A gyűlöletes külvilág - Kozmosz Könyvek,Egyetemi Nyomda,Sümeghy Zoltán,Peter Berg,Leonard Wolf,Love Generation,Generál Motors-i,Generál Motors-fasizmus,Takács Ferenc,Eddig Peter Berg,Allen Ginsberg,Technikából Bábel,Lower East Side-on,Golden Gate Parkban,Bart István,Steve Levin,Anne Lombard,Cannonball Addlerly,York City,John Mitchellel,Gregory Corso,Viillage Voice,York Cityben,Federick Fell Kiadónál,Rikers Review,Rikers Island City Börtön,Gitában Brahma,Zsidó Közösség Központja, - kohlinka Blogja

Továbbiak »

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

A gyűlöletes külvilág

2009-06-29 11:19:49, hétfő


	S. Miklósnak és S. Gergelynek Kozmosz Könyvek Egyetemi Nyomda 1985. Felelős vezető: Sümeghy Zoltán (Ezt a könyvet 1995-ben kezdték ismételni, mely folyamatosan történt az ötvenes évektől tisztuló beat-hippi-punkrációsoknál, az egészségügy és szociális hálózat változtatásával.) A hippimozgalom azért keletkezett, létezett és halt el, mert megtagadta az adott, rajta kívül létező világot. Ezt a megtagadott világot a hippigondolkodás részben hitelesen érzékeli, részben mitikussá növeli A "fogyasztó", a "jóléti", az "ipari", a "posztipari" társadalom világa, hogy a modern szociológia látványos jelzőiből használjunk néhányat. Vagyis az ötvenes-hatvanas évek késő kapitalizmusa, annak is legfejlettebb változata, az amerikai minta. Mit gyűlöl, mit tagad meg ebből a világból a hippi? Leginkább a gazdasági alapszerkezetet. A javak megtermelésének, elfogyasztásának és újratermelésének körforgását. Természetesen a kizsákmányolás - a megtervelt javak igazságtalan elosztása - tényét, fogalmát is tudja és elutasítja. Tagadása azonban általánosabb. A hippi a szervezett munkafolyamatban is az elidegenedés ősforrását fedezi fel: emberellenesnek tartja, ha egy munkás, technikus, tisztviselő nyolc, vagy hat órában napról napra, hétről hétre, évről évre ugyanazt a fizikai, vagy adminisztratív , vagy szellemi munkafolyamatot végzi, a hét végi szabad időben ugyanolyan gépiesen újítja meg önmagát, amilyen gépiesen hét közben dolgozott, s a következő hét kezdetén gépiesen folytatja elidegenenült munkáját. A gazdasági szerkezet bírálata így vált át egy totálissá mitizált életmód totális bírálatává. A hippi szemében a földkerekség legutálatosabb emberfajtája a square, egy magyar fordító találó kifejezésével: a polgár.Aki szorgalmasan végzi napi munkáját, mintaférj és jó családapa, jogosan bízik a fizetésemelésben, rendszeresen cseréli, egyre jobb márkára a kocsiját, bérlakásából a kertes suburbba vágyik, öltönyt, fehér inget, nyakkendőt visel, engedelmesen szolgálja alig ismert, közvetlen hivatali felettesét, az ismeretlen, közvetett főnököket meg az őket is irányító establishmentet, a Rendszert, a Létesítményt. És úgy hal meg, hogy szorgos életének értelme nem volt, nyoma sem marad. Peter Berg (radikális hippiaktivista, korábban egy pantominegyüttes tagja, utcai színházi előadások szervezője, majd a diggermozgalom egyik megalapítója) egyebek között ezt mondja Leonard Wolf (interjúkötete A szeretetnemzedék hangjai - Voices from the Love Generation, 1969 - címmel jelent meg) magnetofonjába, 1966-ban, huszonhét éves korában: "Úgy nőttem fel, hogy mindenki így szólított: Hé, te! El se hinnéd, hogy az emberek mennyire tehetetlenek e társadalomban. Lehetsz különc, lehetsz egyéniség, lehetsz komédiás, vagy művész, lehetsz kamasz, lehetsz asszony - de nem lehetsz ember. Nem hiszem, hogy az ember lehet a társadalmi hatalom árnyékában... Délen nőttem fel. Délen a hatalom kimutatja a foga fehérjét. Dél-Georgiában a fehér prolikat "floridai csóringereknek" hívják. Engem is