|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2007-05-01 09:31:56, kedd
|
| |
| |
Egy MUNKÁSNŐ sorsának alakulása..., avagy
túlélési stratégiák a "kommunista diktatúrában",
valamint a rendszerváltozás kezdetén
Ezen írásommal gyermekeimnek szerettem volna elszámolni arról, hogy miért azt hagyunk rájuk, amit...
Szeretném lányomnak, fiaimnak úgy átadni a "stafétabotot", hogy előtte ismert legyen az a "pálya" - minden viszonyaival - melyen a jövőjüket kellene, hogy "megalapozzák" rendszerváltozás címén, és melyen meg kell majd vívniuk saját élet-halál harcukat.
Milyen jövőképet és életstratégiát lehet kialakítani a múlt sokoldalú ismerete, elemzése nélkül és illuzórikus álmodozásokra alapozva?
Hamisat, élet-idegent, amely nélkülöz minden létjogosultságot!
Meg kell tehát ismerni múltunkat, mert a múltban gyökerezik a jövő! Mivel a társadalom egyik fele (ha tetszik, ha nem) nőnemű, úgy gondolom, hogy leghitelesebben egy nőnemű ember történetén keresztül ismerhetjük meg ennek a "másik félnek" az életkörülményeit, legközelebbi múltját.
Miért kellene külön, a nők szempontjaiból is ismerni az adott korszak történéseit? Miért fontos az, hogy a nő - mint individuális, egyszersmind társadalmi lény is - tükröztesse saját korát, ifjúságát?
Azért fontos, mert még nem volt az emberiség történelmében olyan korszak, melyben a nőnek annyi szerepnek, társadalmi elvárásnak kellett volna megfelelnie, mint az elmúlt 50 évben!
Ebből a szempontból fogalmaztam meg a magyar társadalom elmúlt ötven évében nővé serdült, családot alapító, otthont teremtő(?), majd gyermekeket elvetélő, szülő, nevelő ember küzdelmes életét.
(folyt. köv.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-01 09:29:46, kedd
|
| |
| |
Egy MUNKÁSNŐ sorsának alakulása
Bízó Katalin, a gyermek (2.)
Mit tanult meg a gyermek akkor, ha közvetlen a háború után, az újdonsült "hatalommal fölruházott" munkásosztály gyermekének született, de az ellenségnek kikiáltott kulák-paraszt nagyszülei nevelték, etették, hogy éhen ne haljon?
Megtanult élni. Hogyan?
Megtanulta már egészen kicsi korában az önállóság felelősségét.
Azt a felelősséget például, amikor kihajtotta a mezőre a rábízott állatokat és attól a perctől kezdve egyedül ő volt felelős értük. Azt a felelősséget többek között, hogy: vannak munkák, amelyeket soha nem lehet elhalasztani, mert az állatokat el kellett látni ünnepnap is.
Nem volt ugyan munkarend, meg munkaköri leírás és mégis az egész család egyfajta családi munkamegosztásban, szorgalmasan dolgozott. Megvoltak a pihenés, kikapcsolódás formái is.
A vasárnap, a 7. nap az Úr napja és a Rá való emlékezés napja - TEMPLOMOS nap volt.
Vasárnap reggel, nagymamája és anyja-helyett-anyja-nagynénje ünneplőbe öltöztette. A szép, tiszta ruhájában várta, míg nagyapja befogott a "parádés" kocsiba, és a díszes lószerszámot "ráadta a lovakra. Azután, ha egy kicsit is hűvös volt, bebugyolálták szúrós pokrócba. A nagysuba nagyapjáé volt. Útközben nagynénje oltalma alatt állt (ült) és rácsodálkozhatott a Kunság száz természeti csodájára.
Mert a kicsi lány csodaként élte meg a távoli tocsogóban méltóságteljesen lépegető nagy, fehér-fekete gólyamadár látványát; a kis, mozgó pontra lecsapó és áldozatával egy pillanat alatt felröppenő vércse szívszorító ragadozó vadászatát. Ilyenkor rémülten bújt nénikéjéhez, aki nagy nyugalommal mondta, hogy: "Ez az élet rendje."
