|
2010-02-08 22:18:41, hétfő
|
| |
| |
Robert Graves: King Jesus
Cassel-London Seventh Edition Januáry 1966
Fordította: Terényi István
Gondolat Kiadó Budapest, 1969
Megjelent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadás egyezményének keretében a Madách Könyvkiadó (Bratislava) részére a Gondolat Könyvkiadó (Budapest) gondozásában.
Zrinyi Nyomda, Budapest, Bolgár Imre igazgató
Az Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom megkérdezte az Úrtól: ,,Meddig fog tartani a halál uralma?" Ő így felelt: ,,Ameddig ti, asszonyok gyermekeket fogtok szülni..." Sálom újabb kérdést intézett hozzá: ,,Akkor hát jól tettem, hogy nem szültem gyermekeket?" Ő ezt válaszolta: ,,Minden növényből egyetek, csak a keserűt ne egyétek..." Amikor pedig azt tudakolta Sálom, hogy mikor válnak ismeretessé azok a dolgok, amelyek felől kérdezősködött, imigyen felelt neki az Úr: ,,Amikor ti, asszonyok a szemérem köntösén tapodtok, és amikor a kettőből egy lesz, és amikor a hím és a nőstény viszonyában nem lesz többé sem hím, sem nőstény..." És ugyanazon Evangéliumban mondotta a Megváltó: ,,Én azért jöttem, hogy leromboljam a Nőstény műveit."
Alexandriai Kelemen
(Stromata, III.)
...Kommentátorok Edom gonosz királyságával kapcsolatban említik Jesu-ha-Nocrit (azaz Jézust, mivelhogy az volt az ő népe... Egy húsvét előestéjén felakasztották... Közel volt a királysághoz (ti. utódlás tekintetében).
Balaám, a Sánta (azaz Jézus) harminchárom esztendős volt, amikor Pintiasz, a Rabló (Pontius Pilátus) megölte... Úgy mondják, hogy anyja fejedelmektől és uralkodóktól származott, de ácsokkal keveredett.
Lexicon Talmudicum ,,Abarbanel"
Alatt és babiloni Talmud Zanhedrin 106b, 43a, 51a.
Tizenhatodik fejezet Nyíl és cserép
Kallirhodban Jézus az első két hónapot azzal töltötte, hogy az újoncok mesterének irányításával a szent iratokat tanulmányozta. Egyelőre Mózes könyveit kellett szóról szóra bemagolnia. Közben a mesterségét is gyakorolta: a főác koporsókészítésbe fogta be. Cellatársa történetesen a rokona volt, az énrimmoni János, akivel itt találkozott először.
Amikor az újoncok mestere meggyőződött róla, hogy mindketten tökéletesen ismerik a mózesi könyveket, újabb feladatott szabott elébük: tanulják meg Ezékielnek, az esszénus rend feltételezett alapítójának próféciáit. A két rokon munkához látott. Megbeszélték, hogy egy-egy részt felválta elmondanak egymásnak, ily módon ellenőrizve, mennyire haladtak a tanulásban. Amikor János hibátlanul elmondta az első részt, Jézus megkérdezte:
- Hogyan értelmezed ezt a részt?
- Hát én csak bevágtam a szöveget, nemigen figyeltem a jelentésére.
- Nem tiszteletlenség-e ez Ezékiellel szemben?
- Gerson, a tanítóm arra figyelmeztetett, hogy a jelentés fontolgatása veszedelmes. Szerinte csakis egyetlen kiválasztott tanítvány tárhatja fel annak a résznek a jelentésé egy olyan nagy mester, aki azt ismeri. És nem minden törvénytudósnak adatott meg a megismerés kiváltsága.
- Én viszont Simontól, a tanítómtól nem kaptam ilyen figyelmeztetést. És mivel nekem megadatott, hogy megértsem azt a részt, elmagyarázom neked, ha akarod. Olyan szövegekkel kell-e megterhelnünk az emlékezetünket, amelyeknek nincs jelentésük?
- Hát jó, mondd el. De óvakodj az elhamarkodott véleményalkotástól.
- Itt, Kallirrhoéban, mi nem a Naphoz imádkozunk, hanem az Örökkévalóhoz, akit a Nap alakjában imádunk. A lapátkáinkat sem a Nap iránti tiszteletből használjuk, hanem az Örökkévaló miatt, akit a Nap képében imádunk. Most pedig jól figyelj!
És elmondta Ezékiel próféta könyvének első részéből az alábbi verseket:
És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felhő, egymást érő villámlással, amely körül fényesség vala, közepéből pedig mintha izzó érc látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepéből.
És belőle négy lelket állat formája tetszék ki, és ez vala ábrázatjok: emberi formájok vala.
És mindeniknek négy orcája vala, és négy szárnya mindenikőjöknek,
És lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, mint a simított érc színe.
Továbbá emberi kezek valának szárnyaik alatt négy oldalukon. Mind a négyőjüknek orcái és szárnyai.
Szárnyaik egymást mellé lévén szerkesztve, nem fordultak meg jártukban, mindenik az ő orcája irányában megy vala.
És orcájuk formája vala emberi orca, továbbá oroszlán-orca mind a négynek jobb felől, és bika-orca mind a négynek bal felől, és sas-orca mind a négynek hátul,
És ezek az ő orcáik. És szárnyaik felül kiterjesztve valának, mindeniknél két szárny összeér vala, kettő pedig fedezé testöket.
És mindenik az ő orcája irányában megy vala, ahova a lélek vala menendő, oda mennek vala, meg nem fordulván jártukban.
És a lelkes álaltok közt látszék, mint egy égő üszög, amely lángolt, mint a fáklyák, ide s tova futkározva a lelkes állatok közt, és a tűznek fényessége vala, és a tűzből villámlás jöve ki.
És a lelkes álaltok ide s tova mozognak vala, mint a villámlás cikázás.
És mikor ránéztem a lelkes állatokra, ímé, egy-egy kerék vala a földön az állatok mellett mind az ő négy orcájuk felől.
A kerekek mintha tarsiskőből készültek volna, és mind a négyüknek ugyanazon egy formája vala, és úgy látszának egybeszerkesztve, mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna.
Jártukban négy oldaluk felé mentek vala, meg nem fordulnak vala jártukban.
És talpaik magasak valának és félelmetesek, és e talpak rakva valának szemekkel körös-körül mind a négynél.
És mikor járnak vala a lelkes állatok, járnak vala a kerekek is mellettök, és mikor fölemelkednek vala az állatok a földről, fölemelkednek vala a kerekek is.
Ahová a lélek vala menendő, mennek vala, ahová tudniillik a lélek vala menendő, és a kerekek fölemelkednek vala mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben.