kiközösítettek a társadalomból - a négernyaló, New Yor-ki jenki zsidót. Mikor még nem voltam "négernyaló" a társadalom, amelyben felnőttem, így vagy úgy, de mindig sakkban tartott. "Mit szólnál, ha egy koksz a nővéreiddel hálna?" - ez volt a nagy talány... Olyan mély belső ellentmondások feszítik ezt a társadalmat, hogy az ország a fasizmussal vált egyenlővé. A Generál Motors-i fasizmussal. Ez itt a front. Életünk forradalmi tartalmat kap a Generál Motors-fasizmus árnyékában. Reméljük, hogy leélhetjük életünket és megvédelmezhetjük. Ebben a társadalomban a kultúra törvényenkívültjei vagyunk. Az új társadalom politikai mozgatóerejévé váltunk, mert egy új civilizációt élünk..." (Takács Ferenc fordítása) Eddig Peter Berg, a huszonhét éves hippi: "egy hang a tömegből". Allen Ginsberg a fogalom eredeti értelmében sosem volt hippi, de nála nagyobb hatást talán senki sem gyakorolt a mozgalomra. Ginsberg, a rangos költő, a negyvenkét éves férfi Reneszánsz vagy halál című dolgozatában (pamfetjében, kiáltványában, lírai programnyilatkozatában) így vélekedik: "....Az élet egy amerikai számára manapság dögletes közmagány Technikából Bábel tornyát emeltük magunk köré és a szó szoros értelmében a mennyek felé nyújtóztunk (lásd a Geminit), hogy elszökjünk planétánkról. Túl nagyra nőtt új, óriás népességünk gigászi fémszuperstruktúra függvénye: táplálkozása és utazása tőle függ. A bennünket körülvevő, elképesztő gépezet szabályozza gondolatainkat, érzelmeinket és érzéki benyomásainkat és egyre szorosabban bogozza ahhoz az anyagi mindenséghez fűző lelki rabszolgaságunk kötelékét, melybe a pénzünket fektettük...Hogyan változtathatnánk meg mi, amerikaiak a gondolkodásunkat? Mert ha nem változik meg, akkor gépek kérge fogja bevonni a foldgolyót, szervetlen fémköd és a vad erőszak, a tömeggyilkosságok ideje következik el. Már most is borzalmaknak vagyunk tanúi.. Mihez kezdjenek a fiatalok, akik szembetalálják magukat bolygónknak eme amerikai elképzelések szerint kialakított arculatával? A legérzékenyebbek és sokan a "legjobb koponyák" közül kivonulnak a társadalomból. Bebarangolják a nemzet testét, szüleik arcát fürkészik, hosszú Ádám-hajat hordanak, a nyomortanyák közösségétől elzarándokolnak Big Surbe és mezítelenül élnek az erdőkben, látomásra várnak, szemlélődnek és úgy laknak a Lower East Side-on, mint erdei remeték. És összesereglenek ezrével San Franciscóban, a Golden Gate Parkban, hogy kinyilvánítsák békevágyukat fantáziatüntetésben, melyek többek, mint egyszerű tiltakozások a vietnámi háború ellen. Pöttyös ruhákba, kobzosok köntösébe, udvari bolond gúnyájába öltözött fiatal férfiak és nők léggömböket visznek és táblákat: "Johnson elnök, imádkozunk éretted!", gyülekeznek, hindu és buddhista szövegeket énekelnek, hogy lecsitítsák a planetáris kocsmai verekedésbe bonyolódott polgártársaikat..." (Bart István fordítása) Végezetül: egy kerek (nem kerekített) hippisors az értelmiségi változatból. Modellként tanulmányozható szöveg ahogy Steve Levin, költő és a San Franciscó-Orecle egyik szerkesztője jellemzi önmagát Anne Lombard francia szociológusnőnek, 1969-ben. "Ebben az inkarnációban harminc évvel ezelőtt születtem New York államban. Apám tudományos kutató volt a bostoni műegyetemen. Anyám a chicagói egyetemen volt professzor, angol irodalommal foglalkozott. New York államban nőttem fel. Tizenhét-tizennyolc éves koromban beiratkoztam a miami egyetemre. Közben dzsessz-zenészként dolgoztam. Tizenhat éves voltam,amikor először vettem kezembe a hangszert. Később tollat is vettem kezembe...Miami négernegyedében dolgoztam, ott is laktam, egy dzsesszklubban játszottam, ahol