Ezzel megtapasztalta azt, hogy az is az élet rendje, hogy egy kisgyereknek, ha fél elemi igénye az odabújás egy biztonságot sugárzó fölnőtthöz.
A tanyán ezt az igényét teljességgel kiélhette anélkül, hogy kényeztették volna. Ott valahogy mindig, mindennek megvolt a felelőse, gazdája. Soha, semmi és senki nem maradhatott "gazdátlan" egyetlen percre sem!
Az esti "Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy!" megszólítású imával búcsúzott a naptól lefekvés előtt. Anyja-helyett- anyja-nagynénje tanította meg neki és minden este együtt mondták el, majd betakargatta őt és leült a varrógép mellé és még sokáig hallotta a varrógép zakatoló zörgését. Ettől volt kerek, egész, biztonságot árasztó az őt körülvevő világ...
Mikor megérkeztek a városba, "leparkoltak" a templom közelében lévő piactéren. A lovak kaptak egy-egy teli abrakos tarisznyát, hogy közben ők se unatkozzanak. Bementek a templomba. Ott is egy életre szóló esztétikai élményben volt része. Gyönyörködhetett a színes freskók és festett üvegablakok mitikus alakjaiban; az orgona- és zengő énekszóban. Ilyenkor találkozhatott egyfajta tárgyiasult szépséggel. Ez a szépség-élmény és mindaz, amit a tanyán megélt érzelmi patronként működtette élete válságos időszakaiban.
(folyt. köv.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-01 09:22:14, kedd
|
| |
| |
Egy MUNKÁSNŐ sorsának alakulása
A pesti kisdiák (3.)
Így fölvértezve, testben és lélekben megerősödve (akkor még nem tudta, hogy egy életre szólón) került vissza hat éves korában Pestre.
Mit kellett volna legelőször megtanulnia?
Azt, hogy letagadja nagyszüleit, felejtse el az egész tanyát, meg mindent, ami odakötötte! Ilyen fogalmakkal kínozta a 6 éves kislányt az apja, hogy: "nincstelen zsellérek vagyunk", mert ha nem, akkor "racizni" fognak. Kati megérezte, hogy az valami olyan rossz, amitől apja úgy félt, mint a halálos betegségtől.
Ezek után már nem is fájt olyan nagyon, mikor megtudta, hogy nagyapja belehalt a beszolgáltatásba.
Nem győzött csodálkozni a sok hazugságon, amivel környezetében lépten-nyomon szembesült!
Olyan mértékű félelemérzettel szuggerálta környezete ezeket a hazugságokat, hogy megtanult legalább úgy csinálni, mintha mindent elhinne... Ez egyfajta önvédelmi reflexként működött benne, ami miatt egész életében bűntudata volt és lesz.
Az általános iskolában, amikor megtanult olvasni, apja ettől kezdve hordta haza a gyári terjesztőtől a könyveket, folyóiratokat. Sajnos még karácsonyra is könyvet kapott - még akkor is, amikor pedig játék-babára vágyott, de nagyon!
A kamasszá serdült gyermek olvasott, olvasott, miközben gyönyörködve tanult és készült arra, hogy majdan fölállhasson arra a bizonyos "prédikálószékre" "jól nevelt, jól oktatott eszes leány asszonnyá változván, a fiát mind jól tudja nevelni, oktatni és tanítani, és aztot tehát az ország szolgálatjára alkalmatossá tenni...". /Mikes Kelemen: Törökországi levelek LXII. Rodostó, 11. Juni, 1725./
Csakhogy apja - ragaszkodván a nehezen "kiérdemelt" munkásosztályhoz való tartozáshoz - gyermekét sem szerette volna semmilyen "gyanús értelmiségi", vagy egyéb "osztályidegen" területen taníttatni.
