Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
1990. nyara a börtönvárosban
  2009-03-09 22:25:41, hétfő
 
 

1990. nyara volt. Szabadságon voltam,a gyerekek volt férjem anyjánál nyaraltak. Leutaztam anyámhoz Sátoraljaújhelybe. A városban 1986. óta csak a kapualjakban tudtam közlekedni a szégyen miatt, melyben engem ott részesítettek válásom után a lakosok. Mint az Új Hírnök jóval később írta, Káli és Kobold Tamás polgármesterek emelkedtek akkor Miskolcon az Árnyékoskertből, helyettük lettem én megszégyenítve.
Egyfolytában sírtam, nem tudtam magam túl tenni a történteken, így kerültem a börtönvárosba, melyen azelőtt csak átutaztunk albérletbe. A volt férjemet apa házának árából kifizettem a szövetkezeti lakásból, de nem iratta le a nevét, így nem tudtunk Gödöllőre költözni a talált családi házba, pedig azt tanácsolták többen is: költözzem el jó messzire, mert tönkre akarnak engem tenni.

Anyám megkérdezte tőlem: - Minek jöttél ide?
Születésem óta nem szeretett, gonoszsága nem ismert határokat, éheztetése, a hivatásomban való megakadályozása. Bezárt a házba, hogy ne mehessek gimnáziumba.

Búskomoran érkeztem vissza Miskolcra a szétberhelt tanácstól vásárolt volt MIK lakásba, melyen még erkély sem volt. A negyedik emeleti velem egyidős hippi leszármazott Józsi megígérte, elmegyünk kirándulni. Csöngettek. Kinyitottam az ajtót. Három cigány állt ott, egyikük többször megszólított az utcán azzal, menjek el vele vacsorázni, majd folytatta, hogy mire vágok fel, nekik nagy házuk van Tatárdombon és saját üzletük, nekem meg nincsen semmim. Nem tudtam bezárni az ajtót a lábától. Meglátott engem fél órával előtte a bérház előtt beszélgetni a földszintes Erzsike nénivel. Furcsák voltak itt még az öregasszonyok is, utálatosak, pletykásak és kötekedősek.
Ekkor jött le Jutka, akit kitettek a jogi egyetemről, mert nyevvizsga papírt hamisított magának taxis élettársával, ezért kivette a cigány a lábát az ajtóból. Ekkor gyorsan becsuktam az ajtót. Kiabálást hallottam a lépcsőházból:
- Mire vágsz fel, most vetetted el tőlem a gyereket?
Kiszóltam Dóra néninek, a Drótgyár volt darusának, kinek ismerőse a cigány, a Drótgyári barátnőjének a barátja, hogy szóljon neki, hagyjon nekem békén, de a bérház csendben hallgatott.

Lassan elmentek. Két napig nem mertem a lakásból csodálatos nyári melegben kimenni. Eljött a tettek ideje, jöttek haza a gyerekeim. Elindultam a vasgyári piacra bevásárolni. Alig bírtam hazacipelni a rengeteg zöldséget, húst, gyümölcsöt, sütni-főznivalókat. A Lórántffy utcán már építkeztek a jövő újgazdagai, kiabáltak utánam, mikor a tűző melegben cipekedtem. Ez ilyen város volt.
Anyám adott nekem egy receptet 100 db Kemadrinról, hogy váltsam itt ki, de nem mondta, hogyan fogom visszajuttatni neki. A recept kiállítója dr. Kovács Piroska volt. Ott állt az asztalon a gyógyszer.

Misztikus lakásban laktam, az ablakok időnként maguktól kinyíltak, titokzatos reccsenések hallatszottak, az ajtók kinyíltak. Én soha nem féltem ilyesmitől, de megdöbbentett az a gondolat már ekkor, hogy talán nem vagyok egyedül, mintha más is jelen lett volna.

Nem tudtam elpakolni a vásároltakat. Leültem, hipnózisban ültem órákon keresztül egy helyben, majd odamentem a tükör elé és megnéztem szomorú szemeimet. Tizesével kezdtem beszedni a Kemadrint, minden beszedés után megnéztem a szemem a tükörben, látszik-e még, hogy szomorú.
Megszédültem kissé, felmentem a negyedikre Józsinak becsengetni, majd beestem az asztal alá, elveszítettem eszméletemet.

Dr. Balogh Gizella fogadott a Toxikológián. Láttam egy ősz hajú orvost, akit az elmeosztályról hívtak át megkérdezni, odatartozom-e a Kemadrin miatt. Aztán kimosták a gyomromat durva hangú nővérek hahotázások közepette, azon nevetve: majdnem üres a gyomrom.

Külön kis szobában kaptam helyet. Egy 13 éves kislány hordott zuhanyozni, mert nem láttam a szememre. Volt férjem behozta a gyerekeimet, de többé nem törődött velük, mint azelőtt sem, rábízta Józsira őket. Az egészségügyisek azt vizsgálták: milyen az ember kapcsolata öngyilkosság esetén a gyermekeivel jól láthatóan.
Mellettem egy buddhista baráttal rendelkező méhkivett leszázalékolt egyetemvárosi volt gépíró feküdt, aki szeretőjével nyaralgatni járt, félmeztelen fotókat mutatott magáról. Egy idős zsidó asszony ideadta nekem a Víz szalad, a kő marad versét Wass Albertnek. Férje a volt Semmelweis kórház igazgatójának barátja volt, úgy került hozzá Wass verse is.
Hoztak egy pszichiátert, Évikét, aki maga alá vizelt, tehetetlen volt, teljesen lebénulva. Még enni sem tudott egyedül. Gyógyítani akart - mondták róla. Férjének szeretője volt az a szőke fiatal nő, aki kezelte rehabilitációban a kórházban. Férje a Drótgyárban dolgozott.

