Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Kohut Katalin: A Mikulás vacsorája
  2015-11-02 22:04:11, hétfő
 
  Kohut Katalin: A Mikulás vacsorája

Kék és sárga kisszobámban édesen aludtam,
egyszer felriadtam zörgésre, vízcsobogásra.
A Mikulásra csodálkoztam felszabadultan.
Főzött, sütött talán nekem? - nem gondoltam másra.

A megterített asztalon fejedelmi étek,
kedvenc ínyenc falatok, torta, pezsgő buborék.
Meglepetés mind számomra, s lemondani vétek,
a misztikus zene, s a jókedvem az adalék.

A Mikulás bácsi roppant elvarázsolt engem,
a névnapomon meglepett - s már teli a hasam,
mert az asszonyt - jól tudja ő is - megfogja menten,
ha finomakat főz és beszél hozzá nyájasan.

2015. november 2.
  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Furcsa ünnepnap (Vilma-Béla párbeszéd)
  2015-11-02 18:35:16, hétfő
 
 

- Béééla! Képzeld, Mariska hatezer forintos díszt vitt ki a temetőbe, alig bírta magával cipelni!
- Minek, ellopni?! Rossz bele is gondolni, hogy a barbárokat egyre jobban szaporítják az egész világon. Talán még ennének is a sírokról, ha odahelyeznék nekik az ennivalót!
- Honnan is tudnák, drága Béla, mit is jelent a szívvel való életérzés!?
- Ezért barbárok! Lelopják a sírokról a virágokat és eladják másoknak. Meggyalázzák a halottakat is.
- Nem csodálkozom ezen, Béla, hiszen nem tudják, mit jelent emberként élni, pedig a százharminc éve ideözönlött legalacsonyabb kasztréteg már kilencven éve nemesedik. Mire mi kihalunk, talán emberré is válnak.
- Akkor majd, drága Vilma lehet tor-ünnepet tartani a temetőkben is, a túlvilági boldogság ünnepe, a Halottak napja is feledésbe merül.
- Visszajön az egész világon a kelták és régi népek ember áldozó halotti ünnepe.
- Igen, már a gyerekek is Halloweent tartanak az iskolákban. Nem is fogják fel, nem magyarázzák meg nekik, hogy ez az ünnep a sír és pokol népéé, ők jöttek ki a sírokból régen a Halottak napjára, hogy ember áldozatokat válasszanak maguknak.
- Kész horror! Nem véletlen szeretik az ilyen filmeket is, már nem riadnak vissza a vértől sem, sem a bűnözéstől. Most mindenütt az alvilág érvényesül és szedi az áldozatokat.
- Vámpírok, boszorkányok, démonok, mini szoknyás ördöglányok lejtik a dervis táncot a tisztesség és becsület előtt és rengeteg csápolójuk van. De előásták a halál népeit is, a sziklai eleven halottakat, a pincés népeket, s még felsorolhatatlan a berendezése a világ végének. Késik a megoldás.
- Nincs ki magyarázatot nyújtson az eseményekhez, megállt minden már majdnem hatvan éve, azóta tombolnak és hosszabbítanak.
- Most telefonált anyuka, hogy édesapám és öcsém sírját megrongálták. Olyan hatalmas lyukak lettek a sírkövön, melyek csak idegen kéz által jöhettek létre, mintha valamilyen eszközzel verné valaki szét a sírt.
- Nem is tudom, Vilma, mit tudnánk tenni, hová is forduljunk ez ügyben?
- A rendőrség tehetetlen. Mikor pár éve a temetőben jártam, minden fel volt dúlva és összelyuggatva, ismeretlen nevűek kerültek frissen eltemetésre nagymama sírutcájába. Valamikor az volt a gyermekek temetőrésze. Áhítattal és szomorúan néztem végig kislány koromban a gyereksírokat. Némelyik fölé angyalszobrot állítottak. Megnéztem a fotóikat, csodálatos gyerekek voltak. Nem értettem a halált, egészen addig nem szembesültem vele, ameddig apámat elveszítettem. Csak álltam a sír mellett némán és nem tudtam sírni, belém rekedt a szó, egy érzés kiszakadt a szívemből.
- Igen, a halál titokzatossága ismeretlen az élők világában. A régiek, drága Vilma általában végelgyengülésben hunytak el.
- Emlékszem, amikor az egyik gyerekkori beszélgetőtársam, Tulpa bácsi elaludt. Mentem át reggel boldogan, s Tulipán néni, ahogyan hívtam őket szájára tette a kezét és halkan súgta, hogy Tulipán bácsi elaludt. Benéztem a szobába és ott feküdt az általam csodált nagyapa az ágyon. Nem tudtam, hogy ez a halál.
- Igen, ilyen volt régen. Tudod, Vilmám, vannak véletlen balesetek is, de még több az italos állapotban és figyelmetlenül elkövetett, aminek az oka az egyén saját maga. Mindent meg lehetne előzni óvatossággal. Rengeteg a hirtelen halál, láthatod naponta, vagy hallhatod, ha még képes vagy arra, hogy megnézd a híradót.
- Nem nézem évek óta tudod, Bélám a televíziót, nem bírom feldolgozni a történteket. Azért nem vagyok vak és itt élek, szót kellene emelnem valahogyan, meg kellene értetni mindenkivel, hogy elég volt a szörnyűségekből!
- A balesetek mellett arat a szívinfarktus, az agyvérzés, a rák és különféle új betegségek, melyek régen nem léteztek. Nagyapáék korában a TBC vitte az embereket, az ország összes kastélyában tüdőkórházakat tartottak fenn. Micsoda pazarlása ez az életnek!
- Mindig a jók halnak meg, nem értem...
- Senki sem, drága Vilma és nekem nem magyarázat a túlvilági élet. Egyszer élünk és jogunk van ahhoz, hogy életünkben boldogok és elégedettek legyünk. Miért kellene szenvednie a jó embereknek, miért nem a gonoszoknak?
- Pedig az okkultista tanítás szerint a gonoszoknak kellene tisztulniuk, hogy egy másik dimenzióba lépjenek, szenvedéssel, előző életük tetteinek függvényében, visszakapva mindazt, amit mások ellen elkövettek.
- Külön kellene választani végre a sötétséget a fehérségtől, mert a kettő nem ugyanaz és nem élhetnek egy népként sem. A sötétség olyan erő, ami mindent feldúl, tönkretesz, gyilkosokból és fékezetlenekből, fajtalankodókból áll. Én bevezetném ismét a gyilkosok országát számukra.
- Jó messzire kerültünk a Halottak napjától és a kelták halotti ünnepétől. Lényegében mindkettő ember áldozatot jelent. Szó szerint értsd, a csodálatos föld olyan lakóhely lett, ahol az ember áldozat.
- Ezért nem tartok Halottak napját, mert a szeretteim a szívemben vannak, legalábbis, amíg én élek. Naponta velük kelek és fekszem, bennem léteznek tovább. Akkor megyek a temetőbe, amikor időm engedi.
- Nem helyes szó rá az ünnep, mert ebben a szóban a varázslatos csodavárás van jelen. Akkor lenne értelme a Halottak napjának, ha a világon minden megmaradt jó ember egymással kezet fogna az emberség és a szeretet jegyében.

