Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Csodás álmok jönnek
  2010-01-15 19:42:04, péntek
 
  Ecsedi Éva
Csodás álmok jönnek

ott, ahol a tenger-szem
csillogva hullámzik,
s madarak röppennek fel,
fel az égig,
ott, ahol a hegyek havas csúcsukkal
a magasba törnek,
ott, ahol az alpesi réten
az anemonák szirmai zenélnek,
ott, ahol a fenyők közt álmosan
bújik a napsugár,
ott a selymes fűben fekve
a kék eget nézem már,
arcod látom felhők közt,
árnyakat a fényben,
s ha szél borzolja hajam,
mint kezed simítása,
elképzelem milyen lenne
szíved dobbanása,

s látom repülni a türkizkék madarat
ott, ahol egy árnyas lombú fa alatt
ülök és rád gondolok, rád gondolok,
könnyeim erednek'
ott a pipacsok közt, végre,
csodás álmok jönnek...		  
 
0 komment , kategória:  Esti, Jó éjszakát versek  
Owa Riki sziget termékenység
  2010-01-15 19:27:19, péntek
 
 



Így nézek én ki kb. 9 éves korom óta, amióta egy férfi kerékpárra szerettem volna felszállni és nem tudni, hogyan teljes erőből rázuhantam a vázára annyira, hogy szétloccsantam "ott", kettérepedtem.
A Fejezetek a szexualitás történetéből vett kép a termékenységi táncáról az Owa Riki sziget lakóinak
. E könyvben szerepelnek Ausztrália és Óceánia, Fekete-Afrika, a bozótnégerek, dél-amerikai indián törzsek, ókori India, Kína, Japán, Arábia, Izrael, Erosz birodalma, rómaiak nemi élete, keresztények, udvari szerelem, középkor, aszkézis, szabad szerelem, meztelenség, reneszánsz kor, szifilisz a középkorban, a libertinage mozgalom, egy utópista, aki mindhiába várt a női messiásra, a viktóriánus kor - ruha nélkül, a pszichoanalízis Freuddal, Junggal - bár az elme bibliai beavatásai a kiválasztott asszonnyal nincsen részletezve -, szocializmus, pornográfia, homoszexualitás, önkielégítés, nudizmus, szexualitás ma Magyarországon.
E könyv törzseit folyamatosan, mint termékenységi népeket emelték fel. A nudizmus Púder néven ment át Amerikába a hatvanas években, majd visszajött ide. Állítólag négyszer ismételték az ATV szerint az összes könyvet.

1990-ben 13 év után megműtöttek a vasgyári szülészeten, előtte leborotváltak. Akkor láttam a széles vágást, s iszonyodva gondoltam vissza arra, hogy visítva szaladtam be a házba, majd elveszítettem az eszméletemet.
  
 
0 komment , kategória:  Egészség, betegség  
Jehova sátoros ünnep - Hanna
  2010-01-15 17:59:29, péntek
 
  (Ady írt a sárga focizó. labdarugó Jehováról, mint kutyáról. A jelenlegi jehovák egy indián homlokpántos fiatalembert szoktak ábrázolni, cigarettáról szokatnak le mindenkit, hatalmas egyiptomi királyi termeket építenek, fürdőkben alulról tisztulva mártóznak meg fürdőruhákban és a dél népe is híveik közé tartozik a Sötétség által teremtett szőkékkel együtt. Ellenségeik 1995-ben Strukkerné szirmabesenyői Reikis mester tanítványa szerint a lakásokban tartózkodnak, kopogtatnak ilyenkor, valamint new yorki démonikus szekták, mint a szombatnapi adventistáknak. Bábkirály lehet a mostani jehovának létrehozott, vagy csak felújították a régi tanokat apokalipszis címen, hiszen mi köze van dél népének Ady sárga focizó kutyájához? 1988-ban egy öreg jehova házaspár keresett fel a miskolci Győri kapui albérletben és kaptam tőlük egy Jehova Bibliát, mely ellen tiltakoztam de ott hagyták. 1995-ben egy Gyula nevű jehova fanatikus hittérítő és felesége jelentkeztek, akiknél 1995. iszonyatos Húsvét éjszakáját töltöttem, mert annyira féltem otthon a parajelenségek miatt. Ők is megijedtek, mondták, hogy a Szökőkút utcában is hasonlóak jelentkeztek. A jehova Lénártné a szomszédban lakott, szőke lányával jehova tanúja volt, de náluk semmiféle ijesztgetés, kopogtatás, elektromosság nem történt. Lénárt férje alkoholista volt, s amikor meghalt, a szemben lakó gázos anyósa szerint keresztbe volt téve a keze. Ekkor jártam a jehovák gyűlésén is, ahol gitár kísérettel énekeltek, s ott vettem észre 1991-ben a Csanyikban fehér fogsorát mutogató Soltésznét is a Dental Softból.)