Józsi bejött többször érdeklődni dr. Balogh Gizellától, de azt felelte: - Csavargóknak nem nyilatkozom.
Tőlem senki semmit sem kérdezett. Nem akartam öngyilkos lenni. Vártam haza a gyerekeimet.
Nagyon fontos időpont volt ez életükben, éppen végzősök voltak általánosban.

Nemsokára elrendeltek insulin-kómát nekem, amit Isekutz Béla módszertani kézikönyvében találtam meg, melynek része a Nyírő Gyula zsidó kórház is. Esténként befektettek a haldoklók közé az intenzívre, ahol tetveket, serkéket szedtem össze, cigányok mellett aludtam majdnem a földön.
Esténként megmotoztak, van-e a zsebemben csokoládé. Soha nem fogyasztottam csokoládét, nem értettem az egészet.

Itt ismertem meg Gergely Sándort, aki azóta meghalt. Csontváz jeles, méreggel ábrázolt festményét az orvosok kitették a társalkodóba. Elmondása szerint, amint kiléptem a társalkodóból, a nők egyből irigyen beszélni kezdtek rólam, bár én mindig születésem óta mindenkivel kedves voltam.
A viselkedésemben lehetett valamilyen irritáló.

Hazamenetelem után is Baloghoz kellett visszajárni vizitre, aki ráírta a papíromra egy hónappal a TIGÁZ-ból való munkanélkülire küldésem előtt, hogy nem lesz munkahelyem.

Amíg az intenzíven feküdtem, magasra emelt lepedőn kezemmel követve a sorokat olvastam valamit öntudatlanul, miközben a nővérek kiabáltak rám, hogy ne beszéljek az idétlen hangomon.
Már egyszer le akarták dugni a csövet a torkomon, amikor több éves éhezés után tüdő-mellhártya gyulladásom lett, de nem sikerült. A hangszálaim megsérültek. Mit olvashattam, el sem bírom képzelni. Ebből gondolom, hogy egy fekete misztikus öngyilkosságon mentem keresztül, melyet ki kellett volna vizsgálni valamilyen hatóságnak az egészségügy viselkedésével együtt.

Józsi haja megőszült egy pillanat alatt. Ő gondoskodott gyerekeimről, mint csavargó. Rólam hogyan vélekedett az egészségügy, hogy senkinek sem akart nyilatkozni ügyemben?

Később azt olvastam Fecske Csabánál: Ki oda belép, hagyjon fel minden reménnyel.


  
 
0 komment , kategória:  Egészség, betegség  
Californiai álmom
  2009-03-09 21:33:02, hétfő
 
 



Régebben sokszor álmodtam:
Californiában laktam,
Vízparton sétáltam,
Gondtalanul boldogan
Homokos parton,
Delfinekkel játszottam,
Kagylókat gyűjtöttem,
S álom autómban,
Az automata sebességváltós
Mercedesben utaztam,
Hajam messzi repült a széllel.
Később azt látom a tévében:
Mindez csak álmodás,
A valóság egész más.
Csúnyák beszélnek a lakosok,
Nemi szerveket emlegetnek,
Egymás hegyén hátán sok ember,
Senki nem törődik senkivel.
Hol lakik ott a szeretet?
Nekem nincsen hazám,
Az országom kivetett magából,
Mikor megszülettem.
Útban voltam minden csúfra
Megrezzenő szerető szívemmel.
Megismertem a halál vonatát,
A fekete, mindenkit elragadót,
A bűzöst, a csontváz jeleset,
Egyikben sincsen helye embernek.
Nekem nincsenek állomásaim,
Ahol kiszállnék körülnézni,
Majd utaznék tovább nem létező
Sorsom vonatával, sem szerelem vonatom.
Nincs életutam, nincsen régi múltam,
Nem éltem soha, s többé nem leszek.
Egyetlen életnek jöttem világra,
Melyből iszonyatos kín született
Elvették életem, mindenem:
Egészségem, szépségem, kedvességem,
Amit csak félreértettek,
Megásták előre síromat,
Melyre pénzt is kell spórolnom,
Vagy a gyerekeimre hárul
A teher: eltemetni engem.
Régebben sokszor mondogattam:
Ha Amerikában dolgoztam volna ennyit,
Nagy házam, autóm lehetne,
S itt csak ármánykodást,
Szándékos deformációt kaptam.
Hol van az álmom? California!
Valóban olyan jó lehet ott,
Ahogyan neve hangzása sejteti?
  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Elfújja a szél a fogakat?
  2009-03-09 18:42:35, hétfő
 
  Szerette volna ének tanárnőm javasolni, hogy oboát tanuljak. Azt mondták: elfújja a fúvósoknál a szél a fogakat. Régen ez a mondás járta. Vicces volt, mint a média is, amikor elmeosztályról származó népével hófehér fogsorral dicsekszik.