Mondván:
"Majd, ha lesz egy szakmád, és el tudod tartani magad, azt csinálsz, amit akarsz! Akár tanulhatsz is!".
(folyt. köv.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-01 09:09:16, kedd
|
| |
| |
Egy MUNKÁSNŐ sorsának alakulása...
Az ipari tanuló, avagy a "szocialista" kisinas (4.)
1960-ban még nem volt olyan népszerű oktatási intézmény a gimnázium, mint 10-15 évvel később.
Ekkor még inkább az volt a fontos, hogy a lehető legrövidebb idő alatt munkaerőt állítsanak elő az erre a célra létrehozott (szövetkezeti- vállalati- iskolai tanműhelyek) intézmények. Itt szó nem volt arról, hogy: "minden leszünk", meg, hogy: "a tudás hatalom" (pedig még a csapból is ez folyt)!
Arról volt szó, hogy a (futó)szalagrendszer mellé, a teljesítménybérben dolgoztató konfekció iparnak szüksége volt modern rabszolgára.
Vagyis: olyan munkásnőkre volt szükség, akik kötél idegekkel bírták a napi 8-10 órai robotot minden kommunikációs igény nélkül! Kitermelték - az ókori "beszélő szerszám" mintájára - a legújabb kori: nem beszélő változatot.
Hogyan?
A három évig tartó kiképzés alatt igyekeztek megfosztani őket minden személyiségjegytől, egyéni megnyilvánulási készségtől. Közben elrettentő történeteket meséltek nekik a "reakciós, burzsuj" időkről.
Akkor még nem is sejtették, hogy 30 év múlva ugyanezen emberekkel kellene újrapolgárosodó rendszerváltozást "csinálni"! Éppen ezért teljességgel hiábavaló dolog a nyugat-európai kapitalista piacgazdaságot modellizálni! Nem árt ismerni ezen társadalmak gazdasági fejlődéstörténetét, sőt(!), de nem, mint másolandó modellt!
Nekünk a "szocialista embertípust" - "modern rabszolga" változatát - kellene előbb alkalmassá tenni, testben-lélekben és szellemiekben erre a sorsdöntő feladatra, küldetésre!
Annál is inkább, mert 62 éves korukig tervezik őket erre a célra igénybe venni!
Hogyan?
Átképzéssel, képzéssel, képzéssel....!
(folyt.köv.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-01 09:05:14, kedd
|
| |
| |
Egy MUNKÁSNŐ sorsának alakulása
A "szakmunkás" (5.)
Mit tehetett az az újsütetű "szakmunkásnő", aki Mikes Kelemen egyik fiktív levele hatására olyan fogadalmat tett, hogy: felállván arra a bizonyos "prédikálószékre", okos fiakat és lányokat nevel, oktat önmaga örömére, a családja boldogságára és az egész haza javára?
A lehető legsürgősebben felkereste a lakóhelyi dolgozók esti gimnáziumát és kért egy "Jelentkezési lap"-ot, mellyel jelentkezett munkahelyi főnökénél a "továbbtanulási javaslat"-ért. Ugyanis nem tanulhatott tovább az akkori (napjainkban is érvényben lévő) rendeletek értelmében senki intézményesen, csakis a munkahely és manapság a Munkaügyi Hivatal javaslatával.
Mit mondott a Főnök 1963-ban, amikor meglátta a "Jelentkezési lap"-ot?
- "Nincs szükségem érettségizett varrónőre!"
(folyt.köv.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-01 09:02:48, kedd
|
| |
| |
Egy MUNKÁSNŐ sorsának alakulása a szocilaizmusban
A továbbtanuló munkásnő (6.)
Mivel tudta, hogy mit akar, azt is kigondolta újra, hogy hogyan akarja. És - mert nagyon akarta - javaslat nélkül is fölvették az esti gimnáziumba, mert: "Aki ennyire akar tanulni, nem szabad tőle megtagadni!" mondta a jóságos bácsi külsejű gimnáziumi igazgató.