Ha azok mentek, ezek is mennek vala, és ha azok álltak, ezek is állnak vala, és ha fölemelkednek a földről, fölemelkednek vala a kerekek is mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben.
És vala mintegy mennyezet az állatok feje fölött, olyan, mint a csodálatos kristály, kiterjesztve felül fejök felett.
És a mennyezet alatt szárnyaik egyenesek valának, egyik a másikkal összeérvén, mindegyiknek kettő vala, amelyek befedik vala innen, és mindegyiknek kettő vala, amelyek befedik valal amonnan az ő testöket.
És hallám szárnyaik zúgását, mint sok vizeknek zúgását, úgy mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását, mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat.
És lőn kiáltás a mennyezeten felül, amely vala fejök felett, és ők megállván, leeresztik vala szárnyaikat.
És a mennyezeten felül, amely fejök felett vala, látszék, mintn valami zafirkő, királyi széknek formáka,és a királyi széknek formáján látszék mint egy ember formája azon felül.
És látám izzó ércként ragyogni, amelyet mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé, és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala körülötte.
Mint amilyen a szivárány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség körös-körül. Ilyen vala az Úr dicsőségének formája, és látám, és orcámra esém, és hallám egy szólónak szavát.
Majd így magyarázta az idézett szöveget:
- Köztudomású, hogy a tizenkét hónapos időszakban négy újév van: az őszi napéjegyenlőségkor, a tavaszi napjegyenlőségkor, a téli napfordulókon és a nyári napfordulón. Én úgy értelmezem Ezékielnek ezt a látomását, hogy mindegyik kerub négyküllöjű kerék, és mindegyik küllő egy-egy újév. Mindegyik küllőnek arca van, amely a kerékagy része, erről lehet megkülönböztetni az egyes újévet. A bika jelenti az újszüött téli Napot és a Ninib planétát, az oroszlán az ifjú tavaszi Napot és a Nergal planétát, az ember a tapasztalt őszi Napot és a Nabú planétát. Mindegyik küllő egy-egy borjúlábbal van beleerősítve a keréktalpba, úgyhogy mindegyik kerék egy négylábú borjú. Mindegyik kerub tehát a négy évszakból álló év gördülése, és mindegyik év egy négykerekű kocsi egyik kereke, amely egyenesen, minden irányváltoztatás nélkül halad előre. A kerekeken levő sok szem mindegyike egy-egy nap, hiszen a Napot a nappal szemének szokták nevezni. Mindegyik kerék egy négy évet jelentő keréken belül forog a dolgok kezdetétől a végükig fut (a görögök a négyévenként rendezendő olümpiai versenyjátékok szerint számítják az időt). A trónuson ülő emberalak a mi Istenünk kisugárzása, de nem maga Isten. A kocsi elé nincsenek állatok fogva, mivel maguk a kerekek az állatok, és - mint mondottam - mindegyik kerék egy aranyborjú négy lábán fut. Ezek a kerekek annak a szekérnek a tüzes ménjei, amely Énókh és Illés prófétát felvitte az égbe. Ezékiel azonban elhallgatja előlünk látomásának egy részét: mert a nyári napforduló állata valóban sasszárnyú kecskebak, az ősz állata pedig valójában emberarcú szeráf vagy tüzes kígyó. Ilyenformán tehát mindegyik borjú váltakozva négy állat: oroszlán, kecske, szeráf és bika. Sőt még ember is meg sas is. Ezért mondják a görögök, meg a krétaiak, akik ugyanabból a forrásból ittak, mint mi: ,,A borjúnak sok változata van."
- Óvakodj az elhamarkodott véleményalkotástól! - figyelmeztette újra János.
- Az aranyborjú nem bálvány, ameddig nem imádják istenként - folytatta Jézus. - Akik a Hóreb hegyén az aranyborjút imádták, azt mondták: ,,Ez hozott ki minket Egyiptomból!" Hazudtak, mert egyedül a mi Istenünk hatalma hozta ki őket onnan. Ami pedig az Ezékiel látomásában szereplő forgószelet meg a tüzet illeti, véleményem szerint ezek Isten jelképes jelenlétét jelentik, mivel forgószél és tűz jelezte Isten jelenlétét a Kármel hegyén is, amikor egy belső hang szólt Illéshez. De ez csak jelkép, mert meg vaegyon írva: ,,...az Úr nem vala abban a szélben, de nem volt az Úr a tűzben sem." A forgószél északról jött, tehát arról az égtájról, ahonnan sohasem süt a nap. Ebből megtudjuk, hogy a mi Istenünk még a Napot is felülmúlja, mivel hatalmának nincsenek határai. (Ezért van az, hogy amikor a jeruzsálemi templomban állatokat áldoznak, azok fejét a pap mindig északi irányba fordítja.) Isten szellem, és a lángoló tüzek az ő szolgái. Az atűz, amelyet Mózes látott a bokorban, amely égett és nem aludt ki, nem Isten volt, hanem szolgáinak fényessége. Ugyanezt kell mondani a Hóreb hegyén cikázó villámokról: nem Isten volt azokban, hanem az ő szolgái. És Ezékiel szivárványt látott a Mindenható trónusa fölött, bár a viharfelhőből kicsapó villám a bosszúálló haragot jelenti, a szivárvány az irgalom ragyogása. De látomásának egy részét itt is elhallgatja Ezékiel. Miért nem szól a másik három égi hatalomról - a Napról, a Holdról és a Szerelem planétájáról? Nem látta-e ezt a tüzes háromságot keringeni a trónus körül? De most menjünk tovább. El fogom magyarázni neked az aranyborjút, akit a beavatottak Mózesnak neveznek.
- Vigyázz a nyelvedre, nehogy az istenkáromlás bűnébe essél!
- Távol legyen ajkamtól minden tisztátalan beszéd! Ismered azoknak a köröknek a nevét, amelyeket itt a telepen a kunyhók alkotnak?
- Ismerem. A külső gyűrűben levő körök neve: BÁBEL, LÓT, EFRÓN, SZALMA, NE-ESZTHAN (az utóbbi a szeráf, akit Mózes zászlajává tett a pusztaságban), azután HÚR, DÁVID, TELMEN, KOHATH, KÁLEB, MÓRIJA, GATH, GOMER, JETHRÓ, RÉU. A belső gyűrű körei: JÁKOB, JÓSZÉ, JERA, JÉSUA, JÁKBIN.
- Mit gondolsz, miért választották ezeket a neveket?
- Ez hétpecsétes titok,csak a rend vénei ismerhetik.
