|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2007-07-16 23:17:13, hétfő
|
| |
| |
Az Egészségügyi Kerekasztal a szolidaritási rendszer megvédésére szólítja
fel a lakosságot
A Magyar Szociális Fórum Egészségügyi Kerekasztala elutasította a
Gyurcsány-kormány tervét a társadalombiztosítási rendszer 49 százalékban
történő magánkézbe juttatásáról, és arra szólítja fel a lakosságot,
hogy védje meg az egységes társadalombiztosítási egészségügyi rendszert,
melyet államilag összehangoltan és társadalmilag ellenőrzötten kell
továbbműködtetni és fejleszteni.
Az Egészségügyi és Szociális szférában Dolgozók Demokratikus
Szakszervezetében (EDDSZ)
csütörtök este megtartott tanácskozásról, melyen tudósok, szakértők,
orvosok, szakszervezeti és civil szervezeti vezetők vettek részt, az alábbi
közös közleményt adták ki:
"Az egységes biztosítási rendszer megőrzése társadalmi érdek,
üzleti alapokra helyezése súlyos egyenlőtlenséghez, anyagi alapú
diszkriminációhoz vezetne jómódú beteg és kevésbé tehetős beteg között.
Máris tömegek szorulnak ki az orvosi ellátásból amiatt, hogy nem tudják
kifizetni gyógyszereiket és gyógyászati segédeszközeiket, nem tudnak
vizitdíjat és kórházi napidíjat fizetni, ezért inkább nem is fordulnak
orvoshoz.
Külföldi tapasztalatokból tudható, még a részleges privatizáció is azzal
jár, hogy tömegek szorulnak ki az alapvető ellátásból.
Idehaza is csak a leggazdagabbak engedhetnék meg maguknak, hogy kikerüljék a
kialakuló várólistákat, és időben hozzájuthassanak a megfelelő egészségügyi
ellátáshoz.
Folyamatosan figyelmeztettük a kormányt egészségügyi "reform" - tervének
várható súlyos következményeire a lakosság egészségére és nemzetünk
apadására nézve, de a koalíció úgy viszonyult társadalmi szervezeteink és
szakértőink véleményéhez, mintha a társadalom szava nem számítana.
2007. június 8-án felhívtuk a figyelmet arra, hogy "a kormány egészségügyi
politikája kezd szembekerülni az élethez való joggal".
A koalíció azonban nem az intézkedései miatt életeket veszélyeztető
torzulásokon változtatott, hanem úgy döntött, hogy az egészséges élethez
fűződő emberi jogot üzleti érdekeknek rendeli alá.
Mivel a szocialista-szabaddemokrata kormánykoalíció figyelmen kívül hagyta
valamennyi, kivétel nélkül valamennyi (!) jelzésünket, figyelmeztetésünket
és alternatív javaslatunkat, ezennel felhívással fordulunk a lakossághoz:
Emberek! Álljatok ki az egészséges élethez fűződő jogaitokért!
Védjétek meg az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt, melyben befizetett
járulékaitok fekszenek!
Ne hagyjátok, hogy a közösségi vagyon magánkézbe kerüljön!
A társadalmi tiltakozás eszközéül javasoljuk a tiltakozás minden lehetséges
demokratikus formáját, beleértve a tömegmozgósítást is.
Arra szólítunk fel, hogy támogassuk az egészségüggyel kapcsolatos
népszavazási kezdeményezéseket, és gyűjtsük össze a referendum kiírásához
szükséges kétszázezer érvényes aláírást!
Mód van arra, hogy megvédjük alapvető jogunkat, a szolidaritás alapú
társadalombiztosítást, és ne engedjük meg, hogy a profit szempont maga alá
rendelje egészségünket.
Védjük meg magunkat és egymást az üzleti érdek brutális nyomulásával
szemben!
Széles társadalmi összefogással, egymás iránti szolidaritással miénk lesz a
siker, és erősödni fog társadalmi és nemzeti együvé tartozásunk."
Budapest, 2007. június 29.
A Magyar Szociális Fórum Kerekasztala (Dr. Jánosi
Gábor, Simó Endre
szervezők)
A Professzorok Batthyány Körének Elnöksége
Országos Civil Fórum (Dr. Szilvási István egészségügyi
szervező)
Magyar Orvosi Kamara (Dr. Gyenes Géza főtitkár)
Munkástanácsok Országos Szövetsége (Ladán Éva, Pásztor
Miklós elnökségi
tagok)
Vasútegészségügyi Dolgozók Szakszervezete (Dr. Prókay
Sándorné üv. alelnök)
Szociáldemokrata Párt (Sztankovánszki Tibor elnök)
Nagycsaládosok Országos Egyesülete (Morvayné Bajai
Zsuzsanna
elnökhelyettes)
Egészséges Egészségügyért Egyesület - 3E (Dr. Nagy
Attila)
Magyar Tehetségbank Szövetség (Kardos Gábor elnök)
Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (Pós
Péter elnök)
Semmelweis Orvostudományi Egyetem (Dr. Szollár Lajos
prof., Dr. Rontó
Györgyi prof. emeritus))
A TB privatizálása ellen népszavazást kezdeményező
Albert Zsolt
(A tanácskozáson részt vettek MSZP-és megfigyelők és
szakértők is.)
Csatlakoztak: Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ,
Bagi Béla
alelnök)
Felicitas Sérült Gyermekekért Közhasznú Alapítvány -
Debrecen (Kovács
Endre karitatív kuratóriumi elnök)
Polgár Info (Törőcsik Attila)
Civilek a Nemzetért - Sopron (Gőbl György)
Civilek a Nemzetért - Balatonfüred (Czipri Tibor)
Civilek a Nemzetért - Balatonszabadi (Onody Gyula)
Palócföld Alapítvány (Szandai József kuratóriumi
elnök)
Szász Lóránt költő
Nyírő Gizella újságíró
Közéleti Társaskör (Podani Sándor elnök)
Dr. Sárközy Sándor gyermeksebész
Socius Kör Közhasznú Egyesület (Tóth Győzőné elnök)
Országos Nyudíjas Polgári Egyesület XI. kerületi
szervezete (Pajor-Gyulai
Károly elnök)
Szabad Magyarországért Mozgalom (Takács András elnök)
Hírháló (Kovács János)
Novoszáth Péter főiskolai docens (Dunaújváros)
Konszenzus Egészségügyi - Jogi Interdiszciplináris
Társaság (Martini Jenő
elnök)
Pécsi Magyar Út Mozgalom (Bottlik Sándor elnök)
Lakatos Pál újságíró
Orbán Éva közíró
Dr. Peitl Emőke háziorvos
Fehér József író, költő
Dr. Farkas László fizikus
Magyarok Világa (M. Szabó Imre)
Dr. Muth Lajos főigazgató (Tolna Megyei Önkormányzat
Balassa János
Kórháza - Szekszárd)
Magyar Kommunista Munkáspárt (Thürmer Gyula elnök)
Magyar Gazdák Termelő Szövetsége (Magatesz)
Kistermelők és a Vidék
Érdekképviselete
Széchenyi Aalapítvány (Buday Miklós elnök)
Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület Budaörsi
Szervezete (Szabó Károly
elnök)
Híd Polgári Egyesület - Kazincbarcika
Civilek a Demokráciáért Mozgalom - Kaposvár
Kiállás az Igaz Országért Mozgalom (Nagyváradi Anna)
Mecseki Munkástanácsok Szövetsége (Perényi József
elnök)
Független Újságírók Szövetsége (L. Gyöngyösi
Zsuzsanna elnök)
Kereszténydemokrata Néppárt - Kőbánya
Rendszerváltó Fórum-Civil Ellenállás (Tolnay Gusztáv)
Lakástulajdonosok Érdekvédelmi Egyesülete (Tóth
Edith)
Magyar Nemzetért Mozgalom (Vass István elnök)
Magyar Rendszerváltók Országos Szövetsége (MAREVOSZ
vezetősége)
Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ)
Dr. Surján László európai képviselő, volt népjóléti
miniszter, az MKVDSZ
társelnöke
Dr. Sík Erzsébet röntgen osztályvezető főorvos, Tolna
Megyei Önkormányzat
Balassa János Kórház - Szekszárd
Dr. Bende Marianna röntgen osztlyvezető-helyettes
főorvos, Tolna Megyei
Önkormányzat Balassa János Kórház - Szekszárd
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-16 16:33:57, hétfő
|
| |
| |
A Németh László Kulturális Alapítvány a Vox Artis Társaság közreműködésével
Kodály Zoltán
születésének 125. évfordulója alkalmából
emlékhangversenyt szervez a
Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében
2007. szeptember 5-én 19.30 órakor.
"Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha
minden nemzedék újra
meg újra meg nem szerzi magának.
Csak az a mienk igazán, amiért megdolgoztunk, esetleg megszenvedtünk"
Kodály Zoltán
Tisztelt Tagtársunk!
Kedves Barátunk!
A magyar kultúra támogatására létrejött Németh László Kulturális Alapítvány
2006 januárjában a Művészetek Palotájában nagyszabású rendezvénnyel
köszöntötte a Magyar Kultúra Napját, majd októberben az 1956-os Forradalom
50 éves évfordulóját ünnepelte az Olasz Kultúrintézetben rendezett
nagysikerű hangversennyel.
Az Alapítvány tevékenységéről, rendezvényeiről a www.nlka.hu honlapon
tájékozódhatnak.
Az idén Kodály Zoltán születésének 125. évfordulójára emlékezünk.
Alapítványunk 2007. szeptember 5-én 19.30 órakor a Vox Artis Társaság
közreműködésével emlékhangversenyt szervez a Művészetek Palotája Bartók
Béla Nemzeti Hangversenytermében.
Az emlékhangverseny közreműködője hazánk legpatinásabb zenei együttese, a
Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, amely 154 éve muzsikáló
nagykövete a magyar kultúrának.
Kodály Zoltán számos világhírűvé vált művet komponált a zenekarnak,
például a hangversenyen is felcsendülő Galántai táncokat.
Az emlékhangverseny műsora:
Kodály Zoltán:
Háry János Szvit
Galántai táncok
Szoló szonáta
Az emlékhangverseny karmestere:
Győriványi Ráth György
A koncertre egységesen 2900 forintos belépőjegyek kaphatók.
Az igényeket a beérkezés sorrendjében tudjuk teljesíteni.
Tisztelettel kérünk mindenkit, hogy jegyigényét mihamarabb jelezze az
nlkalapitvany@yahoo.com e-mail címen.
A jegyek átvehetők 2007. augusztus 6. - 24. között
Budapesten a Polgárok Házában
(1089 Budapest, Visi Imre u. 6.)
hétfőtől péntekig 10 - 16 óráig
(augusztus 20-a kivételével).