még egy pohárral se hajthattam le, mert ott az ember huszonegy éves korában lesz nagykorú. Olyan zenészekkel dolgoztam, mint Al Hage, Al Corsino, Cannonball Addlerly... Mire huszonegy éves lettem, ráuntam a zenére. Valahogy nem tudtam magam eléggé kifejezni benne. A Dhamnapada felébresztette bennem az érdeklődést a buddhizmus iránt, a könyvet egy buszmegállóban újítottam, zsebkönyvkiadásban. Huszonegy éves koromra már négy hónapja éltem valami nagyon fura, skizofrén viszonyban a zenével és amíg éjszakánként dzsesszzenészként dolgoztam, napközben teljesen aszkétaéletet éltem. Leálltam a kábítószerekkel is... Hogy mikor álltam rájuk? Mikor először iskolába mentem, füvet kezdtem szívni amphetamnokat szedtem. 55-ben még sehol sem lehetett igazi pszicjedeikus dolgokat kapni. Meszkalin volt ugyan, de keveseknek és kevés....Majd bediliztem, olyan nehéz volt a buddhista elveket összeegyeztetni azzal, amire rá voltam programozva. Be is utaltak egy New York City diliklinikára 58-ban. Húszéves voltam akkor. Vagy négy hónapig voltam ott és közben kezdtem el írni. 1959-ben, újév napján léptem le. Akkor már volt pár barátom New Yorkban a Village-ben. Írtam és közben John Mitchellel kezdtem dolgozni, a Gaslightnál és szerveztem az ottani első rendszeres versfelolvasásokat... Ez még a beatbuli volt. Allen Ginsberg, Gregory Corso is a körünkhöz tartoztak. Aztán, vagy négy hónapra rá, hogy ezt elkezdtük, úgy alakultak a dolgok, hogy otthagytam az egészet... Aztán megjelent a könyvem, az első könyvem, én meg csak lógattam a lábamat. Körülbelül egy évig... Kábé egy évvel később a Viillage Voice nagyon szépen méltatta a könyvet. Feldobta a könyvet, vették is, csak néhány példány maradt belőle... Úgy három-négyszáz példány elment. És meg is házasodtam... Hogy ki volt a feleségem? Egy kis nimfomániás, az volt. Három évvel volt fiatalabb nálam. Én huszonegy éves voltam, ő meg tizennyolc. Együtt mentünk keresztül az összes nehézségen és átalakuláson, míg úgy két-három év múlva elegünk lett egymás kölcsönös előmeneteleiből és el tudtunk válni anélkül, hogy a falnak mentünk volna... Aztán az élet zajlott tovább és körülbelül akkor, mikor már úgy volt, hogy szétmegyünk, ráfáztam és be kellett vonulnom a börtönbe - hat hónapra. Három évet kaptam, de mert egy rakás művész,meg író New York Cityben elkezdte verni az asztalt, hogy "nem vághatnak sittre, nagyon jó író meg minden" - ennek volt valami foganatja, úgyhogy hat hónap után feltételesen szabadlábra helyeztek. Hogy mire fáztam rá? Marihuánát találtak nálam. És mindenféle változáson estem át. Kezdtem megszerezni a meghatalmazásomat, az asztrális meghatalmazásomat. Mikor kikerültem a sittről, huszonöt éves voltam. A huszonötödik születésnapomat a börtönben ünnepeltem. Nem is volt olyan rossz a börtön, mert rövid idő alatt valami csuda dolog történt velem. Egy héten belül, hogy bekerültem, a börtönújság szerkesztője lettem, pedig volt ott egy másik elítélt is, aki evvel foglalkozott, kilenc hónapig várt arra, hogy a szerkesztő szabaduljon és ő átvehesse a dolgot. Amikor megérkeztem a börtönbe, akkor már másfél éve dolgoztam szerkesztőként a Federick Fell Kiadónál, New York Cityben. Ezt persze gyorsan megtudták ott benn, aztán a krapek odajött hozzám és azt mondja: "Fogalmam sincs, hogy mi az a szerkesztés, szóval, ha át akarod venni tőlem, oké:" Át is vettem. Állati baróul ment, én a dolog egyik részéhez értettem, ő meg a másikhoz és nagyon jó újságot vágtunk össze. Rikers Review volt a címe, mert a műintézet a Rikers Island City Börtön volt. Akárhogy is, kinn vagyok a sittről, az első könyvem is kinn van és külön vagyok a