Eltelt egy boldogságos év. Heti három alkalommal délután 5 órától este 10 óráig előtte is megnyíltak a tudás kapui!
Szinte csekélységnek tűnt az, hogy női szabó szakmunkás létére, mint vasalónő, a vasalódeszkánál állva napi: 9-10 órát teljesítménybérben kellett dolgoznia.
Közben arról ábrándozott, hogy majd egyszer ő is járhat tánciskolába, össztáncra, színházba, hangversenyre, operába, mint nappali tagozatos gimnazista barátja - élete első és talán egyetlen igazi szerelme!
Szülei nem nézték jó szemmel ezt az életmódot. (Főként az örökös rohanás és a munkahelyről való elkésések miatt.)
A teljes fizetését hazaadta - ugyan már alig várta és örült, hogy volt végre önálló keresete - így valójában még mindig nem volt pénze, amivel csakis ő rendelkezhetett volna.
Mindez nem vette el a munkakedvét. Igyekezett még többet, és csak úgy ösztönösen: szépen dolgozni.
Mi motiválta erre? Az a gondolat: ha több pénzt visz haza, talán jut végre belőle neki is.
Szeretett volna egy német nyelvtanfolyamra befizetni, amire már régóta kérte a pénzt, de soha nem kapott rá...
A nagy igyekezetnek a munkahelyén valóban megvolt az eredménye. "Pályakezdő" vasaló létére "kiugróan magas bért" számolhattak el részére. Mi lett a jutalma?
Az akkor oly divatos kitüntetés, dicsőségtáblára kerülés?
Ó, nem!
Mint valami bűnjelet, úgy hordozta végig a részlegvezető a fizetési borítékját. És miután leállíttatta a gépeket, pár mondattal ismertette a - megfáradt, a családi kötelezettségek és teljesítménybérben dolgozás között őrlődő, családanya-varrónőkből álló - hallgatóság előtt, hogy:
"Ha Bízó Kati, frissen szakvizsgázott, fiatalkorú munkaerő ilyen kiugró teljesítményre képes, ez csak úgy lehetséges, hogy laza a norma. Tehát: meg kell szigorítani!"
(folyt.köv.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-01 08:59:45, kedd
|
| |
| |
Egy MUNKÁSNŐ sorsának alakulása szocilalizmusban
A bűnbak (7.)
Alábbiakban a korra jellemző bűnbakgyártás tipikus példáját ismertetem.
1./ Végre úgy lehetett a normaszigorítást bevezetni, hogy a részlegvezetés és a KTSZ vezetősége talált hivatkozási alapot B.K. személyében. Megnevezte, hogy kinek lehet mindezt "köszönni"!
2./ Miután, megnevezték a bűnbakot, máris lehetett őt utálni, a "népharagot" ráirányítani, ami nem maradt el és sajnos célba vették B.K. gyenge idegzetű ,,anyját" is, aki szintén a részlegben dolgozott már évek óta, mint varrónő.
3./ "Két legyet ütve egycsapással": B.K.-t kiközösítette a munkahelyi közössége, (vagyis még be sem fogadta), valamint a hirtelen felszökő magas vérnyomással kórházba került anyja miatt a családi közösség is őt hibáztatva: egyik este arra ment haza, hogy minden könyve és füzete ki volt az ajtó elé rakva, az udvarra. Miután a lakáskulcsa sem illett a zárba, maradt a pesti utca, mint é l ő h e l y.
Így lehet embereket tönkretenni, likvidálni - anélkül, hogy a bűn vádját rá lehetne bárkire is bizonyítani!
Mi történt valójában? A szülők - elidegenítve saját gyereküktől, saját szülői felelősségüktől, megtagadták tőle az otthon nevezetű életteret, ami gyermeki jogon járt volna neki! Ez viszont "családi ügy", amibe a hatalom már igazán "nem szólhat bele".