További kérdéseikre ugyancsak az nlkalapitvany@yahoo.com e-mail címen
tudunk válaszolni.
Tisztelettel hívjuk, és szeretettel várjuk az emlékhangversenyre.
Budapest, 2007. július 16.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-16 16:31:21, hétfő
|
| |
| |
WASS ALBERT FILM - 100. évfordulóra
Tisztelt Címzettek!
Kedves Barátaim!
Azt hiszem, hogy a különféle vélemény-nyilvánító megmozdulások mellett az
értéket közvetítő alkotások,
események melletti "kiállás", ezek támogatása is vállalt feladatunk.
Ennek szellemében kérlek benneteket, hogy a mellékletben küldött támogatási
kérést kezeljétek belátásotok
szerint, juttassátok el oda, ahol forinttá válhat a kérés, ahol még pislog
az értékek iránti vágy lángja.
Segítségeteket az alkotók nevében is köszönöm.
WASS ALBERT FILM - 100. évfordulóra.doc
Üdvözlettel:
Gőbl György
Soproni Civilek
Tel:
06-20-23-73-222,
06-99-789-139,
E-mail: goblgy@gmail.com
Skype:sopron88
Támogassuk Koltay Gábor Wass Albert-filmjét!
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Wass Albert (1908-1998) író a két világháború közötti erdélyi irodalom
elismert személyisége,
akinek írásait, regényeit, színpadi muveit az anyaországban is jól ismerték.
1944-es kényszeru
emigrációja után szinte teljesköruen kiesett a magyar irodalmi köztudatból.
Ma már tudjuk, hogy mindez nem a véletlen muve volt, hiszen az 1945-90
közötti politikai berendezkedés a tevékenységét kényszeruségbol Amerikában
kifejto író muveit teljes feledésre ítélte.
Regényeinek többségét az amerikai emigrációban megalkotó író nevét
Magyarországon az 1989-90-es politikai változások után ismerték meg
szélesebb körben.
A 90-es évek elejétol rendre megjelentek regényei, versei, színpadi muvei,
cikkei, tanulmányai.
De nemcsak megjelentek ezek a muvek, hanem egy író számára ritkán elérheto
közönségsikert is arattak,
hiszen munkáinak többségét tízezrek vásárolják, és ami ennél is fontosabb,
olvassák.
Az "Adjátok vissza a hegyeimet!" címmel tervezett dokumentum-játékfilm azt
az írói-közéleti életutat mutatja fel, amelynek romantikus elemekben
bovelkedo tartalma, emberi-alkotói szándékai ma is elismerésre méltók, sot
megkerülhetetlenül fontos írói-közéleti tanulságok levonását teszik
lehetové.
Az író életének és munkásságának korszeru mai üzenete is van, amely
összefügg a XXI. század
elején a világban helyét és szerepét kereso Magyarország sorsával, benne az
egyes ember lehetoségeivel és feladataival.
A film nem egyik vagy másik Wass Albert-regény megfilmesítése, hanem az
életút fontos eseményei mellett az írásokban, versekben és prózákban,
regényrészletekben fellelheto legfontosabb motívumokból építkezik.
A film alapveto gondolati-dramaturgiai keretét Wass Albert élete
szolgáltatja, amely Erdélybol indult
és Amerikában végzodött.
Wass Albert üzenete, hogy a magyarság részt akar venni azokban a
világfolyamatokban, amelyek alakítása
ugyan nyilvánvalóan a nagy, eros és befolyásos nemzetek privilégiuma, de ez
a gyökereit, nemzettudatát
átmenetileg elveszíto közösség nem arctalan, tehetetlen kiszolgálóként,
hanem több mint ezer éves államiságának legragyogóbb példáiból hitet és
lelkierot merítve, felemelt fejjel, öntudatosan összetartó nemzetté
szervezodve,
lelki-szellemi vonatkozásban egyenrangú partnerként akar részt venni a
folyamatok alakításában.
A filmet a budapesti Korona Film Kft gyártja. Mivel a filmet egyetlen
televíziós csatorna,
de az ORTT és a Magyar Mozgókép Közalapítvány sem támogatja, ezért az anyagi
lehetoségek
függvényében az elmúlt két évben rövid idotartamú forgatásokra kerülhetett
csak sor.
A film befejezo forgatása a tervek szerint 2007. augusztusában esedékes
Erdélyben,
mivel azt tervezzük, hogy ez év oszén mindenképpen bemutatjuk az alkotást a
mozikban.
Mivel 2008. január 8-án ünnepeljük az író születésének 100. évfordulóját,
ezért szeretnénk,
ha ez az alkotás méltó módon emléket állítana az életútnak, s átalakuló
világunkban segítséget nyújtana
a sohasem mások ellenére való, hanem saját magunk lelki épülését szolgáló
magyar nemzettudat megerosödéséhez.
Mivel a film befejezéséhez közel 10 millió forint még hiányzik, ezért
segítséget kérve fordulunk a magyarországi önkormányzatokhoz,
vállalkozásokhoz és személyekhez, kérve oket arra, amennyiben
erofeszítésünket fontosnak tartják, lehetoségeikhez képest támogassanak
minket.
Kérem, vizsgálja meg, lát-e lehetoséget arra, hogy támogatást nyújtsanak a
produkciónak.
Támogatásának tényét a film focímében szeretnénk feltüntetni, illetve a
filmhez készült prospektusban és más nyomtatványban megörökíteni az utókor
számára.
Segítségében reménykedve tisztelettel köszönti
Koltay Gábor
Tel/fax: 200-8403
kfilm@hu.inter.net
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-16 13:30:59, hétfő
|
| |
| |
Tudományos képzés piaci alapon?
Őszinte leszek: nehezen tudok elképzelni rettenetesebb ötletet az oktatás, ezen belül a felsőoktatás piacosításánál. Márpedig lényegében ezt a jelszót adta ki a múlt héten, immár hivatalos formában, Hiller István oktatási- és kulturális miniszter.
Az okfejtés első hallásra egészen ésszerűnek tűnhet: az kormányzat módosítani kíván a különféle szakmákat tanulók arányán a gazdaság számára fontosabb területek javára (érdekes persze, hogy a tervezett változtatások konkrét számadatait nézve a ,,felesleges" területeken tanuló diákok számának csökkentése jóval nagyobb arányú a ,,hasznos" tudományokat tanulók létszámának bővítésénél). Amint az elhangzott, a kormányzat kevesebb pedagógust és egyéb bölcsészt, továbbá kevesebb jogászt óhajt taníttatni állami hozzájárulással, ezért csökkenti az ezekre a területekre jutó, államilag finanszírozott helyek számát. Talán nem mindenki előtt világos: a gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a ,,haszontalan" szakmákat oktató egyetemi karok ennyivel kevesebb pénzből gazdálkodhatnak majd a következő tanévben, hiszen a felsőoktatás finanszírozásának jelenlegi rendszere a fejkvótán alapul, az intézmények nem tanszékeik, tanáraik, tevékenységük egésze alapján kapják az állami hozzájárulást, hanem a hallgatók száma szerint. Ha csökken az államilag finanszírozott diákok száma, a többnyire már amúgy is kiéheztetett karok az anyagi kiesést tanárok elbocsátásával, intézetek összevonásával tudják csak áthidalni. Az egyetemi vezetők azonban már azt is tudják: ezt a megkapó őszinteséggel bejelentett ,,racionalizálást" a kormányzat nem egyszeri reformtettnek szánja, hanem egy évről évre folytatódó tendencia első lépéséről van szó.
Az egyetemek előtt a kényszerű öncsonkításon kívül persze elvileg egy másik út is nyitva áll: ahogy a miniszter fogalmazott, ,,a jelenlegi 72 hazai felsőoktatási intézmény sorsáról majd a színvonal alapján a piac fog dönteni". Ez magyarul annyit jelent: az államilag csökkenő mértékben finanszírozott ,,haszontalan" tudományokat oktató karok természetesen pótolhatják a kieső hiányt, ,,piaci alapon", vagyis borsos költségtérítésért ugyanott ugyanazt tanuló, további hallgatók felvételével. Majd a minőség eldönti, hogy melyik intézmény marad talpon, hiszen ahol ,,piacképes" az oktatás, oda nyilván pénzért is özönlenek majd a felvételre váró diákok, a ,,piacképtelen" intézmény pedig megérdemli a csődöt, amely a tudományos materializmus értelmében nyilvánvalóan bizonyítja életképtelenségét és egyben társadalmi értéktelenségét is. Azonban gondoljunk bele: ha egy költségtérítéses szemeszterre több százezer forintos nagyságrendű tandíjat kell fizetni, vajon hányan fogják ezt a valóban befektetésnek minősíthető összeget ,,humánerőforrás-menedzser" vagy ,,marketing-kommunikáció" szakra, és hányan matematikára, geológiára, irodalomtörténetre vagy éppen klasszika-filológiára költeni? A ,,szabad piac" hamarosan el fogja dönteni, hogy a tudós- és pedagógusképzés, de még jó néhány műszaki képzési terület is ,,életképtelen", ,,nem jó befektetés" - a jelenlegi kulturális kormányzat pedig éppen azt deklarálja, most már nyíltan, hogy ezeket a piacilag ,,nem jól eladható" képzéseket csak egy egyre szűkülő kör számára kívánja fenntartani a jövőben.
A társadalmi értéket a piaci haszonnal, a profittal azonosító szemlélet persze nem Hiller István, az egykor népszerű bölcsész docens miniszterségével tört be az oktatáspolitikába: a szocialista miniszter e tekintetben csupán a liberális elődje által kijelölt úton halad tovább. A felsőoktatásban dolgozók legalább másfél-két éve jól tudják, hogy a piacképtelenség bélyegével a szégyenpadra ültetett karokon a ,,bolognai folyamat" örve alatt áterőszakolt szerkezeti átalakítás is elsősorban ezt a célt, a ,,pazarlóan működő párhuzamos képzések megszüntetését", a gazdasági ,,racionalitást" szolgáló első lépés volt.