Robert Graves: King Jesus
Cassel-London Seventh Edition Januáry 1966

Fordította: Terényi István
Gondolat Kiadó Budapest, 1969
Megjelent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadás egyezményének keretében a Madách Könyvkiadó (Bratislava) részére a Gondolat Könyvkiadó (Budapest) gondozásában.
Zrinyi Nyomda, Budapest, Bolgár Imre igazgató

Az Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom megkérdezte az Úrtól: ,,Meddig fog tartani a halál uralma?" Ő így felelt: ,,Ameddig ti, asszonyok gyermekeket fogtok szülni..." Sálom újabb kérdést intézett hozzá: ,,Akkor hát jól tettem, hogy nem szültem gyermekeket?" Ő ezt válaszolta: ,,Minden növényből egyetek, csak a keserűt ne egyétek..." Amikor pedig azt tudakolta Sálom, hogy mikor válnak ismeretessé azok a dolgok, amelyek felől kérdezősködött, imigyen felelt neki az Úr: ,,Amikor ti, asszonyok a szemérem köntösén tapodtok, és amikor a kettőből egy lesz, és amikor a hím és a nőstény viszonyában nem lesz többé sem hím, sem nőstény..." És ugyanazon Evangéliumban mondotta a Megváltó: ,,Én azért jöttem, hogy leromboljam a Nőstény műveit."

Alexandriai Kelemen
(Stromata, III.)

...Kommentátorok Edom gonosz királyságával kapcsolatban említik Jesu-ha-Nocrit (azaz Jézust, mivelhogy az volt az ő népe... Egy húsvét előestéjén felakasztották... Közel volt a királysághoz (ti. utódlás tekintetében).

Balaám, a Sánta (azaz Jézus) harminchárom esztendős volt, amikor Pintiasz, a Rabló (Pontius Pilátus) megölte... Úgy mondják, hogy anyja fejedelmektől és uralkodóktól származott, de ácsokkal keveredett.

Lexicon Talmudicum ,,Abarbanel"
Alatt és babiloni Talmud Zanhedrin 106b, 43a, 51a.


Harmadik fejezet Miriám születése

Amikor Joákim szolgái visszatértek Kochebába, csupán annyit tudtak mondani Hannának:
- Urunk megparancsolta, hogy jöjjünk haza, csak az istállószolgáit tartotta vissza. Úgy gondoljuk, valami utazásra határozta el magát.

Úrnőjük faggatására aztán elmondták, milyen megaláztatásban volt része Joákimnak a templomi kincstár ajtaja előtt. Hanna mélységesen elszomorodott, és így szólt Judithoz, a kis szolgálóhoz:
- Hozd ide a gyászruhámat.
- Jaj, őrnőm, csak nem halt meg valamelyik rokonod?
- Nem, de gyászolni akarom a gyermeket, akit soha meg nem szülök. És gyászolni akarom a férjemet is, aki egyetlen szó nélkül elhagyott engem. Félek, azért ment el, hogy csinos ágyast, sőt talán másik feleséget keressen magának.

Judit vigasztalni próbálta:
- Te még fiatal vagy és szép, a gazdám pedig öreg. Ha betegsége esik és meghal, akkor a levirátus-törvény szerint a fivére köteles téged feleségül venni és gyermekeket nemzeni az ő emlékezetére. Márpedig ő húsz évvel fiatalabb a férjednél, erős, derék férfi, akinek ágyékából már eddig is hét szép gyermek született.
- Az Úr őrizzen meg attól - felelte Hanna -, hogy én valaha is a férjem halálát kívánjam. Sohasem sajnált tőlem semmit, és igaz lelkű, jámbor ember.
- Tövig lenyírta a haját és gyászruhát öltve bánkódott. Így telt el négy szombat.

Egy kora reggel Judit lelkendezve sietett be Hannához:
- Úrnőm, nem hallod, hogyan lármáznak és zenélének odakünn az utcákon? Nem tudod, hogy már itt a sátoros ünnep? Vesd le a gyászruhádat, és szomszédaink társaságában menjünk Jeruzsálembe. Ott majd megszállunk a nővérednél, és megüljük a szeretet ünnepét.
- Hagyj magamra bánatommal! - mondta hangosan Hanna. De Judit nem tágított.
- Úrnőm, minden faluból felmennek a rokonaid az ünnepre, és ha nem találkozol velük, ha elmulasztod a híreket, a pletykákat, tudom, hogy égy évig fogod bánni. Mire jó a nyomorúságot nyomorúsággal tetőzni?
- Mondtam már, hogy hagyj békén - ismételte Hanna, de most már szelidebb hangon.