- Nos, én megfejtettem. A külső gyűrű nevei helyesen olvasva kiadják az aranyborjú kalendárium-történetét, az aranyborjúét, amely bikává növekedik, és amelynek húsából azok esznek, akiket titkos szertartásokkal beavatnak. Itt vannak a szavak görög nyelven, a rend alapítói valószínűleg a kenóboszi görögöktől tanulták meg, és a titkot úgy rejtették el,hogy a szavakat olyan nevekké változtatták át, amelyek hasonlítanak a mi Szentírásunkban található nevekhez:
BOIBALION LOTO-PHORAMENON SZALOOIMAI NEOSZTEHENARON.
URIOSZ DAFIZO, TLAMON KAIOMAI, KALÜPTOMAI.
MOIRAO, GATHEO GNORIMOSZ, IDRÜOMAI, RHEO.
A szöveg jelentése a következő:
Én, a bikaborjú, a kék lótuszon vitettem át sziklától szikláig, új erőre kapván.
Én, a jó szándékú, fát hasogatok, szenvedve elemésztetem tűz által, elrejtőzöm.
Én, a dicsőséges, osztogatok, boldoggá teszek, alapítok, elvisz a víz.
Mindegyik név három nyolcasból álló sorozatot jelent, ez összesen háromszázhatvan napot tesz ki. A többi szó pedig azt az öt szent napot jelenti, amely még hátra van az évből: AKHAIFA, OSSZA (erről kapta nevét ebben a rendben a beavatás három foka körül a legalsó), URANIA, HÉSZÜKHIA, IAKHÉMA, vagyis a Fonó, a Hírnév, az Égi Királynő, a Pihenés, a Jajgatás. Az arábiai nabateusok a bikaborjút Uri-talnak, Jóságos Szenvedőnek nevezik, Al-Lát istennő fiának tartják, és utálatos ritusokkal tisztelik. Szamáriában Egli-jahu néven imádták, ami annyit tesz, mint ,,az Úr egy Borjú", addig imádták, míglen a mi Istenünk féltékeny keze darabokra zúzta a várost.
- De hát akkor ki a bikaborjú, akiről e szent telep kunyhói nevüket nyerték, hanem Uri-tal, nem Héraklész, nem Egli-jahu?
- A napév életének és a bűnbeesés óta az ember életének elfogadható jelképe. E bikaborjú tisztelete bálványimádás, mert aki hódol előtte, ezáltal tagadja az időtlen Egyedülvaló Isten hatalmát. A Nőstény tisztelete ez, akinek öt télközépi napja (ez az öt nap egyúttel az esztendő öt egyenlő időszakát is jelenti) sűrítve magában foglalja a bűnbeesett emberiségnek és az évnek is a sorsát.
- És a beavatás két magasabb foka?
- A sámsoniánusok Sámson tiszteletére kapták nevüket, mivel Sámson életét tették meg a napév ellegóriájává. A helikánusokat pedig beavatják Hélixnek, azaz a Kozmikus Keréknek misztikus tanába.
- Mond még valamit a Nőstényről!
- Háromszoros női démon, aki a bűnbeesett embernek anyja, felesége és hullamosója. Az öt nap közül az elsőn megfonja a férfi életének fonalát, a másodikon a dicsőség reményével legyezi a hiúságát, a harmadikon megrontja őt bujálkodásával, a negyediken halálos álomba ringatja, az ötödiken megsiratja holttestét. A görögök háromságként tisztelik, mint Három Párkát - a Fonót, a Sorsot Osztót és az Elmetszőt.
- De hát rendünk vénei miért nevezik Mózest a bikaborjúnak?
- A Mózes név annyit jelent, hogy minden év tavaszán életet húznak ki a megáradt vízből, mint ahogyan Mózest, a mi törvényhozónkat csecsemőkorában a Nílusból húzták ki, és hgy minden gyermek vízben úszik, mielőtt megszületik. A bikaborjút, amely csupán jelkép, tulajdonképpen nem is lehet káromlással gyalázni, ugyanígy Mózest sem, hiszen ő nem Isten. Ember volt, megszületett, megházasodott, gyermekeket nemzett, véres tetteket vitt végbe, meghalt, és eltemették. Mégis soha el nem múló tiszteletünket érdemelte ki, mert Isten neki adta át a Törvényt. És azért is, mert amikor a bűnös nép az arany bikaborjút imádta a Hóreb hegyén, Mózes porrá zúzta a bálványt, és kényszerítette az embereket, hogy az aranyport vízzel keverve igyák meg. És amint a bölcs Ariszteasz írja: ,,Mózes megtanított arra, hogy egy az Isten, hogy hatalma megnyilvánul mindenben, felsége minden helyet megtölt, és hogy nem marad előtte rejtve semmi, amit az emberek a földön titokban cselekednek, mivel ő minden elkövetett és szándékolt cselekedetet ismer." Ariszteasz más helyütt kimutatja, hogy csak a mi népünk imád egyetlen Istent, nem hódolván sokféle istenségnek, és hogy ezt Mózesnek köszönhetjük,mert ő adta nekünk a Törvényt.
- De ha Mózes csak ember volt, következésképpen személyével kapcsolatban a káromlás bűne is lehetséges, rendünk vénei miért tiltják nekünk, hogy káromoljuk őt?
- Ezt még nem tudtam megérteni, mivel nem hihetem, hogy ezek az istenfélő, ájtatos emberek bálványimádók volnának.
- És kicsoda Ezékiel látomásában a trónuson ülő emberalak, ha sem nem a bikaborjú, sem nem maga Isten?
- Ugyanaz az Ember Fia,akiről Dániel prófétának adatott látomás. Az Ember Fia mindenki előtt meg fog jelenni azon a napon, amelyen végre vereséget szenved a Nőstény. Nem Isten,és nem ember, Istennek képmása, amelyre az ember először teremtetett, és amely akkor megújul majd az Istennek emberek iránti, az emberek Isten iránti tiszta szeretetében.
- Adná az Űr, hogy a Szekér gyorsan gördüljön velünk ahhoz a paphoz!
Ebben a pillanatban kívülről hangok hallatszottak, és Menahem meg Simon kíséretében a felügyelő sietett be.
- Az egész kolónia lángokban áll! - kiáltotta izgatottan.
- De Istennek hála, nem pusztult el semmi. A tűz ennek a kunyhónak a tetejéről harapózott el. Józsué, Abjátár fia! Johanán, Zakariás fia! Valljátok be, hogy a Ma"asze Merkábá =a Szekér Műve) misztériumával foglalkoztatok? Nem tudjátok-e, hogy ez szigorúan tilos? Csak olyan kiváló tudósok tanulmányozhatják, akik valamely tudós iskola vezetői!
- Nekem nem tiltotta meg senki. Sem te, sem a tanítómesterem. És ki akadályozhatná meg, hogy amit be kell magolnom, azt meg is értsem? És amit megértettem, miképpen tarthatnám magamban, amikor a ti jelenlétetekben meg kellett fogadnom, hogy nem hallgatok el semmit?