Fogorvosoknak, gyanítom, olyanokat taníttattak, akik valamiképpen a para és a többi foglyuggatóval összefüggnek, legalábbis fórumokon, itt-ott már rebesgetik. Engem régebben óva intettek a fogorvosoktól, mondták, az sem mindegy, hogyan beszélek velük, mert következményei lesznek.

Miután megszülettem a pusztai csürhe helyett a városiaknak mentek ki a fogaik. Az orvosok anyámnál azzal indokolták meg, hogy a három gyerek elviszi a fogat. De kihúztak minden kis lyukkal megfájdult fogat gátlástalanul, különösen az ötvenesek korosztályánál. Hatalmas pusztítást végzett az egészségügy, melynek az esztétikai, sem a technikai költségeit nem hajlandó vállalni, áthárítja az áldozatokra.

Apa fogait a huzat vitte el a katonaságnál, erre hivatkoztak. Én arra, hogy nagyon szépen énekelt, s a szépen beszélők és énekelők fogait hamarabb vitte el a huzat.

Az különbözteti meg az embereket a teremtményektől, legyen sír, vagy pokol népe - bár az ő fogaik hófehérek -, legyen reinkarnálódó füves csontvázjeles nép, hogy ők megszokják a protéziseket, hidakat könnyen, alkalmazkodik hozzá a szájpadlásuk. Az embereké sohasem. Ők nem tudnak fog nélkül egy hangot sem tisztességesen kiejteni. A fogorvosok maguk is nagyrészt a fogatlanként megírott pusztai népből lettek kitermelve, így könnyen dicsekedhetnek megmentett fogaikkal.

Emlékeznek arra, amikor Növényi Norbertnek kivitte a huzat a fogait, amikor autót vezetett? Egyszerűen kirepült protézise a kocsiból? Sebes Gusztáv könyvében olvastam, hogy megjöttek azok a focisták a negyvenes években, akik mellett csak úgy kiestek a fogak.
De vannak para foglyuggatók, vannak dögökkel való fogkiszedők.
1998-ben a bérházban lakó Árvay Róza, akinek gonosz zsidó rokonsága van elmondása szerint, maga alkoholistaként emelkedett, elmondta, hogy bűzös gennyes gyulladással felpuffadt az arca, majd kiestek a fogai. A népével összefügghetnek ezek a gyulladások, mivel látleletekről van szó, okkultista ember deformálókról. Magam is írtam verset kis pókformájú lényekről, amik a megtört test mentén befúrják magukat, akár egy kis lyukon keresztül is a testbe, s ott elvégzik pusztító munkájukat. Állítólag több népcsoport is foglalkozik fogkiszedéssel.

Jeleket hagynak a történelemben nem szereplő rétegek "tűzzel, vassal, vérrel, hogy említessenek" - Cseh Károly.		  
 
0 komment , kategória:  Egészség, betegség  
József Attila: Hazám
  2009-03-09 18:27:54, hétfő
 
 


1

Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,

nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,

a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor

munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.

2

Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár

bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!

S a hozzáértő dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.

Az erőszak bűvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!

3

A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.

S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.

Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,

hisz ,,nyiltan" dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.

4

Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.

Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatűnt,
emlékezően és okádva,
mint aki borba fojt be bűnt.

Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.

Multunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.

5

A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.

Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják

a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.

6

Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.

Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.

Ezer esztendő távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségből a nép fia.

Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.

7

S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!

Totyogjon, aki buksi medve
láncon - nekem ezt nem szabad!
Költő vagyok - szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!

Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,

hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót - nekem
add meg boldogabb énekem!

  
 
0 komment , kategória:  Versek  
A kesztyű
  2009-03-09 16:16:32, hétfő
 
 


Bár a szűcskészítmények, a bőrruhák ürügyén térünk ki a kesztyűkre, itt kell szót ejtenünk a kesztyű használatának múltját jellemző társadalmi kettősségre is. A finom kesztyű egykor a kiváltságosok előjoga volt, az előkelőségek még a 17-18. században is - csupán az elegancia hangsúlyozására - sokszor nem is a kézre húzva, csupán kézben tartva viselték. A rangot kifejező, ám vékony kesztyű felett a karmantyú, legújabb nevén a muff melegítette a kezet (Broby-Johansen, R. 1969: 208-210). Ilyen karmantyút, karzsákot vagy ahogy hazai szűcseink árszabásai emlegették, a tolyókesztyűt, tömlőre nyúzott kisállatok, pl. a vidra bőréből is készítettek.

A közemberek kezére védőruhaként kellett a kesztyű. Ha az arktikus népek, a szibériai törzsek kesztyűvel egybeszabott ,,overalljaira" itt nem is térhetünk ki, szólnunk kell azokról a középkorban is használt ruhafélékről, amelyeknek a kézfejnél is hosszabb ujjai védtek a hideg ellen. Az olykor bokáig is érő ujjakkal - ha az időjárás vagy az illem úgy kívánta - viselője bármikor betakarhatta a kezét. A 15. században még Európa-szerte használatos hosszú és később már rövidebbre is szabott ruhaujjakat a kézfej felett még leppentővel, kutyafüllel vagy széles toldással látták el. Az ilyen toldások, lehajtva, a hideg ellen védelmet nyújtottak, visszahajtva pedig széles kézelőt képeztek (Köhler, C. 1963: 205, 308-309). A bokáig érő szűk ujjak Európa keleti szélén, az oszmán-török felső kaftánokon és a pravoszláv kultúrkörben, pl. a moszkvai orosz köntösökön (Rabi-novics, M. G. 1986: 102-103) a 17. századig használatban voltak. E kettős szomszédság tarthatta életben a 17. századi Erdélyből és az Alföldről is emlegetett felső ruhák, felsők földig fityegő ujjait, amelyeket nem szívesen öltöttek fel, mert az alsó karon sűrű ráncokat vetett. Hogy mégis használhatóak legyenek, vállban, a karöltőjük mentén nyílást hagytak, amelyen karjukat kidughatták (Apor P. 1972: 233). Ezek a kézfejnél hosszabb és ,,kutyafüles" ruhaujjak a 17-18. század fordulóján veszítettek népszerűségükből, de az ekkoriban festett erdélyi viseletképek egyik-másik figuráján még megörökítették őket.