Judit még jobban nekibátorodott, kezét csípőjére rakta, szétvetett lábakkal odaállt úrnője elé, s újra rákezdte:
- A bírák idején élt egy asszony, őt is Hannának hívták, és gyermektelen volt, mint te. És mit cselekedett? Nem gubbasztott ám gyászosan otthon, mint valami vén bagoly a bozótban. Felment az Úr fő szentélyéhez, amely akkor Silóban volt, hogy megünnepelje az újévet, és ott evett-ivott, leplezve bánatát. Utána átölelte a szentély egyik oszlopát, és gyermekért imádkozott az Úrhoz. Némán és elszántan fohászkodott, szinte küzdött, mint aki mindenáron első akar lenni a birkanyíró versenyben. Éli főpap, az én gazdám őse, látta, hogy ajkai mozognak, és vonaglik a teste. Először azt hitte, hogy részeg. De az asszony elmondta neki nagy bánatát, hogy meddő, és hogy emiatt a szomszédok lenézik, gúnyolják. Éli akkor azt mondta neki, hogy másnap nagyon korán, még pirkadat előtt jöjjön vissza imádkozni a szentélybe, és meglátja, majd jóra fordul minden. Hanna szót fogadott, és kilenc hónapra rá csodálatos gyermeket hozott a világra. Valóban csodálatosat, mert az lett Sámuel, a próféta.
- Hozz nekem tiszta ruhákat - mondta hirtelen elhatározással Hanna. - Alkalomhoz illő darabokat válogass ki , mert mégis elmegyek Jeruzsálembe. És te is velem jössz.

Alig mondta ki ezeket a szavakat, a pap magas terrorhangja csendült fel a falu főutcáján:
- Keljetek fel, és menjünk fel a Sionba, az Úrnak Házához!

Még aznap útnak indultak, fehér szamarak vontatta kocsin. Joákimnak hat pár fehér szamara volt, és Hanna most a legjobb állatot fogadta a kocsi elé. Hamarosan utolérték azokat a kochabaniakat, akik néhány órával előbb indultak el: gyalogszerrel bandukoló, ünneplőbe öltözött férfiakat, nőket, gyermekeket, vállukon kosarakkal, amelyekben a Templomnak szánt ajándékokat vitték: szőlőt, fügét, galambokat. Előttük egy kövér áldozati ökröt hajtottak, szarvait bearanyozták, és fejére olajágakból font koszorút tettek. Az ünneplő menet élén fuvolások haladtak. Júda minden faluja ugyanilyen módon hódolt Jehovának, s az utakon porfelhő kavargott. Jeruzsálem lakói kivonultak a város kapui elé, sorfalat álltak, de üdvözítő kiáltásokkal fogadták az érkezőket.

A város utcái erdőhöz hasonlítottak. Zöld ágakkal és gallyakkal díszítették ki a házakat, mindegyik városkapunál minden téren és minden háztetőn lombsátrakat állítottak fel. A piacokon rengeteg élő állatot és szárnyas jószágot kínálgattak az árusok, és kezeskedtek róla, hogy mindegyik megfelel az áldozati előírásoknak. De árultak gyümölcsöt, édességeket, bort is: mindenütt kisfiúk szaladgáltak, nyalábszámra árusítva a thüroszoszokat meg a birsalmagallyakat. Ezekre szükségük volt mindazoknak, akik részt akartak venni az égőáldozatok oltárát körüljáró, örvendező processzióban: jobb kezükben thürszoszt, baljukban birsgallyat vittek.

Judit megkérdezte Hannától:
- Úrnőm, igaz-e, hogy ez az ünnep emlékezés arra az időre, amikor őseink a pusztában vándoroltak Mózessel és nem kőházakban, hanem lombsátrakban laktak? Nehezen tudom elhinni, hogy a pusztában olyan sok lombos fa lett volna.
- Igazad van, leányom. Ezen a hegyen már évszázadokkal Mózes születése előtt is megülték az ünnepet. De meg ne mondd senkinek, hogy tőlem hallottad, mert úgyis letagadnám.
- Úgy látszik, az én úrnőm többet tud a papoknál. Hadd kérdezzek még valamit. Miért kötik a thürtoszokat három növény: a fűzfa, a pálmafa és a mirtusz gallyaiból? És miért van az, hogy a pálmát mindig középre, a mirtuszt jobbra, a füzet balra rakják?
- Nem tudok többet a papoknál, de én legalább elmondhatom neked, amit tudok. Ez az ünnep a Gyümölcsök Ünnepe, Éva Teliholdjának Ünnepe. Egyszer, még az Édenben, amikor telihold világított, ősanyánk, a Második Éva mirtuszvirágot szakított, beszívta illatát, és azt mondta: ,,Ez a fa jó lesz a szerelem lugasának", mert Ádám csókjaira vágyott. Majd szakított egy pálmalevelet, legyezőt hajtogatott belőle, mondván: ,,Itt van egy legyező, mellyel fel lehet szitani a tüzet", mert akkor Ádám még csak úgy szerette őt, mint a nővérét. Ezt a legyezőt elrejtette. Azután letépett egy pálmaágat, amelynek még nem bomlottak ki a levelei, és azt mondta: ,,Íme, egy királyi pálca. Odaadom Ádámnak, s így fogok szólni hozzá: ,,Ezzel a jogarral kormányoznál engem, ha akarod?" Végül ágakat tépett le egy füzfáról, amelynek piros volt a kérge, és lándzsahegy alakú volt a levele, és azt mondta: ,,Ezekből a vesszőkből bölcsőt lehet fonni." Mert az újhold bölcső alakúnak tünt, és Éva gyermekre vágyott.
- Hát a birsalmafagallyakat miért viszik a menetben, úrnőm?
- Úgy mondják, Éva anyánk birsalmát adott enni Ádámnak. Ezáltal kényszerítette olyan szerelemre, amilyenre sóvárgott.
- No és a birsalma csillaga, amit gyermektelen asszonyok szoktak enni, abban a reményben, hogy...
- Annak nincs hatása - vágott közbe Hanna. - Hét esztendő óta minden ünnepen eszem olyet, és minden imádságot elmondok hozzá.
- Azt mondják, hogy a korkürni birsalma mindegyiknél hatékonyabb.
- Hát nagyon tévednek. Két ízben hozattam onnan birsalmát, egyszer magáról Makroszról. Kidobott pénz volt.

