Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Online		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Kohut Katalin: A Jupiter-lány kalandjai
  2012-06-08 09:14:33, péntek
 
  A Jupiteren


A Jupiteren vidáman éltek az emberek, a sírás ismeretlen érzés volt, hát
még az egyes! A gyerekek a legjobb tudásuk szerint tanultak, hogy a bolygó
hasznos állampolgárai lehessenek.

Az iskola után kicsiny napenergiával működő űrhajókkal repdestek a bolygó
körül.

Egy napon hatalmas szél támadt, a hangosbemondó mindenütt figyelmeztetett, hogy térjenek vissza, mert vihar lesz.

Egyiküket a szél kisodorta a bolygó vonzásából a világűrbe. A Jupiter-lány
bekapcsolta a biztonsági övét, rábízta a felügyeletet a robotpilótára és elaludt.



A Vénuszon


A Vénuszra sodorta a szél, csodálatos, virágokkal tarkított bolygóra. Amint földet ért, ott várt rá egy csapat gyerek és szeretettel néztek rá, majd elkísérték a bolygó vezetőjéhez a váratlan látogatót.

A Vénusz vezetője barna hajú, szép férfi csodálatos fogsorral, mosolygott rá és kedvesen elbeszélgetett vele. Azt mondta, nagyon szeretik a művészetet, ezért náluk mindenki boldog és elégedett és szépek az emberek.
Művészileg tervezett épületekben éltek.
A művészetük érthetetlen volt a Jupiter-lánynak.

Megköszönte a vendéglátást és ajándékával, egy szál margarétával elindult vissza az űrhajójához, pedig vendéglátója marasztalta.

Repítette a szél ismét új állomás felé, s nem sejtette, hol lesz a következő landolás.





Ismerkedés a nagy Rosszal


Csapkodta a szél az űrhajót, vitte az alvó kislányt, aki talán álmában otthon járt édesanyjánál.
Nem sokkal utána landolt a Szaturnuszon. Kinyitotta a szemeit,körülnézett, s látta, hogy bánatos arcú emberek járnak mellette a téren. Nem értette a búskomorságuk okát, a gyászos bolygó feketeségét. Kiszállt az űrhajójából, faggatta őket, s csodálkozva fedezte fel, hogy itt mindenki bölcs. Talán a bölcsességgel együtt jár a szomorúság?

A bolygó vezetője komor, sötét arccal nézett a Jupiter-lányra.
Gondolta, felvidítja énekkel, s addig kedveskedet, énekelt, mókázott neki, míg derűt nem látott Szaturnusz arcán, s csodák csodája, tudott mosolyogni.
Szaturnusz urát megváltoztatta a Jupiter-lány, akinek ajándéka lett a Szaturnusz urának a mosolya.

Elindult piciny napbárkájával, hátha a szél hazairányítja majd.


Fogság a Marson


Ismét egy bolygóhoz ért. Alighogy leszállt az erdőben, s bement a város közepébe, katonák vették körül és terelték a bolygó vezetőjéhez. A katonák vezetője végigmérte és gúnyos pillantással kérdezte, milyen maskara van rajta.

- Ez az én szoknyám, mert lány vagyok és a Jupiteren a lányok szoknyában és ruhában járnak.
-
A Mars vezetője megparancsolta, hogy vegyen fel katona ruhát és fogságba ejtette, befogta konyhai mosogatónak.

A Jupiter-lány talán hónapokig raboskodott a Marson, míg egy napon sikerült megszöknie, amikor az őrök nem ügyeltek rá egy pillanatig és szaladt a piciny naprepülőhöz az erdőbe. Szerencséje volt, hogy elrejtette.
Szapora szívdobogással indította el a gépet, nehogy utolérjék, mielőtt elhagyná a Mars bűvkörét.



A magnetizmus bolygója


Egyszer csak arra lett figyelmes a Jupiter-lány, hogy valamilye hatalmas erő vonzza maga felé, mint egy mágnest.

Egy kis bolygó szippantotta magához a naprepülőt. Kiszállt,s ott állt előtte Plútó ura olyan tökéletesen, amilyet még sohasem látott. Elmondta, látta, hogy erre viszi az útja, s nem bírta megállni, hogy ne üdvözölje a világűr kis utasát.

Felruházta magnetizmussal, olyan hatalommal, amivel bármit elérhet, amit akar. Jupiter-lány megköszönte az ajándékot és mintha fényben lépkedett volna, ragyogva szállt be a repülőjébe.


Emberek a föld alatt


Egy kihalt bolygóra ért. Sehol egy ház, egy ember nem volt, csak komor sziklák, szikes talaj.