Bizonyos munkákhoz azonban kimondottan védőkesztyűre volt szükség, amelyek egyujjas és kétujjas változatait a szántóvető parasztok, pásztorok és ötujjasan a korábbi századokban a halászok is használták. A 16-17. században az angol háztartásokban cselédbér tételei voltak a kesztyűk (Cunnington, Ph.-Lucas, C. 1967: 54, 340), amelyek között vastag anyagból szabott és kötött kesztyűk is lehettek. Megfelelőiket a 17-18. század fordulóján hazai mestereink termékei között is megtaláljuk: a szűrszabók árszabásában (BAZML 1721. Szepes vm.) szereplő ,,Juhász Kesztyűket", valamint a harisnya-, kapcakötők ujjas és ujjatlan gyapjúkesztyűit (VML 1744. Vas vm.). Kötött kesztyűt az erdélyi viseletképek alakjainak egyikén, a székely diákon láthatunk (Viseletkódex 1990. 67. kép).

Ezeknél sokkal gyakoribbak, közkedveltebbek lehettek a bőrkesztyűk. Hazai kesztyűseink az európai elit igényeit is kielégítő, legfinomabb bőrökből és legújabb technikákkal készült termékeinek vásárlói nem közembereink soraiból kerültek ki (Domonkos O. 6821970: 213-227), ámbár bizonyos mesterségek, pl. a szabóság beregszászi művelőinek már jó néhány százada, 1446-ban is - nyilván elegáns - kesztyűben kellett megjelenniük ünnepi alkalmakkal (Radvánszky B. 1986: I. 74). A cselédek, parasztemberek, katonák, kevésbé tehetős közemberek rókaláb- és ködmön-, azaz báránybőrből varrt kesztyűit a szűcsök készítették. Az ilyen kesztyűket nemcsak párban, ,,bokorban" is, tömegáruként piacra vitték. Volt közöttük egyujjas, ill. hüvelykujjas kesztyű és ötujjú, azaz ujjas kesztyű is (Kiss L. 1926: 165). Ilyen választékból kaptak a mezőberényi cselédek is, akik 1817-ben bérben alkudták ki maguknak a kesztyűt (Hentz L. 1978: 234).

Ekkoriban már a kötött érmelegítő sem ment ritkaságszámba. Ez - akár egy ujjatlan kesztyű - az ujjak tövéig ért, és a kézelő alá tűrve rögzítették a csuklóra. Az érmelegítő éppúgy szolgálta az erdei munkára induló férfiakat, mint a gyöngyös érmelegítők a templomba készülő asszonyokat (Horváth T. 1972: 274).

A szűcs készítette bőr- vagy az idővel házilag is kötött kesztyűk mindvégig alantasabbak maradtak kesztyűsöktől vásárolható társaiknál. Az 1850-es években a ,,glacé-kesz-tyűben" korzózó jómódú kecskeméti gazdalányok (Vahot I. 1853: 99-101) méltán érezték magukat dámáknak finom kesztyűjükben, amely úgy tűnik - itt még majd egy évszázad elteltével is - a presztízs kifejezője maradt. 1928-ban is kuriózumként említi a Magyar Divatlap, hogy a ,,kecskeméti paraszt gazdalányok teljesen modern plissírozott selyemruhához fejkendőt viselnek és fehér kesztyűt" (F. Dózsa K. 1989: 318).

Forrás: Magyar néprajz

Lehet tovább keresgélni, én nem leltem meg, melyik kesztyűt kell lehúzni, amikor megsért egy hölgyet valaki, hogy meglegyintsék a becsületbe gázoló arcfelét. Egy biztos, nem illik kesztyűben kezet fogni legfeljebb hideg időben a hölgyeknek.		  
 
0 komment , kategória:  Viselkedés kultúra  
Miért nincs a lányoknak hódoló
  2009-03-09 16:01:14, hétfő
 
 



Az én időmben osztálytársaimmal kölcsönösen tiszteltük egymást, a fiúk egyenrangúak voltak a lányokkal, így természetesen egyikünk sem gondolt arra az akkori időben, hogy valamikor is férjhez akar menni. Nem voltak eszmények, csak az apák, s a régi romantikus filmek főszereplői, de igazából az emberek nem tudnak azonosulni sztárokkal, nem tudnak bálványként ünnepelni senkit sem, így maradt a hiányérzet.