- Vigyázz, nagyon vigyázz! Atyám idejében volt egy Kádes-Barneából való fiú, aki e rész egyetlenegy versének értelmét ismerte fel. És tudod-e, mi töretént vele? Tűz emésztette el!
- De engem nem emésztett el! És ismerem a mondást: ,,Ha tűz száll alá az égből, amely ég, de nem pusztít, akkor el kell énekelni a Magasztalás Himnuszát."
- A felügyelődet, a lelki vezetődet akarod te oktatni?
- Ha kívánod.
- Hát azt nem hallottad-e, hogy aki dőre elmével azokról a dolgokról beszél, amelyek elől, hátul, fent és lent vannak - vagyis a Merkábá titkait feszegeti - , annak jobb lett volna meg sem születnie?
- Hallottam ilyen vélekedést. De azt is hallottam, hogy Ezékiel újra eljön, és akkor majd felnyitja Izrael előtt a Merkábá titkos szobáit. De hátha éppen ma jött el, és ma tárta fel azokat?
- Józsué ben Abjátár! - mondta a felügyelő. - Ez a hely nem tarthat itt téged, mert te szétfeszíted a rácsait. Fogd a szerszámos zsákodat, és távozz innen békességgel ugyanazon a kapun, amelyen bejöttél. De hadd figyelmeztesselek valamire. Illésről, aki az Áldottak Földjén az őket megillető helyre kalauzolja a szellemeket, feljegyezték, hogy az Úr engedelmével egy napot a földön tölthetett. Elment az egyik jeruzsálemi tudós iskolába, ahol a törvénytudók éppen arról a tüzes szekérről vitatkoztak, amely Illést felvitte a mennybe. Amikor látta, hogy hasztalan rágódnak a kérdésen, közbeszólt, és elmagyarázta nekik, miképpen történt az egész. Ám amikor visszatért az égbe, igen szigorú dorgálást kapott attól, aki mindent lát.
- Ki volt az, aki rosszindulatúan feltárta előtted, hogy Illés emiatt bajba került? Talán Isten Ellensége? Most, hogy feloldoztál engedelmességi fogadalmam alól, és úgy beszélhetek veled, mint egyik ember a másikkal, hadd mondjam el neked a véleményemet. Ti, akik itt vagytok, elmenekültetek a világból, de nincs az az ünnepélyes tisztasági fogadalom, amely egy gáva lelkületű embert meg tudna védeni a bűntől, mint ahogyan nem képes erre sem ennek a kolóniának elreteszelt kapuja, sem a köréje vont fal, sem a fal tetején húzódó tövisbokor-sövény, sem a borjúbőr védőöv, sem a rend ezernyi szigorú szabálya. Nem, semmi sem tudja távol tartani Isten Ellenségét, amikor a kísértések oly dúsan megrakott asztalát rakjátok eléje.
- Az Úr tisztítsa meg szívünket a titkos bűnöktől, mert csak egyedül benne van a mi erőnk! Most pedig távozz, merész fiú, és emlékezz ránk szeretettel, ha meg elfoglalod a királyságot.
Egy hónappal később Jézus Ón-Héliopolisz piacterén sétálgatott, és közben Jeruzsálem sorsa foglalkoztatta elméjét. Eszébe jutott, amit egykor Jehova mondott Ezékiel prófétának: ,,És te, embernek fia, végy magadnak egy cserepet, tedd az elődbe, és véss reá egy várost, Jeruzsálemet." Lába a porban beleütközött egy vörös cserépdarabba. Felvette, leült egy kőre, és egy darab faszénnel rajzolni kezdett a cserépre. Archaikus stílusban vázolta fel a várost, a Templomnak csupán a homlokzatát jelezte, köréje egy falat rajzolt, azon belül egy bikát meg egy oroszlánt, föléje egy csillagot. Amikor elkészült vele, mereven nézte, és szívéből felbuggyant na kérdés:
- Milyen ítélet vár Jeruzsálemre? Megmaradhat? Vagy össze kell omolnia?
Egy billegő mérleg képe jelent meg lelki szemei előtt, és egy belső hang azt mondta neki:
- Valamivel több ebbe a serpenyőbe, valamivel több a másikba. Az ítélet még nem hozatott meg.
Letette a cserepet. Egy emberhez, aki a háta mögött figyelte, hátra sem fordulva így szólt görögül:
- Ha értesz a tanításhoz, taníts. Ha nem, eredj tovább.
Az ember eléje lépett, s megkérdezte:
- Te vagy az a héber, akit keresek?
- Tudod, hogy én vagyok, máskülönben nem kérdeztél volna meg.
Magas, sápadt arcú, kék szemű férfi volt, búzaszínű haját hosszúra növesztve viselte. Kezében aranyozott nyílvesszőt tartott. Fehér vászonköntöst és fehér vászonnadrágot viselt, hat színben tarkálló köpenyét nagy aranyfibula fogta össze.
- Engedd meg, hogy a cserepeden hegyesre fenjem a nyilamat - mondta.
- Ahhoz olaj is kellene.
- Hordok magamnál ebben a csavart formájú kulacsban.
- De tiszta-e az olajad az én cserepemhez? Nem vagey te körülmetéletlen, aki disznót meg nyulat eszik?
- Galileai vagyok, a távoli nyugatról jöttem. Mi ott ugyanazon isteni parancsolatok szerint élünk, mint ti. Jáfet ivadékaitól származunk. Jómagam pedig orvos vagyok, meg kovács is.
- Néped nem imádja az Égi Királynőt?
- Már nem. Mifelénk az a történet járja, hogy a mi Istenünk - aki először a héberek Istene volt - aranynyíllal megölte a világmindenség legnagyobb nősténymedvéjét. Kérlek, magyarázd meg, mit jelent ez az oroszlán itt a rajzodon.
- Szívesen. Ez adta a város nevét.
- Leontopoliszét?
- Nem, Arielét, ezt a nevet adta Dávid király Jeruzsálemnek.
- Pálmafákat rajzoltál a Templom tetejére.
- Salamon, Dávid király fia, aranyláncokkal feldíszített pálmafákat helyezett el az általa épített Templom tetőzetén. A mennyezet dúsan aranyozott fenyőfából készült.
- Hallottam erről a Salamon királyról. Ázsia minden titkár elhozta Bübloszból.
- Mi Gabalnak nevezzük azt a helyet. Egyik könyvünkben, a Királyok Könyvében meg van írva, hogy Gebal mesteremberei segítettek felépíteni Salamon templomát.