Ahogy kutatott a tekintetével, észrevett egy ijedt szemű, félénk embert egy barlang bejárata mögé húzódva. Elindult feléje, de erre ő rettenettel elmenekült. Jupiter-lány utána ment a barlangba, ahol mindnyájan rémülten néztek rá. Kifaggatta őket, mi történt velük, miért húzódtak a föld alá. Elmondták, hogy megtámadták őket az idegenek, ahányszor felfedeztek valamit, s a hajdani újítók találmányait az elrablók rosszra használják. Ez volt az Uránusz bolygó.

A Jupiter-lány mesélt a többi bolygóról és adott nekik a magnetizmus erejéből.
Barátként búcsúztak el és folytatta az útját, hátha hazaér.



A káosz bolygója


Új bolygó tűnt fel a láthatáron. A Jupiter-lány leszállt egy elhagyott helyen és elindult a legközelebbi városba.
Papokat látott énekelve menni az utcákon fekete ruhába öltözve és csúfolták őket a járókelők.
Sehogy sem értette, mi történik itt. Találkozott egy pappal, Róbert atyának hívták, aki elmagyarázta, hogy éppen káosz van itt, mert már az emberek nem hisznek a régi vallásokban, s akik hisznek, azok gonoszok lettek, s semmi nincs, ami pótolhatná a törvényeket. Aztán adott neki egy keresztet, azt mondta, majd később rájön, mit jelent.

A Jupiter-lány nem látott reményt, hogy itt bárkivel is szót érthetne,
Elindult ismét a Neptunuszról ki a galaxisba.


A hold felett


Elálmosodott, amikor feltűnt a láthatáron a Hold. Álmában megjelent egy fehér szakállú ember a Hold felett és rámutatott a keresztre. Elmondta, hogy fontos küldetést bízott rá.


A föld


Szeme előtt új bolygó tűnt fel. Ezt már ismerte, tanulta az égitestek tudományából. Egy füstös város végére ereszkedett le a repülő. Kiszállt, körülnézett.

Pár lépésre patak csordogált, de olyan bűzös a vize, hogy nem lehet lélegezni fölötte. Szürke emeletes házak sorakoztak egymás mellett. Hát itt jól felborították a természet harmóniáját! - gondolta, s bement a legközelebbi presszóba.
Mást nem hallott, csak káromkodást, részegek eltorzult kiáltásait, a lányok visitozását, ahogy ráncigálták őket a mocskos kezek.
Az utcákon az öregek félősen sietnek, mert a kapuk alól eléjük ugrottak kifosztani, megverni őket. De ne riadnak vissza az emberöléstől sem egy kis nyereség reményében.
Az emberek nyomorognak, éheznek, mert az állam a fél évszázados adósságait rajtuk akarta behajtani adók kivetésével. Amiért megdolgoztak - a felét az állam tette zsebre, a maradékból fizették az adóval terhelt energia árakat, élelmiszereket.

Sokan munkanélküliek. Ők már olyanok, mint a koldusok. Ha meglátnak egy szelet kenyeret, remegnek és csorog a nyáluk, összeszűkült gyomrukkal alig tudnak emészteni. Inkább, hogy elfedjék az éhség fájdalmát, italra fordítják a könyöradományt, amit néha kézhez kapnak.

Nagy bűn egyetlen ember, vagy jószág éheztetése is, nem hogy egy egész országé!

Itt rosszabb a helyzet, mint az Uránuszon, ott más bolygók népétől tartottak, ezek pedig egymást bántják, egymást alázzák, testvér a testvért, fiú az anyját, apa a lányát. A gazdagok önfeledten tivornyáznak, ahogyan a Petőfi nevű költőjük megírta, de az már mikor volt?
Azóta fejlettebbnek kellene lenniük az összes bolygónál, mert ide eljut a Szaturnusz bölcsessége, a Vénusz szeretete, az Uránusz újítása, a Neptun hite, a Hold fantáziája, a Nap fénye, s ezeket mind semmibe véve egyedül a Mars erejét engedik szabadon garázdálkodni
.
Töprengett Jupiter-lány, mit tegyen. Végül arra gondolt, alapít egy iskolát. Hozzá is látott a szervezéshez, segítőket is talált.
A régiek mellett új tantárgyakkal egészítette ki a tanrendet: asztronómiával, egészségtannal, gasztronómiával, csillagászattal, az időjárás tudományával, építészettel, a természeti erők kezelésével, filozófiával, a belső erők tudományával. A harmonikus zenére nagy hangsúlyt fektetve tisztogatta a gyermekek lelkét.
S mikor a hét év eltelt, csodálatos tehetségek kerültek ki kezei alól. Ők már az új kor képviselői, tudományukat átadják a következő nemzedéknek.

