Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     2/7 oldal   Bejegyzések száma: 60 
Kohut Katalin: A szív ereje
  2014-08-28 08:02:46, csütörtök
 
  Kohut Katalin: A szív ereje

Haladékot kaptam, bár létem vegetál,
sziklafalam elgörgetni hogyan lehet?
Homokba rajzolok örök-üzenetet,
s koldus szívem igaz szerelmet kunyerál.

Kevés földnek embere, s keserű a lét?
Pazarlón ontja természet sok csodáját,
tisztelettel adózunk, óvjuk világát.
Add meg az élet mindennapi kenyerét!

Földünk minden apró sejtje folyton üzen,
egyetlen sötétség is fényt pazarol el,
s ha örök-körforgásra föld-lény nem ügyel,
szívszeretet csillogás nehezen terem.

Biztos pontra mindig támaszkodni lehet,
őrizd erődet, magját szórjad szerteszét,
mert aki megosztja szíve szeretetét,
maga lesz a remény, győz a halál felett.

2014. augusztus 28.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Az éden
  2014-08-28 07:20:29, csütörtök
 
 
Kohut Katalin: Az éden

Kertem pompája csak látszat,
mögötte sorakozik az állandó kemény munka;
ősszel ásás, trágyázása a gyümölcsfáknak,
temetése a pünkösdi, bazsarózsa,
nemes rózsa töveknek,
orgona, fa és rózsa, szőlőlugas metszése
előzi meg a tavaszi munkálatokat.
Lila és fehér kerti bútorom
sokszor hiába csalogat kitárt karjaival,
nincs idő lazításra, pihenésre.

Mégis csodálatos a látvány és a színkavalkád;
a sárga rózsa édeskés illata örömmel tölt el,
a fehérben, téglában és rózsaszínben gyönyörködöm,
kevésbé tüskések, nem védekeznek annyira,
mint a bordó bódító illatú rózsák királynője.
A bejáratnál ékítik a házat a színes tulipánokkal.

Sziklakertemet egyik sarokba helyeztem,
kövirózsák, különféle növények ágaskodnak,
középen magasodik az örök életű pampafű,
mint keménység szikla-jele.

Óriás kardvirágaim mindenki megcsodálja,
mint százszorszépeim, vadrózsa lugasom.
Naponként szemezgetem az elhervadt szirmokat,
helyettük hamarosan új vörös bimbó bólogat.
Nagy fejű margarétáim sárga napkorongja,
fehér szirom-védelme megható,
mint a labdarózsa fehér érzékeny virága.
Hetente permetezni kell, akár a nemes rózsákat,
ne lepje el őket a bogarak sokasága.
Török szegfűk, dáliák, liliomok....
s mindenféle virága a szemnek...

Szőlőlugasom megtermi barna és nagy szemű
csemege szőlejét, senki sem látja,
mikor két hetente járom permetezőmmel a kertet
és védem kártevők ellen a növényeket.
S ősszel a szüret, majd a spájzban sorakozó
szőlőleves üvegek árulkodnak a háttér munkálatokról.
Ilyenkor már barátságban élnek
a meggy,birsalma, szőlő, egres, szilva, barack befőttel
és lekvárokkal; hetente egy-egy szüret, s berakás.

Hatalmas szemű földiepreim csápjai hosszan nyúlnak
a kertben, de kíméletesen kerülik a többieket.
De jó lenne még egy gyerekkori emlék:
a fehér eperfa védelmező árnyékával!

Almafámat pusztulásra ítélte
egy óriási rozsdás szög, körtefámat agg kora.
Helyettük iker duó fákat ültettem,
pár év és megadják nekem gyermekeiket.

Óriási tökjeim, fekete retkeim, zöldségeim
hidegbe vermelve egész télen ellátnak vitaminnal.
Mennyi hajlongást háláltak meg nagyságukkal!

Nyári estéken együtt örülünk a tiszta forrásvíznek,
melytől felélénkül minden növény.
Szertartássá vált, egyszerre várjuk - ők kicsit kókadtan -
az esti kert-locsolásokat.

A krizantémok még novemberben is hálásak,
mert a téli kertben árasztják illatukat,
uralkodnak az elmúláson,
s nem a sírokat, temetők csendjét ékítik.

Télen fehér hótakaró alatt pihen édenem,
örökzöld fenyők hirdetik
Írisz szeretet-ünnepét.
Határtalan a nyugalom, a csend.

Orgona sövényemet a telek kerítés elé
körbe ültettem vegyesen: fehéret és lilát.
Május a hónapja a virágzásnak,
ilyenkor dalol az ember-szív és zöldül a kedv.
Valójában a természet légyottra hívja,
hajnaltól randevúra tüzel.

Az éden hálás a gondoskodásért,
az ember és természet szerelmes
pillantásokkal üdvözli
a szeretet fenségét.

