyesmivel kevésbé törődnek. A magafajta lángoló, belső zaklatottságát az élet eseményei szüntelen tápláló érzékeny léleknek ebből sem jut ki. Bármit keresett, mindig mást talált. Amit talán megértett, de el nem fogadhatott. Sokszorosan érezte a súlyát, hogy valójában mindannyian reménytelenül egyedül vagyunk, különféle eszmékbe és ürügyekbe, saját fontosságunk tudatába menekülve, csakhogy erről minél gyakrabban megfeledkezhessünk. Mégis, ebből a félelmetes magányból születnek a gondolatok, meyek által emberré válhatunk. Hitt, akarva, mert minden hit egy újabb lehetőség a reményhez. De hiába remélt. A nagyváros kínálta magasabb szintű kulturális élet utáni sóvárgása vágy maradt, a mga számára megálmodott életforma álom. De szellemiségében nyoma sincs a periférikus létnek. Írásai, színdarabjai egyaránt frissek, elevenek, az idő nem fogott rajtuk, aktualitásukon semmit sem tompított. Korai halála bizonyára újabb csalódásoktól mentette meg, noha írásai nem utalnak rá világosan, miben látja a kedvező változások feltételeit. Egyértelműen, tisztán csupán azt látta, ez a helyzet tarthatatlan. Különös érzékenysége fogékonnyá tette az élet, a társadalom, az egyén igazságtalanságaira, ellentmondásaira, kiutat, megoldást éppúgy nem talált, mint sem előtte, sem utána senki. S éppen ez teszi hitelessé minden sorát! Életünk alapvető kiszolgáltatottságával nem tudott mit kezdeni. Sok mindent tudott, amit egy átlagos nő abban a korban, azon körülmények között nem tudhatott. Mert önmagából merített. Nem csupán érezte, tudta és kifejezni is képes volt olyan szinten, ami érdemessé teszi a fennmaradásra. Ezért nem fog az idő Nagy Karola torzóban maradt életművén. Arra a pontra ért el, ahonnan továbblépni máig sem tudunk.

0 komment , kategória: A Nagy Karola-rejtély

Címkék: ellentmondásaira, szellemiségében, váltakozásának, szerkesztésért, zaklatottságát, aktualitásukon, játékszabályai, látszatértékek, kiteljesedése, csalódásoktól, jelentéktelen, misztikumáról, nemzetfölötti, visszarántott, fennmaradásra, reménytelenül, szerkesztette, alátámasztani, felvilágosult, tarthatatlan, lelebbenteni, fontosságunk, valószínűleg, irányíthatta, érzékenysége, egyértelműen, mechanikussá, színdarabjai, ecsetvonások, fogadhatott, portréjához, látványosan, sokszorosan, gondolkodás, tudatosodik, nyomtalanul, magyar Baskircsev, akartam lenni, tűnő időben, véletlenen műlik, esetben addig, hazug közhelynek, bürokrácia játékszabályai, nagy könyvbe, utókor elől, életét élte, igazán nagy, fejünket meglepetten, felvilágosult gondolkodás, megszokás sokáig, egyén kiteljesedése, mechanikussá váló, Wutka Tamás, Baskircsev Mária, Erdélyi Lili, Benamy Sándor, Szegedi Nyomdában, Benedek Marcell, Mindenütt Golgota, Heinrich Heine, Nagy Karola, Nagy Karol,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]