Nem felesleges talán emlékeztetni rá: az idén induló kétciklusú felsőoktatási rendszer bevezetésével egy időben egy miniszteri rendelet új szerkezetű oktatást írt elő az egyetemek számára, amely mind a bölcsész- mind a természettudományi karokon radikálisan csökkentette az első ciklusban indítható szakok számát. Pontosabban fogalmazva, a tavalyi évig önálló szakként induló képzéseket általában négyesével-ötösével egymásba olvasztva, összevonva, olyan nagy ,,alapszakokat" alakítottak ki, amelyekre beiratkozva a diák a rendelkezésre álló három év első szemesztereiben általánosságban ismerkedik több, sokszor nehezen közös nevezőre hozható szakma ,,közös alapjaival", majd a maradék néhány szemeszterben megpróbál(hat)ja elsajátítani az mostanáig nyolc-tíz szemeszter alatt átadott szakmai minimumot. Ezután kap egy BA-diplomát, amelynek munkapiaci értékéről a fentiek fényében nem nehéz fogalmat alkotni. Hogy tovább lépjen és legalább megközelíthesse az eddig öt év alatt diplomát szerző diákok tudásszintjét, feltétlenül be kell iratkoznia a második ciklusra, a remélhetőleg már specializáltabb képzést nyújtó MA szintű képzésre; csakhogy a jelenleg érvényes reform-szabályozás értelmében erre az első ciklusban végzett hallgatók 35 százalékának lesz csak lehetősége.
Ráadásul jelenleg, első ,,bolognai" évfolyamaink képzésének harmadik hónapjában még senki nem tudja, hogy milyen tartalmú MA-képzéseket indíthatnak majd az egyetemek. Ennek csak az egyik oka az, hogy a minisztérium egyelőre nem foglalkozik az MA-szakok terveinek elbírálásával. A bizonytalanság másik, nyomós oka az, hogy a mesterképzések megindítása anyagi akadályokba is ütközhet, hiszen lassan kiderül, hogy ez nem minden területen és nem minden egyetem számára lesz gazdaságos. Könnyen előfordulhat így akár az is, hogy nem egy patinás egyetemünk több tudományág esetében kénytelen lesz megmaradni a hallgatók tömegeinek szórakoztatására alkalmas BA-képzéseknél, vagyis a hagyományos értelemben vett főiskolai szintnél, miközben anyagi megfontolásokból lemond a mesterképzések egy részéről. Az érintett tanszékek így gyakorlatilag visszaminősülnek főiskolai tanszékké, legalábbis addig, amíg az intézmények éles szemű gazdasági vezetői rá nem jönnek, hogy ezen körülmények között már felesleges is fenntartani őket... Szinte ugyanígy megjósolható ugyanakkor, hogy a különféle szakképzés-szerű, régebben főiskolainak tekintett szakok, amelyek jó befektetésnek tűnnek (pl. pénzügyi, kereskedelmi, kommunikációs, informatikai vagy akár katonai téren), fizetőképes tömegeket vonzanak majd és nagyon is életképes lesz a fenntartásuk mesterszinten is.
Az egyetemi diploma évek óta tapasztalható értékvesztéséhez így néhány év alatt egy újabb jelenség is társul: a tudományos képzés és a gyakorlati szakképzések rangjának felcserélődése. Végső soron a megreformált felsőoktatási rendszertől az várható, hogy az egyik oldalon felületes elméleti képzésben részesített tömegeket bocsátanak majd ki hagyományos, tudományegyetemi karaink, míg a másik oldalon piaci alapon virágoznak majd a gazdasági vállalkozásként működő, divatos szakfőiskolák, amelyek gyakorlati haszonnal kecsegtetnek ugyan, mégsem adnak az eddig megszokott értelemben véve egyetemi színvonalú tudást. Hiszen nem szentségtörés talán, ha bevalljuk, hogy ezek az intézmények egyre növekvő presztízsük dacára sem nyújtanak valódi értelmiségi-képzést, gyakorlati jellegüknél fogva egyre távolodnak az eredeti egyetemi gondolattól, amely nem is olyan régen még európaiságunk sarokkövének számított.
A leírt folyamatok, tendenciák következményei sajnos ma már nem is beláthatatlanok, hanem egyre világosabban sejthetők. Az itt végzett rombolás véleményem szerint mélységében és jellegében is hasonlatos ahhoz, amely éppen most az egészségügyet fenyegeti. Éppen ezért nehezen érthető az a hallgatás, amely a magyar felsőoktatás keserű ,,reformját" övezi a közbeszédben. Az egyetemi hallgatók érdekvédelmi szervezete és az ellenzék szakpolitikusai elsősorban a tandíj bevezetése ellen emelik fel szavukat, az esélyegyenlőség, a társadalmi igazságosság szempontjaira hivatkozva. A tiltakozás helyes, sőt elengedhetetlen; az elvi megközelítés szintén helyes, de nem elégséges. A novemberben bejelentett kormányzati döntések ismeretében ugyanis már egyértelmű, hogy a tandíj bevezetése valójában a felsőoktatás piacosításának egy újabb, valószínűleg döntő jelentőségű lépése lesz. Ez a piacosítás pedig elkerülhetetlenül rombolást hoz magával, kutatói műhelyek, tudományos tevékenységet folytató közösségek felszámolásával fog járni.
Ha korszerűsítésre, jobbító reformokra van szükség felsőfokú oktatásunkban, annak sem a célja, sem a módszere nem lehet a pénzbehajtás - ezen a területen sem. Csatlakozásunk a bolognai egyezményhez, amellyel nem vállaltunk többet, mint felsőfokú képzésünk felosztását két - illetve, a PhD-képzést is bele számítva három - ciklusra, annak idején nem ezt az utat jelölte ki számunkra, csupán a többi 44 európai országhoz hasonló, könnyen átjárható adminisztratív keretek kiépítése volt a célja.
Önmagában a két ciklusú tagolás nem is lenne összeegyeztethetetlen a tudományos képzés céljaival sem, mindössze arra volna szükség, hogy a piacképesség és gazdasági racionalitás dogmái helyett az egyes szakmák egyetemi képviselői (és ne csak intézményi vezetői!) egzisztenciális szorongások nélkül (!), tisztán szakmai alapokon, több különböző külföldi tapasztalatot is figyelembe véve tölthessék meg tartalommal ezt a keretet, maguk alakíthassák ki az első és a második ciklus szakjainak szerkezetét. Anyagi téren nyilvánvaló, hogy a fejkvóta-alapú finanszírozás rendszere káros a szakmai színvonalra nézve, hiszen az egyetemeket igényeik leszállítására kényszeríti, a hallgatókat pedig a tudományos kíváncsiság felől az egyre pragmatikusabb, sőt, egyre cinikusabb hozzáállás felé tereli.
Jó évtizede egyetemi hallgatóként éltem át a felsőoktatás első nagy piacgazdasági szemléletű ,,reformját", a Bokros-csomag idején. Az akkori, kétezer forintos tandíj bevezetésénél sokkal jobban zavart az, hogy a racionalitás jegyében az általam látogatott tanszékek is kénytelenek voltak leépíteni a nyugdíjas korú oktatókat - nem egy esetben éppen a legkiválóbb, nemzetközi hírű, idősebb tudósokat. Emlékszem azonban egy akkori megjegyzésre, amely jól tükrözi, hogy ehhez képest is mennyit hanyatlott értékítéletünk egy évtized alatt. Bokros vetette fel először, hogy általánosan bevezetendő arányszámok szerint kellene ,,ésszerűsíteni" az egyes szakokon tanító tanárok és az ott tanuló diákok arányát. Emlékeim szerint visszakézből érkezett a magyar értelmiségi közvélemény tiltakozása, amely rámutatott, hogy ebben az esetben például azonnal fel lehetne számolni az ELTE világhíres egyiptológia szakát, hiszen oda valóban nem érdemes évi öt-tíz embernél többet felvenni (sőt!), ugyanakkor nyilvánvaló rombolás lenne egy vagy két fősre zsugorítani vagy megszűntetni a nemzetközileg is elismert tudományos műhelyként működő tanszéket. Ma, 2006 őszén, évek óta először nem indul önálló szakként az egyiptológia az új rendszerű képzésben, sok más, még nagyobb hagyományú egyetemi szakhoz hasonlóan; ha a kormányzat következetesen végigviszi most bejelentett terveit, akkor a ,,piacképtelen" területeken hamarosan teljes tanszékek szűnhetnek meg, tekintet nélkül az ott dolgozók tudományos kvalitásaira, sőt a kisebb bölcsészkarokra gyakorlatilag már ki is mondatott a halálos ítélet. Vajon van-e még erről a lejtőről visszaút?
Bencze Ágnes
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-16 13:13:54, hétfő
|
| |
| |
A településfejlesztés intézményei a rendszerváltozás előtt és után
A tanácsrendszer és az önkormányzat közötti különbség, változás, jellemzőik
A TANÁCSRENDSZER
Magyarországon először 1918-ban (szovjet mintára) alakultak munkás-, katona- és földműves tanácsok. A tanácsköztársaság idején az állam a tanácsok szervezetére épült.
1950-ben a Magyar Népköztársaság újra "életre hívta" a tanácsok intézményét., mint államhatalmi szervezetet.
A tanácsokat az országgyűlés által elfogadott tanácstörvény alapján az Elnöki Tanács irányította. A helyi tanácsok tagjait az "ált. egyenlő, közvetlen választójog alapján", titkos szavazással négy évre választották. A választók jogosultak voltak a tisztségre méltatlanná vált tanácstagot megbízatásának lejárta előtt is visszahívni. A felsőbb tanácsok az alsóbbakat utasíthatták, döntéseiket megsemmisíthették, vagy módosíthatták. "A tanácsok mint államhatalmi szervek egyben a dolgozók önkormányzati szervei is." 1966-, de főképpen 1970- nagyobb önállóságot kaptak, hatáskörük bővült és a rendelkezésre álló anyagi eszközök gyarapodtak. A Hazafias Népfronttal a "szocialista demokrácia kiszélesítésének, a szoc. nemzeti egység kiteljesedésének fontos keretei" voltak.
A tanácsok hatáskörébe tartozó feladatok gazdasági és pénzügyi feltételeinek megteremtésére és azok célszerű felhasználására tanácsi gazdálkodást folytattak.
A tanácsok gazdasági feladatai voltak: településfejlesztés, város- és községgazdálkodás, a lakosság helyi kommunális, egészségügyi, szociális és kulturális szükségleteinek kielégítése, a lakosság ellátásáról való gondoskodás a kereskedelmi és az ipari szolgáltatások útján, a tanácsi vállalatok, valamint a szövetkezetek és egyéb szervezetek tevékenységének koordinálása, ill támogatása révén, a helyi infrastrukturális jellegű fejlesztési tevékenység irányítása, összehangolása.
A tanácsi feladatköröket a tanács, a végrehajtó bizottság és a szakigazgatási szervek látták el.
A tanácsi gazdálkodás pénzügyi feltételeit a tanácsi költségvetés (a feladatok folyamatos ellátását szolgáló - iskolák, bölcsődék, óvodák - működési és fenntartási kiadásra, a kommunális feladatok - köztisztaság, parkfenntartás, közvilágítás ellátásához), a tanácsi fejlesztési alap (elsősorban a beruházásokkal, felújításokkal összefüggő kiadásokra) biztosította.
