|
2024-03-16 20:49:30, szombat
|
| |
| |
Születésem óta engem mindenkinek le kell néznie, mert a Hunnia elmeosztályt így emelték tetteik, szerepeik, betegségeik végrehajtásával, hogy csak őket lehet szeretni, tisztelni. Mindenkit megöltek, aki tisztelt és szeretett minket. Kacsik doktornő durván mondta, mikor meghalt a testvére, aki apa ápolónője volt, majd élettársa, hogy minek ment hozzá ahhoz az emberhez?
És ez az élet minden területére vonatkozott, legyen munka, ének, emberség. Hiszen itt embergyilkosok élnek, ez a szakmájuk, utolsóként mészárolnak minket ki tudja, mióta.
A Kelet, amelyik Ízisz-Jézus áldozást hajtott végre, közben bibiiás Föld mellett minden elméletet az én egyetlen kosztümös beöltöztetésem melletti főszerepemmel áldozva ismételt, Atlantisz felé, kiközösített, miközben emberré válnak tisztulva mindentől. Kívülről is látható rajtuk a gyalázattal és vérrel való megszentesülés. Nem engedtek megjelenni, nevettek rajtam, annak ellenére, hogy nem szeretem a verseket, meg kellett írnom mindazt, ami velem történt, amit elégettek, megszüntettek, letöröltek folyamatosan azzal, hogy én semmi sem lehetek. Miközben arra várnak, hogy majd egyszer megtudom, ők miről írtak és majd én fogom lerendezni mindazt a méltánytalanságot, ami őket érte, amióta a cigányok egykori szlovák területen életben hagyták őket. Még ezt is tudták fokozni, olyan feszületes elméletek megírásával, hogy én felkiáltok a végén: Istenek, Istenek, miért hagytatok el engemet?
Így írnak a szereplői az országnak, világtestvériségek részeiként, díszdoktorokként, lovagokként, úrinőkként. Közben engem rengeteg olyan irodalmi oldalon tiltottak le, amelyeket nem is ismertem. Nem tudom felvenni a versenyt az emberré váló népekkel. Hol van már John Lennon Katikaként, meg John Travolta, meg sorolhatnám a sok Jánost, a zenei apokalipszis résztvevőivel, amikor itt végtelenül hosszabbítottak valamennyien? Meg nem engedik az igazságokat leírni azzal, hogy politika, mert végtelenül tart a nemesedésük emberré atlantiszi feltámadás reményében, a lopott dallamos spiritiszták mellett, egyetlen nagy közös folyamatosan kivégzett áldozatukkal, a világ összes vallása főszerepében.
Mindezt tették egy vallás nélküli, semmiről sem tudó emberrel, aki nem ismerte a rosszat, meg semmiféle sötétséget.
Mikor kicsi voltam, egész nap énekeltem, mindent megjegyezve első hallás után. Később játszottunk Táncdalfesztiválósdit, én képes voltam utánozni az énekeseknek a hangját. Egyszer az unokanővérem kiszólt a kerítésen, megkérdezte, ki énekelt az előbb, mikor mondtam, hogy én, azt felelte, nem is igaz. Nagyon lenézett minket, mi voltunk a szegények, mert árja külsővel rendelkezett, neki kék szalon mellett kék szaloncukor dukált. Én más voltam első pillanattól, mint a többiek. Csodálkozva néztem a szobájában a rengeteg filmszínészt kiragasztva, nem értettem, hogyan lehet valakiért rajongani. Én csak a tiszta hangokat, meg a nagyon szépeket vettem észre, de nem rajongtam, mert a természetben minden tökéletes és ez természetes.
Nekem mást jelent a szépség és megértés, mindenki logikával rendelkezik, úgy fogja fel a dolgokat. Nem értem a semmit. A semmiket és perverzeket remeknek, kíválónak, irodalomnak titulálják. Én is elismerem a szépséget, az igazságot, de ezeken kívül semmi mást. Ez jelentette volna a művészetet mindenféle sallang és cifrázás nélkül.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Online