Megvan minden: munka, karrier, kevés igazi barát, aki olyan lelkületű, mint én, s mellette kialakul harminc év után a társ utáni vágy. Hiánycikkek a gavallérok, az igazi udvarló, a viselkedni tudó titkos hódoló. Nem áramütésként éri a szerelmeseket, megtalálták életük kiegészítőjét, másik felüket, hiszen egy egészséges embernek nincsen hiányossága, nincsen szüksége kiegészítő félre sem, aki a belőle hiányzó tulajdonságokat megtestesíti. Valami más, ami hiányzik: az egyenrangú fél, akiről álmodtak egykor az utópisztikusok, mint ahogyan Enfantint csúfolták egykoron, mint szocialistát azzal, hogy megálmodta az ember-asszonyt, s mint Messiások fognak együvé forrni egykor, ezen nagybetűs leányzókhoz hiányzanak a nagybetűs férfiak.
Eltörpültek, kihaltak, megszűntek?

Ha vannak, miért nem védik meg nőtársainkat a média szörnyűségeitől, az erkölcstelenségtől, a bűn közeléből miért nem ragadják ki leányainkat? Nem a gondoskodó, törődő férfiaknak kellene óvni a fizikailag, érzelmileg gyengébb nemet a gonosz, a rossz látványától is?

Soha nem értettem a jellemtelenséget, s csak ilyenekkel találkoztam 1971. óta. Primitívek, bűnözők városába kerülvén semmiben sem lehet reménykedni, csak abban: egyszer a magasabb rendűbb nők is kihalnak, mint a férfiak, akikkel való találkozásra hiába várnak.		  
 
0 komment , kategória:  Érzelmek  
Magyar viselkedéstechnika
  2009-03-09 15:48:38, hétfő
 
 


A viselkedés maga a jó modor, a magatartás, az önfegyelem; sőt a protokoll idesorolja a jellemet, a megjelenést, az öltözködést, a fellépést, az illedelmességet, az udvariasságot, az előzékenységet, a figyelmességet, a tapintatot, a pontosságot, a szerénységet és a türelmet. Ezen tulajdonságok magas szintű ismerete és elsajátítása teszi a protokollt protokollá és a protokollost protokollossá.

1./ jellem: a jóra-rosszra való hajlandóság egyrészt születési,neveltetési kérdés, másrészt belső hajtóerő. A protokoll szerint az akaratunktól függ, hogy mikor melyik kerekedik felül. A jellemet alkotó tulajdonságok csoportjai a következők: - kapcsolódás más emberekhez való kapcsolódás, a tulajdonhoz való kapcsolódás, a munkához; - az önmagunkhoz való viszonyt jellemző tulajdonságok; - a becsületességre vonatkozó tulajdonságok; - az akarati tulajdonságok. A jellem tökéletesítésében szerepe van: - a megfelelő magatartási normák begyakorlásának; - a helyes magatartási formák tudatosításának; - a külső késztetésből, normából belső indíték, erkölcsi közvetítés válik, amely a több lehetségesből kiválasztható legjobb cselekedetre ösztönöz. (Ottlik Károly)

2./ lelkiismeret: erkölcsi tudat, ami alapján az ember meg tudja ítélni a saját tetteit, érzéseit, erkölcsösségét, de még a gondolatait is.

3./ a magatartás, viselkedés: jellemzi az egyént mind a magán-, mind a hivatali életben. A kialakításához több tényező is hozzájárul: -erkölcsi tudat; - kultúra és kulturáltság; - pszichikai beállítottság; - családi, társadalmi, iskolai és munkahelyi szokások, követelmények. Környezetünknek a viselkedésünkön keresztül adjuk át a magatartásunkat: - tiszteletadás; - határozottság; - mértékadás; - tapasztalat.

4./ a megjelenés: tükrözi az embernek az önmagával és másokkal szemben állított erkölcsét, igényességét és viszonyát. Kiterjed a haj-, bőr- és körömápolásra, a tiszta, vasalt ruházatra, a frizurára, a parfüm- és sminkhasználatra. A protokollban is tanítják a szállóigét: "Nem a ruha teszi az embert!", de legyünk őszinték: kevés ember gondolkodik így. A ruházatunk nem csak rólunk, hanem a környezetünkről is árulkodik. Leszűrhető általa a vallás, a terület, ahol élünk, milyen normákat követünk, ezen kívül védelmi szerepe is van, óv az időjárás viszontagságaitól vagy valamilyen veszélyes helyzettől (tűzoltóruha, vegyvédelmi öltözék stb.).

A hivatali életben a férfiak alapviselete a sötét öltöny: kék, szürke vagy "földszínű" barna, a zokni sötét,lábszárat takaró, a cipő fekete és elöl fűzős. Lehetőleg rövid, de mindenképpen ápolt haj, rövid, ápolt körmök. A hivatali életben az ingnyak és a kézelő nem lehet kopott! Zakót a saját irodán kívül kötelező viselni, még kánikulában is. A férfiak ékszert ne viseljenek, kivéve a karikagyűrűt. Az ing alatt természetesen hordhatnak ékszert. A nyakkendőtű nem kívánatos. A zakó hajtókáján lehet kitüntetés, vagy valamilyen klubhoz tartozást jelölő jelvény, de pártjelvény nem! A nyakkendő összhangban legyen az öltönnyel és az inggel, érjen le a nadrág övéig. A karóra minél vékonyabb bőr legyen.