Mivel már minden tanár méltóan állta meg a helyét, a Jupiter-lány úgy érezte, itt az ideje visszatérni igazi otthonába.
A gyerekek könny nélkül, fegyelmezetten búcsúztatták, de a szemük annál többet elárult.
Tudták, egyszer mindennek eljön az ideje, s a búcsú nem örökké szól. A lelki barát a távolból is segít, ha valaki bajba kerül.

Beszállt a rég kinőtt piciny repülőbe, ami annyi vihart átvészelt már, de az üzemanyaga ,a napenergia változatlanul működésbe tudta lendíteni, s repült végre hazafelé.


Már mindenhol otthon


Már hetven éves. Nem érezte a kort, mert ereje inkább nőtt, mintsem csökkent. Izgalommal gondolt vissza szeretteire, de akárhogy is kívánta az érzést felidézni, amivel annak idején szülei iránt érzett, mindannyiszor elébe villan a másik, az igazi: a testvériség. Mindenkit egyformán szeretett, a rosszat és a jót,
az ellenséget és barátot, egyforma, odaadó, sugárzó szeretettel.
Akadálytalanul repült a gép, s nemsokára feltűnt az ismerős repülőtér.

Alaposan megváltozott minden. Mondták, a vihar hatalmas tisztogatást végzett, de akik életben maradtak, óriási lelkesedéssel vetették bele magukat az újjáépítésbe. És aki a lelket tartotta bennük és felemelte sorsukat, nem más volt,
mint a Jupiter-lány édesanyja.

Oly' hosszú idő óta anya és leánya megfogták egymás kezét.
Az idő nyomot hagyott testükön és mégis mindketten újjászületve állottak és gyönyörködtek a lélek-nemesség másik képviselőjében.

Közösen láttak munkához ezután, s mert ereikben megtisztulva áramlott a vér, akár a vörös rózsában a tiszta nedv, hosszú-hosszú éveik alatt úgy felvirágoztatták a Jupiter bolygót, hogy hétszeres erősséggel árasztotta a világba:

Minden ember jó,
csak nem tudja magáról.
Még a legrútabbon is van
csodálni való.
Ügyeljetek a rendre!


Miskolc, l994. júliusa, Tatárdomb Üllő u. 5.



  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: A végső megsemmisülés
  2012-06-08 06:07:42, péntek
 
 

Álmos vagyok, húzom az időt.
Még a szokásos esti tisztálkodás,
Dunszkötés vár rám begyulladt kezemre.
Miért félek az alvástól?
A rossz álmok, vagy a sötétség taszít?
Hajnal felé álmodom
A horrorfilmeket,
Egyből felébredek, nem kérek a látomásból.
Ismét egy nap kezdődik,
Rossz szájízzel nézem az ablakot,
Első utam a kávéfőzőhöz vezet
És visszagondolok régi időkre,
Mikor nem gyújtottam rá,
Nem ittam kávét éhgyomorra.
Már minden mindegy,
Odalett a remény, a jövő nem hívogat.
Néha ablakomra száll egy kismadár,
Egy pillanatnyi öröm tölti el szívemet.
Hiába tűz a nap sugarával,
Már nem üdvözlöm, most
Háborgok amiatt, hogy egyformán süt
Jóra és gonoszakra,
Ellenkezem régi önmagammal.
Megnyitom a Wordot,
Üresen mered a papírlap órákig,
Míg böngészek a neten.
Ürességet érzek, mert mondanivalóm
Sokasága megakadályoz
A megfogalmazásban.
Ilyenkor visszaemlékezem
Régi énemre,
Mikor azt írtam:

,,Kerülget engem az ihlet,
Az édes perc meg nem illet,
Mikor a toll alatt a vers
Megfogan, mint rég várt gyerek,
Ki szívemben keres helyet."

Jóval később testi, lelki remegéssel
Jelentkezett a naponkénti ihletem.
Már ezeket nem vártam,
Nem örültem a fekete világnak.
Mi lenne, ha többé nem írnék?
Kit érdekel az én sorsom, múltam,
Nem ez a fontos, hanem a tanítás,
A jóra nevelés, a példa mutatás,
Egykori szívemre emlékezés.
Keresem a bölcsek gondolatait,
Gyakran átírom őket,
Mikor tanácsaik ellenkeznek sorsommal.
Megdermeszt most is
A jellemtelenség,
Kerülöm a konfliktusokat,
Már diplomataságom is elillant.
Várom a halált, feloldjon,
Ne azzal foglalkozzam,
Mivé lettem,
Ha az Élet elvette a régit,
S nem nyújt helyette mást,
Egyetlen út marad:
A végső megsemmisülés.

2012. június 7.
  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2012.05 2012. Június 2012.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 17 db bejegyzés
e év: 229 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1972
  • e Hét: 6836
  • e Hónap: 13077
  • e Év: 65343
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.