A tanácsi költségvetés bevételi forrásai voltak: a./ saját források (a tanácsok felügyelete alatt álló költségvetési intézmények működési bevételei, az egyéb feladatok ellátásából származó bevételek, a alakosság által fizetendő adók, valamint a tanács által készpénzben beszedett illetékek és díjak);
b./ átengedett állami jövedelmek; c./ a tanácsok közvetlen állami támogatása.
A tanácsi gazdálkodás megalapozásához a tanácsok középtávú és éves tervet dolgoztak ki, és középtávú pénzügyi tervet készítettek. E tervek egyben elősegítették a népgazdasági terv helyi vonatkozásainak megvalósítását is. A fővárosi és megyei tanácsok területfejlesztési tervet is készítettek, amely a területi terv része volt.
AZ ÖNKORMÁNYZATOK
A helyi önkormányzatokról az Országgyűlés (1990. évi LXV. törvény) elismeri és védi a helyi közösségek önkormányzásához való jogait.
A helyi önkormányzás lehetővé teszi, hogy a választópolgárok helyi közössége - közvetlenül, ill. a választott helyi önkormányzat útján - önállóan és demokratikusan intézze a helyi érdekű közügyeit.
Az Országgyűlés, támogatva a helyi közösségek önszervező önállóságát, segíti az önkormányzáshoz szükséges feltételek megteremtését, előmozdítja a közhatalom demokratikus decentralizációját.
Az Országgyűlés e célok megvalósítása érdekében törvényt alkotott A helyi önkormányzás általános szabályai címmel.
Az önkormányzati jogok
1. § (1) A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye önkormányzata (helyi önkormányzat) a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi érdekű közügyekben (helyi közügy) önállóan jár el...
2. § (1) A helyi önkormányzat érvényre juttatja a népfelség elvét, helyi közügyekben demokratikus módon, széles körű nyilvánosságot teremtve kifejezi és megvalósítja a helyi közakaratot.
(2) 1 Önkormányzati döntést a helyi önkormányzat képviselő-testülete - annak felhatalmazására bizottsága, a részönkormányzat testülete, a helyi kisebbségi önkormányzat testülete, a polgármester -, illetőleg a helyi népszavazás hozhat. Törvény a polgármesternek, főpolgármesternek, megyei közgyűlés elnökének kivételesen önkormányzati feladat- és hatáskört állapíthat meg...
3. § Az önkormányzati jogokat, illetőleg az önkormányzat hatáskörének jogszerű gyakorlását az Alkotmánybíróság, ill. a bíróság védi.
4. § Az 1-3. §-ban biztosított önkormányzati jogok minden helyi önkormányzat tekintetében egyenlőek.
5. § A helyi önkormányzati jogok a településen választójoggal rendelkező lakosok (választópolgárok) közösségét illetik meg. A választópolgárok az önkormányzat testületébe választott képviselőik útján, és a helyi népszavazáson való részvételükkel gyakorolják az önkormányzathoz való közösségi jogaikat.
Feladatok és hatáskörök
6. § (1) A községnek, városnak, fővárosnak és kerületeinek (települési önkormányzat) a megyei önkormányzatnak egymástól eltérő feladat- és hatáskörei lehetnek....
.
8. § (1) ....a településfejlesztés, a településrendezés, az épített és természeti környezet védelme, lakásgazdálkodás, a vízrendezés és a csapdékvíz elvezetés, a csatornázás, a köztemető fenntartása, a helyi közutak és közterületek fenntartása, helyi tömegközlekedés, a köztisztaság és településtisztaság biztosítása; gondoskodás a helyi tűzvédelemről, közbiztonság helyi feladatairól; közreműködés a helyi energiaszolgáltatásban, a foglalkoztatás megoldásában; az óvodáról, az alapfokú nevelésről, oktatásról, az egészségügyi, a szociális ellátásról, valamint a gyermek és ifjúsági feladatokról való gondoskodás; a közösségi tér biztosítása; közművelődési, tudományos, művészeti tevékenység, sport támogatása; a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai érvényesítésének biztosítása; az egészséges életmód közösségi feltételeinek elősegítése.
(5) A települési önkormányzat a faladatai körében támogathatja lakossági önszerveződő közösségeinek a tevékenységét, együttműködik e közösségekkel A képviselő testület a szervezeti és működési szabályzatában határozza meg, mely önszerveződődő közösségek képviselőit illeti meg tevékenységi körében tanácskozási jog a képviselő-testület és bizottsága ülésein......
9. § (1) Az önkormányzat jogi személy. Az önkorm. feladat- és hatáskörök a képviselő-testületet illetik meg. A képviselő-testületet a polgármester képviseli.
(2) Az önkorm. feladatokat a képviselő-testület és szervei: a polgármester, a képviselő-testület bizottságai, a részönkormányzat testülete, a képviselő-.testület hivatala látják el.
(4) A képviselő testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások céljából önkorm. intézményt, vállalatot más szervezetet (intézményt) alapíthat, kinevezi a vezetőket. ...
A képviselő-testület működése
12. § (1) A képviselő-testület szükség szerint, a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott számú, de évente legalább hat ülést tart. Az ülést össze kell hívni a települési képviselők egynegyedének vagy a képviselő-testület bizottságának az indítványára.
(2) A képviselő-testület elnöke a polgármester, aki összehívja és vezeti a képvis.-test. ülését.
(3) A kép-vis.test. ülése nyilvános.
(4) A kép.vis.test. a) zárt ülést tart választás, kivenevezés, felmentés, vezetői megbízás adása, ill. visszavonása, fegyelmi eljőárás megindítása, fegyelmi büntetés kiszabása és állásfoglalást igénylő személyi ügy tárgyalásakor, ha az érintett a nyilvános tárgyalásba nem egyezik bele; továbbá önkorm. hatósági, össszeférhetetlenségi és kitüntetési ügy tárgyalásakor;.....
A települési képviselő
19. § (1) ...a település egészéért vállalt felelősséggel képviseli a választóinak az érdekeit. Részt vehet a kép.vis.test. döntéseinek előkészítésében, végrehajtásuk szervezésében és ellenőrzésében. A települési képviselők jogai és kötelességei azonosak. a települési képviselő az alakuló ülésen, ill. a 32. § szerint esküt tesz....
A képviselő-testület bizottságai
22. § (1) ...határozza meg és választja bizottságait. ...a kétezernél több lakosú településen pénzügyi bizottságot választ. Törvényt más bizottság megalakítását is elremdeljeti.
29. § ...testület munkájának segítésére... hivatali kirendeltséget hozhat létre, amelyek egyben a lakossági ügyintézésben ügyfélszolgálati teendőket is elláthatnak.
A polgármester, az alpolgármester, a jegyző
30. § A képviselő-testület az alakuló ülését a választást követő tizenöt napon belül tartja meg. az alakuló ülést a legidősebb települési képviselő, mint korelnök vezeti...
34. § (1) A képviselő-testület - a saját tagjai közül a polgármester javaslatára, titkos szavazással a képviselő-testület megbízatásának időtartamára - a polgármester helyettesítésére, munkájának a segítésére alpolgármestert választ, alpolgármestereket választhat.
(2) Az alpolgármestert a polgármester irányításával látja el feladatait...
36. § (1) A képviselő-testület - pályázat alapján - a jogszabályban megállapított képesítési követelményeknek megfelelő jegyzőt nevez ki. A képviselő-testület a jegyző, a főjegyző javaslatára - a jegyzőre vonatkozó szabályok szerint - községben kinevezhet, más önkormányzatnál kinevez aljegyzőt a jegyző helyettesítésére, a jegyző által meghatározott feladatok ellátására. A kinevezés határozatlan időre szól.
(2) A jegyző vezeti a képviselő-testület hivatalát.
A képviselő-testület hivatala
38. § (1) A képviselő-testület egységes hivatalt hoz létre - polg.mesteri hivatal elnevezéssel - az önkormányzat működésével, valamint az államigazgatási ügyek döntésre való előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására.
A helyi önkormányzati feladat- és hatásköröknek a fővárosi és a kerületi önkormányzatok közötti megosztása
63. § (1) A főváros és a fővárosi kerület törvényben meghatározott önálló feladat- és hatáskörű települési önkormányzat.
A főváros és a kerületi önkormányzatok gazdálkodása
64. § (1) Az önkormányzati bevételek a fővárosi és a kerületi önkormányzat által ténylegesen gyakorolt feladat- és hatáskör arányában illetik meg a fővárosi, illetve a kerületi önkormányzatokat....az Országgyűlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket, dönt a központi hozzájárulás mértékéről és módjáról.
(3) a fővárosi önkormányzatot, ill. a kerületi önkormányzatokat önállóan és közvetlenül megilletik az alábbi bevételek:
a) a feladat ellátáshoz kapcsolódó normatív központi hozzájárulás;
b) a címzett és céltámogatások;
c) a saját tevékenységből, vállalkozásból és az önkormányzati vagyon hozadékából származó nyereség, osztalék, kamat és bérleti díj;
d) az átvett pénzeszközök;
e) a tulajdonában levő közterületek hasznosítása után járó díj;
(4) A fővárosi önkormányzatot és a kerületi önkormányzatot osztottan megillető bevételek:
a) a magánszemélyek jövedelemadójából az állami költségvetésről szóló törvény alapján a települési önkormányzatokat megillető rész;
b) az egyéb központi adó;
c) az állandó népességhez kapcsolódó központi hozzájárulás, kivéve a 64/B. § a) pontban foglaltakat;
d) a helyi adókból származó bevételek.
(5) A (4) bekezdésben felsorolt bevételeknek a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti megosztását a fővárosi közgyűlés rendeletében, a kerületi képviselő-testületek véleményének kikérésével határozza meg. A véleményadásra legalább tíz napot kell biztosítani...
Az önkormányzat gazdálkodása
88. § (1) a helyi önkormányzat:
a) alapítványt hozhat létre és közérdekű kötelezettségvállalást tehet;
b) hitelt vehet fel és kötvényt bocsáthat ki; ennek fedezetéül állami hozzájárulás és az önkormányzati törzsvagyon nem használható fel;
c) dönt a célhoz nem kötött forrásai betétként történő elhelyezéséről, az állami hozzájárulás kivételével;
d) dönt egyéb banki szolgáltatások igénybevételéről.
Tervezés, számvitel, információ
91. § (1) Az önkormányzat meghatározza gazdasági programját és költségvetését.
Ellenőrzés
92. § (1) A helyi önkormányzatok gazdálkodását az Állami Számvevőszék ellenőrzi.
A megszűnő tanács és szervei jogutóda a helyi önkormányzat.