A "hatalom dolga" ilyen esetben csak annyi volt, hogy olyan helyzetet teremtett, amelyben az emberek egymásra uszulva, egymást tették tönkre, anélkül, hogy bárkit is jogi szempontból felelősségre lehetett volna vonni!)
Ebben az esetben is nyilvánvaló volt, hogy a 17 éves gyereklány nem tudta apjával szemben a jogait törvényes úton érvényesíteni! Azonban, amiért tisztában volt e jogokkal, nem tágított. Igaz: veszekedésbe torkolló vitában, de tisztázta apjával, hogy nem vétett a Munka törvénykönyvben foglaltak ellen. Tudta, hogy valójában az érdeme a hibája!
Összefoglalva: a kiszolgáltatottság érzése és az a tudat, hogy soha többet nem számíthat senki másra, csakis ellehetetlenített önmagára, olyan súllyal nehezedett rá, hogy ettől kezdve szolgai alázattal tette a dolgát, élte tovább az életét és önként vállalt kötelezettségeinek sorra nem tudott eleget tenni. Gyakran foglalkozott az öngyilkosság gondolatával.
Először - rövid élete során - képtelen volt a kialakult helyzetre életstratégiát találni.
Élete igazán tragikussá azonban csak ezután kezdett válni. A munkahelyén áttértek a kétműszakos munkarendre. Ez azt jelentette, hogy a délutános héten heti három alkalommal, kb: 15-18 órát hiányozva, hamar elérhette azt az óraszámot, ami miatt évismétlésre kényszerült volna a gimnáziumban.
(A két-műszakra való átállás sok gyereknek is veszteséget okozott, hiszen - délutános héten - anyjával alig, vagy nem is találkozhatott. Sok partner- és házastársi kapcsolatot is tönkretett.
Erről azonban nem készültek statisztikai kimutatások, így igazán nem tudok rájuk hivatkozni! Arról viszont igen, hogy mennyire "lehetett a termelékenységet fokozni"...
Miért nem nézek utána ezen adatoknak?
Azért nem, mert:
l./ Nem értettem és nem értek egyet azzal a törekvéssel, hogy egyre több munkásnőt bevonva a termelésbe - a "szocialista egyenjogúság" részesévé téve - és helyettük senki, de senki nem pótolta gyerekeiknek az élet jogán, (mert nem a gyerek akarja az életét) járó gondoskodást!
Azért nem, mert:
2./ Ma már köztudott, hogy az így, - a már amúgy is túlteljesített terv túlteljesítésével megtermelt, fölhalmozott, eladhatatlan termékekért, minden raktározási költségével együtt - az anyjuktól, a családi élettől megfosztott gyerekek; a fölnövekvő anyátlan, apátlan nemzedékek fizetnek!
Azért nem, mert:
3./ Sorolhatnám az ezer érvet, de dolgozatom, tudósításom nemcsak erről szól. Így inkább folytatom B.K. történetét azzal, hogy hogyan fizetett ő?
(folyt.köv.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-01 08:55:29, kedd
|
| |
| |
Egy MUNKÁSNŐ sorsának rövid leírása
A reménytelen szerelmes (8.)
Közben kedvese is elmaradt mellőle... Hamarosan eljegyezte, majd a diploma után feleségül vette a tánciskolában, táncklubban állandó - szintén nappali tagozaton tanuló - partnerét. Elveszítette élete nagy szerelmét, mert ő az érettségi után katonatiszti főiskolára jelentkezett és, mint ilyennek csakis hozzávaló KÁDERLAPPAL rendelkezőt vehetett feleségül... Katalin KÁDERLAPJA azonban NEM VOLT MEGFELELŐ! Ráadásul nem csak egyetlen kulák-vitéz szempontjából, hanem a családja érintve volt az 1956-os forradalomban is.
Szegény kis Kati, ekkor még nem is sejtette, hogy az élet minden területén negatív diszkrimináció várja....