A nőknél klasszikus a szoknya-blúz-blézer hármas, a kosztüm. A szoknya helyett viselhető hosszú, bokát takaró nadrág is, de ha szoknyát hordunk, a következőkre kell figyelni: - a szoknya mindig takarja a térdünket; - világos kosztümöt - akár szoknyával, akár nadrággal - a fiatalabb korosztály viseljen, persze a sötét kosztümöt bármelyik korosztály hordhatja életkortól függetlenül; - a szoknyát mindig, mindenhol csak harisnyával viseljünk (a kánikulában az állami- és vallási rendezvények kivételével a protokoll engedményt tesz); - a cipő és a táska egyszínű legyen, mindkettő bőrből készüljön, és azonos legyen a kosztüm színével vagy hasonló legyen hozzá; - a smink és a frizura egyszerű legyen, a parfüm pedig kevés. Minden használati tárgy (óra, óraszíj, öngyújtó, táska, esernyő stb.) legyen nőies, ne hasonlítson a férfiakéhoz. A nők legfeljebb két darab gyűrűt, egy pár fülbevalót és egy nyakláncot vagy karkötőt viselhetnek.

Az állami delegáció öltözködése számtalan szabállyal és formával él, ezek elsajátítása sok időt és nagy tapasztalatot. kíván.


Az alkalmi öltözetek

-"White tie" (rövidítve: WT) vagy "formal-frakk:" frakk fehér mellénnyel, fehér, keményített inggel, egyenes gallér tört sarokkal, fehér csokornyakkendővel, a cipő fekete, lakk. A hölgyeknek: nagyestélyi: hosszú ruha, megfelelő kiegészítők, könyökön felül érő kesztyű. Kesztyű és táska viselése mindig kötelező, a kalap az alkalomhoz illő legyen.
- "Black tie" (BT) vagy semi-formal-smoking, szmoking fekete mellénnyel, keményített ing puha lehajtott vagy egyenes gallérral, fekete csokornyakkendő, fekete lakkcipő. A hölgyeknek hosszú ruha a kiegészítőkkel együtt, a nagyestélyinél egyszerűbb kivitelben.
-Informal - sötét öltöny, elegáns nyakkendő vagy csokornyakkendő, fekete fűzős cipő, vékony zokni. A nőknek alkalmi ruha.
- Casual, "businnes casual" - hivatali öltözet: öltöny, nyakkendő. A hölgyeknek szoknya, blézer vagy kosztüm.
- Slacks - sportos öltözet: viselhető farmer, vászon nadrág, pulóver, sportcipő, nyakkendőt nem kell kötni.

A diplomáciai, főnemesi, nemesi öltözékekben a fentieken kívül előforduló öltözékek:

- Ceremoniális öltözet: fekete zsakett csíkos nadrággal, fehér, lehajtott gallérú ing, szürke nyakkendő, fekete fűzős cipő. A nőknek angolos kosztüm vagy komplé, kalap és kesztyű kötelező.
- Látogató öltözet: fekete zakó, csíkos vagy sötétszürke nadrág, fehér, lehajtott gallérú ing, szürke vagy sötét mintás nyakkendő. A hölgyek kosztümöt vagy ruhát viseljenek kabáttal.

Az egyenruhára vonatkozó előírások:

- Uniform/White tie: díszegyenruha, kitüntetések szalagsávon vagy eredeti formában.
- Uniform/Formal: ünnepi öltözet, a kitüntetések szalagsávon.
- Uniform/Informal: köznapi egyenruha, kitüntetések szalagsávon.

A megjelenéshez tartozhat a jármű is. Elsősorban ne luxuskocsikra gondoljunk, hanem az ápolt, sallangmentes járműre, amely lehet személygépkocsi vagy állati erővel vont jármű. A lipicai lovat az 1500-as években többek között azért tenyésztették ki, hogy fogadásokon alkalmazzák őket. (Forrás: Világunk c. műsor, Duna TV, 2008. február 28. 16:15.)

5./ illedelmesség: a franciák ezt az espirit de conduite kifejezéssel írják körül. Gyűjtőnév: a tiszteletadás, a jó modor, a tapintat, a kulturáltan társalgó, nem gesztikuláló és kevés mimikát használó emberre jellemző ez a tulajdonság.Aki ritkán jár társaságba, nem tud teljes mértékben viselkedni még akkor sem, ha jól ismeri az illemszabályokat. A Révai Nagy Lexikona az illedelmességet az illendőség címszóval határozza meg. A kifejtés részletes, két mondatot hadd idézzek belőle: "A társadalmi életben főleg a nők az illendőség őrei. Ha tudni akarod, mi illik, nemes nőktől tudakold, mondja Goethe a Torquato Tassoban.".

6./ udvariasság: "A jó modor és az igazságszeretet mellett az úriember ismérve. Az udvariasság a műveltség egyik fő tényezője, mely mindenkinek a jóakaratát meghódítja." (Lord Chesterfeld). Az udvariasság az alapja minden társadalmi érintkezésnek, amelynek az egyik része szabályozott, a másik része a jellemből fakad.

Az írott szabály rövid változata: előnyben részesítik:

- a férfiak a nőket,
- a fiatalabbak az idősebbeket,
- a beosztottak a vezetőket.

Vigyázat! Az állami- és az egyházprotokoll ebben is kivétel!

7./ előzékenység: az udvariasság egyik ága. Itt elmaradnak ma szabályok, egy kivétellel: legyünk előzékenyek. Egy nő is segíthet egy férfinak, ha az rászorul, az idősebb hölgy is átadhatja a helyét egy betegnek vagy egy kismamának stb. Az előzékenység alapja a kölcsönös: az ön- és mások megbecsülése.