2014. augusztus 28.
  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Balla Bea asszony Bertalan utcai apokaliptikus csapás
  2014-08-26 16:29:57, kedd
 
  Nem értettem, hogy miért írták a neten, hogy Bea helyett engem itt gyaláznak a börtönnel és menhellyel elmeosztályukkal a Bertalan utcájukban, ahol 130 éves apokalipszise található a miskolci börtönnek, amivel születésemkor kezdtek emberré válásukkal Porácsné Dóra néni darussal, kiliáni tégla börtönnel, Talmud friggyel és a Kiss Tábornok utcai kommunistákkal. Erika Gunda sorsát 1986. óta ismétlik az összes Erikáéval és Mariannával együtt, jelenleg ők jelentik a házi orvost és asszisztensnőjét. Gundáék könyvét rajtam végrehajtották, míg ők fontosakká váltak, szép életet élve.

Balla Erzsébet már lassan tíz éve halt meg kilencven évesen a börtöntől. Húga lábának bénulását három éves koromban lábam megbénításával hajtották végre. Egy reggel egyáltalán nem tudtam a lábaimra állni. Másik testvére Amerikába ment színésznőnek. Már lassan tíz éve annak, hogy elmesélte az életüket, meghalt évekkel ezelőtt. aki állandó beállítás volt az összes Ballával együtt, amiket azóta emeltek, mint Gáspár Győzőnét nemi fajtalankodóként megtisztított magyarok és emberek gyilkosát a börtön cigány férjével. Amik írtak Beáról a neten iszonyatos szöveggel, azok gyilkolnak engem már 1986. óta. Ez Magyarországnak normális dolog, Magyarország szégyene az emberek megáldozása, az Illés, Omega, Metros vasfüggönyösök kezdetével, magyar hintás kislányként Ágnes helyett Időjelek állandó megadásával és feszületre tevésemmel a bábok és börtön bűnözők helyett.

Az egész megyei berendezettek belőlünk élnek nyolcvan éve már, Tóth kezdettel, Miskolc akkor támadta meg helyettük anyámnak az apját, Benkő Lajost, s vette fel a média elmeosztálya a nevét olaszliszkai kezdettel és ismétlésével Lévai Anikónak és Orbán Viktornak, amelyik helyett kerékbetört és feszületre tett engem - mint három gyerekesként belőlünk születetettet - a két elmeosztálya. Vasfüggönyös világ-Magyarországot hozott létre az Illésékkel, Omegával és Metróval. Mi értelme volt három gyereket adni azoknak, amik helyett anyámat és apámat megáldozták magyarként és németként? Csodálatos életet élnek, legtöbb már külföldön, unokáik is vannak már. Vissza sem lehet adni nekik, hogy ember áldozásból élnek.		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kohut Katalin: Gyötrelem
  2014-08-25 17:39:37, hétfő
 
  Kohut Katalin: Gyötrelem

Gyötrelmem hullámok nélküli álló tó,
melyet hiába szólít fény-univerzum,
rettenthetetlen mélységből tör fel a szó,
még mámoros kedvem is itt hagy, meg-megun.
Időnként lávafolyam dühként fellövel,
az indulaton ekkor uralkodni kell.
Jó lenne hatalmas tisztító zivatar,
s míg az esőfelhő eget, s fényt eltakar,
szivárvány-jel szövetsége, a mindenség
erős kézzel átölel, mint égi fenség.

2014. augusztus 25.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Illúzió
  2014-08-25 16:17:38, hétfő
 
  Kohut Katalin: Illúzió

Játszom fény-kezeimmel,
bársonyos ábránd-kéjjel;
szemeim elé idézlek.
Aludj, közben megigézlek.

2014. augusztus 25.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Angyali segítség
  2014-08-25 15:46:58, hétfő
 
  Kohut Katalin: Angyali segítség

Kicsinyke gyermekként kerültem az erdőbe,
feketeség ölelt, bár öltöztem fehérbe,
nem tudtam én, sorsom mitől fordult gonoszra,
mostohaként bántak velem egy élethosszra.

Angyalt vártam, ki megtart, kivezet engem,
álmomban kísért, s vele fény-tisztásra mentem,
megmutatta országát szíves tiszta szónak,
azt, hol a jók és szépek egész nap dalolnak.

Azóta a fény-tisztás vágyam, menedékem,
odaszököm mindig, remény a segítségem,
életben tart, vezet a jövő-otthonomba,
hol nem szégyenből futok ölelő karokba.

2014. augusztus 25.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Márványtábla (Evokáció)
  2014-08-25 08:25:35, hétfő
 
 

,,Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot,soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni!

Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,
Rózsákat őrizni, mik elfakultak."