feleségemtől. '59-ben már pszichedelikus szereket szedtem. Először meszkalint, csak annyit tudtam szerezni elsőre, hogy belebetegedtem, de igazából nem dobott fel. A fű nem tett rám pszichedelikus hatást. Most már úgy látom, hogy a fű meg a jóga között nagy az összefüggés. Pontosabban: minden a jógával áll kapcsolatban. A jóga egyesülést jelenti Istennel oly módon, hogy a kibontakozás szelleme és mindaz, amit tiszta igyekezettel tesz az ember, csupán az emberrel önmagával van kapcsolatban és ez az Isten. Isten bennünk lakik.. Véleményem szerint az ember a világegyetem felezőpontján áll. Véleményem szerint legalább annyi külső világ van, mint ahány belső, szó szerint. Véleményem szerint legalább annyi konstelláció van a bensőnkben is, mint ahány a tejútrendszerben. Véleményem szerint minden egyes sejt - a létezés szó szerint vett aspektusában - egy-egy könyvtár, mely a teljes genezis tárházát rejti magában, annak a történetnek a tárháza, mely egészen a mai napig az ember fejlődése során végbement, attól a pillanattól kezdve, hogy a villám felgyújtotta a kambrium kori tőzeget. De minden egyes sejt nemcsak egyszerűen az eddig elért tudás végösszegét tartalmazó könyvtár, hanem az az egység, az életnek az az atomja is, amelyről a Gitában Brahma azt mondja Krishnának: "Egy atom énbelőlem fenntartja az egész világmindenséget." Értelmezésem szerint ez azt jelenti, hogy azért tartja fenn egyetlen kis sejt élete az egész mindenséget, mert valamennyi sejt képes arra, hogy létezése során mindenfajta hatást átéljen, akár tudatosan, akár nem. Egy időben azt terveztem, ha majd egyetemre megyek, asztfofizikus, vagy atomfizikus lesz belőlem, vagy valami ebből a tésztából, de rájöttem, hogy matematikával foglalkozni nem lett volna az a költői buli, ami akkoriban telezsongta a fejem, bár még nem is láttam neki az írásnak. Úgyhogy ejtettem a dolgot és most minden a legnagyobb rendben megy, mert eljutottam odáig, hogy a költészet és a spirituális elmélyülés teljes egységet alkot bennem: sikerült tökéletesen kirajzolnom a tökéletesség körét és most éppen azon a módszeren dolgozom, melyet genetikus jógának neveznek. Nem akarok belemenni a részletekbe. Tulajdonképpen a mahalilát alkalmazom a mikrokozmoszra és a genetikus jóga egész gondolatsorának a lényege az, hogy ... szóval, két kiindulási pont van: mindaz, ami a szellem világában létezik, az összes erő, akár karmának hívjuk, akár nem, az összes szellemi törvény, mindez fizikai szinten létezik. Például a karma közvetlen kapcsolatban áll Newtonnak avval az elméletével, hogy minden erőhatás egy vele egyenlő nagyságú ellenhatást vált ki. Eistein relativitáselmélete azt mutatja meg, hogy milyen is az idő valójában, ugyanakkor megmutat valamit annak a kettőségnek a feloldásából is, mely a látszat és az illúzió között feszül.Egyszóval most ezzel foglalkozom: egy tudományos, nyugati elmélettel, mely mindazonáltal közelebb visz a dolgokhoz, a ponthoz, ahol a kígyó a saját farkába harap. Ami most a fejemben forog, biztos vagyok benne, hogy másokat is foglalkoztat: talán nem is írókat, inkább jógával foglalkozó tudósokat, akik a költészet felé haladnak. Én viszont költő vagyok, aki a tudomány felé halad, de akinek van már némi múltja. Ez az én eszközöm, hogy feloldjam azt az előzetes beidegződést, amely megakadályoz abban, hogy a fátyol mögé hatoljak. Hogy mit értek ezen? A születésemet. A fehér kórházi szobákat, a négyszögletes ajtókat a házunkban, az öltönyöket, nyakkendőket, iskolát... Véleményem szerint a fejlődés avval kezdődik, hogy az ember elmegy, továbmegy, megy...ha statikus az ember, akkor nem fejjődik. Én bizony