- Ti azt állítjátok róla, hogy értett a fák nyelvén. Mert szent Fa-ábécénkben, amelyet mi is Bübloszból hoztunk, az ott Adónisznak szentelt fenyő neve Alef. A pálmáé meg Kettős Alef. Az Alef Alefje pedig a Nagy Istennek a címe, akinek mi boldog örömmel hódolunk. Annyit tesz, mint Örökkévaló.
- Taníts engem erre az ábécére.
- Majd alkalomadtán. De mondd csak,miért rajzoltál az oroszlán mellé bikát?
- A bika az eljövendő királynak, József Fiának a jelképe. A csillag pedig a jövetelét hirdeti.
- Hogy mondják héberül a bikát?
- Alefnek.
Mindketten elnevették magukat.
- Hát akkor most megfenem a nyilamat a cserepeden - mondta a gadeliai, és munkához látott. A beszélgetés azonban nem akadt el.
- Fel van—e jegyezve, mekkora volt Salamon temploma?
- Fel.
- Először is azt mondd meg nekem, hogy Salamon két nagy oszlopot állíttatott-e fel előtte, egy zöldet meg egy arany színűt?
- Két oszlopot, igen. De a könyveinkben nincs feljegyezve, hogy milyen színűek voltak.
- Mi volt a két oszlop neve?
- Jákin és Boáz. De az igazi nevük feledésbe merült. Csak annyi ismeretes, hogy Boáz úgy viszonylik Jákinhoz, mint a Garizim hegye az Ebál hegyéhez (ezek az ikerhegyek a sekhemi völgyet szelik át), vagyis mint az áldás az átokhoz.
- Magyarázd ezt meg.
- Meg van írva: ,,Áldás legyen a Garizimon azoknak, akik engedelmeskednek az Úrnak, átok legyen az Ebálon azoknak, akik elfordulnak az Úrtól."
- Én meg tudom mondani az oszlopok igazi nevét. De még a párkányzatét is. Milyen magasak voltak az oszlopok?
- Előbb te mondd meg Boáz eredeti, igazi nevét, mert nekem is van egy megfenni való nyilam.
- Abolloneusz a neve.
- Miért?
- Ugyanazon Fa-ábécé mássalhangzói miatt, amelyek ilyen sorrendben következnek egymás után: B.L.N.F.S. Magánghangzókat illesztünk közéjük.
- A harmadik betűnek nem az ötödik helyen kellene lennie?
- A Bikaborjú és a Lótusz kanonikus ábécéjében úgy van. De az akherusziai Fa-ábécében, amely a régebbi, olyan a betűk sorrendje, ahogy mondtam.
Jézus most felelt az idegen korábbi kérdésére:
- A két oszlop magassága harmincöt könyök volt.
- Hogyan értelmezed ezt a számot?
- Hét lustrumot tesz ki, vagyis hét ötéves periódust: az ember életkorának felét.
- A Boáz nevű oszlop a növekedést, a Jákin nevű oszlop a hanyatlást jelképezte.
- Akkor Boáz volt a zöld, Jákin pedig a bágyadt aranyszínű.
- Jól mondod. De úgy hallottam, a legszerencsésebbek közöttetek száztíz esztendős kort élnek meg.
- Igen, József patriarcha, aki először vitte népemet Egyiptomba, ennyit élt. Tehát betöltötte a teljes életkört.
- Látom már hogy te vagy az én emberem, akit keresek. Ugye, a ti Isteneteknek van egy szent frigyládája?
- Jeremiás próféta elrejtette tizenyolc emberöltővel ezelőtt. De hogy hová, nem tudja senki.
- Fel vannak jegyezve a méretei?
- Hossza két és fél könyök, magassága másfél, szélessége ugyanannyi.
- Ez annyi, mint negyvenöt négyzetkönyök egynyolcada. Pontosan megfelel egy olyan láda térfogatának,amelynek hoosszúsága öt könyök, magassága és szélessége - három könyök.
- Helyesen számoltál. Éppen ekkora koporsókat csináltam, amikor az esszénusok között éltem. Hogyan értelmezed ezeket a méreteket?
- Naptári misztérium rejlik mögöttük. A nagy frigyládának öt könyök volt la hossza, három a szélessége, miel a Szent Ében tizenöt évszak van, magassága pedig három könyök volt, mert mindegyik évszak három, egyenként nyolc napból álló hétre van osztva. A nagy frigyládának negyvenöt négyzetkönyök a felülete. A kis frigyláda felülete ennek egynyolcada, mivel csecsemőkortól a viruló korig nyolc nappal növekedik meg az esztendő.
- Úgy látom, ugyanazokat a barázdákat szántottad, mint én. Salamon libanoni palotájában szintén negyvenöt volt az oszlopok száma, három sort alkottak, mindegyikben tizenöt oszlop állott. Egy-egy oszlop nyolc napos hetet jelentett. Ily módon a háromszázhatvan nap után még fennmaradt öt nap, ezeket mint szent napokat külön tartottak számon. Hogyan folytatódik a Fa-ábécé?
- SS.H.D.T.C. - majd megint CC.M.G.NG.R.
- Miért van kétszer az S meg a C?
- Hogy tizenöt betű legyen, mert a tizenhárom szerencsétlen szám.
- A mássalhangzók tehát hónapokat jelentenek, mindegyik hónapban négy hét van.
- Hát ezt hogy találtad ki?
- Nem volt nehéz. Ezékiel próféta egyik víziójában fákat látott a Gyógyítás Folyójának partján, amely Isten Házától keletre folyik az Égi Királyságban. A fák éltető gyümölcsei és gyógyító erejű levelei nem fonnyadnak el soha és hatásukat az esztendő hónapjai szerint számítják. Izrael tizenhárom törzse fogja örökölni a folyó által öntözött földet, mindegyik törzs olyan sávot kap belőle, amely kelettől nyugatra húzódik, a Dél Hegyétől az Észak Hegyéig. Mindegyik törzs egy hónap, mindegyik hónap egy fa. Milyen mássalhangzók vannak ebben a Fa-ábécében?
- A.O.U.E.I.
- Két betűt elhallgattál előlem - mondja Jézus szemrehányóan. - A kettős idodot meg a kettős alefot, amelyről már beszéltél. Mert ebben az ábécében huszonkét betűnek kell lennie, ebből hét a magánhangzó.
- Látom már, hogy semmit sem hallgathatunk el egymás előtt, még a legnagyobb titkot sem. Szakállad színe olyan, mint a homokviharé, vagy a vörhenyesben játszó, érett gabonáé, bal kézzel írsz, orrod horgas, mint a sas csőre, arcod halovány, szemed tengerzöld és csillogó fényű, homlokodon az erek egy kék Üpszilon betűt formáznak. De hol a királyi felség hetedik jele?
- Ruhám alatt. A jobb vállam olyan színű, mint az elefántcsont.