8./ pontosság: a királyok udvariassága. Hivatali időben/munkanapon a munkaidő kezdete valójában a munka kezdetét jelenti, a munkaidő végét követően 10-158 perccel még illik a munkahelyen lenni. Munkaebéd/vacsora alkalmával a vendéglátó 15 perccel a megbeszélt időpont előtt, a vendég pedig pontosan érkezzék.

Fontosabb társasági alkalmakkor koktélparti, állófogadás esetén a vendég a kezdés és a befejezés között bármikor érkezhet, díszétkezéseknél legkésőbb pedig a megadott időpontban. A pontosság szabályai országonként változnak, egyes afrikai országokban a több hetes késés sem ritka, de a diplomáciai protokollt az egész világon be kell tartani, egyetlen országot sem sérthetünk meg.

9./ szerénység: ha szerények vagyunk, az azt jelenti, hogy van mire szerénynek lennünk. A szerény ember jó vitapartner, remek társalgó, értelmes, kulturált, illemtudó.

10./ türelem: nélkülözhetetlen az élet minden területén. "Dühösnek lenni annyi, mint más hibáját magunkon megbosszulni." (A. Pope).

11./ köszönés, kézfogás, kézcsók: a) a köszönés a leggyakoribb és a legtöbb formában megtalálható érintkezési forma,, hazánkban főleg a napszakokhoz kötődik. Súlyos és gyakori hiba, hogy a magyarokra oly jellemző kívánok igét elhagyják a köszönésből, marad a "Jó reggel"t!, "Jó napot!" stb. a "Jó reggelt/napot/estét/éjszakát kívánok!" helyett. Az elköszönés is lehet napszaknak megfelelő, de a leggyakoribb a "Viszontlátásra!" forma.

Előre köszön a férfi a nőnek, a fiatalabb az idősebbnek, a beosztott a főnöknek. Az egyház képviselőjének mindig a "civil" köszön előre. A köszönést mindig illik fogadni és viszonozni. Ha nem nekünk, hanem egy, a társaságunkban lévő ismerősünknek köszönnek, a köszönést nekünk is fogadni és viszonozni kell. Ha valakivel többször találkozunk egyazon napon, elég egyszer üdvözölnünk őt. A protokoll szabályai szerint köszönés 30 lépésen belül történjék. A "Csókolom!", "Kezét csókolom!" a mindennapi életben elfogadott forma, de a hivatali életben nem használjuk, a protokoll pedig lealacsonyítónak tartja. A "Kezicsókolom!", a "Potkiván!", a "Stét!" stb. durva, sértő, kerülni kell. A tegező köszönés csak a családon belül vagy közeli barátok, munkatársak között hangozhat el. Egyre gyakoribb, hogy két idegen már az első találkozáskor letegezi egymást, jelentős korkülönbség esetén is. Ha már így adódott, a tegező viszonyt nem szabad visszavonni. A tegező köszönés legáltalánosabb formája a "Szervusz!" és rövidítései. A szervusz a "servus humilissimus" latin kifejezés rövidítése, jelentése: alázatos szolgája. A középkorban terjedt el, hazánkban akkor még a tegeződés volt szokásban.

A köszönés egyéb formái: - a férfi a kalapját - ha az nem egyen-vagy formaruha része - mindig és mindenki előtt köteles megemelni a köszönéskor, a "külső", az üdvözlendőtől távolabb lévő kezével. A kalapemelés ne legyen "kéregető", mint a "tányérozó vagy a "kalapozó" mozdulata; - cigarettával, szivarral, pipával a szájban köszönni illetlenség; - integetni csak a kb. 30 méternél távolabb lévő barátnak, ismerősnek illik; - a kézfogás legyen gyors, határozott, közepesen erős. Az erőfitogtatást kerülni kell, ugyanúgy, mint a "döglött hal"-szerű kézfogást. A nő nyújt először kezet a férfinak, a vezető a beosztottnak, azonos neműek között az idősebb a fiatalabbnak. Ha külföldre utazunk, ismerjük meg az ottani szokásokat (pl. egy nő soha ne nyújtson zsidó, főleg ortodox zsidó férfinak kezet!); kesztyűs kézzel nem illik kezet fogni, kivéve ha nőről vagy egyenruhás férfiró van szó (a kesztyű az egyenruha része). Ma már a férfiak kesztyűben fognak kezet, ha megállapodtak ebben. Kézfogásnál a férfi köteles felállni, hölgyek között csak a fiatalabb áll fel az idősebb nő vagy a nála jóval magasabb beosztású férfi előtt. - Külföldön egyre ritkább a kézfogás, ennek indoka lehet pl. a szokás, a személyes zóna vagy a a kórokozóktól való félelem. - A személyes zóna fontos szerepet játszik a kézfogásnál és egyéb kapcsolatfelvételnél. A testünktől számított mintegy 30 (0-50) cm. távolság az intim zóma, 50-200 cm. távolság a személyes zóna, azon túl pedig a nyilvános zóna. Ezek döntik el, hogy kit milyen közel engedünk magunkhoz. Ezek a határok persze változhatnak, egy zsúfolt járművön me tarthatjuk be a zónahatárokat. A személyes uóna határai országonként változnak, pl. Angliában és az északi országokban az emberek több 10 méterről üdvözlik egymást, az angolok pedig még bemutatkozásor sem fognak kezet.