elmentem. Már nagyon korán, tizenkét éves koromban elutasítottam ezt a középosztálybulit. Komoly összeütközéseim voltak a szüleimmel...de ez nem fontos. Inkább az, hogy a középosztálybeli zsidónak Albanyben, New Yorkban semmi dolga sincs, csak az, hogy elmegy táncolni valami gennyes zenére, s ott eszi a fene a Zsidó Közösség Központja körül. Ezt nem bírta a gyomrom, úgyhogy kinéztem magamnak egy klasszul gépesített bőrdzsekis társasásgot Albanyben, egy galerit és velük töltöttem öt-hat évet, együtt futottam velük. A galeriben az a szabály, hogy nem fogadják be rögtön az embert. Próbákon kellett keresztülmennem, ami ...már nem is emlékszem, hogy miken... talán pár verekedés, vagy egy motorbicikli-verseny, már nem is emlékszem... Betintázni, verekedést kezdeni, valami ilyesmi volt. Olyan dolog volt ez, melyet nehezen intéztem el magammal, mikor később a buddhizmussal találkoztam. Volt egy pont, nem is tudom már, mikor, egyszóval volt egy pont, amikor azt mondtam, oké, négyszer hét az huszonnyolc. Huszonnyolc éves vagy. Itt az idő vagy köpsz az egészre, vagy leszállsz a marihuánáról. Ha továbbra is ezt a csempésző, "a heroint hol szedő, hol nem szedő, nagyon okos, de egyáltalán nem öntudatos" játékot akarod játszani, hát rajta, csináld, de jó, ha tudod, hogy így beletiporsz mindabba, amit a buddhizmus tanít. "Nem, nem érdemes!" És mindazt a hősködést és kalandot, amit korábban annyira élveztem, nem dobtam el magamtól teljesen, hanem irányt szabtam nekik. Nagyon sok energiára volt szükség, mindenféle kétségek jöttek, hitetlenkedések és csak lassan tudtam továbblépni. De mondok egy konkrét esetet. San Franciscóban voltunk kábé másfél évvel ezelőtt és azt mondtuk: "Gyerünk a vadonba!" és a csaj meg én is eltisztultunk a vadonba. Mikor annak idején Mexikóban voltam, egy nagyon nehéz, különleges puskát vittem magammal, hogy majd vadmacskára vadászok, pedig nem is vadásztam azelőtt még soha. Szóval kinn vagyunk a vadonban és mondom: "Azt hiszem, csinálok egy-két kígyóbőr táskát meg ilyesmit" és megöltem egy kígyót. Nagyon nagy kígyó volt, volt vagy hat láb hosszú és egész vastag. Gondoltam: "Milyen szép bőre van!" Aztán nekiálltam a machetémmel, lefejeztem és rádöbbentem, hogy reszketek és belém hasított, hogy megöltem valamit, ami olyan, mint én! Teljesen lerobbantam! És rádöbbentem, hogy ez az utolsó, hogy véget vetek ennek az egésznek. Többé nem ölök meg senkit és semmit, nem veszek el életet. Nem használok fel élőlényeket a saját céljaimra, nemcsak hogy egy kígyó bőrét nem nyúzom le, de a más emberek pszichéjét sem befolyásolom a magam célja érdekében. Valószínűleg ez volt az én egyik negy pszichedelikus élményem é s abban az időben, azt hiszem, nemi s dobott fel annyira a fű... A szerek nem feledtetik el a magányt, semmi sem távolítja el az embert a saját személyiségétől. A savval kapcsolatos egyik felismerés az, hogy a személyiség olyan kemény, mint a kagylóhéj és csak önelhatározás alapján, munkával változtatható meg. Mert leszállhat az ember a tudattalanjába és megpillanthatja annak a fának a támasztékait és gyökereit, ami a személyisége. Az ember felismeri a mindenség és a lelke közötti ökológiai egyensúlyokat...látja az ember, hogy mik a cikijei, le ugyan nem győzheti. Ez már félig annyit jelent, hogy az ember érzi: átjárja az életerő. Nem kell többé küszködnie vele, neki kell kezdenie a kimunkálásának. Nem szabad hagyni, hogy az életerő parancsoljon az embernek, egyszerűen döntetlenre kell törekedni. Azt hiszem, a szerek élvezésének sokféle oka van. De soha nem tapasztaltam, hogy - az egy heroin kivételével - a szereket menekülésre használták volna. De