Judit sajnálkozva hümmögött.
- Mindent megpróbáltam - sóhajtott Hanna.
- Azt hallottam egy nagyon öreg jebuzeus asszonytól - törte meg a csendet Judit -, hogy az Első Éva ültette azt a bizonyos fát a Paradicsomkertben, meg hogy Ádám szakította le a tiltott gyümölcsöt, és ezért az Első Éva kikergette őt a kertből.
- Hallgass! - szólt rá elvörösödve Hanna. - Az a vénasszony bizonyosan részeg volt. Te pedig visszaélsz bizalmammal. Ne halljak tőled efféle veszedelmes mendemondákat, megértetted?

Judit csak nevetett magában, mivel maga is jebuzeus volt.
A jebuzeusok alkották Jeruzsálem legszegényebb rétegét A kánaánita őslakók ivadékai voltak, s mivel jó szolgáknak és cselédeknek bizonyultak, a zsidók elnézték nekik bálványimádó babonáikat. Ezen az ünnepen titokban még mindig Anat istennőt imádták, akiről Bethánia falu kapta a nevét, és akinek szent nőstényoroszlánjától származott Júda törzse, húsvétkor, a kovásztalan kenyér ünnepén pedig Anat fiát, Tammúzt, az Árpakéve Istenét gyászolták.

Hanna nővére szívesen fogadta vendégeit. Letelepedtek a lapos háztetőn felállított lombsátorban, és himnuszokat énekeltek, történeteket meséltek, tereferéltek egészen éjfélig. Másnak kezdődött az ünnep. Ezen az első napon bűneik engeszteléseképp egy kecskebakot, továbbá két kost, tizenhárom aranyozott szarvú ökröt és tizennégy bárányt áldoztak fel. A kecskebak az elmúlt évet jelképezte, a két kos a nyarat meg a telet, a tizenhárom ökör a tizenhárom újholdat, a tizennégy bárány egy-egy hónap első tizennégy napját, amikor még fiatal a Hold. Mindegyik állattal együtt lisztet és olajat meg sót is áldoztak, hogy a lángok kékes színben lobogjanak.

Majd a Nők Éjszakája következett. A Templomban, az Asszonyok Udvarában magas, négykarú, aranyozott gyertyatartókat állítottak el, és papok meg léviták trombiták hangjaira fáklyatáncot lejtettek a lobogó gyertyák előtt. Közben ritmikusan rázták thürszoszaikat, először a négy égtáj, majd a zenit felé. Ezeket a mozdulatokat valamikor régen Anat tiszteletére végezték, így mutatván meg az istennő hatalmát jelentő piramis öt pontját, most azonban Jehova tartott igényt minden tiszteletadásra.

Estefelé Judit így szólt Hannához:
- Úrnőm, menjünk most az Asszonyok Udvarába, utána meg vegyüljünk el az utcán a vigadozók között.
- Az Udvarba elmegyünk, de utána visszajövünk ide, ebbe a házba. Mivel elutazott a férjem, nem tudom, hová, illetlenség lenne tőlem, hogy az utcákon kószálnék veled, és azt a látszatot kelteném, hogy önfeledten szórakozom.
- De hát Éva holdja csak egyszer süt ki évente. Itt vannak az alkalomhoz illő ruhák, amelyeket a parancsodra kiválasztottam a cédrusfa ládából.

Hanna a ruhákra pillantott, s felismerte menyasszonyi öltözékét. Ezt viselte az esküvőjén, tíz esztendővel ezelőtt. Mereven Judit szemébe nézett, és szigorúan kérdezte:
- Miféle bolondság ez, te leány!

Judit elvörösödött.
- A szokás azt kívánja tőlünk, hogy ma vígan legyünk, és öltsük magunkra a legszebb ruhánkat. Ez a te legdrágább ruhád és melyik nő érezhet nagyobb örömet, mint az, aki menyasszonyi ruháját viseli?

Hanna gyengéden babrálgatta a tarka hímzéseket, és csak nagysokára szólalt meg:
- De lányom, hogyan öltözhetek én menyasszonynak? Hiszen már tíz éve asszony vagyok.

Ezt azonban olyan hangon mondta, amelyből kisejlett, hogy szívesen engedné magát meggyőzni.
- Ha a menyasszonyi ruhádat veszed fel - bizonygatta Judit -, senki sem fogja feltételezni rólad, hogy férjes asszony vagy. Így aztán kedvedre szórakozhatsz az utcákon.
- De hiányzik a fejdísz. A molyok kirágták a gyapjút, ezért félretettem a kijavítandó dolgok közé.
- Van itt egy másik, és ez még szebb, mint amaz volt. Fogadd el ajándékul a te Juditodtól,, aki teljes szívéből szeret téged.