BP.1997-04-21 Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-16 13:10:28, hétfő
|
| |
| |
A TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSRŐL majdnem mindenkinek az INFRASTRUKTURÁLIS fejlesztés jut eszébe. Villamosítás, hírközlési- és a kommunikációt szolgáló berendezések, vezetékes vízellátás, szennyvízelvezető csatornák, aszfaltozott út- és vasúthálózat; minden szükségletet kielégítő szolgáltató intézmények...
Csakhogy: ma már van a településfejlesztésnek emberi vonatkozása is. A XXI. század igazi kihívása az, hogy az emberiség összességében képes lesz-e a kisebbségben lévő tudósok által kifejlesztett és megkonstruált technikai vívmányokat, műszaki berendezéseket - a saját hasznára - alkalmazni- felhasználni-TUDNI. Mert, egyre nagyobb a szakadék ezen a téren.
(A csernobili atomreaktor sem robbant volna föl, ha nem funkcionális analfabétákra bízták volna a kezelését és működtetését. Kevesen tudnak arról, hogy a ,,nagy októberi szocialista forradalom" évfordulójára tett többlettermelési felajánlás miatt iktattak ki egy hűtőláncot, mert így remélték a termelési folyamat felgyorsulását, a túlteljesítést elérni! Csakhogy olyan mértékben hevült föl a reaktor, hogy tűz ütött ki, majd felrobbant!!!)
A TELEPÜLÉSFEJLESZTÉS (TÉRBELI) emberi vonatkozásaival kapcsolatos a SZOCIALIZÁCIÓ
Már korábban írtam arról, hogy minden ember az életidejét IDŐBEN és TÉRBEN éli le.
1.) Az IDŐVEL kapcsolatosan kifejtettem, hogy minden ember - az őseitől örökölt génállományával - magában hordozza a múltját és jövőjét is.
2.) Az ember TÉRBELI életét meghatározza, hogy a Föld nevű bolygó melyik féltekére születik, vagyis, életidejét hol éli le. Hol kell megkeresnie és megtalálnia a helyét az adott társadalmi- gazdasági valóságban.
Az osztálytársadalmak megszűntével, a jelen embere elsősorban MAGÁNEMBER, aki a magánéletét általában CSALÁDBAN éli le. A család, viszont a társadalom legkisebb egysége. E legkisebb társadalmi egység minősége meghatározója a társadalmi minőségnek.
CSAK A JÓ CSALÁDI HÁTTÉR BIZTOSÍTHATJA AZ EGYÉN SZÁMÁRA A STABILITÁST, AZ ELÉRHETŐ CÉLOK MEGVALÓSULÁSÁT, vagyis: a szocializáció!
Mindebből következik, hogy minden településen szükség van szociokulturális animátorok (népművelők) tevékenységére.
Mert, a SZOCIALIZÁCIÓ, a nevelés és a művelődés szerepe az emberformálódás folyamatában egyenértékű, mert a mindenkori emberi élet újra- és újjátermelését, fenntartását és gazdagítását segítik.
A szocializáció az egyed "szociokulturális környezet"-ben elsajátított mindennapi életképessége.
A szocializáltság alapja minden további elsajátításnak. Ezért is tartom felelőtlenségnek, h. a rendszerváltoztató oktatás- és kultúrpolitikánk nem tudott, vagy inkább nem akart egy olyan eszmerendszert felvázolni, amely mentén lehetőség kínálkozott volna a keresztény-nemzeti-polgári értékrend melletti POLGÁROSODÁS.
A felnőttképzésben, mint a népnevelés részeként ennek nagyon nagy szerepe lett volna. Ez sajnos elsikkadt a magukat szoc.liberálisnak hazudott médiatúlsúllyal. Mert rátelepedett a közszolgálatinak hazudott tv-rádió műsoraival, reklámjaival az emberekre ömlesztve rájuk a globális kultúrszemetet!!!
Kár, hogy a polgári oldal nem ismerte föl, hogy a NEVELÉS (felnőtt-nevelés) társadalmilag szabályozott elsajátítás, a társadalom fenntartásához a szubjektum (a cselekvő egyén) értékteremtő képességeinek intenzív fejlesztését szolgálja.
A MŰVELŐDÉS az általános műveltségnek az egyéni érdeklődés által meghatározott irányba való öntevékeny továbbépítése.
Mint az elmúlt 17 éves antikultúrálódás térhódítása is bizonyítja, a képességek egy elemi fokú kíműveltsége nélkül a permanens művelődés, a "kognitív társadalom" megvalósítása is vágyálomnak bizonyul.
A szocializáció, a nevelés, a művelődés különböző emberformáló folyamatok.
Mindegyiknek van valamilyen "hozzárendelt" intézménye. A családra úgy tekintünk, mint a szocializáció, az iskolára, mint a nevelés elsődleges intézményeére. A művelődésnek az intézmények egész rendszeréről lehet beszélni. (Gáspár László: Szocializáció, nevelés, művelődés.)
A szociokulturális animátor (a közművelődésben dolgozó, aktivizáló szakember) jellemzői: segíti, ösztönzi az egyént, illetve az adott közösséget fejlődésben, kiteljesedésben, kreativitásában.
Az élet minden követelményével és kényszerével behatárolt emberek csaknem mindenfajta tevékenységét három alapvető tényező határozza meg:
1./ a család - legyen az meglévő vagy távlati -, a házaspár és a gyermeknevelés; idős, beteg szülők otthoni gondozásának összes problémája; a 4 krízisszakasz: - első dackorszak, - pubertás,
- utódgondozás, - menopauza;
2./ a szakmai munka - amelyben gondot okozhat a munkahely: elvesztése, a szakértelem elavulása, a teljesítménnyel járó feszültség oldásának természetes igénye: a rekreációra való törekvés;
3./ a jövő - helyünk megkeresése a társadalmi-gazdasági valóságban, háttér biztosítása, stabilitás, lakás, megtakarítás, elérhető célok kitűzése, részvétel egy olyan típusú társadalom építésében, amely biztosítja a jövőt és megfelel az egyén vonatkoztatási kereteinek; a jelen fenyegetéseinek túlélése. Melyek ezek a fenyegetettségek? Például, a környezetszennyeződés ártalmai, sugárszennyeződés, az emberi agresszivitás, a közbiztonság hiánya, modern betegségek.
Miért éppen az alábbi témakörök ismeretanyagát javasolom a tanfolyam órarendjébe?
Miért tartom szükségesnek, hogy egy szociokulturális animátor ismerje: - saját genealógiai múltját;
- családi történelmét;
- lelkiéletét;
- a felnőttképzés, felnőttnevelés egyetemes és magyar
történetét, a felnőttkori tanulás hazai lehetőségeit és
problémáit;
- azt a természeti környezetet, amely körülveszi;
- azokat a törvényes, jogi kereteket, amelyben minden-
napjainkat megéljük;
- azokat a közösségfejlesztési technikákat, amellyel
lehetséges barátságban élnünk szomszédainkkal,
szűkebb-tágabb környezetünkben élő embertársainkkal?
Azért, mert csakis az tud embertársain segíteni, aki képes elfogadni azt a tényt, hogy minden ember individuális lény (de nemcsak külső-belső fizikális tulajdonságaiban, hanem pszichikus struktúrájában is). Aki tudatosan éli meg azt, hogy az individualitást össze lehet és kell egyeztetni társadalmi, közösségi keretekkel, érdekekkel. Aki mindezen ismeretek birtokában képes olyan életstratégiát kialakítani, amelynek birtokában lehetséges egyfajta harmonikus egymásmellettélés és erre meg tud tanítani másokat is. Aki az idős korúak és betegek elesettségében is meglátja és tiszteletben tartja az emberi méltóságot...
BMI |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-16 12:45:47, hétfő
|
| |
| |
EGÉSZSÉGÜGYI REFORM, VAGY NÉPIRTÁS?
Ellenőriztem a megadott módon, TAJ-kártyám érvényességét. Megtudtam, amt eddig is tudtam: nem vagyok jogosult semmilyen orvosi ellátásra!
Hogy létezik ez? Hogy juthattam idáig? Mit követtem el hazám ellen, ami miatt ilyen mostoha bánásmód jut osztályrészül?
Végiggondolva életemen, egyre csak próbálom mentegetni magamat.
Hiszen én is csak ugyanúgy jöttem a világra, mint bárki más Magyarországon 1946-ban. A budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem II. sz. Női Klinikáján... Lehet, hogy ez a baj? Meg sem kellett volna születnem? Legalább is nem egy "Királyi Magyar" tudományegyetem klinikáján.
Mert már ez is mekkora gondot okozott szüleinknek 1952-ben, amikor beírattak az iskolába! Ugyanis, a születést igazoló keresztlevél és a kórházi királyi koronás címeres "Igazolás" felért addigra egy "reakciós burzsúj bűnjel"-lel. Szüleink ezért, kénytelenek voltak hosszas tortúrával beszerezni egy anyakönyvi kivonat-másolatot, már az ötágú (vörös)csillagos- címeres pecséttel. Az új okmányokhoz új történetek is tartoztak, amelyekről senki sem szeretett otthon beszélni. A VALÓDI TÖRTÉNETEK, pedig a feledés homályába vesztek...
Szüleink nemzedékének, akik még a HIT (hit Istenben, egy Hazában és a Családban) SZELLEMÉBEN NEVELKEDTEK, még futotta erejükből az 1956-os forradalomra. Azután, ha még ebbe sem haltak bele, bizonygathatták újabb hazugságokkal
"ártatlanságukat"! Észre sem vették, hogy az évek múlásával - a sok elhallgatásos hazugsággal - elvágták családjuk, utódaik élet-gyökereit. Olyanok lettek, lettünk ezáltal, mint a vágottvirág.
Kaptunk is a "szociálista"-alkoholdús "tápoldatból", amitől úgy el lehetett zsibbadni, hogy az embernek eszébe sem jutott érdeklődni a rokonok, szülők, nagyszülők, dédszülők... élettörténete: a CSALÁD MAGÁNTÖRTÉNELME iránt. Pedig, a tőlünk nyugatabbra élő kortársak úgy élhették meg a hazájukhoz, családjukhoz való tartozásukat, hogy megismerhették a család magántörténelmét, mellyel részesei lehettek hazájuk történelmének.
A "Vágott-virág Nemzedék"-re, főleg a férfiakra jellemző az alkoholdús tápoldaton nevelkedés. Hiszen minden gyárkapuban ott volt az italmérő bódé. Eleinte még ételt, sültkolbászt, virslit is lehetett kapni ezekben a bódékban. Majd rátértek a kizárólagos italkimérésre, ahol csak a poharak mosogatásához használták a vizet.