Ettől a reménytelen szerelemtől újra magára talált. Felélesztette elszántságát.
Újból visszatért a Mikes Kelemen-i gondolathoz és újra tervezte az életét. Hogyan?
Nőiesen romantikus lélekkel hitt abban, hogy valahol él e hazában az ő "Tímár Mihálya". Tudatosan készült arra, hogy ötvözze jellemében "Tímea" intelligenciáját, céltudatosságát, "Noémi" érzelmességét, "Teréz mama" anyáskodó gyengédségét.
Úgy érezte, hogy csak egy ilyen sokoldalúan gazdag érzelmi- és szellemi skálán élő nő tudja boldoggá tenni az ő "aranyemberét".
Azt hitte, hogy az ország telis-tele van olyan ifjú férfiakkal, akik ilyen feleségre, társra vágynak...
Hiszen ők is ugyanazon a "kötelező" irodalmon nőttek föl, mint Katalin.
Minden oka meg volt azt hinni, hogy - ha nem is azonosan, de legalább - hasonlóan alakította kortársai mentalitását is a közös anyanyelvi kultúra, irodalom ismerete!
Ekkor még föl sem merült benne, mert még nem tudott róla, hogy az ember nemcsak külső, csakis rá jellemző személyiségjegyekkel, hanem belső, "veleszületett" pszichikus struktúrákkal (intelligencia, vérmérséklet, jellem) rendelkező individuális lény.
Vagyis minden embernek mást és mást jelentenek a művészi (irodalmi) alkotások. Vannak olyan emberek, akikben nehezen lehet felébreszteni az esztétikai igényt, mert hiányzik belőlük a gyönyörködéshez szükséges szenzibilitás...
Fiatal házasok élete a "frizsider szocializmus"-ban
Amikor Kati 18 évesen rájött, hogy szüleinek az az évszázados visszalépés egzisztenciális életükben: az életben maradás záloga - és hallani sem akartak másfajta életfelfogásról, életformáról - önként elmenekült a "szülői háztól".
Mihez kezdhetett egy állandó bejelentett budapesti lakcímmel rendelkező lány a szocializmusban?
1./ Munkásszállón szállást nem kaphatott, mert az csak a vidékről toborzott munkáslányoknak járt.
2./ Albérlet után nézhetett, de mihelyt elmondta, hogy szülei Pesten élnek, csak képtelen velük egy fedél alatt lakni, azonnal egyértelmű elutasítás volt a válasz.
3./ Férjhez ment.
4./ Kiállt a Rákóczi térre.
5./ Munkahelyi prostitúcióra adta a fejét (testét).
Katinak a harmadik lehetőséget kínálta föl a sors: B.J. TMK-lakatos személyében.
B.J. a szabolcsi alkoholista apától a fővárosba menekült fiatalember, az otthonteremtés lehetőségét remélve - a pesti lánnyal kötött házassággal - vélte élete jobbra fordulását.
Kati tudta, hogy B.J. nem egy "Tímár Mihály", de bízott benne, hogy mind a 20 életévével még azzá válhat.
Fiktív eltartási szerződéssel hamarosan hozzájutottak egy tanácsi- szoba-konyhás főbérlethez a fővárosban. Ettől kezdve, ha mindketten kizárólag az anyagi gyarapodást hajszolják, valószínű létrejöhetett volna köztük egyfajta házastársi összhang.
B.J.-nét azonban nagyon bántotta, hogy a gimnáziumi tanulmányait a két-műszakra áttért munkahelye miatt abba kellett hagynia. Mielőtt ez bekövetkezett volna, megpróbálkozott egy állandó délelőttös munkarend szerint dolgozó üzem álláshirdetésére jelentkezéssel, amit elvállalt, tanult szakmáját föladva.
Előtte végig kellett csinálnia a kötelezően előírt, un "munka-alkalmassági egészségügyi vizsgálatsort".
Többek között a megalázó, diszkriminatív nőgyógyászati vizsgálatot is!