Hanna rápillantott a gyöngyökkel szegélyezett, arany é s skarlát fonallal hímzett, bíborszínű fejdíszre, és szigorú hangon kérdezte:
- Kitől loptad ezt a szép holmit?
- Nem loptam én senkitől. Mielőtt hozzád kerültem, az én uramnak egyik nőrokonát, Jemimát szolgáltam, aki ékszereket meg ruhákat örökölt a mostohaanyjától. Amikor elmentem tőle, megdicsért a kötelességtudásomért, és ezt a fejdíszt adta nekem. Azt mondta: ,,Ezentúl a kochebai Joákim házában fogsz szolgálni, aki Dávid Örökösei közül való. Ezzel a fejdísszel talán megnyerheted új úrnőd kegyét, vagy meglágyíthatod a szívét, ha esetleg megneheztelne rád. Én nem származom királyi vérből, úgyszintén te sem. Ezért mi nem viselhetjük ezt a holmit."

Hanna szeméből kibuggyantak a könnyek. Hatalmas erővel rohanta meg a vágy, hogy felvegye a ruhát meg a fejdíszt. De még mindig nem merte rászánni magát.
- Meddig akarod még megalázni magadat, úrnőm?
- Ameddig az én kettős bánatom tart. Csekély dolog-e, hogy gyermektelen vagyok? Csekély dolog-e, hogy hirtelen elhagyott a férjem?
Judit vidáman biztatta:
- Most meg az arcodat, fesd ki szemedet sínai rézporból készült zöld festékkel, dörzsölj nárdusolajat a kebleid közé. Öltsd magadra a menyasszonyi ruhát meg ezt a királyi fejdíszt, és menjünk el innen, de gyorsan, amíg a ház népe odafent lakomázik.
- Eredj a szemem elől! - kiáltotta mérgesen Hanna. - Sohasem vétkeztem a férjem ellen, és annyi év után most kezdjem el? Őrültség... Te alighanem valakitől kölcsön kaptad ezt a fejdíszt, hogy szégyenemre kicsalogass vele a vigadozó sokadalomba... A szerelmesedtől, aki azt akarja, hogy cinkosod legyek a féktelen mulatoozásaidban.
- Az Úr a tanúm, hogy a fejdíszt istenfélő, jámbor asszonytól kaptam! Arra ingerelsz, hogy dühös szavaidra átkokkal feleljek? Meg is tenném, ha átkokkal észre téríthetnélek. De önteltség lenne többet mondanom, amikor az Úr maga átkozott meg azzal, hogy elzárta méhedet, és termékeny nővéreid rajtad köszörülik nyelvüket.

Ezzel kirohant a szobából.

Hazza kezébe vette a bíbor fejdíszt. Fő ékessége egy ezüst holdsarló volt, amely arany- és skarlátszálakból hímzett, hatágú Dávid-csillag köré ívelődött Anat istennő aranypiramisa volt ez, amelyet a skarlátszínű háromszög kapcsolt egybe. A csillag mindkét oldalán hímzett mirtuszgallyacskák, csengettyűk, cédrusfák, fésűskagyló-héjak, gránátalma ékeskedtek - a királynői hatalom jelképei. Hanna sokáig nézegette a fejdíszt, majd hirtelen elhatározással a homloka fölé illesztette, de ugyanabban a pillanatban eszébe villant: kurtára nyírt hajához sehogysem illik e remekmű. Az ágy mellett észrevett egy nagy, kerek kosarat, amelyet Judit tett oda. Aranyszőke, bodrozott fürtű egyiptomi paróka volt benne. Felpróbálta - éppen a fejére illett. Újra felkötötte a fejdíszt, majd elővette rézből csiszolt tükrét, és megszemlélte magát. ,,Igaza van Juditnak - gondolta -. Még fiatal vagyok, még szép vagyok." Képmása biztatóan mosolygott rá vissza. Hanna most már nem habozott tovább. Megmosta arcát, szemét kifestette, nárdusolajat dörzsölt a keblei közé, mirhával beillatosította menyasszonyi ruháját, és magára öltötte. Majd tapsolt Juditért. A lány tüstént ott termett, vidáman, tarka ünneplőbe öltözve. Sötét köpenybe burkolóztak mind a ketten, és gyorsan kiosontak a házból. Senki sem vette észre távozásukat.

Amikor az utca végére értek, Hanna megriadt.
- Hallom a trombiták hangját. Inanba szállt a bátorság. Szégyellek az Asszonyok Udvarába menni. Félek, hogy ott a tömegben felismer valaki.
- Hát akkor hová menjünk?
- Irányítsa lépteinket az Úr.

Judit az óváros sikátorainak labirintusában a Hal-kapu felé vezette úrnőjét. Ott volt a jebuzeusok lakónegyede.