Amiért abban az időben a munkások között kivonták a divatból a magánéleti szabadságot, a férfiak bizony csak a kocsmában meg az italboltokban jöhettek össze egy kis kvaterkázásra. Ott, ahol kilakult az a szokás, hogy mindneki fizetett mindekinek egy "kört" és - az italboltos legnagyobb örömére - hamarosan az is holtrészeg lett, aki nem akart berúgni. Csakhogy egy idő után az alkoholdús "tápoldat" halálos méreggé vált/válik az emberi szervezetben. Meg is látszott ennek a korosztálynak a halandósági rátáján. Bizony, tömegjelenséggé vált mára, hogy nyolcvan- kilencven év körüli szülők temetik gyermekeiket!
Nekem sikerült kimaradni ebből az életmódból és csak tanultam, meg dolgoztam, meg megint tanultam meg megint dolgoztam. Gyerekeket szültem és neveltem a legjobb tudásom szerint és nagyon igyekeztem, hogy a legkevesebbet kelljen költeni kórházra, orvosságra...
Azonban, fáj a szívem, mert hiányoznak a kortársak!!! Bárhova megyek, mindenhol csak idősebbek, vagy egészen fiatalok vannak. Az is fáj, hogy nem tudtam összehívni egy osztálytalálkozót 2000-ben, mert a fiúk már mind meghaltak a lányok meg asszonynevük miatt elérhetetlenekké váltak.
A rendszerváltozás nevezetű felfordulás elején pont az én nemzedékemet érte övön aluli ütésként a sok VÁLTOZÁS, amelynek követéséhez semmilyen segítséget nem kaptunk.
Nekünk már nem jutott a tanácsi bérlakásokból a cuclizmusban. Nekünk már komoly felvételi követelménynek kellett megfelelni ahhoz, hogy továbbtanulhassunk!
Mindent pénzért adtak már. Ezért aztán fusiztunk meg másod- harmadállásoztunk szabadidőnkben, mert a gyári nyooocórában végzett munkával keresett bérből nem futotta öröklakásra, meg a gyereknevelésre, meg az asszony fizetéskiesésének pótlását is a férjnek kellett előteremteni, mert kismama nem dolgozhatott! Ha mégis, akkor bizony előfordult, hogy följelentették!!!
Ilyen körülmének között az én nemzedékemnek lehetetlenség volt a tőkefölhalmozás bármilyen formája!!! És, akkor akik túlélték, mint én is mindezt, pénzlért kínálják a nyelvtanulást, a tanfolyamokat, pénzért az orvosi vizsgálatot, a kórházi ápolást, mindent, mindent...
Ezzel megadja nekünk az én nemzedékemnek ez a szoc.liberálisnak nevezett hatalom a kegyelemdöfést!
Csakhogy a halálunkkal sem oldódik meg a probléma, mert olyan költségekre, kiadásokra kényszerítjük gyermekeinket, unokáinkat, hogy belegebednek az eltemettetésünkbe! Mert bizony, a temetésemre sem tudtam a pénzt idejekorán félretenni.... Apám-anyám sem tudta.
Lehet, hogy ez a cél? Hogy tehernek érezzék a fiatalabbak az idősebbekről és az utódokról való gondoskodást? Hiszen, mi másért szállították le 18 évre a meddővé tétel kérésének korhatárát, ha nem azért, hogy erre se legyen fiainknak, lányainknak gondja???
Aki 1972-ben befizethetett egy panel-öröklakásra, annak 2002-ben járt le a törlesztőrészlete és most ha még él, fizetheti az ingatlanadót!
Bizony, szeretném megélni azt, hogy legalább a kisunokáim szabad, független országban nőjenek föl! Olyan országot szeretnék szeretteimre hagyományozni, amelyikben a hatalom nem tör az életére reformnak nevezett egészségügyi programjával.
Olyan országban szeretném megélni idős koromat, ahol nem fosztanak meg lépten-nyomon az emberhez méltó élettől! Ahol, ha megöregszik az ember, nem várják a halálát, hogy ne kelljen neki nyugdíjat fizetni!!!
Olyan országot szeretnék magamnak és szeretteimnek, ahol bűn hazudni és az embertársaink életére törő "reformnak" hazudott egészségügyi törvényt hozni!!!
BMI
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-16 12:38:00, hétfő
|
| |
| |
Gondolatok az EP választási kampánya előtt
Ismét elérkeztünk egy választási kampányhoz, immár az ötödikhez - az Európa Parlamentbe történő képviselők megválasztásához - a rendszerváltozás óta. A választási kampányok a világon mindenhol arról szólnak, hogy a pártok és képviselő jelöltjeik ígérnek mindent a vágyott szebb, boldogabb életfeltételek megvalósulása érdekében.
A szükségszerű mérlegkészítés során számba kell venni a polgári erőknek is minden ígéretét és azt is, ami megvalósult ezekből. Az így kapott "egyenleg" világosan mutatja majd, hogy miben maradt adósa választópolgárainak.
Itt, a főváros XX. kerületében a polgárosodni szándékozók ugyanazt élik meg munka- és lakóhelyükön, mint hazánk minden polgára. Vagyis, az élet minden követelményével és kényszerével behatárolt emberek vagyunk, mert a mi életünk mindenfajta tevékenységét is három alapvető tényező határozza meg:
1./ a család - legyen az meglévő, vagy távlati - a házaspár és a gyermeknevelés problémai; idős, beteg szülők otthoni gondozásának összes problémája; az élet négy krízisszakaszának (születés, serdülőkor, változókor és a halál előtti életszakasz) problémái;
2./ a szakmai munka - amelyben gondot okozhat: a munkahely elvesztése, a szakértelem elavulása, a teljesítménnyel járó feszültség oldásának természetes igénye, a pihenésre- megújulásra való törekvés;
3./ a jövő - helyünk megkeresése a társadalmi-gazdasági valóságban, háttér biztosítása, stabilitás, lakás, megtakarítás, elérhető célok kitűzése, részvétel egy olyan típusú társadalom építésén, amely biztosítja a jövőt és megfelel az egyén vonatkozási kereteinek; a jelen fenyegetéseinek (környezetszennyeződés ártalmai, sugárszennyeződés, az emberi agresszivitás- terrorizmus, modern betegségek) túlélése.
Visszatekintve a rendszerváltozás időszakára, elmondhatjuk-e, hogy a Magyar Demokrata Fórum XX. kerületének tagsága - élükön választott tisztségviselőivel - minden tevékenységével azon munkálkodott-e, hogy sikeresen helytálljon gazdasági teljesítményében, miközben megőrizte és továbbadta kulturális értékeit?
Itt kell elmondani, hogy - feltételezhetően szándékában soha nem akart mást, mint sikerre vinni az MDF országos politikáját, súlyos hibákat (mulasztást) is elkövetett. Ezekre folyamatosan felhívtam a figyelmét az érintett vezetőknek. Úgy jártam minden alkalommal, mint az a tanár, aki figyelmezteti a tanulót hibáira. Ellenérzésből fakadó mellőzöttség lett osztályrészem. Pedig, csak ,,Ember akartam lenni, aki a másik emberrel beszél." Amiért szóba sem állt velem senki, kiléptem a Magyar Demokrata Fórum XX. Kerületének szervezetéből.
Három alapvető mulasztást kellene azonnal pótolni!
1.) Tanulmányozni kell több szempontból is, hogy mely népcsoport az, amelyik már képes saját, jól felfogott érdekét belátni és ennek képviseletére tud válasz-tani(!) a képviselő jelöltek közül! Az lenne az ideális, ha már jelöltet is tudna állítani saját, szociokulturális környezetéből!
Lehetséges szempontok egyike:
Tanulmányozni kell a trianoni döntés után megmaradt csonka ország, - gr. Klebersberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter - kultuszpolitikáját! (Ezt megtette a Lakiteleki Népfőiskola, létrehozva és működtetve a Klebersberg Kollégiumát.)
Miért éppen ezen időszakot? Azért, mer akkor is társadalmi krízist élt át nemzetünk, amit megpróbált kezelni. (Bizonyítékul mellékelem azt a néprajzi dolgozatot, amit saját szüleimről, nagyszüleim életéről készítettem.) És azért is, mert az akkori ,,kedvezményezett" - polgárosodását segítendő - népréteg maradékai még itt élnek közöttünk.
Kik is ők valójában?
Ők azok, akiket a kisbirtokos (kulák) szülők a városba küldtek tanulni.
Ők azok a mesteremberek, akik némi ingatlannal is rendelkeztek az államosításkor. (Például egy kis kertes házat, műhelyt tudtak venni a II. világháború előtt, az Alföldhöz legközelebbi dél-pesti kertvárosban: Pesterzsébeten, Bp. XX. kerületében. Lásd: Kossuth Lajos utca mester- és kereskedő embereinek kétszintes polgárházait! Ezeket a polgárházakat bontották le elsőként (a nyomornegyedet meghagyva), hogy a helyükre fölhúzzák a családi életre és otthoni munkavégzésre (bedolgozásra) teljességgel alkalmatlan panelmonstrumaikat, benne az alig 50 négyzetméteres, lakás nevezetű betonkalodáikkal!)
Ők azok, akik a mai napig rettegnek mindenféle hatalomtól! ,,Hála" annak a bizonyos ,,paktumnak", amelynek az volt az üzenete: számukra még a ,,rendszerváltozás"-sal sem jött el az igazmondás-, sem az ő erkölcsi rehabilitációjuk ideje! A kárpótlásra gondolni sem mertek!
Ők azok, akik érdekeit nem képviselheti baloldali párt!
Ők azok, akik soha nem meséltek gyerekkorukról, szüleikről, családi múltjukról.
Ők azok, akik nem örökíthették tovább organikus műveltségüket, mert MINDENT elhallgattak utódaik elől. Ez az ELHALLGATÁS a leghatékonyabb módszer a nemzeti hagyományok- és kultúra gyökeres kiirtására.
A valóság ELHALLGATÁSA, pedig a HAZUGSÁG legalattomosabb fajtája, mert még védekezni sem lehet ellene!
Ők azok, akik ,,kettős tudattal" élték le az életüket, ,,neveltek" gyerekeket, unokákat; ők a ,,látens közvélemény".
Ők azok, akik szép csendben a rendszerváltozásra szavaztak 1990-ben.
Azután: kiderült, hogy már egy kicsit megkésett ez a rendszerváltozás, mert bizony addigra mindenki elhitte róluk, hogy a ,,kedvezményezett munkásosztályhoz" tartoztak!
Pedig, erről szó nem volt soha, mert ez a MUNKÁSSÁG nem azonos azzal, amelyik megvalósította a proletárdiktatúrát,
hanem: sokkal inkább azonos azzal amelyiken, vagyis akiken megvalósult az!!!
