Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/11 oldal   Bejegyzések száma: 106 
Márai Sándor: Souvenir
  2016-01-28 19:37:43, csütörtök
 
 

Éjjel átfagyva érkeztem haza, s lefekvés előtt forró fürdőt kértem. Amíg a gőzölgő víz csorgott a kádba, arra gondoltam, hogy a szelídített természet mögött még mindig ott vicsorog a másik, az igaz, melyről már csaknem megfeledkeztünk - e fagyos, éjszakai pillanatban bálnák és rozmárok úsznak az Északi-tenger jégtáblákkal zajló felülete alatt, a hómezőkön jegesmedvék vadásznak a holdfényben, s mindez időtlen, és nincs kalendáriuma, nincs karácsonya és nincs ok, sem remény reá, hogy valaha is megváltozzék. Valahol van még végtelenség, igazi hideggel és igazi hőséggel, s talán a hozzávaló emberekkel is. Egyszerre honvágyat éreztem.		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Dopping
  2016-01-28 19:36:39, csütörtök
 
 

Elmenjek veled, fél hétkor, megnézni a Három kis malacot? Jó, elmegyek. Egyáltalán, látod, már egészen engedelmes vagyok.
Csak ne hidd, hogy ez az engedelmesség neked szól. Sajnállak, mikor engedelmeskedem. Sajnállak, mert te is, mint az egész világ, mint a ciprusok és a Vezúv, mint a bódulat vagy az aszpirin, mint a haldoklók vagy az eső, mindez csak a dopping számomra, mesterséges anyag, mellyel örök versenyemre készülök.		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: A sors elé
  2016-01-27 21:15:49, szerda
 
 

Ó, az ostobák, akik nem hisznek a sorsban! Nem tudják, hogy hiába minden ármány, szándék és ügyeskedés, az élet napsütötte tájképe egy alkonyaton megtelik árnyakkal; ami tegnap szabályos formában állott össze kezed alatt, ma szétesik, hulladékszerűen, ami tegnap eleven érzés volt és forró kapcsolat, ma nyúlós ragadék és teher, ami tegnap lendület volt, reggelre bicegő kullogás! Tudni a sorsról, mint az élet ütemének ellensúlyáról! Az a félelmes és szédüléssel telített pillanat, mikor az élet egyensúlya felborul, ,,ok" és ,,hiba" nélkül, s nem marad más körülötted, csak füstölgő romhalmaz, s fejed fölött a szürke ég és a néma istenek! Hová sietsz ily dölyfösen és délcegen, oktalan? Hajolj meg, és feleld csendesen: ,,A sors elé, a sors elé."		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Élni, egy titokkal
  2016-01-27 21:14:47, szerda
 
 

Élni, egy titokkal, mint a régi emberek, akik mindent elmondtak, leírtak, vagy bevallottak, csak azt az egyet nem, ami szívükben égett, élni, mint a régi költők vagy gárdatisztek, akik párbajra mentek egy félreértés miatt, de kínpadon sem vallották be azt az egy nevet - sokféle kínpad van! -, élni, pecséttel szívünkön és ajkunkon, az égre nézni, mindenről beszélni, de arról az egyről hallgatni, halálig. Úgy hallgatni, mint Puskin. Verset, vagy regényt írni róla? Igen. Elmenni pszichoanalízisbe. Nem.		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Kohut Katalin: Méltóság-vesztés
  2016-01-27 18:50:18, szerda
 
 

Az emberi méltóság megfizethetetlen. Ha sokáig tartó megalázásnak van kitéve, tűri zokszó nélkül embersége sárral tapodását, az oktalan pletykákat, mert nem érti, ezért valójában nem ér el szívéhez, de önbizalomhiány jelentkezik nála. Mi is a baj az emberekkel, hogy olyan sokan sértik őket először szóval, később testileg? Olyan világot élünk, amikor az emberség ellenesek uralkodnak az országban. Nevetnek azon, amikor sikeresen eltemetik sértésekkel az áldozatot.