Hanna úgy érezte, hogy álmodik, hogy sarui alig érintik a kövezetet, suhan, akár a fecske. Senki sem alkalmatlankodott nekik, jóllehet a város tele volt részegekkel azon az estén, és két ízben is el kellett haladniuk verekedő emberek mellett, akik ordítozva püfölték egymást ünnepi thürszosziakkal. Végül egy szűk utcácskába fordultak be, annak a végén Judit megállt, és dörömbölni kezdett egy nagy kapun. A jól olajozott kapu nesztelenül feltárult, és a két nő egy elhagyagott udvarban találta magát. Balról istállók álltak, jobbról régi fal húzódott, díszesen kiképezte ajtóval, amely félig nyitva volt.

Beléptek, s egy kertbe jutottak. Odabenn félhomály volt, és mintegy a gyümölcsfák lombjain keresztül ideszűrődött az ünnepi vigadozás zaja. Hannát heves szívdobogás fogta el. Megállt néhány pillanatra. A kert túlsó végéből szökőkút csobogása hallatszott. Valamiféle színes fények is égtek ott. Mohó kiváncsisággal indult el arrafelé, Judit a kertajtóban maradt. A tarka fényt a tágas lugas külső lombfalán lógó színes lámpások árasztották. A lugasban magában viaszgyertyák égtek magas, nyolckarú tartóban. A lugas közepén babérfa állott, azon egy fészek - de ez a fészek emberkéz alkotása volt, remekbe készült ezüst filigrán munka, benne aranyból formált, tátott szájú verébfiókák, a fészek szélén ugyancsak arany anyamadár ült, csőrében drágakövekből csillogó arany pillangót tartva.
- Gyere ide, Judit! - kiáltotta elragadtatva Hanna. - Gyere gyorsan, nézd, milyen gyönyörű fészket találtam!

Nem kapott választ. Kissé csodálkozva visszament az ajtóhoz. Az ajtó be volt reteszelve, Judit pedig eltűnt. De Hanna mégsem volt fogoly, mert az ajtót belülről reteszelték be. Tűnődve visszament a lugashoz. Ott egy homályos sarokban meglátott egy bíbor kelmével letakart heverőt, amelyet az imént nem vett észre. Végignyúlt rajta, fejét egy puha vánkosra hajtva, jóleső érzéssel, felsóhajtott, és felmosolygott a verébfészekre.

Azután behunyta a szemét, és imádkozni kezdett, némán és elszántam, ahogyan egykor a névrokona fohászkodott Silóban. Amikor ismét felpillantott, komoly tekintetű, szakállas férfi hajolt föléje. Olyan ragyogó pompával volt öltözve, hogy valamely istenség követének látszott. Nyakáról kék zsinóron tojás alakú ékszer függött alá, tizenkét különböző színű, csillogó drágakőbe foglalva. A kövek csak úgy szikráztak a gyertyafényben. A férfi megfogta Hanna jobb csuklóját, és mély zengésű hangon így szólt:
- Fohászod meghallgatást nyert, Hanna. Fogd ezt a serleget, és idd ki az Ünnep Urának tiszteletére.
- Ki vagy te, uram?
- Én szolgája vagyok annak, akiről meg vagyon írva: ,,Megveti a Város sokaságát."
- És mi az a tojás formájú ékszer a nyakadban, uram?
- Amikor a gyermektelen sunamita asszony ugyanezt kérdezte Elizeus prófétától, ő így válaszolt neki: ,,Isten embere, kérdezd meg fejdíszed ezüstholdját." Most pedig igyál, amiképpen a sunamita asszony is ivott.

Kezébe adott egy serleget. Hanna a szájához emelte, és engedelmesen ivott. Édes bor volt, fűszeres illatú, kesernyés utóhatású. Úgy tűnt, hogy csodálatos zenét hall, bár sehol sem látott zenészeket. Majd hirtelen kialudtak a gyertyák, és vibráló fáklyák szórták fényüket, nyolcszöget formálva. Az ismeretlen egy lótuszmagot helyezett Hanna ajkai közé, mondván:
- Egészben nyeld le ezt a magot, Mikál leánya. Meg ne sértsd a fogaddal, mert egy emberi lelket fogadsz magadba.

Hanna lenyelte a magot. Kisvártatva elzsibbadtak tagjai, és ájulás környékezte. Füle zúgni kezdett, mintha tengeri vihar tombolna körülötte, a földkerekség kifordult sarkaiból, és a csillagok őrült táncot jártak, a Hold és a Nap iszonyatos robajjal egymásba rohant. Majd egy forgószél felkapta őt, az égbe repítette - és attól a pillanattól fogva nem tudott többé semmiről.

Amikor magához tért, saját ágyában feküdt a nővére házában, és este volt, az ünnep második napjának estéje. Összeütötte tenyerét, hívta Juditot. A lány az ágyához sietett, és sírt örömében.
- Úrnőm! Egy teljes éjszakát meg egy egész napot aludtál át.
- Hogyan kerültem ide? - kérdezte Hanna még mindig kábultan.