Forrás: Wikipédia

  
 
0 komment , kategória:  Viselkedés kultúra  
Gábor versikéje a Nőkről
  2009-03-09 13:51:20, hétfő
 
 




"Nélkületek olyan szürke lenne a világ!
Nélkületek nem nyílna a Földön virág!
Nélkületek nincsen férfi!
Nélkületek nem is lehetne élni!
Éljetek hát soká Ti nők! "
(ismeretlen szerző) 		 
 
0 komment , kategória:  Ünnepek  
Nemzetközi nőnap-A tegnapihoz
  2009-03-09 13:49:50, hétfő
 
 



Gábor Weöres versével emlékezett a március 8-i ünnepünkre:

Ez az a nap, amelyet a nők elég komoly harcok és áldozatok árán vívtak ki magunknak.

A régi korokban a nők nem voltak egyenrangúak a férfiakkal, de szerencsére mindig akadtak forradalmi beállítottságú lányok és asszonyok, akik foggal-körömmel ragaszkodtak ahhoz, hogy a férfitársadalom elismerését, megbecsülését kivívják a nők számára. Ez a harc nem volt egyszerû, de ma már ott tartunk, hogy ezt a napot nem csak a női szervezetek tartják számon szerte a világon. Az ENSZ is megemlékezik erről a napról és sok-sok ország nemzeti ünnepként jelöli meg. Az alábbiakban egy Weöres Sándor vers olvasása után megismerhetjük a Nemzetközi nőnap rövid kronológiáját.

Weöres Sándor

A nő

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképû kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik -
ha nők szeméből rá élet sugárzik.
A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bûvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

A Nemzetközi nőnap az egyszerû, de mégis történelmet alakító nők története. A nők évszázadok óta tartó küzdelmében gyökerezik, melynek célja, hogy a nők a férfiakkal egyenlő feltételek mellett vállalhassanak részt a társadalomból. Már az ókori Görögországban elkezdődött a küzdelem azért, hogy a nők nagyobb figyelmet vívjanak ki a társadalomban, amelyet a férfiak irányítottak. Lüzisztrata ókori görög hölgy a nemi élet megtagadását kezdeményezte a férfiakkal szemben, hogy a háborúnak véget vethessenek. A francia forradalom idején a nők a "szabadság, egyenlőség, testvériség" kiáltásával vonultak Versailles elé, hogy a nők választójogát követeljék.

A Nemzetközi nőnap hagyománya 1857. március 8-án indult útjára amerikai nők demonstrációival, akik a rossz munkakörülmények, és az alacsony fizetések ellen tiltakoztak. A Nemzetközi nőnap gondolata először a századfordulón merült fel. 1866-ban fogadta el a Nemzetközi munkásszövetség a nők hivatásszerû munkavégzéséről szóló határozatot.

1909. február 28-án az Amerikai Szocialista Párt határozata szerint szerte az Egyesült Államokban megtartották az első Nemzetközi nőnapot. 1913-ig február utolsó vasárnapján ünnepelték a nőket.

1910-ben a Szocialista Internacionálé résztvevői alapították meg a nőnapot, mint nemzetközi ünnepet, tiszteletadásként a nők jogaiért küzdő mozgalom előtt, és segítségként az egyetemes női választójog kivívásához. A megemlékezés dátumaként pontos időpontot nem jelöltek ki. E döntés alapján a következő évben, 1911. március 19-én első alkalommal ünnepelték a Nemzetközi nőnapot Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban. A gyûléseken résztvevő férfiak és nők a szavazati jog és a tisztségvállalás joga mellett a munkavállalás, szakmai továbbképzés jogát is követelték, valamint azt, hogy szûnjön meg a munkahelyi megkülönböztetés.

1914-ben miután két millió orosz katona esett el a fronton, az orosz nők február utolsó vasárnapját válaszották, hogy kenyérért és békéért tüntessenek. Négy nappal később a cár lemondásra kényszerült, és az ideiglenes kormány megadta a nőknek a szavazati jogot. Ez a történelmi vasárnap az Oroszorszában akkor használt Juliánusz naptár szerint február 23-ára esett, ami az általánosan használt Gergely-naptár szerint március 8-ának felel meg.

Magyarországon 1914-ben ünnepelték meg először a Nemzetközi nőnapot.



  
 
0 komment , kategória:  Ünnepek  
Babits Mihály: Három angyal
  2009-03-09 13:07:26, hétfő
 
 



Három,három,három,három,három angyal szállt felém.
Egyik fehér,mint a felhő,másik könnyű,mint a fény.
Harmadik úgy hullt a földre az égből egyenesen,
mint egy könny szemből a szívbe,nedvesen és nehezen.
Hogyan óvjam meg az elsőt,hogy ne kapjon foltokat
ujjaimtól?hogyan tartsam szorosan a másikat,
hogy ne tudjon elrepülni?és az utolsót hova
rejtsem el,hogy senki,senki meg ne lássa őt soha?
Óh jaj késő!már az első hószín angyal csupa folt!
És a másik messze szállott,aki olyan könnyü volt!
Harmadikat szégyenemre látja az egész világ,
mert gyászomban széjjeltéptem lelkem őrző fátyolát.
  
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2009.02 2009. Március 2009.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 113 db bejegyzés
e év: 1940 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 248
  • e Hét: 5112
  • e Hónap: 11353
  • e Év: 63619
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.