Magdi születése óta nyelt először az anyjának, aki benne apja hasonmását látta, azt a méltóságot, amit nem bírt elviselni, de lopva irigykedett rá. Férje hosszú éveken keresztüli naponkénti megalázása sem vette el méltóságát, bár már ez egyenesen a szíve összetörése után fizikai bántalmazásokon keresztül a szeretete, a szépség, a nagyság elleni merénylet volt. Naponta összetörte olyan csúnya szavakkal, melyeket nyomdafesték nem bír és tönkre akarta tenni azért is, hogy irodában dolgozik, meg hogy mindenki szereti, munkatársai angyalnak szólítják. Magdi a cseléd volt, szorgalmasan végezte munkahelyén mások munkáit is, melyekért fizetést nem kapott, majd otthon a mosónői házi munkát. Eltartotta a férjét kevéske fizetéséből. Úgy döntött tíz év után, hogy változtat, kilép a házasságból, hiszen ő volt mindig a családfenntartó.
Soha nem akart férjhez menni, a körülmények kényszerítették rá, majd nem akart elválni, mert a házasság szent volt számára. Restellte kiteregetni a bíróságon szégyenét, melyek emberségét érték, ezért közös beleegyezéssel mondták ki a válást. Kifizette a férjét, melyről nyugta nem készült, s boldogan fellélegzett. Munkahelyet is változtatott, azzal az ígérettel, hogy majd a vasúton támogatják egyetemi tanulmányait, ott nem számít, hogy nem káder. A bíróság udvarán odaszólt neki a férj: - Genyó, úgyis megszívatlak!

Idegösszeroppanást kapott akkor, amikor már nyugodtan élhetett volna gyerekeivel. Bátyja mindig hideg volt hozzá. Az apjuktól örökölt szőlőbe jártak egy darabig, míg ki nem zárta onnan, miután leszüretelt mindent és kiárulta a piacon.
Csernobilkor még a szőlőben volt gyerekeivel. Bátyja megjelent egy mackós, zömök külsejű árnyékférfival, amelyiknek egyik szeme alig volt látható. Meglátta Magdit, s egyre azt mondogatta: - Szeretlek, szeretlek, szeretlek!
Magdi nem törődött az ellenszenves ürgével, hazament a sóskával, amit szedett. Vacsorára elkészítette. Másnap csengettek az ajtaján. Ott állt Tibi egy csokor rózsával és másik kezében egy csíkos vázával. A vázáknak nagy jelentőségük volt akkor, hiszen ezek szimbolikus jelentőséggel bírtak. Tibi elég rámenős volt, a nyaki daganattól reggel óta fulladozó Magdinak felajánlotta, hogy elviszi a megyeközpontba az asszonyt autóval kivizsgálásra. Nem tűrt ellentmondást. Magdi nagyon rosszul volt, szédelgett, vashiányos lett, haja hullani kezdett, nagyon lefogyott. Ilyen állapotban elfogadta a férfi ajánlatát.
Tibi hozott magával piát és húst is, hogy az asszony készítse el. Magdi odatette a pörköltöt, de mivel italt soha nem fogyasztott, meglöttyent kezében a forró olaj és a combjára ömlött, tönkre téve szép, világoskék ruháját.

Másnap Mariann, a felette lakó elvált asszony, aki alkoholista hírében állott bejelentette, hogy Tibi a barátjával mit tett vele kihasználva részegségét. Mikor Magdi számon kérte a férfit, azt kiabálta, hogy ő kurva.
Az asszony nem tudta, mit jelent ez a szó, embersége tiltakozott ellene és mindig szót emelt, amikor mások valakit e szóval pletykába kevertek. Szakított a férfival.

Nem sokkal később ismét jelentkezett azzal, hogy elviszi Magdit és gyerekeit autós kirándulásra. Mivel pénztelenül éltek egész életükben, egyetlen örömük a hétvégi közös kirándulás volt kevés elemózsiával, elfogadta az asszony ismét az ajánlatot. Majd meglátogatták egy hétvégén Tibit három emeletes hegyvidéki házában. Tibi már tervezgette közös jövőjüket, képzeletben berendezte az emeletet a gyerekeknek. Magdi jókedvűen takarította a hatalmas házat, közben főzött. Tibi a kertet locsolni ment. Egyszer a gyerekek jelentették: - Tibi bácsi ott fekszik a földön!
A férfi eldugott egy ötliteres kannában bort a garázsban és állandóan odajárt inni. Majd egyszerűen ledőlt a szőlők között és elaludt a sárban, a víz pedig a slagból folyt a fejére. Magdi felköltötte a férfit, majd közölte, hogy hazamennek gyalog.
Elindultak a hegyről, Tibi a legfelső emeletről hunyorogva és bambán nézett utánuk.