Judit tágra nyílt szemmel bámult rá.
- Hogyan kerültél ide? Nem értem, mit kérdezel, úrnőm.
- Azt kérdezem, hogyan jöttem vissza. Nélküled találtam haza abból a babérfás kertből?
- De úrnőm! Egy teljes éjszakán és egy napon át itt feküdtél mozdulatlanul azóta, hogy ezt a tükröt a kezedbe vetted.

Hanna csak akkor vette észre, hogy nem a menyasszonyi ruha van rajta, hanem az, amelyikben Jeruzsálembe utazott. A fejéhez nyúlt - nem volt azon sem paróka, sem fejdísz. Nagyot sóhajtott:
- Az Úr irgalmas volt hozzám. Nagy kísértést éreztem, és talán téged is bűnbe sodortalak volna, ha akkor velem jössz.
- - Isten őrizz! Nem tudom, mire gondol az én úrnőm.
- Ehelyett azonban - folytatta Hazza - csodálatos álom lett a jutalmam. Azt álmodtam, hogy kimentem a házból a menyasszonyi ruhámban, aranyfürtös parókával meg azzal a királyi fejdísszel, amelyet te kínáltál fel nekem. Mentem, mentem, míg végül egy babérlugasba értem. Arany kandeláber gyertyái tele arany verébfiókákkal. Lefeküdtem a kerevetre, és buzgón imádkoztam. Egyszer csak megjelent az Úr egyik angyala, nevemen szólított, és azt mondta, hogy könyörgésem meghallgatásra talált. Illatos bort adott inni, meg egy lótuszmagot, hogy nyeljem le egészben, és valamilyen forgószél a harmadik ágba ragadta föl az én lelkemet.
- - Csodálatos egy álom, úrnőm! Bárcsak örvendetes jövendőlésnek bizonyulna!

Együtt imádkoztak, buzgón könyörögve az Úrnak. Majd Hanna a szolgáló lelkére kötötte:
- Ne szólj az álmomról senkinek.
- Tudok én titkot tartani, úrnőm.
- Kedves és hűséges cselédem voltál mindig, meg is jutalmazlak érte. Még mielőtt hazaindulunk Kochebába, veszek neked három rőf finom kelmét meg egy szép köpenyt.
- Hálásan köszönöm, úrnőm, de én már megkaptam jutalmamat bőségesen mindenért, amit netán tehettem érted.
- Amiért ilyen szerényen feleltél,, hat rőf kelmét kapsz tőlem, és a köpenyen kívül egy pár sarut is veszek neked.

Pedig Judit az igazságot mondta. Már visszavitte a királyi fejdíszet meg a parókát Annának, a templomi szüzek gyámanyjának.
- Szent Anya - mondta neki -, itt vannak azok a holmik, amelyeket rám bíztál. Dicsérj meg, ha úgy tetszik, és ismerd el, hogy jól teljesítettem parancsaidat.
- Megdicsérlek, leányom - válaszolta Anna -, és anyád még a mai napon húsz aranyat kap, hogy jóravaló férjet szerezhessen neked. De ha te bárkinek csak egyetlen szóval is elárulod, mit cselekedtél az éjjel, rettentő halállal pusztulsz el családoddal együtt.
- Tudok én titkot tartani.


Elmúlt a sátoros ünnep. Kochabában Hanna egy reggel odament Joákimhoz, és a fülébe súgta:
- Férjem, hiszem, várandós vagyok.
Joákim furcsán nézett rá, majd némi hallgatás után csak annyit mondott:
- Szólj megint, ha majd biztos leszel a dolog felől. Nem hiszem, hogy lenne valami.
Egy hónappal később, amikor visszatért jerikói útjáról, Hanna ezzel fogadta:
- Férjem, most már biztosra tudom, hogy áldott állapotban vagyok.
Átkarolta Joákim nyakát, és örömkönnyekre fakadt.
Joákim meg is lepődött, meg nem is. Tüstént magához hivatta tiszttartóját, és meghagyta neki, hogy áldozatra válogasson ki hibátlan állatokat - tizenkét bárányt, tíz borjút és húsz gödölyét. Ezeket másnap szekéren Jeruzsálembe vitte, és a Templomnak ajándékozta. Gesztusát azzal indokolta, hogy szerencse érte. De nem mondta meg, hogy milyen szerencse.

Még kételyek mardosták, amikor a Papok Udvarának képviselőihez közeledett. De azért a templomi szertartásoknak megfelelően fellépkedett rajtuk - oly fürgén, mintha egy várost akarna megrohamozni. Közben ezt gondolta: ,,Ha az Úr valóban kegyes volt hozzám, és meghallgatta könyörgésemet, akkor azt meg fogom látni a főpap süvegének aranylapján, amely a homloka fölött van."

Azon a napon ugyanis maga a főpap teljesített szolgálatot, mivel újhold ünnepe volt. Ott állt az áldozati oltárnál, amikor Joákim elébe járult, hogy engedélyt kérjen az áldozat bemutatására. Közben merően nézte az aranylapot, hogy az fényes-e vagy homályos. Amikor látta, hogy szinte vakítóan ragyog,, örömrepdesve gondolta: ,,Most már tudom, hogy vétkeim megbocsáttattak és az Úr meghallgatta könyörgésemet és feleségem könyörgését."