2015. november 2.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Márai Sándor: Shakespeare
  2015-11-02 16:47:20, hétfő
 
 

Ő az egyetlen férfias költő a világirodalomban. Férfias, tehát szemérmes.

Titkát évszázadok óta feszegetik, vésővel és feszítővassal, mint egy fáraósírt, amelyben egy elmúlt világ minden kincse és rejtélye meglelhető. Hőseit elevenen boncolták, minden szavukat kettévágták, vizsgálták tartalmukat napfénynél és homályban. Azt is kétségbe vonták, hogy élt valamikor. Mintha a világ lelke szólalt volna meg egy napon, rejtélyesen, az emberi lélek, közvetlenül és személytelenül. A kutatók aztán, csüggedten, vállukat vonogatták. Nem lehet ,,megfejteni". A világegyetemet sem lehet megfejteni. Bele kell nyugodni, hogy van.

Hősei habzó szájjal beszélnek mindenről, ami az emberi élet értelme és értelmetlensége, a színen ott támolyognak Hamlet, Lear, Prospero, Jago, Első Gyilkos és Második Gyilkos, hízelegnek, esküdöznek, hazudnak, kardot rántanak, gyilkolnak és feláldozzák magukat. De ő, Shakespeare, hallgat. Azt a szót, amit a költőtől és a prófétától vár a bűnös világ, a megbocsátás szavát nem mondta ki soha. Nem szólt közbe, mert férfi volt és költő volt, tehát szemérmes. Ezt mondta: ,,És Kelet arany ablakát kitárta." Vagy valami hasonlót. Kurta köpenyben áll a világ felett, nyakában körgallér, szakálla gondosan nyesett. Szeme figyel, pártatlanul. Keskeny száját összezárja. Mindent tud. Nem bocsát meg. Reszkessetek.		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Köszönet
  2015-11-02 16:46:01, hétfő
 
 

Megfontoltam ezt és most kimondom: én az életben a legtöbbet és legszebbet nem a tájaknak és városoknak, nem a pénznek, nem az asztal örömeinek, nem is a nők kegyének, még csak nem is a férfiak barátságának köszönhetem. A legtöbbet és legnemesebbet az életben a költőknek köszönhetem. Ők adták azt, néha, egy sorban, egy villanásra, amit hiába kerestem a tengeren és a hegyek között, az emberek társaságában és a nők karjai között, ők adták azt a lelkesedést és feledkezést, azt a szívdobbanást és könnyes gyönyörűséget, amiért érdemes volt élni és embernek lenni, csak ők! Petőfi és Rilke és Verlaine, Goethe és Vörösmarty, Swinburne és Juhász Gyula, Byron és Tóth Árpád, Berzsenyi és Horatius, ők adták nekem az életben a legtöbbet, az igazit, a legnemesebbet. Minden más zavaros és tökéletlen volt. Ezt köszönöm most, hosszas megfontolás után.		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2015.10 2015. November 2015.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 112 db bejegyzés
e év: 656 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 783
  • e Hét: 5647
  • e Hónap: 11888
  • e Év: 64154
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.