Az ,,új" rendszer is csak a vállalkozni tudó, induló tőkével rendelkező szakmunkásokat viselte el.
A mindenéből kiforgatott, egzisztenciálisan 100 évet visszavetett, ,,újproletárok" számára nem jött el a változás, a rehabilitáció. Csalódottságukban nem mentek el szavazni1994-ben
(Vagy, ha el is mentek, azokra szavaztak, akik előtt nem kellett szégyellniük, hogy járomba hajtott fejjel élték le fél életüket! Ugyanis, nem ők tehettek arról, hogy csak úgy lehetett túlélni a háború utáni ötven évet! Nem ők tehetnek arról, hogy olyan sokáig tartott a járom viselése, hogy időközben belenőtt a húsukba, testükbe- lelkükbe! Az ember is ,,csak" egy élőlény, mint a fa. Köss egy fára hurkot, majd feledkezz meg róla! Évekkel később már hiába akarod fellazítva levenni a hurkot, nem lehet, mert közben belenő a fa testébe! De ne a fát hibáztasd, hanem magadat, mert megfeledkeztél időben levenni a hurkot, vagy a ,,jármot"!)
Ők azok, akik már nagyon öregek, betegek; sokan már eltemették vágott-virág-rövid-életű- alkoholdús ,,tápoldaton" tartott, 1945 után született gyermekeiket is...
Ők azok, akik számára az EU-tagság még elhozhatja az öregkor méltóságát!
Hogyan? Ennek megválaszolása már a második pont témája.
2.) Tudomásul kell vennünk, hogy a tőlünk nyugatabbra lévő, az Európai Unió országaiban - évszázadok óta - úgy élik meg az emberek hovatartozásukat, történelmüket, hogy ISMERIK CSALÁDI ŐSEIK TÖRTÉNETÉT, TÖRTÉNELMÉT!
(Előlük senki nem titkolta el, hogy a nagyapa, dédapa, vagy ükapa milyen hősiesen harcolt hazája érdekeiért a háborúkban! Tőlük senkit nem hurcoltak a SZU-ba, vagy hazai málenkíj robotra, amit - ha túlélt a szegény rokon, még titkolni is kellett, nemhogy nyilvánossá tenni szörnyű szenvedéseit! - Az elmaradt kárpótlásról és rehabilitációról nem is beszélve! -
Tőlük senkinek nem kellett a ,,láthatatlan" ,,skarlát-betűt" viselni az 1956-os forradalmi mártír rokonai miatt! Az ő nemzetük testéből nem szakítottak ki országrésznyi darabokat és az ott élő honfitársaiknak nem kellett egyik napról a másikra, ,,idegen betolakodóvá" válni saját szülőföldjén - immár 84 év óta!)
2.1. El kellene érni, hogy ezek az egyéni sorsok - a család, a munka, a jövő szempontjából - megismerhetők legyenek a családokban!
2.2. Tudatosítani kellene, hogy az egyéni sorsok, történetek, maga a történelem - a család történelme! Hazánk történelme, viszont a családi történelmek összessége!
2.3. Jó, hogy van Terrorháza Múzeum, de az ott látottak, a fiatalabbak számára - úgymond: ,,lógnak a levegőben". Miért? Azért, mert az oda látogató ifjú honpolgárnak fogalma sincs arról, hogy saját családján belül kije-kije hogyan élte túl, vagy halt bele az egyik, vagy a másik terrorizmusba! Addig, bizony ezek az ismeretek - borzalmasságuk miatt - csak még jobban elidegenítik utódaikat saját, családi történelmüktől! Azt a hamis illúziót kelti bennük, hogy: "NEKEM EHHEZ SEMMI KÖZÖM!"
2.4. Ha mindenki tudná, hogy apjában, nagyapjában akkora félelem, szorongás alakult ki a szocialistának nevezett társadalomban, hogy kárpótláskor nem merte kárpótoltatni magát, nehogy kiderüljön (,,hála" annak a bizonyos paktumnak!) a kompetenciájukat megőrző vezetőik előtt, hogy annak idején, az 1950-es években csak hazudta - a túlélés reményében - a kommunista párthoz való tartozását! Ha minden érintett tudná az IGAZAT, akkor azt is tudni vélné, hogy ezek a családi vagyonok azután másodszor is azok kezébe kerültek, akik már egyszer - 1945 után - elvették, kisajátították, elrabolták a családjától!
2.5. Az ösztönzők sokaságát kellene kitalálni, hogy az utánuk születettekben is felébredjen a vágy a családi múlt, a családi történelem megismerésére!
2.6. Alapvető igény kellene, hogy legyen - most, a génkutatások óriási eredményeinek elérésekor különösképpen - saját, genealógiai múltunk ismerete! Egyszerűen fogalmazva: szükségesnek tartom, hogy mindenki képes legyen - felnőtt korára, legalább dédszülőkig visszamenőleg - a saját családfáját megrajzolni! Még egyszerűbben fogalmazva: jó lenne tudni, hogy ki fia-borja is az ember valójában!
2.7. A ,,TUDÁS" birtokában aztán nem élhetnénk ,,csak úgy" felelőtlenül bele a világba, vagyis az Európai Unióba, mert a MÚLT KÖTELEZ! KIT ARRA, HOGY ŐSEI HIBÁIBÓL OKULVA ALAKÍTSA KI CSALÁDI ÉLETPROGRAMJÁT, ÉLETSTRATÉGIÁJÁT - KIT ARRA, HOGY MÉLTÓ UTÓDJA LEHESSSEN ELŐDEINEK!
2.8. Ezek: maguktól értetődő dolgok az Európai Unió országaiban élők számára. Ebből következik, hogy akkor leszünk igazán (genealógiai múltunk ismerete által is) egyenrangú uniós tagok, ha így lesz ez nálunk is! Bizony, akkor még az is előfordulhat, hogy - a ,,tudás" birtokában felelősséggel tudnánk válasz-tani!
3.) Visszatérve a Budapest XX. kerületében élőkre, pontosabban, a kertvárosiasodó külvárosi ,,őslakosokra", akik többsége egy elhúzódó KRÍZISHELYZETBEN ÉLI ÁT A RENDSZERVÁLTOZÁST.
3.1. Öket, (a mai öregségi nyugellátásban részesülőket) már polgárosodó állapotban érte a második világháború. Ennek bizonyságául, példaértékű az egyleti élet és a történelmi egyházakhoz tartozó hívek templomépítő- és gyülekezetépítő törekvése! Ezt a fajta identitást, ön- és közösségfejlesztő kreativitást irtotta ki - a proletárdiktatúrát megvalósító, ,,gondoskodó" államhatalom belőlük és utódaikból!
3.2. Meg kell tanítani ezt a népcsoportot régi-új identitására! Meg kell teremteni azokat a HELYEKET ismét, ahol az egyén megismerheti saját, egyéni értékeit, amellyel megteremtheti saját szocializáltságát, ami alapja lehet minden további elsajátításnak!
Miért olyan fontos ez a bizonyos szocializáltság?
Talán, ,,csak" azért, mert meggyőződésem, hogy:
a SZOCIALIZÁCIÓ az EGYÉN - szociokulturális környezetben elsajátított - mindennapi ÉLETKÉPESSÉGE!
Ettől az életképességtől fosztotta meg, és fosztja meg a mai napig, a baloldalinak mondott politikai erő Pesterzsébet kertvárosiasodni, polgárosodni akaró lakosságát! Ezért sem képviselheti az ő érdekeiket - a magyar parlamentben - az MSZMP utódpártja!
Nekik, nekünk - a fentiekben leírtakkal - adósak maradtak a rendszerváltoztató pártok!
Budapest, Pesterzsébet 2004. március 9.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-16 12:31:47, hétfő
|
| |
| |
Gondolatok egy társadalmi krízishelyzetről
Mit? Miért?
Meg kell szerezni azokat az eszközöket és meg kell teremteni azokat a körülményeket melyekkel lehetséges a magyar nemzet érdekeit szolgáló kultúr- és oktatáspolitika megvalósulása. (Minden más program, egy alaptanterv részleteinek megfogalmazása csak másodlagos feladat lehet.)
Hogyan?
1./ Tanulmányozni kell több szempontból is, hogy mely népcsoport az amelyik még képes egyfajta "magyar érdek" belátására, képviseletére, akiket még senki "nem szólított meg", senkinek nem jutott eszébe még az erkölcsi rehabilitációjuk sem!
Lehetséges szempontok egyike:
- Tanulmányozni kell a trianoni döntés után megmaradt csonka ország,
- gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter - kultuszpolitikáját!
Miért éppen ezen időszakot? Azért, mert akkor is társadalmi krízist élt át nemzetünk amit megpróbált kezelni és az akkori "kedvezményezett" néprétegek gyermekei még itt élnek közöttünk... Kik is ők valójában?
Ők azok, akiket a kisbirtokos szülők a városba küldtek tanulni.
Ők azok a mesteremberek, akik némi ingatlannal is rendelkeztek az államosításkor. (Például egy kis kertes házat, műhelyt tudtak venni a II. világháború után - az Alföldhöz legközelebbi dél-pesti kertvárosban.)
Ők azok, akiket elsőként "betereltek" a gyárakba.
Ők azok akik 1945 után nagyon gyanúsak lettek a "magántulajdon" miatt. (Köztudottak a módszerek, melyekkel "megdolgozták" az ilyen "gyanús, osztályidegen elemeket".)
Ők azok, akik kénytelenek voltak megtagadni mindent; egész ifjúságukat, kuláknak kikiáltott anyjukat-apjukat, az egész családjukat, hogy ne racizzák őket a gyárban, hogy ne hurcolják el őket különböző büntető- átnevelő táborokba.
Ők azok, akik inkább lugkövet ittak, minthogy - az akkori "kultúrpolitikai koncepciónak" megfelelően - "prolit csináljanak belőlük"! (Akit megmentettek, mostmár testben is megtörve, megnyomorodva, még azt is megígérte a "P"ártnak, - akkor már az egyetlennek -, hogy gyermekeiből is "rendes munkásembert" nevel majd... Így lett utódaiknak is osztályrészük a "T"űröm és "T"iltom.)
Ők azok, akik a mai napig rettegnek mindenféle hatalomtól!
Ők azok, akik érdekeit nem képviselheti baloldali párt!
Ők azok, akik soha nem meséltek gyerekkorukról, szüleikről, családi múltjukról.
Ők azok, akik nem örökíthették tovább organikus műveltségüket.
A leghatékonyabb módszer a nemzeti hagyományok- és kultúra gyökeres kiirtására ez az elhallgattatás. Az elhallgatás, pedig a hazugság legalattomosabb fajtája, mert még védekezni sem lehet ellene!