A főpap készségesen megadta az engedélyt, nevén szólította Joákimot, s megkérdezte tőle, hogy békesség honol-e szívében.

Egy pap átvette a templomszolgáktól Joákim áldozati állatait. A rúgkapáló állatok láttán a pap megjegyezte, hogy kitünő erőben vannak. Majd egymás után végzett velük: fejüket északi irányba fordította, rövid áldást mondott, átvágta torkukat, vérüket ezüstedényben felfogta, és az oltár köré locsolta. Utána a teheneket a lévita mészárosokra bízta. Azok márvány asztallapokon ügyesen kimetszették a belső részeket, és tüstént megmosták az udvaron álló medencében, majd kivágták az áldozati darabokat a combból, azután pedig a mellrészt meg a jobb lapockát, amely mellékjövedelemként a lévitákat illette meg. Az áldozati darabokat belekbe csavarták, és két réteg bájba burkolták. A pap az áldozati darabokat sorjában aranytálra helyezte, szentelt tömjénnel és sóval meghintette, mezitláb felvitte az oltár enyhén emelkedő feljáróján, s rövid imát mondva rádobta az áldozati tűzre. A lángok abban a pillanatban magasra csaptak.
A füst egyenesen gomolygott fölfelé, nem kavargott fojtón közvetlenül az udvar szintje fölött, mint ahogy ez télidőben gyakran előfordult. Joákim ezt is kedvező jelnek tekintette.

A pap közölte vele, hogy szolgáival elvitetheti a megmaradt húst, de ő nem tartott igényt rá.
- Nem, nem - mondotta -, legyen a maradék a templomszolgáké. Szerencse éert, de nem akarok semmit visszavenni abból, amit áldozatul szántam.

Boldogan, könnyű szívvel távozott a templomból. Útközben véletlenül összetalálkozott Rúbennel, és igen nyájasan köszöntötte. De nem szólt semmit, nem akart idő előtt dicsekedni, nehogy a felesége elvetéljen, vagy nyomorék gyermeket hozzon a világra.

Teltek-múltak a hónapok. Nyár derekán Hannát vajúdási kínok lepték meg, és leánygyermeket hozott a világra. Amikor karjaiba vette az újszülöttet, és meggyőződött róla, hogy épkézláb csecsemőt szült, túláradó boldogsággal kiáltott fel:
- Az özvegy nem özvegy többé, és a gyermektelen asszony anya immár! Ki szalad el a szomszédba, hogy megmondja Rúben gúnyolódó feleségének, hogy milyen szép gyermeket szültem?
- - Nem, ne menjen senki - mondta Joákim. - A kicsi csak most született, még nem lehet tudni, életben marad-e.

Mivel azonban lelkiismeretes ember volt, azonnal elküldött két szolgát a rékábita Kénáért, hogy a törvényes formaságok szerint neki és népének ajándékozza az Állkapocs Kútját, és emellé még kilencven juhot is adjon.

Egy héttel később Kéna tanúik kíséretében megérkezett a Kármel hegyéről. Elkészítették és hitelesítették az ajándékozásról szóló okiratokat. Kéna unokaöccse lantját pengetve lágy hangon próféciákat énekelt. Kéna barátságot esküdött Joákimnak, mondván:
- Ha akár neked, akár feleségednek, akár gyermekednek bármikor is szüksége lenne a segítségünkre, ezek a sátrak a ti sátraitok, és ott a nép a ti népetek.

Miután visszatért legelőire, titokban egy asszonyt menesztett Annához, a templomi szüzek gyámanyjához. A sorshúzásésrt és a jóslatért ajándékot küldött neki: vésett művű egyiptomi ékszereket, edomi, barna kalcedonból faragott sorsolókupát meg egy fehér vászonkendőt, amilyet a sorsolásnál szoktak használni.

Mindenki elégedett volt - a házakban lakók éppúgy, mint azok, akik sátrakban éltek.
  
 
0 komment , kategória:  A sánta Jézus -Edom Talmud  
A börtönből jött taxis
  2010-01-15 16:52:44, péntek
 
  A Benedek utcán lakott egy taxis, aki a börtönben ült. Jutka, az élettársa hamisított magának nyelvvizsga papírt, ezért ideiglenesen kitették a jogi egyetemről - később elvégezte -.
Egyszer hívta el a még csak 14 esztendős nagyobbik lányomat kocsikázni. Kijöttek a rendőrök, mert K. Zs. rokkant kocsiján hintáztak és énekelték a kacsatáncot közben, de én hiába mondtam a rendőröknek a gondomat, velem nem törődtek, mert én nem tartozom az árnyékvilág és ezerarcú kapus városhoz.

Azt álmodtam pár nappal később, hogy a taxis bocsánatot kért, azt mondta, ne haragudjak rá.

Már ekkor a börtön bűnözők tisztultak spiritizmussal.		  
 
0 komment , kategória:  Éjszakáim, álmaim  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2009.12 2010. Január 2010.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 96 db bejegyzés
e év: 995 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1852
  • e Hét: 6716
  • e Hónap: 12957
  • e Év: 65223
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.