- Mifelénk otthon ez a mondás járja:
Három felséges van a földön,
Poéta, liget és király.
Jómagam a költészet mestere vagyok. Te kirly vagy. A liget pedig azt a hét szent fát jelenti, amely menedéket nyújt a bölcsesség fehér szarvasünőjének.
- A mi héber költőink egyike azt mondta: ,,A bölcsesség hét oszloppal építette fel az ő hajlákát."
- Jól mondta. A hét fa közül melyiket szeretik legjobban az emberek?
- A halhatatlanság vadalmafáját.
- Nálunk is. Az almafa betűjele a kettős C (C a bölcsesség diófája). Ezt a betűt a latinok Q-nak, a görögök K-nak írják. A kettős S pedig Z. Az S a könyörtelen fűzfa, a Z a kegyetlen galagonya. Mind a kettő balszerencsét hozó növény.
- Nálunk is a diófa a bölcsesség fája. A mi szent gyertyatartónk,amely az isteni bölcsesség szimbóluma. Áron főpap mandulafa botját utánozza, amely hét rügyet hajtott. Mindegyik rügy egy fény, és a hét égi hatalom egyikét jelképezi. A gyertyatartó nyele maga a bot.
- Akkor a negyedik, vagyis a középső fény Nabú bolygót szimbolizálja, a bölcsesség hatalmát?
- A teremtés negyedik napján a mi Istenünk azt mondta: ,,Legyenek világító testek az ég mennyezetén", és megalkotta ezeket az égi erőket.
- A mi hagyományunk is így tartja. Hét betűjelük a Fa-ábécében: B.S.T.C.D.CC.F.
- Hogyan mondjátok ki? Ugyanezekkel a betűkkel kezdődik az esszénusok hajnali imádsága.
- Ha gadeliai nyelven mondanám el, nem értenéd meg, de elmondom latinra fordítva, hiszen valószínűleg értesz latinul: Benignissime Solo Tibi Cordis Devotionem Quotidianam Facio - ,,Legjóságosabb, egyedül neked ajánlom fel minden nap szívem hódolatát."
- Ugyanaz a fohász.
Így beszélgettek tovább, kölcsönösen kérdezgetve, s igen rokonszenvesnek találták egymást. Amiket beszélgetésükből itt feljegyeztem, az avatatlanok minden bizonnyal furcsának és érthetetlennek találják. De én a hozzáértők számára írtam le mindezt. Ők meg fogják érteni, miképpen következett Jézus a galileai által említett száztizes számból arra, hogy az ábécé ősrégi matematikai titkot rejt magában - a kör átmérőjének arányát a kör kerületéhez, amely annyi, mint hét lustrum aránya a huszonkettőhöz. Azt is meg fogják érteni, miért figyelt fel arra, hogy a gadeliai elhallgatta a két kettős betűt, az A-t, meg az I-t. Akkor jött rá, hogy a hét magánhangzó a nap járásának irányában olvasva egy szent nevet formál. Ez a név: II.I.E.U.O.A.AA, ami latin betűkkel írva JIEVOAA.
Csodálatos felfedezés volt. Jézus tüstént felismerte, hogy a hét betűből álló név, az ősi nagy titok, amelyre a gadileai hivatkozott, a Frigyláda Istenének neve, sok olyan nép imádja, amelyeket vérségi kötelék fűz össze. A héberek, akikről elismerték, hogy ennek az Istennek választott népe, Ádám valamennyi ivadékának szellemi mentorai, Jehovának nevezik,ami a névnek szándékosan megtévesztő formája. De nagy ünnepeken a szent kosszarvtülkök zenei hangjai a valódi, az igazi nevet harsogják. Úgy mondják, ennek a névnek a rivalgására dőltek össze Jerikó falai, amikor Józsua ostromolta a várost. A régi frigek ismerték a nevet, és annak betűit csomózták a híres gordioni ökörjáromra, de Nagy Sándor érzéketlen kardja szétvágta a kötélcsomót. A gadileiak még most is őrzik a nevet, de csak legnagyobb költőik ismerhetik. Jézus a saját népe között sohasem tudhatta volna meg, mivel Izrael egyetlen fiát sem tanították meg rá. Egyedül a főpap ismerte, és továbbadta kiválasztott utódjának. És leírni sem volt szabad, a főpap egyetlen egyszer suttoghatta el minden évben, amikor belépett a Szentek Szentjébe. Elődjétől sem úgy tanulta meg, hogy az élőszóban közölte volna vele. Nem. A közlés úgy történt, hogy hét szent tárgyat rakott elébe, olyan sorrendben, hogy a tárgyak kezdőbetűi kiadták a szent nevet. Roppant hatalma volt a névnek: a zsidók szerint Mózes e név erejével bocsátotta a csapásokat Egyiptomra, és Illés meg Elizeus szintén általa támasztott fel halottakat.
- A Név első és hetedik betűje nélkül - mondja Jézus a gadeliainak - a bikaborjú (vagyis a Férfi) nem menekülhet meg a kozmikus keréktől, amelyet a Nőstény forgat: nincs kezdete és nincs vége. De a kettős iod és a kettős alef együtt halhatatlanságot ád neki. Ahogyan Dávid mondja egyik zsoltárában: ,,Dicsérd őt az ő JAH nevében." Amikor a Nőstény öt napja egy héttó hosszabbodik meg, akkor a Férfi az első napon valódi eredetét ünnepli, és a hetedik napon tökéletes véget ér el: együtt van Istennel,akinek nevével összekapcsolódik az ő neve a szent kerékben. Nyilván ebben reménykednek az esszénusok, akik a hétnek első és utolsó napját is megünneplik, és tiltják az általuk Mózesnek nevezett bikaborjú káromlását.
- De ki fogja a bikaborjút Istennel egyesíteni?
- Isten Szenvedő Szolgája, az elrendelt Messiás, akinek jelképe az alef. Ő fogja legyőzni a halált.
- Hogyan lehet legyőzni a halált?
- A hamis kezdetek és hamis végek tagadásával.
- Ki hozta ezt a hamisságot a földre?
- Isten Ellensége, akit a görögök Koszmokratórnak, a csalóka anyagi világegyetem urának neveznek. Elcsábította az asszonyt, és általa elidegenítette a férfit Istentől, aki őt megalkotta. Ez az ősellenség, aki ellen az esszénusok borjúbőr-övvel védekeznek.
