|
2016-09-14 22:15:02, szerda
|
| |
| |
|
|
| |
Sikerült a szétpüfölt dupla sírkőtetőt anyám segítségével apa és öcsém sírján átcseréltetni, bár részletekben ment csak. Apa ápolónője, aki második agyvérzése után gondozta pap testvére nem segített a felújításban, pedig a húga is ott nyugszik. Ki tudtam volna festetni a pénzből a beázott konyhát, fürdőszobát, előszobát, de még az előszoba mindig ázik, hiába telefonálok hetente a közös képviselőnek, hogy jöjjenek ki megnézni. Addig nem lehet festetni. A nagyszoba rendbe tételéhez sem anyagiak, sem lelki erő nincsen. Zsúfolt, levegőtlen ez a gyufásdoboza a csótányoknak, denevéreknek, legyeknek való.
Sikerült egyesével tetetni szúnyogrolót a két szoba kisebb ablakára, melyek mindig nyitva vannak.
Néha azt veszem észre, hogy órákig fecsegek olyan dolgokról, amelyek azelőtt nem voltak fontosak, nem foglalkoztam hétköznapi dolgokkal elméletben, ha elromlott, vagy kellett valami, egyszerűen elmentem és megvettem, vagy megjavíttattam. Mindig én végeztem a férfi munkát is. Nem tudom, honnan volt annyi erőm.
Lényegében néma voltam egész életemben, természetessé vált a szolgálat, az, hogy én azért vagyok, hogy másokat felvidítsak, megoldjam gondjaikat, de nekem semmi sem jár az élettől. A munkahelyen csak néztem a nőket, ahogyan fecserésznek butaságokról, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én is ilyen leszek. Öt éve mentem először ki az életbe, s ahhoz, hogy beilleszkedjek, meg kellett tanulni beszélni, amit különösen 1986. óta nem tudtam. Azóta vagyok báb, ennek már harminc esztendeje éppen. Most túl sokat beszélek, nem tehetek róla. Nem tudok ismét hallgató és néma lenni, olyan, amilyen az ember általában. A hétköznapi dolgok, melyek elveszik minden energiámat évek óta bosszantók, aprólékosak, különösen, ha kevés pénzzel társul. Ez a javítások mellett a főzésre is vonatkozik, a kérdésre, mit főzzek ma, ami egészséges és jóllakat. Régen természetesnek vettem, hogy ezek az élettel járó szükséges dolgok, melyeket pillanatok alatt elvégeztem, hogy több idő maradjon énekre, játékra, tanulásra, kirándulásra. Mindenki megbízott bennem, angyalnak neveztek el. Nem szeretem a szószátyárságomat, hogy beszélek, ha kell, ha nem. Nem tudok semmit benn tartani, azonnal kibökök mindent, mint egy robotgép, ami be van programozva fecsegésre. Amolyan semmitmondó zagyvaszok ezek ruhákról, frizurákról, szerelemről, háztartásról, akciós termékekről, vagy bármiről úgy, hogy ne sértsek meg senkit. Közben cipelem a város terhét a nagyvilág után huszonegy évvel. Ezt a bőbeszédű ismeretlent soha nem fogom elismerni azzal, hogy ez én vagyok. - Most csorog a víz a főzőfülke falában, remélem, hogy nem csőtörés lesz... Azt szokta mondogatni az egyik ismerősöm erre, hogy "mi ilyen szerencsétlenek vagyunk". - Ha valami történik velem, abban a pillanatban el kell mondjam valakinek, mert képtelen vagyok magamba zárni. Nem akarom ezt a Katit, aki így nyit a világra, hogy hasonul hozzá.
Négy éve találkoztam életemben másodszor felismerve emberrel, akkor jöttem rá, hogy én is az vagyok, tisztelettel és szeretettel szólt hozzám. Már ennek egy éve vége, ártottam neki akaratlanul.
Hétfőn voltam először gyógytornán harmadszori kiírásra. Egyénit írt ki a reumatológus (aki előtt jól lejárattam magam, nem tudtam a szemébe nézni, mert feszült a bal szemem körül, s ilyenkor már oldalra is megy a szemem), s a gyógytornász megmozgatta a sérült karomat, vállamat. Kedden már egy idősebb férfit rendelt hozzám, ma egy nőt szintén válltöréssel. Mikor mondtam, hogy könyöktől felfelé nem tudom használni a karomat, annyira fájnak az izmok, idegesen kiosztott engem. Közölte, hogy van, akinek a kisujja megfájdul, már hisztizik, meg egész életében nem érte semmi, majd egyszer történik valami vele, s máris odavan, meg hogy nekem már nem szabad fájnia. Mit szólnék, ha béna lennék, vagy beteg? Mondtam neki, hogy nem szoktam panaszkodni, meg nekem tizenegy betegségem van diagnosztizálva. Már ez a törés nem hiányzott.