Heinrich Heine: Bánat

Kohut Katalin: Márványtábla
Evokáció

Királyok voltak szerelmeim kedves,
mind elhagyott, csak szemük lett nedves,
féktelen áldozatát gyalázta,
a teremtett jó nép csak ezt látta.

Márványtáblát álmomban helyeztek
sziklára, Patakra, s ismételtek,
ikertorony házát szétlyuggatták,
rimák helyett fel is robbantották.

Így lett vége a történelemnek,
írásaimnak és nekem is meglett,
mindentől megfosztva vegetálok,
gonoszok közepén egyedül állok.

Emberré váltak ember áldozással,
holnapba léptek öröm-ujjongással,
analfabétáké lett márvány-táblám,
húsz éve reám már senki sem vár.

Amilyen a szív, olyan az ideál,
tökéletesre vár mindegyik leány.
szép ruha, munka embernek nem jár,
nyomor, torzítás életére vár.

Tilos régen tisztelet, szeretet,
meghalt, kit a csodálat meglepett,
s lefeküdvén várva a csúf véget,
jöttél akkor kedves, s szívem feléledt.

Szemem rég nagy bánattól könnyezik,
szív-forrásomból szenvedés izzik,
mint ideált, én úgy csodáltalak,
márványtáblámról lehullt a lakat.

Józanodtam, titkokat lepleztem,
szerelmeddel sorsomat felfedtem.
Ki szeret, keres kedves, jól tudom,
nem hiányzom, hatalmas a bánatom.

A jövőmet miattad reméltem,
tönkretett emberként tűrtem, s féltem.
Nélküled álmom hogyan lenne teljes,
nagyon fáj, létem Neked is terhes.


2014. augusztus 25.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Heinrich Heine: Bánat
  2014-08-24 07:38:30, vasárnap
 
  Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé.
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!

Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot,soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni!

Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szívdobogva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.

Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,
Mással látni meg őt és utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.

Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.

A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken,
Hogy még mindig te vagy a mindenem.

Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.

Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet.
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.

Mosolygok az utcasarokig.
Aztán, hogy elfordulok,
Fáradt szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet elmorzsolok.

A válás mindig nehéz,
De rosszul itélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt, nem bántam meg.

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé, már senki sem néz.
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak míly nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagysokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!

Szabó Lőrinc fordítása


  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Kohut Katalin: Időjelek
  2014-08-23 06:42:27, szombat
 
  Kohut Katalin: Időjelek

Kezemben az alkohol keverékem,
fejembe ezer gondot vert itt létem,
ötvenhat éve idők jele vagyok,
elesett az ember, a bűnösök nagyok.
Bábok, szereplők helyett lettem beteg,
megmentettek serege csak örülhet,
ha tudja egy'talán, milyen boldogság,
a tiszta szív, fellángoló szabadság.
Tábort jár gonosz, áldozatát őrzi,
tőrt és hálót dob, az embert elejti.
Hosszabbít Rákóczi tér féktelenül,
eltorzított test mocsokban elmerül.
Nem jő senki idők végén már soha,
mindig újra felfeszít az ostoba.

2014. augusztus 23.		  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Kohut Katalin: Visszatartó erő
  2014-08-23 06:10:07, szombat
 
  Én nem tudom mi ez, de jó nagyon, 
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. 
Ha balgaság, ha tévedés, legyen 
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!"
Juhász Gyula: Szerelem?

Kohut Katalin: Visszatartó erő
Evokáció

Bocsánatért esdtem drága százezerszer,
öntudatlan lettem, szívem lett az ékszer,
neved beleírva, akár életkönyvbe -
szemem ezért lábad mindig hála-könnybe -,
mert áldalak Téged, érzésem nemesít,
sohasem gondoltam, sorsom mily' jó lesz itt.
Hogyan történhetett nélküled az élet,
észre sem vehettem világ-menedéket,
a szeretet melegét, mit a szívem kapott,
csodálni sem tudtam eget, kelő napot.
Megsúgták a lombok húsz éve már nekem,
időmnek vége lett, vár rám sötét verem.
Kiemeltél kedves, hívott a szerelmed,
vagy csak képzelődtem, szólt hozzám a lelked?
Maradok még, meddig, magam sem tudhatom,
Te lettél az erőm - kedvemet áltatom?
Szomorú lényemet hogyan is viselnéd,
igaz hited, s híred ezzel megterhelnéd?
Képzelődni mesés, nem múlik csodálat,
nekem is van párom, enyhül így a bánat.
Fájón és titokban érted dobban szívem,
légy áldott örökké, visszaadtad hitem!

2014. augusztus 23.



  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     2/7 oldal   Bejegyzések száma: 60 
2014.07 2014. Augusztus 2014.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 60 db bejegyzés
e év: 796 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 519
  • e Hét: 5383
  • e Hónap: 11624
  • e Év: 63890
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.