Jézus az új ismeretek birtokában azoknak a drágaköveknek a titkát is meg tudta fejteni, amelyek a főpap mellre való táblácskáját (hósen) díszítik. Türosz királya valaha ugyanilyen drágakövekkel kirakott melldíszt viselt. Mind a kettőt jövendölésre használták.A drágaköveket aranylemezbe foglalták, mögöttük pörgethető kerék rejlett, a kerék egyik pontja foszforral volt bekenve, amely világított a sötét jóshelyiségben, s ha valamelyik homorúra csiszolt drágakő mögött megállt a kerék foszforeszkáló pontja, a kő villogó fényt lövellt ki magából. Mindegyik drágakő más színben ragyogott, s a kerék pörgetése révén szavak álltak össze - bár magánhangzók nélkül - mivel minden egyes drágakő az akherusziai Fa-ábécé valamelyik mássalhangzóját jelentette. Azonkívül mindegyik drágakőbe bevésték Izrael egy-egy eredeti törzsének nevét, Józsefét kétszer. A sorozat barnásvörös edomi kalcedonnal kezdődött, amely Rúben törzsét jelentette, utolsó darabja a Benjámint jelentő borostyánkő volt. Mert Rúbennek, Izrael elsőszülött fiának neve azt jelenti: ,,Nézd a Fiút", Benjáminnak, Izrael legkisebb fiának neve pedig így fordítható le: ,,Az én Jobb Kezem Fia."
Jézus és a gadieai elhatározták, hogy közös szállást bérelnek, és együtt fognak dolgozni, a gadileai, aki ügyes kovács és lakatos, majd zárral és forgópántokkal szereli fel azokat a finom művű szekrényeket, amelyeket Jézus mostanában készített. A gadeliai igyekezett rábeszélni, hogy menjenek el együtt a galatai Gordionba, ahol Nagy Sándor a híres csomót kettévágta, a kisázsiai Epheszoszba, Akherusziába és Hispániába, ahola turdetanusok laknak, a bithüniai Arkheruszia-fokra, a szküthiai Olbiába, a krétai Hierapütnába és az arkadiai Luszoiba - mindama helyekre, ahol a tudás ősi forrásai lappanganak.
- Nem - mondta Jézus -, mert itt a malomkő, ide hozzák őrlésre a tudás minden gabonáját. Itt találkoztunk mi ketten is, akik a tudást keressük. Várj türelmesen, és idejön hozzánk minden ismeret, amelyre szükségünk van.
Jézusnak igaza volt. Minden évben találkoztak olyan személyekkel, akik fontosak voltak számukra. Mert sokan zarándokoltak Ón-Héliopoliszba, Egyiptom legősibb városába, jöttek tudást keresni Perzsiából, Liguriából, Galatiából, Föniciából, Indiából, a Káspi-tenger mellékéről, Görögországból, Armeniából, Iberából, Szküthiából. Ily módon bővítették a világra vonatkozó ismereteiket, de a zarándokokkal folytatott beszélgetésekből mindig a halhatatlanság utáni sóvár vágy és ugyanaz a keserű panasz csendült ki:
- A népek szét vannak szórva, nem fűzi őket egymáshoz semmi - keseregtek az idegenek. - Mikor hangzik el végre az üdvözülés szava, amely mindenkit egyesítene? Elzarándokoltunk ide Ónba, hogy világosságot és teljessséget keressünk, de csak sötét ürességet találtunk.
Jézus vigasztalta őket:
- A halhatatlanság a bölcsesség jutalma, a bölcsesség pedig a keresés és a szenvedés jutalma. Keresni és szenvedni annyit jelent, mint szeretni az Istent. De csak egy Isten van, Izrael Istene. Forduljatok hozzá, és meg fogjátok hallani az üdvösség szavát.
- És hogy kell vélekedni az asszonyról? - kérdezte egyszer egy szidóni zarándok.
- Egyetlen férfi sem szeretheti egyszerre Istent úgy, amint az Úr kívánja, és az asszonyt úgy, amint az asszony kívánja. Választani kell az Örök Atya és a halfarkú Égi Királynő között.
Jézus később ezt bővebben is kifejtette Sálómnak, a bábaasszonynak.
Sálóm ugyanis egy alkalommal megkérdezte tőle:
- Uram, meddig fog tartani a halál uralma?
- Ameddig az asszonyok gyermekeket szülnek.
- Akkor hát én jól tettem, hogy egyet sem hoztam a világra.
- Mivel meddőségedet nem magad választottad, elkerültél egy keserű füvet, de csak azért, hogy megegyél egy másikat. Halljad, mit mondok én neked: amíg a két nemből nem válik egy, amíg a hím és a nőstény viszonyában nem lesz többé sem hím, sem nőstény -, addig Isten Ellensége széltében-hosszában garázdálkodik majd.
- És te magad? Nem vagy-e te is igazi férfi?
- Én azért jöttem, hogy leromboljam a Nőstény műveit!
- Lerombolnád saját anyádnak művét?
- Én anyámul csak Isten szent lelkét ismerem el, amely a vizek felszínen lebegett a teremtés előtt. A Nőstény a Bujaság, az Első Éva, aki késlelteti a tökéletessé válás óráját.
- És ellen tudsz-e állni az asszonyi népségnek? Állhatatosabb szívű vagy-e Ádám apánknál?
- Taln megadatik nekem, hogy eloszlassam azt az átkot, amelyről Szira Fia,a Prédikátor így ír:
,,Súlyos iga rendeltett Ádám fiainak attól a naptól fogva, amelyen kijönnek anyjuk méhéből, egészen addig a napig,amelyen visszatérnek minden dolgok anyjához - akár kék selyemköntöst és koronát viselnek, akár egyszerű vászonban járnak. Harag, düh, gyűlölködés, zavar és nyugtalanság, kérlelhetetlenség, dac, viszálykodás és a haláltól való félelem az ő osztályrészük."
Mert az Első Évának vagy Akkónak, vagy Lilithnek, vagy a Fonónak - magyarázta Jézus -, akit Salamon király piócának, a Prédikátor pedig a mi egyetemes anyánknak nevez, két leánya van: Az Anyaméh és a Sír. ,,Adjatok, adjatok!" - kiáltozza szüntelen. De a tökéletessé válás órájában végre megadatik.
Jézus öt esztendeig élt együtt a gadileiaival. Az ötödik év egyik reggelén meztelen, sebektől vérző emberre bukkantak, aki eszméletlenül hevert a szállásuk közelében húzódó fasorban. Bevitték magukhoz, s bár életben maradásához nem sok remény volt, bekötözték sebeit, ruhát adtak rá, gyengéd gondossággal ápolták. Amikor betegük ismét erőre kapott, megkérdezte tőlük:
- Uraim, hogyan háláljam meg, amit értem tettetek?
- Elég jutalom nekünk, hogy életben maradtál - felelte Jézus.
- De uram, te zsidó vagy, és a ti törvényetek szerint én tisztátalan vagyok, mivel patkányt és gyíkot eszem.
- Minden élet értékes.