Bátyja szomszédjában laktak Editék. Magdi meglátogatta a testvérét, akinek mindig mindent megbocsátott. Ekkor derült ki, hogy Tibi, míg neki udvarolt, Edittel és a férjével hármasban élt a gyermekeik előtt. Ez már meghaladta Magdi felfogását, iszonyattal hárította el az éppen belépő férfi közeledését. Tibi könyörgőre fogta, hogy csak őt akarja feleségül venni, s berendezte a gyerekek szobáját, vett nekik bútort. Bátyja kölcsönöket vett fel Tibitől, mint kiderült és a saját anyja megkérdezte tőle Magdi ottléte után: - Na milyen volt a lányommal?
Magdit undor fogta el a világtól, menekült volna, de nem volt hová. Úgy érezte, elérte azt a csúcsot, amiből már nincsen visszaút. Sikerült elvenniük az emberi tartását, méltóságát.

Az idegösszeroppanás olyan, mint az alkohol. Befolyásolható, testileg gyenge állapotba kerül az érintett. Ezzel visszaélni, ezt kihasználni másnak nem lehet. A tartással bíró embernek védelme itt a földön nincsen. Az ember túl gyenge ahhoz, hogy hatalmas tömeggel szemben megvédje önmagát. A méltóságot csak szeretet és tisztelet tudja visszaadni, erősíteni. Mivel a szív-ellenesek szavakkal, híresztelésekkel, irigységgel és számtalan negatív tulajdonsággal tépázzák össze az áldozatot, ezektől megóvni őket az emberiség feladata. A mindig alárendelt ember elhiszi előbb-utóbb, hogy ennek így kell lennie, végül szolgálni kezdi legjobb tudásával és erejével a többséget.

2016. január 27.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Márai Sándor: Január
  2016-01-26 22:00:57, kedd
 
 

A harangok elhallgattak, az ünneplők a nagy csöndben az ablakhoz álltak, nézték a havas éjszakát, a múló időre gondoltak, a halottakra, az életre.
Mit is akarok még az élettől? - gondoltam, pezsgőspohárral kezemben. - Élni végtelenül, mint egy sejt, melynek egyetlen értelme és becsvágya a korlátlan létezés? Nem akarok már végtelenül élni. Mindent megkóstoltam, ízleltem a halált és az örömet. Most már az élet értelmét akarom. Mi az élet értelme? Az évek elhozták ezt a titkot is: egy reggel felébredtem és megtelt vele életem. Most minden egyszerűbb, érdekesebb és reménytelenebb. Az élet értelme az igazság. A tűnődés és a kétely, a kutatás és a kielégülés, a tévedések és káprázatok, a jelenségek és az enyészet mögött van valamilyen közös értelem, mely sugárzik és áthatol mindenen. Ez az igazság nem tételes. Az élet eltelt azzal, hogy reméltem, vagy vágyakoztam. Ember vagyok. Mindenfélét akartak tőlem: szerelmet és gyűlöletet, embertelenséget és emberiességet, s mindenki az egészet akarta. De az élet nem akart tőlem semmi mást, csak az igazságot. Erre születtem. Nehéz megismerni, még nehezebb elviselni. De talán nem is lehet másként élni, csak az igazság jegyében. Igaz, olyan ez az öntudat, mintha valaki mindörökké dinamittal járna az emberek között. Nem lehet ,,gyakorolni" az igazságot, mert az emberi élet nem bírja el. De tudni róla, hallgatagon, mint az Istenről: ez az élet értelme. Mindent, amit az élet mutat, e különös és kegyetlen nagyítóüvegen át nézni, melyet Isten adott nekünk, s melynek köznapi neve az értelem. Már nem hiszek semmi másban, nem vágyom egyébre, csak az értelem igazságára. Mindenki meg akart alázni, magáévá akart tenni, a tömeg és az egyesek is, a munka és a nők, a halál és az öröm. De van egyfajta szabadság, mindezen felül, amelyet nem vehetnek el többé tőlem. Megértem valamire. Az életre? Vagy a halálra? Az igazságra értem meg, arra, hgoy elviseljem, az értelem fegyverzetében, a világ és a halál ostromát. Milyen érdekes és egyszerű most minden! Régebben, a vágyak, az ábránd és a dőre reménykedés ködfátyola mögött minden tetszetős volt és gyanúsan vonzó, kissé félelmes és veszélyes is. Az idő megtanított reá, hogy a halál az élet egyik büszke ajándéka, magyarázat és válasz is. Az értelem megtanított reá, hogy minden kielégülés adó a halálnak. Valamilyen nagyon finom halálfélelem van az öröm alján. De az igazság, álomból, a tapasztalásból és a gondolatból, a versekből és a tájakból, a zenéből és a tárgyakból, ez a csodálatos, hidegfényű sugárzás, ez a legfinomabb és legkegyetlenebb érzékelés hideg és pogány ünneppé avatta az életet. Vegyél karjaidba, Idő, úsztass a végtelenség partjain. Már nem félek ölelésedtől. Nyitott szemmel fogadom, nem boldogan, nem boldogtalanul.		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Kohut Katalin. Rianás
  2016-01-26 17:55:11, kedd
 