Még el kellett volna mondani, hogyha jól végezték volna a munkájukat, nem lenne fájdalmam. Az első gyógytornára nem három hét múlva került sor a törés után, ahogyan kiírták, hanem hat hét múlva, s hozzá sem ért a karomhoz a gyógytornász, nem mozgatta ki az izmokat, letapadtak. Másodszorra ugyanez történt, csoportba osztottak be, s már elment az idő, mert az első három hónapban rendbe kellett volna jönni. Ha használhatatlan maradna a karom, kit perelhetnék? A traumatológiai főorvost, amelyik nem vette figyelembe, hogy letapadtak az izmaim, meg nagyon fájnak, ugyanis ráestem, s lehet, hogy cisztásak, mint a mellem, nem küldött sem ultrahangra, sem röntgenre másokkal ellentétben,. vagy a munkájukat nem jól végző gyógytornászokat? Ma mesélte a szomszédasszony, hogy ezelőtt tíz évvel ugyanígy járt a gyógytornászokkal, ott hagyta őket, nem tudja használni rendesen a karját
Tegnap voltam először masszázson. Mikor felfeküdtem egyensúlyzavarral a magas ágyra, éreztem, hogy iszonyatosan fáj a mellem alatt a bordám. A masszőrnő átmozgatja a sérült karomban az izmokat, eddig minden rendben van, remélem, hogy segít a gyógyulásban. Ha nem, így marad a karom, hogy nem tudom használni. .
Kaptam új gyógyszert az injekció helyett, mely álmatlanságra, szorongásra, depresszióra, szájmozgásra is jó. Máris jobban vagyok tőle, de ez is hizlal. Viszont nem szedhetik cukorbetegek, vagy akinek a családjában volt cukorbeteg, szívbetegek, vagy akinek a családjában volt szív probléma, meg magas vérnyomásúak. Nem értette az orvos, miért nem vagyok leszázalékolva. Már én örökké csak beteg leszek. Azelőtt a Vörös Oroszlán nemeseinek elméleti novellájában azt írtam: "Mi történt velem, örökké meghaltam és már csak halott leszek, mindörökké halott és semmi más?" Meghaltam, ez a feltámadásra váró élet egyik állapota. Ez is karmikus népek vasfüggönyös játéka volt, de már ez sem derül ki nyilvánosan sohasem. Most már beteg vagyok, mindörökké beteg és semmi más.
2007-ben gondolatban kezdtem feltámadni. Először versklubot alapítottam. Akkoriban találkoztam Pesten az angyali klub vezetőjével. Nem tudtam elindulni, hiába mondta, hogy vár az állomáson. Napokig sírtam, nem vettem fel a telefont. Képtelen voltam bénultan elindulni, még nem tudtam beszélgetni sem. 1986. óta tartott ez a képtelen állapot, a mélyhipnózisom. A versklub idején tanultam meg írni, néha könyveket másoltam, hogy gyakoroljam a helyes sorrendet, de a helyesírást még most is ellenőriznem kell. Nem hallom a hangokat, elveszett az akusztikám, fülem, hangszálaim bénultak.
Most már, hogy beszélek, igaz tüdőhangon, megyek telekocsival költészeti találkozóra. Legalábbis remélem. Még nem sírok, nem érzem a gátat, megszerveztem mindent. Most a bal szememtől félek, hogy oldalra fog menni, s ők is tapintatosan félrenéznek majd, mint mások. Meg nem tudom elmondani, mi történt velem, jó lenne ismét csak hallgatni és némának lenni. Majd beszámolok, sikerült-e áthidalni a gátakat. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: gyógytornászokat, diagnosztizálva, használhatatlan, szomszédasszony, szerencsétlenek, leszázalékolva, mélyhipnózisom, természetesnek, megjavíttattam, traumatológiai, beilleszkedjek, álmatlanságra, átcseréltetni, megszerveztem, természetessé, novellájában, vasfüggönyös, szúnyogrolót, gyufásdoboza, képviselőnek, kirándulásra, csótányoknak, denevéreknek, gyógytornára, szájmozgásra, gyógytornász, fecserésznek, butaságokról, válltöréssel, iszonyatosan, reumatológus, foglalkoztam, vérnyomásúak, cukorbetegek, depresszióra, gyógyulásban, szétpüfölt dupla, beázott konyhát, előszoba mindig, közös képviselőnek, nagyszoba rendbe, férfi munkát, munkahelyen csak, ember általában, hétköznapi dolgok, javítások mellett, élettel járó, város terhét, nagyvilág után, bőbeszédű ismeretlent, főzőfülke falában, egyik ismerősöm, Vörös Oroszlán,
|
|
Offline