Ott, föltette a nőgyógyász a nagy kérdést, hogy: "Utolsó rendes menstruációja?" (Hirtelen nem is tudta az igaz választ, mert olyan biológiai adottsággal rendelkezett, hogy ha túlzott fizikai és idegrendszeri terhelésnek volt kitéve - egészen egyszerűen szünetelt a ciklusa.) Éles villanással beléhasított a helyzet tragikussága és mondott egy héttel korábbi dátumot. Szerencséjére, mert akkor minden menstruációs kimaradást - pláne a 20 év körüli nőknél! - kizárólag terhességgel magyaráztak.
Egy esetleges terhesség azonban az új munkahely elvesztését jelenthette volna.
(Így aztán nem csoda, ha ezekben az években szinte futószalagon végezték az un terhesség-megszakításokat a kórházakban! A munkásnőknek nem sok segítséget adtak az egészségügyiek a védekezéshez. Végigrettegték ifjúságukat, legszebbnek mondott életszakaszukat. A férfiak, fiúgyerekek sem törődtek azzal, hogy teherbe esik-e az aktussal a lány, vagy asszony. Az, ugyanis - ezekben a körökben kiváltképpen - a "nő gondja-baja" volt. Házasságon belül is "az asszonynak született gyereke" és nem a házaspárnak.)
B.J.-nénél azonban mindent rendben találtak. Szorongása az új munkahelyén nem múlt el, hanem tovább fokozódott. Három hónap próbaidőre vették föl.
A következő tanévben újra kezdte a gimnázium második osztályát.
A három hónap próbaidő leteltével, a külön erre az alkalomra földuzzasztott létszámot szétosztották a három műszakban üzemelő üzemrészek valamelyikébe. B.J.-né a szárítóba került, a csoportnormában dolgozó egyik brigádba. Hatalmas vizes-bálába göngyölt törölközőket kellett a forró kalanderen kétszer-háromszor átengednie, míg meg nem száradtak. Az üzemrészben nem működött az egyetlen elszívó, mert elromlott és a század eleji berendezéshez nem kaptak alkatrészt. A nyári 30 fokos melegben az üzemen belül a - magas, vegyi appretúrás párát tartalmazó - levegő gyakran elérte az 50 fokot!
Soha nem keresett olyan jól, mint akkor, mert veszélyességi- és éjszakai pótlékkal próbálták ellensúlyozni az egészségtelen, embertelen körülményeket! B.J-néék a házban, ahol laktak, elsőként vehettek teljes szobabútort, tv-t, hűtőszekrényt...B.J-né talán még soha nem volt olyan boldogtalan, mint ebben az időben. Sokszor, de nagyon sokszor(!) mondogatta magában:
"Ó, zordon Szépség, mosolyogsz fölöttem
S hallgatva ülsz a dús Élet hegyén.
Egy ájult lelket hoztam. Az enyém
És fölajánlom Néked összetörten."
/József Attila: A szépség koldúsa/
B.J-né ismét kimaradt a gimnáziumból... A következő tanévben - önköltséges alapon - újból felvételizett egy iskolába, éspedig a dolgozók gyors- és gépíró iskolájába. Sikeres felvételi után heti három alkalommal, a fizikai munkától elnehezült kézzel: gyors- és gépírást tanult.
Férje egyre értetlenebb ellenszenvvel szemlélte ifjú felesége heroikus küzdelmét. Megértő szóra talált az italboltban. Miután minden cimbora fizetett egy kört, így elérve a részegség állapotát - hazatámolyogva, ki-ki igazságot szolgáltatva "kiosztotta a családot" - delériumos álomba zuhant. B.J.-né zokszó nélkül tűrte a fizikai megpróbáltatásokat, miután hiába próbálkozott a szép-szóval- meggyőzés módszerével.
Hamar rájött, hogy a részeg állapottal férje elhatárolta magát, egyszersmind kirekesztette magát abból a világból, amiben magánemberként élt.