  Kohut Katalin: Rianás

Mondd, kedves, meddig tart a tél?
Álmos a végtelen csend,
hideg selymével betakar.
Száműzött én lelkedből...
csillagporom fújom feléd.
Rianásra eszmélek,
megtörik az érzés,
ömlik a tisztaság
szívemből szívedbe.
Jégvirágod felolvasztom,
fagyos hallgatásod megtöröm.

Mondd, édes, meddig tart a tél?
A vándorokkal küldted talán
másvilágba tavaszom, s nyaram?
Késő, nem jő felelet,
kértem, könyörögtem...
Felmutattad a sóhajod,
rám lehelt a napsugár.
Ennyi járt nekem?
Kettétört a nagyvilág.
Zápuló élet dukál?
Daliás a mesehős...
Kinyújtottad kezed,
hogy eltaszíts?

Mondd, drága, meddig tart a tél?
Temet engem a zene,
minden nyugodni tér.
Kelet felől jön-é megnyugovás?
Hiányzol, egyetlen őszinte szavad
kikeletként ment meg.

2016. január 26.

Zene: Enya-Exile
https://www.youtube.com/watch?v=ww1xf_Di41c
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Márai Sándor: Üzenet, A pók
  2016-01-25 23:47:08, hétfő
 
 

Igen, meghalok. Talán ma, amikor ezt a sort írom, talán a napon, mikor te, olvasó, ezt a sort olvasod. Talán túléllek, olvasó, talán te élsz túl, egy nappal, ezer évvel. Meghalok, s mintha elvonná egy kéz az idő függönyét: a semmi belátok. Milyen otthonos!
A semmiből üzenem: az életnek, akármilyen gyászos, zavaros és véges is, van értelme. Egyetlen értelme van: az emberi értelem. Ennyit tanultam, két végtelen között, az életben. Megtanultam és ezt üzenem.

A pók

Az idő hidegebb lesz. Mind meghaltak,
Kiket szerettél. Köd fedi a holdat,
Kutyád öreg már, rekedten csaholgat.
Halott fekszik a hóban. Vére alvadt.

A szó csak szó, a hús csak hús, az álom
Köd és zavar. A puszta földre ülj le.
Dallamaid a vad szél hegedülje,
S te hallgass. Élj, mint pók a pókfonálon.		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Öregség
  2016-01-25 23:45:42, hétfő
 
 

Látod, így jön majd az öregség, udvariasan. Mint a lictor, mikor a halálhírt viszi a patríciusnak, s bókol, amint átnyújtja a halálos iratot. Nem drága az öregség, ne félj. Egy napon hírt kapsz, ennyi az egész. Felnézel, a munkából és az életből, szórakozottan, s aztán készségesen mondod: ,,Igen, igen. Meg kell öregedni. Egy pillanat még, valamit akartam... Mit is? Igen, élni. Tudom, most már késő. Mehetünk."		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Kohut Katalin: Szerelem
  2016-01-25 23:17:04, hétfő
 
  Kohut Katalin: Szerelem

Énekeltem rólad sokszor nagyon sokat, harmatos volt két szemem.
Szívemben léteztél, bennem ébredeztél, emberség kinyílt nekem.
Felvirradt tavaszom, vágyamat szavalom, szerelmedet meglelem.

Itt vagy már kedvesem, hangod az ékszerem, lángol velünk a zöld rét,
júliusi nap ez, cirógat szél, neszez, fénybe száll a margarét",
eloltod szomjamat, a végtelen arat, gyönyör árad szerteszét.

Biztos vagyok benned, nem hagy el már kelmed, lélek-tó lett az éden,
partunk már aranylik, bár őszünk hanyatlik, reménység vagy az égen,
est ha elér minket, karoljuk a kincset tűz-nászunk zenéjében.

2016. január 25.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     2/11 oldal   Bejegyzések száma: 106 
2015.12 2016. Január 2016.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 106 db bejegyzés
e év: 832 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 519
  • e Hét: 5383
  • e Hónap: 11624
  • e Év: 63890
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.