|
2022-01-18 18:29:25, kedd
|
| |
| |
A nap lement. Az alkony ráborította fátyolát az egész vidékre. Benépesült a levegő zümmögő bogárral.
A göröngyös, kátyús úton egy szekér ballag csöndesen. De egyszerre csak nagyot zökken, s a rajta ülők felriadnak.
- Hophó! Eltört a tengely! - hangzott az egyik utas szava.
A másik leugrott, csakugyan leült a szekér hátulsó fele.
- Nagy baj - dörmögte fejét vakarva. - Megroppant biz az, kátyúba estünk. Most már mit csináljunk?
- Ha legalább valami fa volna, valami husáng, hogy átköthetnők vele.
- Van is itt! Furcsa tartomány ez erre!
- Nem nő itt meg fa, csak a nadragulya!
- Haj, haj. Mihez fogjunk, mihez?
- Emelem én a szekeret - ajánlkozott az egyik -, föl is tartom addig, míg fát érünk. Kend pedig vezesse a lovakat.
Bizony jó darabon kellett vinni a szekér hátulját, s fa még sehol sem volt. Mind a ketten lihegtek a fáradtságtól.
- Ahol ni! - kiált fel egyikök. - Ott bólingat egy kis vékony nyárfa. Nekünk való éppen.
Csakugyan egy karcsú fának az árnyéka feküdt, táncoló fekete csíknak, a szántóföldön, mindjárt az út mellett. A hold éppen most bújt ki, s meg lehetett látni a tájat. Több fa sem volt annál.
- No, hát ne legyen ez az egy sem ... Kiváglak, hogy ne búsulj itt magadban - dörmögött a haragosabbik.
Előkereste a fejszét, s átugorván az útszéli garádot, nekivágott a növendék fának.
Az összerázkódott, recsegve, hajladozva. Rásírta törzsére harmatkönnyeit leveléről. Gallyai is megropogtak a fejsze csapásai alatt. Egy madár felszállt megriadva, s kétségbeesve röpködte körül a növendék fa koronáját. Madárfiak síró csipogása felelgetett a fölkergetett öreg madárnak.
- Jó lesz-e tengelydorongnak? - türelmetlenkedett a másik.
- Jó biz az - szólt a fejszés atyafi kedvetlenül -, csakhogy baj van.
- Már megint?
- Hát izé ... fészek van rajta.
- No és aztán?
- Ej, lánchordta! Hát csak nem vághatom ki! Mi lenne az apróságból? Nem hallja kend, milyen szomorúan csipognak?
- De bizony hallom szegénykéket. Csakhogy aztán velünk mi lesz?
- Mi lesz? Hát mi lenne? - felelte a fejszés atyafi. - Majd tolom én még a szekeret egy darabon.
Úgy is volt. Haragudott ugyan egy kicsit, amint megint a tengelyt fogta kétrét görbülve. De csak tolta a szekeret körül-körülnézve, hogy egy élő fát nem lát-e valahol. A madarak szomorú csipogása fülébe hangzott mindig. S valami azt súgta a lelkében: mégiscsak jól tette, hogy azt a madárfészkes növendék fát ki nem vágta.
Nadragulya - erős szárú, bogyótermésű, mérgező növény harang alakú virággal
Garád - felhányt földből és sövényből álló kerítés |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekemelő írások |
|
|
|
|
|
Offline