Mint munkaerő, (mert megtanították neki) tudta mi a dolga. De mihelyt magára maradt, mint első generációs "szocialista" férfiember, elbizonytalanodott. B.J.-né tudta, hogy ez olyan probléma, amit egyedül nem tud megoldani, de azt is tudta, hogy a válás és egy másik férfiember - hasonló módon a presztízsvesztéstől alkoholista - "férjülvétele" nem megoldás. Beszerzett némi púdert, meg napszemüveget a kék-zöld foltok leplezésére és rendületlenül továbbtanult.
Budapest, 1995. december 21.
(Bóna Mária Ilona)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-01 08:41:48, kedd
|
| |
| |
Négyszáz dolgozót bocsátanak el a Kaposi Mór Kórházból?
Webdoki 2007. május 01. 06:50, kedd - Krasznai Éva
Három-négyszáz dolgozót kell elbocsátani a Kaposi Mór Oktató Kórházból, ha
nem rendeződik rövid időn belül az intézmény pénzügyi helyzete. Az
intézménynek több száz millió forintos adóssága van.
A kórház igazgatóját, Repa Imrét Molnár Lajos egészségügyi miniszter
utódjaként is emlegették.
Repa Imre, a súlyponti kórház igazgatója 1 hónappal ezelőtt még azt mondta:
250 millió forint hitelt vesznek fel, amivel év végéig megoldódnak a gondok.
A kórház azért került nehéz helyzetbe, mert hozzácsatolták a 300 millió
forintos hiánnyal küzdő
mosdósi Tüdő- és Szívkórházat.
Repa Imre, aki az államreform bizottság tagja is egyben, a kezdetektől fogva
támogatta az egészségügyi reformot.
Ő, saját bevallása szerint hússzor annyi kórházat záratott volna be, mint az
egészségügyi miniszter,
legalább 60 intézményre tett volna lakatot.
Repa Imrét egy időben Molnár Lajos lehetséges utódaként is emlegették.
Forrás: HírTV/Magyar Nemzet
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2007-05-01 08:40:02, kedd
|
| |
| |
NEM HAGYHATOM SZÓ NÉLKÜL EGY MONDATBAN
A tartalomból: Sajnos igazam volt, bár ne lett volna, mert Európa is jobban
járt volna
Nem melldöngetésből, csípőbőségből vagy magyar és nemzetközi valagrend
várományosként írtam,
írom és mondom is azt, hogy Románia belülről fogja szétrágni az UE-t, mint
moly a gyapjúszövetet,
s hogy nem Románia fog az EU-s normákhoz igazodni,
hanem az EU züllik vissza Románia balkáni praktikái szintjére.
Tom Gallagher, a neves brit politikai publicista, aki a Romania libera
bukaresti napilap vélemény
(opinii) rovatában már évek óta közöl románul elemző írásokat
kelet-európáról, legújabban osztja
(biztos megtanulta!) véleményemet Romániáról.
A tegnap, a bukaresti Realitate (valóság) hírtévé szalagmondatokban hozta az
angol úriember véleményét a Romániában dúló helyzetről:
Románia veszélyezteti az EU belső stabilitását
(mint ahogy azt tette egyébként a volt unióban is: szovjet- saját
megjegyzésem!),
és hogy Romániában csak Traian Basescu maradt az egyetlen politikai ember,
aki a romániai megagazemberség és a megakorrupció útjában tudna állni.
Azt is mondta, hogy az orosz és az ukrán maffiát az 1989 utáni román szekus
újgazdagok (tőkések)
vezették be kézen fogva az EU-ba.
No persze az előbbiek európai lezserségéhez bőségesen hozzájárultak a
magyarországi MSZP-sek és mások is.
Mikháza, 2007-04-30
(to)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2007. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
344 db bejegyzés |
| e év: |
2982 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1186
- e Hét: 4714
- e Hónap: 13318
- e Év: 49259
|
|
|
Offline