Ők azok akik "kettős tudattal" élték le az életüket, "neveltek" gyerekeket, unokákat; ők a "látens közvélemény", akik szép csendben a rendszerváltozásra szavaztak. Azután kiderült, hogy már egy kicsit megkésett ez a rendszerváltozás, mert bizony addigra mindenki elhitte róluk, hogy a "kedvezményezett munkásosztályhoz" tartoztak! Pedig erről szó nem volt soha!
Az új "rendszer" is csak a vállalkozni tudó, induló tőkével rendelkező szakmunkásokat viselte el. A mindenéből kiforgatott, egzisztenciálisan 100 évet visszavetett, "újproletárok" számára nem jött el a változás, a rehabilitáció. Csalódottságukban nem mentek el szavazni 1994-ben. (Még elmehetnek...)
Igaz, már nagyon öregek, betegek; sokan már eltemették gyerekeiket is, vagy elnyelte őket egy fogyasztói társadalom Nyugaton... (Gyerekeik a "nagy generációnak" nevezett nemzedék tagjai.)
Mi, gyerekeik, unokáik tartozunk nekik annyival, hogy megkapják a lehetőséget arra, hogy végre - legalább lélekben - kiegyenesíthessék "összeroppantott gerincüket"!
2./ A rendszerváltozáskor azonnal a közgyógyellátás részévé kellett volna tenni a pszichiátriai szakrendeléseket, lélekben megerősítendő az embereket a valódi váltáshoz. Már vannak működő, az otthoni betegápolásra kiépített gondozó hálózatok, de pszichológust ők sem alkalmaznak, mert... Miért is?
3./ Sorra meg kellett volna szervezni a lakóhelyi mentálhigiénés szolgálatokat!
4./ Az egyháznak tömegesen gyakorolnia kellett volna a keresztényi-keresztyéni megbocsájtást! Sajnos az egyház a mai napig sem találta meg az utat az emberi lelkekhez. (Pl.: még mindig több, mint 50 évvel ezelőtti teológiai joggyakorlattal dönt arról, hogy kit lehet megkeresztelni és kit nem, kik azok akik templomban is házasságot köthetnek, vagy nem!) Annál is inkább szükség lett volna az egyházi megértésre, mert a templomok előtt összefogdosott és a nagy fekete autókkal a Lenin Intézetbe hurcolt ministráns-gyerekekből nevelték ki az első párttitkárokat!
5./ Azonnal a közoktatás részévé kellett volna (a "közoktatás", felsőoktatás és szakoktatás mellett) tenni a FELNŐTTKÉPZÉST - megtéve az első lépést a permanens tanulás meghonosításához! Amerikában már a 20-as évek elején megtették az első lépéseket: Thorndike 1928-ban; Lengyelországban pedig Szewczuk 1961-ben. Nálunk az első - e témakörben írt - doktori előadás a Pázmány Péter Tudományegyetemen hangzott el 1937-ben(!).
És azóta?
Elsőként a pedagógusok szakmai műveltségét kellett volna bővíteni (pszicho-pedagógiai, andragógiai, mentálhigiénés, társadalomtudományi, közgazdasági informatikai, idegennyelvi, vagyis a rendszerváltozáshoz szükséges ismeretekkel), hogy legyen aki megtanítja a nemzetet a váltáshoz szükséges emberi-társadalmi technikákra, ismeretekre!
Másodsorban ki kellett volna építeni a TÁVOKTATÁS rendszerét - pl.: mint a finneknél az NKS (Duna Televízió: Kelemen Endre), hogy a kisgyermekét otthon nevelő anyák, vagy átmenetileg munkaképtelenek és állásnélküliek is kapjanak esélyt munkaerejük megújítására, ismereteik bővítésére egy újabb szakképesítéssel; vagy a nappalival egyenértékű diploma megszerzésére.
6./ Addig, míg nem valósul meg a TÁRSADALMI MUNKAMEGOSZTÁS (vagyis mindenki a saját szakmájában, hivatásában annyi jövedelmet nem tudhat magáénak, amelyből meg tudja vásárolni a más szakmák szolgáltatásait, termékeit, eszközeit - így jutva a megélhetéshez szükséges tisztességes haszonhoz; addig, míg az igazán jól képzett munkaerőnek nem lesz olyan ára, hogy meg tud belőle élni - otthont tud belőle teremteni, családot tud alapítani és vállalni tudja, hogy asszonyáról, gyermeke anyjáról is tud gondoskodni amíg a gyerek, gyerekek igénylik a mindennapos gondoskodást, az anyai testi- lelki odafordulást - az állam nem vonulhat ki a gyermeknevelés, oktatás költségeinek átvállalásából! (A családi adózás bevezetésével egyidőben.)
7./ Ha pedig a hatalom képviselői szándékosan arra rendezkednek be, mint ezt a "Bokros-csomag" bizonyítja, hogy a társadalom ne tudja reprodukálni önmagát, vagy csak emberi thorzók formájában, akkor ki kell jelenteni, hogy nemzetveszejtő KRÍZISHELYZET van!
A rendszerváltozás nevezetű állapot önmagában is társadalmi krízissel jár együtt.
"Vér nélküli forradalom" mondják egyesek arra az egzisztencia háborúra ami mindennapjainkat jellemzi.
Vannak azonban népcsoportok, rétegek, melyeket POLITIKAI BŰNTETT szándékosan ellehetetleníteni; ilyenek a gyermeket nevelő- és az öreg- beteg szülőkről gondoskodó CSALÁDOK.
Az átmeneti időszakra válságkezelő programokra (fentebb már említett pszichológiai- mentálhigiéniai- szociális gondozó- és rendelőhálózat kiépítésére), valamint un. krízis-tantervre van szükség!
Ebből következik, hogy a NAT-nak nevezett követelményrendszer 1998-ban bevezethetetlen!
Miből?
Kérdezhetnénk. Talán abból a pénzből amelyet a drogosok, deviánsok, betegek kezelésére, gyógyítására fordítanánk! El kell fogadtatni, hogy a megelőzésre épített programok nemcsak egy szűk réteg, hanem az egész nemzet érdekét szolgálnák!
8./ Örömmel hallottam az 1997 április 11-én, az MDF székházában megtartott népesedéspolitikai vitán, hogy végre nálunk is vannak orvos-pszichológusok, akik kutatják az anya-gyermek kapcsolatot. Dr. Lázár Imre beszélt arról többek között, hogy milyen fontos az anya-gyermek kapcsolat, mert milyensége lehet a "feltétele" a harmonikus személyiség kialakulásának, valamint a különböző pszichoszomatikus, pszichovegetatív zavaroknak is.
Említette, hogy a "technokrata szülés" - az, hogy elveszik az anyától gyermekét - mennyire ártalmas. A mi szokásainkkal ellentétben, pedig Japánban elterjedt, hogy az újszülöttet a születés után azonnal odaadják az anyának és ott lehet mellette végig, míg a kórházban vannak - miközben minden segítséget megkapnak az ápoláshoz. Szerinte van összefüggés a japán ember teljesítménye és a jó anya-gyermek kapcsolat között.
Amit Lázár Imre mondott összecsengett azzal, hogy: Japán, alig 50 év alatt a "riksa kulik országa"-ból a világot elárasztó csúcstechnikájával világelső lett. Ott ugyanis azt sem tartották luxusnak, hogy diplomás nő, ha családanya lesz, akkor "csak" a gyermekei nevelésének éljen.
A PEDAGÓGUS, pedig a társadalomi hiearchia csúcsán van, anyagi- és erkölcsi megbecsülésében - megelőzve az összes értelmiségit.
Úgy látszik, hogy belátták azt az igazságot amit egy görög bölcs mondott, hogy "Ember nem alkothat nagyobbat, mint embert!"
Persze nem kell időben és térben ennyire visszalépni, - legfeljebb "csak" 252 évet - ha erről a témáról egy magyar bölcselkedését szeretném idézni.
Mikes Kelemen 1725-ben, fiktív leveleinek egyikében (LXII.) írta, hogy:
"... jól nevelt, jól oktatott eszes leány asszonnyá változván, a fiát mind jól tudja nevelni, oktatni és tanítani, és aztot tehát az ország szolgálatjára alkalmatossá tenni..."
Egyre gyakrabban hallani arról, hogy "ideológiai válságban van az emberiség".
Már mindent kipróbált csak az utódokról való gondoskodás problematikáját nem tudta megoldani. Lehet, hogy ez lesz a veszte?
Pedig csak körül kellene egy kicsit nézni az élővilágban és akkor okulásul rájöhetnénk arra, hogy azok a fajok a legéletképesebbek, amelyek a legpraktikusabb módon oldották meg az utódokról való gondoskodást.
Budapest, 1997. április 22.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-07-16 12:14:49, hétfő
|
| |
| |
Fidesz: együtt, hatékonyabban
2007.07.13 [15:54]
A megyében megvalósuló infrastruktúrafejlesztés érdekében szorosabb együttműködést kíván megvalósítani a Fidesz városi és megyei szervezte.
A jobboldaliak szerint a célok között szerepel a szilárdhulladék gazdálkodási program felgyorsítása, a vasútfejlesztés és az úthálózat bővítése. Mindezek mellett egységes kommunikációra is törekszik a párt két szervezte.
A Fidesz megyei és városi szervezte az önkormányzati választások sikerére hivatkozva úgy döntött, szorosabb együttműködéssel igyekszik a megye érdekében tevékenykedni. A két szervezet úgy látja, főként a közeljövő infrastrukturális beruházásai érdekében van szükség a közös munkára, mivel ezzel szolgálják a megyében élőket. A Fidesz több célterületet is kiemelt, így a közmű és az úthálózat bővítését valamint további közlekedési fejlesztéseket.
A városi és megyei Fidesz vezetők úgy látják az együttműködés érdekében több közös sajtótájékoztatóra is szükségük lesz.
A sajtótájékoztatón kiemelt figyelmet kapott az utóbbi időben kereszttűzbe került szilárd hulladékgazdálkodási program is. Tilki Attila hangsúlyozta a Fidesz érdekelt a program megvalósításában és ez nemcsak a párt, de a benne részt vevő 241 település elemi érdeke is. A sajtótájékoztatón elhangzott a program megtorpant, ezért szükség van határidők és szerződések módosításra, azonban a megvalósítása nem politikai kérdés. A Fidesz képviselői hozzáfűzték, a programról a legfrissebb Nyíregyházi Naplóban megjelent cikk sokat árthat a megvalósulásnak, azonban bíznak abban, hogy a hétfői társulási ülésen már sikerül előrelépni a legfontosabb kérdésekben.
Z. Pintye Zsolt
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2007. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
265 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1186
- e Hét: 4714
- e Hónap: 13318
- e Év: 49259
|
|
|
Offline