- Uram, végtelen hálával tartozom neked.
- Szorítsunk kezet és távozz békével.
- Megszégyenítesz, ha olyan fösvénynek gondolsz, hogy még az életem megmentésért sem adnék valamit viszonzásul.
- Hát akkor adj, hogy könnyebb legyen a szíved. De, barátom, ugyan mit tudnál adni? Hiszen semmid nincsen.
- Egy szót.
- Örömmel vesszük, ha jó.
- Varázsszó, amelynek hatalma van a mérges kígyók fölött. Tudnod kell ugyanis, hogy én a Nagy Szürtiszről jöttem, a pszüllosz törzs fia vagyok.
- Egy líbiai démon neve talán? Ne mondd meg akkor. Nem akarunk élni vele.
- Nem, uram. Azt a szót a kígyók használják maguk között. Ha meghallják, akkor nem bántják egymást. A szó jelentése: szeretet. E szó erejével minden kígyót szeliddé tehetsz, nem kell félned attól, hogy bármelyik is megmarna.
- A szeretet szó, ha szeretettel mondják ki, a világ minden nyelvén gyönyörű.
A galideiai hitetlenkedve szólt közbe:
- Egy pszülloszon vagy egy sötét bőrű induson kívül ugyan ki tudna szeretettel szólni a mérges kígyóhoz? Ha másvalaki próbálná meg, a kígyó tüstént megmarná. Okos a kígyó, nem lehet rászedni.
- Tegyünk próbát - javasolta az ember.
Hármasban kimentek egy mérföldnyire a sivatagba. Egy helyen a pszüllosz lekuporodott, és valami furcsa, brekegéshez hasonló hangokat hallatott. Kisvártatva fekete kígyók meg áspisok kúsztak sziszegve a homokon feléje. Az ember föléjük hajolt, egyiket a másik után felemelte, lágyan duruzsolt nekik, és így szólt Jézushoz, aki a félelem legcsekélyebb jele nélkül állt mellette:
- Nézd csak, hát nem gyönyörű ez? Meg ez? Vagy akár ez itten? Milyen hegyes fehér méregfogak, milyen ragyogó fényű szemek, milyen pompás rajzolatú pikkelyek, milyen hajlékony és fürge test? Uram, én most majd kimondom a ,,szeretet" szót. Mondd utánam.
Lágy hangon, szinte leheletszerűen ejtette ki a szót, mire a kígyók békésen összetekeredve megbújták ruhája öblében.
Jézus utánamondta a szót, majd felemelt egy áspist, és cirógatni ezdte.
- Tekerd a nyakad köré, uram - bíztatta a sivatagi ember.
Jézus megtette. A pszüllosz pedig kioktatta a hüllőt:
- Testvér, menj utadra és mondd el társaidnak, hogy mostantól fogva új barátjuk van, egy héber!
Az áspis elsiklott onnét, s hamarosan eltűnt a sivatag homokjában. És Jézusnak attól a naptól fogva hatalma volt a kígyókon. Nem sokkal keresztre feszítése előtt közölte tanítványaival a bűvös erejű szót, amelyet attól a sivatagi embertől tanult.
A gadileiai azonban nem követte Jézus példáját.
- Nem sok hasznát vehetem én a bűvös erejű szónak. Az én hazánban nincsenek kígyók, mert az ősöm, Gadelosz varázsvesszőjével elűzte valamennyit - mondta.
Amikor Jézus és a gadeliai végleg elváltak, szeretetük jeléül megajándékozták egymást. A gadeliai Afrika felé vette útját. Jézus pedig visszatért Názáretbe, hogy ott folytassa mesterségét, és közben elmélkedjék a tanultakon. De még mielőbb elbúcsúztak volna, megállapodtak abban, hogy ha valamelyikük netán menekülni kényszerülne országából, akkor a másik hazájában keres menedéket.
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: A sánta Jézus -Edom Talmud |
|
|
|
Címkék: egybeszerkesztve, összekapcsolódik, megkülönböztetni, engedelmeskednek, irányváltoztatás, beszélgetésükből, beszélgetésekből, halhatatlanságot, következésképpen, elzarándokoltunk, háromszázhatvan, magánghangzókat, koszmokratórnak, mássalhangzóját, mindenikőjöknek, rokonszenvesnek, körülmetéletlen, szertartásokkal, rosszindulatúan, nősténymedvéjét, megszégyenítesz, szarvasünőjének, figyelmeztetett, csecsemőkorában, törvényhozónkat, megajándékozták, törvénytudósnak, tiszteletlenség, figyelmeztetést, szentírásunkban, jelenlétetekben, felakasztották, gyertyatartónk, összetekeredve, halhatatlanság, kosszarvtülkök, halál uralma, szemérem köntösén, nőstény viszonyában, húsvét előestéjén, újoncok mesterének, szent iratokat, főác koporsókészítésbe, rokona volt, énrimmoni János, újoncok mestere, mózesi könyveket, esszénus rend, első részt, tanítóm arra, jelentés fontolgatása, olyan nagy, Robert Graves, King Jesus, Cassel-London Seventh Edition Januáry, Terényi István, Gondolat Kiadó Budapest, Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Magyar Népköztársaság, Madách Könyvkiadó, Gondolat Könyvkiadó, Zrinyi Nyomda, Bolgár Imre, Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom, Alexandriai Kelemen, Kommentátorok Edom, Pontius Pilátus, Lexicon Talmudicum, Talmud Zanhedrin, Kallirhodban Jézus, Egyelőre Mózes, Amikor János, BOIBALION LOTO-PHORAMENON SZALOOIMAI NEOSZTEHENARON, URIOSZ DAFIZO, TLAMON KAIOMAI, GATHEO GNORIMOSZ, Jóságos Szenvedőnek, Szamáriában Egli-jahu, Egyedülvaló Isten, Kozmikus Keréknek, Három Párkát, Sorsot Osztót, Ember Fia, Szekér Műve, Magasztalás Himnuszát, Áldottak Földjén, Talán Isten Ellensége, Isten Ellenségét, Jézus Ón-Héliopolisz, Királyok Könyvében, Kettős Alef, Alef Alefje, Nagy Istennek, József Fiának, Ugyanazon Fa-ábécé, Akkor Boáz, Szent Ében, Gyógyítás Folyójának, Isten Házától, Észak Hegyéig, Benignissime Solo Tibi Cordis Devotionem, Frigyláda Istenének, Nagy Sándor, Szentek Szentjébe, Ahogyan Dávid, Isten Szenvedő Szolgája, Isten Ellensége, Mert Rúbennek, Jobb Kezem Fia, Izrael Istene, Örök Atya, Első Éva, Szira Fia, Első Évának, Nagy Szürtiszről, Amikor Jézus,
|
|
Offline
