|
2015-12-15 23:39:28, kedd
|
| |
| |
De aztán persze, sőt mindenekelőtt, újra kellene alkotni őt: végre is, oldalbordámból készült, mellékesen és ráadásnak, fél kézzel, kissé szórakozottan alkotta meg Isten, amikor észrevette, hogy az eredeti Alkotás magányos és hiányos így, s felkiáltott: ,,Persze, kell még egy nő is neki." S megalkotta és odaadta, hadd legyen boldog vele, ha már nem tud másként. S akkor együtt éltek, a modell és az oldalborda, az Alkotás és a ráadás, a Férfi és a melléktermék - együtt éltek, s a szerepeket csodálatosan elcserélték, nyilván, mert a férfinak más dolga volt és nem ért reá odafigyelni, s ezért a kellék és a ráadás kihúzta magát és kissé elkanászosodott. Mindezt meg kell érteni, s aztán, ha lehet, bele kell nyugodni. De fontosabb, hogy újra kell alkotni őt, ha már idáig jutottunk, szórakozottságunkban, férfiak: mert a részletből készült, melyet Isten csak úgy odacsapott, mint a mészáros a culágot, a csontot a húshoz, s most fel kell nevelni a csontot, meg kell tanítani mindenfélére, mert egyenrangúnak hiszi magát szegényke, s mindenbe beleszól. Újra kellene alkotni, igen: no, kezdjük el, fiam. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
Offline