nem is tud az ember semmitől sem meglógni. Azt hiszem, a hippiközösség vagy elherdálja magát a dilizésben, vagy továbbhalad és azzá válik, ami.... történelem. Látom mindkét lehetőséget. Több szentet látok magam körül, mint ahányat valaha is láttam. Itt vannak, jönnek, többen elmennek és viszik a tudást magukkal máshová. Tényleg ez fog történni. Több szint van, Spirituális szempontból, azt hiszem, hogy az emberek elkezdenek a saját fejükben bízni és ezért nem fognak annyit cikizni a mások cikijein. Szabadabb, közvetlenebb környezet alakul ki. Az ember megkeresi magának azt a szférát, ahol avval foglalkozhat, ami neki tetszik. Nem hiszem, hogy az ember mindig dolgozni fog. Azt hiszem, betelik a pohár, azt hiszem, egy idő után senki sem fog a futószalagok mellett dolgozni, mert már nem kellenek senkinek azok az autók, amelyek lejönnek róla. Részben így fog történni. Szétolvad az egész. Az ember tele lesz a műanyaggal. Túladagolta magának... A társadalom meg fog dögleni, de az egyén él tovább. Újjászületés lesz. És ezt az újjászületést valószínűleg az fogja jellemezni, hogy szabadabbra fogják a törvényeket és alkalmazásukat. Nem lesznek törvények a szerekről meg a nemi "aberrációkról", ahogy ők nevezik. Nem lesznek törvények... a könyvekről és cenzúra sem lesz. És persze nem lesz halálbűntetés. De ez még csak most alakul. Minden most alakul. Igen. Ez nem a jövő zenéje. Az egész dolog már sínen van... Nem, nem tartozom átmeneti mozgalomhoz. Én vagyok: Steve Levin vagyok, költő és résztvevő. És benne vagyok valamiben, ami történetesen egy mozgalom és azért nagyszerű, mert szelídebbé teszi a résztvevőket..." (Takács Ferenc fordítása) "Krómvilág", "plasztikvilág", "linóleum világ", műanyag világ" mondják többen is kötetünk szereplői közül az elhagyott, kinti társadalomra. A fogalmazás - mint annyiszor a hippivilágban - metaforikus: képileg kifejező, fogalmilag homályos. Az uniformizáltság,a műviség, az elidegenedés világát jelöli, amely maga mögött hagyva életmódját megváltoztatva, a hippi átlép a "szabadság birodalmába"-

0 komment , kategória: Beat, Hippi, Punk, Rock

Címkék: pantominegyüttes, középosztálybeli, szeretetnemzedék, újratermelésének, szociológusnőnek, fizetésemelésben, tejútrendszerben, változtathatnánk, gondolkodásunkat, hippigondolkodás, munkafolyamatban, legérzékenyebbek, világmindenséget, elfogyasztásának, gondolatsorának, négernegyedében, establishmentet, uniformizáltság, születésnapomat, személyiségétől, megpillanthatja, polgártársaikat, tanulmányozható, összeütközéseim, rabszolgaságunk, összeegyeztetni, punkrációsoknál, megtermelésének, elzarándokolnak, emberellenesnek, hitetlenkedések, kábítószerekkel, keresztülmennem, munkafolyamatot, előmeneteleiből, összesereglenek, könyvet 1995-ben, ötvenes évektől, hippimozgalom azért, megtagadott világot, hippigondolkodás részben, modern szociológia, ötvenes-hatvanas évek, amerikai minta, gazdasági alapszerkezetet, javak megtermelésének, megtervelt javak, szervezett munkafolyamatban, elidegenedés ősforrását, gazdasági szerkezet, totálissá mitizált, hippi szemében, Kozmosz Könyvek, Egyetemi Nyomda, Sümeghy Zoltán, Peter Berg, Leonard Wolf, Love Generation, Generál Motors-i, Generál Motors-fasizmus, Takács Ferenc, Eddig Peter Berg, Allen Ginsberg, Technikából Bábel, Lower East Side-on, Golden Gate Parkban, Bart István, Steve Levin, Anne Lombard, Cannonball Addlerly, York City, John Mitchellel, Gregory Corso, Viillage Voice, York Cityben, Federick Fell Kiadónál, Rikers Review, Rikers Island City Börtön, Gitában Brahma, Zsidó Közösség Központja,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]