|
2012-04-27 10:34:51, péntek
|
| |
| |
Mennyi keresztút az ember élete?
Kékes televízióval vízöntő korban születtem,
A filmzenéket, dalokat hamar megszerettem.
Nem tudta még hamar ijedtté kerekedett zöld szemem,
Mennyi fájdalom, gyász lesz egyetlen életem.
Déva vár, labirintus, sakk-kártya, Kádár Kata, kerékbetörés,
Szélmalom, futball, Anna, Cate, elpörölés,
Ezek lettek a nagybetűs emberi szerepek,
S késő értettem meg, mit tesznek fekete kezek.
Lehet ezt így büntetlenül? Senki nem szerethet?
Aki szorgalmas, becsületes, annak ágyat a sír vethet?
A gaz örül, tivornyázik, dalol, s szemtelen lett,
Titkosan folyt a hidegháború, likvidálták az embert.
Agyvérzés és gutaütés, szívinfarktus arat régen,
Kinek nem volt karmikus múltja, halódik vétlen?
Felszámolva az emberség, kiket nem sirat
A Föld lakossága, mert titkos minden hant.
A XX. Század felszámolta az embert mára,
S közvetít fekete levest a győztes sereg, s fáma
Nem szól arról, mit tettek, feketének nevet szája,
A könny már elapadt, s örvend a gazok mája,
Kik nevetnek gátlástalanul titokban legyőzve őket
Hatalmassá dagadt néptömeg, alulról termelték mindet,
Érthetetlen, felfoghatatlan cselekedeteik győztek,
Az ember elhunyt, a maradék segítség nélkül tűrhet.
Hosszú lesz a kötél, hogy elnyújtózhass - írták a Bibliában nekik -,
Mert frigyet kötöttek pokollal, halállal, s verik
Melleiket, mert bevégeztetett, ember válláre teszik
Karmikusan terhelt végzetüket, s ezt nevetik.
Hatalmas csatát kezdtek sötét éjben,
Szélmalom harcot járt a mindenségben
Minden teremtett lény, könyvek seregében
Meseszép világból így lettek test-enyészet régen.
Lefelé épül a templom, fekete a világ,
A haza rég temetőföld, halotti virág
Minden növény, ennyi marad, s az ág,
Mi húzza egyre lejjebb, s gyászol, akit rág
Belül még cseppnyi lelkiismeret,
Ki ismeri az emberi szív rejteket,
S tudja, ember nélkül Európa tovább nem lehet,
Koporsóra sem nagyon telik, embert ki temet?
Az emberek méltatlanul, igaztalanul haltak,
Kik nyomorban, istállóban laktak,
Kelet-vallást így ismételték, s holtak
Neveivel történelmet élesztették a tollak.
Régi és új bekezdéssel mindig új népek
Születtek,s léptek be láthatóba képek
Sokaságából, egykori égi népek
Történelméből új vallásokat kértek,
S kapnak jogot az élethez, s hatalmat,
Középkor visszatért, s kér jutalmat,
Mint Szent Gergely korában voltak,
Isten igéjét tanulják ismét újultak.
A sátán játékának ezzel nincs még vége,
Hiszen ketten maradnak az idők végére,
Sokszor volt berendezve a színtérre,
Hogy egy szenved, míg a többi vére
Által tisztul, nemesedik, s változik a világ.
Ember mindig kell, bár szívükben világ
Nem fénylik, nem ünnepel a vidám,
Szabad ember talán már sohasem, s imám
Száll értük, míg élek, s a becsület,
Az igazi szabadság, a hazaszeretet,
Emberiség és ember tisztelet
Emberek, soha meg nem szűnhet.
Imám gyászosan szól, fáj az igazság,
Fehér zászlója szélben lebegő szabadság,
Örökké égő történelem, hogy a gazság
Győzedelmes, úrrá lett rajtunk a szolgaság.
Hogyan került az ember Golgotára?
Hogyan feszítették sok kereszt után a világra?
Borzalmas, s fertelmes sereg csodálja,
Míg az ember elenyészik, s megy halálra.
Miskolc, 2012. Ápilis 27.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
